9904 Jelentés a társadalombiztosítás informatikai rendszereinek ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. A MEGÁLLAPÍTÁSOK ÖSSZEGZÉSE II. FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az informatika alkalmazás fejlődése 2. Az informatikai rendszerek finanszírozása 3. A társadalombiztosítás nyilvántartási rendszerei 4. Az informatikai biztonság 5. A járulék folyószámla nyilvántartás, bevallás rendszerei 6. Az informatikai rendszerek környezeti és szervezeti feltételei III. AJÁNLÁSOK Részletes megállapítások 1. Az informatikai rendszerek szabályozási környezete 2. Az informatika szakmai erőforrásai 3. Az informatikai pénzügyi erőforrások alakulása, jellemzői 4. A nyilvántartási rendszerek, kiemelt projektek jellemzői 5. Az informatikai biztonságtechnika jellemzői Bevezetés Az ellenőrzés kiterjedt az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szakfeladatok informatikai támogatottságának és az informatikai erőforrásokkal való gazdálkodás eredményességének, valamint a pénzügyi ráfordítások hasznosulásának vizsgálatára. Az ellenőrzés célja: ˇ hogyan hasznosultak a tb. pénzügyi alapjaiból, mint saját forrásból, és a világbanki kölcsönből származó informatikai ráfordítások, ezek mennyiben járultak hozzá a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási feladatok takarékosabb és pontosabb ellátásához; ˇ az egészségbiztosítási szakfeladatokat támogató informatikai eszközök és pénzügyi ráfordításaik milyen eredményességgel segítették az egészségbiztosítási feladatok elvégzését, kiemelve a járulék-folyószámla elszámolás és a TAJ nyilvántartó rendszereit.
A vizsgálat speciális, mivel az ÁSZ történetében először ellenőrizte a pénzfelhasználás célszerűségét és eredményességét a számítástechnikai alkalmazás sajátos területén. Mindezt a szervezeti, személyi és jogszabályi változásokkal érintett államháztartási alrendszer esetében, a társadalombiztosítás gazdasági informatikai vizsgálatán keresztül mutatta be. Vizsgáltuk, hogy az alkalmazott rendszerek mennyiben elégítik ki a rendszerszemléletű fejlesztés, a rendszerintegráció, az adatvédelem és az informatikai biztonság szakmai követelményeit. A célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint végzett ellenőrzésen túlmenően alkalmaztuk az informatikai rendszerek ellenőrzésében használatos nemzetközi módszertan eszközeit, valamint a MEH - Informatikai Tárcaközi Bizottság (MEH- ITB) - ajánlásait, elemzés tárgyává tettük ez utóbbiak teljesülését. A helyszínen vizsgáltuk az OEP, az ONYF, illetve a megyei igazgatási szervezetek által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokat, szakértői interjúkat készítettünk. Szoftver audit nem szerepelt a vizsgálati programban, hanem az átfogó elemzést segítő, a folyamatokat bemutató szervezési résztechnikákat alkalmaztunk. Az egészségbiztosítás igazgatási szerveinél kérdőíves adatgyűjtést végeztünk az informatikai erőforrás-ellátottság jellemzőiről. Az OEP-nél a vizsgált időszakban alkalmazásban állt informatikai vezetőkkel közös interjút készítettünk a szervezet átvilágítására. Tájékozódtunk a járulék bevallásról szerzett tapasztalatokról az ügyfélkört reprezentáló szervezetek körében. Vizsgálatainkban a PM, a NM, a MEH, a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége, a Világbank Magyarországi Képviselete által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokat is felhasználtuk. Az ÁSZ a vizsgálatot elnöki döntés alapján végezte. A vizsgálat szerepelt az ÁSZ 1998. évi ellenőrzési tervében. A tb. két ágazatát azonos tartalmú vizsgálati program alapján ellenőriztük. A vizsgálati programot betartva, annak céljai alapján kiemelten foglalkoztunk az egészségbiztosítási ágazattal. A kiemelt figyelem indoka a feladatok komplexitása, mivel a biztosítási ágak szétválásakor az OEP-hoz összetettebb és a változásoknak jobban kitett feladatok kerültek, ami kihatott e tevékenységek informatikai támogatottságára is. Az egészségbiztosítási terület komplexitásán túlmenően a vizsgálati program alapján kiemelt informatikai rendszereket (DEJÁK, TAJ) szintén az OEP-nél vizsgáltuk, továbbá nagyobb arányú volt az ágazat felhasználása a világbanki hitelből is.
A helyszíni vizsgálat időtartamát megnövelték a tb. irányítási rendszerében bekövetkezett változások. A vizsgált időszak az 1993-tól 1997-ig terjedt, kitekintéssel az 1998. évi folyamatokra, ahol ez indokolt volt. A pénzügyi adatok leggyakrabban 1993-tól 1998. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkoznak, az ettől eltérő időpontokat külön szerepeltetjük. A használt rövidítéseket és a gyakran előforduló jogszabályi hivatkozásokat a szövegértelmezés megkönnyítése érdekében külön kigyűjtve szerepeltetjük, a jelentés elején. Az informatikai szakértők által készített elemző jelentések közül kettőt - tartalmában szöveghűen, formailag egyszerűsített változatban - a jelentéshez függelékként csatoltunk. A szakértői anyagok szakmai specialitásai indokolták ezt a korábbi gyakorlattól eltérő szerkesztést. A következtetéseket az összegző megállapításokba beépítettük, a részletes megállapítások fejezetben viszont - a felesleges ismétlések elkerülésére - a függelékben csatolt részletes anyagokra csupán hivatkozunk. I. A MEGÁLLAPÍTÁSOK ÖSSZEGZÉSE A társadalombiztosítás ágazatainál a vizsgált években nem épült ki integrált, rendszerezett elveken nyugvó, komplex informatikai rendszer. A rendelkezésükre álló pénzügyi alapokból és a világbanki kölcsönből finanszírozott informatikai ráfordítások a két ágazatnál jelentősen eltérő hatékonysággal hasznosultak. Ebben számos - a szakigazgatási szervezetek funkcionális és működési hiányosságaitól függetlenül ható - szabályozási, illetve gazdasági tényező is közrejátszott. A nyilvántartási rendszerek felépítése, adattartalma, adatbiztonsága nem megfelelő, ami megnehezíti mind a költségvetés mind pedig az ellátások, támogatások megbízható tervezését és teljesítését. A nyugdíjbiztosítási ágazat informatikai fejlesztéseinek hatékonysága kedvező. A rendelkezésre álló erőforrásokat tervszerűen hasznosította az ágazati feladatok ellátási színvonalának javítása érdekében.
Az egészségbiztosítási ágazatnál a központi irányítás gyengeségei és a fejlesztések összehangolatlansága miatt a ráfordítások csak részben hasznosultak. A szakfeladatok informatikai támogatottsága nem kielégítő. Az elszigetelten működő alkalmazói rendszerekkel csak a működőképesség fenntartása volt megvalósítható. Nem jöttek létre egységes informatikai elvek alapján működő rendszerek a járulékelszámolás, a gyógyszer-gyógyászati segédeszköz ellátás, a TAJ nyilvántartás feladatainak támogatására. A rendszerszemléletű informatikai fejlesztést akadályozta a két ágazat egészét átfogó informatikai stratégia hiánya. Ennek következménye, hogy a társadalombiztosítási rendszer strukturális változásainak követése jelentette azt a vezérfonalat, amelynek mentén az informatikai fejlesztéseket végrehajtották. Az alkalmazásban volt rendszerek és eszközök, valamint az informatikai támogatottságot igénylő feladatok összhangja csak korlátozott mértékben valósult meg. Az egészségbiztosítási ágazatnál feltárt koncepcionális, irányítási és finanszírozási hiányosságok felvetik az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az OEP vezetésének felelősségét. Az önkormányzat nem kellő körültekintéssel és következetességgel felügyelte az ágazat informatikai stratégiájának kialakítását, valamint az informatikai fejlesztések megvalósítását. Az OEP felső vezetése nem alakított ki a fejlesztések irányítására és összehangolására képes, megfelelő szakmai összetételű, stabil informatikai szervezetet, nem gondoskodott a koordinált projektmenedzselésről. Az informatikai fejlesztések során nem valósult meg a feladatok és hatáskörök egyértelmű elhatárolása, az eredményorientáltság és a következetes, az egész folyamatot átfogó vezetői ellenőrzés. Mindezek következményeként nem épültek ki az ágazat egységes nyilvántartási rendszerei, nem jött létre a járulék-beszedés és folyószámla-nyilvántartás decentralizált informatikai rendszere. A felhasznált pénzeszközök hasznosulása mind a társadalombiztosítási pénzügyi források, mind a világbanki hitel felhasználása tekintetében alacsony szinten valósult meg. II. FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS
KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az informatika alkalmazás fejlődése A társadalombiztosítási feladatok ellátásába szervezetlenül, nagy késéssel és rendszerszemlélet nélkül épült be a számítástechnika alkalmazása. A 80-as években egységes társadalombiztosítási irányítási rendszerben a manuális elszámolásokat váltotta ki a számítástechnika alkalmazása, eleinte a fővárosban, később a megyei igazgatóságokon is. A számítógépek gyarapodásával a spontán fejlesztések váltak jellemzővé. A rendszerek bonyolultabbá válásával előtérbe került a külső fejlesztő kapacitások igénybevétele ( outsourcing ). A területi széttagoltság meghatározóvá vált. Az informatikai fejlesztések szervezett és egységes vezetői irányítás nélkül, saját szellemi kapacitásra alapozva, egymástól elszigetelten folytak. Az alkalmazói programok leginkább személyi számítógépekre készültek, ahol elvált egymástól a fejlesztett rendszer, az adattartalom és az alkalmazott módszer egyaránt. 1993 júniusától a tb. két ágazatának elkülönülését követően az OEP és az ONYF országos és területi szervezetei hajtották végre a jogszabályi kötöttségekből és az önkormányzatok előírásaiból származó konkrét irányító szervezési és végrehajtási informatikai feladatokat. Ezek a nyugdíjbiztosítás esetében a nyugdíjak megállapítása és folyósítása, míg az egészségbiztosítás esetében informatikailag összetartozó három feladat: a természetbeni egészségügyi szolgáltatások finanszírozása, a járulék-folyószámla nyilvántartása, elszámolása és a készpénzellátások folyósítása voltak. Az informatikai technikai, szakmai erőforrások, alkalmazásfejlesztések szervezetileg megosztottá váltak, a két ágazat informatikai koncepciója, irányítása és finanszírozása eltérő módon alakult. 1993-1998. között az alkalmazói rendszerek száma gyarapodott - szervezetenként illetve szakfeladatonként eltérő mennyiségi és minőségi jellemzőkkel -, háttérbe szorítva a manuálisan végzett tevékenységeket, a társadalombiztosítási szakfeladatokat támogató szoftverek minősége, szolgáltatási színvonala javult.
A nyugdíjbiztosítási ágazat nyugdíjfolyósító és nyugdíjmegállapító informatikai rendszerei kiépültek, a jogszabály változásokat követték. Az élet-kereseti adatok nyilvántartásának informatikai támogatottsága még megoldatlan, kialakítása folyamatban van. Az ügyviteli folyamatok informatikai támogatottsága kielégítő. Az egészségbiztosítási ágazat szakfeladatait támogató komplex, országos informatikai rendszerek nem működnek. Nincs integrált, egységes informatikai elvek alapján kidolgozott rendszer a gyógyszer-gyógyászati segédeszközellátás, a TAJ nyilvántartás, a járulék-elszámolás területein. A szakfeladatok támogatására alkalmazott kisebb informatikai rendszerek száma nőtt, ezekkel az egyedi fejlesztésű, szakfeladatokat támogató rendszerek alkalmazásával vált lehetővé a működőképesség fenntartása. 2. Az informatikai rendszerek finanszírozása Az informatikai feladatok finanszírozására két különböző pénzügyi forrás állt rendelkezésre, az egyik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai éves költségvetésének részét képező működési költségvetés, a másik a világbanki hitel. A tb. két ágazata 1994. és 1997. között az alapokból és a világbanki kölcsönből folyó áron informatikai célokra összesen 10.053 millió Ft-ot fordított. Ennek 45%-át - 4.570 millió Ft-ot - a nyugdíjbiztosítási ágazat, 55%-át - 5.483 millió Ft-ot - az egészségbiztosítási ágazat használta fel. Az összes kiadás 70%-30% arányban oszlott meg az alapok és a világbanki források között. A nyugdíjbiztosítási ágazatban az informatikai ráfordítások évente dinamikusan növekedtek, informatikai fejlesztéseiket döntően a hazai forrásokból fedezték (87 %). Az egészségbiztosítási ágazatban az informatikai célú hazai és világbanki források felhasználása kiegyenlített (55-45%) volt. A tb. költségvetése és zárszámadása az ágazatok - informatikai költségek szempontjából - eltérő tartalmú költségvetésének összevonásával készült, így nem alakulhatott ki valós kép az informatikai előirányzatok és
ráfordítások tényleges helyzetéről. Ezt az ÁSZ zárszámadási jelentései évente visszatérően kifogásolták. Nem egységes az elszámolás a telekommunikációs és irodatechnikai költségek, az informatikai fejlesztési és üzemeltetési költségek esetében. A pénzügyi analitikus kimutatásokból és a törvényben elfogadott zárszámadási adatokból más-más informatikai ráfordítási adatok nyerhetők. A tb. pénzügyi alapjaiból felhasznált mintegy 7.153 millió Ft hasznosítása a két ágazatnál eltérő. A nyugdíjbiztosítási ágazat két stratégiai célját az eddigi tapasztalatok alapján eredményesen valósította meg. Az egyik a nyugdíjmegállapító szoftver fejlesztése (NYUGDMEG), amelyre saját forrásból 1.497 millió Ft-ot fordítottak. A másik a nyugdíj-nyilvántartási rendszer fejlesztése, amely a világbanki hitel felhasználásával folyamatban van. A hitel igénybevételére vonatkozó szerződést 17,2 millió USD értékben 1998 októberében kötötték meg. Az alkalmazott informatikai rendszerek a nyugdíjbiztosítási feladatok pontosabb ellátását tették lehetővé. A nyugdíj-megállapítás és folyósítás informatikai rendszereit saját fejlesztési forrásokból fedezték, a világbanki hitelt akkor vették igénybe, amikor a nyilvántartási feladat megvalósítása meghaladta a saját források adta lehetőségeket. Az egészségbiztosítási ágazat főbb szakfeladatainak informatikai támogatásához egyetlen esetben sem sikerült országosan alkalmazott integrált rendszer kifejlesztését megvalósítani az elmúlt években. A legfontosabb stratégiai feladat a decentralizált járulék folyószámla nyilvántartás és a gyógyszernyilvántartás rendszerének kifejlesztése volt, amelyek egyike sem valósult meg, így későbbi részleges hasznosításuk hiányában az ezekbe fektetett szakmai munka és pénzügyi ráfordítás nem hasznosult. A működő informatikai rendszerek adattartalma az OEP-nél és a hatáskörébe tartozó szervezeteknél nem vált megbízhatóvá, a fejlesztett informatikai rendszerek nem épültek egymásra, informatikai tervezésüket nem hangolták össze. Az informatikai erőforrások működtetésének hatékonyságára vonatkozó tervező, gazdaságosságot elemző munkák nem készültek. A külső cégek alkalmazása szabályozatlan, a megbízások és a fejlesztések koordinálása és kontrollja hiányos volt.
Az egészségbiztosítás a kiemelt projektekre a működési költségvetésből, az összes informatikai fejlesztési kiadás 30%- át, 1.118 millió Ft-ot fordított. Az összes fejlesztésből a járulék és folyószámla rendszerre 534,1 millió Ft, az OVER rendszerre 325,7 millió Ft volt a ráfordítás, a TAJ-jal összefüggésben 257,8 millió Ft-ot használtak fel. A világbanki hitelből 1998-ig informatikai célra az ágazatok együttesen 3.900 millió Ft-ot, 22,5 millió USD-t fordítottak, ami az igénybevehető összeg alig egyharmada. Az egészségbiztosítási ágazat a ténylegesen felhasznált hitel 63%-át vette igénybe a vizsgált időszakban. A hazai hozzájárulásból az eddigi alacsonyabb hitelfelhasználás illetve a kamatfizetés elcsúsztatott esedékessége miatt 1998. szeptember 30-ig kamat és rendelkezésre tartási jutalék címen 319 millió Ft-ot fizettek ki. A hitel felhasználása nem érte el az eredeti célokat. Nem jött létre egy egységes, korszerű információ technológiai bázison működő társadalombiztosítási informatikai rendszer. Nem alakult ki modernizált adminisztratív infrastruktúra, így a NYEP nem támogatta a szakigazgatási szervek feladatainak minőségi, hatékonyabb elvégzését, a költségvetések megalapozottságát, a pénzgazdálkodás javítását. A társadalombiztosítási folyamatokra a szándékolt racionalizáló befolyásolást nem érte el, nem vált a társadalombiztosítási folyamatok részévé, a feladatellátás eszközévé, nem épült be a szervezetek működési gyakorlatába. A világbanki program sikertelenségi tényezői részben az egészségbiztosítás strukturális problémáira vezethetők vissza, így az ágazat, illetve ezen belül az OEP nem tehető kizárólagosan felelőssé a mára jellemző helyzetért. A NYEP sikertelenségének okai a társadalombiztosítási alrendszer összetevőin kívül a szakigazgatási szervezetek funkcionális, működési hiányosságaiban keresendők. A projekttervek nem teljesültek az elfogadott ütemezésben. A tényleges felhasználás arányait kedvezőtlenül befolyásolta a Világbank sajátos szabályaiból következő, a kölcsön működtetését szolgáló, magas járulékos költséghányad (a tanácsadó, az auditor kötelező alkalmazása, a fordítás, tolmácsolás, jogi szakértői munka stb.). A hitelfelhasználás kiemelt célja az informatikai stratégia kidolgozása volt. A nyugdíjbiztosítási ágazatban az
évtizedes informatikai múlt eredménye, hogy az informatikai stratégia készítés szakmai irányelveinek megfelelő informatikai tervezési ciklus működik a gyakorlatban, ami lényegében megfelel az Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) által kiadott 2. számú ajánlás szellemének, azonban elfogadott informatikai stratégia nem készült. Az egészségbiztosítási ágazatban az ITB 2. számú ajánlásának megfelelő tényleges informatikai stratégiai tervezés nem volt. Az informatikai stratégia készítés négy korszakában különböző cégek, tanácsadók és az OEP szakmai főosztályai összesen 37 tanulmányban világították át az egészségbiztosítás szervezetét. A tanulmányok megfelelő szakmai színvonalon kidolgozottak, eltérő javaslatokat tartalmaznak, de nem valósították meg egyiket sem. A stratégiai tervezés két fázisában, a világbanki hitelből finanszírozott mintegy 2,6 millió USD ráfordítás az informatikai stratégiai tervezési tevékenység során nem hasznosult. A megcélzott egységes informatikai környezet kialakítására az ágazati menedzsment és az önkormányzatok által is elfogadott tanulmány-együttes a kívánt hatást nem érte el. Nem folytatták a kezdeti tervlépéseket a kifejlesztendő alkalmazási rendszerek specifikálásáig. A tanulmányok tartalmuktól függetlenül nem váltak a szervezetekben folyó tevékenységek meghatározó tényezőivé. Az egészségbiztosítás legnagyobb számítástechnikai eszközbeszerzése a világbanki hitelből finanszírozott infrastruktúra tender, amelynek keretében szállított eszközök az ágazatban országosan használt mennyiség közel egynegyedét tették ki. Az eljárás lebonyolítása a Világbank beszerzési-tender szabályai szerint történt, a tenderkiírásban figyelembe vették a stratégiai tervezés eszközbeszerzési módszertani anyagában lefektetett irányelveket, a DEJÁK üzemeltetéséhez szükséges szempontokat. A szállító céggel kötött szerződés összege: 6 millió USD volt. Az eszközök javították a szervezetek ellátottságát. A szállítási szerződés teljes lezárása 16 hónap alatt nem történt meg, a beszerzett hardver és szoftver eszközöket 1997. második felében átadták a területi igazgatási szervezeteknek, de azokat számviteli szempontból nem rendezték.
A pozitívumok ellenére a tender-eljárás mintegy két éves elhúzódása számos negatívummal járt együtt, amelyek károkat is okoztak az OEP-nek. A tenderkiírás tartalmi bizonytalanságai a pályázati követelmények utólagos értelmezését és elhúzódó szakmai vitákat eredményeztek. A Tender Értékelő Bizottság tagjainak szakmai felkészültsége nem bizonyult elegendőnek. Nem érvényesült maradéktalanul az egyenlő elbírálás elve, a bizottsági tagok objektív értékelési szándéka a pontozások alapján megkérdőjelezhető. A bizottság az értékelés alatt megosztottá vált, patthelyzet alakult ki, amelyben az OEP érdekeinek képviselete háttérbe került. A vitás kérdések megoldása külső szakvélemények készítését tette szükségessé, amely az időigényesség miatt veszélyeztette a határidőkhöz kötött tender sikeres lebonyolítását. Az Értékelő Bizottságban kialakult helyzet következményeként az Egészségbiztosítási Önkormányzat elé került olyan operatív kérdések eldöntése is, amely nem tartozott annak kompetenciájába. A tenderértékelés eredményeként kihirdetett győztest végül a bankgarancia formai hibája miatt kizárták, és a szerződést a második helyezett céggel kötötték meg, kedvezőtlenebb fizetési feltételek mellett. Káros volt a beszerzés 1,5-2 éves elhúzódása egyrészt a DEJÁK befejezésének bizonytalanná tétele miatt, másrészt a tenderbontáskor kedvező ár és műszaki tartalom egy évvel később jelentősen átértékelődött, mivel ezen a területen 9 hónap a generáció-, és típusváltás megújulási terminusa, harmadrészt a beszerzett eszközök 2000. kompatibilitást nem vizsgálták kellő körültekintéssel. 3. A társadalombiztosítás nyilvántartási rendszerei Az integrált informatikai rendszer egyik alapja a nyilvántartott adatok logikai és fizikai adatkapcsolatainak rendszerezett kiépítése. A társadalombiztosítási nyilvántartások jogi kereteit a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakra vonatkozó, 1997. évi LXXX. törvény V-VI. fejezete teremtette meg, amelynek 40. -a az egészségbiztosítási, a nyugdíjbiztosítási és a magánnyugdíjrendszer működése érdekében olyan egységes nyilvántartást írt elő, amely biztosítja a befizetések nyilvántartását, beszedését és az ellátások megállapításához szükséges adatokat.
A törvényi elvárásoknak megfelelő nyilvántartási rendszer nem jött létre a társadalombiztosításban, az adatbázisok, nyilvántartási rendszerek rendszerszemléletben nem épültek ki. Megbízható munkáltatói adatbázisa sem az ONYFnek, sem az OEP-nek nincs. Nem valósították meg a világbanki projekt kezdetekor megindult stratégiai tervezés szerint a kulcsfontosságú adatbázisok kiépítését. Az OEP és az ONYF nyilvántartásai között nemvolt adatkapcsolat. Az adatgazdálkodás szakmai elvei csak esetlegesen érvényesültek - részben a közérdekű adatok megőrzéséről és megosztásáról rendelkező átfogó törvényi szabályozás hiányában. A meglévő részrendszerek adatai sem ellenőrzési célra, sem vezetői információs célokra megbízhatóan nem integrálhatók. Az adatbiztonság hiánya és a szervezetlenség következtében nem működött olyan nyilvántartási rendszer, amely alapján a járulékbevételek és a tartozások volumene megbízhatóan megállapítható lett volna. Ezek részben a folyószámlák rendezetlenségéből, részben az országos szintű egységes adatfeldolgozás hiányából következtek. A szolgáltatott adatok bizonytalansága nem tette lehetővé az adósságállományok megbízható összesítését, a behajtható és a veszteségként elkönyvelendő adósságok korrekt elkülönítését. A rendszerek nem voltak alkalmasak a kiáramló támogatások megbízható ellenőrzésére. Nem álltak rendelkezésre megbízható területi és országos összesítésű adatok, ami folyamatos többletterheket rótt mind az alkalmazottakra, mind az ügyfelekre. Nem volt mód a finomabb analízisekre a gyógyszerfogyasztás és támogatás-elosztás területén. Egyedi, decentralizált informatikai fejlesztések szolgálták a tb. napi nyilvántartási és ügyviteli feladatait, amelyek technikai és ügyviteli színvonala rendkívül alacsony, adatfeltöltöttségük sem kielégítő. Ezek a rendszerek általában elavult fejlesztési eszközökkel készültek, hardver jellemzőjük a lokális PC alkalmazások. A rendszerek egymással nem kommunikáltak, nem alkottak konzisztens rendszert, fejlesztési és karbantartási ráfordításaik széles sávban ingadoztak, mégis ezen rendszerek segítéségével oldották meg a napi ügyviteli feladatokat. A nyugdíjbiztosítási ágazat alapfeladatait támogató számítógépes nyilvántartó rendszerek megfelelően működtek. A nyugdíj-megállapítás és folyósítás informatikai támogatása megoldott. A nyugdíj nyilvántartási rendszer azonban nem egységes az ONYF-en belül. Az ágazati informatika koncepciózus fejlesztésének eredményeként a
nyugdíjnyilvántartás informatikai rendszerének kialakítása folyamatban van, az 1998. októberében kötött megállapodással a világbanki hitel eddigi legnagyobb mértékű felhasználása került a megvalósulás szakaszába. Az OEP esetében nincs sem központi, sem osztott, de logikailag egységes adatbázis, amely kiszolgálná az egyes alkalmazásokat. Általában az OEP nyilvántartásai tartalmazzák a törvényekben előírt adatokat, de ezek nem megbízhatóak. A foglalkoztatói és biztosítotti adatnyilvántartás, a biztosítottak TAJ-számán alapuló nyilvántartása nem lelhető fel az igazgatási szervezeteknél olyan tartalommal, amelyet az 1997. évi LXXX. törvény 41. (1) bekezdés a.) pontja előír. Az adatbázis kialakítása az adatbázis szervezés szakmai szabályaival nem egyeztethető össze. A TAJ adatbázist nem integrálták más alkalmazásokkal, ezáltal az informatikai támogatás jelentős kapacitásai maradtak kihasználatlanul. A jogszabályi környezet gyakori változása, a rövid határidőre teljesítendő változáskövetések azt mutatják, hogy a tényleges fejlesztési ráfordítások viszonylagosan alacsonyak. 1993-tól a TAJ rendszerrel, az egészségbiztosítási kártyával, majd az annak funkcióját átvevő Tb. kártyával összefüggő fejlesztésekre a működési költségvetésből és a világbanki hitel terhére együttesen, hozzávetőleg 438 millió Ft-ot használtak fel. A TAJ számokat kiadó és nyilvántartó informatikai rendszer fejlesztése és karbantartása, a napi üzemeltetése is egy magán gazdasági társaság kezében volt. Az adatbiztonságot érintő garanciális elemek hiányosságai nem zárták ki az adatok illetéktelen felhasználásának lehetőségét, ami a nemzeti adatvagyon részét képező területen adatvédelmi szempontból kockázatos. Az elszigetelt alkalmazásfejlesztések egyik nem kívánatos következménye, hogy nem biztosított a teljes körű TAJ adatkarbantartás, a TAJ számok kódolatlan használata az egyes rendszerekben adatvédelmi szempontból kifogásolható. Felesleges kiadások forrása, hogy az összes háziorvosi szolgálatnál bejelentett biztosítottak száma több, mint a népesség száma. Így finanszírozásuk több személy után történt meg, mint az a népesség alapján egyáltalán lehetséges lenne, amit csak részben indokol a külföldiek és a menekültek száma.
A különbség a vizsgált évek alatt emelkedett, 1997-ben mintegy 500 ezer fővel haladta meg a MEP-eknél vezetett adatok szerint a nyilvántartott népesség adatokat. A háziorvos finanszírozás országos összefuttatása és annak TAJ számon alapuló ellenőrzése nem megoldott. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 120/A. -a a gyakorlatban nehezen végrehajtható, visszamenőleges adatgyűjtési kötelezettséget jelentett a kereseti adatok 1988. január 1-je és 1992. február 29-e közötti időszakra vonatkozó nyilvántartására, a teljesítési határidő többszöri módosítása is szükségessé vált. Az adatok hiteles visszaállítása kétséges, felveti a megbízható élet-kereseti adatok nyilvántartására és összegyűjtésére alkalmas jogszabályban megállapított eljárási rend hiányát. Az adatbázis elszigetelt alkalmazás, nincs adatkapcsolat a tb. más nyilvántartási rendszereivel, a feltöltöttsége mintegy 80%-os mértékű. Az adatbázis jogi státusza a törvény szerint közhiteles. A valós tényadatokat azonban nem tükrözte - a helyszíni adatbázis ellenőrzésünk alapján - a tényleges adattartalom. Az alapadatok ellenbizonyításához megkövetelt dokumentumokat a korábbi adótörvények szerint 5 évig kellett megőrizni, így az adatszolgáltatáskor ezen dokumentumok hiánya nem kérhető számon, megőrzésük általában nem várható el, ami a biztosítottakat kiszolgáltatott helyzetbe hozta. A visszamenőleges adatszolgáltatás rendkívüli és nem kívánt terheket rótt a munkáltatókra, amelyektől csak a teljesítést követelték meg, a tartalmi ellenőrzést nem, így mind a munkáltatóknál, mind a megyei igazgatási szervezeteknél esetlegesen alakult az adattartalom. A biztosítottak adatszolgáltatásáról az OEP és az ONYF közötti megállapodás alapján a teljesítés késéssel, de folyamatban volt. A biztosítotti adatbázis egy részének felelt meg az ONYF által a Tb.T.120/A. projekt keretében eddig létrehozott, éves kereseti adatokat nyilvántartó rendszer. A visszamenőleges adatgyűjtés eredményeként létrejött adatbázisban együtt található a biztosítottak személyi száma és TAJ száma, ami adatvédelmi szempontból álláspontunk szerint elkerülendő. 4. Az informatikai biztonság A nyilvántartási rendszerek és az adatkezelés szempontjából kiemelt az informatikai biztonság kérdése, amelynek
értékeléséhez a magyar jogszabályi környezet rendkívül kevés támpontot nyújtott. A tb. informatikai rendszereinek biztonsági követelményeiről a működést meghatározó jogszabályok direkt módon nem rendelkeztek, a jogszabályok rendkívül széles minőségi skálán mozgó alkalmazási gyakorlatot tettek lehetővé. Mindkét ágazat informatikai rendszereinek fokozott biztonsági követelményeket kellett kielégíteni, amelyeknek e rendszerek többsége nem felelt meg. Az öt alapállapot - funkcionalitás, rendelkezésre állás, bizalmasság, sértetlenség, hitelesség - tekintetében a társadalombiztosítási ágazatok informatikai rendszereiben számos hiányosság volt kimutatható. Az ágazatok nem rendelkeztek rendszerezett kockázatelemzési módszertanon alapuló biztonságpolitikával és biztonsági stratégiával. A kezelt adatok jelentős hányada személyes, illetve különleges adat, amelyek adattovábbítási szabályait mindkét ágazat esetében - elsősorban a külső rendszerfejlesztésekhez kapcsolhatóan - rendszeresen megsértették. Az informatikai biztonság tényleges kockázatának alulértékelése miatt ezeket a kérdéseket a valódi fontosságánál alacsonyabb szinten kezelték. Az adat-, és rendszerminősítési követelmények meghatározása nem történt meg az ágazatoknál. Az alkalmazott informatikai rendszerek hozzáférés-védelmi megoldásai és gyakorlata nem felelt meg a fokozottan védendő informatikai rendszerek rendszerkörnyezetére vonatkozó ITB ajánlásokban foglaltaknak. A rendelkezésre álló eszközök védelmi tulajdonságait nem használták ki maradéktalanul. Az 1992. évi LXIII. törvény 8.. előírásait sérti az informatikai rendszerfejlesztés alkalmazott gyakorlata, amely szerint a fejlesztő, döntően külsős szakemberek számos esetben fértek hozzá a társadalombiztosítási informatikai rendszerekben tárolt személyes és különleges adatokhoz. A 2000. év dátumváltási problémáinak kezelése jelentős késésben volt, érdemi lépések nem történtek. A nyugdíjbiztosítási ágazat külső szakértők bevonásával megkezdte a rendszerek átvilágítását, az egészségbiztosítási ágazatnál 1998-ig nem történt ilyen intézkedés. Az egészségbiztosítási ágazatnál nem alakították ki az üzemeltetésre, a fejlesztésre, az ügyvitelszervezésre, ezek minőségbiztosítására a megfelelően szabályozott, egységes, dokumentált, betartható, ellenőrzött informatikai környezetet. A nyugdíjbiztosítási ágazat felismerte az informatikai biztonsági kérdések megoldatlanságában rejlő kockázatokat, külső szakértő szervezet közreműködésével megkezdte a szervezet biztonságtechnikai átvilágíttatását. A teljes vizsgálati
időszakban azonban nem volt tudatos és komplex a biztonságszervezési tevékenysége. 5. A járulék folyószámla nyilvántartás, bevallás rendszerei A járulék-folyószámla nyilvántartás és elszámolás teljes körű, zárt rendszerű informatikai támogatottsága nem megoldott. Az OEP mintegy öt éve foglalkozik eredménytelenül az on-line decentralizált járulékfolyószámla rendszer - DEJÁK - kifejlesztésével, bevezetésével. A DEJÁK-ba fektetett több éves szakmai munka, a rendszerben felhalmozott szakismeret, illetve az eddig ráfordított 534,1 millió Ft lényegében elveszett. A DEJÁK prototípusfejlesztési módszerrel készült - a fejlesztett verziókat folyamatosan tesztelték és javították - programja működőképes volt, a legutolsó fejlesztési szakaszban lévő verzióját a referencia megyeként funkcionáló tatabányai MEP-en párhuzamos feldolgozásban alkalmazták. Az auditáláskor feltárt hiányosságokat részben javították, a hatályos folyószámla eljárási szabályok szerinti átdolgozása azonban nem történt meg, országosan nem vezették be, üzemszerűen nem vették használatba. A szoftver korszerű informatikai és ügyvitel-szervezési elvek és módszertan szerint épült fel. Moduljai leképezték a szakfolyamat minden elemét az ügyfélfogadó ügyintézéstől a késedelmi díjak kiszámításán és a levelező rendszeren át a főkönyvi könyvelésig. Az alkalmazott fejlesztési módszer és a bevezetett kódrendszer alkalmas volt a jogszabályváltozások egyszerűsített követésére. A nyilvántartások átláthatóságát nagymértékben javította volna a rendszer bevezetése, azonban a fejlesztési tevékenység nem volt kellően célratörő és eredményorientált, nem valósult meg a fejlesztés koncentrált irányítása, a szükséges szakmai erőforrások folyamatos rendelkezésre állása. A mai helyzet kialakulásában külső és belső okok egyaránt szerepet játszottak. A jogszabályok gyakori változása, inkonzisztenciája bizonytalanná tette a fejlesztői környezetet. Évek óta megoldatlan ellentmondás volt a társadalombiztosítási, az adóigazgatási és a számviteli elszámolási szabályokban. A köztartozások beszedésére irányuló kormányzati elképzelések tisztázatlansága szintén elbizonytalanította a fejlesztőket. Emellett az önkormányzati irányításból eredő többlépcsős
döntési folyamat lassító tényezőt jelentett, amelyben megjelent a két ágazat eltérő motiváltsága. Az OEP a projektet nem kellő megalapozottsággal készítette elő és szervezte meg a megvalósítást. A járulék folyószámla nyilvántartás és elszámolás ügyviteli eljárásrendjét nem dolgozták ki, a rendszer követelményspecifikációját, technikai feltételeit nem megfelelő gondossággal tervezték meg, a fejlesztői környezet többször változott. Mindvégig jellemző volt a teljesítménykényszer hiánya, a projekt vezetése és szervezete nem volt stabil, a hatáskörök, a nyújtandó/elvárt teljesítmény nem volt tisztázott. A szakmai erőforrások nem bizonyultak elegendőnek, nem koncentrálták ezeket a projektre, illetve megosztották úgy, hogy a párhuzamos munkavégzés a fejlesztés gátjává vált. Az ügyvitelszervezők, a járulék-folyószámla szakemberek szűk keresztmetszetet jelentettek, részlegesen, eltérő időtartamban és szakmai összetételben egyaránt. Az informatikai szakterületen a szakemberek gyakori cserélődése együttműködési problémák forrása volt. Komoly szakmai mulasztás, hogy nem mérték fel a DEJÁK projekt eszközeit, a dokumentációs állományokat nem rendszerezték kellő alapossággal, így nem volt lehetséges a hiteles, teljes körű, utólagos rekonstruálás. Az alternatív rendszerfejlesztés (OTIR) is megosztotta és bizonytalanná tette a fejlesztőket. Az 1997. végén megindított alternatív rendszerfejlesztés nem került alkalmazásra. Az OTIR rendszer fejlesztésére megkötött szerződés előkészítése során az OEP megsértette az 1995. évi XL. törvény 70-71-72. -aiban foglalt, a gyorsított, tárgyalásos közbeszerzési eljárásra vonatkozó előírásokat. A szerződésben kikötött, indokolt mértékű kötbér érvényesítésének lehetőségével az OEP nem élt, az igényérvényesítés feltételeinek fennállását az OEP nem vizsgálta. Az államháztartási törvény 108.. (2) bekezdése szerint az államháztartás alrendszereinek követeléseirôl lemondani csak törvényben meghatározott módon és esetekben lehet. Ezért álláspontunk szerint az igényérvényesítés lehetőségének feltételeit az OEP vezetésének meg kellett volna vizsgálnia, illetve ezen feltételek fennállása esetén az igényt érvényesítenie kellett volna.
A DEJÁK fejlesztés pozitív eredményekkel is járt, mivel a rendszer auditálása hozta felszínre, hogy a járulék-folyószámla nyilvántartás és elszámolás gyakorlata nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek. A szakterületen működő rendszereket nem auditálták informatikai és számviteli szempontból. Az elszámolási gyakorlat nem zárta ki a visszamenőleges adatmódosítást és a manuális beavatkozás lehetőségét. A társadalombiztosítási járulék-bevallás korszerűsítését célozta meg a mágneslemez adathordozón történő bevallás bevezetése, amelyet az OEP késve, nem kellő körültekintéssel hajtott végre, a folyamat gazdaságossága megkérdőjelezhető. A jogszabályok és az informatikai feladat kívánt összhangja nem valósult meg. A programfejlesztés hiányosságainak kiküszöbölése az adatszolgáltatásra kötelezettek bevonásával, az előírt határidők csúszásával vált lehetővé. Az új adathordozó bevezetésével a bevallások feldolgozása jelentősen nem gyorsult fel, országosan 10-30 % közötti arányú a mágneses adathordozón teljesítő adatszolgáltatók köre. A bevallásfogadás pontos és teljes körű ráfordításai nem állapíthatók meg, mintegy 25 millió Ft-ra tehető a 200 ezer db mágneses lemez bruttó beszerzési költsége és a programsokszorosítás részben saját, részben vállalkozói megbízás alapján történt elvégzése. Az OEP az adatokat fogadó rendszer fejlesztésére két olyan vállalkozással kötött szerződést, amelynek (rész)tulajdonosai az egészségbiztosítás köztisztviselői. Ez a köztisztviselői törvény 21. -ában foglalt, összeférhetetlenségre vonatkozó előírásokkal nem egyeztethető össze. 6. Az informatikai rendszerek környezeti és szervezeti feltételei Az integrált, rendszerezett elveken nyugvó, komplex társadalombiztosítási informatikai rendszer kiépítését akadályozta a szabályozási környezet, a szervezeti-, illetve szakmastruktúra alakulása. A társadalombiztosítási jogszabályok által meghatározott feladatok nem alkottak egységes együttműködő, algoritmizálható rendszert. A szabályozási környezet legfőbb jellemzői: az instabilitás és a konzisztencia hiánya. A vizsgált időszakban több mint 100 olyan jogforrás volt
hatályban, amely közvetlenül a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási igazgatási szerveknek adott feladatot és hatáskört, vagy alkalmazási-, működési-, illetve eljárási szabályt határozott meg. A jogszabályváltozás gyakorisága évről évre nőtt. A törvények sok esetben visszamenőlegesen is változtak, amire nem volt alapozható adatbázisok korrekt kiépítése és nyilvántartási rendszerek üzemeltetése. Az információs rendszerek fejlesztésére megszabott előírások a technikai megvalósíthatóság feltételeit sok esetben figyelmen kívül hagyták (pl.: mágneslemezes adatszolgáltatás bevezetése, Tb.T.120/A. végrehajtása, DEJÁK). Csak az 1998. január 1-től hatályos törvények tartalmazták először a társadalombiztosítási nyilvántartásokra, az adatszolgáltatási kötelezettség terjedelmére, az adatvédelmi rendelkezésekre vonatkozó előírásokat (a korábbi évek társadalombiztosítási jogszabályai nem szabályozták ezt a területet), ám továbbra is hézagos szabályozást jelentettek az informatikai rendszerek fejlesztése és üzemeltetése szempontjából; nem konzisztensek más törvényi szabályozásokkal - így például a számviteli és az adóigazgatási eljárást meghatározó törvényekkel - továbbá informatikai biztonsági előírásokat nem tartalmaztak. Az önkormányzati irányítás megváltoztatta az informatikai tevékenységek irányítását is, a döntési lánc meghosszabbítását eredményezte, ami esetenként a hatékonyságot kedvezőtlenül befolyásolta. A nyugdíjbiztosítási ágazatnál nem jött létre külön informatikai szakbizottság az önkormányzatban, de ez a működést nem befolyásolta hátrányosan. Az önkormányzati és az igazgatási apparátus együttműködése harmonikus volt, az informatikai döntések a megfelelő szakértelemmel bíró kompetencia szintre kerültek. Az egészségbiztosítási ágazat Önkormányzata magas szakmai színvonalú szakemberekből Informatikai Bizottságot hozott létre, munkáját tervszerűen végezte, az önkormányzat és a szakbizottság együttműködése harmonikus volt, de a Bizottság és az OEP kapcsolatára nem ez volt a jellemző. Az EÖ és a hivatalvezetés hatásköre nem különült el egyértelműen, a felelősség megosztására utaló törekvések jelentek meg a napi gyakorlatban. A Bizottság szakmai kompetenciájából következően végrehajtói szintű részkérdések megoldásában is tevékenykedett, ami a megoldást - az operatív munkához szükséges részletes információk hiánya miatt -, nem segítette, viszont a feladat elvégzését indokolatlan mértékben lelassította. Az EÖ szakbizottsága tevékenységével - magas informatikai szakképzettsége ellenére - nem segítette
hatékonyan és eredményesen az ágazat informatikai stratégiájának kialakítását, az informatikai fejlesztések koncepciózus, rendszerszemléletű megvalósítását. A nyugdíjbiztosítási ágazatnál a központi igazgatási szervezet informatikai tevékenységének szervezeti kialakítása és egységes vezetése megoldott. A közvetlen irányítás és a felső vezetés stabil volt, megkövetelte és támogatta az informatika megalapozott fejlődését, amelynek irányát mindig az ágazat funkcionális követelményei határozták meg. A területi szervezetek napi, közvetlen kapcsolatban álltak a központi főosztállyal. A fejlesztéseket centralizáltan, az elfogadott koncepció végrehajtásával végezték. Az informatika irányítása és az eszközbeszerzések területén kialakított centrális gazdálkodás jól szolgálta az ágazat informatikai tevékenységét. Nem volt viszont szerencsés, hogy a fejlesztést és az üzemeltetést csak részben különítették el. Az informatikai szakmastruktúrára a stabilitáson kívül jellemző, hogy az állomány fele nem kifejezetten informatikai végzettségű, hanem a nyugdíj-megállapítás szakterületén járatos ügyvitel-, és rendszerszervező volt. A szabályozások és az ügyviteli eljárásrend jó ismerete tette lehetővé az informatikai fejlesztések ágazati hatáskörben történő elvégzését úgy, hogy a belső erőforrásokat informatikus rendszerfejlesztőkkel egészítették ki. A központi és a területi szervezetek - esetenként az üzemeltetésre -, de jellemzően az informatikai fejlesztésre alkalmazzák a külső szakembereket, hosszú távon. Az állandó munkára alkalmazottak döntő többsége korábban a szervezet állományába tartozott, de a jövedelmi viszonyok miatt önállósodott. Az informatikai tervezési tevékenység része az eszközellátás harmonikus fejlesztése, amely a szűkös források ellenére kielégítő volt a nyugdíjbiztosításban. A szoftver hardver eszközök nyilvántartása, elszámolása, valamint e terület szabályozása kielégítő, de az informatikai eszközök sajátosságait nem minden esetben vették figyelembe egyértelmű azonosításra alkalmas módon. A központi és a megyei szervezetek informatikai eszközleltárai eltérő szakmai körültekintéssel készültek. Az informatikai fejlesztési, beszerzési szerződésekkel kapcsolatban előfordultak szabálytalanságok, amelyeket - részben az évenkénti ÁSZ vizsgálatok eredményeként - felszámoltak. Mára a belső szabályzatok, a jogszabályok betartása, az eljárási fegyelem
javult; ezt az ONYF belső ellenőrzési vizsgálatai is elősegítették. Az informatikai fejlesztésért felelős egység adminisztrációja, a kötelezettségvállalások rendje jól szervezett, centralizált, ellenőrzött, a nyilvántartás információkban gazdag. Az egészségbiztosítási ágazatnál nem valósult meg a központi igazgatási szervezet informatikai tevékenységének egységes szervezeti kialakítása és vezetése. Az OEP-ban, több mint öt év alatt nem alakult ki a hatékony munkavégzéshez szükséges, megfelelő szervezettségű és szakmai személyi összetételű informatikai szervezet. Nem épült ki az informatika irányításához szükséges hatáskörök és jogkörök stabil rendje. Centralizált és decentralizált szervezeti formák váltották egymást. Nagymértékű volt a vezetők változása. A főigazgatói posztot a vizsgált öt évben öt fő töltötte be. Az informatikai szakterületi vezetők átlagosan közel félévente váltották egymást, miközben a dolgozói fluktuáció alacsony volt. Nem valósult meg az eltérő szakmai területek informatikai koordinációja, hiányzott az informatikai szempontból egységes, következetes szakmai vezetés, az OEP központi informatikai szervezete gyakorlatilag szétzilálódott. Az instabil informatikai szervezet átfogó koncepció nélkül végezte az informatikai tevékenységet. Teljesítményértékelést nem lehetett végezni, mivel hiányoztak a konkrét elvárások, viszont jelen voltak a köztisztviselői illetmény rendszerből adódó motivációs korlátok. Nem tudta az ágazat feloldani az informatika üzleti és a működés államháztartási jellege közötti ellentmondást. A központi irányítás hiányában a megyék informatikai tevékenységükben magukra voltak utalva, az eszközbeszerzések, az informatikai fejlesztések decentralizáltan folytak. A MEP-ek a rendelkezésükre bocsátott informatikai keretösszeggel önállóan gazdálkodtak. A folyamatos működés biztosítása érdekében rákényszerültek ad-hoc egyedi fejlesztések végzésére és ezek alkalmazására, helyi fejlesztő magok alakultak ki. A vidéki fejlesztések korszerűtlen, nehezen karbantartható technológiával, a már meglévő rendszerekkel való kompatibilitás igénye nélkül készültek. Ennek ellenére több megyei fejlesztésű rendszert bizonyos módosításokkal országosan is elterjesztettek és alkalmazásba állítottak.
A szakmastruktúrában nem épült ki az informatikai rendszerek előkészítésével és integrációjával foglalkozó szervezési (orgver) szakterület, nem alkalmaztak ügyvitel-, illetve rendszerszervezőt. A megfelelő szakmai összetétel kialakulását gátolta - a már említett fluktuáción kívül - a koncepció hiánya, a kompetenciák tisztázatlansága, a belső szabályozás hiányosságai, a koordináció hiánya miatti túlterheltség. A fejlesztést és az üzemeltetést csak részben különítették el. A fejlesztések megvalósításában szükségszerűen nagymértékben jelentkezett a külső feladatkiadás ( outsourcing ), amely területileg és szakfeladatonként is eltérő mértékben valósult meg, fokozva az informatikában tapasztalható heterogenitást. A meglévő informatikai eszközök felépítettségében, területi elosztásában és üzemeltetésekor nem érvényesült következetesen az eszközök feladatokkal arányos elosztása. Az OEP-ban koordinálatlanul és decentralizáltan kötötték a vállalkozói és a megbízási szerződéseket az egyes szakfeladatok ellátásának informatikai támogatása érdekében. A szerződéskötés, az iratok kezelése kielégítően szabályozott, de a lebonyolítás több esetben nem felelt meg a főigazgatói utasításokban foglaltaknak, a dokumentálási, irattározási előírások betartása - általában, és a kötelezettségvállalások esetében is - erősen hiányos, előfordultak törvénysértések is (egyes közbeszerzések és munkavállalókkal kötött szerződések). A szoftver előállításra kötött szerződésekben esetenként elmulasztották a forráskód átadás-átvétel kikötését - megszegve ezzel a főigazgatói utasítást - ami az OEP szakmai és anyagi kiszolgáltatottságát eredményezheti. A kötelezettségvállalások tekintetében a szakfőosztályok és az Informatikai Főosztály közötti koordináció hiányos, a szakfőosztályi informatikai kötelezettségvállalások jelentős hányadáról az Informatikai Főosztálynak nincs tudomása. A csatolt teljesítésigazolások jellemzően hiányosak, nem alkalmasak az elvégzett teljesítmények megítélésére. A kifizetések a számviteli bizonylati előírások szempontjából, néhány kivételtől eltekintve, rendezettek. Az ÁSZ jogszabályi kötelezettségéből eredően a társadalombiztosítási alapok zárszámadási vizsgálatához kapcsolódóan, a működési költségvetés ellenőrzése során végzett informatikai és világbanki pénzügyi vizsgálatokat. Az informatikai fejlesztések és a folyamatos üzemeltetési előirányzatok, valamint a világbanki hitel felhasználásával
kapcsolatos problémákat az ÁSZ jelentések rendszeresen megállapították. 1993. óta minden évben kifogásoltuk a mérlegvalódiság elvének megsértését mindkét alap esetében, mivel a kimutatott tartozásállomány valódisága megkérdőjelezhető volt a megfelelő nyilvántartási rendszer kialakítását célzó informatikai fejlesztések késedelme miatt. Az ÁSZ rendszeres jelzéseinek kevés foganatja volt, érdemi intézkedések nem történtek. A vizsgálati tapasztalatok összegzésén és a főbb megállapításokon túlmenően az alábbiakban megfogalmazott ajánlások nagymértékben támaszkodnak a vizsgálati tapasztalatokat részleteiben ismertető, a Jelentéshez csatolt részletes megállapításokban foglaltakra is. III. AJÁNLÁSOK A Kormánynak ˇ Építse be az információs rendszerekkel összefüggő jogszabályok előkészítési folyamatába a döntések hatásvizsgálatát, figyelemmel a rendszerfejlesztések technikai megvalósíthatósági feltételeire. ˇ Dolgoztassa ki a nagy tömegű adatszolgáltatások gyűjtéséhez, továbbításához, feldolgozásához szükséges, az elektronikus adat-, illetve iratforgalmazásról szóló törvényi szabályozást. ˇ Intézkedjen a társadalombiztosítási, a számviteli és az adóigazgatási eljárást szabályozó törvények közötti inkonzisztencia megszüntetéséről, a társadalombiztosítási járulék-folyószámla elszámolás és nyilvántartás egységes követelményeinek kialakítása érdekében. ˇ Dolgoztassa ki - a korrekt állami nyugellátás biztosítása érdekében - a megbízható élet-kereseti adatok összegyűjtésére és nyilvántartására alkalmas, hosszú távon érvényben tartható, kötelező szabályozási rendszert, az eljárás működtetési rendjét, valamint a szankcionálás módját. A Miniszterelnöki Hivatal társadalombiztosítási igazgatási szerveket irányító politikai államtitkárának ˇ Kezdeményezze a társadalombiztosítási adatbázisok és nyilvántartási rendszerek egységes adatgyűjtés alapján történő - a hatályos törvényeknek megfelelő - feltöltését és
működtetését, mivel az adatbázis jogi státusza a törvény szerint közhiteles, azonban az adattartalom a valós tényadatokat nem tükrözi. ˇ Fontolja meg a DEJÁK rendszer informatikai felülvizsgálatát, a rendszerben felhalmozott korszerű informatikai és ügyvitelszervezési megoldások hasznosíthatósága érdekében, az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal bevonása mellett. ˇ Koordinálja a társadalombiztosítási igazgatási szervezetek jelenleg működő informatikai rendszereiben alkalmazott személyes adatok védelme érdekében szükséges intézkedéseket, az adatvédelmi törvény előírásaival összhangban. ˇ Mérje fel és koordinálja a világbanki kölcsön eredményes felhasználása, a projektterv teljesülése érdekében szükséges intézkedéseket. Tegyen lépéseket a hazai hozzájárulás zökkenőmentes biztosítása érdekében. ˇ Kísérje fokozott figyelemmel a 2000. évhez kapcsolódó dátumprobléma által érintett rendszerek felmérését és a szükséges intézkedések megtételét. ˇ Kezdeményezzen saját hatáskörében vizsgálatot az ÁSZ tapasztalatai, megállapításai alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár munkatársait érintő esetleges személyi felelősség megállapítására. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójának ˇ Alakítsa ki az informatikai tevékenység koordinálását megalapozó stratégiai informatikai rendszertervet. Tekintse át a tárgykörben 1993-1998 között készült tanulmányokat - különösen kiemelve a KSIRT és a SIRT II. megállapításait, javaslatait -, hasznosítsa azok aktualizálható elemeit. ˇ Vizsgálja felül a szervezeti munkamegosztást, valósítsa meg az informatikai tevékenység koordinációját, különítse el a fejlesztési és üzemeltetési feladatokat, építse ki az informatikai tevékenységek előkészítésére alkalmas szervezési-, ügyvitelszervezési szakmai szervezetet. Alakítsa ki az informatikai koordináció alapját képező, egyértelműen elhatárolt feladatköri, hatásköri és felelősségi viszonyokat. Gondoskodjon az informatikai tevékenység következetes beszámolási és elszámolási rendjéről, valamint ennek folyamatba épített belső ellenőrzési rendjéről.