KARCAG VASÚTÁLLOMÁS REKONSTRUKCIÓJA VISSZA A JÖVŐBE Tóth Zoltán Strak Takács Orsolya MÁV Zrt. Műszaki tervezés (MÁVTI) rehabilitáció - városi kontextus - intermodalitás ÖSSZEFOGLALÁS: Évek óta zajlik a 100-as, azaz a Budapestről kiinduló, az Alföldet lényegében végigmetsző, Debrecen és Nyíregyháza, majd Záhony felé az országhatárt elérő, nagy forgalmú fővonal korszerűsítése. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) kiemelt projektjében újul meg a pálya, a biztosítóberendezések, gyorsul a vonatok átlagsebessége, nő a biztonsága, korszerűsödik a vasúttechnika. A fejlesztés mostohagyereke a pálya melletti állomások megújulása, amely a nagyberuházás mellett különböző ütemben és intenzitással zajlik. A pályafelújításokkal új korszerű akadálymentesített peronok készülnek, előtetővel sok esetben aluljárókkal, szerencsésebb esetekben maguk az utasforgalmi terek is megújulnak.
Karcagot 1857-ben érte el a vasút a Tiszavidéki Vasúttársaság építésében és üzemeltetésében. A MÁV, amúgy jól sikerült típusállomásaihoz képest díszesebb, romantikusabb stílusú karcagi állomás is, mint a társaság középkategóriás méretű felvételi épületeinek egy jellegzetes darabja. Kortársai megtalálhatóak még a vonal többi állomásán, így például Forró-Encsen, Biharkeresztesen vagy Sápon, de szintén ismertek a társaság nagyobb méretű típusépületei is. A bécsi székhelyű vasúttársaság ugyan jelentős szerepet vállalt az alföldi mezőgazdasági termények szállításában, a mezővárosok utasainak kiszolgálásában, mégis állandó nehézségekkel küzdött és számos kritika is érte. Ezért 1880-ban szerződés született a társaság és az általa üzemeltetett vonalak államosításáról, így Karcag is a MÁV hálózat része lett. A II. világháború után a díszeitől megfosztott, lecsupaszított, egyébként jelentős forgalmat bonyolító Tiszafüred felé mellékvonalat is kiszolgáló karcagi állomást 1988-ban szerkezetében és külsejében felújították. Részletekbe menő homlokzati rekonstrukcióra akkor nem került sor. Az elmúlt negyed évszázad alatt azonban állaga ismét leromlott, de a NIF által 2010-ben elindított vasútfejlesztési programban az épület felújítása eredetileg nem szerepelt. A pálya mellett a peronhoz nyúltak hozzá, ide a NIF-beruházás egységes és jó kézzel megformált új perontetői kerültek Hajnal Zsolt és munkatársai tervezésében, illetve aluljáró épült, amely fedett kijáratot kapott. Maga az utasforgalmi épület azonban megkopva árválkodott a felújított pálya mellett, az 1960-as években épült monumentális, tízemeletes rizshántoló üzem árnyékában teljesen elnyomva.
Végül új fordulat következett be, amikor 2012-ben a MÁV Zrt. elhatározta, hogy saját erőforrásból korszerűsíti az utasforgalmi területeket és a külső környezetet: az elhasználódott épületszerkezeti elemeket felújítja, az állomási környezet rendezi. Szükségessé vált a vizesblokkok megújítása, az épület komplett akadálymentesítése, az utas kiszolgálás és a vasutas dolgozók munkahelyének modernizálása. Az engedélyezési terveket készítő Strak Takács Orsolya, majd a kiviteli terveket és a tervezői művezetést irányító Tóth Zoltán, a MÁV Műszaki Fejlesztési Főosztályának építészei fontosnak tartották, az országos műemléki védettséget nem élvező, de vasúti műemlék épület úgy újuljon meg, hogy annak megmaradjon régi arculata. Hiányos homlokzata is a korhű állapotot tükrözve egészüljön ki, ugyanakkor a pályakorszerűsítéskor megjelent modern építészeti és műszaki megoldások az épületben is valamilyen formában visszaköszönjenek. A belső teret az 1988-ban végzett átalakítás után most racionálisan rendezték vissza, például ismét az épületbe került a bő két évtizedig a melléképületben elhelyezett és teljesen leromlott állapotú mellékhelység blokk is, amely ezzel szervesült az állomás többi részével, egyben az akadálymentesítést is jól sikerült így megoldani. Mivel a mostani felújítás első ütemében a klinkertéglás melléképület amelyet szintén gondosan megtisztítottak fogadta be az üzemi területeket, így az állomásépület komolyabb funkcióváltáson nem esett át. Az emeleten megmaradtak az ott kialakított lakások, a földszinten pedig lényegében az utasforgalmi terek és a vasúti dolgozók munkahelyei kaptak racionalizált és esztétikailag is szépen megformált helyiségeket.
A tervezőknek sikerült elérni azt is, hogy az állomás részleteiben is kidolgozott, minőségi lehessen. A padokon használt finombeton és fa ötvözet érdekes kettősséget, az ipari környezet mellett melegséget is ad az utazónak, a bordázaton kialakított harántminta jól illeszkedik a beltéri egyedi műkő padlóburkolathoz. A kültérben kilépő padok is tudatosan követik le a belső mintázatot, alulról érdekes megvilágítást kaptak, míg a beltérben, a betonburkolat felett LUMINARI Glass szitázott üvegfalburkolat fut végig.
Minden ilyen elem jól harmonizál a romantizáló és díszeivel kiegészült homlokzattal. A karcagi felújításon jól látszik a komplex gondolkodás, a hazai termékek és iparművészeti alkotások előnybe részesítése. Példát mutat, hogy miként lehet egy vasútüzemi területet minőségi módon összekapcsolni egy kellemessé tett, kortárs utasforgalmi résszel, hogy a korhűen megújuló épület miként kaphat modern és mégsem elütő elemeket. Jó lenne, ha mindez nemcsak kivétel, hanem alap lenne a vasúti létesítmények felújításánál. Bán Dávid idézett írása - építészfórum Fotók: Danyi Balázs Egyedi üveg és beton felületek: S39 Hybrid Design