VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK 3.1 Vízgazdálkodás Szlovákiában Tárgyszavak: hidrológia; vízgazdálkodás; vízforrások; vízellátás; csatornahálózat; privatizáció. A Szlovák Köztársaság (SR) (területe 49 014 km 2 ; lakossága 5,4 millió fő) az északi félteke mérsékelt éghajlatú zónájában helyezkedik el; éghajlatát az évszakok szabályos váltakozása jellemzi. Az ország területének 38%-át erdők borítják. Az átlagos évi csapadék kb. 760 mm, a legszárazabb a Duna mentén elterülő síkság, itt az évi átlagos csapadék mennyisége nem éri el az 550 mm-t, az ország legnedvesebb részén a Magas-Tátrában meghaladja az évi 2000 mm-t. Mivel a Szlovák Köztársaság a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízválasztójában helyezkedik el, nagy jelentősége van a hidrológiai folyamatok szabályos rendjének, különösen pedig a tavaszi magas és közepes vízhozamoknak. Ha e vízhozam legalább egy részét nem tárolnák víztározókban, az gyorsan és kihasználatlanul elfolyna. A súlyos árvizekkel járó vízhozamok, amelyeket nem tudnak megfékezni, nemcsak az emberek életét fenyegetik, de egyre gyakrabban hatalmas anyagi károkat is okoznak. Az 1931. és 1980. évek közötti mérések alapján a szlovák folyók átlagos másodpercenkénti vízhozamának csupán 12%-a ered szlovák területről. A fennmaradó 88% a szomszédos országokból folyik szlovák területre a Dunán, a Morván, a Dunajecen, az Ungon, a Latorcán és a Tiszán. A vízhozam tipikusan tavasszal, különösen márciusban és áprilisban maximális. Azonban a Duna, a Poprád és a Dunajec folyókon a vízhozam két hónappal később tetőzik. A vízhozam általában nyár végén, ősszel és télen minimális. A Duna a legszabályozottabb folyó; átlagos vízhozama a Szlovákiából való kilépés helyén 2348 m 3 /s. A többi folyó vízhozama rendkívül egyenetlen; ez különösen kedvezőtlen energiájuk hasznosításának szempontjából. A vízkivétel általában akkor a legnagyobb, amikor a vízhozam a legkisebb. A felszíni és a talajvizek Száraz időszakokban a felszíni vízforrások kapacitása kb. 90,3 m 3 /s. Leszámítva az ökológiailag elengedhetetlenül szükséges vízhozamokat (ez a folyó medrében kell, hogy maradjon) 36,5 m 3 /s marad hasznosításra (ez nem
tartalmazza a Duna, a Morva és a Tisza folyó járulékát). Szlovákia víztározói lehetővé teszik, hogy száraz időszakokban a vízhozam 53,8 m 3 /s-mal növekedjen, így a hasznosítható vízhozam eléri a 90,3 m 3 /s-ot. Szlovákia víztározóinak teljes biztonságos kapacitása 1890 millió m 3. A víztározók a legkedvezőtlenebb száraz időszakokban a talajvízforrások csökkent hozama esetén kb. 4000 l/s minőségi ivóvizet tudnak biztosítani. Az SR területén a talajvíz az ivóvíz legfőbb forrása. Bár a talajvíz kitermelésének, cirkulációjának és felhalmozódásának hidrogeológiai feltételei nagyrészt kedvezőek, hátrányos azonban a talajvíz egyenetlen eloszlása, és az a tény, hogy egyes hidrogeológiai képződmények nem rendelkeznek megfelelő vízellátással. A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMI) 1988. decemberi kiadványa szerint a természetes vízforrások Szlovákia területén 146 720 l/s vizet szolgáltatnak, amelyből 74 237 l/s, azaz 50,59 % bizonyítottan felhasználható. Az 1. és 2. táblázat számot ad Szlovákia felszíni és talajvizeinek hasznosításáról az 1999. év folyamán. 1. táblázat Szlovákia felszíni vizének felhasználása 1999-ben, millió m 3 Összesen Kibocsátás 66,717 607,629 9,345 3,26 686,951 1045 Szlovákia talajvizeinek hasznosítása 1999-ben, l/s-ben 2. táblázat Vízszolgáltatás Ipar Öntözés Egyéb mezőgazdaság Vízszolgáltatás Élelmiszertermelés Más ipar Mezőgazdaság és állattenyésztés Növénytermesztés Társadalmi célok Egyéb Összesen 11 550 362 1647 482 8 419 279 14 747 A felszíni, a talaj- és az ivóvíz minősége A Szlovák Köztársaság felszíni vizeinek minőségét az STS 75 7221 (Surface Water Quality Classification) (Felületi Vizek Minőségi Osztályzása) alapján osztályozzák, a nyolc legfontosabb indikátorcsoport felhasználásával. A vízminőségtől függően a víziutakat tisztaság szerint I-től V-ig terjedő kategóriákba osztják. Az A csoportot az oxigénellátás indikátorai alkotják ez a legfontosabb indikátorcsoport; e csoportban az utóbbi időben nem észleltek negatív változásokat.
A negatív indikátorok között a D és E csoport biológiai és mikrobiológiai indikátorait kell megemlíteni, mivel e csoportok indikátorai alapján a vízminőséget (a mintavételi helyek többségében) az V. és a IV. kategóriába sorolták (1990-ben az esetek 87%-ában, 1998-ban pedig az esetek 91%-ában). A 1999-ben vizsgált 199 mintavételi hely közül 140 (70,35%) kapott kedvező besorolást (A), 19 (9,55%) kapott közepes besorolást (B), és 40 (20,10%) kapott passzív egyenlegű besorolást (C). Összehasonlítva az 1999. évet az 1998. évvel a bekövetkezett 56 változásból 42 esetben vízminőség javulását, 14 esetben romlását tapasztalták. A megelőző évhez hasonlóan a kedvezőtlen besorolás (B és C) a KOI (kémiai oxigénigény), BOI (biokémiai/biológiai oxigénigény) és N-NH 4 indikátorértékek következménye volt. Bár 1998-hoz képest Szlovákia felszíni vizeinek vízhozama 1 057 578 ezer (!?) m 3 /s-ről 1 045 000 ezer m 3 /s-re csökkent, az összes diszpergált szilárd és a poláros anyagok hozama nőtt. A vizsgálat ideje alatt 56 jelentős szennyezésforrást azonosítottak. 1999-ben a talajvíz minőségét 26 területen kisérték figyelemmel, főleg alluviális (hordalékos), mezozoikus (másodkori) és neo-vulkánikus kőzetcsoportokban. A teljes monitorhálózat összesen 284 megfigyelőhelyből áll, évente kétszer végeznek méréseket. 1998-ban a hálózat 291 megfigyelőhelyből állt. A folyamatban lévő ellenőrző mérések igazolták, hogy a felmerülő problémák az elégtelen oxidációs-redukciós feltételekkel vannak összefüggésben. Ezt igazolta a Fe, az Mn és az NH 4 gyakran nagy koncentrációja. A korábbi évekhez hasonlóan, a szerves anyagok által okozott szennyezés változatlan maradt (ezt igazolja, hogy a nempoláros kivonható anyagok, a kémiai oxigénigény, és a fenolok koncentrációja meghaladta a küszöbértéket). Szükséges megjegyezni, hogy az STS 75 7111 szabványban (Ivóvízminőség) 1988. július óta bekövetkezett változások miatt, (az arzén, az antimon, a nikkel és az ólom megengedett koncentrációját csökkentették), az Alacsony-Tátra mezozoikus területe átminősült néhány megengedett határértéket túllépő talajvizű területből közepesen szennyezett talajvizű területté. A területhasznosítás uralkodó típusát (városi és mezőgazdasági területek) mutatja a vizsgált vidéken a nitrogén oxidált és redukált vegyületeit jellemző paraméterek értékének viszonylag gyakori növekedése. A nyomelemek közül az alumíniumot észlelték leggyakrabban. Az ivóvíz minőségének megállapítása a lakossági vízműveknél a Szlovák Talajgazdálkodási Minisztérium hatáskörébe tartozik. 1999-ben a víz- és csatornázási művek laboratóriumaiban összesen 353 786 analízist végeztek a vízvezeték-hálózatból vett mintákon; egyes minőségi indikátorok meghatározása céljából. A vizsgálatok száma 1998-hoz képest 25,2%-kal növekedett. 114 585 vizsgálat célja a víz mikrobiológiai és biológiai minőségi indikátorainak meghatározása volt. Az eredményeket összegezve megállapítható, 1999-ben, annak ellenére, hogy egyes indikátorok küszöbértékét megváltoztatták, az STS követelményeket kielégítő vizsgálatok hányada 98% maradt. A szervetlen indikátorok között
az antimon és az arzén a legnehezebben kezelhető; 1988. július előtt az STS 75 7111-nek megfelelően, az antimonkoncentrációt nem kellett vizsgálni, és 1 l víz megengedett arzéntartalma 50 µg-ról 10 µg-ra csökkent. Vezetékes ivóvíz-szolgáltatás A vezetékkel ellátott lakósok száma 1999-ben az előző évihez képest 44,8 ezerrel nőtt és elérte a 4 454 900-at, ami megfelel a Szlovák Köztársaság lakóssága 82,6%-ának (3. táblázatot). (Az ellátottak számának a növekedése 0,8% volt, ami csökkenés az előző évek növekedéséhez képest; ami 1998-ban és 1997-ben 1% volt.) Ez az arány Pozsony körzetében a legnagyobb; Trencsén, Zsolna és Besztercebánya körzetében is meghaladja a szlovák átlagot; az átlag alatt van azonban Kassa és Eperjes körzetében. A vezetékes ivóvízzel ellátottak aránya még egyenetlenebb, ha a körzeteket további részekre bontják, ez esetben az arány 50% és 100% között változik. A vízellátás a Víz- és Csatornázási Művek (VCSM) igazgatása alatt végrehajtott fejlődéséről a 4. táblázat ad számot. 3. táblázat A lakosság számának és a vezetékes ivóvízzel ellátott lakosok számának alakulása Év 1995 1996 1997 1998 1999 A lakosság száma (ezerben) 5363,7 5373,9 5383,2 5394,4 5395,3 A VCSM által ellátott lakosok száma (ezerben) 4256,8 4290,4 4351,6 3340,1 4454,9 Arány (%) 79,4 79,8 80,8 81,8 82,6 4. táblázat Vízszolgáltatás és a VCSM kezelésében lévő vízvezeték-hálózat fejlődése Év Indikátor Egység 1997 1998 1999 1 A vezetékes vízzel ellátott lakosok száma E 4155,3 4189,5 4014,4 2 A vízforrás kapacitása l/s 30 624 30 556 29 308 3 A vízvezeték-hálózat hossza km 22 013 22 481 22 950 4 A talajvízi források kapacitása l/s 25 645 25 638 24 396 5 A VCSM által termelt víz M m 3 445,1 433,7 402,5 ebből a talajvízből származik M m 3 377,6 352,1 336,0 6 A felhasználható víz mennyisége M m 3 445,9 433,8 402,8
4. táblázat folytatása Indikátor Egység 1997 1998 1999 7 Számlázott víz összesen M m 3 320,7 314,9 286,5 ebből a háztartások járuléka M m 3 199,7 201,0 185,9 8 Nem számlázott víz M m 3 125,3 118,9 116,3 ebből hálózati veszteség M m 3 104,1 98,3 96,8 ebből hálózati veszteség % 22,4 22,2 23,9 9 Fajlagos vízfogyasztás (a háztartások számlázott fogyasztása alapján) Év l/(lakos nap) 131,9 131,4 126,9 1991 óta a vízfogyasztás Szlovákiában folyamatosan csökken. Ezt részben a csökkenő ipari termelés, másrészt a növekvő árak miatt csökkenő lakossági fogyasztás magyarázza. Az ivóvíz iránti igény 1990 óta csaknem 38%-kal csökkent; jelenleg 124,8 l/(fő nap). Ellentétben az EU országaival (itt a fogyasztás kb. 145,0 l/(fő nap)) Szlovákiában a fajlagos vízigény évről évre csökken, és veszélyesen közelít a minimális higiéniai normához. Ez a tendencia érvényes a szennyvízre is, mivel az ipari és más felhasználók igénye 1990- hez képest 30,2%-kal csökkent. Az öntözővíz-felhasználás is jelentősen csökkent (88,7%). A vízszolgáltatás teljes volumene 1990 óta csökken. Előrejelzések szerint 2005-re a vízigény 17 18%-kal csökken az 1998. évi igényhez képest. Az elvégzett analízis alapján a lakosság fajlagos vízigénye 2005-ben lesz a legkisebb (107 l/(fő nap)); a teljes fajlagos vízigény előrejelzések szerint 165 l/(fő nap)-ra fog csökkenni. 2005-től kezdve lineárisan növekvő tendenciát tételeznek fel, mivel az életszínvonal a fejlett országok jelenlegi életszínvonalához fog közelíteni. 2030-ban a háztartások fajlagos igénye becslések szerint eléri a 145 l/(fő nap) értéket; a teljes fajlagos vízigény pedig eléri a 220 l/(fő nap) értéket. A nem számlázott víz térfogata szintén csökkent 116,3 M m 3 -ra, ez a teljes víztermelés 29%-át teszi ki; e mennyiség több mint 83%-a (a termelt víz 24%-a) a csővezetékben vész el. Intézkedések szükségesek, hogy a vízveszteség a csővezetékben elfogadható, az európai szabványoknak megfelelő szintre csökkenjen. Csatornahálózat és szennyvízkezelés Szlovákia 2883 községe és városa közül 461, tehát 16% rendelkezik csatornahálózattal. A Víz és Csatornázási Művek kezelik a csatornázási rendszert 267 községben.
Szlovákiában a csatornahálózat fejlődése elmaradt a vízellátás fejlődéséhez képest, ez az elmaradás jelenleg tovább növekszik. 1999-ben a csatornarendszerbe bekapcsolt házakban élő lakosok száma 18,7 ezerrel növekedett és elérte a 2,9299 M t, tehát a lakosság 54,3%-át. A helyzet egyes régiókban és járásokban rendkívül kedvezőtlen. A közcsatorna-hálózatot és annak fejlesztését a WCSM végzi (5. táblázat). Szennyvízkibocsátás és a VCSM kezelésében lévő szennyvízcsatorna-rendszer alakulása 5. táblázat Indikátor Egység Év 1 A szennyvízhálózatba bekötött házakban élő lakosok száma 1997 1998 1999 2000 2001 E 2767,3 2782,8 2626,2 2550,0 2400,0 2 A szennyvízcsatorna-hálózat hossza km 5401 5442 5166 5030 4800 3 A folyóvizekbe engedett víz összesen M m 3 512,0 498,9 458,9 420,0 390,0 ebből szennyvíz M m 3 313,5 301,8 252,1 208,0 200,0 4 Csatornavíz M m 3 154,8 154,9 143,0 128,0 120,0 5 Ipari és egyéb szennyvíz M m 3 158,8 146,9 109,1 80,0 80,0 6 Kezelt szennyvíz M m 3 490,5 477,9 434,6 407,7 370,0 A szlovák vízgazdálkodás szerkezete Az állami irányítás A Szlovák Nemzeti Tanács vonatkozó törvényei szerint a Szlovák Köztársaság Talajgazdálkodási Minisztériuma a hivatalos közigazgatási szerv, amely felügyeli a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást, az élelmiszeripart, a vadászatot, a halászatot és a vízgazdálkodást. A környezetvédelmet és a környezet megújítását (beleértve a vizek minőségének és mennyiségének védelmét és ésszerű hasznosítását) Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma felügyeli. A helyi állami közigazgatási szervek A közigazgatási feladatokat végző körzeti és járási hivatalokat a szlovák kormány irányítja és ellenőrzi. A megfelelő hatáskörű minisztériumok jogerős utasítások, irányelvek kiadásával, és alkalmazásuk egységesítésével irányítják a helyi hatóságokat az állami megbízások teljesítésében. A környezetvédelem és a környezet megújítása terén a helyi közigazgatási feladatokat a körzeti és
járási területtervezési és építési, természetvédelmi, köztisztasági és vízgazdálkodási hivatalok látják el. Törvényhozás és szabványosítás Jelenleg a legfontosabb vízgazdálkodást szabályozó törvény a 138/1973 a Vízről (jelenleg felülvizsgálat alatt van) és végrehajtási utasításai. E törvény meghatározza a vízkezelés és vízvédelem, a folyóvizek és vízi építmények kezelésének, az árvízvédelemnek, az ide vonatkozó kártalanításoknak és bírságoknak a legfontosabb szabályait. A szlovák műszaki törvények egyeztetése az Európai Unió műszaki előírásaival az Európai Csatlakozási Szerződés (European Accession Agreement) következménye, amely nemcsak a jogi szabályozás egyeztetését, de az európai szabványokkal (European standards -ES) való egyeztetést is megköveteli; ez előfeltétele a technikai akadályok kiküszöbölésének a szolgáltatások és áruk kereskedelmében. Szlovákia felvétele a CEN-be jelzi, hogy a Szlovák Műszaki Szabvány (Slovak Technical Standad STS) átvette az ES-t, és azonos szabályok érvényesek a két rendszerben. Az európai szabványok a vízgazdálkodásban a következő területeket ölelik fel: vízminőség, vízszolgáltatás és csatornázás. Jelenleg az európai szabványok átvétele e területeken jó: vízminőségre vonatkozó ES-ek 92%-át kihirdették vagy kidolgozás folyamatában vannak, a vízgazdálkodásban ez az arány 67%-os, a csatornahálózat esetében 82%-os, és a szennyvíziszap specifikációjában 66%-os. A VCSM átalakítása állami vállalatok A mezőgazdaságban és a vidékfejlesztésben a szlovák kormány 1998. decemberi programnyilatkozatában elkötelezte magát: A víz- és csatornarendszer ingyenes átadásával a községeknek és városoknak biztosítjuk számukra, hogy teljesíthessék kötelezettségüket a lakosság ivóvízzel való ellátását, a szennyvízelvezetést és a szennyvízkezelést. A fenti nyilatkozatot követően a Szlovák Köztársaság Talajgazdálkodási Minisztériuma a Szlovák Városok és Községek Egyesületével (ZMOS) és a Szlovák Városok és Községek Szövetségével (UMS) együtt új átalakítási tervet dolgozott ki és terjesztett elő. A VCSM átalakításának terve Az állami tulajdonban lévő Víz- és Csatornázási Művek átalakításának tervét azzal a céllal fejlesztették ki, hogy:
biztosítsa a jelenleg állami tulajdonban és állami irányítás mellett működő VCSM-k tulajdonjogának átadását a helyhatóságoknak; lehetővé tegye, hogy a helyhatóságok teljes mértékben megoldják a vízellátás, a csatornázási rendszer és a szennyvízkezelés problémáit; megossza az anyagi terheket az állam és a helyhatóságok között a fejlesztési programok végrehajtása során. E programok célja a Szlovák Köztársaság vízgazdálkodási terveinek megvalósítása, az európai uniós tagság követelményeinek teljesítése; elősegítse a külföldi tőke bejövetelét a fejlesztési programok megvalósítása érdekében; biztosítsa az elégséges tőkét a meglévő vagyon rekonstrukciójához és megújításához a vízminőség javítása és a vízveszteség csökkentése érdekében; az ivóvíz és a szennyvíz árát a tényleges árhoz közelítse, de ne idézze elő a létfenntartási költségek igen nagy növekedését. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy miután Szlovákia belép az Európai Unióba, a víz ára, más termékek árához hasonlóan emelkedni fog, az Európai Unióban érvényes árakhoz igazodik; növeljék a hatékonyságot a vízellátásban és a szennyvízelvezetésben; támogassák az üzemek és felszerelés modernizációját és fejlesztését. A VCSM átalakításának alapelvei A VCSM állami vállalatok átalakítása az állami vízgazdálkodási politika fő céljai a vízvezetékrendszer, a csatornahálózat és a szennyvízkezelés fejlesztése elérésének egyik eszköze. Az átalakítás során a következő elveket kell figyelembe venni: Tekintetbe kell venni a polgárok jogát a vízhez mint táplálkozásuk alkotóeleméhez (vízellátás) Tekintetbe kell venni a polgárok jogát a jó környezethez (csatornarendszerek építése a városokban és községekben, szennyvízkezelés). Az átalakulás kell, hogy kiterjedjen minden állami tulajdonra, amelyet a VCSM kezel. A folyóvizek és a talajvíz a Szlovák Köztársaság tulajdonát képezi, és ez a tulajdon változatlan marad. Az eljárás szigorúan a Nemzeti Tanács 92/1991 Coll. törvénye szerint történhet. A helyhatóságok az alapvető területi egységek, amelyek a helyi kormányzati feladatok mellett, egyebek között tartoznak biztosítani az alábbiakat: 1. A közszolgálatok ellátása (szemétgyűjtés, köztisztaság biztosítása, a közösségi zöldterületek és közvilágítás kezelése és karbantartása, ivóvíz biztosítása, szennyvíz elvezetése stb.) és tömegközlekedés.
2. Egészséges élet- és munkakörülmények létrehozása és védelme a község/város területén, a környezet védelme, megfelelő körülmények létrehozása a művelődéshez, kultúrálódáshoz, a hobbik műveléséhez, a testedzéshez és sporthoz. A Talajgazdálkodási Minisztérium közvetítésével biztosítani az állam egyetemleges felelősségének feltételeit a közvízhálózat és közcsatorna-hálózat fejlesztésében (a Szlovák Köztársaság e kötelezettsége az EU integrációs folyamat következménye). Megteremteni a feltételeket a külföldi tőke bejöveteléhez, és tőkeemeléshez a fejlesztési programok számára. A külföldi tőke bejövetele részvényemelések formájában várható az átalakulás befejezése után. A vízellátó rendszerek működésének fenntartása. A VCSM jelenlegi alkalmazottainak foglalkoztatása a szakmai színvonal fenntartása érdekében. Az egyesülések és új társaságok alapításának lehetővé tétele, feltéve, hogy az újonnan létesített vízművek működése biztosított, és az nem növeli ésszerűtlenül nagymértékben a lakosság megélhetési költségeit. A régió összes helyhatósága részese lehet a tulajdon átruházásának, azok is, amelyek jelenleg vízművet nem birtokolnak. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Vagyonkezelője (National Property Fund) által alapított községi víztársaságok részvényeit át kell adni a helyhatóságoknak. A községi víztársaságok részvényei piacra nem vihetők, e részvények tulajdonjoga át nem ruházható sem természetes, sem jogi személyre. A saját tulajdonú víz- és csatornázási műveket birtokló helyhatóságok és azok a helyhatóságok, amelyek újonnan díjmentesen jutottak víz- és csatornázási művek tulajdonához, e tulajdonukat újonnan létesített részvénytársaságokba bevihetik. A VCSM átalakulási folyamata Az állami tulajdonban lévő Víz- és Csatornázási Művek átalakítási tervének javaslata az ivóvízellátás, a csatornázás és a szennyvízkezelés költségkímélő modelljének létrehozását tűzi ki. Tekintetbe veszi, hogy a technológia természetéből adódóan egy-egy egység mérete meghaladja egy-egy közigazgatási egység szükségletét. A szlovák Talajgazdálkodási Minisztérium összhangban a ZMOS-sel és az UMS-sel kötött megállapodással előzetes lépésként legfeljebb hat víz részvénytársaság megalapítását javasolja, amelyben az egyes helyhatóságok a résztvevők. Az említett javaslat alapján a víz- és szennyvízdíjakat a VCSM 1999. évi gazdaságilag alátámasztható költségei alapján állapították meg, ezt a javasolt
részvénytulajdonos társaságok között az 1999. évi önköltségek alapján osztották fel, 8%-os haszon tekintetbevételével. A háztartási víz és szennyvízdíjakat az 1999. évi valódi árakon tartották, a többi felhasználóra a szerződéses árak érvényesültek. A maximális különbség az egyes részvénytársaságok víz és szennyvízdíjai között, összehasonlítva a közepes háztartási díjjal (10,97 SKK/m 3 ) a 0,9 és 1,03 index között változott, egyéb fogyasztók esetében pedig 0,36 és 2,08 között változott; az indexet a hely és az egyenlő haszon elve befolyásolta (1 EU ~ 44 SKK). Következtetések A vízgazdálkodás tervszerű emberi tevékenység, amely felöleli a vízforrások hasznosítását, fejlesztését, védelmét, és az árvizek okozta károk megelőzését. E tevékenységnek, bár csak közvetetten járul hozzá a BHT növeléséhez, meghatározó szerepe van Szlovákia társadalmi és gazdasági fejlődésében. Az ásványok, a talajvizek, a természetes gyógyforrások, a víziutak a Szlovák Köztársaság tulajdonát képezik. Ezért, összhangban a társadalom szükségleteivel és az Európai Vízügyi Chartával, minél intenzívebb a vizek hasznosítása, minél magasabb a társadalom civilizációs szintje, annál nagyobb felelősségérzettel és gondossággal kell a vizeket védeni, szabályozni és megújítani. Ezért kiemelten fontos, hogy a felszíni és talajvizek kezelését olyan szervezetek végezzék, amelyek biztosítják az államérdek érvényesülését, a víz ésszerű hasznosítását és e nem helyettesíthető természeti kincs igazságos elosztását. A szlovák állami vízgazdálkodás a következő célokat tűzte ki: Elegendő mennyiségű és jó minőségű ivóvíz biztosítása a lakosság és a fogyasztók teljes köre számára. Elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű víz szolgáltatása nagy biztonsággal, a kívánt időben az ipar, a mezőgazdaság, az erőművek és más igénylők számára. A használt és szennyezett víz kezelése a természetbe való visszajuttatás előtt. Magas szintű környezetvédelem megvalósítása a fenntartható fejlődés biztosítása mellett. A lakóterületek, iparközpontok, a közlekedési infrastruktúra területeinek, és az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló területek megfelelő árvízvédelme. A szárazság okozta károktól védő vízforrások és létesítmények átlagos állapotának elérése. Szlovákia fő célja a csatlakozás az Európai Unióhoz, ez magában foglalja az EU törvényeinek elfogadását és megvalósítását. Ez nagyon igényes cél, különösen a megvalósításért felelős hatóságok és szervezetek számára. A
feladat különösen nehéz, mert a jelen problémáinak megoldásán túl körvonalazza a szlovák vízgazdálkodás jövő kilátásait is. (Schultz György) Kriš, J.; Čermák, O.; Čermáková, M.: Water management in Slovakia. = Das Gas- und Wasserfach, Wasser Abwasser, 143. k. 6. sz. 2002. p. 509 515. Kriš, J.: Water in Slovak Republic. Water Zlín, konf. 2000. Zlín (CZ), 2000. 3. 29 30. p. 35 42.