NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR ERDŐVAGYON-GAZDÁLKODÁSI INTÉZET MUNKAÜGYI ISMERETEK szemináriumfüzet - kézirat - Összeállította: Dr. Stark Magdolna Horváth Sándor Készült a munkavédelmi bírságok pályázati úton történő felhasználásával. OMMF 2007 Sopron, 2007/2008
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 5 1. TANTÁRGYI PROGRAM 6 1.1. Előadások tananyaga 6 1.2. Gyakorlatok tananyaga 7 1.3. Évközi ellenőrzés, számonkérés módja 8 1.4. Ajánlott irodalom 8 2. MUNKAÜGYI, MUNKAJOGI ISMERETEK 9 2.1. A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma, levezetése 9 2.2. Munkajogi problémák a zöld ágazatokban, Magyarország és az EU munkaügyi szervezetének felépítése 9 2.3. A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai a zöld ágazatokban 13 2.4. A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai 14 2.5. Munkavállalási módok, jellegzetességek a zöld ágazatokban 15 2.6. Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjainak munkaügyi paraméterei 16 2.7. Feladat (1. rész) 18 3. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERETEK 19 3.1. - 3.2. A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői, a magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése, azok feladatai 19 3.3. A jövedelmek közterhei, társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítás jellemzői 27 3.4. Az erdőgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás társadalombiztosítási vonatkozásai (a munkavállalási formákhoz konkrétan kapcsolódó társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok) 28 3.5. Járulékfizetési rendszer 37 3.6. A társadalombiztosítás természetbeli és pénzbeli ellátásai (járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás, táppénz, baleseti és munkabaleseti ellátások, nyugdíjformák, járadékszolgáltatások, stb.) 40 3.7. Feladat (2. rész) 41 4. MUNKAVÉDELMI ISMERETEK 42 4.1. A munkavédelem struktúrája, szervezeti felépítése (EU, Magyarország) 42 4.2. A munkavédelmi szervezet szerepe, feladatai az erdészet, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás mindennapjaiban 43 4.3. A munkavédelmi ellenőrzés céljai, felkészülés az ellenőrzésekre, kockázatértékelés, foglalkozás-egészségügy, munkabalesetek elemzése 44 4.4. Feladat (3. rész) 48 3
5. FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ISMERETEK 49 5.1. Foglalkoztatáspolitikai célok és eszközök, intézményi háttér 49 5.2. - 5.3. Erdőgazdálkodási, környezetvédelemi, természetvédelemi, vadgazdálkodási foglalkoztatáspolitikai irányelvek és lehetőségek, az erdész, környész, vadgazda, természetvédő helye a munka világában, elhelyezkedési lehetőségek itthon és Európában 50 5.4. Brainstorming 54 6. LINKGYŰJTEMÉNY 55 4
BEVEZETŐ A tantárgy oktatásának célja, hogy az erdész és környész hallgatók megismerjék a zöld szektor munkaügyi vonatkozásait, a munkajogi szervezet és a társadalombiztosítási ellátórendszerek felépítését, funkcióit; a munkavédelem alapvető törvényi és szervezeti hátterét, a foglalkoztatáspolitika céljait és eszközeit. Az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem számára fontos a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése, a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkentése, valamint a foglalkozási ártalmak megelőzése. Az előadások témája: Munkajogi ismeretek, társadalombiztosítási ismeretek, munkavédelmi ismeretek, foglalkoztatáspolitikai ismeretek. A gyakorlatok témája: A munkaügy, társadalombiztosítás és munkavédelem állami szervezetének bemutatása, a foglalkoztatáspolitika eszközei és céljai. Egy konkrét feladat került kiosztásra a félév folyamán, melyek megoldását munkacsoportos feldolgozással, tanári vezetéssel végzik el a diákok. A szemináriumfüzet használatát a Dől a Fa! - erdészeti munkaügyi közlemények, mint szakfolyóirattal együttesen ajánljuk. A munkaügyi ismeretek című tárgy fontosabb jellemzői: Tárgykód: E170-100 A tárgy angol neve: Labour Matters Gondozója: NYME EMK Matematikai és Ökonómiai Intézet Szakok neve, hol felvehető: B.Sc. erdőmérnök alapszak B.Sc. környezetmérnök alapszak A tárgy előadói: Dr. Stark Magdolna egyetemi docens Horváth Sándor doktorjelölt Vendégelőadók A tárgy jellege: C típusú (szabadon választható) Oktatásának módja: heti 1 óra előadás, 1 óra gyakorlat Számonkérés módja: évközi jegy Mintatantervben ajánlott szemeszterek száma: 2., 4., 6. Előtárgy: Jogi ismeretek Órakerete: 14 óra előadás, 14 óra gyakorlat Önálló munka: 28 óra összesen Kreditérték: 2 5
1. TANTÁRGYI PROGRAM 1.1. Előadások tananyaga Téma megnevezése Munkaügyi, munkajogi ismeretek A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma, levezetése Munkajogi problémák az erdészetben, környezetvédelemben, Magyarország és az EU munkaügyi szervezetének felépítése A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai az erdészetben és a környezetvédelemben A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai Munkavállalási módok, jellegzetességek a zöld ágazatokban (munkaviszony, megbízási jogviszony, alkalmi munkavállalás, hallgatói jogviszony melletti munkavállalási formák) Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjainak munkaügyi paraméterei Társadalombiztosítási ismeretek A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői A magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése, azok feladatai A jövedelmek közterhei, társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítás jellemzői Az erdőgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás társadalombiztosítási vonatkozásai (a munkavállalási formákhoz konkrétan kapcsolódó társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok) Járulékfizetési rendszer A társadalombiztosítás természetbeli és pénzbeli ellátásai (járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás, táppénz, baleseti és munkabaleseti ellátások, nyugdíjformák, járadékszolgáltatások, stb.) Munkavédelmi ismeretek A munkavédelem struktúrája, szervezeti felépítése (EU, Magyarország) A munkavédelmi szervezet szerepe, feladatai az erdészet, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás mindennapjaiban A munkavédelmi ellenőrzés céljai, felkészülés az ellenőrzésekre Kockázatértékelés, foglalkozás-egészségügy, munkabalesetek elemzése Foglalkoztatáspolitikai ismeretek Foglalkoztatáspolitikai célok és eszközök, intézményi háttér Erdőgazdálkodási, környezetvédelemi, természetvédelemi, vadgazdálkodási foglalkoztatáspolitikai irányelvek és lehetőségek Az erdész, környész helye a munka világában, elhelyezkedési lehetőségek itthon és Európában Óraszám 3 4 4 3 6
1.2. Gyakorlatok tananyaga Téma megnevezése Munkaügyi, munkajogi ismeretek Egy konkrét munkaügyi probléma kidolgozása kiscsoportos feladat által. Kisszervezet (erdészeti, környezet- v. természetvédelmi egyéni- vagy társas vállalkozás, vadásztársaság, zöld alapítvány/egyesület) munkaügyi szervezetének felállítása, munkajogi oldalról a feladatok-munkakörök meghatározása, munkáltatói feladatok, jogviszonyok kidolgozása, optimalizálása (alkalmi munkavállalás, megbízási jogviszony, munkaviszony, ösztöndíjas foglalkoztatás, részmunkaidő, stb.). Munkaszerződések, megbízási szerződések, vállalkozói szerződések áttekintése, hasznos tippek és tanácsok az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem témakörében. Társadalombiztosítási ismeretek Erdész, környezet- v. természetvédelmi, vadgazdálkodási kis- és közepes méretű gazdálkodó szervezet személyi jellegű kiadásainak optimalizálása a feladatok felosztásával (különböző jogviszonyok társadalombiztosítási terheinek feltárása, optimalizálása); ezzel kapcsolatban konkrét egyedi feladatok kidolgozása a témában jártas szakértőkkel közösen (meghívott munkacsoport-vezetők az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás témakörében). Munkaügyi Központ, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és az Egészségbiztosítási Pénztár meglátogatása Sopronban, hasznos információk gyűjtése. Munkavédelmi ismeretek Felkészülés a munkavédelmi ellenőrzésre kisszervezet alsó-közép-felső vezetőjeként (munkaügyi előírások áttekintése, dokumentumok aktualizálása, munkavállalók jogviszonyainak rendezése, stb.) konkrét egyedi feladatok kidolgozása révén (ellenőrzés-szimuláció, esettanulmány) Foglalkoztatáspolitikai ismeretek Brainstorming és csoportmunkás feladatmegoldás módszerekkel az erdész, környész felsőoktatásba jelentkezés okainak (indítékainak) feltárása és az irányított szakmaválasztás alapjainak kidolgozása: ki és miért jelentkezik erdőmérnöknek, környezetmérnöknek, hogyan lehet ezt a munkaerőpiac igényeihez igazítani. A meglévő foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer struktúrájának elemzése, fejlesztésének lehetőségei. Óraszám 3 4 4 3 7
1.3. Évközi ellenőrzés, számonkérés módja A számonkérés módja évközi jegy. A félév során kettő kiscsoportos felmérő dolgozat megírására kerül sor, továbbá egy komplex munkaügyi feladatot kell közösen elkészíteni, és benyújtani, mely három részből áll (munkaügy, társadalombiztosítás, munkavédelem). A feladat egy erdészeti/környezetvédelmi gazdálkodó kisszervezet (5-10 fős vállalkozás) valós munkaügyi-társadalombiztosítási-munkavédelmi problémáinak megtervezését jelenti). 1.4. Ajánlott irodalom Balogh I., Fialka G., Mezei J., Timár I., Valz G. (1995): Mezőgazdasági biztonsági kézikönyv. BÉTÉ Szervező és Szolgáltató Bt., Budapest Franz, W. (2006): Arbeitsmarktökonomik. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg Lett B. - Stark M. (2005): Vezetés- és vállalkozástan, Oktatási jegyzet Dől a Fa! munkavédelem és munkaügy az erdőgazdálkodásban, Erdészeti Munkaügyi Közlemények, NYME EMK MÖI, Sopron Munkaügyi értesítő munkaügyi és társadalombiztosítási folyóirat, Gallicus Kiadó, Budapest Munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzés Ellenőrzés lapcsalád, CompLex Kiadó, Budapest Oesten, G. Roeder, A. (2002): Management von Forstbetrieben. Verlag Dr. Kessel, Remagen-Oberwinter Szász T. (1991): Biztonság a fakitermelésben és a közelítésben., FM Erdészeti és Faipari Főosztály, Budapest 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1993. évi XCIII. törvény - A munkavédelemről, és a végrehajtására kiadott 5/1993.(XII.26.) MüM rendelet 15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról 16/2001. (III. 3.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról 83/2003.(VII.16.) FVM rendeletet a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítvány bevezetéséről és kiadásának szabályairól 8
2. MUNKAÜGYI, MUNKAJOGI ISMERETEK 2.1. A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma, levezetése A munka az emberiség egyik legfőbb vívmánya, a társadalmi fejlődés fontos eleme. A társadalmi fejlődés több szintjén (szociális fejlődés, műszaki fejlődés, gazdasági fejlődés) a munka, mint tevékenység a legalapvetőbb mozgatórugó. A munkatudományok tárgya a munka, mint a közösségi és egyéni életcélok megvalósítását szolgáló tevékenység megismerése, fejlesztése, szabályozása. A munkaügy kifejezés alatt általában a munkavégzés állami szabályozását értjük. A munkavégzés, mint (alapesetben) össztársadalmi tevékenység demokratikus szabályozása elengedhetetlen. A munkavégzéssel kapcsolatos szabályozás (törvények, jogszabályok) védik a munkavállalók és a munkaadók érdekeit. A munkaügyi rendszer hiánya esetén olyan devianciák léphetnek fel egy társadalomban, mint az elvégzett munka és az azért járó bér arányának (értékének) felbomlása, a bérek kifizetésének elmaradása, az elvégzett munka minőségének szavatolhatatlansága, az egészséget károsító munkavégzésre kényszerítés, vagy szélsőséges esetekben a rabszolgatartás. A munkavédelem az emberi élet, a testi épség és az egészség védelmét szolgáló társadalmi intézmény. A munkavédelem köré kiépített szakmai hálózat biztosítja, hogy a munkavállalók és a munkaadók, valamint a kormányzati és civil szervezetek (munkavédelmi hatóság, társadalombiztosítás, adórendszer, szakszervezetek) közösen biztosítsák az egészséges munkavégzés feltételeit. A munkavédelem része az ergonómia, de nagyon fontos a munkaszervezés is, mely rész-tudományágakkal a hasonló című tárgyak foglalkoznak az erdész, környész, vadgazda és természetvédő képzéseken belül. A későbbiekben az erdészet, környezetvédelem, vadgazdálkodás és természetvédelem ágazatokat (B.Sc. és M.Sc. szakokat) együttesen zöld ágazat -nak fogjuk hívni. Munkajog alatt a munkaüggyel, munkavédelemmel kapcsolatos törvények, jogszabályok halmazát értjük. Ez egy nagyon kiterjedt rendszer, mivel a gazdasági élettel kapcsolatos számtalan esemény hátterében maga az elvégzett (vagy el nem végzett) munka áll. 2.2. Munkajogi problémák a zöld ágazatokban, Magyarország és az EU munkaügyi szervezetének felépítése A zöld ágazat munkaügyi/munkajogi szempontból számos specialitással terhelt. A foglalkoztatási piramis az erdőgazdálkodásban az utóbbi 20 évben eltorzult. Az egyfoko- 9
zatú mérnökképzés révén kb. 1500-1600 aktív egyetemi végzettségű erdőmérnök dolgozik a gazdaságban (ebből kb. 1200 az erdészetben), az erdésztechnikusok (vagy érettségizett erdészek) száma 3500-4500 körüli (3000-3500 ténylegesen erdészkedik is), ami még arányait tekintve (1 : 3) rendben is van. Azonban nagyon kevés az erdész szakmunkásunk (kb. 2000-2500 fő), akiknek a helyét a betanított munkások (vagy teljesen szakképzetlen munkaerő) foglalja el. A piramis negyedik sorában kb. 10000-11000 fő szakképzetlen erdei munkás van jelen, de pontos számok csak hozzávetőlegesen ismertek. 1 2 3 4 1 2 3 4 Foglalkoztatási piramis az erdőgazdálkodásban Ideális esetben (fő) Jelenleg (fő) 1. felsőfokú szakképzettségű 1 200 1200 2. erdésztechnikus (v. érettségizett) 3 600 3 000 3 500 3. erdész szakmunkás 6 000 2 000 2 500 4. erdészeti végzettség nélküli 7 400 10 000 1 000 Összesen ~18 200 ~ 18 200 A negyedik sorban (erdészeti végzettség nélküli) azok az emberek szerepelnek, akik valamilyen mezőgazdasági végzettséggel bírnak, vagy valamilyen erdészeti jellegű tanfolyamot végeztek el (pl. fakitermelő tanfolyamot, közelítőgép-kezelő tanfolyamot). Korábban ezeket az embereket betanított munkásnak is nevezték (a szlengben gyakran gyorstalpaló képzéseket végzettek). Ebben a kategóriában szerepelnek azok a magán-erdőgazdálkodók is, akik ugyan semmilyen erdészeti végzettséggel nem rendelkeznek, de ténylegesen erdészeti munkát (legalább a saját erdejükben) végeznek. Szomorú, hogy hazánkban az erdész szakmunkás képzés nagyon leépült, ma már csak Ásotthalom és Somogyzsitfa bocsát ki ilyen végzettségű munkásokat, pedig a gazdaság nagyon igényelné a jól képzett, gyakorlatban jártas szakmunkásokat. Hazánkban azonban a szakmunkások bérszínvonala nagyon alacsony, társadalmi elismertségük pedig kifejezetten rosszá vált az utóbbi évtizedekben, ami középtávon belátha- 10
tatlan romlást fog előidézni az erdészeti munkakultúrában. Az erdőgazdálkodásból rendszerszinten hiányzik kb. 3000-3600 fő erdész szakmunkás. Az erdésztechnikusok ill. az érettségizett erdész végzettségűek száma megfelelő az erdőgazdálkodás munkaerő-piramisán, itt érdemi változtatás nem szükséges. Az erdész technikusok társadalmi megítélése jónak mondható, bérük azonban az egész erdész ágazatban tapasztalható igen alacsony bérszínvonal miatt ma sem kielégítő. A felsőfokú végzettségű erdészek száma a gazdaságban gyakorlatilag egy hosszú időszak alatt beállt folyamat eredménye. Az 1500-1600 fő jelenleg a gazdálkodói, az erdőtervezési és erdőfelügyeleti és az oktatási-kutatási oldalról is. Az új típusú B.Sc.- M.Sc. képzés eredményeként gyökeresen változni fog a kép, hiszen megjelenik a főiskolai képzettségű erdőmérnök a gazdaságban (kvázi üzemmérnök). Mivel a felsőoktatási átalakítás során elmaradt az egyes szakmák (szakmacsoportok) kimenetének egyeztetése a gazdasági szereplőkkel, és nem lett felmérve pontosan, hogy milyen szaktudású emberekre van szükség a gazdálkodóknál, így félő, hogy nehézségek lépnek majd fel az elhelyezkedésben. A rendszer problémáinak áthidalására egyetlen jótanácsot lehet megfogalmazni: tévedés azt hinni, hogy az egyetemi keretek között elegendő egy diplomát megszerezni, és csak azzal az egy papírral a kézben állást keresni. Az erdész, környész, vadgazda és természetvédő diplomák akkor válhatnak igazi értékké, ha a diákok az iskolarendszerű képzés mellett, azt kiegészítendő, az ÖNKÉP- ZÉS irányába is elmozdulnak, és egyetemi éveiket megpróbálják minél hasznosabban és szakmai szempontból is tartalmasabban kitölteni. Ilyen típusú önképzés lehet az ingatlanos ismeretek bővítése, a számviteli-adózási-munkaügyi tanfolyamok elvégzése, külföldi gyakorlatok megszervezése a nyári szünetekben, legalább egy világnyelv tárgyalási szintű ismerete, mezőgazdasági jellegű szakképesítés szerzése, magas fokú informatikai ismeretek gyűjtése, stb. Táblázat: Az erdőgazdálkodásban szakmunkát végzők számának és bérének alakulása (2005) FEORkód Munkakör megnevezése Adott munkakörben biztosítottak száma* (fő) Havi bruttó átlagbér értéke (Ft) 6211 Erdész, segéderdész 378 90 616 6212 Erdészeti mag- és csemetenevelő 577 60 139 6213 Kézi és gépi fakitermelő (favágó) 184 64 068 6219 Egyéb erdőgazdálkodási foglalkozások 2 501 60 761 8312 Erdőgazdasági gépkezelő 490 70 039 8319 Egyéb mg.-i és erdőgazdasági erőgép-vezetők, -kezelők 181 72 742 9220 Egyszerű mg.-i, vadászati, halászati, erdészeti foglalkozások 182 63 306 Súlyozott átlagkereset az alcsoportban 5 493 64 769 * A 2005-ben legalább 1 napra biztosítási jogviszonyban lévő tartós munkavállalók és idénymunkások adatai. A minimálbér 2005-ben 57.000 Ft/hó volt, 2008.01.01-től 69.000 Ft/hó. 11
A fenti táblázat első oszlopa a FEOR-kód. A FEOR a foglalkozások egységes osztályozási rendszere elnevezés rövidítése, mely az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) iránymutatási alapján, országonként (így hazánkban is) egységes elvek alapján jogszabályilag meg lett határozva. Azért van szükség a foglalkozások rendszerezésére, mert így a statisztikai besorolás egyszerűbb, és az egyes szakmák neveit nem kell lefordítani más nyelvekre a nemzetközi viszonylatokban. A táblázatban az szerepel, hogy az erdészként, segéderdészként (erdésztechnikusként) foglalkoztatottak száma 378 fő, míg korábban arról beszéltünk, hogy ca. 3000-3500 végzett és erdésztechnikusként aktív erdésztechnikus van az országban. Ez a szám még az állami erdőgazdálkodók (22 erdőgazdaság) által alkalmazott kerületvezető erdészek számának is csak töredéke, holott ők szinte kivétel nélkül erdésztechnikusok. Ahány gazdálkodó, annyi szokás, számtalanszor előfordulhat, hogy hibás FEOR-kódra jelentik be az adott munkavállalót, vagy egyszerűen a munkaadó egyéb típusú feladatok elvégzése miatt, az erdészt nem erdészként jelenti be, és így máris torzulnak a statisztikai adatok. A munkavállalók körében további fontos adat, hogy 2005-ben 638 erdő- és természetvédelmi mérnök (FEOR 2126), és 1726 környezetvédelmi mérnök (FEOR 2127) volt bejelentett alkalmazott. Az, hogy az aktív erdőmérnökök számának fele az erdő- és természetvédelmi mérnök -ként alkalmazottak száma, arra enged következtetni, hogy a többi vagy nem erdőmérnökként, vagy nem ezen a FEOR-számon, de valójában mégiscsak erdőmérnökként dolgozik. A friss diplomával elhelyezkedő mérnökök esetében is ajánlatos, a diplomaszerzés utáni munkába állásuk alkalmával tisztán látni ebben a kérdésben. Az előző táblázat csak a munkavállalók számáról adott tájékoztatást, azonban mellettük 1566 egyéni vállalkozó is főállásban tevékenykedik az erdőgazdálkodásivadgazdálkodási szektorban (közülük 39 főállásban vadgazdálkodással foglalkozó egyéni vállalkozó). A nemzetgazdaság minden ágában ismert, és súlyos probléma a feketefoglalkoztatás. Az erdőgazdálkodás tekintetében az erdei körülmények közötti munkavégzés (fakitermelés, faanyag-mozgatás, csemeteültetés, erdőnevelés) a képzetlen munkaerő magas aránya, és az igen alacsony jövedelmezőségi szint miatt is ki van téve ennek a problémának. A munkajog a foglalkozatási formák (munkaviszony, megbízási jogviszony, alkalmi munkavállalás, részmunkaidő, stb.) jogi kereteinek megteremtésével, az egyes foglalkozási formákhoz kapcsolódó munkabiztonsági követelmény-rendszer kialakításával foglalkozik. Az erdőgazdálkodásban speciális munkajogi (munkabiztonsági) előírás-gyűjtemény az Erdészeti Biztonsági Szabályzat. A munkavédelem és a munkaügy országos legfelsőbb szerve az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), mely a regionális munkaügyi igazgatóságokon és a regionális munkavédelmi igazgatóságokon keresztül látja el területi feladatait. 12
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (OSHA) az EU munkavédelmi szervezete. A Nemzeti Munkavédelmi Fókuszpont az OSHA hálózatának tagja, célja a kommunikáció, az ismeretterjesztés munkavédelmi és munkaügyi témákban. Hazánkban a Nemzeti Munkavédelmi Fókuszpontot is az OMMF működteti. Dublinban (Írország) működik az Európai Munkakörülmények Megfigyelő Központja (EWCO), mely elemzéseket, kutatásokat végez az EU munkabiztonsági és munkaügyi tevékenységéről. A ILO a Munkaügyi Világszervezete, mely a világ munkaügyi és munkavédelmi szervezeteinek, kormányzati szerveinek és a gazdasági szereplőknek a szövetsége, a UN szakosított szervezete (székhelye Svájcban van, hazánk 1922 óta tagja). 2.3. A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai a zöld ágazatokban Az előzőekben láthattuk, hogy az erdészeti munkaügy (és ehhez hasonlóan a többi zöld ágazatbeli munkaügy is) alapvető problémákkal küzd. Fiatal demokráciánkban természetesen ez is a jogrend fejlődésének tipikus hibáit hordozza, valamint szociális elmaradottságunk hű tükrözője. A következő (nem teljes) felsorolásba azokat a momentumokat foglaltuk össze, hogy milyen apró, de hatékony intézkedésekkel lehet számottevő javulást elérni a munkaügyi és munkavédelmi helyzetben a zöld ágazatokban. A munkáltató és a munkavállaló oldaláról egyaránt érzékeny témakörök: bejelentett munkavállalók jogviszony-adatainak rendezése (FEOR-kód, munkaidő, munkavégzés helye, szabadságolás rendje, stb.), munkahelyi kockázatértékelés elkészítése (alapdokumentáció), a szürkén foglalkoztatottak számára optimális, és mindkét fél számára megoldást jelentő, bejelentett foglalkoztatási forma választása és aktív kezelése (részmunkaidő, alkalmi munkavállalás, minimálbér 30%-ánál alacsonyabb munkabér alkalmazása, őstermelői tevékenység adó- és járulékkedvezményének kihasználása, stb.), munkanélküliek (álláskeresők) foglalkoztatási kedvezményeinek optimális kihasználása, a munkaügyi szervekkel való aktív kapcsolat kiépítése (pl. a közmunkaprogramban való részvétel mérlegelése), munkaszerződések és mellékleteinek (pl. munkaköri leírás) aktualizálása, rendezése, adómentes juttatási rendszer (köznapi szóhasználattal cafetéria-rendszer) felépítése és a bérteher optimalizálási lehetőségei a munkáltatónál (kifizetőnél) és a munkavállalónál (pl. béremelés vagy jutalom helyett étkezési utalvány, üdülési 13
csekk, egészségpénztári tagdíj-átvállalás juttatása, stb.), ennek segítségével úgy tudunk plusz jövedelmet biztosítani a munkavállalónknak, hogy azt minimális személyi jövedelemadó és/vagy tb-járulék terheli, munkavédelmi képzés és alkalomszerű továbbképzés a munkások számára (ennek a rendszernek az ágazati kialakítása az erdészetben éppen most kezd körvonalazódni), egyéni munkavédelmi védőfelszerelések használatának ösztönzése (sisak, zubbony, kesztyű, vágásbetétes nadrág, vágásbetétes bakancs v. csizma, elsősegélycsomag), általános továbbképzés a munkavállalók számára, mely egyrészt egy aktív kikapcsolódás a megszokott munkamenetből, másrészt a munkavállaló tudásának folyamatos amortizációját hivatott újratölteni új ismeretekkel. 2.4. A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai A munkaügyi ellenőrzések célja a foglalkoztatás jogi hátterének vizsgálata (legálisan vannak-e foglalkoztatva a munkavállalók), be vannak-e jelentve az adóhatóságnál, meg vannak-e fizetve utánuk a társadalombiztosítási közterhek. A legális foglalkoztatás kikényszerítésének célja a munkáltatói és a munkavállalói magatartás jogszerű gyakorlása. A fekete vagy szürke-foglalkoztatás révén sok esetben elmarad a bérek és béreket terhelő járulékok befizetésének gyakorlata, ami mind a munkavállalót, mind a költségvetést megrövidíti. A munkaügyi ellenőrzések az erdészeti ágazatban általában a következő elemekre tagolódnak: munkavégzésre irányuló jogviszonyok valós tartalmának ellenőrzése (be van-e jelentve a munkát végző személy jogviszonya), bejelentett munkavállaló esetén a bejelentés tartalmának és a tényleges munkavégzésnek a viszonya (részmunkaidőre bejelentett munkavállaló teljes munkaidőben dolgozik; vállalkozói szerződéssel rendelkező személy valójában rendes munkavállalóként dolgozik; a dolgozó rendre eltérő feladatot lát el, mint ami a munkaköri leírásában szerepel; stb.), a munkaviszony létesítésével, megszűnésével kapcsolatos bejelentések; nyilvántartások ellenőrzése, egyenlő bánásmód, valamint a nők és fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szabályok betartása (diákfoglalkoztatás, állapotos nők foglalkoztatása), munkaidő és pihenőidő betartása, szabadságolás rendjének betartása (kollektív szerződés nagyobb munkáltatók esetében), 14
EU-illetőségűek és külföldiek magyarországi munkavállalásának problémái (a román és ukrán vendégmunkások gyakran idénymunkások a mezőgazdaságban, de ma már az erdészetben is), munkanélküliek foglalkoztatása, és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak betartása (a munkaerő-kölcsönzés egyre terjedőben van az útépítések és nagyobb építési beruházások esetében, mivel számos előnye van a beruházó felé), szakszervezeti kapcsolatokkal összefüggő szabályok betartása (sztrájkjog, munkabeszüntetések, stb.), teljesítménybérezés különös szabályai (ez a terület gyakran munkaügyi problémákhoz vezet, hiszen a korrekt teljesítménybérezés nem egyszerű feladat az erdészetben sem). A munkaügyi ellenőrzésről a regionális munkaügyi hatóság határozatot hoz. Ebben a következők szerepelhetnek: felszólíthatják a munkaadót a jogellenes gyakorlat megszüntetésére, kötelezhetik egyes bejelentések megtételére (pl. munkaviszony bejelentése), megtilthatja a további munkavégzést az adott szituációban, eltilthatja a munkaadót a foglalkoztatástól amíg bizonyos feltételeknek nem tesz eleget (pl. nem alkalmaz szakképzett fakitermelőt fakitermelési munkára). Végső esetben munkaügyi bírság kiszabása történik, ill. szabálysértés esetén (pl. munkabalesetet eltitkol a munkaadó), szabálysértési eljárást kezdeményez. A munkaügyi bírság mértéke, a szabálysértések súlyosságának függvényében 30 000 Ft-tól 20 000 000 Ft-ig terjedhetnek. 2.5. Munkavállalási módok, jellegzetességek a zöld ágazatokban Az erdőgazdálkodásban alapvetően a következő foglalkoztatási formák terjedtek el: munkaviszony (teljes vagy részmunkaidőben), közalkalmazotti jogviszony (pl. erdőfelügyelőknél), közszolgálati jogviszony (pl. erdőtervezőknél), ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, megbízási jogviszony (megbízási szerződés alapján), segítő családtag (őstermelőknél, egyéni vállalkozóknál), alkalmi munkavállalás (kék könyves foglalkoztatás). 15
Ezen túlmenően az alábbi tipikus gazdasági tevékenység folytatására irányuló erdész-vállalkozási formák fordulnak elő: társas vállalkozó (Kkt., Bt., Kft. vagy Ebt. tagja), szövetkezeti tag (munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban), egyéni vállalkozó, őstermelő (egyéni- vagy közös őstermelői igazolvánnyal), családi gazdálkodó (hasonló az őstermelőhöz), önálló tevékenységet folytató magánszemély. A fenti felsorolás csak a legáltalánosabb kategóriákról szól, melyek egymással szinte végtelen formában kombinálhatóak. Gyakran előfordul, hogy egy erdőmérnök főállású munkaviszonyban műszaki vezető egy állami erdőgazdaság erdészeténél, mellette van egy Kft-je a feleségével, ahol társas vállalkozó és egy erdei iskolát üzemeltetnek együtt, de csemetetermeléssel is foglalkozik, amit a saját egyéni vállalkozói státuszában végez. Mivel azonban a csemetetermelés esetében az őstermelői adókedvezményeket is igénybe kívánja venni (vagy pl. a kompenzációs felárat, és optimalizálni akarja az áfa-ügyeit), így őstermelőként is fenntart egy jogviszonyt. Ez az erdész rögtön négy párhuzamos jogviszonyban, négyféle munkaügyi és társadalombiztosítási státuszban dolgozik, ami a gyakorlatban egyáltalán nem ritka eset. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a négy státuszhoz négyféle adó- és járulékfizetési szabályozás tartozik, melyek alapos ismerete, vagy egy jó könyvelő/adótanácsadó alkalmazása elengedhetetlen a tevékenységek- és a költségvetési kapcsolatok optimalizálásához. 2.6. Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjainak munkaügyi paraméterei Az erdészetben és a mezőgazdaságban általánosan elterjedt vállalkozási formák az őstermelés és az egyéni vállalkozás. Őstermelői tevékenységet hazánkban kb. 700 000 fő végez (a munkavégzés szempontjából aktív lakosság 20%-a). Fontos azonban megjegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság erdőgazdálkodás együtt hivatalosan a foglalkoztatottak kevesebb, mint 5%-át alkalmazza ma Magyarországon. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás alacsony jövedelemtermelő képessége miatt azonban az őstermelői tevékenység adózási és járulékfizetési szempontból előnyös oldalai miatt nagyon sokan választják melléktevékenységként is. Az őstermelés esetében 4 000 000 Ft-os bevételi összeghatárig kvázi adómentesen lehet termelni vagy szolgáltatni, ami kedvező optimalizációs lehetőségeket rejt magában még egy egyéni 16
vállalkozó vagy cégtulajdonos esetében is. Az őstermelői tevékenység, mint jogi forma, természetes személy vagy természetes személyek tevékenysége (a személyi jövedelemadózás szempontjából az önálló tevékenységek körébe sorolt tevékenység). Az őstermelői tevékenység alapvetően három formát ölthet, ahol azonban az adózási és járulékfizetési paraméterek néhány apró eltéréssel teljesen azonosak: egyéni őstermelői igazolvánnyal történő őstermelés (egy ember egy őstermelő), közös őstemelői igazolvánnyal történő őstermelés (legalább 2 magánszemély alapján közös őstermelői igazolvánnyal végzett őstermelés), családi gazdálkodás (hasonló az őstermeléshez, de nem a falugazdász állítja ki az igazolványt, hanem a megyei FVM Hivatal határozattal jegyzékbe veszi). Mivel az őstermelő gyakorlatilag saját maga alkalmazottja, így ebben a jogviszonyában munkaügyi szempontból nagyon egyszerű helyzete van. Azonban nem végezhet olyan tevékenységet az őstermelés keretében, amire nincs képesítése (pl. fakitermelési szolgáltatást csak fakitermelő vizsgával folytathat). Speciális munkaügyi, adóügyi és társadalombiztosítási viszonyt teremt a segítő családtag, mint jogviszony (munkaviszonyhoz hasonló, de csak az őstermelő vagy családi gazdálkodó közeli hozzátartozója lehet ilyen státuszban alkalmazott). Az egyéni vállalkozás, mint intézmény hazánkban, az őstermeléshez hasonlóan csak természetes személyként végezhető (számos EU-tagállamban az egyéni vállalkozó jogi személyiségű). Az egyéni vállalkozó kérelmére a cégbírósági nyilvántartásban is szerepelhet, mint egyéni cég, bár ez egyáltalán nem elterjedt gyakorlat Magyarországon, hiszen számottevő adózási vagy könyvvezetési előnnyel nem jár. Az egyéni vállalkozó az őstermelőtől eltérően, már nem csak mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenységet folytathat, hanem gyakorlatilag bármilyen irányú gazdasági tevékenysége lehet. Munkaügyi feladati sokkal bonyolultabbak az őstermelőnél, könyvvezetési, adózási és társadalombiztosítási kötelezettségei egyszerűbbek azonban, mint egy gazdasági társaság vagy szövetkezet esetében. (Az egyéni vállalkozóra nem vonatkozik a számviteli törvény, a társasági adónak nem alanya, stb.) A társas vállalkozások (Kkt., Bt., Kft., Ebt., ZRt., szövetkezet) a gazdasági élet legfontosabb rugói a fejlett és feltörekvő gazdaságokban. A társas vállalkozások esetében a legszembeötlőbb a munkaügyi helyzet, hiszen ezek már gyakran nem családi méretű vállalkozások, ahol a munkaadó és a munkavállaló személyes ismerőse egymásnak, hanem jelentősen elkülönülnek az irányítási és a végrehajtási folyamatok. A munkaügyi és munkavédelmi szabályok betartása ezeknél a szervezeteknél már markáns érdekeltségi szinten jelenik meg, és magának a munkaügyi és munkavédelmi tevékenységnek is gyakran szervezett formában kell megjelennie. Meg kell határozni a felelősségi szinteket, ki kell jelölni a munkavédelmi biztosokat, nagyobb foglalkoztatók ese- 17
tében (pl. MgSzH, minisztériumok, állami erdőgazdaságok, nagyobb faipari vállalatok) a kollektív szerződés is megjelenik, szakszervezetek jöhetnek létre a szervezeten belül a munkavállalók érdekeinek képviseletére. Ezek a munkaügyi kihívások az erdőmérnök és környezetmérnök szakmai életét is közvetlenül érintik, így fontos, hogy el tudjon igazodni a jogviszonyok, az adózási és társadalombiztosítási szabályok, korlátok és lehetőségek tengerében. 2.7. Feladat (1. rész) Egy konkrét munkaügyi probléma kidolgozása kiscsoportos feladat által. Kisszervezet (erdészeti, környezet- v. természetvédelmi egyéni- vagy társas vállalkozás, vadásztársaság, zöld alapítvány/egyesület) munkaügyi szervezetének felállítása, munkajogi oldalról a feladatok-munkakörök meghatározása, munkáltatói feladatok, jogviszonyok kidolgozása, optimalizálása (alkalmi munkavállalás, megbízási jogviszony, munkaviszony, ösztöndíjas foglalkoztatás, részmunkaidő, stb.). Munkaszerződések, megbízási szerződések, vállalkozói szerződések áttekintése, hasznos tippek és tanácsok az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem témakörében. 18
3. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERETEK 3.1. - 3.2. A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői, a magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése, feladatai Forrás: www.oep.hu és www.wikipedia.org A társadalombiztosítás alapvetően két fő részből tevődik össze a világon, az egyik az egészségbiztosítás a másik a nyugdíjbiztosítás. Mivel ennek a modulfüzetnek, és magának a munkaügyi ismeretek tárgynak nem célja a társadalombiztosítás történelmi hátterének alapos ismerete, így az alábbi történeti áttekintést csak olvasmányszinten adjuk közre. Egészségbiztosítás A magyar társadalombiztosítás több évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Már a XIII. században is voltak a bányászok gyógyítását segítő ispotályok, kórházak, ahol a betegségápolással foglalkozó szerzetesek gondozták a beteg bányászokat. Elsőként 1224-ben Selmec városa építtetett kórházat a bányászok gyógyítására. A kor legveszélyesebb foglalkozását űzők, a bányászok hoztak létre először önsegélyező szervezeteket, ún. bányatársládákat. Az első bányatársláda 1496-ban Thurzó János bányájában alakult. Ez a munkaadó és a bányászai önkéntes elhatározásából létesült, amelyet önkormányzati alapon a bányászlegénység kezelt. Bevétele a tagok által vállalt járulékokból és a bányatulajdonos hozzájárulásából tevődött össze. Minden bányász társládatag jogosult volt a segélyezésre. A kereskedelemben, illetőleg az iparban alkalmazott segédek és munkások védelmében először az 1840-ben kiadott két törvény mondta ki, hogy a kereskedő tanítványa a kereskedőtől orvosi ápolást követelhet. Egy 1854. évi császári nyílt parancsban kihirdetett osztrák bányatörvény szerint minden egyes bányavállalat köteles bányatársládát létesíteni. A kiegyezés megnyitotta az utat a modern magyar nagyipar fejlődése előtt és meggyorsította a kapitalizmus fejlődését, a nagyipari munkások számának a növekedését. A gazdasági fejlődés megkövetelte az közegészségügy szabályozását. 1876-ban fogadta el az országgyűlés a közegészségügyet szabályozó törvényt, mely írott malaszt maradt. Az elveiben haladó törvény végrehajtásához ugyanis sem pénz, sem szakember nem volt. Magyarországon a legrégebbi önkéntes társuláson alapuló intézmény az 1846-ban alakult Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület. 1870-ben hozták létre az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztárat. Célkitűzése az volt, hogy a munkást betegségében illően segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén 19
temetkezési járulékot, hátramaradottainak gyámolítást nyújtson. Az alapszabály szerint rendes és pártoló tagjai voltak. A tagokat természetbeni és pénzbeli ellátás illette meg. A munkások betegség esetére szóló biztosításáról Magyarországon elsőnek - törvényi szinten - az 1884 évi ipartörvény intézkedett. A törvény felkérte az ipartestületeket segélypénztárak létesítésére. A segélypénztárak létrehozása nem volt kötelező, a biztosítás csupán önkéntes elhatározáson alapult. A jogszabály kevéssé volt eredményes: 1884-től 1892-ig csupán 28 új ipartestületi segélypénztárt létesítettek. Statisztikai adatok szerint 1885-ben a munkások mindössze 40,6%-a volt biztosított. Az ipari fejlődés megindulása igényelte a magyar biztosítási rendszer megszervezését, mert átfogó biztosítás nélkül nincs szociális biztonság. Ez Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV törvénycikk megalkotásával kezdődött, amely európai színvonalon szabályozta a baleset és betegbiztosítást, garantálta a pénzbeli és természetbeni ellátásokat. A pénzbeli ellátások körébe a táppénz, gyermekágyi segély, temetési segély, a természetbeni ellátások körébe az ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer gyógyászati segédeszköz-ellátás tartozott. A törvény fő hibájának minden érdekelt azt tartotta, hogy a törvény következtében a magyar munkásbiztosítás túlságosan megosztott és széttagolt lett, melynek hátrányát legjobban a pénztártagok érezték. 1907-ben a korábbi törvény hiányosságait figyelembe véve az országgyűlés a balesetbiztosítás mellett a társadalombiztosítás működésének legfontosabb alapelveit is törvényben rögzítette. E törvényre építve jött létre az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (Országos Pénztár) és annak helyi szervei, a munkásbiztosító pénztárak. A törvény négy alapelvet fogalmazott meg, mely a társadalombiztosítás további fejlődése szempontjából meghatározó: - a biztosítás kötelező - a biztosítás szervezete országos, központosított - a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek - paritás a pénztárak vezetésében a munkaadók és a munkások egyenlő részvételével 1927-ben kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai, amely kiegészült a foglalkozási betegségben szenvedők ellátásáról való gondoskodással. A társadalombiztosítás köre a prevenció, az öregek és a hátramaradott családtagok ellátásával illetve a szolidaritás elvével bővült. A reform keretében számolták fel az Országos Munkásbiztosítási Pénztár összes helyi szerveit. Jogaik az Országos Munkásbiztosítási Intézetre mint jogutódra szálltak át. 1928-ban került sor az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) megszervezésére. Az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetésével öregségi rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék-ellátást nyújtottak. A szélesebb dolgozói réteg számára a gyermeknevelési pótlékot 1938-ban vezették be. Ezzel a szociális gondoskodás és egészségügyi ellátás területén olyan alapokat és modern szervezetet hoztak létre, ami Közép-Európában sehol sem érvényesült. 20