ÉNEKHANGKÉPZÉSI PROBLÉMÁK AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI KOROSZTÁLYBAN Asztalos Andrea PhD hallgató ELTE-PPK Neveléstudományi Doktori Iskola, Budapest Zenepedagógiai Konferencia Debrecen, 2017. április 7.
Minden gyerek képes énekelni. Az énekhang a legfontosabb hangszerünk.
ÉNEKLÉSI KÉPESSÉG FEJLŐDÉSE 6-18 hónapos kor Az éneklés kezdetben, mint a hanggal való játék Ereszkedő glisszandó jellegű improvizációk egy szótagon (Gembris, 2006) A gőgicséléstől és a beszédtől határozottan megkülönböztethető éneklés 18 hónapos kor tájékán fedezhető fel. (Dowling, 1985)
2 éves kor A gyermekek el tudnak énekelni rövid dalfrázisokat (Moog, 1976, Gembris, 2006). A dalnak egy-egy rövid részletét ragadja meg és ezt énekelve gyakran átcsúszik improvizálásba, ismétlődésekbe (Dowling, 1999; Gembris, 2006).
3-5 éves kor Egyre jobban sikerül egy dal hallás utáni éneklése (Gembris, 2006). E korosztálynak még nehézséget okoz, ha egy dal folyamán többször ismétlődő dallamú motívumok után megváltozik a dallam iránya. Ilyenkor hajlamosak az előbbi motívumok dallamával folytatni a dalt. (Klanderman, 1979, Gembris, 2006).
A gyerekek 6-7 éves korukra alkalmassá válnak egy hallás után tanul dal helyes eléneklésére. (Davidson, 1994; Minkenberg, 1991). Az éneklési képesség spontán fejlődési szakasza 7-8 éves kor körül véget ér. (Davidson, 1994; Minkenberg, 1991; Gembris, 2006).
ÉNEKHANGKÉPZÉS GYERMEKKORBAN A beszédhang, az egyszerű énekhang és a zenei énekhang képzésének központi idegrendszeri szabályozása közötti különbségek a tudomány számára egyre inkább ismertebbé válnak. Az énekhang képzése során aktiválódnak olyan agyi területek és idegpályák, amelyeket song system -nek, énekrendszernek is neveznek (Brown, 2004, Hirschberg, Hacki, Mészáros, 2013). Két jelenség, amely befolyásolja a gyermek hangadását: a fej és a törzs méretarány változásai; illetve gyermek testének változásai a pubertás kor előtt. A fej és a törzs méretaránya gyerekkorban erőteljesen változik.
HANGKÉPZÉSI ZAVAR VAGY HIBA Hangképzési zavarok - beszédhang és az énekhang is károsodást szenved. Hangképzési hibák esetén a hangproblémák elsősorban az énekhangban jelentkeznek Hangképzési hibák okai: 1. Megbetegedés: 2. A gyakorlás hiánya 3. Hibás, rossz példakép 4. Magas légzés
KUTATÁS CÉLJAI Szakirodalom feltárása Feltárni, megfigyelni és vizsgálni az átalános iskolai korosztályban jelen lévő gyermekhangképzési problémákat, hibákat Kidolgozni, hogy hogyan javíthatók a feltárt gyermekhangképzési problémák Fejlesztő gyakorlatok kipróbálása (self-study)
Résztvevők: RÉSZTVEVŐK ÉS MÓDSZEREK A megfigyelési szakaszban 100 általános iskolás diák vett részt. A self-study szakaszban, mely 2 évig tartott, 6 diák vett részt. Módszerek: Dokumentum-, és tartalomelemzés Megfigyelés Self-study (2 éves longitudinális vizsgálat)
MEGFIGYELÉSI SZEMPONTOK 1) Testtartás (teljes test különös tekintettel fej, áll, nyak, vállak, karok, hát tartása) 2) Levegővétel 3) Artikuláció (mássalhangzók, magánhangzók formálása, szájnyitás, szövegmondás) 4) Énekhang hangzása
EREDMÉNYEK Három leggyakoribb énekhangképzési probléma: Levegős hangon éneklés Préselt, forszírozott hangon éneklés Izolált mellhangon éneklés
LEVEGŐS HANGON ÉNEKLÉS TESTTARTÁS: petyhüdt, beesett testtartás; alulvezéreltség LÉGZÉS: magas légzés, üres légzés, hiányzó levegőtámasz ARTIKULÁCIÓ: csekély ajakaktivitás, hiányos artikuláció, petyhüdt mimika HAGZÁS: levegős, fátyolos hang, csekély hangerő, intonációs problémák KORRIGÁLÁS: ellenszerek, képek, képzetek, mozgások
PRÉSELT HANGON ÉNEKLÉS TESTTARTÁS: feszes, megfeszített test; gyakran görcsösség a vállakban, térdekben, kezekben, felhúzott vállak, magasra nyújtott és előretolt fej; előretolt áll; a fej követi a dallamot. Megfeszített görcsös hasfal; passzív rekeszizom; LÉGZÉS: túl erős levegőnyomás; a fújónyomás felfeszíti a hangszalagokat, magas légzés ARTIKULÁCIÓ: merev arckifejezés HAGZÁS: erőltetett és préselt hangadás; reszelőzajok; túl nagy hangerő; hiányos flexibilitás; kemény hangindítás; gyakran regiszterváltás (hangmegtörés). Kicsi hangterjedelem; kevés magasság; intonációs problémák, hiányos fejrezonancia, KORRIGÁLÁS: ellenszerek, képek, képzetek, mozgások
IZOLÁLT MELLHANGON ÉNEKLÉS TESTTARTÁS: testi túlfeszítettség, feszes testtartás, magasra felhúzott vállak, magasra emelt fej, alsó állkapocs előretolásal LÉGZÉS: felszorult, magas légzés (a hangszalagok teljes rezgésének megtartása annak fizikai határa felett) ARTIKULÁCIÓ: túl nagy szájnyitás HAGZÁS: túl hangosan, túl mélyen éneklés, terjedelmesebb, de durvább hangzású hang; magas hangok hiánya; a hang megtörik a regiszterváltás területén; nem lehetséges egy regiszterben énekelni; a hang kevésbé rugalmas és mozgékony; kevés a dinamikai és kifejezési lehetőség; tartós károsodás lehetséges az ének-, és a beszédhangban KORRIGÁLÁS: ellenszerek, képek, képzetek, mozgások
Milyen az egészséges gyermekhang? KONKLÚZIÓ világos színű, könnyű, vékony, fejhangszerű, lebegő, fénylő, csillogó, csengő, mozgékony, nem levegős, nem mesterkélt, nyomás nélküli, természetesen nem túl hangos, mély regiszterben könnyű Hogyan nem szólhat a gyermekhang? keményen, nehézkesen, túl hangosan, sötét színezetben, fénytelenül, durván, nyersen, érdesen, levegősen, rekedten, préselve, rikácsolva, nem mozgékonyan, görcsösen, mély regiszterben túl vastagon (testesen) és ugyanakkor magas regiszterben gyéren, üresen.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! Asztalos Andrea PhD hallgató ELTE-PPK Neveléstudományi Doktori Iskola, Budapest Zenepedagógiai Konferencia Debrecen, 2017. április 7.