Hendrik Nikoletta SZTOICIZMUS. Logika II október 3.

Hendrik Nikoletta SZTOICIZMUS Logika II. 2014. október 3.

Az előző órán a sztoikus logikába kezdtünk bepillantani. Ma ezt folytatjuk: a sztoikus episztemológia következik. Bevezetésként a legfontosabb tudni, hogy a sztoikusok elképzelése szerint a gondolkodás és beszéd képessége, amely a logosszal van összefüggésben, folyamatosanalakul ki az emberben. Születéskor az elme egy tiszta laphoz hasonlatos (SVF II 83). Erre kerülnek a benyomások, amelyekből végül hiedelem vagy tudásalakul ki. Tudásnak természetesen csak a bölcs van birtokában. A bölcs sosem hibázik vagy téved. Ezt a folyamatot tekintjük most át.

Ismeretelmélet Alapgondolat Csak az létezik, ami hatást szenvedhet el vagy hatást gyakorolhat tehát csakis a testek. A sztoikusok materialisták. Szenzualistaismeretelmélet = az érzékszervek információira épít. Alapfolyamat Külvilág tárgyai Képzet (Érzékszervek) Benyomás (Elme) Jóváhagyás Hiedelem vagy tudás

Alapfolyamat Külvilág tárgyai Képzet (Érzékszervek) Benyomás (Elme) Jóváhagyás Hiedelem vagy tudás

Alapfogalmak Képzetek(phantaszia) = érzéki benyomások = külső tárgyak benyomódásai az érzékszerveken keresztül az uralkodó lélekrészre (pneuma), amelyet az értelem kijelentés(ek) formájában fogalmaz meg képzetek létrejötte 3 lépésben: 1. a külső tárgyak először mozgást idéznek elő az őket körülvevő anyagban 2. ezek a mozgások eljutnak az érzékszerveinkhez 3. majd az érzékszerveinktől a vezérlő princípiumig, amelynek központja a szívben van a képzetek révén vagyunk tudatában a külső tárgyaknak. érzékelés= képzet elemi fajtája, amelyből természetes módon alakulnak ki a komplexebb előzetes fogalmak és a közös fogalmak

kétféle képzet létezik: meggyőző képzet és nem meggyőző képzet 1) meggyőző képzet a) igaz i) megragadó képzet (phantaszia kataléptiké) kognitív képzet = az a képzet, amely a valóságostárgy nyomán és annak megfelelően nyomódott és pecsételődött a lélekbe (DL VII 54) oly módon, ahogy a nem valóságos tárgy (hüparkon) nyomán nem nyomódhatott volna be (Sextus Empiricus: A tanítók ellen VII 248) a megragadásban nem pusztán a benyomást ragadjuk meg, hanem a tárgyat is (SVF II 54) ezért a megragadó képzet az igazság kritériuma példa: Most nappal van. = teljesen nyilvánvalóan igaz képzet, amely evidenciájánál fogva megragadja a lelket

oikeiószisz = hozzám tartozik a megragadó képzeteket jóváhagyásra ajánlja nekünk az emberről gondoskodó isten vagy természet születésünktől fogva hozzánk tartozóként (oikeiosz) ajánlja nekünk a saját testünket, érzéseinket és a megragadó képzeket ii) nem megragadó képzet példa:betegek rendelkeznek ilyennel: a sárgaságban szenvedő beteg keserűnek érzi a mézet (Sextus Empiricus: A tanítók ellen VII 242 243) b) hamis képzet példa: bármelyik optikai csalódás 2) nem meggyőző képzet ha elménk abnormális állapotba került (álom, részegség, őrület) ha a megismerést abnormális körülmények nehezítik (pl. a tárgy távol van vagy a tárgy változáson esett át)

Benyomás = a lélek affekciója, amely megvilágítja önmagát és az okát (Khrüszipposz definíciója, LS 39B) a benyomás az előzőekhez képest az a plusz lépés, amikor a mozgás lenyomtatot képez a vezérlő princípiumban = a kijelentés megfogalmazódik a benyomás nem csak a tárgyára, hanem annak a pneumának a mindenkori állapotára is jellemző, amelybe belenyomódik így a tárgyról és a pneumaállapotáról is tudósít a benyomás a benyomás tökéletesen leképeziaz alapjául szolgáló tárgyat vagy tényállást minden részletet aprólékosan visszaad, mint ahogy a gyűrűn lévő vésetet visszaadja a viaszpecsét az emberek benyomásai propozícionálisak = mindig alany állítmány formájában fejezhetők ki a benyomás tárgya ezért nem önmagában a tárgy, hanem valamely tényállás(pragma) nem rajtunk múlik, hogy milyen benyomásaink vannak az azonban igen, hogy melyik benyomásunkat hagyjuk jóvá ez a jóváhagyás aktusa.

Jóváhagyás (szünkatatheszisz) = az a mozzanat, amikor egy adott képzet mentén keltkezett benyomást igaznak vagy hamisnak ismerünk el a benyomást értelmezi és osztályozza a hégemonikon csak a felnőtt emberekre jellemző (állatokra és kisgyermekekre nem) jóváhagyás automatikussága Zénón: a jóváhagyás automatikus: a megragadó képzetek kikényszerítik jóváhagyásunkat, ha akadályozatlanok a Zénón utáni sztoafokozatosan elismeri, hogy ahhoz, hogy a megragadó képzettel kezdeni is tudjunk valami, tudatoskutatás szükséges a jóváhagyás 2 típusa: a) megragadás (katalépszisz)= erős jóváhagyás tudás lesz belőle: a megragadó képzet jóváhagyása ha helyesen használjuk a jóváhagyást, akkor csak megragadó képzeteket hagyunk jóvá erre kizárólag a bölcs képes b) gyenge jóváhagyás hiedelem lesz belőle

Ítéletfelfüggesztés(epokhé) ha nincs erős jóváhagyásra módunk, akkor fel kell függesztenünk az ítéletünket a szkeptikusok is hirdették az ítéletfelfüggesztést, ám ők általános elvként alkalmazták: szkeptikusok: mivel biztos tudás nem létezik, ezért mindig fel kell függesztenünk az ítéletünket sztoikusok: létezik biztos tudás, így az ítéletfelfüggesztésre csak a bizonytalan helyzetekben van szükség

Fogalmak az egyedi, jóváhagyott benyomásokból alakulnak ki a fogalmak a fogalomalkotási képesség velünk született de ennek a képességnek a működéséhez tapasztalat kell fogalmak két típusa: 1. prolépszisz= előzetes fogalmak: ezeket ösztönösen alakítjuk ki gyermekkorunkban már az érzékelés során felhasználjuk ezeket (a papír fehér feltételezi mind a papír, mind a fehér fogalmát) 2. ennoia= többé-kevésbé tudatos rendszerezés és tanulás révén kialakított fogalmak = közös fogalmak.

Hiedelmek (doxa) Két fajtája: 1. Gyenge: amikor igaz a hiedelem (de még nem tudás) 2. Hamis: amikor hamis a hiedelem Tudás(episztemé) = a megragadó képzetek szisztematikus és koherens rendszere, amelyet semmilyen érv nem ingat meg (SVF I 68). a logosz által létrehozott természeti rendet képezi le csak a bölcs van ennek tudatában a bölcs és az ostoba között nincs semmilyen átmenet: vagy bölcs valaki, vagy hitvány teljes egészében híres példájuk: mindegy a víz alatt, hogy mennyi választ el minket a felszíntől, ha megfulladunk Zénón szerint tehát a gyenge hiedelem éppen olyan rossz, mint a hamis (Cicero: Acad. I. 41 42) a bölcsnek tehát nincsenek hiedelmei, csak megragadó képzeteket hagy jóvá a sztoikusok nem azt mondják, hogy a bölcs mindent tud.

Problémás kérdések Probléma a megragadó képzettel: gyenge lábakon áll az a kritérium, hogy egyszerűen csak tudjuk a megragadó képzetekről, hogy igazak. ( A megragadó képzet az igazság kritériuma. ) Probléma a tudás kialakulásának mikéntjével: A fennmaradt források alapján nem tudjuk, hogy mit gondoltak a sztoikusok arról, hogy lehet-e a hiedelemből tudás.

Problémás kérdések Probléma a jóváhagyás tradicionálisan értelmezett fogalmával: ( A képzet jóváhagyása a képzet igaznak nyilvánítása. ) Steiger Kornél szerint ez a jóváhagyásnak egy helytelen megfogalmazása a szünkatatithemaijelentése nem egyszerűen jóváhagyás, hanem egyetértés valakivel valamiben a helyes szerkezet: S1 egyetért S2-vel abban, hogy P a szerkezetben a sztoikus rendszerben S1 a szubjektum, az S2 a logosz, P pedig a propozíció A logosz úgy jön a képbe, mint a mindent irányító racionális értelem, amelyet követve kell élni Khrüszipposz szerint az erényes élet kritérium az, hogy a természettel összhangban kell élni (DL VII 86 88)

Problémás kérdések ennek értelmében a szerkezetre példa: Egyetértek a logosszal (természettel!) abban, hogy most nappal van. ebben az esetben erős jóváhagyásról beszélünk a jóváhagyásnak ez a szerkezete két hibalehetőséget rejt magában: 1. gyönge jóváhagyás: S1 nem a megfelelő S2-vel ért egyet abban, hogy P példa: Egyetértek a közvéleménnyel abban, hogy az erény fáradtságos / hasznos. 2. hamis jóváhagyás: S1 úgy véli, hogy egyetért S2-vel abban, hogy P, de valójában nem érti a propozíció tartalmát példa: S2: Ő gyorsan végzett ezzel a feladattal. S1: Igen, szerintem is hibázott. S2: De én nem azt mondtam, hogy hibázott, hanem hogy gyorsan végzett a feladattal.

Problémás kérdések ennek fényében átfogalmazható 3 tétel: a megragadó képzet azért az igazság kritériuma, mert az igazságát a logosz mutatta meg és az garantálja. a jóváhagyás az a mozzanat, aminek keretében egyetértek a logosszal a megfogalmazott propozícióban Forrás: Steiger, 2010, 321 331.

Fontos pontok Minden tudásunk a fizikai érzékelésből származik. A sztoikusok szerint a tudás lehetséges, még akkor is, ha a gyakorlatban nem ismertek bölcset (vs. szkeptikusok). Hiedelem és tudás nem egyetlen képzet alapján keletkezik, hanem szisztematikusan, képzetek egymásra épüléseként. A megismerési folyamat alapvetően kapcsolódik a természethez (logoszhoz).

Átvezetés a fizikához: Oikeiószisz Khrüszipposz elmélete = hozzám tartozik -elmélet, avagy enyémítés = a természet bizonyos dolgokat, mint hozzánk tartozókat, nekünk megfelelőket (oikeiosz) ajánl figyelmünkbe (oikeiun) ezáltal ezeket a dolgokat magunkhoz tartozónak tekintjük és szeretettel, rokonszenvvel viseltetünk irántuk (oikeiuszthai) ezek a hozzánk tartozó dolgok felölelik a természetnek megfelelő dolgok tartományát ez a rokonszenv ösztönösen megvan bennünk de a rokonszenv csak a közömbös / helyénvaló cselekedetekhez elegendő az erkölcsileg jó cselekedetekhez már erőfeszítés kell

fontos az a sorrend, hogy a természet milyen részeit érzi magukhoz tartozónak: általános sztoikus felosztás: szüsztaszisz / constitutio= ép állapotunk, saját felépítésünk, egyes tagjaink és érzékszerveink keltik fel először ezt az érzést önszeretet = az ember pozitív viszonyulása önmagának, mint vegetatív, érzékelő és értelmes lénynek a fenntartásához és fejlődéséhez. a külső dolgok (khrémata) ezek épségét elősegítik megragadások (katalépszeisz / comprehensiones) jártasságok (tekhnai / artes) = egy időben gyakorolt megragadások Hieroklész tanácsa: húzzunk köröket magunk felé, hogy mindegyik eggyel beljebb kerüljön: úgy kell szeretnünk a családunkat, mint a testünket; aztán a szomszédjainkat, mint a családunkat stb.

oikeiószisz csúcsa: a bölccsé válás: annyira hozzám tartozik minden, hogy elvesztem a személyiségem az értelem közös emberi értelemként definiálja önmagát ez nem csak a családra és a barátokra, hanem minden emberi lényre kiterjed

A mai órához ajánlott olvasmány: Inwood, B.: The Cambridge Companion to the Stoics, CUP, Cambridge, 2003, 59 84. Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia, Osiris, Budapest, 1998, 158 186. Steiger Kornél: Tanulmányok az antik görög filozófiáról, Gondolat, Budapest, 2010, 321 331.

Következő órára kötelező olvasmány: Természet: DL VII 156-157 Világ és kozmosz: DL VII 132-133, 137-143 Két princípium: DL VII 134, 150-151 Test: DL VII 135 Isten: DL VII 135-137, 147-149