MAGYARY ZOLTÁN FELSŐOKTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNY CIVIL TÁRSADALOMÉRT ALAPÍTVÁNY Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban oktatói ösztöndíj BARTAL ANNA MÁRIA PH.D. A hálózatelemzés lehetőségei és gyakorlati konzekvenciái a nonprofit szervezetek vizsgálatában egy ernyőszervezet esettanulmánya alapján Kutatási zárójelentés BUDAPEST 2006. november
TARTALOM BEVEZETÉS 3 I. A HÁLÓZATELEMZÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN 4 II. A HÁLÓZATELEMZÉS MINT A NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATÁNAK 10 ÚJ IRÁNYA II.1. A hálózati metafora a nonprofit elméletekben és 10 kutatásokban II.1.1. A hálózati metafora a jóléti pluralista koncepcióban 11 II.1.2. A globális civil szervezetek hálózati vizsgálata 13 II.2. Egy hazai ernyőszervezet kapcsolathálózati vizsgálata 17 és elemzése II.2.1. A kutatás céljai és módszerei 19 II.2.2. A vizsgálat eredményei 21 II.2.2.1. Az NHSZOSZ összes, válaszadó tagszervezetének 23 általános, szervezeti jellemzői II. 2.2.2. Az NHSZOSZ összes, válaszadó tagszervezeteinek a 37 szövetségi tagságra vonatkozó jellemzői II.2.2.3. Az NHSZOSZ budapesti válaszadó tagszervezeteinek 46 általános szervezet, szövetségi tagságra vonatkozó jellemzői és kapcsolathálózati elemzése II.3. Következtetések 72 II.3.1. A kapcsolathálózati vizsgálat eredményeinek 72 szervezetfejlesztési vonatkozásai II.3.2. A nonprofit szervezetek kapcsolathálózati vizsgálatának 76 módszertani problémái Irodalom 77 Mellékletek 78 2
BEVEZETÉS A nonprofit kutatások egyik permanens kihívása, hogy a szektor változékonysága ellenére meg tudja ragadni azokat a sajátosságokat, jellemzőket, amelyek egy adott időszakban meghatározónak mutatkoznak. A másik kihívás - amely végig kísérte a szektor nemzetközi kutatásának több mint harminc évét -, hogy megtalálja azokat a módszertani, elemzési apparátusokat, amelyekkel adekvát válaszokat adhat a szektor jelenségeire, és ezzel együtt a tágabban vett gazdasági és társadalmi kérdésekre. A korszellemnek megfelelően a hálózati metafora már a kilencvenes években megjelenik az interdiszciplináris típusú nonprofit elméletekben. A nemzetközi nonprofit kutatásokat az összehasonlító vizsgálatok dominálták a kilencvenes évek elejétől. A globalizáció és a globális civil társadalom azonban olyan új jelenségeket mint például a civil társadalom hálózatosodása - hozott felszínre, amelyekhez meg kellett találni a megfelelő elemzési és módszertani apparátust is. Ennek a hálózatosodásának megértéséhez új módszertani apparátusként fedezik fel a kapcsolathálózati elemzést a nonprofit kutatásban. A témában végzett konkrét empirikus kutatások már a harmadik évezredhez köthetők. Az eredmények azt mutatják, hogy a kapcsolathálózati elemzés nem csak mint módszertani újdonság hozhat újat a nonprofit kutatásban, hanem számos olyan összefüggést is megvilágít (pl. északi déli, fejlődő fejlett országok nonprofit szektorinak különbségei, eltérő fejlődési útjai és helye a globális világban), amelyeket a korábbi nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások eredményei még csak sejtetni engedtek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindig az adott kérdésfeltevéshez az adott módszert kell alkalmazni, és úgy véljük, ebben a kapcsolathálózati elemzés is egy lehetséges de a többi módszertani megközelítést nem kizáró megoldás. Kutatásunkban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a formális statisztikai elemzés mellett, a kapcsolathálózati elemzésnek egy ernyőszervezet elemzése alapján milyen relevanciái lehetnek a hazai nonprofit kutatásban, illetve milyen szervezetfejlesztési és módszertani vonatkozásai lehetnek. 3
I. A HÁLÓZATELEMZÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN A társadalomtudományokban a hálózati metafora megjelenése több mint négy évtizedes múltra tekint vissza, gyökerei MORENO, LAZARSFELD, MERTON, ROGERS munkásságában eredeztethetők. Ma a társadalmi kapcsolatháló (social network) megközelítés a szociológia egyik legdinamikusabban fejlődő kutatási irányzata, noha abban megoszlanak a nézetek, hogy egységes paradigmának 1 tekinthető -e (TARDOS, 1991). A hálózati elemzés (network analysis) lényegét MOLINA a következőkképpen fogalmazza meg: A társadalmi kapcsolathálók vizsgálata különböző elemek (személyek, csoportok, szervezetek, országok, események) kapcsolatát kutatja. A hagyományos eljárásoktól eltérően, melyek a viselkedést társadalmi osztálytól vagy épp szakmai hovatartozástól teszik függővé, a társadalmi hálók vizsgálata a kapcsolatokat helyezi a középpontba, nem az egyes elemek jellemzőit. (MOLINA, 2001) WELLMANN (1991) tartalmában hasonló, de többrétegű definíciót ad: A hálózatelemzés az egyénszempontú megközelítéssel szemben mely szerint az egyén a többi cselekvőtől függetlenül cselekszik, kizárólag saját érdekeit és döntéseit tartva szem előtt vizsgálja és elemzi a társadalmi struktúrák, a miliő, az egyén másokhoz fűződő kapcsolatait, vagyis nem a környezetükből kiragadva, hanem annak részeként, kötődéseikben és függéseikben, a meglévő és a hiányzó kapcsolataikban, azok tartalmát és erősségét figyelembe véve vizsgálja alanyait Magától értetődő kérdésként merül fel, hogy: mik azok a teoretikus és empirikus újdonságok, amely elősegítették a hálózati metafora és módszer különösen az elmúlt másfél évtizedben felívelő gyors interdiszciplináris karrierjét? (lásd. pl.: COLEMAN, 1990; CASTELLS, 1997; Putnam, 2000; MOLINA, 2001; BARABÁSI, 2003; ANHEIER - KATZ, 2005;) Egyfelől a hálózatelemzés (network analysis) azt a teoretikus lehetőséget kínálja, hogy általa áthidalhatóvá válik az a szakadék, amely a mikro- és makroszintű elemzéseket elválasztja. Azaz, az egyik szinten megragadott összefüggések elhelyezhetővé válnak a másik szint 1 A témát kutatók egy része inkább új elméleti irányzatként kezeli (lásd: pl. Letenyei, 2000), míg másik részük módszertani újdonságát hangsúlyozza (lásd: pl. Albert- Dávid-Kürtösi, 2000; illetve Anheier-Katz, 2005). 4
vonatkoztatási rendszerében (TARDOS, 1995:7). Másfelől a kapcsolathálózati megközelítés, ahogy fentebb a MOLINA-féle meghatározásban is olvashatjuk - az empirikus adatgyűjtés hagyományos, egyénközpontú survey-módszerét meghaladva, a többszintű elemzés többletét nyújtja, sajátos módszertani megoldásaival. Az alábbiakban először áttekintjük a hálózatelemzés fejlődésének főbb csomópontjait, majd fontosabb módszertani eszközeit ismertetjük. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen e nélkül a szövetségi tagok körében végzett hálózati elemzés fogalomhasználata és mutatói sem érthetők meg. A hálózatelemzés fejlődésének főbb jellemzői. 2 A hálózat fogalmának bevezetését és annak a társadalmi struktúra vizsgálatára való felhasználását RADCLIFFE-BROWN (1940) nevéhez kötik. Népszerűvé válása azonban már a második világháború utáni szociológia szemléleti változásaival és intézményi átalakulásával függ össze. A személeti változás hátterében az elveszett közösségektől a kapcsolatok megtalálásáig tartó folyamat húzódott meg. Nevezetesen: a közösségek amerikai stílusú módszertani és szemléletbeli kutatásával való elégedetlenség arra indította a szociológusok egy jelentős részét, hogy újraértelmezze a közösség fogalmát, illetve valami tágabb magyarázó fogalmat találjon helyette. Mindez tulajdonképpen oda vezetett, hogy a közösség fogalma leszűkült és felváltotta a társadalmi hálózat fogalma. Az új fogalom és értelmezés - a társadalmi hálózat - egyfelől szembe ment a hagyományos szociológiai és antropológiai szemlélettel az által, hogy határtalannak mutatta be a közösségeket, illetve a személyes kapcsolatok hálózatának feltérképezésével jellemezte és írta le a közösségeket. Másfelől nem fogadta el a társadalmi viselkedés normatív magyarázatát, hanem az egyes individuumok strukturális elhelyezkedéséből kapcsolathálózati sajátosságaiból vezette le az egyének értékeit és attitűdjeit. 2 Az elemzést SZÁNTÓ TÓTH (1993): A társadalmi hálózatok elemzése. Társadalom és gazdaság 1.sz. 30-55.o., és SZÁNTÓ (2005): A társadalmi kapcsolatháló- elemzés szociometriai gyökerei. In: Településkutatás (szerk.: Letenyei L.) Budapest: Ráció, 649-662. tanulmányainak felhasználásával foglaljuk össze. 5
A hálózatelemzés legszorosabb elméleti-módszertani előzményének a szociometriai vizsgálatok tekinthetők. A MORENO-féle (1934) hagyományos szociometria elemzési egységei az egyének, és a rokonszenvi-ellenszenvi kapcsolatokat vizsgálja szociometrikus tesztek alapján. Az alábbi táblázat jól mutatja, hogy melyek azok főbb lényeges pontok, ahol a szociometria és a kapcsolatháló elemzés eltérnek. Az újabb keletű, főként a MÉREI Ferenc nevéhez (1971) köthető úgynevezett többszempontú szociometria vizsgálatok már rákérdeznek közösségi funkciókra, az ehhez kötött kapcsolatokra egyéni tulajdonságokra. A szociometria és a kapcsolatháló-elemzés összehasonlítása Elemzési egyének egyének, társadalmi csoportok és egység szervezetek, országok, régiók, stb. A vizsgált rokonszenv rokoni, baráti, hatalmi, reláció tartalma ellenszenv kapcsolatok kommunikációs, tranzakciós, gazdasági kapcsolatok Adatforrás szociometrikus teszt megfigyelés, kérdőív, interjú, dokumentumok, statisztikák Forrás: Szántó, 2005:651. A társadalmi hálózatok kutatásában főként a módszertani megoldások alkalmazásában négy nagyobb korszakot tudunk megkülönböztetni: Az 50-es években a kapcsolathálók egyszerű grafikus ábrázolására szorítkoztak a kisebb közösségben végzett esettanulmányok feldolgozásakor. A 60-as években ugrásszerűen megszaporodtak az empirikus vizsgálatok, amelyek mintegy megkövetelték a módszertani segédeszközök finomítását is. A módszertani fejlődésben nagy szerepet játszott a matematika fejlődése (a reláció analízis és gráfelmélet) és nem utolsó sorban a számítógépek megjelenése. A 70-es évek a társadalmi hálózatkutatások fejlődésének extenzív korszakát jelentették, míg a 80-as évekkel az interdiszciplináris kiterjesztés, a módszerek letisztulása, a kutatói közösségek és hálózatok kialakulása vette kezdetét a hálózatkutatásban. Magyarországon a kapcsolathálózati elemzések dominánsan három terület köré csoportosíthatók (TARDOS, 1995:11): 6
család, rokonsági, illetve baráti kapcsolatok, támogatási hálózatok (lásd pl.: ALBERT Fruzsina, DÁVID Beáta, UTASI Ágnes kutatásai), továbbá a gazdasági szervezetek informális tranzakcióinak, a viszonosságon alapuló munkacsere-viszonylatok, illetve regionális, település szintű kapcsolatok elemzése (lásd pl.: CZAKÓ Ágnes, SIK Endre, LETENYEI László vizsgálatai), valamint a rétegződés- és struktúrakutatás (lásd pl.: ANGELUSZ Róbert, TARDOS Róbert tanulmányai és vizsgálatai). A kapcsolathálózati elemzés tehát a hazai szociológiai kutatásokban már bevett gyakorlatnak számít, míg a nonprofit kutatásokban ez a megközelítési mód még nem nyert polgárjogot, mivel főként a formális, statisztikai, valamint a funkcionális vizsgálatok uralják az elméleti és módszertani kutatásokat. A hálózatelemzés módszertani eszközei. 3 A társadalmi hálózatok három szempontból vizsgálhatjuk: a mikro-szintű szemlélet az egocentrikus hálózatokat vizsgálja, és egy individuumra vagy szervezetre, és annak kötődéseire koncentrál, míg a makroszintű elemzések középpontjában a hálók tagjai között kialakuló struktúrák vizsgálata áll. A hiperhálózati megközelítés pedig azon struktúrákat tárja fel, amelyek megegyező és különböző típusú hálók kombinációjával keletkeznek, például egy szervezeti tagság nem csak a szervezet tagjai között hoz létre kapcsolatokat, hanem a szervezetek között is, illetve a tagság összefonódó részén belül. A kapcsolathálózati elemzés jól kiforrott, de speciális fogalomkészlettel dolgozik. Az alábbiakban ennek a fogalomkészletnek a legfontosabb elemeit ismertetjük. A társadalmi kapcsolatháló a cselekvők (egyének, szervezetek, stb.) véges számú készletéből, valamint a köztük fennálló kapcsolatokból (relations) áll (WASSERMAN, FAUST,1994). A hálózati struktúra elemzése tehát, a társadalmi relációk feltérképezésével kezdődik, majd pedig a 3 Az elemzés ezen részét SZÁNTÓ (2005): A társadalmi kapcsolatháló- elemzés szociometriai gyökerei. In: Településkutatás (szerk.: Letenyei L.) Budapest: Ráció, 649-662., illetve Albert- Dávid - Kürtösi (2000): Kísérlet életútinterjúk kapcsolthálózati elemzésére. Évkönyv VIII. 1956- os Intézet, 323-337.o. tanulmányainak felhasználásával foglaljuk össze. 7
következő lépésben vizsgáljuk meg, hogy a strukturális pozíció miként vonatkozik az attribútum (pl. nem, életkor, foglalkozás vagy éppen szervezettípus stb.) típusú változókra. A hálózatok csomópontjait aktoroknak nevezik, amelyek lehetnek (személyek, csoportok, szervezetek, országok, események). A közöttük fennálló kapcsolatokat vonalak (gráfok) ábrázolják. Az aktorokat irányított ( A barátjának tartja B -t, de nem biztos, hogy B is annak tartja A -t) vagy irányítatlan (ha A rokona B -nek, akkor B is rokona A -nak) kapcsolatok köthetik össze. Az irányított vonalak vagy gráfok tehát valahonnan valahová tartanak, és három különböző típusuk lehet: szimmetrikus (vagy kölcsönös) aszimmetrikus, azaz vagy csak kibocsátója, vagy csak befogadója van, illetve a hiányzó gráfok. A kapcsolatháló grafikus elemzésében töréspontnak (cut point) nevezik egy pontot akkor, ha annak eltávolítása azt eredményezi, hogy, a korábban valamilyen módon összefüggő gráf nem-összefüggővé változik. Hídnak pedig azt a kapcsolatot nevezik, amelynek kiiktatása hasonló eredményekkel jár, ugyanakkor a hídszerű kapcsolatok az adott hálózat kohézióját is erősítik. A kapcsolatok jellegzetes típusai a relációk, amelyek az aktorok közötti összeköttetések tartalmi részére vonatkoznak. Ezek lehetnek csere, rokonsági, kommunikatív, érzelmi, instrumentális és hatalmi kapcsolattípusok stb. A különböző típusú viszonyok eltérő hálózatokat alkotnak, még akkor is, ha az elemek azonos csoportjára vonatkoznak. (KNOKE, KUKLINSKI, 1988). A hálózatelemzésben tehát a struktúra az aktorokat összekötő társadalmi relációk mintázatát jelöli. Hálózat fogalma alatt az a kapcsolatháló szereplői és a köztük definiálható relációk összességére vonatkozik, míg a csoport azon aktorok összességét jelenti, amelyek relációt értelmezni kívánjuk. A kapcsolatháló alcsoportok egyik fő típusa a klikk, amely olyan kapcsolatháló szereplők (aktorok) együttese, akiket szoros és kölcsönös kapcsolatok fűznek egymáshoz. Mindez azt jelenti, hogy a klikk a kapcsolat magas kohézióval rendelkező részhalmaza. A kapcsolathálózatokat nem csak grafikus, hanem mátrix formában is ábrázolhatjuk. A kapcsolathálózati mátrix elemzése során 8
megállapíthatjuk a hálózat sűrűségét, ami a lehetséges és a létező kapcsolatok arányát jelenti. A sűrűség értéke mindig 0 és 1 közötti szám, melynek magasabb értékei nagyobb hálózati sűrűséget jelentenek. Az egyes kapcsolathálózati szereplők (aktorok) kapcsolatainak számát a kapcsolathálózati fogalomkészletben foknak (degree) nevezzük. Az aktorokhoz beérkező kapcsolatokat befoknak (indegree), míg az aktoroktól kifelé mutató kapcsolatok száma pedig a kifok (outdegree). Egy aktor presztízse annál magasabb lesz, minél több intenzív kapcsolat irányul feléje (befok) a háló többi szereplője felől. Végezetül a központiság (centrality) fogalmát kell ismertetnünk. Ez azt mutatja meg, hogy a valóban létező kapcsolatok közül mennyit birtokol az adott szereplő. Ez az elemzés megmutatja a központi helyzetű szereplőt a szociometrikus sztárt amelynek ellenpárja az elszigetelt egyén, akinek nincsenek kapcsolatai a háló többi szereplőivel. Természetesen a kapcsolathálózati elemzés a fentieknél jóval több és összetettebb, illetve erősen matematizált fogalomkészlettel dolgozik. Ehelyütt csak azokat az alapvető és legfontosabb elemzési elemet ismertettük, amelyek segítenek megérteni a kapcsolathálózattal részletesen és behatóan nem foglalkozó olvasó számára is a módszer lényegét. 9
II. A HÁLÓZATELEMZÉS, MINT A NONPROFIT SZERVEZETEK VIZSGÁLATÁNAK ÚJ IRÁNYA A nonprofit kutatások egyik permanens kihívása, hogy a szektor változékonysága ellenére meg tudja ragadni azokat a sajátosságokat, jellemzőket, amelyek egy adott időszakban meghatározónak mutatkoznak. A másik kihívás - amely végig kísérte a szektor nemzetközi kutatásának több mint harminc évét -, hogy megtalálja azokat a módszertani, elemzési apparátusokat, amelyekkel adekvát válaszokat adhat a szektor jelenségeire, és ezzel együtt a tágabban vett gazdasági és társadalmi kérdésekre. Kezdetben ezek a módszertani apparátusok főként egy-egy tudományág (leginkább a közgazdaságtan, majd a politológia, szociológia) elemzési, módszertani megoldásait alkalmazták. Ahogy a szektor viszonylatai egyre összetettebbé váltak, úgy lettek az elemzési és módszertani megközelítések is több szempontúvá. A kilencvenes évek elején a nemzetközi nonprofit kutatásokat az összehasonlító vizsgálatok dominálták. A globalizáció és a globális civil társadalom olyan új jelenségeket hozott felszínre, amelyekhez meg kellett találni a megfelelő elemzési és módszertani apparátust is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindig az adott kérdésfeltevéshez az adott módszert kell alkalmazni, és úgy véljük ebben a kapcsolathálózati elemzés is egy lehetséges de a többi módszertani megközelítést nem kizáró megoldás. Sőt, mint majd látható, az ernyőszervezet kapcsolathálózati elemzését meg kell, hogy előzze egy részletes formális statisztikai elemzés, hiszen csak ennek alapján tudjuk azokat a jellemzőket szervezeti tulajdonságokat feltárni, amelyek segítenek megérteni az egyes tagszervezetek közötti kapcsolatok tartalmát, minőségét is. II.1. A hálózati metafora a nonprofit elméletek és kutatásokban A nonprofit szervezetek gazdaságban, társadalomban betöltött szerepeit magyarázó elméletek közül a hálózati metafora a jóléti pluralista koncepcióban (EVERS, 1995; WALCHER, 1997) érhető először tetten. Valójában a globális civil szervezetek vizsgálata indította el a civil/nonprofit kutatásban a hálózati megközelítést, abból az alaptételből kiindulva, hogy ezen szervezetek egyik legfontosabb sajátossága a reciprocitás és a hálózatiság. 10
II.1.1. A hálózati metafora a jóléti pluralista koncepcióban. Adalbert EVERS és Thomas OLK jóléti pluralista koncepciójukban abból indultak ki, hogy a jólét termelése 4 a piac, az állami intézmények, a háztartások és a civil/nonprofit szervezetek összjátékaként valósítható meg. Ellentétben más jóléti pluralista felfogásokkal (pl. KAUFMANN, 1994) a szerzők felhasználták a korábbi nonprofit elméletek eredményeit is, és a szektorok közötti együttműködés mellett foglalnak állást. A jóléti pluralista koncepció ugyanakkor abban tér el a korábbi nonprofit elméletektől, hogy itt nem annyira az egyes szektorok közötti különbségek, hanem az állam, a piac és a háztartás közötti átmenetek és feszültségek kapnak kiemelt jelentőséget. A korábbi elméletekben (például WEISBROD közjavak-, HANSMANN bizalom-, JAMES kínálati vagy SALAMON interdependencia-elméletében) erősen háttérbe szorult a nonprofit szervezetek szélesebb körű funkcionális elemzése. Ugyanis az amerikai nonprofit elméletek a nonprofit szektor szervezeteinek csak egy részére, a közszolgáltató szervezetek szerepére koncentráltak, míg az érdekérvényesítő, illetve a tag- és önsegítő, valamint a segélyező szervezetek szerepét teljesen figyelmen kívül hagyták (WALCHER 1997). A jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor egyfajta intermedier terület, amely azáltal lesz komplex kapcsolatok színtere, hogy összekapcsolja a jóléti háromszög többi elemét. EVERS a nonprofit szektor köztes jellegét számos különböző fejlődési folyamat és kapcsolat hatékonyságából eredezteti, amelyek által a szektorok közötti határok áteresztőbbek és a köztük lévő interakciók intenzívebbé vál(hat)nak (EVERS 1995).Így például a nonprofit szektor és az állam közötti kapcsolatok vizsgálatában inkább a kooperáció kap kitüntetett figyelmet, és kisebb hangsúly jut az állammal szembeni autonómiára. A piaci intézményekkel való interakció hatása EVERS szerint megmutatkozik egyrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek menedzsmentépítése egyre inkább piaci jellemzőket vehet és vesz fel, másrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek vállalkozásaik révén versenyhelyzetbe kerülnek a piaci szereplőkkel, amely verseny erősen visszahat a szervezetek küldetésére, missziójára. Az informális szektorban megjelenő, szolidaritáson alapuló, kollektív vagy szubkulturális igények igen gyakran a nonprofit szektorban nyernek formalizált teret. Mindezek a nonprofit szektort a civil társadalom és a nyilvánosság képviseletével ruházzák fel. Az informális és a nonprofit 4 EVERS és OLK véleménye szerint a jólét egy fogyasztási folyamat végterméke, amelynek során javak, szolgáltatások, idő és energia bevetésével, felhasználásával objektíven és szubjektíven észlelhető szükségletek kielégítése történik. 11
szektor közötti interakció a társadalmi szolidaritást, a demokrácia és a társadalmi igazságosság érvényesülését van hivatott kifejezni. EVERS és OLK szerint - a szektorok közötti kapcsolati hálózatok kialakításában - a nonprofit szektor és szervezetei által történő erőforrás-mobilizálás (jószágok, társadalmi tőke, idő) mikéntjének van meghatározó szerepe. Ez azon múlik, hogy a nonprofit szervezetek az intermedier helyzetből következően azokat az erőforrásokat, amelyeket az államtól (pl. támogatások), a piacon keresztül (pl. vállalkozási bevétel), és az informális szektorból (pl. társadalmi tőke) nyernek, össze tudják-e kapcsolni a saját kompetenciáikkal és cselekvési stratégiáikkal. Az a mód, ahogy az egyes nonprofit szervezetek ezekkel az erőforrásokkal, kívülről jövő hatásokkal, befolyásokkal bánnak, illetve ahogy ezeket alakítják, meghatározza a szervezetek fejlődéstörténetét és karrierjét is (EVERS OLK 1996). A jóléti pluralista koncepcióban a hálózatok szükségessége és értelmezése tehát makroszinten merül fel és éppen a hálózatoknak az a tulajdonsága nem kap elég jelentőséget, hogy általuk áthidalhatóvá válik az a szakadék, amely a mikro- és makroszintű elemzéseket elválasztja. Azaz, az egyik szinten megragadott összefüggések elhelyezhetővé válnak a másik szint vonatkoztatási rendszerében is (TARDOS, 1995:7). Az életvilág hálózatként való észlelése a rendszerteória egyik fontos eleme. SIECKERMAN és NÜSS (2006) alábbi modelljükben arra tesznek kísérletet, hogy az intermedier szektort elhelyezzék a társadalmi hálózatok rendszerében. Először is a hálózatokat felosztják természetes és mesterséges hálózatokra. A természetes hálózatok részeként megjelenő elsődleges hálózatok amelyek jellemzője az informalitás - az eversi modellben a háztartásoknak felelnek meg. A természetes és mesterséges hálózatokat is magában foglaló intermedier szektort a másodlagos és harmadlagos hálózatok alkotják. Tulajdonképpen ez a közvetítő, határokat átszelő jelleg az intermedier szektor legfontosabb tulajdonsága, hiszen egyszerre magában hordoz többfajta hálózati tulajdonságot. Az intermedier szektor részét képező másodlagos hálózatok azokat a nem formalizált szerveződéseket tartalmazzák, amelyek szervezettségük alapján további alcsoportra az alacsonyan és a magasan szervezett hálózatokra oszthatók. 12
A nonprofit szektor és a piaci szektor szervezeteit a szerzők a harmadlagos hálózatokban helyezik el intézményesültségük és formális kooperációik miatt. 1.táblázat Az intermedier szektor helye a társadalmi hálózatok rendszerében Természetes hálózatok Mesterséges hálózatok Intermedier szektor Elsődleges Másodlagos hálózatok Harmadlagos hálózatok hálózatok nem alacsonyan erősen nonprofit piaci szervezetek szervezett szervezett szervezett szervezetek informális körök kis hálók nagyobb hálók intézményesült szervezetek piaci vonatkozású kooperációk család, rokonság, kollégák, barátok önsegítő csoportok, szomszédsági hálók laikus szolgálatok, egyesülések különböző tevékenységű alapítványok, egyesületek stb. termékhálózatok (pl. autógyártás), kereskedelmi szövetségek, egyesülések Forrás: Spieckermann, Nüss, 2006. A modell alaposabb tanulmányozása alapján azt is láthatjuk, hogy az intermedier szektor fogalmát a szerzők lényegesebben tágabban értelmezik, mint EVERS, hiszen nála az intermedier szektor csak a formalizált és intézményesült szervezetek együtteseként definiálódik. Az intermedier szektort SPIECKERMANN, NÜSS (2006) modellje sokkal inkább a civil társadalom tágabb fogalma alatt értelmezi, amelynek egyaránt részei a nem intézményesült szerveződések és az intézményesült szervezetek. Hiányossága a modellnek, hogy az állami kormányzati kapcsolatokat/hálózatokat nem emeli be a modellbe, és így az intermedier szektor egyik fontos kapcsolati szereplője kimarad az elemzésből. A rendszer szempontú megközelítések, mint a fentiekben láthatjuk, valamit kezdeni akarnak a hálózatok kérdésével és ezt teoretikus irányultságuknak megfelelően a társadalmi jelen esetben a hálózati - makrostruktúrák rendszerezésén keresztül kívánják megoldani, de azzal némileg adósak maradnak, hogy mi a tartalmuk ezeknek a hálózatoknak. II.1.2.A globális civil szervezetek kapcsolathálózati vizsgálata. A civil társadalom fogalma évszázadokon át összeforrt a nemzetállam fogalmával, hiszen innen nyerte identitását, társadalmi bázisát. Az 13
1980-as évek nemzetközi gazdasági, diplomáciai szóhasználatában és dokumentumaiban egyre inkább teret nyertek az olyan kifejezések, mint: a páneurópai vagy transznacionális civil társadalom, értve ez alatt a határokat átszelő, határokon átnyúló civil társadalmi összefogásokat (ANHEIER, GLASIUS, KALDOR, 2004:36). A globális civil társadalom szóhasználat és értelmezés a kilencvenes években kezd el terjedni tudományos és szakmai körökben abban az kontextusban, hogy a globális civil társadalom a globalizáció ellensúlya. Értve ez alatt azt, hogy a világ gazdasági, politikai és kulturális globalizálódásának ellenőrzéséhez globális civil társadalomra van szükség. Ennek a globális civil társadalomnak pedig a legfontosabb tulajdonságai pachwork jelleg mellett - a reciprocitásban és a hálózatiságban ragadhatók meg. Ezt a hálózatiságot YERGIN és STANISLAV (cit. Anheier és Katz, 2005) átszőtt világ metaforával jellemzik. Jonh KEANE (2004: 23) A civil társadalom. Régi képzetek, új látomások c. könyvében a globális civil társadalmat kölcsönösen összekapcsolt, többrétegű társadalmi térként jellemzi, határokon átívelő hálózatok és interakció-láncolatok összességeként, amely a lokálist a globálishoz kapcsolja. A globális civil társadalom hálózati megközelítéshez nem kis mértékben járult hozzá Manuel CASTELLS, a hálózati társadalomról szóló trilógiájával. HELD és mtsai szerint (cit. Anheier és Katz, 2005) a globális civil társadalom három fő jellemzővel írható le: az extenzitás (extensity) mint a hálózatok kiterjedése; az intenzitás (intensity) mint a hálózat különböző csomópontjai között fennálló kapcsolatok számának és típusának sűrűsége; és végezetül sebesség (velocity), amellyel a szervezetek a hálózati pontok közötti kapcsolataikat kialakítják, illetve használják. Helmut ANHEIER és kutatócsoportja 2000-ben indította útjára az első Global Civil Society Évkönyvet. Ezekben az Évkönyvekben évről-évre áttekintik a globális civil társadalom aktuális problémáit. A 2004/5-ös Évkönyvben ANHEIER és KATZ (2005) a globális civil társadalom hálózati megközelítésével foglalkoznak. 5 Magától értetődő kérdésként merül fel, hogy miért éppen a hálózatelemzés, hiszen eddig a nemzetközi összehasonlító kutatások (lásd pl.: SALAMON, ANHEIER, 1995; SALAMON, SOKOLOWSKI, LIST, 2001) uralták a civil szervezetek vizsgálatának terepét? Mi az a módszertani 5 ANHEIER, H., KATZ, H. (2005): Network Approaches to Global Civil Society. In: Global Civil Society 2004/5. Sage, London, 206-221. 14
újdonság és többlet, amit a hálózatelemzés kínálhat a globális civil társadalom és szervezeteinek vizsgálatában? ANHEIER és KATZ szerint a globális civil társadalom vizsgálatához egy olyan módszert kell keresni amelyet kevéssé hatott át a módszertani nacionalizmus. A hálózatelemzés - egy olyan jelenség vizsgálatánál, mint a globális civil társadalom, amely átlépi a nemzetállamok, a régiók és a kontinensek határát épp azt az ígéretet hordozza magában akulturális és elvonatkoztatott jellegénél fogva -, hogy nem szenved a módszertani nacionalizmus gyermekbetegségeiben. A másik ok, ami a hálózatelemzés relavanciája mellett szól, az éppen a globális civil társadalom erős reciprocitása és hálózatisága. ANHEIER és KATZ (2005) legutóbbi tanulmányukban arra tesznek kísérletet, hogy empirikus úton, 5158 szervezetre 6 kiterjedően tárják fel a globális civil szervezetek (az NGO-k) közötti hálózati kapcsolatokat. Első lépésként a mintát alkotó szervezetek közötti teljes kapcsolathálót rajzolták fel, és azt találták, hogy az NGO-k igen kis hányada aránytalanul nagyszámú kötéssel rendelkezik a többi szervezet felé, míg többségük pedig kevés kötéssel. Ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy szervezetileg a globális civil társadalom hálózatai még kevéssé strukturáltak, noha találhatók közöttük már magasabb kötöttségű klaszterek (ANHEIER - KATZ, 2004:211). Második lépésben a mintát alkotó jelentősebb ernyőszervezetek egocentrikus hálózatait vizsgálták észak-dél dimenziók mentén 7, illetve országos szinten 8, arra keresve a választ, hogy miért alakul másképp az egyes ernyőszervezetek kapcsolathálózati sorsa. Az eredmények egyfelől azt mutatták, hogy a nonprofit szervezeti hálózatok a fejlődő országokban ritkábbnak míg északon összetettebbnek mutatkoznak, továbbá a déli szervezetek erősen rá vannak utalva a globális kapcsolatokra a jobb kapcsolati tőkéjű északi szervezetekkel. Következésképpen írja ANHEIER és KATZ - délinek lenni globálisabbá teszi a nonprofit szervezeteket abban az értelemben, hogy a területi elhelyezkedésük új kapcsolatok keresését igényli a jobb kapcsolati tőkéjű északi szervezetek felé. Témánk szempontjából a kutatás harmadik esettanulmánya érdemel kiemelt figyelmet. Ez egy Nigériában, illetve Szenegálban működő 6 Ez a minta az Union of International Assotiation mintegy 25%-át jelentette. 7 Az északi ernyőszervezetet egy svájci székhelyű NGO volt, amely a nonprofit szervezetek és a kormány közötti kapcsolatokkal foglalkozott, míg a déli NGO egy etiópiai központú keresztény szervezet volt, amely a fejlődő országok segítésére jött létre. 8 Ebben az esetben Nigériában és Szenegálban helyi és nemzetközi szervezetek által létrehozott ernyőszervezetek voltak a vizsgálat tárgyai. 15