A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2012.5.11. COM(2011) 858 final/2 CORRIGENDUM: Annule et remplace le document COM(2011)858 final du 9/12/2011 Concerne toutes les versions linguistiques (correction d'une erreur dans le titre) A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK az Európai Visszatérési Alap 2008 2009-es időszakban elért eredményeiről és végrehajtásának minőségi és mennyiségi szempontjairól (a 2007. május 23-i 2007/575/EK parlamenti és tanácsi határozat 50. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően benyújtott jelentés) HU HU

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK az Európai Visszatérési Alap 2008 2009-es időszakban elért eredményeiről és végrehajtásának minőségi és mennyiségi szempontjairól (a 2007. május 23-i 2007/575/EK parlamenti és tanácsi határozat 50. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően benyújtott jelentés) 1. BEVEZETÉS Az Európai Unió Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása elnevezéssel a 2007 és 2013 közötti időszakra általános programot hozott létre, amelynek a jelenlegi programozás szerinti teljes költségvetési előirányzata 4 032,23 millió euró. Az általános programot négy alap alkotja, célja pedig az Unió külső határainak integrált igazgatásának bevezetéséből, valamint a közös menekült- és bevándorláspolitika végrehajtásából adódó pénzügyi teherrel kapcsolatos feladatok igazságos megosztása a tagállamok között 1. A négy alap egyike az Európai Visszatérési Alap 2, amelyet a 2008 és 2013 közötti időszakra hoztak létre 676 millió eurós teljes keretösszeggel. Az alapot létrehozó alap-jogiaktus előírja a Bizottság számára, hogy időközi jelentést nyújtson be az alap alkalmazásának eredményeiről, valamint minőségi és mennyiségi vonatkozásairól 3. A jelentés a 2008 és 2009 közötti időszak éves programjai által elért eredményeket mutatja be, a tagállamok által 2010 második felében benyújtott jelentéseket 4 a 2011 első negyedévében a Bizottság rendelkezésére álló adatokkal kiegészítve. Ezek közbenső eredmények, amelyek a programok végrehajtásáról szóló zárójelentések elfogadásáig érvényesek 5. 2. AZ ALAP ALKALMAZÁSI KÖRE ÉS CÉLJA Az alap célja, hogy támogassa a tagállamok által a visszatérés igazgatásának javítására tett erőfeszítéseket annak minden dimenziójában ( visszatérés integrált igazgatása ), egyebek mellett a tagállamok közötti, a méretgazdaságosságot célzó együttműködésen keresztül. A célcsoportokba tartoznak azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik a bevándorlási vagy menekültügyi eljárás során elutasító határozatot kaptak, vagy akiket illegális 1 2 3 4 5 COM(2005)123 végleges. 2007/575/EK határozat, HL L 144., 2007.6.6., 45. o. Az alap-jogiaktus 50. cikke (3) bekezdésének a) pontja. Az összegyűjtött adatok és az országjelentések hozzáférhetőek a következő címen: http://ec.europa.eu/home-affairs/funding/return/funding_return_en.htm. Az alap-jogiaktus 51. cikke. HU 2 HU

bevándorlókként tartóztattak fel a tagállamok határán vagy területén. A visszatérés nemzeti szintű igazgatásának hatékonyabbá tétele érdekében az alap azok önkéntes visszatérését is fedezi, akik nem kötelesek a terület elhagyására, mint például olyan menedékkérők, akik még nem kaptak elutasító határozatot vagy a nemzetközi védelemben részesülők. E tekintetben az alap az Európai Menekültügyi Alap által 2007-ig támogatott tevékenységi kört vette át 6. Az alap a visszatéréssel kapcsolatos uniós vívmányok helyes és összehangolt alkalmazásának támogatását is szolgálja, különös tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115/EK irányelvre (a továbbiakban: visszatérési irányelv) 7. Az alap eszközeivel a megosztott igazgatási módszer szerint nagyrészt a tagállamok rendelkeznek Az uniós költségvetés célja, hogy a tagállamok éves programjain keresztül támogassa a tagállamokban a strukturált intervenciót (kapacitásépítést), valamint a visszatérés területén végrehajtott, nemzeti vagy helyi körülményekhez kötődő intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a visszatéréssel kapcsolatos négy prioritás uniós stratégiai keretén 8 belül társfinanszírozzák. E prioritások a következők: (1) stratégiai megközelítés kidolgozása; (2) a tagállamok közötti együttműködés; (3) különleges innovatív eszközök, valamint (4) uniós szabványok és legjobb gyakorlatok. Miközben egy tagállamnak a négy prioritásból legalább hármat kell végrehajtania, sok tagállam döntött úgy, hogy mind a négyet végrehatja. A források 26 tagállam között kerülnek szétosztásra, mert a rá vonatkozó jegyzőkönyv értelmében Dánia nem vesz részt az alapban. Az alap a tagállamok projektjeihez az intézkedések összköltségének 50 %-ával járul hozzá, illetve 75 %-kal a Kohéziós Alapból támogatásra jogosult tagállamok vagy a stratégiai iránymutatásokban szereplő különös prioritásokat képviselő intézkedések esetében. A programok mellett a hozzáférhető uniós források legfeljebb évi 7 %-ával közvetlenül a Bizottság rendelkezik, transznacionális projektek, tanulmányok és másfajta, az EU érdekeit szolgáló intézkedések céljaira, a visszatérés politikáját és a célcsoportokat illető intézkedéseket érintő közösségi fellépéseken keresztül. A 2005 2007-es költségvetési években szerepeltek előkészítő intézkedések az Unió költségvetésében, nevezetesen a 2005 2006-os A visszatéréssel kapcsolatos előkészítő intézkedések és az Előkészítő intézkedés: A migráció kezelése Tevékeny szolidaritás 2007 visszatérés és a visszatérők reintegrálása. Az eszközök közvetlen, a transznacionális projektekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatot biztosítottak, és így segítettek a tagállamoknak abban, hogy felkészüljenek a Visszatérési Alap 2008-ban történő elindítására 9. 6 7 8 9 Lásd többek közt az Európai Menekültügyi Alap 2005 és 2007 közötti időszakra vonatkozó végleges értékelését, COM(2011)2 végleges. HL L 348., 2008.12.24., 98. o. HL L 330., 2007.12.15., 48. o. Az előkészítő intézkedések értékelése megtekinthető a következő címen: http://ec.europa.eu/homeaffairs/funding/2004_2007/solidarity/funding_solidarity_en.htm. HU 3 HU

3. AZ UNIÓ RÁFORDÍTÁSAI 2008 2009-BEN 3.1. A tagállamoknak juttatott uniós források és a nemzeti finanszírozás A beszámolási időszakra az alap teljes referenciaösszegének 18 %-a tartozik. A 2008 és 2009 között időszakban 122 millió euró előirányzat került lekötésre megosztott és közvetlen igazgatási intézkedésekre. 1. táblázat A Visszatérési Alappal kapcsolatos uniós költségvetés, 2008 2013 Euró 2008 2009 2010 2011 2012 (*) 2013 (*) Összesen Tagállamok összesen 55 500 000 61 845 000 81 725 000 109 000 000 151 125 000 179 025 000 638 220 000 Közösségi fellépések - 4 655 000 5 775 000 4 500 000 11 375 000 13 475 000 39 780 000 Összesen 55 500 000 66 500 000 87 500 000 113 500 000 162 500 000 192 500 000 678 000 000 (*) A 2012-es és 2013-as adatok becslések. A rendelkezésre álló uniós források tagállamok közötti felosztása két szempont alapján történik, amelyek egy adott tagállam helyzetét jelenítik meg az e területen az Unió nevében vagy egészének érdekében felvállalt kötelezettségekkel kapcsolatban: a harmadik országbeli állampolgárokat érintő kitoloncolási határozatok száma, és a harmadik országokba történt visszatérések száma. Az alap alkalmazásának első két évében 52 program került jóváhagyásra, amelyekre összesen 107 millió eurót kötöttek le. A hat fő kedvezményezett az Egyesült Királyság (16,9 millió euró), Görögország (12,8 millió euró), Franciaország (12,3 millió euró), Olaszország (11,8 millió euró), Spanyolország (10,7 millió euró) és Németország (7,8 millió euró) volt. Ezek az országok együttesen a teljes összeg 68 %-át kapták a beszámolási időszakban. A 2008 és 2011 közötti időszakban is ők a fő kedvezményezett tagállamok, bár Görögország a 2010-es kifizetések sorában átveszi az első helyet az Egyesült Királyságtól. Belgium (6,1 millió euró), Hollandia (5,8 millió euró) és Lengyelország (3,7 millió euró) 10 a három közepes szintű kedvezményezett. Az összes többi kedvezményezett átlagban a rendelkezésre álló éves összeg kevesebb mint 3 %-át kapja. A 2008 és 2009 közötti időszakban az ezen 18 tagállam számára a kifizetések 318 475 eurótól (Luxemburg, 2008) 1 817 335 euróig (Ausztria, 2008) terjedtek. 10 További információkért lásd a Külső Határok Alap, az Európai Integrációs Alap és az Európai Visszatérési Alap keretében elérhető erőforrások tagállamok közötti elosztására vonatkozó kritériumok alkalmazásáról szóló COM (2011)448 és SEC (2011)940 számú dokumentumokat. HU 4 HU

1. grafikon: A programok teljes nemzeti és uniós forrásai 2008 2009-ben, tagállamonként A Visszatérési Alap 2008-2009-es megoszlása a résztvevő államok között Svédország 2,82% Egyesült Királyság 14,41% Spanyolország 9,14% Ausztria 3,04% Belgium 5,24% Bulgária 1,17% Ciprus 1,66% Finnország 1,13% Észtország 0,87% Franciaország 10,51% Cseh Köztársaság 1,86% Szlovénia 1,70% Szlovák Köztársaság 1,45% Románia 1,34% Lengyelország 3,15% Portugália 1,56% Hollandia 4,93% Luxembourg 0,56% Málta 1,13% Litvánia 0,96% Lettország 0,90% Olaszország 10,14% Németország 6,72% Görögország 10,97% Magyarország 1,61% Írország 1,02% A tagállamok 2008-ra 50,4 millió euró, 2009-re 65,2 millió euró nemzeti finanszírozást terveztek. Az alap kezelésének a tagállamokban történő technikai támogatására előirányzott források 3,9 illetve 4 millió eurót tettek ki. A 2010 végén jelentett költési szint azt mutatja, hogy a tagállamok előirányzataik igen nagy részét használták fel az első két évben (kb. 85 %-ot 2008-ban, illetve 80 %-ot 2009-ben). Több fő kedvezményezett tagállam, mint Spanyolország és az Egyesült Királyság, mindkét évben lekötötte a teljes előirányzatot. 3.2. A közösségi fellépések számára fenntartott uniós források 2008-ra nem volt elkülönített forrás. A 2008-ra vonatkozó költségvetési eljárás során az Európai Parlament tartalékba helyezte az alapnak 2008-ban szánt előirányzatokat, az összeg felszabadításának feltételéül pedig a visszatérési irányelv elfogadását szabta meg. Ennek az Európai Parlament általi elfogadását követően 2008 novemberében szabadult fel az alap tartaléka. Ekkor már nem tűnt célszerűnek pályázatot hirdetni, így a 2008-as forrásokat teljes egészében a tagállamok között osztották szét, lehetővé téve, hogy csak programjaik előkészítésére összpontosítsanak. 2009-re 4,6 millió euró lett előirányozva: három transznacionális mintaprojektre, amelyek közül egy a kísérő nélküli kiskorúak felkutatását és visszatérésük elősegítését célzó módszereket illető együttműködést támogatta, kettő pedig a tagállamok és a harmadik országok konzuli szolgálatai közötti, a visszatérést célzó strukturális együttműködést (egyebek mellett a kitoloncolások ellenőrzésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjét); valamint HU 5 HU

három összehasonlító tanulmányra, amelyek a következő területeken alkalmazott legjobb gyakorlatokat vizsgálták: kiskorúak visszatérése; az elindulást megelőző visszailleszkedési intézkedések és a célországok rövid és hosszú távú visszailleszkedési intézkedései közötti kapcsolat (az uniós költségvetésnek az EP általi módosítását követően); kitoloncolások ellenőrzése. A mintaprojekteknek erősíteniük kell a tagállamok közötti információcserét, miközben a tanulmányok növelik az Unió egészének ismeretbázisát a visszatérési gyakorlatokról, és segítik a tagállamok optimális felkészülését a visszatérési irányelvre. A 2010-es felhívás az önkéntes visszatéréssel és az indulás előtti, illetve érkezés utáni visszailleszkedési tevékenységek területén megvalósuló együttműködéssel kapcsolatos uniós hálózat létrehozására koncentrál. 2011-ben a forrásokat elsősorban a földközi-tengeri térség déli részében megvalósított szükséghelyzeti intézkedések támogatására mozgósítják. 4. A VÉGREHAJTÁS ELŐKÉSZÍTÉSE A TAGÁLLAMOKBAN 4.1. Az alap elindítása a tagállamokban A Bizottság az alappal kapcsolatban olyan, mind a négy alapra alkalmazható végrehajtási szabályokat fogadott el 11, amelyek biztosítják az összehangolt alkalmazást, illetve közös mintákkal szolgálnak a programozás és a jelentéstétel számára. A szabályok meghatározzák a kiválasztási eljárásokat és az alapból támogatható költségek támogathatósági feltételeit. Az útmutató további fontos része volt a tagállamokkal szoros együttműködésben létrehozott, a projektirányítással kapcsolatos gyakorlati példákat és legjobb gyakorlatokat bemutató támogathatósági kézikönyv. Tájékoztatókra került sor a kiadások támogathatóságának szabályairól, a kézikönyvet pedig rendszeresen frissítették. További útmutatást nyújtottak a SOLID (Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása) Bizottság ülésein, illetve az alapokról szóló három konferencián (2008-ban az alapokról általában, 2009-ben pedig az ellenőrző hatóságokról, illetve a programozásról és az értékelésről). A Bizottság ezen túl külön útmutatást adott ki arról, hogy az alap miként segítheti a visszatérési irányelv megfelelő és összehangolt alkalmazását. Az alkalmazást teljes mértékben támogathatja az alap, ha az alap fő célját és alkalmazási körét figyelembe veszik: az intézkedéseknek egyértelműen valamilyen visszatérési eljáráshoz kell kapcsolódniuk, és a célcsoportokra kell irányulniuk. Például, amíg az önkéntes távozás időszakában vagy a kiutasítás elhalasztásának idején nyújtott sürgősségi orvosi ellátás támogatható, az alap nem finanszírozhatja harmadik országbeli állampolgárok olyan általános vagy bármilyen más orvosi ellátását, amelyet a nemzeti egészségügyi rendszerek már finanszíroznak. Hasonlóképpen, az ilyen személyek fogva tartását szolgáló intézményekben működő ellátási és gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések akkor számolhatók el az alap felé, ha közvetlenül köthetők a hamarosan bekövetkező kitoloncolási művelethez. Az irányelv egyedi előírásaira tekintettel az olyan általánosabb intézkedések is támogathatók, mint például a hazatelepülőknek a többi fogolytól való elkülönítése vagy a külön szállás biztosítása családok számára. 11 2008/458/EK határozat, HL L 167., 2008.6.27., 135. o. HU 6 HU

4.2. A költések szabályszerűségét és jogszerűségét szolgáló biztosítékok bevezetése Amíg a tagállamok felelnek a programok keretében felhasznált összegek kezeléséért, az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottságé a végső felelősség. E felelősségének bizonyos feladatok tagállamokra delegálásával tesz eleget, a szükséges ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettség mellett. Ennek érdekében a tagállamoknak az alaphoz tartozó nemzeti irányítási és ellenőrzési rendszereket kell létrehozniuk. Minden egyes tagállam kijelölt (1) egy felelős hatóságot, amely a program irányításáért felel, szükség esetén egy felhatalmazott hatóság támogatásával, (2) egy ellenőrző hatóságot, amely az irányítási és ellenőrzési rendszer hatékony működésének hitelesítéséért felel, valamint (3) egy tanúsító hatóságot, amely hitelesíti a kiadásigazoló nyilatkozatokat, mielőtt azok elküldésre kerülnek a Bizottság részére. Ezek a hatóságok együtt biztosítják a tagállamoknak kifizetett támogatásokkal kapcsolatos hatékony és eredményes pénzgazdálkodást. A 26 tagállam 2008-ban hozta létre rendszereit az alap számára. Húsz esetben a rendszerek más alapokkal közösek. Az első kifizetések előtt megvizsgálták a rendszerek leírásait, hogy azok megfelelnek-e az alap-jogiaktusnak. Ezen felül 2008 és 2010 között 16 tagállamban ellenőrizték a rendszereket. A legtöbb rendszer működése megfelelőnek tűnt, ám párat fejleszteni kellett, különös tekintettel a kiválasztási eljárásokra: az alap végrehajtási szabályainak megfelelően biztosítani kellett az átláthatóságot és a módszer kiválasztására megfelelő indoklást kellett adni. Az előnyben részesített változat az odaítélő szerv eljárás (általános szabályként nyílt verseny és kiválasztás nyílt felhívás útján), míg a kivétel a végrehajtó szerv eljárás (amikor egy intézkedés/projekt jellemzői nem teszik lehetővé a választást a lehetséges megvalósítók között, vagyis amikor de iure monopólium jön létre). A Visszatérési Alap esetében ez utóbbi módszer elvileg alkalmazható a kitoloncolási műveletekért felelős hatóságokra vagy az úti okmányok azonosítását és kiadását illető államközi együttműködésre. Bizonyos esetekben a tagállamokat arra kérték, a tevékenységeket a módszer szerint osszák meg, hogy a versenyelv biztosítva legyen olyan tevékenységek esetében, amelyeket nem csak bizonyos köztestületek hajthatnak végre. A leírások vizsgálatából, a rendszerek ellenőrzéséből és az alap alkalmazásáról rendelkezésre álló egyéb információkból az tűnik ki, hogy a legtöbb tagállam hatásos rendszert épített ki. 2010 végén a rendszerek 83 %-a kapott hitelesítő véleményt. További 15 % esetében olyan hiányosságokat tártak fel, amelyek hatása korlátozott. Csak egy, az egyik tagállam egyik éves programját érintő rendszer szorult komolyabb fejlesztésre, amely a jövőbeni éves programok számára meg is történt. 4.3. Az uniós források célravezető felhasználását célzó nemzeti stratégiák meghatározása Többéves programjaikban a tagállamok bemutatták a kiindulási állapotot (2007) az intézményrendszer, a politikák és a nemzeti források tekintetében. A hiányosságok elemzésén keresztül a tagállamok kivétel nélkül a következő stratégiai célokat határozták meg: (1) hatékonyabb kiutasítási eljárások, beleértve a kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokat; (2) az azonosítás terén való hatékonyabb együttműködés harmadik országokkal, egyebek mellett a tagállamok összehangolt erőfeszítései révén, és (3) az önkéntes visszatérések számának növelése. HU 7 HU

Különösen az önkéntes visszatérések számának növelése érdekében, a tagállamok vállalták, hogy az alapot a célcsoportok elérését szolgáló tevékenységek fokozására, az egyéni és személyre szabott tanácsadás és ügykezelés fejlesztésére, valamint a támogatott önkéntes rendszerek, pénzbeli ösztönzők és visszailleszkedési intézkedések bevezetésére/kiterjesztésére használják. Az általánosabb célok mellett egyedi nemzeti célokat is meghatároztak, mint például: visszatérési tervek létrehozása konkrét célországok és/vagy potenciális visszatérők kategóriáinak részére (ti. a latin-amerikaiaknak Spanyolországban; visszatérési rendszerek foglyoknak az Egyesült Királyságban és Ausztriában); a nemzeti rendszerek szervezeti hiányosságainak megszűntetése (ti. az önkéntes visszatéréssel kapcsolatos információcsere és koordináció javítása az érintettek és az illetékes hatóságok között Németországban; visszafogadási iroda létrehozása Görögországban; a konzuli lefedettség növelése és az utazó nagykövet pozíciójának megteremtése Máltán az azonosítási módszerek javítása érdekében); a visszatérés-igazgatás sajátságos igényeit szolgáló berendezések beszerzése (ti. buszok a visszatérőknek a központokból a repterekre való szállításához Spanyolországban; légi járművek a szállítási kapacitás növelésére Franciaországban; a svédországi és észtországi idegenrendészeti fogdákban tartott sérülékeny embereket érintő intézkedések); informatikai fejlesztések az illetékes hatóságok közötti hatékony ügykezelés támogatására, illetve online szolgáltatások és/vagy nemzeti adatbázisok létrehozása a visszatérők és a velük dolgozó szervezetek számára (különösen Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban); a visszatérés lehetőségeinek kutatása (pl. a célsokaság felmérése Portugáliában és Olaszországban, és az elérésüket legjobban szolgáló intézkedések kialakítása); valamit a civil szervezeteknek, a bevándorló közösségeknek és/vagy a helyi hatóságoknak a visszatérési folyamatokban való aktív részvételének növelése (különösen Hollandiában, Szlovéniában és Svédországban). Négy tagállam kivételével az összes kidolgozott a harmadik prioritás (különleges innovatív eszközök) alá tartozó intézkedéseket. Többnyire a következő, ezen prioritás alá tartozó célokat határozták meg: (1) az azonosítást illető, harmadik országokkal történő együttműködés javítása (szinte az összes tagállamban); (2) jobb információ és tanácsadás nyújtás a visszatérőknek, egyebek mellett a nekik szóló weboldalak révén (különösen Ausztriában, Cipruson, Németországban, Magyarországon, Olaszországban, Máltán, Hollandiában és Portugáliában), illetve (3) a visszatérést követő visszailleszkedési intézkedések kifejlesztése a meglévő célcsoportokon, visszatérési országokon és/vagy segítségfajtákon túl (különösen Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Spanyolországban és Svédországban). Miközben ezek a célok többé-kevésbé megfelelnek azon három különös prioritásnak, amelyek magasabb uniós társfinanszírozást tesznek lehetővé, a megvalósítás során az egyes tagállamok valóban törekedtek új gyakorlatok kialakítására. HU 8 HU

A Bizottság által eddig elfogadott programok alapján a következő trendek figyelhetők meg az uniós forrásoknak a prioritások közötti megoszlását illetően, 2008 2011 között 12 : 2. táblázat: Az uniós hozzájárulások a programokhoz prioritások szerint, 2008 2011 év hozzájárulás 1. PRIORITÁS 2. PRIORITÁS 3. PRIORITÁS 4. PRIORITÁS 2008 55 500 000 71,5% 39 700 000 10,6% 5 900 000 13,3% 7 400 000 4,5% 2 500 000 2009 61 845 000 80,7% 49 908 468 3,7% 2 303 791 12,5% 7 710 554 3,1% 1 922 186 2010 81 725 000 79,2% 64 726 200 5,4% 4 413 150 11,5% 9 398 375 3,9% 3 187 275 2011 109 000 000 88,9% 96 868 300 1,9% 2 038 300 6,92% 7 542 800 2,34% 2 550 600 ÖSSZE SEN 308 070 000 81,5% 251 202 968 4,8% 14 655 241 10,4% 32 051 729 3,3% 10 160 06 1 5. A 2008-AS ÉS 2009-ES PROGRAMOK MEGVALÓSÍTÁSA Ez a fejezet a 2008-as és 2009-es éves programokkal kapcsolatos tényeket és adatokat a tagállamok 2010-es jelentései alapján ismerteti és hasonlítja össze. Az áttekintés nem befejezett és pénzügyileg elszámolt projektek eredményein alapul, mivel a 2008. évi zárójelentések vizsgálata most folyik, a 2009. évi programok pedig még tartanak, és zárójelentéseik csak 2012. március 31-én esedékesek. Ezenfelül, mivel a 2009-es éves programok intézkedéseit illető felülvizsgálati kérelmek határideje 2011. március 31. volt, a programozott intézkedésekről szóló áttekintő adatok adott esetben lehet, hogy nem felelnek meg pontosan a tagállamok által ténylegesen végrehajtott intézkedéseknek. 12 A 2011-es adatok az elfogadás alatt lévő programtervezeteken alapulnak. HU 9 HU

5.1. A tagállamok általi végrehajtás mennyiségi vonatkozásai 5.1.1. A források megoszlása a négy uniós prioritás között 2. grafikon: Teljes nemzeti és uniós források 2008 2009-ben, prioritások és az intézkedések száma szerint 3-as prioritás 28 787 502 EUR 13% 100 intézkedés 22 tagállam 4-es prioritás 6 389 911 EUR 3% 52 intézkedés 21 tagállam 2-es prioritás 7 453 801 EUR 3% 33 intézkedés 17 tagállam 1-es prioritás 175 802 804 EUR 81% 154 intézkedés 26 tagállam 2008 2009-ben az alapba tartozó uniós és nemzeti források zömét a nemzetek egyéni visszatérési műveleteinek támogatására használták fel: az első (támogatott önkéntes visszatérési programok, visszailleszkedési intézkedések, azonosítás és kitoloncolás), a második (alapvetően a kitoloncolásra szolgáló közös légi járatok) és a harmadik prioritás (ti. új munkamódszerek a visszatérési folyamat felgyorsítására, potenciális visszatérőknek nyújtott tanácsadás új módjai, a visszailleszkedést és a fenntartható visszatérést segítő egyéni igényekhez igazított intézkedések) alá tartózó intézkedésekre. Írország kivételével az összes tagállam felvállalta az első prioritást többéves programjában, és mind a 2008. évi, mind a 2009-es költségvetésben szerepeltette. Málta ebben az időszakban összes forrását az első prioritásra irányozta elő. Tizenhét tagállam valósította meg a második prioritást, jobbára a kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokra koncentrálva. Több tagállam ugyanakkor nem szerepeltette költségvetésében a kérdéses időszakban (Ausztria, Németország, Magyarország, Málta, Hollandia, Portugália). Általában az ilyen intézkedések megítélése az, hogy megvalósításuk bonyolult; a hangsúly először a nemzeti intézkedések elindítására és a források felhasználásának biztosítására került. Miközben szinte az összes tagállam vállalta a harmadik prioritás megvalósítását, a 2008 és 2009 közötti időszakban három tagállam költségvetésének különösen nagy HU 10 HU

részét fordította az ezen prioritás alá tartozó intézkedésekre: Németország (43 %), Svédország (60 %) és Belgium (62 %). Huszonhárom tagállam programozott a negyedik prioritás alá tartozó intézkedéseket. Természetüknél fogva ezeknek az intézkedéseknek viszonylag alacsony a pénzügyi hatása, bár négy tagállam a támogatás aránylag magas hányadát fordította erre a prioritásra (Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia kb. 30 %-ot vagy többet, egy vagy két program esetében). Mivel nem vesznek részt a visszatérési irányelvben, az Egyesült Királyság és Írország nem kívánta ezt a prioritást megvalósítani; a Cseh Köztársasággal együtt más prioritások keretében programozhatják képzési és kutatási tevékenységeiket. 3. táblázat: A tagállamok száma prioritás szerint Prioritás 2008 2013-as időszak 2008. évi program 2009. évi program 1. Stratégiai visszatérésigazgatás 26 tagállam 25, kivéve Írország 26 2. Együttműködés más tagállamokkal 23, kivéve Litvánia, Szlovákia, Svédország 13, kivéve Ausztria, Észtország, Németország, Görögország, Magyarország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország 15, kivéve Ausztria, Finnország, Németország, Magyarország, Litvánia, Málta, Hollandia, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország 3. Különleges, innovatív eszközök 25, kivéve Észtország 20, kivéve Ciprus, Észtország, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta 22, kivéve Ciprus, Észtország, Lettország, Málta 4. Uniós szabványok és legjobb gyakorlatok 23, kivéve Cseh Köztársaság, Írország, Egyesült Királyság 15, kivéve Ausztria, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország, Egyesült Királyság 17, kivéve Cseh Köztársaság, Franciaország, Finnország, Írország, Luxemburg, Málta, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság 5.1.2. Az intézkedések száma A megvalósított intézkedések számát tekintve az első prioritás kevésbé van túlsúlyban. Ezt azt jelenti, hogy a második, harmadik és negyedik prioritás alá tartozó intézkedésekre előirányzott költések átlagosan sokkal alacsonyabbak, mint az első prioritás alá tartozók esetében. 4. táblázat: Az intézkedések száma prioritás szerint Prioritás 2008 2009 Összesen 2008 2009 Arány 2008 2009 1. Stratégiai visszatérés-igazgatás 75 79 154 45,4 % 2. Együttműködés más tagállamokkal 14 19 33 9,7 % HU 11 HU

3. Különleges, innovatív eszközök 46 54 100 29,5 % 4. Uniós szabványok és legjobb gyakorlatok 19 33 52 15,3 % Összesen 154 185 339 100,0 % 5.1.3. A társfinanszírozás aránya A Kohéziós Alap országai mindannyian teljes egészében kihasználták a lehetőséget a 75 %-os uniós társfinanszírozásra. Egyetlen fontos kivétel van, Spanyolország, ahol a társfinanszírozás aránya a 2008-as és 2009-es éves programok esetében kevesebb, mint 25 %, mivel az intézkedések a visszatérés teljes nemzeti költségvetéséhez viszonyítva kerülnek megjelenítésre. A többi tagállam esetében a társfinanszírozás aránya évről-évre változik, 38 % és 73 % között alakul. Németországban, Belgiumban, Finnországban és Svédországban a társfinanszírozás aránya 60 %, köszönhetően az olyan intézkedések magas számának, amelyek különös prioritásokra (különösen a harmadik prioritásra) reagálnak. 2008-ban és 2009-ben az átlagos arány 50 %. Ha azonban Spanyolországot nem vesszük figyelembe, az átlagos arány több mint 68 %. 3. grafikon: Az összes források megoszlása 2008 2009-ben a források eredete szerint 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 A források összege millió EUR-ban értendő 1-es prioritás 2-es prioritás 3-as prioritás 4-es prioritás Tagállamok száma 26 17 22 21 Uniós források 81,76 4,79 17,58 4,23 Nemzeti források 92,06 2,65 9,28 1,83 Magánszektor 1,98 0,12 1,92 0,33 5.1.4. A 2008-ban és 2009-ben alkalmazott kiválasztási folyamatok A programozott intézkedéseket egy vagy több projekten keresztül valósítják meg, amelyeket az odaítélő szerv eljárással vagy a végrehajtó szerv eljárással választanak ki. HU 12 HU

Az odaítélő szerv eljárás keretében szinte az összes tagállam legalább egy nyílt pályázati felhívást tett közzé mindegyik éves programmal kapcsolatban. Cipruson, Franciaországban, Írországban és Luxemburgban ugyanakkor nem volt ilyen pályázat a 2008- as programra. Másrészt több tagállamnak is több felhívást kellett közzétennie, az érdeklődés hiánya vagy az új pályázatok szükségessége miatt. A legtöbb tagállam felhívásonként kevesebb mint 10 ajánlatot kapott. Csak Spanyolországban és Németországban volt jelentősen élénkebb az érdeklődés (2008-ban 26, illetve 60, 2009-ben 36, illetve 33). 2008-ban 15 tagállamban az összes ajánlatot kiválasztották finanszírozásra. 2009-ben négy tagállamban választották ki az összes ajánlatot, további háromban pedig az ajánlatok több mint kétharmadát választották ki. Egyik tagállam sem jelezte, hogy pályázati felhívás nélkül finanszírozott volna projektet. 5. táblázat: Az odaítélő szerv eljárás keretében történő kiválasztás Éves program beérkezett ajánlat finanszírozásra kiválasztott projekt eredményesség 2008 185 146 80 % 2009 134 97 72 % A végrehajtó szerv eljárás keretében szinte az összes tagállam legalább egy pályázati felhívást tett közzé a visszatérés területén illetékes hatóságok részére, bár bizonyos tagállamok (különösen Görögország és Olaszország) az éves program tervezetéről a főbb érintettekkel folytatott konzultációt követően vagy nem tettek közzé felhívást, vagy általában a felhívás keretén kívül eső projekteket választottak (Spanyolország). Néhány tagállam (különösen Franciaország és Ciprus) egymás után több felhívást is tett szándéknyilatkozatok benyújtására. 2008-ban a felhívást közzétevő tizenhat tagállamból tízben az összes projektet kiválasztották. 2009-ben tizennégy tagállamból tizenkettőben volt ez a helyzet. 6. táblázat: A végrehajtó szerv eljárás keretében történő kiválasztás Éves program beérkezett pályázat finanszírozásra kiválasztott projekt eredményesség 2008 72 55 76 % 2009 43 39 91 % Ezenfelül kilenc tagállamban (Észtországban, Finnországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Máltán, Luxemburgban, Romániában és Spanyolországban) összesen 81 projektet finanszíroztak a szándéknyilatkozatok benyújtására való felhívás megtétele nélkül. Ilyen projektek legnagyobb számban Görögországban fordultak elő (47). A végrehajtó szerv eljárás fontosságát a programok összességén belül jól mutatja, hogy a tagállamok által biztosított (nem teljes) adatok értelmében 2008-ban az intézkedések 49 %-a valósult meg ilyen eljárás keretében. Ez az arány 2009-re kevéssel 40 % alá csökkent. Az, hogy ezek az államilag működtetett projektek az adott tagállam uniós hozzájárulásának mekkora hányadát használták fel, országonként nagy mértékben eltér: HU 13 HU

Két fő kedvezményezett államban igen alacsony az ilyen projektek aránya: az Egyesült Királyságban a támogatások átlagosan 93 %-át fordították támogatott önkéntes visszatérésekre és visszailleszkedési intézkedésekre, amelyeket széles, nyílt alapból választottak ki, Németországban pedig a támogatások több mint 95 %-át fordították civil szervezetek által megvalósított tanácsadási, visszailleszkedési és önkéntes visszatérési projektekre. A többi tagállam többségében az arány 10 50 % között található, míg egy kis számú tagállamban az átlag magasabb (több mint 70 % Bulgáriában, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Spanyolországban, illetve 90 % felett Franciaországban és Görögországban), köszönhetően különösen a kitoloncolásra való koncentrálásnak, és az ilyen projektek magas költségeinek. Bizonyos esetekben nagyok az eltérések egyik évről a másikra. Romániában például 2008-ban csak ilyen projektek voltak, míg 2009-ben az odaítélő szerv eljárás keretében megvalósult projektek aránya 37 % volt. A kitoloncolási projektek előnyben részesítése mellett más tényezők is szerepet játszhatnak, mivel az odaítélő szerv eljárás keretében finanszírozott projektek száma az adott évben beérkezett pályázatok számától is függ. Abban az esetben, ha alacsony a reagálási arány, vagy kevés a megfelelő pályázat, a felelős hatóság tehet újabb felhívást, de a hatékony megvalósítást lehetővé tévő realisztikus ütemterv érdekében dönthet úgy is, hogy inkább a végrehajtó szerv projektek arányát növeli (a tartalékból). Végül, nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos tagállamokban a végrehajtó szerv eljárást nem csak kitoloncolási projektekre használták, hanem a nemzeti visszatérési rendszer számára különös stratégiai jelentőséggel bíró olyan állami projektekre is, mint a tanulmányok, az együttműködés, a kapcsolatépítés vagy az oktatási rendszerek. 5.2. A tagállamok általi végrehajtás minőségi vonatkozásai 5.2.1. Az alaphoz köthető intézkedések kategóriái Hogy átfogó képpel rendelkezzen a Visszatérési Alap keretében megvalósított intézkedések jellegéről, a Bizottság analitikus modellt dolgozott ki az intervenciók osztályozására. Ennek kétszintű struktúrája van: 1. Először megállapítja, hogy a intervenciók elsősorban önkéntes vagy kényszerített visszatérést céloznak-e. Ha szükséges, vagyis ha az intézkedés nem osztályozható egyértelműen (pl. bizonyos oktatási tevékenységeknél), egy vegyes kategória kerül alkalmazásra. Az azonosítással és az úti okmányokkal kapcsolatos projekteket a kényszerített visszatérést célzóknak tekintik. 2. Ezután jellege szerint osztályozza az intézkedést: lehet szó kutatásról és/vagy stratégiafejlesztésről, műveletről, kapacitásépítésről, együttműködésről stb. Ha egy intézkedés többfunkciósnak tűnt, akár három kategória is megjelölhető volt, ezek becsült súlyozásával együtt. A 2010-ben jelentett, a 2008 2009-es éves programok keretében megvalósított intézkedések pénzügyi adataira alkalmazva a modellt, a következő megállapításokat lehetett levonni az alapnak az ezen programokon keresztül való alkalmazásának minőségi jellemzőiről, HU 14 HU

figyelmen kívül hagyva azokat a 2009-es változtatásokat, amelyeket a támogathatósági időszak 2011. június 30-i végére kellett jóváhagyni: Az elemzés első szintje alapján: a források közel 53 %-át kényszerített visszatérési intézkedések megvalósítására irányozták elő, 43 %-át önkéntes visszatérési tevékenységek finanszírozására fordították, 4 %-át pedig olyan tevékenységekre költötték, amelyek a távozás egyik vagy másik fajtáját segítették elő; Az elemzés második szintje alapján: a források kb. 77 %-át konkrét és egyedi visszatérési műveletekre, illetve a célcsoportoknak nyújtott segítségre költötték (önkéntes visszatérési műveletek, kényszerített visszatérési műveletek, információnyújtás és tanácsadás, sérülékeny személyek segítése); 3 %-át fordították a harmadik országokkal való együttműködésre, amelyek célja a kitoloncolás és/vagy hazatelepítés előfeltételeinek megteremtése (azonosítás és úti okmányok beszerzése); 2 %-ot tett ki a tagállamok közötti együttműködés; a fennmaradó 18 % pedig az általános kapacitásépítési intézkedéseket fedezte (stratégiafejlesztés, alkalmazottak, infrastruktúra és eszközök, kutatás/legjobb gyakorlatok). 7. táblázat: 2008 2009 első szintű elemzése (források szerint) Tipológia 1. szintje 2008 arány 2008-on belül 2009 arány 2009-en belül 2008 2009-es átlag önkéntes visszatérés kényszerített visszatérés 44 156 100 42,6 % 47 333 822 41,2 % 41,9 % (91 489 922) 55 685 887 53,7 % 59 236 649 51,6 % 52,6 % (114 922 536) vegyes kategória 3 770 382 3,6 % 8 251 176 7,2 % 5,5 % (12 021 558) összesen 103 612 369 114 821 647 218 434 016 8. táblázat: 2008 2009 második szintű elemzése (intézkedések száma szerint) Tipológia 2. szintje 2008 2009 2008+2009 Intézkedések száma részesedés Intézkedések száma részesedés összes átlag 1. visszatérés-igazgatás (stratégia) 2. önkéntes visszatérés (műveletek) 3. kényszerített visszatérés (műveletek) 23 4 22 1 45 41 24 51 26 92 32 42 36 33 68 4. tanácsadás és információ 38 12 43 12 81 5. sérülékeny személyek segítése 24 3 25 4 49 6. alkalmazottak 42 3 45 3 87 HU 15 HU

kapacitásépítése 7. kapacitásépítés infrastruktúra és eszközök 8. kapacitásépítés kutatás / legjobb gyakorlatok 9. tagállamok közötti együttműködés 10 harmadik országokkal való együttműködés 18 3 19 11 37 31 4 47 4 78 25 2 32 2 57 33 2 38 3 71 4. grafikon: 2008 2009 második szintű elemzése az intézkedések négy fő kategória szerinti megoszlása 350 300 VA 2008 és 2009 - intézkedések típusa és száma 250 200 150 133 155 100 50 0 114 135 Kapacitásépítés Műveletek és segítségnyújtás Tagállamok közti együttműködés 32 38 25 33 Együttműködés harmadik országokkal 2008 2009 5.2.2. Az uniós hozzájárulás kedvezményezetteinek típusai 2008-ban és 2009-ben az alapból fizetett uniós hozzájárulások 54,5, illetve 53,2 %-át költötték hatóságok által végrehajtott intézkedésekre, 19,8, illetve 19,2 %-át civil szervezeteknek, 25,7, illetve 27,6 %-át pedig nemzetközi szervezeteknek fizették ki (elsősorban a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek; a továbbiakban: IOM). 5.2.3. Példák az első prioritás alá tartozó projektekre A. Támogatott önkéntes visszatérési programok A Stockholmi Program arra ösztönzi a tagállamokat, hogy bátorítsák az önkéntes visszatérést, többek közt az ösztönző rendszerek, a képzés, a visszailleszkedés és a támogatások fejlesztésével, illetve az Unió pénzügyi eszközei nyújtotta lehetőségek felhasználásával. A programok e célra körülbelül 55,5 millió eurót irányoztak elő. HU 16 HU

A támogatott önkéntes visszatérés fejlesztésében a tagállamok különböző fejlettségi szinten állnak, amint az kiderül az EMN közelmúltbeli tanulmányából 13, illetve a kiindulási helyzetnek a többéves programokban megtalálható leírásaiból. Ennek megfelelően az e körbe tartozó erőfeszítések a következőképpen osztályozhatóak: 1. Mintaprojektek kifejlesztése és/vagy egy támogatott önkéntes visszatérési program bevezetése, ott, ahol nincsenek (állandó) rendszerek (ti. Cipruson, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Lettországban, Litvániában, Máltán és Szlovéniában); 2. A közelmúltban létrehozott (alapvető) szolgáltatások vagy programok megszilárdítása, időtartamuk meghosszabbításával és/vagy azok számának fokozatos növelésével, akik igénybe vehetik a segítséget (ti. Szlovákiában); 3. A működő programok (szisztematikus) kiterjesztése nagyobb célsokaság vagy új (speciális) célcsoportok (pl. sérülékeny személyek) bevonásával és/vagy a nyújtott segítség kibővítésével (különösen a fő kedvezményezett tagállam közül négyben, ti. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban); 4. Speciális és innovatív egyéni igényekhez igazított intézkedések bevezetése, különösen szem előtt tartva a fenntarthatóbb visszatérést és egy önálló visszailleszkedési komponens kifejlesztését (ti. Belgiumban, Hollandiában és Németországban). Lettországban, a visszatérés-igazgatás hosszú távú stratégiájának kifejlesztésének keretében több kutatási projektet is finanszíroztak a 2008-as program részeként, hogy az országnak legmegfelelőbb önkéntes visszatérési és visszailleszkedési modelleket alakíthassák ki, figyelembe véve a célsokaság méretét, az uniós jogot és más országok legjobb gyakorlatait. Hasonló módon, a 2008-as és 2009-es programok keretében megvalósított számos projektnek köszönhetően Észtország megtette az első lépéseket egy támogatott önkéntes visszatérési program és a visszatérők számára létrehozott tanácsadási és támogatási struktúra bevezetése felé. Máltán a 2008-as és 2009-es programok keretében két projekt fokozta a támogatott önkéntes visszatéréssel kapcsolatos tevékenységeket. Egy további projekt Málta hosszú távú visszatérés-igazgatási képességeit volt hivatott fejleszteni. Az IOM mindhárom ország esetében a projektek kedvezményezettei közt volt. Finnországban egy 2009-ben megkezdett többéves projekt egy átfogó önkéntes visszatérési rendszer létrehozását tűzte ki célul. Jelenleg nincs az országban nemzeti támogatott önkéntes visszatérési program, a projekt célja pedig a visszailleszkedést szolgáló utazási támogatás és pénzügyi segítség nyújtása, az önkéntes visszatéréssel foglalkozó szereplők közötti együttműködés javítása, és a potenciális visszatérőknek szánt információk hozzáférhetőségének bővítése. Sok ország látta hasznát az IOM tapasztalatainak, amikor a visszatérési intézkedések általánosabb csomagjait kellett kidolgozni. Szlovákiában például a támogatott önkéntes visszatérést és visszailleszkedést célzó intézkedés részeként az IOM kampányt szervezett az illegális bevándorlók elérésére, a feltételezhető lakóhelyeiket véve célba. A kampány eredményeként 47 ilyen személy tért vissza, míg egy évvel korábban egy sem. Hollandiai projektjében az IOM információval és tanáccsal látta el a fogvatartottakat, illetve általában növelte a fogva tartást szolgáló intézményekben a támogatott önkéntes visszatéréshez 13 http://emn.intrasoft-intl.com/downloads/prepareshowfiles.do?entrytitle=3 %2E %20EMN %20Studies HU 17 HU

szükséges kapacitást. Portugáliában a 2008-as program részeként az IOM segített létrehozni hazai és nemzetközi partnerek (alapvetően latin-amerikai civil szervezetek) hálózatát, a támogatott önkéntes visszatérés rendszerének továbbfejlesztése céljából. Az ezt követő projektben, amellett, hogy fenntartotta az alapvető szolgáltatásokat és kb. 550 személynek nyújtott támogatási csomagot, az IOM továbbfejlesztette a hálózatot, egyértelmű kommunikációs stratégiát hozott létre, és megerősítette a visszailleszkedést, illetve a visszatérés utáni ellenőrzést és támogatást célzó szolgáltatásokat. Lengyelországban az IOM a 2008. és 2009. évi finanszírozással a szolgáltatások teljes spektrumát nyújtotta: reklámozás, utazási és visszailleszkedési támogatás, a befogadó-állomások személyzetének képzése, sérülékeny személyek támogatása, regisztráció és adatbázis fenntartása, illetve az önkéntes visszatérés gondolatát a civil szervezetekkel és hatóságokkal megismertető konferencia szervezése. Több más országban a meglévő rendszerek megszilárdítását vagy kiterjesztését célzó intézkedésekkel párhuzamosan az alapot új különleges elemek tesztelésére vagy bevezetésére is használták. Szlovákiában az intézkedéseknek részét képezte a meglévő rendszerek kiterjesztése oly módon, hogy a szokásos költségek mellett a visszailleszkedési tervek elkészítésének támogatását és a visszatérési országban történő visszailleszkedéshez nyújtott támogatást is szerepeltették. Olaszországban a megszokott rendszer támogatását jelentő 2008-as intézkedés után 2009-ben a visszailleszkedési intézkedésekre került a hangsúly. Ezenfelül több tagállamban (pl. Ausztriában, Bulgáriában, Finnországban, Olaszországban, Spanyolországban és Lengyelországban) a sérülékeny személyeknek, pl. családoknak, kiskorúaknak és az embercsempészet áldozatainak speciális segítséget nyújtó projekteket finanszíroztak. Franciaországban támogatják a sürgősségi orvosi ellátást, az irányelv szerinti megfelelő szállást, és a Roissy reptér tranzitzónájában maradt kísérő nélküli kiskorúak visszatérését szolgáló intézkedéseket. Magyarországon az Újra otthon projekt keretében egészségügyi problémákkal küzdő kisszámú bosnyákot telepítettek haza a boszniai partnerszervezettel szoros együttműködésben, a megfelelő gondossággal. Hollandiában egy kis civil szervezet abban segítette a migránsokat, hogy gazdasági tevékenységbe kezdjenek a visszatérési országban. Önkéntesek eszközkészleteket fejlesztettek ki, és 23 harmadik országbeli állampolgár visszatérését támogatták, 120 000 eurós költségvetéssel. Franciaország stratégiai módon arra használta fel az uniós hozzájárulást, hogy kiegészítő intézkedéseket valósítson meg ezen a területen, a tanácsadástól és információnyújtástól a pénzügyi ösztönzőkön át a speciális információs és visszailleszkedési intézkedésekig. Az egyik intézkedés a pénzügyi juttatásokat terjesztette ki az illegális bevándorlók hazatérésének ösztönzésére, a meglévő program keretein túl (3,5 millió euró, a 2008-as program 39 %-a). Egy másik intézkedés a Calaisis régióban tartózkodókat segítette abban, hogy visszatérjenek hazájukba, többek közt azzal, hogy felhívták a figyelmet az Egyesült Királyságba megkísérelt átkelés veszélyeire, a bizonytalan körülményekre, amiket ott találhatnak, és a Franciaországban való illegális tartózkodásukkal járó veszélyekre (0,9 millió euró). Általában elmondható, hogy az alap lehetővé tette Franciaország számára, hogy növelje a pénzügyi ösztönzőket igénybe vevők számát (2008-ban 2 227 migráns használta ki a rendszert, ami 9 %-os növekedést jelent 2007-hez képest), illetve az egy főre jutó ösztönző mértékét. A beszámolási időszakban a legmagasabb uniós hozzájárulást az alapból, 14 millió eurót az Egyesült Királyság allokált támogatott önkéntes visszatérés intézkedésekre. Az alap HU 18 HU

támogatta az Önkéntes Támogatott Visszatérési és Visszailleszkedési Programot (VARRP), a Fogvatartott Migránsok Önkéntes Visszatérése és Visszailleszkedése (VRRDM) elnevezésű programot, és a készpénzkifizetést alkalmazó Támogatott Visszatérési Rendszert (FRS). A VARRP-nak a 2008-as program keretében történt megvalósítását sikeresnek értékelték: a megfigyelési adatok az előző évekhez képest komoly növekedést jeleztek a kérelmek és a tényleges távozások számában, illetve a visszailleszkedési támogatás felhasználásában. Különösen pozitívan értékelték a válaszadók az egyéni visszatérési tervek kialakítását, illetve a visszailleszkedési támogatás nyújtásának tényét és annak tartalmát. B. Tanácsadás és információ A programok értelmében kb. 25,8 millió euró lett a költségvetésekben erre a célra előirányozva. Sok tagállam alakított ki az információnyújtást és tanácsadást szolgáló intézkedéseket (pl. Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Franciaország, Németország, Olaszország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia és Spanyolország) 14. Néhány példa az e területen megvalósított, a célsokaság jelentős hányadát érintő intézkedésekre: Görögország 2009-es programja tolmácsok, szociális munkások és pszichológusok alkalmazását fedezte, akik visszatérőknek nyújtottak szolgáltatásokat egyebek mellett Athénben és Krétán, 1 millió eurós uniós hozzájárulás felhasználásával. Hollandia 2009-ben az anyanyelvi tanácsadók hálózat területi kiterjesztését támogatta, hogy az a nagyvárosokon kívül is működhessen, illetve erősítette az együttműködést a helyi hatóságokkal, kb. 1 millió eurós uniós hozzájárulás felhasználásával. Ausztriában négy civil szervezet nyújtott tanácsadást harmadik országbeli állampolgároknak, a fogva tartást biztosító intézményekben és azokon kívül. Több mint 6 000 fogva tartott harmadik országbeli állampolgárt értek el, akiknek kb. 19 %- a döntött úgy, hogy önként hazatér, míg az intézményeken kívül több mint 6 000 harmadik országbeli állampolgárt, akiknek kb. 58 %-a választotta az önkéntes hazatérést. Az EU hozzájárulása a 2008-as és 2009-es projektekhez összesen 1,8 millió euró volt. Németországban a 2008-as és 2009-es programok lehetővé tették, hogy különböző civil szervezetek tanácsadással és információval szolgáljanak több tartományban, mintegy huszonöt, összesen 2,2 millió eurós uniós hozzájárulást felhasználó projekt keretében. A 2008-as projekteknek köszönhetően 10 402 alkalommal adtak tanácsot, és 1 382 személy települt haza önként. A 2008-as program tevékenységei mindenképpen megerősítették a tanácsadási rendszereket, illetve az ebben dolgozó különböző szereplők közötti együttműködést és hálózatokat. Ezen felül, mivel kiegészítik a REAG/GARP program keretében hozzáférhető szolgáltatásokat, az alapból finanszírozott tevékenységek növelték ennek a menekülteknek és (elutasított) menedékkérőknek létrehozott támogatott önkéntes programnak a sikerét. 14 Ezen projektek némelyike azonban a harmadik prioritás alá eső innovatív projekt. HU 19 HU

C. Kényszerített visszatérések A programok kb. 81 millió eurót terveztek erre a célra. Ausztria, Finnország, Németország, Portugália, Svédország és Hollandia kivételével az összes tagállam társfinanszírozott kényszerített visszatéréseket (ti. repülésirányítás, kísérők utazási és megélhetési költségei, visszatérők utazási költségei). Az Egyesült Királyságban csak egy kis projekt foglalkozott a más tagállamokkal való, a kényszerített visszatérés területén megvalósított intenzívebb közös munka bátorításával, amelynek modelljét többek közt a kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokkal kapcsolatban alkalmazzák; a program jórészt az önkéntes visszatéréssel volt kapcsolatos. A legtöbb tagállamban a teljes költségvetés 10 30 %-át teszik ki a kényszerített visszatérés költségei. Kétségkívül, abszolút értékben négy fő kedvezményezett országban, két program keretében került elköltésre az ilyen műveletekre kifizetett uniós hozzájárulások jelentős része, ti. Franciaországban (2,8 millió euró), Görögországban (7,8 millió euró), Olaszországban (6,9 millió euró) és Spanyolországban (6,3 millió euró). A tervezett ráfordítás arányaiban az alacsonyabb juttatásokat kapó országokban, pl. Cipruson, Luxemburgban és Lengyelországban is magas volt. A megszokott visszatérési műveletek mellett finanszírozást nyert pár innovatív projekt is, köztük a következők: Belgiumban a hatóságok két projektet hajtottak végre ( Családok visszatérése és Különleges igényű személyek visszatérése ), hogy alternatívákat dolgozzanak ki a fogva tartásra. Mindkét projekt a családi házak/befogadó intézmények átalakításával járt, annak érdekében, hogy a családokat/speciális igényű személyeket a zárt központok többi lakóitól elkülönítve láthassák el. A visszatérés és a kiindulási országban való lehetséges visszailleszkedés előkészítése érdekében képzett tanácsadókat alkalmaztak, akik végigvezették a személyeket a kiutasítási eljáráson, és napi rendszerességgel nyújtottak nekik segítséget. A folyamat egy korai stádiumában az önkéntes visszatérés lehetőségét is felajánlják. A második projekt egyéni igényekhez igazított orvosi és pszichológiai segítség nyújtását is magában foglalta. Az első projektet bizonyos civil szervezetek már pozitívan értékelték. Spanyolországban elsősegély tanfolyamokat tartottak a visszatérési műveletekben részt vevő, a charter és kereskedelmi repülőjáratokon, illetve hajókon kíséretet biztosító, ott egyedül dolgozó rendőrök számára. 5.2.4. Példák a második prioritás alá tartozó projektekre Írország kivételével általában nagyon alacsony volt az ezen prioritás alá tartozó ráfordítások aránya. Ez a tagállam forrásainak 70 %-át költötte kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokra, 2008-ban pedig a teljes támogatást. A tagállamok vagy kizárólag kitoloncolásra szolgáló közös légi járatokat finanszíroztak (Belgium, Ciprus, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Románia), vagy vegyesen költöttek közös járatokra és együttműködési, illetve kapacitásépítési intézkedésekre (Bulgária, Lengyelország, Szlovénia), vagy pedig a legjobb gyakorlatok, egyebek mellett a harmadik országokkal való jobb együttműködést célzó előkészítő intézkedések más tagállamokkal való cseréjére összpontosítottak, (Cseh Köztársaság, Lettország, Egyesült Királyság). HU 20 HU