Bevezetés az IT kommunikációs értelmezésébe A tudás szerepe az információs korszakban Szerző: Ács Péter Lektor: Szakadát István
Tartalom Bevezető Tudás és/vagy információ A tudástársadalom alapkoncepciója A tudástársadalom lehetősége melletti érvek A tudásközvetítő intézmények válságának tünetei Információs és digitális írástudás A jövő stratégiái
Bevezető A következő tananyag a tudás információs korszakban betöltött szerepével foglalkozik, megismertet az alkalmazott tudás felértékelődésének jeleivel, a tudástársadalom kialakulásával kapcsolatos várakozásokkal. Az ideálisnak tekinthető jövőkép árnyalásához egyrészt kitérünk a tudástermelő intézmények válságára utaló mozzanatokra, majd az vizsgáljuk, hogy miként a tudás újfajta disztribúciójában alapvető szerepet játszó digitális írástudás.
A tudástársadalom alapkoncepciója Az információs társadalom (information society) és a tudástársadalom (knowledge society) gyakran szinonimaként használt kifejezések, pedig perspektívájukban jelentősen eltérnek. Az előbbi deskriptív kifejezés, ami az információs technológiák által meghatározott társadalmi és gazdasági folyamatokra irányítja a figyelmet, az utóbbi pedig preskriptív elképzelés, ami a valódi, azaz tudományos tudásra épülő új társadalmi formáció lehetőségének ígéretét hordozza. A tudás központi szereppel bír minden társadalomban (jelen van a társadalmi, politikai, hatalmi viszonyokban és a mindennapi életben; a társadalmi kommunikáció alapja), itt azonban minőségi változásokról van szó. A tudástársadalom a tudományos úton előállított tudásra felértékelődését, az elméleti és gyakorlati tudás termelésben betöltött szerepét és az oktatási rendszerekben megszerzett tudás társadalmi rétegződésben betöltött alapvető szerepét jelenti. A tudástársadalmak sérülékenysége: az új társadalomtípus elsősorban lehetőségként van jelen, azonban akkor válhat valós alternatívává, ha az egész társadalmi intézményrendszer ennek megfelelően alakul.
Tudás és/vagy információ? Az információ aszerint válik adattá, ismeretté vagy tudássá, hogy miként alkalmazza azt valaki. (1)Az információáramlásnak nincs köze a tudáshoz, az állandóan jelen van természetben és a kultúrában. (2) Az információ a tényeknek való megfeleltethetőségen keresztül válik adattá. (3) Az ismeret nem feltételezi a teljes összefüggésrendszer működéséről való tudásunkat, de alkalmassá tesz az információ jelentőségének felismerésére egy adott kontextusban. (4) A tudás túlmutat a megszerzett ismereteken, azok rugalmas, kontextusfüggetlen alkalmazását is jelenti egyben. (5) A fentiekből következően az információval kapcsolatos mennyiségi aspektusok nem vihetőek át többi kapcsolódó fogalomra. Az információ mennyiségi és minőségi aspektusai épp ezért óvatosan kezelendőek. Bár környezetünkben egyre nagyobb ütemben növekvő mértékű információtermelés zajlik, ez egyáltalán nem jelenti a kollektív tudás dinamikájú növekedését. (A rendelkezésre álló több adat például el is bizonytalaníthat biztosnak vélt elméleteket és elgondolásokat) (vö. Ropolyi).
Tudás és információ (folyt) Lyman, Peter and Hal R. Varian, "How Much Information", 2003. http://www.sims.berkeley.edu/how-much-info-2003
A tudástársadalom lehetősége melletti érvek - tudásintenzív gazdaság, amelyben egyre többen a tudásból élnek (szakértők); - tudomány-ipar létrejötte, amiben az alkalmazott kutatások és a gyors hasznosulás dominálnak; - a hatalmi struktúrák is megváltoznak, átható trendnek tűnik, hogy szakértők alapozzák meg a tekintélyt és hatalmat; - a társadalmi kérdésekre vonatkozó döntéshozatal átláthatóvá és racionálissá válik; - a társadalom szerkezetében nem a jövedelmi viszonyok (és azok újratermelése) lesz a meghatározó, hanem a tudás megszerzése és használata; - a munka mint központi érték alárendelődik a nem gazdasági értékekkel szemben (szabadság, önkifejezés, életminőség); - a mindennapi életben használt tudáskészleteink kifinomulttá válása, átesztétizálása. A tudástársadalmak egyik legfeltűnőbb jellemzője a cselekvők feltételeinek és képességeinek viszonylag jelentős bővülése, amely lehetővé teszi a társadalmi cselekvés újraformálását. (Nico Stehr 2002).
A tudásközvetítő intézmények válságának tünetei A tudományos tudásba vetett bizalom megrendülése: - látványos elfordulás a korábban megbízható gyakorlatoktól; (nyugati medicina vs. természetgyógyászat) - technológiai és környezeti kockázatok körüli bizonytalanság; (környezetszennyezés, atomerőművek, klímaváltozás) - a szakértői tudás akadémiai legitimációjának meggyengülése -; (tudományos tudás társadalmi hasznosságába vetett hit, társadalmi problémák kezelése, kiszámítható jövő) A tudásközvetítő intézmények válsága - A közoktatás a fejlett nyugati-európai országok többségében nem tudja betölteni alapvető feladatát a társadalmi és életesélyek kiegyenlítésében. - Megjelenik az élethosszig való tanulás koncepciója, ezzel párhuzamosan egyre költségesebb vélik az oktatás különböző szintjei való részvétel, az önképzés lehetőségei visszaszorulnak. - A gyors technológiai változásokhoz nehezen alkalmazkodnak az intézmények és szakemberek. A tudományos intézményrendszerek belső ellentmondásai - A tudományos intézményrendszert alkotó intézmények (az egyetemek és akadémiák) alapvetően meritokratikus működésűek, az elismerés alapja nem mindig a valós teljesítmény. - A tudástermelés gazdasági szempontjai kerülésnek előtérbe, a piacosítható alkalmazott kutatás előnyt élvez a tényleges fejlődés alapját jelentő alapkutatással szemben. - A felsőoktatásban a szolgáltató egyetem ideájának térhódítása figyelhető meg, az egyetemek és a munkaerőpiac kapcsolatai gyakran gyengék.
Információs és digitális írástudás Az információs írástudás kérdésköre nagyjából abban egyidőben (az 1970-es években) jelenik meg az információs szakadékok érzékelésével. Kezdetekben: az információ hatékony használatára vonatkozó fogalom: - képességek, melyek segítenek megtalálni és hasznosítani az információt, - az információ használata a döntéshozatalban és problémamegoldásban, -az információkeresés és hasznosítás hatékonysága. A fogalom később számos elemmel kiegészülve általánossá válik (kritikai gondolkodás, funkcionális olvasáskészség és médiahasználat), majd az internet elterjedésével belekerülnek a számítógéppel és internethasználattal, multimediaismeretekkel kapcsolatos ismeretek. Az írástudás digitális aspektusai: - új eszközök, kommunikációs módok ( műfajok email, blog, komment stb) - új befogadási technikák ( olvasás keresés, navigáció, multimédia interpretáció) - új produkciós technikák ( írás multimédia szerkesztés és publikáció) Probléma: a digitális írástudással kapcsolatos készségeink nagy része nem tanult, hanem a társak útmutatásai és a saját tapasztalatok segítségével elsajátított ismeret.
Információs és digitális írástudás (folyt.) Magyarország ezen a területen sem tud felmutatni európai összehasonlításban jó eredményeket, a munkahelyi számítógép-használat aránya alacsony, a megszerzett készségek bizonytalanok, a hálózati tevékenységek korlátozottak. Ugyanakkor a magyar netezők felső tíz százaléka jóval a nyugat-európai átlag felett szerepel az aktív használat területén. Hogyan lehet csökkenteni az információ-szegény és információ-gazdag csoportok közötti különbséget. Kézenfekvőnek tűnő megoldások: - ingyenes vagy igen olcsó eszközök és szolgáltatások - infrastruktúra kiépítésének támogatása - képzési programok Az információs technológiák alkalmazásához fizikai eszközök, releváns digitális tartalom, humán (oktatási) és társadalmi (közösségi és intézményes támogatás) erőforrások kellenek, potenciálisan a használatuk során ugyanilyen erőforrásokat termelnek meg.
A jövő stratégiái Az információs társadalom sokféle forgatókönyve közül a tudástársadalom talán a leginkább vonzó alternatíva. Megvalósításához átgondolt, hosszú távra szóló társadalompolitikai stratégiákra megalkotására van szükség a következő területeken: - a tudásközvetítő intézményrendszerek megújítása, - a tudományos tudás tekintélyének helyreállítása, - az közoktatás esélyegyenlőséget teremtő jellegének visszaszerzése, - a felsőoktatásban és felnőttképzésben részvevők körének szélesítése. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tudás elismerésére épülő társadalom gazdasági alapját csak az ismeretek hatékony alkalmazása teremetheti meg.
Irodalom Hivatkozások: Rab Árpád (2007) Digitális kultúra A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra. In Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Budapest: Gondolat Új Mandátum. 212-223. Ropolyi László (2006) Információ, tudás, társadalom. In Információs Társadalom. 2006/1. VI(1), 15-21. Stehr, Nico (2002) A tudástársadalmak. In Információs Társadalom. 2002/3. II(3), 5-22. http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2002_3/2002_3_nico_stehr.pdf Ajánlott olvasmányok: Farkas János (2002) Információs- vagy tudástársadalom. Budapest: Aula Kiadó. György Péter (2002) Memex - a könyvbe zárt tudás a 21. században. Budapest: Magvető. Pintér Róbert (2002) Az információs társadalom mint kockázattársadalom. In Információs társadalom. Vol 2. no 4. 102-117. http://epa.oszk.hu/01900/01963/00005/pdf/infotars_2002_02_04_102-117.pdf