IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI MINISZTÉRIUM IRM/AJFO/634/2008. TERVEZET a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról Budapest, 2008. augusztus 15. 1
Vezetői összefoglaló I. Előzmények II. Tartalmi összefoglaló Az ügyféli terhek csökkentése A hatóságok terheinek csökkentése A hatóságok és az ügyintézők felelőssége Ügyféli jogállás Egyablakos eljárás Elektronikus kapcsolattartás Hatékonyabb eljárás, hatékonyabb végrehajtás Szakhatóság Fokozatos hatályba lépés III. A Kormányprogramhoz való viszony TARTALOMJEGYZÉK IV. A kodifikáció előzményei és további menete, ütemezése V. Gazdasági és társadalmi hatások VI. Kapcsolódások VII. Javaslat a sajtó tájékoztatására VIII. Megjegyzések Határozati javaslat Melléklet a határozati javaslathoz: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény tervezete Részletes előterjesztés Függelékek 1. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítással egységes szerkezetbe foglalt tervezete 2. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény ügyintézési határidővel összefüggő hatásvizsgálata 3. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elektronikus ügyintézéssel összefüggő hatásvizsgálata 2
EGYEZTETÉSI LAP A/ Állami szervek Véleménynyilvánítási határidő: 15 nap Név Egyetért Nem ért egyet Észrevételt tett Határidőben nem adott véleményt EÜM FVM HM KHEM KvVM KüM NFGM OKM ÖM PM SZMM MeH MeH MeH MeH MeH MeH Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Pordán Endre Gőgös Zoltán József Péter Puch László Erdey György Horváthné dr. Fekszi Márta Heil Péter Balogh Gyula Virág Rudolf Csáky Bernadett Mészáros Miklós Molnár Károly Tordai Csaba Csizmár Gábor Iváncsik Imre Kolber István Baja Ferenc Szelényiné Roszik Erzsébet 3
Országgyűlési Biztosok Hivatala Országgyűlési Biztosok Hivatala Országgyűlési Biztosok Hivatala Országgyűlési Biztosok Hivatala Legfőbb Ügyészség Legfelsőbb Bíróság Magyar Nemzeti Bank Állami Számvevőszék Gazdasági Versenyhivatal Országos Rádió és Televízió Testület Közbeszerzések Tanácsa Központi Statisztikai Hivatal Nemzeti Hírközlési Hatóság Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Magyar Energia Hivatal Országos Atomenergia Hivatal Magyar Szabadalmi Hivatal Egészségbiztosítási Felügyelet Magyar Országos Közjegyzői Kamara Szabó Máté Fülöp Sándor Kállai Ernő Péterfalvi Attila Kovács Tamás Kaposvári Bertalan Gál Ildikó Csapodi Pál Belényi Andrea Weiszenbergerné dr. Dobos Márta Havasi Tibor Pukli Péter Pataki Dániel Varga Csaba Horváth J. Ferenc Rónaky József Bendzsel Miklós Kovácsy Zsombor Tóth Ádám 4
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Parragh László B/ Társadalmi és érdekképviseleti szervek Név Egyetért Nem ért egyet Észrevételt tett Határidőben nem adott véleményt Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége Magyar Önkormányzatok Szövetsége Megyei Jogú Városok Szövetsége Magyar Faluszövetség Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége Jegyzők Országos Szövetsége Községek, Kistelepülések És Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége Magyar Közigazgatási Társaság Molnár Gyula Gémesi György Kósa Lajos Szabó Gellért Sütő László Mészáros Miklós Wekler Ferenc Verebélyi Imre C/ Egyeztető értekezlet időpontja: Résztvevői: 5
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. Előzmények A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) az Országgyűlés a 2004. december 22-i ülésnapján fogadta el, és 2005. november 1-jén lépett hatályba. A Ket. hatályba lépésének, majd hatályosulásának kérdéseivel a Kormány megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott. A hatályosulás első három hónapos, majd féléves tapasztalatairól a belügyminiszter adott tájékoztatást a Kormány részére. A közigazgatás szinte teljes vertikumát érintő eljárásjogi szabályozás gyakorlati alkalmazásának folyamatos áttekintésére és a jogalkalmazó szervek munkájának segítésére a Belügyminisztérium (BM) monitoring rendszert hívott életre, amelyet az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) tovább működtetett. A monitoring rendszeren keresztül naprakész információkkal rendelkezett a tárca a végrehajtás helyzetéről, esetleges nehézségeiről. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Ket. számos területen elősegítette a hatékony közigazgatás kialakítását. Az elmúlt közel három év tapasztalatai ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a Ket. egyes kérdésekben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az ügyintézés nem vált számottevően gyorsabbá, az ügyfelek terhei nem csökkentek jelentősen, az elektronikus kapcsolattartás annak ellenére nem terjedt széles körben el, hogy a mindennapokban az ügyfelek egyre nagyobb számban élnek az internet nyújtotta lehetőségekkel, összességében pedig azt állapíthatjuk meg, hogy továbbra sem valósult meg az ügyfélközpontú, ügyfélbarát szolgáltató közigazgatás. Mindezek indokolttá tették a Ket. átfogó, novelláris jellegű módosítását. A BM a monitoring rendszer létrehozásával párhuzamosan Szakértői Bizottság felállítását kezdeményezte, amelynek feladata a nagyobb jelentőségű jogalkalmazási kérdésekben állásfoglalás kibocsátása, illetve az esetlegesen felmerülő jogszabály-módosítási javaslatok előkészítése volt. A Szakértői Bizottság közel harminc módszertani állásfoglalást hozott, amely nagyban hozzájárult a Ket.-re történő zökkenőmentes átálláshoz. A közfeladatok felülvizsgálatával kapcsolatos további feladatokról szóló 2233/2007. (XII. 12.) Korm. határozat 2.23. pontja elrendelte a Ket. érvényesülését figyelő monitoring rendszer és Szakértői Bizottság megszüntetését. A tervezet figyelembe veszi a Szakértői Bizottság állásfoglalásait, azokat számos esetben beemelte a normaszövegbe. A Ket. jelentős átalakítása miatt azonban a Szakértői Bizottság állásfoglalásai a tervezet hatályba lépését követően nem tekinthetőek iránymutatónak. A hatályosulás elősegítésére a tárcák is tettek lépéseket, több tárca szervezett keretek között hozta létre a jogalkalmazási kérdések kezelésére hivatott a BM-éhez hasonló monitoring rendszerét, és valamennyi tárca jelölt ki ágazati felelőst. A 2007 novemberéig érkezett módosítási igényeket teljes egészében áttekintette a Ket. Szakértői Bizottság, és a tervezet összeállítása előtt kialakította azokról véleményét. 6
A beérkezett vélemények alapján az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2007- ben elkészítette a Ket. módosítását, amelyet több körben közigazgatási egyeztetésre bocsátott. Az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 30/2008. (II. 19.) Korm. rendelet alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter a Kormány közigazgatás-fejlesztésért felelős tagja, aki a közigazgatásfejlesztésért való felelőssége körében az önkormányzati és területfejlesztési miniszter közreműködésével előkészíti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályokat. E változásnak megfelelően az igazságügyi és rendészeti miniszter elkészítette a tervezet átdolgozott változatát, amelyben az ÖTM által előkészített tervezet szerinti módosítások mellett az igazságügyi és rendészeti miniszter számos további kérdésben javasolja a Ket. módosítását. II. Tartalmi összefoglaló A tervezet egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kívánja tenni a közigazgatási eljárást. A változtatás nem egyoldalúan, a hatóságok terheit növelve kívánja ezt a célt elérni, hanem a tervezet egyaránt érinti az ügyfelek és a hatóságok jogait és kötelezettségeit. E cél érdekében a tervezet több lépcsőben jelentősen csökkenti az eljárási határidőket, csökkenti az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé az egyablakos ügyintézést, és előbb fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is alkalmazni rendeli az elektronikus eljárást. Az ügyféli terhek csökkentése A tervezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az ügyfelek terheit kívánja csökkenteni. Bár több szabályozás célul tűzte ki, az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését, az ügyfelek terhei érdemben a rendszerváltás óta nem csökkentek. E terhek egy része a Ket.- ből, más része az ágazati jogszabályok átgondolatlanságából és összehangolatlanságából fakad. A tervezet célja, hogy a Ket.-ben szereplő, felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa. Az ügyféli terhekkel összefüggő vizsgálatok eredményét a 2. függelék tartalmazza. A változtatások közül a leglényegesebbek a következők. A Ket. hatályos 36. -ában foglalt adatbeszerzési kötelezettségre vonatkozóan a tervezet több előremutató lépést tett. A hatályos szabály értelmében az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. A tervezet ugyanakkor ezt a szabályt nem csupán a közigazgatási eljárásokban részt vevő hatóságokra kívánja előírni. A szolgáltató közigazgatás alapja, hogy az ügyfél nem csak azzal a hatósággal áll kapcsolatban, amelynél az eljárást megindította, hanem a hatóságon keresztül az állammal. Indokolatlan és az ügyfélközpontúság elvével teljes mértékben ellentétes az ügyféltől olyan adat igazolását megszerezni, amellyel az állam maga rendelkezik. E koncepció alapján mondja ki a tervezet, 7
hogy az ügyféltől olyan adat igazolása, amely bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. E módosítás révén például nem kötelezhető az ügyfél zálogjog fennállásáról szóló kamarai igazolás vagy cégkivonat beszerzésére: ezeket az adatokat az eljáró hatóságnak kell ingyen, külön igazgatási szolgáltatási díj felszámítása nélkül beszereznie. Ugyancsak jelentős mértékben csökkenti az ügyfelek terheit az a 2011-ben hatályba lépő rendelkezés, amely kimondja, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető. Ez a módosítás azt szolgálja, hogy ha az adott jogot, tényt valamely hatóságnál lévő nyilvántartás alapján, vagy valamely hatóság által kiadott engedély révén igazolható, akkor az ágazati jogszabályok ne írjanak elő egyéb igazolási módot (pl. hatóságnál fellelhető használatbavételi engedély vagy a lakcímnyilvántartásból történő adatkérés helyett lakáshasználati szerződés mellékelését). A módosítás későbbi hatályba lépésére az szolgál indokul, hogy a hatóságok, illetve a hatóságok és a bíróságok, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közti elektronikus adatkérés lehetősége még nem valósult meg, továbbá az, hogy egyúttal felül kell vizsgálni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény államigazgatási eljárási illetékre, valamint az egyes igazgatási szolgáltatási díjrendeletekről szóló jogszabályok adatszolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezéseit. A hatóságok terheinek csökkentése Bár eltérő hangsúllyal, de a hatékony, jól működő közigazgatás a hatóságokat sújtó terhek áttekintését is szükségessé teszi. A felülvizsgálat szempontjául az az elv szolgált, hogy a hatóság eljárását csak akkor szükséges formális keretek közé szorítani, ahol ez az ügyféli jogok garantálására feltétlenül szükséges. Ilyen igény hiányában a cél az, hogy a hatóságok a lehető legrugalmasabb keretek között legyenek képesek eljárni. E változtatások közül a leglényegesebbek a következők. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) a harmincnapos ügyintézési határidő mellett nagyon kevés belső ügyintézési határidőt tartalmazott. A Ket. ezzel szemben új megközelítést választott, és a hatóság számára rendkívül szigorú, csupán néhány napos ügyintézési határidőket írt elő egyes eljárási cselekményekre. Az elmúlt néhány év egyértelmű tapasztalata, hogy ez a megoldás nem vezetett a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézéshez, viszont rendkívül megnehezítette az ügyintézést. A tervezet ezért a belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések döntő többségét hatályon kívül helyezi, ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell elvégeznie. A tervezet áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra 8
módosulnak. A módosítás elősegíti az ügyintézés hatékonyságának javulását az egyenletes ügyeloszlás biztosításával. A hatályos szabályozás alapján a rövid belső ügyintézési határidők miatt a hatóságok sokszor úgy lépnek túl egyes ügyintézési határidőket, hogy nem is volt lehetőség a határidő betartására. Ha az ügyintézési határidő három nap, és a kérelem pénteken érkezett, az ügyintéző képtelen jogszerűen eljárni. További problémát jelentettek a háromvagy négynapos munkaszüneti napok. A munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul betartsa az ügyintézési határidőt hosszabb munkaszünetek esetén is. A határidők munkanapokban való számítására való áttérés ugyanakkor nem teljes körű, mert adott esetben ez a más törvényekkel, így mindenekelőtt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) vagy a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ütv.) való összhang feláldozásával járna. Egyszerűbb, átláthatóbb eljárást eredményez a tervezet azon módosítása, amely világossá teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi döntést igénylő kérdésben döntést, azaz határozatot vagy végzést hoz, vagyis a döntést igénylő kérdésekben megszűnik annak lehetősége, hogy a hatóság az ügyfelet egyes eljárási cselekményeiről (például áttételről, az eljárás meghosszabbításáról) csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levélben értesítse. A Ket. Szakértői Bizottság 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, véleménye szerint mely eljárási cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben elegendő csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levél. Ez az állásfoglalás ugyanakkor nincs teljes összhangban a Ket. rendelkezéseivel, másrészt a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának egységesítésére nem bizonyult alkalmasnak. Visszás helyzetet eredményezett az, hogy egyes hatóságok csupán levélben idézték az ügyfelet vagy értesítették az ügyintézési határidő meghosszabbításáról, ami azzal a következménnyel járt, hogy ezeket az ügyfél még a határozat elleni fellebbezésben sem támadhatta meg. A tervezet egyértelművé teszi, hogy udvarias hangnemben írt levélben az ügyfél csak olyan eljárási cselekményekről tájékoztatható, amely nem vált ki joghatást. E koncepcionális változtatásnak megfelelően egyrészt a tervezet módosítja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. csak akkor szól a döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért ezt tisztázni kell (pl. a másodfokú szerv végzésben utasít új eljárásra), minden egyéb eldöntendő esetben ha a Ket. tehát nem rendelkezik kifejezetten a formáról végzést kell hozni. A változtatás másik következménye, hogy a tervezet felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és egyértelművé teszi, hogy valamely rendelkezése mikor vonatkozik valamennyi döntésre, és mikor csak a határozatokra vagy a végzésekre. A hatóságok és az ügyintézők felelőssége A tervezet a hatóságok terheinek csökkentésével és az eljárások egyszerűbbé tételével párhuzamosan jelentős mértékben átalakítja a hatóságok mulasztására vonatkozó szabályrendszert. Az átfogó újraszabályozás érdekében a módosítások a Ket.-en túl a köztisztviselők jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szabályait is érintik. Bár a hatékony és koherens, a közigazgatási eljárás keretében okozott károk megtérítését is érintő szabályozás megteremtéséhez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959-9
évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosítása is szükséges lenne, az új Ptk. előkészítésére tekintettel a tervezet nem tesz javaslatot a Ptk. módosítására. A tervezet bevezeti a hatóság illeték- és díjvisszafizetési kötelezettségét az ügyintézési határidő elmulasztásának esetére. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) a hatóság mulasztása esetére ma is illeték-visszatérítési kötelezettséget ír elő, azonban az ügyfelek érdekeinek védelme érdekében e szabály tágabb körben alkalmazandó. Az alkalmazás elterjedését segíti elő az is, hogy az Áht. helyett a Ket. szabályozza a visszatérítési kötelezettséget. Ahogyan az ügyfél is egyes eljárási kötelezettségei megsértéséért bírságot köteles fizetni, a hatóság is hasonlóan köteles alapvető eljárási kötelezettsége, az ügyintézési határidő túllépése esetén az ügyfél esetlegesen felmerült kárára tekintet nélkül fizetni az ügyfélnek. A visszatérítés mértéke alapvetően az eljárás lefolytatásáért fizetett illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj mértékéhez igazodik, azonban a szabályozás tekintettel a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra, átalányvisszafizetési kötelezettségről is rendelkezik. Amellett, hogy ezen új jogintézmény bevezetése várhatóan további garanciát nyújt az ügyintézési határidő betartására, egyúttal növeli az állampolgárok elégedettségét és az eljárások átláthatóságát. A felügyeleti szerv hatáskörének bővítéseként a tervezet kimondja, hogy ha a felügyeleti szerv a munkáltatói jogkör gyakorlójánál kezdeményezi a fegyelmi eljárás megindítását a fegyelmi vétség elkövetőjével szemben, az eljárás lefolytatása kötelező. A szükséges szabályok a Ktv.-ből eddig hiányoztak. Ügyféli jogállás A hatályos szabályozás alapján problémát jelent az ügyféli jogállás megállapítása, a Ket. e tekintetben tovább szélesítette az Áe. egyébként is meglehetősen tág ügyfélfogalmát. Az elmúlt években számos jogeset jelent meg, amely az ügyféli jogállás kérdését vizsgálta. A tervezet egyrészt e kérdésben visszatér az Áe. szóhasználatához: ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét az adott ügy érinti. A Ket. által bevezetett jogi helyzet fordulatot a gyakorlat nem tudta értelmezni, annak alkalmazására nem kerül sor, ezért azt a tervezet elhagyja. A bíróságok gyakorlata mára egységessé vált e tekintetben: a puszta érintettség nem elegendő, a bírói gyakorlat azt követeli meg, hogy az érintettség közvetlen, illetve nyilvánvaló legyen. A tervezet ennek megfelelően határozza meg az ügyfél-fogalmat. Ugyancsak problémát jelentett a gyakorlatban a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek ügyféli jogállásának kérdése. A Legfelsőbb Bíróság már a Ket. hatályba lépését megelőzően levezette az Alkotmány és az Áe. szabályaiból ezen szervezetek ügyféli jogállását. Ez a jog fontos garancia, a Kormány a legmesszebbmenőkig elismeri ezen szervezetek szerepét az általuk védett alapvető jog vagy közérdek védelmében. Szükséges ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a Ket. alapelvként rögzíti a gyors eljáráshoz való jogot, ami az Alkotmányból és a nemzetközi egyezményekből egyaránt következik. Ha ezen szervezetek bármilyen számban, az eljárás bármely szakaszában e helyzetnek megfelelő eljárási szabállyal való kezelés nélkül bekapcsolódhatnak az eljárásba, az az ügy elintézését 10
jelentősen késleltetheti. Ezen elvek mentén, a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek szerepét elismerve és tiszteletben tartva, a tervezet két ponton módosítja a hatályos szabályozást. Egyrészt bevezeti a tervezet az ún. sokügyfeles eljárásokban a képviselő intézményét. Ha az eljárásban azonos érdek védelmében több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a 15. (5) bekezdése alapján ügyféli jogokkal rendelkező szervezet vesz részt, a hatóság az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében határidő tűzésével felhívhatja az ügyfeleket képviselő meghatalmazására. Ha a hatóság által megállapított határidőn belül az ügyfelek nem jelölnek képviselőt, a képviselőt a hatóság jelöli ki. Másrészt a tervezet kimondja, hogy a társadalmi és érdekképviseleti szervezetet akkor illeti meg a jogorvoslathoz való jog, ha az az eljárás korábbi szakaszában részt vett. E szabály alkalmas lehet annak elérésére, hogy az érintett szervezetek már az első fokú eljárásban fejtsék ki álláspontjukat, hogy lényeges új szempontok a másodfokú eljárásban ne merülhessenek fel. Egyablakos eljárás A tervezet megfogalmazza és az általános eljárási szabályok szintjén bevezetni javasolja az egyablakos eljárást. A jogintézmény szabályozásával a Ket. két célt kíván megvalósítani: egyrészt a szabályozás alkalmas az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvének közigazgatási eljárási szabályait fogalmazza meg, másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogalkotó úgy rendelkezzen, hogy valamely jog megszerzéséhez szükséges több eljárást az ügyfél egy ablaknál, az ún. kijelölt hatóságnál tudjon megindítani. A Ket. e körben csupán egy alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és rendeletek választhatnak, de e mellett a tervezet lehetővé teszi, hogy az adott eljárás igényeinek megfelelően a kijelölt hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz képest további feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt szabályok csupán a közös magját fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. csupán postás szereppel ruházza fel a kijelölt hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és amelyek külön-külön hozzák meg és közlik döntésüket az ügyféllel. A Ket. maga is felruházza néhány hatáskörrel a kijelölt hatóságot, amely például jogosult lesz a kérelem teljességét ellenőrizni, illetéket és igazgatási szolgáltatási díjat beszedni, illetve meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet, de törvény és kormányrendelet további hatáskörrel is felruházhatja a kijelölt hatóságot. Elektronikus kapcsolattartás A tervezet koncepcionálisan változtat a Ket. szabályain az elektronikus kapcsolattartás tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt tükrözik, hogy a Ket.-nek az elektronikus eljárást lehetővé tévő rendelkezése néhány kivételtől eltekintve nem valósult 11
meg a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Jelentős probléma egyrészt, hogy az ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított azon lehetőséggel, hogy az elektronikus eljárás lehetősége kizárható. Másrészt a technikai feltételek jelenleg még több hivatal esetén nem adottak az elektronikus eljáráshoz (a hivatalnak nincs internet-előfizetése, a hivatal nem csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerhez, nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással, stb.). Ez azonban mára egyre kevesebb hivatal esetén igaz. Számos hivatal rendelkezik 2005-2006 óta minősített elektronikus aláírással, és egyre több hatóság csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), így minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentum és hivatali kapu útján is egyre több hivatallal tartható kapcsolat. Meglepő ugyanakkor, hogy azokban az eljárásokban sem terjedt el széles körben az elektronikus úton történő kapcsolattartás, ahol azt jogszabály nem zárja ki. A közigazgatási hivatalokhoz például nem érkezett az elmúlt három évben kérelem elektronikus úton. (Ennek köszönhető, hogy az elektronikus aláírások lejárt tanúsítványainak érvényességi idejét több közigazgatási hivatal nem hosszabbíttatta meg, így a 2005-2006-os helyzethez képest mára ezek a hivatalok csak a hivatali kapun keresztül képesek elektronikus kapcsolattartásra.) Az elektronikus ügyintézés tapasztalatait a 3. függelék mutatja be. A Kormányprogram egyértelműen állást foglalt az elektronizáció mellett. Ennek megfelelően a tervezet több lépcsőben jelentősen módosítja a Ket.-nek az elektronikus eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. A törvénymódosítás hatályba lépésével új II/A. Fejezettel bővül a Ket., amely a kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását szabályozza. A tervezet a hatályos szabályokhoz képest egyértelműen a hatóság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikáció általánossá válása mellett foglal állást annak rögzítésével, hogy az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki. Az elektronikus kapcsolattartás általánossá válásával összhangban a tervezet csak törvény számára teszi lehetővé, hogy az ügyfél személyes megjelenését kötelezően írja elő, feltéve, hogy személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg. Tekintettel az elengedhetetlen technikai fejlesztésekre és az ágazati jogszabályok felülvizsgálatának szükségességére, csak 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságokat elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus kapcsolattartás alól a tervezet szűk körben enged kivételt: ha valamilyen külső, objektív oknál fogva lehetetlen az elektronikus kommunikáció, vagy ha az az eljárás elhúzódásával járna. Lehetetlen az elektronikus kapcsolattartás, ha például üzemzavar keletkezett a küldő vagy a fogadó hatóság informatikai rendszerében. A tervezet szerint a kapcsolattartásnak két fő formája van: az írásbeli és a szóbeli kapcsolattartás. Írásbeli kapcsolattartás a papír alapú irat továbbításával történik, amibe 12
értelemszerűen a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyesen átadott, telefaxon, hatósági kézbesítő és a törvényben felsorolt más módokon történő továbbítás is beletartozik. Szóbeli a jelenlévők közötti kapcsolattartás. A telefonos és a rövid szöveges üzenetben történő kapcsolattartás az írásbeli és szóbeli kommunikációs formákkal szemben olyan speciális forma, amelyen keresztül kifejezetten csak a tájékoztatáskérést és -nyújtást teszi lehetővé a Ket. A tervezet a telefonos szabályozást illetően tehát figyelemmel van a kialakult hatósági és bírósági gyakorlatra, amely vitathatósága miatt nem engedi, illetve nem ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján történő elvégzését. Az elektronikus kapcsolattartást a tervezet a hatályos szabályozástól eltérően, annál egyszerűbb és költségkímélőbb módon szabályozza. A hatályos szabályozás ugyanis azt várta el a hatóságoktól, hogy azok amellett, hogy a központi rendszerhez csatlakoznak és ügyfélvagy hivatali kaput nyitnak, legyenek képesek elektronikus aláírással ellátott dokumentumok fogadására és a küldő viszontazonosítására. Ez a megoldást amellett, hogy drága, feleslegesnek is tűnik, mivel a tapasztalatok alapján csupán néhány száz, a közigazgatásban alkalmazható elektronikus aláírás létezik, a közigazgatásban alkalmazható minősített aláírással történő ügyintézés nem terjedt el. A tervezet ezért az elektronikus kapcsolattartás teljes mértékben a központi rendszerre szabja. Az ügyfél továbbra is jogosult minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentumot küldeni, ezt azonban a jövőben a hatályos szabályozástól eltérően nem közvetlenül a hatóságnak küldi, hanem a központi rendszernek, amely a viszontazonosítást elvégzi és az iratot a hatóság ügyfél- vagy hivatali kapujára továbbítja. A központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet 37. (1) bekezdése már ma is lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél rendelkezik elektronikus aláírással, úgy dokumentumát a nevének és elektronikus levélcímének megadásával az ügyfélkapu használata nélkül is eljuttathatja a csatlakozott szervezethez a Biztonságos Elektronikus Dokumentumtovábbító Szolgáltatás (BEDSZ) igénybevételével. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak csupán ügyfél- vagy hivatali kapuval kell rendelkezniük ahhoz, hogy elektronikus úton tudjanak ügyet intézni, míg az ügyfelek megőrzik az ügyfélkapus és az elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum közötti választási lehetőségüket. A tervezet ugyanakkor semmilyen formában nem kívánja támogatni a közigazgatásban felhasználható minősített elektronikus aláírás elterjedését, e helyett a szabályozás az ügyfélkaput preferálja. A tervezet figyelemmel van arra, hogy a technológiai megoldások az elektronikus kommunikáció terén rendkívül gyorsan változnak. Nem tartalmazza ezért a tervezet az elektronikus úton való kapcsolattartás részletes szabályait, csupán keretszabályokat alkot arra, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie az elektronikus azonosításnak ahhoz, hogy írásbelinek minősüljön. A tervezet nem kíván a ma is működő, biztonságos azonosítást végző technikák közül választani, egyenrangúként kezeli a biztonsági követelményeknek megfelelő ügyfélkaput és a fokozott biztonságú elektronikus aláírással elektronikus dokumentumot, és az ügyfélnek is szabad választási jogot biztosít valamennyi azonosítási formát illetően. E szabályozás révén a közigazgatási eljárás képes lesz a technikai fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket. módosítására nem lesz szükség, új biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma bevezetése kormányrendeleti szinten megoldható. 13
A Ket. X. fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdéseket a Ket. módosításával párhuzamosan előkészített kormányrendelet tartalmazza, amely várhatóan kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új rendszerének végrehajtási szabályaival. A tervezet újraszabályozza a Ket. elektronikus tájékoztató szolgáltatásról szóló fejezetét. A szabályozás megteremti a Ket. és az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) összhangját. E körben a tervezet egyrészt meghatározza, hogy a hatóságnak az Eitv.-ben meghatározottakon túl milyen adatokat kell honlapon közzétennie, másrészt pedig előírja, hogy az Eitv.-nek a tevékenységre, működésre vonatkozó adatokkal kapcsolatos előírásával összhangban a hatóság teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít. Az ügyforgalmi statisztika tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések számát, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, az ügyintézési határidő túllépésének idejét, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények számát, valamint a felügyeleti intézkedések számát. A statisztika lehetővé teszi a hatósági működés hatékonyságának pontos mérését. Hatékonyabb eljárás, hatékonyabb végrehajtás Az új rend programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozat előírta a zár alá vétel bevezetése lehetőségének megvizsgálását. A Korm. határozatban foglaltaknak megfelelően a tervezet ideiglenes biztosítási intézkedés elnevezéssel új jogintézményt hozott létre. A Ket. 151. -a már ma is tartalmaz néhány rendelkezést Biztosítási intézkedések elnevezés alatt, azonban ennek a szabályai nem teljesen egyértelműek, ezért a biztosítási intézkedés alkalmazására csak elvétve került sor. A tervezet három jogintézmény együttes alkalmazásával kívánja biztosítani, hogy a hatóságok az azonnali intézkedést igénylő esetekben azonnal tudjanak intézkedni. E három jogintézmény az ideiglenes biztosítási intézkedés, a lefoglalás és a biztosítási intézkedés. Az ideiglenes biztosítási intézkedés és a biztosítási intézkedés alapján a hatóság ugyanazon cselekményekre jogosult (pénzkövetelés biztosítása, meghatározott dolog zárlatának elrendelése), a két szabály alkalmazásának feltételében különbözik egymástól. A tervezet szerint biztosítási intézkedésre abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. Erre a hatóság azonban csak akkor jogosult, ha az ügyben már született egy döntés, és az abban meghatározott teljesítési határidő már letelt. Ideiglenes biztosítási intézkedésre ezzel szemben az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyeztetése esetén az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően van lehetőség. A cél az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetésével, hogy ha az eljáró hatóság eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja. E két intézmény mellett szabályozza a tervezet a lefoglalást, amelyről a Ket. jelenleg rendkívül 14
szűkszavúan rendelkezik. Ennek keretében a szabályozás fenntartja továbbra is abból indul ki, hogy a lefoglalás a tényállás tisztázásának eszköze, amely lehetővé teszi, hogy a hatóság a tényállás tisztázása érdekében valamely dolgot elvonjon a birtokos rendelkezése alól. A tervezet azonban részletes szabályokat tartalmaz arra, hogy ennek során a hatóság milyen esetben vehet igénybe rendőri közreműködést, hogyan és kinek a költségére köteles a dolog őrzéséről gondoskodni, milyen esetekben szünteti meg a lefoglalást, illetve a lefoglalás megszüntetésekor a dolgot kinek köteles kiadni. A közigazgatási eljárások hatékonyságát leginkább a végrehajtási szakasz problémái veszélyeztetik. A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a kötelezett jogorvoslati jogával élve hónapokig megakadályozza a végrehajtás foganatosítását. A hatósági döntések hathatósabb végrehajtása érdekében a tervezet jelentősen módosítja a Ket. VIII. fejezetét. A módosítás legfőbb eleme, hogy a tervezet megszünteti a végrehajtás elrendelését. A hatályos szabályozás alapján ugyanis bár részben a Ket.-tel ellentétesen az a gyakorlat alakult ki, hogy a végrehajtást elrendelő döntéssel szembeni kifogás alkalmassá vált a végrehajtás megindításának elhalasztására. E rendszerrel kíván szakítani a tervezet, hiszen a végrehajtást egy adott esetben többfokú jogorvoslati rendszer előzte meg, ahol a kötelezett valamennyi releváns érvet felhozhatott. Nincs ezért olyan indok, amely szükségessé tenné, hogy a kötelezett jogorvoslattal elodázhassa a végrehajtás foganatosítását. A tervezet ezzel összhangban kimondja, hogy a hatóság végrehajtást elrendelő döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak, a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé. A változtatás másik eleme, hogy a tervezet kimondja, hogy a végrehajtást elrendelő szerv döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést. A végrehajtást foganatosító szerv döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási kifogásnak van helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A tervezet nem teszi lehetővé továbbá a végrehajtással kapcsolatos döntés ellen a bírósági felülvizsgálatot, az ugyanis csupán a végrehajtási eljárás elhúzására alkalmas. Az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében a Ket. korábban kissé felemásan illeszkedett a Vht.-hoz, részben megismételte a Vht. egyes rendelkezéseit, részben indokolatlanul eltért attól. A Vht. 2. és 3. -a szerint ugyanis a bírósági végrehajtás szabályai irányadóak a közigazgatási végrehajtásra is, legyen szó munkabérre, vagy egyéb járandóságra, illetve pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtásról, vagy ingó-, illetve ingatlanvégrehajtásról. Mivel a végrehajtási cselekmények, valamint azok foganatosítása a közigazgatási és a bírósági végrehajtásban is hasonló jellegű, a Ket. akként módosul, hogy bírósági és a közigazgatási végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit szabályozza különbözően (elsősorban a végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, a jogorvoslati rendszer), és csak a szükséges mértékben tér el a Vht-tól. A külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket. kifejezetten visszautal a Vht. további alkalmazására (a kötelezettség állami eszközökkel való kikényszeríthetősége, a biztosítási intézkedés szabályai). E módosítás révén egyértelművé válik a Ket. és a Vht. viszonya, áttekinthetőbbé válik a VIII. fejezet szerkezete, 15
a Vht. részletes végrehajtási szabályai pedig pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására. A Ket. hatályba lépésekor nem került sor a végrehajtó szolgálat létrehozására, ezért a végrehajtást jellemzően az elsőfokú hatóság foganatosítja. A Kormány többször megvizsgálta a végrehajtó szolgálat felállításának lehetőségét, de annak megvalósítására nem látott lehetőséget. A tervezet ennek megfelelően szakít a végrehajtó szolgálat gondolatával, és a hatályos szabályt kodifikálva főszabályként úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú hatóság hajt végre. A tervezet alapján azonban a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a Kormány szervezetalakítási szabadságával összhangban kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet. E felhatalmazás az önkormányzatok autonómiájára tekintettel nem terjed ki az önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket. Emellett a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében a tervezet megteremti annak lehetőségét, hogy valamennyi hatóság szerződést köthessen az önálló bírósági végrehajtókkal a végrehajtásra. Garanciális szabályként kimondja ugyanakkor a tervezet, hogy végzést ilyen esetben is kizárólag a végrehajtást elrendelő szerv hozhat. A végrehajtás gyorsaságát, hatékonyságát javító módosításként említendő még, hogy a hivatalból indított hatósági ellenőrzést a teljesítési határidő leteltét követő öt napon belül kell lefolytatni, így hatékonyabban megakadályozható, hogy a végrehajtható vagyont elvonják vagy más módon lehetetlenné tegyék a végrehajtást, azaz a hatóság döntése várhatóan gyorsabban és nagyobb bizonyossággal tud érvényesülni. Szakhatóság A tervezet újraszabályozza a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket. Az új szabály egyrészt hatékonyabbá teszi a hatályos szabályozást (így például kimondja, hogy ha a szakhatóság módosítja az állásfoglalását, köteles az ezzel járó költségeket megtéríteni), másrészt pedig a tervezet már tekintettel van a szakhatóságok közreműködését igénylő közigazgatási eljárásokról szóló, jelenleg előkészítés alatt álló kormányrendeletre is. A kormányrendelet előkészítése során a tárcák felülvizsgálják az összes szakhatósági közreműködéssel zajló eljárást, ezzel együtt a szakhatósági közreműködés szükségességét, ezt követően a miniszteri rendeleti szabályozás hatályon kívül helyezésével a kormányrendelet egységes szempontok alapján szabályozza a szakhatósági eljárásokat. A felülvizsgálat eredményeként tehát egyrészt a szakhatóságok és szakhatósági közreműködést előíró rendelkezések számának csökkenése, ezzel együtt a szakhatósági rendszer áttekinthetővé válása várható, másrészt lehetővé válik, hogy a Ket. valamennyi szakhatósági eljárásra érvényes eljárásrendet határozzon meg. A tervezet részletesebben szabályozza a gyakorlatban kialakult előzetes szakhatósági állásfoglalás intézményét: tisztázza, hogy a szakhatóságok számára nem a Ket. teremt eljárási kötelezettséget előzetes, tehát az érdemi eljárás megindítása előtt kérelmezett szakhatósági 16
állásfoglalás kibocsátására, hanem külön törvény vagy kormányrendelet teheti azt tartalmának meghatározásával lehetővé. A Pp. közigazgatási perekről szóló XX. fejezetét is módosítja a tervezet: ennek értelmében ha a hatóság a szakhatóságot perbe hívja, a szakhatóságnak kötelező a perbehívást elfogadnia. Mivel ugyanakkor a bíróságnak a perbelépést jóvá kell hagynia, a bíróság hozzájárulása korlátját képezi annak, hogy a hatóság valamennyi szakhatóságot perbe hívja, így nem kell attól tartani, hogy a szakhatóságok perbe lépése túlságosan elhúzná az eljárást, vagy túlságosan megnövelné a perköltségeket, adott esetben az ügyfél terhére. A tervezet azonban csak a feltétlenül szükséges mértékben módosítja a Pp.-t, hiszen az Országgyűlés az őszi ülésszakán tárgyalja a perek gyorsítását célul tűző törvényjavaslatot, amely a Pp. XX. fejezetét átfogóan felülvizsgálja. Fokozatos hatályba lépés A tervezet átfogóan módosítja a Ket.-et, amely a jogalkalmazói és a jogalkotói oldalon is jelentős felkészülési időt tesz indokolttá. A tervezetben szereplő módosítások szükségessé teszik ugyanis egyrészt az ágazati jogszabályok átfogó felülvizsgálatát, a vonatkozó joganyagnak a Ket. módosításaihoz való igazítását. Felül kell vizsgálni többek között, hogy az ágazati jogszabályok valóban csak ott térnek-e el a Ket.-től, ahol azt a törvény lehetővé teszi, másrészt pedig a Ket. 36. (2) bekezdésével összhangban újra kell szabályozni, hogy milyen mellékletek követelhetőek meg az ügyféltől. Szükséges a Ket.-tel összhangban újraszabályozni a határidőkre és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó ágazati rendelkezéseket. A hosszabb felkészülési időt másrészről szükségessé teszi a hatósági ügyintézők felkészítése. A legtöbb módosítás ezért csak 2009. július 1-jén lép hatályba. Egyes módosítások hatályba lépéséhez ugyanakkor jelenleg még nem adott valamennyi feltétel, azok mindenekelőtt informatikai fejlesztéseket és az ügyintézők továbbképzését igénylik. A tervezet ezért a Ket. módosítását több lépcsőben lépteti hatályba. A tervezet hatályba lépése a hatályosnál egyszerűbb feltételekkel teszi lehetővé az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartását. A folyamatban lévő technikai fejlesztésekre tekintettel ugyanakkor a hatóságok közötti kötelező elektronikus kapcsolattartást előíró szabály csak 2011-ben lép hatályba. Az elektronikus úton történő eljárás széles körben való alkalmazása megteremti a lehetőségét a Ket. által meghatározott ügyintézési határidő fokozatos lerövidítésének. Ennek megfelelően 2014-ig az ügyintézési határidő harmincról tíz munkanapra csökken, illetve 2011. január 1-jétől a belföldi jogsegély teljesítésére nyitva álló határidő is be fog számítani az ügyintézési határidőbe. III. A Kormányprogramhoz való viszony Az előterjesztés számos ponton kapcsolódik a Kormányprogram Modern közigazgatás szolgáltató állam fejezetéhez. Általánossá tesszük az ügyfelek elégedettségének mérését. Folyamatosan értékeljük a közszolgáltatást végző személyek egyéni teljesítményét, és biztosítjuk az értékelés nyilvánosságát. 17
A kormányzati ciklus végére az egyablakos és elektronikus ügyintézés széleskörű elterjesztésével, a felesleges bürokratikus szabályok kiiktatásával a leggyakoribb ügyekben a felére csökkentjük az átlagos ügyintézési időt. Kiterjesztjük és általánossá tesszük az elektronikus állami és önkormányzati szolgáltatásokat. IV. A kodifikáció előzményei és további menete, ütemezése A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatok ütemezéséről szóló 1145/2004. (XII. 22.) Korm. határozat 12. pontja megszabta a Ket. hatályosulásának 2007. május 1-jéig tartó időszakra kiterjedő vizsgálatát és a szükséges jogszabály-módosítások előkészítését. Az ÖTM 2007-ben elkészítette a módosítás tervezetét, amelyet több körben közigazgatási egyeztetésre bocsátott. Az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 30/2008. (II. 19.) Korm. rendelet alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter a Kormány közigazgatás-fejlesztésért felelős tagja, aki a közigazgatás-fejlesztésért való felelőssége körében az önkormányzati és területfejlesztési miniszter közreműködésével előkészíti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályokat. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elkészítette és széles körű szakmai egyeztetésre bocsátotta a tervezetet. Az átdolgozott tervezetet annak közigazgatási egyeztetését megelőzően az IRM a tavasz és a nyár folyamán ismertette a közigazgatási hivatalokkal, a tárcákkal, a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel, valamint a Legfelsőbb Bírósággal, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával, az Országgyűlési Biztosok Hivatalával és a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával. A beérkezett észrevételeket az IRM szóbeli megbeszéléseken egyeztette az érintett szervezetekkel. Az új tervezet széles körű egyeztetésre bocsátásával az igazságügyi és rendészeti miniszter célja, hogy a Ket. eddigi alkalmazásának tapasztalatait, továbbá a tervezet által javasolt változtatásokkal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat érdemben hasznosítani tudja, így minden lényeges kérdésben egyetértés alakulhasson ki az egyeztetés résztvevőivel. A közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezet ezen egyeztetések alapján készült. A Ket. módosítását követően mind tartalmi, mind formai szempontból az egyes ágazatokért felelős tárcáknak természetesen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közreműködésével felül kell vizsgálnia a Ket.-tel összefüggő valamennyi ágazati jogszabályt. A felülvizsgálatnak figyelemmel kell lennie azokra a koncepcionális módosításokra, amelyek alapvetően változnak meg a Ket. hatályos szövegéhez képest, így például a határidők munkanapokban való számítása, illetve rövidülésük, a kapcsolattartási szabályok, az 18
elektronikus ügyintézés fogalmának elvetése. Hatályon kívül helyezi a tervezet a méltányossági eljárást, mivel pedig az ágazati jogszabályok közül számos jogszabály a méltányossági eljárást kizárta, ezeknek a felülvizsgálata különösen indokolt. Tartalmi felülvizsgálatot igényel például a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65. (6) bekezdése, hiszen a lefoglalás jogintézménye a tervezet szerint számos részletszabállyal bővült, így a Ket. lefoglalásra vonatkozó szabályaitól való eltérés szükségessége valószínűleg nem indokolt. Lesznek olyan módosítások, ahol pusztán a jogszabályi hivatkozás miatt szükséges a módosítás, mert az adott rendelkezés új szerkezeti egység alá került, mint például a kijavítás, kiegészítés szabályai. Ilyen formai szempontú felülvizsgálatra példa a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 74. (6) bekezdése, amely a Ket. 81. (8) bekezdésére utal, ehelyett helyesen a tervezetnek megfelelően a Ket. 80. (7) bekezdésére kell utalnia. V. Gazdasági és társadalmi hatások A hatékony közigazgatási hatósági eljárás társadalmi és gazdasági hatásait nehéz túlértékelni. Már a Kormányprogram megfogalmazta, hogy mára a ( ) a közigazgatás szinte teljes egésze lendítő erő helyett visszahúzó teherré vált. A tervezet célja a közigazgatási eljárások gyorsítása és egyszerűsítése, amely a határidők rövidítése mellett mindenekelőtt a hatóság és az ügyfél, illetve a hatóságok egymás között kapcsolattartási formáinak modernizálását, a papír alapú ügyintézés visszaszorítását célzó rendelkezések kialakítását jelenti. Ezt a célt szolgálja az a rendelkezés is, amely radikálisan csökkenti az ügyféltől megkövetelhető mellékletek számát, valamint az a szabály, amely csak kivételesen teszi lehetővé az ügyfél személyes megjelenési kötelezettségének előírását. Mindez az eljárások költségeinek csökkenéséhez és a versenyképesség növeléséhez vezethet. A felelősségi szabályok átalakítása alkalmas eszköz lehet arra, hogy az eljáró hatóságok és ügyintézők az eljárás során a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően járjanak el. A hatóság károkozása esetén szükséges eljárások egyszerűsítésével és gyorsításával több károsult dönthet kártérítési igényének érvényesítése mellett. VI. Kapcsolódások Az előterjesztés kapcsolódik a kormányzati deregulációs programról és a vállalkozói környezet javítását szolgáló Üzletre hangolva program intézkedéseiről szóló kormánydöntéshez, valamint az Új rend és szabadság programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozathoz. Az előterjesztés a Ket. szakhatóságokra vonatkozó rendelkezései vonatkozásában kapcsolódik a szakhatóságok közreműködését igénylő közigazgatási eljárásokról szóló kormányrendeletről készülő előterjesztéshez. 19
VII. Javaslat a sajtó tájékoztatására Az előterjesztés kommunikációja Igen Nem Javasolt-e a kommunikáció X Kormányülést követő szóvivői tájékoztató X Tárcaközlemény X Tárca által szervezett sajtótájékoztató X További szakmai programok szervezése X Részletezve: További lakossági tájékoztatás Részletezve (célcsoport-bontásban): X A kommunikáció tartalma (sajtózáradék): Tárcán belüli nyilatkozók szintje: VIII. Megjegyzések Jelen előterjesztés a szabályozás tárgyára tekintettel nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a műszaki tartalmú jogszabálytervezeteknek az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival való egyeztetéséről szóló 94/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet és a kereskedelem, illetve az áruk szabad áramlása akadályaival kapcsolatos egyes értesítési és bejelentési eljárások végrehajtásáról szóló 44/2004. (III. 16.) Korm. rendelet hatálya alá tartozna. 20