DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV 1 A területi egységek lehatárolásának tökéletesítése Ukrajnában az Európai Unió normái szerint Problémafelvetés Ukrajnának az a törekvése, hogy alkalmazza az európai regionális politika normáit, időszerűvé teszi az egységes területbeosztási rendszer bevezetését. A regionális szintű területi egységek (NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3) egyrészt alapot jelentenek az elemzésekhez, egyszerűsítik az EU-tagállamok összehasonlítható statisztikai adatainak gyűjtését, feldolgozását és közzétételét, másrészt megalapozzák a területi tervezést. Az európai régióknak kettős szerepük van. Először is olyan egységeket jelentenek, amelyek kiszolgálják a statisztika, a tervezés és a programozás igényeit. Másodszor ezek félautonóm vagy szubszuverén egységek, saját irányítási rendszerrel (Horváth 2000). Az állami regionális fejlesztéspolitika stratégiaváltásának fontos prioritása a decentralizáció (Horváth 2000, Szegvári 2002a). Az állami irányítás valódi decentralizációja nélkül a regionális politika nem lesz szakszerű és hatékony (Pálné Kovács 2001). A NUTS 2 regionális szintet Ukrajnában a létező közigazgatási-területi szerveződés egységei jelenthetik: a 25 oblaszty 2, a Krími Autonóm Köztársaság és az állami jelentőségű városok (Kijev, Szevasztopol). Egészükben véve ezek az egységek megfelelnek az EU népességszám-kritériumainak (800 ezertől 3 millióig). Kivétel a Donyecki és a Dnyepropetrovszki oblaszty (több mint 3 millió lakossal), illetve Szevasztopol városa (800 ezernél kevesebb a lakossága). De az utóbbi státusa inkább politikai, mint gazdasági eredetű. Ami a NUTS 1 és NUTS 3 szint egységeinek lehatárolását illeti, ez Ukrajnában aktuális feladat marad, s a szakma általában összeköti a közigazgatási-területi reformmal, amely a közigazgatási oblasztyok (NUTS 2) és a közigazgatási járások (rajon, NUTS 4 3 ) méreteinek növelésére irányul. Ebben az összefüggésben érdekes Magyarország tapasztalata, ahol a NUTS 1 és NUTS 2 szint egységeinek lehatárolása nem járt együtt új közigazgatási egységek létrehozásával. Vagyis azt a módszert alkalmazták, hogy egyesítették a megfelelő számú kisebb szomszédos területi egységet nem közigazgatási egységekbe, amelyek ugyanakkor statisztikai, tervezési és ami a decentralizáció szempontjából nagyon fontos céltámogatásokat fogadó egységek. Éppen ezen a szinten hozták létre a közigazgatási apparátustól független regionális fejlesztési ügynökségeket. 1 A szerző nevének cirill betűkről való magyaros átírása. Az irodalomjegyzékben az angolos átírás szerepel. 2 Az oblaszty szó szokásos fordításától (terület, megye) eltekintek, mert az előbbi túl általános, az utóbbi pedig Magyarországon a NUTS 3 szintnek felel meg, ezért ebben a szövegösszefüggésben zavaró lenne a fordító. 3 Az EU újabb terminológiája szerint ez a LAU 1 local administrative unit.
A TERÜLETI EGYSÉGEK LEHATÁROLÁSA UKRAJNÁBAN AZ EU NORMÁI SZERINT 57 Véleményünk szerint Ukrajnában ilyen módszert célszerű alkalmazni a makrorégiók 4 (NUTS 1) és a mikrorégiók (NUTS 3) esetében. Vagyis a szomszédos, gazdaságilag öszszefüggő területi egységek egyesítésével létre kell hozni a statisztikai számbavétel, a térségi tervezés és a regionális programozás területi egységeit, a továbbiakban pedig meg kell alapítani a megfelelő regionális fejlesztési ügynökségeket. Ily módon a makrorégiókat fejlesztési régióknak kell tekinteni, nem pedig új közigazgatási területegységeknek. A makrorégiók határainak megállapítása (alkotórészeik kiválasztása) Ukrajnában az egyik legsürgetőbb gyakorlati probléma. Jelenleg nemcsak alkalmazott tudományos, hanem politikai jelentősége is van (Pistun et al. 2004). A probléma sokéves tanulmányozása ellenére mind ez ideig nincs egyértelmű megoldás. Ebben a vonatkozásban a leghatásosabb módszer a körzetesítés (régió-, illetve oblasztycsoportok kialakítása), amelyben jelentős hazai tapasztalat gyűlt össze. Ukrajna széles körben ismert makrorégió-hálózati terveinek minden alkotója saját elvekre, kritériumokra, jegyekre vagy mutatókra alapozta rendszerét, tehát az eredmények is különböznek bizonyos fokig (Mezenceva Mezencev 2000). Egyes kutatók logikai-földrajzi megközelítést alkalmaznak, a körzetesített hálózatot a létező és lehetséges regionális központok kapcsolatainak, hatóköreinek logikai (általában absztrakt-logikai, nem pedig kvantitatív) elemzése alapján vezetik le. Mások előnyben részesítik a matematikai-statisztikai megközelítést, gyakorlatilag egyenlőségjelet tesznek a körzetesítés és az osztályozás folyamatai közé. Az ilyen kutatásoknak az a lényege, hogy sokváltozós matematikai módszerekkel (főleg klaszteranalízissel) keresik a tartósan egybevonható közigazgatásiterületi egységeket. Mindkét módszernek van előnye és hátránya. Anélkül, hogy elidőznénk ezek érdemi minősítésével, meg kell jegyezni, hogy a kutatók gyakorlatilag nem szentelnek figyelmet a matematikai-kartográfiai módszernek, amely pedig bizonyos értelemben lehetővé teszi a fenti két megközelítés egyesítését. A makrorégiók központjainak meghatározása A körzetesítés lényegében a regionalizációs folyamat törvényszerűségeinek vizsgálatán alapszik. A régiófejlődési folyamatnak az a lényege, hogy kialakulnak a körzetmagok (centrumok, központok) az adott történelmi pillanathoz mérten kedvező fejlesztőtényezők együttesével rendelkező települések, amelyek körül velük funkcionálisan összefüggő befolyás-szférák (vonzáskörzetek) formálódnak, határaikon pedig a hierarchia alacsonyabb szintjén álló alközpontok vannak. Úgy tekinthetjük, hogy a régiófejlődés ilyetén folyamatában a terület önszerveződése nyilvánul meg. A régiócentrumok kimutatására jól használható a matematikai-kartográfiai módszer, amely azon alapul, hogy megszerkesztjük a vizsgált jelenséghez tartozó potenciáltér statisztikai felületének térképeit (Mezencev 2005b). Az ilyen térképek szerkesztése a statisztikai (társadalom-földrajzi) felület fogalmára épül, amely nem más, mint egy kvantitatív ismérv értékeloszlásának képzelt felülete a terület határain belül. Ha a társadalom-földrajzi felület felkerül a valós terület térképére, kialakul a társadalom-földrajzi felület térképe. A társadalom-földrajzi felületek szerkesz- 4 Magyarországon nagyrégióknak nevezzük ezeket, de itt a mikrorégiókkal való nyelvi szimmetria kedvéért inkább az eredeti makrorégió szót hagyom meg a fordító.
58 DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV tésének fő módja az izovonalmódszer, amely háromdimenziós mátrix formájában megadott tényleges értékek interpolációjából áll. A mátrix magában foglalja egy függő (z) és két független (x, y) változó értékét. Az első a kiválasztott mutató, az utóbbiak a települések koordinátái. Ily módon kialakul egy statisztikai domborfelület a maga csúcsaival és mélyedéseivel. Ilyenkor általában nem a standard statisztikai adatokat (a népesség számát vagy az ipari termelés volumenét) viszik fel a térképekre, hanem átszámítják azokat a térbeli kölcsönhatás formájára mutatóként, potenciálként vagy más módon (népességi potenciál, lokalizációs index, az ipari termelés koncentrációjának együtthatója, a lakosság szociális ellátási szintjének összevont indexe stb.). A területen lévő objektumok kölcsönhatásának kiszámítására leggyakrabban a potenciálmodell módszerét használják. A mutatók értékeit az alábbi képlet szerint átalakítják potenciálértékekké: Pj Vi = Pi +Σ, ahol dij V i meghatározott jelenség potenciálértéke az i-edik településen; P i, P j a mutató megfelelő értékei az i-edik és a j-edik településen (ha a területen lévő objektumok települések, de ez nem feltétlenül van így); d ij az i-edik és j-edik település közötti távolság. Mivel problematikus (vagy lehetetlen) feltalálni egy olyan univerzális mutatót, amely minden oldalról leképezné a régiófejlődés folyamatát, ezért először a különböző funkcionális szférák szerint keressük meg a régióvá válás centrumait a népesedését, a termelőtevékenységét, a szolgáltatásét. (Mintha valamennyi egy-egy ágazat regionalizációs centruma volna.) Csak azokat a településeket (agglomerációkat) tekintjük a régióvá válás integrált központjainak, amelyek minden kiválasztott szférában regionalizációs centrumként funkcionálnak. Az ukrán makrorégió-központok meghatározása céljából 175 állami és oblasztyalárendeltségű városról gyűjtöttünk össze kiinduló statisztikai információt. A közigazgatási oblasztyok, az autonóm köztársaság és az állami jelentőségű városok statisztikai évkönyvei szolgáltak információforrásként. Az elemzés kezdetén olyan mutatókat választottunk független változónak, mint a népességszám (ezer fő), az állóeszköz-felhalmozás (millió hrivnya), a közvetlen külföldi működőtőke-befektetések (millió hrivnya), a közúti áruszállítás (millió tonnakilométer), a nagykereskedelmi forgalom (millió hrivnya), a kiskereskedelmi forgalom (millió hrivnya), a lakossági szolgáltatások értéke (millió hrivnya), az áruexport értéke (ezer USA-dollár), a szolgáltatások exportjának értéke (ezer USA-dollár), a foglalkoztatottak számának éves átlaga (ezer fő), az I IV. szintű akkreditációval rendelkező felsőoktatási intézmények 5 száma, a színházak száma, az odavándorlók száma (fő). Kiválasztásuknál szerepet játszott, hogy a statisztikai adatgyűjteményekben voltak-e információk az alkotó közigazgatási területegységekről. Mégsem lehetett az elemzéshez valamennyi mutatót felhasználni, mert néhány régió statisztikai évkönyvében egy sor adat csak a térség egészére nézve szerepelt. Így például a közvetlen külföldi működőtőke-befektetések elnevezésű mutató területi részletezése nyolc, a közúti áruszállításé öt, a szolgáltatások exportjáé négy régió adattárából hiány- 5 Technikumok, főiskolák és 2 egyetemi szint, utóbbiak a magas tudományos minősítésű oktatók aránya szerint elkülönítve.
A TERÜLETI EGYSÉGEK LEHATÁROLÁSA UKRAJNÁBAN AZ EU NORMÁI SZERINT 59 zott, és még sorolhatnánk. Csak három kiválasztott mutató alacsonyabb területi szintű értékei voltak megtalálhatók egységesen minden adattárban: a népességszám, a lakossági szolgáltatás értéke és a foglalkoztatottak számának éves átlaga. Ily módon a régiófejlődés független tényezőiként a terület népességi és gazdasági potenciálját választottuk ki, amelyeket a három fenti mutató jellemez. A probléma szakirodalmának elemzése arról tanúskodik, hogy Ukrajna területén a legcélravezetőbb minimum öt-hat, és maximum tíz régiófejlődési centrumot kimutatni (Zastavnij 1988, 1990, 1994; Popovkin et al. 1993, 1994; Pistun 1994, 1996, 2004; Shаblij 1994, 2001, 2003; Golikov 1994; Palamarchuk et al. 1997, 1998). E hipotézis empirikus ellenőrzése céljából a kiválasztott mutatók alapján kiszámítottuk a népességi potenciálmezőt (a népességszámot felhasználva), a foglalkoztatási potenciált (foglalkoztatottak száma) és a lakosság ellátásának potenciálértékét (a nyújtott szolgáltatások értéke), majd ezen a bázison a SURFER felhasználói szoftver segítségével megszerkesztettük a statisztikai (társadalom-földrajzi) felületek térképeit (1., 2., 3. ábra). 1. ábra Az ukrán népességi potenciálmező statisztikai felületének térképe L viv Kyiv Kharkiv Dnipropetrovszk Donetszk Az első három térképen a városnevek ukránul szerepelnek. Ezeket a szerző latin betűkkel igyekezett átírni, a cikk eredeti orosz nyelvű szövegében viszont a városneveket oroszosan használta. Az utóbbiakat megtartottam, mert a magyar olvasók számára így ismertebbek, amit az internetes keresés is megerősített a fordító. Amint az 1. ábrán látható, Ukrajnában a régiófejlődés centrumai (a népesedés központjai) makroszinten Kijev, Harkov, Odessza, Dnyepropetrovszk, Donyeck és Lvov. A 2. ábrán világosan megfigyelhető a makroszint regionalizációjának hét központja (a foglalkoztatás központjai): Kijev, Harkov, Odessza, Dnyeoropetrovszk Zaporozsje, Donyeck, Lvov és Krivoj Rog. A lakossági szolgáltatás potenciálterének képe (3. ábra) Ukrajnában makroszinten hét régiófejlődési centrumot enged felismerni (a lakossági ellátás központjait). Ezek: Kijev, Harkov, Odessza, Dnyepropetrovszk, Donyeck, Lvov és Szimferopol.
60 DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV Az ukrán foglalkoztatási potenciáltér statisztikai felületének térképe 2. ábra L viv Kyiv Kharkiv Odesza Kryvyj Rig Dnipropetrovsz k Zaporizhya Donetszk Az ukrán szolgáltatási potenciáltér statisztikai felületének térképe 3. ábra L viv Kyiv Kharkiv Odesza Dnipropetrovszk Donetszk Simferopol
A TERÜLETI EGYSÉGEK LEHATÁROLÁSA UKRAJNÁBAN AZ EU NORMÁI SZERINT 61 Figyelembe véve a különböző mutatók szerinti régiófejlődési centrumok ismétlődését, Ukrajnában hat világosan kialakult ilyen központot lehet meghatározni: Kijevet (Kijevi fővárosi agglomeráció), Harkovot (Harkovi agglomeráció), Odesszát (Odesszai agglomeráció), Dnyepropetrovszkot (Dnyeper menti agglomerációs térség), Donyecket (Donyec-medencei policentrikus agglomerációs térség), valamint Lvovot (Lvovi agglomeráció). A makrorégiók lehatárolása A továbbiakban meg kell határozni a makrorégiók összetételét és határait oly módon, hogy meghatározzuk központjaik hatókörét (elvi vonzáskörzetét). Leggyakrabban két alapvető módszer használatát javasolják a regionalizációs központok hatóköreinek elkülönítésére. Az első abban áll, hogy minden kapcsolatfajtára (a hatás meglétét vagy intenzitását jelző indikátorok alapján) megrajzoljuk minden központ vonzáskörzetének területi határait (nyersanyagzónák, értékesítési zónák stb.). Magától értetődik, hogy a különböző hatókörök területileg nem esnek egybe. A terület egy része minden kapcsolatfajta szerint az egyik vagy a másik centrumhoz vonzódik, a fennmaradó terület viszont ütközőzónát képez két (három) vonzásközpont között. A határnak az ütközőzónán keresztül való meghúzásakor általában a létező közigazgatási területbeosztáshoz igazodnak. Az ilyen módszer fő hiányossága az, hogy nehéz megbízható, összehasonlítható információhoz jutni, amely jellemezné a termelési, szociális-kulturális, munkaügyi, infrastrukturális, informatikai és egyéb kapcsolatokat. A vonzáskörzet-lehatárolás pontossága ilyenkor nagymértékben függ a kiválasztott mutatók reprezentativitásától, a mutatóválasztást pedig előre meghatározza az informatikai felszereltség, valamint a szakértő képzettségi szintje és tapasztalata. A második (az úgynevezett geometriai) módszer a Thiessen-poligonok (sokszögek) megszerkesztését jelenti, és nem igényel statisztikai információt. Abban áll, hogy minden régióközpontot reprezentáló pontot vonallal kötünk össze minden szomszédos ponttal, és az így kapott szakaszok felező merőlegeseivel határoljuk le a régiókat. A meglévő közigazgatási területegységeket azokba a régiókba soroljuk be, amelyek centrumának hatókörébe területük nagyobb része beletartozik. Ha viszont a centrumok hatóereje lényegesen eltérő (például a főváros hatása sokkal nagyobb, mint más központoké), akkor a merőlegeseket a magok közötti szakasznak nem a felezőpontjába kell állítani, hanem el kell tolni a kisebb hatású felé. Az eltolás mértékét az alábbi képlet határozza meg (a Reilly-képlet módosított változata): d12 b1 =, ahol 1 + P2 P1 b 1 az első hatóközponttól a vonzáskörzethatárig mért távolság (addig a pontig, amelyen át a merőlegest kell állítani); d 12 az első és második centrum közötti távolság; P 1 és P 2 mutató, amelynek két értéke az első és második központ hatóerejét tükrözi (például a népességszámokat, a háztartások jövedelmeit, a gazdasági potenciálokat stb.). A régiók lehatárolását más módszerekkel is el lehet végezni, többek közt diszkriminanciaanalízissel, a pontatlan halmazok elmélete vagy a gráfelmélet alapján.
62 DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV Figyelembe véve az Ukrajnában elérhető informatikai-statisztikai háttér sajátosságait, a makrorégiók lehatárolását a Thiessen-poligonok módszerével végeztük el. Miután öszszekötöttük a hat feltárt centrumot, merőlegeseket állítottunk először a szakaszok felezőpontjaiba, azután pedig a központok súlya (a népesség száma) alapján kiszámított pontokba (4. ábra). 4. ábra Az ukrajnai régiók lehatárolása a Thiessen-poligonok módszerével Kyiv L viv Kharkiv Dnipropetrovszk Donetszk Odesza Jelmagyarázat: folytonos vonalak a centrumok súlyának figyelembevétele nélkül; szaggatott vonalak az eltérő súlyokkal számolva. A régióközpontokra az alábbi arányokat kaptuk (az elvi vonzáskörzethatárt kijelölő pont ilyen arányban osztja a két centrumot összekötő szakaszt). Kijev/Lvov: 0,78/0,22; Kijev/Odessza: 0,73/0,27; Kijev/Dnyepropetrovszk (Dnyepropetrovszk Dnyeprodzerzsinszk): 0,67/0,33; Kijev/Harkov: 0,65/0,35; Harkov/Donyeck (Donyeck Makejevka): 0,52/0,48; Harkov/Dnyepropetrovszk: 0,53/0,47; Dnyepropetrovszk/Odessza: 0,56/0,44; Dnyepropetrovszk/Donyeck: 0,49/0,51. Ily módon, a központok népességi hatóerejének mint súlytényezőnek a figyelembevételétől eltekintve, megnevezhető Ukrajna hat makrorégiója: a Fővárosi (Központi, I.), a Kárpáti (Nyugati, II.), a Harkovi (Északkeleti, III.), a Donyecki (Keleti, IV.), a Dnyeper menti (Közép-keleti, V.) és a Fekete-tenger menti (Déli, VI.), amelyek összetételüket tekintve a fentiek szerint egybeesnek az O. Sablij által lehatárolt régiókkal (Sablij 1994, 5. ábra). A súlytényezők figyelembevételével csak a Fővárosi régió határai változnak meg jelentősen (mivel bekebelezi a Rovenszki, a Hmelnyicki, a Kirovográdi, a Poltavai és a Szumszki oblasztyot).
A TERÜLETI EGYSÉGEK LEHATÁROLÁSA UKRAJNÁBAN AZ EU NORMÁI SZERINT 63 A Sablij által lehatárolt hat makrorégió, 1994 5. ábra Ukrajna makrorégiói: mellettük és ellenük Elemezzük végig, hogy mennyire felelnek meg a lehatárolt makrorégiók a NUTS 1 standard követelményének, a 3 7 milliós népességszámnak (1. táblázat)! 1. táblázat A népesség száma Ukrajna hat makrorégiójában Sorszám A makrorégió neve A népesség száma, ezer fő I. Központi (Centrálnij) 9 889,9 II. Nyugati (Západnij) 10 715,1 III. Északkeleti (Szévero-vosztocsnij) 5 497,7 IV. Keleti (Vosztocsnij) 6 863,3 V. Közép-keleti (Centrálno-vosztocsnij) 6 246,8 VI. Déli (Júzsnij) 7 045,4 A hat makrorégió közül kettő lényegesen meghaladja a maximális népességszámot (a Központi és a Nyugati). A bemutatott rajzok (1 4. ábra) minden különösebb erőfeszítés nélkül elvezetnek a belátáshoz, hogy létezik egy jelentős periferikus terület, amely csak részben esik a hat alapvető körzetesedési centrum hatása alá. Vagyis, gyakorlatilag a regionális központok intenzív hatásának körén kívül maradnak az északnyugati és a központi országrészt átfogó jelentős perifériák. Ezeknek a területeknek állami támogatásra van szükségük új, úgynevezett programrégiók kialakításához ilyen lenne a Podolszki (lehetséges centrumként Vinnyicával vagy Hmelnyickijjel), a Volinszki (potenciális központja Luck) és a Központi (potenciális centruma Cserkasszi). Emellett szól a fenntartha-
64 DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV tó fejlődés elve, amely nem a periferikus területek meglévő problémáinak elmélyülésével számol, hanem útkereséssel fejlődésük ösztönzésére. Ezért tehát kilenc területi egységnek mint makrorégiónak lehatárolására teszünk javaslatot, amelyek területileg egybeesnek az M. Pisztun által lehatárolt régiókkal (Pistun 1996): Fővárosi (I), Központi (II), Volinszki (III), Kárpáti (IV), Podolszki (V), Feketetenger menti (VI), Dnyeper menti (VII), Donyecki (VIII) és Harkovi (IX) (6. ábra). 6. ábra Ukrajna kilenc makrorégiója, NUTS 1 szint A népesség száma Ukrajna kilenc makrorégiójában 2. táblázat Sorszám A makrorégió neve Népességszám, ezer fő I. Fővárosi (Sztolicsnij) 6913,9 II. Központi (Centrálnij) 2343,3 III. Volinszki (Volinszkij) 2187,8 IV. Kárpáti (Karpátszkij) 6085,5 V. Podolszki (Podolszkij) 4107,9 VI. Fekete-tenger menti (Pricsernomorszkij) 7045,4 VII. Dnyeper menti (Pridnyeprovszij) 5213,4 VIII. Donyecki (Donyeckij) 6863,3 IX. Harkovi (Harkovszkij) 5497,7 A kilenc makrorégióból kettő (a Központi és a Volinszki) itt sem felel meg a népességszámmal szemben támasztott követelménynek. A problémát kétféleképpen lehet megoldani. Első változat az oblasztyok formális átcsoportosítása a makrorégiók között úgy, hogy azok elérjék a standard követelményeket. A Zsitomiri oblasztyot célszerű átcsatolni a Volinszki régióhoz, a Cserkasszi oblasztyot a Fővárosi régióhoz, a Kirovográdi oblasztyot pedig a Dnyeper mentihez. Ennek eredményeként 8 makrorégió marad, s a népessége mindnek 3 7 millió között lesz. A második változat meghagyja Ukrajna
A TERÜLETI EGYSÉGEK LEHATÁROLÁSA UKRAJNÁBAN AZ EU NORMÁI SZERINT 65 9 makrorégióra való felosztását a régiók oblasztyainak átcsoportosítása nélkül. Ebben az esetben bizonyos fokig nem teljesülnek a standard kritériumok, de a fenntarthatóság elve szerint járunk el. Ukrajna térbeli struktúrájának azon sajátossága, hogy a földrajzilag központi oblasztyok gazdasági értelemben periferikusak, szükségessé teszi egyes programrégiók (és problémarégiók ) létrehozását, amelyek számára megfelelő regionális társadalmi-gazdasági fejlesztőprogramokat kell kidolgozni. A társadalmi-gazdasági változásokra utal az alábbi táblázatunk. 3. táblázat Régiók közötti megoszlás néhány mutatóra, 1990 2008 (százalék) Népességszám Bruttó regionális termék a) A háztartások jövedelmei Régiók 1990 2000 2008 1990 2000 2008 1990 2000 2008 Fővárosi 14,5 14,4 14,9 14,2 20,0 26,0 15,8 25,3 21,4 Dnyeper menti 11,6 11,5 11,3 14,3 15,0 14,0 12,1 14,8 12,3 Donyecki 15,8 15,3 14,8 16,6 17,1 16,5 16,5 17,3 15,5 Harkovi 12,3 12,0 11,9 13,5 12,6 11,4 12,6 10,6 11,6 Fekete-tenger menti 14,9 15,2 15,2 13,9 12,7 12,2 15,4 12,4 13,4 Kárpáti 12,3 12,9 13,2 10,9 9,1 8,1 10,6 7,8 10,7 Podolszki 8,9 8,9 8,9 7,8 6,2 5,1 7,9 5,5 7,2 Volinszki 4,3 4,5 4,7 3,6 3,4 3,0 3,8 2,7 3,7 Központi 5,4 5,3 5,1 5,2 3,9 3,7 5,3 3,6 4,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 a) Ukrajnában 2004-ig a bruttó hozzáadott értéket számítottuk (gross value added), utána pedig a bruttó regionális terméket (gross regional product). Az utóbbi a magyar szakirodalomban regionális GDP-ként szerepel a fordító. Következtetések A kutatás az alábbi következtetések levonását teszi lehetővé: 1. A területi egységek lehatárolásához a regionalizáció folyamatainak elemzése, mindenekelőtt a regionális központok meghatározása szolgálhat alapul. Makroszinten Ukrajnában ilyen centrum Kijev, Harkov, Odessza, Dnyepropetrovszk, Donyeck és Lvov. 2. Makroszinten (NUTS 1) nem kell új közigazgatási egységeket létrehozni, hanem a szomszédos egységeket célszerű összevonni a statisztikai elemzés, a területi tervezés és a területpolitika egységeivé, bár a jövőben az ilyen makrorégiók alapul szolgálhatnak a közigazgatási-területi felosztás tökéletesítéséhez. 3. A fenntarthatóság elvének figyelembevételével Ukrajnában kilenc makrorégiót célszerű lehatárolni. Emellett ösztönözni kell új régióközpontok kialakulását a Volinszki, Podolszki és Központi programrégiókban. 4. Ukrajnában a NUTS 2 szint területi egységei a közigazgatási oblasztyok, az autonóm köztársaság és az állami jelentőségű városok. Az oblasztyok méretük megnövelése útján történő felszámolása új területi-igazgatási problémákhoz vezetne, és ellehetetlenítené a térbeli-időbeli összehasonlító statisztikai elemzéseket. 5. Nyitva marad a NUTS 3 szintű területi egységek létrehozásának kérdése. Az igazgatás decentralizációjának körülményei között Ukrajnában nincs szükség a közigazgatási rajonok megnövelésére és új közigazgatási területegységek (például
66 DR. KOSZTYANTYIN MEZENCEV ujezdek 6, okrugok 7 ) létrehozására. Itt is alkalmazható a makrorégiók lehatárolására bemutatott módszer, de a lakosság igényeinek, a történelmi sajátosságoknak, a népsűrűségnek és egyebeknek a figyelembevételével. 6. A NUTS 4 szintnek Ukrajnában a közigazgatási rajonok felelnek meg. Hálózatuk viszonylag stabil, és a térbeli-időbeli statisztikai elemzés alapjául szolgál. Hátrány viszont, hogy jelentősen különbözik a rajonok területe és népességszáma (például a Harkovi oblasztyban a legnépesebb közigazgatási rajon a legkisebbnek csaknem hússzorosa). IRODALOM Horváth Tamás M. (editor) (2000): Decentralization: experiments and reforms. OSI/LGI, Budapest: LGI Mezentsev Kostyantyn (2005a): Human-Geographical Forecasting of the Regional Development. Kyiv Univ. Press. (In Ukrainian) Mezentsev Kostyantyn (2005b): Determination of the region formation cores: mathematic-cartographical approach. Cartography and High School, 10. (In Ukrainian) Mezentseva Natalia Mezentsev Kostyantyn (2000): Human-Geographical Regionalization of Ukraine. Kyiv: Kyiv Univ. Press. (In Ukrainian) Pálné Kovács Ilona (1999): Regional development and local government in Hungary. In: Regional Processes and Spatial Structures in Hungary in the 1990's (Ed. Hajdú Zoltán). Centre for Regional Studies HAS, Pécs Pálné Kovács Ilona (2001): Regional policy and its institutions in Hungary. In: Institutes and tools of development of territory. On a way to the European principles (Ed. Maksymenko S.). Kyiv: Institute East West. (In Ukrainian) Pistun Mykola (1996): Bases of the theory of human geography. Kyiv: High School. (In Ukrainian) Pistun Mykola Mezentsev Kostyantyn Tyorlo Volodymyr (2004): Regional Policy of Ukraine: Human-Geographical Aspect. Kyiv: Kyiv Univ. Press. (In Ukrainian) Shablij Oleg (2001): Human geography: theory, history, Ukraine studies. Lviv: Lviv Univ. Press. (In Ukrainian) Shablij Oleg (editor) (1994): Social-economic geography of Ukraine. Lviv: Svit. (In Ukrainian) Szegvári Péter (2001): The actual questions of regional policy and fiscal affairs of Local Governments. In: The role of regional policy in the physical infrastructure building of Hungary. Budapest Szegvári Péter (2002a): Methods and Techniques of Managing Decentralization Reforms in Hungary. In: Mastering Decentralization and Public Administration Reforms in Central and Eastern Europe. OSI/LGI, Budapest Szegvári Péter (2002b): The Regional Policy of the European Union and of Hungary. Hungarian Law Quarterly, Autumn Szegvári Péter (2002c): What kind of regions are we looking for? Review of the Local Authorities, 7 8. Szegvári Péter (2004): Toward an EU Regional Policy: Challenges and Realities for Accession. In: Challenges Facing the CEE Countries (Ed. Michael B. Kattel R. Dreschler W.). NISPAcee. Bratislava Szegvári Péter (2006): Experience of Hungary in formation of policy of regional development. In: Formation of policy of regional development: experience of the countries Central and the East Europe in a context of the occurrence into EU. Regional Governance and Development Project. Kyiv. (In Ukrainian) Kulcsszavak: területi felosztás, területegységek, régió, makrorégió, nagyrégió, körzetesedés, regionalizáció, régiófejlődés, régióközpont, lehatárolás, regionális politika, decentralizáció, potenciálmodell, statisztikai felület. Resume Aspiration of Ukraine for using European standards of regional policy determinates the need to introduce a unified system of territorial division. Although regions of NUTS 2 level in Ukraine have administrative status, the regions of levels NUTS 1 and NUTS 3 (macro- and micro-regions) have not been officially determined. In this context, it would be beneficial to use the experience of Hungary, where the delimitation of units of levels NUTS 1 and NUTS 2 did not cause changes in the administrative-territorial structure. Accordingly, an important task in Ukraine is the delimitation of macro-regions. On the basis of mathematical-cartographic approach to regionalization and principle of perspective development it is most advisable to delimit nine macroregions. Fordította: dr. Marosi Lajos 6 Ez szó szerint járást, körbeutazható területet jelent. 7 Körzet, környék. Jobb is, ha nem használják a NUTS 3 szint megnevezésére, mert nagyon sokféle területegységet jelent.