TÁMOP-4.1.1.C-12/1/KONV-2012-0010 Gépészeti mechatronikai hálózati kutatás és képzési együttműködés projekt Vállalati szolgáltatások alprojekt 5.3.1. Vállalkozási szolgáltatási igények és követelményjegyzék, illetve szolgáltatási kézikönyvek kidolgozása Alprojektvezető: Dr. Törőcsik Mária PTE KTK egyetemi tanár Empátiát igénylő munkaerőcsoportok kezelése, szociális érzékenységet mutató munkáltatói magatartás Szolgáltatási kézikönyv vállalatoknak Készítette: Csákvári Tímea Horváthné Tuska Erika Turcsányi Katalin Anna Pécs, 2014 ISBN 978-963-642-675-0 TÁMOP-4.1.1.C-12/1/KONV-2012-0010 TÁMOP 4.1.1/C NyME BGF PTE ZFOK PFA Gépészeti mechatronikai hálózati kutatás és képzési együttműködés
Tartalomjegyzék 1. A megváltozott munkaképességűek... 3 2. A komplex szakértői bizottság... 10 3. Ellátások... 11 4. A megváltozott munkaképességűek társadalmi és munkaerő-piaci helyzete... 12 4.1. A megváltozott munkaképességűek a számok tükrében... 13 4.2. Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzete... 16 5. A foglalkoztatás támogatása... 19 6. Korlátozottsággal élők a védett és a nyílt munkaerőpiacon... 21 6.1. Megváltozott munkaképességű munkavállalók alkalmazásával járó vállalati feladatok... 22 6.2. Miért érdemes megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazni?... 22 6.3. Foglalkoztatási rehabilitációs példák... 24 6.4. A védett foglalkoztatás eredményes gyakorlatai... 25 6.5. A nyílt munkaerőpiacon megvalósított példaértékű megoldások... 25 7. Gazdasági hatások a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása során... 27 7.1. Előnyös, vagy hátrányos, ha megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatunk?... 27 7.2. Foglalkoztató által igénybe vehető költségvetési támogatások... 30 7.2.1. Munkahely-teremtési támogatás... 30 7.2.2. Egyéni támogatás... 31 7.2.3. Szociális hozzájárulási adófizetési kedvezmény... 34 7.2.4. A rehabilitációs kártya... 34 8. Segítség a beilleszkedésben... 35 8.1. A munkáltató akkreditációja... 35 8.2. Speciális igények biztosítása a foglalkoztatás során... 36 8.3. Rehabilitációt elősegítő munkatársak... 36 8.3.1. Rehabilitációs mentor... 36 8.3.2. Rehabilitációs tanácsadó... 37 8.3.3. Segítő személy... 37 8.4. Beilleszkedési tréningek... 38 8.5. Rehabilitációs tanácsadás... 39 8.6. Pszichológiai tanácsadás... 39 8.7. Életvezetési tanácsadás... 39 1
8.8. Jogsegélyszolgálat... 40 8.9. Családgondozás... 40 8.10. Szociális ügyintézés... 40 9. Záró gondolatok... 40 Felhasznált irodalom jegyzék... 42 2
1. A megváltozott munkaképességűek Az elmúlt évek, évtized során az egészségügyi ellátásban világszerte felértékelődött a rehabilitáció szerepe. Ennek különös jelentősége van Magyarországon, ahol nemzetközi összehasonlításokban kifejezetten kedvezőtlenek az egészségi állapottal, az életkorral, élettartammal kapcsolatos statisztikai mutatók és az aktív-inaktív arány. A lakosság elöregedése mellett ebben szerepet játszik a rokkantsági nyugdíjasok kifejezetten magas száma is (2006-os adatok szerint meghaladja a 800 ezer főt). A környező országokhoz (pl. Szlovákia) viszonyítva nagyságrendbeli eltérések mutatkoznak. Az összes nyugdíjas számához viszonyított arányuk 30%, ami az Európai Unió átlagának háromszorosa (Fazekas et al. 2007). A WHO statisztikái szerint minden 10 rokkantságból 5 pszichiátriai betegség miatt következik be, tehát a pszichiátriai kórképek, elsősorban a depresszió a rokkantságot előidéző leggyakoribb tényezők, becsléseik szerint ez az arány további növekedést fog mutatni. Nemzetgazdasági érdekké vált tehát, hogy az egészségüket, munkaképességüket részben elvesztő személyek ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról. További foglalkoztatásuk nem csak saját felépülésüket szolgálja (önértékelésük megtartása, növekedése, és azáltal különféle pszicho-neuro-immunológiai folyamatokon keresztül testi egészségük is kedvezőbbé válik), hanem azt is, hogy az egészségügyi és a nyugdíjkassza igénybevevői helyett annak legalább részben befizetőivé váljanak. A környező országokhoz képest országunkban többszöröse a megváltozott munkaképességűek aránya a lakosságban, melynek politikai, szociális és kulturális okai még a rendszerváltás előtti időkben gyökereznek. Ugyanakkor ezeknek a személyeknek jelenleg csak elenyésző része végez rendszeres keresőtevékenységet, ezért a társadalomra jelentős terhet ró az ellátásuk. Az utóbbi években a kormányzat komoly erőfeszítéseket tett a megváltozott munkaképességű emberek minél nagyobb arányban történő foglalkoztatására. Megváltoztatta a munka nélkül igényelhető ellátások rendszerét és számos, a munkavállalást ösztönző tényezőt épített be. Több olyan jogszabály született (adókedvezmény, munkáltatói járulék befizetési kedvezmény, bérköltség támogatás, piaci előnyben való részesítés), mely a munkáltatót és a leendő munkavállalót is igyekszik érdekeltté tenni a foglalkoztatásban. Mégis, mindennapos problémát jelent a gyakorlati alkalmazás, egyrészt a munkavállalói és foglalkoztatási oldalon is meglévő tájékozatlanság miatt, másrészt a megváltozott munkaképességű emberekkel kapcsolatosan előítéletek miatt, ami mind a munkáltatók, mind a munkatársak részéről 3
érezhető. Megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásakor arra kell a súlyt fektetni, hogy a munkatársak és a foglalkoztató ne a munkaképesség-csökkenésre koncentráljon, hanem a megmaradt képességeket, készségeket vegye figyelembe. A tartós foglalkoztatáshoz azonban nem elegendő a leendő munkavállaló elkötelezettsége és a munkáltatók és munkatársak segítsége, elengedhetetlen a munkahely arra való, megfelelő technikai felkészültsége, akadálymentesítése is. Kiadványunkkal a jövőbeni munkáltatókat szeretnénk tájékoztatni és felkészíteni arra, hogyan segíthetik a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását. A köznapi értelemben szinonimaként használjuk az egészségkárosodással élő, a fogyatékos, a csökkent munkaképességű és a rokkant szavakat, pedig ezek a fogalmak eltérő tartalommal bírnak, és eltérő jogok illetik, illetve eltérő kötelezettségek terhelik az egyes kategóriákba tartozó személyeket. Mielőtt ezekre részletesebben kitérnénk, nem árt tisztázni a fenti fogalmak közti különbségeket. Károsodáskor bizonyos ideig tartó, vagy életen át tartó biológiai zavarról beszélünk, mely lehet anatómiai, pszichológiai vagy élettani, pl.: csonttörés, végtaghiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegség, mentális rendellenesség. A fogyatékosság az ember normális szenzoros (pl. látás, hallás, szaglás), motoros (mozgás) vagy mentális funkcióihoz szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya. Fogyatékosságot okozhat károsodás (pl. egy elveszített láb miatt nem tudunk járni, szemünket ért sérülés miatt nem látunk, agyi károsodás miatt megváltozik viselkedésünk). A fogyatékosság fogalma megközelíthető Lorentsen gondolatmenete szerint is, aki a fogyatékosságot az egyén funkcionális teljesítőképessége és a társdalom elvárása alapján állapította meg. Ha e kettő nem egy szinten van, vagyis a társadalmi elvárás nagyobb, mint a teljesítőképesség, akkor beszélhetünk fogyatékosságról. E szerint a fogyatékosság miatti hátrányos helyzetet két oldalról megközelítve csökkenthetjük, illetve szüntethetjük meg: társadalmi és egyéni szinten. Mindkettőnek különböző, de ugyanolyan fontos eszközei vannak, melyet az 1. ábra ismertet. 4
1. ábra: Lorentsen ábrája a fogyatékosság fogalmáról FUNKCIONÁLIS TELJESÍTŐKÉPESSÉG magas Környezet optimalizálása Társadalmi elvárás ergonómia technikai eszközök követelmények megválasztása FOGYATÉKOSSÁG Egyéni képesség alacsony Fogyatékos ember képességeinek javítása Forrás: Kulmann L., 1987 nevelés gyakorlás kezelés A rokkantság az ember társadalmi funkciójában bekövetkező zavara, amely az egyén tartós akadályozottságát jelenti minden olyan szerepkör ellátásában, mely kora és társadalmi szerepe alapján tőle elvárható (pl. önellátás, tanulás, kereső tevékenység). Ide olyan hátrányokat sorolunk, amelyre az illető neme, kora, szociális helyzete alapján képes lenne, de nem tud elvégezni (pl. betegsége miatt elveszti munkahelyét, megélhetési, magánéleti problémák alakulnak ki). 5
2. ábra: A megelőzés módjai PRIMER PREVENCIÓ EGÉSZSGÉGES ÁLLAPOT környezetvédelem közlekedésbiztonság egészségtudatosság védőoltások, stb. KÁROSODÁS SECUNDER PREVENCIÓ korai kezelés gondozás szociális tevékenység rizikótényezők csökkentése FOGYATÉKOSSÁG TERCIER PREVENCIÓ rehabilitációs feladatok o képzési o foglalkoztatási o orvosi, stb. Forrás: Kulmann L., 1987 ROKKANTSÁG A fogyatékosság leküzdésére háromszintű prevenciós folyamatokat alkalmazhatunk (2. ábra). Az elsődleges megelőzés, azaz primer prevenció szintjén a megelőzést értjük. Ekkor a fogyatékosságot előidéző tényező még nem alakult ki. Primer prevenciónak minősül például a védőoltások alkalmazása, a környezet- és egészségtudatos életmód követése, a jó ivóvízellátás, a biztonságos közlekedés kialakítása, a műveltség szinten tartása és javítása társadalmi szinten, szűrőprogramok biztosítása. Mindezek magas szintű és folyamatos biztosításával késleltethető, vagy ki is védhető a káros hatások kialakulása. A szekunder prevenció (másodlagos megelőzés) lényege a fogyatékosság korai jeleinek felismerése és azok kezelése is, a későbbi súlyosbodás megelőzése érdekében. Ebben a fázisban tehát a fogyatékosság már jelen van, de még visszafordítható állapotban. A szekunder prevenció eszközei lehet a nevelési, foglalkoztatási tanácsadás, rizikótényezők (veszélyes környezet, konfliktushelyzet, rossz családi légkör) csökkentése. Az utolsó szintet a harmadlagos, vagyis tercier prevenció jelenti, ahol a már kialakult fogyatékosságot próbáljuk kezelni annak érdekében, hogy az ne alakuljon rokkantsággá. Ezen 6
a szinten a fogyatékosság kialakult és visszafordíthatatlan állapotban van, azonban káros hatásait még mindig csökkenthetjük és elkerülhetjük a további állapotromlást. Tercier prevenció körébe tartozik például a gyógytorna, a különböző terápiás tevékenységek, a képzések és átképzések, gyógyászati segédeszközök használata, illetve a társadalom átnevelése az elfogadás, együttérzés irányába. A megváltozott munkaképességű személy fogalma az egyént a foglalkoztathatóság szempontjából minősíti aszerint, hogy hogyan befolyásolja az egészségkárosodás, fogyatékosság vagy rokkantság az egyén munkavállalását, vagy a munkahelyének megtartását. Nagyon sokféle állapot vezethet a munkaképesség megváltozásához. Bármely szervrendszer megbetegedése okozhat munkaképesség-csökkenést. Az alábbiakban felsorolunk olyan károsodásokat, fogyatékosságokat és rokkantságokat, melyek csökkenthetik a munkavégző képességet: Károsodások: az intellektus károsodásai: az intelligencia, az emlékezet, a gondolkozás és egyéb károsodások; lélektani károsodások: az öntudat, ébrenlét, felfogás, figyelem, érzelmi és akarati funkciók, viselkedési mód károsodásai; nyelvi károsodások: a nyelvi funkciók, és a beszéd károsodásai; fülkárosodások: a hallásérzékelés, illetve más hallási vagy fülkárosodások; szemkárosodások: a látásélesség, illetve más látási és szemkárosodások; visceralis károsodások: a belső- és nemi szervek, illetve más funkciók károsodása; tartó és mozgató szervek károsodásai: a fej és nyak, végtagok mechanikus és motoros károsodásai, valamint hiányai; torzító károsodások: a fej és nyak, a végtagok és egyéb szervek torzulásai; generalizált, szenzoros és más károsodások: 7
többszörös, súlyos károsodások, anyagcsere-zavar, egyes szervek szenzoros károsodása. Fogyatékosságok: viselkedési fogyatékosságok: a tudatosság, öntudat, alkalmazkodás, viszonyulási fogyatékosság; kommunikáció fogyatékosságai: beszéd-, meghallgatás, felfogás, látási és egyéb kommunikációs fogyatékosságok; önellátás fogyatékosságai: a kiválasztás, személyes higiéné, öltözködés, táplálkozás és egyéb önellátási fogyatékosságok; helyváltoztatás fogyatékosságai: a közlekedés (járás, lépcsőnjárás, akadályok leküzdése, szállíthatóság) fogyatékossága; a test kontrollált működésének fogyatékosságai: az önfenntartás, háztartás, testmozgás, helyzetmegtartás fogyatékossága; ügyesség fogyatékosságai: a napi tevékenységek, kéz- és lábkontroll, illetve egyéb fogyatékosságok; szituációs fogyatékosságok: a függőség, állóképesség, hőtűrés, zajtűrés, feszültség, más környezeti tényezők tűrésének fogyatékossága. Rokkantságok: tájékozódási rokkantság, fizikai függetlenség rokkantsága, mozgékonyság rokkantsága, foglalkozási rokkantság, társadalmi kapcsolatok fenntartásának rokkantsága, gazdasági függetlenség, önfenntartó-képesség rokkantsága, más rokkantságok. A különböző egészségkárosodásban, illetve fogyatékosságban szenvedő emberek (látás-, hallássérültek, értelmi fogyatékosok, autisták, beszédben akadályozottak és a mozgássérültek) állapotuk miatt gyakran elszigetelődnek, kiszorulnak az élet különböző területeiről. Megfelelő 8
támogatás hiányában kiszorulnak az oktatásból és a munkából is. Ezeket az embereket a többségi, ép társadalomnak kell segítenie, eltartania. Ki számít megváltozott munkaképességű személynek? A hivatalos fogalom a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben található meg, mely szerint megváltozott munkaképességű az a személy, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A foglalkoztatási kedvezmények igénybevehetősége szempontjából az számít megváltozott munkaképességű személynek, akit a Kormányhivatal Rehabilitációs szakigazgatási szervének szakértői egy komplex vizsgálat során annak véleményeztek. A megváltozott munkaképesség megállapítása az igénylő kérelmére történik. A kérelmet a lakóhelye szerint illetékes kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervénél kell benyújtani. Fontos tudni, hogy az ellátásra való jogosultság az igénylő biztosítási jogviszonyához kötött. Csak meghatározott idejű egészségbiztosítási jogviszonnyal rendelkező igénylő részesülhet ellátásban. Nem részesülhet ellátásban az az igénylő, aki egyéb jogcímen rendszeres pénzbeli ellátásban részesül, illetve az sem, aki az ellátás megállapításakor keresőtevékenységet végez. A kérelemhez számos iratot kell mellékelni: kitöltött Nyilatkozatot a komplex minősítéshez; az igénylő egészségi állapotára vonatkozó orvosi dokumentációt; kitöltött orvosi beutalót; a kérelem benyújtását megelőző 15 éven belüli munkáltatói igazolásokat, illetve a társadalombiztosítási jogviszonyt igazoló dokumentumokat,; a keresőtevékenységekre, illetve megszűnésükre vonatkozó igazolásokat; egyéb meghatározott dokumentumokat az esetleges tanulói jogviszonyról, fogalakozásból eredő betegségekről. A kérelem benyújtását követően a szakigazgatási szerv az igénylőt vizsgálatra rendeli be, amelynek során vizsgálják az egészségi állapotát, a szociális helyzetét és a foglalkoztatási rehabilitálhatóságát. Erről komplex szakértői vélemény születik. Az ellátás megállapításáról vagy elutasításáról a rehabilitációs szakigazgatási szerv határozatban dönt. 9
2. A komplex szakértői bizottság A Kormányhivatal Rehabilitációs szakigazgatási szervének része a szakértői bizottság. Tagjai: az orvos-szakértő, aki az igénylő egészségügyi dokumentációja és annak személyes vizsgálata alapján a szakértői irányelveknek megfelelően %-os értékben állapítja meg az igénylő egészségi állapotát. A különböző szervrendszerek károsodásai egyenként meghatározásra kerülnek, majd az egészségi állapot ezek összegzése alapján kerül minősítésre. Az igénylő számára megállapítható pénzbeli ellátások összege függ a megállapított egészségi állapot százalékos mértékétől. Külön jelentőséggel bír a mozgásszervi károsodások köre mind a foglalkoztathatóság, mind pedig a további szociális támogatások igényelhetősége szempontjából. a foglalkoztatási szakértő személyes interjú során méri fel az igénylő képzettségét, jártasságát, motiváltságát, majd az igénylő lakóhelye szerint elérhető képzési, foglalkoztatási lehetőségeknek megfelelően tesz a foglalkoztatási rehabilitációra javaslatot. Vizsgálja, hogy az igénylő eredeti munkakörben történő rehabilitációjának, vagy a korábban gyakorolt foglalkoztatásban történő rehabilitációjának milyen esélyei vannak, illetve van-e lehetőség új képzettséggel, betanítással elősegíteni a foglalkoztatási rehabilitációt. A megváltozott munkaképességű személy számra megállapítható pénzbeli ellátás típusa a foglalkoztatási rehabilitációs javaslattól függ. Amennyiben a foglalkoztatási szakértő intézményes rehabilitációt javasolt, az igénylő rendszeres pénzbeli juttatásként rehabilitációs ellátásban részesülhet, amennyiben intézményi rehabilitációt nem javasolt, rokkantsági ellátás folyósítható. A foglalkoztatási rehabilitáció a megváltozott munkaképességű személy képességeivel elérhető legmagasabb szintű foglalkoztatásának biztosítását célozza meg. A munkaviszonyban állók tekintetében a munkáltató kötelezettsége a megváltozott munkaképességű személy további foglalkoztatásához szükséges intézkedések megtétele. A már munkanélkülivé vált személyek esetében a munkaügyi központok folytatják le a rehabilitációs eljárást. a szociális szakértő az igénylő szociális rehabilitációjának szükségleteit méri fel. Ennek eredményeként tesz javaslatot a megfelelő szociális szolgáltatás nyújtására, például házi segítségre, családsegítésre, támogató és közösségi szolgáltatásra, nappali ellátó rendszer vagy átmeneti szállás igénybevételére, amellyel az igénylő mielőbbi tartós munkába állítását támogathatja. 10
3. Ellátások A rehabilitációs ellátás A rokkantsági ellátásra az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, akinek az egészségi állapotát 60%-ban, vagy annál kisebb mértékben véleményezte a szakértői bizottság orvos szakértője, és a foglalkoztatási szakértő egyidejűleg az intézményes foglalkoztatási rehabilitációját nem javasolta. Az alábbiakban ismertetjük (1. tábla) a rehabilitációs javaslatban megállapítható egyes kategóriákat, azok jelentését, valamint az ezzel a minősítéssel szerezhető átlag, minimum és maximum ellátást. 1. tábla: A rehabilitációs javaslat kategóriái Kategória Egészségi állapot B1 51-60% Leírás foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható C1 31-50% tartós foglalkozási rehabilitációt igényel Minimum Jövedelem Maximum a havi átlagjövedelem 35%-a minimálbér minimálbér 30%-a 40%-a a havi átlagjövedelem 45%-a minimálbér 40%-a A rehabilitálható megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra jogosult! B2 51-60% C2 31-50% D 1-30% E 1-30% egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes minimálbér 50%-a a havi átlagjövedelem 40%-a minimálbér 30%-a minimálbér 45 %-a a havi átlagjövedelem 60%-a minimálbér 45%-a minimálbér 150%-a a havi átlagjövedelem 65%-a minimálbér minimálbér 50%-a 150%-a a havi átlagjövedelem 70%-a minimálbér 55%-a minimálbér 150%-a A megváltozott munkaképességű személy rokkantsági ellátásra jogosult, ha a rehabilitációja nem javasolt! Forrás: 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról 11
Ezek alapján egy megváltozott munkaképességű személy az egészségi állapotától és a rehabilitációs javaslattól függően legalább 27.900 Ft-ot, legfeljebb 139.500 Ft-ot kaphat havonta. Rokkantsági ellátás esetén jogszabályban meghatározott kereseti korlát szabta határokon belül lehet keresőtevékenységet folytatni. Az ellátás megszűnik akkor, ha az illető három egymást követő hónapban a minimálbér másfélszeresénél nagyobb jövedelmet szerez munkahelyén. Akár rokkantsági ellátást, akár rehabilitációs ellátást állapítanak meg, a rehabilitációs eljárásban résztvevő személyek nem vesznek el a munkaerő-piaci részvételből. A megváltozott munkaképességű személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerőpiac kialakulását a munkáltatók számára előírt kötelezettségek, kedvezmények és támogatások szolgálják együttesen. A foglalkozási rehabilitáció a megváltozott munkaképességűeknek a megfelelő munkakör betöltését segítő folyamatok összessége. Ilyenkor olyan munkaköröket, feladatokat alakítanak ki a hátrányos helyzetű számára, ahol csökkent teljesítőképessége ellenére teljes értékűen tudja ellátni feladatát, és ezzel együtt munkája hozzájárul az egészségi állapota javulásához. Kedvezményként különböző adókedvezmények vehetőek igénybe. Támogatásként a munkahely akadálymentesítésére, megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának bérköltségére, egyéni támogatásokra vehetők igénybe központi források pályázatok benyújtása útján. A támogatások feltételeire és igénybevételi lehetőségeire a későbbiekben részletesen is kitérünk. Mindezen intézkedések azt szolgálják, hogy a megváltozott munkaképességű személyek is foglalkoztathatóvá váljanak a nyílt munkaerőpiacon és foglalkoztatásuk a munkáltatónak is előnyt jelentsen. 4. A megváltozott munkaképességűek társadalmi és munkaerő-piaci helyzete Az európai országokban, így hazánkban is jellemző az a tendencia, mi szerint az aktív keresők aránya csökken a népességen belül, egyre kevesebb aktív keresőnek kell egyre több ember ellátását finanszírozni. Az egészségügyi és a nyugdíjrendszerek fő kockázati tényezői többnyire ismertek, a szociális szféra nagyon sokrétű problémái azonban meglehetősen 12
feltáratlanok. Az idősgondozás, ápolás, a szegénység kérdéskörei még nem tisztázottak kellően. Következésképpen a jóléti kiadások fenntartása is (növelése még inkább) a redisztribúció növekedésével járna, ami a gazdasági versenyképességet rontja. Másfelől a szerzett jogként számon tartott jóléti ellátások csorbítása elégedetlenséget szül az érintettek körében, fenntartása pedig a közterheket viselők körében. Magyarországon minden ötödik munkaképes korú (15-64 évesek 21,5%-a) (KSH, 2012) ember valamilyen tartósan fennálló egészségi probléma, vagy más korlátozottság miatt veszélyeztetett. Ez az arány az Európai Unióban 16%. Rendkívül fontos e jelentős nagyságrendű társadalmi csoport társadalmi, gazdasági integrációja. Munkavégző képességüknek megfelelő munkavállalási esélyeik megteremtése nem csak a jóléti kiadások szempontjából fontos, hanem az érintettek közérzetére is pozitív hatással bír. A szociális foglalkoztatás jóval szélesebb kört érint, tanulmányunkban azonban csak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási viszonyait tekintjük át. 4.1. A megváltozott munkaképességűek a számok tükrében A magyarországi foglalkoztatáspolitikai tárgyú irodalomban a szociális foglalkoztatás fogalma meglehetősen sokrétű és eltérő tartalmú volt egészen az utóbbi évekig. A szociális ellátás területén és a munka világában a hátrányos helyzetű emberekkel dolgozó szakemberek körében a szociális foglalkoztatás fogalma egyenértékű volt a munkaerőpiac főáramán kívüli foglalkoztatási kezdeményezésekkel, modellekkel, gyakorlatokkal. Az ellátás célcsoportját általában a társadalmi-gazdasági átalakulás során a főáramból kiesett és munkanélkülivé, illetve segélyezetté vált, többnyire tartósan munkanélküli hátrányos helyzetű személyek alkották. Olyan új foglalkoztatási formákat foglaltak magukban, amelyek az általános, tipikusnak nevezhető foglalkoztatási viszonyok között sajátosak. A megváltozott munkaképesség fogalma a foglalkoztathatóság szempontjából fogalmazza meg a fogyatékosság, illetve az egészségkárosodás miattiakadályozottságot. Ebben a megközelítésben megváltozott munkaképességű az a személy, akinek a munkavállalási és munkahely-megtartási, valamint az abban történő előrehaladási esélye testi vagy szellemi állapotváltozása, funkcióvesztése, illetve rendellenessége miatt csökkent. Megváltozott munkaképesség csak az aktív korúak esetében értelmezhető, az időskori egészségkárosodás, egészségromlás miatt bekövetkező munkaképesség-csökkenés nem tartozik ebbe a kategóriába. 13
A 2001-es népszámlálás adatai alapján (KSH, 2007). Magyarországon a fogyatékkal élők a lakosság 5,7%-át alkotják. Ezen belül is 44%-uk mozgásszervi, vagy testi fogyatékos, 14%- uknak látásproblémái vannak, 11%-uk siket, nagyothalló, vagy beszédhibás, 10%-uk értelmi fogyatékos. Míg a mozgássérültek, nagyothallók, vakok baleset miatt, vagy szövődményként szerezték betegségüket, addig az értelmi fogyatékosok és siketek között nagyobb a születési rendellenességből kialakult betegség aránya. A fogyatékos emberek 80%-a elmúlt 40 éves, döntő többségük községben lakik, iskolai végzettségük átlag alatti, pedig országszerte 2500 integrált oktatási intézmény van, amelyben felkészült oktatók várják a fogyatékos gyermekeket, illetve a tanulási nehézséggel küzdőket. Elhelyezkedésük nehézkes, mivel nincsen meg a megfelelő alapképzettségük, problémájuk nem egyetlen oka tehát a megváltozott munkaképességük. A megváltozott munkaképességgel rendelkezők és a fogyatékosok foglalkoztatásának ösztönzése céljából rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatásban részesülnek azok a vállalatok, amelyek legalább 40%-ban megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak, illetve 2012-től rehabilitációs hozzájárulásra kötelesek azok a cégek, ahol 25 fő felett a munkavállalók 5%-a nem megváltozott munkaképességű. Ez a hozzájárulás 946.000 Ft/fő. 2005-ben 72 gazdasági szervezet foglalkoztatott 33 ezer munkavállalót, akik után 35 milliárd forintos állami dotációt kaptak a szervezetek. A havi minimálbérnél mindössze 9%-kal kerestek többet a megváltozott munkaképességűek. A fogyatékosok, rokkantak döntő többsége magánháztartásban él, csak 8%-uk veszi igénybe az intézeti ellátást, azok közül is az önkormányzati fenntartás szociális intézményeket. 10 év alatt a szociális intézetek száma a duplájára nőtt, kihasználtságuk jelentős.2009-ben 21, összesen 19.194 főt foglalkoztató védett szervezet részesült 31,4 millió Ft rehabilitációs költségtámogatásban. 2011-ben újabb, kiegészítő felvétel készült a korlátozott munkaképességűek helyzetének feltárására. Ennek alapján 1 millió 439 ezer fő (669 ezer férfi és 770 ezer nő) számolt be tartósan fennálló egészségi problémáról, vagy korlátozottságról. A korlátozottsággal élők 80% -a 45 évnél idősebb. 14
3. ábra Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH, 2012 A magyarországi adatok - hasonlóan az európai adatokhoz, az európai tendenciákkal egyezően alakulnak - elsősorban lakossági felméréseken alapulnak, eléggé szubjektívek, de alakulóban van egy egységes adatgyűjtési rendszer. Az életkor előrehaladásával egyenes, az iskolázottság szintjével fordított arányban nő a korlátozottság valószínűsége. A megváltozott munkaképességűek egyharmada a 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik, míg a felsőfokú végzettségűek körében ez az arány 5% alatti (KSH 2012). 4. ábra Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH, 2012 15
Településtípusonként és régiónként is jelentős különbségek figyelhetők meg: kistelepüléseken nagyobb valószínűséggel lesz valaki megváltozott munkaképességű, mint nagyvárosban. Községekben él a megváltozott munkaképességűek 40%-a, Budapesten 11%-a, a korosztály lakosságon belüli aránya 35 és 17%. A 2011-es felvétel szerint a Dél-Dunántúli régióban van a legtöbb megváltozott munkaképességű az aktív korú lakosságon belül, a legkisebb arányban a Közép- Magyarországi régióban vannak (KSH 2012). 5. ábra Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH, 2012 4.2. Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzete A legtöbb európai országban létezik kvóta-rendszer, államilag szabályozzák, hogy egy bizonyos létszám fölötti munkavállalók esetén kell fogyatékos munkavállalót is foglalkoztatni. Hazánkban az 1990-es évek elején megugrott a megváltozott munkaképességűek száma. 1990-ben 540.000 volt, 1996-ra viszont 740.000 ember lett fogyatékos. 1999 óta folyamatosan 600.000 körül van a létszámuk. Ebből a csoportból mindössze kb. 58.000 főt foglalkoztatnak. 16
A védett munkahelyeken, szociális foglalkoztatóknál a rendszerváltás óta folyamatosan növekszik a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása. 2001-ben már több mint 25.000 főnek adtak munkát. Keresetük azonban jócskán elmarad a nem fogyatékos munkavállalók béréhez képest, annak mindössze 60%-a, 2001-ben 41.000Ft volt. Akik bedolgozói jogviszonyban vállaltak munkát, 2001-ben közel 2.000-n voltak, ők is kb.40.000ft-ot kerestek, ez a nem fogyatékos bedolgozók bérének a 60%-a. A jogszabályi előírások szerint minden 20 főnél nagyobb vállalkozásnak az átlagos állományi létszám 5%-ában kell megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatni. Egy tanulmányban (Komáromi, 2003) a TOP200 magyar vállalkozást vizsgálták, fogyatékos munkavállalók szempontjából. A mintába került nagyvállalatok 58,1%-a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyt, összesen 5.552 főt. Legnagyobb a mozgásszervi fogyatékosok aránya, utána következnek a hallás-, majd a látássérültek, végül a halmozottan fogyatékos személyek. Területileg az Észak- Magyarországon működő cégek foglalkoztattak nagyobb arányban (72,7%) megváltozott munkaképességűeket. Nemenként nagy az aránytalanság, hiszen a fogyatékos munkavállalók 39%-a nő, 61%-a férfi. A megváltozott munkaképességű munkavállalók átlagkeresete 103.290 Ft, míg a nem fogyatékos személyek átlagkeresete 132.530 Ft, vagyis 24,1%-kal alacsonyabb fizetést kapnak. A legjobb helyzetben a budapesti, külföldi tulajdonú vállalatoknál dolgozók vannak, míg a legrosszabb helyzetben a Nyugat-és Dél-Dunántúlon, illetve a Dél-Alföldön lévő magyar tulajdonú cégek alkalmazottja vannak. 51%-ukat a szakmájának megfelelő munkakörben foglalkoztatják. A megváltozott munkaképességű munkavállalók 70%-a szellemi, 30%-a fizikai munkát végez. 17
6. ábra Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH, 2012 A megváltozott munkaképességűek aktivitási aránya 24%, (a változatlan munkaképességűeké 68%), foglalkoztatási arányuk 18% (61% a változatlan munkaképességűeknél), munkanélküliségi rátájuk 25% volt. 18
7. ábra Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH, 2012 5. A foglalkoztatás támogatása Az Európai Unió bizottsága irányelveket és akciótervet dolgozott ki a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatására. Az EU fogyatékosságügyi stratégiájának három pillére: az egyéni jogok érvényesítése és a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalma, a tágabb értelemben vett környezet akadálymentesítése, 19