MFB-INDIKÁTOR 2009. DECEMBER AZ MFB ZRT. VÁLLALATI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI VEZETŐ KÖZGAZDÁSZ: DR. GÁL PÉTER. Készítette:

VEZETŐ KÖZGAZDÁSZ: DR. GÁL PÉTER MFB-INDIKÁTOR 2009. DECEMBER AZ MFB ZRT. VÁLLALATI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI Készítette: Dr. Gál Péter Mikesy Álmos Szabó Zsolt Az MFB-INDIKÁTOR adatainak, valamint az elemzés tartalmának felhasználása kizárólag a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságra történő hivatkozással lehetséges. MFB

Tartalomjegyzék Az MFB Zrt. vállalati felmérésének összefoglaló eredményei... 2 Külső környezet... 3 A belső vállalati környezet megítélése... 9 Makrogazdasági környezet... 15 A makrogazdasági helyzet megítélése... 15 Következő egy évre vonatkozó kilátások... 15 A vállalatok működési környezetét befolyásoló makrogazdasági tényezők... 15 Vállalatok piaci helyzete... 17 Vállalati eredmények alakulása... 17 Belföldi értékesítés... 19 Külföldi értékesítés... 23 Beruházás... 31 Beruházások strukturális meghatározói... 32 Beruházások okai... 37 Beruházási célok... 40 Beruházás tárgya... 43 Beruházási korlátok... 44 Finanszírozás... 47 A forrásszerzés különböző tényezői... 48 Forrásbevonás során mérlegelt szempontok... 53 A hitelfelvétel célja... 55 Finanszírozási forrástípusok jelentősége... 57 Hitelfelvétel akadályát képező tényezők... 60 Vállalati csoportok... 63 Értékelő következtetések... 68 1

Az MFB Zrt. vállalati felmérésének összefoglaló eredményei A Magyar Fejlesztési Bank 2009 júniusát követően decemberben második alkalommal készítette el a félévente ismétlődő vállalati felmérését. A felmérésben ezúttal 483 vállalat 65 kérdésre adott válaszai alapján elemeztük a hazai vállalkozások makrogazdasági és piaci trendekről alkotott véleményét, várakozásait, valamint forrásszerzési igényeit és beruházási terveit. A felmérésben résztvevő vállalatok a lehetőségekhez képest jól reprezentálják a magyar vállalati struktúrát méret 1, regionális 2 elhelyezkedés és szektorális megoszlás vonatkozásában egyaránt, ezért következtetéseket ennek a struktúrának megfelelően is lehet levonni. A második alkalommal elkészített vállalati felmérés és a hozzákapcsolódó elemzés immáron mindkét előre kitűzött funkcióját képes betölteni. Egyrészt átfogó képet ad a magyarországi vállalatokat érintő legfontosabb jelenlegi makrogazdasági és piaci trendekről, valamint a cégek forrásszerzési és beruházási igényeiről, a vállalatok e téren szerzett tapasztalatairól, jövőre vonatkozó terveiről és a forrásbevonás korlátairól. Másrészt lehetőséget ad a változások irányának és a folyamatok dinamikájának értékelésére, melynek révén tovább javul az MFB-INDIKÁTOR gazdasági folyamatokat előrejelző funkciója, hasznos információt nyújtva a hazai gazdaságpolitikai döntések meghozatalához, valamint a Magyar Fejlesztési Bank termékeinek piaci igényekhez történő alakításához. AZ MFB-INDIKÁTOR ÉS A RÉSZINDIKÁTOROK ALAKULÁSA MFB- INDIKÁTOR MAKRO- GAZDASÁGI PIAC Belföld Külföld FINANSZÍROZÁS BERUHÁZÁS 2009. november 42,7 33,3 39,9 41,8 44,0 46,7 50,8 2009. június 38,2 21,2 37,7 41,5 41,8 44,3 49,8 Az MFB-INDIKÁTOR jelenlegi értéke (42,7) 4,5 pontos emelkedést mutat a júniusi felméréséhez képest, amit számos, a vállalkozások számára külső és belső tényező kedvező alakulása alátámaszt. A 0-100-as skálán az 50 pont alatti érték azonban továbbra is azt jelzi, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzete és a jövőbeni tendenciák is inkább kedvezőtlenek. Az MFB-INDIKÁTOR mind a négy részindexe növekedett a fél évvel ezelőtti értékhez képest, legnagyobb mértékben a Makrogazdasági, míg legkisebb mértékben a Beruházás-index. A Makrogazdasági-index jelentős (12,1 pontos) emelkedése ellenére a mostani eredmények alapján is a legalacsonyabb a részindexek között, és a Piac-indexszel kiegészülve továbbra is pesszimista képet fest a vállalkozások számára független külső környezetről. A Finanszírozás-index emelkedése a vállalkozások külső források iránti növekedő igénye mellett egyben azt is jelzi, hogy a hitelfelvételt meghatározó tényezők megítélése valamelyest jobb, mint a júniusi felméréskor volt. A Beruházás-index minimális emelkedése azt jelzi, hogy a 1 A vállalati méret besorolása az Európai Unió besorolását követi a foglalkoztatottak száma alapján: mikrovállalat (0-9 fő), kisvállalat (9-49 fő), középvállalat (50-249 fő), nagyvállalat (250 főnél több). 2 A hét magyarországi régió: Közép-Magyarország, Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak- és Dél- Alföld. 2

beruházási szándék döntően nem változott június óta, azonban a fejlesztéseket tervező vállalatok körében a bizonytalanság csökkent. Az MFB-INDIKÁTOR kialakítása úgy történt, hogy alkalmas legyen a tartalmi és logikai összefüggések mellett az előrejelzések számszerűsítésére is. A 2009. júniusi felmérés az idei év második és a jövő év első felére (tehát nem naptári évre) 5-6%-os gazdasági recessziót jelzett, amit azóta részben alátámasztottak a hivatalos statisztikai adatok is. Az indikátor mostani, novemberi értéke a 2010-es naptári évre 1,0 1,5%-os GDP zsugorodással konzisztens, ami egybevág a Magyar Fejlesztési Bank 2009 decemberében makrogazdasági elemzési módszerek segítségével készített középtávú növekedési előrejelzésével. Külső környezet 1. Makrogazdasági-index A Makrogazdasági-index értéke (33,3) továbbra is gazdasági recessziót jelez, azonban jelentős javulást mutat a júniusi felméréshez képest: 12,1 ponttal haladja meg az akkori 21,2 pontos eredményt. A mostani érték azonban még mindig a legalacsonyabb az MFB-INDIKÁTOR részindexei között. Habár továbbra is az egyik legsúlyosabb akadály a vállalatok számára, az index értékében bekövetkezett változás azt jelzi, hogy a makrogazdasági folyamatok az elmúlt fél évben javuló tendenciát mutatnak. A válaszadók 92,1%-a rossznak ítéli a jelenlegi makrogazdasági környezetet, ami tulajdonképpen megegyezik a júniusi aránnyal (92,6%). A jelenlegi helyzet megítélésének súlyosságában azonban változás tapasztalható: a mostani felmérésben a vállalatok harmada (32,9%) szerint szemben a nyári 45,4%-kal a jelenlegi makrogazdasági helyzet kifejezetten rossz, míg a cégek 59,2%-a szerint inkább kedvezőtlen (nyáron a vállalatok 47,2%-a gondolta így). Ehhez hasonlóan az elmúlt 12 hónap makrogazdasági trendjeinek megítélésében is kevésbé borúlátóbbak a vállalatok a júniusi felméréshez képest: 47,3%-uk szerint romlott sokat (fél évvel ezelőtt ez az arány 66,0% volt), míg 34,2%-uk szerint csak valamelyest romlott a makrogazdasági környezet. Emellett 9,4% szerint nem változott, míg 9% szerint javult a makrogazdasági helyzet az elmúlt egy évben. A vállalatok átlagosan a GDP 1,1%-os csökkenését várják 2010-ben, ami egyrészt megegyezik az MFB március óta érvényben lévő makrogazdasági előrejelzésével, másrészt azt jelzi, hogy a makrogazdasági környezet a vállalatok megítélése alapján a következő egy évben is inkább akadályt jelent majd a működésük számára. A vállalatok működési környezetét befolyásoló legfontosabb tényezők változása az elmúlt egy évben (1 sokat romlott, 5 sokat javult): Leginkább az alábbi három tényező negatív hatása érvényesült: 1. Finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés (1,9) 2. Finanszírozási források ára (2,0) 3. Belföldi kereslet (2,1) A belföldi kereslet kivételével valamennyi tényező előző évhez viszonyított változásának megítélése javult, legnagyobb mértékben: az árfolyam változása és a finanszírozási források ára. 3

Belföldi kereslet Külföldi kereslet Készletek alakulása Árfolyam Források ára Forrásokhoz való hozzáférés Termelési költségek Versenytársak magatartása A vállalatok működési környezetét befolyásoló tényezők 3,0 2,8 2,6 2,4 2,2 2,0 1,8 1,6 2009. június 2009. november Ágazati különbségek A makrogazdasági környezet megítélésében eltérés tapasztalható a három szektor között. Az ipari vállalatok Makrogazdasági-indexe a legmagasabb (34,5), ezeket követik a szolgáltató cégek (33,0), s végül az agrárszektor helyzetértékelése és kilátásai a legpesszimistábbak (30,1). Az ágazati eltérést alapvetően az elmúlt 12 hónap megítélése, valamint az adott ágazathoz kapcsolódó kereslet megítélése okozza: A mezőgazdasági vállalkozások sokkal rosszabb véleménnyel vannak az elmúlt év tendenciáiról: az agrárcégek 52,6%-a, míg az ipari vállalatok 48,2%-a, a szolgáltató cégek pedig 45,8%-a ítélte meg az elmúlt egy év változásait kifejezetten rossznak. Regionális bontás A vállalatok regionális megoszlása alapján nem fedezhető fel jelentős különbség a Makrogazdaságiindex értékét tekintve. A közép-magyarországi vállalatoké a legmagasabb index (33,9), ezt a nyugatmagyarországi vállalatok (33,4), majd a kelet-magyarországi cégek (32,9) követik; vagyis a vállalati külső környezet megítélésében a keleti országrész a legpesszimistább. Vállalati méret szerint A korábbi elemzéshez képest a mostani eredmények jelentős eltérést mutatnak a Makrogazdaságiindex értékében a vállalati méret alapján. A legalacsonyabb érték a kisméretű vállalatok esetében tapasztalható (31,7), ezeket követik a mikro- (32,5) és a közepes vállalatok (34,0); a nagyvállalatok Makrogazdasági-indexe 36,5. A teljes mintára a következő trend figyelhető meg: a vállalati méret növekedésével a Makrogazdasági-index értéke is nő. Ennek oka: A nagyvállalatok mind a jelenlegi makrogazdasági helyzetet, mint az elmúlt egy év változásait kevésbé rossznak ítélik meg, valamint a jövőt illetően is kevésbé pesszimisták: 0,8 százalékos recesszióra számítanak. Mikrovállalat: -1,1% Kisvállalat: -1,4% Közepesvállalat: -1,0% 4

2. Piac-index A Piac-index értéke 39,9, azaz a vállalatok továbbra is a GDP visszaesnél kisebb, de jelentős értékesítési csökkenéssel számolnak. A vállalati külső környezet változását jelző Makrogazdaságiés Piac-indexek közötti különbség az elmúlt félévben nagy mértékben (16,5-ről 6,6 pontra) csökkent, ami azt jelenti, hogy a makrogazdasági feltételekkel párhuzamosan a piaci kilátások nem javultak hasonló ütemben, vagyis a hazai vállalatok nincsenek túl a válság mélypontján, kilátásaik továbbra is borúsak. Ágazati különbségek A Piac-index értékében a következő különbségek jelentkeznek ágazati bontásban: a mezőgazdasági vállalatoké a legalacsonyabb érték (37,2), majd az ipari vállalatok következnek (39,4), míg a legmagasabb értéket a szolgáltató cégek (40,3) érték el. A fél évvel ezelőtti felméréshez képest ugyanakkor az ipari vállalatok és a mezőgazdasági cégek indexe javult a leginkább, míg a szolgáltató cégek esetében a növekedés mérsékeltebb volt. 42 40 38 36 34 32 30 Piac-index VI XI VI XI VI XI Mezőgazdaság Ipar Szolgáltató szektor Vállalati eredmények alakulása: Elmúlt 12 hónap Következő 12 hónap Mezőgazdaság 5%-os csökkenés Mezőgazdaság 0,5-1%-os csökkenés Ipar 5%-os csökkenés Ipar 0,5%-os csökkenés Szolgáltatás 4%-os csökkenés Szolgáltatás 1%-os csökkenés Az agrárcégek vállalati eredményei a fél évvel ezelőtti felméréshez képest tovább romlottak: júniusban még csak 3%-os eredménycsökkenésről számoltak be. Ezzel szemben már a nyáron látszott, hogy az év második felében az ipari vállalatok eredményének csökkenése lelassul és várhatóan a jövő év első hónapjaiban érik el a mélypontot. A szolgáltató cégek eredménykilátásai mérsékelten javultak. Regionális bontás A Piac-index értékében nincs jelentős eltérés a régiók között: Közép-Magyarország (39,6), Nyugat- Magyarország (41,1) és Kelet-Magyarország (38,6). A regionális sorrend változott azonban: a nyári felmérés során még a nyugat-magyarországi vállalatok indexe volt a legalacsonyabb (36,3), a 5

közép-magyarországiaké a legmagasabb (37,4), míg a kelet-magyarországi cégek Piac-indexe akkor 36,9 volt. Elmúlt 12 hónap Következő 12 hónap Közép-Magyarország 5%-os csökkenés Nyugat-Magyarország 0,5%-os csökkenés Kelet-Magyarország 5%-os csökkenés Közép-Magyarország 1%-os csökkenés Nyugat-Magyarország 4%-os csökkenés Kelet-Magyarország 1%-os csökkenés Az eredmények alakulásában a Piac-indexszel megegyező trend figyelhető meg: a nyugatmagyarországi vállalatok számoltak be a legsúlyosabb eredmény visszaesésről (5-6%), mára azonban több tényezőnek köszönhetően is tompítani tudtak a válság hatásain. Hasonló pozitív változás történt a kilátásokban is: a nyugati országrész cégei a fél évvel ezelőtti 3-4%-os csökkenéssel szemben ma már mindössze 0,5%-os eredménycsökkenéssel számolnak. A változás okai: Nagyvállalatok jelenléte: a mintában szereplő nyugat-magyarországi vállalatok 20,7%-a 250 főnél többet foglalkoztató cég, míg ez az arány Közép-Magyarországon 10%, Kelet- Magyarországon 15,7%. Ipari vállalatok túlsúlya: a mintában a nyugati vállalatok 49,3%-a az ipari cég, míg ez az arány Közép-Magyarországon 29,1%, Kelet-Magyarországon pedig 42,5% Vállalati méret szerint A Piac-index értéke a különböző vállalati méret kategóriákban: mikro- (38,0), kis- (38,7), közepes- (40,6) és nagyvállalatok (42,4). 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30 Nagyvállalatok piaci kilátásai (Piac-index) VI XI VI XI VI XI PIAC Belföld Külföld Elmúlt 12 hónap Következő 12 hónap Mikrovállalat 5%-os csökkenés 2%-os csökkenés Kisvállalat 5%-os csökkenés 1%-os csökkenés Középvállalat 4%-os csökkenés 0,5%-os csökkenés Nagyvállalat 5%-os csökkenés 0,5%-os csökkenés A nagyvállalatok eredménykilátásai javultak a leginkább a júniusi felmérés óta, amit elsősorban az ilyen típusú vállalatok export-orientáltsága (a külföldi értékesítés átlagosan a teljes árbevétel 33,5%- át adja ebben a vállalati csoportban) és a kedvező külföldi konjunkturális kilátások indokolnak. 6

Tulajdonosi szerkezet alapján A legmagasabb Piac-indexszel az állami tulajdonú hazai cégek rendelkeznek (44,6), amit a többségében külföldi tulajdonú vállalatok (43,4), majd a belföldi (38,3) és kisebbségi külföldi (36,7) tulajdonú cégek követnek. A Belföld-alindex esetében a sorrend hasonló: állami cégek (49,9), többségi külföldi tulajdonú vállalatok (44,0), belföldi (39,6) és kisebbségi külföldi (38,2) tulajdonú cégek. A külföldi kilátásokat jelző Külföld-alindex magasabb értéket mutat azoknál a vállalatoknál, ahol van külföldi tulajdonos (kisebbségi esetben 44,5, míg többségi esetén 43,2), a belföldi cégek körében pedig alacsonyabbat (belföldi magán: 41,6, állami: 38,2). Elmúlt 12 hónap Következő 12 hónap Belföldi magántulajdon 5%-os csökkenés 1%-os csökkenés Állami tulajdon 2%-os csökkenés 2%-os csökkenés Külföldi kisebbségi tulajdon 5-6%-os csökkenés 2%-os csökkenés Külföldi többségi tulajdon 4-5%-os csökkenés 0,5%-os növekedés Belföldi és külföldi piaci helyzet A Külföld-alindex értéke 44,0, ami 2,2 pontos emelkedést jelent a fél évvel ezelőtti értékhez képest (41,8). Ez egyrészt azt jelenti, hogy a szinte változatlan Belföld-alindexhez képest a hazai vállalatok külföldi pozíciói és kilátásai javultak, másrészt jelentősebb lett a különbség az alindex és a Piac-index között, ami arra enged következtetni, hogy a következő 12 hónap során azok a cégek tudnak sikeresebben kilábalni a válságból, amelyek rákapaszkodnak a várható külföldi kedvező konjunktúrára. Ágazati különbségek Jelentős különbségek vannak a három szektor között a külföldi piaci lehetőségek megítélésében, ami a Külföld-alindex értékében is jelentkezik: Mezőgazdaság (46,5) Ipar (39,3) Szolgáltatás (45,9). Mezőgazdaság: külföldi piaci pozícióikat az agrárcégek az előző évhez képest változatlannak ítélik meg, ami elsősorban a stagnáló, illetve csak kismértékben romló értékesítési forgalomnak köszönhetnek. A következő 12 hónap során a mezőgazdasági vállalatok a legbizakodóbbak a várható forgalombővüléssel kapcsolatban. Növénytermesztés: az elmúlt 12 hónapban rendkívüli módon visszaestek a külföldi értékesítési árak, miközben a forgalom változatlan maradt. Jövőre a mintában szereplő növénytermesztéssel foglalkozó cégek várakozásai alapján az árak változatlanok maradnak, míg az értékesítés mennyisége a teljes mintán belül kiemelkedő mértékben nőhet (70,8). Állattenyésztés: a növénytermesztéssel ellentétben sem az elmúlt, sem a következő egy évben nem várhatóak jelentős ármozgások a külföldi piacokon, emellett az értékesítési forgalom is változatlan és várhatóan az is marad jövőre is. Ipar: sokat romlott a hazai ipari cégek külföldi pozíciója, ami elsősorban a jelentősen csökkenő értékesítésnek tudható be. A többi szektorral szemben az ipari vállalatok legfeljebb a külföldi értékesítési forgalom stagnálására számítanak a következő egy év során. 7

Az egyes ipari ágazatok forgalmának alakulása (0 100-as skálán) Elmúlt egy évben Következő egy évben Járműgyártás 20,7 Fafeldolgozás 35,6 Fémfeldolgozás 23,6 Gépgyártás 43,7 Fafeldolgozás 28,3 Fémfeldolgozás 44,3 Gépgyártás 29,3 Építőipar 53,6 Élelmiszeripar 50 Járműipar 56,3 Építőipar 52,5 Élelmiszeripar 58,3 Szolgáltatás: változatlan, vagy csak kismértékben romlott külföldi pozíció mellett a forgalom kismértében csökkent tavaly. Jövőre kismértékű értékesítés bővülésre számítanak a hazai szolgáltató vállalatok a külső piaciakon. A szolgáltató szektoron belül a nagy- és kiskereskedelem eltérő Külföldalindex értékét (43,1, illetve 54,6) elsősorban az értékesítés forgalmának jövőre várható alakulás határozza meg: az exporttal is foglalkozó nagykereskedők stagnálásra, míg a kiskereskedők jelentős növekedésre számítanak. 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30 Belföldi és külföldi piaci kilátások ágazati bontásban VI XI VI XI VI XI VI XI VI XI VI XI Ipar Szolgáltató szektor Mezőgazdaság Mezőgazdaság Ipar Szolgáltató szektor Belföld Külföld Regionális bontás A Külföld-alindex értékében nincs eltérés földrajzi elhelyezkedés alapján. Vállalati méret szerint Hasonlóan az előző felméréshez, a mikro- és nagyvállalatok Külföld-alindexe a legalacsonyabb (43,6 és 41,3), azonban a kis- és középvállalatok értékéhez képest (44,1 és 41,2) a különbség csökkent. A nagyvállalatok külföldi piaci pozíciója romlott a leginkább, ami a jelentős forgalomcsökkenéssel van összefüggésben (29,2). A mikrovállalatokat kivéve a többi vállalati kategóriában a jövő évre a külföldi értékesítés forgalmának stagnálását várják, legkisebb, 0-9 főt foglalkoztató cégek azonban minimális növekedésre is számítanak. 8

Tulajdoni szerkezet alapján A tulajdonosi szerkezet alapján nem figyelhetőek meg jelentős különbségek a külföldi piaci pozíciók tekintetében. A következő 12 hónap tekintetében az értékesítési forgalom várható alakulásának bővülését várják a külföldi (többségi vagy kisebbségi) tulajdonossal rendelkező cégek, míg a belföldi (magán és állami) tulajdonú vállalatok csak stagnálással számolnak. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a külföldi tulajdonosok révén az előbbi cégek hamarabb lesznek képesek rákapcsolódni a külföldön a hazainál várhatóan hamarabb beinduló konjunkturális folyamatokra. A belső vállalati környezet megítélése 3. Finanszírozás-index A Finanszírozás-index értéke (46,7) azt jelzi, hogy a vállalatok közel fele 22,6% valószínűleg, 26,9% biztosan - tervezi külső forrás bevonását a következő egy évben. A fél évvel ezelőtti 44,3 ponthoz képest a 2,4 pontos emelkedését részben a külső forrásbevonási hajlandóság mérsékelt emelkedése (7,4%-kal több vállalat tervezi most, mint nyáron), valamint a hitelfelvétel feltételeinek mérsékelten jobb (kevésbé negatív) megítélése okozta. A vállalatok pénzügyi stabilizációja sikeresnek mondható: a fél évvel ezelőtti 48%-hoz képest alig 20% volt azoknak az aránya, amelyek folyó kiadásaik fedezéséhez is külső forrásra szorultak. Ágazati különbségek A Finanszírozás-index értékében jelentős különbségek tapasztalhatók a három ágazat között. Mezőgazdaság: A többi ágazatnál sokkal magasabb (61,3) értéket az agrárvállalatok magas külső forrásbevonási hajlandósága indokolja (44,7%-uk biztosan, további 21,1% valószínűleg igénybe vesz a következő egy évben külső finanszírozást), mivel az ő esetükben a legmagasabb azoknak az aránya (29,7%), amelyek már folyó kiadásaikat sem képesek saját bevételeikből fedezni. A mezőgazdaságon belül szintén jelentős különbségek vannak a növénytermesztéssel, illetve az állat és halgazdálkodással foglalkozó vállalatok Finanszírozás-indexe között (68,1, illetve 51,5) Ennek elsősorban az az oka, hogy a növénytermesztő vállalatok 40%-ának még a folyó kiadásokat sem fedezik a saját bevételeik és ezzel összefüggésben 43,8%-uk biztosan, további 31,3%-uk valószínűleg külső forrásbevonással igyekszik majd helyzetén javítani a következő egy évben. Ipar: az ipari vállalatok Finanszírozás-indexe 50,2, vagyis a vállalatok többsége (30,1% biztosan, további 22,8% valószínűleg) igénybe vesz majd külső forrást a következő 12 hónapban, elsősorban fejlesztési céllal, mivel mindössze 21,2%-uk esetében van szükség külső finanszírozásra a folyó költségek fedezésére. A járműgyártó vállalatok magas külső forrásbevonási hajlandósággal rendelkeznek (47% biztosan, 17,6% valószínűleg vesz fel hitelt a következő 12 hónapban). Ezt egyrészt fejlesztésekre fordítanák, másrészt 30%-uk (feltehetően az ágazatot súlyosan érintő válsággal összefüggően) a folyó kiadások fedezését is külső segítséggel képes csak megoldani. Az élelmiszeripari vállalatok az átlagosnál magasabb arányban (40% biztosan, 35% valószínűleg) kívánnak külső forrást bevonni, amit elsősorban beruházásra fordítanának 9

(25%-uk számára elegendőek a saját bevételek, 55% csak beruházás esetén szorul hitelfelvételre, és mindössze 20% nem tudja bevételeiből fedezni a folyó kiadásait). Az építőipar esetében közel azonos azoknak az aránya, amelyek tervezik külső forrás bevonását, és amelyek nem (47,8% igen, 43,5% nem és mindössze 8,7% a bizonytalan cégek aránya). Ez elsősorban azzal van összefüggésben, hogy az építőipari cégek között a legalacsonyabb a biztosan beruházók aránya, valamint ebben a csoportban 27,3% az aránya azoknak, amelyek számára a saját bevételek elegendőek a vállalati célok eléréshez, 52,3%-uk pedig csak fejlesztésekhez vesz igénybe külső forrást. Szolgáltatás: az ágazatok közül a szolgáltató szektor Finanszírozás-indexe a legalacsonyabb (44,1), ami egyértelműen a többi ágazathoz képest alacsonyabb külső forrásbevonási hajlandóságra vezethető vissza (mindössze 21,5% biztos abban, hogy külső forrást vesz igénybe a következő egy évben és további 22,8% tartja valószínűnek). A szolgáltató cégek ugyanakkor nagyobb arányban támaszkodnak saját bevételeikre: mindössze 17,5%-nak van szüksége külső finanszírozás igénybevételére a folyó kiadások fedezésére. Regionális bontás Szignifikáns eltérés nem tapasztalható a három régió között. A legalacsonyabb Finanszírozás-indexe a közép-magyarországi vállalatoknak van (46,3), amelyek a legkevésbé szorulnak rá a külső forrásokra a vállalati célok eléréséhez. A nyugat-magyarországi vállalatok indexe: 48,2. A kelet-magyarországi cégek (49,3) szorulnak rá leginkább a külső forrásra a vállalati célok eléréshez és ezzel összhangban ezek azok, amelyek a legnagyobb arányban tervezik is a következő 12 hónapban külső forrás bevonását. Vállalati méret szerint A Finanszírozás-indexen belül a vállalati méret alapján vannak a leghangsúlyosabb eltérések, ami azt jelenti, hogy a következő 12 hónap tekintetében alapvetően meghatározó a forrásbevonást illetően a cégek mérete. Mikrovállalat (42,8): mindössze 15,2% azoknak a mikrovállalatoknak az aránya, amelyek biztosan tervezik külső forrás bevonását, ezzel szemben 32,6% biztosan nem. Kisvállalat (46,2): a kisvállalatok esetében kisebb a különbség a külső forrást biztosan bevonó és biztosan nem bevonó cégek között (23% a 26,3%-kal szemben). Középvállalat (49,2): a közepes méretű vállalatok esetében már a többség forrásbevonási tervekről számolt be (31,5% biztosan, további 23,5% valószínűleg igénybe vesz külső finanszírozási eszközt a következő egy évben). Ez összhangban van azzal, hogy ebben a vállalati körben a legmagasabb azon vállalatok aránya (25,5%), amelyek jelenleg folyó kiadásaikat sem tudják bevételeikből fedezni. Nagyvállalat (56,8): kimagasló a biztosan forrást bevonni szándékozók aránya (41,7%, illetve további 22,2% valószínűleg). A felmérés eredményei alapján ez döntően a beruházási tervekkel van összefüggésben. Tulajdonosi szerkezet alapján Az állami vállalatok magas Finanszírozás-indexe (53,8) a külső forrásbevonási terveiket igazolja: 32,6% biztosan, 26,5% valószínűleg igénybe vesz külső finanszírozási eszközt a következő egy évben. A többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok érték el a legalacsonyabb Finanszírozásindexet (44,6), ami átlagos forrásbevonási terveik mellett annak köszönhető, hogy ez a 10

csoport támaszkodik a leginkább bevételeire (illetve általánosságban belső forrásokra, amit a külföldi anyavállalat nyújt számára); mindössze 12,3% szorul rá külső forrásokra a folyó kiadások finanszírozását illetően. Belföldi magántulajdonban lévő vállalatok: 47,9. Kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok: 48,7. A hitelfelvétel körülményeit (kamat, árfolyamkockázat, saját erő, futamidő, stb.) továbbra is kedvezőtlenül ítélik meg a vállalatok, azonban a fél évvel ezelőtti felmérés eredményeihez képest javulás tapasztalható. A különböző feltételek változásának megítélése átlagosan 3 tizedponttal jobb, mint a nyáron, ami azt jelenti, hogy bár a hitelfelvétel még mindig komolyabb akadályokba ütközik, mint a válság kitörése előtt, az elmúlt 5-6 hónapban érezhető javulás tapasztalható a kondíciókban. A hitelfelvételt befolyásoló tényezők változása az elmúlt egy évben (1 sokat romlott, 5 sokat javult) Legtöbbet romlott Legkevésbé romlott Kamat mértéke 2,3 Türelmi idő 2,7 Egyéb forrásköltségek 2,3 Hitel futamideje 2,7 Devizaárfolyam 2,4 Hitelelbírálás gyorsasága 2,6 A fél évvel ezelőtti felmérés alapján is ez a három tényező kapta a legalacsonyabb pontszámot, azonban azóta a devizaárfolyam fontosságának megítélése összhangban a forint árfolyam volatilitásának csökkenésével nagyobb mértékben javult, mint az egyéb forrásköltségek értékelése; ennek köszönhető, hogy júniushoz képest a két tényező helyet cserélt. 3,0 2,7 A hitelfelvétel különböző feltételeinek változása az elmúlt egy évben 1 2 3 4 5 6 7 8 9 2,4 2,1 1,8 1,5 2009. június 2009. november 1 - Kamat mértéke, 2 - Egyéb forrásköltségek mértéke, 3 - Forint és deviza hitelek kamatkülönbsége, 4 - Devizaárfolyamok változása, 5 - Saját erő nagysága, 6 - Hitel fedezete, 7 - Hitel futamideje, 8 - Türelmi idő, 9 - Hitelelbírálás gyorsasága A fél évvel ezelőttihez képest azon tényezők esetében történt jelentősebb javulás, amelyek a vállalatok számára relatíve fontosabbak, így ez is alátámasztja, hogy összességében javultak a hitelfelvétel kondíciói (illetve a júniusi felméréshez képest nem romlottak tovább). A következő három tényező esetében emelkedett a vállalatok megítélése leginkább: kamat mértéke (+0,6), forint és devizahitelek közötti kamatkülönbség (+0,7), devizaárfolyam változása (+0,7). 11

4. Beruházás-index A Beruházás-index értéke (50,8) azt jelenti, hogy a vállalatok többsége a kedvezőtlen külső környezet és finanszírozás feltételek ellenére tervez beruházásokat a következő egy évben. Noha továbbra is a vállalatok többsége tervez beruházást, azonban csökkent a biztos és nőtt a bizonytalanabb beruházók aránya. A fél évvel ezelőtti felméréshez képest ez az index emelkedett a legkisebb mértékben (akkor 49,8 volt), ami azt jelzi, hogy a válsággal közvetlenül összefüggő beruházásokat a vállalatok már elvégezték, illetve folyamatban vannak. A továbbra is bizonytalan (piaci) kilátások miatt pedig különösen a KKV-k egyelőre kivárnak az újabb fejlesztésekkel. Ágazati különbségek A három szektor közül a mezőgazdaság Beruházás-indexe a legmagasabb (58,3), az ipari vállalatoké 54,2, míg a szolgáltató szektor indexe 48,8. Mezőgazdaság: magas beruházási hajlandóság (42,1% biztosan, 23,7% valószínűleg hajt végre fejlesztéseket a következő 12 hónapban), valamint az átlagosnál jobb kapacitás-kihasználtság (illetve az ágazat jellegéből fakadóan szezonális jelleggel kapacitáshiány és felesleg is felmerül). A növénytermesztő vállalatok és állattenyésztéssel, illetve halgazdálkodással foglalkozó cégek között jelentős különbség a beruházási terveket illetően figyelhető meg: míg az előbbiek mindössze 31,2%-a biztos abban, hogy végrehajt beruházásokat a következő egy évben, az utóbbiak esetében ez az arány 53,3%. Ipar: valamivel alacsonyabb beruházási hajlandóság, mint az agrárcégek esetében (37,9% biztosan, 21% valószínűleg hajt végre fejlesztést a következő egy évben). Az igazi különbség azonban a kapacitások kihasználtságában van: 30,3% súlyos, 32,3% szezonális kapacitásfelesleggel működik. Az iparon belül az élelmiszeripari (61,6), fafeldolgozó (60,1) és gépgyártó cégek (63,8) Beruházás-indexe magasabb, míg az építőipari vállalatoké alacsonyabb (41,8) az átlagnál. Élelmiszeripar: több mint háromnegyedük tervez beruházást (38% biztosan, további 38% valószínűleg). Fafeldolgozás: 53,4% biztosan hajt végre fejlesztéseket a következő 12 hónapban, amelynek oka a belső és külső kereslet növekedése mellett az átlagosnál jobban, hogy erős piaci verseny van ezen a piacon és a vállalatok saját bevételei lehetővé teszik a beruházásokat. Gépgyártás: egyértelműen a külső piacok várható bővülése mozgatja ezen cégek beruházási tevékenységét (4,0, szemben a teljes minta 3,0 átlagával): 40% biztosan, 20% valószínűleg fejlesztéseket hajt végre a következő egy évben. Építőipar: mindössze 26% biztos benne, hogy fejleszt a következő egy évben, aminek elsősorban az hogy a külső kereslet várhatóan nem bővül jelentősen ezen a piacon, és a saját bevételek sem segítik a beruházások beindítását. Szolgáltatás: a legkevésbé a szolgáltató cégek terveznek beruházásokat a következő egy évben (mindössze 34,5% biztos benne, 15% pedig csak valószínűsíti). A kapacitáskihasználtsága ezeknek a cégeknek átlagos. Nagykereskedelem: jobb kapacitáskihasználtság és nagyobb beruházási hajlandóság jellemzi (32% biztosan hajt végre fejlesztéseket), amit elsősorban a (belső és külső) kereslet várható bővítése motivál és a megnövekedett saját bevételek tesznek lehetővé. Kiskereskedelem: szezonálisan kapacitásfelesleg jelentkezik ezeknél a cégeknél és valamelyest kevesebben (mindössze 20% biztosan) terveznek fejlesztéseket végrehajtani a következő 12 hónapban, amit az átlagosnál jobban indokol a piaci igények szerkezetének megváltozása. 12

Regionális bontás Közép-Magyarország (49,0): mindössze 33,6% biztos benne, hogy beruházást hajt végre a következő 12 hónapban. Nyugat-Magyarország (51,2): a biztosan fejlesztő cégek aránya 35,4%. Kelet-Magyarország (54,4): 39,8% biztosan, további 15,1% pedig valószínűleg hajt végre fejlesztéseket a következő egy évben. Vállalati méret szerint Mikrovállalat: 45, biztosan beruházók aránya: 29,7% Kisvállalat: 46,8, biztosan beruházók aránya: 26,9% Középvállalat: 55,4, biztosan beruházók aránya: 42,9% Nagyvállalat: 64,8, biztosan beruházók aránya: 61,6% A fél évvel ezelőtti felméréshez hasonlóan a vállalati méret és a beruházási szándék között egyértelmű szoros és pozitív kapcsolat fedezhető fel, vagyis a vállalati méret növekedésével nő a beruházási hajlandóság. Változás azonban a nyári felméréshez képest, hogy egyedül a mikrovállalatok körében emelkedett jelentősen a Beruházás-index (a júniusi 36,3-mal szemben 45), míg a többi vállalat méret esetében a változás kisebb mértékű, illetve akár ellentétes irányú is. Ez elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a mikrovállalatok a kedvező pénzpiaci folyamatoknak köszönhetően nagyobb esélyt látnak arra, hogy beruházásaikhoz külső forrást tudnak igénybe venni, valamint ezek számítanak leginkább a belső kereslet élénkülésére (3,5 szemben az átlagos 3,0-val). 70 65 60 55 50 45 40 35 30 Beruházás-index VI XI VI XI VI XI VI XI Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Tulajdonosi szerkezet alapján Belföldi magántulajdon (50,3): a biztosan beruházók aránya 32,3%. Állami tulajdon (63,9): a biztosan beruházók aránya 62,7%. Az állami tulajdonú vállalatok esetében (habár többségük a szolgáltató szektorban működik) az átlagosnál sokkal fontosabb a környezetvédelmi beruházásoknak való megfelelés, ez beruházásaik egyik fő motivációja. Kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok(42): a biztosan beruházók aránya 26,9%. Többségi külföldi tulajdonos (53,4): a biztosan beruházók aránya 40,8%. Beruházási motiváció A beruházási indokok alapján megállapítható, hogy hasonlóan a nyári felméréshez a vállalatok elsődleges célja továbbra is a piaci pozíció megtartása, megerősítése, és nem pedig a terjeszkedés. Változást jelent ugyanakkor, hogy a valamelyest javuló (külső) kilátások miatt egyre több az olyan cég, amely a válságból való kilábalás utáni növekedésre számítva, piacbővítési szándékkal tervez fejlesztéseket végrehajtani a következő 12 hónap során. 13

Beruházási indokok (5 nagyon fontos, 1- legkevésbé fontos indok) Legfontosabb tényezők Legkevésbé fontos tényezők Erős piaci verseny 3,6 Olcsó, könnyen hozzáférhető források 2,3 Megváltozott piaci igények 3,2 Bevételek növekedése teszi lehetővé 2,4 Régóta esedékes 3,2 Környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés 2,9 Ágazati különbségek Mezőgazdaság: a többi ágazathoz képest sokkal fontosabb a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés, beruházásaik legfontosabb célja ez (3,9). Meghatározó beruházási motiváció még, hogy az utóbbi években elmaradtak a tervezett fejlesztések (régóta esedékes, 3,1). Ipar: a két legmeghatározóbb fejlesztési indok az erős piaci verseny (3,7) és várhatóan bővülő külföldi kereslet (3,3). A különböző ipari alágazatok között jelentős különbségek vannak: A várható külföldi piaci élénkülés elsősorban a gép- és járműgyártó, valamint fémfeldolgozó (3,9, 3,5 és 3,6) vállalatokat motiválja fejlesztésre Az építőipari cégek legfontosabb beruházási indokai a megváltozott piaci igények (2,9), valamint a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés (2,9). A fafeldolgozó és nyomdai tevékenységet végző vállalatok a belső kereslettel (3,8) kötik össze leginkább fejlesztéseiket. Az élelmiszeripari cégek pedig elsősorban környezetvédelmi célú (3,9) fejlesztések végrehajtását tervezik. Szolgáltatás: a szolgáltató cégeknek az erős piaci verseny (3,5), a megváltozott piaci igények (3,2), valamint a belső kereslet (3,1) jelenti a legfontosabb beruházási motivációt. Regionális bontásban Nincsenek jelentős különbségek a beruházási indokok között a vállalatok földrajzi elhelyezkedése alapján. A másik két régióhoz képest a közép-magyarországi cégek a külső kereslet élénkülését, valamint a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést kevésbé sorolták a meghatározó motivációs tényezők közé. Vállalati méret szerint Szignifikáns eltérés a beruházási indokok között vállalati méret alapján sem figyelhető meg. A mikroválallatok a többi vállalati kategóriához képest fontosabbra értékelték a belső kereslet szerepét (3,5 és az erős piaci versenyt (3,7), valamint kevésbé tartják meghatározó indoknak a környezetvédelmi célú fejlesztéseket. 14

Makrogazdasági környezet A makrogazdasági helyzet megítélése A vállalatok a jelenlegi makrogazdasági környezetet alapvetően rossznak ítélik meg és egyben ezt tartják a vállalati működés egyik legsúlyosabb akadályának. A júniusi felméréshez képest azonban némi pozitív változás figyelhető meg: a jelenlegi helyzetet kedvezőtlennek ítélők aránya lényegében nem változott, azonban a többség inkább kedvezőtlennek tartja, mintsem kifejezetten rossznak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy emelkedett volna azok aránya, amelyek úgy gondolják, hogy a vállalatok működésének külső környezet javult volna, vagy akár átlagos lenne. Makrogazdasági helyzet megítélése 2009. november 2009. június Kifejezetten rossz 32,9% 45,4% Inkább kedvezőtlen 59,2% 47,4% Átlagos 7,3% 7,1% Inkább kedvező 0,6% 0,1% Kifejezetten jó 0,0% 0,0% Ezzel összhangban az elmúlt egy év változásának megítélése is valamelyest pozitívabb, mint a nyári felmérés során volt: az akkori kétharmaddal szemben a cégek már kevesebb mint fele (47,3%) gondolja úgy, hogy a makrogazdasági környezet sokat romlott, míg 34,2% szerint valamelyest romlott. Következő egy évre vonatkozó kilátások A mintában szereplő vállalatok 2010-ben átlagosan 1,1%-os gazdasági recesszióra számítanak. A cégek 31,4% vár 3%-os vagy annál súlyosabb visszaesést, 30% stagnálást (0-1% közötti GDP növekedést) és mindössze 16,2% prognosztizál 1%-ot meghaladó növekedést. Ez az eredmény összhangban van a Magyar Fejlesztési Bank 2009. decemberben makroökonómiai módszerekkel készített legfrissebb gazdasági előrejelzésével, amely a magyar GDP 0,5 1,5%-os zsugorodását jelzi előre. A vállalatok működési környezetét befolyásoló makrogazdasági tényezők A 2009. novemberi felmérés alapján a vállalatok működési környezetét befolyásoló makrogazdasági tényezők megítélése a belföldi keresletet kivéve javult a júniusi eredményekhez viszonyítva. A fél évvel ezelőtti értékekhez képest a az árfolyam változás, valamint a finanszírozási források árának hatását értékelték kevésbé negatívra a vállalatok. A fél évvel ezelőtti felméréshez képest a következő változások állapíthatóak meg: Habár a finanszírozási források ára továbbra is az egyik leginkább akadályozó tényező, ennek a megítélése javult a leginkább (közel 0,3 pontot), ami összhangban van a megfigyelhető piaci folyamatokkal, a kamatok csökkenésével. Ezzel szemben a forrásokhoz való hozzáférés változatlanul erős akadály, ami jelzi, a hogy a költségek csökkenésével párhuzamosan a hitelkihelyezés nem bővült. 15

Szintén javult az árfolyam, mint a vállalat működési környezetét meghatározó tényezőjének megítélése, amelyet korábban a források után a legsúlyosabb akadályként értékeltek a cégek. A makrogazdasági tényezők közül egyedül a belföldi keresletet értékelték a vállalatok a fél évvel ezelőttinél is rosszabbra. Ágazati különbségek Az agrárvállalatok működését a többi vállalatéhoz képest kiemelten sújtja az elégtelen belső kereslet: a júniusi értékhez képest 0,6 ponttal alacsonyabbra értékelték ez a tényezőt (1,8). Kisebb visszaesést kellett az ipari cégeknek is elszenvedniük (2,2 helyett 2,0), míg a szolgáltató cégek számára a kereslet valamelyest élénkült (2,2-ről 2,3-ra). A külföldi kereslet esetében a trend hasonló, a visszaesés mértéke azonban a mezőgazdasági cégek esetében kisebb volt (2,6-ról 2,2), míg az ipari cégek a fél évvel ezelőttihez hasonlóra értékelték (2,4), a szolgáltató vállalatok pedig ebben az esetben is kisebb élénkülésről számoltak be (2,3 helyett 2,4). 2,7 A kereslet megítélése a különböző ágazatokban 2,4 2,1 1,8 1,5 VI XI VI XI VI XI VI XI VI XI VI XI I I Mezőgazdaság Szolgáltatószektor Mezőgazdaság Szolgáltatószektor Belföldi kereslet Külföldi kereslet Regionális bontásban A vállalati működést befolyásoló tényezők közül mindhárom régió (Közép-, Nyugat- és Kelet- Magyarország) esetében a finanszírozási források ára és az ahhoz való hozzáférés bizonyult a leginkább akadályozónak (ezt a két tényezőt a közép-magyarországi vállalatok értékelték a legrosszabbra). A tényezőkben nincs jelentős (1-2 tizedpontosnál nagyobb) különbség a régiók között. Vállalati méret szerint Több, a vállalati működést meghatározó tényező esetében is különböznek a 250 főnél több embert foglalkoztató nagyvállalatok a többi cégtől: Készleteik alakulását illetően a legnagyobb (1000 főnél többet foglalkoztató) vállalatok pozitív fordulatról számoltak be (3,2). A nagyvállalatok esetében az árfolyam, a termelési költségek alakulása és a versenytársak magatartása is kevésbé negatívan alakult, mint a mikro-, kis- és középvállalatok számára. A finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést a nagyvállalatokon belül az 1000 főnél többet foglalkoztató vállalatok értékelték a legrosszabbra (1,8). 16

Vállalatok piaci helyzete Vállalati eredmények alakulása A vállalati eredmények az elmúlt egy évben átlagosan 4-5%-kal csökkentek. A válság, illetve az ahhoz való vállalati alkalmazkodás kényszere felértékelte a pénzügyi tervezés és stabilitás, valamint a megfelelő kapacitáskihasználtság szerepét a vállalati versenyképességet meghatározó tényezőkön belül. Ezt a változást és a versenyképességen keresztül a vállalati eredményeket jelentős mértékben befolyásolni tudó két tényező fontosságát az MFB vállalati felmérésének eredményei is visszaigazolták. Azok a vállalatok, amelyek stabilabb pénzügyi helyzettel rendelkeztek és kevésbé függtek a külső finanszírozástól, azoknak jellemzően az előző egy évhez képest is inkább sikerült megtartani, vagy akár javítani is piaci pozíciókon, mint azoknak, amelyek nemcsak a beruházásaikhoz, fejlesztéseikhez, de a folyó kiadások fedezéséhez is külső segítségre szorultak. A következő 12 hónapban pedig azok a cégek számítanak jellemzően növekedésre, amelyek az elmúlt egy évben működésüket átszervezték, a megváltozott piaci igényeknek megfelelően átalakították. Ezek a cégek a következő egy évben is terveznek beruházást, amit elsősorban a külső kereslet várható növekedése mozgat. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Piaci pozíció az előző évhez képest és a vállalatok külső forrásigénye Folyóköltségek fedezésére sem elég Saját forrás nem elég beruházásra Nincs szüksége külső forrásra Az elmúlt 12 hónap vállalati eredményeinek másik jelentős tényezője a vállalatok kapacitáskihasználtságának helyzete. Azok a cégek, amelyek eredményeik csökkenéséről számoltak be az elmúlt egy év viszonylatában, jellemzően kapacitásfelesleg mellett működnek. Az 5%-nál nagyobb eredménycsökkenést elkönyvelő cégek 31,9%-a jelentős, további 29,8%-a szezonális kapacitásfelesleggel küzd. Ezzel szemben az 5%-nál nagyobb eredmény növekedést elérő cégek 47,1%-ának megfelelő a kapacitáskihasználtsága, 23,5%-uk gyakori vagy átmeneti kapacitáshiányról is beszámolt. 3 3 A teljes mintában a vállalatok 23,6%-ának van jelentős kapacitásfeleslege, 26,4% szezonális kapacitásfeleslegről 28,7% pedig szezonális kapacitáshiányról számolt be. A vállalatok 11,7%-ának megfelelő a kapacitáskihasználtsága, míg 1,0% gyakori kapacitáshiányról számol be; 8,6% pedig tevékenységének szezonális jellege miatt (agrár cégek jellemzően) szezonálisan kapacitásfelesleggel és hiánnyal is küszködik. 17

Összefüggés fedezhető fel a piaci kilátások és az elmúlt egy év beruházásainak célja között. A következő egy évben a keresletnövekedést váró vállalatok az átlagosnál sokkal inkább aktív beruházási politikát folytattak, amivel a válságkezelés mellett a versenyképességüket is javították: innovatív beruházások mellett a válság teremtette új kihívásoknak megfelelően alakították át a működésüket, bővítették tevékenységüket, vagy akár profilváltásba, illetve szélesítésbe kezdtek. A stagnálást vagy csökkenést váró cégek viszont passzív újításokat (pl. költségcsökkentés) vezettek be, amellyel elsősorban költségeket igyekeztek csökkenteni, így az ő kilátásaik nem, legfeljebb a túlélési esélyeik javultak. 60% Vállalati eredmények a következő egy évben és az elmúlt év beruházésainak célja 50% >5% csökken 40% 0-5% csökken 30% Nem változik 20% 0-5% nő 10% >5% nő 0% Minta átlag Reorganizáció Termelés ill. szolgáltatások bővítése Provilváltás, szélesítés Költségcsökkentés Szintén erős kapcsolat van a vállalatok várható eredményei és a beruházási szándék között. Azon cégek között, amelyek további eredménycsökkenést várnak a következő 12 hónapban, 28,7% biztosan nem, míg további 8,5% valószínűleg nem hajt végre beruházást. Ezzel szemben a jelentős, 5%-os növekedésben bízok között a biztosan beruházók aránya eléri 58,6%-ot (a teljes mintában a biztosan beruházók aránya 36,5%). 100% 80% 60% 40% 20% 0% Vállalati eredmények a következő egy évben és a beruházási tervek >5% csökken 0-5% csökken Nem változik 0-5% nő >5% nő Biztosan beruház Valószínűleg igen Kivár Valószínűleg nem Biztosan nem 18

I. A vállalati eredményeik növekedésében bízó cégek között a beruházás legfontosabb motivációja egyértelműen a várható külső kereslet bővülése (az átlagos beruházóknál 0,4 ponttal magasabb) és fontos szempont, hogy a növekvő bevételek tették lehetővé, vagyis nem külső forrásból tervezik. A következő típusú vállalatok tartoznak ebbe a csoportba: Ágazat szerint: az ipari vállalatok vannak a mintához képest felül reprezentálva (54% a 40,4%-joz képest), míg a szolgáltató vállalatok alul (39,1% az 51,8%-kal szemben). Regionálisan: nincsenek eltérés a mintához Vállalati méret alapján: nincs jelentős eltérés, de inkább a közepes és nagyvállalatok tartoznak ebbe a csoportba. Tulajdonosi szerkezet szerint: a 100%-ban belföldi tulajdonú vállalatok alul, míg a (kisebbségi vagy többségi) külföldi tulajdonban lévő cégek felül, az állami tulajdonú vállalatok a mintában betöltött arányuknak megfelelően vannak reprezentálva. II. A vállalati eredményeik további csökkenésével számoló cégek számára a többi vállalathoz hasonlóan a beruházások legfőbb akadálya a gazdasági válság miatt csökkenő kereslet és a piaci bizonytalanság. Különbség azonban, hogy egyrészt az ő körükben ezek az indokok erőteljesebbek, másrészt az átlagoshoz képest sokkal súlyosabb hátráltató tényező, hogy úgy gondolják, a fejlesztett, kibővített kapacitásokkal történő termelésnövekedésre sem lenne kereslet. A következő típusú vállalatok tartoznak ebbe a csoportba: Ágazat szerint: elsősorban szolgáltató cégek. Vállalati méret alapján: mikro- és kisvállalatok. Tulajdonosi szerkezet szerint: elsősorban a belföldi magántulajdonban lévő cégek. Belföldi értékesítés Belföldi piaci pozíció A vállalatok 30,8%-a rosszabbnak, 21,5%-a jobbnak, míg 47,7%-a változatlannak ítéli meg belföldi piaci pozícióját az előző évhez képest, ami javulást jelent a nyári felméréshez képest: akkor 40,4% számolt be romlásról, 41% változatlanságról és mindössze 18,6% javulásról. Ágazati különbségek A mezőgazdasági vállalatok jeleztek legnagyobb arányban pozícióromlást (37,8%), míg a szolgáltató cégek között a legalacsonyabb ez az arány (28,8%). Az ipari vállalatok 32,0%-ának romlott, 46,1%-ának nem változott, 21,9%-ának javult a piaci helyzete A szolgáltató cégek között legmagasabb (22,5%), míg az agrárcégek esetében a legalacsonyabb (13,5%) azoknak az aránya, amelyek a válság kínálta lehetőséggel élve javítottak belföldi pozícióikon. 19

Regionális bontás A közép-magyarországi vállalatok között található a legtöbb olyan vállalat (30,3%), amelyek javulásról számoltak be. A nyugat-magyarországi vállalatok körében a legmagasabb azok aránya, amelyeknek nem változott a piaci pozíciója A kelet-magyarországi vállalatok 35,6%-ának ugyanakkor romlottak piaci pozíciói. Vállalatok belföldi piaci pozíciója a az előző évhez képest regionális bontásban Romlott Változatlan Javult Közép-Magyarország 31,0% 38,7% 30,3% Nyugat-Magyarország 24,5% 60,4% 15,1% Kelet-Magyarország 35,6% 44,8% 19,5% Vállalati méret szerint Továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók vállalati méret alapján: a piaci pozíció megingásáról jellemzően a mikro- és kisvállalatok számolnak be, bár a fél évvel korábbihoz képest jelentősen kisebb arányban. A mikrovállalatok esetében 48%-ról 39%-ra csökkent a piaci pozíció romlását elszenvedő cégek aránya miközben 14% helyett 23%-uk javulást érzékelt az elmúlt egy év tekintetében. A kisvállalatok esetében 46,2-ről 33%-ra esett vissza a piaci pozíciótvesztők aránya. A közepes méretű vállalatok körében megugrott (39,8%-ról 52,4%-ra) a változatlan piaci pozícióról beszámoló cégek aránya A nagyvállalatok 25,3%-ának javultak a piaci pozíciói az egy évvel korábbihoz képest, szemben a fél évvel ezelőtti 20,7%-kal. Belföldi értékesítést meghatározó tényezők A belföldi értékesítési bevételeket befolyásoló legfontosabb három tényezőben nem történt változás. A változás abban figyelhető meg, hogy a külső tényezőkkel szemben (forint árfolyam gyengülése, erősödése) egyre fontosabbak a piaci tényezők, mint a termék/szolgáltatás ára és minősége, vagy az általános kereslet. Ez utóbbiak értéke 0,1-0,2 ponttal nőtt, míg az árfolyam bevételeket befolyásoló jelentősége (0,2-0,3 ponttal csökkent. A legfontosabb 3 tényező: 1. termék/szolgáltatás ára (4,2) 2. általános kereslet változása (4,2) 3. költségek alakulása (3,9) Ágazati különbségek Mezőgazdaság: a többi ágazathoz képest inkább ár- és költségérzékenyebb, ugyanakkor a termék/szolgáltatás minősége és ismertsége kevésbé számít (utóbbi 0,7 ponttal alacsonyabb a mintaátlagnál) a termék minőségében jelentős különbségek a növénytermesztés és az állat, illetve halgazdálkodás területén: az előbbi cégek számára ez a legkevésbé fontos (2,4), míg utóbbiak számára sokkal inkább (3,3). A felmérésbe bevont vállalatok minta átlaga: 3,6. 20

Ipar: a következő különbségek figyelhetők meg az ipari szektoron belül: Gépgyártás: a termék ára kevésbé (3,6), míg a minőség és az ismertség az átlagnál fontosabb (4,4-4,4). Járműgyártás: az ár és a költségek alakulása kevésbé fontos (3,7 és 3,3), míg a forint gyengülése fontos bevételt alakító tényező (3,6). Fa- és fémfeldolgozás: az átlagnál fontosabb az árfolyam erősödése (3,5, illetve 3,6) Élelmiszer: a termék minőségének fontossága sokkal fontosabb, mint a minta egészében (4,2 a 3,6-tal szemben). Szolgáltatás: a szolgáltató cégek számára a legfontosabb tényező az általános kereslet (4,3) és csak utána az ár (4,2), illetve az átlagnál fontosabb a szolgáltatás ismertsége (3,7). Nagykereskedelem: az átlagnál fontosabb a szolgáltatás minősége (4,0). Kiskereskedelem: legfontosabb tényező az általános kereslet változása (az egész mintában kiemelkedő 4,7). Regionális bontás Nincsen jelentős eltérés a régiók között a belföldi értékesítést befolyásoló tényezőkben. Vállalati méret szerint A mikro- és kisvállalatok bevételeit elsősorban az általános kereslet befolyásolja (4,3-4,3) A középvállalatok és nagyvállalatok számára pedig az átlagosnál jobban számít a termék/szolgáltatás ára (4,3 és 4,3) A nagyvállalatoknak a többi vállalathoz képest kevésbé számít a költségek alakulása (3,5) és az általános kereslet változása (3,9) A mikrovállalatok számára a többi céghez képest fontosabb a termék/szolgáltatás ismertsége (3,8) Tulajdonosi szerkezet alapján Állami vállalatok: általános kereslet és az árfolyamváltozás kevésbé (3,9 és 2,4, 2,5) számít az állami tulajdonban lévő cégek számára. Utóbbi nem meglepő, ugyanis ebben a körben a szolgáltató vállalatok vannak felülreprezentálva, azonban ez azt is jelenti, hogy alapvetően kereslet érzékeny szolgáltató szektorban az állami tulajdon meghatározó tényező. Belföldi és kisebbségi külföldi tulajdonú cégek: az általános kereslet és a termék/szolgáltatás ismertség az átlagnál fontosabb (4,2 és 3,7, illetve 4,2 és 3,6). Többségi külföldi tulajdonú vállalat: költségek alakulása kevésbé számít (3,6). Belföldi értékesítési árak A vállalatok az elmúlt évet tekintve átlagosan 1%-os árcsökkenésről számoltak be, míg a következő 12 hónap viszonylatában az árak változatlanságát várják. Jelentős különbség fedezhető fel azonban a különböző ágazatok között. Mezőgazdaság: az agrártermékek ára a vállalatok értékelése alapján 5-6%-os csökkent, míg a következő egy évben a mezőgazdasági cégek is az árak változatlanságával számolnak. Növénytermesztés: az elmúlt egy évben ez a vállalati kör szenvedte el a legnagyobb (10%-ot is meghaladó) árcsökkenést, ami összhangban van a nemzetközi piacokon érvényesülő tendenciákkal 21

Állattenyésztés és halgazdálkodás: az elmúlt 12 hónapos 3-4%-os árcsökkenés után várhatóan a következő évben nem változnak az árak. Ipar: az ipari termékek értékesítési ára az elmúlt 12 hónapban 2-3%-kal csökkent, míg a következő évben ez a vállalati kör is az árak szinten maradását várja. Jelentősebb ágazaton belüli eltérések: Fémfeldolgozás: 5%-ot meghaladó értékesítési árcsökkenés az elmúlt 12 hónapban. Gépgyártás: 3-4%-os árcsökkenés egy év alatt. Járműgyártás: az idei 3-4%-os árcsökkenés után további 3%-os mérséklődéssel számolnak. Építőipar: mindössze 1%-os árcsökkenés az elmúlt egy évben. Szolgáltatás: a legkisebb, 0,5%-os árcsökkenést könyvelte el a szektorok között az elmúlt egy évben és jövőre minimális, legfeljebb 0,5%-os növekedéssel számolnak a szolgáltató vállalatok. Nagykereskedelem: az elmúlt egy évben a nagykereskedelmi értékesítési árak minimális mértékben (0-0,5%) emelkedtek. A következő 12 hónapban az áremelkedés a várakozások alapján 0,5% körül alakul majd. Kiskereskedelem: az általános kereslet visszaesésével párhuzamosan a kiskereskedelmi árak a többi szolgáltató cég értékesítési áraihoz képest nagyobb mértékben, 1%-kal estek. Jövőre azonban minimális (0-0,5%-os) növekedést várnak. Belföldi értékesítés forgalma A belföldi értékesítési forgalom az egész gazdaságban jelentősen (29,7 pont a 0-100-as skálán) visszaesett az elmúlt egy évben, és a vállalatok várakozásai alapján további kisebb mértékű (40,3) mérséklődés várható a következő 12 hónapban. A fél évvel ezelőtti felméréshez képest megállapítható, hogy kismértékben, de tovább csökkent a hazai vállalatok forgalma, ami egyrészt azt jelzi, hogy a hazai recesszió most éri el mélypontját, másrészt a válságból való kilábalás legkorábban a jövő év végén kezdődhet el. Regionális különbségek alapvetően nem figyelhetőek meg a belföldi forgalom elmúlt évi és jövő évi várható alakulásában. Vállalati méret alapján hasonlóan az előző felméréshez a mikro és nagyvállalatok szenvedték el a legnagyobb visszaesést. Azonban a különbség a kis- és középvállalatokhoz képest csökkent, vagyis ez alapján sem lehet szignifikáns eltéréseket megállapítani. A tulajdonosi szerkezet vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a belföldi és külföldi tulajdonú vállalatok között nincs különbség, ezzel szemben az állami cégek stabilabb piaci pozícióik révén - kisebb forgalomkiesésről számoltak be. Ágazati különbségek Mezőgazdaság: az elmúlt egy évben az agrárvállalatok forgalma az átlagosnál kisebb ütemben (33) csökkent, és a várakozásaik alapján további mérséklődés (39,6) várható 2010-ben. Növénytermesztés: súlyos, az átlagot jóval meghaladó (15,6) forgalomcsökkenést szenvedett el az elmúlt 12 hónapban, és a többi ágazathoz képest a jövő év is nehezebb lesz a növénytermesztő cégek számára (36,2) Állat és halgazdálkodás: a növénytermesztéssel szemben az elmúlt egy évben nem szenvedett el forgalom csökkenést (ez az egyéb szektorokhoz képest is figyelemreméltó eredmény), és jövőre is mindössze minimális (44,3) forgalommérséklődéssel számolnak a hazai állattenyésztők. Ipar: a három szektor közül a legsúlyosabb (27,6) forgalom visszaesést az ipari cégek szenvedték el az idén, azonban 2010-re ez az ágazat várja a legkisebb (43,3) mérséklődést. 22

Értékesítési forgalom alakulása (0-100-as skála) Elmúlt egy év Következő egy év Járműgyártás 16,5 Fémfeldolgozás 36,3 Gépgyártás 21,2 Építőipar 38,1 Fémfeldolgozás 21,2 Gépgyártás 45,0 Fafeldolgozás 23,5 Járműgyártás 49,2 Építőipar 32,1 Fafeldolgozás 50,4 Élelmiszeripar 40,5 Élelmiszeripar 54,3 Szolgáltatás: az előző 12 hónapban a forgalomban bekövetkezett csökkenést (30,7) további, de kisebb ütemű mérséklődés követi (38,2). Az elmúlt egy évben a nagy- és kiskereskedelem területén nem volt különbség (hasonló mértékű volt a visszaesés), azonban a kiskereskedelem a stagnáló belső kereslet miatt további súlyos forgalom csökkenéssel számol. Külföldi értékesítés A mintában szereplő 483 vállalatból 244, azaz a cégek 50,5%-a folytat exporttevékenységet. A külföldi értékesítés aránya a teljes árbevételen belül azonban 66%-uk esetében nem éri el az 50%-ot, 10,7% esetében 50-75%, 15,6%-nál 75 és 100% közé esik, míg az exportáló cégek 7,8%-a (19 vállalat, a teljes minta 4%-a) kizárólag külföldi értékesítésre termel, illetve szolgáltat. Ágazati különbségek Az exportáló cégek ágazati megoszlása a mintától eltérő képet mutat: a mezőgazdasági vállalatok valamelyest nagyobb arányban képviseltetik magukat (9,0%), az ipari vállalatok azonban erősen felül (55,3%), míg a szolgáltató cégek erősen alul (35,6%) vannak reprezentálva. Eltérés van a szektorok között abban is, hogy milyen arányt képvisel a külföldi értékesítés a vállalatok teljes árbevételén belül. A külföldi értékesítéssel is rendelkező agrár- és szolgáltató cégek esetében az exportbevétel a teljes árbevételen belül jellemzően 50%-nál alacsonyabb arányt ér el, míg az ipari vállalatok termelése sokkal inkább külföld-orientált. A külföldi értékesítés aránya a teljes árbevételen belül a különböző ágazatokban 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás 0-10% 10-50% 50-100% 23

Regionális bontás A mintához képest a külföldi értékesítéssel (is) rendelkező vállalatok földrajzi eloszlásában a középés nyugat-magyarországi cégek felül, a kelet-magyarországi cégek pedig alul vannak reprezentálva. A külföldi értékesítés a nyugat-magyarországi vállalatok teljes árbevételében képviseli a legnagyobb hányadot (átlagosan 41,2%), a kelet-magyarországiak esetében ez az arány 40,7%, míg a középmagyarországi cégek körében mindössze 28,6%. Vállalati méret szerint Az exportáló vállalatok között a mintához képest a mikrovállalatok alul, míg a nagyvállalatok felül vannak reprezentálva. A kis- és közepes méretű cégek közel a mintához hasonló arányban szerepelnek. A mintában szereplő vállalatok legfontosabb exportpiacai Az exportáló vállalatok közel 90%-a a nyugat-európai piacokon jelen van termékeivel és szolgáltatásaival, ezen belül is a régi EU tagállamok a mintában szereplő exportőrök 70,9%-ának jelentenek értékesítési piacot. Összesen 81 vállalat nincs jelen egyik nyugat-európai országban sem és mindössze 21 vállalat (9,2%-a az exportáló vállalatoknak) szerepel a mintában, amelyik sem nyugat-európai, sem kelet-közép-európai kapcsolatokkal nem rendelkezik. A külföldi értékesítés célországai és az ott jelenlévő vállalatok aránya Régi EU tagok (Nyugat-Európa) 70,9% Svájc, Norvégia, Izland 7,0% 2004 óta csatlakozott EU tagok 48,0% Kína 3,1% (Kelet-Közép-Európa) Balkáni országok 10,6% Egyéb távol-keleti ország 2,6% Észak-Amerika 7,9% Egyéb (Közép- és Dél-Amerika, Észak- Szovjet utódállamok 7,9% Afrika, Közel-Kelet) 3,1% Külföldi piaci pozíció A mintában szereplő exportőr vállalatok külföldi piaci pozíciói közepes mértékben romlottak: 50,1% számolt be rosszabb, 29,5% változatlan és mindössze 19,8% jobb külföldi piaci lehetőségekről az előző évhez képest. Ágazati különbségek Mezőgazdaság: az exportáló agrárcégek külföldi pozíciói romlottak a legkevésbé a többi ágazathoz képest (44,3): 36,3% romlásról, ugyanakkor közel 32% export pozícióink javulásáról számolt be. Ipar: a hazai ipari vállalatok (vagyis a leginkább export orientált ágazat) számoltak be a legjelentősebb piacvesztésről: 59,1% piaci helyzet romlott az előző évhez képest, közel 20% szerint a jelenlegi pozíciója külföldön kifejezetten rossz. Szolgáltatás: az agrárcégekhez hasonlóan a szolgáltató vállalatok külföldi helyzete is mérsékelten romlott (43,4): ezek a vállalatok számoltak be legnagyobb arányban (39,7%) változatlan piaci pozíciókról 24

Regionális bontásban Legkevésbé a közép-magyarországi export-cégek külföldi piaci helyzete romlott (41,5), ezeket követik a nyugat-magyarországi (39,1), majd a kelet-magyarországi (36,3) vállalatok. Közép-Magyarország: vállalatok 45%-ának romlott, 33,8%-ának változatlan, míg 21,2%-ának javultak az export pozíciói. Nyugat-Magyarország: a nyugat-magyarországi exportőrök 50%-ának romlott, 29%-nak változatlan, míg 21%-ának javult a külföldi piaci pozíciója Kelet-Magyarország: a legnagyobb arányban a kelet-magyarországi vállalatok számoltak be a külföldi piaci lehetőségeinek szűküléséről (56,3%), és mindössze 17,5%-nak javult a helyzete. Vállalati méret alapján A 250 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatok külföldi piaci helyzete hasonló mértékben mérsékelten romlott az elmúlt 12 hónap folyamán (mikro: 40,5, kis: 40,6, közepes vállalat: 40,1). Ezzel szemben a nagyvállalatok (amelyek árbevétele legnagyobb mértékben függ a külföldi értékesítéstől) jelentős piacvesztést voltak kénytelenek elkönyvelni: 33,7. A nagyvállalatok 60%-ának romlottak az exportpozíciói (22,5%-nak sokat), és mindössze 14,2% tudott javulásról beszámolni. Külföldi értékesítést meghatározó tényezők A belföldi és külföldi értékesítést meghatározó tényezők között nagyobb eltérés a termék/szolgáltatás minősége, a az általános kereslet és a költségek megítélésében van: az első kettőt a külföldi értékesítés szempontjából fontosabbnak, míg a harmadikat kevésbé fontosnak ítélték a vállalatok. A fél évvel ezelőtti eredményekhez képest sem a sorrendben, sem az egyes tényezők értékelésében nem történt változás. Exportbevételt befolyásoló legfontosabb tényezők: (5 nagymértékben, 1 kismértékben) 1. Általános kereslet (4,4) 2. Termék/szolgáltatás ára (4,1) 3. Termék/szolgáltatás minősége (4,0) Ágazati eltérések Mezőgazdaság: az általános kereslet (4,5) után a legfontosabb tényező a termék ára (4,4). Növénytermesztés: az ár helyett fontosabb a minőség (4,2, illetve 4,3) Állattenyésztés és halgazdálkodás: a külföldi értékesítés során inkább az ár, mint a minőség számít (4,4 és 4,1). Ipar: számottevő különbségek figyelhetők meg a különböző iparágakban: Élelmiszeripar: elsősorban a termék ára (4,4) számít, majd az általános kereslet (4,3) és a forint gyengülése (4,3) befolyásolja az exportbevételt. A minőség mindössze a negyedik legfontosabb tényező (4,1) Fafeldolgozás: alapvetően az általános kereslet határozza meg az exportbevételt (4,9), majd az ár (4,3). A minőség csak közepesen fontos (3,9) Fémfeldolgozás: az általános kereslet (4,5) mellet a költségek alakulása döntő (4,3). Az ár és a minőség egyaránt fontos tényezők (4,0 4,0). 25

Gépgyártás: a kereslet (4,6) után a minőség határozza meg a külföldi értékesítés alakulását leginkább (4,5). Járműipar: a kereslet (4,1) után a minőség (3,9) és az ár (3,8) meghatározó tényezők. Építőipar: a három legfontosabb tényező az ismertség (4,1), a kereslet (4,1) és a minőség (4,0). Szolgáltatószektor: jelentős különbségek a nagy- és kiskereskedelem között: Nagykereskedelem: a kereslet (4,5) után az ár a döntő tényező (4,4) az exportbevétel alakulásában, míg a minőség csak közepesen fontos (3,7) Kiskereskedelem: a külföldi értékesítésben az általános kereslet (4,6) és az árfolyam változása (4,2) játszanak kiemelkedő szerepet, míg az ár és a minőség kevésbé (3,6-3,6). Külföldi értékesítési árak A felmérésben szereplő vállalatok megítélése alapján a belföldi értékesítési árakhoz hasonló mértékben csökkentek az elmúlt 12 hónapban a külföldi árak is (38,9 szemben a belföldi 39,7-tel). Azonban az ágazatok között jelentős eltérések vannak: a legkisebb árzuhanást a szolgáltató cégek számoltak be (45,8), az agrárcégek ezt valamivel meghaladó, de a belföldihez képest sokkal kisebb mértékű árcsökkenést könyveltek a külföldi piacokon (külföldön: 40,9, belföldön: 21,5). A külföldi értékesítési árak csökkenése leginkább az ipari vállalatokat sújtotta: 36,1. Mezőgazdaság: jelentős különbségek a növény- és állattenyésztő vállalatok külföldi értékesítési árai között (21, illetve 50, azaz az Állattenyésztés és halgazdálkodással foglalkozó cégek számára az árak nem változtak). A következő 12 hónapban mindkét mezőgazdasági ágazatban az árak változatlanságát, illetve minimális csökkenését várják külföldön (45,8, illetve 47,2). Ipar: értékesítési árak csökkenése a különböző ipari alágazatokban. Értékesítési árak alakulása a külföldi piacokon (0-100-as skála) Elmúlt egy év Következő egy év Járműgyártás 31,7 Fafeldolgozás 38,3 Fémfeldolgozás 32,1 Gépgyártás 38,3 Élelmiszeripar 33,3 Járműgyártás 43,3 Fafeldolgozás 33,3 Fémfeldolgozás 46,4 Gépgyártás 40,0 Építőipar 48,1 Építőipar 48,1 Élelmiszeripar 50,0 Szolgáltatás: a nagy- és kiskereskedő exportcégek számára az elmúlt egy évben az árak változatlanok voltak, míg a következő 12 hónap során csökkenéssel számolnak (42,3, illetve 40,0). Külföldi értékesítés forgalma A mintában szereplő hazai exportőr cégek külföldi értékesítési forgalma jelentős mértékben csökkent az elmúlt 12 hónap során (37,3), míg a következő egy évben stagnálás várható (50,4). A szektorok között itt is jelentős eltérés mutatkozik: mezőgazdaság (44,3 és 57,3), ipar (33,8 és 48,3) és szolgáltatás (41,6 és 52,3). A júniusi felméréshez hasonlóan jelentős eltérések tapasztalhatóak a külföldi értékesítés elmúlt egy éves forgalmában a vállalati méretkategóriák alapján. A legnagyobb visszaesést az elmúlt egy évben a 26

nagyvállalatok szenvedték el (29,2), míg a mikro-, kis- és középvállalatok forgalomkiesése arányaiban sokkal mérsékeltebb volt (38,3, 37,5 és 42,5). Azonban a nagyvállalatok (főleg a külső konjunkturális folyamatokkal kapcsolatos) válságból való kilábalása révén a 2010-es várakozások már minden vállalati kategóriában hasonlóak: mikro- (53,9), kis- (50,8), közép- (49,8) és nagyvállalat (49,6). Ágazati különbségek Mezőgazdaság: az elmúlt egy évben mérsékelten esett vissza az agrárcégek külföldi forgalma és 2010-re már mérsékelt növekedéssel számolnak. Növénytermesztés: a külföldi értékesítés volumene idén stagnált (50), azonban jövőre a teljes mintában ez a vállalati csoport érheti el a legnagyobb arányú bővülést (70,8) a várakozások alapján. Állattenyésztés és halgazdálkodás: az elmúlt egy évben mérsékelt forgalom visszaesést könyvelhettek el az ágazat export cégei (43,3), jövőre pedig változatlan forgalommal számolnak (50,5). Ipar: az idei jelentős visszaesés után 2010-ben az ágazat helyzete stabilizálódhat és további exportforgalom csökkenésre már nem kell számítani. Értékesítési forgalom alakulása a külföldi piacokon (0-100-as skála) Elmúlt egy év Következő egy év Járműgyártás 20,7 Fafeldolgozás 35,6 Fémfeldolgozás 23,6 Gépgyártás 43,7 Fafeldolgozás 28,3 Fémfeldolgozás 44,3 Gépgyártás 29,3 Építőipar 53,6 Élelmiszeripar 50,0 Járműgyártás 56,3 Építőipar 52,5 Élelmiszeripar 58,3 Szolgáltatás: az idei év forgalomcsökkenése után stagnálás várható a szolgáltató cégek export forgalmában. Nagykereskedelem: jelentős idei forgalom visszaesés után (34,6) mérsékelt további csökkenés 2010-ben (42,3). Kiskereskedelem: az idei stagnáló forgalom után (50) jövőre erőteljes bővülést várnak a cégek (73). Külföldi értékesítés forgalma a célországok bontásában Nyugat-Európa Azok a vállalatok, amelyeknek exportpiacai kizárólag Nyugat-Európához köthetők jelentősebb értékesítési forgalom csökkenést szenvedtek el az elmúlt 12 hónapban, mint az egyéb piacokat ellátó exportcégek (35,5, illetve 41,5). A várakozások azonban már nem mutatnak különbséget a következő egy év viszonylatában (50,6 és 49, 9 szemben). Új Európai Uniós tagállamok (Kelet-Közép-Európa) Azok a vállalatok, amelyek kizárólag a 2004 után csatlakozott országokba exportálnak, a világ többi régiójában tevékenykedő magyarországi cégekhez képest jobb évet zártak és a következő egy évet is optimistán várják (43,4 és 51,6). 27

Balkán A balkáni országokban értékesítő cégek exportforgalma a válság ellenére tovább bővült és várhatóan ez a következő évben is így lesz (56,9 és 53,3). Észak-Amerika és a szovjet utódállamok Az egyik, vagy másik piacon jelen lévő magyar cégek helyzete hasonlóan alakult: az elmúlt 12 hónapban az exportforgalmuk drasztikusan esett (16,1 és 25,6), míg a következő évben mindkét piacon normalizálódhatnak a cégek piaci kilátásai (52,8 és 50,8). Vállalati költségeket befolyásoló tényezők A vállalati költségek alakulását befolyásoló tényezők sorrendjében nem történt változás a fél évvel ezelőtti felméréshez képest. A különböző költségtényezők megítélése a mostani és a fél évvel korábbi felmérésben: 2009. november 2009. június Munkaerő költség 3,9 4,3 Energiaköltség 3,6 3,9 Forint gyengülése 3,4 3,6 Beszállítói verseny 3,4 3,8 Tőkeköltség 3,3 3,5 Forint erősödése 3,3 3,4 Szérianagyság 2,9 3,7 Gyártási technológia 2,6 3,4 Az egyedüli változás a forint árfolyam gyengülésének felértékelődése a vállalati költségeken belül, azonban ez csak relatív értelemben igaz, mivel az átlagosan 0,4 ponttal csökkenő értékekkel szemben, ennek a tényezőnek a megítélése mindössze 0,1 ponttal lett alacsonyabb. A termelés visszafogására és a kapacitáskihasználtság változására (a készletek növekedésére) vezethető vissza, hogy vállalatok a tényezők közül jelentősen kisebb jelentőségűnek értékelték a gyártási technológia és a szérianagyság szerepét (átlagosan 0,7 ponttal mindkét esetben). A tőkeköltség a vállalati költségeken belüli jelentősége általánosságban csökkent (3,3 az akkori 3,5- tel szemben). Kivéve a mezőgazdasági vállalatokat (3,6 helyett 3,8). Ágazati különbségek Mezőgazdaság: a munkaerőköltség után legfontosabb a tőkeköltség (3,8, átlag: 3,3) és a többi ágazatnál fontosabb az energiaköltség (3,7). A többi ágazathoz képest kevésbé fontos a beszállítói verseny (2,8). Növénytermesztés: a tőkeköltség (4,1) és az energiaköltség (3,9) a többi agrárcéghez képest is fontosabb költségtényező. Állattenyésztés és halgazdálkodás: az árfolyam gyengülése (2,5) alacsony importhányad miatt, a beszállítói verseny jelentősége is elhanyagolható (2,3). Ipar: a munkaerőköltség mellett a beszállítói verseny nagyon fontos (3,7-3,7) és az átlagosnál sokkal fontosabb az iparág jellegéből adódóan a szérianagyság. Fémfeldolgozás és gépgyártás: a munkaerőköltség kevésbé (3,4 és 3,5), a beszállítói verseny az átlagosnál fontosabb (3,8 és 4,0). 28

Járműgyártás: a munkaerőköltség kevésbé (3,5), míg a szérianagyság (3,9) és forintgyengülés (3,7) magas importhányad miatt fontosabb. A tőkeköltség a járműgyártó vállalatok esetében a kevésbé fontos tényezők közé került (2,9). Ez magyarázható a magas külföldi tulajdonhányaddal (a mintában szereplő jármű- és jármű-alkatrészgyártó cégek 65%-a többségi külföldi tulajdonban van), mivel ezek a cégek jellemzően a külföldi anyavállalaton keresztül jutnak finanszírozási forráshoz. Élelmiszeripar: a leginkább költségérzékeny iparág (minden tényezőt az átlagosnál magasabbra értékeltek az ilyen típusú cégek). A legfontosabb költségtényezők a következők: energiaköltség (4,2) és tőkeköltség (4,0). Építőipar: a különböző tényezők megítélése átlagos, egyedül a beszállítói verseny értéke magasabb (3,9). Szolgáltatás: a többi ágazathoz képest a szolgáltatási szektorra jellemző különbségek alapvetően ágazat-specifikusak: a munkaerőköltség jobban (4,0), míg a technológia és szérianagyság sokkal kevésbé (2,2 és 2,5) számít. Kiskereskedelem: a többi szektoron belüli vállalathoz képest a munkaerőköltség (4,4), az energiaköltség (3,9) és a beszállítói verseny számít jobban. Nagykereskedelem: a munkaerőköltség kevésbé (3,8) a forint gyengülés (3,8) jobban befolyásolja a nagykereskedelmi cégek költségeit. Regionális bontás Alapvetően nem fedezhetők fel jelentős különbségek a vállalati költségeket meghatározó tényezőkben a három régió között. A közép-magyarországi vállalatok számára mind a tőkeköltség (3,1), mind az energiaköltség (3,2) kevésbé jelentős, mint a nyugat-, illetve kelet-magyarországi vállalatok számára (3,4 és 3,8, illetve 3,4 és 3,7). Vállalati méret szerint Nincs jelentős különbség a költségtényezők megítélésében vállalati méret alapján. Az 1000 főnél többet foglalkoztató vállalatok esetében az átlagnál fontosabb a munkaerőköltség (4,2) és az energiaköltség (3,9). Ez abból adódik, hogy a mintában szereplő legnagyobb vállalatok egyik része a szolgáltató szektorban tevékenykedik (ami a többi ágazathoz viszonyítva érzékenyebb a munkaerőköltségre), a másik részét pedig a nagy ipari vállatok adják, amelyek működésük során jelentős energiát vesznek igénybe. Az előző felméréshez képest nagyobb változás a nagyvállalatok esetében a tőkeköltség és az energiaköltség megítélésében történt: mindkettő csökkent, előbbi 3,5-ről 3,0-ra, utóbbi 4,4- ről 3,8-ra. Tulajdonosi szerkezet alapján A vállalatok tulajdonosi szerkezete meghatározó a költségeket befolyásoló tényezők értékelésében. A külföldi tulajdonossal rendelkező vállalatok a munkaerőköltséget alapvetően alacsonyabbra értékelik, mint a belföldi tulajdonú vállalatok. Ez egyrészt arra utal, hogy hatékonyabb ezeknek a vállalatoknak a működése, másrészt azokban az iparágakban jellemző a külföldi tulajdon (fémfeldolgozás, gépgyártás, járműipar), ahol alapvetően a munkaerőköltség kevésbé meghatározó tényező. Vagyis a külföldi vállalatok már nem elsősorban az alacsony munkabér miatt telepítik Magyarországra a tevékenységüket. A többségi külföldi tulajdon mellett működő vállalatok számára a tőkeköltség sem jelentős tényező (jellemzően az anyavállalattól és nem a piacról szerzi be a működéséhez szükséges forrásokat). 29

Ugyanakkor a külföldi tulajdonú cégek export-orientáltságuk révén jelentősen függnek a forint árfolyam ingadozásától. Az állami vállalatok számára a beszállítói verseny elhanyagolható, ami alapvetően abból adódik, hogy ezek a cégek jellemzően a szolgáltató szektorban tevékenykednek. A gyártási technológia és a szérianagyság értékelésében a különbséget alapvetően az iparági eltérések okozzák. 4,0 Vállalatok tulajdonosi szerkezete és a költségeket meghatározó tényezők 3,5 3,0 2,5 2,0 Belföldi Állami Kisebbségi külföldi Többségi külföldi 30

Beruházás 2010-ben a válaszadó vállalatok 36,5%-a biztosan, 18,2%-a valószínűleg hajt végre beruházást elmondásuk szerint. Júniusban 41,6 ill. 16,5% nyilatkozott ugyanígy a 2010. júniusig tartó időszakra előretekintve, azaz az utóbbi fél évben némileg csökkent a határozott beruházási szándékkal bíró vállalatok aránya. A felmérés alapján két vállalati tényező alapvetően meghatározza a vállalatok beruházási terveit: az egyik a vállalatokra jellemző általános vállalati innovációs rugalmasság (amely iparági sajátosságok és vállalati stratégiai célok eredménye), a másik pedig a vállalati termelőkapacitások alakulása (ez pedig piaci, keresleti folyamatokra ill. a vállalati méretre vezethető vissza). A következő 12 hónapra megfogalmazott beruházási szándék okaként a vállalatok általános innovációs attitűdje az egyik meghatározó tényező: a 2010-ben beruházó vállalatok 88,5%-a 2009- ben is hajtott végre beruházást, míg a fejlesztéseket nem tervező vállalatok 70,6%-a 2009-ben nem végzett beruházást. Az előző 12 hónapban beruházást végrehajtó vállalatok aránya a következő 12 hónapra irányuló beruházási tervek szerint 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 88,5% 11,5% Tervez beruházást 74,7% Valószínűleg tervez 71,1% 25,3% 28,9% Felmerült 57,5% 42,5% Nem valószínű 29,4% Végrehajtott beruházást az elmúlt 12 hónapban Nem hajtott végre beruházást az elmúlt 12 hónapban 70,6% Nem tervez A másik meghatározó szempont a szabad kapacitások alakulása. A kapacitáshiány erősödése a beruházások felgyorsítása irányába hajtja a magyarországi vállalatokat. A gyakori ill. folyamatos kapacitáshiánnyal szembesülő vállalatok 60%-a, jelentős kapacitásfelesleggel rendelkező vállalatoknak azonban csak 32,7%-a tervez biztosan beruházást a következő egy évben. 31

70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az előző 12 hónapban beruházást végrehajtó vállalatok aránya a következő 12 hónapra irányuló beruházási tervek szerint 32,7% 35,7% 38,7% 39,3% Jelentős kapacitásfelesleg Szezonális kapacitásfelesleg Megfelelő kapacitáskínálat Olykor kapacitáshiány lép fel 60,0% Gyakori/folyamatos kapacitáshiány A magyarországi beruházások dinamizálása 2009 végén előretekintve két irányból történhet a következő években: az általános vállalati innovációs hajlandóság ösztönzésével (horizontális támogatások szélesítése, stratégiailag kijelölt iparágak kiemelése stb.). Ezáltal hosszú távon lehet javítani a vállalati beruházási hajlandóságot s minőségileg átalakítani a vállalatok termelési struktúráját, a másik dimenzió a piaci, keresleti feltételek javulása. A külső és belső növekedés erősödése javítja a beruházási motivációt, azonban ezen a téren a magyar gazdaságpolitika mozgástere kisebb, meghatározóak ugyanakkor a nemzetközi keresleti feltételek alakulása. Ilyen impulzusok révén elsősorban a méretbeli adottságokból fakadó akadályokat tudják a vállalatok leküzdeni, a minőségi korlátokat azonban nehezebben. Beruházások strukturális meghatározói A következő 12 hónapra vonatkozó beruházási terveket tekintve ágazatilag, regionálisan és vállalatméret szerint is homogenizálódás tapasztalható. Ez azonban nem a magasabb beruházási hajlandóságú vállalati csoportokhoz való felzárkózást jelent, hanem ellenkezőleg: utóbbiak számolnak be az átlagnál nagyobb mértékben a beruházási kedv csökkenéséről. Mindez jelzi, hogy fél év alatt a korábban biztos beruházók egy része vagy meglépte az akkor tervezett beruházásokat, vagy pedig bizonytalanabbá vált a beruházások véghezvitelében. Ágazati bontásban Fél év alatt némileg kiegyenlítődtek az ágazati különbségek, azonban továbbra is a mezőgazdasági szektorban a legnagyobb a beruházási hajlandóság: az agrárvállalatok 42,1%-a biztosan, 23,7%-a valószínűleg, az ipari cégek 37,9%-a biztosan, 21%-a valószínűleg, a szolgáltatószektor vállalatainak 34,6%-a biztosan, 15%-a pedig valószínűleg beruház a következő 12 hónapban. A mezőgazdasági szektoron belül a vad- és erdőgazdálkodásban a legnagyobb a beruházási hajlandóság, a válaszadók valamennyien a valószínű és a biztos beruházást jelölték meg. Az ipart tekintve a válaszok alapján az iparági átlagnál nagyobb a biztosan beruházók aránya a bányászat (60%), a fafeldolgozás, papírtermék és nyomdai tevékenység (53,8%), a vegyi anyag, gumi, műanyag (55,6%), a villamos gép, háztartási készülék (66,7%) és a gépjármű karosszéria, pótkocsi gyártás (66,7%) terén, az építőiparban azonban csak 26,1%. Az 32

eredmények azonban óvatosan értelmezendők, mivel kevés az egyes aljágazatokba tartozó vállalat száma. A szolgáltatószektorban míg a nagykereskedelemben a vállalatok 33,3%-a, addig a kiskereskedelemben csak 20% tervez biztosan beruházást. A beruházási szándék visszaesése leginkább a mezőgazdasági vállalatok körében tapasztalható: míg az ipari és szolgáltatószektorbeli vállalatok esetében 3 százalékponttal, addig az agrárcégek esetében több mint 25 százalékponttal csökkent a biztos beruházók aránya. Novemberi felmérésből az derül ki, hogy egyrészt a finanszírozási költségek elmúlt egy éves alakulását leginkább az agrárcégek tekintik romló tendenciájúnak, másrészt hogy beruházáshoz az agrárszektorban terveznek kiemelkedően legnagyobb arányban (87,5%, szemben az ipar 65 és szolgáltatószektor 63%-hoz) külső forrást bevonni, ami vélhetően szerepet játszik a mezőgazdasági vállalatok beruházásai aktivitásának mérséklődésében. egyik ágazatban sem lehet arról beszélni, hogy korábbi elmaradt beruházásaikat pótolnak be jövőre, vagy pedig korábbi beruházások állnának a jövő évi beruházások útjába, mivel nemcsak a jövő évi, hanem az elmúlt évben végrehajtott beruházásokban sincs jelentős különbözés a szektorok között 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Elmúlt évben beruházást végrehajtó, illetve jövő évben beruházást tervező vállalatok aránya különböző szektorokban 42,1% 23,7% 73,7% 72,7% 37,9% 34,6% 21,0% 15,0% 66,1% Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatószektor Biztosan beruház Valószínűleg beruház Beruházott az elmúlt egy évben Regionális szinten Ugyancsak némi kiegyenlítődés ment végbe a szinte változatlan közép-magyarországi és keletmagyarországi beruházási szándék, illetve a nyugat-magyarországi vállalatok körében tapasztalható beruházási aktivitás csökkenésével: a közép-magyarországi régióban a válaszadó cégek 33,6% mondta biztosra, s további 20,8%-a tartotta valószínűnek a vállalati beruházást a következő 12 hónapban. a nyugat-magyarországi régióban a vállalatok 35,4%-a biztosan, s további 19,4%-a valószínűleg tervez beruházást. Júniusban a régió vállalatainak még több mint fele (50,4%) mondta biztosra beruházási terveit. a kelet-magyarországi vállalatok körében biztosan 39,8%, valószínűleg pedig további 15,1% tervez fejlesztéseket. fél évvel ezelőtti felmérésünkhöz képest így a nyugat-magyarországi helyett a keletmagyarországi vállalatok körében a legerősebb biztos beruházási aktivitás 2010-re vonatkozóan. az ágazati eredményektől némileg eltérően a magyarországi vállalatok regionálisan eltérően reagáltak beruházásaik ütemezésével a válságra: a nyugat-magyarországi vállalatok a többi 33

régióval összevetve nagyobb arányban ruháztak be 2009-ben, ami miatt viszonylag kevesebb beruházásra van szükségük 2010-ben, mint a többi régióban. 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Elmúlt évben beruházást végrehajtó, illetve jövő évben beruházást tervező vállalatok aránya különböző régiókban 33,6% 65,8% 35,4% 74,1% 39,8% 20,8% 19,4% 15,1% 68,6% Közép-Magyarország Nyugat-Magyarország Kelet-Magyarország Biztosan beruház Valószínűleg beruház Beruházott az elmúlt egy évben A vállalati méret Kisebbek (bár továbbra is jelentősek) a különbségek 2009 végén, mint 2009 nyarán: a mikrovállalkozások 23,7%-a határozottan, 12,9%-a valószínűleg; a kisvállalatok 26,9%-a biztosan, 18,6%-a valószínűleg; a középvállalatok 42,9%-a bizonyosan, 21,4%-a valószínűleg és a nagyvállalatok 61,6%-a biztosan, 17,8%-a valószínűleg folytat beruházási tevékenységet a következő 12 hónapban. a következő 12 hónapban a beruházást tervező vállalatok között a mikrovállalkozások körében 7,5 százalékponttal nőtt, míg a kis-, közép- és nagyvállalatok között 5,7, 10,1 ill. 8,3 százalékponttal csökkent a biztos beruházók aránya. az előző évi beruházásokat tekintve elmondható, hogy a nagyobb vállalatméretű csoportokban a 2009. évi végrehajtott beruházások is gyakoribbak, és a 2010-re is nagyobb arányban terveznek beruházást. A 2009-ben végrehajtott beruházásokhoz képest a 2010-re tervezettek nagyjából hasonló mértékűek valamennyi csoportban, így vélhetően vállalatméret önmagában nem játszik abban szerepet, hogy mekkora a beruházási hajlandóság csökkenése 2009-ről 2010-re. 34

Elmúlt évben beruházást végrehajtó, illetve jövő évben beruházást tervező vállalatok aránya különböző vállalatméreti csoportokban 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 44,6% 66,5% 42,9% 77,8% 61,6% 23,7% 26,9% 12,9% 18,6% 21,4% 17,8% 90,5% Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Biztosan beruház Valószínűleg beruház Beruházott az elmúlt egy évben A vállalatok kora szerint Fél évvel korábbi felmérésünk eredményeihez hasonlóan továbbra is húzódik bár gyengülő törésvonal a vállalati mintában: az idősebb vállalatok beruházási szándékai jóval határozottabbak. a legalább 10 éves vállalatokat tartalmazó körben 39,4 ill. 17,8%, a fiatalabb vállalatok körében 25% ill. 19,8% a beruházásokat biztosan ill. valószínűleg végrehajtók aránya. míg a fiatalabb vállalatok körében 2,6, addig az idősek között 5,6 százalékponttal csökkent a biztos beruházók aránya. Tulajdonosi szerkezet A felmérésből kibontakozó kép szerint a beruházások motorja az állami és önkormányzati tulajdonú vállalatok fejlesztései lehetnek a következő 12 hónapban, míg a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok között várható a legkisebb arány a 100%-ig belföldi tulajdonban lévő vállalatok 32,2%-a biztosan, 19,3%-a valószínűleg, a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok 62,7%-a biztosan, 15,7%-a valószínűleg, a külföldi résztulajdonú vállalatok 26,9% biztosan, 7,7%-a valószínűleg hajt végre beruházást a többségi külföldi tulajdonban álló vállalatok 40,8%-a biztosan, 18,4%-a valószínűleg hajt beruházást végre a következő egy évben. a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok között nemcsak a jövő évi beruházási hajlandóság alacsony, körükben a legalacsonyabb az előző évben beruházást végrehajtók aránya (48%) is. A felmérés alapján ennek a vállalati csoportnak a beruházási aktivitását fogta vissza leginkább a válság, s a következő egy évben is itt várható a beruházások legalacsonyabb ütemű bővülése. 35

Elmúlt évben beruházást végrehajtó, illetve jövő évben beruházást tervező vállalatok aránya különböző tulajdonosi formájú vállalati csoportban 100% 90,2% 90% 80% 73,7% 66,8% 62,7% 70% 60% 48,0% 50% 32,9% 40,8% 40% 26,9% 30% 19,3% 15,7% 18,4% 20% 7,7% 10% 0% Belföldi magántulajdon Állami/önkormányzati Kisebbségi külföldi Többségi külföldi Biztosan beruház Valószínűleg beruház Beruházott az elmúlt egy évben Az export vállalati súlya Míg fél évvel ezelőtt a bel- és külpiacokra nagyjából hasonlóan fókuszáló, 25-75% exportarányú, azaz két lábon álló vállalatok körében volt a legmagasabb a beruházási kedv, addig 2009. novemberre exportarány szerint alapvetően kiegyenlítődtek a különbségek amiatt, hogy a 25-75% közötti exportarányú vállalatok között csökkent leginkább a következő egy évre irányuló beruházási aktivitás. A biztos beruházó vállalatok aránya különböző exportarányú vállalati csoportokban 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 0% 0-10% 10-25% 25-50% 50-75% 75-100% 100% 2009. június 2009. november Az exportpiacokat tekintve A biztos beruházókat tekintve legnagyobb arányban a kínai, a valószínűleg és biztosan beruházó vállalatokat tekintve pedig az észak-amerikai piacokra szállító vállalatok terveznek beruházást. a Kelet-európai EU-tagokba exportáló vállalatok 36,4%-a biztosan, 23,4%-a valószínűleg tervez beruházást "Régi" EU-tagokba exportáló vállalatok 42,1%-a biztosan, 21,4%-a valószínűleg tervez beruházást 36

nem EU-tag balkáni országokba exportáló vállalatok 34,8%-a biztosan, 26,1%-a valószínűleg tervez beruházást szovjet utódállamokba exportáló vállalatok 38,9%-a biztosan, 22,2%-a valószínűleg tervez beruházást Kínába exportáló vállalatok 57,1%-a biztosan, 14,3%-a valószínűleg tervez beruházást Egyéb Távol-Keleti országokba exportáló vállalatok 16,7%-a biztosan, 50%-a valószínűleg tervez beruházást Észak-Amerikába exportáló vállalatok 50%-a biztosan, 22,2%-a valószínűleg tervez beruházást 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Kelet-európai EU-tagok Beruházási hajlandóság a következő 12 hónapra vonatkozóan különböző exportpiaccal rendelkező vállalati csoportokban "Régi" EUtagok Nem EU-tag balkáni országok Szovjet utódállamok Kína Egyéb Távol- Kelet Észak-Amerika Tervez beruházást Valószínűleg tervez Felmerült Nem valószínű Nem tervez beruházást Beruházások okai Néhány tényezőn kívül alapvetően nem változott fél év alatt a beruházási hajtóerők megítélése, sem azok fontosságát, sem a köztük lévő sorrendet tekintve. A felmérés alapján a piacok bővülése helyett továbbra is a már megszerzett piacokon való pozíciók védése az uralkodónak tekinthető beruházási hajtóerő a következő 12 hónapban. A beruházásban szerepet játszó legfontosabb tényezők (1-5 skálán): piaci verseny kikényszerítő ereje (3,6 pont), a beruházások régóta esedékes jellege (3,2) valamint a piaci igények változása (3,2). A beruházások költségoldala továbbra is kedvezőtlen, sőt a beruházások akadályozója. A finanszírozási környezet helyzete (2,3) továbbra sem tud a beruházás igazi ösztönzője lenni, minimálisan azonban javult ennek megítélése, akárcsak a beruházásokban szerepet játszó bevételek alakulása (2,4). Ugyanakkor érezhetően erősödött a külső piacok hajtóereje (3,0), különösen az ipari vállalatok körében (3,4), melyet ugyanakkora mértékben jelöltek meg a válaszadók, mint a belső piaci helyzetet, utóbbi azonban nem vált fontosabbá az utóbbi fél év alatt a vállalati válaszok szerint. 37

A következő 12 hónapban tervezett beruházásokban szerepet játszó okok értékelése 1-5 skálán (5 nagyon fontos szempont, 1 legkevésbé fontos szempont) 2009. november 2009. június Erős piaci verseny kényszeríti ki 3,6 3,6 Régóta esedékes 3,2 3,1 Megváltozott piaci igények 3,2 3,2 Belső kereslet növekedése várható 3,0 3,0 Külső piaci bővülést vár 3,0 2,7 Jelentős technológiai változások az iparágban 3,0 3,0 Környezetvédelmi előírások 2,9 2,9 Bevételek növekedése 2,4 2,2 Olcsóbb, könnyebben hozzáférhető források 2,3 2,1 Szektorális bontás mezőgazdasági vállalatoknál kiemelt tényező a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelési kényszer (3,9) és a régóta esedékes jelleg 3,9) júniusban ugyanerről számoltak be az agrárcégek, akkor minimálisan nagyobb hangsúlyt (4,0-4,0) tulajdonítva ennek. az ipari és szolgáltatóvállalatok a piaci verseny kikényszerítő erejét tekintik leginkább meghatározónak (3,7 ill. 3,5), ezt azonban a versenytől viszonylag elzártabb agrárvállalatok csak 3,1-re értékelnek az ipari vállalatok körében fontos elem továbbá a külső kereslet (3,4), míg a szolgáltatóvállalatoknál kiemelkedő a belső kereslet (3,2) húzószerepe. Az agrárcégek piaci beruházásait a piacok visszaesésével továbbra is a környezetvédelmi előírásokhoz való igazodási kényszer ösztönzi. A beruházó agrárcégek a beruházási döntések során a többi szektorhoz képest némileg kisebb hangsúlyt tulajdonítanak a piaci igények és a piaci verseny változásának (3,0 és 3,1). Az ipari és szolgáltatóvállalatok értékítélete alátámasztja azt, hogy az agrárvállalatok az ágazat sajátosságaiból adódóan a piaci hatásoktól viszonylag sikeresen tudják magukat függetleníteni. Regionális bontás Regionális metszetben valamennyi régióban a régóta esedékes jelleget sorolták leginkább előre. Közép-Magyarországon az országos átlaggal nagyjából megegyező, illetve valamivel kisebb súlyúak az említett tényezők ebben közrejátszik az, hogy a régió vállalati körében gyengébb a beruházási hajlandóság. Az országos átlagtól leginkább a környezetvédelmi előírások (2,5), az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető források (2,1) és az iparágban végbemenő technológiai változások (2,8) játszanak beruházási hajtóerőt az eredmények indirekt jelzik, hogy a térség vállalatai az országos átlagnál viszonylag közelebb járnak az átalakulást követő technológiai felzárkózásban, emiatt az ilyen irányú húzóerők is gyengébbek. Nyugat-Magyarországon az országos minta átlagai képződnek le, egyedüli eltérés, hogy itt a legnagyobb a külső piaci bővülési várakozás szerepe a beruházásokban (3,1), azonban ez sem sokban tér el az országos átlagtól. Kelet-Magyarországon az átlagnál fontosabb besorolást kapott valamennyi tényező, különösen a környezetvédelmi előírások (3,0), az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető források (2,5), aminek oka a régióból nagyobb arányban (7,9%-os országos mintához képest 9,1%) bekerülő agrárcégekre vezethető vissza, amely vállalatok mint szó volt róla, nagyobb 38

Vállalati méret arányban terveznek beruházást és ennek irányában kiemelkedő a környezetvédelmi fejlesztések szerepe. Érdekes törésvonal látszik kibontakozni a mikro-, kis- illetve a közép-, nagyvállalatok között. a belső keresletet a beruházási hajtóerők között az országos átlagnál hangsúlyosabbnak tekintik a mikro- és kisvállalatok, mint a közép- és nagyvállalatok az olcsóbb, könnyebben hozzáférhető források beruházásösztönző jelentősége ugyancsak a kisebb vállalati kategóriába eső vállalatok között magasabb az élesebb piaci verseny a kisebb vállalatok körében magasabb értékelést, a nagyobb vállalati kategóriákban a mintaátlagnál pedig kisebbet kapott a környezetvédelmi előírások jelentősége azonban a nagyobb vállalatoknál hangsúlyosabb, mint a kisebbeknél azonos azonban, hogy mind a kisebb, mind a nagyobb vállalati méretben a piaci verseny kikényszerítő ereje játszik kiemelt szerepet a beruházásokban. A kapott kép alapján a kisebb vállalatokat a vizsgált tényezők zöme jobban késztetik beruházásra, mint a nagyobb vállalatokat, azonban mégis a nagyobb vállalatok körében magasabb a beruházási szándék a különbség a beruházási és finanszírozási korlátok sajátosságaira vezethető vissza. A kis- és nagyobb vállalatok a belső kereslet javulását hamarabb érzékelhetik a válság enyhülésével, mint a nagyobb vállalatok, melyek sok esetben kisebb vállalatokon keresztül, közvetve érzékelik a keresleti ingadozást. Ráadásul a kisebb vállalatok számára sok esetben külső piacok hiányában ez az egyetlen keresleti húzóerő is. A bevételek beruházásgeneráló szerepének relatíve nagyobb súlya arra vezethető vissza a kisebb vállalatok között, hogy a kis méretből adódóan a kereslet kiszolgálása idővel a méret bővítéséhez vezethet el, ennek azonban fontos alapja a méretből adódó viszonylag korlátozottabb külső forrásbevonási lehetőségek miatt a bevételek alakulása. Az elmúlt fél évben a finanszírozási helyzet javulásának érzékelése azért lehet némileg kedvezőbb a kisebb vállalatok körében, mivel általában szűkösebb belső forrásaik, tartalékaik révén érzékenyebbek a külső finanszírozási lehetőségek változására, mint a magasabb tartalékaik, stabilabb és kiszámíthatóbb finanszírozási pozícióval rendelkező nagyobb vállalatok. A környezetvédelmi normák szerepe kisebb méret esetén sok esetben fel sem merül (nincs ill. kevés rá a vállalati keret), valamint szervezeti okokból a környezetvédelmi problémák a vállalati méret növekedésével hatványozottan erősödnek. A fentieket támasztja alá, hogy 10 évnél fiatalabb vállalatok két területen mutatnak eltérő sajátosságokat minden más egyezősége mellett a nagyobb vállalatokhoz képest: olcsóbb források (2,6) és bevételek növekedése (2,8) Tulajdonosi forma alapján a külső piaci bővülést némileg fontosabb beruházási erőnek tekintik a többségi (3,0) és különösen a kisebbségi (3,8) külföldi tulajdonban álló vállalatok a belső piaci várakozások a kizárólagosan belföldi magántulajdonban álló vállalatok körében számít viszonylag fontosnak (3,2) a régóta esedékes jelleg az állami ill. önkormányzati vállalatok (3,5) körében kap kirívóan magas pontszámot, míg a külföldi tulajdonú vállalatok körében kisebb értékelést kap (kisebbségi külföldi tulajdon: 2,7, többségi külföldi tulajdon: 2,9) 39

az erős piaci verseny az állami/önkormányzati (3,1) és a többségi külföldi tulajdonú vállalati körben (3,4) alacsonyabb az átlagnál az állami/önkormányzati körben a környezetvédelmi (3,5) indíttatású beruházási szándék is kimagaslóan magas A kapott kép azt mutatja, hogy a beruházásösztönző impulzusok mennyire különbözőek az állami/önkormányzati és a külföldi részleges vagy teljes tulajdonban lévő vállalatok között, egyben jelzi azt, hogy a válság azért is oly súlyos a magyar gazdaságban és azért is csökkennek a beruházások a magyar gazdaságban, mivel a gazdaságban meghatározó súlyú külföldi tulajdonú vállalatok beruházási döntéseit befolyásoló tényezők jelentősen romlottak. Beruházási célok A pozícióvédő törekvések (piaci verseny, elmaradt beruházások bepótlása) a beruházási döntéseknél hangsúlyosabbak a felmérés szerint, mint a piacbővítő vállalati lépések (külső ill. belső kereslet javulása, bevételek emelkedése). A következő 12 hónapban beruházást tervező vállalatok körében a különböző beruházási célok között mégis a kezdeményező vállalati stratégiához illeszkedő célok (bővítések és korszerűsítések) szerepelnek előrébb, míg a reagáló stratégiába illeszkedő elemek (költségcsökkentés, reorganizáció) hátrébb kaptak helyet. A következő 12 hónapban beruházó vállalatok között a leggyakrabban említett beruházási cél a technológia korszerűsítése (54,3%), a piaci helyzet stabilizálása (49,5%) és a termelés/szolgáltatás bővítése (41,1%). A különböző költségek (bér, energia, anyag stb.) csökkentését tervező vállalatok aránya nagyjából 15-25% között mozog. A vállalati tevékenység átszervezését mint beruházási célt a válaszadók 9,9%-a jelölte meg, a beruházást tervező vállalatok körében fél év alatt a reorganizációt megjelölők aránya nagyjából megkétszereződött A különböző beruházási célok közötti kapcsolat minimális, a legerősebb összefüggés az energiaköltség és anyagköltség lefaragása között van (korreláció: 0,46) valamint a logisztikai és vállalatirányítási költség között adódik (0,38). A felmérésbe újonnan bekerülő profilváltás, profilszélesítés nem tekinthető markáns beruházási prioritásnak (15,5%-os említési arány) Az elmúlt egy évben nőtt (a bérköltség kivételével) a beruházási célpontok említésének aránya, ami a beruházások célzottabb, fókuszáltabb, határozottabb tervezésére utal, amiben szerepet játszhat a piaci forráshiány szűkülése. Kiemelkedő ütemben (+9,6 százalékpont) emelkedett a technológiai korszerűsítést megnevezők aránya. A bérköltség említésének aránya minimális mértékben (0,2 százalékpont) csökkent, az amúgy sem meghatározó beruházási cél tovább mérséklődött fél év alatt a bérnyomás enyhülésével és a munkanélküliek, azaz potenciális munkaerő számának emelkedésével. 40

A következő 12 hónapban tervezett beruházás célja (a beruházást tervezők százalékában) 2009. november 2009. június Technológiai korszerűsítés 54,3% 44,7% Piaci helyzet stabilizálása 49,5% 41,7% Termelés/szolgáltatás bővítése 41,1% 39,0% Energiaköltség csökkentés 26,1% 25,5% Vállalatirányítási költség csökkentés 17,5% 10,8% Logisztikai költség csökkentés 16,8% 13,8% Profilváltás, profilszélesítés 15,5% Anyagköltség csökkentés 15,0% 12,6% Bérköltség csökkentés 14,2% 14,4% Vállalati tevékenység átszervezése 9,9% 5,4% Ágazati bontásban továbbra is a szolgáltatószektor tűnik a leginkább bővítést tervezőnek, korszerűsítés tekintetében azonban az agrár- és ipari vállalatok határozottabbak: a mezőgazdasági szektor vállalatai kifejezetten technológiai korszerűsítésre koncentrálnak (68,9% említette, 8,1 százalékponttal kevesebb, mint júniusban), piaci stabilizációs beruházást pedig 41% tervez (nyáron az energiaköltség volt a második legfontosabb elem 43%-os említéssel). Profilváltást ill. szélesítést az ágazati merevségek miatt csupán a mezőgazdasági cégek 8,2%-a tervez. az ipari cégeknél a technológiai korszerűsítés (60,7%) és a piaci helyzet stabilizálása (53,6%) a két legfontosabb cél. szolgáltatóvállalatok esetében a piaci stabilizáció (49,2%) és termelés/szolgáltatás bővítés (46,1%) a legtöbbet említett beruházási cél, a technológiai korszerűsítést azonban nem sokkal kevesebben (45,1%) említi. nyár óta valamennyi szektorban a válság hatásaként a stabilizációs célú beruházások hangsúlyosabbá válása figyelhető meg. Regionálisan bontásban továbbra is meghatározó sőt erősödő cél a technológiai fejlesztés Nyugat- Magyarországon, ugyanakkor a másik két országrészben a piaci stabilizáció vált leginkább leggyakrabban megfogalmazott beruházási iránnyá a közép-magyarországi vállalatok 50,8%-a a piaci stabilizációt, 49,8%-a a technológiai korszerűsítést jelölte meg nem sokban térnek el a kelet-magyarországi vállalatok válaszai ettől (53,8 ill. 52,5%) a nyugat-magyarországi cégek körében azonban kiemelkedő és legtöbbet említett beruházási cél a technológiai korszerűsítés (novemberben 62,1%, míg 2009. júniusban csupán 47%), s az országos átlagnál kisebb arányban említik a válaszadók a második legfontosabb célként a piaci stabilizációt (43,1%) a közép-magyarországi vállalatok között fél év alatt a technológiai korszerűsítést, míg a keletmagyarországi vállalatok között a termelésbővítést megelőzve került a legnépszerűbb beruházási céllá a piaci stabilizáció Vállalati méret alapján megfigyelhetők bizonyos méretbeli sajátosságok: A vállalatméret növelésével növekszik a költségcsökkentés és a technológiai korszerűsítés fontossága, ugyanakkor csökken a profilváltás, profilszélesítés mint lehetséges beruházási irány súlya minden méretkategóriában a piaci stabilizáció (mikro-, kis-, közép-, és nagy: 45,8%, 53,4%, 47,8% és 50,7%) a leggyakrabban említett két cél között szerepel 41

az utóbbi fél év változásai közül a legmarkánsabb változás, hogy júniusban a beruházást tervező mikro- és kisvállalkozások a termelés/szolgáltatásbővítést említették első helyen, novemberben ezt azonban csak harmadik helyre sorolták a bővítési terveket a válság mélyülése hátrébb tolta a beruházási prioritások között Néhány a következő 12 hónapban megnevezett beruházási cél vállalatméret szerinti bontásban (beruházást tervezők százalékában) 70% 63,8% 60% 56,5% 50,0% 53,0% 50% 39,8% 40% 33,3% 52,5% 30% 50,0% 26,4% 17,8% 20% 10,4% 10,1% 10% 0% Költségcsökkentés Technológiai Profilváltás/szélesítés korszerűsítés Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat A nagyvállalatok a felmérés alapján a beruházások előnyeit továbbra is komplexebben, sokkal több területen tudják kihasználni, mint a kisebb vállalatok; beruházásaikkal a válaszok alapján általában több vállalati célt is ki tudnak egyszerre elégíteni. A kisebb vállalatok a profilváltás ill. szélesítés terén azonban rugalmasabbak, ami az adott válaszokból is megmutatkozik (a beruházást tervező mikrovállalatok több mint negyede profilváltással ill. szélesítéssel is kalkulál, miközben a nagyvállalatoknak csupán tizede). A vállalatok kora szerint mind a 10 évnél fiatalabb, mint az idősebb csoportban a technológiai korszerűsítés áll az első helyen (54,7% ill. 54,2%) a költségcsökkentő beruházási tervek terén továbbra is az idősebb cégek az élénkebbek (48 ill. 33,3%) a termelés/szolgáltatásbővítést (52% és 38,6%) és a profilváltás/szélesítést (24 ill. 13,5%) tekintve azonban a fiatalabb vállalatok a határozottabbak Tulajdonosi struktúra terén a magyar tulajdonban lévő vállalkozások 54,5%-a a technológiai fejlesztést, 50,8%-a pedig a piaci stabilizációt nevezte meg célnak az állami ill. önkormányzati tulajdonban álló vállalatok körében a költségcsökkentés és a technológiai korszerűsítése (59,6-59,6%) a legnagyobb arányban bejelölt beruházási cél, az átlagnál jóval kisebb azonban a termelés/szolgáltatásbővítés (27,7%) és a profilváltás/szélesítés (6,4%) ennek oka, hogy közöttük sokan adott és válság során viszonylag rugalmatlan állami ill. fogyasztói igényeket szolgálnak ki. a kisebbségi külföldi tulajdonban álló vállalatok 61,1%-a a piaci stabilizációt, s termelés/szolgáltatásbővítést, technológia korszerűsítést és költségcsökkentést 44,4% említette. Viszonylag nagy arányban (27,8%) említette a vállalati tevékenység átszervezését, azonban a profilváltást/szélesítést e körben nevezték meg legkisebb (5,6%) arányban a többségi külföldi tulajdonban lévő beruházást fontolgató vállalatok többsége (51,2%) technológiai fejlesztést tervez, a költségcsökkentés (47,6%) szerepel a második helyen. 42

A válságot követően profilváltást ill. szélesítést legnagyobb arányban a magyar tulajdonban álló vállalatoktól lehet várni, míg a tevékenység átszervezésével való hatékonyságjavulás a kisebbségi külföldi tulajdonban álló vállalatoktól remélhető 2009 végén. A termelés/szolgáltatás bővítését eredményező beruházási elképzelésekben az állami és önkormányzati vállalatokat leszámítva azonban nincs érdemi különbség a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok között. Beruházás tárgya A következő 12 hónapban beruházó vállalatok körében továbbra is a gépberuházások (71,8%) és az épület-, ingatlan beruházások (44,2%) áll az első helyen. A vállalatok sok esetben csak egy beruházási típusra koncentrálnak (átlagosan 1,9 típust említettek, s ötöt csak 6,8%-uk), a különböző beruházási típusok között továbbra sem fedezhető fel erős kapcsolat a legerősebb (azonban így is gyenge) korreláció a képzés ill. szoftverbeszerzés között van (0,28), s ez is gyengült június (0,39) óta. Az elmúlt hat hónapban a célzott beruházási típus jelentősen nőtt a gépberuházások (+11,4 százalékpont) és a szoftverberuházás (+13,5 százalékpont), némileg emelkedett az épület, ingatlan beruházás (+6,1 százalékpont) és a képzés (+4,6 százalékpont), s szinte nem változott a licensz, technológia (+0,4 százalékpont) említése. megfordult a sorrend a képzés és a licensz, technológia között, előbbi megelőzte utóbbit A következő 12 hónapban tervezett beruházás típusa (a beruházást tervezők százalékában) 2009. november 2009. június Gép 71,8% 60,4% Épület, ingatlan 44,2% 38,1% Szoftver 37,8% 24,3% Képzés 19,0% 14,4% Licensz, technológia 15,7% 15,3% Ágazati bontásban minden szektorban a gépberuházás élvez prioritást, ezt jelölte meg az agrárvállalatok 74,3, az ipari vállalatok 83,7 és a szolgáltatóvállalatok 61,1%-a a gépberuházások aránya csökkent a mezőgazdasági vállalatok (-2,6 százalékpont), azonban emelkedett az ipari (+14,7 százalékpont) és a szolgáltatószektor (+11,1 százalékpont) vállalati körében az agrárcégek kiemelkednek továbbá az ingatlanberuházás említése terén, mely fél év alatt emelkedett is (57%-ról 62,9%-ra), a szolgáltatóvállalatok pedig a szoftverbeszerzések (30%) terén ahol szintén emelkedés (30%-ról 49,2%-ra) figyelhető meg. Regionális vetületben mindhárom régióban a gépberuházás a legnagyobb arányban említett beruházási tárgy, azonban van némi regionális eltérés a nyugat-magyarországi vállalatok az országos átlagnál nagyobb (78,4%), a középmagyarországi vállalatok kisebb (66,1%) aránya említette a keleti vállalatok az országos átlaggal szinte megegyező arányban (71,3%) nyilatkoztak. 43

az épületberuházás a második leggyakrabban említett elem a kelet- ill. nyugat-magyarországi vállalatok között (48,1 ill. 46,6%), míg Közép-Magyarországon csupán minden harmadik beruházó (36,4%) említette a közép-magyarországi régióban kimagaslik a szoftverbeszerzés (52,5%) Vállalati méret szerint minden kategóriában a gépberuházás az elsődleges beruházási forma (a mikrovállalatok 58,3%-a, a kisvállalatok 72%-a, a középvállalatok 70,9%-a és a nagyvállalatok 87%-a sorolta az első helyre). A nagyvállalatok kiemelkednek a szoftverberuházás (49,3%) dimenzióban, ezzel ez a második legfontosabb beruházástípus a szektorban, míg a többi méretkategóriában az épület, ingatlan szerepel a második helyen. Vállalati kor alapján némi különbség a gép (73,6 ill. 64,5%), a szoftver (39 ill. 32,9%) terén tapasztalható a 10 évnél idősebbek, illetve képzés tekintetében a 10 évnél fiatalabb (17,9 ill. 23%) javára. Tulajdonosi struktúra szerint valamennyi csoportban a gépberuházás szerepel az első helyen, emellett minden beruházási típusban vannak speciális eltérések. gépberuházás alapján a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok a legaktívabbak (86,2%), körükben egyúttal kirívóan alacsony az ingatlan-, épületberuházás (26,2%) említése. szoftverbeszerzés tekintetében a kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok (55,6%) járnak az élen licensz, technológia beruházás alapján pedig az állami, önkormányzati vállalatok (21,3%) a képzés szerepeltetése a válaszok között a kizárólagosan belföldi magántulajdonban lévő vállalatok (20,1%) között a legnagyobb Beruházási korlátok A következő 12 hónapban a felmérés szerint a beruházási tevékenység visszafogását a vállalati beruházási ciklusok kifutása helyett alapvetően továbbra is a válsággal összefüggésbe hozható tényezők (piaci bizonytalanság, csökkenő kereslet, drága hitelek) okozzák, utóbbiakat lényegesen fontosabb tényezőkként említették a válaszadók. A vállalati beruházást hátráltató tényezők (válaszok 1-5: 1: legkevésbé fontos szempont, 5: legfontosabb szempont) Ciklikus tényezők 2009. november 2009. június Vállalati eredmény alapján nem szükséges 2,7 2,4 Nemrég fejeződött be egy korábbi fejlesztés 2,3 2,0 Legkorábban egy éven túl lesz időszerű 2,2 1,7 Válsággal összefüggésbe hozható tényező 2009. november 2009. június A fejlesztett, kibővített kapacitásokkal történő termelésnövekedésre nincs kereslet 3,2 2,9 Szűkös a hitelkínálat 3,3 2,6 Nem áll rendelkezésre saját forrás 3,6 2,9 Idegen források magas ára (magas hitelkamat) 3,7 3,2 Nagy a piaci bizonytalanság 4,0 3,6 A gazdasági válság miatt csökkenő kereslet 4,0 3,5 44

Az elmúlt hat hónapban valamennyi tényező esetében a fontossági erő növekedése figyelhető meg, ami azt jelzi, hogy általánosan erősödtek a beruházásokat hátráltató tényezők. Legtöbb esetben 0,3-0,4 ponttal magasabbak a pontszámok, ennél nagyobb mértékű azonban a hitelezési és keresleti tényezők változása: szűkös hitelkínálat (+0,7) idegen források magas ára (+0,5) gazdasági válság miatt csökkenő kereslet (+0,5) Összességében a finanszírozási feltételek és a piaci kereslet jelenti a legfontosabb beruházási korlátot, ezek azonban kevés vállalat esetében jelentenek egyszerre nehézséget. A válaszok alapján a finanszírozási korlátokat magasnak tekintő vállalatok általában másfajta finanszírozási nehézséget is bejelölnek (s válaszaik között 0,63-0,79 a korreláció), míg a piaci bizonytalanságot és a csökkenő keresletet ugyancsak sokan hasonlóan értékelik (0,72 a korreláció), miközben a finanszírozási és a piaci viszonyok megítélése közötti válaszok között csupán 0,19-0,29 a korreláció. Ebből következik, hogy a finanszírozási és a piaci helyzet javulása külön-külön is képes volna a beruházási aktivitás dinamizálására, s eltérő vállalatok beruházását volna képes gyorsítani. Ágazati bontásban a mezőgazdasági vállalatok a másik két szektorhoz képest némileg fontosabb tényezőnek tartják a költségtényezőket (saját forrás hiánya: 4, szűkös hitelkínálat: 3,7, magas hitelkamat: 3,9), míg a keresleti tényezőket kisebb fontosságúnak tekintik (piaci bizonytalanság: 3,8, csökkenő kereslet: 3,8) mezőgazdaságon belül a növénytermesztő vállalatok a költségtényezőket nagyobb korlátnak tartják, mint az állat- és haltenyésztő vállalatok a finanszírozási nehézségek a szolgáltatószektorban a legalacsonyabb pontszámúak (saját forrás hiánya: 3,6, szűkös hitelkínálat: 3,2, magas hitelkamat: 3,5), míg a piaci korlátok az iparban a leghangsúlyosabb beruházásgátló tényezők (piaci bizonytalanság: 4,1, csökkenő kereslet: 4,1), ezen belül is különösen a fafeldolgozás, papírtermék és nyomdai tevékenység és a gépgyártás alágazatokban. A finanszírozási nehézségeket az ipari átlagnál nagyobb mértékben jelölték meg az építőiparban tevékenykedő vállalatok, és sokkal kisebb mértékben a közúti járműgyártó vállalatok. A felmérés alapján a finanszírozási feltételek javulása leginkább az agrárszektorban és az építőiparban, a piaci helyzet javulása pedig leginkább az iparban adna lendületet a beruházásnak. Regionális bontásban nincs nagy eltérés, csupán annyi, hogy a nyugat-magyarországi régióban a korábbi beruházás befejeződése 2,6 pontot kapott a másik két régióban adott 2,1-2,1 ponttal szemben. Vállalati méret szerint valamennyi kategóriában a piaci, keresleti korlátok az erősebb beruházásgátló tényezők a vállalatméret növekedésével a beruházási korlátok legtöbb esetben némileg csökkennek 45

Néhány vállalati beruházást hátráltató tényező vállalatméret szerinti bontásban (válaszok 1-5: 1: legkevésbé fontos szempont, 5: legfontosabb szempont) 4,2 4,0 3,8 3,6 3,4 3,2 3,0 Nem áll rendelkezésre saját forrás Szűkös a hitelkínálat Idegen források magas ára (magas hitelkamat) Nagy a piaci bizonytalanság A gazdasági válság miatt csökkenő kereslet Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat Vállalati kor alapján nincsenek nagy eltérések. Tulajdonosi forma szerint a finanszírozási akadályokat a többségi külföldi tulajdonú vállalatok tartják relatíve legkevésbé korlátnak (saját forrás hiánya: 2,9, szűkös hitelkínálat: 2,8, magas hitelkamat: 3,1), ezenkívül az állami/önkormányzati vállalatok a szűkös hitelkínálatot (3,0) tekintik viszonylag kevésbé súlyosnak a piaci, keresleti viszonyok fékező hatását pedig az állami/önkormányzati vállalatok értékelték relatíve a legkedvezőbbnek (piaci bizonytalanság: 3,3, csökkenő kereslet: 3,4) A többségi külföldi tulajdonú vállalatok kedvezőbb finanszírozási lehetőségeik miatt tekinthetik kevésbé gátló tényezőnek a beruházás során a finanszírozási környezet alakulását, míg az állami/önkormányzati vállalatok a piaci versenytől való viszonylagos elzártságuk következtében a piacok szűkülését kevésbé érzékelik. Néhány vállalati beruházást hátráltató tényező tulajdonosi szerkezet szerinti bontásban (válaszok 1-5: 1: legkevésbé fontos szempont, 5: legfontosabb szempont) 4,3 4,1 3,9 3,7 3,5 3,3 3,1 2,9 2,7 2,5 Nem áll rendelkezésre saját forrás Szűkös a hitelkínálat Idegen források magas ára (magas hitelkamat) Nagy a piaci bizonytalanság A gazdasági válság miatt csökkenő kereslet Belföldi magántulajdon Állami/önkormányzati Kisebbségi külföldi Többségi külföldi 46

Finanszírozás Az elmúlt egy évben a válaszoló vállalatok 54,2%-a igényelt hitelt. Kiemelkedősen nagy arányban fordultak hitelkérelemmel az agrárvállalatok, a kelet-magyarországi régióban lévő cégek, a nagyvállalatok, valamint az állami/önkormányzati vállalatok között. Ágazatilag a mezőgazdasági vállalatok között a legmagasabb (különösen a növénytermesztésben) a forrásbevonási aktivitás az agrárvállalatok 75,7%-a (a növénytermesztő cégek 80%-a, az állattenyésztő vállalatok 66,6%-a) az ipari cégek 58%-a (gépgyártő vállalatok 66,6%-a, az építőipari cégek 60,9%-a, járműgyártó cégek 58,8%-a, míg az élelmiszeripari cégek 80%-a) a szolgáltatószektorba tartozó vállalatok 47,6%-a igényelt hitelt az elmúlt egy évben. Regionálisan a kelet-magyarországi vállalatok a leginkább aktívak hitelszerzést tekintve a közép-magyarországi vállalatok 43,2%-a, a nyugat-magyarországi vállalatok 56%-a, a kelet-magyarországi vállalatok 60,7%-a fordult hitelkérelemmel pénzintézetekhez. Vállalati méret szerint a mikro- és a nagyvállalatok hiteligénylése között van a legnagyobb eltérés. mikrovállalatok 34,8%-a, kisvállalatok 58,3%-a középvállalatok 55,8%-a nagyvállalatok 66,7%-a fordult hitelért az elmúlt 12 hónapban. Tulajdonosi forma szerint az állami/önkormányzati vállalatok forrásbevonási tevékenysége a legintezívebb. a belföldi magántulajdonban lévő vállalatok 53,4%-a az állami/önkormányzati vállalatok 68,8%-a a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő cégek 60,9%-a a többségi külföldi tulajdonban lévő cégek 45,8%-a igényelt hitelt az elmúlt egy évben. A következő 12 hónapban a vállalatok 49,5%-a (26,9% biztosan, 22,6% valószínűleg) tervez, míg 26,1%-a nem tervez forrásbevonást a következő egy évben. Fél év alatt 10 százalékponttal emelkedett a forrásbevonást tervezők aránya, s 14,1 százalékponttal csökkent a nem tervezők aránya, azaz az idegen források iránti vállalati igény határozottan erősödött az elmúlt hat hónapban. 47

A forrásszerzés különböző tényezői 1. Strukturális tényezők A következő 12 hónapban a vállalatok forrásbevonási terveit meghatározó strukturális tényezők alapján szektorálisan szélesedtek, regionálisan és exportarány szerint viszont csökkentek a különbségek. Ágazatilag a mezőgazdasági vállalatok között a legmagasabb (különösen a növénytermesztésben) a forrásbevonási hajlandóság, míg a szolgáltatószektorban a legkisebb 2009 végén. Az agrárcégek körében emelkedett legjobban a forrásbevonási kedv. a mezőgazdasági vállalatok 65,8%-a (44,7% biztosan, 21,1% valószínűleg), az ipari vállalatok 52,8%-a (30,1% biztosan, 22,8% valószínűleg), a szolgáltatószektor vállalatainak 44,3%-a (21,5% biztosan, 22,8% valószínűleg) tervez forrásbevonást a mezőgazdasági vállalatok körében a legmagasabb (44,7%), a szolgáltatószektorban a legalacsonyabb (21,5%) a biztos forrásbevonók aránya, míg a forrásbevonást nem tervező vállalatok az agárszektorban vannak legkisebb (7,9%) és a tercier szektorban a legnagyobb arányban. az agrárszektoron belül a növénytermesztő vállalatok 75,1%-a, az állat- és haltenyésztő cégek 53,3%-a tervez forrásbevonást az iparon belül a fafeldolgozás, papírtermék és nyomdai tevékenységgel foglalkozó vállalatoknak csupán 35,8%-a tervez forrásbevonást, míg a közúti járműgyártók (ahol a legmagasabb az arány) 78,5%-a. Az építőipari cégek 47,8%-a számol forrásbevonással a következő 12 hónapban. az agrárvállalatok között mintegy 20, a másik két szektorban kb. 10 százalékponttal emelkedett az idegen forrást bevonók aránya hat hónap alatt. Regionálisan nincs jelentős eltérés, országos átlag közeli a három vizsgált országrészben a forrásbevonási attitűd. újdonság viszont, hogy jelentősen nőtt a közép-magyarországi vállalatok körében a forrásbevonást tervezők aránya: júniusban 28,9%, novemberben viszont 49,3% nyilatkozott így. Ennek az a fő oka, hogy 2009. június-november között 21,3%-ról 33,6%-ra nőtt a következő egy évben fejlesztési finanszírozás célú forrásbevonás. Vállalati méret alapján tekintve júniusi felmérésünkhöz hasonlóan a nagyobb vállalati méretbe tartozó vállalatok általában nagyobb arányban fogalmaznak meg forrásbevonási igényeket a következő 12 hónapra vonatkozóan: mikrovállalatok 38%-a kisvállalatok 45,4%-a középvállalatok 55%-a nagyvállalatok 63,9%-a tervez beruházást a következő 12 hónapban minden vállalatméreti kategóriában emelkedett fél év alatt a forrásbevonási hajlandóság, különösen nagy az ugrás azonban a mikrovállalatok (+12,3 százalékpont) és a középvállalatok (16,3 százalékpont) között. 48

Forrásbevonást tervező vállalatok aránya különböző vállalatméreti kategóriákban 70% 63,9% 60% 55,0% 55,4% 45,4% 50% 42,4% 38,0% 38,3% 40% 30% 25,7% 20% 10% 0% Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat 2009. június 2009. november Vállalati kor szerint a 10 évnél fiatalabb és az idősebb vállalatok között is átlaggal szinte megegyező a 2010-ben forrásbevonást tervezők aránya. Tulajdonosi szerkezet alapján az állami/önkormányzati vállalatok forrásbevonási tervei jóval komolyabbak, mint a többi vállalaté a magyar tulajdonban lévő vállalkozások 48,8%-a az állami ill. önkormányzati tulajdonban álló vállalatok 59,2% a kisebbségi külföldi tulajdonban álló vállalatok 52%-a a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok 45,9%-a tervez forrásbevonást a következő egy évben Az elemzés jelzi, hogy azokban a vállalati típusokban várható a legnagyobb ill. legkisebb forrásigény, ahol az előző 12 hónapban is magas ill. alacsony arányú volt a forrásbevonás, azaz a 2009-es és 2010-es forrásbevonási trendek nem térnek el egymástól jelentősen. 2. Belső források alakulása Forrásellátottság alapján az elegendő belső forrásokkal rendelkező vállalatok 25%-a, a csak a folyó költségeket, de fejlesztéseket saját forrásból finanszírozni nem képes vállalatok 54,4%-a, a folyó költségeket saját erőből finanszírozni nem képes vállalatok 68,2%-a tervez forrásbevonást 2010-ben 49

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Forrásbevonási hajlandóság különböző forrásellátottságú vállalati csoportokban 51,7% 11,2% Elegendő forrás 17,3% 15,4% 26,6% Forrás csak folyó működésre 47,3% Nem elegendő forrás Nem von be forrást Valószínűleg nem von be A forrással való ellátottság (rendelkezik/nem) és a forrásbevonás tervezése (tervez/nem tervez) alapján négy vállalati csoportról beszélhetünk. 1. A forrással nem rendelkező és forrásbevonást tervező vállalati csoportban magas a középvállalatok (27,5%), a középvállalatok (40,6%) és alacsony a mikrovállalatok (10,1%) aránya viszonylag magas arányban vannak olyan cégek (42%), amelyeknek jelentős kapacitásfeleslege van 2. A forrással nem rendelkező és forrásbevonást nem tervező vállalati csoportban magas (75%) a szolgáltatószektorba tartozó vállalatok aránya s nincs agárcég magas a kisvállalatok (42,9%) és a mikrovállalkozások (28,6%) aránya, viszont nincs közöttük nagyvállalat magas a 10 évnél fiatalabb vállalatok (37,5%) részaránya viszonylag alacsony a nem exportáló (28,6%) a 75-100%-os, és 100% exportarányú vállalat (0%, szemben a mintaátlagban szereplő 7,9% ill. 3,9%-os aránnyal). A köztes vállalati exportaránnyal bíró vállalatok ugyanakkor mintabeli arányukhoz képest 5-10%-kal nagyobb arányban vannak viszonylag magas arányban vannak olyan cégek (37,5%), amelyeknek jelentős kapacitásfeleslege van jelentős arányban vannak olyan vállalatok, melyek nem terveznek beruházást (87,5%) 71,4%-uk szerint kifejezett rossz az ország makrogazdasági helyzete, 28,6% szerint pedig kedvezőtlen 3. A forrással rendelkező és forrásbevonást tervező vállalati csoportban magas (51,7%) az ipari cégek aránya magas a kelet-magyarországi (48,3%) aránya magas a 10 évnél fiatalabb vállalatok (34,5%) részaránya magas (24,1%) a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok aránya viszonylag alacsony (3,4%) az állami/önkormányzati tulajdonban lévő vállalati arány a fiskális szigor vélhetően csökkentette a forrással rendelkező és forrásbevonással kalkuláló állami/önkormányzati vállalatok arányát relatíve kis arányú (41,6%) a nem exportáló, s viszonylag magas a 100%-ig (10,3%) ill. 75-100% között a külső piacokra termelő vállalatok aránya magas a megfelelő kapacitással rendelkező vállalatok aránya (55,2%) Kivár Valószínűleg bevon Biztosan bevon forrást 50