1986. december havi kiadás Magyar Népköztársaság Közlekedési Ágazati Szabvány KÖZÚTI HIDAK ERÕTANI SZÁMÍTÁSA 625.745.1 MSZ 07 3701 86 Az MSZ 07 3201 67 B fejezete és az MSZ 07 3201 67 M (1979) B fejezete helyett G 02 Statical calculation of road bridges Az állami szabványok hatályára vonatkozó rendelkezéseket a szabványosításról szóló 19/1976. (VI. 12.) MT számú rendelet 5-12. -ai tartalmazzák. KGST-szabványoknak és a magyar állami szabványoknak a külkereskedelemben való alkalmazását a külkereskedelmi miniszter és a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke a 12/1978. (KkÉ 14.) KkM-MSZH számú együttes utasításban szabályozta. Az utasítás hatályát a szövetkezetekre a 8/1978. (X. 28.) KkM számú rendelet terjesztette ki. A szabványban szereplõ megjelöléseket, rajz- és betûjeleket, megnevezéseket, minõségi osztály megjelö- léseket, valamint a szabványban meghatározott fogalmakat csak az állami szabványban meghatározott ér- telemben szabad használni, abban az esetben is, ha a szabványtól való eltérés egyébként nincs engedélyhez kötve (19/1976. (VI. 12.) MT számú rendelet 11..) E szabvány alkalmazása kötelezõ. Elõírásaitól eltérést a közlekedési miniszter engedélyezhet. E szabvány tárgya a "Közúti hidak létesítésének általános elõírásai" c. ágazati szabvány hatálya alá tartozó közúti hidak erõtani számítása. Tartalom 1. Az erõtani számítás elvi alapjai 2. Terhelõ erõk és hatások 2.1. Állandó, ill. tartósjellegû terhelõ erõk és hatások 2.2. Esetleges jellegû terhelõ erõk és hatások 2.3. Üzemi terhek 2.4. Fáradásra mértékadó terhek 2.5. Rendkívüli terhek 3. Erõtani követelmények 3.1. Általános elõírások 3.2. A teherbírás igazolása 3.3. Fáradási vizsgálat 3.4. A repedéskorlátozás ellenõrzése 3.5. A helyzeti állékonyság igazolása 3.6. Az alakváltozások ellenõrzése 3.7. Építés alatti állapotok vizsgálata 3.8. Rendkívüli tehercsoportosítás 4. Egyéb követelmények 4.1. A falszerkezet alakváltozása miatti túlemelés 4.2. Állványozási túlemelés 4.3. Az alátámasztások süllyedése miatti túlemelés Melléklet Függelék A szövegben említett magyar állami szabványok A tárggyal kapcsolatos magyar állami szabványok A tárggyal kapcsolatos jogszabályok A jóváhagyás idöpontja: 1986. január 8. A hatálybalépés idõpontja: 1986. július 1. (22 oldal)
MSZ 07 3701 86 2 1. AZ ERÕTANI SZÁMÍTÁS ELVI ALAPJAI 1.1. A szerkesztési követelmények kielégítésén túlmenõen erõtani számítással igazolni kell, hogy a hídszerkezet (mind az alépítmény, mind a falszerkezet) és annak minden erõt átadó eleme teherbírás, helyzeti állékonyság, valamint fáradás, repedéskorlátozás és alakváltozás tekintetében a 2. fejezetben elõírt terhelõ erõkre és hatásokra a 3. fejezetben elõírt követelményeknek megfelel. A Közúti Hídszabályzathoz mint ágazati szabványgyûjteményhez tartozó további ágazati szabványok (MSZ-07-3702, MSZ-07-3709, MSZ-07-3710, MSZ-07-3711) írják elõ azt, hogy a szerkezet anyagától és rendszerétõl függõen a fentiek közül melyik követelményt kell vizsgálni. A követelmények kielégítését nem kell külön igazolni, ha anélkül is kétségtelen, hogy azok teljesülnek. Ilyen esetben az erõtani számításban erre utalni kell. Az erõtani számítást a híd létesítésére, használati körülményeinek kedvezõtlen megváltozása, átalakítása és bontása esetére, valamint a híd építés alatti és egyéb ideiglenes állapotára is el kell végezni. A számítás terjedjen ki a meglévõ szomszédos és kapcsolódó építmények érintett részeire is. 1.2. A terhelõ erõk és hatások okozta igénybevételek, valamint alakváltozások meghatározásához általában a rugalmas és homogén anyagú tartókra vonatkozó módszereket kell alkalmazni. A tartó alakváltozásaiból származó ún. másodrendû hatások elhanyagolhatók, kivéve, ha az alakváltozás a tartó erõjátékát számottevõen befolyásolja (pl. külpontos nyomás, lapos ívek, függõhidak). 1.3. Az erõtani számítás készítése során csak olyán egyszerûsítõ számítási vagy szerkesztési eljárásokat szabad alkalmazni, amelyek biztosítják azt, hogy az erõtani számítás nem mutatja a szerkezetet a várhatónál kedvezõbbnek. Ha a számítás alapjául becslésszerûen elõre felvett adatok és méretek szolgálnak, akkor az elõzetesen felvett, valamint a végleges adatok és méretek közötti eltérés hatását utólag meg kell állapítani. Ha a különbség a mértékadó igénybevételben nagyobb, mint 4%, akkor a számítást a kívánt pontosság elérése céljából meg kell ismételni. 1.4. Gépi számítás esetén a kiinduló adatokat, az igénybevételeket és az eredményeket a számítási anyagból ki kell gyûjteni és áttekinthetõ formában (ábrákkal) dokumentálni kell oly módon, amint az hagyományos számítás esetén szokásos. 1.5. Nagy sorozatban gyártott tartóelemek esetében a KM engedélyével az erõtani követelmények kielégítésének igazolása a valószínûségelmélet alapján is történhet. 1.6. Végleges jellegû hidak élettartama 100 év. A félállandó jellegû hidak 15 éves idõtartamra tervezhetõk. Ideiglenes hidakat 5 éves élettartamra kell tervezni. Valamennyi jelen szabványban megadott teher és hatás mértéke 100 éves tervezett élettartamra vonatkozik. Meteorológiai jellegû (hõmérsékletváltozás, szélnyomás, jégnyomás, stb.) terhek és hatások mértéke, ha a tervezett élettartam 15 év, a megadott értékek 0,9-szerese; ha 5 év, akkor 0,8-szerese.
3 MSZ 07 3701 86 2. TERHELÕ ERÕK ÉS HATÁSOK A 3. ill. 4. fejezetben felsorolt követelmények teljesítésének igazolása során a következõ terhelõ erõket és hatásokat kell figyelembe venni. 2.1. Állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõk és hatások 2.1.1. Önsúly A szerkezet önsúlyát és a szerkezeten állandóan vagy tartósan elhelyezett egyéb terheket a mûszaki terv szerinti méretük és elhelyezésük alapján kell figyelembe venni. E terhek eloszlásában csak olyan egyszerûsítõ felvetések tehetõk, amelyek az 1. fejezet elõírásait kielégítik. Az építõanyagok térfogatsúlyát az MSZ 510, a föld térfogatsúlyát az MSZ 15002 szerint kell figyelembe venni. Burkolatok térfogatsúlya a következõ értékkel vehetõ számításba: betonburkolat 25 kn/m 3 hengereltaszfalt burkolat 24 kn/m 3 öntött aszfalt burkolat 25 kn/m 3 kõkocka és makadám burkolat 26 kn/m 3 epoxibeton (epoxihabarcs) burkolat 22 kn/m 3 bitumenes papír, vagy nemez szigetelés 10 kn/m 3 A szerkezet önsúlyát a terv szerinti méretekkel és az elõbbi térfogatsúlyokkal (azok alapértékével) kell meghatározni. Ha késõbbi változás már a tervezés idõpontjában elõrelátható (pl. burkolatcsere vagy a burkolatvastagság növelése), akkor ezt már elõre figyelembe kell venni. 2.1.2. Földnyomás A földterhet és a földnyomást az MSZ 15002 szerint kell számításba venni. Azokban az esetekben, amikor a "Közúti hidak létesítésének általános elõírásai" c. ágazati szabvány részletes talajfeltárást ír elõ, a talaj szilárdsági és alakváltozási jellemzõit laboratóriumi vizsgálat alapján kell megállapítani. 2.1.2.1. A földnyomás hatására elmozdulni nem tudó szerkezetekre (kisnyílású hidak kitámasztott hídfõire, függõszárnyfalakra stb.) ható földnyomás megállapítása során a mozdulatlan támasztófelület esetén fellépõ földnyomást (nyugalmi földnyomást) kell figyelembe venni. 2.1.2.2. A földnyomás kiszámításához a földtömeg véges kiterjedése csak akkor vehetõ figyelembe (pl. egymáshoz közel levõ szárnyfalak között az átboltozódás, silóhatás), ha a falak magassága legalább 4,0 m, és az aktív földnyomásnak a falak alsó élétõl kiindított sík csúszólapjai a térszín alatt metszik egymást. 2.1.2.3. Csõátereszek, zárt keretek, védõcsövek vizsgálata során a talaj és földfeltöltés talajfizikai jellemzõit, a szerkezet és a talaj, ill. a földfeltöltés merevségi viszonyait, végül az építés tervezett módját és sorrendjét figyelembe kell venni. A földnyomás függõleges összetevõjének meghatározásához a földfeltöltés vastagságának és térfogatsúlyának szorzatából számított geosztatikai nyomásból - mint alapértékbõl - kell kiindulni. A tényleges földnyomás függõleges összetevõje ezen alapértéknél nagyobb vagy kisebb, aszerint, hogy a szerkezet mellett levõ töltésrész süllyedése nagyobb vagy kisebb a szerkezet süllyedésénél. A térszínen vagy a mûtárgy keresztmetszeti külméretének háromszorosánál szélesebb függõleges oldalfalú árokban, továbbá rézsûs oldatfalú munkagödörben épülõ, 3 m-nél nem nagyobb keresztmetszeti szélességû merev szerkezet statikai vizsgálatához, amelynek alakváltozása a merevség folytán a földterhelés alakulását nem befolyásolja és mellé, valamint fölé a földfeltöltés utólag készül (ún. töltésállapot), - pontosabb vizsgálat hiányában - a földterhet és a földnyomást az alábbiak szerint szabad számításba venni.
MSZ 07 3701 86 4 1. ábra A szerkezetre ható függõleges földteher értéke γ h, illetve annak az egyenlõtlen süllyedések hatására megnövekedett értéke: P vf = γ h α A szerkezet alsó síkjának vizsgálatához - az oldalnyomás függõleges komponensét is figyelembevéve - a földterhet a következõ értékkel kell számításba venni: P va = γ h α 1 + h h 1 2 á á 1 A képletben (lásd az 1. sz. ábrát): h γ α b h 1 α a földfeltöltés vastagsága a szerkezet tetõpontja felett, a földfeltöltés anyagának térfogatsúlya az 1. táblázatból vehetõ, a h/b viszonytól függõ tényezõ, a szerkezetnek a hossztengelyre merõleges külsõ mérete a szerkezet függõleges külmérete. tényezõ földteher és földnyomás számításához. 1. táblázat h/b 0 0,25 0,5 0,75 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 α 1 1,08 1,17 1,25 1,32 1,51 1,50 1,40 1,30 1,22 1,17 1,13 1,11 1,09 A táblázatban arányos közbeiktatás alkalmazható. A földnyomás vízszintes összetevõjeként az aktív földnyomást szabad figyelembe venni. A fentiek szerint kiszámított földterheket az egyes keresztmetszetekre mértékadó legkedvezõtlenebb igénybevételt eredményezõ csoportosításban kell mûködtetni. Az üzemi terhek számítása során a földteherbõl származó igénybevételeket a felsõ síkon (érintõ síkon) ható p vf, illetve az alsó síkon ható p va értékkel, míg a földnyomás vízszintes összetevõjét az aktív földnyomás értékével szabad figyelembe venni. Ha a szerkezet függõleges vagy közel függõleges oldalakkal kiemelt keskeny munkaárokban utólag készül (ún. árokállapot), akkor a földnyomás függõleges összetevõjét a munkaároknak a szerkezet tetõpontjánál mért szélességétõl és a szerkezet tetõpontjáig mért mélységétõl, valamint a visszatöltött föld minõségétõl függõen az MSZ 15300 szerint kell megállapítani.
5 MSZ 07 3701 86 2.1.3. Víznyomás A víznyomást, illetve a víz felhajtó erejét az MSZ 15225 és az MSZ 15226 szerint kell számításba venni. 2.1.4. Egyenletes hõmérséklet-változás A hõmérséklet-változás értéke a + 10 C feltételezett építési, illetve gyártási hõmérséklethez viszonyítva acél és vasbetonlemezzel együttdolgozó acélszerkezetre (öszvértartóra) ± 15 C vasbeton, feszített vasbeton, beton- és kõszerkezetekre ± 10 C Az ezen értékeket meghaladó hõmérsékletváltozás esetleges jellegû, errõl a 2.2.6. szakasz intézkedik. A hõkiterjedési együtthatók: acélszerkezetre és vasbetonlemezzel együttdolgozó acélszerkezetre (öszvértartóra) 0,000012 vasbeton, feszített vasbeton és betonszerkezetre 0,000010 kõfalazatra 0,000008 2.1.5. Támaszpont-elmozdulás A támaszpontok elmozdulásainak hatását az MSZ 15002 alapján számított és a talajmechanikai szakvéleményben közölt értékekkel kell számításba venni. E hatás túl kedvezõtlen volta esetén a várható süllyedést meg szabad osztani a felszerkezet készítéséig és az azután lejátszódó süllyedésre. Ez esetben a számítás során megengedett, hogy csak az utóbbit vegyék figyelembe. 2.1.6. Lassú alakváltozás Megjegyzés: Az idõ függvényében növekvõ mértékben kialakuló alakváltozásokat gyûjtõnéven lassú alakváltozásnak nevezzük. Ez összetevõdik az anyag jellegétõl és korától függõ zsugorodásból (ez a betonra jellemzõ), valamint a tartós teher, esetenként a fárasztó teher hatására keletkezõ s idõben növekvõ méretû fajlagos hosszváltozásból, a kúszásból. 2.1.6.1. Zsugorodás 2.1.6.2. Kúszás 2.1.6.3. Ernyedés A beton zsugorodásának a hatását a beton méreteinek fajlagos megrövidülése alapján kell számításba venni. A számítás elõírt módját az MSZ-07-3709 ágazati szabvány tartalmazza. A betonban a 2.1. szakasz szerinti állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõk és terhelõ elmozdulások hatására létrejövõ kúszást figyelembe kell venni, kivéve a 2.1.4. szakasz szerinti egyenletes hõmérsékletváltozás hatásából származó alakváltozást. A kúszás számításának szabályait az MSZ-07-3709 ágazati szabvány tartalmazza. Megjegyzés: Az acél feszítõbetétek változatlan hossz mellett bekövetkezõ feszültségvesztesége az ernyedés (relaxáció), amely az acélanyag kristályszerkezetében végbemenõ mikrostrukturális alakváltozásra vezethetõ vissza. Az acél feszítõbetétek ernyedésének mértékét annak minõsített értékével kell számításba venni. A tervezés szabályait az MSZ-07-3709 ágazati szabvány tartalmazza. 2.1.7. Feszítõerõk A feszítõerõt minden állapotban idõbeli változásának figyelembevételével kell számításba venni. 1 o C 1 o C 1 o C
MSZ 07 3701 86 6 2.2. Esetleges jellegû terhelõ erõk és hatások 2.2.1. Hasznos terhek és dinamikus hatás Az erõtani számítás során figyelembe veendõ hasznos terhek a következõk: - kocsipálya terhei, - a vasúti (városi villamosvasúti vagy nagyvasúti) pálya terhei, - a járdák (gyaloghidak), a kerékpárutak, a kiemelt szegélysávok terhei, - a hídfõk mögötti útpálya terhei. A közúti hidakat a teherbírás szempontjából a 2.2.1.1. szakasz szerinti "A", "B", vagy "C" terhelési osztályoknak megfelelõen kell méretezni. Osztály Jármû összsúlya (kn) Jármûterhek 2. ábra Keréksúlyok és felfekvési méretek Elsõ tengely kerékfelfekvési keréksúly (kn) szélessége (m) 2. táblázat Többi tengely kerékfelfekvési keréksúly (kn) szélessége (m) "A" 800 100 0,80 100 0,80 "B" 400 40 0,30 80 0,60 "C" 200 100/3 0,30 200/3 0,50 A kerék felfekvése a haladás irányában 0,20 m 2.2.1.1 A kocsipálya teher hasznos terhe a híd terhelési osztálya szerint a 2. ábrán és a 2. táblázatban megadott egyetlen jármûbõl és ezzel egyidõben a kocsipálya teljes felületén - a jármû által elfoglalt terület kivételével - elhelyezett, a kocsipálya szélességétõl függõen a 3. táblázatban megadott, jármûsort helyettesítõ, egyenletesen megoszló teherbõl áll.
7 MSZ 07 3701 86 Megjegyzés: A kocsipálya szélessége (m) A megoszló teher értékei Megoszló teher (kn / m 2 ) <8 4,00 10 3,65 12 3,40 15 3,15 18< 3,00 3. táblázat Nem különálló felszerkezetekkel kialakított osztottpályás hidak kocsipályaszélességén a különbözõ forgalmi irányokhoz tartozó kocsipályák szélességének összegét kell érteni. Megjegyzés: Osztály A tengelysúlyok csökkentõ tényezõi jármû összsúlya (kn) 4. táblázat Csökkenõ tényezõ, ha az egyenletesen megoszló esetleges teher 4 kn / m 2 3 kn / m 2 "A" 800 0,90 0,92 "B" 400 0,78 0,83 "C" 200 0,70 0,78 Közbensõ értékek esetén a 3. és 4. táblázatban arányos közbeiktatás végzendõ. A jármûvet a kocsipályán a vizsgált hatás szempontjából mértékadó helyre kell helyezni. A jármû hossztengelye mindig párhuzamos a pályatengellyel. A fõ áthidaló szerkezet vizsgálata során a jármû keresztirányban addig tolható el, amíg - kiemelt szegéllyel épülõ hidakon a jármû kerekének külsõ felülete a kiemelt szegélyt, ill. a vezetõkorlátot, - kiemelt szegély nélkül, korláttal épülõ hidakon a kocsiszekrény, ill. a jármû kerekének külsõ felülete a korlátot, - kiemelt szegély és korlát nélküli hidakon a jármû kerekének külsõ felülete a szerkezet szélét 0,5 m távolságra közelíti meg. A pályatartókra mértékadó teherállásban a jármû kerekének külsõ felülete a szegélyt, ill. a vezetõkorlátot érintheti. A jármûteherbõl azt a tengelysúlyt, amely a vizsgált elemben ellenkezõ értelmû hatást keltve tehermentesítõen hat, el kell hagyni. A jármûteherrel egy idõben alkalmazandó megoszló tehernek azt a részét, amely a vizsgált elemben ellenkezõ értelmû hatást keltve tehermentesítõen hat, el kell hagyni. Kivétel a hossz- és kereszttartókkal alátámasztott pályalemezek esete, amelyek méretezése során a megoszló terhet szakaszosan alkalmazni nem kell.
MSZ 07 3701 86 8 A számítás egyszerûsítése céljából megengedett az az eljárás, amely a jármûteherrel egyidejûleg alkalmazott megoszló teherrel a jármû által elfoglalt területet is terheltnek feltételezi. Ez esetben a jármû tengelysúlyait a 4. táblázatban feltüntetett csökkentõ tényezõvel kell számításba venni. Nem alkalmazható ez az egyszerûsítõ eljárás a konzoltartók és az olyan szerkezeti elemek méretezéséhez, amelyek hatásábrájának azonos elõjelû szakasza felett az egészjármû nem helyezhetõ el. Ha a jármûvek keréksúlyát teherelosztó réteg közvetíti a szerkezetre, akkor a terhet egy olyan derékszögû négyszög alakú területen kell egyenletesen megoszlónak tekinteni, amelynek szélessége (m-ben) a jármû haladási irányában és erre merõleges irányban A képletben a 1 = 0,20 + 2 t 1 a 2 =b + 2 t 1 b a kerék felfekvési szélessége a 2. és 3. ábra szerint t 1 pedig a teherelosztó réteg számításba vehetõ vastagsága m-ben a 3. ábra szerint. A kõ- vagy fakockaburkolat magassága a teherelosztó réteg vastagságába fél értékével számítható be. Ha a teherhordó szerkezet vasbetonlemez vagy fapalló, t 1 értékébe a lemez, ill. a pallóvastagság fele beszámítható. A teherelosztó négyszög méretei 3. ábra Az ortotróp pályaszerkezetben a kerékterhet közvetlenül viselõ acéllemez szempontjából a jármûvek kerékterhét hosszirányban a 1 = 0,30m, keresztirányban a 2 méretû derékszögû négyszög alakú területen egyenletesen megoszlónak kell tekinteni. Az a 2 méret 0,6 m széles kerék esetén a pályalemezt alátámasztó bordák távolságának kétszerese, zártszelvényû bordák esetén azok távolsága; 0,8 m széles kerék esetén az elõbbi érték 1,5-szerese. Ha a vizsgált pályaszerkezeti részek (zorésvasak, hullámlemezek stb.) a teherelosztó rétegbe benyúlnak, a t 1 vastagság meghatározása során azok magasságát átlagos értékükkel kell számításba venni. Csõátereszek és védõcsövek számításakor, ha a szerkezet felett legalább 0,5 m vastag teherelosztó réteg van, a jármûteher hatását - pontosabb számítás helyett - a jármû fajlagos terhébõl (a jármû alapterületével osztott jármûsúlyból) 45 - os eloszlás alapulvételével szabad számítani. A hasznos teherbõl származó földnyomástöbbletet mind függõleges, mind vízszintes értelemben el szabad hanyagolni, ha a szerkezet tetõpontja felett legalább 3,0 m vastag teherelosztó réteg van. 2.2.1.2. A városi villamosvasúti (közúti vasúti) pálya hasznos terhei A városi villamosvasúti pálya terheit esetenként a Közlekedési Minisztérium írja elõ. A villamosvasút terhével egyidejûleg a közúti forgalmi sávokon a 2.2.1.1. szakaszban elõírt terheket kell alkalmazni a vizsgált hatás szempontjából mértékadó helyzetben. Amennyiben a KM másként nem rendelkezik, a Melléklet M1 pontja szerinti terhek vehetõk figyelembe.
9 MSZ 07 3701 86 Ha a 2.2.1.1. szakaszban megadott közúti terheknek az egyik vágány által elfoglalt sávon való felvételével - és az ehhez a vágányhoz tartozó villamosvasúti teher elhagyásával - nagyobb igénybevételt kapunk, mint kizárólag a villamosvasúti teher alkalmazásával, akkor a közúti terhek itt is elhelyezendõk, feltéve, hogy a jármûveknek a vágányra való ráhajtása lehetséges. 2.2.1.3. A járda, a kerékpárút, a kiemelt szegélysáv és az önálló gyaloghíd hasznos terhei A járdán, a kerékpárúton és a kiemelt szegélysávon - a kocsipályaterhekkel egyidõben - 1 kn / m 2 egyenletesen megoszló terhet kell mértékadóan elhelyezni. A kiemelt szegélysávot e teherrel nem kell terhelni, ha a kocsipálya felõli szélén vezetõkorlát van, vagy ha a hídon járda van, és azt a kiemelt szegélysávtól fõtartó vagy korlát választja el. A járda, a kerékpárút és a kiemelt szegélysáv saját szerkezeti elemeit (járdalemezt, hossztartót, konzolt, stb.) valamint az önálló gyalog- és kerékpárhidakat általában 5 kn / m 2 egyenletesen megoszló teherre vagy - ha ez kedvezõtlenebb - egy 0,1 m oldalhosszú négyzeten egyenletesen megoszló, 2,5 kn nagyságú erõre kell méretezni. Ha az erõt teherelosztó réteg viszi át a szerkezetre, akkor a teherelosztásra vonatkozóan 2.2.1.1. szakasz elõírásait értelemszerûen kell alkalmazni. Csekély forgalmú önálló gyaloghidak esetén az 5 kn / m 2 érték egyedi megfontolás alapján 2,5 kn /m 2 - ig csökkenthetõ. Ilyen esetben a motorkerékpárok áttolását terelõbakokkal meg kell akadályozni. Szükség esetén jelzõtáblával szabályozni kell, hogy egyidejûleg hány személy tartózkodhat a hídon. 2.2.1.4. A hídfõk mögötti útpálya terhei A hídfõk mögötti útpályán a 2.2.1.1. szakaszban megadott terhek helyettesítésére - a terhelési osztálytól függetlenül - az út teljes hasznos szélességben mûködõ 24 kn / m 2 egyenletesen megoszló terhet kell elhelyezni. E helyettesítõ teher számításbevétele során a híd terheletlen, vagy azon csak a 3. táblázat szerinti megoszló terhet szabad alkalmazni, ha ez utóbbi teher az igénybevételek szempontjából kedvezõtlenebb, mint a terheletlen híd esete. 2.2.1.5. Dinamikus hatás Dinamikus hatással a kocsipálya terheit (2.2.1.1. szakasz), a városi villamosvasúti pálya terheit (2.2.1.2. szakasz), a járda, kerékpárút és kiemelt szegélysáv és az önálló gyaloghíd terheit (2.2.1.3. szakasz), továbbá az üzemi terheket (2.3. szakasz) és a fáradásra mértékadó terheket (2.4. szakasz) kell növelni. A többi teher esetében nem kell dinamikus hatással számolni. A dinamikus hatást a terheknek dinamikus tényezõvel való szorzása útján kell figyelembe venni. A dinamikus tényezõ értéke 5 ì = 1,05 + L + 5 de legfeljebb 1,40. A képletben az L méretet m-ben kell behelyettesíteni, és a következõképpen kell értelmezni: -kéttámaszú tartók esetén a tartó támaszköze; -folytatólagos tartók, keretek és ívek esetében a legnagyobb támaszköz; -a tartók konzolos részeinek esetében a folytatólagosan hozzájuk csatlakozó tartó legnagyobb támaszköze, ill. a befüggesztett tartó fél támaszközével növelt konzolhossz közül a nagyobb érték; -szabadvégû konzolok esetében a konzol tényleges hossza; -két irányban teherhordó lemezek esetében a kisebb támaszköz. Olyan szerkezeteknél, amelyeken a teherelosztó réteg vastagsága legfeljebb 0,50 m, a dinamikus tényezõt teljes értékkel kell számításba venni. Ha a teherelosztó réteg vastagsága legalább 2,0 m, akkor 1,0 értékû dinamikus tényezõvel kell számolni. Közbensõ vastagságok esetében a dinamikus tényezõ értékét arányos közbeiktatással kell meghatározni. A teherelosztó réteg vastagságát a 2.2.1.1. szakaszban foglaltak szerint kell figyelembe venni.
MSZ 07 3701 86 10 Többfõtartós hidak tartórácselemként mûködõ kereszttartóinak igénybevételeit - a közvetlenül alátámasztott végkereszttartók kivételével - a fõtartó dinamikus tényezõjével kell számolni. Legalább 50 mm vastag aszfaltburkolattal ellátott ortotróp pályaszerkezet acéllemezében, mint izotróp lemezben, a közvetlen kerékteherbõl keletkezõ igénybevételeket 1,05 értékû dinamikus tényezõvel kell meghatározni. 50 mm-nél vékonyabb burkolat esetében a dinamikus tényezõ értéke 1,40. Saruk, alátámasztó oszlopok, oszlopos alépítmények szerkezeti gerendáinak és az alépítmények felszerkezettel folytatólagosan (pl. sarokmereven) összeépített felmenõ részei igénybevételeinek számításakor a megtámasztott szerkezet fõtartóinak dinamikus tényezõjét kell figyelembe venni. Tömör pillérek és hídfõk, ezek szerkezeti gerendái, támfalak, alaptestek és a talaj igénybevételeinek számításakor dinamikus hatást nem kell figyelembe venni. 2.2.2. A hasznos teherbõl származó egyéb terhelõ erõk. 2.2.2.1. A fékezõ- és indítóerõ A közúti jármûvek fékezésébõl, ill. indításából származó erõt (a továbbiakban fékezõerõt) a kocsipálya síkjában, a hídtengely irányában mûködõnek kell felvenni. Értéke a kocsipályán alkalmazott egyenletesen megoszló teher 3%-a, de nem lehet kisebb a terhelési osztályhoz tartozó jármû súlyának 30% - nál. Városi villamosvasúti pályák esetében a fékezõerõt a pálya síkjában, a hídtengely irányában ható, vonal mentén egyenletesen megoszló erõnek kell felvenni. Értéke a villamosvasúti teher 10% -a. Két vágány esetében a fékezõerõt mindkét vágányon egyirányban mûködõen kell feltételezni. A fékezõerõt csak abban az esetben szabad figyelmen kívül hagyni, ha nyilvánvaló, hogy az a felszerkezet és a megtámasztó szerkezet erõjátékét számottevõen nem befolyásolja (pl. boltozatok). 2.2.2.2. Oldallökõ erõ A kiemelt szegélyt és bekötését meg kell vizsgálni oldallökõ erõre. Az oldallökõ erõ a kiemelt szegélysáv felsõ síjában, a hídtengelyre merõlegesen ható, központos vízszintes erõ. Nagysága a terhelési osztálynak megfelelõ kisebb keréksúllyal egyenlõ. Az oldallökõ erõt a legkedvezõtlenebb elhelyezésben kell figyelembe venni. A kiemelt szegélysáv vizsgálatakor az oldallökõ erõt és a 2.2.2.3. szakasz szerinti korlátra ható vízszintes erõt nem kell egyidejûleg figyelembe venni, viszont mindkettõre megfelelõen állékony kell legyen a szegély. 2.2.2.3. A korlátra ható erõk A korlát méreteinek megállapításához a korlát felsõ élében mûködõ 0,8 kn / m vízszintes és 1,5 kn / m függõleges, vonal mentén egyenletesen megoszló erõt kell figyelembevenni. A két erõt nem kell egyidejûleg mûködtetni. E szakasz elõírásai üzemi korlátra nem vonatkoznak. A vezetõkorlát oszlopának és bekötésének méretezésekor oszloponként 25 kn, a vízszintes korlátelem középvonalában vízszintesen, a korlát síkjára merõlegesen ható erõt kell figyelembe venni. Kettõs (magasított) vezetõkorlát esetében ezt az erõt a felsõ vezetõkorlátelem figyelembevétele nélkül kell mûködtetni. 2.2.3. Szélteher A közúti hidakat terhelt híd esetén szélnyomásra, üres híd esetén széllökésre kell megvizsgálni. 2.2.3.1. A szélnyomás a híd és a jármûvek szélnek kitett felületére merõlegesen ható, az alaki tényezõt is magában foglaló 0,8 kn / m 2 egyenletesen megoszló vízszintes erõ. Tömör fõtartójú hidak esetében a híd szélnek kitett felülete a fõtartó és az általa nem takart pálya egyszeres oldalfelülete. Ha a számítás során a tömör fõtartókra ható szélteher megosztására szükség van, a szélnek kitett elsõ fõtartóra annak kétharmad részét kell felvenni, a fennmaradó egyharmad részt pedig a többi fõtartó között egyenlõ mértékben kell megosztani.
11 MSZ 07 3701 86 Tagolt (pl. rácsos) fõtartójú hidak esetében a híd szélnek kitett felülete a pálya egyszeres oldalfelületének és valamennyi fõtartó - pálya által el nem takart - oldalfelületének összege. A számításba vett teljes felület azonban nem lehet nagyobb, mint a felszerkezet körvonala által bezárt teljes terület. A jármûvek szélnek kitett felülete a pályaszinttõl felfelé terjedõen 2,0 m magassággal számított felület. Ha a hídon városi villamosvasút is van, 3,0 m magasságot kell számításba venni. A szélnek kitett felületbõl az elõtte levõ fõtartó által elfedett területet le kell vonni. A jármûsort - ha az a szélterhelés szempontjából kedvezõtlenebb - szakaszokra bontva kell a hídpályán elhelyezni. Önálló gyaloghíd esetében a hasznos teher szélnek kitett felülete a pályaszinttõl felfelé 1,7 m magas. 2.2.3.2. A széllökés a terheletlen híd szélnek kitett felületére ható - az alaki tényezõt is magában foglaló - 3 kn / m 2 egyenletesen megoszló vízszintes erõ. 2.2.4. Jégteher A híd szélnek kitett felületét a 2.2.3.1. szakasz szerint kell figyelembe venni. A folyóvízben épített pillérekre, hídfõkre és partburkolatra, valamint vízépítési mûtárgyakkal kapcsolt hídszerkezetekre vonatkozó jégterhet az MSZ 15226 szerint kell meghatározni. 2.2.5. Saruellenállásból származó támaszerõk Saruk, pillérek és hídfõk erõtani számítása során a saruknál fellépõ, a mozgó saru ellenállásából származó vízszintes támaszerõket is figyelembe kell venni. A saruellenállásból származó támaszerõk tehermentesítõ hatását nem szabad figyelembe venni. A hídfõket és pilléreket úgy kell méretezni, hogy azok mind a fix, mind a mozgó saru elhelyezésére alkalmasak legyenek. 2.2.5.1. Acél - és betonsaruk esetén a súrlódásból származó vízszintes támaszerõ számításához csak a szerkezet önsúlyát kell figyelembe venni és a következõ súrlódási együtthatókkal kell számolni: csúszósurlódás acél acélon 0,5 csúszósurlódás beton (kõ) betonon 0,75 gördülõ súrlódás acél acélon 6 d ahol d a saruhenger átmérõje mm-ben. A gördülõ súrlódási együttható értéke 0,02 -nél kisebb nem lehet. 2.2.5.2. Mûgumi saruk esetén a saruellenállásból származó támaszerõket a várható mozgások alapján, a saru méreteinek, függõleges terhének és a mûgumi nyírási rugalmassági tényezõjének figyelembevételével kell kiszámítani (F1. Függelék). 2.2.5.3. Mûgumi dilatációs szerkezet alkalmazása esetén a dilatációs szerkezet alakváltozásából származó támaszerõt figyelembe kell venni. 2.2.6. Esetleges jellegû hõmérséklet-változás Az esetleges jellegû hõmérséklet-változás vizsgálatakor 2.2.6.1. szakaszban elõírt egyenletes és a 2.2.6.2. szakaszban elõírt egyenlõtlen hõmérséklet-változás közül csak a kedvezõtlenebbet kell számításba venni. Nem kell figyelembe venni az esetleges jellegû hõmérséklet-változást olyan acélszerkezeti elemek esetében, amelyek nagyobb hõmérsékletingadozástól védve vannak (pl. a hosszú aluljárókban levõ keretek), továbbá azon vasbeton-, feszített vasbeton-, beton- és kõszerkezetek esetében, amelyek teljes szerkezeti vastagsága - az esetleges feltöltéssel együtt - 0,7 m-nél nagyobb. A szerkezeti vastagság megállapítása során a teljesen zárt üregeket (pl. szekrénytartók) kitöltöttnek kell tekinteni, ha azok keresztmetszete a teljes keresztmetszet 50%-nál kisebb.
MSZ 07 3701 86 12 2.2.6.1. Az esetleges jellegû egyenletes többlet hõmérséklet-változás mértéke a 2.1.4. szakaszban elõírt értéken túlmenõen: a) acélszerkezetekre és vasbetonlemezzel együttdolgozó acélszerkezetekre (öszvértartók) ± 20 C b) vasbeton-, feszített vasbeton-, beton- és kõszerkezetekre ±10 C 2.2.6.2. Ha pontosabb adatok nem állnak rendelkezésre, akkor az esetleges jellegû egyenletlen hõmérséklet-változást az alábbiak szerint szabad figyelembe venni. Acélszerkezetek és vasbetonlemezzel együttdolgozó acélszerkezetek (öszvértartók) egyenlõtlen hõmérséklet-változását - ha ez a szerkezetben igénybevételt okoz - a keresztmetszet alsó és felsõ éle között fellépõ és lineárisan változó ± 15 C hõmérséklet-különbséggel kell számításba venni. Olyan vasbetonlemezzel együttdolgozó acélszerkezetek (öszvértartók) esetében, amelyekben a keresztmetszet mentén lineárisan változó hõmérséklet igénybevételt nem okoz (pl. kéttámaszú tartó), az acél és vasbeton érintkezési felülete mentén ± 10 C hõmérsékleti lépcsõt kell feltételezni. Vasbeton-, feszített vasbeton-, beton- és kõszerkezetek egyenlõtlen hõmérséklet-változását általában nem kell figyelembe venni, de ha ez kivételesen mégis indokolt (pl. egyenlõtlen hõmérsékletváltozásra érzékeny vagy tagolt szerkezetek), a hõmérséklet-különbséget ± 5 C-re kell felvenni. 2.2.7. Építés alatti terhek Az építés alatti esetleges terheket általában a ténylegesen elõforduló, ill. várható értékûkkel kell figyelembe venni. Az építés alatti állapot ideiglenesnek tekintendõ, ezért mindazokat az engedményeket, amelyeket ideiglenes hidakra a szabvány megenged, az építési állapotra is értelemszerûen alkalmazni kell. 2.2.7.1. Ha a helyi körülmények nagyobb teher számításbevételét nem teszik indokolttá, az összes munkaszintek teljes területén 2 kn / m 2 egyenletesen megoszló erõt vagy - ha ez kedvezõtlenebb - 2 db egymástól 1,0 m távolságban levõ 2-2 kn nagyságú összpontos erõt kell számításba venni. Teljes területen a munkaszintek vízszintes vetületének összegét kell érteni, a közlekedésre és anyagtárolásra használt területekkel együtt. 50 m-nél nagyobb nyílású szerkezetek esetén egyedi mérlegelés alapján az elõbbinél kisebb teher is számításba vehetõ, de ez esetben erre a kivitelezõ figyelmét a terveken fel kell hívni. 2.2.7.2. Az építés alatti szélteher vizsgálata során a 2.2.3.2. szakasz szerinti széllökés értéke csökkenthetõ. Ha a szélerõ helyileg várható értékére adatok nem állnak rendelkezésre, a csökkentés mértéke legfeljebb 50% lehet. 2.2.8. Egyéb esetleges terhek 2.2.8.1. A folyóvíz áramlásából és hullámverésébõl származó víznyomást és az úszó tárgyak ütközésébõl származó hatást, általában nem kell figyelembe venni. Különleges körülmények között (pl. cölöpjármok), ahol a terhek jelentékeny igénybevételt okozhatnak, azokat az MSZ 15226 elõírásai szerint kell számításba venni. 2.2.8.2. Cölöpökbõl épített pillérek vagy cölöpjármok keresztkötéseinek (pl. andráskeresztmerevítéseinek, sarokmereven kapcsolt fejgerendáinak) méretezésekor - az elõírt terhelõ erõkkel és mozgásokkal egyidejûleg - a cölöpök esetleges ferde elhelyezésébõl származó vízszintes erõn kívül, többletként, a pillérre mûködé függõleges erõ 1%-ával egyenlõ nagyságú vízszintes erõt is figyelembe kell venni. 2.2.8.3. Hóterhet és függõleges jégterhet általában nem kell figyelembe venni. 2.2.8.4. A vizsgálókocsi, ill. vizsgálóállvány súlyát, ha ezek alkalmazására számítani kell, figyelembe kell venni.
13 MSZ 07 3701 86 2.3. Üzemi terhek 2.3.1. A hasznos teher üzemi értékei Az "A" terhelési osztályban a jármû (800 kn) 0,4-szerese, vagy a "B" terhelési osztályhoz tartozó jármû (400 kn) 0,75-szöröse, attól függõen, hogy a vizsgált tartóelemre nézve melyik kedvezõtlenebb, a "B" terhelési osztályban a jármû (400 kn) 0,75-szöröse, a "C" terhelési osztályban a jármû (200 kn) 0,75-szöröse, és - a terhelési osztálytól függetlenül - a jármûvel egyidõben a kocsipálya teljes felületén - a jármû által elfoglalt terület kivételével - elhelyezett 1 kn / m 2 egyenletesen megoszló teher. A 2.2.1.1. szakasz szerinti egyszerûsített eljárás az üzemi terhekre is alkalmazható. Ez esetben a jármû tengelysúlyait az e szakasz elsõ bekezdésében közölt szorzótényezõk helyett az 5. táblázatban feltüntetett csökkentõ tényezõvel kell számításba venni. Tengelysúlyok csökkentõ tényezõi egymásra halmozott üzemi jármû és megoszló teher esetén 5. táblázat Jármûteher (kn) Csökkentõ tényezõ "A" 800 0,374 "B" 400 0,694 "C" 200 0,680 2.3.2. A városi villamosvasúti (közúti vasúti) pálya üzemi terheit a Melléklet szerint kell felvenni. 2.3.3. Önálló gyalog- és kerékpárhidak üzemi terhe egységesen 2 kn / m 2 egyenletesen megoszló teher. 2.4. Fáradásra mértékadó terhek A fáradásra mértékadó teher a híd tervezett élettartama során várható különbözõ nagyságú és gyakoriságú terheléseket, a fáradás szempontjából mértékadóan helyettesítõ, meghatározott nagyságú (2.4.1.) és ismétlõdési számú (2.4.2.) jármûteher. 2.4.1. A fáradásra mértékadó teher nagysága azonos a hasznos jármûteher 2.3. szakasz szerinti üzemi értékével. 2.4.2. A fáradásra mértékadó teher mértékadó ismétlõdési száma fõtartókra pályatartókra - általában a hidakon 2 millió 5 millió félállandó hidakon 0,5 millió 1 millió ideiglenes hidakon 0,2 millió 0,5 millió - autópályák, E-utak hídjain és a fõvárosi Duna-hidakon 5 millió 10 millió félállandó kialakítás esetén 1 millió 2 millió ideiglenes kialakítás esetén 0,5 millió 1 millió A mértékadó ismétlõdési szám azokban az esetekben is változatlanul érvényes, amikor a jármû egyetlen áthaladása során az igénybevétel tényleges ismétlõdési száma egynél nagyobb, mint pl. többtámaszú tartókon vagy olyan esetekben amikor a jármû egyetlen tengelyének a terhelése a mértékadó. 2.5. Rendkívüli terhek 2.5.1. Földrengés teher A vonatkozó elõírás * szerint. * Jelenleg MI-04-133 szerint.
MSZ 07 3701 86 14 2.5.2. A jármûvek ütközõereje A jármûvek ütközõerejét figyelembe kell venni, ha az alátámasztások, a keretlábak, továbbá a tartószerkezet végsõ elemei (pl. portál, végoszlop) helyzetükbõl kifolyólag vagy a következõkben foglaltak szerint - a jármûvek nekiütközésétõl nincsenek védve. A jármû ütközõhatását - a híd terhelési osztályától függetlenül - egy 1,2 m magasságban, vízszintesen, a forgalmi sáv irányával párhuzamosan ható 800 kn és arra merõlegesen, de nem egyidejûleg ható 400 kn nagyságú statikus erõvel kell figyelembe venni. Ha a vizsgált szerkezeti elem keresztmetszetének tehetetlenségi fõtengelye a forgalmi sáv irányával nem párhuzamos, de a bezárt szög legfeljebb 10, az erõk a fõtengelyek irányában vehetõk fel. Ha a bezárt szög 10 nál nagyobb, a ferde hajlításra tekintettel kell lenni. A számítás egyszerûsítése céljából ekkor is megengedett az ütközõerõnek a fõtengelyek irányában történõ felvétele, de ekkor a számításba veendõ erõ nagysága bármelyik fõtengely irányában való vizsgálatnál 800 kn. Ha a szerkezeti elemet a forgalmi sávtól legalább 0,40 m mély árok, vagy 3,0 m széles forgalommentes sáv, vagy vezetõkorlát választja el, elegendõ az ütközõerõ félértékével számolni. Ha a szerkezet helyzeténél fogva vagy külön ebbõl a célból készített legalább 0,25 m magas, 0,50 m széles, vezetõkorláttal ellátott kiemelt szegélysávval a jármûvek ütközésétõl védve van, az ütközõerõvel számolni nem kell. A szerkezet védelme szempontjából figyelembe vett vezetõkorlát elhelyezésére autópályán az MSZ-07-3600/1 elõírásait kell figyelembe venni. 3. ERÕTANI KÖVETELMÉNYEK 3.1. Általános elõírások Az 1.1. szakaszban elõírt és a 3.2., valamint 3.4.-3.6. szakaszokban részletezett vizsgálatokhoz a 2. fejezetben felsorolt terhelõ erõket és hatásokat csoportosításban kell figyelembe venni, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy valamelyik csoportosítás nem mértékadó. I. tehercsoportosítás: A 2.1. szakaszban felsorolt állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõk és hatások, továbbá a 2.2. ill. 2.3. szakaszokban felsorolt esetleges jellegû terhelõ erõk és hatások közül a legkedvezõtlenebb (a 2.2.1.1., 2.2.1.2., 2.2.1.3., szakaszokban felsorolt terhek egyetlen teherfajtának számítanak). II. tehercsoportosítás: A 2.1. szakaszban felsorolt állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõk és hatások, továbbá a 2.2. szakaszban felsorolt összes esetleges jellegû terhelõ erõk és hatások a legkedvezõtlenebb, de a valóságban lehetséges összeállításban. 3.2. A teherbírás igazolása A hídszerkezet teherbírásvizsgálatát vagy a határállapot alapján a 3.2.1. szakaszban részletezett módon, vagy a megengedett feszültségek alapján a 3.2.2. szakaszban részletezett módon kell végezni. Az MSZ-07-3702, MSZ-07-3709, MSZ-07-3710 és az MSZ-07-3711 ágazati szabványok - a szerkezeti kialakítástól és az építõanyagtól függõen - intézkednek arról, hogy mely esetben melyik vizsgálatot kell alkalmazni. Alapozások teherbírásvizsgálatát a határállapot alapján, az MSZ 15002-ben foglaltak szerint kell elvégezni. Nyomóigénybevételnek kitett szerkezeti elemeket és azok egyes részeit stabilitás (kihajlás, horpadás, stb.) szempontjából is meg kell vizsgálni. 3.2.1. A teherbírás igazolása a határállapot alapján E vizsgálat során ki kell mutatni, hogy a mértékadó igénybevétel (S d ) a 3.1. szakasz szerinti tehercsoportosítások egyikében sem nagyobb, mint a határigénybevétel (S u ): S d S u
15 MSZ 07 3701 86 3.2.1.1. Valamely mértékadó igénybevételt az S d = S g +γ S ill. az v S d = 1,2 Sg számítási képletek közül, annak alapján kell meghatározni, amelyik kedvezõtlenebb eredményt ad. E kifejezésekben S g a 2.1. szakaszban felsorolt összes állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõkbõl és hatásokból azok legkedvezõtlenebb, de a valóságban lehetséges összesítésében - számított igénybevétel: S v az I. tehercsoportosításban: a 2.2. szakaszban felsorolt esetleges jellegû terhelõ erõk és hatások legkedvezõtlenebbjébõl számított igénybevétel; a II. tehercsoportosításban: a 2.2. szakaszban felsorolt összes esetleges jellegû terhelõ erõkbõl és hatásokból számított igénybevétel; a biztonsági tényezõ (γ) értéke: az I. tehercsoportosításban γ = 1,2 a II. tehercsoportosításban γ = 1,0 Az építés alatti - nem rendeltetésszerû - állapot és a 2.5.2. szakasz szerinti ütközõerõ hatásának vizsgálata során S d értéke 10%kal csökkenthetõ, kivéve a stabilitási (kihajlási, horpadási stb.) vizsgálatokat. 3.2.1.2. A határigénybevételt (S u ) a szerkezet anyagától függõen a vonatkozó ágazati szabványokban elõírt módon kell megállapítani. A talaj határigénybevételét, ill. határfeszültségét laboratóriumi vizsgálatok és elfogadott elméletek, ill. az MSZ 15002 elõírásai alapján kell megállapítani. Elõterhelt talajok határfeszültsége az elõterhelés nélkül számításba vehetõ határfeszültséghez viszonyítva - a konszolidációra való tekintettel - legfeljebb 40%-kal növelhetõ. Ha a határigénybevétel megállapítására ismert és helyesnek elfogadott számítási módszer nem alkalmazható, vagy a határigénybevétel megállapítására sorozatban gyártott szerkezeti elemek esetében van szükség, akkor a határigénybevétel kísérletek eredményeibõl is megállapítható. A határigénybevétel kísérleti megállapításához esetenként a KM jóváhagyása szükséges. 3.2.2. A teherbírás igazolása megengedett feszültségek alapján Az erõtani számításban ki kell mutatni, hogy a terhekbõl és hatásokból számított feszültségek a 3.1. szakasz szerinti tehercsoportosítások egyikében sem nagyobbak az MSZ-07-3702, az MSZ-07-3709 és az MSZ-07-3710 ágazati szabványokban elõírt megengedett feszültségeknél. Az építés alatti állapot és a 2.5.2. szakasz szerinti ütközõerõ hatásának vizsgálata során - a stabilitási vizsgálatokat kivéve - a megengedett feszültség értéke 10%-kal növelhetõ. 3.3. Fáradási vizsgálat A fáradásvizsgálat során a vonatkozó ágazati szabványokban elõírt esetekben és módon igazolni kell, hogy a szerkezet fáradás szempontjából megfelelõ. 3.4. A repedéskorlátozás ellenõrzése Vasbeton és feszített vasbeton szerkezeti elemeket az MSZ-07-3709-ben megadott esetekben, az ott elõírt módon ellenõrizni kell abból a szempontból, hogy az üzemi teher hatására fellépõ repedések szélessége, ill. a keletkezõ húzófeszültség az elõírt értéket nem lépi-e túl.
MSZ 07 3701 86 16 3.5. A helyzeti állékonyság igazolása Igazolni kell, hogy a szerkezet a 2. fejezetben felsorolt terhelõ erõkre és hatásokra felborulással, felbillenéssel, felemelkedéssel, eldõléssel vagy elcsúszással szemben mind terhelt, mind terheletlen állapotban biztonságos. 3.5.1. Az alépítmény és alapozás állékonyságát az MSZ 15002 szerint kell vizsgálni. E vizsgálathoz az állandó és tartós jellegû terhelõ erõket és hatásokat a 2.1. szakasz szerinti értékükkel, az MSZ 15002 szerinti "n" tényezõket pedig n a = 1,0 és n e = 1,2 értékkel kell számításba venni. Az állékonyság vizsgálatához a földellenállás (passzív földnyomás) hatását általában csak a talaj rugalmas összenyomódásának megfelelõ értékkel szabad figyelembe venni. A földellenállás számításakor a talaj felsõ 1,0 m-es részét nem szabad számításba venni. Az elcsúszás vizsgálatához az alaptest és az altalaj közötti súrlódás szögét, ill. a talaj belsõ súrlódási szögét általában az MSZ 15002 megfelelõ értékeivel kell számításba venni. Olyan szerkezetek esetében, melyek állékonyságát a súrlódási ellenállás döntõen befolyásolja, a súrlódási szöget kísérlettel kell meghatározni. 3.5.2. Az áthidaló szerkezet helyzeti állékonyságának igazolásához ki kell mutatni, hogy annak biztonsága feldõléssel és elcsúszással, továbbá a sarukról vagy csuklókról való felemelkedéssel szemben legalább 1,5. Ha a terhelt híd helyzeti állékonyságának vizsgálata a szélteher számításbevételével készül, a kocsisor súlyát a híd állékonysága szempontjából legkedvezõtlenebb elhelyezésû, 3,0 m széles sávon mûködõ, 1,0 kn / m 2 intenzitású egyenletesen megoszló tehernek kell tekinteni. Dinamikus tényezõt nem szabad alkalmazni. 3.5.3. Egyetlen oszloppal (oszlopsorral) alátámasztott szerkezet helyzeti állékonyságának vizsgálata során a 2.2. szakasz szerinti esetleges jellegû erõtõl és hatásoktól függetlenül 10 kn/m 2 mértékadóan elhelyezett megoszló esetleges teherre is meg kell vizsgálni a szerkezetet. 3.6. Az alakváltozások ellenõrzése E vizsgálatot a 2.2.1.1.., 2.2.1.2. és 2.2.1.3. szakaszok szerinti hasznos terhekre kell elvégezni. Ennek során ki kell mutatni, hogy a dinamikus tényezõ nélküli hasznos terhek hatására keletkezõ lehajlás nem nagyobb a támaszköz, ill. a konzolhossz 1/400 részénél. Csuklós többtámaszú gerendatartóknál támaszközön a befüggesztett tartó és az ugyanabba a nyílásba esõ konzolok hosszának összegét kell érteni. Egyes esetekben (pl. függõhidak) - ha ezt a KM külön elrendeli - meg kell határozni a szerkezet saját rezgésszámait és ki kell térni a rezonancia jelenségek vizsgálatára is. 3.7. Építés alatti állapotok vizsgálata A hídszerkezetet és annak minden elõregyártott elemét - függetlenül az építõanyagtól - a kész szerkezetre elõírt követelményeken kívül ellenõrizni kell a gyártás, szállítás, tárolás, elhelyezés (beemelés) és az elhelyezés utáni állapot - a továbbiakban: ideiglenes építési állapotok - követelményeire is. 3.7.1. Az ideiglenes építési állapotok vizsgálata során a 2. fejezetben megadott terhelõ erõket és hatásokat a következõ kiegészítésekkel és módosításokkal kell figyelembe venni. 3.7.1.1. Az önsúly hatását aszerint kell számítani, hogy a vizsgálat az elem nyugalmi vagy mozgás alatti állapotára vonatkozik. A nyugalmi állapotban levõ elemek, ill. szerkezetek önsúlyát - beleértve a rászerelt esetleges egyéb szerkezetek súlyát is - a 2.1.1. szakasz szerint kell számítani.
17 MSZ 07 3701 86 A mozgásban levõ elemek vizsgálata során a nyugalmi állapotra megállapított önsúlyt - tekintettel a mozgásból (a gyorsulásból) származó hatásra - megnövelt értékekkel kell számításba venni. A növelõ tényezõ: - gyártási, tárolási, szállítási és elhelyezési (beemelési) állapot vizsgálatánál - ha pontosabb adatok nem állnak rendelkezésre - általában 1,5. - elõregyártott vasbetonelemek gyártási állapotának vizsgálata során, ha a kizsaluzás az elem felszakításával történik, akkor 2,0. Az elhelyezés utáni állapot vizsgálatakor - ha további elemek ráhelyezésére kerül sor - a már elhelyezett elem önsúlyát a nyugalmi állapot szerint kell számítani, de az utoljára ráhelyezett elem önsúlyát 1,5 értékû növelõ tényezõvel kell figyelembe venni. A helyszínen rábetonozott részek súlyát növelni nem kell. 3.7.1.2. A vizsgálat során a különleges (pl. a pontatlan elhelyezésbõl, a szállítás közben fellépõ centrifugális erõbõl származó) igénybevételekre is figyelemmel kell lenni. 3.7.2. Az igénybevételek meghatározása során, ha a terv szerinti megfogás helyén erre a célra szolgáló szerkezeti elem (kengyel, fül) nincs, és a megtámasztás helye a terven csupán méretjeggyel (kottával) van megadva, a terv szerinti ideiglenes támaszközt ± 0,1 l, de legalább ± 0,5 m kedvezõtlen eltérés figyelembevételével kell megállapítani, ahol l a kijelölt megtámasztások távolsága. Kis elemek esetében tetszés szerinti helyen történõ megfogás is megengedhetõ. Ez esetben a legkedvezõtlenebb támaszközt (pl. a konzolhosszt) kell a méretezéskor feltételezni. 3.7.3. Az elemek függõleges irányú megtámasztásának, ill. felfüggesztésének rendszerét úgy kell megtervezni, hogy a tartó az önsúlyából származó támasztó- ill. függesztõerõkre nézve statikailag határozott legyen. A függõlegestõl eltérõ irányú erõk (pl. szél) felvételére szolgáló esetleges további megfogásokat (vezetõköteleket, csúszdákat, kitámasztásokat stb.) is lehetõleg úgy kell megtervezni, hogy ezekre az erõkre nézve a támasztó-, ill. függesztõ rendszer statikailag határozott legyen. Az ezekbõl ébredõ támasztó- ill. függesztõerõk a tartó önsúlyából származó támasztó-, ill. függesztõerõket csak kismértékben befolyásolhassák. Az ilyen erõk felvételére szolgáló megtámasztások, megfogások kedvezõtlen kölcsönhatását minden esetben tekintetbe kell venni. 3.7.4. A szerkezetek, ill. elemek nyomott tartórészeinek stabilitásvizsgálata során a kihajlási hosszt a vizsgált építési állapotnak megfelelõen kell megállapítani. A stabilitásvizsgálat során a magas, vékony, hajlított szerkezetek nyomott övét oldalirányú kibicsaklásra is ellenõrizni kell. A föld kihajlást gátló (megtámasztó) hatása általában nem vehetõ figyelembe. Egymással érintkezõ felületeken fellépõ súrlódó erõknek a merevséget kedvezõen befolyásoló hatását figyelmen kívül kell hagyni. A megfogások, kitöltõ falak stb. merevítõ hatása csak akkor vehetõ számításba, ha ezek terv szerinti mûködése biztosítva van (pl. a holtmozgásoknak feszítéssel történõ kiküszöbölése révén.) Ha valamely szerkezet vagy szerkezeti elem (pl. nem kitámasztott hídfõ elõrebillenésre vagy függõszárnyfalas hídfõ hátrabillenésre) építési állapotban nem állékony, akkor erre a terven a figyelmet fel kell hívni, ill. annak ideiglenes megtámasztását meg kell tervezni, vagy ennek szükségességét a terven fel kell tüntetni. 3.7.5. Az elõregyártott elemekbõl szabadszereléssel, ill. szabadbetonozással épülõ hidak építésének minden fázisára kiterjedõ építéstechnológiai tervet kell készíteni. Ebben számítással igazolni kell a szerkezet helyzeti állékonyságát és statikai szempontból megfelelõ voltát, valamint a szerkezet alakjára vonatkozó követelmények kielégítését az építés minden fázisában. 3.8. Rendkívüli tehercsoportosítás 3.8.1. E vizsgálat során ki kell mutatni az összes állandó teher, az összes hasznos teher üzemi értéke és egyetlen rendkívüli teher együttes, legkedvezõtlenebb hatását.
MSZ 07 3701 86 18 3.8.2. A 3.8.1..szakasz tehercsoportosításához tartozó igénybevétel (feszültség) a szerkezet anyagától függõen az MSZ-07-3702, MSZ-07-3709, MSZ-07-3710, és az MSZ-07-3711 ágazati szabványokban elõírt minõsítési értéket nem haladhatja meg. 4. EGYÉB KÖVETELMÉNYEK A tervezés során meg kell vizsgálni a szerkezet helyzetének és alakjának építés közben és után várható változásait és elõ kell írni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a szerkezet terv szerinti helyzete és alakja biztosítható. A vizsgálat során tekintettel kell lenni a szerkezet alakváltozására, az állvány-összenyomódásra és az alátámasztások süllyedésére. 4.1. A felszerkezet alakváltozása miatti túlemelés Kéttámaszú szerkezeteknek az alakváltozás miatt olyan túlemelést kell adni, hogy azok az állandó, ill. tartós jellegû terhelõ erõk és hatások, valamint a 2.3. szakasz szerinti üzemi terhek hatására jussanak terv szerinti helyzetükbe. E vizsgálat során az üzemi terhet dinamikus tényezõ nélkül kell figyelembe venni. Az idõben változó értékû terhelõ erõket és hatásokat a t = idõpontbeli értékükkel kell számításba venni. Folytatólagos többtámaszú szerkezetek esetében az esetleges terhet figyelmen kívül kell hagyni. 10 m és ennél kisebb támaszközû hidak esetében a számítás elhagyható. Ekkor a túlemelés mértékét a támaszköz 2 ezrelékében szabad felvenni. Az alakváltozás miatti túlemelés mértékét a szerkezet tervein - túlemelési vázlat formájában - fel kell tüntetni. 4.2. Állványozási túlemelés Az állványozási túlemelés mértékét minden esetben ki kell számítani. Az állvány túlemelése akkora legyen, hogy az állványra helyezett szerkezet önsúlyából és egyéb okokból keletkezõ állványsüllyedés bekövetkezése után a 4.1. szakasz szerinti túlemelés maradjon meg. Az állványozási túlemelés mértékét az állványozási terven fel kell tüntetni. 4.3. Az alátámasztások süllyedése miatti túlemelés A talajon nyugvó alátámasztások várható süllyedését a talajmechanikai szakvéleményben közölt adatok, ill. az MSZ 15002 elõírásai alapján kell meghatározni. A várható süllyedés miatti túlemelés akkora legyen, hogy a felszerkezet a süllyedés bekövetkezése után jusson a terv szerinti helyzetbe. E túlemelés mértékét a szerkezet tervein fel kell tüntetni. A várható süllyedés hatásának kiküszöbölése a saruszabályozás lehetõségének biztosításával is megtervezhetõ. VÉGE