Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48. www.mszosz.hu Hanti Erzsébet A BÉREK KÖZTERHEINEK ALAKULÁSA, 1989-2010 A bérekről illetve a bérek alakulásáról beszélve hajlamosak vagyunk a folyamatokat kétszereplősnek gondolni. Piacgazdaságban a keresetek növeléséről jó esetben megállapodik a munkáltató a munkavállalókkal illetve képviselőjükkel. Vállalatinál magasabb szinten pedig a munkáltatók és munkavállalók általában érdekképviseleti szervezeteik révén vesznek részt a bértárgyalásokban. Az országos szintű tripartit tárgyalásokon pedig megjelenik az állam is, mint sajátos munkáltató. Az állam azonban kisebb részben van jelen a munka világában munkáltatóként. A makroszintű tárgyalásokon sokkal fontosabb a jövedelmek elosztásának harmadik szereplőjekénti fellépése. A bérek alakulásában a munkaadók akaratánál, lehetőségeinél és a munkavállalók törekvéseinél, követeléseinél sokszor nagyobb a hatása a közterhek alakulásának illetve a mindenkori fogyasztói árnövekedésnek, illetve az ezekre ható kormányzati, jegybanki politikának. Különösen igaz ez az elmúlt több mint másfél évtized folyamatait tekintve Magyarországon. A bruttó, a nettó és a reálkeresetek, valamint a gazdasági teljesítmény alakulása a rendszerváltás óta Magyarországon A rendszerváltás utáni gazdasági folyamatok legnagyobb vesztesei a bérek és a foglalkoztatás, vagyis a munkavállalók voltak. A mélypontot az 1995-96-os évek jelentették, amikor az országos bruttó átlagkereset vásárlóértéke több mint 25 %-kal volt alacsonyabb az 1989-es évinél. (1. sz. melléklet) Az átlagkereset reálértéke csak a 2002-es év során haladta meg a 89- es évi szintet. A keresetek bruttó és nettó nominális növekedése eközben látványosan gyors volt. A bruttó átlagkereset növekedése a 10-szeres mértéket 2001-ben, a nettó pedig 2003-ban haladta meg. 1989-2010. között a bruttó átlagkereset 10.571 Ft-ról 204.105 Ft-ra nőtt (2005,4%), a nettó pedig 8.165 Ft-ról 133.412 Ft-ra (1646,3%). Eközben a fogyasztói árak emelkedése 1408,0 %-os volt. A legnagyobb mértékű reálbérnövekedés 2002-ben volt (113,6%), mi az átlagkereset vásárló értékét a 2001. évi 89,3 %-ról egy év leforgása alatt felemelte 101,4 %-ra. 2006-ban az átlagkereset vásárlóereje 120,6 %-a volt az 1989-es évinek. A stabilizációs program és a válság következtében visszafordult a bérek felzárkózása, 2010. júniusában pedig még mindig 116,9 %-on állt.
2 Az országos átlagkereset reálértékének alakulása, 1989-2010. I-V. Év Ft/hó 1989. évi áron Az átlagkereset reálértéke Százalék % előző év = 100 1989 = 100 1989 8 165 100,0 1990 7 703 94,3 94,3 1991 7 161 93,0 87,7 1992 7 062 98,6 86,5 1993 6 785 96,1 83,1 1994 7 270 107,2 89,0 1995 6 386 87,8 78,2 1996 6 065 95,0 74,3 1997 6 363 104,9 77,9 1998 6 591 103,6 80,7 1999 6 753 102,5 82,7 2000 6 851 101,5 83,9 2001 7 290 106,4 89,3 2002 8 280 113,6 101,4 2003 9 040 109,2 110,7 2004 8 938 98,9 109,5 2005 9 516 106,5 116,5 2006 9 846 103,5 120,6 2007 9 372 95,2 114,8 2008 9 434 100,7 115,5 2009 9 207 97,6 112,8 2010.I-VI. 9 547 103,7 116,9 Forrás: KSH adatokból számolta: Hanti Erzsébet A bérek igazi vesztességét a reálbérek és a GDP növekedésének az összehasonlítása mutatja. (2. sz. melléklet) A GDP és a reálbérek 1994-ig nagyjából azonos pályát futottak be, szinkronban voltak. 1995-1996-ban azonban a gazdasági stabilizáció legnagyobb veszteségét a jövedelmek szenvedték el. Mindkét évben növekvő GDP és termelékenység mellett nagymértékben csökkent a keresetek reálértéke. 1 A GDP a reálbéreknél 2 évvel korábban, már 2000-ben elérte az 1989. évi szintjét, és ezután is gyorsabb növekedést mutatott, mint a keresetek reálértéke. A két folyamatot együtt ábrázolva látható, hogy a 90-es évek közepétől a GDP nagyjából kiegyensúlyozottan emelkedett, míg a bérek reálfejlődése csökkenő (1996- ig, 2004, 2007, 2009), stagnáló (1998-2000, 2008), és gyorsabban növekvő (2001-2003, 1 A veszteséget sommásan a Bokros-csomag hatásának tulajdonítják sokan, ami azonban csak részben felel meg a valóságnak. A Jegybank 2005. február 1-én 28 %-ra emelte az alapkamatot, ekkor még csak 22,1 % volt az infláció. ami a jórészt mesterségesen és negatív várakozások által gerjesztett folyamatok hatására júniusra elérte a 31 %-ot is. Ezt az ütemet azonban a bérek már nem tudták követni. A Bokros csomagnak direkt hatása bérekre nem volt.
3 2004-2006) szakaszokra bontható. A markáns növekedési, valójában utolérési szakasz 2001- től 2006-ig tartott. A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva Forrás/Source: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet A 2000-es évek első felében sokan, főleg liberális közgazdászi körökből az adott éveket kiemelve arra a hamis következtetésre jutnak, hogy elszakadtak a bérek a teljesítményektől. Pedig ez a szakasz csak az utolérési (és nem a további leszakadási) folyamat része volt. Ha ugyanazon adatokkal szakaszonként vizsgáljuk a GDP és a reálkeresetek alakulását, a bérek ciklikussága eltérő következtetésekre vezethet, ezért a hosszú távú folyamatok szakaszos vizsgálatánál rendkívül óvatosan kell eljárni. Ezt láthatjuk a fenti ábrából kivett, eltérő időtartomány (2001-2009) ábrázolásából:
4 Tudunk azonban olyan szakaszt is kivenni a teljes időszakból, amikor a kiragadott adatok azt mutatják, hogy a bérek a GDP-vel teljes összhangban alakultak. A kiragadott szakaszok vizsgálata a csökkenő, stagnáló és az utolérési szakaszok láttatására alkalmas. A tetszés szerinti szakaszolásokból azonban nem szabad a folyamat egészére vonatkozó következtetést levonni. Az ábrá(k)ból jól láthatóak a stabilizációs évek, és ezáltal az is, hogy ki fizette meg az elmúlt 18 évben a konszolidációk árát, és jól látható az is, hogy érdemi felzárkózási, utolérési szakasz csak a 2001-es évvel kezdődött a munkavállalók illetve kereseteik számára. A teljes folyamat pedig egyértelműen arról beszél, hogy a bérek alakulása tendenciaszerűen nem felelt meg sem az infláció kihívásainak, sem pedig a gazdasági teljesítmények által meghatározott lehetőségeket nem tudta kimeríteni. A GDP és a reálbérek alakulásának összehasonlítása azt bizonyítja, hogy Magyarországon a keresetek alulértékeltsége sokkal nagyobb, mint azt az ország gazdasági fejlettségi szintje indokolná. A bérek és a gazdaság folyamatainak összehasonlításából érdemes még megnézni a bérek és az infláció viszonyát. Ezt különösen aktuálissá teszi az a szintén liberális közgazdászi körökből menetrendszerűen felmerülő, de egyébként soha nem bizonyított tétel, miszerint a bérnövekedés az elmúlt időszakban inflációs hatást gerjesztett volna. A grafikonból ez az összefüggés nem olvasható ki.
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010.I-VI. 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010.I-VI. 5 A bruttó, a nettó keresetek és a fogyasztói árak éves növekedése, 1989-2010 a.) Az előző évhez képest 140 % 130 Bruttó kereset Fogyasztói ár Nettó kereset 120 110 100 2500 % 2000 1500 Bruttó kereset Fogyasztói ár a.) 1989-hez képest Nettó kereset 1000 500 0 Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet 1992-től kezdve a fogyasztói árindex és a keresetek több szakaszban is ellentétesen változtak. 1993-94-ben erőteljesen növekvő bérek mellett az infláció jelentősen csökkent. 1995-ben ennek a fordítottja történt. 1996-97-ben pedig a bérek erősödése ellenére beindult az
6 inflációban egy tartós csökkenési folyamat. Ez a csökkenés 1999-2001 között megállt, épp akkor, amikor a bérek növekedési üteme lelassult. 2002-től ismét csökkenő irányt vett az infláció, miközben a bérek erőteljesen növekedtek. 2004-ben pedig a csökkenő bérek mellett fordult meg az infláció csökkenése, és váltott át ismét növekedő szakaszba. 2007-ben is még ez látható, csökkenő bérnövekedési ütem mellett folyamatosan növekvő fogyasztói árszint. 2008-2010-ben egy irányba mozogtak, 2009-re bérek is, árak is csökkentek, idén júniusig pedig emelkedtek. A folyamat inkább azt láttatja, hogy a nagyobb kiáramló bértömeg révén megvalósuló fogyasztásnövekedés (a nem a költségek által vezérelt) az árszint csökkentését eredményezi, a bérek visszafogása, a fizetőképes kereslet csökkenése pedig az árakat növeli (kisebb forgalommal a kereskedők ugyanazon bevétel elérését próbálják megvalósítani). A béreknek árversenyre gyakorolt hatása erősebb volt a vizsgált időszak egészében, mint a bérnek mint termelési költségnek a hatása a fogyasztói árak alakulására. Ezen azért sem csodálkozhatunk, hiszen Magyarországon a bérköltségek aránya a költségek egészén belül átlagosan 10 % alatt van. A bérek inflációs szerepének megítélésével óvatosan kell tehát bánni. E kérdés sokaknak a kedvenc témája. Nem tagadják ugyan, hogy más inflációs okok is vannak, azonban valódi súlyához képest sokkal többet emlegetik a bérinflációt. E nézőpont gazdaságpolitikailag veszélyes is lehet, hiszen az elsősorban nem béralapú infláció ellen hatékonyan fellépni a bérek és egyéb jövedelmek visszafogásával nem lehet. A bérek inflációs hatása két oldalról is jelentkezhet. A költségek árnövelő hatása szempontjából a bruttó béreknek, illetve a teljes, a járulékokkal növelt bérköltségnek van szerepe. A kereslet, a fogyasztás alakulása oldaláról viszont a nettó béreket kell vizsgálni. A bérköltségek az évek során összességükben az egyéb költségeket alulmúlóan emelkedtek a vállalkozásoknál. A bérköltségek, a bérek növekedése kétségkívül hozzájárult az infláció alakulásához - termelési költségként beépülve a termékek árába. Kérdés azonban, hogy szerepüket pontosan hol helyezzük el. Az APEH 2006. évi társasági adóbevallási adatai alapján számolva a kettős könyvvitelű társaságoknál a bérköltség aránya a nettó árbevételhez 6,4 % volt nemzetgazdasági szinten. Ugyanekkor a személyi ráfordítások aránya a nettó árbevételben 9,8 %-ot tett ki. Ilyen költséghányaddal a bérek alakulásának nincs sok esélye érdemi hatást gyakorolni az árak megállapításánál. Hivatkozni persze lehet rá, ráadásul a hozzá nem értők számára elég hatásosan. A közgazdászok véleménye megoszlik abban a kérdésben is, hogy a bruttó vagy a nettó bérek alakulását kell-e az infláció keresleti oldaláról vizsgálni. A bruttó bérek ugyan évről évre emelkedtek, fogyasztani azonban csak a kézhez kapott részükből, vagyis a nettó bérekből lehet. A fogyasztóképes kereslet szignifikáns inflatorikus hatását az előbbi ábra cáfolja, legalább is, ami a gyakorlatot illeti. Mindezek persze nem gátolják meg bizonyos kutatói vagy szakértői köröket, hogy gazdasági növekedés mellett csökkenő reálbérek esetén bérek vezérelte inflációról beszéljenek. Erre való hivatkozással a válság idején a Magyar Nemzeti Bank többször is megemelte az
7 alapkamatot, ami önmagában erősebb inflációs nyomást eredményez, mint sok év bérnövekedése együttvéve. A jövedelemelosztás harmadik szereplője az államháztartás. Korábban láttuk, hogy amíg huszonegy év viszonylatában a bruttó átlagkereset 20,05-szorosára, a nettó átlagkereset csupán 16,46-szorosára nőtt. A bruttó és a nettó átlagkereset közötti különbség évente is kimutatható. Ez az a része a bérnek, amit a munkáltató odaad a dolgozónak, tőle azonban járulékok és adó formájában az állam elvonja annak egy bizonyos részét. Az állam tehát maga is közvetlenül részesül/részesült a keresetek növekedéséből. Azokban az években, amikor a nettó kereset kisebb mértékben emelkedett, mint a bruttó, a központi elvonások mind abszolút, mind pedig relatív mértékben nőttek, a bér egyre nagyobb részét nem a munkavállaló kapta meg, hanem az a központi költségvetésbe került vissza. A folyamatot tekinthetjük úgy is, mintha ezt a részt a munkáltató nem is dolgozójának adná (bár kétségkívül a bér kimutatott része marad), hanem a központi elvonások növelésével minden látszat ellenére közvetlenül befizeti az államháztartásnak. A központi elvonások hatása a bruttó és a nettó átlagkereset alakulására Év Bruttó átlagkereset Nettó átlagkereset A keresetből történő központi elvonások alakulása Előző év = 100,0 (-) az elvonás növekedése (+) csökkenése 1989 117,9 116,9-1,0 1990 128,6 121,6-7,0 1991 130,0 125,5-4,5 1992 125,1 121,3-3,8 1993 121,9 117,7-4,2 1994 124,9 127,3 2,4 1995 116,8 112,6-4,2 1996 120,4 117,4-3,0 1997 122,3 124,1 1,8 1998 118,3 118,4 0,1 1999 116,1 112,7-3,4 2000 113,5 111,4-2,1 2001 118,0 116,2-1,8 2002 118,3 119,6 1,3 2003 112,0 114,3 2,3 2004 106,1 105,7-0,4 2005 108,8 110,1 1,3 2006 108,1 107,5-0,6 2007 108,0 102,8-5,2 2008 107,5 106,8-0,7 2009 100,5 101,7 1,2 2010.I-VI. 103,0 109,6 6,6 Forrás: KSH kereseti adatok alapján Hanti Erzsébet számítása
8 Mivel mindez a bérből fizetődik, így végső soron mégis a munkavállaló jár a legrosszabbul. Ez a folyamat 1989 és 2010. között 14 évben történt így, a maradék 8 évben pedig fordítva. Csak az 1994- es, 1997-98-as, a 2002-2003-as, a 2005-ös és a 2009-2010-es években emelkedtek gyorsabban a nettó keresetek a bruttónál. Ezekben az években az adócsökkentés következtében több jövedelem maradt a munkavállalónál, de jól járt a munkaadó is, mivel kisebb emeléssel (alacsonyabb költséggel) tudta ugyanazt a nettó bérnövekedést biztosítani dolgozójának. Talán nem véletlen az, hogy ezek az évek megfelelnek a választási vagy a választások előtti éveknek. A bérekből történő központi elvonások meglehetősen ciklikusan alakulnak. Általában megnehezítik a piacgazdaságban zajló bértárgyalásokat, kiszámíthatatlanná teszik a kereseti folyamatokat mind a dolgozók, mind a vállalkozások számára. Kiegyensúlyozott piacgazdaságban az elvonásokat a valorizáció jellemzi. A valorizáció esetünkben azt jelenti, hogy a bruttó és a nettó keresetek alakulása között nincs különbség, az állam tehát nem avatkozik bele sem pozitív, sem negatív módon a bérfolyamatokba. A 90 es évek folyamán zömmel az volt a jellemző, hogy a személyi jövedelemadóban évről évre vagy nem történt meg vagy nem a kellő mértékben alakult a valorizáció, ami így szinte mindig adószigorítást jelentett. Az adóterhek rendkívül jelentős növekedése jellemezte az 1989-1993 közötti éveket, s 1995-96-ban is az adóterhelés növekedése eredményezett komoly többletbevételt az egyensúlyi helyzet visszaállítása érdekében. Hasonló mértékű adószigorítás történt 1999-2000-ben is, azonban ekkor már nem volt sem átalakulási, sem egyensúlyi válsághelyzet, tehát pusztán egy növekvő központosítást hajtott végre a Fidesz-kormány. A következő nagy elvonást eredményező év 2007 volt, amikor ismét a stabilizáció árát fizették meg a bérterhek növelésével a gazdaság szereplői. Az adóterhek növelése minden eddigi kormánynak érdekében állt. Az évről évre túlköltekező központi költségvetés itt tudta a legkönnyebben, a legkisebb ellenállással beszedni a növekvő kiadásai fedezetét. A stabilizáció és a válságkezelés államháztartási bevételi igényei is ebben az irányban hatottak. Az elvonás egy részét a munkaadók fizetik meg a bérek közterheinek növekedése révén, a munkavállalót viszont közvetlenül éri a bérveszteség, és ő már nem tudja továbbhárítani a terheket. És ez már nem is elmaradt bér, hanem tényleges bérelvonás. A bérek adóterhelésének folyamatos növekedésére a leglátványosabb bizonyítékot az átlagkeresetek és a marginális adókulcsok egymáshoz viszonyított helyzetének vizsgálata adja. Az éves bruttó átlagkereset és az adótábla legmagasabb kulcsának alakulása, 1988-2010 Év Alsó adókulcs Felső adókulcs Felső adósáv/ Átlagkereset Felső határa Mértéke Alsó határa Mértéke alsó adósáv Havi Éves Átlagkereset/ felső adósáv * (%) 1. 2. 3. 4. 3./1. 5. 6. 6./3. 1988 48 000 0% 800 000 60% 16,7 8 968 107 616 13,5% 1989 55 000 0% 600 000 56% 10,9 10 571 126 852 21,1% 1990 55 000 0% 500 000 50% 9,1 13 446 161 352 32,3% 1991 55 000 0% 500 000 50% 9,1 17 934 215 208 43,0% 1992 100 000 0% 500 000 40% 5,0 22 294 267 528 53,5% 1993 100 000 0% 500 000 40% 5,0 27 173 326 076 65,2% 1994 110 000 0% 550 000 44% 5,0 33 939 407 268 74,0% 1995 110 000 0% 550 000 44% 5,0 38 900 466 800 84,9% 1996 185 000 2% 900 000 48% 4,9 46 837 562 044 62,4%
9 1997 250 000 20% 1 100 000 42% 4,4 57 270 687 240 62,5% 1998 250 000 20% 1 100 000 42% 4,4 67 764 813 168 73,9% 1999 400 000 20% 1 000 000 40% 2,5 77 187 926 244 92,6% 2000 480 000 20% 1 050 000 40% 2,2 87 645 1 051 740 100,2% 2001 480 000 20% 1 050 000 40% 2,2 103 558 1 242 696 118,4% 2002 600 000 20% 1 200 000 40% 2,0 122 453 1 469 436 122,5% 2003 650 000 20% 1 350 000 40% 2,1 137 187 1 646 244 121,9% 2004 800 000 18% 1 500 000 38% 1,9 145 675 1 748 100 116,5% 2005 1 500 000 18% 1 500 000 38% 1,0 158 315 1 899 780 126,7% 2006 1 550 000 18% 1 550 000 38% 1,0 171 239 2 054 868 132,6% 2007 1 700 000 18% 1 700 000 38% 1,0 185 004 2 220 048 130,6% 2008 1 700 000 18% 1 700 000 38% 1,0 198 942 2 387 304 140,4% 2009. I-VI. 1 700 000 18% 1 700 000 36% 1,0 198 226 2 378 712 139,9% 2009. VI-XII. 1 900 000 18% 1 900 000 36% 1,0 199 775 2 397 300 126,2% 2010. I-VI.** 3 937 008 17% 3 937 008 32% 1,0 204 105 2 449 260 62,2% * Éves bruttó átlagkereset a legfelső kulcs alsó határa százalékában. ** A korrekciós tényezővel visszaszámolva. Forrás: Adótörvények (1988-2010) alapján Hanti Erzsébet számítása A személyi jövedelemadó indulásakor 16,7-szeres volt a különbség a felső adókulcs alsó határa és az alsó adókulcs felső határa között. 1990-ben még több mint 9-szeres, 1992-1995. között pedig ötszörös volt. A következő mérföldkövet 1999-es év jelentette, amikor is ez az arány 2-2,5-szeresre csökkent. Az évek során valorizáció híján az adótábla sávjai egyre jobban összenyomódtak. Az átlagkereset növekedésével összehasonlítva még rosszabb a helyzet. A marginális (legfelső) adósáv alsó határának 13,5 %-ánál volt 1988-ban az átlagkereset, ez 1990-re 32,3 %-ra emelkedett, 1992-ben már a felénél, 1994-ben a háromnegyedénél volt, 2000-ben pedig átlépte az átlagkereset a marginális kulcs szintjét. 2009-ben meghaladta a 139 %-át, ami az induló 13,5 %-hoz képest több mint tízszeres változás. A 2010-es nagyobb sávemelés után viszont az átlagkereset átkerült a felső sávból az alsóba, és mindössze a sávhatár 62,2 %-án állt a júniusi béradatok szerint.
10 Ha valorizációként azt tekintenénk, hogy az SZJA felső kulcsának alsó határa ott legyen az átlagkeresethez viszonyítva, ahol 1990-ben állt, akkor ma a marginális kulcs közel 11 millió forintnál kezdődne. Az alsó kulcs felső határa pedig kb. 1.210 ezer forint lenne. Azt se felejtsük el, hogy ez esetben a felső kulcs 50 %-nak, az alsó kulcs pedig 0 %-nak felelne meg. Ez a folyamat példátlan mértékű adószigorítást érzékeltet. Ellentétes a progresszív adó logikájával, hogy az átlagos kereset a legnagyobb adókulccsal adózott hosszú éveken át, de ellentmond az uniós országok gyakorlatának is, ahol a marginális kulcs általában magasan az átlagkereset felett lép be. Az EU tagországai zömmel többkulcsos az adótáblát használnak, és a marginális kulcs 30 sőt 40 % felett van. 25 20 15 10 5 0 Felső adósáv / alsó adósáv PL GB PT FR DE GR AT FI BE LU NL ES CZ MT CY SE IE HU LT LV 60 % 40 20 0 Felső kulcs mértéke NL BE AT ES DE PT IE GB FR GR PL LU HU MT FI CZ CY SE LV LT SK 1,0 0,5 GB BE LU IE HU CY DE NL AT SE CZ MT FI FR ES PL PT GR SK LT Átlagkereset / felső adósáv 0,0 Számítások: Hanti Erzsébet (a rendelkezésre álló 2008-2009-es uniós adatok alapján) Az SZJA adótábla valorizálásnak elmaradása a magas jövedelműeknek kedvezett. Az alacsony és az átlagkeresethez közeli jövedelmek az évek múlásával egyre magasabb adósávokba kerültek,
11 adóterhelésük folyamatosan nőtt, miközben a magas jövedelmek adóterhelése relatíve csökkent. 2 Az SZJA változásai összességében az elmúlt évek során jövedelemátcsoportosítást eredményeztek az alacsonyabb keresetűektől a magasabb jövedelműek irányába. Ez a tendencia napjainkban is tart, sőt a szakértői körökből rendszeresen napvilágot látó reform-elképzelések szinte mindegyike ez irányba tesz kezdeményezést. 3 A 2010. évi adóváltozás pedig már konkrét elmozdulás volt a gyakorlatban. 4 Az alacsony jövedelműeket az adójóváírás növelése ugyan kompenzálta, hogy veszteségük ne legyen, de alig nyertek a változással, míg a havi 180 ezer forint feletti keresetűek nyeresége markáns volt. A vizsgált időszakban az alacsony jövedelműek számára az adójóváírás érdemi emelése jelentette a szinte egyedülálló érzékelhetően pozitív változást 2002-ben. 1992. óta a bérrel kapcsolatos közterheken (járulék és SZJA) belül alapvetően a munkabéren belüli elvonások nőttek, a munkabéren felüli járulékrész pedig csökkent. 1992-ben a béren felül 44+5%-ot 5 fizetett a munkáltató, 2010-ben pedig már csak 27%-ot 6. A csökkenés 22 %-nyi, zömmel az egészségbiztosítási járuléknál. A csökkenés nagyobb lépését az 1996-1999. közötti időszak jelentette, ekkor mintegy 9-10 %-kal lett kisebb a bérre rakódó bérteher, újabb 2-2 %-ot hoztak még a munkáltatóknak a 2001-2002-es évek. 7 (lásd a 4. számú táblázatot!) 2009-2010-ben is több mint 5 %- nyi csökkentés történt. A változások eredményeként 1992 és 2010 között a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék szinte nem változott (24,5 24 %), az egészségbiztosítási járulék 19,5 %-ról 2 %-ra csökkent, a munkaadói járulék pedig 5 %-ról 1 %-ra csökkent. 2 Paradox módon a progresszív adótábla növelte (is) a jövedelmi különbségeket: a legalacsonyabb jövedelműek kezdetben nem adóztak, így bérük nem került bruttósításra. A legmagasabb jövedelműek bére viszont a legmagasabb, a 60 %-os adósáv szerint lett bruttósítva, miközben ma már csak 36 % a marginális kulcs. Az SZJA bevezetése óta eltelt 20 évben az adósávok összecsúszásával az alacsony jövedelmek adóterhelése már bruttósítás nélkül nőtt, míg a magas jövedelműek adóterheinek csökkenése, a marginális kulcs csökkentése tiszta jövedelemnövekedést eredményezett számukra. 3 A 2008. februári három adóreform-javaslat közül kettő olyan változásokat eredményezett volna, hogy a havi 1 M Ft-os jövedelemmel rendelkezők havonta már egy bruttó minimálbérnyi adót kaptak volna vissza az intézkedések révén. Ugyanakkor az átlag alatti jövedelmek adóterhelése pedig emelkedett volna. 4 Az SzJA változása következtében a 70 és 130 ezer forint között keresők jövedelme átlagosan ezer forinttal növekedett havonta. Havi bruttó 130 ezer forintos kereset felett erőteljesen nőtt a kereset nettó értéke. A módosítás 180 ezer forintos keresetnél 8.023 Ft-ot, 200 ezer forintnál 12.705 Ft-ot, 250 ezer forint környékén pedig havi 16 ezer forint felett hozott a munkavállalónak. Havi 500 ezer forint felett gyors csökkenés következett be a nettóban jelentkező nyereségben, havi 2 millió forint felett már csökkenni kezd a keresetek nettó értéke. 5 24,5% NYJ. +19,5% EÜJ. és 5% MAJ 6 24% NYJ. +3% EÜJ. ebből 1% MAJ 7 Ennek ellenére az alkalmazásban állók száma 1999-ben mintegy 50 ezer fővel kisebb volt (2691,4 e.fő), mint 1995-ben (2743,8 e.fő), 2001-2002-ben pedig a növekedés összesen 8 ezer fő volt. Az intenzív és valóban érdemi járulékcsökkentés idején tehát csökkent, illetve stagnált az alkalmazásban állók létszáma. (Ennél valamivel kedvezőbb képet nyújt a foglalkoztatottak számának alakulása, mivel itt egy pozitív statisztikai számbavételi változás történt Ez a munkahelyek valós számát nem érintette.)
12 Munkaadói és munkavállalói bérköltségek arányának alakulása az átlagkereset szintjén Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet Ezzel párhuzamosan az évek során a munkavállalói bérterhek folyamatosan nőttek. 1992-ben 11 %-os béren belüli közteher volt az Szja-n kívül, 2010-ben ugyanez 17 % már. Láttuk, hogy a személyi jövedelemadó terhelése is növekedett. 2001 volt az az év, amikor az átlagkereset szintjén a béren belüli közterhek (az Szja-val együtt) elérték a bérre rakódó közterheket, és azóta folyamatosan meghaladják azokat. A különbség 2006. után tovább nőtt a stabilizációs program járulékemeléseivel. A következő táblázatból látható, hogy a bérre rakódó terhek mindegyik kereseti szinten jelentősen csökkentek, míg a bérből fizetettek pedig nőttek az évek során. A változások markánsan megváltoztatták a közterhek viselésének az arányát. A minimálbérnél az 1999-2002-es évek között jelentősen magasabb volt a közterhei összege, alapvetően az adójóváírás felére csökkentésének hatására (az 1998-as 13 %-ról felment 32,5 %-ig, majd a minimálbér 2002. szeptemberi adómentesítése eredményeként 2003-ban visszacsökkent 14,3 %-ra. Az átlagkereset fekete évei 1998-től 2009-ig tartottak, amikor az elvonások aránya a 48,2 %-ról 64,5 %-ig emelkedett, majd 2010-re visszacsökkent 45,3 %-ra. A minimálbér és az átlagkereset folyamatai közötti eltérést alapvetően a minimálbér adómentessége, az adójóváírás alakulása eredményezte, mivel járulékfizetés szempontjából azonosak voltak a változások. Az elvonások mértéke 32-35 %-nyit csökkent a munkaadók javára 2010-re 1994-hez viszonyítva mind a minimálbérnél, mind az átlagkereset szintjén.
13 A bérhez kapcsolódó központi elvonások aránya, 1994-2010 Az elvonások aránya a nettó bérhez Az elvonások aránya az összes bérköltséghez % Év munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál minimálbér átlagkereset minimálbér átlagkereset 1994 58,2 13,0 69,1 42,5 34,0 7,6 32,7 20,1 1995 54,8 13,0 71,1 46,5 32,7 7,7 32,7 21,4 1996 53,1 13,0 67,5 43,6 32,0 7,8 32,0 20,7 1997 61,1 13,0 68,9 48,2 35,1 7,5 31,8 22,3 1998 60,8 13,0 70,3 52,6 35,0 7,5 31,6 23,6 1999 65,4 25,8 62,7 54,1 34,2 13,5 28,9 25,0 2000 64,5 25,8 61,9 53,0 33,9 13,5 28,8 24,7 2001 57,8 29,9 61,5 61,5 30,8 15,9 27,6 27,6 2002 54,3 32,5 57,8 61,9 29,1 17,4 26,3 28,2 2003 44,5 14,3 53,0 53,6 28,0 9,0 25,7 26,0 2004 44,5 15,6 53,3 55,0 27,8 9,7 25,6 26,4 2005 43,5 15,6 52,5 54,4 27,2 9,8 25,4 26,3 2006 41,0 16,7 52,1 57,1 26,0 10,6 24,9 27,3 2007 42,5 21,5 54,4 64,5 25,9 13,1 24,8 29,5 2008 42,8 22,8 53,6 62,4 25,8 13,8 24,8 28,9 2009.I-VI. 42,9 23,7 53,8 63,1 25,8 14,2 24,8 29,1 2009.VII-XII. 36,8 23,7 43,9 57,0 22,9 14,8 21,9 28,4 2010. I-VI. 32,9 22,0 39,2 45,3 21,3 14,2 21,3 24,6 Forrás: Adótörvények, 1994-2010. alapján Hanti Erzsébet számítása A béreknek a teljesítményekkel való összehasonlítása, a lemaradás azt mutatta (az első részben), hogy hozzáadott értéken belül a bérek rovására nőttek a vállalkozók jövedelmei, jövedelemelvonás történt tehát a munkából származó jövedelmek rovására a vállalkozók javára. A bérterhek alakulásának a története pedig azt láttatja, hogy a munkajövedelmek rovására jövedelemátcsoportosítás zajlott le az elmúlt két évtizedben mind a vállalkozói jövedelmek (munkaadói tehercsökkenés munkavállalói tehernövekedés), mind pedig az államháztartás javára (egyoldalú járulék illetve adóemelések, a valorizálás elmaradása). E két oldalról történő megszorításhoz számoljuk még hozzá az infláció bérek reálértékét csökkentő hatását 8, és máris világosan látjuk, hogy miért csupán 117,2 %-át éri változatlan áron a 2010. évi átlagkereset az 1989-esnek, miközben a GDP volumene 127,9 %-ára nőtt. 8 A keresetek és más jövedelmek infláció általi elértéktelenítését tudatosan is hagyták, sőt eszközként használták az egymás utáni kormányok időszakonként eltérő intenzitással.
14 A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresetének alakulása, 1989-2010 1. táblázat Év Ft/hó Bruttó kereset Nettó kereset Reálkereset Fogyasztói árindex Százalék % Ft/hó Százalék % Ft/hó Százalék % előző év = 100 1989 = 100 HUF/month előző év = 100 1989 = 100 előző év = 100 1989 = 100 1989. évi áron előző év = 100 1989 = 100 1989 10 571 100,0 8 165 100,0 100,0 8 165 100,0 1990 13 446 128,6 128,6 10 108 121,6 121,6 128,9 128,9 7 703 94,3 94,3 1991 17 934 130,0 167,2 12 948 125,5 152,6 135,0 174,0 7 161 93,0 87,7 1992 22 294 125,1 209,1 15 628 121,3 185,1 123,0 214,0 7 062 98,6 86,5 1993 27 173 121,9 254,9 18 397 117,7 217,9 122,5 262,2 6 785 96,1 83,1 1994 33 939 124,9 318,4 23 424 127,3 277,4 118,8 311,5 7 270 107,2 89,0 1995 38 900 116,8 371,9 25 891 112,6 312,3 128,2 399,3 6 386 87,8 78,2 1996 46 837 120,4 447,8 30 544 117,4 366,6 123,6 493,6 6 065 95,0 74,3 1997 57 270 122,3 547,7 38 145 124,1 455,0 118,3 583,9 6 363 104,9 77,9 1998 67 764 118,3 647,9 45 162 118,4 538,7 114,3 667,4 6 591 103,6 80,7 1999 77 187 116,1 752,2 50 076 112,7 607,2 110,0 734,1 6 753 102,5 82,7 2000 87 645 113,5 853,7 55 785 111,4 676,4 109,8 806,1 6 851 101,5 83,9 2001 103 558 118,0 1007,4 64 915 116,2 785,9 109,2 880,2 7 290 106,4 89,3 2002 122 453 118,3 1191,7 77 607 119,6 940,0 105,3 926,9 8 280 113,6 101,4 2003 137 187 112,0 1334,8 88 751 114,3 1074,4 104,7 970,5 9 040 109,2 110,7 2004 145 675 106,0 1414,8 93 783 105,6 1134,6 106,8 1036,4 8 938 98,9 109,5 2005 158 315 109,1 1543,6 103 134 110,3 1251,4 103,6 1073,8 9 516 106,5 116,5 2006 171 239 108,1 1668,6 110 896 107,5 1345,3 103,9 1115,6 9 846 103,5 120,6 2007 185 004 108,0 1802,1 114 112 102,8 1383,0 108,0 1204,9 9 372 95,2 114,8 2008 198 942 107,5 1937,3 122 028 106,8 1477,0 106,1 1278,4 9 434 100,7 115,5 2009 199 775 100,5 1947,0 124 086 101,7 1502,1 104,2 1332,1 9 207 97,6 112,8 2010.I-VI. 204 105 103,0 2005,4 133 412 109,6 1646,3 105,7 1408,0 9 547 103,7 116,9 Megjegyzés: Az átlagkereseti adatok a vállalkozások esetében 1992-1994-ig a 20 fő feletti, 1995-1998-ig a 10 fő feletti, 1999-től a 4 fő feletti létszámú gazdasági szervezeteknél teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, valamint a költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek teljes körében és a kijelölt nonprofit intézményekben teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkoznak. Forrás: KSH gyorsjelentések. Saját számítás: Hanti Erzsébet
2. táblázat A reálkeresetek és a bruttó hazai termék (GDP) alakulása, 1989-2010 Év A bruttó hazai termék volumene Az egy keresőre jutó reálkereset az előző évi %-ában 1989 =100,0 az előző évi %-ában 1989 =100,0 1989 100,7 100,0 100,9 100,0 1990 96,5 96,5 96,3 96,3 1991 88,1 85,0 93,0 89,6 1992 96,9 82,4 98,6 88,3 1993 99,4 81,9 96,1 84,9 1994 102,9 84,3 107,2 91,0 1995 101,5 85,5 87,8 79,9 1996 101,0 86,4 95,0 75,9 1997 104,3 90,1 104,9 79,6 1998 105,2 94,8 103,6 82,5 1999 104,2 98,8 102,5 84,5 2000 104,9 103,6 101,5 85,8 2001 104,1 107,8 106,4 91,3 2002 104,4 112,6 113,6 103,7 2003 104,3 117,4 109,2 113,2 2004 104,9 123,2 98,9 112,0 2005 103,5 127,5 106,3 119,0 2006 104,0 132,6 103,9 123,7 2007 101,0 133,9 95,2 117,8 2008 100,6 134,7 100,7 119,2 2009 93,7 126,2 97,6 116,3 2010.I-VI. 100,5 126,9 103,7 119,6 2010: GDP előzetes, bér: I-VI. hó tényleges adat. Forrás: KSH adatok alapján számolta Hanti Erzsébet A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet
4. táblázat A munkabért érintő legfontosabb járulék-mértékek, 1992-2010 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 5) 2007 2008 2009 2010 Bérre rakódó járulékok: Nyugdíjjárulék (%) 24,5 24,5 24,5 24,5 24,5 24 24 22 22 20 18 18 18 18 18 21 24 24/22 6) 24 7) Egészségbiztosítási járulék (%) 19,5 19,5 19,5 19,5 18 15 15 11 11 11 11 11 11 11 11 8 5 5/2 6) 3 Egészségügyi hozzájárulás (Ft) 1800 2100 3600 3900 4200 4500 3450 3450 1950 4) 1950 1950 1950 1950 Tb-járulék együtt: (%) 44 44 44 44 42,5 Munkaadói (szolidaritási) járulék (%) 5 7 7,2 5 1) 4,2 4,2 4,2 39% + 39% + 33% + 33% + 31% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29/24%+ 1800 Ft 2100 Ft 3600 Ft 3900 Ft 4200 Ft 4500 Ft 3450 Ft 3450 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft (Ft) % 4,2 4 2) 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 (1) 7) Bérgarancia járulék (%) 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 3) - - - - - - - - - - - - Béren belüli járulékok: Nyugdíjjárulék (%) 6 6 6 6 6 6 7 8 8 8 8 8,5 8,5 8,5 8,5 8,5 9,5 9,5 9,5 - ebből magánnyugdíjpénztár (%) 6 6 6 6 6 7 8 8 8 8 8 8 8 Egészségbiztosítási járulék (%) 4 4 4 4 4 4 3 3 3 3 3 3 4 4 6 7 6 6 7,5 7) Tb-járulék együtt: (%) 10 10 10 10 10 10 10 11 11 11 11 11,5 12,5 12,5 14,5 15,5 15,5 15,5 17 27% Munkavállalói (szolidaritási) járulék (%) 1 2 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1 1 1 1,5 1,5 1,5 1,5 (1,5) 7) 1) 1994.05.21-től 2) 1998.07.01-től 3) 1998.01.31-ig 4) 2005.11.01-től 5) 6) 2006.09.01-től érvényes adatok a csökkenés a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 2009. 07.01-től 7) A foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 27%, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 % (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%, a munkaerő-piaci járulék 1%). A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5%, amiből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2%, a munkaerő-piaci járulék 1,5%. Forrás: adó és tb-törvények, összeállította: Hanti Erzsébet
5. táblázat Adóék az átlagkereset szintjén Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet