Előleg termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén

Előleg termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén Időállapot: 2015-01-01-2015-12-31 Szerző: Varga Ferenc, Lektor: Zatik László, Módosítva: 2015-09-29 11:29:26 Tartalomjegyzék: 1. Az előleg elszámolásának gyakorlata 2. Adózás 3. Könyvviteli elszámolás 4. Iratminták, nyomtatványok 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 6. Módosítás az előző változathoz képest A téma rövid leírása A teljesítést megelőzően fizetett, az ellenértékbe beszámító pénzeszköz az előleg. Ennek elszámolását taglal anyag. 1. Az előleg elszámolásának gyakorlata 1.1. Forintban fizetett előleg, előleg vagyoni előny juttatásával Előlegről beszélünk, ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek, vagy az ellenértékbe beszámító vagyoni előnyt juttatnak. Az előleg fizetéséhez megállapodás szükséges, melyből kiderül, hogy milyen termékértékesítéshez, vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik a fizetés. Előleg adható beruházásra, vagy immateriális javak beszerzésére is. Az előleg fizetése adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Ha a vevő saját elhatározásából a teljesítést megelőzően előre fizet, nem beszélünk előlegről. 1. oldal

A fizetés lehet névértéken elfogadott pénzzel, vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, vagy bármely vagyoni előny juttatásával. A készpénzt-helyettesítő eszközök: - csekk - elektronikus pénz Az előleg fizetésére beszámítás (kompenzálás) útján is sor kerülhet. A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül adott foglaló előlegnek minősül. Ha anyagunkban előleg fizetéséről írunk, e megfogalmazás alatt mindig a juttatott vagyoni előny rendelkezésre bocsátását is érteni kell. Közbeszerzési eljárások, pályázatok során a pályázati jelentkezés feltétele sok esetben egy előre meghatározott összeg megfizetése, amelynek megfizetése nélkül a pályázaton részt venni érvényesen nem lehet. A jelentkezéssel összefüggésben fizetett részvételi díjat leggyakrabban ajánlati biztosítéknak nevezik, de a gyakorlatban egyéb megnevezésekkel is találkozni, pl. bánatpénz, előleg stb. Az említettek szerint befizetett összeg jellemzője, hogy nyertes pályázat esetén annak összege a vételárba beleszámít, vesztes pályázat esetén pedig visszajár, továbbá gyakori eset, hogy amennyiben a pályázatot elnyerő fél hibájából az adásvételi szerződés mégis meghiúsulna, akkor ez az összeg kártérítési funkciót tölt be olyan módon, hogy azt az érintett elveszti. Az ajánlati biztosíték annak befizetésekor még nem válik előleggé, ugyanis a pályázati döntésig arról nem tudható biztosan, hogy a pályázat tárgyát képező termék, vagy szolgáltatás vételárának részévé fog-e egyáltalán válni, hiszen amennyiben a pályázóra nézve kedvezőtlen döntés születik, azaz ő a pályázaton nem nyer, akkor az ajánlati biztosíték összege visszajár. Az ajánlati biztosíték csak és kizárólag a pályázati nyertes vonatkozásában válik előleggé, mégpedig azzal a nappal, amikor a döntés megszületik. Az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján az előleget átvevő adóalany az előlegfizetést követően számla kiállítására kötelezett. A számlát a fizetendő adó 2. oldal

megállapításakor (az előleg jóváírásakor), de legkésőbb attól számított 15 napig ki kell állítani. Az előlegről számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha az ellenérték forintban kifejezett. Az előlegről kiállított számlán, egyszerűsített számlán a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, a számlára rá kell vezetni az előlegre utaló kifejezést, és meg kell nevezni mely ügylet előlegéről van szó. Az előlegszámla alapján történik az előleg könyvelése mind az előleget adónál, mind az előleget kapónál, ugyanúgy, mint korábban a számlát helyettesítő okmány esetében volt. Az előlegszámla alapján árbevételt, illetve költséget elszámolni nem szabad! Belföldről történő beszerzésnél az előlegként átutalt összeg,a juttatott vagyoni előny az ÁFA-t is tartalmazza (visszaszámoljuk az alapot), Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez 2008. 01. 01-től az új Áfa tv. rendelkezése szerint nem kapcsolódik Áfa fizetési kötelezettség. A 2015.01.01-től érvényes előírás, miszerint a juttatott vagyoni előny (természetben adott eszköz, szolgáltatás) is előleg, mely a forgalmi adót is tartalmazza, finanszírozási gondot okozhat. Áfa-t kell fizetni úgy, hogy pénzt nem kap a nyújtó. Belföldről történő beszerzésnél az előlegként átutalt összeg az ÁFA-t is tartalmazza (visszaszámoljuk az alapot), Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez 2008.01.01-től az új Áfa tv. rendelkezése szerint nem kapcsolódik Áfa fizetési kötelezettség. 2008.01.01-től a fordított adózással érintett ügyletek előlegéhez sem kapcsolódik Áfa fizetési kötelezettség. Kivételt képez ez alól 2012.01.01-től az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg, amelynél az adófizetésre a szolgáltatás nyújtásánál a teljesítés helye az igénybevevő székhelye alapján belföld, az adó fizetésére az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza (import szolgáltatás). Tehát ez esetben számlát kell kibocsátani. Kivétel továbbá az az eset is, amikor az előleg, vagy előlegek a teljes ellenérték 100 %-át kiteszik, akkor a 100 %-os előleg, vagy előlegek esetében, ha a 100 % teljes 3. oldal

egészében megfizetésre kerül, ezen időpontban adófizetés keletkezik. Fordított adózásnál az előleg számlán fel kell tüntetni a vevő adószámát és azt a megjegyzést, hogy az ügylet a fordított adózás hatálya alá tartozik. Tekintettel hogy az előleg a megfizetéssel teljesített, amennyiben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás valamely ok miatt meghiúsul, a visszafizetett előleg összege az adó alapját csökkenti. Az előleg visszafizetésekor a visszafizetőnek érvénytelenítő számlát kell kibocsátania, feltéve, hogy a teljes összeg visszafizetésre került. Ugyanez a helyzet, ha a meghiúsulás miatt a foglaló megszűnik, és kártérítéssé alakul. Az új Áfa törvény értelmében a helyesbítés és a stornírozás újra azonos megítélés alá esik. A helyesbítésre hagyományos értelemben akkor van szükség, ha az eladó utólag ad árengedményt, a stornírozás pedig tulajdonképpen nullára történő helyesbítést jelent. Ahhoz, hogy az adó alapjában az utólagos csökkenés bekövetkezzen -főszabály szerint- ki kell bocsátani az eredeti ügyletet helyesbítő, stornírozás esetében pedig az azt érvénytelenítő számlát. Ha azonban az ügyletet a törvény vonatkozó rendelkezése értelmében nem kísérte számla (mert pl. a nyugta is elegendőnek bizonyult), úgy a helyesbítő számlának sincs relevanciája. Ilyenkor helyesbítő számla hiányában is érvényesíthető az adóalap csökkentés, mely a bevallást alátámasztó adónyilvántartásban (áfa-analitikában) lesz rögzítve. A korábban már bevallott adót csökkentő helyesbítés, érvénytelenítés abban az adómegállapítási időszakban vehető figyelembe, amikor a módosító, érvénytelenítő számlát a vevő (igénybevevő) megkapta, és az adóalap, adóösszeg utólagos csökkenése vagy érvénytelenítése miatt visszajáró pénzt a jogosult felé visszatérítik. Egyéb esetben -tehát amikor az árut leszállítják, a teljesítésre rendben sor kerül- a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlában kell az előleg összegét -a számlát helyettesítő okmányra, számlára való utalással- negatív (adóalapot, illetve adót csökkentő) tételként szerepeltetni. Amennyiben az előleg eléri a teljes ellenérték 100 %-át, és ismert a valamikori teljesítés pontos napja, nem kell a teljesítésről új számlát kiállítani. Elegendő a számlán jelezni a teljesítés valamikori időpontját és azt a tényt, hogy további ellenérték rendezésre nem kerül sor. 4. oldal

A Szt. tv. előírása szerint az immateriális javakra, a beruházásokra, a készletekre adott előleget a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összegben kell kimutatni. Ennek indoka, hogy az adott előleget az eszközök között kell kimutatni, mint az érintett eszköz beszerzése érdekében elköltött összeget. Az eszközök beszerzési értéke nem tartalmazhatja a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót, ebből következően, az ilyen eszközök bekerülése érdekében adott előleg sem tartalmazhatja a levonható, előzetesen felszámított általános forgalmi adót, azaz az adott előleget a levonható általános forgalmi adó nélküli értéken kell kimutatni. A számviteli alapelvekből viszont az vezethető le, hogy a kötelezettségeket mindig a fizetendő (a visszafizetendő) összegben kell kimutatni. A kapott előlegnél a visszafizetendő összeg a teljesítéskor beszámításra kerülő összeg. Mivel a teljesítéskor a számlázott érték tartalmazza a fizetendő általános forgalmi adót is, és ennek részbeni (vagy teljes) pénzügyi fedezetét jelentette a kapott előleg, ezért kell a kötelezettségek között a vevőtől forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt (az általános forgalmi adót is magában foglaló) összegben kimutatni. Amennyiben olyan ügylethez történt előlegfizetés 2007. december 31-ig bezárólag, mely 2008. január 1-jétől fordított adózás hatálya alá tartozik, úgy az új Áfatörvény 269. (1) bekezdése értelmében még a teljes ügyletre a régi általános forgalmi adóról szóló törvényt kell alkalmazni, vagyis nem kell fordítottan adózni sem az előleg, sem a teljesítés után, még akkor sem, ha a teljesítés 2007. december 31-e után következik be. Ugyanakkor az új Áfa-törvény 269. (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben az új Áfa-törvény rendelkezései valamennyi érintett félre együttesen és összességében kedvezőbbek, mint a régi Áfa-törvény, akkor az új Áfa-törvény rendelkezéseit lehet alkalmazni. Azonban ennek feltétele, hogy a felek erről a döntésről írásban nyilatkozzanak, mely nyilatkozatnak 2008. február 15-ig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. Az Áfa törvény értelmében tehát előlegfizetés esetén számlát kell kibocsátani, amelyen az előlegfizetés ténye feltüntetésre kerül. Ez a számlaadási kötelezettség a törvény rendelkezéséből ered, független a vevő kérésétől és az eladó szándékától. E gazdasági eseményt tehát nyugtával nem elegendő bizonylatolni. Tekintettel arra, hogy a pénztárgép nemcsak nyugtaadásra, hanem a készpénzforgalom, illetve a készpénz-helyettesítő eszközzel történő bevételek 5. oldal

regisztrálására is hivatott berendezés, ezért olyan üzletben, amelyre pénztárgép használati kötelezettség vonatkozik, valamennyi készpénz, illetve készpénzhelyettesítő eszközzel történő befizetési forgalmat, beleértbe az előleg fizetését is a pénztárgépben rögzíteni kell. Ahhoz, hogy az előleg átvételét helyesen tudjuk könyvelni, fontos lenne, hogy ez a tétel a pénztárgépbe egy külön regiszterbe kerüljön. Amennyiben az előleggel biztosított termékértékesítés létrejön, akkor az Áfa törvény rendelkezéseinek megfelelő teljesítési időponttal számlát kell kibocsátani, amelyen az előleg számlára és az előlegfizetés tényére is hivatkozni kell. Természetesen a pénztárgépbe csak az ekkor fizetett hátralék összege kerül rögzítésre. Praktikus ezt a tételt is a külön regiszterbe kezelni, így a könyveléskor rendezni tudjuk az eddig előlegként nyilvántartott összeget is. Előlegfizetéssel biztosított termékértékesítés esetén tehát nincs döntési lehetősége a számlakibocsátónak, hiszen ha az ellenértéket részben, vagy egészben nem a teljesítés időpontjában fizetik meg, akkor az ügyletről csak számla bocsátható ki. 2009. 07. 01-el történt Áfa tv. módosítás miatt: Előleggel érintett ügyletek esetében a 2009. július 1. előtt fizetett előlegeknél az Áfa mértéke 20 %. Ha a vételár megfizetése (a tényleges teljesítés) 2009. július 1-e után esedékes, csak a fennmaradó részt terheli 25 %-os adó. Pl. A szerződés szerinti teljes vételár 10.000 eft + Áfa. 2009. június 1-én fizettünk 6.000 eft előleget, akkor az elszámolás a következők szerint alakul: Az előleg elszámolása Alap 5.000 eft Áfa 1.000 eft Összesen 6.000 eft Végszámlában árhátralék 25 %-os Áfa-val Alap 5.000 eft Áfa 1.250 eft Összesen 6.250 eft Mindösszesen Összesen 6. oldal

Alap 10.000 eft Áfa 2.250 eft Összes ellenérték 12.250 eft Hasonló a helyzet a 2012.01.01-i Áfa tv. módosítás miatt: Előleggel érintett ügyletek esetében a 2012.01.01. előtt fizetett előlegeknél az Áfa mértéke 25 %. Ha a vételár megfizetése (a tényleges teljesítés) 2012.01.01-e után esedékes, csak a fennmaradó részt terheli 27 %-os adó. Pl. A szerződés szerinti teljes vételár 10.000 eft + Áfa. 2011. évben fizettünk 6.000 eft előleget, akkor az elszámolás 2012-ben a következők szerint alakul: Alap 4.800 eft Áfa 1.200 eft Összesen 6.000 eft Végszámlában árhátralék 27 %-os Áfa-val Alap 5.200 eft Áfa 1.404 eft Összesen 6.604 eft Mindösszesen Alap 10.000 eft Áfa 2.604 eft Mindösszesen 12.604 eft 1.2. Devizában fizetett előleg A devizában adott előleget könyvelni kell a pénzmozgással egyidejűleg, a pénzmozgás napjával, még akkor is, ha a bankbizonylat csak később áll a társaság rendelkezésére. Mivel a Sztv. szerint a külföldi pénzértékre szóló követelést a bekerülés napjára vonatkozó választott, forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, a devizaszámláról történő átutalás esetén biztosan lesz árfolyam-különbözet. Az átutaláskor az előleg áfatartalmát is a bekerülés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon kell könyvelni a bankbizonylat alapján, amelyet - devizában - az előlegszámla igazol vissza. 7. oldal

Az előlegszámlán az Áfa-tv. előírásainak megfelelően forintban is feltünteti az áfa alapját és az áfa összegét. A devizában adott előleg - áfa nélküli - összegét a külföldi pénzértékre szóló követelés bekerülési árfolyamán kell a könyvekbe felvenni, és ezen az árfolyamon kell kimutatni mindaddig, amíg azt a könyvekből ki nem vezetik, illetve a mérlegfordulónapig. A devizában adott előleg mérleg-fordulónapi értékelésére az általános előírások vonatkoznak. Az előlegszámlán szereplő devizaárfolyamot csak levonható áfa forintösszegének meghatározásánál kell használni, az áfa nélküli előleg forintösszegét az előleget adó a saját választott devizaárfolyama használatával állapítja meg. 1.3. Az előleg bevallása az Áfa bevallásban 1.3.1. Belföldi és export értékesítésre kapott előleg Az áfa bevallás fizetendő általános adó blokkjában a kapott előleget is szerepeltetni kell. Ezt az adatot a fizetendő adók tájékoztatási részében ki kell emelni. 2. Adózás 2.1 ÁFA Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (előleg), vagyoni előnyt juttatnak, a pénzösszeg átvételének (jóváírásának), a vagyoni előny rendelkezésre bocsátásának napja teljesítési időpontnak tekintendő. A fizetett pénzösszeg, a juttatott vagyoni előny a majdan bekövetkező ügyletnek megfelelő mértékű Áfa összegét is tartalmazza. Az előleget átvevőnél a számlában feltüntetett összegben a teljesítés napján Áfa fizetési kötelezettség keletkezik. Az előleget nyújtó ugyanezen napon és mértékben előzetes Áfa-ként veszi figyelembe a számlában szereplő összeget. 2.2 Társasági adó A kapott előleg nem árbevétel, nem adóköteles bevétel nem költség, az adott előleg nem ráfordítás, az adó alapját nem befolyásolja. 8. oldal

2.3 SZJA 2.3.1 SZJA szerint adózó (vállalkozó) A kapott előleg bevétel, a kifizetett előleg költség. 2.3.2 Magánszemély Nem érinti. 2.4 EVA 2.4.1 Kettős könyvvitelt vezető EVA alany A kapott előleg EVA alapját növeli, de a teljesítésre tekintettel elszámolt, vagy visszafizetett összeggel az EVA alapját csökkenteni kell. 2.4.2 Bevételi nyilvántartást vezető EVA alany A kapott előleg EVA alapját növeli, de a teljesítésre tekintettel elszámolt, vagy visszafizetett összeggel az EVA alapját csökkenteni kell. 2.5 Egyéb adók és járulékok Nem érinti 3. Könyvviteli elszámolás 3.1 Kettős könyvvitel Az előleg elszámolása az előleget nyújtónál: - az előleget átadja T353 Készletre adott előlegek T466 Előzetesen felszámított ÁFA K384 Elszámolási betétszámla 9. oldal

- a teljesítés megtörténik, számlázásra kerül T51, 52 Anyagköltség, igénybe vett szolgáltatás T466 Előzetesen felszámított ÁFA K454 Belföldi szállítók - az előleg beszámítása T454 Belföldi szállítók K353 Készletre adott előlegek - teljesítéskor ez előleg ÁFA tartalmának elszámolása T454 Belföldi szállítók K466 Előzetesen felszámított ÁFA A teljesítés nem történik meg, az adott előleg visszajár - módosító számlát kap T384 Elszámolási betétszámla K353 Készletre adott előlegek K466 Előzetesen felszámított ÁFA Az előleg elszámolása az előleget kapónál: - az előleg megérkezik T384 Elszámolási betétszámla K453 Vevőktől kapott előlegek (bruttó összegben) - a kapott előleg ÁFA tartalmának elszámolása az előző könyveléssel egyidőben T368 Különféle egyéb követelések K467 Fizetendő ÁFA - a teljesítés kiszámlázásra kerül T311 Belföldi követelések K91 Belföldi értékesítés árbevétele K467 Fizetendő ÁFA 10. oldal

- a teljesítés megtörténik, az előleg beszámítása a követelés rendezésébe T453 Vevőktől kapott előlegek (bruttó összegben) K311 Belföldi követelések - a teljesítéskor az előleg ÁFA tartalmának elszámolása T467 Fizetendő ÁFA K368 Különféle egyéb követelések A teljesítés nem történik meg, az adott előleg visszajár: - módosító számlát bocsát ki az előleg visszafizetésével egyidőben T453 Az előleg nettó összegével (bruttó összegben) K384 Elszámolási betétszámla - a visszafizetésre jutó ÁFA elszámolása T467 Fizetendő ÁFA K368 Különféle egyéb követelések 3.2 Egyszeres könyvvitel Az előleget elszámolása az előleget nyújtónál: - az előleget átadja, erről előleg számlát kap NF - Bank, pénztár NF - Követelések nőnek a nettó összeggel NF - Előzetes ÁFA - a teljesítés megtörténik, a teljesítésről számlát kap NF - Követelések csökkennek az előleg összegével NF - Anyag-, egyéb termelési és kezelési költség az előleg összegével NF - Bank, pénztár kiadás a különbözet összegével NF - Anyag-, egyéb termelési és kezelési költség kiadás a különbözet nettó összegével NF - Előzetes ÁFA különbözet 11. oldal

Az előleg elszámolása az előleget kapónál: - az előleg megérkezik, erről előleg számlát bocsát ki NF -Bank, pénztár bevétel NF - Kötelezettség nő a nettó összeggel NF - Fizetendő ÁFA - a teljesítés megtörténik, a teljesítésről számlát bocsát ki NF - Kötelezettség csökken a nettó összeggel NF - Vállalkozás bevételei a nettó összeggel NF - Bank, pénztár bevétel a különbözet összegével NF - Vállalkozás bevételei a különbözet nettó összegével NF - Fizetendő ÁFA különbözet A teljesítés nem történik meg, az adott előleg visszajár, módosító számlát kell kibocsátani. Az ismert könyvelési programok alapján javaslom a lekönyvelt tételeket negatív előjellel ismét ugyanazon rovatokon lekönyvelni. 3.3 Szja szerinti adózás Az előleg elszámolása az előleget nyújtónál: - az előleget átadja, erről előleg számlát kap PK - Anyag- és árubeszerzés, vagy egyéb költséggént elszámolható kiadás a nettó összeggel PK - Előzetes ÁFA - a teljesítés megtörténik, a teljesítésről számlát kap PK - Anyag-és árubeszerzés, vagy egyéb költségként elszámolható kiadás a különbözet összegével PK - Előzetes ÁFA különbözet Az előleg elszámolása az előleget kapónál: 12. oldal

- az előleg megérkezik, erről előleg számlát bocsát ki PK - Adóköteles bevétel a nettó összeggel PK - Fizetendő ÁFA - a teljesítés megtörténik, a teljesítésről számlát bocsát ki PK - Adóköteles bevétel a különbözet nettó összegével PK - Fizetendő ÁFA különbözet A teljesítés nem történik meg, az adott előleg visszajár, módosító számlát kell kibocsátani. Az ismert könyvelési programok alapján javaslom a lekönyvelt tételeket negatív előjellel ismét ugyanazon rovatokon lekönyvelni. 4. Iratminták, nyomtatványok Ehhez a témához nincsenek feltöltve fájlok. 5. Kapcsolódó jogszabályok, állásfoglalások 17/2012. Adózói kérdés-válasz Tájékoztató a határon átnyúló szolgáltatások előlegéhez kapcsolódó összesítő nyilatkozattételi, bevallási kötelezettségről Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 115. -a 2012. január 1-jével egy új (3) bekezdéssel egészítette ki az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 59. -át, amelynek értelmében azon szolgáltatásimport esetében, amikor a szolgáltatás teljesítési helyét a főszabály határozza meg, (azaz a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett, ennek hiányában pedig az a hely, ahol a lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye van Áfa tv. 37. (1) bekezdés), és az Áfa tv. 140. -ának a) pontja alapján a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett, a fizetett előleg adófizetési kötelezettséget eredményez az előleget átadó igénybevevőnél. (Részletesebben lásd A külföldi adóalany által nyújtott szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban fizetett előleg utáni általános forgalmi 13. oldal

adó-fizetési kötelezettség című tájékoztatót.) Az Áfa tv. 184. -a értelmében az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak. Ebből következően az Áfa tv. 59. -ának 2012. január 1-jétől hatályos (3) bekezdése alá tartozó esetben a szolgáltatást igénybevevő köteles feltüntetni az áfa-bevallásban a szolgáltatásimporttal kapcsolatos adófizetési kötelezettség bevallására rendszeresített sorokban (Közösségi adóalanytól igénybe vett szolgáltatás utáni adófizetési kötelezettség az Áfa tv. 37. (1) bekezdése alapján; Harmadik országbeli adóalanytól igénybevett szolgáltatás utáni adófizetési kötelezettség) az átadott előleggel kapcsolatban általa megállapított adót. Az Art. összesítő nyilatkozatról szóló 8. számú mellékletének szintén 2012. január 1- jei hatállyal módosított 1. A) f) pontja kimondja, hogy az általános forgalmiadóalany nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező adóalanytól megvalósított termékbeszerzéséről, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. -ának hatálya alá eső azon szolgáltatás igénybevételéről (ideértve a szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleget is), amely után beszerzőként, igénybevevőként adófizetésre kötelezett. Ezen rendelkezésnek megfelelően, amennyiben a közösségi adóalanytól igénybevett szolgáltatásra tekintettel fizetett előleg az Áfa tv. 59. -ának (3) bekezdése alapján adófizetési kötelezettséget eredményez, úgy az adóalanynak az előleg áfa nélkül számított összegét az áfabevalláson túl az A60. számú összesítő nyilatkozat 4-es lapján is fel kell tüntetnie. Abban az esetben, ha az adóalany nyújt szolgáltatást az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező adóalany vagy adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy részére, és a szolgáltatás teljesítés helyét az Áfa tv. 37. -ának (1) bekezdése alapján kell meghatározni, és ezáltal az ügylet az Áfa tv. területi hatályán kívüli szolgáltatásnak minősül, az ellenértéket (ideértve az előleget is) az áfa-bevallásnak a részletező adatai (tájékoztató adatok) között az erre rendszeresített sorban (Az Áfa tv. területi hatályán kívül, közösségi adóalany felé teljesített szolgáltatásnyújtások adó nélkül számított ellenértéke a 37. (1) bekezdése 14. oldal

alapján) fel kell tüntetni, valamint az összesítő nyilatkozat 3-as lapján is szerepeltetnie kell [Art. 8. számú melléklet 1. A) e) pont]. Amennyiben a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének megállapítására az Áfa tv. 37. -ának (1) bekezdését kell alkalmazni, úgy harmadik országbeli igénybevevő esetén az ellenértéket az összesítő nyilatkozatban nem kell szerepeltetni, azonban az áfa-bevallásban a tájékoztató adatok között fel kell tüntetni (Harmadik országbeli adóalany felé az Áfa tv. területi hatályán kívül teljesített szolgáltatásnyújtások adó nélkül számított ellenértéke). [NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály] 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 2. számú melléklet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben 1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg; 11. számú melléklet a 1995. évi CXVII. törvényhez Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget; 2000. évi C. törvény a számvitelről 28. (4) A készletekre adott előlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) - a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - összeget kell kimutatni. 29. (1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb 15. oldal

szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. 42. (3) Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is (ez utóbbiak összegét a kiegészítő mellékletben részletezni kell). A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésből származó kötelezettség, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség. 68. (3) A vevőtől forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt összegben, a devizában kapott előleget a 60. szerint forintra átszámított összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve más módon történő elszámolásáig. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról 5. (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint (4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt a) növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott előleg; b) csökkenti az eva alapjának megállapításakor az a) pont alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként elszámolt kapott előlegből az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg. 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról 59. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában 16. oldal

juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. (2) A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. (3) E -t alkalmazni kell az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre a 140. a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. (4) E nem alkalmazható a 89. -ban meghatározott feltételekkel adómentes termékértékesítésre. 77. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, termék Közösségen belüli beszerzése esetén az adó alapja utólag csökken a szerződés módosulása, valamint megszűnése - ideértve a szerződés érvénytelenségének és létre nem jöttének eseteit is - miatt egészben vagy részben visszatérített, visszatérítendő előleg vagy ellenérték összegével. (2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha a) a termék 10. a) pontja szerinti értékesítése, a bérbeadás vagy a vagyoni értékű jog időleges használatának átengedése meghiúsul, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik; b) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik; c) az 58. szerinti termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében visszatérítik azt az összeget, amellyel az elszámolási időszak egésze tekintetében megfizetett vagy megfizetendő összeg meghaladja az erre az elszámolási időszakra vonatkozó ellenértéket. (3) Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül a 71. (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti árengedményt. (4) Ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését követően az adóalany az üzletpolitikájában részletesen rögzített feltételek szerint vásárlásösztönzési célból pénzt térít vissza olyan adóalany vagy nem adóalany részére, aki (amely) azt a terméket, szolgáltatást, amelynek beszerzése, igénybevétele pénzvisszatérítésre jogosít, nem közvetlenül tőle szerezte be, vette igénybe, a pénzt visszatérítő adóalany utólag csökkentheti azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása adóalapját, amelyre vonatkozóan a pénzt visszatéríti (adóalap csökkentésre jogosító ügylet) feltéve, hogy a) az a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelyet közvetlenül a 17. oldal

pénzvisszatérítésre jogosult részére teljesítettek (pénzvisszatérítésre jogosító ügylet), belföldön teljesített adóköteles ügylet, és b) a visszatérítendő összeg kisebb, mint a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet mennyiségi adatának és az adott vásárlásösztönzési program keretében, bármely adóalap csökkentésre jogosító ügylet vonatkozásában az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás legalacsonyabb, adóval növelt egységárának szorzataként adódó összeg. (5) A (4) bekezdés alkalmazásában a visszatérített összeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza. 78. (1) A 77. (1)-(3) bekezdése alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla a) érvénytelenítéséről gondoskodjon azokban az esetekben, amikor az előleg vagy az ellenérték teljes összegét visszatérítik; b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben. (2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. (1) és (2) bekezdése szerinti esetben az adó alapja utólagos csökkenésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése. (3) A 77. (4) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a pénzt visszatérítő adóalany az alábbiakkal rendelkezzen: a) a pénzvisszatérítésre jogosult nevére szóló, a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet teljesítését tanúsító számla másolati példánya, amely egyértelműen igazolja, hogy az adott ügylet belföldön teljesített adóköteles ügylet, valamint b) a pénz átutalásáról vagy a készpénz kifizetéséről szóló bizonylat, amely egyértelműen igazolja, hogy a pénzt visszatérítő adóalany a pénzvisszatérítés jogosultja részére az üzletpolitikájában rögzített összeget megtérítette. (4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti bizonylatnak a következő adatokat kell tartalmaznia: a) a pénzvisszatérítésre jogosult neve, lakcíme és - adóalany esetén - adószáma, b) a pénzvisszatérítésre jogosult nyilatkozata alapján az adólevonási jogára vonatkozó tájékoztatás az adott ügylet vonatkozásában. 80. (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint 18. oldal

a 60. -ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor, b) az 58. -ban említett esetben a számla kibocsátásakor, c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes. (2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett. (4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el. (5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs - a (2) bekezdés a) pontja szerint - jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé. 80/A. (1) A 80. (2) bekezdésétől eltérően az adó alapjának forintra történő átszámításához választható az EKB által a 80. (1) bekezdésében meghatározott időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam is. (2) Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni. (3) Az EKB által közzétett árfolyam választására az MNB által közzétett árfolyam választására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 84. (1) A fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően: a) termék Közösségen belüli beszerzése esetében, b) előleg fizetése esetében, c) a 60. -ban említett esetekben, valamint 19. oldal

d) a 64. (2) és (3) bekezdésében említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni. 89. (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. (2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek, szervezetnek. (3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és b) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118/EK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik. 20. oldal

(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne. 120. Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított; b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez - ideértve az előleget is, ha az adót a 140. a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti - kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított; c) termék importjához kapcsolódóan ca)maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg cb)maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított; d) előleg részeként megfizetett; e) a 11. (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított [a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó]. 127. (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a) a 120. a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla; b) a 120. b) pontjában említett esetek közül: ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg - ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére - mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek; c) a 120. c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint ca)a 120. ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló határozat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a 21. oldal

közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről, cb)a 120. c b) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról; d) a 120. d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla; e) a 120. e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek. 140. Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a) a 37. (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. értelmében vett - adóalany, b) a 39. és 40., a 42., valamint a 44. és 45. bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön. 159. (1) Az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. (2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet; b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását; c) belföldön kívül, a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön és az adófizetésre kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás 22. oldal

igénybevevője; d) belföldön kívül harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön. (3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható. (4) A számlakibocsátási kötelezettség nem vonatkozik a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetre, feltéve, hogy az előleget a 89. szerint adómentes termékértékesítéshez nyújtják. 163. Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a) a teljesítésig, b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig, de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni. (2) Az (1) bekezdésben említett ésszerű idő a) a 89. szerinti termékértékesítés vagy olyan szolgáltatásnyújtás esetén, amely után az adót a Héa-irányelv 196. cikkének tartalmában megfelelő tagállami szabályozás alapján a szolgáltatást igénybevevő fizeti, a teljesítés hónapját követő hónap 15. napján belüli, b) az a) pont alá nem tartozó, valamint a kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés útján teljesített termékértékesítéstől, szolgáltatásnyújtástól eltérő olyan esetekben, ahol az ellenértéket - ideértve az előleget is - készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel térítik meg, haladéktalan, c) egyéb, a b) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent. 176. (1) A 169. -tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek; c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. (2) bekezdésének c) vagy d) pontjai alá tartozik. 259. E törvény alkalmazásában 23. oldal

8. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz; 14. pénz: a névértéken elfogadott pénz; 269. (1) Abban az esetben, ha e törvény és az Áfa tv. ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket e törvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan az Áfa tv. rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha e törvény az Áfa tv. -hez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy kevésbé terhes kötelezettségeket állapít meg, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket - valamennyi érintett fél együttes döntése alapján - e törvény rendelkezései alapján lehet megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok e törvény hatálybalépését megelőzően - az elévülési időn belül - keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozik az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el. 2009. július 1-je előtt fizetett előlegek és június 30-a után teljesített ügyletek áfaelszámolása 2009.06.16. [módosító tv. 56., áfatörvény 59., 84. ] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 82-83. -ait módosította az általános adómértéket 20%-ról 25%-ra emelte, valamint bizonyos termékek esetében 18%-ra csökkentette az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: módosító törvény). A módosító törvény szerinti új adómérték 2009. július 1-jén lép hatályba, mely rendelkezést azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a fizetendő adó megállapításának áfatörvény 84. szerinti időpontja 2009. június 30. napját követi. A 2009. július 1-je előtt a hatálybalépést követő teljesítésre kézhez vett, jóváírt 24. oldal

előlegre a módosító törvény e főszabálytól eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Az előleg kézhezvétele, jóváírása az áfatörvény 59. -a alapján adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpont. Ha ez az időpont 2009. július 1-je előtti időszakban van, akkor az előleg után 20%-os adómértékkel kell az adót megállapítani. (Az előleg a törvény alapján úgy tekintendő, hogy az az áfa arányos összegét is tartalmazza.) A július 1-je utáni teljesítési időpontban az ellenértéknek az előleggel csökkentett része után már az új adómérték alkalmazásával kell a fizetendő áfa-t megállapítani. Mivel az előleg (nettó értéke) és a fennmaradó összeg külön-külön képez (és eltérő időpontban) adóalapot, az előlegre (annak kézhezvételekor) és a fennmaradó összegre (a teljesítés időpontjában) különböző adókulcs vonatkozik. Az előlegszámlán és a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlán feltüntetendő helyes adóalap és adóösszeg kiszámításának módja attól függ, hogy a szerződésben áfa nélküli ellenértéket adtak-e meg a felek vagy áfa-val növelt ellenértéket. (Amennyiben a szerződés az áfa-ról nem tartalmaz rendelkezést, úgy kell tekinteni, hogy az ár áfa-val növelt.) Az ellenérték áfa nélküli ár Ilyenkor a nettó (áfa nélküli) ellenértékből kell levonni az előleg nettó (áfa nélküli) összegét, (természetesen az előlegre még 20%-os áfa kulcs vonatkozik), és a különbözetre (amely szintén nettó érték) rá kell számolni a 25%-os áfát. Példa: szerződés szerinti ellenérték 300000.-Ft + áfa július 1-je előtt fizetett előleg összege 180000.-Ft az adóalap 150000.-Ft, az adó összege 30000.-Ft. A végszámla tételeinek számítása: 300000.-Ft + áfa Le előleg: -150000.-Ft + 30000.-Ft áfa 25. oldal

különbözet 150000.-Ft + 37500.-Ft áfa összesen adóalap 300000.-Ft + áfa 67500.-Ft Az ellenérték áfa-val növelt ár Ebben az esetben a bruttó (áfa-val növelt) árból kerül levonásra az előleg bruttó (áfa-t is tartalmazó) összege (az előlegre vonatkozó adó mértéke 20%), majd a különbözetre jutó adót az új adómérték (25%) alkalmazásával, felülről számolva (0,20-dal szorozva) állapítjuk meg, mivel a kivonás eredményeként kapott összeg is bruttó összeg. Példa: szerződés szerinti - áfa-val növelt - ellenérték 360000.-Ft július 1-je előtt fizetett előleg összege 180000.-Ft (az adóalap 150000.-Ft, az adó összege 30000.-Ft) A végszámla tételeinek számítása: ellenérték 360000.-Ft Le előleg: -180000.-Ft (150000.-Ft + 30000.-Ft áfa) különbözet 180000.-Ft, abból adóalap 144000.-Ft, áfa 36000.-Ft összesen adóalap 294000.-Ft adó 66000.-Ft A fenti példából is látható, hogy mindkét módszer esetén érvényesül az a szabály, hogy csak az előleggel csökkentett ellenértékrészre vonatkozóan alkalmazható a 25%-os adókulcs. 26. oldal

Forrás: apeh.hu 2009/46. Adózási kérdés idegen fizetőeszközben kifejezett számla előlege [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 59. -a, 80. -a] Az előleg az Áfa törvény 59. -a szerint annak átvételének, jóváírásának időpontjában adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Amennyiben az ellenérték, valamint annak részét képező előleg összege, és így az adó alapja idegen fizetőeszközben van kifejezve, az előleg forintra történő átszámításához az Áfa törvény 80. (1) bekezdés a) pontja szerint, a fizetendő adó megállapításának időpontjában érvényes 80. (2) bekezdése szerinti árfolyamot kell alkalmazni. Az 59. különös szabálya szerint már az ügylet Áfa törvény szerinti teljesítését megelőzően adófizetési kötelezettség keletkezik az előlegként kapott összeg után, erre tekintettel az ügylet Áfa törvény szerinti teljesítésekor az előleg tekintetében már nem keletkezik újabb adófizetési kötelezettség. Ezzel a 80. szabálya is összhangban van, mivel annak (1) bekezdés a) pontja alapján az előleg átvételekor érvényes árfolyamot rendeli el alkalmazni, a c) pont pedig egyéb esetben (ideértve az előleggel érintett ügyletet is, a fennmaradó kötelezettség tekintetében) az ügylet teljesítésekor érvényes árfolyam alkalmazását írja elő. Ennek megfelelően, előleg fizetése esetén az Áfa törvény 80. (1) bekezdés a) pontja értelmében a fizetendő adó megállapításakor (előleg esetén ez az Áfa törvény 59. -a értelmében az előleg átvételének, jóváírásának időpontjában) érvényes, a 80. (2) bekezdése szerinti árfolyam alkalmazandó a külföldi fizetőeszközben kifejezett előlegszámla adóalapjának forintban történő meghatározásakor. Természetesen az előlegszámlában a fizetendő adó összegének forintban történő feltüntetéséhez szükséges számítást is ezen az árfolyamon kell elvégezni. Az ügylet teljesítéséhez kapcsolódó adókötelezettség megállapításakor az Áfa törvény 80. (1) bekezdésének megfelelő rendelkezése alapján kell megállapítani az adó alapjának, illetve az adó összegének kiszámításához szükséges árfolyamot. A teljesítéskor az ügyletre vonatkozó számlában - mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban, külön-külön képez adóalapot - az adóalapot meg kell 27. oldal