EURÓPAI PARLAMENT 2014-2019 Petíciós Bizottság 29.8.2014 KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: Mustafa Irkan, brit állampolgár által benyújtott 1831/2008. számú petíció a svéd hatóságok által alkalmazott közvetett megkülönböztetésről A petíció benyújtója aki török származású brit állampolgár azt állítja, hogy a svéd hatóságok által közvetett megkülönböztetésben van része, mivel ha Svédországba költözne, nem lenne jogosult szociális biztonsági ellátásokra. A petíció benyújtója a 2004/38/EK irányelv értelmében Svédországba szeretett volna költözni, és tájékoztatást kért a szociális biztonsági ellátásokról. A petíció benyújtóját arról tájékoztatták, hogy amennyiben korábban nem dolgozott Svédországban, nem jogosult szociális biztonsági ellátásokra. A petíció benyújtója azt állítja, hogy az ilyen bánásmód megkülönböztető jellegű és ellentétes az EK jogszabályaival, mivel nem vonatkozik a svéd állampolgárokra (azon svéd állampolgárok, akik nem Svédországban, hanem egy másik tagállamban dolgoztak vagy fizettek adót, svédországi tartózkodásuk esetén jogosultak szociális biztonsági ellátásokra). A petíció benyújtója azt állítja, hogy képtelen megjósolni, mennyi idejébe telik majd munkát találni Svédországban. Következésképpen úgy ítéli meg, hogy az aktívan munkát kereső uniós polgároknak ugyanolyan szociális jogokat kellene élvezniük, mint a svéd állampolgároknak. A petíció benyújtója az ügy kivizsgálására kéri az Európai Parlamentet. 2. Elfogadhatóság Elfogadhatónak nyilvánítva: 2009. április 8. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3. A Bizottságtól kapott válasz: 2009. október 26. CM\1034201.doc PE430.498v04-00 Egyesülve a sokféleségben
A petíció benyújtója aki török származású brit állampolgár Svédországba szeretett volna költözni családjával. Azt kifogásolja, hogy a svéd hatóságok arról tájékoztatták, hogy a hasonló helyzetű svéd állampolgároktól eltérően nem lesz jogosult munkanélküli ellátásra, és amíg nem talál munkát, saját magának kell állnia egészségügyi kiadásait. Azt is kifogásolja, hogy etnikai származása miatt valószínűleg megkülönböztetés éri majd, mivel az átlagos munkanélküliségi ráta Svédországban körülbelül 5%, a török származásúak esetében azonban ez az arány 45%. Azt állítja, hogy az álláskeresők szociális támogatásának hiányával párosuló aránytalanul magas munkanélküliségi ráta visszatartotta attól, hogy Svédországba költözzön. A panasz közvetlenül is beérkezett a Bizottsághoz, és az az alkalmazandó közösségi jog tükrében biztosította a petíció benyújtója számára ügyének elemzését. A munkanélküli ellátáshoz való hozzáférés a szociális biztonság EU-n belüli összehangolásához kapcsolódik. Az uniós jog a szociális biztonság terén a szociális biztonsági rendszerek koordinálását, nem pedig harmonizálását írja elő. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tagállam szabadon határozhatja meg saját szociális biztonsági rendszerének részleteit, beleértve a biztosított ellátásokat, a jogosultság feltételeit, az ellátás kiszámításának módját és a fizetendő járulékok mennyiségét. A közösségi rendelkezések (különösen az 1408/71/EGK rendelet) azonban közös szabályokat és elveket állapítanak meg, amelyeket a nemzeti jog alkalmazásakor minden nemzeti hatóságnak be kell tartania. E szabályok biztosítják, hogy az egyes nemzeti jogszabályok alkalmazása során ne sérüljön az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elve. Ezzel biztosítható, hogy az egyes nemzeti jogszabályok alkalmazása ne érintse hátrányosan az Európai Unión belül a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyeket. A munkanélküli ellátásokat összehangoló szabályokat az 1408/71/EGK rendelet 6. fejezete határozza meg. A munkavállaló elvben csak az utolsó foglalkoztatása szerinti tagállamban jogosult munkanélküli ellátásra. Ha a munkavállaló egy másik tagállamban kíván munkát keresni, az 1408/71/EGK rendelet a munkanélküli ellátás kivitelére vonatkozó szabályok megállapításával biztosítja ezt a lehetőséget (69. cikk). E szabályok értelmében az álláskereső korlátozott ideig megtarthatja munkanélküli ellátásra való jogosultságát, miközben egy vagy több másik tagállamba megy, hogy ott munkát keressen. Ezek a szabályok egyértelműen egyformán vonatkoznak minden uniós polgárra. A munkanélküli ellátás kivitelének ezen időszaka alatt az álláskeresőnek szerepelnie kell minden olyan tagállam foglalkoztatási szolgálatának nyilvántartásában, amelybe ellátogat, és alá kell vetnie magát az ott alkalmazott ellenőrzésnek. Az álláskeresőnek további információkért azzal a munkaügyi központtal kell felvennie a kapcsolatot, ahol nyilvántartásba vették. Azt is fontos megjegyezni, hogy az EK-Szerződés 18. cikke kimondja, hogy az e Szerződésben, illetve ennek végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. Az alkalmazandó korlátozásokat és feltételeket a PE430.498v04-00 2/7 CM\1034201.doc
2004/38/EK irányelv 1 tartalmazza. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint 2 az álláskeresők annyi ideig tartózkodhatnak a fogadó tagállamban, amennyi elegendő arra, hogy megismerjék az érintett tagállam területén [...] a megfelelő állásajánlatokat, és hogy [...] az alkalmazás érdekében megtegyék a szükséges lépéseket. A Bíróság ebben az ügyben úgy ítélte meg, hogy az indokolt időtartam 6 hónap. Az időtartam lejárta után az álláskeresőt nem lehet kiutasítani, amennyiben bizonyítja, hogy a munkakeresést továbbra is folytatja, és reális esély van arra, hogy alkalmazzák. A fenti tartózkodási jog sérelme nélkül az irányelv 24. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy ne ruházzák fel az álláskeresőket a szociális segélyhez való joggal. E szabály célja annak elkerülése, hogy túl nagy terhet rójanak a fogadó tagállamok szociális segélyezési rendszereire. Ez a rendelkezés az etnikai származástól függetlenül minden uniós polgárra alkalmazandó. Ezen irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében azonban nem tekinthető szociális segélynek az olyan pénzbeli ellátás, amelynek célja a nemzeti jogalkotó általi minősítésétől függetlenül a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése 3. Ez a szabály valójában nem alkalmazandó azokra az ellátásokra, amelyek célja a tagállam munkaerőpiacán a munkához való hozzájutás megkönnyítése, amennyiben tényleges kapcsolat áll fenn az álláskereső és az adott tagállam munkaerőpiaca között. Ilyen kapcsolat fennállása elsősorban akkor állapítható meg, ha az adott személy ésszerű hosszúságú időn keresztül ténylegesen állást keresett a szóban forgó tagállam területén 4. 4. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz: 2011. június 10. (REV) A svéd hatóságok arra vonatkozó döntésével kapcsolatban, miszerint nem nyújtanak lakhatási támogatást a petíció benyújtójának, a Bizottság tisztázni szeretné a következőket: Ha a petíció benyújtója 2009 júniusa óta a svéd munkaügyi központ nyilvántartásában szerepel, és aktívan munkát keres Svédországban, akkor az uniós jog szerint munkakeresőnek számít. Erre az esetre az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5 24. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, amely lehetővé teszi a fogadó tagállamok számára, hogy ne fizessenek szociális támogatást a munkakeresőknek. Így tehát a szabad mozgásról szóló uniós jogszabály szempontjából nem aggályos, hogy a svéd hatóságok megtagadták a petíció benyújtójától a lakhatási támogatást. 1 Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, HL L 158., 2004.4.30., 77. o. 2 A Bíróság C-292/89. számú Antonissen ügyben 1991. február 26-án hozott ítélete, EBHT1991, I-00745. o. 3 A Bíróság C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítélete. 4 A Bíróság C-138/-02. számú Collins ügyben 2004. március 23-án hozott ítélete, EBHT 2004, I-2703. o. 5 HL L 158., 2004.4.30., 77. o. CM\1034201.doc 3/7 PE430.498v04-00
A petíció benyújtójának arra vonatkozó állításával kapcsolatban, miszerint a svéd hatóságok a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvvel 1 ellentétesen jártak el, meg kell jegyezni, hogy Svédország átültette a szóban forgó irányelv rendelkezéseit a hátrányos megkülönböztetésről szóló törvényén (2008:567) és az esélyegyenlőségi ombudsman intézményéről szóló törvényén (2008:568) keresztül, amelyek többek között az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetést is tiltják. Ebből következően a petíció benyújtója nemzeti szinten élhet az ügyben panasszal. A svéd hatóságok arra vonatkozó döntésével kapcsolatban, hogy a petíció benyújtóját a 2004/38/EK irányelv értelmében nem vették nyilvántartásba, a Bizottság megjegyzi, hogy ennek a döntésnek megfellebbezhetőnek kell lennie. A 2004/38/EK irányelv a 31. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (1) bekezdése a legtöbb fogadó tagállamban bírói és adott esetben közigazgatási jogorvoslathoz való joggal ruházza fel az Európai Unió polgárait és családtagjaikat, hogy megfellebbezhessenek bármilyen, ezen irányelv értelmében hozott döntést. A petíció benyújtóját 2009. november 13-án arról tájékoztatták, hogy a Bizottság nyilvántartásba vett egy azzal kapcsolatos panaszt, hogy Svédország elmulasztott eljárási biztosítékokat nyújtani a 2004/38/EK irányelv a 31. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikkének (1) bekezdése szerint, amikor elutasított egy nyilvántartásba vételi igazolásra vonatkozó kérelmet. A petíció benyújtóját tájékoztatták, hogy a Bizottság a svéd hatóságokkal a 2004/38/EK irányelv betartásáról folytatott általános egyeztetések keretében foglalkozni fog a kérdéssel. A petíció benyújtóját 2011. március 8-án tájékoztatták, hogy a Bizottság szolgálatai megvitatták a kérdést a svéd hatóságokkal. Emellett arról is értesítették, hogy a svéd hatóságok hivatalos írásbeli választ adtak, amelyet a Bizottság szolgálatai elemeztek. A Bizottság jelenleg mérlegeli a megfelelő lépések megtételét, amelyek szükség esetén kötelezettségszegési eljárás elindítására is kiterjedhetnek. 5. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz: 2013. október 30. (II.) A petíció benyújtója fellebbezést nyújtott be az illetékes közigazgatási bíróságon (Förvaltninigsrätten) a svéd hatóságok (Försäkringkassan) 2011. június 16-i ítélete ellen, amely szerint a petíció benyújtója nem kaphat (többek között az albérleti díját fedező) megélhetést támogató ellátást. A svéd hatóságok azért döntöttek így, mert a 2004/38/EK irányelv (a szabad mozgásról szóló irányelv) 2 8. cikkének értelmében nem kívánják nyilvántartásba venni a petíció benyújtóját és annak családját. A petíció benyújtója megtámadta a döntést, azt állítván, hogy az egyrészt ellentmond az Európai Unió Bíróságának értelmezése szerinti szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályoknak 3, másrészt pedig etnikai alapon történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amelyet a 2000/43/EK tanácsi irányelv (a faji egyenlőség irányelve) 4 tilt. 2012. május 22-én 1 HL L 180., 2000.7.19., 22. o. 2 HL L 158., 2004.4.30., 77. o. 3 A petíció benyújtója kiváltképp a Bíróság C-138/02, Collins ügyben hozott 2004. március 23-i ítéletére hivatkozik, EBHT 2004, I-2703. o. 4 HL L 180., 2000.7.19., 22. o. PE430.498v04-00 4/7 CM\1034201.doc
visszautasították a petíció benyújtójának fellebbezését, ugyanis nem tudott megfelelő mennyiségű bizonyítékot szolgáltatni arról, hogy aktívan munkát keres Svédországban. A petíció benyújtója kijelentette, hogy fellebbezést fog benyújtani a svéd közigazgatási bíróság utóbbi ítélete ellen. A Bizottság észrevételei A Bizottság ismét emlékeztet arra, hogy Svédország átültette a 2000/43/EK irányelv rendelkezéseit a hátrányos megkülönböztetésről szóló törvényén (2008:567) és az esélyegyenlőségi ombudsman intézményéről szóló törvényén (2008:568) keresztül, amelyek tiltják a különböző, többek között etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetést. Következésképpen a petíció benyújtójának ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy ügyével nemzeti szinten foglalkozzanak, többek között annak révén, hogy kérvényét a nemzeti jogszabályokkal összhangban az ombudsmannak is benyújtja. Másrészt tekintettel a svéd közigazgatási bíróság azon határozatának lényegére, amelyet a petíció benyújtója kifogásolt, a Bizottság arra emlékeztet, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata 1 szerint az álláskeresők annyi ideig tartózkodhatnak a fogadó tagállamban, amennyi elegendő arra, hogy megismerjék az érintett tagállamban az állásajánlatokat, és hogy megtegyék a jelentkezéshez szükséges lépéseket. Bár a Bíróság úgy vélte, hogy ebből a szempontból hat hónapnak elegendőnek kell lennie, a szabad mozgásról szóló irányelv 14. cikk (4) bekezdésének (b) pontja szerint a munkakeresőt ezen időszak lejárta után sem lehet kiutasítani az országból, amennyiben bizonyítani tudja, hogy továbbra is munkát keres, és reális esélye van a munkavállalásra. Amint azonban arról a Bizottság a petíció benyújtóját már felvilágosította, a szabad mozgásról szóló irányelv 24. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a fogadó tagállamokat arra, hogy az álláskeresőket ne ruházzák fel például a szociális segélyhez való joggal arra az időszakra, amely során az álláskeresők az adott országban tartózkodhatnak. E szabály célja annak elkerülése, hogy túl nagy terhet rójanak a fogadó tagállamok szociális segélyezési rendszereire. Ez a rendelkezés az etnikai származástól függetlenül és a polgárok tartózkodási jogának megsértése nélkül minden uniós polgárra alkalmazandó. Ezen irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében azonban nem tekinthető szociális segélynek az olyan pénzbeli ellátás, amelynek célja a nemzeti jogalkotó általi minősítésétől függetlenül a fogadó állam munkaerőpiacára való belépés megkönnyítése 2. Ahogy azt a Bíróságnak is alkalma volt egyértelművé tenni, a pályakezdő álláskereső uniós polgárok (akik tehát a fogadó tagállamban, ahol tartózkodnak és munkát keresnek, még nem álltak foglalkoztatási jogviszonyban) bár nem jogosultak ugyanazon társadalombiztosítási és adókedvezményekre, mint a helyi munkavállalók (azon uniós polgárokkal ellentétben, akiknek a fogadó tagállamban már volt foglalkoztatási jogviszonyuk), a munkavállalás szempontjából egyenlő bánásmódban részesülnek 3. 1 A Bíróság C-292/89. számú Antonissen ügyben 1991. február 26-án hozott ítélete, EBHT1991, I-00745. o. 2 A Bíróság C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítélete (45. pont), EBHT 2009, I-04585. 3 A Bíróság C-138/02. számú Collins ügyben 2004. március 23-án hozott, fent említett ítélete (31. pont) és az idézett ítélkezési gyakorlat. CM\1034201.doc 5/7 PE430.498v04-00
A Bíróságnak a fogadó tagállam munkaerőpiacára való belépés megkönnyítését támogató pénzbeli ellátásra vonatkozó ítélkezési gyakorlata rámutat, hogy a kérdéses juttatások hasonlók a munkanélküli ellátásokhoz, kifizetésük feltétele pedig az, hogy a kérvényező munkára alkalmas legyen és aktívan munkát keressen. 1 A Bizottság számára rendelkezésre álló információk alapján a kérdéses juttatás egy általános, megélhetést támogató ellátást takar, amely hozzájárul a kérvényező személy és a családtagjai költségeihez (lakbér, létfenntartási költségek, buszbérletek). A Bizottság véleménye szerint ez a juttatás nem minősül olyan juttatásnak, amely megkönnyítené a hozzájutást a fogadó tagállam munkaerőpiacán való munkához. Még abban az esetben is, ha (ahogyan a petíció benyújtója állítja) a kérdéses, megélhetést támogató ellátásra annak alkotóelemei (kiváltképp célja és odaítélési feltételei) miatt úgy lehet tekinteni, mint amelynek célja a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése 2, a tagállamok szabályosan járnak el akkor, amikor kizárólag abban az esetben ítélik oda a juttatást, ha a munkakereső és az adott tagállam munkaerőpiaca között valós kapcsolat van 3. A Bíróság szerint ebből a szempontból ilyen kapcsolat fennállása többek között akkor állapítható meg, ha a szóban forgó személy ésszerű hosszúságú időn keresztül ténylegesen állást keresett a szóban forgó tagállam területén 4. Bár a petíció benyújtója 2009 júniusa óta nyilvántartásba van véve a svéd munkaügyi központnál, és azt állítja, hogy bizonyítani tudja, hogy azóta aktívan munkát keres Svédországban, az általa nyújtott információk alapján nyilvánvaló, hogy a svéd közigazgatási bíróság éppen azért utasította el a svéd hatóságoknak a megélhetési támogatás odaítélésének megtagadására irányuló döntése ellen benyújtott fellebbezését, mert nem tudott bizonyítékokat szolgáltatni arról, hogy aktívan munkát keres Svédországban. Ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy ez egy olyan körülmény, amelyet kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok és adott esetben a nemzeti bíróságok tudnak ellenőrizni 5. Ezért ha a petíció benyújtója úgy véli, hogy a svéd közigazgatási bíróság határozata tévesen mérte fel a helyzetét és az általa benyújtott bizonyítékokat, akkor a nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek segítségével fellebbezést kell benyújtania e határozat ellen. Végezetül azzal kapcsolatban, hogy a svéd hatóságok a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében megtagadták a petíció benyújtójának nyilvántartásba vételét, a Bizottság korábban már kifejtette, hogy e döntésnek az irányelv 31. cikk (1) bekezdésével együtt értelmezett 15. cikkének (1) bekezdése alapján megfellebbezhetőnek kell lennie. 1 A Bíróság fent említett, C-138/02. számú Collins ügyben 2004. március 23-án hozott ítélete (68. pont); a Bíróság fent említett, C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügye. 2 Ezzel kapcsolatban lásd a Bíróság fent említett, C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítéletét (41., 42. és 43. pont). 3 Lásd például a Bíróság fent említett, C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítéletét (38. pont), illetve a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. 4 A Bíróság fent említett C-138/02. számú Collins ügyben 2004. március 23-án hozott ítélete (70. pont), valamint a Bíróság fent említett C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítélete (39. pont). 5 A Bíróság fent említett, C-22/08. és C-23/08. számú Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4-én hozott ítélete (41. pont). PE430.498v04-00 6/7 CM\1034201.doc
A petíció benyújtóját 2009-ben és 2011-ben már értesítették arról, hogy miután a Bizottságnál ebben az ügyben panaszt emeltek, a kérdést a szabad mozgásról szóló irányelvnek a svéd jogszabályokba való átültetéséről szóló általános megbeszélések keretében megvitatták a svéd hatóságokkal. A Bizottság 2012-ben felvetette a kérdést a svéd hatóságoknál azáltal, hogy felszólító levelet, majd pedig indokolással ellátott véleményt küldött nekik. A svéd hatóságok az indokolással ellátott véleményre adott válaszukban vállalták, hogy a svéd jogszabályokat ellátják a szükséges módosításokkal. A szabad mozgásról szóló irányelv svéd jogrendszerbe történő átültetésének jelenleg is folyó felülvizsgálatával összefüggő, külföldiekről szóló törvényt módosító jogszabály 2013. augusztus 1-jén lépett hatályba. Következtetés A Bizottság meg fogja vizsgálni az elfogadott módosításokat annak érdekében, hogy felmérje, kielégítően kezelték-e a felvetett kérdéseket, és dönteni fog a megfelelő következő lépésekről, szükség esetén pedig akár kötelezettségszegési eljárást is indíthat a Bíróságon. 6. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (III): 2014. augusztus 29. Azzal kapcsolatban, hogy a svéd hatóságok megtagadták a petíció benyújtójának a svédországi bevándorlási hivatalnál történő nyilvántartásba vételét, a Bizottság korábban már kifejtette, hogy az irányelv 31. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezendő 15. cikkének (1) bekezdése értelmében e döntésnek megfellebbezhetőnek kell lennie. A Bizottság és a svéd hatóságok közötti levélváltást, illetve a Bizottság által 2009 novemberében indított kötelezettségszegési eljárást követően a svéd kormány eltörölte az azokra az uniós migráns polgárokra vonatkozó egyedi követelményt, akik három hónapnál tovább kívánnak Svédországban tartózkodni, hogy nyilvántartásba vetessék magukat a svédországi bevándorlási hivatalnál. Továbbá a svédországi bevándorlási hivatalnál az uniós polgárok tartózkodási jogával kapcsolatos döntései immár megfellebbezhetők a svédországi bevándorlási bíróságon. Erre a 2004/38/EK irányelv svéd jogrendszerbe történő átültetésének felülvizsgálata keretében került sor. A módosító törvény (2014:198) 2014. május 1-jén lépett hatályba. Következtetés A petíció benyújtója által felvetett kérdést megoldották a fent módosítások. említett jogszabályi CM\1034201.doc 7/7 PE430.498v04-00