1. A Fővárosi Bíróság az Ü1 által képviselt K1 kérelmezőnek az Ü2 által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) kérelmezett ellen a 2010. június 4. napján hozott PF- III/49/2010. számú közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásban az alulírott napon meghozta a következő V É G Z É S T : A bíróság a kérelmezett PF-III/49/2010. számú végzését hatályon kívül helyezi, és a kérelmezettet új eljárás lefolytatására kötelezi. Kötelezi továbbá a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmező részére XXX forint nemperes eljárási költséget. A nemperes eljárás illetéke az állam terhén marad. A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A bíróság az ügy rendelkezésre álló iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg: A kérelmező a B1 Bank ügyféltájékoztatási kötelezettsége teljesítését kifogásoló panaszbeadványának kivizsgálása során szerzett adatok alapján a kérelmezett hivatalból, a pénzügyi szervezetek állami felügyeletéről szóió 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 44/A. -a szerint eljárást (a továbbiakban: előzményi eljárás) indított a Bank ellen. A vizsgálat eredményeként a kérelmezett 2009. december 18. napján kelt PF-III/B-108/2009. számú határozatában - az irányadó szabályok megsértése miatt egymillió forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezés mellett - felszólította a Bankot, hogy nyilvántartásait mindenkor pontosan, az ügyfelei pénzeszközeiről valós képet mutatva vezesse, és azokra támaszkodva pontos tájékoztatást adjon az ügyfelei számára. A kérelmező számára az eljárás folyamán biztosították az iratbetekintés lehetőségét. A kérelmező 2010. január 6. napján elektronikus levél útján (a továbbiakban: e-mail) fordult a kérelmezetthez, amelyben - a 2009. december 18-i iratbetekintése alkalmával a kérelmezett részéről eljárt ügyintézővel való megbeszéltekre hivatkozva - az előzményi eljárással kapcsolatos részletes álláspontjának, panasz összefoglalásának", és a tranzakciók teljesítésére vonatkozó megbízás mobiltelefonos ügyintézésére vonatkozó kifogásainak előadásán túl kérte az iratbetekintés biztosítását, mert kétségesnek tartotta a tényállástisztázásához szükséges, a hatóság által a Banktól beszerzett, és a birtokában lévő szerződések azonosságát. A kérelmező tárgyév január 18. napján ismételten kérte az iratbetekintés biztosítását, a 2009. december 18. napján hozott határozat tekintetében is, sérelmezve, hogy a kérelmezett a december 18. napján megbeszéltek ellenére még aznap határozott a panasza nyomán indult ügyben, és a döntést részére nem is kézbesítették. 2010. április 22. napján írt e-mailjében rögzítette, hogy az iratok megismeréséhez való jog a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 69. (5) és (6) bekezdése alapján - ügyfélként, az eljárás lezárását követően is - megilleti. A kérelmezett a K1 által kezdeményezett, a B1 vonatkozásában folyamatban lévő eljárás iratanyagába történő betekintés iránti" kérelmet a PF-III/49/2010. számú végzéssel elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy a kérelmező panasza alapján hivatalból megindított eljárás során a PF-III/B-108/2009. számú határozatában elmarasztalta a Bankot, az eljárás irataiba a kérelmező betekinthetett, részére egyes iratokról és a vizsgálat során készült hangfelvételiekről másolatokat adtak át. Kiemelte, hogy a kérelmező az eljárás lezárultát követően, a hatósághoz küldött január 6-i e-mailjében a korábban kifogásoltakon túl egyéb körülmények kivizsgálását kérte, ez utóbbiak tekintetében pedig tájékoztatták arról, hogy a megbízások telefonon történő felvétele körülményeit a hatóság a Bank privát banki szektorát érintő célvizsgálatának keretei között felvette az ellenőrzött témakörök közé. A Psztv. 28. (1) bekezdésére és a Ket. 68. -69. -aira hivatkozással rámutatott, hogy a kérelmező nem volt ügyfélnek tekinthető ez utóbbi célvizsgálat tekintetében, az a kérelmező korábbi panaszától függetlenül, hivatalból indult, mindezeken túlmenően pedig az ügy iratai között nagy mennyiségű banki titkot, illetve a Bank más ügyfelei tekintetében értékpapírtitkot tartalmazó dokumentum volt található, amelyekbe a betekintésre a kérelmező már csak ez oknál fogva sem volt jogosult. A végzés ellen a kérelmező a Ket. 15. (1) bekezdése, és 69. -a, valamint a Psztv. 26/A. -a, 28. (1) bekezdése, és 34. -a alapján bírósági felülvizsgálat iránti kérelemmel élt. Kiemelte, hogy legelső alkalommal 2010. április 22. napján kérte a panasza kivizsgálása során keletkezett iratok tekintetében az iratbetekintési jog biztosítását, amely kérelmet a kérelmezett csak 2010. június 4. napján hozott végzésével bírált el, amely ennek okán szükségszerűen jogszabálysértő volt. Rámutatott, hogy korábban betekinthetett az iratokba, és aggályosnak tartotta, hogy a szóbeli megegyezés ellenére a kérdésben a kérelmezett a panaszösszegző beadványának bevárása nélkül, még aznap határozott. Kifejtette, hogy a beadványában felvetett, a piaci súlyára tekintettel" a célvizsgálat által vizsgálandó témakörök közé emelt telefonos megbízásokkal kapcsolatos kérdések a célvizsgálat részévé váltak, ezért saját
2. megbízásait illetően ügyfélnek minősült, így részére az ügyféljogokat legalább a saját magára vonatkozó részek tekintetében biztosítani kellett volna. Mindezek alapján kérte elsődlegesen a támadott döntés megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és a kérelmezett új eljárásra kötelezését. A kérelmezett érdemi nyilatkozata a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult. Kiemelte, hogy az eljárásjogi határidő túllépése a döntés jogszerűsége szempontjából nem volt mérvadó, a kérelmező előzményi eljárásban gyakorolt iratbetekintési joga, illetve az ügyintézőkkel való szóbeli megállapodás a hivatalból indított eljárás során pedig nem volt releváns. Rögzítette, hogy a kérelmező az előzményi eljárásban betekintést nyerhetett a keletkezett iratokba a Psztv. 26/B. -a alapján. Előadta, hogy a kérelmező Bankkal kapcsolatos újabb aggályait a 2010. januári beadványában adta elő, azonban a Psztv. bejelentési eljárásra vonatkozó 26/A-26/C. -i az előző év december 31. napján hatályát vesztették, kiemelve, hogy a Psztv. 26/A -a sem teremtett ügyféli jogállást a bejelentő számára, így a bejelentési eljárást követően lefolytatott hatósági eljárásban a kérelmezőt nem illette meg az iratbetekintési jog. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a Bankkal szemben hivatalból, a kérelmezőtől független eljárás esetében nem volt ügyfél, figyelemmel arra is, hogy a Ket.-ben meghatározottakkal szemben a Psztv. speciális ügyfélfogalmat tartalmaz, és a Psztv. 31. (1) bekezdése értelmében még az ügyfél iratbetekintési joga is korlátozható. A kérelmező a kérelmezett nyilatkozatában foglaltakra reagálva hangsúlyozta, hogy a 2009. évben I indult eljárás alapvető szabályaira a következő évben hatályba lépő jogszabályi rendelkezések nem vonatkozhatnak, az iratbetekintés joga pedig külön indokolás nélkül, ex lege megilleti az ügyfelet. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A bíróság a kérelmező kérelmét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról és az egyes közigazgatási nem peres eljárásokban alkalmazandó szabályokról rendelkező 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. (1) bekezdése, valamint a Ket. 109. (2) bekezdése alapján nemperes eljárásban bírálta el, amelyre a Knp. 4. -a értelmében a Pp. XX. fejezetének szabályai - az ezen, valamint külön törvényben foglalt, továbbá a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel - megfelelően irányadók. A közigazgatási döntést a Knp. 4. (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 339/A. -a szerint a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálta felül, és a tényállást a felek írásbeli nyilatkozatai és a becsatolt közigazgatási iratok alapján állapította meg, figyelemmel a Knp. 1. (2) bekezdésére is, miszerint az e törvényben szabályozott közigazgatási nemperes eljárásokban - ha törvény másként nem rendelkezik - kizárólag okirati bizonyításnak van helye. A Ket. 109. (2) bekezdése értelmében, hogy ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti. A Knp. 3. (3) bekezdése szerint a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási végzést - szükség esetén a végzést hozó közigazgatási hatóság új eljárásra vagy az eljárás folytatására kötelezése mellett -hatályon kívül helyezi vagy - a Psztv. 34. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint -megváltoztatja. Rögzíti a bíróság, hogy a bírósági felülvizsgálati eljárás során - a kérelmező által hivatkozottak keretei között - csupán a közigazgatási döntés jogszerűségét vizsgálhatja, jelen esetben azt, hogy jogszerűen döntött-e a kérelmezett akkor, amikor a kérelmező kérelmének elbírálásakor az ügyféli jogosultság hiányára hivatkozva megtagadta a kérelmezőtől a Bank privát banki szektorát érintő célvizsgálat során keletkezett iratok megismerhetőségét. A Ket. együttesen értelmezett 3. (2) bekezdésének a) pontja és 29. -a szerint a közigazgatási eljárás az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indul meg, utóbbi tekintetében rögzítve, hogy a hatóság hivatalból eljárást kizárólag a kérelemre indítható eljárások kivételével és csak a 29. (2) bekezdésében meghatározott (így többek között jogszabály alapján előírt) esetekben indíthat. A fentiekkel összefüggésben a Ket. 69. (4) bekezdése szerint a hatóság a 68. -a szerinti személy kérelmére biztosítja az iratbetekintést, vagy végzésben dönt az iratbetekintési kérelem elutasításáról. A végzés ellen az iratbetekintést kérő személy önálló fellebbezéssel élhet. A Psztv. korábban hatályos 26/A. (1) bekezdése értelmében bizonyos meghatározott normákba törvénybe ütköző magatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Felügyelethez a 4. -ban meghatározott szervezet, illetve személy ellen, az ezzel kapcsolatos eljárás azonban nem része a Felügyelet hatósági eljárásának, így a Psztv. 27-51. rendelkezései a bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárásban nem, a Ket.-nek pedig csak azon rendelkezései alkalmazhatóak, amelyeket a Psztv. kifejezetten felsorol (Psztv. 26/A. (2) és 26/B. (2) bekezdése). E taxatív felsorolás tartalmazza azt, hogy a kérelmeket tartalmuk szerint kell elbírálni. A Ket. 111. (1) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság akkor helyezheti hatályon kívül a jogorvoslattal támadott közigazgatási döntést eljárási jogszabálysértés megállapítása miatt, ha az kihatott az ügy érdemére, önmagában tehát a döntés meghozatalára előírt határidő túllépése nem szolgáltat alapot a támadott végzés hatályon kívül helyezésére.
3. Az ügy rendelkezésre álló iratai és a felek egyező előadása alapján a bíróság aggálymentesen megállapította, hogy az ismertetett iratbetekintés iránti kérelmek egyértelműen a hatóság hivatalból, de a kérelmező panaszbeadványa kapcsán szerzett információk alapján nyomán indult, és a kérelmezett 2009. december 18. napján kelt PF-III/B-108/2009. számú - a Bankot elmarasztaló -határozattal befejezett felügyeleti eljárásában beszerzett szerződések, az azt lezáró határozat és esetleges egyéb iratok megismerésére irányultak, különös tekintettel arra, hogy a januári kérelem előterjesztésekor a kérelmezőnek még nem is volt tudomása az eljárást befejező határozatról. Arról is a hatóság tájékoztatásából értesült, hogy a kérelmezett a telefonos megbízásokkal kapcsolatos kifogásait felvette a Bank privát banki szektorát érintő célvizsgálatának vizsgálandó kérdései közé. A kérelmező 2010. januári levelében tehát összefoglalta a Bankkal szembeni kifogásait, amely beadványa - az eddig előadottakhoz képest - nóvumot csak a telefonos megbízások kifogásolása tekintetében tartalmazott, az iratbetekintésre vonatkozó kérelmében pedig pontosan meghatározta, hogy milyen iratokat szeretne megismerni: kétségesnek tartotta a tényállástisztázásához szükséges beszerzett, és a birtokában lévő szerződések azonosságát. Kérelmét a későbbi e-mailekben csak annyiban egészítette ki, hogy szeretné megismerni a 2009. december 18. napján hozott határozatot is, és a betekintés joga ügyfélként megilleti. A kérelmező a közigazgatási eljárásban nem is utalt arra, hogy a célvizsgálat esetlegesen reá vonatkozó iratanyagának megismerését kérné, arra először a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. A kérelmezett támadott végzésének rendelkező részében egyértelműen rögzítette, hogy a kérelmező által kezdeményezett, folyamatban lévő eljárás iratanyagába nem engedi meg a betekintést, indokolási része azonban csak a célvizsgálat során keletkezett iratanyagba való betekintés tekintetében tartalmazott megállapításokat, kiemelve, hogy a kérelmező az ügyben ügyféli jogosultsággal nem bírt, hiszen az eljárás tőle függetlenül, hivatalból indult, és mindezeken túlmenően a megismerni kért iratanyag banki és egyéb titkokat tartalmazott. A fentiek tükrében nem állapítható meg pontosan, hogy a kérelmezett milyen iratokba való betekintés iránti kérelmet utasította el. E kérdést nem tisztázta a kérelmezett felülvizsgálati kérelemre tett nyilatkozata sem, az ugyanis a javarészt a kérelmező célvizsgálat tekintetében hiányzó ügyféli minőségének hangsúlyozásán túl lakonikusan megemlíti, hogy a panaszra indult (illetve bejelentési) eljárásban pusztán a felügyeleti eljárás megindításának szükségessége tekintetében döntött a hatóság, a beszerzett adatok alapján immáron hivatalból megindított felügyeleti eljárásban pedig a jogszabályok nem teremtettek ügyféli jogosítványokat a korábbi panaszos (bejelentő) számára, ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a kérelmező számára biztosították az iratbetekintés lehetőségét a bejelentése folytán indult felügyeleti eljárásban, amelyben éppen az iratbetekintés napján döntést is hoztak. Hangsúlyozza a bíróság, hogy bár helyesen hivatkozik a kérelmezett arra, hogy az ügyben az ügyféli minőséget a Psztv. (Ket.-hez képest) speciális ügyfélfogalma alapján kell megállapítani, jelen esetben figyelmen kívül hagyta a kérelem tartalmát, amelynek kapcsán a kérelmező ügyféli jogállását vizsgálnia kellett volna. Szintén helyesen hivatkozik a kérelmezett arra, hogy a felülvizsgálati kérelem egyik alapjául megjelölt Psztv. panasz- és bejelentési eljárásra vonatkozó szakaszait időközben hatályon kívül helyezték, e jogszabályhelyekre való hivatkozás azonban jelen ügy szempontjából pusztán annyiban releváns, hogy a Ket. máig hatályos 69. (6) bekezdése szerint a (korábban) iratbetekintésre jogosult az eljárás jogerős lezárását követően is betekinthet a hatóság kezelésében lévő iratokba. Az előbbiekben kifejtettek okán megállapítható, hogy a hatóság a Ket. 69. (4) bekezdésében foglaltak ellenére nem hozott döntést a kérelemben megjelölt iratok betekinthetőségét illetően, a Bank privát banki szektora tekintetében lefolytatott célvizsgálat során keletkezett iratanyag megismerése tárgyában viszont kizárólag kifejezetten az arra vonatkozó kérelem alapján dönthetett volna a Ket. 3. (2) bekezdés a) pontja és a 29. -a értelmében. Figyelemmel arra, hogy a kérelmezett nem a kérelemben foglaltakról határozott, ezért nincs olyan döntés, amelyet a bíróság a Psztv. 34. -a által biztosított jogkörében megváltoztathatna, az ugyanis gyakorlatilag azt jelentené, hogy a kérelemről - először, a további jogorvoslat lehetősége nélkül - a bíróság dönt, amely a közigazgatási szerv jogkörének elvonásán túl a közigazgatási döntés ellen előterjeszthető jogorvoslati jog elvesztését eredményezné. Mivel a fentiekben kifejtett jogszabálysértések kihatottak a közigazgatási eljárásban hozott döntés érdemére, a bíróság a kérelmezett felülvizsgálati kérelemmel támadott végzését hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte a kérelmezettet. A kérelmezettnek az új eljárás során a kérelmező eredeti kérelmében megjelölt iratok tekintetében kell eldöntenie arról, hogy megilleti-e a kérelmezőt az iratbetekintési jog, vagy nem; a kérelmező bejelentése nyomán indult eljárásban 2009. december 18. napján hozott határozat megismerhetősége, kézbesítésével kapcsolatos kérdés elbírálása során pedig figyelemmel kell lennie a határozat meghozatala időpontjában hatályos Psztv. 44/A. (2) bekezdésében foglaltakra is.
4. A bíróság a kérelmezőt terhelő eljárási költségről a Knp. 4. (1) bekezdése alapján irányadó Pp. 78. -a alapján rendelkezett, amely összegének megállapításánál a bíróság figyelemmel volt a képviselő által kifejtett munka színvonalára, annak időigényességére, az ügy bonyolultságára és arra, hogy az eljárás sajátosságából fakadóan az ügyben tárgyalás tartására nem került sor. A nemperes eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM. számú rendelet 14. értelmében a kérelmezett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. (1) bekezdésének c) pontja szerinti teljes személyes illetékmentességére tekintettel az állam viseli, amelynek mértéke az Itv. 43. (7) bekezdésén alapul. A végzés elleni további jogorvoslat lehetőségét a Knp. 3. (3) bekezdése zárja ki.