Kocziszky György Megállítható-e a területi diszparitások növekedési üteme? Adalékok regionális politikánk újragondolásához ÖSSZEFOGLALÓ: Deklarált kormányzati szándékok, valamint hazai és külföldi tõkeinjekciók ellenére az elmúlt két évtizedben a területi diszparitások mértéke jelentõsen nõtt hazánkban. Ezen érdemben EU-tagságunk sem változtatott: a centrum és a periféria közötti társadalmi és gazdasági konvergencia helyett divergencia indult el, amelynek hatására a különbségek napjainkra szembeötlõek lettek. Felvetõdik a kérdés: megállítható-e ez a folyamat, van-e esély a leszakadt, valamint a deprimált térségek felzárkóztatására? A válasz egyértelmû: a regionális politika evolúciója nélkül aligha. Makrogazdasági egyensúlyt ilyen mértékû területi egyensúlytalanság mellett ugyanis egyre nehezebb megteremteni. Szakítani kell az elmúlt nyolc esztendõ fiskális gyakorlatával, virtuális helyett integratív, komplex (a térségek önálló egyensúlyi pályájának megteremtésére törekvõ) regionális politikára van szükség! KULCSSZAVAK: regionális politika, konvergencia, diszparitások, centrum és periféria JEL-KÓD: R12, O47 A gazdasági és társadalmi felzárkózás reménye a hazai közgondolkodásban nem újkeletû. Közel 200 éve, a reformkortól napjainkig szellemi és politikai életünk színe-java (például Széchenyi, Wesselényi, Ady, Bibó stb.) a mindenkori korszellemnek és a társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelõen hitet tett a felzárkózás szükségessége mellett, illetve polemizált ennek akadályairól. 1 Az eredmény ellentmondásos: egyrészt a húzd meg, ereszd el típusú gazdaságpolitikának, másrészt a világgazdaságban lejátszódó konjunkturális ciklusoknak megfelelõen hol kisebb, hol nagyobb makrogazdasági növekedésünk üteme, illetve az egyensúlyi pályától való eltérésünk mértéke, kibocsátási résünk elõjele és nagysága, miközben a regionális teljesítmények sokkoknak és a zavaroknak való kitettsége nõtt. Szakítani kell tehát avval a gazdaságpolitikai gyakorlattal, amely csak makrogazdasági Levelezési e-cím: regkagye@uni-miskolc.hu szinten tervezi az egyensúly megteremtésének lehetõségeit, vizsgálja fiskális és monetáris korlátait. A mezõszintek egyensúlyitól erõsen lefelé eltérõ állapota ugyanis rontja a makrogazdasági szintû kibocsátási rés felszámolásának esélyeit, konvergencia 2 helyett divergenciát eredményez. TERÜLETI DISZPARITÁSOK OKAI A piacgazdasági átmenet területileg eltérõ helyzetben találta 1989-ben a hazai társadalmat és gazdaságot. A valós és a látens területi különbözõségek nem újkeletûek. Az 1980-as évek elején, közepén az ipar versenyképességének romlásával a monostrukturális térségek nehéz helyzetbe kerültek (jó 20 évvel a Nyugat-Európában hasonló okokból jelentkezõ folyamatokat követõen). Mint közismert, az akkori párt- és politikai vezetés ugyan ismerte 313
ezeket a gondokat, de érdemben nem tudott lépni (ehelyett látszatintézkedések születtek). A gazdasági és geopolitikai irányváltás ezeket a folyamatokat felgyorsította. A mozgástér megváltozásából adódó lehetõségekkel a megyék (külsõ és belsõ okok miatt) eltérõen éltek, ami a különbségeket még látványosabbá tette. Az eltérõ distanciális helyzeten és alkalmazkodó képességen túl az egyre határozottabban körvonalazódó területi diszparitások oka (némi egyszerûsítéssel élve) négy pontban foglalható össze. Térségek eltérõ külpiaci kitettsége és gazdasági struktúrája Az elmúlt két évtizedben a hazai gazdaság teljesítményét alapvetõen a globális konjunktúra, illetve a betelepült multinacionális társaságok fejlesztési és profitoptimalizációs stratégiája határozta meg. Gazdasági növekedési ütemünket alapvetõen az USA és az EU teljesítménye húzta, illetve fékezte. Evvel magyarázható, hogy adott térség (megye vagy régió) kibocsátása a korábbiaknál jobban függ a rezidens vállalkozások exportképességétõl (exportdinamikájuk gyorsulásától vagy lassulásától). A tartósan alacsony teljesítményû megyék esetében az exportképesség alacsony, amit sem a helyi fogyasztás, sem pedig a helyi szolgáltatások hozzáadott értéke nem tud kompenzálni (a szolgáltatásexport legkevésbé ezekre a térségekre jellemzõ). A globális konjunkturális környezethez jobban simuló megyék teljesítménye az elmúlt években folyamatosan nõtt, míg a perifériális helyzetûeké relatíve romlott vagy jobb esetben stagnált (lásd 1. táblázat). A térségek ágazati struktúrájától (az úgynevezett húzó ágazatok meglététõl, illetve hiányától) függõen alakult a régiók beruházási és foglalkoztatási dinamikája is; tartósan alacsony beruházás tartósan alacsony foglalkoztatottsággal párosult (2009 után némileg csökkent ugyan a munkanélküliségi ráta területi szóródása, de ez sokkal inkább a leszakadt térségekben jelentkezõ magasabb közfoglalkoztatásnak, mintsem a munkaerõ-piaci helyzet javulásának következménye; (lásd 1. ábra). Az 1990 után megindult átalakulás munkaerõ-piaci következményeként kialakult a nyugat-kelet irányú munkanélküliségi lejtõ, az alacsonyabb és a magasabb munkanélküliségi rátájú térségek között több mint tízszeres különbség lett. 3 A munkanélküliség szóródásának terjedelme 2006-tól megindult, növekedése is világosan utal arra, hogy a foglalkoztatáspolitika zsákutcába került, egyre kisebb figyelmet fordított a foglalkoztatásra (lásd a 2. ábra). Térségek eltérõ alkalmazkodó, innovációs és erõforrás-abszorpciós képessége Megyéink 1989-beli strukturális helyzete sok szempontból determinálta erõforrás-abszorpciós és alkalmazkodó képességüket. A dezindusztriált vagy azzá vált térségek tõke- és magánberuházásokat vonzó, illetve megtartó képessége az ezredfordulóig mindvégig alacsony volt (lásd 3. ábra). Tõke hiányában a gazdasági szereplõk aktivitása, piaci részesedése csökkent; a korábban egzisztenciát biztosító helyi termékeket és szolgáltatásokat elõállítók mozgástere a multinacionális vállalkozások megjelenésével a korábbiak töredékére csökkent. A helyi mikro- és kisvállalkozások közötti együttmûködések esetlegesek, a hátrányos helyzetû térségekben a vállalkozások csõdjeinek és felszámolásainak száma 2006 után ugrásszerûen megnõtt. Az elmúlt két évtizedben jelentõs területi különbségek alakultak ki a K+F+I abszorpciós képesség vonatkozásában, illetve az innovációs miliõben. 314
EGY FÕRE ESÕ, VÁSÁRLÕERÕ-PARITÁSON SZÁMOLT MEGYEI GDP NAGYSÁGA (ezer forint) 1. táblázat 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Pest 324 394 487 643 760 894 1035 1309 1493 1678 1816 1949 2018 2233 2317 2157 Fejér 410 542 696 980 1228 1283 1577 1561 1596 1782 2009 2091 2292 2415 2485 2276 Komárom-Esztergom 341 471 599 716 827 918 1104 1397 1561 1997 2282 2497 2426 2738 2795 2627 Veszprém 339 460 543 669 795 901 1115 1262 1343 1483 1606 1633 1713 1929 1950 1834 Gyõr-Moson-Sopron 440 590 737 905 1182 1449 1780 1816 1996 2257 2371 2430 2719 2838 3007 2833 Vas 439 581 734 951 1150 1317 1517 1529 1679 1985 2067 2068 2332 2373 2325 2218 Zala 401 496 620 751 881 989 1122 1310 1472 1754 1875 1871 1878 2032 2202 1950 Baranya 356 433 518 662 769 868 1005 1122 1258 1401 1516 1584 1702 1834 1906 1815 Somogy 325 413 498 579 672 760 911 1058 1158 1301 1421 1439 1469 1557 1664 1649 Tolna 401 497 600 690 838 978 1092 1206 1342 1345 1457 1512 1593 1767 1912 1910 Borsod-Abaúj-Zemplén 299 410 468 570 670 736 851 950 1054 1182 1371 1499 1563 1662 1680 1592 Heves 310 405 493 599 716 805 946 1113 1250 1398 1523 1528 1626 1828 1845 1782 Nógrád 263 322 380 435 553 605 722 832 925 1025 1116 1105 1169 1162 1212 1161 Hajdú-Bihar 353 421 521 632 741 794 963 1126 1249 1435 1564 1620 1698 1805 1888 1807 Jász-Nagykun-Szolnok 335 419 503 620 704 745 894 1062 1152 1239 1327 1358 1542 1643 1732 1731 Szabolcs-Szatmár-Bereg 262 327 391 474 551 598 731 847 934 1069 1167 1196 1257 1352 1384 1322 Bács-Kiskun 329 425 502 602 696 769 916 1038 1178 1280 1434 1466 1567 1686 1787 1713 Békés 338 422 507 590 673 750 893 985 1069 1158 1263 1302 1359 1462 1553 1425 Csongrád 402 503 614 737 864 947 1110 1195 1327 1465 1607 1670 1744 1891 1983 1974 Szórás 50,98 71,09 98,16 140,73 187,75 223,40 271,10 244,70 261,71 329,50 349,12 375,03 402,50 432,79 441,86 402,07 315
FOGLALKOZTATOTTSÁG (1990 2010) 1. ábra Forrás: saját szerkesztés MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA MEGYÉNKÉNTI SZÓRÓDÁSA 2. ábra Forrás: saját szerkesztés 316
BERUHÁZÁS (1990 2009, folyó áron) 3. ábra Forrás: saját szerkesztés A tényezõk eltérõ mobilitása és multiplikatív hatása Régióink eltérõ növekedési és fejlõdési pályái mögött nemcsak az eltérõ induló állapot, a különbözõ tõke- és technológiavonzó és abszorpciós képesség, hanem az inputoldali indikátorok különbözõ multiplikatív hatása áll, amely endogén módon determinálja (illetve determinálta) az erõforrások abszorpcióját. A folyamat komoly kockázatokkal járhat. Ezek közül különösen veszélyesek a társadalmi kockázatok, azaz a gazdasági feltételeknek a társadalomra gyakorolt kedvezõtlen tovagyûrûzõ hatásai. Tipikus példa erre, hogy az alacsonyabb kibocsátású nagyobb kibocsátási rést produkáló térségekben szignifikáns módon csökkent a humán fejlettségi index (HDI), nõtt a szegénységi ráta és a relatív szegénységi rés, nõtt az iskolaelhagyók aránya, romlott a születéskor várható átlagos élettartam. 4 A pénzügyi válság idõszakára (2008 2009) vonatkozó elemzéseink azt igazolják, hogy a visszaesés, az indikátorok romlása sajátságos módon az egyébként is kedvezõtlen helyzetben lévõ térségeket relatíve kevésbé sújtotta, mint a kedvezõbb helyzetûeket. Ez a fordított hatás különösen szembeötlõ a depressziós térségekben, ahol a gyenge belföldi kereslet és az alacsony vállalkozói aktivitás, a nyomott munkaerõ-piaci helyzet miatt ugyan csökkentek a háztartási jövedelmek, alacsony szinten stagnált a háztartások és a magánszféra beruházási aktivitása, de ennek abszolút és relatív mértéke elmaradt az országos átlagtól. Fiskális húzások, illetve a regionális politika alacsony hatékonysága A hazai költségvetésben megjelenõ uniós források (1999: 3,3 milliárd forint; 2010: 706,8 milliárd forint, adatok folyó áron) és a felhasználás (1999: 14,9 milliárd forint; 2010: 804,8 milliárd forint, adatok folyó áron) 1999 2010 között dinamikusan növekedtek. 317
Az idõtáv így viszonylag rövid (ezért aligha vonható le messzemenõ következtetés), de az jól látható, hogy a hazánkba érkezõ támogatásoknak a GDP növekedésére gyakorolt hatása elmarad az EU átlagától (lásd 2. táblázat). Ennek számos oka van, így például a forrásallokáció során megnyilvánuló ötletroham ; a források nagyobb része (60 65 százaléka) egyszeri kereslet növelõ, illetve közösségi infrastruktúra javító, nem pedig gazdasági potenciált erõsítõ hatású volt, ezen belül is magas az úgynevezett puha projektek aránya. Ezzel szemben az EU kohéziós politikájának alapvetõ célja az alacsony teljesítményû régiók felzárkóztatása. Ebbõl következik, hogy a támogatás akkor hatékony, ha (a támogatás nélküli állapothoz képest) többletkibocsátást generál. Az empirikus vizsgálatok és elemzések azt igazolják ebben a vonatkozásban is, hogy jelentõs különbségek vannak (pozitív példák mellett nem ritka az alacsony abszorpciós hatékonyság); a források odaítélése politikai érdekek alapján történt, jelentõs részét nem a hoszszú távú felzárkózásokat segítõ beruházásokra fordították, így hatásuk is gyenge; a források nem additívek, hanem helyettesítõ jellegûek. Az esetek nagyobb részében nem pluszforrásként jelent meg, hanem kiváltotta a korábbi magánerõs vagy állami beruházásokat (Kocziszky, 2010). Leszakadt és depressziós térségeink csapdába estek, mert az elmúlt évek fiskális húzásainak hatékonysága (egyrészt azok puha jellege, másrészt érzékenységi küszöb alatti szintje miatt) alacsony volt; a tõkeinjekciók elégtelennek bizonyultak a reálkonvergencia generálásához (ehhez jóval nagyobb fiskális lökésre lett volna szükség). 5 A hazai térségek reál- és nominális konvergenciájának makro- és mezõgazdasági feltételein túl az elmúlt években hiányzott az ágazati és a helyi gazdaságpolitikai összhang, valamint az ezt megalapozó morális háttér. A programok egy része virtuális hatású volt, a támogatásokat politikai látványtervekre fordították. Kizárólag a fiskális és monetáris eszközökkel variáló gazdaságpolitika elégtelen a regionális problémák kezelésére, mert a különbözõ sokkok eltérõ mértékben érintik a megyéket. KÖVETKEZMÉNYEK Az ismertetett okok együttese, illetve mixe jelentõs diszparitások kialakulásához (a diszparitások növekedéséhez, illetve egyes térségek tartós leszakadásához, felzárkózási esélyeinek elvesztéséhez, depressziós állapotok kialakulá- A TÁMOGATÁSOK GDP NÖVEKEDÉSÉRE GYAKOROLT HATÁSA 2. táblázat Ország GDP/EU-* támogatás Hozzájárulás a GDP növekedéséhez (%) (%) 1989 1993 1994 1999 2000 2006 Portugália ~ 3 3,9 4,6 6,1 Spanyolország ~ 1,5 2,9 3,1 4,2 Görögország ~ 2,6 4,3 5,6 6,1 Írország ~ 2,8 n.a. 8,9 8,6 Magyarország ~ 2,1 1,2** Megjegyzés: * AGENDA 2000 (max. 4%) ** 2004 2006 között (forrás: saját számítások) Forrás: The R de of Fiscal Franfers for Regional Economic Convergence in Europa (No.1029.2009) 318
sához vezetett, az egy fõre jutó vásárlóerõparitáson számított GDP a leszakadt térségekben az EU átlagához viszonyított aránya gyakorlatilag stagnál (lásd a 4. ábra). Az elmúlt két évtizedben a területi szintû társadalmi, gazdasági diszparitások következtében három növekedési klaszter alakult ki (lásd 5. ábra). A megyék pozíciói, ezen belül az elmúlt nyolc évben állandósult, a csoportok között megszûnt az átjárás, adott csoporton belüli elmozdulás is minimális. Budapest centrumszerepe, EU-átlag feletti teljesítménye (amit úgy tûnik, hogy a gazdaság ciklikus mozgása kevésbé befolyásol) változatlan, miközben a hazai régiók többsége perifériára sodródott, helyzetük 2005-tõl valamelyest tovább romlott. Sokkal nagyobb kitettséget mutatnak a beruházási adatok: a 2004 2006-os mélyrepülés komolyan érintette a centrumot, miközben a periférikus megyéket (gyakorlatilag: 16) érdemben alig. A PARADIGMAVÁLTÁS KÍVÁNATOS IRÁNYAI A regionális politika a gazdaságpolitika integráns része. Ezért parciális, azaz szükségszerûen korlátozott hatékonyságú minden olyan gazdaságpolitika, amely elkülönülten kezeli a regionális politikát. A megyei és regionális koncepciók és politikák összessége csak akkor töltheti be funkcióját, ha összhangban van az ágazati politikákon túl a fiskális és monetáris politikával is. Ennek feltétele a gazdaságpolitikai és gazdaság stratégiai tudatosság megteremtése. 6 A regionális politika célrendszerében (régiótól függõen) differenciáltan kell megjelennie az egyensúlyi, a stabilitási és a fenntarthatósági elemeknek. A regionális politika hiánya nem pótolható hangzatos programokkal, illetve programkészítési dömpinggel. 7 A regionális politikának differenciált egyensúlyi pályákat kell építenie. REGIONÁLIS GDP VÁLTOZÁSA HAZÁNKBAN (egy fõre jutó GDP vásárlõerõ-paritáson, EU-27=100) 4. ábra Forrás: KSH, Eurostat adatai alapján saját szerkesztés 319
HAZAI MEGYÉK KONVERGENCIAKLUBJAI 5. ábra Forrás: saját szerkesztés A gyakorlat nem igazolta vissza az elmúlt évtizedekben a makro- és a mezõgazdaság egyensúlyi pályájára vonatkozó mainstream elméleteket, amelyek abból a hipotézisbõl indulnak ki, hogy a piac automatikusan létrehozza vagy legalább is generálja az egyensúlyt. A valóságban a makroszintû sokkok és zajok területi szinten (a transzmissziók asszimetriája miatt) az esetek többségében felerõsödött, a költségvetési és monetáris politika simító hatásai pedig tompultak. A fõáramlathoz tartozó teóriák figyelmen kívül hagyták, hogy a mezõszinteknek önálló növekedési pályájuk van, ami kétségessé teszi az abszolút konvergencia valószínûségét. A regionális politikának a jövõben tudatosan kell evvel számolnia, meg kell teremtenie a feltételes konvergencia feltételeit, amely az adott területi egység saját egyensúlyi növekedési pályát tûzi ki célul. Két eltérõ fajlagos kibocsátási állapotból induló (a 1, a 2 ) és különbözõ növekedési pályájú régió között ugyanis akkor van esély az abszolút konvergenciára, ha a hátrányosabb helyzetben lévõ régió (y 2 ) nagyobb növekedési ütemet (y 2 ) produkál (lásd a 6. ábra). Önmagában ennek felismerése, majd ennek alapján differenciált regionális politika kidolgozása jelentõs elõrelépést jelentene az elõzõ évek (parciális szemléletû) gyakorlatával szemben. Ebbõl következik egyrészt, hogy (mint sok más esetben) nincsenek receptek, típusmegoldások, másrészt konzekvens és politikai ciklusokon átnyúló politika esetében is hosszadalmas, idõigényes folyamat eredményeként kerülhetõ el a szegénységi csapda. A korábbinál jóval nagyobb súlyt kell kapnia a helyi gazdaságra épülõ kereslet és kínálat bõvítésének. A leghátrányosabb helyzetû térségekben a tõke- és tudáshiány felszámolása érdekében a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kell fordítani helyi kereslet- és kínálatbõvítés helyi értékeket (adottságokat) újrahasznosító módszereire. A magyarázat kézenfekvõ; a következõ összefüggéssel magyarázható: S h + K g = K v + K s 320
REÁL-VS. FELTÉTELES KONVERGENCIA 6. ábra y=y/l y 2 * y 1 y 2 y 1 * y 2 a 1 a 2 k=k/l Forrás: saját szerkesztés ahol: S h a térség háztartásainak megtakarításai, K g a régió gazdaságának hiteligénye, K v a régióban rezidens vállalkozások tõkeigénye, K s a régió struktúrális változásainak, technológiai transzferének, humán potenciáljának tõkeigénye. Kegyelmi állapot esetében a növekedés ütemének tõke igénye egyensúlyban van a rendelkezésre álló tõke mennyiségével. A régió gazdaságának hiteligénye (K g ) egyrészt a mûködõ tõkébõl (K g 1 ), másrészt költségvetési forrásokból (K g 2 ) biztosítható. Korlátos mûködõ tõke (az esetek többségében) azt jelenti, hogy nincsenek meg az endogén technológiai növekedés feltételei (vagy igen szûkösek), ezért sokkal nagyobb súllyal kell megjelennie a belsõ forrásokra alapozó növekedésnek. Nyilvánvaló a saját egyensúlyi növekedési pálya elérése sem az állami beavatkozások körül kialakult amorális állapotok megváltoztatása, sem pedig az ágazati politikákkal való jobb összehangolás nélkül aligha valósítható meg. Mindkettõ nem kismértékben a kormányzati szándék függvénye. Reménykedjünk, hogy lesz rá kellõ elhatározottság és energia! Eredményes regionális politika feltétele a morális állapotok megszilárdítása. A fenntartható regionális konvergencia feltételeinek megteremtésére morális hiátusok felszámolása nélkül aligha van esély, erkölcsi megújulás nélkül homokvárra épít a még oly jó szándékú gazdaságpolitika is. Fenntarthatatlan az elmúlt években a támogatások körül kialakult korrupciógyanús gyakorlat. Csak az a regionális politika járhat sikerrel, amely valóban átlátható, input- és outputoldali indikátorai egyaránt transzparensek, eredményei valóban fenntarthatók. 321
JEGYZETEK 1 Miként lehetne Magyarországot a sárbol kiemelni? teszi fel a kérdést 1830-ban Széchenyi István Wesselényi Miklóshoz írt levelében (Széchenyi, 2004). Kompország, kompország, kompország: Legképességesebb álmában is csak mászkált két part között: Kelettõl Nyugatig, ki szívesebben vissza. Miért hazudták, hogy a komp-híd, ó Potyamkin, te kenetes kezû szent ember, te csak Katalin cárnõt csaltad meg. Idealisták és gonosztevõk összeálltak, álság levegõköveibõl várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa. A Nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat elõbbre. Ady Endre, Budapesti Napló, 1905. október 15. (Ady Endre összes prózai mûvei. 7. kötet. Arcadum Adatbázis Kft.). 2 A konvergencia általános fogalma (Magyar Nagylexikon, Budapest, 2000.) széles körû értelmezésre ad lehetõséget. A közgazdaság-, ezen belül a regionális tudományok mûvelõi a konvergenciára vonatkozóan két értelmezést fogalmaztak meg. Az elsõ definíció a kiválasztott társadalmi-gazdasági indikátor(ok) közötti különbségek csökkenését tekinti konvergenciának, ami gyakorlatilag a szóródás terjedelmének csökkenését jelzi (ó konvergencia). A második értelmezés szerint a konvergencia hosszabb távú növekedési pályán utolérést jelent (ß konvergencia). Ezért az utóbbi (a fenntartható, tehát hosszú távú konvergencia) az elõbbinél fontosabb. 3 A foglalkoztatottak száma 2011. januárjában a 15 74 éves korosztályban 3 millió 743 ezer fõ volt, ami 0,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket (KSH, 2011). A 15 74 éves munkanélküliek száma 487 ezer fõ volt, 8 ezer fõvel több, mint egy évvel korábban. A 11,5 százalékos munkanélküliségi ráta lényegében megegyezett az egy évvel korábbival (a munkanélküliségi ráta a férfiak körében 12,0 százalék, a nõk esetében pedig 10,9 százalék volt). 4 A humán fejlettségi index meghatározása a GDP, a statisztikailag várható élettartam és az iskolázottság alapján történt. 5 A humán fejlõdési index rangsorának sem az élbolyában, sem pedig az alsó harmadában érdemi változás (2000-hez képest) nincs. A 2009. évi adatok szerint Budapest (0,8739), Gyõr-Moson-Sopron megye (0,687) és Fejér megye (0,669) pozíciói változatlanok, míg Nógrád (0,600) és Szabolcs- Szatmár-Bereg megye (0,587) helyzete tovább romlott néhány százalékponttal. 6 A szocialista tervgazdaság (?) összeomlásával (a fürdõvízzel együtt kiöntöttük a gyereket is) jórészt megszûnt a stratégiai tervezés is. Az új kormány, mintha nagyobb elszántságot mutatna a piaci és a kormányzati fejlesztések közötti összhang keresésére. 7 Az elmúlt tizenöt évben végbement programkészítési hullám eredményeképpen közel 14 ezer oldal terjedelmû, célkitûzéseiben, tartalmában, üzenetében, hatásaiban, színvonalában, kidolgozottságában, forrásigényében stb. rendkívül heterogén területfejlesztési dokumentum készült. Ezek áttekintését nehezíti, hogy: A dokumentumok ugyan publikusak, ennek ellenére a dokumentációk elérése mégsem olyan egyszerû, annak ellenére, hogy több forrásgazda is (a dokumentum kidolgozóján kívül például regionális fejlesztési tanácsok, illetve munkaszervezeteik, továbbá a VÁTI, a Miniszterelnöki Hivatal) elvileg archiválja. A dokumentumok internetes elérhetõsége (szemben például az osztrák és a német gyakorlattal) rendkívül szegényes; regionális szinten alig 50 százalékos, megyei szinten még alacsonyabb, 25 százalék körüli; kistérségi dokumentumok esetében (2008. szeptemberi állapot) alig éri el a 15 százalé- 322
kot. Esetenként az a benyomás alakul ki az olvasóban, hogy a programok nyilvánossága és minõsége szoros korrelációs kapcsolatban áll egymással; a gyenge terveket ma már a készítõik, illetve készíttetõik sem szívesen teszik közzé! (Nyilván ez azt is jelenti, hogy a projekteknek a programokhoz való illeszkedése ma is jórészt formális; a projektek benyújtói a hozzáférhetõség hiánya miatt nem, vagy csak címszószerûen ismerik a programot. A programok utóéletének, még inkább hatásainak nyomon követése módszertanilag esetleges, az erre vonatkozó adatok hiányosak. IRODALOM ADY E. (1905): Az ismeretlen Korvin-kódex margójára. Budapesti Napló. Október 15. (Közölve: 7. kötet. Arcadum Adatbázis Kft. 1999). Ady Endre összes prózai mûvei KOCZISZKY GY. (2010): Mítosz és valóság: Forrásbevonások hatása a regionális konvergenciára. Észak- Magyarországi Stratégiai Füzetek. VI. évf. 2. pp. 2 45 SZÉCHENYI I. WESSELÉNYI M. (2004): Feleselõ naplók. Helikon Kiadó, Budapest 323