Leíró magyar nyelvtan

Átírás

1 Babeş-Bolyai Tudományegyetem Távoktatási Központ Pszichológia és Neveléstudományok Kar Tanító és Óvodapedagógus Szak Leíró magyar nyelvtan -- Hangtan, Szótan, Mondattan -- Tanulmányi útmutató IV. félév dr. Antal Sándor adjunktus 1

2 TARTALOMJEGYZÉK TANTÁRGYI ISMERTETŐ... 4 ÚTMUTATÓ A JEGYZET HASZNÁLATÁHOZ BEVEZETŐ TANULÁSI EGYSÉG GONDOLATOK A NYELVRŐL ÉS A BESZÉDRŐL Mi a nyelv? A nyelv mint jelrendszer ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! Szakirodalom TANULÁSI EGYSÉG HANGTAN A Hangtan tárgya A hang és a betű Az elemek hangtana, a magyar hangrendszer A magánhangzók / vokálisok / A mássalhangzók / konszonánsok TANULÁSI EGYSÉG A szerkezetek hangtana, a beszédhangok kapcsolódása TANULÁSI EGYSÉG A szótag ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! Szakirodalom TANULÁSI EGYSÉG SZÓTANI SZÓKÉSZLETTANI ALAPFOGALMAK A Szótan tárgya A szókészlet és a szókincs FOGALOMÉRTELMEZÉS A szó és kifejezéskészlet egységei TANULÁSI EGYSÉG A szókészlet tagolódása, rétegződése, mozgása A szókészlet eredet szerint rétegei A szókészlet szinkron leírása, a mai magyar nyelv szókészleti rétegei a. Normatív nyelvváltozatok Állandóság és változandóság a szókészletben ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! Szakirodalom TANULÁSI EGYSÉG SZÓFAJTANI KÉRDÉSEK A szófajiság ismérvei Az indulatszó A felelő- és kérdőszó TANULÁSI EGYSÉG A főnév A melléknév A számnév TANULÁSI EGYSÉG A névmás Egyirányú (csak főnevet / főneveket helyettesítő) névmások Többirányú / főnevet, melléknevet, számnevet, (határozószót) helyettesítő / névmások TANULÁSI EGYSÉG Az ige

3 11. TANULÁSI EGYSÉG A határozószó A névelő A névutó A kötőszó A módosítószó Az igekötő A segédige ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! Szakirodalom TANULÁSI EGYSÉG MONDATTAN Alapfogalmak, jellemzők A mondatok osztályozása Az egyszerű mondat A tagolatlan mondat Összetett mondat A szószerkezetek TANULÁSI EGYSÉG Az egyszerű mondat szerkezete, a mondatrészek Az állítmány Az alany TANULÁSI EGYSÉG A tárgy A határozó A jelző ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! Szakirodalom

4 Tantárgyi ismertető Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Kar: Lélektan és Neveléstudományok Kar, Óvoda- és Iskolapedagógus Szak, Székelyudvarhely Egyetemi év : 2007 / 2008, 4. félév. Általános információk az előadásokról, szemináriumokról, szak- vagy laborgyakorlatokról Tantárgy neve: Magyar nyelv Kódszám: PIE 2404 Kreditszám: 5 Helyszín: Tanítóképző Főiskola épülete, Márton Áron tér 2. sz. -- Órarend: hétfő, 9 13 Az előadás, szeminárium, szak- vagy laborgyakorlat tituláris oktatója Név, tudományos fokozat: Antal Sándor dr. Elérhetőség: Odorheiu Secuiesc str. Păcii 8 / 10. sandor.antal@gmail.com T: , M: A tantárgy leírása A Magyar nyelv tanításának lehetőségeit és buktatóit egyaránt felszínre kell hoznia egy ilyen tantárgy-ismertetőnek. A tantárgyi jegyzet elsődlegesen leíró nyelvészeti ismereteket igyekszik nyújtani, de természetszerűleg nem kerülheti meg azokat a nevelési, nyelvművelési felületeket sem, amelyek -- egy sajátságosan funkcionális, az iskolai oktatást, nevelést szolgáló stúdium szükségszerű velejárói. Olyan, nyelvre vonatkozó ismereteket rendszerez, amelyek a nyelvi kompetencia alapfeltételeinek tekinthetők, ugyanakkor arra is törekszik, hogy ez a nyelvről szerzett tudás a nyelvhasnálatban, a nyelvi performanciában kamatoztatható legyen. A zsúfolt, néhol túlságosan is sűrített, helyenként meg éppenséggel hiányos kifejtés oka lehet a szerző figyelmetlensége is, de sokkal inkább a hazai tanító- és óvóképzés tantervének átgondolatlansága, hibás strukturáltsága. Az anyanyelvi műveltség, az anyanyelvi nevelés óvodáskori és kisiskolai alapozásának fontosságát senki nem vonhatja kétségbe, ehhez képest 4

5 a hallgatók mindössze egy féléves tantárgyként tanulják. Ezekhez az objektív buktatókhoz igazodva a IV. féléves tantárgyat a jegyzet a következők szerint rendszerezi: 1. GONDOLATOK A NYELVRŐL ÉS A BESZÉDRŐL 2. HANGTAN 3. SZÓTANI SZÓKÉSZLETTANI ALAPFOGALMAK 4. A SZÓFAJOK RENDSZERE 5. MONDATTAN AZ EGYSZERŰ MONDAT Az egyes fejezetek magukba foglalnak egy vagy több tanulási egységet, mindösszesen 14-et, a következők szerint: 1. Tanulási egység Gondolatok a nyelvről és a beszédről A nyelv és a beszéd fogalmi jegyeinek feltárása A beszéd és a gondolkodás összefüggései, kölcsönös feltételezettségük A nyelv jel- és rendszerszerűségének érzékeltetése A testes és testetlen jelek kérdése (nyelvi szegmentumok és szupraszegmentumok) A magyar nyelv néhány sajátosságának feltárása az agglutináló típus jellegzetességei 2. Tanulási egység Hangtan I. rész Alapfogalmak értelmezése: hang, fonéma, hang-betű megfelelés A hangtannal kapcsolatos helyesírási alapelv a kiejtés szerinti írásmód elve ismertetése, gyakorlatok Az elemek hangtana a magán- és mássalhangzók releváns jegyeinek megismertetése, artikulációs gyakorlatok, a köznyelvi kiejtési norma elvárásainak érvényesítése A betűtanítással kapcsolatos ismeretek felidézése, a betűejtés kiküszöbölése 3. Tanulási egység Hangtan II. rész A szerkezeti hangtan kérdései, a hangkapcsolatok A beszédfolyamatban megfigyelhető egymásra hatások, ezek tudatosítása, a lehetséges korrekciók elvégzése 5

6 A magánhangzók sajátos tömörülése az egyszerű szavakban a hangrend (harmónia) és illeszkedés törvénye A mássalhangzók beszédbeni (és ritkán írásbeni) egymásra hatásának esetei hasonulások, összeolvadás, rövidülés, kiesés A fonematikus és a fonetikus hangváltozások kérdése a fonámavariánsok 4. Tanulási egység A szótag A ritmikai-akusztikai alapegységnek tekinthető (részben) nyelvi szegmens hangtani, beszédlélektani sajátosságai Az olvasástanítással kapcsolatos ismeretek felidézése l. szótagoló olvasás A szótaghatárok morfológiai és akusztikai mghatározottsága, a szótagolás szabályai A hangnyomaték és a hangzóssági összetevő szerepe a szótaghatárok kialakításában A szótagolással, elválasztással kapcsolatos helyesírási ismeretek felidézése, gyakorlás 5. Tanulási egység Szótan I. A szótannak mint a leíró nyelvészet egyik ágának bemutatása A szó jelentéstani, morfológiai, ill. szintaktikai meghatározottsága szótári szó, szóalak és szóelőfordulás jelentéseinek megértése Szókészlet és szókincs fogalomértelmezések A szó- és kifejezéskészlet egységei lexémák és frazémák kapcsolódás, különbségek, jelentés és szóalak viszonyának tisztázása Az állandósult szókapcsolatok szokványos kifejezések, szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szállóigék stilisztikai szerepük tudatosítása A szólások - nyelvünk virágai - nyelv- és kulturtörténeti jelentőségük 6. Tanulási egység Szótan II. A szókészlet rendszerezésének, tagolódásának lehetőségei Az eredet szerinti szókészleti rétegek, csoportok kialakulása a szavak születése, ill. a magyar nyelvbe való kerülés lehetőségei szóalkotás gyakori és ritkább módozatai, szókölcsönzés, jövevényszavak, idegen szavak, nemzetközi szók 6

7 A szókészlet szinkron vizsgálatának feladatai a mai magyar nyelvet beszélők életkori, társadalmi, lakóhelyi hovatartozás szerinti nyelvhasználatának sajátos szókészleti rétegei: normatív nyelvváltozat, diák- és ifjúsági nyelvi réteg, a szociolektusok, szaknyelvi szókészleti réteg, a nyelvjárások sajátos szavai, kifejezései, a zsargon, argó és jassznyelvi réteg 7. Tanulási egység A szófajok rendszere 1. A szófajkategóriák kialakításának szempontjai, a szófajiság ismérvei - a szó jelentése, mondatbeli szerepe, toldalékfelvevő képessége A nem tiszta szófajiság kérdése az átmeneti, a kereszteződő és a kettős szófajiság, valamint a szófajváltások kérdése A két átmeneti (szó mondat) kategória: az indulatszó valamint a felelő- és kérdőszó Stilisztikai szerepük, helyesírási kérdések 8. Tanulási egység A szófajok rendszere 2. A három tulajdonképpeni névszó bemutatása: főnév, melléknév, számnév A fogalmi jelentés gazdagságának felvillantása, az elemzés szempontrendszereinek ismertetése Helyesírási kérdések mindhárom szófaj esetében különös tekintettel a tulajdonnevekre (azon belül is a földrajzi nevekre), a melléknevek fokozására, a keltezés kérdése A mondatbeli szereplehetőségek felvillantása 9. Tanulási egység A szófajok rendszere 3. A tulajdonképpeni névszókat helyettesítő, valamint a körülményjelölésre is alkalmas sajátos szófajcsoport, a névmások jelentéstani, mondattani és morfológiai jellemzői Az eredet és a funkció szerinti alcsoportok kialakítása, a nem tiszta szófajiság kérdésköre l. határozóragos személyes névmások névmási határozószók; vonatkozó névmások nem valóságos (névmási eredetű) kötőszók Az egyirányú névmások mondatbeli szerepe, alaki változatai személyes, birtokos, visszaható és kölcsönös névmások 7

8 A többirányú névmások (mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan és általános) határozói szerepéről 10. Tanulási egység A szófajok rendszere 4. A kötött szintaktikai szerepű ige jellemzőinek feltárása Mondat- és szövegszerkesztő funkciói, a mondatszerkezeti Théma-Rhéma, az alanyi és állítmányi rész felépítésében vállalt szerepe A leíró nyelvészeti szempontok nyelvészeti, logikai hátterének feltárása az ige jelentéstartalma (mit fejez ki?) az alany és cselekvés viszonya az ige tranzitivitása lehet vagy nem tárgya a mondatban a jelentéstartalomhoz tartozó aspektus befejezettség-be nem fejezettség az időtartam az igemódok, a cselekvés ideje, a cselekvő(k) száma és személye Alapvető nyelvhelyességi és helyesírási kérdések tudatosítása, gyakorlás, lévén az egyik leginkább megterhelt szófaj a beszédben / írásban való előfordulást illetően. 11. Tanulási egység A szófajok rendszere 5. A tanulási egységben tárgyalt szófajok (határozószó, névelő, névutó, kötőszó, módosítószó, igekötő, segédige) azt a folyamatot jelzik, amelyben a szó fokozatosan elveszíti fogalmi tartalmát, viszonyító elemmé válik (l. határozószó, majd a viszonyszók), jelentéstani és grammatikai viszonylatok kifejezésére lesz csupán alkalmas (l. igekötő, segédige), illetve a beszélői magatartás, a modalitás jelölője lesz (l. módosítószó). Az ide tartozó szófajok szófajiságának meghatározásában- a korábbiaknál még hangsúlyosabb a mondatbeli, beszédbeli szerep, sőt a szórend is (l. határozószó igekötő, segédige ige, ) A határozószó fajtái: a jelölt körülmény, az eredet és a szerkezet szempontjából A névelők beszédbeli, logikai szerepe A névutó helyzeti és funkcionális kötöttsége mondatbeli szerepe A kötőszó szerepe, fajtái 8

9 A módosítószók és a mondat modalitása a beszélő és a mondattal megjelölt valóság-rész viszonya Az igekötő a szókészlet gazdagítás szolgálatában, helyesírási kérdések A segédige jelentéstartalmának kérdése, szerepe a fő jelentéstartalmat hordozó igéktől való megkülönböztetés technikái 12. Tanulási egység Mondattan 1. A mondattanhoz tartozó alapfogalmak feltárása, általános nyelvészeti háttérismeret A mondat meghatározásainak lehetőségei, korlátai A leírás, a jellemzők szempontjai: rendszermondat - szövegmondat; megszerkesztettség - beszerkesztettség; jelentéstartalom, logikai minőség, szerkezet Az egyszerű mondat jellemzői A szószerkezetek (szintagmák) értelmezése a szó és a mondat közti összekötő szerepének tudatosítása A szintagmák alkotó tagjai közti logikai-grammatikai viszonyok: hozzárendelés, alá- és fölérendelési viszonyok 13. Tanulási egység Mondattan 2. Az előbbi egység tematikáját folytatva,az egyszerű mondatot alkotó szószerkezetek, illetve mondatrészek vizsgálata ezen alfejezet célja A két fő mondatrész (alany, állítmány) kölcsönös feltételezettségének kérdése A predikatív viszony mint a mondatszemlélet barométere az alany vagy az állítmány a fölérendelt? Az állítmány osztályozási szempontjának a buktatói, az igei, névszói és névszói-igei állítmányok elkülönítésének szempontjai a két utóbbi kategória kapcsolatai, a különválasztás indokoltsága, ellenérvek Az alany fajtái, kifejezésének lehetőségei a különböző szófajok révén 9

10 14. Tanulási egység Mondattan 3. A tanulási egység célja az egyszerű mondat bővítményeinek (tárgy, határozó, jelző) bemutatása A lehetséges szószerkezetek tanulmányozása, azon esetek vizsgálata, amelyben a determináns, az alárendelt tag tárgy, határozó vagy jelző. pl. mesét olvas, gyorsan távozik, két bajtárs Ugyanennek a jelenségnek a vizsgálata, amelyben viszont maga a bővítmény az alaptag: szépen fuvolázó, verset szavalni, Pétert, a barátomat Az egyes bővítmények osztályozási szempontjainak ismerete, a különböző fajták, csoportok jelentéstani, mondattani indokoltsága A bővítmények használatához tartozó nyelvhelyességi, helyesírási ismeretek felidézése, gyakorlás Szakirodalom Adamikné Jászó A. (szerk.1991): A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest. Balogh-Gálffy-J. Nagy (1971): A mai magyar nyelv kézikönyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. É. Kiss K., Kiefer F., Siptár P. (1998): Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest. Hangay Zoltán (szerk., 1992): Magyar nyelvi gyakorlókönyv. Trezor Kiadó, Budapest. Hernádi Sándor (1993): Helyesírási önképző. Cicero Kiadó, Debrecen. Honti M., Jobbágyné András K. (1998): Magyar nyelv III. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. Keszler Borbála (szerk., 2002): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, Budapest. Kiefer F. (szerk., 2006): Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest. Murvai O. (1998): Magyar nyelv. Szókészlettan, Jelentéstan, Mondattan. Ed. Did. şi Ped. Bucuresti. Péntek János (1988): Teremtő nyelv. Kriterion Kiadó, Bukarest. Péterfi M. (szerk., 1999): Vallomások az anyanyelvről. Gloria Kiadó, Kolozsvár. Szende Aladár(1993): A magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak. Tankönyvkiadó, Budapest. Szilágyi N. Sándor (1980): Magyar nyelvtan. I. Ed. Did. si Pedagogica, Bukarest. Θ Θ Θ (1994) A magyar helyesírás szabályai (XI. kiadás). Akadémiai Kiadó. 10

11 Részfelmérések/parciális vizsgák és találkozások terve/beosztása: Felmérés módja: - Zárthelyi félévi vizsga 70% - szemináriumi dolgozat, koreferátum, aktív részvétel 30% Értékelési szempontok: Zárthelyi félévi vizsga Az alapvető általános nyelvészeti, valamint leíró nyelvészeti kérdések 70 % Pótolási lehetőségek: a pótszesszióban újravizsgázhat, vagy a következő, megfelelő félévben pótolja az elmaradásokat Vizsgán való csalások következményei, óvások megoldása : A vizsgai csalás általában a vizsgáról való kizárást eredményezi. Az esetleges óvásokat írásbeli vizsgán - az eredmények nyilvánosságra hozatalát követő napon oldjuk meg. A szóbeli vizsgán erre nincs se szükség, se lehetőség. Választható/opcionális könyvészet: Farkas F.szerk., 1988.): Magyar nyelv. A tanítóképző főiskolák részére. Egységes jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest. Bárczi G. -Benkő L.-Berrár J. (1967): A magyar nyelv története. Gondolat K. Budapest. Deme L. (1976): A beszéd és a nyelv. Gondolat, Budapest. Grétsy L. -Kovalovszky M. (szerk.,1985): Nyelvművelő kézikönyv. I-II. Gondolat, Budapest. Kelemen J. (1970): A mondatszók a magyar nyelvben. Gondolat, Budapest. Rónai B. - Kerekes L. (1972): Nyelvművelés és beszédtechnika. Gondolat, Budapest. Sebestyén Á. (1965). A magyar nyelv névutórendszere. Bp.. Simon GY. (1974): A szófaji felosztás problémái: Rácz E.-Szathmári I. szerk., Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Budapest

12 Útmutató a jegyzet használatához A Tanulmányi útmutató, elnevezéséhez igazodva, csupán alapvető tájékozottságot kíván nyújtani a leíró nyelvészet egyes fejezeteiben. A távoktatás szervezési formájának megfelelően a hallgatók a tantárgyleírásban szereplő fejezetek, tanulási egységek közül - csak bizonyos fejezeteket találnak az Útmutatóban. A nyomtatásban nem szereplő fejezetek kifejtését az ún. kontakt órák keretében, az előadásokon, szemináriumokon végezzük. Ennek megfelelően, a három előadáson a következő tanulási egységek kerülnek sorra: 1. találkozás: 3. és 4. T. e. 2. találkozás: 7. és 9. T. e. 3. találkozás: 13.. T. e. Az ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! feladataiból a * (csillaggal megjelöltek) közül egyet-egyet kell kiválasztaniuk fejezetenként, és házi dolgozatként beküldeniük. (összesen 3 dolgozat) A gyakorlás, a vázlatkészítés, az elmélyítés, rögzítés és (ön)ellenőrzés tanulási szakaszainak a hatékonyságát hivatottak szolgálni a fejezetek előtti KULCSSZAVAK, valamint az ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! a fejezetek végén megfogalmazott kérdések, feladatok. Könnyedén egyensúlyozó tanulást kíván, a szerző. 12

13 Bevezető A tantárgypedagógiai követelményekkel, elvárásokkal is számoló bevezető indoklás két fő kérdést próbál tisztázni: 1. Miért van elengedhetetlen szüksége a tanítóképzős hallgatónak (de a későbbi gyakorló tanítónak is) a nyelvi, magyar nyelvi ismeretekre illetve: 2. Mi az a nyelvi ismeretanyag, amely megfelel ennek a szükségletnek. Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán és sokan mások, végső tanulságként írnak arról, hogy a magyar nyelvet egész életen át kell tanulnia még a született magyarnak is. Ez az ösztönző felhívás minden magyarul beszélőnek szól, külön hangsúllyal azoknak, akik nemcsak tanulják, hanem tanítják ezt a nyelvet, illetve a magyar nyelvet mint a tanulás, tanítás eszközét használják: a tanítónak, a pedagógusnak. A közhelyszerű, nyilvánvaló igazságokból kell kiindulnunk: a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen feltételezik egymást. Az egyén beszédét és gondolkodását a megismerő értelmi tevékenység két aspektusának is nevezhetjük. A beszéd -- kifejezést, a parole-jelenséget úgy értelmezem, mint az egyén által működésbe lendített nyelvet, azaz a nyelvhasználatot, függetlenül attól, hogy élőszóban előadott vagy írásban, netán videószalagon rögzített beszédről van szó. Amit az egyén vonatkozásában a beszéd és a gondolkodás kölcsönös feltételezettségéről állíthatunk, érvényes a közösségi, általános emberi vonatkozásban szemlélt tudatformák (tudományok, filozófia, vallás ) illetve a közösségi jellegűnek tekintett nyelv kapcsolatára is. Ahogyan az egyes ember nyelvhasználata, beszéde a személyiség gondolatainak formálója, tárháza, illetve felszínre hozója, ugyanúgy egy közösség nyelve is őrzi és továbbhagyományozza az adott közösség kultúráját. A nyelvtudományok és a filozófia axiomatikus kinyilatkoztatásai mellett, hadd álljon itt egy konkrét gyakorlati példa! Próbáljunk meg bármilyen témájú gondolati konstrukciót létrehozni úgy, hogy eközben nem szabad használnunk a nyelv jel-értékű alaptagját, a szót, illetve ugyancsak a nyelvben kódolt szintagmatikus szerkezeteket! Ez még akkor sem sikerülhet, ha a viszonylag tagolatlan belső beszéd el nem hangzó változatát használjuk. És ebbe a kísérletbe olyan gondolati konstrukció is belefér, amely nem terjed túl egy közönséges pletyka témakörén. 13

14 Következtetésként azt a tantárgypedagógiai alaptételt fogalmazhatjuk meg, hogy az anyanyelv tanítása a gondolkodás tanítását jelenti. Ez utóbbinak a fontosságát pedig fölösleges bizonygatni. A fentebb vázolt analógia bármely nyelv, nép vonatkozásában érvényes; számunkra viszont a NYELV, az anyanyelvet, a magyar nyelvet jelenti elsősorban. Ennek a szerkezetét a működését tanulmányozva, jutunk közelebb önmagunkhoz, közösségi és egyéni létünk, gondolkodásmódunk megértéséhez, lehetőség szerinti továbbépítéséhez, gazdagításához. A nyelvről, a beszédről tanulva ugyanis, sajátos helyzet alakul ki. A tanulmányozott tudománytárgy a nyelv, cél és eszköz egyszerre. A nyelv, a beszéd tanulmányozása úgy is tételezhető, mint legemberibb lényegünk kifejlődésének az ismerete, ugyanis csak az emberi beszéd képes önmagára reflektálni (ezt fogjuk majd a kommunikációs funkciók vizsgálatakor a beszéd metanyelvi funkciójának nevezni). A vizsgálat tárgya és a tanulmányozás módja, eszköze bizonyos szempontból egymásra tevődik a beszéd a beszédről szól, mint a nyelv valóságosan megnyilvánuló beszédmódjáról. A nyelv és a beszéd már jelzett egysége és különbözősége át is vezet a filozófiai általánosságoktól a konkrétabb tantárgypedagógiai kérdéshez: Mi is az a tanulmányozandó tantárgy, amely hiánytalanul be tudja tölteni a gondolkodásfejlesztő funkciót? Még konkrétabban: milyen nyelvi ismeret-, készség-, képesség-fejlettségi szinten lesz képes a pedagógus kiteljesíteni az anyanyelvi nevelés személyiségformáló szerepét? Ha nagyon tömören fogalmazunk, funkcionális, működőképes nyelvi ismeretekről van szó. Olyan nyelvi tudásról (nyelvi kompetencia), amelynek birtokában a nyelvhasználati képesség (nyelvi performancia) a lehető legtökéletesebb lesz. A tanítónak is ezt az anyanyelv-tanítási szemléletet kell továbbadnia. A mit? és a hogyan?; a tartalom és a forma józan dialektikájáról van szó. Nem beszélhetünk anyanyelvi nevelésről úgy, hogy mellőzzük a nyelv rendszerére, ill. működési szabályaira vonatkozó alapismereteket, ugyanakkor az is megkívántatik, hogy ezt a szubsztantív, tartalmi összetevőt mozgásba is tudjuk lendíteni a nyelvhasználat rendjén, a lehető legteljesebben kiaknázzuk nyelvhasználati lehetőségeinket. Az ún. mechanikus tanulásként elmarasztalt memoriter-fejlesztő ismeret- és tényanyag-rögzítés a nyelvről, szinte észrevétlenül minősül át nyelvhasználati képességgé. Lehetővé válik ezáltal tudati tartalmaink megfelelő modellálása. Belefér tehát ebbe a nyelvtanítási szemléletbe a nyelvi tényeket értelmezve leíró definíciók tanítása / tanulása /, 14

15 illetve a felhalmozott ismeretanyag eszköz-szintű felhasználása a szóbeli vagy írásbeli nyelvhasználat során. Ennek a már jelzett funkcionális látásmódnak az érvényesülését követi a jegyzet egyes fejezeteinek egymásutánisága 15

16 1. Tanulási egység 1. GONDOLATOK A NYELVRŐL ÉS A BESZÉDRŐL Kulcsszavak: a nyelv és a beszéd jellemzői, kapcsolatok, sajátos jellemzők, a nyelvi jelrendszer hierarchikus struktúrája, hang, fonéma, lexéma, morféma, jelek, jelelemek 1.1. Mi a nyelv? A nyelv az emberi társadalmak egyik legértékesebb közös alkotása, az állatvilág fölé emelkedésünk és gondolkodásbeli magasabbrendűségünk egyik legfőbb jele, az emberi társadalom megszervezésének nélkülözhetetlen eszköze s egyben eredménye. A nyelv társadalmi jelenség, egyrészt a társadalom hozta létre, fejlesztette ki, másrészt a társadalom létének, fennmaradásának a biztosítéka. Az ember, a társadalom, a gondolkodás és a nyelv együttesen alakult ki, egymástól elválaszthatatlanul, létüket egymásnak köszönhetik. A nyelv létrejötte és fejlődése állandó dialektikus kölcsönhatásban van az emberi gondolkodással. Ahogy az ember fokozatosan megismerte a valóságot, általánosítani kezdte megfigyeléseit, s ahogy elemezni és viszonyítani kezdte a tapasztalt dolgokat és jelenségeket, úgy fejlődött szókincse és mondatszerkesztő képessége is; és visszafordítva: ahogy fejlődött a nyelvhasználat gyakorlata, ahogy gazdagodtak és tökéletesedtek az emberi nyelvek, úgy tökéletesedett mélyült el az emberi gondolkodás is. A beszéd a működésben lévő nyelv, jelzések sorozata, produkció, közlemény. Míg a beszéd egyéni, individuális jelenség, addig a nyelv kollektív, társadalmi jelenség: az egyének beszédük során egy társadalmilag adott nyelvet használnak. A nyelv működéséhez elméletileg két emberre van szükség: az egyik, aki közöl valamit: az adó, a feladó vagy a kódoló; a másik, aki a közlést megérti: a vevő, a címzett, a dekódoló. A nyelv a közlés, a kommunikáció eszköze, a társadalom tagjainak egymással való érintkezését szolgálja, ugyanakkor a személyiség megnyilvánulásának tere és lehetősége. A több ezer jelenleg is élő nyelvet szerkezetük szerint nyelvtípusokba sorolta a nyelvtudomány: elszigetelő (izoláló), ragozó (agglutináló), hajlító (flektáló) és bekebelező 16

17 nyelvek. A magyar nyelv a ragozó (agglutináló) típusba tartozik, eredet szerint pedig az uráli nyelvcsalád finnugor ágába. (Az utóbbi évek tudományos vagy kevésbé tudományos kutatási eredményei egy másik irányú nyelv-eredeztetést, - a belső ázsiai eredetet is - gyakorta felvetik.) A velünk határos országok népei valamennyien flektáló típusú indoeurópai nyelvet beszélnek. A nyelvnek egyetlen nyelven belül is számos változata, van, ilyenek például a nyelvjárások a csoport- és rétegnyelvek A nyelv mint jelrendszer A nyelv gondolatokat kifejező elemek rendszere, jelrészekből felépülő jelekből, ezeket összekapcsoló szabályokból és használati utasításokból (szokásokból, hagyományokból) áll. Társadalmi jelenség, mert a társadalom hozta létre és a társadalom nem létezhet nyelv nélkül. A nyelv mint jelrendszer az emberek közötti kapcsolatteremtés, közlésfolyamat (kommunikáció) eszköze. A többi emberrel a nyelv segítségével érintkezünk, a nyelv által szerzünk és cserélünk információkat. A nyelvileg jól megformált, pontos és egyértelmű közlemény segíti a kommunikáció sikerességet. Nyelvi jelek a szavak (lexémák) és a szóelemek (morfémák: a szótő és a toldalékok). A lexémák és a morfémák tovább bonthatók fonémákra, jelentés-megkülönböztető szerepű hangokra, de ezek már nem nyelvi jelek, csak jelelemek, mert nincs önálló jelentésük. (Például a tör, tőr szavakban az ö- ő egymáshoz viszonyítva fonémák, mert lételemük a funkció, a szerep, éspedig az, hogy megváltoztassák a szó jelentését; a kerék _ derék szópárban a k és d hangok eltérő fonéma-értéke nyilvánul meg, a pörög _ dörög szópárban a p és a d hangé stb.) A jeleken és a jelelemeken kívül álló, de velük elválaszthatatlanul összefonódó tényezők a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a szünettartás, a hangerő és hangszín. Az a kijelentés, hogy "Strandra megyek", egészen mást fog jelenteni, ha kérdő hangsúllyal mondjuk, vagy akkor, ha a két szó között szünetet tartunk. A nyelv a kollektív tudatban létezik, az egyes emberektől függetlenül is él. Egyetlen ember sem ismeri, beszéli a nyelv egészét. A nyelvi jelek és jelelemek egymásra épülnek, egymástól függő, hierarchikus struktúrát alkotnak. A nyelv négy nagy szintje: a hangok szintje (fonémák), a szavak szintje (morfémák és lexémák), a szintagmák és a mondatok szintje és a szöveg szintje. Bár, ez utóbbi, a szöveg szintjével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy nyelvi kötődése, nyelvi meghatározottsága jóval esetlegesebb, lazább, mint a nyelvi elemek 17

18 készletéből közvetlenül építkező alsóbb szinteké. A nyelvi meghatározottság még kevésbé lesz döntő fontosságú, ha arra a szövegértelmezésre gondolunk, amelybe beletartoznak a nem verbális, nem nyelvi alapú szövegek is. (zenepartitúrák, matematikai tétel-levezetések, reklámok, stb.) Az egyes szintek egymásra épülésének és szerkesztésének szabályait tanulmányozza a grammatika vagy nyelvtan. 18

19 ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK! 1. Próbálja meg párhuzamba állítani a nyelv, ill. a beszéd jellemzőit! 2. Melyek a találkozási, melyek az elhajlást jelző pontok? 3. A megadott szakirodalomra támaszkodva, értelmezze bővebben a jel fogalmát, majd igazolja a szó = jel egyenletet! Szakirodalom Adamikné Jászó A. (szerk.1991): A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest. (9-44) Balogh-Gálffy-J. Nagy (1971): A mai magyar nyelv kézikönyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. É. Kiss K., Kiefer F., Siptár P. (1998): Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest. Hernádi S.(1993): Helyesírási önképző. Cicero Kiadó, Debrecen. Honti M., Jobbágyné András K. (1998): Magyar nyelv III. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest. (5 20) Keszler Borbála (szerk., 2002): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, Budapest. Kiefer F. (szerk., 2006): Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest. (15 28) Murvai O. (1998): Magyar nyelv. Szókészlettan, Jelentéstan, Mondattan. Ed. Did. Si Ped. Bucuresti. Péntek János(1988): Teremtő nyelv. Kriterion Kiadó, Bukarest. Péterfi M. (szerk., 1999): Vallomások az anyanyelvről. Gloria Kiadó, Kolozsvár. Szende Aladár(1993): A magyar nyelv tankönyve középiskolásoknak. Tankönyvkiadó, Budapest. (13 37) Szilágyi N. Sándor(1980): Magyar nyelvtan. I. Ed. Did. si Pedagogica, Bukarest. (11 17) 19

20 2. Tanulási egység 2. HANGTAN Kulcsszavak: elemek és szerkezetek hangtana, hang, fonéma, fonetika, fonológia, artikuláció, hang-betű, beszédszervek, helyesírási alapelvek, a magán- és mássalhangzók releváns jegyei, magán- és mássalhangzó-törvények ( harmónia, illeszkedés, hiátus, igazodás, hasonulások, összeolvadás, rövidülés), fonémavariánsok, szótagszerkezetek, hangnyomás- és hangzósság-elméletek 2.1. A Hangtan tárgya A nyelvi szintek legalsó lépcsőfokának tekintett hangok vizsgálatával foglalkozó nyelvtudományi ág. Átfogóbb megközelítésben, az elhangzó beszédfolyamatnak a vizsgálatát végzi. A hang és folyamat elnevezések egyúttal ki is jelölik a hangtan két fő területét: elemek hangtana és szerkezetek hangtana. Az elemek hangtana az egyes hangok leírásával, jellemzésével foglalkozik, míg a második a hangkapcsolatokat, ill. a szótagokat tanulmányozza. A hangtan alkalmazott területei igen fontosak a pedagógus számára, ugyanis a beszédművelés, a beszédjavítás a tanítói munka kiemelt feladatai közé tartoznak Amint a nyelvi rendszer bemutatásában már utaltam rá, megkülönböztethetjük a hangot és a fonémát. Alapjában ugyanannak a jelenségnek kétféle megközelítéséről beszélünk. A beszédhangot mint fizikai-akusztikai jelenséget a fonetika vizsgálja, míg a fonémák tanulmányozását a fonológia, a funkcionális hangtan végzi. A fonetikai vizsgálatok különbözőek, attól függően, hogy a beszédlánc mely szakaszában végezzük a beszédhangok tanulmányozását. Ezek szerint, beszélhetünk kortikális fonetikáról, artikulációs, akusztikai, auditorikus és percepciós fonetikáról, amelyek a hang létrejöttének, működésének, felfogásának különböző szakaszaira figyelnek. Az artikulációs fonetika kiemelt jelzése arra utal, hogy a hang létrehozása, képzése, valamint ennek az ismerete a legfontosabb a tanító számára. Anélkül, hogy részletekbe menően taglalnók az artikulációban részt vevő teljes anatómiai rendszert, nem mellőzhetjük a hang létrehozásában közvetlen szerepet játszó beszédszervek ismertetését. Mivel a beszédhang létrejöttében a legfontosabb kellék a levegő, a beszélőszervek közül elsőnek a tüdőt említjük. A tüdőből áramló levegő a központi idegrendszer koordinációs munkája nyomán a gégefőbe, majd a toldalékcsőbe / garat, orr- és szájüreg / 20

21 kerül, miközben - bizonyos hangok esetében - a hangszalagok is segíthetnek a hangképzésben. A két nagy hangcsoport, a magán- és mássalhangzók elkülönítését az alapján végezzük, hogy mely szervek, hol és hogyan hozzák létre a hangot A hang és a betű A megkülönböztetés alapját a hang, ill. a betű létrehozásának (produkciójának) és felfogásának (percepciójának) a különbözősége adja. A hang létrejöttének helye és eszközei a beszédszervek, észlelését pedig a hallószervek végzik ezzel szemben a betű mint írásjegy, a koordinált kézmozgás eredményeként keletkezik, percepciója során pedig látási érzet alakul ki. Az első tehát az élőszóban elhangzó beszéd atomnyi egysége, a betű viszont az írott beszéd legkisebb része. A magyar írás hangjelölő és betűíró. Egy-egy hangnak egy írásjegy, néha írásjegycsoport felel meg. Egyjegyű betűvel írjuk a magánhangzókat és a mássalhangzók jelentős részét: a, b, c, d, i, v, z, kétjegyűek: cs, dz,, háromjegyű: dzs. A hangok jelölése a nyelv története, ill. az írásbeliség története során állandó változásban volt és van jelenleg is. Az írás, a helyesírás történetével a paleográfia, az írástörténet foglalkozik. A XIX. század eleje óta a mindenkori helyesírást az éppen érvényben lévő Helyesírási szabályzat normái egységesítették, és szabályozzák napjainkban is. Mai helyesírásunk alapelvei: a kiejtés, a szóelemzés mellett a hagyomány elve, valamint az egyszerűsítés alapelve. A hagyomány alapelvének néhány példája egyúttal szemléltetheti az írás, a hangjelölés történetének egy-egy állomását is: Thewrewk / mai olvasatban: Török /, Kováts, Erdély, Ezeket az írásmódokat a mai helyesírás is normaértékűnek tartja. A következő példák olyan írott formákat mutatnak, amilyeneket már csak a nyelvemlékek őriznek: chod / had /, kywansag kívánság. Egy teljesebb szövegben az 1513-ból származó Czeh Kódexben nemcsak a hang-betűjelölés régies formáit szemlélhetjük, hanem a kézírás gondosságát, művészi tökélyét. 21

22 Követközik immár Szent Bërnáld doktor imádsága. Idvözlégy e világnak idvössége Drágalátos Jézus Krisztus! Ím én körösztfádhoz léptem, Të légy néköm segödelmem. Szent körösztfán ha gondollak, Të kínodban én kívánlak. Úgy imádlak mint látnálak, Sőt én előttem tudlak. Ó mëlly mesztelen tégöd látlak, Szent körösztfán ha imádlak, Az elemek hangtana, a magyar hangrendszer A magyar beszédhangok létrehozása kilégzéssel, exspirátio-val történik. Az ettől eltérő esetek: egy-egy indulatszó-szerű hangadás -fff- belégzéssel, inspiratio-val ejtve, fájdalmat fejezhet ki, vagy a csodálkozást, esetleg lemondást jelző hja, ejtése szintén belégzéssel történik. A tüdőből áramló levegő irányát tekintve tehát, beszédhangjaink azonosságot mutatnak. A két nagy hangcsoport elkülönítésének az alapját a beszélőszervek működésének a különbözősége adja, illetve a beszédfolyamatban játszott szerepkülönbségük. 22

23 A magán- és mássalhangzók gyakorlati megkülönböztetése viszonylag könnyű feladat, annál nehezebb viszont az objektív, tudományos ismérvek pontosítása. Az alábbiakban a két hangcsoport jellemző jegyeinek a számbavételét végezzük A magánhangzók / vokálisok / Tiszta zöngehangok. Képzésükkor a tüdőből áramló levegő akadálytalanul távozik, miután megrezegtette a hangszalagokat. A szájüreg, amolyan hangmódosító rezonátorként működik. Közvetlenül nem vesz részt a hang létrehozásában, viszont a szájüreg módosulásai, a nyelv mozgása az egyes magánhangzók megkülönböztetését teszi lehetővé. Az akadálytalan hangadás azt jelenti, hogy a magánhangzók nyíláshangok, a levegő a szabadon hagyott szájüregen át távozik. A beszédfolyamatban vállalt szerep alapján, önálló szótagalkotó hangok. Mivel az egyes magánhangzókat a szájüreghez tartozó beszédszervek hozzák létre, osztályozásuk ezen szervek működése alapján történik. A vokálisokat négy szempont alapján, négy releváns jeggyel jellemezhetjük az alábbiak szerint: a. A nyelv vízszintes irányú mozgása alapján lehetnek: elöl képzettek / palatálisak /, ill. hátul képzettek / velárisak /. Zenei hangzásuk alapján, a palatálisakat magasaknak, a velárisakat mély magánhangzóknak is nevezzük. Az utóbbi elnevezés alapját az adja, hogy a nyelv előre történő elmozdulásakor majdnem teljesen kitölti a szájüreget, így a rezonátor, a hangszekrény (jelen esetben a szájüreg) kisebb űrtartalma miatt nagyobb frekvenciájú, magasabb hang keletkezik. A mély hang képzésekor a jelenség fordítottja történik. Palatálisok: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű Velárisok: a, á, o, ó, u, ú b. A nyelv függőleges irányú mozgása szerint: a.)legalsó nyelvállású : á b.)alsó --//-- : a, e c.)középső --//-- : é, o, ó, ö, ő d.)felső --//-- : i, í, u, ú, ü, ű, A fenti jellemzők egyben a hangok nyíltabb vagy zártabb ejtését is mutatják, ugyanis az alsó nyelvállású hangok képzése nyitottabb, a felsőbbeké zártabb

24 c. Az ajkak működése, állása alapján: a.)ajakkerekítéses magánhangzók: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű /labiális hangok / b) Ajakréses, ajakkerekítés nélküliek: á, e, é, i, í / illabiális hangok / A száj körkörös izmainak az összehúzódása vagy szétnyílása a labialitás ismérve. d. A hangok időtartama szempontjából: a.) rövid: a, e, i, o, ö, u, ü b.)hosszú : á, é, í, ó, ő, ú, ű A két első pár: a-á, e-é csak fonológiai szempontból párjai egymásnak, ugyanis nemcsak a rövid-hosszú oppozícióban / szembenállásban / különböznek, hanem más releváns jegy szerint is. Az a alsó nyelvállású és labiális, míg hosszú párja az á legalsó nyelvállású és illabiális. Ez a magyarázata annak, hogy a helyesírásban nem okoznak gondot. Az írni tanuló kisgyermekek könnyebben érzékelik a különbséget, mint a többi rövidhosszú hangpár esetében. A kérdéses hangok leírásában nyomon követhetjük, hogy minden magánhangzót 4 jellemzővel írhatunk le. Két magánhangzó akkor számít két külön fonémának, ha legalább egy releváns jegyben különböznek egymástól. Pl. az u-ü párban a két fonéma a nyelv vízszintes irányú mozgása szerint különbözik, ugyanis az u mély / veláris /, az ü viszont magas / palatális /, minden más jellemzőben egyeznek. Az egymástól leginkább különböző magánhangzók négyszeres oppozícióban vannak. Ilyen pár pl. az á----ü. Az á jellemzői: mély, legalsó nyelvállású illabiális, hosszú. Az ü jellemzői: magas, felső nyelvállású, labiális, rövid A mássalhangzók / konszonánsok / Legfőbb jellemzőjük a levegő útjába állított akadály, amely a hangforrás is egyúttal. A h hang kivételével minden mássalhangzó akadály-helye a szájüregben van. / A h a gégefőben képződik /. A mássalhangzók csoportosításának szempontjait jórészt az akadály helye, ill. milyensége jelöli ki, ugyanakkor az is fontos kritérium, hogy a hang létrejöttekor rezegnek a hangszalagok, vagy nem. Amolyan kiegészítő jellemző, hogy a szájüreg mellett a hang létrehozásában az orrüreg is szerepet játszhat. Eszerint a mássalhangzók leírásában 5 releváns jeggyel számolunk. 24

25 a. A hangszalagok működése alapján: zöngések azok a hangok, amelyeknek képzésekor a hangszalagok rezegnek; zöngétlenek azok, amelyeknek létrehozásában a hangszalagok passzívak maradnak - ezeket zörejhangoknak is nevezzük. a.) zöngések: b, d, dz, dzs, g, gy, j, l, (ly) m, n, ny, r, v, z, zs, - b.) zöngétlenek: p, t, c, cs, k, ty, -, -, -, -, -, -, - f, sz, s, h A rendszerezésből is kitűnik, hogy a hangok zöngés-zöngétlen párokba / oppozícióba / rendezhetők, de az is hogy ezek a párok nem teljesek. b. A képzés helye szerinti csoportosítás arra figyel, hogy az egyes hangok a szájüreg mely területén jönnek létre, ill. a képzésben milyen beszédszervek vesznek részt. Ajakhangok: b-p, m, ill. v-f --- az akadályt a két ajak, ill. az alsó ajak és a felső fogsor képezi. Az első három hang bilabiális (két ajakkal képzett), a második pár labiodentális (fog-ajakhang). Foghangok: elülső foghangok: d-t, z-sz, dz-c, l, r, hátulsó foghangok:. zs-s, dzs-cs Szájpadláshangok: Az eléggé hosszú szájpadlás elülső részén képezzük a gy-ty, ny, j, (ly) hangokat, a hátsó szájpadláshangok a következők: g-k. Gégehang: egyetlen hangunk, a h a gégefőben súrolja, de nem rezegteti meg a résállásban levő hangszalagokat. c. A képzés módja szerinti mássalhangzó-csoportosítást az határozza meg, hogy az akadály milyen természetű. Így beszélhetünk zárhangokról, réshangokról, zár-rés hangokról és egyetlen pergőhangról / tremuláns /- ez a r hang. -- Zárhangok a beszélőszervek összetapadnak, a kiáramló levegő felpattintja ezt a zárat, így jön létre a hang. A szájüregben képzett explozívák / felpattanó zárhangok /: b-p, d-t, g-k. A zárhangok másik csoportjában a kiáramló levegő nem pattintja fel a zárat, ugyanis a nyelvcsap szabadon hagyja az orrüreg felé vezető utat, így képezzük az ún. orrhangú zárhangokat: m, n, ny. Ez utóbbi betűk tanításakor ajánlatos a zárfelpattanás nélküli hangoztatás, ugyanis a helyes artikuláció így jobban ellenőrizhető. 25

26 -- Réshangok / spiránsok / --- a hang létrehozásában részt vevő beszélőszerv-párok szűkületet, rést alkotnak, az itt kiáramló levegő súrlódása hozza létre a hangot. Ezek a hangok: v-f, z-sz, zs-s, j, h. Sajátos oldalréssel képzett hangunk a l oldalsó réshang / laterális /. -- Zár-rés hangok / affrikáták / képzése záralkotással kezdődik, és résalkotással fejeződik be, a zár fokozatosan réssé tágul. Ide tartozik a dz-c, dzs-cs, gy-ty. A 30-as, 40-es években lezajlott ún. affrikáta-vita eredményeként ezeket a hangokat nem tekintjük hangkapcsolatoknak, hanem egyes, önálló hangoknak, amely a szótagolásban is eszerint viselkedik: ke-tyeg, bo-dza, lán-dzsa. -- Pergőhang, tremuláns: az r, úgy jön létre, hogy a nyelv hegye egy többé-kevésbé tökéletes zárat alkot az elülső felső fogsor mögötti területen, majd a kiáramló levegő ezt a zárat úgy pattintja fel, hogy a rugalmas nyelvhegyet 2-3-szor megpergeti, miközben a zár nyílik és csukódik. A helyes artikuláció egyik próbaköve lehet ennek a hangnak a képzése, különös figyelemmel kell gyakoroltatni. d. A nyelvcsap működése szerint egy háromtagú hangcsoportot különíthetünk el. Azoknak a hangoknak a létrejöttében, amelyeknek képzésekor a nyelvcsap nem zárja el az orrüreg felé vezető utat, az orrüreg is részt vesz, mint sajátos rezonátor. Ezek az orrhangok: m, n, ny. Az összes többi mássalhangzó képzésében csak a szájüreg vesz részt, ezek tehát a szájhangok e. Az időtartam szempontja eléggé vitatott kérdés. Talán az általánosan érvényes jelleg, a nyilvánvalóság és a jelölési egyértelműség miatt nem tér ki minden nyelvtani rendszerezés erre a szempontra. Holott a rövid-hosszú szembenállás éppen olyan jelentésmegkülönböztető szerepű, mint a zöngés-zöngétlen oppozíció. Pl.: kel-kell, mellet-mellett, kelet-kellet-kellett. A rendszerezés a fonémaértékű mássalhangzókra vonatkozott. Az alábbi összefoglaló táblázat viszont tartalmaz olyan hangvariánsokat is, amelyek bizonyos hangkörnyezetben eltérnek a releváns jegyekkel rögzített főváltozattól. Ezekkel a variánsokkal még külön foglalkozunk a szerkezeti hangtanban. 26

27 A képzés módja szerint A KÉPZÉS HELYE SZERINT zárhang réshang zár-rés hang pergőhang két ajakkal b-p m ajakhang ajak-fog hang m-n v-ƒ foghang elülső foghang hátulsó foghang d-t n zs-s z-sz l dz-c dzs-cs r szájpadláshang gégehang elülső szájpadláshang hátulsó szájpadláshang ny j gy-ty g-k h 27

28 A képzés módja szerint A KÉPZÉS HELYE SZERINT zárhang réshang zár-rés hang pergőhang két ajakkal b-p m β - φ ajakhang ajak-fog hang m - n < > ν-ƒ foghang elülső foghang hátulsó foghang d-t n z-sz l zs-s dz-c dzs-cs r szájpadláshang gégehang elülső szájpadláshang hátulsó szájpadláshang ny j-χ gy-ty g-k η χ h A két táblázat közt az a különbség, hogy míg az elsőben csak a fonémaértékű 25 (26) mássalhangzó szerepel, a már ismert rendszerezés szerint, a másodikban az ún. fonémavariánsok is, amelyeknek valamely képzési mozzanata eltér a szabálytól. Mivel ezen variánsok léte fonetikai helyhez, hangkörnyezethez kötődik, nem tekinthetjük különálló fonémának, csupán a fő variáns egy változatának. Melyek ezek az esetek? A m m pár második m hangja egy, a bilabiális m-hez képest hátrább < < képzett változat. A támfal, hamvas [támfal], [hamvas] szavakban a m-hangot labio-dentális, azaz ajakfoghangként ejtjük a szabványszerű bilabiális képzés helyett, azaz a képzési hely hátrább tolódik. 28

29 A n n hangkapcsolatban fordított irányú a képzés helyének az elmozdulása. > A standard n-hang szabályos foghang, a nyelv és a felső fogsor képezi az akadályt. A színfal, honvéd [színfal], [honvéd] szavakban viszont ugyanazon a helyen képezzük, mint az előbbi m - variánst. Míg a m-esetében a képzés helye hátrább került a n esetében elébb, így mindkét ejtett variáns labio-dentális hanggá vált. A n η hangkapcsolat második variánsa a g, k hátulsó szájpadláshangok előtti helyzetben jön létre, ezáltal annyira hátra tolódik a n képzése, hogy a veláris és orrhangú [ η] variánssal jelöljük ing [ iηg ], munka [muηka]. A j -χ fonéma és variánsa-párból az utóbbit zöngétlen j-nek vehetjük, ez egy előretolt nyelvvel képzett zöngétlen réshang. Szóvégeken a p, f, k zöngétlen hangok után halljuk. A kapj, rakj szavakban a szóvégi j igencsak különbözik ejtésben a tojás, játék szavak zöngés j- hangjától. Várχ kevés ideig! mondatban is zöngétlen χ hangot hallunk. 29

30 3. Tanulási egység A szerkezetek hangtana, a beszédhangok kapcsolódása A fonémavariánsokról beszélve már érzékeltettem, hogy a hangtan nem szorítkozhat csupán az egyes elszigetelt hangok vizsgálatára, ugyanis a beszédfolyamatban a hangok hatnak egymásra, általános jelenség az alkalmazkodás, az accomodatio. Az egymásra hatás és alkalmazkodás esetei a hangtörvények. a. Magánhangzó törvények: hangrend és illeszkedés - a magánhangzók hatnak a magánhangzókra. b. Mássalhangzó törvények: részleges- és teljes hasonulás, összeolvadás, rövidülés, hangkivetés - ezen esetekben a mássalhangzó hat a mássalhangzóra. c. Az igazodás és hiátustörvény: Az a.) és b.) esetben az egymásra hatás során olyan változások következnek be, amelyek fonéma-értékű új hangot eredményeznek ezért a magánhangzó- és mássalhangzótörvényeket fonológiai jellegű változásoknak nevezzük. A c.) csoportba sorolt igazodás és hangűr- törvény az egymásra hatásnak azon esetei, amelyek során csupán fonémavariánsok jönnek létre. Ezeket a váltakozásokat fonetikai jellegű hangtörvényeknek hívjuk. Mivel az utóbbi egymásra hatás (a fonetikai) egyszerűbb és áttekinthetőbb, kezdjük ezzel! Az igazodás 1. A mássalhangzó úgy alkalmazkodik az őt követő magánhangzóhoz, hogy a kiejtés pillanatában a beszélőszervek már felkészülnek a kiejtésre váró magánhangzó előkészítésére. Ezt könnyen érzékelhetjük, ha figyeljük a t- hang képzését az egymás után ejtett tud, illetve tíz- szavakban. Az első esetben egyféle ajakkerekítéses t- hangot ejtünk, míg a második példában egy illabiális t- t. 2. Két mássalhangzó is igazodhat úgy egymáshoz, hogy csupán egy fonémavariánst eredményez az igazodás. Lásd a korábbi példákat: támfal, honvéd ez a szomszédos hang képzési helyéhez történő igazodás. A kapχ döfχ- szavakban a j- hang zöngétlenedése a képzési mozzanat szerinti igazodás. A hiátustörvény olyan esetekben érvényesül, ha két közvetlenül szomszédos magánhangzó között hangűr jön létre, és ezt az ejtéskényszer megpróbálja megszüntetni. 30

31 A hiátustöltő mássalhangzó betoldására jó példák a nyelvjárási szavakban és az archaikus szavakban gyakori v és h hangok hiátustöltő szerepben. bial > bihal > bivaly; jezsuita > jezsovita ; január > januvár Ennél gyakoribb, a mai élő nyelvben is ható törvény az e- t vagy i- t tartalmazó magánhangzó-torlódáskor keletkezett hangűr kitöltésére alkalmas j- használata, illetve a j- szerű félhangzó betoldása. A fiú, leány, dió [fijú, lejány, dijó] szavak helyesírásának tanításakor figyelni kell erre a jelenségre.ugyanakkor a helyes ejtés egyik tétele, hogy a hiátustörvény nem érvényesül a szóhatáron (összetett szavakban sem): kiemel, leállít. A hangtörvények másik csoportjában, a fonológiai jellegű hangváltozásokban a hangok egymásra hatásának eredményeként az akkomodáció fonéma-értékű változást jelent. A közismert magán- és mássalhangzótörvények tartoznak ide. I. A magánhangzók egymásra hatása a magánhangzótörvények a hangrend és az illeszkedés a.) A hangrend vagy harmónia törvénye sajátos jellemzője a finnugor és a török nyelveknek. A magánhangzó-fonémák közötti különleges társulási rendet jelent, kölcsönös egymásra hatást, amelynek eredményeként a közismert egyszerű (nem összetett) alapnyelvi szavainkban vagy csak magas hangok vagy csak mély hangok csoportosulnak. Magas hangrendű szavak: fehér, erdő, testvér. Mély hangrendű szavak: álom, kutya Vegyes hangrendű szavainkban az e (ë), é, i í magas magánhangzók fordulhatnak elő: leány, csikó. Csak az újonnan bekerült szavainkban vegyülhetnek a mélyek közé az ö ő, ü ű magas hangok: sofőr, kosztüm, attitűd. b.) Az illeszkedés - tulajdonképpen a harmóniatörvény kiterjesztése a toldalékokra. Toldalékjaink nagy része megfelel ennek a követelménynek, ugyanis a magas-mély hangrendhez való alkalmazkodás eredményeként jöttek létre a kétalakú toldalékok: -ból, -ből, -ra, -re, Pl.: kutyára, álomban u, á + a; á, o + a mély hangrend + mély magánhangzós toldalék időre, gyümölcsben i, ő + e, ű, ö + e magas hangrend + magas magánhangzós toldalék 31

32 Toldalékrendszerünk néhány tagja nem rendelkezik az illeszkedés magas-mély párjaival. Pl.: takar + ít és meleg + ít orrá + ig és kürtös + ig Az egyalakú toldalékok paradigmacsonkításával ellentétben (l. fent), bizonyos toldalékok háromalakúak, azaz a magas-mély illeszkedés toldalékpárja mellett van egy harmadik, az ajakműködés (labialitás) szerinti illeszkedésre alkalmas alak: -hoz, -hez, höz, - szor, -szer, -ször, -dos, -des, -dös, -(o)n, -(e)n, -(ö)n. Ez utóbbi példa bizonyítja, hogy az előhangzóra (kötőhangzóra) is érvényes az illeszkedés kényszere, nemcsak a toldalék belsejében levő magánhangzóra. A hármas toldalék két alakja magas hangrendű (-hez, -höz) ezek illeszkednek az ajakkerekítés szerint. A magas hangrendű szó utolsó szótagja a mérvadó: Pl.: megbökdösi de megverdesi A háromalakú toldalékok rendszere még csonkább, mint a kétalakúaké, legtöbb toldalék nem rendelkezik a labialitás szerint illeszkedő alakváltozattal. Az i-í hangot tartalmazó / magas hangrendű / szó toldalékfelvétele ingadozik: fiam, íjam mély toldalékok, de: híres, ízes, kicsinyek magas hangrendi illeszkedés. Az ingadozásnak hangtörténeti magyarázata van, ui. az i hang őse egy ún. veláris i. A vegyes hangrendű szavak toldalékolásának esetei eléggé tarka képet mutatnak. A bizonytalanságban két kizárólagosan érvényesülő szabályra alapozhatunk: - Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, a toldalék mély hangrendű: leányra, iskolából. - Ha az utolsó szótagban ö-ő, ü-ű van, a toldalék magas hangrendű. Pl. kosztümről, sofőrrel. Az ún. fakultatív váltakozáskor a mély hangrendű toldalék ajánlott, ugyanis nyelvünkben az e hang igen megterhelt e megyer nyelv /Kerenthe Fregyes / -*pozitívenpozitívan, *oxigénben- oxigénban, *Ágnessel- Ágnessal, *fotelben- fotelban. Az összetett szavak illeszkedését a szózáró utótag dönti el: gépjárművel, évjáratról, férfival,- /ez utóbbiról, lásd a veláris i-ről mondottakat. / II. A mássalhangzók egymásra hatása a beszédben, a mássalhangzótörvények a. hasonulások b. összeolvadás c. a t végű igék felszólító módjában bekövetkezett változások d. mennyiségi változások: rövidülés, hangkivetés 32

33 A beszédfolyamatban egymás mellé kerülő mássalhangzók néha fonémaértékű új hangváltozatokat hoznak létre, amelyek egy részét az írás is jelöli, többségét viszont nem. Ismeretük azért fontos, mert az egyik helyesírási alapelvünk, a szóelemző írás elve ezen törvények alkalmazásán alapszik. a.) A hasonulás(ok) Két mássalhangzó oly módon hat egymásra, hogy egyikük teljesen más fonémává alakul át. Pl.: rizskása, ejtve: [riskása]. A zs-s változás a zöngétlenülés. Ezt a változást csak az ejtés érzékeli. A bottal szavunkban a hasonult, indukált hang a tal toldalék t hangja, amely a val toldalék v hangjából hasonult t- hanggá. Ezúttal az indukáló, hasonító hang a bot szó záró hangja, a t. Ezt a változást már az írás is jelöli. A hasonítás, az indukálás irányát tekintve, kétfajta hasonulásról beszélhetünk: - progresszív a hasonítás iránya megegyezik az olvasás irányával, azaz előreható. / az indukáló hang az utána következő hangot hasonítja./ A bottal szóban megfigyelt hasonulás ilyen irányú / - regresszív a hasonulás, /hátraható / ha fordított az irányítása. A rizskása zöngétlen k hangja az előtte álló zs zöngés hangot hasonította. Két, jól elkülöníthető hasonulási esetet tartunk számon: részleges és teljes hasonulás. A különbséget az elnevezés jórészt kifejezi, ti. az első esetben az indukált hang csak valamely képzési mozzanatában, részlegesen válik hasonlóvá a hasonító hanghoz, míg a teljes hasonulásban az indukálás olyan erős, hogy a hasonított hang minden képzési jellemzőben, releváns jegyben azonossá válik a hasonítóval. A részleges hasonulás - Két képzési jellemzőben követhető nyomon ez a hangtörvény: a zöngésség, ill. az ajakkerekítés releváns jegyeinek a megváltozásában. A zöngésség szerinti hasonulás két esete: zöngésedés és zöngétlenülés. Az elnevezésben az a döntő, hogy a hasonított hang milyenné változott. Ha zöngésből lett zöngétlen, a változás zöngétlenülés, ha fordítva, zöngésülés v. zöngésedés. lakbér--, ejtve: [lagbér], mosdó--, ejtve: [mozsdó] -- zöngésedés dobhártya,-- ejtve: [dophártya], lábszár--, ejtve: [lápszár] zöngétlenülés 33