Dr. David R. Hawkins. ERŐ kontra erő. A fontosabb részek a kötetből. Előszó

Átírás

1 Dr. David R. Hawkins ERŐ kontra erő Az igazság kiderítése és a tudatosság színtjei A fontosabb részek a kötetből Előszó Néha a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb elmagyarázni. E könyv nagy része egyszerű dolgok nyilvánvalóvá tételével foglalkozik. Ha csak egyetlen egyszerű dolgot is képesek vagyunk mélyrehatóan megismerni, azzal jelentős mértékben megnövelhetjük képességünket a világegyetem természetének és magának az életnek a megértésére. A kineziológia ma már elfogadott tudomány, amely az izmoknak a különféle ingerekre adott, mindent vagy semmit" jellegű válaszreakciójának tesztelésén alapul. A pozitív inger erős tesztválaszt eredményez, míg a negatív ingerek hatására kimutathatóan gyengül a vizsgált izom. Az elmúlt 25 évben sok helyen vezették be diagnosztikai céllal a klinikai kineziológiai izomteszteket. Goodheartnak a témával kapcsolatos eredeti kutatásait dr. John Diamond alkalmazta jóval szélesebb körben, s a nagyközönséget az ő könyvei ismertették meg a kineziológiával. Diamond azt is megállapította, hogy ez a pozitív vagy negatív válasz fizikai és szellemi jellegű ingerekkel egyaránt kiváltható. Az e kötetben ismertetett kutatás még néhány lépéssel továbbfejlesztette dr. Diamond módszerét. Igy jutott el addig a felfedezésig, hogy a kineziológiai reakció az ember azon képességének eredménye, amely nem csupán a pozitív ingert tudja megkülönböztetni a negatívtól, hanem az anabolikus (az életet."építő") dolgokat a katabolikusaktól (az életet lebon-tóktól"), valamint - ami a legdöbbenetesebb - az igazat a hamistól. Maga a teszt egyszerű, gyors és szinte bombabiztos". A vizsgált alanyoknál kimutatható, hogy objektív igazságokra pozitív izomválasszal, hamis állításokra viszont negatív izomválasszal reagálnak. Ez a jelenség bizonyítottan független a vizsgálati alany adott témával kapcsolatos véleményétől vagy ismeretétől, továbbá az illető kulturális környezetétől és a vizsgálat idejétől. A teszteredmények tehát kielégítik a megismételhetőség tudományos követelményét, s így bármely kutató által megbízható módon igazolhatók. A módszer az emberi történelemben először objektív alapot nyújt az igaz és a hamis állítások megkülönböztetéséhez, s ez véletlenszerűen kiválasztott és az adott témában járatlan személyeken is bármikor ellenőrizhető. Sőt mi több, azt is megállapítottuk, hogy ez a tesztelhető jelenség alkalmas az emberi tudat szintjeinek kalibrálására is. A vizsgálatok eredménye egy olyan önkényes, logaritmikus, egész számokból álló skála lett, amelyen az emberi létélmény minden területének relatív tudati szintje elhelyezhető. A kimerítő kutatások nyomán így kirajzolódott az az 1 és 1000 közé kalibrált tudati skála, amelyen a 10 hatványkitevői jelzik az emberi tudat valamennyi lehetséges szintjének EREJÉT. Az e felfedezés igazolása céljából elvégzett sok millió kalibrációs mérés azt is világossá tette, hogy az emberi lét energiaszintjeiben határozott rétegződés figyelhető meg, s hogy figyelemre méltó különbség van az ERO és az erő, illetve azok tulajdonságai között. Emiatt aztán teljesen újra kellett értelmezni az emberi viselkedést, hogy azonosíthatóak legyenek azok a láthatatlan energiamezők, amelyek azt irányítják. Kiderült, hogy a kalibrált skála pontosan egybeesik az örök filozófia (philosophia perennis) hierarchiájának alszintjeivel; ezután azonnal felismerhetővé váltak összefüggései a szociológia, a klinikai pszichológia és a tradicionális spiritualitás érzelmi és értelmi jelenségeivel. A kalibrált skálát itt a korszerű elméleti fizika legújabb felfedezései és a káoszelmélet nemlineáris dinamikájának fényében vizsgáljuk. A kalibrált szintek szerintünk a tudat birodalmán belüli erőteljes attraktormezőknek (vonzási mezőknek) felelnek meg, amelyek domináns hatást gyakorolnak az emberi létre, s ezzel meghatározzák az emberi viselkedés tartalmát, jelentését, értékét, és szervező energiaként hatnak annak átfogó mintázataira. 1

2 Az attraktormezök tudati szintek szerinti rétegződése új paradigmát kínál az összes eddigi emberi létélmény átértelmezéséhez. Azzal, hogy eddig hozzáférhetetlen adatokat is hozzáférhetővé tesz, módszerünk rendkívül értékesnek ígérkezik a történelmi kutatásokhoz, és igen hasznos lehet az emberiség jövőjének szempontjából. Hogy hangsúlyozzuk e módszer kutatási eszközként történő alkalmazásának hasznát, számos példát hozunk fel az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeiről: elméletieket a művészetek, a történelem, a kereskedelem, a politika, a gyógyászat, a szociológia és a természettudományok terén; gyakorlatiakat a marketing, a reklám, a kutatás és fejlesztés terén; és empirikusakat a pszichológia, a filozófia és a vallástudomány világából. Konkrét alkalmazásokat javaslunk olyan változatos szakterületeken, mint a kriminológia, a hírszerzés, a szenvedélybetegek kezelése vagy az önfejlesztés. Az itt részletezett kutatási módszer további felhasználásait és extrapolációs lehetőségeit azonban egyelőre éppen csak érintettük. Annak ellenére, hogy az itt leírt eredmények 20 év kutatásaiból születtek, és számos kutatócsoport által több ezer alanyon elvégzett kalibrációk millióit összegzik, e könyv épphogy elkezdi feltárni a tudományok és művészetek javára a módszerben rejlő lehetőségeket. Mégis talán mind közül a legfontosabb, hogy magában rejti spirituális fejlődésünk és érésünk ígéretét, hogy elérhessük a tudatosság legmagasabb szintjeit, sőt talán magát a megvilágosodást is. A könyvben ismertetett kineziológiai vizsgálati eljárás segítségével bármilyen - múltbeli vagy jelenkori - témáról korlátlan mennyiségű információ érhető el. A felismerés azonban, hogy bárhol és bármikor megtudható gyakorlatilag minden, bármiről és bárkiről legyen is szó, először talán komoly megrázkódtatást okoz. A reakció általában annak köszönhető, hogy rádöbbenünk a tudat helyhez nem kötött, személytelen és egyetemleges jellegére, konkrétan pedig annak, hogy ra övünk: gondolataink és motivációink bárki számára, bármikor megfigyelhetők és megismerhetők. Nyugtalanító lehet a tudat, hogy minden egyes gondolatunk és tettünk kitörölhetetlen, örökké fennmaradó nyomot hagy a világmindenségben. A rádióhullámok és a röntgensugarak felfedezéséhez hasonló módon a világmindenség működésére vonatkozó ismereteink hirtelen bővülése nem csupán lehetővé teszi, hanem egyenesen meg is követeli világnézetünk átértékelését. Az új tudás következményei miatt át kell dolgoznunk a régi elképzeléseket; tágabb összefüggésekbe kell helyeznünk azokat. Igaz ugyan, hogy ez némi intellektuális stresszt okozhat, de az emberi viselkedés eme tudományos átértékelése felfedheti a személyes és a társadalmi problémák alapvető struktúráit, s ezzel egyben megoldási lehetőségeikre is rávilágít. Mivel e módszer valójában rendkívül egyszerű, nagyon nehéz a bonyolultságért rajongó világ elé tárni. Bármennyire bizalmatlanok vagyunk is az egyszerűsítéssel szemben, a világban kétféle embert különböztethetünk meg: hívőket és nem hívőket. A nem hívők számára minden hamis, amíg igaznak nem bizonyul; a hívők viszont szinte minden jóhiszeműen mondott állítást igaznak feltételeznek, amíg az hamisnak nem bizonyul. A cinikus kétkedés pesszimista álláspontja félelemből fakad. Az ínformációelfogadás jóval optimistább jellegének gyökerei a magabiztosságban keresendők. Mindkét hozzáállás működik, s mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ezért aztán a könyv megírása során meg kellett birkóznom azzal a nehézséggel, hogy adataimat oly módon tárjam az olvasók elé, hogy azok mindkét oldalról nézve hitelesek legyenek. E könyv szövege az oximoronokra (ellentétes értelmű szókapcsolatokra) épül: úgy íródott, hogy segítse az úgynevezett jobb agyféltekés" és bal agyféltekés" megértest is. A valóságban holisztikus, azaz az egészre kiterjedő mintafelismeréssel ismerjük meg a dolgokat. Egy teljesen új fogalmat az ismerős vonások alapján ismerhetünk meg legkönnyebben. Ezt a fajta megértést olyan fogalmazási stílus segíti elő, amelyre a lezárás" jellemző. Ahelyett, hogy csak jelzőket és példákat használnánk a gondolatok kifejtésére, inkább végigvisszük, majd ismétléseket alkalmazva be is fejezzük azokat. A fogalom ezek után kész van", és az elme megnyugodhat. Ez a fajta megközelítés azért is kívánatos, mert a harmadik fejezetet olvasó elme már nem lesz azonos azzal, amelyik még csak az első fejezetet fogadta be. Ha már itt tartunk: az a nézet, hogy egy könyvet az első fejezettel kezdve, sorban haladva kell végigolvasni, nem más, mint rögzült bal agyféltekés hozzáállás. Ez a földhözragadt newtoni fizika gyalogösvénye, amely egy olyan korlátozott és korlátozó világnézeten alapul, amelyben az esemé-nyék állítólag mindig A-*B->C sorrendben zajlanak. A rövidlátásnak ez a formája egy idejétmúlt valóságképből fakad. Tágasabb és sokkal átfogóbb felfogásunk nem csupán a legkorszerűbb fizikából, matematikából és nemlineáris elméletekből táplálkozik, hanem olyan megérzésekből is, amelyek érvényességét empirikus módon bárki ellenőrizheti. A téma ismertetésében általában az jelenti a kihívást, hogy egy paradoxont kell megoldani: nemlineáris fogalmakat kell lineáris jellegű, mondatról mondatra haladó szerkezetbe foglalva megértetni. Azok a tudományterületek, ahonnan az adatok származnak, maguk is elég bonyolultak és nehezen érthetők, úgyis mint a korszerű elméleti fizika és annak matematikája, a nemlineáris dinamika, a káoszemélet és annak matematikája, a korszerű viselkedési kineziológia, a neurobiológia, az örvényelmélet, valamint az ismeretelmélet és a lételmélet filozófiai elemei. Ezen túlmenően foglalkozni kellett az emberi tudat természetével: ez maga is feltérképezetlen terület, amelynek pereméről az összes tudományág visszahúzódott. E témakörök valóban alapos, tisztán intellektuális nézőpontból való megismerése szédítően nagy feladatot jelent: talán egy élet sem elegendő hozzá. Ezért aztán nem is próbálkoztam meg e félelmetes feladattal, hanem inkább igyekeztem kiszűrni az egyes tárgykörök lényegét, s csak e koncentrátu-mokat" használtam fel. Ha csak egészen kezdetleges módon próbáljuk is elmagyarázni, hogyan működik a könyvben központi szerepet játszó teszteljárás - amelyről eleinte úgy tűnik, meghaladja a világegyetem ismert törvényeit -, elkerülhetetlenül eljutunk a korszerű elméleti fizika, a nemlineáris dinamika és a káoszelmélet intellektuális területeire. Éppen ezért igyekeztem a lehetőségekhez merten szakkifejezésektől mentes módon tárgyalni e témákat. Nem kell attól tartani, hogy a leírtak csak a pallérozott elmék számára lesznek érthetők: addig körözünk" 2

3 az egyes fogalmak körül, amíg azok teljesen nyilvánvalóvá nem válnak. Valahányszor visszatérünk, hogy megjegyzéseket fűzzünk egy-egy példához, minden alkalommal egyre világosabbá válik majd számunkra a kérdés. Az effajta tanulás olyan, mintha repülőgépről derítenénk fel egy új területet: az első átrepüléskor még minden ismeretlen, másodszorra már akad néhány ismerős tájékozódási pont, a harmadik alkalommal már kezd összeállni a kép, s végül - pusztán a gyakori ismétlődésnek köszönhetően - ismerőssé válik a táj, A többi az elme beépített mintafelismerő-rend-szereinek a dolga. Mivel kissé félek attól, hogy az olvasóim - bármennyire igyekeztem is - talán nem értik majd meg munkám fő üzenetét, most előre, külön is összefoglalom: Az egyén elméje olyan, mint egy hatalmas adatbázishoz kapcsolódó számítógépes terminál. Az adatbázis maga az emberi tudat, amelynek saját tudatunk csupán az egyedi kifejeződése, de gyökerei az egész emberiség közös tudatáig nyúlnak. Ez az adatbázis a zsenialitás birodalma: miután pedig embernek lenni egyet jelent az adatbázisban való szerepléssel, ebből következik, hogy születése folytán mindenki hozzáférhet ehhez a zsenialitáshoz. Az adatbázisban tárolt korlátlan információkról bebizonyosodott, hogy azok néhány másodperc alatt bárki számára, bárhol és bármikor könnyedén elérhetők. Ez valóban döbbenetes felfedezés, amely az egyén és az egész emberiség életét megváltoztathatja, méghozzá szinte elképzelhetetlen módon és mértékben. Az adatbázist nem korlátozza sem tér, sem idő, sem az egyedi tudat, éppen ezért különleges eszköze a jövőbeli kutatásoknak, s ezért nyit meg új, ma még el sem képzelhető területeket a kutatás számára. Magában hordozza az emberi értékek, viselkedések és hitrendszerek objektív alapra helyezésének ígéretét. Az e módszerrel szerzett információk új fundamentumra állítják az emberi viselkedés megértését, és új paradigmát kínálnak az objektív igazság ellenőrzéséhez. Mivel a módszert bárki, bárhol és bármikor használhatja, alkalmas arra, hogy csírája legyen az emberi létélmény új, megfigyelhető és ellenőrizhető igazságon alapuló korszakának. Rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amellyel pontos különbséget tehetünk az igaz és a hamis, a lehetséges és a lehetetlen, a jó szándékú és a rossz szándékú között. Rávilágíthatunk azokra az eddig figyelmen kívül hagyott rejtett erőkre, amelyek meghatározzák az emberi viselkedést. íme egy módszer, amellyel választ kaphatunk eddig megoldatlan személyes és társadalmi problémáinkra. A hamisság immár nem tarthatja uralma alatt az életünket. Az alább tárgyaltak előadásokon, videofelvételeken {lásd C" függelék) keresztül könnyen taníthatónak bizonyultak. Ezért meglehetősen sok fejtörést okozott számomra, hogyan öntsem mindezt olvasható formába. A bizonyítékok olykor igen összetett jellegűek, az izomtesztelés viszont pofonegyszerű, olyannyira, hogy még a gyerekek is egyből megértik a teendőket, és örömmel végzik azokat. Számukra nincs ebben semmi meglepő, hiszen mindig is tudták, hogy kapcsolatban állnak ezzel az adatbázissal, amelyet mi, felnőttek már elfelejtettünk. A gyermek vele született zsenialitása még közel jár a lényeghez: a mesében is a gyerekek vették észre, hogy a császár meztelen. Hát igen, a zsenialitás már csak ilyen. Akkor mondhatom magamat sikeresnek, ha a könyv végére érve az olvasó felkiált: Hiszen ezt mindig is tudtam!" Az itt leírtak csupán azt tükrözik, amit már eddig is tudtál, csak éppen nem tudtad, hogy tudod. Én csupán arra törekedtem, hogy a meglévő pontok összekapcsolásával segítsek a rejtett kép feltárásában. E könyv nagyon sokat ígér, talán minden más ígéretnél többet: eszközt adhat ahhoz, hogy észrevegyük, ha félrevezetnek bennünket. (Soha többé nem kell úgy elolvasnunk egy könyvet, vagy úgy elmerülnünk valamilyen tanban - ami egyébként elég veszélyes, és nagy ára lehet -, hogy előbb neellenőrizhetnénk azt.) Az e munkában foglaltak igazságszintje a kalibrációk során 750-nek bizonyult (lásd az A" függeléket), ami kultúránk jelen fejlettségi szintjén szokatlanul magas értéknek számít. Imádkozom, hogy ez már az ígéret részleges valóra válása legyen. Szerzőként abban reménykedem, hogy ez a könyv megszüntetheti a fájdalom, a szenvedés és a kudarc forrásait, és segíthet abban, hogy az emberi tudat valamennyiünkben az öröm szintjére emelkedjen, arra a szintre, amelynek az emberi létélmény alapjául kellene szolgálnia. A könyvben összefoglalt munka 1965 januárjában kezdődött, és 1994 júniusában ért véget. Az anyag jelentős része eredetileg egy doktori disszertációhoz készült. Az ismertetett eredmények független módon, a könyvben részletezett kutatási módszer - a kineziológiai válaszreakció - segítségével születtek. A munka spontán módon, külső információs forrásokra való hivatkozás nélkül fejlődött, a mások által elért eredmények csak később épültek be, hogy intellektuális vonatkoztatási rendszerként szolgáljanak. Következtetéseink nagyobb részét azok a világszerte folyó kutatások is megerősítették, amelyeket az első jelentős, a tudattal foglalkozó konferencián ismertettek, A tudat tudományos megalapozása felé címmel. (Arizonai Egyetem, Egészségtudományi Központ, Tucson, április).' Kutatócsoportjaink a könyvben ismertetett vizsgálati módszerrel minden fejezet, bekezdés és mondat igazságszintjét ellenőrizték. (A tesztek például hibát jeleztek az önmagukat a hírnevük miatt elpusztító hírességek listájában. Amikor alaposan átnéztük a neveket, kiderült, hogy John Lennon nem illik a többiek közé, hiszen őt meggyilkolták. Miután a nevét töröltük, a mondat - s ezzel a bekezdés és az oldal - igazságszintje a fejezet többi részéhez hasonló értékűre nőtt.) A könyv próbaváltozatait eljuttattuk néhány kiválasztott olvasóhoz; egyszerű egészségügyi dolgozók éppúgy voltak köztük, mint államfők, például Mihail Gorbacsov. Néhányuk véleményét a hátsó boritón ismertetjük. Minden egyes személy egyedi módon reagált a téma tárgyalására. (Érdekes megfigyelés: az anyaggal való megismerkedés után a vizsgált személyek pontszáma megnőtt. Ezek szerint az adatokkal történő puszta érintkezés is elegendőnek bizonyult az alanyok tudati szintjének a növeléséhez.) Mivel a munka jelentősége és gyakorlati alkalmazásai igen változatosak, és mert az anyag bármely része úgy fókuszálható és bővíthető tovább, hogy megfeleljen az adott közönség érdeklődésének, egyes részletei tökéletesen alkalmasnak tűntek arra, hogy azokat különféle érdeklődésű csoportok elé tárjuk. 3

4 A szerző az anyag egy részét már előadta 1986-ban, a kaliforniai San Mateóban rendezett, A tudat és a szenvedélybetegségek első nemzetközi konferenciája 2 nyitóbeszédében, s előadásának kivonata meg is jelent a konferencia anyagát összefoglaló, a Brookridge Institute által készített kiadványban (Beyond Addictions, Beyond Boundaries; szerkesztette Shirley Burton és Leo Kiley, 1986) (Addikcíókon és határokon túl).* Az előadás jelentősen kibővített változatát négyórás videofelvétel formájában mutatták be a San Franciscóban 1987-ben megrendezett A tudat és a szenvedélybetegségek második országos konferenciája* című rendezvényen. Az anyag más részei egy, az Egyesült Államokban megjelent videofelvétel-sorozatban is szerepet kaptak: Nagy válságok kezelése; Szív- és koszorúér-problémák; Depresszió; Alkoholizmus; Lelki elsősegély; Az öregedés folyamata; Fájdalom és szenvedés; Testsúly; Aggodalom, félelem és szorongás; Egészség; Betegség; Különleges kapcsolatok; Szexualitás. (Coleman Publishers, Amityville, New York, ). 5 Az itt leírtak bizonyos részleteiről szó esett azokon a háromórás előadásokon, amelyeket öt éven át hetente tartottak az egyik alkohol- és kábitószer-elvonó rehabilitációs központban (Sedona Villa, Camelback Hospitál, )." Mindazonáltal ez az első eset, hogy a tudat anatómiáját a maga teljességében, tiszta formában, a hallgatóság érdekében tett egyszerűsítések és kihagyások nélkül vázolom fel. Bevezetés Minden emberi vállalkozás közös célja az emberi létélmény megértése vagy befolyásolása. Az ember e célból egész sor leíró és elemző tudományágat hozott létre: az erkölcstant, a bölcsészetet, a lélektant és így tovább. Hihetetlenül sok időt és pénzt fordítanak az adatok összegyűjtésére és elemzésére abban a reményben, hogy sikerül előre jelezni az emberi viselkedés irányzatait. E kétségbeesett kutatásban hallgatólagosan benne foglaltatik a várakozás, hogy előbb-utóbb rátalálunk valamiféle végső válaszra". Úgy tűnik, mindig azt hisszük, hogy ha rábukkanunk, ez a válasz" lehetővé teszi majd számunkra az összes gazdasági, közegészségügyi, közbiztonsági és politikai probléma megoldását. Eleddig azonban egyiket sem sikerült megoldanunk. Nem mintha nem lenne elegendő adatunk, hiszen szinte fuldoklunk az adatok tengerében. A gond az, hogy nincsenek megfelelő eszközeink az adatok jelentőségének értelmezéséhez. Még a kérdéseink sem megfelelőek, mivel nem volt eszközünk, amellyel lemérhettük volna kérdéseink helyénvalóságát vagy pontosságát. Az ember mai és örök dilemmája, hogy saját intellektusának termékeit képzeli valóságnak.' Azonban az ilyen mesterséges feltevések csupán egy önkényes észlelési pont alkalmazásának eredményei. A kapott válaszok nem kielégítő volta a kérdező nézőpontjával együtt járó korlátozottság következménye. A kérdés megfogalmazásában vétett legcsekélyebb hiba is többszörösen köszön vissza a kapott válaszban. A megértéshez nem elegendő az adatok puszta tanulmányozása, az adatokat ugyanis a megfelelő összefüggésben kell vizsgálni. Az adatok egészen addig haszontalanok, amíg meg nem tudjuk, hogy mit jelentenek. Jelentésük megismeréséhez pedig nem elég a megfelelő kérdést feltenni, de szükség van a megfelelő eszközökre is, amelyek lehetővé teszik az adatok értelmes, szelektív és leíró jellegű folyamatokkal történő tanulmányozását. Bármennyire igyekeztünk is mélyrehatóan megérteni az emberi viselkedést, annak java része megfejthetetlen maradt számunkra. A megismeréshez kidolgozott rendszereink hatalmasnak és lenyűgözőnek tűnhetnek, ám kialakításuk korlátai miatt végül mégis mindegyik zsákutcába vezetett. Miközben az embert sújtó problémák természetét tanulmányoztuk, nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem állt rendelkezésünkre olyan megbízható kísérleti mérce, amellyel mérni és értelmezni tudtuk volna az ember motivációit és tapasztalatait a történelem során. A filozófia a maga számos ágával úgy törekszik az emberi létélmény megértésére, hogy absztrakciókat alkot, majd feltevéseket tesz arra vonatkozóan, hogy miként állnak azok összhangban valamiféle végső valósággal. A politikai rendszerek a viszonylagos emberi értékekkel kapcsolatos feltevéseken alapulnak, ám nincs semmilyen bizonyítható tényalapjuk. Az erkölcsi rendszerek végső soron önkényes kísérleteknek bizonyulnak arra vontakozóan, hogy az emberi viselkedés rendkívüli összetettségét a jó és a rossz túlságosan is leegyszerűsített kategóriáira redukálják. A tudattalan feltárásával a pszichoanalízis még zavarosabbá tette a helyzetet: a különböző nézőpontok eredményeként a kezelések és a pszichológiai tanok zavarba ejtő sokasága jelent meg. Az ember önmaga megértésére irányuló kísérleteinek e zűrzavara végül olyan jelentéstani ingovánnyá vált, amelyben bizonyos mértékig bármi igaz lehet, amit csak kimondhatunk. Lévén hogy bizonytalanok vagyunk az ok-okozati összefüggések pontos természetét illetően, még a mérhető eredményeket is hajlamosak vagyunk hamis okoknak tulajdonítani. Az összes gondolati rendszer a következő végzetes hibákat rejti magában: 1. a szubjektív és az objektív közti különbségtétel hiányát; 2. az alapkonstrukcióra és a terminológiára jellemző kontextuskorlátozottság figyelmen kívül hagyását; 3. a tudat természetére vonatkozó ismeretek hiányát; és 4. az ok-okozati összefüggések természetének félreismerését. E hibák következményei akkor válnak majd nyilvánvalóvá, ha új szemszögből, új eszközökkel kezdjük feltárni az emberi létélmény fő területeit. A társadalom állandóan arra fordítja erőfeszítéseit, hogy az okozatokat korrigálja, ahelyett, hogy az okokat próbálná kijavítani. Ennek részben az az oka, hogy az emberi tudat fejlődése igen lassan halad. Az emberiség még éppen csak, hogy fellépett a létra legalsó fokára: még az olyan primitív problémákat sem oldottuk meg, mint a világban tapasztalható éhezés. Az emberiség eddigi eredményeiben az a leglenyűgözőbb, hogy azokat szinte vakon, próbálkozások útján, kudarcok és sikerek által sikerült elérni. Ez a véletlenszerű megoldáskeresés 4

5 hihetetlenül bonyolult útvesztőket hozott létre, holott a valódi válaszokra mindig az egyszerűség jellemző. A világegyetem legfőbb alaptörvénye a gazdaságosság. A világegyetem egyetlen kvarkot sem pazarol el: mindnek megvan a célja, s valamennyi részt vesz az egyensúly kialakításában. Nincsenek fölösleges események. Az ember mindaddig nem léphet túl az önmagára vonatkozó tudás hiányán, amíg meg nem tanul a látszólagos okok mögé nézni. Történelmünkből tudjuk, hogy a válaszok sohasem a világban található okok" feltárásából születnek. Azokat a körülményeket kell feltárni, amelyek a látszólagos okok mögött húzódnak meg; és ezek a körülmények csakis az ember tudatában léteznek. Egyetlen problémára sem található végleges megoldás úgy, hogy eseménysorokat különítünk el, majd rájuk vetítjük az ok-okozati összefüggés" képzetét. A megfigyelhető világban nincsenek okok. Amint azt bizonyítani fogjuk, a megfigyelhető világ az okozatok világa. S hogy mik az ember kilátásai? Lehetséges volna, hogy a társadalom kaotikus alrendszerei miatt olyan, mint egy elszabadult csatahajó, amely eleve pusztulásra ítéltetett? A társadalomnak a jövővel kapcsolatos rossz előérzete mögött ez a perspektíva áll. A nemzetközi közvélemény-kutatások szerint a világon mindenütt nagymértékű a boldogtalanság, még a legfejlettebb országokban is. 2 Míg a többség beletörődőén a pesszimista szemléletet választja, s egy jobb túlvilági" életért fohászkodik, addig az utópisztikus jövő megpillantására képes kisszámú látnók nem tudja megmondani, milyen eszközökkel érhetnénk el a jobb jövő megvalósulását. A társadalomnak az eszközök meglátóira van szüksége, nem pedig a célok megálmodóira. Ha rendelkezésünkre állnak az eszközök, a célok úgyis feltárulnak előttünk. Alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy azért nehéz megtalálnunk a hatékony eszközöket, mert képtelenek vagyunk különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. Eddig még nem született olyan rendszer, amely módszert kínált volna az erőteljes és hatékony megoldásoknak a gyenge és hatástalan megoldásoktól való elkülönítésére. Sőt még értékelési rendszereink is eredendően alkalmatlanok a dolgok valós megítélésére. A társadalom választásait az esetek többségében a célszerűség, a statisztikai hibák, az érzelem, a politika vagy a sajtó részéről megnyilvánuló nyomás, személyes előítélet és hagyományos érdek határozza meg. A bolygó valamennyi lakójának életét befolyásoló létfontosságú döntések születnek olyan körülmények között, amelyek szinte garantálják a kudarcot. Tekintettel arra, hogy a társadalmaknak nincs kellő valóságalapjuk a hatékony problémamegoldások kidolgozására, újra meg újra visszatérnek az erő alkalmazásához (például törvények, adózás, háború, szabályok, előírások formájában), ami ráadásul rendkívül költséges, ahelyett hogy a sokkal gazdaságosabb ERŐT alkalmaznák. Az ember két alapvető képessége, az értelem és az érzelem eredendően megbízhatatlanok; ezt bizonyítja a hajszálon múló egyéni és kollektív túlélések történelmi sorozata is. Noha cselekedeteinket az értelmünknek tulajdonítjuk, az ember elsődlegesen mintafelismerés alapján működik. Az adatok logikus elrendezése főként arra szolgál, hogy javítsa a mintafelismerő rendszert, amely azután igazsággá" válik. 3 Valójában azonban soha semmi sem igaz", legfeljebb bizonyos körülmények között, és akkor is csak egy bizonyos - jellemzően meg nem nevezett - nézőpontból. Ennek eredményeként a gondolkodó ember arra a következetésre jut, hogy minden problémájának forrása a tudás" nehézsége. Az elme végül elérkezik az ismeretelmélethez, a filozófia azon ágához, amely azt vizsgálja, hogyan és milyen mértékben tudhat az ember bármit is. Az efféle filozófiaivizsgálódások igen elmélyültnek vagy éppen teljességgel lényegtelennek tűnhetnek, de az általuk felvetett kérdések az emberi létélményben mindenképpen központi szerepet játszanak. Bárhol kezdjük is el az emberi tudás tanulmányozását, végül mindig a tudatosság jelenségénél és az emberi tudat természeténél kötünk ki. Legvégül pedig ugyanarra a felismerésre jutunk: az ember állapotának bárminemű továbbfejlesztéséhez olyan ellenőrizhető megismerési alap kell, amelyben nyugodtan megbízhatunk. Az ember fejlődése előtt álló fő akadály eszerint a tudat természetére vonatkozó ismeret hiánya. Ha magunkba nézünk és megvizsgáljuk az elménkben pillanatról pillanatra zajló folyamatokat, hamarosan ráébredünk, hogy az elme sokkal gyorsabban működik, mint ahogy azt beismerné. Nyilvánvaló lesz, hogy az elképzelés, miszerint cselekedeteink átgondolt döntéseken alapulnak nem más, mint nagyszabású önámítás. A döntéshozatal a tudat feladata; az elme hihetetlen sebességgel hoz döntéseket sok millió részadat, valamint azok összefüggései és kivetítései alapján oly módon, amely messze meghaladja a tudatos felfogást. Ez egyfajta globális működés, amit a nemlineáris dinamika új tudományában attraktoroknak nevezett energiaminták határoznak meg. 4 A tudat pillanatról pillanatra, automatikusan választja ki azt, amit a legjobbnak ítél; ez ugyanis az egyetlen működés, amelyre képes. A konkrét adatokhoz rendelt relatív súlyt és értéket az uralkodó attraktormintázat határozza meg, amely az egyénben vagy elmék egy csoportjában közösen hat. E minták azonosíthatók, leírhatók és kalibrálhatok, s az így nyert információk alapján teljesen újszerű kép rajzolódik ki az emberi viselkedésről, a történelemről és az emberiség sorsáról. Ez a könyv - 20 évi megfeszített kutatómunka és több millió kalibráció eredménye - bárki számára hozzáférhetővé teheti ezt a tudást. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez a felismerés a tudat élettana, az emberi idegrendszer működése és a világegyetem fizikája közötti szerencsés kapcsolatból fakad: jusson csak eszünkbe, hogy mi magunk is egy olyan világegyetem részei vagyunk, amelyben minden mindennel kapcsolatban áll, s amelynek így - legalábbis elméletileg - minden titka hozzáférhető számunkra, ha tudjuk, hol és hogyan keressük. Felemelheti-e magát az ember a saját hajánál fogva? Miért ne? Csak meg kell növelnie a rá ható felhajtóerőt, s erőlködés nélkül fog egy magasabb állapotba emelkedni. Az erő nem képes erre; az ERŐ azonban nemcsak képes rá, hanem folyamatosan meg is teszi. Az ember azt képzeli, hogy olyan erők révén él, amelyeket irányítani tud. Valójában azonban egy ismeretlen forrásból fakadó ERŐ határozza meg az életét, amelyet egyáltalán nem irányíthat. Az ERŐ ugyanis könnyed, láthatatlan, s létezését sokáig még csak nem is gyanítottuk. Az erőt érzékeken keresztül tapasztaljuk 5

6 meg, az ERŐ azonban csak belső tudatosságon keresztül ismerhető fel. Az embert jelen állapotában mozgásképtelenné teszi, hogy hihetetlen EREJŰ attraktor jellegű energiamintázatokhoz igazodik, amelyeket ugyanakkor - nem tudatosan - ő maga hoz mozgásba. Pillanatról pillantra haladva - fejlődésének ebben a szakaszában megrekedve - lebeg, hiszen az erő energiái megkötik, az ERŐ energiái pedig előrehajtják. Az egyén olyan, mint a tudat tengerén úszó parafa dugó: nem tudja, hol van, honnan jött és merre tart, s azt sem tudja, mire való ez az egész. A talányok végtelen útvesztőjében bolyongó ember évszázadról évszázadra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, s ez ugyanígy fog folytatódni, hacsak tudata nem tesz egy minőségi ugrást. Az összefüggések és a megértés ilyen hirtelen kitágulásának egyik jele a bensőségesen megtapasztalt megkönnyebbülés, öröm és áhítat. Mindazok, akik átélték már ezt az élményt, úgy érzik, hogy igen becses ajándékot kaptak a mindenségtől. A tényeket csak erőfeszítések révén lehet összegyűjteni, az igazság azonban erőlködés nélkül tárul fel. 6 E könyv segítségével remélhetőleg az olvasó is megértheti és előkészítheti személyes megvilágosodásának körülményeit, aminél nagyszerűbb kaland egyszerűen elképzelhetetlen. dr. Dávid R. Hawkins The Institute for Advanced Theoreticat Research Sedona, Arizona, 1995 II. fejezet Történet és módszertan E könyv tartalma 20 év azon kutatásain alapul, amelyek keretében több millió kalibrációt végeztünk el a legkülönfélébb korú, személyiségtípusú és hátterű tesztalanyok ezrein. A kutatás klinikai módszerű, ezért széles körű gyakorlati jelentőséggel bír. Mivel a vizsgálati módszer az emberi kifejezési formák bármelyikére alkalmazható, sikeresen kalibráltunk különböző irodalmi, építészeti és művészeti alkotásokkal, tudományokkal, nagyjelentőségű eseményekkel és az emberi relációk bonyolult szövevényével kapcsolatban is. Az adatok meghatározásához alkalmazott vizsgálati halmaz minden idők emberi létélményeinek összességét foglalja magában. A vizsgálati alanyok köre a világ által mentálisan teljesen normálisnak nevezettől a súlyosan beteg pszichiátriai páciensekig terjedt. A teszteket Kanadában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Dél-Amerikában, valamint Észak-Európában és a Távol-Keleten végeztük. Az alanyok állampolgárság, etnikai hovatartozás és vallás tekintetében igen sokfélék voltak, gyermekek éppúgy akadtak köztük, mint 90 év feletti aggastyánok, s testi és érzelmi egészségük is igen változatos volt. Az alanyokat egyenként és csoportosan is vizsgálta számos különböző tesztelő, illetve tesztelőcsoport. Az eredmények minden esetben azonosak és tökéletesen ismételhetőek voltak, s így teljesítették a tudományos módszerekkel szemben támasztott legfőbb alapkövetelményt: a teljes kísérleti ismételhetőséget.' Az alanyokat véletlenszerűen választottuk ki, majd különböző fizikai és viselkedési környezetekben teszteltük őket: hegytetőn és tengerparton, születésnapi ünnepségeken és a mindennapi munka során, örömteli és szomorú pillanatokban. Az eltérő körülményeknek azonban semmilyen hatásuk sem volt a teszteredményekre, amelyek a külső tényezőktől függetlenül tökéletesen egységesnek bizonyultak; egyedül a vizsgálati módszer változtatása okozott eltéréseket. E tényező igen nagy jelentősége miatt a későbbiekben részletesen ismertetjük a vizsgálati módszert. Történeti háttér 1971-ben három fizioterápiával foglalkozó szakember nagy horderejű tanulmányt tett közzé az izomtesztelésről. 2 A detroiti (Michigan állambeli) dr. George Goodheart saját klinikai gyakorlatában igen alaposan tanulmányozta az izomtesztelési módszereket, s úttörő jellegű felfedezést tett, miszerint minden egyes izom erőssége vagy gyengesége összefügg egy bizonyos, az adott izomnak megfelelő szerv egészségével, illetve betegségével. 3 Azt is megállapította, hogy az egyes izmok összeköttetésben állnak egy-egy akupunktúrás meridiánnal, s eredményeit párhuzamba állította az orvos Félix Mann-nak az akupunktúrás meridiánok orvosi jelentőségére vonatkozó megállapításaival.' ban Goodheart alkalmazott kineziológiáról szóló könyve már a tizenkettedik kiadásnál tartott. Ekkor kezdte oktatni a módszert munkatársainak, emellett havonta jelentetett meg a kutatásait bemutató videokazettákat. Hamarosan mások is foglalkozni kezdtek a témával, így jött létre az International College of Kinesiology (Nemzetközi Kineziológiai Főiskola), amelynek tagjai közül sokan részt vettek az Academy of Preventive Medicine (Megelőző Gyógyászati Akadémia) munkájában is. A szakterület fejlődéséről részletes leírás látott napvilágot Dávid Walther 1976-ban megjelent, alkalmazott kineziológiáról szóló átfogó művében. 5 Kezdetben a kineziológia legmegdöbbentőbb megállapítása az volt, hogy az izmok azonnal elgyengülnek, amint a testet ártalmas ingerek érik. Ha például egy funkcionális hipoglikémiás (alacsony vércukorszintű) páciens nyelvére cukrot tesznek, a - jelzőizomként leggyakrabban használt - deltaízom azonnal elgyengül. Azok az anyagok viszont, amelyek jót tesznek a szervezetnek, azonnali izomerősödést váltanak ki. Mivel valamely izom gyengesége az izomnak megfelelő szervben lezajló kóros folyamatokra utal (amit az akupunktúrás, de a fizikális és laboratóriumi vizsgálat is alátámaszt), a módszer rendkívül hasznos eszköz lett az orvosok számára a betegségek felderítéséhez. Szakemberek ezrei kezdték használni, így gyorsan gyűltek az adatok, amelyek azt bizonyították, hogy a kineziológia fontos és megbízható diagnosztikai eljárás, amelynek segítségével a páciensnek a kezelésre adott reakciója is figyelemmel kisérhető. 6

7 A módszert számos szakterületen alkalmazták, és bár a hivatalos" orvostudomány soha nem fogadta el, a holisztikus szemléletű orvosok széles körben alkalmazták és alkalmazzák ma is. Az ilyen orvosok egyike dr. John Diamond pszichiáter, aki páciensei diagnosztizálásához és kezeléséhez használja a kineziológiai. A módszer ezen újszerű alkalmazásának a viselkedési kineziológia" nevet adta. 6 Miközben a többi szakember azt vizsgálta, hogyan alkalmazható a kineziológia a különböző allergiák, táplálkozási rendellenességek és gyógyszerhatások kimutatására, dr. Diamond ugyanezen módszerrel azt kezdte tanulmányozni, mennyire lehet kedvező vagy káros hatása egy sor különböző pszichológiai ingernek, például a művészeteknek, a zenének, az arckifejezéseknek, a hangmodulációnak, valamint az érzelmi stressznek. Kiváló tanár volt, előadásain több ezer szakember vett részt, akik azután megújult érdeklődéssel és kíváncsisággal folytatták tovább praxisukat, a módszer különböző alkalmazási lehetőségeit kutatva. A módszer amellett, hogy széles körben alkalmazható, gyors és egyszerű, az eredmény tekintetében egyértelmű, valamint - az összes kutató által alátámasztottan - tökéletesen megismételhető. A mesterséges édesítőszerpéldául minden vizsgálati alanynál gyenge tesztválaszt eredményezett függetlenül attól, hogy a nyelvre tették, csomagolásával együtt a napfonathoz (köldökcsakrához) szorították, vagy olyan borítékba rejtve mutatták fel, amelynek tartalmát sem az alany, sem a tesztelő személy nem ismerte. Rendkívül érdekes és lenyűgöző volt, hogy a test akkor is reagált, amikor a szóban forgó dologról az elme semmit sem tudott. Ezt a módszer használóinak nagy része maga is ellenőrizte, mégpedig úgy, hogy különböző anyagokat tettek egyszerű, számozott borítékokba, majd egy, a borítékok tartalmát nem ismerő személyt megkértek, hogy végezze el a vizsgálatot egy harmadik személyen. A megdöbbentő következtetés tehát nyilvánvalóvá vált: a test még akkor is pontosan reagál, ha az elme tudatlan". A teszt megbízhatósága újra és újra megdöbbentette a közvéleményt és a pácienseket, sőt magukat az orvosokat is. E könyv szerzője például az előadókörútjai során a hallgatóság ezer tagja között 500 mesterséges édesítőszert és 500 szerves eredetű C-vitamint tartalmazó, teljesen egyforma külsejű borítékot osztott szét. Ezután a párba állított résztvevők egymáson végezték el a tesztet. Amikor végül felbontották a borítékokat, a közönség örömmel és döbbenten állapította meg, hogy a mesterséges édesítőszerre mindenki elgyengüléssel reagált, a C- vitaminra viszont izomerősödéssel. Ezek az egyszerű bemutatók sok ezer amerikai család táplálkozási szokásait változtatták meg. Az 1970-es évek elején az orvosok (kiváltképp a pszichiáterek) általában nevetségesnek tartották a gondolatot, hogy a táplálkozásnak komoly köze lehet az egészséghez, azon belül is főképp az érzelmi egészséghez és az agyműködéshez. A Nobel-díjas Linus Paulinggal közösen írt Orthomolecular Psychiatry (Ortomolekuláris pszichiátria) című könyvünk az orvostársadalmat kivéve kedvező fogadtatásra talált a legkülönfélébb olvasói körökben. 7 (Érdekes módon most - 20 évvel később - a könyvünkben ismertetett elképzelések már nélkülözhetetlenek az elmebetegségek korszerű kezeléséhez...) A könyv fő mondanivalója az, hogy a súlyos elmebetegségek, mint a pszichózisok, valamint az olyan, kevésbé súlyos rendellenességek, mint az érzelmi zavarok, genetikai alapon alakulnak ki az agy rendellenes biokémiai folyamatai miatt, és ezt a molekuláris okot molekuláris szinten korrigálhatjuk is. A mániás depresszióra, a skizofréniára, az alkoholbetegségre és a depresszióra tehát a gyógyszereken kívül a táplálkozás megváltoztatásával is lehet hatni. A könyv megjelenésekor, 1973-ban, a pszichiáter-társadalom még mindig a pszichoanalízis mindenhatóságát hirdette; a műben leírtakat leginkább csak a holisztikus módszereket alkalmazó szakemberek fogadták el. Az általunk javasolt kezelési módszereket és az eredményeket gyakran a kineziológia segítségével ellenőriztük. Klinikai szempontból azonban a legnagyobb és legmaradandóbb hatású dr. Diamond azon munkája volt, amellyel bemutatta, hogy a test azonnal elgyengül az egészségtelen érzelmi attitűdök vagy a szellemi stressz hatására. Az izomválasz-tesztelési technika általa tovább finomított - és a szakorvosok többsége által ma használt - változatát több mint 15 éven át alkalmaztuk mi is. Az orvosok, de más kutatók is arra a megállapításra jutottak, hogy a tesztválasz teljesen független a vizsgálati alany hitétől, intellektuális beállítottságától, értelmétől és logikájától. Arra is felfigyeltek, hogy az alany izmát elgyengítő tesztválasszal egy időben az agyféltekék működésének összhangjában is zavar mutatkozik. 8 A tesztmódszer Két személyre van szükség. Egyikük (az alany) vízszintesen oldalra nyújtja a karját. A másik (a tesztelő) két ujjal lefelé nyomja a kinyújtott kar csuklóját, s közben arra szólítja fel az alanyt, hogy tartson ellen ( Tarts/tartson ellen!"). Az alany ekkor minden erejével megpróbál ellenállni a lefelé irányuló nyomásnak. Ennyi az egész. Bármelyik fél állíthat valamit, s miközben az alany a kijelentést elméjében tartja, a tesztelő lefelé irányuló nyomással ellenőrzi az alany karjának erejét. Ha az állítás negatív vagy hamis, illetve ha kalibrációjának értéke 200 alatti (lásd III. fejezetben: Tudattérkép), az alany izma elgyengül. Ha a válasz igen vagy értéke 200 fölötti, akkor az izom erősnek" bizonyul. Próbaképpen az alany tesztelés közben maga elé képzelheti mondjuk Ábrahám Lincoln képét, aztán ennek ellenpéldájaként Adolf Hitlerét. Az előbbire erős, az utóbbira gyenge izomválaszt fog adni. Ugyanez a hatás váltható ki, ha egy szeretett személyt képzel maga elé, majd pedig olyasvalakit, akit gyűlöl, akitől fél, vagy akire komolyan neheztel. Miután sikerült kidolgozni egy numerikus skálát - erről még bőven lesz szó -, a kalibráláshoz az is elég, ha kijelentő állításokkal behatároljuk az adott dolog (pl. könyv, szervezet, személy indítéka) 100-as helyiértékét 7

8 (például Ez a valami 100 fölötti" vagy 200 fölötti".) egészen addig, amíg negatív izomválaszt (elgyengülést) nem tapasztalunk. A kalibráció ezután tovább pontosítható: 220 fölötti?" (225?, 230?,...) A tesztelő és az alany bármikor szerepet cserélhet, az eredmény ugyanaz lesz. Ha valaki egyszer elsajátította a módszert, akkor használhatja vállalatok, filmek, személyek, történelmi események értékelésére éppúgy, mint az élet pillanatnyi nehézségeinek diagnosztizálására". Amint azt az olvasó is bizonyára megfigyelte, a vizsgálati módszer lényege, hogy egy kijelentő módú állítás igaz vagy hamis voltát ellenőrzik az izomteszttel. Ha a kérdést nem ilyen formában tették fel, a válasz megbízhatatlan lesz. Nem kaphatók megbízható eredmények a jövőre vonatkozó kérdésekre sem, csak a meglévő, illetve megtörtént körülményekre és eseményekre vonatkozóan várhatók helytálló válaszok. Igen fontos, hogy az eljárás során a résztvevők megőrizzék személytelen hozzáállásukat, nehogy negatív vagy pozitív érzelmeket közvetítsenek! A pontosság tovább növelhető, ha az alany behunyja a szemét. A háttérben ne szóljon zene! A teszt megtévesztőén egyszerű volta miatt célszerű, ha a tesztelő először maga is meggyőződik a módszer pontosságáról. A válaszok keresztkérdésekkel ellenőrizhetők. Aki már ismeri a módszert, találhat olyan trükköket, amelyekkel meggyőződhet a teszt megbízhatósága felől. 9 Hamarosan kiderül, hogy minden alanynál ugyanazok a reakciók észlelhetők; hogy egyáltalán nem kell ismerni a szóban forgó kérdést; és hogy a válasz mindig független lesz az alanynak az adott kérdésre vonatkozó személyes véleményétől. Igen hasznosnak bizonyult, ha a kérdések feltevése előtt a következő állítást is teszteltük: Feltehetem ezt a kérdést." Ez lényegében olyan, mint a bejelentkezés kérése egy számítógép-terminálon: a válasz olykor nem" lesz. Ez azt jelzi, hogy az adott kérdéssel nem szabad tovább foglalkozni, vagy meg kell próbálni feltárni a nemleges válasz okát. Lehetséges, hogy a kérdező számára az adott pillanatban lelki zavart okozna a válasz megtudása vagy annak mögöttes jelentése. 10 E kísérlet során a tesztalanyoktól azt kértük, hogy összpontosítsanak egy meghatározott gondolatra, érzésre, hozzáállásra, emlékre, kapcsolatra vagy életkörülményre. A tesztet gyakran nagy csoportokban végeztük, s a bemutatókon először megtapasztaltattuk a jelenséget oly módon, hogy a csukott szemű alanyokat arra kértük, hogy idézzenek fel egy olyan emléket, amikor haragosak, idegesek, féltékenyek, levertek, bűntudatosak vagy ijedtek voltak. Ebben az esetben minden alany izma elgyengült. Ezután azt kértük, képzeljenek maguk elé valakit, akit szeretnek, vagy egy örömteli élethelyzetet; ekkor mindannyian erős tesztválasszal reagáltak. A közönség soraiban ilyenkor általában meglepett mormogás futott végig, ahogy a jelenlevők belegondoltak, mivel is járhat az, amit az imént megtapasztaltak. A következő lépésben azt demonstráltuk, hogy elég egy anyag képét felidézni az elmében, s már az is ugyanolyan reakciót vált ki, mintha az adott anyag érintkezésbe került volna a testtel. Példaként felmutattunk egy rovarirtó szerekkel kezelt almát, és arra kértük a közönséget, hogy azt nézzék, miközben tesztelik őket: valamennyiük izma elgyengült. Ezután felmutattunk egy szennyező anyagoktól mentes bioalmát", s ahogy a közönség arra összpontosította a figyelmét, valamennyien az erős tesztválaszt adták. Mivel a közönségből előzőleg senki sem tudta, melyik almát milyen hatás érte, sőt még azt sem tudták, hogy efféle teszt következik, e bemutatóval mindenki számára meggyőzően szemléltettük a módszer megbízhatóságát." Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek különböző módon dolgozzák fel tapasztalataikat: egyesek elsősorban az érzéseikre hagyatkoznak, mások inkább a hallásukra, megint mások pedig a látásukra. Éppen ezért teszteléskor egy személlyel, helyzettel vagy élménnyel kapcsolatban kerülni kell az oly módon megfogalmazott kérdéseket, mint: Mit érzel X. Y. vagy...helyzet vagy...esemény vonatkozásában?"; vagy Hogy hangzik számodra?" vagy Hogyan látod?" Ha a kérdező azt mondja: Képzeld magad elé ezt a helyzetet (személyt, helyet, dolgot vagy érzést)", az alany általában ösztönösen kiválasztja az élmény feldolgozásához neki leginkább megfelelő érzékelési csatornát. Néha az alanyok - talán öntudatlanul - úgy próbálják álcázni saját reakciójukat, hogy nem a számukra legmegszokottabb élményfeldolgozási módot választják, s hamis választ adnak. Ha a tesztelő ilyen választ kap, a kérdést más megfogalmazásban kell feltennie. Az olyan páciens például, aki bűntudatot érez az anyjával szemben érzett haragja miatt, anyja képét maga elé képzelve erős tesztválaszt ad. Ha azonban a tesztelő ekkor más megfogalmazást választ, és azt kéri az alanytól, hogy képzelje maga elé az anyja iránti pillanatnyi érzelmeit, az illető karja azonnal elgyengül. A tesztek pontossága egyéb óvintézkedésekkel még tovább növelhető: le kell például venni a szemüvegeket - különösen a fémkereteseket -, és a kalapokat, ugyanis a fejtetőre helyezett szintetikus anyagok mindenkit elgyengítenek! A tesztelt karon ne legyen ékszer, sem - ez különösen fontos - kvarcóra! Rendellenes válasz esetén tovább kell kutatni, hogy mi okozza azt; lehetséges például, hogy a tesztelő olyan illatszert használ, amelyre az alany rosszul reagál, és így hamis, negatív válaszokat ad. Ha a tesztelő úgy érzi, hogy többszöri próbálkozás ellenére sem sikerül pontos választ kapnia, ellenőrizni kell, milyen hatást gyakorol a hangja más vizsgálati alanyokra, mert előfordulhat, hogy egyes tesztelő személyek annyi negatív érzelmet visznek hangjukba, hogy azzal befolyásolják az eredményeket. Paradox (fordított) reakció esetén figyelembe kell venni a vizsgált emlék vagy kép időbeliségét is. Ha az alany egy adott személy és a vele való kapcsolata képét idézi fel magában, a válasz attól is függeni fog, hogy a felidézett emlék, illetve kép milyen időszakból származik. Ha például valaki a bátyjával való gyermekkori viszonyát idézi fel, lehet, hogy másként fog reagálni, mintha ugyanezen kapcsolat mai állapotát idézné fel. A kérdéseket ezért mindig igen pontosan le kell szűkíteni. Az ellentmondó teszteredmények egy másik lehetséges oka lehet, ha az alany olyan fizikai állapotban van, amely a csecsemőmirigy működésének valamilyen igen erős, negatív energiamező okozta elfojtásából, illetve 8

9 stresszből eredeztethető. A csecsemőmirigy a test akupunktúrás energiarendszerének a vezérlőközpontja, s ha ennek a szervnek az energiaszintje alacsony, a teszteredmények kiszámíthatatlanná válnak. Ez néhány másodperc alatt könnyen orvosolható a csecsemőmirigy-ütögetés" nevű egyszerű eljárással, amit dr. John Diamond talált ki. A csecsemőmirigy a szegycsont felső része mögött helyezkedik el. Ütögessük ritmikusan ezt a területet ökölbe szorított kézzel néhány másodpercen át, közben mosolyogjunk, és gondoljunk olyasvalakire, akit szeretünk! Minden ütésnél mondjuk azt: ha-ha-ha"! Az újratesztelés kimutatja, hogy a csecsemőmirigy dominanciája helyreállt-e, amennyiben az eredmények ismét korrektek lesznek. 15 A tesztmódszer használata e kutatásban Az imént ismertetett teszteljárást eredetileg dr. Diamond javasolta Behavioral Kinesiology (Viselkedési kineziológia) című könyvében. Mi csak egyetlen módosítást végeztünk: a válaszokat egy logaritmikus skálára vetítettük, hogy kalibrálni tudjuk a különböző attitűdök, gondolatok, érzések, helyzetek és kapcsolatok viszonylagos erejét. Gyors módszerről lévén szó - a teszt általában alig 10 másodpercet vesz igénybe -, rövid idő alatt igen nagy adatmennyiség dolgozható fel. A vizsgálati alanyoktól spontán módon nyert numerikus skálán az értékek a puszta fizikai létnek megfelelő 1-estől a szokványos tudatosság csúcsát jelentő 600-asig terjednek, majd azon túl 1000-ig, amely a megvilágosodottságnak már különösen magas szintje. Az egyszerű igen-nem válaszok határozzák meg az adott téma kalibrációját. Például: Ha az egyszerű létezés értéke 1, akkor a szeretet ereje nagyobb, mint 200?" (Az alany erős tesztválaszt ad, ami igenlő választ jelent.) A szeretet 300 fölött van?" (Az izomválasz továbbra is erős.) A szeretet 400 fölött van?" (Az izomválasz még mindig erős.) A szeretet ereje 500 vagy még nagyobb?" (Az izom válasz erős maradt.) A szeretet értékét végül 500-on kalibráltuk, és ez az érték megismételhető volt, függetlenül attól, hogy hány alanyon vizsgáltuk. Számos, ismételt vizsgálat eredményeként - melyek során egy tesztelő, illetve tesztelők csoportjai vizsgáltak egy-egy alanyt, illetve alanyok csoportjait - egy következetes skála rajzolódott ki, amelynek jól megfeleltethetőek az emberi létélmény, a történelem, a közvélemény, a pszichológia, a szociológia, a pszichoanalízis, a filozófia és az orvostudomány eredményei. A skála hasonlóan jól korrelál az örök filozófiában leirt tudati rétegekkel is. 16 A tesztelőnek óvatosnak kell lennie, s tudnia kell, hogy a kérdésekre érkező válaszok némelyike az alany számára zavarba ejtő lehet. A módszer nem alkalmazható felelőtlenül, és az alanynak mindenképpen hajlandónak kell lennie a vizsgálatban való részvételre. Sohasem használható konfrontációs technikaként! Klinikai környezetben az alanynak sohasem tesznek fel személyes jellegű kérdéseket, hacsak nem valamilyen terápiás cél eléréséről van szó. Olyan kérdés azonban feltehető, amely eleve kizárja az alany személyes érintettségét, így az adott személy pusztán jelzőeszközként fog működni a kalibrációban. A tesztválasz független az alany testi erejétől. Az izmos sportolók gyakran teljesen megdöbbennek, amikor valamilyen ártalmas inger hatására ugyanúgy elgyengülnek, mint akárki más. Legyen bár a tesztelő törékeny, alig 45 kg testsúlyú hölgy, az alany pedig 90 kg feletti súlyemelő, a teszt eredményét ez cseppet sem fogja befolyásolni: a hölgy két ujjal könnyedén lenyomhatja a férfi erős karját. III. fejezet Teszteredmények és értelmezésük E munka a tudati energiamezők gyakorlati célú feltérképezésére törekszik, hogy körvonalazza az emberi lét egy eddig ismeretlen területének kiterjedését és általános földrajzát". Az érthetőség kedvéért a különböző energiamezőkre kapott számszerű értékeket könnyen kezelhető, összehasonlító értékekre kerekítettük. Ha megvizsgáljuk a Tudattérképet, nyilvánvalóvá válik, hogy a kalibrált szintek a tudat konkrét folyamatainak felelnek meg: érzelmeknek, észleléseknek vagy hozzáállásoknak, világnézeteknek és spirituális hiteknek. Elegendő hely birtokában e térképen akár az emberi viselkedés valamennyi területét feltüntethetnénk. A kutatási eredmények mindenütt megerősítették egymást; s minél részletesebb és kiterjedtebb volt a vizsgálat, a megerősítés annál nagyobb mértékűnek bizonyult. A tudat skáláján a kritikus pont nagyjából 200-nál található, amely szintre az egyenesség és a bátorság jellemző. E kalibrációs szint alatti bármilyen hozzáállásra, gondolatra, érzésre, képzettársításra, entitásra vagy történelmi személyre való gondolás elgyengíti a vizsgált alanyt. Az ennél magasabb kalibrációjú attitűdök, gondolatok, érzések, entitások vagy történelmi személyiségek hatására viszont erős tesztválasz várható. A 200-as érték tehát az egyensúlyi pont a gyenge és az ERŐS attraktorok, a negatív és a pozitív hatások között. A 200 alatti szinteken az elsődleges késztetés az életben maradás, bár a skála legalján, a reménytelenség és a depresszió zónájában még ez az indíték is hiányzik. A valamivel magasabban lévő félelemés haragszintekre az egocentrikus impulzusok jellemzők, amelyek a személyes lét fenntartására irányuló késztetésből fakadnak. A büszkeség szintjén ez a törekvés már más személyek életben maradását is magában foglalhatja. A negatív és a pozitív hatások közti választóvonalat átlépve, a bátorság szintjétől kezdve egyre fontosabbá válik mások jóléte. Az 500-as szintnél már mások boldogsága a fő motiváló erő. Nem sokkal 600 alatt már az énre és a másokra is kiterjedő spirituális tudatosság kerül előtérbe, 600 fölött pedig az emberiség java és a megvilágosodás keresése a fő cél. 700 és 1000 között az illető személy az egész életét az emberiség megváltásának szenteli. 9

10 A Tudattérkép ismertetése Ha alaposabban eltűnődünk e térképen, akkor mélyreható változások idéződhetnek elő az élet különböző megnyilvánulásai iránti empátiánkban. A látszólag kevésbé erényes" érzelmi hozzáállásokat megvizsgálva rájövünk, hogy azok nem jók vagy rosszak; a moralizáló megítélés végső soron csupán nézőpont kérdése. Azt láthatjuk például, hogy már az is sokkal jobban lesz, aki az igen alacsony (75-ös) energiaszintű bánatról a harag szintjére emelkedik, annak ellenére, hogy az is csak 150-es értékű. A harag ugyan pusztító érzelem és még mindig elég alacsony szintű tudati állapot, a fásultság azonban nem csak egyéneket, hanem egész szubkultúrákat is legyűrhet, amint azt a történelem is bizonyítja. Ha a reményét vesztett személy továbbfejlődik odáig, hogy valami jobbat akarjon (vágyakozás, 125), majd a harag (150) energiáját felhasználva továbblép a büszkeségre (175), onnan képes lehet feljutni a bátorság 200-as értékű szintjére, s még ennél tovább is folytathatja saját maga és közössége körülményeinek jobbítását. Ilyesmi persze a magasabb szinteken is lehetséges. Ha például valaki teljesen hozzászokik a feltétel nélküli szeretet állapotához, semmit sem lesz képes elfogadni, ami annál kevesebb. S ahogy az adott személy tudata tovább fejlődik, a folyamat önfenntartó és önkiigazitó lesz, így az önfejlesztés életmóddá válik. Ez a jelenség gyakran figyelhető meg a 12 lépésesönsegítő csoportok' tagjainál, akik kitartóan dolgoznak az olyan negatív attitűdök leküzdéséért, mint az önsajnálat vagy az intolerancia. A tudati skála alsóbb szintjein állók ugyanakkor teljesen elfogadhatónak találhatják ezeket az attitűdöket, sőt védelmezhetik is azokat. A történelem során a világ nagy spirituális tanításai mindig is sokat foglalkoztak azon módszerekkel, amelyek lehetővé teszik a följebb lépést ezeken a tudati szinteken. Általában arra is utaltak - vagy konkrétan ki is jelentették -, hogy e létrán" csak kemény munkával lehet feljebb jutni; a sikerhez olyan tanító vagy legalább olyan tanítás kell, amely konkrét utasításokkal és ösztönzéssel látja el a próbálkozót, aki egyébként elkeseredne amiatt, hogy segítség nélkül nem képes elérni a célját. Remélhetőleg a mi kis táblázatunk is segíteni fog eme igazán nagyszerű emberi vállalkozásban. 10

11 A rendszer elsajátításának az ismeretelméletre tett hatása nem feltűnő, mindazonáltal igen messzire nyúló lehet; az eredmények gyakorlati alkalmazásra is találhatnak a sportban, a gyógyászatban, a pszichiátriában, a pszichológiában, a személyes kapcsolatokban és a boldogság keresésében. A Tudattérképen való elmélkedés például átformálhatja az ok-okozati viszonyra vonatkozó nézeteinket. Ahogy az egyén tudati szintjével együtt az észlelés is fejlődik, nyilvánvalóvá válik, hogy amit a világ az okok birodalmának nevez, valójában az okozatok birodalma. Ha a megfigyelő vállalja a felelősséget saját észleléseiért, képes lehet felülemelkedni az áldozat szerepén, s megérteni, hogy a világon semminek sincs hatalma fölötte. Nem az események határozzák meg, hogy azok pozitív vagy negatív hatással lesznek-e az egyén életére, s hogy az illető azokat lehetőségként vagy inkább stresszként éli-e meg; nem, a mi szempontunkból az számít, hogy az egyén hogyan reagál az ilyen eseményekre, miként viszonyul hozzájuk. A pszichológiai stressz egy olyan állapot velejárója, amelynek ellenállunk, vagy amelyből menekülni próbálunk. Egy állapot azonban önmagában semmire sem képes. Semmi sem képes stresszt teremteni". Az egyik személy vérnyomását megemelő hangos zene a másik számára kifejezetten élvezetes lehet. A válás óriási megrázkódtatást jelent annak, aki nem akarja, ám felszabadító olyasvalaki számára, aki viszont vágyik rá. A Tudattérkép új fényt vet a történelmi folyamatokra is. E könyv szempontjából a legfontosabb az erő és az ERŐ közötti különbségtétel. Vizsgáljunk meg példának okáért egy történelmi korszakot, mondjuk az indiai brit gyarmati uralom végét. Ha kalibráljuk a Brit Birodalom korabeli álláspontját, amelyre az önérdek és a kizsákmányolás volt jellemző, azt jóval a kritikus 200-as szint alattinak találjuk. Mahatma Gandhi motivációja viszont, amelynek értéke 700 volt. a szokványos emberi tudatosság tartományának felső határa közelében járt. Gandhi azért nyerte meg a küzdelmet, mert álláspontjával sokkal nagyobb ERŐT képviselt, szemben a Brit Birodalom erejével (amelynek értéke egyébként 175 volt), és ha az erő találkozik az ERŐVEL, abból végül mindig az utóbbi kerül ki győztesen. Megfigyelhetjük, hogyan próbálta a társadalom a történelem folyamán törvényekkel, hadviseléssel, a piac manipulálásával, jogi lépésekkel és tilalmakkal - vagyis az erő megnyilvánulásaival - kezelni" a szociális problémákat, de hiába, mert azok minden erőfeszítés ellenére megmaradtak vagy kiújultak. Noha az erő pozíciójából kiinduló kormányok vagy egyének eleve rövidlátóak, az érzékeny megfigyelő számára idővel világossá válik, hogy a társadalom konfliktusainak körülményei csak akkor szűnnek meg, ha feltárják és orvosolják a mögöttük rejlő okokat. A kezelés és a gyógyítás között az a különbség, hogy az előbbi esetében a kontextus azonos marad, az utóbbinál viszont a javulást a kontextus megváltoztatásával idézik elő, hogy ezzel teljesen megszüntessék az állapot okát, s ne csak a tüneteket enyhítsék. Egy dolog, ha vérnyomáscsökkentő szert adunk a hipertóniás betegnek, ám egészen más úgy kiterjeszteni az illető életének a kontextusát, hogy dühös és elfojtó késztetései megszűnjenek. A Tudattérkép tanulmányozásával szerzett empátia segítségével remélhetőleg könnyebb lesz elérni az öröm szintjét. Az öröm kulcsa az a feltétel nélküli, az egész élet iránti (az egyén saját életére is vonatkozó) kedvesség, amit más szóval könyörületességnek is nevezünk.' Könyörületesség nélkül az ember nem sok igazán jelentős dolgot érhet el. Az egyéni terápiából kiindulva a társadalmi kontextusra nézve is általánosíthatunk: a páciens nem gyógyítható meg mindaddig, amíg nem képes megidézni a könyörület EREJÉT önmaga és mások iránt. Ha viszont eljut idáig, a gyógyult maga is gyógyítóvá válhat. IV. fejezet Az emberi tudat szintjei E kutatás keretében az évek alatt végzett több millió kalibráció olyan értéktartományt határozott meg, amely pontosan megfelel egy sor jól ismert attitűd- és érzelemkészletnek; ezeket adott attraktormezők lokalizálják valahogy úgy, ahogy az elektromágneses mezők is összegyűjtik a vasreszeléket. Ezen energiamezőket a következők szerint osztályoztuk, hogy köny-nyen érthetőek, ugyanakkor klinikailag pontosak legyenek. Nagyon fontos, hogy megjegyezzük: a kalibrációs értékek nem számtani, hanem logaritmikus haladványt képviselnek! A 300-as érték amplitúdója tehát nem kétszerese a 150-ének, hanem sokkal többszöröse, hiszen a 300-as érték 10 a háromszázadikon ( )! Ennek megfelelően néhány pontnyi előrelépés is már óriási ERŐNÖVEKEDÉST jelent; a skálán felfelé haladva az ERŐ nagysága hihetetlenül nagy mértékben növekszik! Az emberi tudat különböző szintjeinek kifejeződési módjai egészen mélyrehatóak és nagy horderejűek; hatásaik egyszerre óriásiak és igen finomak. A 200 alatti szintek mindegyike az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt életellenes jellegű, a 200 feletti szintek viszont mind az ERŐ építő kifejeződései. A döntő szint a 200-as érték: ez az a fordulópont, amely elválasztja egymástól az erő és az ERŐ birodalmát. Az energiamezők érzelmi megfelelőinek leírásakor nem szabad elfelejteni, hogy azok az egyénben csak igen ritkán nyilvánulnak meg tiszta állapotban. A tudati szintek mindig keverednek: egy adott személy az élet különböző területein más-más szinten működhet. Az egyén össztudati szintjét különböző szintjeinek összege határozza meg. Energiaszint: 20 - szégyen A szégyen szintje veszedelmesen közel jár a halálhoz, amelyet az egyének a szégyentől való menekülés eszközeként választhatnak szándékos öngyilkossággal, vagy kevésbé nyilvánvaló módon az életet meghosszabbító lépések meg nem tételével. Ezen a szinten gyakori az elkerülhető balesetből bekövetkező halál. Valamennyien tudatában vagyunk bizonyos mértékig, milyen fájdalmas dolog megszégyenülni, hiteltelenné, személytelenné válni. 11

12 A szégyen állapotában lehorgasztott fejjel eloldalgunk, azt kívánva, bárcsak láthatatlanok lennénk. A számkivetés a szégyen egyik hagyományos velejárója, s a kezdetleges társadalmakban - amilyenekből mi is származunk - a számkivetés egyet jelent a halállal. Az élet korai szakaszában átélt szégyent okozó tapasztalatok - például a szexuális bántalmazás - egy életre eltorzíthatják a személyiséget, ha megfelelő terápiával nem orvosolják azokat. Amint azt Freud is megállapította, a szégyen neurózist okoz. Az érzelmi és a lelki egészségre nézve egyaránt pusztító hatású, s az igen alacsony szintű önbecsülés miatt hajlamossá tesz a testi betegségekre is. A szégyenalapú személyiség félénk, visszahúzódó és befelé forduló. A szégyen a kegyetlenkedés eszköze is lehet, s áldozatai gyakran maguk is kegyetlenné válnak. A megszégyenített gyerekek kegyetlenkednek az állatokkal, s egymással szemben is kegyetlenek. A 20-as közeli értéken kalibrált tudatszintű személyek viselkedése veszélyes. Hajlamosak vádaskodó jellegű hallucinációkra és paranoiára; egyesek pszichotikusok lesznek, vagy bizarr bűncselekményeket követnek el. Némelyik szégyenalapú egyén maximaiizmussal és merevséggel próbál kompenzálni, s megszállottá és intoleránssá válhat. Hírhedt példái ennek az állapotnak azok a morális szélsőségesek, akik erkölcscsőszegyesületeket alkotnak, és saját tudattalan szégyenüket olyan más személyekre vetítik rá, akiket azután érzésük szerint joggal támadhatnak. A sorozatgyilkosok például gyakran szexuális moralizmustól hajtva cselekszenek, s tetteiket azzal indokolják, hogy meg kell büntetniük a rossz" nőket. Mivel a szégyen a személyiség teljes szintjét erősen lehúzza, hajlamossá tesz a többi negatív érzelem iránt, s így gyakran vált ki hamis büszkeséget, haragot és bűntudatot. Energiaszint: 30 - bűntudat Társadalmunkban az emberek manipulálására és büntetésére oly gyakran alkalmazott bűntudat számos formában fejeződhet ki, például megbánásként, önvádként, mazochizmusként vagy az áldozati lét széles tünetskálájának valamely más jelenségeként. A többnyire nem tudatos bűntudat pszichoszomatikus betegségeket okoz, növeli a balesetek valószínűségét és az öngyilkossági hajlamot. Sokan egész életükben bűntudattal küszködnek, mások pedig kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni tőle azáltal, hogy - erkölcstelen módon - teljesen tagadják bűntudatukat. A bűntudat-domináltság egyik következménye a bűn" iránti megszállott érdeklődés. Az a könyörtelen érzelmi hozzáállás, amit gyakran használnak fel a vallási demagógok mások kényszerítésére és irányítására. Ezek a bűn és megváltás" kufárai, a büntetés megszállottjai, akik valószínűleg a saját bűntudatukat jelenítik így meg, vagy azt vetítik ki másokra. Az önostorozás aberráns viselkedését tanúsító szubkultúrákban gyakran figyelhetők meg szinte járványos gyakorisággal terjedő másfajta kegyetlenkedések is, például az állatok nyilvános feláldozása. A bűntudat dühöt ébreszt, ami gyakran gyilkolásban fejeződik ki. A halálbüntetés elfogadása jó példa arra, hogy a gyilkolás elégtételt nyújthat a bűntudattal teli lakosságnak. A könyörtelen amerikai társadalom például a sajtóban állítja pellengérre áldozatait, s olyan büntetéseket szab ki, amelyek javító vagy elrettentő értékét még sohasem sikerült bizonyítani. Energiaszint: 50 - fásultság Erre a szintre a nyomor, a csüggedés és a reménytelenség jellemző. A világ és a jövő kilátástalannak tűnik; az élet fő témája a szenvedés. A tehetetlenség ezen állapotának áldozatai minden tekintetben segítségre szorulnak, s nem csak a belső erőforrásoknak vannak híján, hanem az energiának is, amellyel elérhetnék azt, ami amúgy pedig elérhető lenne számukra. Ha a róluk gondoskodóktól nem kapnak külső energiát, életük könnyen végződhet passzív öngyilkossággal. Élni vágyás nélkül a reményvesztettek üres tekintettel merednek maguk elé, nem reagálnak az ingerekre, míg végül már a szemük sem követi a mozgást, és arra sem marad erejük, hogy lenyeljék a nekik felkínált ételt. Ez a hajléktalanok és a társadalom perifériájára szorultak kalibrációs értéke. Sokan kerülnek erre a szintre idős koruk miatt, vagy valamilyen betegség miatti elszigetelődés következtében. A fásultak másoktól függenek: az e szinten megrekedt személyek nehezek", ezért terhet jelentenek a környezetükben élők számára. A társadalomból sajnos túl gyakran hiányzik a kellő motiváltság ahhoz, hogy bármiféle valódi segítséget nyújtson az ezen a szinten álló egyéneknek, kultúráknak, amelyekről úgy gondolják, hogy csak elszívják az erőforrásaikat. Ez a kalkuttai utcák szintje, ahová csak az igazi szentek - mint amilyen Teréz anya volt - és követőik merik betenni a lábukat. Ez az a szint, ahol lemondanak minden reményről, s ahol csak nagyon keveseknek van annyi bátorságuk, hogy szembenézzenek az ilyen fásultsággal. Energiaszint: 75 - bánat E szintre a szomorúság, a veszteségérzet és a függőség jellemző. A legtöbben már tartózkodtunk itt hosszabb-rövidebb ideig, de azok, akik megrekednek ezen a szinten, állandó sajnálkozásban és levertségben élnek. Ez a búslakodás, a veszteség és a múlt iránti bűntudat foka. Idetartoznak a kudarcot életük részének tekintő örök vesztesek és szenvedélyes szerencsejátékosok, akik elveszítik állásukat, barátaikat, családjukat, lehetőségeiket, sőt pénzüket és egészségüket is. Az élet korai szakaszában elszenvedett nagy veszteségek hajlamossá tehetnek arra, hogy a bánatot úgy fogadjuk el, mintha az az életért fizetendő ár lenne. A bánat szintjén álló személy mindenütt szomorúságot lát: a kisgyerekek szomorúságát, a világ állapotának szomorúságát, az élet szomorúságát. E szint a létről alkotott képre is rányomja bélyegét. A bánat szindróma" egyik eleme az elvesztett valami - vagy az általa jelképezett dolgok - pótolhatatlanságának az érzése. A bánatos az egyediből általánosít is, tehát a szeretett személy elvesztését a szeretet elvesztéseként éli meg. Az ilyen komoly érzelmi veszteségek ezen a szinten súlyos depresz-sziót, vagy akár halált is okozhatnak. 12

13 Noha a bánat az élet temetője, még így is magasabb az energiaszintje, mint a fásultságé. így ha egy valamikor nagy megrázkódtatáson átesett, fásulttá vált páciens elkezd sírni, tudjuk, hogy kezd jobban lenni, s hamarosan enni is fog... Energiaszint: félelem A 100-as szinten már sokkal több életenergia áll rendelkezésre; a veszélytől való félelem egyenesen egészségesnek mondható. A világ jelentős részét a félelem mozgatja, az embereket állandó ténykedésre serkentve. Félelem az ellenségtől, félelem az öregségtől vagy a haláltól, félelem az elutasítástól, és egy sor egyéb szociális félelem, amelyek a legtöbb ember életében alapvető motivációk. Ebből a nézőpontból a világ veszélyes hely, tele csapdákkal és fenyegetésekkel. A félelem és a bizonytalanság mind az elnyomó, totalitárius szervezeteknek, mind pedig a piac manipulátorainak kedvenc eszköze. A sajtó és a reklám célja is az, hogy a félelemre alapozva növelje a piaci részesedést. A félelmek elterjedése éppoly korlátlan, mint az emberi képzelet; ha valaki számára egyszer fókuszba kerül a félelem, a továbbiakban a világ számtalan félelmetes eseménye fogja táplálni azt. A félelem rögeszmés jellegűvé válik, s bármilyen formát felölthet. A kapcsolat elvesztésétől való félelem például féltékenységhez és krónikusan magas stressz-szinthez vezet. A félelemmel teli gondolkozás paranoiává terebélyesedhet, vagy neurotikus, védekező rendszerek kialakulásához vezethet, és - mivel ragályos - domináns szociális irányzattá válhat. A félelem korlátozza a személyiség fejlődését, és gátlások kialakulásához vezet. Mivel a félelmen való felülemelkedéshez energia kell, az elnyomottak segítség nélkül nem képesek magasabb szintre emelkedni. A félelemmel teli emberek ezért erős vezetőket keresnek - akik látszólag legyőzték minden félelmüket -, hogy kivezettessék magukat a félelem rabszolgaságából. Energiaszint: 125-vágyakozás Ezen a szinten ismét több energia áll rendelkezésre; a vágyakozás az emberi tevékenységek igen jelentős részét motiválja, beleértve a gazdaságot is. A hirdetések a vágyainkra építve programoznak be" bennünket az ösztönös késztetéseinkkel kapcsolatba hozható szükségletekkel". A vágyakozás késztet arra, hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk céljaink eléréséért vagy különféle jutalmakért. A pénz, a presztízs vagy a hatalom vágya uralja nagyon sok olyan személy életét, akinek sikerült a félelem szintje fölé emelkednie. A vágyakozás egyben a szenvedélybetegségek szintje is, hiszen itt magaa mohó vágy néha az életnél is fontosabbá válik. Egyes esetekben a vágyakozás rabja nincs is tisztában indítékai mögöttes okaival. Akadnak, akik a rájuk irányuló figyelem vágyának válnak rabjaivá, s állandó követeléseikkel elüldözik maguk mellől a többi embert. A szexuális elfogadottság vágya hívta életre a divatszakmát és a kozmetikai ipart. A vágyakozással kapcsolatos a felhalmozás és a mohóság, mégis kielégíthetetlen marad, hiszen folyamatosan fennálló energiamező, s így az egyik vágy teljesülése csupán annyit jelent, hogy egy másik kielégítetlen vágy lép a helyébe. A multimilliomosok gyakran megszállottként igyekeznek még több és több pénzt szerezni. A vágyakozás nyilvánvalóan jóval magasabb szint, mint a fásultság vagy a bánat. Ahhoz, hogy szerezni" tudjunk, előbb elegendő energia kell a sóvárgáshoz". A televízió sok elnyomott emberre gyakorolt nagy hatást: beléjük nevelte a többet akarást, és olyan mértékben töltötte fel a vágyaikat energiával, hogy felül tudjanak emelkedni a fásultságon, és jobb életet tudjanak teremteni. Az akarás indíthat el bennünket az eredmények útján. A vágyakozás tehát ugródeszka lehet a magasabb tudati szintek eléréséhez. Energiaszint: harag Annak ellenére, hogy a harag akár emberöléshez és háborúhoz is vezethet, energiaszintként jóval távolabb áll a haláltól, mint az alatta elhelyezkedő szintek. A harag egyaránt vezethet építő és romboló jellegű cselekedethez. Ahogy az emberek kiemelkednek a fásultságból és a bánatból, s leküzdik az életmódként kínálkozó félelmet, akarni kezdenek; a vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami azután haraggá válhat. A harag lehet tehát az a sarkalatos pont, ahonnan az elnyomottak számára végül ablak nyílhat a szabadságra. A társadalmi igazságtalanság, az áldozattá válás és az egyenlőtlenség miatti düh ugyanis nagyszabású mozgalmakat indított el, amelyek jelentős változásokat idéztek elő a társadalom szerkezetében. A harag azonban az esetek nagyobb részében neheztelésként és bosz-szúállásként fejeződik ki, s emiatt lobbanékony és veszedelmes. A haragot, mint életstílust azok a személyek példázzák, akik ingerlékenyek és robbanékonyak, akik az apró sérelmekre is túlérzékenyek, s akik igazságtalanság-gyűjtőkké", veszekedős, pereskedő, háborúskodó személyekké válnak. Mivel a harag a frusztrált akaratból fakad, a közvetlenül alatta elhelyezkedő energiamezőn alapul. A frusztráció a vágyak fontosságának el-túlzásából származik. A haragos személy - akárcsak a frusztrált kisgyerek - dühöngeni kezdhet. A harag könnyen vezethet az élet minden területén romboló hatású gyűlölethez. Energiaszint: büszkeség A 175-ös értékű büszkeség energiája már elegendő ahhoz, hogy működésben tartsa az Egyesült Államok tengerészgyalogságát. Ez az a szint, amelynek elérésére az emberek többsége ma törekszik. Az embereket - e szintet elérve - olyan pozitív érzések töltik el, amelyek már éles ellentétben állnak az alacsonyabb energiaszinteken tapasztaltakkal. Az önbecsülésnek ez a megnövekedése gyógyír mindazon fájdalmakra, amelyeket az alacsonyabb tudati szinteken kell elszenvedni. A büszkeség jól fest, és ezt tudja is magáról; Öntelten páváskodik az élet díszszemléjén. A büszkeség elég messze esik a szégyentől, a bűntudattól vagy a félelemtől ahhoz, hogy például egy csüggedt gettólakó büszke tengerészgyalogossá való emelkedése óriási ugrást jelentsen. A büszkeség önmagában jó hírnévnek örvend, és a társadalom is helyesli; amint azonban a tudati szintek táblázatából is látható, eléggé 13

14 negatív ahhoz, hogy a kritikus 200-as szint alatt maradjon. Ez az oka annak, hogy a büszkeség csak az alacsonyabb szintekhez viszonyítva jó érzés. A gondot az jelenti - mint tudjuk -, hogy aki felmagasztalja magát, az megaláztatik". A büszkeség védekező és sérülékeny, mivel külső körülményektől függ, amelyek nélkül váratlanul alacsonyabb szintre eshet visz-sza. A felfuvalkodott ego is sérülékeny a támadásokkal szemben. A büszkeség gyenge marad, mert piedesztáljáról könnyen a szégyenbe taszítható; ez a fenyegetés gerjeszti a büszkeség elvesztésétől való félelmet. A büszkeség megosztó, elősegíti a frakciózást, ami igen sokba kerülhet. Mindig is nagyon sokan haltak meg a büszkeség miatt. Ma is rendszeresen előfordul, hogy hadseregek mészárolják le egymást a büszkeség azon megjelenési formája nevében, amelyet nacionalizmusnak nevezünk. A vallásháborúk, a politikai terrorizmus és a fanatizmus, a Közel-Kelet és Közép-Európa rémisztő története is a büszkeség ára, amelyet az egész társadalomnak kell megfizetnie. A büszkeség árnyoldalai a fennhéjázás és a tagadás. E tulajdonságok gátolják a fejlődést; a büszkeség lehetetlenné teszi a szenvedélybetegségekből való kigyógyulást, mivel tagadja az érzelmi problémák és a személyiséghibák létét. A tagadás lényegében a büszkeséggel egyenlő. így aztán a büszkeség igen komoly akadály a valódi ERŐ elérésében, ami pedig igazi nagysággal és presztízzsel helyettesíthetné azt. Energiaszint: bátorság Az ERÖ a 200-as szintnél jelenik meg. Ha az alanyokat 200 alatti energiaszintekkel teszteljük, akkor - amint az könnyen ellenőrizhető is - valamennyien elgyengüléssel reagálnak. A 200 feletti értékű, az életet támogató mezők hatására viszont mindenkinél erősödés tapasztalható. Ez az a kritikus határvonal, amely elválasztja egymástól az életet érő pozitív ésnegatív hatásokat. A bátorság szintjének elérése a valódi ERŐ megszerzését jelzi, s ezért ez a képessé válás" szintje is. Itt kezdődik a felfedezés, az eredmények, az állhatatosság és az elszántság zónája. Az alacsonyabb energiaszintekről a világ reménytelen, szomorú, ijesztő vagy frusztrációkat okozó helynek tűnik, a bátorság szintjéről azonban az élet már izgalmas, kihívásokkal teli és serkentő jelenség. A bátorság az új dolgok kipróbálásának és az élet viszontagságaival való szembeszállásnak a hajlandóságát jelenti. A képességeknek ezen a szintjén az egyén már hatékonyan tudja kezelni az életben kínálkozó lehetőségeket. A 200-as értéknél például már rendelkezésre áll az új szakma megtanulásához szükséges energia, a fejlődés és a művelődés elérhető célokká válnak. Megjelenik a félelmekkel és a személyiséghibákkal való szembenézés, valamint az ezek ellenében való fejlődés képessége, s a szorongás itt már nem töri derékba e próbálkozásokat úgy, ahogyan alacsonyabb szinteken tenné. Azok az akadályok, amelyek a 200-as szint alattiak számára leküzdhetetlennek tűnnek, az igazi ERŐ megszerzésének első fokán állókra már serkentően hatnak. Az e szinten álló személyek ugyanannyi energiát táplálnak vissza a világba, amennyit elvesznek onnan, míg az alacsonyabb szinteken a populációk, a csoportok és az egyének csak elszívják a társadalom energiáját, de semmit sem adnak cserébe. Mivel a sikerek pozitív visszacsatolást nyújtanak, az önjutalmazás és az önbecsülés önmagukat erősítővé válnak. Itt kezdődik az igazi termelékenység. Az emberiség kollektív tudati szintje hosszú századokon át 190 volt, de különös módon az utóbbi években megugrott, így elérte a jelenlegi 207-es értéket!' Energiaszint: pártatlanság Az energia igen pozitívvá válik, ahogy eljutunk arra a fokra, amelyet pártatlannak nevezünk, mivel már mentes az alacsonyabb szintekre jellemző, erős állásfoglalási hajlamtól. 250-es szint alatt a tudat igen gyakran észlel ellentétpárokat, és azok közül mereven ragaszkodik az egyikhez, ez pedig nagy hátrány egy olyan világban, amely nem fekete-fehér, hanem összetett és soktényezős. Az efféle állásfoglalások polarizálódást okoznak, ami viszont szembenálláshoz és megosztottsághoz vezet. A harcművészetekhez hasonlóan a A fejlődéshez vélhetően az is hozzájárult, hogy világszerte egyre többen sajátítják el a Silva-féle agykontrollt. Magyarországon 2004-ig 150 ezer felnőtt és kb. 30 ezer gyerek tanulta ezt meg, s az ő átlagos tudatosságszintjük három, egymástól független amerikai tesztelés szerint 460, 465, ill (Az agykontrollról információ: vagy 1/ ) (A lektor megjegyzése.) merevség itt is sebezhetőséget jelent: ami nem hajlik, az könnyen törik. Az energiáit elszívó akadályok és megosztottságok fölé emelkedő egyén a pártatlanság állapotában rugalmassá válik, ami lehetővé teszi a problémák reális, ítélkezéstől mentes értékelését. Pártatlannak lenni annyi, mint viszonylag függetlennek maradni az eredményektől; ha valami nem az elképzeléseknek megfelelően sikerül, azt innen kezdve már nem kudarcként, nem ijesztő vagy bosszantó élményként éljük meg. A pártatlanság szintjén álló személytől például ilyesmit hallhatunk: Nos, ha nem kapom meg ezt az állást, majd kapok egy másikat." Ez a belső magabiztosság kezdete, az egyén ráébred az EREJÉRE, S ettől kezdve már nem félemlíthető meg olyan könnyen, nem hajtja többé a bizonyítási vágy. A 250-es szintre az a hozzáállás jellemző, hogy bár az életben vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, az ember mégis képes végig a felszínen maradni, és így nagy baj nem történhet. A pártatlanság szintjén állóknak jó az általános közérzetük, bíznak abban, hogy képesek boldogulni a világban. Ez a biztonság szintje. A pártatlan személyekkel könnyen ki lehet jönni, és jó velük kapcsolatban állni, mivel nem érdekli őket sem a konfliktus, sem a versengés, sem a bűntudat. Jól érzik magukat, és érzelmileg igen kiegyensúlyozottak. E hozzáállásuk ítélkezéstől mentes, és nem éreznek késztetést mások viselkedésének az irányítására. Ugyancsak emiatt - mivel a pártatlan személyek nagyra értékelik a szabadságot -, őket is nehéz irányítani. 14

15 Energiaszint: hajlandóság Ez az igen pozitív energiaszint a magasabb szintek elérésének kapujaként is tekinthető. A munka a pártatlanság szintjén is megfelelően, a hajlandóság szintjén azonban már jól végezhető el, és e személyek bármibe is kezdenek, általában sikerrel járnak. A fejlődés ezen a fokon igen gyors, az itt lévők ugyanis továbblépésre kiválasztott személyek. A hajlandóság azt jelenti, hogy az illető leküzdötte az élettel szembeni ellenállását, és elkötelezetté vált a részvétel iránt. A 200-as kalibrációs szint alatti zárt gondolkodás a 310-es szintet elérve szélesre tárul. Az e szinten állók őszintén barátságosak, s úgy tűnik, társadalmi és anyagi téren elért sikerük az ő természetes jussuk". A hajlandósággal jellemezhető embert nem zavarja, ha nincs állása, szükség esetén bármilyen munkát elvállal, s alkalmazottként vagy önfoglalkoztatóként épít fel magának új karriert. Nem érzi lealacsonyí-tónak a kiszolgáló jellegű munkát, sem azt, ha a ranglétra legalján kell kezdenie. Másokkal szemben segítőkész, és sokat tesz a társadalom javáért. Nem okoz gondot számára, ha szembe kell néznie belső problémáival, és a tanulás terén sincs semmilyen különösebb nehézsége. Ezen a szinten az önbecsülés már nagy, s ezt meg is erősíti a társadalom pozitív visszacsatolása, ami elismerés, megbecsülés és jutalmazás forrná-jában nyilvánul meg. A hajlandóság együttérzö, így érzékenyen reagál mások szükségleteire. Az e szinten állók a társadalom építömunkásai és fenntartói. Mivel a nehézségek után is képesek talpra állni, tanulva a tapasztalataikból, általában könnyen helyesbítik saját hibáikat. A büszkeségtől megszabadulván készek szembenézni hibáikkal és tanulni másoktól. A hajlandóság szintjén állók kiváló diákok, könnyen taníthatók, és a társadalomban jelen lévő ERŐ fontos forrásai. Energiaszint: elfogadás Ezen a tudati szinten jelentős átalakulás megy végbe, amint az egyén megérti: ő maga a forrása és egyben teremtője is élete létélményének. Ez a fajta felelősségvállalás a fejlődésnek erre a fokára jellemző, ahogyan az élet erőivel való harmonikus együttélés képessége is. A 200-as szint alatt mindenki tehetetlen áldozatnak érzi magát, aki ki van téve az élet kénye-kedvének. Ez abból a hitből fakad, hogy az ember boldogságának forrása és problémáinak az oka is valahol odakint" van. Itt, ezen a szinten viszont hatalmas előrelépés történik, s az egyén azzal a felismeréssel szerzi vissza EREJÉT, hogy a boldogság forrását önmagában kell keresnie. E fejlettebb szintről nézve semmi sincs odakint", ami boldoggá tehetné az embert, a szeretet pedig nem olyasmi, amit másvalaki ad vagy vesz el: annak belülről kell fakadnia. Az elfogadás nem tévesztendő össze a passzivitással, ami a fásultság egyik tünete! Az elfogadás lehetővé teszi, hogy az élet saját feltételei szerint vegyünk részt az életben, anélkül, hogy azt valamilyen elképzeléshez próbálnánk igazítani. Az elfogadás biztosítja az érzelmi nyugalmat, s a tagadáson való felülemelkedés következtében az észlelés is kitágul. Az egyén immár torzítások és téves értelmezések nélkül látja a dolgokat; a létélmény kontextusa kibővül, így láthatóvá válik a teljes kép". Az elfogadásnak lényegében az egyensúlyhoz, az arányossághoz és az elégedettséghez van köze. Az elfogadás szintjén álló egyént nem a helyes és a helytelen meghatározása érdekli; az ö célja a nehézségek kiküszöbölése és a problémák megoldási lehetőségeinek a felkutatása. A nehéz feladatok az elfogadó ember számára nem jelentenek kellemetlenséget, sem okot a kétségbeesésre. A hosszú távú célok előnyt élveznek a rövid távúakkal szemben, az önfegyelem és az Önuralom meghatározó jellemvonások. Ezen a szinten nem oszt meg bennünket sem konfliktus, sem szembenállás; belátjuk, hogy másoknak is ugyanazok a jogaik, mint nekünk, és tiszteletben tartjuk az egyenlőséget. Míg az alacsonyabb szintekre a merevség jellemző, a szociális pluralitás itt már a problémamegoldás módjaként kezd kibontakozni. Éppen ezért ez a szint mentes a diszkriminációtól és az intoleranciától. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyenlőség nem zárja ki a sokszínűséget; az elfogadás inkább befogadó, mint elutasító magatartás. Energiaszint: ésszerűség Az alsóbb szintek érzelmi jellegén túllépve az intelligencia és a racionalitás kerül előtérbe. Az ésszerűség (racionalitás)-azzal, hogy az elvont fogalmak egyre fontosabbakká válnak - képes nagy mennyiségű és bonyolultságú adat kezelésére, gyors és helyes döntések meghozatalára, a kapcsolatok, a fokozatok és a finom különbségek részletekbe menő megértésére és a jelképek alkalmazására. Ez a tudomány, általában a megnövekedett fogalomalkotási és felfogási képesség, valamint a gyógyászat szintje. A tudást és a művelődést itt tőkeként kezelik. Az értelem és az információ a nagy eredmények legfőbb eszközeivé, s így a 400-as szint jellemzőivé válnak. E szinten állnak a Nobel-díjasok, a nagy államférfiak, a legfelsőbb bíróságok bírái. Idetartozik Einstein, Freud és a tudománytörténet számos más nagy alakja. A szint hiányossága a szimbólumok és az általuk jelképezett dolgok közti pontos különbségtételre való képtelenség, valamint az objektív és a szubjektív világának egymással való összekeverése, ami korlátozza az okokozati viszony megértését. Ezen a szinten könnyű a fától nem meglátni az erdőt, belehabarodni" a fogalmakba és az elméletekbe, s végül épp a lényeget téveszteni szem elől. Az intellektualizálás önös céllá válhat. Az ésszerűség korlátozott, ugyanis nem tesz képessé bonyolult kérdésekben a lényeg meglátására, illetve a kritikus pont meghatározására. Az ésszerűség önmagában nem kínál útmutatást az igazsághoz. Óriási mennyiségű információt és dokumentációt dolgoz fel, de hiányzik belőle az adatok és a következtetések közti ellentmondások feloldásának a képessége. Önmagában minden filozófiai érvelés helytállónak tűnik, s noha az ésszerűség igen hatékony lehet egy műszaki jellegű világban, ahol logikus módszerek uralkodnak, - paradox módon - a magasabb szintek elérésének legfőbb akadályává is válhat! Társadalmunkban viszonylag ritka jelenség, hogy valakinek sikerül felülemelkednie ezen a szinten. 15

16 Energiaszint: szeretet A médiában ábrázolt szeretetnek, illetve szerelemnek nem sok köze van ahhoz, amiről ez a szint szól. A világ a szeretet szón heves érzelmi állapotot ért, amelyben testi vonzódás, birtoklási és irányítási vágy, függőség, erotika és az újszerűség varázsa keveredik; rendszerint egy tünékeny és hullámzó valamit értenek ez alatt, ami a körülményektől függően hol gyengül, hol erősödik. Frusztráció esetén gyakran bukkan elő alóla a harag és a függőség, amit addig eltakart. Az, hogy a szeretet könnyen gyűlöletbe csaphat át, közismert nézet, ám amiről szeretetként szoktak beszélni, az többnyire csupán függőséget okozó érzelgősség. A gyűlölet a büszkeségből fakad, nem a szeretetből; az ilyen kapcsolatban valószínűleg soha nem is volt igazi szeretet. Az 500-as szintet a feltétlen, változatlan és maradandó szeretet megjelenése jellemzi, amely nem ingadozik, mivel forrása nem függ külső tényezőktől. A szeretet létállapot: a világhoz való viszonyulás megbocsátó, gondoskodó és támogató módja. A szeretet nem intellektuális jellegű, nem az elméből fakad, hanem a szívből sugárzik. Indítékai tisztaságának köszönhetően képes arra, hogy másokat felemeljen, és nagy dolgokat vigyen véghez. A fejlődés e szintjén meghatározóvá válik a lényeg megkülönböztetésére való képesség: mindig az adott téma magja kerül a figyelem központjába. Mivel a folyamat az ésszerűség megkerülésével zajlik, megjelenik a probléma teljességének azonnali felismerését lehetővé tevő képesség, a kontextus pedig jelentősen kibővül, különösen az idő és a folyamatok tekintetében. Az ésszerűség csak a részletekkel foglalkozik; a szeretet az egésszel. Ez a - gyakran intuíciónak tulajdonított - képesség nem más, mint az azonnali, a szekvenciális jelfeldolgozás nélküli megértés. A látszólag absztrakt jelenség valójában nagyon is konkrét: működésekor mérhető mennyiségű endorfin szabadul fel az agyban. A szeretet nem foglal állást, ezért globális jellegű, felülemelkedik az elkülönülésen, így lesz lehetséges eggyé válni egymással", hiszen leomlanak az akadályok. A szeretet tehát bennfoglaló, és fokozatosan tágítja az énérzést. A szeretet az élet jóságára, annak számtalan kifejeződésére összpontosít, s a pozitív jelenségeket erősíti tovább. A negatív jelenségeket a kontextus átdolgozásával oldja fel, nem pedig közvetlen támadással. Ez az igazi boldogság szintje, de érdekes a tény, hogy bármennyire is foglalkoztatja a világot a szeretet mint téma, és bár az összes életképes vallás 500-as vagy afeletti értékűnek bizonyult, a világ lakosságának mégis csupán 4%-a éri el ezt a tudatfejlődési szintet. Energiaszint: öröm Ahogy a szeretet mindinkább feltétel nélkülivé válik, azt egyre inkább belső örömként élik meg. Ez nem az események kedvező fordulata miatt érzett váratlan öröm, hanem inkább olyan érzés, ami minden tevékenységben állandóan jelen van. Az öröm a lét minden pillanatából folyamatosan fakad, s nem külső forrásból származik. Egyébként az 540-es érték jellemző a gyógyító tevékenységekre és a spirituális alapokon álló önsegítő csoportokra is. Az 540-es szint felett már a szentek, a spirituális gyógyítók és a spi-ritualitást magas szinten tanulmányozók birodalma kezdődik. Erre az energiamezőre a rendkívüli türelem és a pozitív hozzáállás jellemző, ami még tartós nehézségek esetén sem csorbul. Az állapot legfőbb jellemzője azonban a könyörület. Azok, akik eljutottak erre a szintre, észrevehető hatást gyakorolnak másokra. Ha hosszan és nyíltan néznek másokra, ezzel a szeretet és béke állapotába juttathatják őket. Az 500-as tartomány felső felében az egyén olyan világot lát, amelyet a teremtés páratlan szépségének és tökéletességének fénye világít meg. Minden könnyedén, a szinkronicitás révén történik körülötte, s a világ és a benne lévő összes dolog a szeretet és az isteniség kifejeződésének tűnik. Az egyéni akarat beleolvad az isteni akaratba. A közelében egyfajta jelenlét érződik, amelynek EREJE a valósággal szemben hagyományosan elvártaktól eltérő jelenségeket vált ki; a közönséges megfigyelő ezeket csodáknak nevezi. A jelenségek egyébként nem az egyén, hanem az energiamező EREJÉNEK tulajdoníthatók. A mások iránti felelősségérzet itt már minőségileg más, mint amit az alacsonyabb szinteken láttunk. Az emberben vágy ébred arra, hogy saját tudati állapotát ne csupán bizonyos egyének, hanem maga az élet hasznára fordítsa. Ezt a sok ember egyidejű szeretetére való képességet az a felfedezés kíséri, hogy minél több szeretetet ad valaki, annál több szeretetre lesz képes. A rendszerint átalakító hatású halálközeli élmények alatt az emberek energiaszintje gyakran 540 és 600 közé ugrik. Energiaszint: béke Ez az energiamező azzal a létélménnyel áll összefüggésben, amelyet olyan kifejezésekkel szoktak jellemezni, mint a transzcendencia, az önmegvalósítás vagy az istentudat. Rendkívül ritka: tízmillió emberből csak egy éri el. Ezen állapotban eltűnik a szubjektív és az objektív közötti különbség, és az észlelésnek már nincs konkrét fókuszpontja. Az e szintet elérő egyének gyakran eltávolodnak a világtól, mivel az áldottság kialakuló érzése kizárja a közönséges tevékenységeket. Egyesek spirituális tanítókká válnak, mások névtelenül dolgoznak az egész emberiség javáért. Néhányuk - akiket zseniként tartanak számon saját szakterületükön - sokkal járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez. Ezek az emberek szent életűek, s noha hivatalosan is szentté nyilváníthatják őket, ezen a szinten már rég felülemelkedtek a formális valláson, s annak helyét az a tiszta spiritualitás veszi át, amely minden vallás forrása. Az észlelést a 600-as vagy afeletti szinten állók gyakran lassított felvétel megtekintéséhez hasonlónak mondják, olyannak, mintha az idő és a tér föl lenne függesztve, noha semmi sem áll le, épp ellenkezőleg, minden eleven és sugárzó. Annak ellenére, hogy ugyanazt a világot látják, mint mindenki más, az általuk észlelt dolgok folyamatosan áramlóak és változóak, minden fejlődik, mintha valami tökéletesen összehangolt, evolúciós tánc zajlana körülöttük, amelyben a dolgok forrása és jelentősége elemi erejűvé válik. Ez a mérhetetlen intenzitású 16

17 felismerés nem racionális módon történik, ha-nem úgy, hogy közben végtelen csend telepszik az elmére, amely immár nem próbál fogalmat alkotni az észlelésekről. Az észlelő eggyé válik az észlelttel, a megfigyelő feloldódik a tájban, s egyben megfigyeltté válik. Minden kapcsolatban áll minden mással azon jelenlét által, amely végtelen EREJŰ, páratlanul szelíd, s ugyanakkor sziklaszilárd is. A 600 és 700 közötti értékű művészeti - pl. zenei vagy építészeti - alkotások átmenetileg magasabb tudati szintre repíthetnek bennünket: ezeket inspiráló és örök értékű müvekként tartjuk számon. Energiaszint: 700 és 1000 közötti - megvilágosodás Ez a történelem legnagyobbjainak a szintje, azoké, akik példáját a különböző korokban tömegek követték. Valamennyien kapcsolatban állnak az isteni természettel, amivel gyakran azonosítják is őket. Ez már a nagy erejű inspiráció szintje; az idetartozó lények olyan attraktormezőket teremtettek, amelyek az egész emberiségre hatást gyakorolnak. A 700 és 1000 közötti szinten már nem észlelhető a másoktól elkülönülő, személyes én; ehelyett az ÉN a TUDATTAL és az ISTENI TERMÉSZETTEL egyesül, A MEG NEM NYILVÁNULÓT ÉNKÉNT élik meg, immár az elmén túl. Az egónak ez az átlépése példaként szolgálhat másoknak, akik megtanulhatják belőle, hogyan érhetik el maguk is ezt az állapotot. Ez a tudat evolúciójának a csúcsa; legalábbis az emberi lét birodalmában. A nagy tanítások felemelik a tömegeket, és az egész emberiség tudatossági szintjét is növelik. Ezt a fajta éleslátást kegyelmi állapotnak nevezik, ajándéka a végtelen lelki béke, amelyet kimondhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető érzésként jellemeznek.' Az önmegvalósítás e szintjén az egyéni létélmény minden időn és individualitáson felülemelkedik. Az én" már nem a fizikai testtel való azonosulást jelenti, így annak sorsa sem lényeges kérdés. A testet csupán eszköznek tekintik, hogy a tudat az elme segítségével kifejeződhessen; fő értéke a kommunikációban rejlik. Az én visszaolvad az ÉNBE. Erre a szintre a dualitás (kettősség) megszűnése, a teljes EGYSÉG jellemző. A tudat már nincs helyhez kötve, a tudatosság mindenütt egyformán jelen van. 2 A megvilágosodás szintjét elért egyéneket ábrázoló nagy műalkotások a tanítót gyakran jellegzetes kéztartással, az úgynevezett mudrával ábrázolják, amikor a tenyér áldást sugároz. Ebben a mozdulatban jelenik meg az energiamező átadása az emberiségnek. Az isteni kegyelem szintje 1000-ig kalibrálható: ez volt a legmagasabb szint, amit az írott történelem során emberi lény elért, azok a nagy bölcsek, akikhez valóban illik az úr" megjelölés, mint Krishna, Buddha és Jézus Krisztus (Úrjézus). Általános leírás V. fejezet A tudati szintek szociális eloszlása Ha grafikusan akarnánk ábrázolni a világ lakosságának energiaszintek szerinti eloszlását, pagodatetőre vagy harangra emlékeztető görbét kapnánk: emberi fajunk tagjainak 85%-a a kritikus 200-as szint alatt marad, míg az összemberi tudat átlagértéke jelenleg 207. A csúcs közelében járó kevesek EREJE ellensúlyozza az alul lévő tömegek gyengeségét, így jön ki ez az átlagérték. Amint már említettük, a világ lakóinak csupán 4%-ánál kalibrálható 500-as vagy magasabb erejű energiamező, s csak 0,4% éri el az 540-et, 600 vagy afölötti érték pedig csak minden tízmilliomodik embernél mérhető. Ezek az adatok első pillantásra valószínűtlennek tűnhetnek, de ha megvizsgáljuk a világ állapotát, hamar eszünkbe fog jutni, hogy egész szub-kontinensek lakossága él épp csak a létfenntartás szintjén. Mindennapos az éhezés és a betegség, ráadásul mindezt gyakran politikai elnyomás és a szociális források szűkössége is súlyosbítja. Az így élő emberek jelentős része a reménytelenség állapotában, a fásultság szintjén él, beletörődve szörnyű nyomorába. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a világ fennmaradó lakosságának java része - akár civilizált, akár primitív - elsődlegesen a félelem szintjén él, s az emberek többsége azzal tölti az életét, hogy ilyen vagy olyan tekintetben nagyobb biztonságot próbál teremteni magának. Akiknek az életmódja már eléggé felülemelkedik a túlélés kényszerén ahhoz, hogy tetszés szerint válogathassanak lehetőségeik között, a világgazdaság vágyakozás hajtotta taposómalmába kerülnek; a vágyak megvalósítása terén elért sikerek pedig a legjobb esetben is csak a büszkeségig juttatnak el. A 250-es szint alatt meg sem jelenhet a tartalmas emberi elégedettség; csak itt tűnik fel először bizonyos fokú önbizalom, amely a tudat fejlődése során a pozitív létélmények alapja lehet. Kulturális összefüggések A 200 alatti energiamezők a szélsőségesen primitív körülmények között a leggyakoribbak, ahol az embereknek a puszta megélhetésért is küzdeniük kell. Szegényes öltözetben járnak, általános az írástudatlanság, a csecsemőhalandóság magas, az alultápláltság és a betegségek tömegek egészségét ássák alá, a szociális ERŐ pedig teljességgel hiányzik. A készségek kezdetlegesek, azok is főleg a tüzelőanyag megszerzése, az élelemgyűjtés és a menedékkészítés körül forognak, s az emberek teljesen kiszolgáltatottak közvetlen környezetük szeszélyeinek. Ez az a kőkorszaki kulturális szint, amely nem sokkal több az állati létezésnél. A kevéssel 200 fölötti szinteken a képzetlen munkaerő, a kezdetleges kereskedelem, az egyszerű tárgyak - mint amilyenek a fatörzskenuk -, és átmeneti menedékek készítése a jellemzők. A nomád életmóddal megjelenik a mozgékonyság, a 17

18 valamivel magasabb tudati átlagú populációkban pedig kialakul a mezőgazdaság, s a cserekereskedelemből kifejlődik a jelképes csereeszközökön (fémpénzen) alapuló gazdálkodás. A 200-as és a 300-as szint között félúton már a betanított munka dominál. Az otthonok egyszerűek, de az élet fenntartására alkalmasak, az élelmiszerellátás már megbízható, s megkezdődik az elemi szintű oktatásban való részvétel is. Nem sokkal a 300-as szint alatt megjelennek a szakmunkások, a fizikai munkások, a kereskedők, az iparban és a kiskereskedelemben dolgozók. Az alacsonyabb szinteken a halászat például még egyéni vagy törzsi szinten űzött tevékenység, de a 250-es szint felett már többnyire iparággá válik. A 300-as szinten jelennek meg a technikusok, a magasan képzett szakemberek és szakmunkások, a napi tevékenységet irányító vezetők, és itt kezd kifinomultabbá válni az üzleti élet struktúrája. Elterjedtté válik a középszintű oktatás. Egyre nagyobb szerepet kap a divat, a sport és nő a közszórakoztatás iránti igény; ezen a szinten a televíziózás a legnépszerűbb időtöltés. A 300 és 400 közötti értékek középső szakaszába tartoznak a felső vezetők, a kézművesek és a pedagógusok, akik már tájékozottak a közérdekű eseményeket illetően, s gondolatviláguk a törzsön, a szomszédságon vagy a lakóhelyen túlnyúlva az egész nemzetre és annak jólétére is kiterjed. A szociális párbeszéd tartalmassá és fontossá válik. A fennmaradást már a civilizált társadalomban való működéshez szükséges képességek és az információk megszerzése is biztosítja. A szociális mozgékonyság és rugalmasság nagyfokú, a rendelkezésre álló erőforrások korlátozott mértékű utazgatást és egyéb ösztönző hatású szórakozást is lehetővé tesznek. 400-as szint felett kezdődik meg az intellektus ébredése, itt kezd jellemzővé válni az igazi műveltség megszerzése, a felsőfokú végzettség; ez a szakemberek, a csúcsvezetők és a tudósok világa. Az alacsonyabb szinteken még minden olvasnivalót nélkülöző otthonokkal szemben itt magazinok, szaklapok és könyvekkel teli polcok találhatók. Határozott érdeklődés mutatkozik az ismeretterjesztő műsorokat sugárzó tévécsatornák iránt, a politikai tudatosság egyre kifinomultabbá válik. Jellemző a kiváló kommunikációs készség, gyakoriak a szellemi jellegű időtöltések és a művészi kreativitás különböző formái. A szórakozási lehetőségek közt egyre népszerűbb a sakk, az utazás, a színházba és a hangversenyre járás. A társadalmi környezet javítását célzó polgári kezdeményezések jelentős figyelmet kapnak. Jellemző módon e szinttartományban kalibrálhatok a legfelsőbb bíróságok bírái, az államelnökök, az államférfiak, a feltalálók és a vállalatvezetők. Mivel ez a szint az oktatáson alapul, az idetartozók általában a nagyvárosokban gyűlnek össze, ahol hozzáférhetnek az információs és felsőoktatási forrásokhoz, például a színvonalas egyetemekhez. Egyesek ezen intézmények oktatói lesznek, mások ügyvédek vagy egyéb magasan kvalifikált szakemberek. Az embertársak jólétével való törődés itt már gyakori, bár még nem hajtóerőként van jelen. A 400-as sáv felső része a saját szakterületükön vezető pozícióra szert tevő, nagy presztízsű személyeké. Einstein és Freud is 499-es értéken kalibrálódik. Az is igaz azonban, hogy noha a 400 és 500 közti tartomány az egyetemek és az egyetemi doktorok birodalma", az idetartozókra a korlátozott - és korlátozó - newtoni világnézet és a descartes-i test-elme megkülönböztetés jellemző (Newton és Descartes szintén 499-es értéket ért el). Ahogyan a200-as szint kritikus választóvonalat jelent atudatfejlődésében, úgy az 500-as szint is igen fontos, mivel a tudatosság itt újabb nagy ugrást tesz. (Ekkor ugyanis már nem csupán az ERÖ, hanem a minőség tekintetében is változás történik.) Noha az egyén túlélése továbbra is fontos, a szeretet mint indíték egyre nagyobb szerephez jut minden tevékenységben. A kreativitás teljesen kifejeződik, s vele együtt megjelenik az elkötelezettség, az odaadás és a karizma is. Az idetartozók az emberi tevékenységek minden területén kimagasló eredményeket érnek el, a sportban éppúgy, mint a tudományos kutatásban. Az indítékok közt megjelenik az önzetlenség és az elvek melletti elkötelezettség. A vezetői megbízásokat nem annyira keresik, mint inkább elfogadják. E szintekről származnak a nagy művészeti alkotások szerzői, s az idetartozók akár a puszta jelenlétükkel is felemelöen hathatnak embertársaikra. Az 500-as tartomány felső régióiba tartoznak az ihletett vezetők, akik példát mutatnak a társadalom többi tagjának, és akik - a saját területükön - új paradigmákat alkotnak, amelyeknek messzire ható következményei lesznek az egész emberiség számára. A közvélemény az e szintet elérőket gyakran rendkívüli egyéneknek tartja, s ezt kitüntetések és elismerések különféle formáival jelzi is, emellett azonban pontosan tisztában vannak önnön hibáikkal és korlátjaikkal. Az 550 körüli sávban sokaknak már igen nagy jelentőségű spirituális élményeik vannak, s belevetik magukat a spirituális elfoglaltságokba. Néhányan - családjuk és barátaik legnagyobb meglepetésére - váratlanul a valóság új, szubjektív összefüggéseit fedezik fel. Ezen a szinten a tudat egyfajta éleslátásként jellemezhető. Az idáig eljutok a társadalom egészének a felemelésére törekedhetnek. Közülük is csak néhányan képesek a következő nagy ugrásra, amely a 600-as szintre és afölé viszi őket. Ezen a ponton az egyén élete legendává válhat. A 600 fölötti értéken kalibrált személyek legfőbb jellemzője a könyörület, amely minden indítékukat és tettüket áthatja. A tudat fejlődése Noha az itt leírt szintek igen széles és változatos tartományt ölelnek fel, nem túl gyakori, hogy valaki élete során az egyik szintről a másikra lépjen. Az egyénnél a születésekor kalibrálható energiamező élete végéig átlagosan csupán öt ponttal növekszik. Az, hogy a tudati szintünk gyakorlatilag már születésünk pillanatától kezdve meghatározott, eléggé kijózanító gondolat, és igen nagyjelentőségű. Az emberi civilizáció formájában kifejeződő tudat - generációk hosszú során át - igen lassan fejlődik. 18

19 A legtöbb ember arra használja létélményét, hogy egyre kidolgozottab-bá tegye és mind jobban kifejezze veleszületett energiamezejét; ritka az olyan egyén, aki képes ezen túllépni, viszont sokan vannak olyanok, akik jelentős belső fejlődésen mennek át. Ennek oka könnyebben érthető, ha belegondolunk, hogy az egyén szintjét a motiváció tényezője határozza meg. A motiváció a jelentőségből következik, a jelentőség pedig a kontextus kifejeződése, Az elérhető eredményt tehát végső soron a kontextus határolja be, ami - ha megfelelő összhangban áll a motivációval - az egyén viszonylagos EREJÉT is meghatározza. Az élet során elérhető átlagosan ötpontos fejlődés természetesen csak statisztikai érték, amely egyebek közt azon sajnálatos ténynek tulajdonitható, hogy az emberek tudati szintje az életük során meghozott döntések halmozódó hatása miatt sok esetben nemhogy nem növekszik, hanem egyenesen csökken. Amint azt később (lásd a XXIII. fejezetet) részletesebben is tárgyalni fogjuk, nagyon kevés magas szinten álló ember hatása az alacsonyabb szinteken élők egész tömegeit képes ellensúlyozni. Ennek persze a fordítottja is igaz: néhány perverz egyén szélsőséges negativitása egész kultúrákat téríthet el, a globális tudatszint átlagát is leronthatja. A történelem jó néhány példát szolgáltat erre. A kineziológiai tesztek tanúsága szerint az emberiségnek mindössze az a 2,6%-a okolható a társadalmi problémák 72%-áért, akik rendellenes kineziológiai polaritásuk alapján azonosíthatók, vagyis erős tesztválaszt adnak a negatív attraktorokra, és gyengét a pozitívakra. Egyesek azonban képesek lehetnek váratlanul hatalmas - akár több száz pontos - pozitív irányú ugrásra is. Ha valaki ki tud szabadulni a 200 alatti értékű attraktormezők egocentrikus zsákutcájából, s tudatosan egy barátságos, lelkiismeretes, kedves és megbocsátó életfelfogást választ, majd végül a másokért végzett karitatív tevékenységet állítja saját élete fókuszába, akkor természetesen jóval magasabb szintekre juthat. Legalábbis elméletileg, mivel a gyakorlati megvalósításhoz óriási akaraterő kell. Bár nem megszokott dolog, hogy valaki élete során az egyik energiamezőből a másikba lépjen át, ennek lehetősége mégis fennáll. Realizálásához ösztönzés kell, mert tudatos döntés nélkül nem érhető el haladás. Nem árt ismét hangsúlyozni, hogy a kalibrált energiaszintek skálája logaritmikus, ezért a tudatos döntésnek óriási hatása lehet. A 361 -es és a 361,1 -es energiaszintek között például igen jelentős a különbség. Akkora, hogy az nem csupán az egyén életét képes átalakítani, hanem az egész világra pozitívan hat, egyszerűbb lett volna, ha a lehetséges anyagokat két csoportra osztja, és tesztelni kezdi: A megfelelő anyag ebben a csoportban van. Igen vagy nem?" A megfelelő csoportot azután újra meg újra kettéoszthatta és tovább tesztelhette volna, s így évek helyett percek alatt megkapta volna a keresett választ. Termékfejlesztés. Az RJR Nabisco Corporation mintegy 350 millió dollárt pazarolt el azon kutatásaira, amelyek célja a füstmentes cigaretta kifejlesztése 6 volt. Abból a téves elképzelésből indultak ki tudniillik, hogy a dohányzás elsősorban orális szokás, amellyel kapcsolatban azóta egyébként felfedezték, hogy aki megvakul, az rendszerint leszokik a dohányzásról, tehát a dohányzás valószínűleg több gyökerű jelenség, s az orális élvezet csak az okok egyike. 7 Kineziológiai teszttel könnyen meghatározható bármely termék piaci életképessége - köztük az imént említetté is -, és alig 60 másodperc alatt egyértelműen megállapítható, hogyan fogadná azt a közönség. A termékek fogadtatása és jövedelmezősége tehát igen pontosan kimutatható, ha jól megfogalmazott kérdéseket tesznek fel, és minden szempontot számításba vesznek az időzítéstől, a piacokon és a reklámozáson át a megcélzandó vásárlói rétegekig. Tudományos kutatás. A tudományban a kineziológia olyan izgalmas lehetőségeket kínál a tudósok számára, amelyek minden társasjátéknál élvezetesebbek. (Az is rendkívül érdekes, ha a kutatócsoport e módszert felhasználva veti össze saját felfedezéseit más csoportok eredményeivel.) Az eljárás általánosabb jelleggel is használható: segítségével gyorsan azonosíthatóak az ígéretes kutatási irányok, s arra is rá fognak jönni, hogy a legértékesebb felismerések gyakran e kutatások vizsgálati körével és dimenzióival kapcsolatosak. Mivel a módszerrel kikerülhetők a kontextusból adódó korlátok, a metódus egyik legértékesebb alkalmazása magának a folyamatnak az ellenőrzése, vagyis annak vizsgálata, hogy az adott kutatási irány a megfelelő-e. Ily módon megállapítható, hogy a kutatás alapfeltevései igazak-e. A Földön kívüli élet utáni kutatás például jelenleg úgy folyik, hogy a Jt-számot (3,14) sugározzuk a világűrbe. Itt hallgatólagosan nyilván azon feltevésből indulunk ki, hogy egyetlen civilizáció sem lehet képes a rádiójelek vételére alkalmas módszereket kifejleszteni, ha nem ismeri ezt a matematikai fogalmat. Csakhogy hihetetlenül öntelt dolog feltételezni, hogy a máshol kialakuló élet szintén háromdimenziós, vagy hogy érzékelhető emberi érzékekkel; arról nem is beszélve, hogy elkülönülő életegységekből áll, amelyek valamiféle intellektus segítségével oldják meg a problémákat, és szimbólumokon keresztül kommunikálnak a térben és az időben. Orvostudomány. A kineziológiai diagnosztika önálló tudományág, amelynek használatát az International College of Applied Kinesiology (Nemzetközi Alkalmazott Kineziológiai Testület) szabályozza. A test minden szervéhez tartozik egy-egy jelzőizom, amelynek gyengesége a megfelelő szerv kóros elváltozását indikálja. A kineziológiai már ma is széles körben használják a diagnózis felállításához és a lehetséges kezelések hatékonyságának ellenőrzéséhez. A páciens kineziológiai reakciójával meghatározható, hogy melyik gyógyszerből mekkora adag lesz a leghatásosabb. Hasonlóképpen mutathatók ki a különféle allergiák és tápanyaghiányok is. Teológiai, ismeretelméleti és filozófiai kutatások Noha alkalmazásának érvényessége a megfigyelő tudatossági szintjétől is függhet, a kineziológia, mint az igazság ellenőrzésére alkalmas módszer, 600-as értéken kalibrálható. Ez azt jelenti, hogy a leírt módszer megbízhatósága meghaladja a dualitásét, vagyis a mindennapi életben megismert szokványos tudatosságot. E könyv egészének igazságszintje 810 körüli. Azért, hogy ez a szint mindvégig fenntartható legyen, a leírt módszerrel 19

20 sorra ellenőriztük minden egyes fejezet, oldal, bekezdés és mondat helytállóságát, s ugyanilyen ellenőrzést végeztünk a könyv valamennyi állításán és következtetésén is. Az igazság természetével kapcsolatos zűrzavar jelentősen enyhíthető, ha nem csak a válaszok, hanem a kérdések igazságszintjét is kalibráljuk. A tudati szintek összekeverése ellentmondásokat és kétértelműségeket szül; valamely válasz csak a saját tudati szintjén igaz. így tehát azt találhatjuk, hogy egy válasz helyes", de ugyanakkor érvénytelen" is, s ez olyan, mint egy tisztán, de nem a megfelelő helyen megszólaltatott zenei hang. Minden megfigyelés adott tudati szintek visszatükröződése, s csakis a saját szintjén érvényes, ennélfogva minden, az adott téma megközelítésére alkalmazott útnak megvannak a maga beépített korlátjai. Egy állítás talán igaz a megértés egy magasabb szintjén, de az átlagos elme számára ettől még érthetetlen lehet. Értéke ezért romolhat, ha a hallgató korlátjai a kijelentést eltorzítják. Ilyen sorsra jutottak például a vallások a különböző korokban, amikoris a magasabb tudatossági szintről eredő kinyilatkoztatásokat később tévesen értelmezték a hatalomban érdekelt hívek. Az efféle torzulások szélsőséges módon figyelhetők meg bármely vallás fundamentalista szektáinál. Mivel a fundamentalisták a vallási tanításokat mindig a negativitásból kiindulva értelmezik, messzire kerülnek az igazságtól. Az istenség legalantasabb ábrázolásai olyan istent tárnak elénk, aki féltékeny, bosszúálló és dühös, vagyis a halál istenét, aki nagyon távol áll a szeretet és könyörület istenétől. Az erényes önmegtagadás istene az önmegtagadás dicsőítését jelképezi, s az emberi kegyetlenség és erőszak igazolása révén mentesíti követőit a felelősség alól. A tudat legalacsonyabb szintjei felé haladva a fájdalom és a szenvedés általában egyre nagyobb mértékű. Az egyes tudati szintek igazsága önmagát erősiti meg, mivel minden szintnek megvan a maga természetes észlelési tartománya, amely igazolja, hogy amiben már amúgy is hisznek, az igaz. így aztán mindenki igazoltnak érzi a cselekedetei és a hite mögött rejlő nézeteket. Ez mindenfajta igazságossággal" együtt járó veszély. Bárki lehet igazságos, a dühét igazoló" gyilkos éppúgy, mint az egyházi demagógok vagy a különféle meggyőződéseket valló politikai szélsőségesek. A kontextus megfelelő torzításával gyakorlatilag bármilyen emberi viselkedés racionalizálható és igazolható. A háborúkat kirobbantók valamennyien igazságosnak" nevezik háborújukat. Az emberi párbeszéd mennyisége és kifinomultsága elképesztő: tükröződik benne az emberi tudatot alkotó nagy erejű attraktormezők kölcsönhatásainak kaleidoszkópszerű összessége. A világ nagy filozófusainak 25 évszázadnyi munkássága kiterjedésében és összetettségében egészen elképesztően ragyogó. Mégis, csak kevés területen értenek egyet az igazság természetét illetően. Objektív mérce nélkül minden egyén, aki valaha is élt, maga volt kénytelen az élet szüntelenül változó visszatükröződései közt megtalálni a saját igazságát. Úgy tűnik, az embert elméjének szerkezete ítélte erre az örökké tartó küzdelemre. E szerkezet szerint egy állítás csakis adott kontextusban lesz igaz, annak ellenére, hogy a szóban forgó kontextus meghatározásai és származékai láthatatlanok és kimondatlanok. Olyan ez, mintha mindenki egyéni beállítású tájolóval vágna neki az élet felderítésének. Az, hogy egyáltalán képesek vagyunk bármiféle tartalmas párbeszédre, az ember saját állapota iránti mérhetetlen megértésről tanúskodik és arról, hogy az egész létet egy mindent magában foglaló, mindenen átívelő attraktormező fogja át, amely elősegíti a lehetségesnek a valósággá történő manifesztálódását. A látszólagos káosz mögött rejlő szervező mintázatokból összhang formálódik, így az emberiség fejlődése tovább halad, noha az egyénektől minden pillanatban érkeznek aberránsnak tűnő jelzések. A káosz csak korlátozott észlelés. Minden része egy nagyobb egésznek, s valamennyien szerepet játszunk a tudat mindent magában foglaló attraktormezőjének fejlődésében. Ez - a tudat átfogó mezőjére eredendően jellemző fejlődés - az, ami biztosítja az emberiség és vele együtt az egész élet megváltását. Az ember nemessége azon állandó küzdelmében rejlik, amelyet kéretlen létezésével vív egy olyan világban, amely leginkább tükörlabirintushoz hasonló, s ebben egyedül az élet folyamatába vetett hite támogatja... VII. fejezet Kritikuspont-elemzés a mindennapokban Az eddig ismertetett kutatási alkalmazások már adnak némi képet arról, hogy a módszer felhasználási lehetőségeinek száma szinte korlátlan. Ahogy az energiaalapú attraktormezők emberi tudattal való kölcsönhatása az elme és a test kölcsönhatásában mutatkozik meg, a bármely emberi vállalkozáshoz rendelkezésre álló alapenergia-szintet bárki bárhol és bármikor kalibrálhatja. Mindehhez csupán két ember kell, akik közül az egyik ismeri az izomtesztelés módszerét. Ennek gyakorlati jelentősége szinte felfoghatatlan: ez az eszköz éppoly fontos és úttörő jellegű lehet a társadalom folyamatos fejlődésében, mint a fizikai tudományok bármely eddigi felfedezése. De fejtsük ki gyakorlatiasabb módon is, mit jelenthet ez a hétköznapi életben! Ahogyan egy azonosított attraktormező kalibrált EREJE közvetlenül ösz-szefügg igazságának mértékével, azaz igazságszintjével, úgy az igaz megkülönböztethető a hamistól, az építő a rombolótól, a gyakorlatias és hatékony a használhatatlantól és pazarlótól. Azonosíthatjuk bármely program vagy személy indítékát és célját. A báránybőr többé nem rejti el a farkast. Amint tehát láthattuk, a tudat választani tud az igazság és a hamisság között. Ezt akár azonnal is ellenőrizheted azzal, ha hangosan kimondod az életkorodat (tegyük fel, hogy 43 esztendős vagy): Negyvenhárom éves vagyok", s ha közben valaki lefelé nyomja kinyújtott karodat, erősen ellen fogsz tudni tartani. Ezt követően 20