Energy policy and price controls in Europe and Hungary

Átírás

1 Energy policy and price controls in Europe and Hungary Felsmann Balázs D I S C U S S I O N P A P E R A U G U S T

2 Energy policy and price controls in Europe and Hungary New Direction discussion papers are designed to encourage debate on public policy in a European context. They do not reflect the views of New Direction or its members. New Direction receives funding from the European Parliament and is also required to raise a proportion of its funds from additional sources. The views expressed in this publication do not necessarily reflect those of the European Parliament. August 2014 Printed in Belgium ISBN: Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: contact@newdirectionfoundation.org 1

3 Tartalom 1. Bevezető Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete Az árszabályozás elméleti modelljei Árszabályozás az energiatermelésben Árszabályozás az energiakereskedelemben A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása Európai versenyképesség és az árszabályozás Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására Lakossági áram- és gázárak Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig A piacnyitás kiteljesedése Újabb modellváltás a központi állami szabályozás felerősödése A 2013-as rezsicsökkentés hatásai a hálózathasználati díjakra és az egyetemes szolgáltatókra Vállalatok a változó környezetben Hatások a szektor beruházási teljesítményére Hatások az elosztók jövedelmezőségére Hatások az energiakereskedők jövedelmezőségére Vállalati alkalmazkodási stratégiák Felhasznált irodalom Ábrák jegyzéke Táblázatok jegyzéke

4 1. Bevezető Az energiaszektorban az elmúlt időszakban felerősödött a vita az árszabályozás lehetőségeiről és indokoltságáról. Elemzésünkben arra a kérdésre keressük a választ, vajon jobb teljesítményt érnek-e el azok az európai uniós tagállamok, amelyek központilag szabályozzák a villamos energia és a gáz fogyasztói árait azokhoz képest, akik a piaci koordinációt és a versenyt pártolják. Tanulmányunk első részében áttekintjük az árszabályozás elméleti kereteit, módszertanát és a hatósági árak alkalmazásának aktuális jogi, gazdasági és funkcionális vonatkozásait. A tanulmány második részében az árszabályozás hazai helyzetével foglalkozunk. Az áram- és gázpiaci liberalizáció folyamatának tartalmi összefoglalását követően megvizsgáljuk, hogy a változó szabályozási, gazdasági és társadalmi környezet hogyan hatott az egyes kereskedő vállalatok üzleti pozíciójára. Bemutatjuk, hogy a kormányzat azon törekvése, hogy a szabályozott árak rendszerén keresztül direkt módon avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, bár rövidtávon kétségtelen sikereket is hozott, ám hosszabb távú fennmaradásával kapcsolatban komoly kérdőjelek is megfogalmazhatók. 2. Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata Az energiaszektor sosem volt mentes az árszabályozástól, hiszen a szektorra jellemző, hogy keverednek benne a versenypiaci és a természetes monopol szolgáltatási elemek. Az áramtermelés, illetve a gázkitermelés, valamint a villamosenergia- és gázkereskedelem esetében a tárolást jellemzően az értéklánc versenypiaci elemeinek tekinthetjük, ahol legalábbis elméletben megvalósul a szolgáltatók versenye a fogyasztókért. Ezzel szemben a hálózati szolgáltatások (átvitel és elosztás) természetes monopol jellegüknél fogva megkövetelik a szabályozó hatóságok folyamatos jelenlétét és az árak hatósági úton történő megállapítását. Meg kell jegyezni, hogy még az első csoportba tartozó szolgáltatásokról sem mondható el, hogy esetükben a piaci kontroll kizárólagos lenne. Egyes áramtermelési technológiák központilag meghatározott, kötelező átvételi árakon (feed in tariff) keresztül történő támogatása ugyancsak az árrendszerbe való direkt beavatkozást jelent. Ilyen megoldások gyakoriak a megújuló energia támogatásában, de az utóbbi időben más termelési technológiáknál is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg, például hasonló garantált ármechanizmust terveznek bevezetni egyes új nukleáris létesítmények kapcsán is. Elemzésünkben rövid elméleti bevezetést követően áttekintjük az árszabályozás európai gyakorlatát, majd részletesen elemezzük a magyarországi vonatkozásokat. Fő fókuszunk a végső fogyasztói árak szabályozásának kérdésköre, így külön részletezzük a szabályozás hatásait a kereskedelmi szektorra, így különösen a lakossági energiakereskedelemben döntő súlyt képviselő egyetemes szolgáltatókra. 3

5 1.1 Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete Az energiarendszerek működése során elkülöníthetjük a fizikai és a kereskedelmi értéklánc szereplőit. Előbbibe tartoznak a termelők (erőművek, illetve gázkitermelő vállalatok) a nagytávolságú szállítást végző átviteli szolgáltatók (TSO), az elosztó vállalatok (DSO) és a teljes integrált rendszer irányítását végző rendszerirányítók. További hálózatos szereplők még a gázrendszernél a gáz biztonsági és kereskedelmi tárolását végző vállalkozások. A kereskedelmi értéklánc kulcsszereplői a gáz- és árampiaci nagy- és kiskereskedők, amelyek üzletpolitikájuk alapján szolgáltatnak bizonyos fogyasztói szegmensek részére. E körben az árszabályozás szempontjából kiemelt jelentőségű szereplők az úgynevezett egyetemes szolgáltatók. E vállalatok, összhangban az Európai Unió (EU) vonatkozó szabályozásával kötött feltételek mellett értékesítenek energiát a lakosság és a mikrovállalkozások részére. Szabályozott árakkal gyakorlatilag az értéklánc minden elemében találkozhatunk. Annak alapján, hogy a szabályozás mire terjed ki, megkülönböztethetünk input-, folyamat- és outputszabályozást. Az, hogy egy szabályozó hatóság milyen szabályozási módszertant választ, függ az adott tevékenység kontrollálhatóságától, tervezhetőségétől és a szabályozó általi nyomon követésének lehetőségétől. Amennyiben ezek a feltételek csak korlátozottan teljesülnek, úgy a szabályozók jellemzően az inputokat szabályozzák, a hatékonyan működő szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek elismerésén keresztül. Ha a szolgáltató által végzett tevékenység jól tervezhető, úgy a szabályozó hatóság választhatja az árak részleges vagy teljes szabályozását is. A részleges kontrollra példa az ársapka (price cap), vagy a bevételi maximum (revenue cap) meghatározása, míg a hatósági ármeghatározás a szabályozó teljes kontrollját biztosítja a szabályozott tevékenység tekintetében. Az értéklánc egyes szereplőinek megkülönböztetése is egyértelművé teszi, hogy a fogyasztók által fizetendő teljes ár egyes komponensei eltérő szabályozói megközelítést követelnek meg. Ha a kérdést más oldalról, a fogyasztói ár tényezőkre bontása felől közelítjük meg, úgy szintén fontos megállapításokat tehetünk az árak hatósági befolyásolásának lehetőségeiről. Az 1. ábra és közötti időszakban mutatja be az európai átlagos áramárak változását. A grafikon az Eurostat által nyomon követett statisztikai összetevőkre bontva mutatja be a háztartások (az ábrán a _H megjelölésű első, erősebb színezésű oszlopok) és az ipari fogyasztók (második oszlopok, _I megjelöléssel) által átlagosan fizetendő díjelemek nagyságát. A statisztika külön gyűjti az energiadíj (az áram, mint termék ára), a hálózati díjak (rendszerirányítás, átvitel és elosztás) valamint a különböző adók és illetékek (ideértve az energiaadókat és az általános forgalmi adót) mértékét tagállamonként. Az ábrából számos tanulság vonható le a díjtételek átlagos alakulásával kapcsolatban. Általánosságban igaz, hogy az energiaszektorban is érvényesül a méretgazdaságosság, ami különösen a hálózathasználati díjaknál szembetűnő. Ugyancsak észrevehető, hogy a háztartások jóval nagyobb adóterheléssel szembesülnek, ennek oka, hogy a vállalkozásokat az általános forgalmi adó jellemzően nem terheli. 4

6 1. ábra - Háztartási és ipari áramár-összetevők átlagos változása az EU-ban ( ) 0,25 Háztartási (_H) és ipari (_I) villamos energia árkomponensek átlagos változása az EU-ban ( ) 0,2 eurócent/kilowattóra 0,15 0,1 0,05 Adók_I Hálózat_I Energia_I Adók_H Hálózat_H Energia_H félév félév félév félév félév félév Forrás: Eurostat. A grafikon az Eurostat besorolása szerinti H2 és I2 adatsor értékeit tartalmazza. (H2: kwh éves fogysztás. I2: MWh éves fogyasztás.) Az árszabályozás elméleti modelljei Valamennyi tagállamnál egységesen hatósági szabályozás körébe tartozik a hálózati díjak meghatározása, ideértve a rendszerirányítónak, az átviteli szolgáltatóknak és az elosztóknak fizetendő díjakat. A természetes monopol szolgáltatások hatósági ármeghatározásának két fő iránya a megtérülési ráta alapú (Rate of Return & Costs Pass-through, röviden RoR) és a kezdeti díjak arányában valamilyen hatékonyságjavításra irányuló ösztönzést tartalmazó (incentive based) szabályozás. A megtérülési ráta alapú (RoR) szabályozás alapegyenlete az alábbi: RR n =OE n +D n +T n +(RAB*RoR) n ahol: RR n a szolgáltató n időszakban elvárt (elismert) bevétele; OE az elismert működési költség; D az értékcsökkenés; T a fizetendő adók mértéke; RAB az indokolt (a szabályozott tevékenység ellátásához szükséges) eszközérték és RoR az elismert hozamtényező. A modell lényege, hogy a szabályozó hatóság időről időre megvizsgálja a felügyelt társaság költségeit és befektetéseit. Szétválasztja a tevékenység ellátásához szükségesnek ítélt eszközöket és költségeket azoktól, amelyek megítélése szerint nem szolgálják a szabályozott tevékenység ellátását. Az ilyen módon meghatározott eszközértékre az előzetesen megállapított hozamtényező alapján válik jogosulttá a szolgáltató bevételre, míg a költségeket (ideértve az értékcsökkenést és az adókat) a modell átmenő tételként (pass-through) tekinti. A szabályozó hatóságok jellemzően kétciklusú mechanizmust működtetnek a modell gyakorlati alkalmazása 5

7 során. Egy hosszabb időszakra vonatkozóan (jellemzően 3-6 év) egységes módszertant dolgoznak ki az egyes tételek elszámolhatósága tekintetében, amit a szabályozási időszakot megelőzően közzétesznek. Az adott időszakon belül az időszakos költség felülvizsgálata a módszertanban rögzítettek szerint történik. A magyarországi gyakorlatban a szabályozási ciklus ideje a villamos energiánál négy év, a gáznál kettő és hat év között lehet, a jogi hátteret a évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról (továbbiakban VET) és a évi XL. törvény a földgázellátásról (továbbiakban GET) az alábbiak szerint rendezi: VET 142/A. A rendszerhasználati díjak szabályozása négyéves árszabályozási ciklusok keretében, az árszabályozási cikluson belül időszakonkénti ármegállapítással történik. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően költség-felülvizsgálatot végez. Az árszabályozási ciklusra érvényes szabályokat az árszabályozási ciklus indulását megelőzően a miniszter a 142. (2) bekezdés szerinti rendeletben állapítja meg. GET 104/A. (1) A rendszerhasználati díj, a 106. szerinti külön díj, a csatlakozási díj és az egyetemes szolgáltatás ára miniszteri rendeletben meghatározott elemeinek szabályozása legalább kétéves legfeljebb hatéves árszabályozási ciklusokkal történik, amelynek kezdő időpontját és időtartamát a Hivatal elnöke rendeletben állapítja meg. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően, az árszabályozási ciklus kezdő időpontját és időtartamát meghatározó rendelet kihirdetését követően költség-felülvizsgálatot végez. Az Európai Unió országainak többsége hasonlóan Magyarországhoz az első módszertan szerint szabályozza a természetes monopol szolgáltatásokat végző társaságokat. Néhány tagállam ugyanakkor a megtérülési ráta alapú szabályozást a működési hatékonyság javítását ösztönző szabályozási modellel váltotta fel. Az ösztönző (incentive) szabályozás alapképlete az alábbi: R n =R (n-1) *(1+RPI n -X n )± Z n ahol: R n az n időszakra vonatkozó bevételi vagy ársapka ( revenue cap, price cap); RPI a kiskereskedelmi árindex; X a hatékonysági tényező, ami jobb működési hatékonyságra hivatott ösztönözni a szolgáltatót; Z a rendkívüli események hatása, amelyek befolyásolják a szolgáltató költségét. A 2. ábra illusztrálja az ösztönző szabályozás elvi hátterét. Látható, hogy a modell célja, hogy az idő előrehaladtával javítsa a szolgáltató működési költségszerkezetét. 6

8 2. ábra - Az ösztönző (incentive) szabályozás elvi modellje Bevétel Aktuális működési költség R 0 Aktuális bevétel Az X tényező csökkenti az éves jóváhagyott bevétel mértékét Hatékony működési költség (OPEX) Elismert hosszú távú bevétel Értékcsökkenés A befektett tőke költsége (WACC*RAB) Idő Forrás: Victor és Martins, 2009 Több tanulmány is vizsgálta, hogy a két lehetséges elméleti modell közül melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak. A megtérülési ráta alapú modell támogatja a tevékenység ellátásához szükséges beruházások megvalósulását, hiszen amennyiben a szabályozó hatóság egy beruházást indokolt eszköznek ismer el, úgy arra vonatkozóan a megtérülési ráta alapú szabályozás stabil bevételt jelent a szolgáltatónak. Ennek az előnynek az árnyoldala, hogy a szabályozás túlberuházásra ösztönözheti a szolgáltatókat. Az ösztönző szabályozás előnye, hogy folyamatos hatékonyságjavításra sarkallja a szolgáltatót, hátránya ugyanakkor, hogy bizonytalan gazdasági előrejelezhetőség esetén rontja az új beruházások megvalósulásának esélyét Árszabályozás az energiatermelésben A fenti szabályozási modelleket főként a természetes monopol szolgáltatások ármeghatározása során használják a szabályozó hatóságok, de a modell a kereskedelmi értéklánc szereplői (egyes szabályozott áron értékesítő termelők és egyetemes szolgáltatók) tekintetében is érvényes. A villamos energia és a földgáz termelése alapvetően mentes a központi árszabályozás alól, a termelők piaci mechanizmus alapján értékesítik termékeiket. Egyes termelési technológiák támogatásának szándékával ugyanakkor a szabályozó hatóságok mégis beavatkoznak a piac működésébe. A megújuló energia kötelező átvételi árának meghatározása és a zöldenergia garantált átvétele védett helyzetet biztosít a megújuló energia termelőinek. 7

9 Az 1. Táblázat a magyarországi aktuális kötelező átvételi árakat tartalmazza, amelyeket a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) által meghatározott időtartamra (jellemzően a létesítéstől számított évre) vonatkozóan jogosult igénybe venni a megújuló energiatermelő kapacitást létesítő vállalkozás. 1. Táblázat - A megújuló villamosenergia-termelés január 1-től érvényes kötelező átvételi árai Magyarországon A MEKH után hozott határozata alapján termelt megújuló energia átvételi árai (kivéve: 5 MW-nál nagyobb vízerőmű, 50 MW-nál nagyobb egyéb erőmű) forint/kilowattóra Csúcs Völgy Mélyvölgy 20 MW vagy annál kisebb naperőműben termelt 32,49 32,49 32,49 20 MW vagy annál kisebb erőműben (kivéve: naperőmű) termelt 20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os erőműben termelt (kivéve: szélerőmű nov. 30-tól) 20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os szélerőműben nov. 30-tól termelt 36,30 32,49 13,26 29,04 25,99 10,60 36,30 32,49 13,26 Használt berendezést is tartalmazó erőműben termelt 22,58 14,45 14,45 Forrás: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal Hasonló védettséget fog élvezni a tervek szerint a nagy-britanniai Hinkley Pointba tervezett atomerőmű is, amely az úgynevezett strike price (lehívási ár) modell alapján garantáltan hozzájuthat a beruházás időszakában rögzített mintegy 110 euró/megawattórás bevételhez, függetlenül a későbbi piaci fejleményektől. E 35 évre rögzített szabályozott ármechanizmus lényege, hogy amennyiben a brit piaci árak elmaradnak az atomerőmű rentábilis működtetéséhez szükséges 92,5 font/megawattóra árszinttől (jelenleg ennek kb. 50%-a a piaci ár), úgy a brit energiafogyasztók kiegészítik az erőmű bevételeit erre a szintre, míg megfordítva, ha a piaci árak esetleg meghaladnák ezt a szintet, úgy az erőmű fizetné vissza a különbözetet a fogyasztóknak. Leszámítva a fenti példákat, általánosságban elmondható, hogy az energiatermelés mentes a közvetlen ároldali szabályozói beavatkozásoktól, sőt az Európai Unióban a 2000-es évtizedben megindult liberalizációs törekvések erősen korlátozták a termelés területén az árszabályozás lehetőségét. Az 1990-es évtizedben számos EU-tagállam árgaranciát nyújtott a területén működő erőművek számára úgynevezett hosszú távú szerződések (power purchase agreement, PPA) keretein belül, amelyek biztosították az erőművek garantált megtérülését. Magyarországi vonatkozású példa, hogy 2008-ban az Európai Bizottság Lengyelországot és Magyarországot 8

10 egyaránt arra kötelezte, hogy szüntesse meg az erőművek ilyen garanciákon alapuló támogatási rendszerét Árszabályozás az energiakereskedelemben Az áram és a gáz kereskedelme talán legkevésbé kitett a közvetlen hatósági ármegállapításnak, de ebben a szektorban is megfigyelhető elsősorban a lakosság és a mikrovállalkozások körében hogy az állam beavatkozik a piaci folyamatokba. E beavatkozások az úgynevezett egyetemes szolgáltatás területén jellemzőek, aminek hátterét az Európai Unió harmadik energiacsomagjának részeként 2009-ben elfogadott irányelvek a villamos energia (2009/72/EK irányelv) és a földgázpiacról (2009/73/EK irányelv) az alábbiak szerint szabályozzák: 2009/72/EK irányelv 3. cikk (3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is (azaz azok a vállalkozások, amelyek 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót) egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, tisztességes, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható, valamint megkülönböztetéstől mentes árakon. Az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében a tagállamok a fogyasztók ellátására végső menedékes kereskedőt jelölhetnek ki. 2009/73/EK irányelv 3. cikk (2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával különös tekintettel 86. cikkére a tagállamok a földgázágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatóaknak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét a Közösség földgázipari vállalkozásai számára. Az irányelvek nem kapcsolják össze az egyetemes szolgáltatás fogalmát a hatósági úton történő ármeghatározással, de nem is zárják ki az érintett fogyasztói kör tekintetében annak lehetőségét, hogy szükség esetén a tagállamok éljenek ennek lehetőségével. A hazai jogszabályok az irányelv alapján ültették át az egyetemes szolgáltatás fogalmát a magyar jogrendbe, meghatározva azt a kört, amely részesülhet a szolgáltatásból: VET Egyetemes szolgáltatás: a villamosenergia-kereskedelem körébe tartozó sajátos villamosenergiaértékesítési mód, amely Magyarország területén bárhol, meghatározott minőségben a jogosult felhasználó számára méltányos, összehasonlítható, átlátható ár ellenében igénybe vehető; VET 50. (3) A lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3*63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók jogosultak egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni. GET 32. (1) Egyetemes szolgáltatást a működési engedélyben meghatározott szolgáltatási területen az egyetemes szolgáltatói engedélyes végezhet. Az egyetemes szolgáltató olyan földgázkereskedő, amely az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat - igényük esetén - egyetemes szolgáltatással látja el. 9

11 Egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó a lakossági fogyasztó és a 20 m 3 /óra kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással rendelkező egyéb felhasználó, valamint az önkormányzati bérlakásban élők felhasználási helyei ellátása biztosításának mértékéig a helyi önkormányzat. A fentebb bemutatott árszabályozási lehetőségek közül a szabályozó hatóságok több módon is beavatkozhatnak az egyetemes szolgáltatói ár kialakításába. Az első lehetőség a részleges szabályozás, melyben benchmarking módszerrel meghatároznak egy elismert beszerzési árat, amelyet az egyetemes szolgáltatók érvényesíthetnek fogyasztóik felé és egy hatóságilag rögzített (vagy maximált) árrést, amely az egyetemes szolgáltató kereskedő működési költségeit és nyereségét hivatott fedezni. Ez a modell elvben teret biztosít annak, hogy az egyes egyetemes szolgáltatók akár egymással is versenyezhessenek, amennyiben beszerzési forrásaik kedvezőbbek, mint az elfogadott benchmark beszerzési költség és/vagy működési hatékonyságuk jobb, mint a versenytársaké. Magyarország ezt a típusú szabályozási modellt követte a 2008-as teljes piacnyitástól 2011-ig. A másik szabályozói lehetőség az output oldali szabályozás, az egyetemes szolgáltatói árak hatósági ármegállapítás útján történő rögzítése. Ebben a modellben a szabályozó hatóság jogszabályban rögzíti az adott időszakra (jellemzően negyedévre) vonatkozó árakat, amelyektől nem térhetnek el a szolgáltatók. A 2010-es kormányváltást követően Magyarország ebbe az irányba alakította szabályozói gyakorlatát, miután a évi LV. törvény központosította az ármegállapításra vonatkozó kormányzati jogköröket től kezdődően miniszteri rendelet szabályozza a villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltatási árát. 1.2 A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata Ahogyan a megelőző fejezetben is utaltunk rá, az a tény, hogy az Európai Unió nem rendeletekben, hanem irányelvekben határozta meg a villamos energia és a földgázpiac alapvető piacszervezési és közszolgáltatási szabályrendszerét, széles teret hagyott a tagállamok számára abban a tekintetben, hogy milyen módon élnek a hatósági ármegállapítás eszközével. Több nemzetközi szakmai szervezet is részletes elemzéseket készített, hogy időről időre bemutassa az árszabályozás aktuális tagállami gyakorlatát. Az Európai Villamosenergia és Gázipari Szabályozók Csoportja (ERGEG) először 2010-ben készített helyzetjelentést (ERGEG, 2010) a villamos energia és gáz végfogyasztói árszabályozásáról. A harminc országra kiterjedő jelentés szerint (a vizsgálati körbe az EU jelenlegi tagállamain felül Norvégia és Izland is bekerült) csupán 11 országra volt igaz, hogy teljes mértékben szakított a háztartások szintjén a fogyasztói árak szabályozásának korábbi gyakorlatával, míg 17 vizsgált állam továbbra is fenntartotta azt. A kisvállalkozások körében 16, a közepes és nagyvállalatok tekintetében 9, az energia-intenzív iparágak részére 6 állam tartott fenn államilag szabályozott árakat novemberében az Európai Energia Szabályozók Tanácsa (Council of European Energy Regulators - CEER) készített hasonló elemzést (CEER, 2012). A 26 uniós tagállamra kiterjedő 10

12 tanulmány (Ciprus és Málta sajátos földrajzi elhelyezkedésük miatt nem szerepeltek a vizsgálatban) megállapítása szerint nem sokat változott a kép a 2010-es helyzethez képest. Bár a két évvel korábbi állapothoz képest némileg több, összesen 12 ország szüntette meg a fogyasztói árak szabályozását, 14 tagállam továbbra is fenntartja azt. Magyarország mellett Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország alkalmaz árszabályozást a háztartási villamos energiánál. Az Európai Bizottság 2014 márciusában megjelent műhelytanulmánya (EC, 2014a) részletesen bemutatja az egyes tagállamok által alkalmazott árszabályozási módszertant. A szabályozott árat alkalmazó országok többsége megtérülési ráta és indokolt költség alapon szabályoz. Elterjedt megoldás még az ársapka-szabályozás (price cap), amelyet hat ország használ, míg a bevétel szabályozását (revenue cap) csupán egy tagállam, Bulgária alkalmazza. 2. Táblázat - A fogyasztói áraknál alkalmazott árszabályozási módszertan az EU tagállamaiban ben Szabályozás módszertana Országok Nincs árszabályozás Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Hollandia, Luxemburg, Írország, Nagy-Britannia (kivéve Észak- Írország), Németország, Svédország, Szlovénia Indokolt költség/megtérülési ráta Ciprus, Észak-Írország, Franciaország, Görögország, (rate of return/cost-plus) Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Románia, Spanyolország Ársapka-szabályozás (price cap) Belgium, Dánia, Észtország, Litvánia, Portugália, Szlovákia Bevétel-szabályozás (revenue Bulgária cap) Forrás: European Commission: Energy prices and costs report, 2014 Mind a CEER, mind a Bizottság tanulmánya utal arra, hogy a jelenleg még árszabályozást alkalmazó tagállamok többsége tervezi annak megszüntetését. A CEER kérdőíves felmérésére az érintett 14 tagállam közül 11 nyilatkozott úgy, hogy a közeljövőben felül kívánja vizsgálni az árszabályozás jelenlegi rendszerét, megfontolva annak teljes megszüntetését. Magyarország mellett csupán Belgium és Spanyolország kívánja hosszabb távon is fenntartani a fogyasztók egy körének hatósági áron történő ellátását, de az utóbbi két ország gyakorlata már ma is eltér a magyar árszabályozás modelljétől. Belgiumban 2012 januárjában csupán a háztartási fogyasztók elhanyagolható hányada (1%-a) volt arra jogosult, hogy szabályozott áron jusson villamos energiához. Spanyolországban ez az arány 74%, míg Magyarországon minden háztartás, valamint a törvényi határ alatt fogyasztó kisvállalkozások és fogyasztási határ nélkül a közintézmények egyaránt jogosultak arra, hogy hatósági áron jussanak áramhoz illetve földgázhoz. Úgy tűnik, a jelenlegi magyar szabályozói törekvés, mely a központi ármeghatározás kiterjesztése irányába mutat, egyedülállónak mondható a tagállamok jelenlegi, illetve tervezett gyakorlata tekintetében. 11

13 1.3 Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár Nem véletlen, hogy a tagállamok döntő többsége hajlik arra, hogy más utat válasszon az energiaárak kordában tartására, mint az árszabályozás. Először is ebbe az irányba mutatnak a harmadik energiacsomag törekvései, amelyek a piacnyitás fontosságát hangsúlyozzák: 2009/73/EK irányelv Preambulum (3) Az uniós polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik szabad ellátásának lehetőségét. Az EU-s törekvéseken túl ugyanakkor számos piaci körülmény is a piaci mechanizmusok erősödése irányába mutat. Ilyenek a nemzetközi kereskedelem volumenének növekedése, a szervezett piacok (tőzsdék) erősödése és a gazdaság válság illetve az energiahatékonysági intézkedések miatti keresletcsökkenés, ami a kínálati oldal szereplői közötti verseny erősödésével járt A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása A nemzetközi kereskedelem erősödését jól mutatják a hosszú távú statisztikák. Az Európai Villamosenergia-rendszerirányítók Szövetsége (ENTSO-E) kimutatása szerint (ENTSO-E, 2013) az elmúlt négy évtizedben nyolcszorosára nőtt a határkeresztező áramforgalom Európában. De az 1990-es évtized elejére jellemző 150 terawattórás mértékről is közel háromszorosára, 420 terawattórára nőtt az európai együttműködő villamosenergia-rendszer nemzetközi kereskedelmi forgalma 2012-re. A kereskedelem magával hozta a kapcsolódó intézményrendszer fejlődését is. Megerősödtek az európai áram- és gáztőzsdék, ami egyre növekvő mértékben biztosította a transzparens árjelzéseket a piaci szereplők számára. 12

14 3. ábra Az európai határkeresztező villamosenergia-kereskedelem fejlődése 1975-től 2011-ig Forrás: ENTSO-E Statistical Yearbook 2011 A közép-kelet-európai régió különösen intenzíven vett részt a határokon átívelő áramkereskedelem fejlődésében. A határkeresztező kapacitások bővítése és a piacok összekapcsolása (market coupling) egyaránt segítette, hogy a régió az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő áramkereskedelmi régiójává vált 2013-ban, 15%-os éves szintű növekedést mutatva a másnapi (day-ahead) forgalom tekintetében. Dinamikusan halad a regionális piacok összekapcsolása, melynek eredményeként első lépésként szeptember 11-én sikeresen elindult a közös kereskedés az összekapcsolt cseh, magyar és szlovák másnapi piacokon. A tervek szerint 2014-ben Románia és a későbbiekben Lengyelország is csatlakozik a piaci kezdeményezéshez. 4. ábra - HUPX tagvállalatok megoszlása nemzetiség szerint Forrás: 13

15 A kereskedelem nemzetközivé válását jól szemlélteti a Magyar Áramtőzsde, a HUPX tagvállalatainak összetétele, amelynek 53 tagvállalata 14 különböző országot reprezentál Európai versenyképesség és az árszabályozás Az erősödő versenyhelyzet, a piacok technikai, gazdasági és jogi összekapcsolódása egyaránt abba az irányba tolták el az utóbbi években a tagállami szabályozók többségének és az Európai Bizottság szakértőinek álláspontját, hogy az árak direkt szabályozása egyre veszíteni fog népszerűségéből. Az árszabályozás mellett érvelők ugyanakkor gyakran hangoztatják a versenyképesség fenntartásának fontosságát arra utalva, hogy az európai gazdaság teljesítményének javulásához szükségesek a jelenleginél olcsóbban elérhető energiahordozók. E kérdéskört részletesen elemezte az Európai Bizottság DG ECFIN munkacsoportjának januári közgazdasági tanulmánya (EC, 2014b). A dokumentum az európai versenyképességet veti össze más meghatározó régiók versenyhelyzetével az energiaköltségek szempontjából. Magállapításai szerint az energiaár kulcs-versenyképességi tényező, de az egyes gazdasági centrumok eltérő hozzáadott érték előállítási szerkezete jelentős mértékben képes csökkenteni az energiaköltségek abszolút hatását. 5. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a gépgyártás szektorában Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/

16 6. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a reál energiaárak változása Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014 Az 5. ábra rövid illusztrációként a tanulmányból egy konkrét ágazat, a gépgyártás tekintetében mutatja be az energiaköltségek arányát a megtermelt hozzáadott érték hányadában, illetve az ugyanezen időszakban bekövetkezett árváltozásokat. A számok az európai gazdasági szereplők jó alkalmazkodóképességére utalnak, mivel esetükben az energiatakarékos technológiák alkalmazása kompenzálja a magasabb energiaköltségeket. Az Európai Bizottság véleménye egyértelműen az, hogy a szabályozott energiaárak nem segítik elő a versenyképességet. A nem piaci mechanizmusok alapján kialakuló árak rontják a kiskereskedelmi piacok működőképességét és gyengítik az innovációs képességeket. Amennyiben a hatósági árak alatta maradnak a szolgáltatók indokolt költségeinek, úgy ez a hiány a szolgáltatók pénzügyi beszámolóiban jelenik meg és folyamatosan erodálja a vállalatok képességét arra, hogy beruházásokat hajtsanak végre a minőség javítása vagy legalábbis fenntartása érdekében. A hatósági ár a bizottsági szakértők szerint azonban akkor is káros, ha mértéke túl magas. Így ugyanis a rosszul meghatározott ár válik a többi szereplő számára is etalonná, ami szintén rontja a hatékonyságot. A verseny feltételeinek betartásán őrködő Európai Versenyhatóság közelmúltbeli döntései (EC, 2008; 2012, 2013a) is abba az irányba mutatnak, hogy az európai szervezetek elkötelezettek a piactorzító árszabályozás megszüntetése tekintetében. Ahogyan arra már a korábbiakban utaltunk, a harmadik energiacsomag inkább kivételként, semmint főszabályként tekint az árszabályozás fenntartására és igyekszik korlátozni alkalmazási területét. A Versenyhatóság 2012-ben Franciaország gyakorlatát minősítette részben ellentétesnek az uniós szabályozással 15

17 és az egyes nagyfogyasztók számára biztosított kedvezményes szabályozott tarifák alkalmazását csak 2015 végéig hagyta jóvá, ezt követően Franciaország vállalta azok megszüntetését ben egyes olaszországi gázpiaci szolgáltatókra vonatkozó központi árszabályozással kapcsolatosan (Federutility Case C-26508) a Versenyhatóság úgy határozott, hogy az árszabályozást el kell kerülni, kivéve, ha annak fenntartása általános gazdasági érdeket szolgál, arányos, világosan definiált, transzparens és diszkrimináció-mentes. Az eset kiemelkedő hatással van a tagállami szabályozói gyakorlatra, ugyanis a határozat egyértelművé teszi, hogy a szabályozónak kell igazolnia, fennállnak-e azok a körülmények, amik ellehetetlenítik a piaci viszonyok mellett a biztonságos, magas minőségű szolgáltatások nyújtását. A versenyfelügyeleti hatóság nem kizárólag a végső fogyasztói árak, hanem az értéklánc egyéb szereplőire vonatkozó árszabályozás tekintetében is aktív szerepet vállal. A Versenyhatóság 2013 decemberében részletes vizsgálatot kezdett a tervezett brit atomerőmű ártámogatási modelljéről. A vizsgálat középpontjában az áll, vajon nem tartalmaz-e indokolatlan állami szubvenciót a tervezett ármechanizmus, ami mentesíti az erőművet a piaci árak ingadozásának hatásaitól. 1.4 Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására Lakossági áram- és gázárak Az európai fogyasztói árak rendkívül nagy változatosságot mutatnak, ahogyan ezt az Eurostat adatai alapján a 1. ábra is illusztrálta. Még részletesebb bontást tartalmaz az a közvetlen adatgyűjtésen alapuló havi jelentés, amelyet több energetikai szabályozó hatóság hívott életre a lakossági gáz- és villamosenergia-árak folyamatos nyomon követésére. Az osztrák Energie Control és a VaasaETT 2009 januárja óta közli havonta az egyes európai fővárosokra jellemző lakossági áram- és gázárakat. Kezdetben a vizsgálat az EU-15-ök fővárosaira terjedt ki szeptembere óta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal bekapcsolódásával a vizsgálat a közép-kelet európai fővárosokra is kiterjed. Jelenleg a Household Energy Price Index (HEPI) 23 főváros adatait tartalmazza, 22 EU főváros mellett a belgrádi adatokat. (A számítás részletes módszertana és az adatok a oldalon érhetők el.) 16

18 7. ábra - Európai nagyvárosok háztartási villamosenergia-árai és azok összetevői 2014 februárjában 35 Háztartási villamosenergia-árak 2014 februárjában 30 Eurócent/kilowattóra ÁFA Energiaadók Hálózat Energiaár szeptember 0 Forrás: Household Energy price index for Europe A 7. ábra és 8. ábra a havi jelentés februári adatsorát mutatja be, külön kimutatva az első adatgyűjtés (2013 szeptembere) óta eltelt időszak változásait. Az adatsorok rengeteg következtetés levonására adnak alkalmat. Egyrészt látható, hogy az ár mindegyik komponense jelentős szóródást mutat. Az energiadíjakat vizsgálva például a teljes villamosenergia-árat tekintve legdrágább Koppenhága nagyjából azonos szinten van Budapesttel, de a régióban például a csak a hatósági árak védelmét nem élvező prágai családok is nagyságrendileg azonos árcsökkenést értek el az elmúlt fél évben, mint a budapestiek. Feltűnő, hogy Magyarország az egyetlen a 23 főváros közül, ahol a lakossági fogyasztókat nem terheli energiaadó, ami fontos költségvetési eszköze a megújuló energia elterjesztésének. 17

19 8. ábra - Európai nagyvárosok háztartási gázárai és azok összetevői 2014 februárjában 25,00 Háztartási gázárak 2014 februárjában 20,00 eurócent/kilowattóra 15,00 10,00 5,00 ÁFA Energiaadó Hálózat Energiaár szeptember 0,00 Forrás: Household Energy Price Index for Europe A gázáraknál is elmondható, hogy rendkívül nagy az árak és egyes komponenseik szóródása: Régiónk relatív alacsonyabb lakossági árai szoros összefüggést mutatnak azzal a megfigyeléssel, hogy szemben a nyugat-európai lakossági gázfogyasztókkal, régiónk fogyasztói jellemzően nem járulnak hozzá energiaadókon keresztül a megújuló energiák elterjesztéséhez Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései A továbbiakban a közelmúltban megjelent elemzések adatait felhasználva tekintjük át, hogy vajon megfigyelhető-e érdemi összefüggés a fogyasztói árak alakulása és az árszabályozás léte, vagy annak hiánya között. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 2012-ben a magyarországi gázpiaci modellváltás vizsgálata során készített összehasonlításokat (REKK,2012) a régiós ipari és lakossági gázárak tekintetében. A régióban Csehország, Ausztria és Szlovénia nem alkalmazott árszabályozást a lakossági gázárak tekintetében. Láthatóan a lakossági árszabályozás megszüntetése az ipari árak tekintetében Ausztriában inkább kedvező hatással járt az iparvállalatok számára, míg Csehországban is képes volt biztosítani, hogy a cseh vállalatok a régiós átlagáron jussanak gázhoz, miközben az árszabályozással mesterségesen alacsony szinten tartott horvát lakossági árakat a szolgáltatók az ipari szektor drágább ellátásával kompenzálták. A magyar adatok egyik részpiacon sem számítottak kedvezőnek, az lakossági gázárak az árszabályozás ellenére magasak voltak 2011-ben a régió más országaival összehasonlítva. 18

20 9. ábra Lakossági és ipari gázárak régiós összehasonlítása 2011-ben Forrás: REKK 2012 Egy, a Verseny és Szabályozás 2013 című tanulmánykötetben (Felsmann, 2014a) a közeljövőben megjelenő magyar tanulmány több szempontból is megvizsgálta az árszabályozás léte vagy hiánya és a fogyasztói ár alakulása közötti összefüggéseket. Az elemzés lineáris korrelációt 19

21 számolt a 2012-es lakossági és ipari árösszetevők (energiadíj, hálózati díjak) és a lakossági árszabályozás létére, vagy annak hiányára utaló változó között. A korrelációk alapján nem sikerült kapcsolatot feltárni az átlagos háztartási energiadíjak és az árszabályozás léte között, ami arra utal, hogy a liberalizált piacok versenypiaci kereskedői átlagosan ugyanolyan árszinten voltak képesek ellátni a háztartásokat, mint azoknak az országoknak az egyetemes szolgáltatói, amelyekben központilag szabályozták a lakossági energiaárakat. 3. Táblázat - Korrelációk az árszabályozás és egyes árösszetevők között második félévében Árszabályozás van (1=igen/0=nem) Átlagos háztartási energiadíj Átlagos ipari energiadíj Átlagos háztartási hálózati díj Átlagos ipari hálózati díj r= -,001 r=0,148 r=-0,353 r=0,061 Forrás: Felsmann (2014) Bár a statisztikai összefüggések nem markánsak, de az adatok arra utalnak, hogy a szabályozott ármodellt követő országokban nem is annyira az energiadíjakban, hanem sokkal inkább a hálózati tarifákon keresztül igyekeznek kedvezni a hatóságok a háztartási fogyasztóknak. Ez a megfigyelés talán nem meglepő annak fényében, hogy az energiadíjaknál a nemzetközi kereskedelem erősödése és a termelők közötti verseny korlátozzák a szabályozó hatóság lehetőségeit, míg az eleve központilag szabályozott hálózati díjak tekintetében kevésbé erős ez a fék. Nem véletlen, hogy a hatóságok gyakran úgy engednek a politikai nyomásnak, ami a lakossági energiaköltség csökkentését követeli tőlük, hogy keresztfinanszírozást hajtanak végre az lakossági és ipari hálózati tarifák között, csökkentve az előbbieket az utóbbiak rovására. E szabályozói gyakorlatra jó példa a későbbiekben bemutatandó magyar szabályozási gyakorlat a lakossági és ipari hálózati díjak tekintetében. A 10. ábra a hivatkozott tanulmány alapján az EUROSTAT által használt statisztikai bontást követve öt fogyasztói szegmensbe sorolva mutatja be a háztartási fogyasztók által átlagosan fizetett energiadíjat (az ábrán Ener), hálózati díjakat (Net) és adókat (Tax). (A fogyasztási értékhatárok: H1<1000kWh, H2: kwh, H3: kwh, H4: kwh, H5>15000 kwh.) 20

22 10. ábra Európai átlagos lakossági energiadíjak, hálózati díjak és adók alakulása 2012 második félévében az árszabályozást alkalmazó és nem alkalmazó tagállamokban Tax_H5 Net_H5 Ener_H5 Tax_H4 Net_H4 Ener_H4 Tax_H3 Net_H3 Ener_H3 Tax_H2 Net_H2 Ener_H2 Tax_H1 Net_H1 Ener_H1 0,00 0,02 0,04 0,06 0,08 0,10 0,12 Van árszabályozás Nincs árszabályozás EUR/kWh Forrás: EUROSTAT féléves adatsora Az ábra rávilágít egy komplexebb összefüggésre, ami érveket adhat a lakossági árszabályozás fenntartására. Látható, hogy az árszabályozást alkalmazó országokban jellemzően az alacsonyabb éves átlagfogyasztású fogyasztók járnak relatív jobban (H1 és H2 szegmens), míg a liberalizált piacokon erőteljesebben érvényesül a méretgazdaságosság. Érdemes külön is kiemelni, hogy a különbségek nem csupán az energiadíjban figyelhetők meg, de talán még markánsabban érvényesülnek a hálózati díjtételeknél. Meg kell jegyezni, hogy ez a megfigyelés sem fordítható át egyszerűen szociálpolitikai üzenetekké. Egyfelől igaz, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok kevesebb energiát fogyasztanak, ugyanakkor fogyasztásuk jellemzően inkább a H2 és H3 szegmensekbe esik a háztartásméret függvényében. A hálózati díjak jelentős kedvezménye az árszabályozást alkalmazó országokban (Net_H1) egyáltalán nem biztos, hogy a valóban rászoruló fogyasztói csoportokat segíti, hiszen ebben a szegmensben nagyon sok úgynevezett másodlagos fogyasztási hely (garázs, nyaraló) van. Azon tagállamok szolgáltatói, amelyeknél a verseny a piacszervezés elsődleges eszköze, racionálisan áraznak, amikor a jelentős fix költségeket jelentő hálózat-fenntartási díjakat nagyobb mértékben terhelik erre a fogyasztói csoportra, hiszen a hálózat kiépítésének és fenntartásának költsége szinte független attól, hogy azon mekkora forgalom bonyolódik. A nemzetközi vonatkozásokat tárgyaló fejezetek összefoglalásaként elmondható, hogy bár az árszabályozás európai gyakorlata széles skálán mozog, de a tendenciák egyértelműen a közvetlen hatósági beavatkozások csökkenése és fokozatos leépülése irányába mutatnak. Úgy tűnik, a harmadik energiacsomag hatására erősödő verseny, a nemzetközi kereskedelem 21

23 térnyerése és a lakossági piacaikat liberalizáló tagállamok sikeres gyakorlata elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nem indokolt a hatósági árak rendszerének tartós fenntartása. A magyar piaci modellváltás, ami 2012-től a rezsicsökkentést helyezte a politikai kommunikáció középpontjába és ennek eszközeként a fokozódó állami szerepvállalást fogalmazta meg, egyedülálló kísérlet, amelynek tartós fennmaradása számos gazdasági, társadalmi és politikai tényező függvénye. 2 Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére Tanulmányunk második részében a magyar vonatkozásokat járjuk körül, röviden bemutatva a hazai áram- és gázszektor átalakulását a 2008-as teljes liberalizációtól napjainkig. Érintjük a szektor fejlődésére leginkább hatást gyakorló politikai és jogszabályi változásokat és az energetikai vállalatok alkalmazkodását a változó környezeti feltételekhez. 2.1 A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig A piacnyitás kiteljesedése Bár a magyarországi teljes piacnyitást gyakran összekötik a VET évi és a GET évi elfogadásának dátumával, valójában a liberalizációs folyamat jóval korábban, már 2003-ban megindult. Az uniós csatlakozási tárgyalások részeként Magyarország fokozatosan megnyitotta áram- és gázpiacát az új belépők számára. A 2003-tól 2008-ig tartó időszakot gyakran a duális piac időszakának is nevezik, mert míg az ipari fogyasztók egyre növekvő köre számára nyílt meg a versenypiaci energiabeszerzés lehetősége, addig a lakosság ellátása továbbra is kötött szabályok szerint, monopol szolgáltatók részvételével történt. Röviden itt érdemes megemlíteni, hogy a kétszintű monopol szolgáltatási modell, amely egy nagykereskedő és a területi monopóliumot élvező regionális áram- és gázszolgáltatók együttműködésére épült, nem járt együtt a benne résztvevő szolgáltatók állami tulajdonlásával. Az 1990-es évek közepén Magyarország privatizálta az áram- és gázszolgáltatás többségét. A privatizációk és az ezt követő konszolidációk eredményeképpen a villamosenergiaszektorban három nemzetközi társaságcsoport (az E.ON, az RWE és az EDF), míg a gázszektorban az E.ON, a GDF és az ENI szerzett érdekeltségeket. Hazai irányítás csupán két szereplő esetében maradt, a villamos energia nagykereskedelmét folytató MVM domináns állami tulajdonban (99%), míg a fővárosi gázfogyasztókat ellátó FŐGÁZ többségi önkormányzati tulajdonban (50%+1) maradt. 22

24 A részleges piacnyitás mind az áram, mind a gázszektorban sikeres volt. A 11. ábra illusztrálja, hogy már egy évvel a korlátozott piaci modell bevezetését követően is 10%-os részarányt ért el a szabadpiaci szegmens. Az úgynevezett feljogosított fogyasztók (nagy ipari fogyasztók) körének szélesítése 2004-től újabb lendületet adott a szabadpiaci kereskedelemnek. A már itt lévő multinacionális cégeken kívül olyan jelentős regionális energiaszolgáltatók alapítottak magyarországi kereskedelmi leányvállalatot, mint a CEZ vagy az OMV. Az új belépők jelentősen növelték a verseny intenzitását és az inkumbens szolgáltatókat is nagyobb aktivitásra sarkallták. 11. ábra - A szabadpiaci és szabályozott árampiac aránya Magyarországon 2003-tól 2012-ig A szabadpiaci és a szabályozott árampiac aránya Magyarországon ( ) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Szabadpiac Szabályozott/Egyetemes Forrás: Az E.ON, a GDF és az RWE többségi tulajdonába tartozó ELMŰ és ÉMÁSZ jelentős szervezeti változtatásokat hajtottak végre, hogy alkalmazkodjanak az erősödő szabadpiaci verseny által támasztott kihívásokhoz. Az E.ON holdingstruktúrába szervezte magyarországi érdekeltségeit önálló kereskedelmi leányvállalatot létrehozva (E.ON Energiaszolgáltató Kft.). Az ELMŰ és az ÉMÁSZ közösen hoztak létre egy új kereskedelmi vállalkozást a MÁSZ Kft-t, amely szabadpiaci partnereik kiszolgálására szakosodott, míg a két vállalat továbbra is maga végezte a lakosság hatósági árakon történő kiszolgálását. A korábban csak a villamosenergia-nagykereskedelemben érdekelt MVM is kedvezőnek látta a változó körülményeket, hogy belépjen az ipari fogyasztókat kiszolgáló kiskereskedelmi szabadpiaci szegmensbe ben létrehozta az MVM Partner Rt.-t szabadpiaci ügyfeleinek kiszolgálásra, majd 2005-ben egy újabb kereskedő céget, az MVM Trade Rt.-t, amely a korábban már említett hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel az MVM-hez kötött erőművek termelési portfolióját értékesítette. 23

25 A VET 2007-es majd a GET 2008-as elfogadásával véget ért a duális piac időszaka, az egyetemes szolgáltatásokra nem jogosult fogyasztók nem élvezhették tovább a közüzemi szolgáltatás által biztosított védettséget. Áram- és gázbeszerzéseiket a szabadpiacon kellett megszervezniük. Elmondható, hogy a 2008-as liberalizációs folyamat a piac mintegy kétharmadát tartósan és úgy tűnik visszavonhatatlanul eltávolította a központi árszabályozás intézményrendszerétől. E piaci szegmensben a piaci viszonyok dominálnak és a piaci verseny 2008 óta továbbra is éles az egyes kereskedők között. Az állami szabályozás az ipari fogyasztói szegmensben visszaszorult a hálózati tarifák és az adók mértékének meghatározására, ám tekintettel arra, hogy e két tényező a teljes ár több mint 50%-át jelentik, továbbra sem mondható el, hogy a liberalizált áram- és gázpiacokon a fogyasztók mentesek lennének a versenyképességüket akár jelentős mértékben is befolyásoló állami beavatkozásoktól. A 2008-tól 2011-ig tartó időszakot a liberalizáció kiteljesedéseként jellemezhetjük az áram- és gázkereskedelemben, amit még a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság sem tudott érdemben visszavetni. Újabb jelentős kereskedő cégek léptek a piacra, mint például a MOL 50%-os résztulajdonával alapított MOL Energiakereskedő Kft. E társaság 2009-es alapítását követően az egyik legdinamikusabb fejlődést érte el a gázpiacon, bár tulajdonosi köre és egyes üzleti tranzakcióinak megítélése is ellentmondásos. A társaság az alapítást követően nem sokkal 60%- ban off-shore tulajdonosok irányítása alá került és nevét MET Zrt-.re változtatta 1. Üzleti sikereihez jelentős részben hozzájárult az a részben állami szabályozási eszközökkel, részben az MVM által biztosított speciális importlehetőség, amelynek segítségével a társaság 2011-től kedvező feltételekkel importálhatott földgázt az osztrák-magyar határkeresztező vezetéken. A MET mellett a liberalizált energiapiac másik nagy új belépője a Magyar Telekom, ráadásul ez a cég azzal a céllal jött létre 2011-ben, hogy a lakossági szegmensben is versenyt támasszon az inkumbens egyetemes szolgáltatók számára. A társaság belépése az áram- és gázkereskedelem területére azonban már időben egybeesett a szabályozási környezet jelentős átalakításával, ami megkérdőjelezte a Telekom által kínált versenypiaci modell életképességét. Bár a Magyar Telekom energia üzletága 2013-ban már 48 milliárd forintos árbevételt ért el áram- és gázkereskedelemből, ám a mesterségesen leszorított egyetemes szolgáltatói árak miatti nyomott versenyhelyzetben 4,2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a szolgáltatáson Újabb modellváltás a központi állami szabályozás felerősödése A 2010-es kormányváltás kezdetben nem alakította át radikálisan a formálódó szabadpiac és az egyetemes szolgáltatások rendszerét, ám egyes jelek már a kezdetektől arra utaltak, hogy az új kormány rendszerszintű változtatásokra készül. Az Energiahivatal élén végrehajtott gyors vezetőváltások, majd ezt követően 2010-ben az egyetemes szolgáltatói árak miniszteri rendeleti szintre emelése előkészítette a központosított döntéshozatalt. A kezdeti piacszervezési intézkedések ugyanakkor, bár a szavak szintjén inkább a patriotizmust és a nemzeti érdekek 1 A tulajdonosi viszonyokról ld.: 24

26 képviseletét hangsúlyozták, valójában többnyire egy polgári kormányzás klasszikus irányába mutattak. Jó példája ennek a gázpiaci egyetemes szolgáltatói árak szabályozása 2010 és 2012 között. A korábbi szocialista kormányt gyakran érte kritika, hogy keresztfinanszírozást hajt végre és a kis- és középvállalatok magas gázárain keresztül biztosítja az alacsonyabb lakossági árakat. A 12. ábra a MEKH adatsorát mutatja 2008-tól 2013 júliusáig ig folyamatosan megfigyelhető, hogy a 20m 3 /óra alatti mérővel rendelkező fogyasztók (kék vonal) rendre olcsóbban jutottak a hatósági áras közüzemi, majd 2009-től már egyetemes szolgáltatói földgázhoz, mint a m 3 /óra közötti mérővel rendelkezők (piros vonal) től ez a keresztfinanszírozás megszűnt és a közgazdasági racionalitást követve a nagyobb fogyasztók alacsonyabb árakat érhettek el. 12. ábra - Közüzemi és egyetemes szolgáltatói gázárak Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) A korábbi elmaradt áremelések miatti többszöri emelések a lakossági gázszektorban növelték a fogyasztók terheit és arra ösztökélték a kormányt, hogy akár a szolgáltatók kárára is, de mindenképpen változtasson a kialakult status quon. 25