Preventív fogászat Nyárasdy, Ida Bánóczy, Jolán

Átírás

1 Preventív fogászat Nyárasdy, Ida Bánóczy, Jolán

2 Preventív fogászat írta Nyárasdy, Ida és Bánóczy, Jolán Publication date Szerzői jog Ida, Nyárasdy; Jolán, Bánóczy; Szerzők Kivonat A könyv összefoglalja azokat a tudnivalókat, amelyek a fogszuvasodás, a fogágybetegségek, a foghiány, a szájnyálkahártya- és sztomato-onkológiai betegségek megelőzéséhez szükségesek.

3 Tartalom Előszó... x A preventív fogászat fogalma és célkitűzései A prevenció fogalma és szintjei Megelőző orvostudomány preventív medicina A preventív fogászat céljai és lehetőségei a fogászatban Az orális egészségi állapot életminőségi mutató Preventív szemlélet kialakítása a fogászati gyakorlatban Preventív szemléletre nevelés a fogorvosképzésben A caries A caries A caries fogalma és jelentősége A caries diagnosztikája A cariesdiagnosztika célja A caries klinikai diagnózisa Radiológiai diagnosztika Egyéb vizsgáló módszerek A caries incipiens A caries incipiens előfordulása Az incipiens caries kialakulása A fogzománc szerkezete A plakk, a plakkeltávolítás és a fluoridok hatásai A caries epidemiológiája A caries epidemiológiájának alakulása a világban A caries epidemiológiájának változása Magyarországon A caries előfordulásának kvantitatív mérése (caries-indexek) A fogszuvasodás etiológiája és patogenezise A dentális plakk A biofilm kialakulása A biofilm működése a caries patogenezise A táplálkozás és a caries közötti összefüggések Szervezeti és egyéb tényezők szerepe a caries kialakulásában Rizikócsoportok A rizikócsoportok és a rizikófaktorok meghatározása A populációra vonatkoztatott rizikócsoportok A rizikócsoportok klasszifikációja A rizikópáciensek A fogak és fogfelszínek A rizikócsoportok meghatározásához a rendelőben alkalmazható mikrobiológiai vizsgálatok A rizikócsoportok meghatározásához a rendelőben alkalmazható nyálvizsgálatok A nyálszekréció meghatározása A nyál pufferkapacitásának meghatározása A caries megelőzésének lehetőségei és módszerei A fluoridok szerepe a fogszuvasodás megelőzésében A fluoridhatás megismerésének története Hatásmechanizmus A fluoridok praeeruptív hatásai Fluoridok és a remineralizáció A fluoridprevenció gyakorlati alkalmazásának lehetőségei Az ivóvíz fluordúsítása A só fluordúsítása A tej fluordúsítása Fluoridtabletták alkalmazása Fogpaszták és szájöblítők Professzionális (fogorvosi kezeléshez kötött) módszerek iii

4 Preventív fogászat 1.4. A dentalis (zománc-) fluorosis Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai a fluoridprevencióval kapcsolatban A fluoridprevenció jelenlegi gyakorlati lehetőségei Magyarországon A caries megelőzése a táplálkozás befolyásolása útján A tápanyagok hatása a fogazatra Plakk-pH-mérések és az ételek cariogenitása Cukorpótló anyagok A magatartás (viselkedés) szerepe a táplálkozás és a caries kapcsolatában A szájhigiéne szerepe a caries megelőzésében A szájhigiéne és a supragingivalis dentális plakk klinikai vizsgálata A dentális plakk klinikai vizsgálata A plakk kimutatása, megfestése Szájhigiénés indexek Plakkfestés nélkül alkalmazható indexek Plakkfestés után alkalmazható indexek A caries megelőzésének lehetősége barázdazárók alkalmazásával Mi a barázdazárás? A barázdazárás indikációi és kontraindikációi A barázdazárás anyagai A barázdazárás kivitelezése A fogágybetegség (parodontopathia) A fogágybetegség fogalma és etiológiája Bevezetés A fogágybetegség etiológiája A fogágybetegség epidemiológiája A fogágybetegség elterjedtsége és gyakorisága gyermek- és serdülőkorban A középkorú lakosság parodontális állapota és terápiás szükséglete Determináns tényezők Rizikótényezők epidemiológiai vizsgálata A fogágybetegség mint általános szervezeti betegségek rizikótényezője A fogágybetegség patomechanizmusa A fogágybetegség diagnosztikája Az epidemiológiai és klinikai szűrővizsgálatok diagnosztikus módszerei A parodontológiában használatos indexek Hagyományos parodontális klinikai diagnosztikai módszerek A gyulladás mértékének megítélése A parodontális szövetkárosodás mértékének diagnosztikája A fogágybetegség megelőzésének módszerei A fogágybetegség megelőzésének stratégiája A szájhigiéne szerepe a fogágybetegség megelőzésében Prevenciós programok Gyermekek parodontális prevenciós programjai Felnőttkori prevenciós programok A plakkeltávolítás professzionális módszerei A professzionális szájhigiéne eszközei Az egyéni szájhigiéne eszközei Kézi fogkefék Elektromos fogkefék Járulékos fogtisztító eszközök A mechanikai fogtisztítás technikája Fogkrémek Kémiai plakk-kontroll Depurálás (fogkő-eltávolítás) Kézi depurátorok Ultrahang- és szonikus depurátorok A prevenció stratégiája és módszertana a fogszabályozásban Harapási és fogazati rendellenességek (dysgnathiák, malocclusiók) Hatékony preventív fogászati módszerek integrálása az orthodonciába A fogszabályozó kezelések profilaktikus hatékonysága iv

5 Preventív fogászat 2.2. Preventív fogászati módszerek integrálásának orthodonciai céljai Racionális és orvosetikai szempontok A parodontális breakdown megelőzése A dekalcifikáció elkerülése A traumatológiai következmények elkerülése A gyökérfelszívódás minimalizálása Esztétika és stabilitás A prevenció szempontjai a protetikai ellátásban Bevezetés (protetika) A foghiány következményei A foghiány biológiai következményei Szociális következmények Esztétikai következmények Hangképzési következmények Pszichikai következmények A foghiányok következményeinek prevenciós vonatkozásai A foghiányok korai következményeinek prevenciós vonatkozásai A foghiányok késői következményeinek prevenciós vonatkozásai A fogpótlások prevenciós vonatkozásai A fogpótlások készítésekor felhasznált anyagok prevenciós vonatkozásai A fogpótlások készítésének prevenciós vonatkozásai A panaszok felvétele Anamnézis Betegvizsgálat Diagnózis A kezelési terv meghatározása Prognózis A fogpótlások szerkesztésének prevenciós vonatkozásai A rögzített fogpótlások szerkesztésének prevenciós vonatkozásai A lemezes fogpótlások szerkesztésének prevenciós vonatkozásai A fogpótlások tisztításának prevenciós vonatkozásai A rögzített fogpótlások tisztításának prevenciós vonatkozásai A kivehető fogpótlások tisztításának prevenciós vonatkozásai A kivehető és a rögzített fogpótlások rágófelszín-kialakításának prevenciós vonatkozásai Prevenciós szemlélet a konzerváló fogászati ellátásban A dentin-hiperszenzitivitás A foganyagvesztés osztályozása A dentin-hiperszenzitivitás prevalenciája A dentin-hiperszenzitivitás etiológiai tényezői Differenciáldiagnosztika A dentintúlérzékenység pathomechanizmusa Terápiás lehetőségeink A dentintúlérzékenység sikeres kezelésének vázlatos összefoglalása A dentalis erózió A dentalis erózió prevalenciája A dentalis erózió etiológiai tényezői Az erózió klinikai megjelenési formái A dentalis erózió pathomechanizmusa Terápiás vonatkozások A caries superficialis ellátásának lehetőségei A superficialis fissura-cariesek diagnosztizálási problémái Terápiás lehetőségek A konzerváló fogászati ellátás és a szájhigiéne Noninvazív terápia caries incipiensek ellátása Az üregalakítás prevenciós vonatkozásai A restauráció anyagának megválasztása a szájhigiéne szempontjából Direkt indirekt restaurációk szájhigiénés vonatkozásai A finírozás/polírozás jelentősége Szájnyálkahártya- és sztomato- onkológiai betegségek prevenciója v

6 Preventív fogászat 1. Szájnyálkahártya-betegségek prevenciója Prevenció a sztomato-onkológiában Bevezetés Primer prevenció Daganatos megbetegedések kórokai genetikai tényezők Dohányzás Alkohol Hő Környezetszennyezés Kábítószer Mikroorganizmusok (fertőzések) Krónikus fizikai, kémiai és iatrogén ártalmak Sugárzások (ultraibolya és ionizáló) Immunológiai tényezők Belső szervi kórokok és életmódbeli tényezők Szekunder prevenció Diagnosztika Szűrővizsgálatok Tercier prevenció Kockázati tényezőkkel szembeni ajánlások és stratégiai irányok Fogorvosi iatrogén ártalmak prevenciója Fizikai károsító tényezők Kémiai károsító tényezők Alábélelő anyagok, kompozitok, kompomerek A fogászati amalgám toxikológiája Egyéb fogászati anyagok káros hatásai Biológiai károsító tényezők Ergonómia a fogászatban Mikrobiológiai noxák A tömések melletti hasadékon átjutó baktériumok hatásai Mikrobiológiai ártalmak a gyökértömések mellett Infekciókontroll A fertőzések terjedésének lehetséges módjai Higiénés zónák a kezelőhelyiségben és a rendelőben Az egyes, az infekciókontroll szempontjából fontos betegségek A fertőzések terjedésének lehetséges irányai Környezetvédelmi vonatkozások A környezetvédelem módszerei A fogászati anyagok és a környezetvédelem Célcsoportok (korcsoportok, rizikócsoportok) a prevencióban A célcsoportok jelentősége preventív stratégia Egészségnevelés mint az egészségfejlesztés és betegségmegelőzés eszköze Az egészségnevelés és az egészségfejlesztés fogalma Az egészségnevelés általános elvei Egészségnevelési módszerek A korszerű egészségnevelés célja, feladata Az egészségnevelő személyisége, tulajdonságai A kommunikáció fogalma és formái A sikeres egészségnevelés pedagógiai és pszichológiai módszertani alapelvei Az egészségnevelés helyszínei, gyakorlati lehetőségei A fogászati rendelő Egyéb egészségügyi intézmény Oktatási intézmény A beteg otthona Gondozóintézetek, szociális otthonok Egészségügyi társadalmi rendezvények, klubok, munkahelyek Várandós kismamák fogászati gondozásának prevenciós vonatkozásai Prenatalis prevenciós szempontok Az anya (leendő szülők) személyes bevonása a prevencióba, a tanácsadásba, a fogászati kezelésekbe vi

7 Preventív fogászat 3.2. A kora-gyermekkori caries prevenciója A fogak elszíneződésének prevenciója A várandós kismama fogászati gondozásának szükségessége Az anyai cariesszaporulat és erózió megelőzése A terhességi ínygyulladás A koraszülés problémaköre Terhesség és dohányzás Táplálkozási tanácsok Szájhigiénés tanácsok Prevenció a kisgyermekek hároméves koráig A fogzás Az első fogorvosi vizit A kisgyermekkori caries és megelőzése A baby bottle szindróma A baby bottle szindróma megelőzése A kisgyermekek szájápolása Óvodáskorú gyermekek preventív fogászati gondozása A fogorvos preventív gondozómunkájának főbb területei Óvodai csoportos foglalkozások Javasolt témakörök és tancélok az óvodai nevelésben Felnőtteknek szülőknek, gondozóknak, óvodapedagógusoknak szóló üzenetek A WHO fogászati célkitűzései és a hazai orális egészségi állapot jellemzői Fogászati megelőzés iskoláskorban Rizikóperiódusok iskoláskorban, a fogváltás idején A gyermek- és ifjúsági megelőző programok jellegzetességei A klasszikus primer prevenciós programstratégiák és intézkedések alappillérei Az egészségnevelési programok céljai, lehetőségei az általános iskolában A csoportos egészségnevelés és szájhigiénés akciók előnyei A csoportos egészségnevelés hatékonyságának klinikai vizsgálata A fogorvos preventív gondozómunkájának főbb területei A fogorvos preventív feladatai az iskolában A fogorvos preventív feladatai a rendelőben A fogorvos lehetőségei az egészségnevelés jellemző helyszínei A fogászati rendelő A váró A kezelőhelyiség, a fogorvosi szék A prevenciós helyiség Oktatási intézmény Csoportos megelőző foglalkozások Melyek az ismeretanyag ajánlott főbb témakörei? A WHO fogászati célkitűzései és a hazai orális egészségi állapot jellemzői Dentális profilaxis fiataloknál A fogorvos preventív gondozómunkájának főbb területei A WHO fogászati célkitűzései és a hazai orális egészségi állapot jellemzői Felnőttek prevenciós gondozása Az orális betegségek jellemzői felnőttkorban A fogorvos lehetőségei, feladatai A különböző rizikócsoportok programjának szakmai tartalma A WHO fogászati célkitűzései és a hazai orális egészségi állapot jellemzői Preventív fogászati gondozás időskorúaknál Az időskorúak általános egészségi állapotának jellemzői Fiziológiás változások Funkcionális változások Kognitív változások pszichés funkciók Az időskorúak orális állapotának jellemzői, változások a betegségek trendjében Az időskorúak preventív gondozásának általános szempontjai Melyek a fogorvos legfontosabb feladatai az időskorúak preventív gondozásában? A szájhigiénés instruálás szakmai tartalma Prevenciós programok időskorúak számára vii

8 Preventív fogászat 9.6. A WHO fogászati célkitűzései és a hazai orális egészségi állapot jellemzői Szisztémás betegségben szenvedők preventív fogászati ellátása Cukorbetegség (diabetes mellitus) / Cukorbetegek Metabolikus szindróma A fogorvos preventív gondozási szempontjai és feladatai Cardiovascularis betegségek (Cardiovascular Disease, CVD) A fogorvos preventív gondozási szempontjai és feladatai Légzőszervi betegségek A fogorvos preventív gondozási szempontjai és feladatai Fogyatékkal élők preventív fogászati gondozása Érzékszervi fogyatékossággal élők Látássérültek gyengén látók és vakok Hallássérültek nagyothallók és siketek Beszédhibás egyének Értelmi fogyatékosok Mozgássérültek A páciens mozgásképességének felmérése Speciális gondozási feladatok, helyzetek Speciális kisegítő eszközök a páciensmenedzsmentben Speciális szájápolási eszközök, technikák Preventív kezelések viii

9 A táblázatok listája I. táblázat A 12 éves gyermekek DMF-T átlagértékei Európa egyes országaiban között (WHO adatbank, 2004) II. táblázat Axelsson (2000) az alábbi értékekkel határozza meg a rizikópácienseket II. táblázat Az Európai Gyermekfogorvos Társaság ajánlása a fluoridszupplementáció dózisaira III. táblázat A táplálék lokális hatásai a szájüreg lágy és kemény szöveteire IV. táblázat Néhány édességféle acidogenitási sorrendje V. táblázat A cukorpótló anyagokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményei II. táblázat A parodontopathogen baktériumok III. táblázat A hazai felnőtt lakosság parodontális állapota a maximum CPI értékei alapján I. táblázat A plakk-képződés sebességét meghatározó tényezők: táblázat A fissura-cariesek diagnosztizálási lehetőségei (Lussi, 1995) Specificitás*, szenzitivitás** és a helyes diagnózis az intaktnak látszó rágófelszínen I. táblázat Az egészségnevelés keretei iskolán belül ix

10 Előszó A fogászati prevenció gyökerei hazánkban a XIX. századra nyúlnak vissza. Már 1881-ben megjelent Árkövy József könyvecskéje A fogak gondozása címen, amelynek fő gondolata a prevenció volt, 1965-ben pedig Balogh Károly, Huszár György és Sugár LászlóFog- ésszájbetegségek megelőzése című könyvükben részletesen foglalkoztak a témával. Ennek megfelelően régebben is szerepelt a fogorvostan-hallgatók oktatásában a megelőzés fogalma és módszerei. A fogászati prevenció rendszeres oktatása azonban csak az 1970-es években kezdődött az egyes tárgyak keretein belül. Követve a nemzetközi fogászati tapasztalatot, miszerint egy-egy ország fejlettségét az szabja meg, milyen mérvű a fogászati prevenció oktatása az egyetemi curriculumban, igyekeztünk ennek mi is minél nagyobb súlyt adni. A fenti elgondolásokat követve, a 80-as évek elején bevezetett oktatási reform keretén belül a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán óraszámemeléssel sikerült a harmadéves fogorvostanhallgatók tanrendjébe a Konzerváló fogászat tantárgyhoz Preventív fogászat címmel részben önálló diszciplínát csatolni ban megjelent az azonos (Preventív fogászat) címet viselő jegyzet is, amely nyolc oktató-szerző tollából került ki. A jegyzet dióhéjban összefoglalta azokat az elméleti és gyakorlati tudnivalókat, amelyek a fogszuvasodás és fogágybetegségek, valamint a fogazati anomáliák megelőzéséhez szükségesek. A tárgy keretén belül a fogorvostan-hallgatók számára gyakorlatokat is bevezettünk, amelyek a foglepedék felismerését és eltávolítását, a helyes fogtisztítási technikák elsajátítását, a fogágygyulladás kezdeti formáinak felismerését és a szükséges tennivalók végzését célozták. Preventív fogászat jegyzetünkhöz kérésünkre sokan fűztek kritikai megjegyzéseket. Ezeket figyelembe véve, az eredeti anyag átdolgozva s az Országos Intézet igazgatója által elsősorban a gyakorló fogorvosok számára írott fejezettel kiegészítve 1988-ban jelent meg ugyancsak Preventív fogászat címmel a Medicina Könyvkiadó Gyakorló Orvos Könyvtára sorozatában ben a Semmelweis Kiadó gondozásában, öt szerző munkája nyomán először jelent meg a Preventív fogászat egyetemi tankönyv formájában ban, a nemzetközi fogorvosképzés sürgető hatására a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Kari Tanácsa elfogadta az új curriculum-reformot, amelynek során a Preventív fogászat tárgy óraszáma jelentősen megnövekedett, és önálló diszciplínaként külön tárgyi előadót nyert. Mindezért aktuálissá vált a tankönyv új kiadása és kibővítése új tematikákkal, valamint a tudomány legújabb eredményei értelmében megismert új szempontokkal. Az 1999-ben a Medicina Kiadó gondozásában kiadott Preventív fogászat tankönyv tizenegy szerző munkáját foglalta magában. A Preventív fogászat tárgy óraszáma kibővült, a tárgy az első és a harmadik évben kerül jelenleg előadásra. A graduális és posztgraduális oktatás törekvései, valamint a háromévente nemzetközi előadók bevonásával megtartott Preventív Fogászat Konferenciák hatása kezdett megmutatkozni a fogorvosok szemléletváltásában. Ehhez hozzájárult a szájhigiénés szemlélet kezdődő, kedvező irányú változása is. A lokális preventív programok kialakítása segített valamelyest a fogászati mutatók javulásában, megfelelő állami támogatottság hiányában azonban a primer fogászati prevenció eredményei még kevéssé mutatkoznak. Időközben a tankönyv 1999-es kiadása elfogyott, és tíz év alatt némileg aktualitását is vesztette. Szükségesnek mutatkozott, hogy az újabb tudományos eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat is ismertető Preventív fogászat tankönyvet adjunk hallgatóink és fogorvosaink kezébe. A jelenlegi kiadás az előzővel nem teljesen azonos tizenegy szerző munkáját tartalmazza, akik a fogászati prevenció egyes területeinek legavatottabb képviselői. Ennyi szerző nézetét természetesen nem könnyű egységes egészbe foglalni, de az átfedések és az esetleges nézetkülönbségek segíthetnek gondolkodásra késztetni az olvasót. Bízunk benne, hogy újabb Preventív fogászat könyvünk fogorvostan-hallgatóinkat, a jövő és a jelen fogorvosait a preventív szemlélet további elmélyítésére és az elvek gyakorlatba való átültetésére fogja ösztönözni, és reméljük, hogy számukra könyvünk ebben segítséget tud nyújtani. Budapest, 2009 x

11 Előszó A szerkesztők és szerzőtársaik xi

12

13 1. fejezet - 1. A preventív fogászat fogalma és célkitűzései (Bánóczy Jolán és Szőke Judit) 1. A prevenció fogalma és szintjei A prevenció fogalmán az orvostudományban és az orvosi gyakorlatban az egészség megőrzését és a betegségek megelőzését értjük. Ebbe beletartoznak azok az elméleti ismeretek, amelyek valamely betegség patomechanizmusának tisztázásához, rizikófaktorainak feltárásához, ill. kialakulásának meggátlásához szükségesek, valamint azok a gyakorlati módszerek, melyekkel a megelőzés végrehajtható. A prevenciónak a terápiával, a gyógyítással szemben az egyénre és a társadalomra vonatkoztatott előnyein kívül gazdaságossági haszna is van: a megelőzés módszerei kisebb anyagi ráfordítást igényelnek, mint a már kialakult betegség gyógyítása. A preventív törekvések célja tehát az egészséges állapot megőrzése. Az egészség fogalma az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint nem csupán a betegség hiányát, hanem a teljes testi, lelki és szociális jóllét ál-lapotát jelenti. E három tényező bármelyikének hiányában az egyén nem tekinthető egészségesnek: az egészség fogalma tehát nem csupán a test fizikai ál-lapotát jelzi, hanem bizonyos szubjektív tényezőket is magában foglal. A prevenciónak az orvostudományban megkülönböztetett fokozatai a WHO szerint a következők: primer prevenció: célja a betegségek kialakulásának meggátlása, ill. a folyamat megfordítása, mielőtt a kezelés szükségessé válik; szekunder prevenció: célja a betegség korai felismerése és meggyógyítása rutinkezeléssel; tercier prevenció: célja az elvesztett szövetek pótlása és a beteg rehabilitálása. 2. Megelőző orvostudomány preventív medicina A preventív medicina az orvostudomány azon ismeretanyagának, illetve az arra épülő gyógyító-megelőző tevékenységeknek összessége, mely a lakosság vagy meghatározott közösségek egészségének védelmét és fejlesztését, a betegségek megelőzését, azok manifesztációjának késleltetését, valamint a korai halálozás megelőzését célozza. A stomatológia az orvostudományok szerves részét képezi, így a preventív fogászat is integrált része a preventív medicinának. Az orvosi tudományok egészét tekintve a preventív orvosi működés fontosságában eléri népegészségügyi szempontból meg is haladja a diagnosztikai és terápiás orvosi tevékenységet. 3. A preventív fogászat céljai és lehetőségei a fogászatban A fogászati prevenció célja általában az orális egészség megtartása, fejlesztése, a szájüreg és a fogazat betegségeinek megelőzése, valamint kifejlődésük meggátlása. Mint minden orvosi diszciplínában, így a fogászatban is beszélünk primer (sőt primer-primer), szekunder és tercier prevencióról. A fogászati prevenció szintjei: Elsődleges megelőzés. A primer fogászati prevenció célja elsősorban a caries és a parodontopathiák, valamint a fogazati anomáliák és a szájüregi malignus folyamatok kialakulásának meggátlása, a beható káros tényezők 1

14 1. A preventív fogászat fogalma és célkitűzései távol tartása, kiküszöbölése megfelelő életmód-változtatás és bizonyos preventív beavatkozások útján. Primerprimer prevencióról a várandós kismamáknál beszélhetünk, amikor nem csupán az anyára, hanem még a baba születése előtt az őrá vonatkozó megelőző intézkedésekről van szó. Másodlagos megelőzés. A szekunder fogászati prevenció célja a fogazat és a szájüreg betegségeinek korai felismerése egyénenként vagy szervezett szűrővizsgálatok útján, azok progressziójának meggátlása, korai tömés- és gingivitis-terápia, orthodontiai kezelés, praecancerosus léziók korai diagnózisa és ellátása. Harmadlagos megelőzés. A tercier fogászati prevenció körébe tartozik a már kialakult betegségek ellátása és helyreállítása konzerváló, szájsebészeti és protetikai beavatkozások útján. Az egészségfejlesztés koncepciójának és gyakorlatának térhódítása szükségessé tette a három tradícionális szint elé helyezni egy negyedik prevenciós szintet: A kockázati tényezők megelőzése vagy primordiális prevenció (risk prevention). Ez magában foglalja mindazon (általában össztársadalmi, kormányzati) intézkedéseket és tevékenységeket, melyek célja megakadályozni a tömegesen veszélyeztető tényezők (környezeti, szociális stb.) kialakulását és elterjedését. Kezdetben a fogászati primer prevenció elsősorban a két fogászati népbetegség: a fogszuvasodás és a fogágybetegség megelőzésére irányult. Azonban az orális carcinomák drámaian emelkedő tendenciája egyre inkább ráirányította a figyelmet a megelőzésükre. Az utóbbi évtizedekben a prevenciós törekvések kiegészültek a magas prevalenciát mutató daganatok, illetve daganatelőző ál-lapotok megelőzésével és szűrővizsgálatával. 4. Az orális egészségi állapot életminőségi mutató Az orális egészség része az általános egészségnek. Míg az állat számára a funkcióképes fogazat életfeltétel, addig a civilizált ember fogazata már nem létfontosságú. Míg a vadon élő állat fogazatának megrokkanása után szükségszerűen elpusztul, addig az ember elvesztett fogait pótolni tudja, vagy éppen megélhet fogatlanul is. Az egészséges fogazat a mai ember számára sajnos már nem jelent túl nagy értéket. Az ép fogazat igazi értékrendjének helyreállításáról, elfogadtatásáról azonban nem mondhatunk le. Hiszen a gondozott, hibátlan fogsor számos vonatkozásban nagy jelentőségű. A fogazat elsődleges funkciója a rágás, de fontos feladata van a hangképzésben, a beszédben is. Nem hanyagolható el esztétikai szerepe sem, és a jó megjelenéshez, közérzethez, kommunikációhoz s az önbecsüléshez is nélkülözhetetlen. A tejfogazatnak ezen kívül van még egy jelentős feladata, nevezetesen a helyfenntartás a maradó fogak számára. A fogazat állapota befolyásolja az életminőséget. Az egyén életminősége szempontjából nem mindegy, hogy megvannak-e a fogai, továbbá a hiányzó fogak pótlásának költségei sem elhanyagolhatók. Rontja az életminőséget a hátrányos orális helyzet miatt kialakult funkcionális korlátozottság, az orális egészségi állapot miatti fizikai fájdalom és/vagy lélektani diszkomfort, sőt egyes esetekben pszichés rokkantságnak is nevezhető állapot. Ide tartozik még a bármely szintű akut vagy krónikus orális probléma, amely akadályozza a normális mindennapi munkát. Az egészséges, gondozott szükség esetén kezelt és szanált fogazat a medicinális előnyökön túl feltétlenül magasabb rendű, jobb életminőséget jelent. A panasz- és fájdalommentesség növeli a komfortérzetet, a munkabírást. A szép, szabályos és ápolt fogazat biztos fellépést eredményez, az egyén belső harmóniájának és kisugárzásának egyik meghatározó eleme. 5. Preventív szemlélet kialakítása a fogászati gyakorlatban A fogászati prevenció gyakorlati módszerének kidolgozása és végrehajtása elsősorban az alapellátásban működő gyakorló fogorvosok feladata. Az alapellátás (primary health care), ahová a fogászati ellátás is tartozik, a WHO szerint magában foglalja: a szolgáltatások egyenletes eloszlását, azok megfelelő, elfogadható voltát, a közösség részvételét az ellátásban és a prevencióra való összpontosítást, preventív szemlélet kialakítását. 2

15 1. A preventív fogászat fogalma és célkitűzései Utóbbinak eszközei az egészségnevelés és az egészségvédelem, amely egyaránt épül az orvos, illetve az egyén felelősségtudatára, valamint magában foglalja az állam felelősségét is. Az orvos felelőssége: joga és kötelessége az egészségnevelésben és az egészségvédelemben való részvétel. Az egészségügyi felvilágosító-nevelő munka intézményesítésének, rendszeresítésének megalapozása hazánkban Markusovszky Lajos ( ) nevéhez fűződik, aki a felvilágosítást-nevelést a prevenció, a megelőző orvoslás fontos részévé tette. Medicus qua educator (Az orvos mint nevelő) című orvosdoktori disszertációjának alapgondolata, hogy az orvos feladata a tudományos búvárkodás és gyógyító munka mellett a nevelés is, részt kell vennie a jelen ép és egészséges alakításában. Az orvosi rendtartás kimondja: Gyógyító-megelőző tevékenysége körében az orvos a beteget az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően gyógykezelésben részesíti, és egyben minden lehetőt megtesz a betegségek megelőzésére. Egészségügyi felvilágosító munkájával az orvos közreműködik az emberek egészségügyi kultúrájának emelésében. Tehát a fogorvosnak, azon túl, hogy ismernie kell a megelőzés gyakorlati lehetőségeit és megvalósításának módjait, jártasnak kell lennie a pedagógiai módszertanban, a pszichológiában, a szociológiában is. A klasszikus orvosi esküben mely az ókor leghíresebb gyógyító tudósa, Hippokratész (Kr. e. 400 körül) emlékét őrzi már megtalálható a megelőzés gondolata: Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Napjaink orvosi esküje a sok évszázados szakmai és etikai kódex nemes szellemiségét megőrizte: Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. Az évi CLIV Törvény az egészségügyről III. Fejezete Népegészségügy címmel részletesen foglalkozik az egészségfejlesztéssel ezen belül az egészség védelmének elsődleges eszközeivel és a megelőzéssel és az ifjúság egészségügyi gondozásával. Kimondja, hogy Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek, illetve kórmegelőző állapotok megelőzésével és korai felismerésével kapcsolatos tudnivalók, módszerek ismertetésére is. Ennek során hangsúlyozni kell az egyén lehetőségeit és felelősségét egészsége megőrzésével kapcsolatban. Az orvos munkája során széles körben végez oktató munkát. Ennek részei: gyógyító tevékenysége során, illetve azzal összefüggésben végzett, betegek, hozzátartozók, iskola, az intézmények számára folytatott felvilágosító célú, ismeretterjesztő tevékenység. (Orvosetikai Statutum, 1998, MOK). Az egyén felelőssége: a megelőzés tekintetében az orvos felelősségén kívül az egyén felelősségére hívja fel a figyelmet az Alma-atai Deklaráció (WHO): Az embernek joga és kötelessége részt venni egyénileg és kollektívan a saját egészsége gondozásában, megóvásában. Az állam felelőssége: az orvos és egyén felelősségén túl óriási felelősség terheli a mindenkori kormányt e vonatkozásban, hiszen a megelőző intézkedések meghozatala, a megelőző programok szervezési, gazdasági alapjainak (személyi, anyagi erőforrások) megteremtése állami feladat, a politikai döntéshozók kezében van. Egy ország egészségügyi kultúráját az határozza meg, hogy milyen mértékben képes megvédeni állampolgárai egészségét. A preventív szemlélet és módszerek gyakorlatba való átültetésében az utóbbi években jelentős szerepet kapott egy új diszciplína: a fogászati népegészségtan (dental public health v. oral public health), mely elsősorban a tömegek egészségével foglalkozik. A népegészségügy szervezeti rendszere az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ). 6. Preventív szemléletre nevelés a fogorvosképzésben Minden egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben való aktív részvétel, ezért az egészségügyi dolgozók képzése során kiemelt figyelmet kell fordítani az életmód-tanácsadásra történő felkészítésre. (1997. évi Egészségügyi Törvény). A preventív fogászat oktatása a fogorvosképzésben a fejlett ipari országokban, ahol a fogászati ellátás és megelőzés is előrehaladottabb, az utóbbi évtizedekben különvált a többi fogászati diszciplínától, és önálló tárgyként szerepel a curriculumban. Ezekben az országokban már régóta tanítják a megelőző fogászatot, leggyakrabban az első egyetemi években, abból a meggondolásból, hogy a fogorvostan-hallgató tanulmányai során először ép, megtartott fogazattal találkozzék. Ismerje meg az ép szájüreg és a fogak makroszkópos 3

16 1. A preventív fogászat fogalma és célkitűzései viszonyait, tanulja meg azok fenntartásának módját, s csak azután tanulmányozza a kóros elváltozásokat, a betegségeket. Így lehet a fogorvosok számára megfelelő preventív szemléletet adni. A preventív fogászat oktatását a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán 1983-ban vezettük be. Tankönyv formájában való első megjelenése 1992-ben és a tárgy önálló diszciplínává válása jelentős előrelépést jelentett. Újabb, kedvező változást indított meg az Európai Unió fogászati delegációjának látogatása 1994-ben és 2004-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán. A delegáció javaslatai alapján végrehajtott oktatási reform során a preventív fogászatot kibővített óraszámmal jelenleg három féléven keresztül oktatjuk önálló, kinevezett előadóval. A Preventív fogászat tankönyv bővített formában 1999-ben újra kiadásra került, és most ismét új kiadás jelenik meg. Reméljük, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogászati prevenció területén jelenleg fennálló több évtizedes elmaradottságunkat felszámolhassuk, és eljuthassunk oda, hogy a preventív szemlélet minden egyetemi oktatót és gyakorló fogorvost egyaránt átitatva természetes szükségletté és ténykedéssé váljon. Az orvosok preventív szemlélete döntően meghatározza a páciensek, a lakosság egészségügyi kultúráját. A primer fogászati prevenció elméleti és gyakorlati lehetőségeinek ismerete alapfeltétele a korszerű fogorvosképzésnek és a hazai komplex preventív programok sikerének. 4

17 2. fejezet - 2. A caries (Bánóczy Jolán, Nyárasdy Ida, Rigó Orsolya, Tóth Zsuzsanna, Alberth Márta) 1. A caries (Bánóczy Jolán) Ahhoz, hogy a szájüreg és a fogazat betegségeit időben fel tudjuk ismerni, valamint képesek legyünk gyógyítani és/vagy megelőzni, szükséges: az egészséges száj és fogazat jellemzőinek ismerete, a megbetegedett száj és fogazat tüneteinek felismerése, azaz diagnosztikája, a száj- és fogbetegségek előfordulási gyakoriságának ismerete különböző életkorban és befolyásoló tényezők hatására (epidemiológia), valamint a száj- és fogbetegségek etiológiájának és patogenezisének ismerete. Az ép, cariesmentes fogazattal, ép parodontiummal és egészséges szájnyálkahártyával rendelkező egyén ritka, és ritkán kerül a fogorvos elé, mivel panaszai nincsenek. Szűrővizsgálatok során gyermek-, ill. fiatalkorban találkozhatunk ilyen egyénekkel, s vizsgálatuk, megtekintésük értékes összehasonlító alapot adhat az egyes szájés fogbetegségek tüneteinek felismeréséhez. Ebben a fejezetben a leggyakoribb fogászati betegségek: a caries és a parodontopathiák közül a caries fogalmával, felismerésével és epidemiológiai jellemzőivel foglalkozunk. A parodontopathiákat, valamint az orthodontiai rendellenességeket (fogazati anomáliák) külön fejezetek tárgyalják. 2. A caries fogalma és jelentősége A caries (fogszuvasodás) régi meghatározása szerint a fognak a száj-üreggel érintkező felszínén kezdődő, a felszínről a mélybe progrediáló idült folyamat, amelynek lényege a kemény fogszövetek irreparábilis roncsolódása. E klasszikus meghatározáson túlmenően, ill. azzal szemben a mai funkcionális szemlélet a caries keletkezését különböző demineralizációsés remineralizációs folyamatok eredőjének tekinti, mely kezdetben (incipiens caries)reverzíbilis is lehet. A fogszuvasodást előidéző ártalmak (cariogén noxák) ismétlődő behatása azonban a folyamat mélybe hatolását és az időfaktor függvényében a kemény fogszövetek irreverzíbilis destrukcióját idézi elő. A caries nem modern betegség, csak gyakorisága nőtt az utóbbi évtizedekben. Már a történelem előtti időkben is panaszkodtak fogfájásról az emberek, erre következtethetünk a csont-, illetve koponyaleletekből is: így pl. a dán bronzkorszakbeli koponyák 12%-ában találtak szuvas fogat. A civilizált társadalmakban már csaknem minden egyénnek van szuvas foga, a caries előfordulási gyakorisága (frekvencia) % között van éves korig a fogak elvesztését túlnyomórészt a caries és következményes megbetegedései okozzák, a későbbi életkorokban a parodontopathiák okozta fogveszteségek dominálnak. Az első carieses léziók már a tejfogazatban megjelennek, nem ritkán már a második életévben. A hetedik életévig az évenkénti cariesszaporulat kb. egy szuvas fog. Hatéves kor után a maradó molarisok is hamar szuvasak lesznek. A maradó fogazatra gyors cariesszaporulat jellemző, a 13. és 20. életév között egy egyénnek gyakran tíz szuvas vagy tömött foga van. A carieses, a tömött és a hiányzó fogak száma (DMF-index) kb. 30 éves korig egyenletesen emelkedik, utána Tóth K. adatai szerint a cariesgörbe bizonyos plafont ér el, melynek oka az, hogy addigra már majdnem minden fog, mely ki volt téve a carieses attaknak, megbetegedett. A fogszuvasodásnak a civilizált társadalmakban történt gyors és nagymértékű elterjedése és az általa okozott, a szervezet egészét is érintő következményes panaszok, ill. betegségek megjelenése arra ösztönözte a fogorvoskutatókat, hogy a caries etiológiájának és patogenezisének közelebbi megismerése útján annak megelőzésére törekedjenek. Indokolttá tették ezt a számos országban már sikerrel járt törekvést világszerte a caries és következményes betegségei ellátásának gazdaságossági szempontjai is. A cariespreventív módszerek széles körű 5

18 2. A caries bevezetése lényegesen kisebb anyagi ráfordítást igényel, mint a kifejlődött léziók ellátása. A cariesredukció folytán az ellátás költségei is jelentősen csökkennek. 3. A caries diagnosztikája (Alberth Márta és Rigó Orsolya) 3.1. A cariesdiagnosztika célja A gyógyítás sikeressége a minél korábbi és minél pontosabb diagnózis felállításában rejlik. A caries diagnosztikája jelentős az egyén vagy egy populáció fogazati állapotának felmérésében. Kulcsszerepet játszik a klinikai döntéshozatalban, a kezelési terv elkészítésében. Meghatározó az epidemiológiai, az országok közötti összehasonlító vizsgálatok végzésénél, az elsődleges és a másodlagos prevenció hatékonyságának mérésénél. A klinikai és tudományos vizsgálatok szükségszerűen a diagnózis felállítása közben nyert adatokra, osztályozásra támaszkodnak. A cariesdiagnosztika a fogorvos napi feladatainak egyik legfontosabb részét képezi. A cariesdiagnosztika folyamat, mely három főrészből tevődik össze: a carieses lézió felismerése, a folyamat súlyosságának megítélése, végül az aktivitás megállapítása. Az osztályba sorolás első paramétere a felszín megnevezése: 1.a barázdák, gödröcskék és zománcelváltozások az okkluzális felszínen; 2.az approximális, szomszédos fogakkal érintkező felszínek; 3.a nyaki harmad vagy a gingiva visszahúzódása után szabaddá vált felszínek. Miután a caries dinamikus, progresszív megbetegedés, kívánatos a lézió időbeni és méretbeli osztályozása, mely segítséget jelent a beavatkozások megtervezésénél, kiválasztásánál is. Méret és mélység szerinti besorolás a Nemzetközi Caries Diagnosztika és Értékelési Rendszer (International Caries Detection and Assessment System; ICDAS, Pitts és mtsai, 2006) szerint: 0.érintetlen fogfelszín 1.az első látható elváltozás a zománc felszínén 2.határozott, látható elváltozás a zománcon 3.mikrokavitáció 4.mély, sötét, a dentinből származó árnyék, üregképződéssel vagy anélkül 5.határozott üregképződés, a dentin jól látható 6.kiterjedt, jól látható kavitáció látható dentinnel (Ismail, 2007). A fog minden felszínén megadható az elváltozás mértéke, így pontosabb a nyert kép a valódi állapotról és a szükséges beavatkozásokról. A klinikai cariesdiagnosztika a cariesrizikó megítélésének is fontos része A caries klinikai diagnózisa A caries diagnosztizálása minden esetben a páciens panaszainak meghallgatásával kezdődik. A diagnózis a caries szubjektív és objektív jeleinek összegyűjtésével, értékelésével válhat csak teljessé. A szubjektív, páciens által észlelt elváltozásokról kikérdezéssel, irányított kérdések feltételével lehet tájékozódni. A szubjektív tünetek, melyek felhívják a figyelmet a megbetegedésre, a fog érzékenysége különböző ingerekre (hő-, ozmotikus inger, nyomásváltozás), az étel beékelődése a fog közé, színének, alakjának megváltozása, rossz szájíz megjelenése, az érintett fog fájdalma. A diagnózis megállapításának egyik legjelentősebb állomása a fájdalom megítélése. Jellege, tartama, jelentkezési ideje, kiváltó forrása még a műszeres vizsgálat előtt információt adhat a megbetegedésről, annak kiterjedéséről, aktivitásáról. Az anamnesztikus adatok felvételét a megtekintés (inspekció), tapintás (palpáció) és a kopogtatás (perkusz-szió) követi. 6

19 2. A caries A vizsgáló fogorvos tapasztalata és tudása nagymértékben szerepet játszik a szuvas folyamat felfedezésében, illetve annak eldöntésében, hogy szükség van-e operatív beavatkozásra, vagy nem. Megtekintéskor a fog színének megváltozása nyújthat segítséget a caries felismerésében. A fogászati tükörrel összegyűjtött és a fogon áteső fényben a megbetegedett terület láthatóvá válik. Érdemes a megtisztított, leszárított fogat több irányból is megszemlélni. A sima felszínek elváltozásainak felismerése viszonylag egyszerűbb, különösen a fehér, foltszerű elváltozásoké. Levegővel szárítva a nedvesség helyét a porózus zománcban a bejuttatott levegő foglalja el, a fény törése megváltozik, és a lézió jól láthatóvá válik. A színeltérés mellett a felszín mattsága vagy fénylő volta is segítségre lehet. A kemény, fénylő, tükröző felszín passzív, nyugvó, gyógyuló, ún. inaktív cariest jelez. Az okkluzális felszín cariesének diagnózisa, annak ellenére, hogy jó a direkt rálátás, mégis nehéz. A fehér vagy barna pigmentáció nem szükségszerűen caries. Lehet a gödröcske, barázda mélyén megbúvó egyéb okból bekövetkező elszíneződés, nehezen eltávolítható ételmaradék is. A gyakorlott fogorvos a megtekintésre hagyatkozhat, bár a rejtett cariesek felderítése nehéz, nagy jártasságot igényel. A megtekintés történhet tapintással kiegészítve vagy anélkül. A kezdődő szuvasodás felszíne szondával tapintva jellegzetesen ragadós vagy bőrszerű. A tapintásra szolgáló szonda hegye, annak megakadása a demineralizált területekben segít a caries felderítésében, de éppen ezzel áttörve az esetlegesen meglévő, vékony fedőréteget, a nyugvó, passzív caries aktívvá tehető, és ezért már nem javasolt. Diagnosztikai célokra is alkalmasabb a mini gömböcskében végződő vagy a lekerekített hegyű parodontális szonda használata. Az üregképződés nem jelzi egyértelműen a carieses folyamat aktivitását. Üregképződéssel nem járó folyamatokat is aktívnak tekintenek, míg üregképződéssel járók is lehetnek passzívak. Inkább az üreg alján található foganyag milyensége utalhat a caries aktivitására vagy passzív voltára. A felpuhult alap aktív, míg a kemény, megtartott szerkezet passzív cariesre utal. A gyökéren jelentkező, a gingivától távolabbi cariesek is többnyire inkább nyugvónak tekinthetők. Az üregképződéssel még nem járó elváltozások, kedvező feltételek mellett, önmagukat gyógyítják. A mikrokörnyezeti tényezők kedvezővé válásával, kevesebb sav hatásnak kitéve, a remineralizáció fokozódik. Ezek a gyógyult, több éve nyugalomban lévő elváltozások a fogakon a dentális hegek (scars). A hegek erősebbek, mint az egészséges érintetlen zománc, s nagyon csekély a valószínűsége, hogy újra cariesessé váljanak. A cariesstátus megítélése nagy jártasságot igényel, mert a vizsgáló csak saját képességeire, megtekintésre és esetleg a tapintási leletekre hagyatkozhat. A caries klasszikus osztályozása a lézió térbeli kiterjedését veszi figyelembe: A caries incipiens a fog bármely felszínén megjelenő, kezdetben sötét vagy fehér elszíneződésként jelentkező elváltozás. A fog okkluzális és approximális felszínén található jellegzetes fehér foltot macula cretosa (white spot) névvel illetjük. A vesztibuláris és orális oldalon a caries incipiens az íny széltől 0,1 1 mm távolságra pontszerűen kezdődik, amely később félhold alakban tovaterjedő, porózus felszínű elváltozásban manifesztálódhat. A csupán a zománcot érintő caries superficialis és a már a dentinbe terjedő cariesmedia üregképződéssel jár, így megtekintéssel, tapintással könnyen felfedezhető. A caries profunda kifejezett kavitációval járó, a dentinben mélyre terjedő elváltozás, melynek diagnosztizálása nem jelent gondot. Szondával történő vizsgálatakor ajánlott az óvatosság a fogbél közelsége miatt. A caries penetrans esetén a carieses elváltozás eléri a fogbelet. A pulpakamra kis mértékű megnyílása esetén a fogbél fertőződése és elhalása jellegzetes feketés-szürkés elszíneződést okoz. Ha a pulpakamra szélesen kommunikál a szájüreggel, akkor tej- és fiatal maradó fogak esetén gyakorta találkozhatunk krónikus proliferatív pulpitisszel, azaz pulpapolip képződéssel. Számos országban az epidemiológiai vizsgálatok során klinikailag észlelt elváltozások leírására a D1 D4 beosztást használják. Az egyes léziók súlyosság szerint egymásra épülnek a kezdeti elváltozástól a dentinbe penetráló, fogbelet érintő megbetegedésig. A D3 jelenti a választóvonalat (küszöbértéket), ahol a diagnosztikus eszközök mellett a caries megítélése is megváltozik (Pitts, 2006) Radiológiai diagnosztika A röntgenvizsgálat a vizuális klinikai vizsgálat mellett a klasszikus cariesdiagnosztika alappillére. A caries felismerésben röntgenvizsgálat a következő esetekben javasolt: ha a caries megléte egyéb úton nem fedezhető fel vagy kiterjedése más módon nem megítélhető vagy gyanú esetén a meglévő carieses folyamat bizonyítására, 7

20 2. A caries a korai approximális szuvasodás felismerésére, kiszűrésére, a carieses folyamat nyomon követésére. A röntgen 1895-ös felfedezése óta a röntgenfilmmel végzett radiológiai vizsgálatok jelentették a legelterjedtebb klasszikus diagnosztikai módszert. A hagyományos röntgenfelvétellel készült szárnyas film előnye, hogy az alsó és felső fogsorról egyszerre ad képet. Elraktározható, egy későbbi időpontban készített felvétellel összevethető, s így a caries progresszivitása megítélhető. Hátránya, hogy különösen a korai caries megítélésében nem sokat segít, az esetek túlnyomó többségében alábecsüli a szuvasodás mélységet. A röntgenfelvétel önmagában nem jelent megbízható forrást, csak gondos klinikai vizsgálattal kiegészítve értékelhető. A közelmúltban kifejlesztett digitális radiográfia a fogorvosi praxisok egyre szélesebb körében kerül alkalmazásra. A komputer vezérelt digitális radiográfia számtalan előnnyel rendelkezik a hagyományos röntgenvizsgálattal szemben, de mint minden új technikánál, bizonyos nehézséget is jelent az alkalmazása. A digitalizált röntgen készítésének két alapvető módszere ismert. Az egyik a közvetlen, mikor film közbeiktatása nélkül, egy érzékelő lemez segítségével azonnal a képernyőn jelenik meg a felvétel. A másik, a közvetett módszer lényege az, hogy egy már elkészített röntgenfilm képét digitálisan olvassa be egy ún. szkenner. Így is lehetőség van a további nagyításokra, sötétítésre, egyszerűbb korrekciókra és tárolásra. A közvetlen módszer gyorsabbnak, egyszerűbbnek mutatkozik. Ma már a digitális röntgenkészülékekkel végzett vizsgálatok diagnosztikai pontossága egyenrangú a hagyományos röntgenfilmes technikával. A röntgenfelvétel készítése segít a rejtett cariesek felderítésében, azok mélységének és a fogbélhez való viszonyának megítélésében. Ennek ellenére kritikusan kell értékelni a kapott felvételeket. A caries valódi kiterjedésénél a röntgen által mutatott elváltozás mindig kisebb, a röntgenfelvétel lustán követi az elváltozásokat. Ez különösen igaz a kezdeti, korai cariesekre. A megítélhetőség függ a már elvesztett ásványianyag-tartalomtól. Ennek egy bizonyos mértéket meg kell haladnia, ahhoz, hogy az elkészített röntgenfelvételen láthatóvá váljon. A megítélhetőség függ a felvétel minőségétől, élességétől, a fog anatómiai viszonyaitól, az üreg alakjától, mélységétől, a szomszédos fog közelségétől, esetleges takarásától, de a felvételt szemlélő orvos szubjektív észlelésétől is. A szubsztrakciós radiográfia lényege a fogszuvasodás folyamatának követése. A szubsztrakciós kép elkészítéséhez két, időben egymást követő, de pontosan ugyanabban a helyzetben készített röntgenfelvételre van szükség. A képeket maga a számítógép is összeillesztheti a megadott paraméterek alapján. A később készült kép értékéből a gép kivonja a korábbi kép pontjainak értékét. Ezzel lehetőség nyílik a változás értékelésére Egyéb vizsgáló módszerek Régebben a vizsgálat eszközei csak a megtekintés, tapintás voltak, melyek kiegészülhettek röntgenfilmanalízissel. Ma már számtalan egyéb lehetőség segíti a diagnosztikát. A diagnosztikai eszközökkel és módszerekkel szemben támasztott igények: pontosság, megbízhatóság, ismételhetőség, érzékenység, gyorsaság, olcsóság. Elvárás lenne, hogy a vizsgálómódszer adjon felvilágosítást a caries meglétéről, kiterjedéséről, mélységéről, a caries aktuális állapotáról, prognózisáról. Jelenleg nincs egy egyedüli módszer, mely mindezeknek a kívánalmaknak megfelelne. Minden cariesdiagnosztikai kisegítő eszköznek van előnye és hátránya. Van olyan fogfelület, amely esetén egyik vagy másik eszköz jobban beválik, míg lesz olyan felület, amelyiknél alkalmatlan vagy kevésbé használható ugyanaz a módszer. Az eszközök túlnyomó többsége a vizuális érzésre, a vizsgáló szubjektív megítélésére támaszkodik, csakúgy, mint a hagyományos megtekintés és tapintás. A diagnózis felállítását segítő eszközök azon az elven működnek, hogy a megbetegedett foganyag veszít ásványianyag-tartalmából, szerkezete megváltozik az ép, egészséges foganyaghoz képest. A megváltozott szerkezetnek megváltozott fizikai tulajdonságai lesznek. A vizsgálathoz használt fény, lézersugár, ultrahang, elektromos áram másképp viselkedik ebben a megváltozott környezetben, s ez bizonyos körülmények között mérhetővé válhat. A látható fény használatán alapuló diagnosztikai módszerek 8