Az Interaktív Természetismereti Tudástár (ITT) bemutatása. A biológiai gyűjtemény

Átírás

1 Az Interaktív Természetismereti Tudástár (ITT) bemutatása A biológiai gyűjtemény Magyarországon az intézményesített elemi és középiskolai tanárképzés 1873-ban kezdődött el. Abban az időszakban még két különálló intézményben folyt az oktatás. A női hallgatók az Állami Polgári Iskolai Tanítónőképző Intézetbe (Erzsébet Nőiskola), míg a férfiak az Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézetbe (Paedagogium) jártak. Az Erzsébet Nőiskolában már volt természetrajzi szertár és könyvtár. A külön Növénytani és Állattani Tanszéket 1920-ban alakították ki. A Pedagogium természetrajzi szertára Vangel Jenő ( ) vezetése alatt vált szét növénytani, állattani és kőzettani szertárra. Neki köszönhető a szertári anyagok fejlesztése, tematikus bővítése és korszerűsítése. Az iskolai gyűjtemények számára is elsőként Vangel Jenő készített borszeszes és formalinos folyadékos készítményeket. Ezek előállításának módjáról írt dolgozatát a Tanszer Múzeum Hivatalos Értesítőjében publikálta (Az állatok konzerválása gyűjtemények számára, kiváló tekintettel a gerincztelen állatokra 27 ábrával 1892). Vangel a budapesti tudományegyetemen állattani tanszékén Margó Tivadar tanársegédjeként kezdte el tudományos és pedagógiai pályafutását. Kezdetben főleg a lepkészettel foglalkozott, de jelentős szerepet vállalt a Balaton tudományos vizsgálatában is, hiszen ő dolgozta fel a tó szivacsait, mohaállatait és gyűrűsférgeit. A szivacsokból készített mikroszkópi metszetgyűjteménye kiállításunk féltve őrzött darabjai közé tartozik. Több alkalommal vett részt külföldi tanulmányutakon, így felkereste Ausztria, Németország, Belgium és Németalföld (részben a mai Hollandia) jelentősebb zoológiai intézeteit, múzeumait és állattani megfigyelő állomásait. Útjai során nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett, hanem szakkönyveket és oktatási eszközöket is vásárolt (ill. később megrendelt), és ezeket a tanárképzés és a hazai közoktatás szolgálatába állította. Vangel könyvtárának csaknem kétszáz kötete és az általa beszerzett faliképek és szemléltető eszközök jelentős része is bemutatásra kerül az ITT kiállítási termeiben. Ez az anyag pontos képet ad arról, hogy a századfordulón egy tudós pedagógus milyen érdeklődési körrel, szemlélettel rendelkezett, s milyen szakirodalmakat gyűjtött. Vangel Jenőt 1900-ban nevezték ki a budai Pedagógium tanárává, majd 1910-ben az igazgatójává. Ugyanakkor elnöke volt az Országos Pedagógiai Könyvtárnak és és a Tanszermúzeumnak. Jelentős volt, mint tankönyvíró (Mikroskopi módszertan 1889.; Az állat-növénytan tanítása 1902.; Természetrajz a népiskolák V. osztálya számára, 70 ábrával szerzőtárs: Koch Ferencz, 1906, 1908.;) és mint

2 a tudományt népszerűsítő irodalom művelője (Nagy Képes Természetrajz állattani fejezete 1899.) is. Nagy Zsigmonddal közösen 1911-ben összeállította Az országos pedagógiai könyvtár és tanszermúzeum philosophiai és paedagogiai munkáinak betűsoros jegyzékét. Egy ilyen bibliográfia összeállítása mindenképpen széles látókörről és szakmaszeretetről tanúskodik. A két egykori pedagógusképző intézmény (Erzsébet Nőiskola és a Paedagogium) több szempontból is kilógott a magyar felsőoktatás rendszeréből. Az egyetemeknél rövidebb volt a képzési idő, és az itt végzett hallgatók besorolási státuszát sem rendezték, hiszen ez azonos volt középiskolai szintű tanítóképzésben végzett pedagógusokéval. A tanárképzés reformját 1926-ban, az akkori kultuszminiszter gróf Klebelsberg Kunó (aki Szeged országgyűlési képviselője is volt) kezdeményezte. Klebelsberg koncepciója értelmében egységesítették a tanárképzést, emelték a képzés színvonalát és a képzési időt. Lényeges szempont volt az is, hogy a decentralizáció elvének megfelelően a megreformált tanárképzést vidékre kell helyezni. Ehhez megfelelő partnert talált Somogyi Szilveszter szegedi polgármesterben, aki jelentős szerepet vállalt abban, hogy a város a Boldogasszony sgt.-i polgári fiúiskola épületét átadja a tanárképzés számára. Az összevont két intézmény felszereléseinek és szertárainak Szegedre költöztetése csak 1930-ban fejeződtek be Jugovics Lajos földrajztudós, a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola rendes tanárának irányításával. Mivel a fővárosi professzorok, Gombócz Endre a neves botanikus, és a zoológus, tengerbiológus Leidenfrost Gyula sem vállalta, hogy vidékre költözzön, így a növénytani és az állattani gyűjteményeket is Greguss Pál (a szegedi Növénytani Tanszék első vezetője között, világhírű xilotomus) készítette elő szállítható állapotba. Az új főiskola épületét ugyan kibővítették, de ennek ellenére jelentős problémát okozott a fővárosi gyűjtemények, preparátumok, tankönyvek, oktatási eszközök és faliképek szegedi elhelyezése. Nagy részét sokáig az épület pincéjében, néhány példányt pedig a második emelet bal szárnyában lévő folyósón összezsúfolva tárolták. A ma már tudomány- és oktatástörténeti jelentőséggel bíró anyagot ebben az állapotában nem lehetett a tanárjelöltek képzéséhez felhasználni. A szegedi Állattani Tanszék első vezetője Abonyi Sándor ( ) - az egysejtűek, csalánozók, rákok, rovarok, halak és kétéltűek kutatója, az Erzsébet Nőiskola egykori tanára) halála után néhány évig Greguss Pál átvette a zoológiai intézet vezetését is augusztusában nevezték ki a tanszék vezetésére a budapesti egyetem adjunktusát, a később világhírű neurobiológust Ábrahám Ambrust ( ). Az erdélyi születésű (Tusnád) Ábrahám professzor 1913-ban lépett be a premontrei szerzetesrendbe, majd 1917-ben pappá szentelték. Szakmai pályafutását ő is a budapesti tudományegyetemen kezdte, ahol 1926-ban A gerinces állatok szövettana tárgykörben magántanárrá habilitálták.

3 Visszaemlékezéseiben a következőket írja: Amikor megjelentem a főiskolán, szomorúan tapasztaltam, hogy egy teljesen elhanyagolt, rendezetlen, rongyos, romladozó, pusztuló tanszékre kerültem, amelyben egy valami látszott jónak és bizonyos mértékig rendezettnek, a könyvtár. Egyébként mindenütt gazdátlanság, az elhagyottság, a rendezetlenség, a nemtörődömség és a desolatio jeleit kellett látnom és tapasztalnom. A zsúfoltság csökkentése érdekében Litke Aurél igazgató kezdeményezésére 1934-ben elkezdődött a Boldogasszony sugárútra tekintő fronton is az emeletráépítés (a két oldalszárnyon már volt második emelet). Az eredetileg egyemeletes épület közepén egy kupola emelkedett. Ennek lebontására nem volt elegendő pénz, ezért az eredeti kupolát meghagyták, és ehhez két oldalról alakították ki az új helyiségeket. Ez az oka annak, hogy a madárpreparátumokat is bemutató középső terembe lépcsőkön lehet feljutni. Ábrahám Ambrus tervei és elképzelései alapján alakították ki a tanszék helyiségeit. Az informatikai, földrajzi és technikai gyűjteményt bemutató termünk eredetileg tanterem volt, Ábrahám professzor az előadótermet leválasztotta, s itt egy tanári laboratóriumot alakított ki ahol most a fizikai műszerek és a motorkerékpár található. Ezt követte egy tanári fogadószoba (lézerterem), majd a könyvtárhelyiség, melyet megközelítően az eredeti állapotába igyekeztünk helyreállítani. Ebben a helyiségben a hallgatók is dolgozhattak, s olvasóteremnek is használhatták. A kupola alatti terem eredetileg is úgy került kialakításra, hogy felülről kapja a természetes fényt. Régen itt került elhelyezésre a csonttant, a köztakarót bemutató gyűjtemény, valamint a rendszertani anyag egy része (madarak, emlősök). Ezt követte az a kétablakos terem, melyben a folyadékos (spirituszos és formalinos) készítmények valamint a lepke és bogárgyűjtemény került elhelyezésre. A második emeleten a múzeumi helyiségek mellett a Vegytani-Ásványtani Tanszék termeit alakították ki. A évi felújítás során az egykori Kémiai Tanszékhez tartozó tanári szoba és a laboratóriumi helyiség fele a falak lebontásával egy légtérbe került a biológiai múzeum belső helyiségével. Itt található most az alsórendű állatokat bemutató gyűjteményrész és a biológiai foglalkoztató terem. Az építkezés befejeztével Ábrahám Ambrus az elsőéves tanítványai segítségével elkezdték a pincééből felhordani a folyadékos készítményeket. Ezek átvizsgálása után kiderült, hogy a készítmények közül nagyon sok tönkrement, mivel az évek hosszú során keresztül nem pótolták az elpárolgó formalint és spirituszt. A professzor és a hallgatók munkáját a gyűjtemények megmentésében és átköltöztetésében Dózsa Antónia, az egyetlen tanszéki munkatárs (könyvtáros, gyakorlatvezető) és egy altiszt segítette. A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Baráti Egyesületének Természettudományi Szakosztálya áprilisában a főiskolánkon tartotta összejövetelét. Az ülés jegyzőkönyvében, melyet Kratofil Dezső gyakorló iskolai igazgató készített, a következő olvasható: A szakülést a főiskolai

4 Állattani Tanszék gyűjteményének és könyvtárának bemutatása követte. Itt megállapíthatjuk, hogy a Tanszék gazdag felszerelésének megtekintése szakemberek részére is meglepetés volt, a jelenlevők többsége pedig valósággal büszkeséggel szólt városunk e nagyszerű gyűjteményéről és tudományos intézményéről. A könyvtárban 4000 kötetben mintegy 2700 tudományos zoológiai mű van, a múzeumi helyiségekben pedig a leggondosabb tudományos rendszerezésben az összehasonlító anatómiai készítmények meglepően gazdag csoportjai vannak elhelyezve. De az intézet bőven el van látva a mikroszkópi, szövettani és anatómiai gyakorlatokhoz szükséges felszereléssel is, s egyben a legmodernebb mikrofotografáló vetítő és rajzoló készülékek állnak a tudományos munka szolgálatában. Külön érdekességei az Intézetnek azok a rajzok (mintegy 300 darab), amelyek mint az előadások kísérői és szemléltetőeszközei tus és festés technikával dr. Ábrahám Ambrus professzor irányítása mellett az utolsó három évben készültek. Valóban külön élmény volt annak a páratlan pedantériának, rendnek és tisztaságnak a szemlélete, mely az Intézetben minden vonatkozásban uralkodik. Itt az az érzésünk támadt, hogy a jövő tanárgeneráció ebben a miliőben valóban ránevelődik a tudomány és a hivatás szeretetére A jelenlevők büszkeséggel állapították meg, hogy a tanárképző főiskolánk itt Szegeden már minden vonatkozásban felkészült arra, hogy tudományos és nevelő munkásságát teljes hatással kifejtse. Mint főiskolánk tanára Ábrahám Ambrus 1938 nyarán ösztöndíjasként egy hónapig Nápolyban dolgozott a Stazione Zooligica (Zoológiai Állomás) magyar asztalánál, abban a helyiségben, ahol előtte Apáthy István is a tengerbiológiával kapcsolatos munkáit végezte. Az intézet hajója a Cavolini minden nap tengeri gyűjtőútra indult, s a kikötőbe érkezése után a gyűjtött anyagot rendszeresen átvizsgálta. Az itt szerzett tapasztalatait később az állatrendszertani előadásai során kamatoztatta, hiszen sok, számára eddig csak a szakirodalomból ismert állatfajt sikerült megvizsgálnia, begyűjtenie. Ugyanakkor alkalma nyílt arra is, hogy idegszövettani vizsgálatait a tengeri anyagokra is kiterjessze. Az ITT-ben kiállított tengeri fajok gyűjteménye azonban nemcsak Ábrahám Ambrusnak köszönhető, hiszen még a budapesti években Lidenfrost Gyula is intenzív kutatásokat végzett az Adrián, s a hallgatóknak is több éven keresztül szerveztek terepgyakorlatokat a Földközi-tenger vidékére. A hallgatók a rendszeres gyűjtőmunka, a gyűjtemények és szemléltető eszközök készítése és helyreállítása mellett a szemléltetési célokat szolgáló faliképek készítésében is kivették részüket a professzorok irányításával. Ábrahám Ambrus 1939 szeptemberében lett a szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola igazgatója, s a következő évben, 1940 novemberében, mint egyetemi tanárt, kinevezték az akkor létesített Horthy Miklós Tudományegyetem (később József Attila Tudományegyetem) Állattani Tanszékére, s ezzel egyidejűleg az egyetemi Állattani Intézet igazgatójává.

5 Az Állattani Tanszék vezetésében Ábrahám Ambrust Kesselyák Adorján ( ) követte, aki elődeihez hasonlóan a budapesti egyetemen szerezte meg oklevelét, ahol Dudich Endre és Méhely Lajos mellett dolgozott. Tagja volt az Eötvös József Kollégiumnak és a Szent István Akadémiának. Magántanári képesítést 1938-ban kapta meg az oknyomozó állattan tárgykörből. Széles látókörét bizonyítja, hogy az állattan mellett a kémia, a fizika, a matematika és a filozófia területén is széles tudással rendelkezett. Kesselyákban tisztelhetjük a molekuláris biológia első hazai képviselőjét. Kísérletező és újító hajlamának köszönhetően műszereket és gyűjtőeszközöket módosított, kidolgozott egy tartós preparátumfestési technológiát, és sikerült szintetikusan előállítania a kanadabalzsamot (optikai lencsék ragasztására használatos fenyőgyanta). Ábrahám Ambrushoz hasonlóan ő is dolgozott a nápolyi Zoológiai Állomás magyar asztalánál (1939), ahol sikerült megoldania a medúzák színtartó konzerválását. Eljárási módszerét azonban sajnos nem írta le. A II. Világháború mély sebeket ejtett a tanszéki gyűjtemény anyagában is. A főiskola épületében német, majd szovjet hadikórház működött. A szertári anyagokat, köztük az 1875-ös világkiállítás díjnyertes szemléltető eszközeit is az ablakon dobálták ki. A folyadékos készítményekről leöntötték az alkoholt, melyet más célra hasznosítottak. A montírozott sziamangot tűzre vetették, de nem sikerült teljesen elégetniük. Kesselyák Adorján fia, Kesselyák Péter visszaemlékezésében erről az időszakról a következőket írja: március 15-én néhány óra leforgása alatt kellett kiüríteni a Tanárképző Főiskolát és átadni szovjet hadikórház céljára. Édesapám akkor annyit tudott tenni, hogy az Állattani Tanszék szertárát, amely valóságos kis múzeum volt, ott lehetett hagyni. A szertár két helyiségét befalazták. Szeptember elején a hadikórház megszűnt, az épületet ismét birtokába vehette a főiskola. A visszatérők leírhatatlan állapotokat Herbáriumi lap Jávorka Sándor gyűjteményéből találtak. Egyes helyiségekben két méteres magasságig rétegekben állt a törmelék és a szemét. A sebesült katonák a lámpaburákat bilinek használták és ürüléküket felcsapták a mennyezetre. A befalazott szertár falazását kibontották, a kígyókról, békákról, halakról, polipokról, medúzákról leitták a szeszt, az üvegeket összetörték. A kitömött állatok széttépve, a lepke- és bogárgyűjtemény romokban. Ott ismertem meg a laposkúszás fogalmát, ugyanis a szertár mennyezete és a törmelékkupac teteje között körülbelül 1 méteres rés állt rendelkezésre ahhoz, hogy a helyiségbe behatoljunk. A főiskola személyzete több

6 hetes kemény munkával tudta eltüntetni a romokat és felszabadítóink otthagyott névjegyeit, amelyet édesapám hűséges hivatalsegédje, Nagy István csak Sztalinpecséteknek nevezett. A háború után Kesselyák irányításával Dózsa Antónia tanárnő és Nagy István preparátor próbálja helyreállítani és használható állapotba hozni a múzeumi gyűjtemény darabjait. A Növénytani Tanszék élén Greguss Pált Hazslinszky Bertalan követte ( ), aki a háború elől növénytani anyagot az ausztriai Salsburgba menekítette. Innen 1946-ban hozták haza a gyűjteményeket és a szemléltető eszközöket. A világháború sebeit és az esetenként előforduló gondatlan tárolás nyomait egyes gyűjteményrészek még napjainkban is őrzik. Az enyészet fala vitrinünkben ezek közül állítunk ki néhány tárgyat Az új múzeum kialakításakor a lehetőségek mértékében nagyszámú preparátumot és oktatási anyagot újra restauráltunk. Az enyészet fala (részlet) Makettek restaurálása Egy moha makett restaurálás közben...és a helyreállítás után Kesselyák behatóan foglalkozott az ászkarákok biológiájával és rendszertanával. Az es Szombathely és Kőszeg környéki gyűjtésekből két, a hazai faunára új ászkarák fajt határozott meg. A levéllábú rákokon új érzékszerveket fedez fel, s Az állatok gyűjtése című könyvben megírja a zsinórférgek és a kevéssertéjű férgek begyűjtésére és tartósítására vonatkozó fejezeteket ben elkészítette az Alföld-kutatástól független első, valóban a Tisza-völgyre korlátozott Tisza-kutatásra vonatkozó tervezetet. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia is elfogadta és egyben megbízta Kesselyákot a Tisza

7 biológiai kutatásával. Felszerelésül csupán egy ladikot kapott. Tervezete alapul szolgált a Tisza-völgy későbbi kutatásának. A folyón végzett kutatásainak egyik legjelentősebb eredménye, hogy sikerült egy a Tiszára és a hazai faunára is új csalánozó fajt, a bunkós polipocskát (Cordilophora caspia) megtalálnia. Kiállításunkban található meg a faj bizonyító példánya, melyet Kesselyák IX.7-én gyűjtött Szeged-Vesszősön, a Tisza jobb partján. Ez a kis polipocska azért érdekes faj, mert sokáig úgy tartották, hogy csak a tengerekben él. Édesvízi példányai azonban kisebbre nőnek meg, mint a tengeri fajtársai. Szeretett Tiszáján, 45 éves korában érte el a szívhalál 1951-ben, miközben levelező hallgatóknak tartott egy 11 órás foglalkozássorozatot. Kesselyák Adorján után szeptemberében nevezték ki az Állattani Tanszék vezetőjévé Megyeri Jánost ( ). Ő az első azon oktatók sorában, akik úgy kerültek a főiskolai tanszékre, hogy diplomájukat is itt szerezték meg. A tanárképzőn Ábrahám Ambrus tanítványa volt, s később is az ő irányítása alatt tevékenykedett a szegedi egyetem Általános Állattani és Biológiai Intézetében. Megyeri professzor ideje alatt az ötvenes években is folytatódott a sérült preparátumok megmentése és később is nagy gondot fordított a tanszék múzeumi anyagának fenntartására, őrzésére és fejlesztésére. Nagy István preparátor távozása után (1954), ő alkalmazta 1955-ben Kovács József preparátort, akinek csaknem egy negyed századig (1979) volt a feladata a madár- és emlőspreparátumok, folyadékos készítmények és rovargyűjtemények karbantartása és az újabb példányok begyűjtése és preparálása. Ugyancsak Megyeri János tanszékvezetése alatt került a tanszékre 1966-ban Tuskó László tanszéki munkatárs, aki nyugdíjazásáig (2006) gondozta a gyűjteményt, s az állagmegóvás részeként szervezte a rendszeres kártevőirtást (szénkénegezés, majd gázosítás). Megyeri János folytatta Kesselyák Tisza-kutató munkásságát, s mint hidrobiológus kutatta az kerekesférgeket és az alsórendű rákokat. Fontos gyakorlati eredménye volt, hogy az ötvenes években tisztázta a rizskártevő nyári pajzsosrák károsítási mechanizmusát. Hosszú ideig folytatta az alföldi szikes tavak rákfaunájának a vizsgálatát. Albániai gyűjtőútjának eredményeképpen halakkal és puhatestűekkel gyarapította a tanszéki gyűjteményt. Az állatrendszertan, az általános és alkalmazott állattan oktatója és gyakorlatvezetőjeként Pálfi György adjunktus 1952-től 1960-ig volt a tanszék alkalmazásában, majd a főiskola Mezőgazdasági Tanszékére helyezték át. A tanszéken töltött ideje alatt jelentős szerepet vállalt a gyűjtemény helyreállításában és fejlesztésében. Főleg a hazai lápokról (pl. Zsombói-láp) származó szitakötő- és lepkegyűjteménnyel és mintegy 150 Fekete-tengeri preparátummal bővítette a múzeumot. Ő hozta létre a tanszéki fotólaboratóriumot, melynek eredményeképpen a terepi gyűjtőtevékenységek dokumentálása is gazdagodott. A főiskola Szegedre költöztetésekor, a Boldogasszony sugárúti főépületben helyezték el a Növénytani és az Állattani Tanszékeket is. A Növénytani Tanszék 1963-ban átkerült a szomszédos I. számú Gyakorló

8 Általános Iskola épületébe. A két tanszéket 1975-ben egyesítették Biológia Tanszék néven és a korábbi Állattani Tanszék helyiségeiben helyezték el. Ezt az új, összevont tanszéket egy évig a Növénytani Tanszék professzora Kiss István vezette, majd 1976-ban Dózsa Józsefet nevezték tanszékvezetőnek, aki 1998-ig irányította a tanszéki munkát. Ebben az időszakban került a tanszékre Siprikó Sándor preparátor, a múzeumi gyűjtemény felügyeletét pedig Bába Károly docens látta el. Siprikó Sándor 30 madár- és emlőspreparátummal gazdagította a gyűjteményt, Bába Károly tevékenységének köszönhetően pedig adriai és bretagne-i csalánozó, szivacs, mohaállat, soksertéjű féreg és kagyló példányok színesítették a múzeumi anyagot. Bába Károly, mint az állatrendszertan tantárgy oktatója és az ehhez kapcsolódó terepgyakorlatok vezetője a hallgatói gyűjtésekből származó rovarfajokat is szervesen beillesztette a gyűjteménybe. A Biológia Tanszék vezetését 1998-ban az Amerikából hazatért Budai Dénes vette át. Kutatási területe (a szomatoszenzoros agyi és gerincvelői működések vizsgálata elektrofiziológiai módszerekkel) ugyan némileg távol áll a makroszkópos terepi biológiától és a szakmódszertantól, de ennek ellenére támogatta beosztottai azon törekvését, hogy a gyűjteményt védetté nyilvánítását kezdeményezzék. Ennek eredményeképpen a Kulturális Örökség Hivatala A kiállitás részlete /2000.KOI számú határozatával június 13-án a tanszéki gyűjteményt védetté, és egyben a Magyar Kulturális Örökség részévé nyilvánította. A védett tárgyak zömét az állattani gyűjtemény teszi ki, azonban jelentős a régi, főleg oktatási és tudományos célokat szolgáló könyvállomány, a herbáriumok, a szövettani metszetgyűjtemény illetve a múlt oktatási segédeszközeit őrző gyűjtemény is. A gyűjteményrészek rövid bemutatása 1, A herbárium A herbárium eredete visszanyúlik a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola elődjének, a Polgári Iskolai Tanárképző Intézet idejére. Ennek egykori állattannövénytan tanára, majd igazgatója, Vangel Jenő vezette be azt a gyakorlatot, hogy a mennyiségtan-természettudományi szakcsoport, valamint az Apponyi Kollégium hallgatói évente külföldi tanulmányi kirándulásokat tettek (Magas- Herbáriumi lap adatai a Haynald gyűjteményből

9 Tátra, Karsztvidék, délkeleti Kárpátok, Horvát tengerpart). Ezeket a tanulmányutakat a Semsey-alap támogatta. E tanulmányutak feladata volt a Paedagógium gyűjteményének gyarapítása, melyeket maguk a hallgatók dolgoztak fel, ill. publikáltak. Az egykori tanárjelöltek közül nem egy neves botanikus lett (Greguss Pál, Nyárády E. Gyula, Fóriss Ferenc, Quint József, Straub Ferenc). Az általuk ig terjedő időszakban gyűjtött növények vetették meg az alapját a jelenlegi herbáriumnak. A botanikai gyűjtemény történetében igen jelentős szerepe van Moesz Gusztávnak, aki mint a Nemzeti Múzeum Növénytárának az őre ( mai szóhasználattal muzeológusa) hosszú időn keresztül óraadóként tevékenykedett a Paedagógiumban. Ez idő alatt a Növénytár sok értékes anyagot adott át herbáriumunknak. Így kerültek a gyűjteménybe Borbás Vince, Dégen Árpád, Filarszky Nándor, Janka Viktor, Simonkai Lajos és sok más neves hazai és külföldi botanikus herbáriumi lapjai. Moesz Gusztáv Jávorka Sándor közreműködésével átnézte a hallgatók által gyűjtött növények determinálását is. A tanszéki herbárium alapgyűjteményének létrehozásában csaknem A Graminea Hungarica kötetei hatvan szakember vett részt. Közülük a következőket emeljük ki: Borbás Vince, Boros Ádám, Budai József, Czakó Kálmán, Chyzer Kornél, Dégen Árpád, Entz Jolán és Margit (Entz Géza lányai), Filárszky Nándor, Fóriss Ferenc, Gáyer Gyula, Greguss Pál, Győrffy István, Janka Viktor, Jávorka Sándor, Kováts Gyula, Kümmerls Jenő, Magócsy-Dietz Sándor, Megyeri János, Moesz Gusztáv, Quint József, Szépligeti Győző és Wágner János. A gyűjtemény sok külföldi eredetű növényt is tartalmaz. Ezek a lapok valószínűleg a századforduló idején igen elterjedt "csereegyletek" útján kerültek hozzánk. Különösen a franciaországi, olaszországi és ausztriai anyag gazdag. Herbáriumunk nagybecsű példányai a Dégen Árpád szerkesztésében a budapesti Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Állomás gondozásában 1902-ben kiadott Graminea Hungarica kötetei. Érdekesség, hogy az Állattani Tanszék későbbi vezetője, Megyeri János is az intézménynek ajándékozta herbáriumát (250 lap), melynek példányait még hallgató korában (1938) gyűjtött szülőfalúja Medgyesbodzás és Szeged Péterfy Márton erdélyi mohagyűjteménye (1896)

10 környékén, valamint Erdélyben. Ez nemcsak virágos növényeket, hanem mohákat, zuzmókat és egy növénypatológiai gyűjteményt is tartalmazott. A mohok gyűjteménye (melyet egy vitrinben a kiállítás folyósólyán állítottunk ki) is jelentős tudománytörténeti értéket képvisel. Legszebb, színes hátterű lapjait Péterfy Márton bryológus gyűjtötte Erdélyben 1896-ban. Mórócz Sándor (1902), Libisch Lőrincz (1902), Gábos Győző (1903) és Móczár Miklós (1905) mohafajai is a gyűjtemény részei. A herbárium lapjait utoljára Véghné Varga Izabella vette nyilvántartásba ben, ekkor összesen 7929 darabot tartalmazott (a virágos növények mellett 478 moha, 972 zuzmó és 212 alga). Ebben a számban nem szerepel a Dégen Árpád-féle Magyar Füvek Tüskésbőrűek gyűjteménye. Véghné dolgozatában a következőket írja: A herbárium adatainak részletes feldolgozása az egyes szakterületek specialistáira vár. Ez a magyar flóra kialakult eredményeit lényegesen már alig befolyásolja, azonban az egyes fajok újabb termőhelyi adatai a fajok elterjedési körének ismeretét bővíthetik. Napjainkban a magyar táj forradalmi változáson megy keresztül. A természetes növénytakaró későbbi rekonstrukciójához ezek a herbáriumi adatok nagy segítséget nyújthatnak. 2. Az állattani gyűjtemény A zoológia anyag eredetének története hasonló a herbárium kapcsán már ismertetett körülményekkel és időszakkal. Az egzotikus A puhatestűek gyűjteménye ízeltlábúak gyűjteményét korabeli, speciális rovardobozok elhelyezésére alkalmas szekrényekben helyezték el. A távoli földrészekről származó bogarak, lepkék, kabócák és poloskák nagy része csak hiányosan, vagy egyáltalán nem adatolt. Feltételezhetően a Paedagógium alakulásakor a Magyar Nemzeti Múzeum ajánlotta fel duplum példányait az intézetnek, oktatási és szemléltetési célokra. Kiemelkedő értéket képviselnek Fenichel Sámuel és Bíró Lajos (Erima Astrolabo B. 1896) Új-Guineában gyűjtött lepkéi. A bogarak Pecten fajok közül a neves gyűjtő Fruhstrofer braziliai, jávai, Bajkálszivacs

11 madagaszkári, transvaali, celebesi és darjeelingi anyagából láthatunk különböző fajokat. Ugyanakkor vannak példányaink Reitter és J. Surcouf gyűjtéseiből is (Algéria, Chile). A kabócák és a poloskák egzotikus példányai Kamerunból, Laoszból és Peruból származnak (Coll. Brancsik). A gerinctelen állatok gyűjteményében a csalánozó és szivacs fajok száma megközelíti az ötvenet. A különböző törzsekhez tartozó férgek fajszáma 40, a rákoké pedig kb. 50 faj. A puhatestűek fajszáma eléri a 750-et, példányszáma pedig több ezerre tehető. A malakológiai A G. Brunswik-féle gyűjtemény cimkéje Lepkefaj Bíró Lajos gyűjteményéből (1896) Fenichel Sámuel Új- Guineában gyűjtött lepkéje volt, melyet Biczók a kor legnagyobb szegedi entomológusától, Stiller Viktortól kapott (a gyűjtés adata (Szeged, ). Cserébe Egzotikus kabócafajok (Cicadidae) gyűjteményben található tengeri és egzotikus csigaés kagylófajok nagy része a G. Brunswik-féle (1851) és a Mikecz-féle (1851) gyűjteményből származik. Múzeumunk őrzi Móczár Miklós század eleji ( as adatok) Hymenoptera- és Coleoptera gyűjteményét, valamint dr. Gaál István ( ) egyetemi tanár lepkegyűjteményét. A főiskola gyűjteményéből 1988-ban a Móra Ferenc Múzeumhoz került Biczók Ferenc bogárgyűjteményének jelentős része (1210 példány), melyet 1932 és 1936 között gyűjtött Szeged környékén. Ez a gyűjtemény eredetileg egy pályamunka anyaga volt. Az átadott anyag legbecsesebb példánya Egzotikus bogárfaj egy törpe hengercincér (Gracilia minuta) Bogárfaj Fruhstorfer gyűjteményéből (Chile) az akkor éppen aktuális tanterv figyelembe vételével a biológia szakos hallgatók számára hasonló mennyiségű, bogarakat tartalmazó tanulógyűjtemény került a tanszéki múzeumba, legnagyobbrészt Gaskó Béla muzeológus kutató anyagából.

12 Gerinces gyűjteményünk a hazai fajok mellett sok értékes, távoli földrészekről származó példányt mondhat magáénak. A 130 halfaj mellett 15 kétéltű és 28 hüllőfaj (pl.: nílusi krokodil, csörgőkígyó) van birtokunkban. Madártani gyűjteményünk faj- és példányszám tekintetében is figyelemre méltó. A montírozott példányok száma 390. Ezek közül említésre méltó fajok: fakókeselyű, kígyászölyv, szirti sas, vándorsólyom (Balmazújváros 1951), barkós cinege (Szeged, 1951, Beretzk Péter gyűjtése), erdei pacsirta (Sopron 1951), túzok (Pusztaszer 1937), pásztormadár (Csorvás 1899). A bőrbe tömött példányok száma 122. Beretzk Péter MÁV-főorvos 1935 körül kezdte el a szegedi Fehér-tó tudományos igényű vizsgálatát és az ott élő madárfajok megfigyelését és begyűjtését. Értékes gyűjteményét 1951-ben a Szegedi Állami Múzeumnak ajándékozta. A 806 példányból álló anyag 16 madárrend 231 faját tartalmazta. Beretzk Péter gyűjteményéből 75 madárpreparátum a főiskola múzeumában is megtalálható. Az Állattani Tanszéken docensként dolgozó Magyar Levente ornitológus gyűjtéseinek köszönhetően ugyancsak számos madárpreparátum található múzeumunkban. Az emlősök 83 montírozott preparátuma 48 fajt képvisel. Néhány preparátum a megszűnt Felsőfokú Tanítóképző gondozatlan, pusztulásra ítélt gyűjteményéből került a tanszékre (pl. örvös Vándorsólyom (Falco peregrinus) pekari, kilencöves tatu, kacsacsőrű emlős). A hazai védett fajok közül megtalálható a vidra (1937), vadmacska, magyar földikutya, mogyorós pele, nagy pele, mókus, ürge, vakondok, kései denevér, hosszúfülű denevér, korai denevér, stb. Az egzotikus fajok becses példányai: borjúfóka (Lendl Adolf ajándéka), koati, cerkof majom, sziamang. Jelentős a múzeum csonttani gyűjteménye, mely a nagyszámú embertani és a 120 példányos emlős csontváz és koponyagyűjtemény mellett hal, kétéltű hüllő és madárcsontvázakat (135 példány) is őriz. Külön gyűjteményben található az összehasonlító madárkoponya anyag. Birtokunkban van annak a földi malacnak (Orycteropus Wertheri Misch.) a teljes Fakókeselyű felállított csontváza, melyet Kittenberger Kálmán adományozott intézményünknek egy-egy kafferbivaly és gnú trófeájával együtt.

13 Restaurált hód (Az SZTE Ökológiai Tanszékének gyűjteményéből) Kilencöves tatu Kisragadozók Tengeri halak Madárkoponya gyűjtemény Ambrus Béla gubacsgyűjteménye Kacsacsőrű emlős Vadmacska

14 Mágócsy-Dietz Sándor könyve (1894) Vangel Jenő könyvtárából 3. Az ITT könyvtára Az ITT keretein belül működő szakkönyvtár a természettudományok köréből, főleg a növénytan, az állattan, a mezőgazdaság a környezet- és természetvédelem, valamint a kémiatudományok dokumentumait őrzi. Az állományban (jelenleg körülbelül 7000 kötet) egyaránt megtalálhatóak az egyes tudományterületek segédkönyvei (lexikonok, atlaszok, enciklopédiák, szótárak), határozókönyvei, továbbá szakdolgozatok, tankönyvek, folyóiratok és különlenyomatok. Könyvtárunkban számos olyan kötetet és folyóiratot őrzünk, melyek tudománytörténeti és oktatástörténeti jelentőséggel bírnak. Tulajdonunkban van Vangel Jenő múlt század végi és század eleji könyvtárának jelentős része (csaknem kétszáz kötet), mely képet ad arról, hogy egy korabeli biológus főiskolai tanárnak milyen volt az érdeklődési köre, s milyen szakirodalmak, tankönyvek iránt érdeklődött. A korabeli szeparátumok (különlenyomatgyűjtemény) száma csaknem ezer példány. A könyvek és a különlenyomatok értékét jelentősen növeli, hogy azok számos példányát a szerzők saját kezűleg dedikálták (pl. Apáthy István, Ilosvay Lajos). A kecskeméti Holls László (1903) és Moesz Gusztáv könyvtárából is kerültek kötetek intézményünkbe. A könyvtár legértékesebb darabjai: Rafe: A növények országáról közönségesen (1779), Schosulan: Falusi embereknek írott oktatás (ford.: Tolnay Sándor, 1786), Bonnet: Abhandlung aus der Insektologie (1773), Caroli Linnaei: Systema Vegetatilium (1774), Caroli Linnaci: Systema Natural (1758), Carolus Clusius: Rariorum plantarum historia (Facsimile, 1878), Mitterpacher Lajos: Oktatás a pamuk termesztéséről 1810), Blaskovits József: A selyem tenyésztésének módjáról (1793), Kalo Péter: A méhtartásnak külömbféle Egzotikus lepkék Sosnosky: Exotishe Falterpracht (1914) c. könyvéből tartományokra (1816), Fejér György: Anthropológia (1807), Földi János: Természeti história (1801), Hempel: Az egészséges emberi test (ford.: Bugát Pál 1828), Vedres István: A sivány homokság használhatása (1825), Magyar Füvészkönyv (1807), Orvosi Füvészkönyv (1813).

15 A főiskola költözésekor csaknem 4000-es könyvállomány került Budapestről Szegedre. Az ezredfordulón ez a szám meghaladta a tízezret, annak ellenére, hogy helyhiány miatt a 80-as években sok folyóirat a Főiskola Központi Könyvtárába került. Ugyancsak a helyhiányra, valamit korszerűtlenségre hivatkozva 1999-ben számos régi, főleg az 1950-es és 60-as években kiadott tankönyvet és jegyzett selejteztek. A Szegedi Tudományegyetem megalakulása, tehát a főiskola és az egyetem összevonása után, a tanszéki könyvtárakat megszüntették és a kötetek az új SZTE Egyetemi Könyvtárba kerültek az oktatói kézikönyvek kivételével. A főiskola Technika Tanszéke a mezőgazdasági ismereteket és gyakorlatokat az Illusztráció Madarász - Vastagh: A kék vércse c. könyvéből tulajdonba került, s az itt elhelyezett könyvtári és oktatási anyag is az ITT-ben került elhelyezésre. A 469 kötetes mezőgazdasági könyvtár legrégebbi kötete Ploetz Adolf: Homok-kötés (1846). Érdekes és tanulságos olvasmányok az egykori szakfolyóiratok gyűjteménye: Köztelek (Köz- és Mezőgazdasági lap ), Erdélyi Gazda (Az erdélyi gazdasági egylet közlönye, 1847), Szárnyasaink (illusztrált baromfitenyésztési szaklap, 1891), Magyar Gazdák lapja (1895), Egészség (az Országos Közegészségügyi Egyesület lapja (1892), Magyar Méh (A méhészek egyesületének szakközlönye). Alsóvárosi Feketeföldeken lévő épületekben és a hozzá tartozó földterületeken oktatta. A képzés átalakulása után 2010-ben a terület önkormányzati Könyvtári polc 4. A mikroszkópi metszetek gyűjteménye Intézményünknél nagyon sok olyan oktató és kutató dolgozott, akik nemcsak járatosak voltak a szövettani és szervezettani metszetek készítésében, hanem jelentős tudományos eredményeket is elértek. A tanszék metszetgyűjteményének első darabjai Vangel Jenő és a Paedagógium Biológiai Intézetéből

16 Vangel Jenő 1892-ben szövet- és módszertanból habilitált magántanárrá. Mivel főleg a gerinctelen állatokkal foglalkozott, főleg a rovarok, a mohaállatok, a szivacsok és a gyűrűs férgek szerveit vizsgálta mikroszkóp alatt. Figyelemre méltó az az 1898-ban készült metszetsorozata, mely az Euglena szaporodását követi nyomon, ill. amelyeken az emlősembriók szöveteit tanulmányozhatjuk ben hangyafejeket helyezett tárgylemezre, de a kecskebéka porcszövetét is vizsgálta Birtokában volt L. Traxler metszetgyűjteménye, mely különböző szivacsfajok mikroszkópi vizsgálatát tette lehetővé (Collectio Spongillidarium). Múzeumunkban 400 Traxler-féle metszetet őrzünk. Ábrahám Ambrus 1926-ban a gerinces állatok szövettana tárgykörben szerzett magántanári képesítést. Főleg idegszövettani vizsgálatokat végzett, így az általa készített metszetek zöme is az idegrendszerrel kapcsolatos, de a szalamandrák máját is vizsgálta (1939) Kidolgozott egy róla is elnevezett festési eljárást (Bielschowsky Ábrahám). Munkájában segítette tanszéki beosztotta, Dózsa Antónia is, aki főleg az 1940-es években készítette metszeteit. A metszetgyűjtemény része Kesselyák Adorján 1930-as évekből származó metszetein főleg a különböző ászkarák fajok végtagjai és szervei tanulmányozhatóak. Kidolgozott egy tartós preparátumfestési eljárást, de felfedezését nem írta le. Az Állattani, majd a Biológia Tanszéken dolgozó Tánczos József ( ), mint Ábrahám Ambrus tanítványa az összehasonlító idegszövettan kutatója volt. Az általa készített metszetek legnagyobb része az között készült. A metszetkészítést nagyon sokáig a hallgatóknak is kellett sajátítaniuk, így több tucat készítményen olvasható az egykori diákok neve. A legrégebbi dátum egy 1885-ben készült agymetszeten található. Sok metszeten olvasható az egykori készítő intézetek neve (Állami Paedagógium Biológiai Intézete, Dr. Sigmund Histologische Institut, J.D. Müller s Institut für Mikroskopie Holstein, Szövettani Intézet Szeged, Anatomia Szeged, Nagy-Quint f. gyűjtemény). 5. A faliképek és oktatási tablók gyűjteménye A számítógépes bemutatók előtt igen nagy szerepük volt az oktatási faliképeknek a színvonalas előadások tananyagának illusztrálásában. A tanszékvezetők mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a hazai és a nemzetközi tanszerpiacon beszerezzék ezeket a szemléltető eszközöket. Ugyanakkor az oktatók és a diákok is feladatul kapták, hogy néhány témakörben nagyméretű, egyedi táblaképeket is készítsenek. Ezek nagy részét ki is

17 színezték. A német, osztrák és magyar tanszerellátóktól származó faliképek legnagyobb része az 1920-as években került megvásárlásra. Az állatszervezettani képek legnagyobb része (50 db.) Németországban készült (Zoologische Wandtafeln, Druck und Verlag von Theodor Fischer in Cassel, majd: Verlag von Th. G. Fischer Co. In Kessel (Hessen). Ezek nemcsak az egyes rendszertani csoportok egysejtűek, szivacsok, csalánozók, férgek, tüskésbőrűek) szervezeti felépítésével, hanem az állatok fejlődésével is foglalkoznak. Az orvosi pióca szervezetét bemutató, nyomdai úton készült ábra készítője: A. Pichler s Witer Sohn (Buchhandlung und Lehrmittelansalt, Wiwn Leipzig). A 40 képből álló növényélettani A békák fejlődését bemutató falikép A nyeles kacsakagylót bemutató falikép (Fischer-féle gyűjtemény) tablósorozat (Pflanzenphysiologische Wandtafeln von Frank und Tschirch) kiadója: Verlag von Paul Parey in Berlin S.W. 10. Hedemannstr. (W.A. Meyn, Lith Inst. Berlin). A mocsári teknős szervezetét bemutató falikép Bécsben készült (Gezeichnet und herausgegeben von Prof. Dr. Paul Pfurtscheller Wien). A növénytablók készítői és kiadói: Verlag von Friedrich Vieweg Sohn, Braunschweig Herausgegeben von Hermann Zippel, geselchnet von Carl Bollmann Lith. Art. Ins. Von C. Bollmann, Gera, Reuss J.L. Chromolith, Kunstanstalt v. Friedr. Sperl Wien, Verlag Carl Gerold s Sohn Wien. Magyarországon Erdély és Szabó (Budapest) forgalmazta Peter növénytani faliképeit (Botanische Wandtafeln) és a kacsacsőrű emlős képét. A tanárjelöltek és az oktatók faliképeinek készítése már az 1920-as években elkezdődött, de az 1930-as években készült el a legtöbb példány Ábrahám Ambrus irányításával. Kisebb intenzitással de ez a tevékenység a 40- es és az 50-es években is folytatódott. Az intézményünkben és a jogelődünknél készült képek száma meghaladja az 550 darabot. Nagyon sok faliképet készítő diákból lett a későbbi években neves szakember. Sebestyén Olga limnológus, a biológia tudományok doktora az Erzsébet Nőiskolában szerezte meg 1915-ben a polgári iskolai tanári oklevelét. A Tihanyi

18 Biológiai Kutatóintézet protistológusaként kutatta a Balaton egysejtű élőlényeit, s számos tanulmányt és könyvet írt a Balaton életéről. Tablóképeit 1912 és 1915 között készítette (fonálférgek keresztmetszete, Orchis morio, Kapaszkodó szőrök, Acipenser sturio csigolyák, stb.) Wéber Mihály, aki 1950-ben alapította meg a Pécsi Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékét, s entomológusként kutatta a Mecsek rovarvilágát, 1935-ben és 1936-ban rajzolta meg tablóit (Meissner-féle test, A gerincoszlop fejlődése, Madár tüdő és légzacskó, Rana bőr keresztmetszet, Sima izomszövet). Megyeri János hidrozzológus (aki től 1975-ig volt a szegedi főiskola tanszékvezetője), hallgatóként között készítette tablóit (Pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy és csecsemőmirigy helye különböző gerinces állatokon; Homo: nyelv km.; Homo: gyomor km.; Anguilla bélcsatorna Sugárállat fajok (Haeckel nyomán, Challenger-expedíció) Sebestyén Olga faliképe (Orchis morio, 1915) Rana gyomor, máj, hasnyálmirigy; Béka nyelv és emberi nyelv; Mus musculus testis (egérhere) km; stb.) Ábrahám Professzor tanszéki munkatársa, gyakorlatvezetője, Dózsa Antónia 1935 és 1938 között több tucat fekete-fehér és színes faliképet készített Példaként csak néhányat sorolunk fel: Csör-typusok; Kerekesférgek; Dytiscus lárva: rágógyomor; Tüdő schémák; Az ötujjú végtag törzsfejlődése; Ember: ujjbegy km.; A combcsont fejének sponginosa-szerkezete; Anser anser törzsváz oldalról; A szem fejődése; Genitalis test. Véghné Varga Izabella, aki 1940-től 1980-ig volt a Növénytani Tanszék oktatója növénytani vonatkozású faliképeit őrizzük (növényi szövetek, a gabonafélék virágzata). Összegezve megállapítható, hogy a tanszékeken készült egyedi képek készítésében az 1910-es években 2 hallgató (Sebestyén Olga, Fráter Margit), az 1920-as években 11 fő (pl. Éles Margit, Lykár O., Prégler J., Olgyai Márta), az 1930-tól 1941-ig terjedő időszakban 56 diák (pl. Vermes K., Bácskai János, Gelei Judit, Gál Irén, Aloussong László, Vigh Eliza, Kószó Lujza, Streck Emilia, Siska Anna, stb.) vett részt a szemléltető képanyag készítésében. Az 1950-es években főleg a tantermek dekorálást is szolgáló, nagyméretű üvegezett faliképek készültek. Busa 1952-ben több képet

19 is megfestett (A svábbogár anatómiája, A hal anatómiája, A gyík anatómiája, stb.), ill ugyanebben az évben készítette el Vassal közösen Az állatok fejlődéstörténeti törzsfája -t, mely az ITT-ben a biológiai oktatóterem falát díszíti. Szubolyó E. és Kiss E ben készítette el a szár szerkezetét, míg Szűcs Árpád 1956-ban festette meg a fiatal gyökér szerkezetét. Wyville Thomson kezdeményezésére, az angol kormány megbízása alapján decemberében indult útjára az angliai Portsmouth kikötőjéből a Challenger- expedíció. A mélytengeri kutatások eredményeképpen a gyűjtött anyag 2270 nagy üvegedényben, 1749 kisebb palackban, 1860 üvegfiolában, 22 hatalmas hordóban került elhelyezésre, és több ezer száraz preparátum is készült. Ezek feldolgozása évtizedekig tartott, s a tudomány számára is új adatokat 50 vaskos kötetben publikálták. Az expedíció kutatásai forradalmi változásokat hoztak a természettudományokban. Hétszáz, addig teljesen ismeretlen állatnemzetséget és több ezer új, a tudomány számára ismeretlen fajt is felfedeztek. Az adatokat már a helyszínen rögzítették, s a dokumentálást illusztrátorok és mint új technika: fényképészek is segítették. A gyűjtemény jellegzetes állatfajait később több tucat illusztrátor festette meg. A Challanger expedíció anyagát ( főleg a sugárállatokat) Ernst Haeckel Korongos medúzák (Challenger expedíció) német zoológus dolgozta fel, aki csaknem 4500 fajt írt le, s művészi rajzokat, akvarelleket is készített róluk. A művészi értéket is képviselő, ebben az időszakban készült litográfiák közül kiállításunkban is bemutatunk számos példányt. Először a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóintézetben leltározták be azokat a növénykárosító fajokat és baromfifajtákat tartalmazó képeket, melyek az egykori Mezőgazdasági Ismeretek és Gyakorlatok Tanszékéről (később Technika Tanszék) kerültek az ITT-be. A kártevők a Növényvédelem folyóirat mellékleteként jelentek meg és a budapesti Stephaneum Nyomdában készültek. A baromfifajták kiadója: Csáthy Ferenc r.t. Debrecen-Budapest, s Bakoss: Gazdasági Baromfitenyésztés könyvének eredeti illusztrációi. 6. Tanszer és szemléltető eszközök gyűjteménye A formalinban és alkoholban tárolt preparátumok legnagyobb részét a tanszékek egykori preparátorai készítették saját, valamint az oktatók szorgalmas gyűjtőmunkáját demonstrálva. Ugyanakkor a kiállításban láthatunk néhány

20 Brendel-féla növénytani modellek Folyadékos készítmények olyan példányt, melyeket az Iskolai Szemléltető Eszközök Intézete (közönséges kalmár, pézsmapolip, kődatolya/sziklafúró kagyló, kutya-galandféreg) és a Biológiai Tanszer Intézet (buzogányfejű féreg, emberi bélgiliszta, ló galandférge) készített. Gombamodellek A növényi betegségek bemutató modellek Az 1900-as évek elejéről származnak a viaszból készült fejlődéstani modellek (készítette: Ziegler in Freiburg i.b.). Nagy becsben őrizzük azt a több mint száz korabeli növénymodellt (virágok, termések), melyeket R. Brendel készített Berlinben (Grünewald). Ezeket később hazánkban is forgalmazta a budapesti Calderoni Részvénytársaság, mint Brendel-féle növénytani minták. A Németországban készült (Kagerah s Technologische Lerrmittel), a bőr, a gyapjú és a gyapot feldolgozását bemutató oktatócsomagok 1903-ban Santiagóban (Chile), a Nemzetközi Tanszerkiállításon első helyezést értek el. Ebben a század eleji időszakban, Hamburgban készítették a vasgyártással foglalkozó oktatócsomagunkat is.

21 Részben a Technika Tanszékről származnak azok a fali dobozok, melyek a kártevő rovarokat preparátum formájában mutatják be (A szőlő rovarkártevői, Zöldségfélék és kabakos növények rovarkártevői, stb.), valamint a gyümölcsök és zöldségek gombabetegségeit szemléltető levél- és termésgyűjtemény. Ezek 1958 és 1961 között készültek az Iskolai Szemléltető Eszközök Intézetébe. Élethű maketteken mutatjuk be a hazai gyümölcsfajok fajtáit, ill. a zöldségek és gyümölcsök betegségeit. 7. A DIA-kép és fotógyűjtemény Az oktatástörténeti emlékek sorát bővíti az a 13 fadobozban tárolt, 9 x 10 cm-es üveglapokra készült DIA-kép gyűjtemény, amely a gerinctelen és a gerinces állatokat osztályok szerint tagolva mutatja be. Ezek között állati és növényi szöveteket, növényanatómiát és halakat ismertető felvételek is vannak. Külön sorozatok mutatják be Nápoly és Trieszt Akváriumait. A tengeri kutatásokat, a gyűjtőeszközöket, a halászat módszereit dokumentáló színes képeket Vangel Jenő készítette 1907-ben. A fekete-fehér nagyméretű üvegképek között számos olyat találunk, mely az egykor Magyarország tájai, és az egyes országrészeken élő embereket láthatjuk. A felvételek készítői között említhetjük még: Marine Photogr. Gesellsch. Steglitz, Berlin; Verlag Dr. Franz Stoedmer-Berlin; Erdélyi cs. és kir. udv. Fényképész műterme, Bp. Újvilág utcza2.) Több száz olyan felvételt őrzünk, melyeket oktatási szemléltetés céljára az 1908-ban 1. ábra: A Vangel-féle üveges DIA-képek fadobozai alakult Uránia Szemléltető Taneszközök Gyára Részvénytársaság Erdélyi Mór és Társa készített. A műemléki értéknek tekinthető felvételek többségének témája a mezőgazdasági eszközök, az állat- és növényfajták, az állattenyésztés és a növénytermesztés. Az üveglapok mérete 8,5 x 8.5 centiméteresek. A felvételekből pontos képet kaphatunk a száz évvel ezelőtti oktatási és tudományos ismeretterjesztési módszerekről. Miután az 1960-as években Pálfi György létrehozta az Állattani Tanszék fotólaboratóriumát, néhány tanszéki dolgozó is rendszeresen készített felvételeket. A Kamarás Gábor adjunktus és Tuskó László tanszéki laboráns által készített fekete-fehér negatívok és kisméretű színes Diaképek napjainkban már ugyancsak kordokumentumoknak tekinthetők.

22 Kiállításunk könyvtárhelyiségében állítjuk ki azokat a felvételeket, melyet Beretzk Péter készített a szegedi Fehér-tavon, ill. a világhírű rovarfotós Móczár László Professzor (Móczár Miklós fia) tanszékünknek ajándékozott fekete-fehér rovarképeit. Az Interaktív Természetismereti Tudástár a jövőben nagy gondot szeretne fordítani arra, hogy az ebben a nagy múltú intézményben dolgozó tudós pedagógusokról méltóképpen megemlékezzünk. Elsőként a Növénytani Kiss István algákról készített festményei Tanszék egykori vezetőjéről ( között), a novemberében 100 éve született Kiss István Professzornak állítunk emléket személyes tárgyai és az általa készített algafestmények bemutatásával A Párizsi Világkiállításon 1875-ben az egykori Paedagógium szertári anyaga aranyérmet kapott. Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy elődeink nagy gondot fordítottak a korszerű, szemléltetésen alapuló színvonalas oktatásra. A múzeumunkban őrzött növénytani és állattani példányok egyedisége kultúrtörténeti jelentősége nem vitatható. Az adatolt preparátumok természetvédelmi szempontból is nagy értéket képviselnek, hiszen napjainkban az egykori vadászó-csapdázó gyűjtési módok még a közgyűjtemények számára sem engedélyezettek. Így a korabeli gyűjtések jelentősége és értéke megnőtt. Sok faj már ki is pusztult hazánk területéről, így jelenlétüket hazánk élővilágában ezek a múzeumi példányok bizonyítják. Az Interaktív Természetismereti Tudástár a hagyományok őrzésével és bemutatásával, de a modern technika alkalmazásával is szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az ide látogató diákok és érdeklődők könnyebben, szakszerűbben és élményszerűen tudjanak eligazodni a természettudományok érdekes és változó világában.

23 Felhasznált Irodalom: Ábrahám Ambrus (1993): Életem a Főiskoláért JGYTF Kiadó Bába Károly (1999): Biológia Tanszék In.: Szegedi Tanárképző Főiskola p Bába Károly és Gallé László (1988): A Tisza-völgy zoológiai kutatásának Története Állattani Közlemények 83: Csizmazia György Gaskó Béla (1986): Beretzk Péter örökléte Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85. p Gaskó Béla (2003): A szegedi múzeum természettudományi részlegének Története A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Greguss Pál (1979): Életem Tankönyvkiadó, Budapest Kesselyák Péter (2003): Visszaemlékezések SZTE JGYTF T. Molnár Gizella (1992): Klebelsberg az iskolaépítő Szent Gellért Kiadó Véghné Varga Izabella (1961): A Szegedi Pedagógiai Főiskola herbáriuma a Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, pp Vig Károly (1988): Szombathely és Kőszeg környéke faunisztikai feltárásának története (a kezdetektől 1950-ig) Állattani Közlemények 83: