A SZABAD WALDORF ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM, ALAPFOKÚ MŐVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Átírás

1 A SZABAD WALDORF ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM, ALAPFOKÚ MŐVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY PEDAGÓGIAI PROGRAMJA ÉVFOLYAM Tartalom I. NEVELÉSI PROGRAM 1. BEVEZETİ 1.1. A felsı tagozat 2. A SZEMÉLYI FELTÉTELEK FELSİ TAGOZATON 3. TÁRGYI FELTÉTELEK 4. PEDAGÓGIÁNK ALAPELVEI ÉS KÉPZÉSÜNK SZERKEZETE 4.1. Nevelési elvek 4.2. A szaktárgyakról 4.3. A képzés szerkezete 4.4. A továbbhaladás, felvétel rendje 4.5. Az értékelés és a vizsgák 4.6. Szaktárgyankénti óraszámok Tankönyvek Mentori rendszer 4.7. A 13. évfolyam Bizonyítvány A diplomamunka Az érettségi vizsga 4.8. Kötelezı és speciális feladatok 5. IFJÚSÁGVÉDELEM 5.1. Integrált oktatás-nevelés 6. AZ ISKOLA MŐKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS JELLEMZİI 6.1. Az Iskola irányítási és szervezeti struktúrája 6.2. Az Iskola munkarendje 6.3. Tanácsadás és szaktanácsadás 6.4. Értékelés, magasabb évfolyamba lépés feltételei 6.5. Egy nap a Waldorf-iskolában 6.6. Hagyományok közösségi élet ünnepek 6.7. Sajátos együttmőködési formák 6.8. Az iskolahasználók körét meghaladó közszolgálati funkciók II. HELYI TANTERV I. NEVELÉSI PROGRAM

2 1. Bevezetı A szegedi Waldorf Iskola a 2008/2009-es tanévet azzal az eseménnyel ünnepelheti, hogy felmenı rendszerben már a 9. évfolyamot indítja be, új szaktanári testülettel. Az elmúlt hét-nyolc év bizonyította, hogy egy gazdaságilag stabil, társadalmilag igényelt, szellemileg szabad Waldorf-iskola él Szegeden. A magyarországi viszonyokat megélt, s Magyarországon mégis szabadon szemlélni tudó ember azt gondolhatná, hogy egy ilyen mozgalom valami ellenében jött létre. Mégis inkább azt hangsúlyozzuk, hogy valaminek az elérésére jöjjön létre a felsı tagozat is. Tizenkét évfolyamos iskolánk már egy olyan iskolatest lesz, melynek intézményszerő mőködését megszerveznünk is fontos feladat lesz. Ez nagyon sok gazdasági, szervezési, pedagógiai problémát jelent az elkövetkezı években. Mindezek ellenére a Waldorf-pedagógia alapvetı szempontjához igazodnunk kell: az iskola a gyermekrıl szól, az iskola a gyermekért van, és mőködését a jövı nemzedékének feladatai kell, hogy meghatározzák. Éppen ezért az iskolánkból kilépı ember legyen tisztában a természetben betöltött szerepével, de azokkal a módokkal-módszerekkel is, ahogy a világban mőködnie kell. Ily módon határozza meg a benne tanulók jövendı életútját. Adja meg a lehetıséget a közösségi élet különbözı szintjeinek és minıségeinek megélésére s így tölthesse be társadalmi hivatását. Ne legyen középszerő: (valódi) tudást adjon az élmény és átélhetıség vezesse a diákot a megszerezhetı ismeretek felé. Ugyanakkor legyen annyira rugalmas és pragmatikus egyszerre, hogy a négy (öt) év után egyetemen tanulhassanak diákjai. Egy középiskola arculatát tanárai határozzák meg: saját szakterületük nemcsak általános mőveltségő, képzett, de eredeti képviselıi legyenek. Diákjaikat úgy tanítsák, hogy játékosan legyenek felkészülve a valódi kihívásokra: s majd akkori kitartásukkal, mindenkori fogékonyságukkal igazolják az iskola tizenkét évét. Látható, hogy a középiskolának is határozott, önálló arculattal kell rendelkeznie, konfliktusok kerülése nélkül egységesnek kell lennie, de meg kell felelnie általános elvárásoknak is. Ez olyan elvárásrendszer, amelyet csak egy igen nagy hatékonysággal mőködı tanár-diák kapcsolatra lehet alapozni: olyan egyenrangú szellemi partnerkapcsolatot kell kiépíteni tanárnak és diáknak, amely majd szolgáltatja mindazt az erıt, melyre az iskola felépítéséhez szükség lesz. Mindez egybevág a Waldorf-pedagógia elgondolásaival is: az antropozófia emberképe is erre az idıszakra (14. és 15. életév után) teszi az ember intellektuális, szellemi életének intenzív fejlesztését. De ebbıl nem rövidtávú eredményeket felmutatni tudó teljesítménycentrikus iskola képe rajzolódik ki. Döntı fontosságú, hogy olyan szemléletet, szemlélési módszert szerezzen a diák, amelynek a birtokában kreatív, komoly egyéni szellemi teljesítményekre képes felnıtt lesz. Ugyanakkor mindenkinek a lehetıségeihez és adottságaihoz mérten jusson feladat, hogy képességeinek teljes birtokába kerülhessen. Az emberi élet egyik legfontosabb idıszakában az önálló gondolatiságú szellemi felnıttség felé vezetı kapu legyen ez a négy év. Középiskolánkban az érettségi vizsga letétele a tervezett kétszintő érettségi vizsgarendszerben alapcél. Ez azonban nem juttatás : tanár is, diák is megdolgozik érte. Az óraadás epochális rendszerő fıoktatással és utána következı szakórákkal valósul meg. Az epochák többnyire háromhetes ritmusban követik egymást. Minden egyes epochának a tanári kollégium által meghatározott helye és szerepe kell, hogy legyen a tanévben. A tanmenetben meghatározott témákat a Waldorf-pedagógia évtizedes, kidolgozott elvei alapján építjük fel. Ezek mindig a Waldorf-pedagógia emberképén nyugszanak. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a tantárgyak interdiszciplináris kapcsolatából szülessen meg egy tanév pedagógiai menete. Minden egyes epochának a szaktanár szellemisége által áthatottnak kell lennie. Neki kell megtalálnia (egyeztetve persze kollégaival, illetve a konferenciák által meghatározva) azt az egyéni és egyedi keretet, amely alkotóan, a diák tudásába beágyazottá teszi szaktárgyát. Az epochának magának is, miként egy fıoktatási napnak is teljességében tudatosan felépített ritmussal kell rendelkeznie. A Waldorf-pedagógia tudatosan alkalmazott módszereinek, belégzés-benntartás (anyagcsere)- kilégzés folyamatának, az álommunka beszámításának felhasználása a pedagógiai munkában feladatunk. A felsı tagozat pedagógiai feladatait a fokozatosan önálló konferenciamunkát végzı felsıs tanári kollégiumnak kell egyrészt meghatároznia, másrészt integrálnia is az iskola életének egészébe. Már említettük, hogy a 9. évfolyam váltást jelent az iskola, s így a diákok életében is. Gyermeknek, szülınek és tanárnak is fel kell mérnie ennek jelentıségét. Reálisan mérlegelni kell mindhárom részrıl, hogy milyen utak állnak a diák elıtt. Fel kell mérni az eddigi teljesítményeket, fel kell vázolni az elérendı célokat, majd közösen eldönteni, hol folytatja tanulmányait a diák. Elıreláthatóan ezek a kérdések letisztulnak az elkövetkezı években, amikor már többnyire csak olyan diák fog iskolánkba járni, aki nálunk is kezdte tanulmányait. 1.1 A FELSİ TAGOZAT 2000/2001-es tanévben sok-sok szülıi segítséggel a Szabad Waldorf Általános Iskola elkezdte mőködését Újszentivánon. Az iskola felfelé bıvülı rendszerben épült ki. A 2003/2004-es tanévet már Szegeden, a Napos úton kezdtük meg. A 2007/2008-as tanévtıl Szeged város önkormányzata bérbe adta a Kolozsvári téri iskolát, ahol elegendı tanterem áll rendelkezésre a felsı tagozat bıvítéséhez, és az iskolára jellemzı plusz tevékenységekhez, mint az euritmia, bothmer, fafaragás. A szülıi közösség, amiként támogatta az elsı nyolc osztály létrehozását és az iskola bıvítését, a 9. évfolyam 2

3 indításában is segít bennünket. Összeállt az a szülıi közösség, amely szeretné gyermekeit iskolánk 9. évfolyamán látni. Ez a bizalom egyértelmő bizonyítéka és sikere iskolánk nyolc éves ténykedésének. Az iskola fenntartója, a Szegedi Waldorf Társas Kör Egyesület gazdasági és jogi alapokat biztosít a felsı tagozat alapításához januárjától középiskolai pedagógiai mőhely mőködik az iskolában, melynek tagjai szülık, tanárok, támogatók. E mőhely kéthetente (heti váltásban) a technikai-jogi feltételek megteremtésén fáradozik, illetve mővészeti, csapatépítı, szellemi elıkészítı munkát végez. 2. A SZEMÉLYI FELTÉTELEK FELSİ TAGOZATON Ld. az 1. sz. mellékletet. Pedagógusaink valamennyien a tanításhoz szükséges végzettséggel rendelkezı szakképzett pedagógusok, képesítésüket magyarországi tanárképzı intézmények hallgatóiként szerezték. Aki nem rendelkezik Waldorf-képesítéssel, annak - az SZMSZ szerint - a felvételét követı 5 éven belül meg kell kezdenie ezirányú tanulmányait. A tantárgyfelosztásban szereplı pedagógusok mindegyike írásban nyilatkozott arról, hogy vállalja, hogy a gimnáziumi tagozaton (fıfoglalkozású pedagógusként vagy óraadóként) tanítana iskolánkban. 3. TÁRGYI FELTÉTELEK Ld. 2. sz. melléklet. 4. PEDAGÓGIÁNK ALAPELVEI ÉS KÉPZÉSÜNK SZERKEZETE 4.1. Nevelési elvek A Waldorf-iskolák legfontosabb nevelési elve a gyermek személyiségének minél mélyebb, és sokoldalúbb kibontása, a benne rejlı értékek, talentumok felfedezése, ezek gondozása. Fontos feladat, hogy megismervén a körülötte lévı világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a képességeirıl, tudja, hol és mire használhatja ıket. A felsı tagozaton egy olyan életkorbeli határpont közelébe kerül az ember, amikor ezeknek a megszerzett képességeknek a tudatos használatát kell elérnünk. Teljes fegyverzetben kell állniuk a diákoknak, hogy az élet elsı komoly megmérettetéseiben helyt álljanak. Továbbra is célunk, hogy a gyerekek önmaguk fedezzék fel a világ dolgait. Az élményiség a legfontosabb megvalósítandó feladatunk nemcsak az oktatásban, hanem az ünnepek szervezésében is. Stratégiánk annyiban változik, hogy a 9. évfolyamtól szaktanárok egyéni, szaktárgyhoz kötött feladata ennek az élményiségnek a megvalósítása. A helyes észlelési formák és az önálló, pontos fogalomalkotási módszerek kifejlesztésével kell a két alsóbb tagozatnak megalapoznia munkánkat. Ezeknek a képességeknek a továbbfejlesztése fontos feladatunk: önmaguk tudjanak definíciókat alkotni mindenki a maga szintjén adjon adekvát képet a megértett világról. Továbbra is távol kell ıket tartani a sztereotip, sematikus gondolkodásformáktól. Eddig pedagógiánk sarokkövének tekintettük, hogy az intellektus túl korai, egyoldalú fejlesztése helyett az egészséges érzésvilág és akarati élet kibontakoztatásával teremtsünk az ebben az életkorban magának utat törı gondolkodásnak biztos alapot. Ezért a fıoktatással egyenrangúan fontosnak tartottuk a különbözı mővészeti és kézmőves tevékenységeket, valamint a közösségi életet. Ezen tárgyak és tevékenységek jelentıségét a pedagógiában továbbra is hirdetjük: a kézen keresztül iskoláztatható az egész ember. Tudatában vagyunk viszont annak is, hogy életévvel a gyermekek a nemi éréssel elérnek abba az életszakaszba, mikor a felnıtt életre való közvetlen felkészülésük biológiailag is megkezdıdik. A mővész(et)i nevelésnek köszönhetı, sokszor szinte gyógyhatású pedagógiai tevékenységünket megtartva, a már fejlett akaratiság idıszakába lépı diákok intenzív intellektuális fejlesztését kell, hogy szolgálja iskolánk. Így kell a heti rendszerességő festés-, zene-, testnevelés-, euritmia-, de részben még a gyakorló magyar- és matematikaórának is mővészeti feladatokat ellátnia. És így kell a továbbra is fıoktatásban megmaradó fıtárgyaknak kifejteni legfontosabb hatását: a szaktanár hiteles volta azt kell sugározza a diák felé, hogy az ıt körülvevı, és az egyre inkább rászakadó világ befogadható és megérthetı. Egy olyan intellektuális tartással kell szembesülnie a jövıjére tekintı kamasz diáknak, amely az ı belsı erjedésben és forrásban, újraformálódásban lévı állapotában alternatívákat nyújt. Amilyen mértékben elnehezedik a test, olyan mértékben kell ennek ellenében is ható szellemi erıvel emelni ıt. A Waldorf-pedagógia felsı tagozatra vonatkozó pedagógiai megfigyelésének eredményeit nyilvánvalóan fel kell 3

4 használnunk. A 8. osztályban a diákok már olyan különleges állapotba kerülnek, amelyre leginkább az ellentétekben való szemléletmód jellemzı. Ennek például az irodalom- vagy történelemoktatásban a tananyagban is kézzelfoghatóan kell jelentkeznie: ezek a belsı erık nagyon jól kihasználhatók. De ugyanígy biológiában a nyolcadikos téma ellentétes bejárása is ezt a célt szolgálja. A kamaszok tizenhat éves kori legmélyebb önmaguk felé fordulása is respektálandó. Pedagógiai feladat, hogy az emberlélekben rejlı és kiteljesedı polaritás-készséget igen finoman kezeljük. A tanári munkát ezekre az erıkre is bátran építhetjük. A évfolyamokra már szinte új, kész embereket kapunk. Magas analizáló és szintetizáló képességekkel rendelkeznek. Az elıtte lévı két tanévben jóformán ennek a korszaknak az elıkészítésére kell koncentrálnunk. Az utolsó két év legfontosabb pedagógiai célja, hogy ezeket a megszületı pozitív erıket maximálisan kihasználhassuk. Az önálló szellemi munka megteremtésének közvetlen közelébe juttathatjuk el a diákokat. Ezt a 12. évben teljesítendı vizsgamunkáknak is tükröznie kell. Ahogy a gyermekek egyéni fejlıdése miatt fontos volt, hogy lehetıség szerint az osztálytanító 1 8. osztályig ne változzon, úgy a felsı tagozat ideje alatt egy osztálykísérı koordinálja az adott osztály életét. Már osztálya létrejöttekor figyel arra az osztálykísérı, hogy sokszínő és kiegyensúlyozott legyen a közösség a különbözı temperamentumú gyermekek jóvoltából. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gyermekek egyéni és szociális fejlıdését. Ennek a tevékenységnek egy heti rendszerességő ( osztályfınöki ) órát is biztosítani kell. Megnövekedik azonban a közvetlen szerepe a fokozatosan önálló konferenciamunkát végzı felsıs tanári kollégiumnak, hiszen az osztálykísérı nincsen úgy összenıve tanítványaival, mint a valamikori osztálytanító. A felsı tagozaton szeretnénk megvalósítani egy mentor-rendszert, mely lehetıvé tenné minden diák számára, hogy szaktanárai közül választhasson magának egy olyan segítıt-támogatót, aki bármikor rendelkezésére áll. Ez a megkeresés természetesen (az életkori sajátosságoknak megfelelıen) csak a diák részérıl kezdeményezıdhet. A gyermekek egyéni nyomon követésével egyenrangúan fontos a felsı tagozaton is a közösségépítés. Az iskolaközösség létrejöttéhez járul hozzá az is, hogy a különbözı korú osztályközösségek más és más hangsúllyal készülnek az ünnepekre. A felsı tagozat megjelentével gyökeresen új feladatok elé kerül az egész tanári közösség: az ünnepek és megvalósulásuk minısége is átalakul az új életkor megjelentével az iskolában. Az iskola minden történését különbözı ritmusok hordozzák. Az ünnepek átélése adja az évi ritmust. A fıtanítás epochái szinte havi ritmusúak, és elısegítik a gyermekekben a felejtés és emlékezés egészséges arányának kialakulását. Kicsiben ugyanez játszódik le egyik napról a másikra a nappal és az éjszaka között is. A fıtanításban a tanító minden nap az élénk tevékenység nyugodt odafigyelés; a feszültség oldódás más és más ritmusát kell, hogy megteremtse, figyelve a gyermekek pillanatnyi állapotára. A ritmus a gyermeki léleknek biztonságot nyújt és serkenti az életerık mőködését, a szervezet egyensúlyának fenntartását. A Waldorf-iskola heterogén iskola. Együtt tanulnak a különbözı képességő gyermekek. A cél mindig az, hogy a gyermekek együtt tudjanak haladni, sikereket érjenek el, önbizalmuk erısödjön. Persze észre kell vennünk a valamiben tehetséges vagy hátrányos helyzető gyermekeket, a hátrányok leküzdéséhez külön segítséget, a tehetség fejlıdéséhez lehetıséget adva. Az egészségtelen versenyszellem kialakulásától igyekszünk megóvni közösségeinket. Egyrészt, mert az egészséges szociális élethez tartozik, hogy az egyes gyermekek más és más tehetséget hordoznak, s amiben egyikük ügyes, abban a másik segítségre szorul és viszont. Másrészt ne a versengés vezesse ıket a tanulásban, hanem érdeklıdésük, s abban való örömük, hogy valamit megtanultam, valamit tudok. A felsı tagozatban viszont biztosítani kell azokat a tanulási formákat is, melyek kielégítik a kiemelkedı képességő gyerekek természetes tudásvágyát. A nevelés egészét átfogó pedagógiai célokat tekintve jobbnak tartjuk, ha osztályzás helyett év végén továbbra is részletes, személyhez szóló, írásos értékelést kapnak a gyerekek, melyben szó esik nemcsak tanulmányi fejlıdésükrıl, hanem személyiségük alakulásáról is. A felsı tagozat, mint közvetlen lépcsıfok a felnıtt közösségi lét felé új társadalmi minták gyakorlásának idıszakát is jelenti, ezért fontosnak tartjuk, hogy a világ-egész mőködését követı ünnepeink mellett az emberi játszmák világába is betekinthessenek diákjaink. Támogatjuk a már jelenlegi 8. évfolyamunkon szervezıdı diákönkormányzat mőködését. A tanári kollégiumból egy patronáló tanárt jelöltünk ki e feladatra A szaktárgyakról Új feladat vár ránk. A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból címő mővében Rudolf Steiner leírja, hogy a biológiai változások akkor következnek be, amikor a belsı erık elszabadulnak a testtıl, és új lelki képességek jelennek meg. Tudatosság és belsı érettség jellemzi ıket, amely a kor szimptómái és szükségletei iránti élénk figyelmükben nyilvánul meg. 4

5 Az ifjúkor belsı fejlıdése szempontjából legfontosabb a folyamatos kapcsolat felelısségérzettıl áthatott felnıtt emberekkel. Egy olyan idıszakban, amikor a lelki érés folyamata különbözı okokból gyakran diszharmonikus, ez a kapcsolat fontosabb, mint bármikor. Vannak olyan fontos lelki készségek, amelyek az emberben az ifjúkorban alakulnak ki. Ilyen az egyéni érdeklıdés és a személyes ízlés kifejlesztésének képessége, az önálló ítéletalkotásra való törekvés a megismerésben. Az utánzási késztetés, amely a civilizáció mai fejlıdésének fontos tényezıje, megnehezíti az egyén számára ezen képességek kibontakoztatását. Önálló ítéletet valamely kérdésrıl csak olyan attitőddel alakíthatunk ki, amelyet tudományosnak nevezhetnénk: ez nem ad teret az elıítéleteknek, a nyugodt vizsgálódást nem zavarhatják meg emóciók. Arra kell törekednünk, hogy tudatos módon éljünk és gondolkodjunk. A valódi korszerőség ezt jelenti, ilyen értelemben kell korunkat a tudomány korszakának neveznünk. A Waldorf-iskola felsı tagozata hozzájárul egy olyan életmagatartás alapjainak a lerakásához, amely nemcsak a felületen tudományos. Mint említettük, a tanítást szaktanárok veszik át, akiknek ezen a szinten már nincsen magától értetıdı tekintélye, bár fontos, hogy a diákok tiszteljék szakmai és pedagógiai képességüket. Alapvetıen fontos, hogy az oktatásban elsıdleges legyen minden olyan megalapozott kérdés felvetése, amely a diákok felıl érkezik. Ezért az órák fontos részét képezik ezért a beszélgetések, viták. A természettudományos idıszakok (biológia, kémia, fizika, matematika stb.) alkalmasak a megfigyelési és gondolkodási készség gyakorlására. A tanár és diák által végzett kísérletek alapvetı szerepet játszanak az oktatásban. Alapjában az a feladat, hogy segítsünk a diáknak felülemelkedni szubjektív rokon- és ellenszenveiken, másrészt pedig hogy próbáljunk meg létrehozni bennük egy olyan megismerésen alapuló érzékenységet a világ iránt, amelyrıl addig nemigen volt tudomásuk vagy csak nem törıdtek vele. A felsı tagozatos években nagyon terjedelmes tananyagot kínálunk a diákoknak. A tanulás egyre nagyobb mértékben kívánja meg az önálló munkát: epochafüzetek, házi feladatok, referátumok. A 12. osztályban az élet egy szabadon választott területén alapos egyéni munkákat is készítenek: mővészi vagy kézmőves feladatoktól akár a természettudományos kísérletsorozatokig. A tudományokban gyakran áll elıtérben az a kérdés, milyen axiómákat vagy ısjelenségeket veszünk alapul. Arra törekszünk, hogy mindazt, ami kutatásunk területén történik, olyan objektíven észleljük, amennyire csak lehetséges. A Waldorfiskola tizenkettedik osztályában a tanulók széles kitekintést nyernek a különbözı tárgyak által. Az egyes szaktárgyakat részletesen, horizontális és vertikális felépítésben egyaránt tárgyaljuk helyi tantervünkben A képzés szerkezete A Szabad Waldorf Általános Iskola, Alapfokú Mővészetoktatási Intézmény és Gimnázium 12+1 osztályos egységes iskola. Az iskolában a gyermekeket 1 8. osztályig egy osztálytanító tanítja. Az alsó tagozaton (1.,2.,3.,4.) elsıdlegesen az osztálytanító van jelen. A fıtárgyakon kívül lehetıség szerint a készségtárgyakat is ı tanítja, kivétel az euritmia és az idegen nyelvek. A középtagozaton (5.,6.,7.,8.) elsısorban a fıoktatás tantárgyainak oktatása tartozik az osztálytanító feladatai közé. Az idegen nyelvek és a készségtárgyak óráinak ellátása a szaktanárok feladatkörébe tartozik. A kamaszkorral új korszak indul, amelynek a szaktanári oktatási forma felel meg a Waldorf-iskolákban is, így az osztálytanítói rendszer lezárul a 8. év végével. A felsı tagozaton (9.,10.,11.,12. és az állami érettségire felkészítı +1 év) az osztálytanító szerepét az osztálykísérı és a diák által választott mentor tanár veszi át, de már nem ı tartja a reggeli fıoktatás epochális óráit. Ez ekkor már a speciálisan képzett szaktanárok feladata. Az idegen nyelvek és a készségtárgyak óráinak ellátása a szaktanárok feladatkörébe tartozik. A rugalmas oktatási struktúrában a szaktanároknak az epochákon kívül is vannak heti rendszerességő szakóráik A továbbhaladás, felvétel rendje A felsı tagozat elvileg egyenes folytatása a középtagozatnak. Az alsóbb osztályokban az osztálytanító a tanári kollégiummal közösen döntött a már meghatározott módon diákjai felvételérıl. A tanári kollégium iskolánk mindenkori 8. osztályának tanulóival, valamint szüleikkel is küszöbbeszélgetést folytat. Ennek legfontosabb célja annak a rendkívül fontos és sok változással járó eseménynek a tudatosítása, melyet a felsı tagozatba való továbblépés jelent. A szülı és a diák ekkor kapja meg azokat az információkat, melyek alapján eldönthetik, hogy a diák iskolánkban, vagy esetleg más középiskolában folytatja tanulmányait. A felsı tagozatunkra más intézményekbıl jelentkezı tanulók közül az osztálykísérı javaslata alapján a tanári kollégium dönti el, hogy kik azok, akik a megszokott Waldorf-pedagógia által kialakított oktatási struktúrába képesek beilleszkedni. A felvételi elbeszélgetés során nem a tárgyi tudást mérjük, hanem a felvételizı kommunikációs, szociális képességeit, kreativitását. 5

6 Csak egy körültekintı, szülıket, diákokat és elızı iskolájukat közösen bevonó, alaposan tájékozódó felvételi eljárás felelhet meg iskolánk minıségi követelményeinek. Ez döntıen személyességen és szóbeliségen alapuló folyamatot jelent Az értékelés és a vizsgák A már jelzett módon nem kívánunk eltérni Waldorf-iskolánk eddigi gyakorlatától, és minden évfolyam végeztével szöveges bizonyítványt adunk diákjainknak. Csak a évfolyam tanulói kapnak osztályzatokat félévkor és év végén. Egyrészt nem hozhatjuk hátrányos helyzetbe saját diákjainkat a fıiskolai és egyetemi felvételi feltételek terén, másrészt az általunk adott értékelés konvertálhatósága ebben az életkorban nem ellentétes a Waldorf-pedagógia elképzeléseivel. Ez a gyakorlat a Waldorf-pedagógia megközelítése szerint adekvátabb módot ad az értékelés árnyaltabbá és egyben emberibbé tételére. Bizonyítványaink megjelenési formájukban is tükrözik mindazokat az esztétikai és szellemi értékeket, melyeket iskolánk képvisel. Mindazonáltal a felsı tagozat megjelenése iskolánkban elmozdulást jelent majd az értékelés terén. A közvetlen emberi kapcsolatokból fakadó értékmérés mellett a társadalom által elfogadottnak és objektívnak tekintett formákkal való találkozás is kívánatos. A gyermekek 6-7. osztályban már érezhetıen igénylik a megmérettetést. Az osztályzást továbbra sem tartjuk kívánatosnak, ellenben a már középtagozaton megjelent felmérı dolgozatok százalékosan számosított teljesítményértékelését a megnövekedı tantárgyi követelmények, és - még egyszer hangsúlyozzuk - a diákok elvárásai miatt is tervezzük bevezetni. Iskolánk célkitőzése, hogy érettségit adó intézmény lehessünk. Ez adja stabilitását egy tizenkét osztályos Waldorfiskolának. Ezért végcél a 13. évfolyam számára a törvények által meghatározott állami kétszintő érettségi vizsga letétele. Ezenkívül közvetlen tantárgyi vizsgakövetelményeink a tizenkét év alatt nincsenek. A 8. és 12. év zárásával azonban (különbözı minıségekben természetesen) minden diák számára kötelezı záró munka, illetve diplomamunka elkészítése. Iskolánk a folyamatos együttmunkálkodásra alapozza tevékenységét, a diákok minden epocha vagy témakör elején megkapják azokat a szempontokat, melyek alapján az epochát az adott szaktanár érvényesnek tekinti (házidolgozatok, beadandó munkák, füzet, záródolgozat, stb.). A féléves, éves értékelés is ezek alapján történik. Ezek hiányában a diáknak lehetısége nyílik a pótlásra, ennek elmulasztása esetén a tanári konferencia dönt a továbbiakról (pótvizsga, évismétlés, eltanácsolás). Egyéb kivételes esetekben (betegség, nagymérvő hiányzás) is elképzelhetı, hogy tantárgyi vizsgák útján gyızıdünk meg diákjaink tudásáról. Az epochák végén a szaktanárok a szülıi esten és a szakórán szöveges formában értékelik az egyéni és a közös munkát, az epochazárók eredményeit százalékos formában adják meg. Év végén írásban, szöveges formában értékelik a tanulók munkáját Szaktárgyankénti óraszámok A helyi tantervben részletezzük az egyes szaktárgyak évfolyamonkénti óraszámát Tankönyvek Iskolánkban az oktatás nem tankönyvekre épül, ezért az órai munka és a tanulás során a diákok saját jegyzeteikre támaszkodnak. Fontos cél a füzetek esztétikus, igényes és pontos vezetése. Ezt a szaktanárok idırıl idıre ellenırzik és értékelik. Tankönyveket, szöveggyőjteményeket, feladatgyőjteményeket ennek ellenére idınként az adott tananyagnak megfelelıen mégis használnak a szaktanár döntésétıl függıen. Fontosnak tartjuk, hogy diákjaink otthonosan mozogjanak a könyvtárban, a tudás alapvetı forrásának tekintsék azt, tanulják meg, hogy ismereteiket nem készen egy tankönyvbıl merítik, hanem sok forrásból nyerik az információkat és bennük áll össze egységes egésszé a sokféle ismeret. Az internet használatát felsı tagozatban szorgalmazza az iskola, pozitív aspektusainak kihasználása révén (házidolgozatok, kiselıadások forrásaként, kommunikációs eszközként) lehetıséget ad arra, hogy használatának árnyoldalaitól megóvjuk diákjainkat Mentori rendszer A 9. évfolyamtól kezdıdıen az osztály adminisztratív felelıse az osztálykísérı. Az egyes diákokért személyes felelısséget mentortanárok vállalnak. Mentort a diák a 9. tanév elsı két hetében választ, és a mentori kapcsolat akkor jön létre, ha mindkét fél vállalja. A választás elsıdleges alapja a bizalom, a diák olyan tanárt válasszon magának, akivel legszemélyesebb problémáit is megbeszélheti. A mentori rendszer célja, hogy legyen legalább egy olyan felnıtt a diák környezetében, aki teljes bizalmat élvez, mivel a kamaszkorban a gyermek kezd leválni érzelmileg az ıt óvni akaró környezetrıl, és mind a családtól, mind a pedagógusoktól eltávolodik. Ezt a bizalmat természetesen a mentor nem játszhatja el azzal, hogy minden bizalmas információt továbbít a szülık felé, ugyanakkor kötelessége lépéseket tenni, ha a fiatal sorsa nem a megfelelı mederben halad. Szoros együttmőködésre van szükség az osztálykísérı, az ifjúságvédelmi felelıs és a tanári konferencia között, ennek fórumai a gyermekmegbeszélések. 6

7 A mentori munka terepe a heti rendszerességgel megtartott mentori óra. Ez lehetıséget ad arra, hogy a mentortanár is léphessen a diák felé A 13. évfolyam A Waldorf-iskolák 12 éves tanterve koherens egészet képez. 1. osztálytól 12.-ig a Waldorf-pedagógia átgondolt és tudatosan felépített, mindig a gyermek lelki fejlettségének és igényeinek megfelelı módon kialakított módszerek szerint dolgozik. A felsı tagozaton egy döntıen más szerkezető, intenzívebb tanulási lehetıséget biztosító tantervvel dolgozunk. Ez olyan tanulás-módszertani lehetıségekhez, olyan elmélyített belsı, zsigeri tudáshoz juttatja diákjainkat, hogy a 12. évfolyam lezárultával kiemelkedı tanulási készségekkel rendelkeznek. (A hazánkkal szomszédos Ausztriában például van olyan állami gimnázium, amely éppen pozitív tapasztalatai miatt szakosodott a Waldorf-iskola 13. évfolyamának oktatására.) Érettségit adó intézményként saját magunk kívánjuk megszervezni a 13. évfolyam képzését. A már jól elıkészített terepre szándékozunk alapozni Bizonyítvány A 11., 12. és 13. évben minden tanult tantárgyból osztályzatot adunk. Felvételi pontokat jelenleg az utolsó két tanév alapján vihet a diák középiskolájából. Iskolánkban ez a , illetve osztály. Tehát ez összefügg az érettségi vizsgára való jelentkezéssel és készüléssel is. (4.7.3.) A diplomamunka A Waldorf-iskola képzését a 12. év végén diplomamunka zárja. Az elméleti és gyakorlati munka eredményes védése esetén, iskolánk elvégzését igazoló dokumentumként adható ki a munkához csatolt diploma. Ez közvetlen, elemzı írásos értékelést nem tartalmaz. Ha a diplomamunka magvát gyakorlati tevékenység alkotja, az elméleti rész ennek dokumentálásából (ez lehet a munka elkészítésérıl, a munka során megtett személyes útról vezetett napló), a munkát bemutató elıadásból és az elıadás védésére való felkészülésbıl áll. A diplomamunka vezetésére még ha támogatja is külsı szakember témavezetı tanárt kell felkérni. İ felelıs a munka haladásáért. A diplomamunka önálló tantárgyként jelenik meg a bizonyítványban. A nyilvános védés után a témavezetı értékel. Ha a diplomamunka nem készül el, akkor természetesen diploma sem adható ki. Ez esetben a témavezetı a nem teljesítette kifejezést vezeti a bizonyítványba. A diplomamunka elkészítésének folyamata évente egyszer indítható el és zárható le. A témaválasztás határideje az ıszi szünet elıtti utolsó tanítási nap, a diplomamunka leadásáé május elsı tanítási napja. Utóbbit két héttel követi a nyilvános bemutatás és védés sorozata, melynek rendjét az osztálykísérı határozza meg Az érettségi vizsga A 12. év felé közeledve a kötelezı érettségi tárgyak óraszámát heti rendszerességgel is megemeljük. A választható tárgyak esetében pedig szorgalmazzuk a 10. évfolyamtól az egyénenkénti intenzívebb tanulási formákat. A 13. évfolyamon ezt a rendszert megtartva illesztjük képzésünket az MKM szabályzata alapján meghatározott kétszintő érettségi rendjéhez és a GÉV által meghatározott követelményekhez. A 13. évfolyamba az léphet, aki megszerezte a diplomáját és a 12. osztályos végbizonyítványt. A szaktanárok feladata, hogy a kötelezı magyar irodalom és nyelvtan, matematika, történelem és idegen nyelv, illetve a kötelezıen választható idegen nyelv, földrajz, rajz és mőalkotások elemzése, ének-zene, biológia, kémia, fizika tárgyakból az általuk kiválasztott érettségi témakörökhöz kapcsolódó tananyag megtanulási rendjét kialakítsák. Már 12. évfolyamon a februárban meghirdetett hatályos érettségi témakörök ismeretében kell a diáknak jelentkeznie március elsı tanítási napjáig a kötelezıen választható tantárgyak tanulására. A felsıs tanári kollégium feladata, hogy a gyerekek képességeihez mérten a választandó érettségi tantárgyakra való jelentkezés és a megosztott felkészítés módját legmegfelelıbben megformálja. Az iskola, a gyermekek, de a szülık természetes igénye és érdeke (bár a képzésünk végbizonyítványát kiadjuk a 12. év végeztével), hogy a 13. évnek is legyenek kötelezı óralátogatási feltételei. Naponta váltva a tantárgyakat három-három, a szakórák idejében tartott elıkészítı órában intenzíven készítjük fel a diákjainkat. A megnövekedett iskolán kívül töltött idıvel tovább növekedik az otthon, egyénileg végzett munka jelentısége is. A 13. osztályban tanult tantárgyakból a diákoknak negyedévenként az ıszi, a karácsonyi és a húsvéti szünet után a hagyományos osztályzás szerint vizsgát kell tenniük. Az elégtelen osztályzatú eredménytelen vizsga legfeljebb két pótvizsgán 7

8 javítható. Ha ez nem sikerül, a következı évben lehet ismételni a tanulmányokat. Az osztályzatok bizonyítványba kerülnek. A bizonyítványt az utolsó vizsgaidıszak után zárjuk le: eredményes vizsgák esetén érettségi vizsgát tehet minısítéssel. Természetesnek tartjuk, hogy a 13. évfolyamon is azok a tanárok tanítsanak, akik addig, hiszen az általuk elért eredményekrıl, illetve a diákok tudásának hiányosságairól is ık rendelkezhetnek teljes képpel Kötelezı és speciális feladatok Pedagógiai programunk eddigi fejezeteiben már felvázoltuk, milyen különleges hivatását látjuk pedagógiailag, s így társadalmilag is a Waldorf-iskolának, lefektettük annak alapjait, miként gondoljuk folytatólagosan továbbépíteni az alsó tagozatokban megkezdett pedagógiai munkánkat. Így itt most csak ismét deklarálnánk, hogy az általunk alapvetınek tartott közösségi és tanulási feladatokon kívül más, a társadalmi életbe a felsı tagozatunkat már közvetlenül bekapcsoló és törvényileg meghatározott funkciókat is fontosnak tartunk. Így a demokratikus társadalmi rend modelljeként felfogható diákönkormányzat mőködését szorgalmazzuk. Ez már csak azért is fontos, mert a felsı tagozaton már nem jellemzı egy-egy osztály egyetlen tanárhoz való szoros kötıdése. Az új kötıdési formákhoz hozzátartozik az is tehát, hogy megnövekszik az évfolyamok közötti kapcsolatok, s így az autonóm önszervezıdı diákélet jelentısége is. Viszont elengedhetetlennek tarjuk (éppen a demokratikus játékszabályok megtanulása végett), hogy patronáló tanárok egyrészt koordinálják a diákönkormányzat munkáját, másrészt, mivel az iskolai életnek a nagy társadalom modelljeként is szerepelnie kell, képviseleti fórumon keresztül is kapcsolatban álljon diákság és tanárság. Ugyanakkor azt is taglaltuk már, hogy milyen speciális készség- és képességfejlesztési programjaink vannak. Ezek jelentısége részben megmarad, részben még koncentráltabban megnövekszik a felsı tagozaton. Kiemelnénk azonban, hogy (összefüggésben a 13. évfolyam mibenlétével is) a évfolyamtól biztosítani kívánjuk egy rugalmas és progresszív képzési forma kialakítását: tudásvágyának kielégítésére mindenki kapjon meg egy vagy több választott szaktárgyában való speciális, szaktanára által megteremtett elmélyülési lehetıséget. 5. Ifjúságvédelem Az ifjúságvédelmi feladatokat a tanári kollégium elsısorban konferenciájának keretein belül kívánja megtartani, hiszen a Waldorf-pedagógia gyermekmegfigyelési ténykedése amúgy is fedésben áll ezzel a tevékenységi körrel. Itt - mint a Waldorfiskola gyakorlatában mindig is - az osztálytanítók és osztálykísérık felelıssége hangsúlyozottabb. A tanári kollégium heti rendszerességő ülésein folyamatos rálátást kap minden tanár az iskolánkba járó diákokra. Természetesen tudatában (és részben éppen ezért operatív pedagógia megoldások birtokában) van a Waldorf-pedagógia is annak, hogy a nemi éréssel más jellegő, a személyiségfejlıdés új szakaszába lépı diákok új emberi problémáival fogunk szembesülni. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységek koordinálásával emellett az egész tanév folyamán egy erre felkért tanár is foglalkozik. 5.1 Integrált oktatás-nevelés Az általános iskolai tagozaton integrált oktatásban-nevelésben részesülı tanulóink (akiknek mindegyike tanulásban akadályozott - közepesen, vagy súlyosan értelmi fogyatékos tanulókat nem veszünk fel) a gimnáziumi tagozaton tovább folytathatják tanulmányaikat, noha az érettségire nem mindegyiküknek van esélye, illetve szakmát sem tanulhatnak nálunk. Ezt a gimnáziumi küszöbbeszélgetés során kihangsúlyozzuk a szülıknek, innentıl az ı döntésük, hogy milyen középiskolába adják gyermeküket. Amennyiben maradnak, a velük való foglalkozás során figyelembe vesszük a róluk szóló szakértıi véleményekben elıírt könnyítéseket. Az újonnan felvett tanulókkal kapcsolatban hasonló szempontok érvényesülnek. Fejlesztı foglalkozásokra csak korlátozottak a kapacitásaink. Amennyiben az osztály integritása nem kerül veszélybe, és elıreláthatóan nagyobb pedagógiai haszonnal jár egy tanulási vagy viselkedési problémákkal küzdı gyermek felvétele, akkor az iskola támogatja azt. 6. AZ ISKOLA MŐKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS JELLEMZİI 6.1. Az Iskola irányítási és szervezeti struktúrája Iskolánk a Tanári Kollégium irányításával mőködı önigazgató iskola. Mőködését az Oktatási Törvény, a Waldorfkerettanterv alapján kidolgozott és a Tanári Kollégium által jóváhagyott pedagógiai program, valamint az Iskola Szervezeti és Mőködési Szabályzata (SZMSZ) határozza meg. Az iskola döntéshozó rendszere nem hierarchizált, iskolánk egészét érintı 8

9 kérdésekben kizárólag a Tanári Kollégium dönthet. A Tanári Kollégium bármely általa meghatározott ügyben az iskola egészére vonatkozó érvényes határozatot hozhat. Az iskola belsı irányítását és munkamegosztását a Tanári Kollégium által választott személyek a Pedagógiai Konferencia és a Technikai Konferencia évente választott vezetıi végzik. A Szegedi Waldorf Társas Kör Egyesület iskolánk fenntartója. Feladata az óvoda és az iskola technikai mőködésének biztosítása. Tagjai az óvodába és az iskolába járó gyermekek szülıi, az iskolában tanító tanárok és a Waldorf-pedagógia támogatói közül kerülnek ki. A Tanári Kollégium az iskola pedagógiai döntéshozó szerve. Az iskolában a munkáltatói és személyzeti jogköröket a Tanári Kollégium által választott iskolaképviselı (igazgató) gyakorolja. Az iskola egyes pedagógusai az általuk vállalt feladatok elvégzéséért a neki tartoznak felelısséggel. A pedagógusok feladatait egyéni munkaszerzıdések szabályozzák. Megbízatásuk idıtartamáról a Tanári Kollégium dönt. A Tanári Kollégium tagjaként minden pedagógus köteles az iskola egészére vonatkozó kérdésekben dönteni, az egyéni szerzıdésekben foglaltakat elvégezni és errıl a Tanári Kollégiumnak beszámolni. Az egyéni szerzıdésekben foglaltak alapján a pedagógiai munka ellátása minden egyes pedagógus munkaköri kötelessége. Minden pedagógus maga jelöli ki a tanórák megtartásán kívüli, a Waldorf-oktatás szellemébıl és az Iskola sajátosságaiból fakadó saját feladatait. Az egyes feladatok javadalmazása a Tanári Kollégium jogköre. A Tanári Kollégium teljes jogú tagja az iskola valamennyi teljes és részmunkaidıs foglalkoztatású pedagógusa. A Pedagógiai Konferencia során foglalkoznak a pedagógusok a hosszú távú és a napi pedagógiai munka kapcsán felmerülı problémák megvitatásával és kezelésével, oktatáselméleti munkát iskolán belüli továbbképzést végeznek, gyermekmegbeszéléseket folytatnak, mővészeti tevékenységekben vesznek részt. A Technikai Konferencia során foglalkoznak a pedagógusok a hosszú távú és a napi munka során jelentkezı szervezési, technikai problémák megbeszélésével, az ünnepek megjelenítésével, a vállalt feladatok elvégzésérıl szóló beszámolókkal, a személyzeti és munkáltatói feladatokkal és a költségvetéssel. Az Iskola Tanács a Fenntartó, a Tanári Kollégium és a szülık választott képviselıibıl álló testület, az SZMSZ-ben részletezett döntési jogkörrel (többek között a költségvetés elfogadása). Az igazgatót a Tanári Kollégium választja meg, kinevezését az Iskola Tanács egyetértése után a fenntartó hagyja jóvá. Feladata az iskola adminisztrációs képviselete a Tanári Kollégium által jóváhagyott ügyekben. Az osztálytanítók feladata az általuk irányított osztály vezetése az elsı osztálytól a nyolcadik osztályig, az epocháliskorszakos órák megtartása. Ezek a következık: írás, olvasás, formarajz, magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz. Az osztálytanító lemondhat egyes epochák megtartásáról másik osztálytanító, szaktanár vagy Waldorf-tanárképzı intézmények gyakorlaton lévı hallgatói javára. A szaktanárok feladata az osztálytanítók felkérése alapján az idegen nyelvek, az euritmia, az ének és hangszeres zene, a sport és játék, a kézimunka, a kézmővesség tárgyai közül egynek vagy többnek a tanítása, illetve részvétel az epochális tárgyak oktatásában, az osztálytanítók helyettesítése. A gyógypedagógus feladata a speciális nevelési szükséglető gyermekek vizsgálata, egyéni terápiás tervük kidolgozása, és végrehajtása. Az Iskola részletes mőködési rendjét az SZMSZ tartalmazza Az Iskola munkarendje Iskolánk éves munkarendjét, a tanév kezdetét és befejezését, a tanítási szünetek idıpontjait a Tanári Kollégium határozza meg. A felsı tagozat nem tér el az egész iskola munkarendjétıl: az epochális oktatás struktúrájában is illeszkedik az alsóbb évfolyamokéhoz. Az iskolatest zökkenımentes mőködése is ezt kívánja, hiszen a 12 évfolyam folyamatosan együtt él. Szüneteink: ıszi, téli, tavaszi szünet. Nyitvatartási idınk: az Iskola tanítási idıszakaiban hétfıtıl péntekig, naponta reggel 7:25 órától délután 16:15-ig tart nyitva. A munkahét iskolánkban öt napos. Az Iskola életében hangsúlyos szerepet betöltı ünnepek minden tanuló számára kötelezı megünneplése azonban a nyitvatartási idıtıl eltérı idıpontokban is történhet (például a Szent Márton nap hétköznap este kerül megrendezésre). Az osztálykirándulásokat május utolsó és június elsı hetében tartjuk. A Tanári Konferencia, a Tanári Kollégium rendszeres összejövetele heti gyakorisággal, alkalmanként minimum 3 órát tart 2 órás pedagógiai és 1 órás technikai konferenciára bontva, de az egyes ünnepek elıtt ez az idıtartam ennél hosszabb lehet. Az órarendet a Tanári Kollégium megbízása alapján tanári munkacsoport készíti el. A fıoktatás minden nap reggel 8 órától 10 óráig tart. A fıoktatás során kerülnek sorra az epochális rendszerben tanított tárgyak, epochánként 3, illetve 4 hét idıtartammal. 9

10 A tízórai és játékszünet 10 órától 10 óra 30 percig tart. A szakórák 10:30 11:15 11:25 12:10 12:20 13:05 13:15 14:00 között zajlanak Tanácsadás és szaktanácsadás A pedagógiai munkát a Waldorf-pedagógia nemzetközi gyakorlatán alapuló módon alapító és szaktanácsadó Waldorftanárok irányítják. E gyakorlat szerint Waldorf-iskola alapításához az iskola ügye iránt elkötelezett szülıkön és a leendı tanárokon kívül tanácsadó tanár jelenléte is szükséges. A Magyar Waldorf Szövetség által minısített tanácsadó tanár segít bennünket a felsı tagozat kialakításában. Emellett igen fontosak a magyarországi (I.A.O. konferencia évente kétszer) és külföldi konferenciák adta továbbképzési alkalmak. Ezek a fórumok adják meg a lehetıséget a képzett szaktanárok számára a Waldorfpedagógia alapjainak elsajátítására Értékelés, magasabb évfolyamba lépés feltételei A tanulók továbbhaladásáról a nevelıtestület dönt a szaktanárok véleménye alapján. Mindent megteszünk azért, hogy gyengébb képességő tanulóink felzárkózzanak. Csak nagyon indokolt esetben tartjuk megfelelı lépésnek az osztályismétlést. Ha a tanuló a minimális követelményeket sem tudja teljesíteni vagy önhibáján kívül sokat hiányzik, akkor három hónapon belül, a kiírt idıpontban, írásban és szóban kell számot adnia a tudásáról, osztálytanítója és még egy pedagógus jelenlétében. A 9. évfolyam kialakításához egy közös diák-szülı-tanár konszenzusos megállapodási procedúrát vezettünk be Egy nap a Waldorf-iskolában A tanítás minden reggel nyolc órakor kezdıdik. Mint korábban az osztálytanító, az epochát tartó szaktanár is kézfogással köszönti az érkezı gyermekeket. Majd gyertyát gyújtanak és elmondják a reggeli fohászt, erıt és kedvet kérve az aznapi munkához. Ezek után elkezdıdik az úgynevezett fıoktatás, mely két órán keresztül tart. Ritmikus résszel indul a munka. Ez egyfajta ráhangolódást, rákészülést jelent az aznapi munkára. Hosszabb-rövidebb verses vagy prózai mőveket is mondanak. Ilyenkor kerülhet sor a napi sajtó fıbb híreinek áttekintésére is. A ritmikus rész leteltével (mely kb. negyed órát vesz igénybe) kezdıdik a tanulási munka. A különbözı szaktárgyak (matematika, magyar, fizika, kémia, történelem, földrajz, biológia) váltják egymást. A gyermekek tanítási napját úgy kell a tanítóknak beosztaniuk, hogy egyaránt megmozgassák a cselekvést, az érzést és a gondolkodást. Az oktatás mindig az élményszerő, kézzelfogható ismeretektıl halad a gondolkodás felé. Fontos, hogy a gyermekek érzelmileg is kötıdjenek a tanultakhoz, hiszen csakis így mélyülhet el igazán a tanult anyag, válhat belsıvé az ismeret. A fıoktatás utolsó része mindig a gyermek visszaadása az életnek : minden szaktanárnak meg kell találni annak a módját, hogy elválva az órai törzsanyagtól feszültség nélkül kerüljön ki a diák az óráról. Például a történetmesélés mint tevékenység irodalom- vagy történelemórán megtarthatja funkcióját. Természettudományos órákon a csoportmunkák alkalmasak erre. A fıoktatást egy félórás szünet követi. Ezután következnek a szakórák. Ezek mindig 45 percesek. Szakórában tanulják a gyerekek az idegen nyelveket. Ilyenkor következnek a mővészeti tárgyak, a kézimunka, az euritmia, a festés, a zene, a kézmővesség, a dráma Hagyományok közösségi élet ünnepek A felsı tagozat életét hasonló módon meghatározza a Waldorf-iskolák évköre. Nem kívánunk elszakadni a már gyakorlattá lett rendtıl. Azt azonban már középtagozatunk meglétével is tapasztaltuk, hogy a felnövı gyermekeink bevonása az ünnep folyamatába évrıl évre bennünket is új feladatok elé állít. Így lesz ez a felsı tagozaton is. Legfontosabb a már-már felnıtt diákjaink számára olyan kihívások megteremtése, amelyek ugyanakkor kifejezik az ünnepeink mélyén rejlı tartalmat is. Iskolánkban a kezdetektıl fogva nagy szerepet kapnak az ünnepek. Nagy hangsúlyt kap a gyermekek nevelésében a 10

11 természethez kötıdı életritmus megélése, tudatosítása. Minden nagyobb ünnepet, amit a népi hagyomány ismer, iskolánkban a gyermekek is megismerhetik, részt vehetnek bennük, átélhetik a népi bölcsességekben rejlı tudást. Azt a világlátást szeretnénk feléleszteni a városi közösségben élı fiatalokban, arra a lelki higiéniára szeretnénk a gyermekek figyelmét fordítani, ami a természet rendjében megtalálható. A városban élı ember a természet változásait kevésbé éli meg, a mesterséges környezet ettıl elrekeszti a városlakót. S ezzel együtt meg is fosztja a természeti körforgás csodás élményétıl amit a városon kívül lakók életük részeként élnek meg. A színpompás tavaszi-nyári hónapokat az egyre sötétedı ısz és tél váltja fel. A növényzet változása az emberi lelket is magával ragadja. Szeptemberben Szent Mihály ünnepén elkezdıdik a befelé fordulás idıszaka. Szent Márton már arra figyelmeztet, hogy a nap fényességét csak saját magunkban kereshetjük, a természetben már nem találjuk meg. S a lélek higiéniája meg is követeli ezt a belsı munkát. Azok a hónapok következnek, amelyek szinte elviselhetetlenek, ha nem hótakaró borítja a földet. Minden lény várja a fény születését, de csak az ember varázsolhatja magában elı a karácsonyi ünneppel. A várakozásban mindig ott van a feszültség, amit a karácsonyi ünnep nem oldhat fel, hiszen a tél tovább tart. A tavasz hajnalán, farsangkor robban ki a tél minden feszültsége. Az emberi természetben megbújó rossz tulajdonságok temetıje, a tréfák, bolondozások ünnepe, a karácsonyi áhítat feloldása, a nagy fellélegzés. A természet újraéledése, az élet megújulása, a lelki vagy fizikai böjtölés a megtisztulást, a termıvé válás rítusrendszerét alakította ki az emberben. A Húsvét ideje a Nap, a fény erejének nagy ünnepe. Szent Mihály a sárkánnyal harcol szeptemberben, Szent György a sárkánnyal harcol áprilisban. Az elsı kordában tartja a fenevadat és isteni parancsra cselekszik, míg az utóbbi elpusztítja azt és szíve parancsára hallgat. A gonosz fölötti diadal elıször az égben, majd a földön is megtörténik. Ünnepeink sorát a Szent János nap zárja. Ez a bizonyítványosztás ideje, ami a tőzugrással, az ugrás során a kívánság tőzbe hajításával végzıdik. Nemzeti ünnepeinkrıl osztályszinten emlékezünk meg, az adott osztály érettségi fokának megfelelıen. Az iskolaév nem alkalmas arra, hogy egy teljes ünnepkört lehessen a gyermekekkel átélni. De elegendı ahhoz, hogy a tanulók olyan kereteket kapjanak az iskola idıszaka alatt talán utána is ami segít nekik az eligazodásban, és olyan rítusrendszert alkot, ami biztonságot ad állandóan változó világunkban. Tanulóinkban az ünnep közeledtével egyre nagyobb lesz a várakozás. Minden ünnep más és más élményt ad, és ezek az élmények az egyéni fejlıdésre és az osztály vagy iskolai közösségre is termékenyen hatnak. Minden életkor megkívánja, hogy a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve alakítsuk ki az ünnepeket, azok jellegzetességeit megtartva. A Szent Mihály nap Az elsı öt évfolyamnak a Tisza ártéri erdeiben kijelölt zegzugos útvonalon kell végighaladnia. Minden elsısnek nagy kihívás a félelemmel megküzdeni, de sok-sok segítséget kapnak a nagyobbaktól. Az erdei túra végpontja egy tágas tisztás, tábortőzzel. Itt nyílik lehetıség az ünnep hangulatához illeszkedı játékokra is. Hatodik osztálytól felfelé a gyermekek egy hosszabb túrát tesznek Szeged környékén, mellyel próbára teszik akaraterejüket. Szent Márton Míg a közösségben rejlı lelkiismeret és bátorság megmérettetése, a számadás Szent Mihály ünnepének célja, addig Szent Mártonkor a novemberi sötétségben a természetben megélhetı sötét és a fény kontrasztjával szembesülnek a gyermekek. A Tisza töltésén mennek végig csoportban vagy egyedül, csak lampionok segítenek a tájékozódásban. Ekkor ébred fel a gyermekek saját belsı ereje, mely biztonságot adhat a sötétben megtett úthoz. Az út végén nagy tőz fogadja az odaérkezıket. Minden gyermekre felszabadítólag hat a megélt élmény, a bizonytalanul megtett út után jó érzés megérkezni. Advent Négy hét tudatos készülés a karácsonyra. Az elsı vasárnap a koszorúfonásé, melyet a nagyok egyénileg, a kisebb gyermekek közösségben - szülık, gyermekek és tanító - együtt készítenek el gyertyafénynél. Majd a családi koszorú gyertyáit otthon, az osztály koszorúgyertyáit pedig az évszakasztalon minden nap meggyújtjuk, hogy emlékeztessen a fény földre születésére. Advent idıszakában az iskola közössége minden hétfın találkozik a tornateremben, hogy közösen gyújtsuk meg az iskola adventi koszorúján a megfelelı gyertyát vagy gyertyákat. Errıl a gyertyáról veszik el tüzet az egyes osztályok, hogy saját termükbe vigyék. Iskolánkban már hagyománnyá vált az adventi vásár megrendezése is. A vásár idején tanárok, szülık és gyermekeik, valamint a város minden pontjáról érkezı vendégek amellett, hogy kedvükre való portékákat találhatnak, változatos programokon vehetnek részt. Ez az esemény a találkozások, beszélgetések ideje is. A betlehemezés A betlehemi játék az óév utolsó együtt töltött eseménye a családok bensıséges ünnepe, a Karácsony elıtt. A játékot minden évben a tanárok és szülık körébıl szervezıdı alkalmi társulat adja elı. Az elıadás végén gyújtjuk meg a negyedik 11

12 gyertyát az adventi koszorún, s egy közös énekléssel zárjuk az óévet az iskolában. Farsang Az emberi lélekben megbújó rakoncátlanság ünnepe, a nagy vigasságok ideje. A válogatott mulatságok sorát a télőzı ceremónia nyitja meg, melynek csúcspontja a kiszebáb-égetés. A gyermekek, szüleik és tanítóik maskarákba öltöznek. Az ünnep célja az együttlét és jó hangulat. Kicsapongó jókedvvel táncol az iskola apraja-nagyja. A közös mulatság után beköszönt a húsvét elıtti csönd, a tisztulás idıszaka. A Húsvét elıtti idıszak mindig az önnevelés idıszaka is. Az osztálytanítók a diákjaikkal az életkornak megfelelı mértékben beszélgetnek el, ki mit tett magáért vagy másokért. Ebben az idıszakban még érzékenyebben figyelünk a felmerülı morális és erkölcsi kérdésekre cselekedetekre. A gyermekek önismeretet szereznek anélkül, hogy emberi méltóságuk sérülne. A nagyhéten az utolsó tanítási napon az iskolában takarítunk a gyerekekkel együtt. Az osztálytermeknek is tükrözniük kell a belsı megtisztulást. Szent János napja a bizonyítvány átadásának ideje. Ilyenkor minden osztálytanító összegyőjti osztályát, köréjük győlnek a szülık, és elmondja minden gyermeknek azt a verset, melyet számára választott, s ami a részletes szöveges bizonyítványban is megtalálható. A tanév utolsó ünnepélyes, s egyben felszabadító eseménye a János-naphoz kapcsolódó közös, felszabadult együttlét, mely este a tőzugrás ceremóniájával zárul. Az ekkor óhajtott kívánság, ha nem kiáltjuk világgá, valóra válhat Sajátos együttmőködési formák A Waldorf-intézményekre jellemzı együttmőködésnek különbözı formái alakultak ki egyrészt a tanárok és a szülık közt, másrészt a szülık közt egymással, harmadrészt a különbözı Waldorf-iskolák tanárai közt. Ilyenek: Az egyes ünnepek megünneplése során a közös tanári-szülıi részvétel, Az adventi vásár megszervezése és a vásári portékák elkészítése során tanúsított állandó szülıi részvétel, Az állandó önkéntes szülıi szervezı és kísérıgárda osztálykirándulásokon, Az iskolai farsangon való nagyarányú szülıi részvétel és szervezés, Kapcsolatunk a Magyar Waldorf Szövetséggel, Kapcsolatunk a magyarországi Waldorf Tanári Mőhellyel (rendszeres közös önkéntes továbbképzés az ország Waldorf intézményei számára), A szülıi estek, amelyeket minden osztályban megrendeznek 4-8 hetenként és ahol a szülık betekintést nyerhetnek nemcsak a gyermekek tanulmányaiba, de a Waldorf-pedagógia mőhelytitkaiba is, Az állandó személyes kapcsolattartás a tanárok és a szülık között, Kapcsolatok segítı szakemberekkel: gyógypedagógus, pszichológus, orvos, Kapcsolat országos szakértıi bizottságokkal Az iskolahasználók körét meghaladó közszolgálati funkciók Évi 4-5 alkalommal, tél végén és kora tavasszal nyilvános elıadásokat szervezünk a Waldorf-pedagógia elméletérıl és gyakorlatáról (Waldorf-hetek). Fogadjuk különbözı magyarországi tanárképzı intézmények nálunk hospitálni vágyó hallgatóit. Fogadjuk a magyarországi Waldorf-tanárképzı intézmények hospitáló, illetve tanítási gyakorlaton lévı hallgatóit. II. HELYI TANTERV ISKOLÁNK ÉVFOLYAMÁNAK 12

13 TANTÁRGYI RENDSZERE ÉS ÉVES ÓRASZÁMAI Az alábbi óraszámok 180 tanítási napra (36 tanítási hétre), a 13. év óraszámai 155 tanítási napra (31 tanítási hétre) vonatkoznak. Tantárgy / Évfolyam Összesen: KÖTELEZİ TANTÁRGYAK: Magyar nyelv és irodalom Számtan és matematika Történelem Filozófia Honismeret és földrajz Természetrajz és biológia Fizika Kémia Idegen nyelvek Idegen nyelvek Mozgás és testnevelés Kertmővelés Informatika Technológia Gyakorlatok A fıoktatás egyéb részei Osztályfınöki óra Éves munka (max. tanulónként egy óra) Köt. választható érettségi tárgy Szabadon választható érettségi tárgy (tárgyanként) Összesen: MŐVÉSZETI NEVELÉS: Képzımővészetek: - festés rajz, formarajz, grafika agyagozás, szobrászat Mesterségek: - kézimunka kézmővesség kézmővesség Dráma Zene Euritmia Mővészettörténet / Esztétika Mővészeti óraszám összesen: Kötelezı összesen: SZABADON VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK: Évfolyamonkénti órakeret

14 A tantervben szereplı választható tárgyak és ajánlott idıkeretük: Szabad vallásoktatás Latin nyelv Fakultatív emelt szintő érettségi felkészítés (tantárgyanként) ÖSSZES ÉVES ÓRASZÁM: HETI ÓRASZÁMOK: 38,8 38,8 38,3 40,1 32 NAPI ÁTLAG: 7,7 7,7 7,6 8 6,4 Megjegyzés: A helyi tantervekben szereplı hónapünnepek, drámabemutatók és más ünnepek (Mihály-nap, Mártonnap, adventi kert, farsang stb.) évente maximum 15 órában a tanórakeret terhére megszervezhetıek. HORIZONTÁLIS TANTERV A horizontális tantervbıl tőnik ki számunkra, hogy az egyes tantárgyak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, figyelembe véve az egyes életkorok szükségleteit. Ez egyben arra is lehetıséget teremt, hogy felvázoljuk az egyes korcsoportok fejlıdésbeli sajátosságait. A tanároknak úgy kell alkalmazniuk a tantervet, hogy az megfeleljen a gyermekek szükségleteinek. Ennélfogva fontos, hogy tisztában legyünk azzal a ténnyel, hogy az alább leírt epocha és szaktárgyi órák esetében a tanári megközelítés minıségi különbségei legalább annyit nyomnak a latban, mint maga a tananyag. Ezek a különbségek ellensúlyozzák a tantervet annak megfelelıen, hogy a gyermekek szellemi, pszichológiai vagy fizikai értelemben milyen fejlettségi szinten állnak. A Waldorf-iskolában minden tanárnak feladata, hogy alakítsa a tantervet, sıt pontosabban, hogy minden helyzetben újraértékelje, vagy megújítsa. A kamaszkorban fejlıdik ki a független ítéletalkotásra és az igazságkeresésre való képesség. A kultúra és természet belsı elveit világos, objektív és a fiatalokat inspiráló módon kell feltárni. A kamaszok egyre növekvı belsı világát a figyelmükhöz méltó gondolatokkal kell megszólítani. Az alkalmazott tanítási módszerek egyre inkább fogalmivá és kognitívvá válnak. Noha az önálló kutatásoknak és az önálló feldolgozást igénylı munkáknak az egész tanterv folyamán kiemelt szerepe van, ebben az idıszakban még nagyobb hangsúlyt kapnak a tanulás analitikus és önmaguk által meghatározott fajtái. A tanulóknak meg kell tanulniuk a világot különbözı nézıpontokból szemlélni. A felsı tagozat tanterve jó alapot biztosít a tanulóknak, és elıkészíti ıket a magasabb szintő tanulmányokra. 9. évfolyam Történelemórákon újra a század közötti idıszakot tárgyaljuk. A cél az, hogy a diákok megismerjék a korszak azon vezetı eszméit, amelyek új fejlıdési folyamatokat vezettek be a történelembe (francia forradalom, amerikai függetlenségi háború és az amerikai alkotmány, az oroszországi forradalom stb.). Ezek az eszmék gyakran a gonosz hatalmi eszközévé is válhatnak mint ahogy a Harmadik Birodalom példája mutatja. Ezeken a példákon keresztül világossá válnak azok a problémák is, melyeket a fiatalok magukon is éreznek a kilencedik osztályban: az, hogy az ideáltól a megvalósulásig vezetı úton szükség van a valóság érzékelésére; hogy a morális merevség és a fanatikus idealizmus következménye erıszak és történelmi kudarc is lehet. A földgömbrıl eltőnnek az utolsó fehér foltok is, az emberi tudat lassanként egységében kezdi el szemlélni a Földet. A történelem-epocha célja, hogy felébressze a fiatalok világ iránti érdeklıdését. Azokkal a történelmi erıkkel is meg kell ismerkedniük, melyek a világ jelenlegi helyzetét határozzák meg. Az új évezred kezdete egy olyan komplex világot hoz magával gondoljunk a hidegháború végére, Ázsia és Afrika véget nem érı konfliktusaira, az elhúzódó posztkolonialista idıszak dezintegrációs erıire, amelyben a fiataloknak orientációs pontokra van szükségük. A világgazdaság és a kommunikációs rendszerek globalizációja új korszakot hozott a világtörténelemben, mely rendkívül izgalmas a tanulók számára. A diákoknak az elektronikus média, s különösen az internet területén egyre növekvı tudását is globális kontextusba kell helyeznünk. A fizikaepochában az emberi kutatótevékenység és felfedezések fontos vívmányait tárgyaljuk: a gızgépet, a gızmozdonyt, a robbanó- és az elektromotort, a villanyégıt, a telefont, a számológépet, a televíziót, a lézert és a számítógépet (néhányat ezek 14

15 közül már 8. osztályban). A tanulók 9. osztályban a század racionálisan kidolgozott technikájával foglalkoznak. Számos technikai újítás ezek közül forradalmasította az emberek mobilitását és kommunikációs lehetıségeit. A téma feldolgozásakor az egyik legizgalmasabb feladat annak a kapcsolatnak a feltárása, ami az egyes gépek feltalálása, és a használatukból fakadó tudati változások között figyelhetı meg. Fontos, hogy tárgyaljuk ezeknek a felfedezéseknek a mindennapi életre gyakorolt hatását, csakúgy, mint azt is, hogy mi várható, ha még korszerőbb berendezések és rendszerek váltják majd le a régieket. A tanulók a posztindusztrializmus korszakába nınek bele, amire fel kell ıket készítenünk. Ennél a témánál döntı, hogy a diákok megismerkedjenek azokkal az emberekkel, akiknek az eszméi és elszántsága ezekhez a felfedezésekhez vezettek. Ezeken a példákon keresztül a technikát, mint az emberi gondolat megvalósulását ragadhatják meg. Ezen gondolatmenetek mőhelyébe, illetve a feltalálók életrajzába való betekintés morális terhelés nélkül, mégis a mai kultúrpesszimizmus ellenében lelkesítheti ıket. Matematikában az egyenletek és a valószínőség számítás áll a középpontban. Ez a formális, logikai gondolkodásnak jó gyakorlóterepe. Mindenféle másodfokú egyenleteket, valamint terület- és térfogatszámításokat végzünk. Geometriában egyszerő, szabályos platóni testeken próbáljuk meg, hogy elıbb egy belsı képet alkossunk róluk, s csak azután rajzoljuk le ıket. Ezt - különösen a szerkesztését tekintve - egyszerő, térben jól átlátható, ferdenézeti ábrázolási móddal, illetve függıleges párhuzamos projekcióval végezhetjük el. Hasonló módon járunk el a kúpszeletekkel is, ami újdonság a 8. osztályhoz képest. Dinamikus képzeletgyakorlatok segítségével ellipszist, parabolát és hiperbolát szerkesztünk. Biológiában folyatjuk a 8. osztályban megkezdett embertant: az ember csont- és izomrendszerét tárgyaljuk, valamint az érzékszerveket, melyek segítségével az ember a fizikai létezést tapasztalja meg. Az elızı évben elkezdett témák továbbvezetésével ezúttal lényegesen mélyebbre hatolhatunk a csontrendszer felépítésének és funkciójának tanulmányozásában. Éppen ezekkel a kérdésekkel, többek között a gravitáció leküzdésével van öntudatlanul is elfoglalva egy tizenöt éves: a felegyenesedés egész témaköre centrális helyet foglal el ebben a korban; ugyanakkor az érzékszervek teszik lehetıvé, hogy a saját, sokszor túl szőknek érzett testükbıl kinyújtózzanak. A földrajz felsı tagozaton a Föld egészével kezd el foglalkozni. A 9. osztályban elıször a kızetburokkal. A fiatalokban újonnan felébredı, de még rendezetlen személyiség erıit, és egyre növekvı véleményformáló képességüket igyekszünk a geológiai jelenségekre irányítani. Létünk fizikai alapjainak szakszerő megismerése, annak tektonikai és geomorfológiai folyamatai tájékozódási pontokat nyújthatnak, és érzékeltethetik, hogy a földfelszín szerkezete nagymértékben a felszín alatti dinamikus erık munkájának következménye. Az erózió szinte érzékelhetetlen és mégis terméketlenítı folyamatával szemben a vulkánikus tevékenység dinamikája a változások szélsıséges formáit tárja a tanulók elé. A leülepedés kiegyenlítı és újraépítı folyamata stabilizáló középutat jelent e két szélsıséges pólus között. Az erı- és idıskálák szélsıségei olyan polaritások, melyek jól tükrözik azokat a végleteket, amelyekben a fiatalok a világot megtapasztalják. Kémiában az anyagok keletkezési folyamatait tekintjük át: az égés és az izzítás termékeit, az elszenesítés eredményét, a szerves anyagok lebomlásának folyamatát egészen a humuszképzıdésig, a kıolaj kialakulását, a növényekben lezajló átalakulási folyamatokat. A desztilláció kapcsán a diákok átélik az anyagok elıbb illékonnyá, majd újból kézzelfoghatóvá válását, a tisztulást és a tisztítást, tehát olyan folyamatokat, amelyeken maguk is átesnek. A mővészettörténet, amely a felsı tagozat elején új tantárgyként jelenik meg, központi jelentıségő a 9. osztály számára. A szervetlen élettelen természettudományos tárgyak (fizika, kémia) szigorú törvényeit és súlyát kell kiegyensúlyoznia, és egy egészen más világot a diákok elé tárnia, amelyben az ember szabadon teremtheti meg önmaga törvényeit. A szobrászat és a festészet remekmőveivel való megismerkedés során örömét leli a mővészetben, és azt tapasztalhatja, hogy a mővészi tevékenység egy olyan terület az ember számára, ahol a szabadság átélhetı. Az európai iskolákban a nyugati kultúrhagyományt az ókori egyiptomi mővészettıl kezdjük feltárni, ezt követi a görög, a római, majd a kora-keresztény mővészet tárgyalása egészen a középkorig, majd az itáliai reneszánsz kezdetei. Legfontosabb feladatunk, hogy érzékeltessük, hogy a mővészetben az emberi tudat változásait követhetjük nyomon. Rajzórán kizárólag a fekete fehér polaritásában dolgozunk, tehát teljesen abban a szélsıséges világban, amelyben a 9. osztályosok élnek. Az alkotó munka során, miközben ezen polaritásokkal tudatosan foglalatoskodnak, a diákok saját lelki szükségleteiket élik át. Különösen fontos a sötétbıl a világosba való átmenet, és az élet kritikus, átmenetet képezı szürke területeinek feltárása. Az irodalomtanításban szintén több fı téma állhat egymás mellett. Az egyik epocha a dráma és színház kezdeteivel foglalkozhat. Szakrális eredeténél fogva mind a tragédiának, mind a komédiának megvannak a maga spirituális vonatkozásai. Ebben az életkorban különösen fontos megtapasztalni a szakrálistól a világi felé vezetı átmenetet. A drámát mind elméleti, mind történeti keretbe kell helyezni, s természetesen a gyakorlatban is meg kell tapasztalniuk drámamőhelyek és játékok segítségével. Ennek a folyamatnak az ókori dráma tárgyalása lehet a csúcspontja. Például Szophoklész hısei a legmagasabb rendő személyiségek tanulmányozására teremtenek lehetıséget. Lehetıség teremtıdik arra is, hogy a nyelv szellemével belsı kapcsolatot alakítsanak ki, és újraépítsék a kamaszkor során meglazult, vagy esetleg teljesen elveszett kapcsolatot a szellemiséggel. Másik téma lehet a humor. A humor távolságot teremt a dolgok és önmagunk között, ezáltal megtanítja a tanulókat arra, hogy a dolgokat különbözı perspektívából lehet szemlélni. Ennek révén fontos pszichológiai felfedezésekre tehetnek szert az emberi természetre vonatkozóan. Ezenkívül a humor elvesz valamennyit a kritika élébıl, és elviselhetıbbé teszi az önmagunkról 15

16 alkotott képet is. A nevetés az individuális ember különleges képessége, ami segít feldolgozni azt, ami vele történik. A különbözı lelkiállapotokat, így az együttérzést, a részvétet, a sírást, a nevetést valamin vagy valakivel együtt, szintén meg lehet szociális és pszichológiai szempontból is vizsgálni. Ha ezeket a lelki minıségeket az esztétikum segítségével stimuláljuk, a kilencedikesek átélhetik a világ ellentétei közt szüntelenül fennálló feszültséget, de felcsillanhatnak számukra a feloldás lehetıségei. Ahhoz, hogy a diákok megtalálják saját hangjukat csakúgy, mint az íráskészség esetében gyakorlásra van szükségük. Megkönnyíti a nyelvvel való új, tudatos kapcsolat kialakulását, ha különbözı stílusokat gyakorolnak írásban és szóban, esszéket, tanulmányokat írnak, könyvbeszámolókat készítenek. Az a folyamat, melynek során az egyén eltávolodik saját kulturális környezetérıl, kiterjed az anyanyelvre is. Ez vezet ahhoz, hogy a fiatalok egy saját belsı használatú nyelvet dolgoznak ki, melyben azokat a kifejezéseket alkalmazzák elıszeretettel, melyek a legkevésbé magától értetıdık. A meghökkentés, melyet e nyelv a felnıttekbıl kivált, a folyamat lényegéhez tartozik. Az a tendencia, melynek során az egyén elidegenedik saját örökül kapott nyelvétıl, elınnyé válik az idegen nyelvek tanulásánál. A tanulók olyan gondolkodásmódokkal és kifejezésekkel ismerkednek meg, amelyek anyanyelvükön szokatlanok, s élvezik az ebbıl adódó lehetıségeket. Olvasmányként olyan kutatók, mérnökök és más jelentıs személyiségek életrajzát választhatjuk, akik a történelemórákon tanult korszakok meghatározó személyiségei voltak. Érleli a fiatalok eszményeit és céljait, ha olyan emberek életével ismerkednek meg, akik embertársaik elıtt jártak a Föld meghódításában. Más kultúrákban való elmélyülés szintén szélesíti a kamaszok látókörét. A mai idıkben különös jelentıséget kap az idegennyelv-oktatásban az, hogy a tanulók megértsenek másokat, legyenek azok idegenek vagy menekültek. Különösen jelentıs a modern idegennyelv-tanítás minden kulturális vonatkozása egy olyan életkorban, amikor a fiatalok hajlamosak elmerülni saját népszellemük egyes elemeibe. Újra áttekintjük és rendszerezzük mindazt, amit nyelvtanból tanultak, s ezáltal az eddig gyakorlás által megtanult dolgok számára új megértési lehetıségek nyílnak. Az idegennyelv-tanítás mostanra már nem utánzásra és a nyelvben való megmerítkezésre épül, hanem a szövegek kívülrıl való megtanulásán és alkalmazásán keresztül eljutott oda, hogy a diákok most már érteni akarják a nyelvet. Ennélfogva különösen fontos a kilencedik osztályban az egész nyelvtani rendszer szisztematikus összefoglalása, mely szabályok, rendszerek tudatosításán, és idiomatikus szókapcsolatok összehasonlításán kell, hogy alapuljon. Ez az az életkor, amikor a nyelvtankönyv a tanítás hasznos eszközévé válik. Korábban a tankönyveket referenciaként használhattuk, vagy azoknak a dolgoknak az ismétlésekor váltak hasznossá, amiket már tanítottunk. Most elérkezett az ideje az olyan szisztematikus tankönyvek alkalmazásának, melyek absztrakt struktúrák és táblázatok segítségével építkeznek. Csakúgy, mint az irodalomtanításnál, a nyelvtan tanításánál is szükség van egyfelıl humorra, életrajzok olvasására, és köznyelvi fordulatok alkalmazására, másfelıl a kifejezések használatának pontosságára. Mind az olvasott szövegek, mind a nyelvtan elsısorban annak az egyensúlynak az elérését szolgálja, aminek az eredménye lehet, hogy a tanulók jobban tudjanak idegen nyelven kommunikálni. A zene tanítása hasonló nézıpontból indul ki. Nagy zenészek életrajzán keresztül érdeklıdés ébredhet a diákokban ezek halhatatlan mővei iránt. Hasznos lehet, ha szembesítünk egymással két jelentıs mővészt: a bécsi klasszikus zenében Mozartot és Beethovent, vagy a barokkban Händelt és Bachot. A barokk és a klasszika közötti különbséget a mővészek mőveibıl vett példákon keresztül dolgozhatjuk ki. A diákokat arra kell rávezetnünk, hogy a mővek vokális vagy hangszeres követése során ne csak az érzések újabb mélységeit fedezzék fel, hanem a zenei nyelv grammatikáját is kihallják, és képesek legyenek visszaadni a hangsorok változását, és ezáltal a barokk és a klasszika közötti stílusbeli metamorfózist is megértsék. Minden, aminek köze van a változásokhoz, befogadásra talál, és a mővészet támogatásával segíteni tudja a fiatalokat abban, hogy világosabban lássanak saját átépítési folyamatukban". Kilencedik osztálytól kezdve a tanulók a felsı tagozatos kórusban énekelhetnek, illetve a felsıs zenekarban muzsikálhatnak. Euritmiában a kilencedikesek számára 20. századi és kortárs verseket, zenemőveket átgondoltan és szakszerően alakítjuk át mozgássá és formává. A tanulóknak tisztában kell lenniük az euritmia formális elemeivel, meg kell tanulniuk, hogy miként kell megfelelı formát koreografálni különbözı stílusú zenére vagy költeményre, nyelvi vagy nyelvtani elemekre, különbözı hangnemekre. Lehetıséget kell teremteni arra is, hogy a tanulók más táncformákkal is megismerkedjenek a társastáncoktól kezdve a legkülönfélébb modern táncokig. Mindeközben a fiataloknak tisztában kell lenniük a mővészi elemekkel. Mint téma és eszköz nem hiányozhat a humor sem az órákról. Ahhoz, hogy az euritmiaoktatásban igazán magával tudjuk ragadni a fiatalok érdeklıdését, alkalmat kell teremteni arra, hogy rendszeresen láthassanak (a 11. és a 12. osztály elıadásain kívül is) professzionális elıadásokat. Ösztönzıen hat rájuk, ha elmélyült mővészi munka eredményeként találkoznak az euritmiával. Kertmővelésre ebben az osztályban vagy egy hosszabb ideig tartó epocha (tájépítés, útépítés, lépcsıépítés, kerítésépítés), vagy egy mezıgazdasági gyakorlat keretében nyílhat mód. Egy vagy két hétig kell biztosítanunk, hogy a tanulók részt vehessenek az adott kerti és szántóföldi munkában. A fiataloknak a sok újdonság mellett alkalmuk van megtapasztalni, hogy a természet miként alakítja a hétköznapjainkat, sıt az egész emberi életet. A feladat természetesen az iskola és a helyi közösség lehetıségeitıl függ. A gyakorlat során az a legfontosabb, hogy a tanulók igazi kemény fizikai munkával, szerszámok használatával, munkafolyamatok és biztonsági eljárások elsajátításával, valamint az ilyen munkával együttjáró csapatmunkával ismerkedjenek meg. Maga a gazdálkodás sem kevésbé fontos téma. Leginkább az, hogy megismerkedjenek a munka értékével, a környezet gondozásának lehetıségeivel. Fafaragásórán egyszerő illesztéseket tanulnak meg és használnak fel. A textilmunka során egyénileg kialakított 16

17 szabásminták alapján dolgoznak (például szoknyát, zakót készítenek). Rézmővesség (elıször esetleg csak a 10. osztályban) és kosárfonás órán igencsak elütı módszerekkel hasonló tárgyakat készítenek: például tálakat, serlegeket, különbözıfajta kosarakat a belsı tér ilyenkor mindig a kívülrıl jövı kemény munka árán alakul ki. Mindezekben a tevékenységekben az anyag természetét tapasztalják meg a tanulók. A gyakorlati munkába mindig bele kell építenünk az adott kézmővesség gazdasági és ökológiai vonatkozásait is, különösen azokat, melyek a tájhoz, a nyersanyaghoz és a munkafolyamathoz kapcsolódnak. Olyan tárgyakat kell elıállítaniuk, melyek hasznosak a való világban, s nem csupán demonstrációs célokat szolgálnak. Az elıbbiek vonatkoznak az informatikára is. Minden tanulónak bele kell látnia egészen a kézmővességtıl elindulva a számítógép születésébe: miként is lehet az áttetszetlen dobozba zárt tárgyat, az elvontan létezı kártyákból, alaplapokból használati eszközzé építeni. Azon tanulók számára, akik valamilyen oknál fogva nem vesznek részt a teljes oktatási folyamatban, gyakorlati és szociális természető egyéb órákat kínál a Waldorf-iskola. Ezeknek a tanulóknak lehetıséget kell adni arra, hogy egy-egy speciális területen fejleszthessék magukat, ami az iskolán belül egyedi-egyéni felelısséget jelent a számukra: segítenek az óvodában, a konyhában, az iskola körüli munkákban, vagy az iskola színháza körül. Bármilyen feladattal bízza is meg az iskola a tanulót, fontos, hogy azt tapasztalja, hogy munkáját elismerés övezi, és így egyre jobban átérzi cselekedeteinek súlyát. Pedagógiai célkitőzések a 9. évfolyamban Törekedni kell arra, hogy a 9. évfolyam végére a tanulók már: érdeklıdést tanúsítsanak az ıket körülvevı világ iránt; az ıket érdeklıdı témákban a tudást fokozatosan önálló adatgyőjtés és kutatás útján szerezzék meg, strukturáltan gondolkozzanak és egyszerő logikai, ok-okozati következtetéseket tudjanak hozni, elmozduljanak az érzéseken alapuló ítéletalkotástól (8. osztály) a megértésbıl fakadó és megfigyelésen alapuló ítéletek irányába; tudjanak analitikus folyamatokat alkalmazni, és felismerjék az ezeket alátámasztó elveket, tudják, hogyan juthatnak a gondolattól az eszméig, az eszmétıl a gyakorlatig, a felfedezéstıl (7-8. osztály) a megvalósításig és a feltalálásig, tudják akaratukat eszméik szolgálatába állítani, ismerjék a technikát, mint ötödik királyságot", a kultúra birodalmát, melyet az emberi lény hozott létre, és fedezzék fel a technikában a földivé lett gondolatot", ismerjék fel az élet különbözı területein, különösen a mővészetben, a szélsıségek közötti átmenetet, értsék, hogy a mővészet és a tudomány a kulturális tudat történelmi változásaira reflektál: a mővészek és tudósok világlátása mőveikben jut kifejezésre, tanuljanak meg dolgozni, és váljanak képessé arra, hogy a munka segítségével tanuljanak. Szerezzenek a tanulók annyi kézzelfogható gyakorlati tapasztalatot, amennyit csak lehetséges, tudjanak csoportmunkában dolgozni, és problémákat közösen megoldani. 10. évfolyam Miben különbözik a tizedik osztály a kilencedik osztálytól? A közös munka során egyre inkább önálló személyiségek alakulnak ki. A cél az, s ilyen irányú lépéseket kell foganatosítanunk, hogy a tanulók öntevékenységük révén önmagukra találjanak. A gondolkodás tisztasága és növekvı ítélıképességük kell, hogy segítsen a diákoknak abban, hogy a szimpátiaantipátia bizonytalan érzelmi világától egyre jobban eloldják magukat. Erre szolgálhatnak azok a viták, melyeken a világ törvényszerőségeit analizálják, s ismerik meg gondolkodás révén. A biológiával kapcsolatban Rudolf Steiner tantervi ajánlása a következıképpen hangzik: Érthetıvé kell tenni az embert, mint egyedi lényt (...) A fizikai embert a szervekkel és a szervi funkciókkal, ezek lelki és szellemi összefüggéseivel. Kiindulópontként a morfológiai megközelítést választjuk, amelyre fokozatosan az élettani és a pszichoszomatikus szervvizsgálatot építjük. Ezenközben nyílik lehetıség arra, hogy összehasonlítsuk egymással az agyat és az idegrendszert. A szív és a keringési rendszer kapcsolatának feltárása rendkívül fontos érzelmi tapasztalat a tanulók számára. A fiatalok számára önmaguk egy olyan területe nyílik meg, ahol minden fejlıdési folyamat kölcsönhatásokkal bír, s erre rendkívül fogékonyak ebben az életkorban. A földrajzepochában a holisztikus vizsgálat a víz- és levegıburokra, a klímazónákra és további szférákra (a Föld belseje, külsı burkok) is kiterjed, valamint tárgyaljuk ezek sokrétő összefüggéseit és mozgásait is. Ezzel a bioszféra és az ökológia alapjainak megértését is továbbépítjük. A cél az, hogy a Földet egy olyan élı organizmusként fogjuk fel, amely a ritmusaiba és körforgásaiba való beavatkozásokra rendkívül érzékenyen reagál. A kertépítésben a mővelés és a kultúrateremtés kerül elıtérbe. A tizedik osztályban az oltással foglalkozunk. Fontos ebben az életkorban, hogy a tanulók közvetlen élettapasztalatokra tegyenek szert a legkülönbözıbb foglalkozások által. A történelem epocha keretében egy olyan nézıpont kerül elıtérbe, amely érezhetı összefüggésben áll a földrajzzal: az emberi és kulturális evolúció hátterében a föld és a földrajzi környezet változásai állnak. Lehetıség nyílik az emberi ıstörténet 17

18 megismerésére a homo sapiens megjelenésétıl, és a mintegy évvel ezelıtti paleolitikus forradalomtól kezdve. Ennek során alkalmunk van a jégkorszaki magaskultúra mővészetének tanulmányozására, amit az utolsó jégkorszak végén a mezolitikus átmeneti idıszak követ. A mezıgazdaság kialakulása és az elsı állandó települések alapítása nemcsak a prehisztorikus ember gazdaságában számít nagy elırelépésnek, hanem az emberi tudat fejlıdését is alapvetıen befolyásolta. Ennek köszönhetık a városi civilizációk kialakulása: vallásállamaikkal, templomaikkal, az írásbeliség kialakulásával, bürokráciájukkal, törvényeikkel, és hierarchikus szociális rendjükkel. Ugyanitt tárgyalhatjuk a jelentıs technikai újításokat, és a városiasodás egyéb következményeit, mint például azokat a betegségeket, melyek állatokról kerültek át az emberre. Ezen kultúrák tanításakor arra kell leginkább törekednünk, hogy összehasonlításokat végezzünk abból a szempontból, hogy a különbözı földrajzi adottságú kultúrák hogyan birkóztak meg természeti adottságaikkal, és milyen társadalmi formációkat hoztak létre. A tanulók megtapasztalhatják az ember és a Föld kapcsolatának alakulását, miközben végigkövetik az egyéniség fokozatos kiemelkedését a csoportból, legyen az klán, törzs, vagy nemzet. A magyar epocha hasonló dolgokat közvetít, mint a történelem, amennyiben figyelmét a mítosztól az irodalom kialakulásáig vezetı útra irányítja, és végigköveti azt a változást, ahogyan kiválik a kezdeti közösségi, rituális-vallási mővészetbıl az egyén hangja. Egy másik epochában módot teremthetünk arra, hogy egyszerre foglalkozzunk nyelvészettel, a költészet dikciójával és esztétikájával, melynek során feltárhatjuk az emberi nyelv eredetét és struktúráját. Mővészettörténetben ez ideig elsısorban képzımővészettel foglalkoztunk. Most a költészet, mint a nyelv mővészete kerül az érdeklıdés homlokterébe, s ezáltal a hangsúly a térben kifejezıdı mővészetrıl az idıben kifejezıdı mővészetre tolódik. A költészet formai törvényeit - ritmus, hangzás, kép - epikus, lírikus és dramatikus példákon tanulmányozzuk, és saját próbálkozásokon keresztül gyakoroljuk (az úgynevezett metrikus-poétikus epocha keretében). Egy második epochában tovább tanulmányozhatjuk a festészetet az Alpoktól északra fekvı területek mővészetével (Dürer, Holbein, Grünewald, van Eyck, Rembrandt). Ennek során a kompozíciós-formális nézıpontok, a felépítés elvei kerülnek elıtérbe a tizedikesek megértés és megismerés iránti vágyainak megfelelıen. Festészet órán újra elıkerülnek a színek, melynek során a tanulók elıször a színek kifejezıerejét gyakorolhatják, majd olyan motívumokat alakíthatnak ki, melyek segítségével hangulatokat, lelkiállapotokat tudnak kifejezni. Hasznos lehet ebben az életkorban még a metszetkészítés: megmozgatja a tanulók gondolkodását, ugyanakkor precíz munkára készteti ıket, melynek során a kép tükörképét kell elıször megrajzolniuk; avagy tárgyak készítésekor különbözı zsalukat és lemezeket kell alkalmazniuk. Az euritmia tanítása megfelelı példákon keresztül támogatja a poétikát és a nyelvhasználatot, melyeket a csoport (mint egy kar\kórus) közös mozgással mutat be. Ehhez a diákoknak önálló formákat is ki kell dolgozniuk. Az idegen nyelvek tanulásában fontos szerepet játszik, nagy élvezetet jelenthet, a humor érzékelése a közvetlen megértésben (fordítás nélkül). Humoros szövegek, viccek, idiomatikus kifejezések tanulmányozása szélesítheti a tanulók szociális, lelki és kulturális horizontját. Ugyanekkor kezd kifejlıdni a diákok stílusérzéke is. Ezért egyre növekvı mértékben használunk eredeti (rövidítetlen) irodalmat. A tiszta gondolkodás öröme mellé társulhat az eszközként használt nyelvtan fölötti öröm. Összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokkal (például a magyar és egy idegen nyelv összevetésével) megmutathatjuk a tanulóknak, hogy a nyelv szelleme miként képes kifejezésre jutni a különbözı népszellemek kreativitásán keresztül. A különbözı nyelvek fejlıdésének tanulmányozása segíthet még jobban feltárni a nyelv evolúciója mögött az emberi tudat alakulását. Az idegen nyelven lezajló vita - például egy tényállás bemutatása és ugyanennek megcáfolása - is elısegíti az ezen a nyelven történı gondolkodást. A zeneórákon azon fáradozunk, hogy a gyermekek alapokat kapjanak a valódi zeneértéshez. Ehhez kórusmőveket és kamarazenei darabokat gyakorolnak. Az összhangzattant a megtanult példákon keresztül fejlesztjük tovább. A matematika-, a fizika-, a kémia-, az ábrázoló geometria epochák és a földmérési gyakorlat kiindulási pontja is hasonló. A fizika tantárgy tartalmában különösen tiszta formában jelennek meg a földi (fizikai) világ képzıdési-keletkezési elvei: sehol másutt nem ennyire áttekinthetıek a természeti törvények, levezetésük sehol nem ragadható meg olyan világosan, mint a klasszikus mechanikában. A tanulók úgy képesek a kísérlettıl a megfigyelésen át a törvényszerőségig, a képletekig, és a számításokig eljutni, hogy közben soha nem vesztik el tisztánlátásukat. A tiszta megfigyelést, a logikus következtetést, az okokozati viszonyok észlelésének mikéntjét és az analitikus gondolkodást iskolázzuk ekkor. A tizedikes számára az egyik legfıbb célkitőzés, hogy utat találjon az élet gyakorlati oldala felé. A függılegesnek a vízszinteshez való viszonya határozza meg a gyakorlati feladatok fogalmi keretét, legyen szó pontos megfigyelésrıl vagy józan ítéletalkotásról. Földméréskor, csakúgy, mint a mőszaki rajznál a derékszög alkotja a keretet az elméleti számítások elvégzéséhez. Fafaragáskor, mint minden szerkesztéskor ez adja az elméleti hátteret a pontos méréshez. Ruhavarráskor vagy szabáskor minden egyéni minta az anyag szövésének derékszögő mintájához viszonyul. Ha agyagozunk, akkor is úgy kell az agyagot elhelyeznünk a korongon, hogy ügyelünk az edény függıleges és vízszintes síkjára. Fémmunkák készítésekor a vas kovácsolása és megformálása az üllın a kalapács ritmikus ütögetésével a megmunkálás erejének pontos felmérését, valamint az anyag ismeretét követeli meg a diákoktól. A földmérés epocha kitőnı alkalmat kínál arra, hogy a tanulók kiismerjék magukat a Földön, azáltal, hogy a Föld egy kis részét (fel)mérik, lerajzolják azt. Az egy vagy kéthetes gyakorlat után az adott részt úgy ismeri már, mint a tenyerét. A földméréshez a mérésnek három szintjét kell elsajátítani: a becslést, a talaj mérését rudakkal, láncokkal és mérıszalaggal, és az 18

19 elméleti számításokat, melyek a teodolit mérésein alapulnak. E három mérésbıl kapott eredményt kell integrálniuk ahhoz, hogy háromdimenziós rajzot tudjanak készíteni. Ha ezeket a mőszaki képességeket földrajz tanulmányaikban használják fel, megtanulnak pontosan dolgozni és eligazodni a térben. Ezen gyakorlattal szoros kapcsolatban áll a trigonometria tartalma, amely az elsı matematika epocha fı részét képezi, és amelyet aztán a földmérésben felhasználunk. A cosinus tétel a fizikában is segít a statikai számítások elvégzésében. A ritmikus számolási eljárások területén, a százalékszámításban és a logaritmusszámításban dolgozhatunk további matematikai törvényszerőségeken. A matematikának ebben az osztályban mindenhol a gyakorlati felhasználásról kell szólnia. Az irracionális számok és az összemérhetetlenség elve, melyekbıl az aranymetszés törvényszerőségeit levezethetjük, már az emberre vonatkozó képzıelvek másfajta minıségére, és egyúttal már a 11. osztályban tárgyalandókra mutat elıre. Kémiában a tanulók a savak és bázisok polaritásán, és a sók kristályképzésén dolgoznak. Ez az epocha közvetlen összefüggésben áll a geometriával, ahol nagyrészt a szabályos és a félszabályos testekkel, és ezek szimmetria törvényszerőségeinek rajzos feldolgozásával foglalkoznak. Technológiaórákon a rosttól a fonalon keresztül a textil feldolgozásig vezetı utat tárgyalják, és kezükkel kivitelezik ezt. A földméréshez és más praktikus tárgyakhoz hasonlóan a munkadarab maga fogja kijavítani a tanulót a maga kikezdhetetlen objektivitásával. A súlypont itt a mintadarab használati értéke lehet. Emellett a gyakorlati élet olyan egyéb technikai problémáit is megtárgyalhatjuk, mint pl. a kerékpár sebességváltója vagy a WC-öblítési mechanizmusa. A 10. osztály a legalkalmasabb arra, hogy a használt anyagok újrahasznosításáról beszéljünk, melynek során a nyersanyagtól a kész produktumig vezetı körforgás újrakezdıdik. A technológia egyik részterületének tekinthetjük az informatika tanítását, amely során felelısségteljesen meg kell vitatni, hogy az informatika miként befolyásolja az ember életét. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanítanunk, mi az információ, hogyan tárolták eddig, és hogyan tároljuk ma, és meg kell tárgyalnunk a kérdés szociális vonatkozásait is. Ehhez az epochához tartozik a rögzített hang és a matematikai számítások rövid történetének felvázolása is. Ezeken az órákon kell a számítógép használatának alapjait is megtárgyalni, és mőködési alapelvét megértetni. Ettıl az osztálytól kínálkozik annak lehetısége is, hogy a fizikai alapokkal és a matematikai ismeretekkel összefüggésben, a gyakorlatban is kivitelezzék az automatikus parancsfuttatás legegyszerőbb technikai megoldásait, és például kis számológépeket hozzanak létre, aminek segítségével könnyen megtanulható a számítógép mőködésének alapelve. A tanulók gyakorlati és az életben alkalmazható dolgok iránti igényét egy elsısegély gyakorlattal elégíthetjük ki. Növeli a diákok belsı biztonságérzetét, ha képessé válnak arra, hogy azt tegyék, amit egy adott helyzet adott pillanata megkíván. Pedagógiai célkitőzések a 10. évfolyamban Törekedni kell arra, hogy 10. évfolyam végére a tanulók már: tudjanak objektíven és tisztán gondolkodni, logikai, kauzális következtetéseket hozni, tudjanak józan ítéleteket és fogalmakat alkotni, ismerjék fel a világ természeti törvényszerőségeit analitikus gondolkodás segítségével, és gyakorlati helyzetekhez fogalmi eszközöket tudjanak hozzárendelni, értsék, hogy összetett folyamatok miként jönnek létre, honnan erednek, és milyen alapelveken nyugszanak, pontos munkát végezzenek, és tudják mindazt a gyakorlatban alkalmazni, amit elméletben tanultak, vállaljanak felelısséget munkájukért és viselkedésükért, képesek legyenek döntéseikben, választásaikban belsı meglátásukat követni, és tudjanak önálló véleményt alkotni, s ezt meg is tudják indokolni. 11. évfolyam Ha közelebbrıl megnézzük a 11. osztályos tanterv tantárgyait, láthatjuk, hogy a javasolt témák a legkülönbözıbb tárgyak esetében igyekeznek a jelenségek mögé hatolva a végletek közötti belsı egyensúlyt megtalálni, törekszenek a folyamatszerőségre és megújhodásra. Ez mutatkozik meg a matematikában például az analitikus geometria, a határérték fogalmának bevezetésekor, illetve akkor, amikor a geometriát integráljuk az algebrával, az aritmetikával, vagy az euklideszi geometria törvényeit integráljuk a projektív geometriába. A végtelenül távoli elemekkel (pont a végtelenben, egyenes a végtelenben, sík a végtelenben) azért foglalkozzunk, hogy a tanulókkal gondolatilag megértessük a végtelent. A rezgés tanulmányozásakor a 10. osztályos trigonometria anyagát hozzuk mozgásba, ezzel alapozzuk meg a hullámelmélet megértését, ami elengedhetetlen a tizenegyedikes fizika epocha anyagát képezı drót nélküli adatátvitel bármelyikének vizsgálatához. A gömb trigonometriáját kiterjesztjük, és a sík trigonometriája kerül elıtérbe. Mint ahogy számos egyéb tárggyal is történni fog, kezdenek összekapcsolódni 11. osztályban azok az ismeretek, amelyeket egymástól függetlenül tanultak a diákok. Hasonló összefüggésekre bukkanhatunk a biológiánál, ahol a sejttan és a mikroszkóp tanulmányozása az anyag, csakúgy, mint az ökológiai gyakorlatban. Ez utóbbi esetében a mikroszkopikus elemek vizsgálatát mindig a makroszkopikus bioszféra tanulmányozásával együtt végezzük. A tanulóknak bizonyára már nem újdonság ez a kifordítom-befordítom folyamat, hiszen 19

20 találkoztak már vele a projektív geometriánál. A kémiatanításnak az a feladata, hogy átfogó képet vázoljunk fel, amelyben kidolgozhatjuk az elemek egyéni karakterét a kémiai szubsztanciákkal való reakcióik szerint. Ezzel összefüggésben tárgyalhatjuk a periódusos rendszert, amit azonban nem eleve adott rendezı elvként mutatunk be, hanem mint különleges elvi modellt, aminek segítségével bizonyos törvényszerőségeket és folyamatokat tudunk leírni. Hasonló megfigyeléseket tehetünk a fizikában is. Amennyiben a 10. osztályos fizika a megfigyelhetı mechanikai erık hatásának vizsgálatára irányult, úgy a 11. osztályban az elektromágneses mezık hatásának, egészen a rádióaktivitásig terjedı sugárzások, és az anyag felépítésére vonatkozó elméletek megértése a feladat. Ha ezek bármelyikét a logika törvényszerőségeit követve - független rendszerként szemléljük, akkor ellentmondásokba ütközünk, de ezzel ugyanakkor a valóság egy elképzelhetetlen szegmensére bukkanunk rá. Fizikát és kémiát ily módon összefüggı egységként lehet szemlélni. Ciklusok, a haladás folyamatai és megújhodás a témája történelemtanításnak is, amely ebben az évben az antikvitás örökségével, valamint a kereszténység és az iszlám terjedésében játszott szerepével foglalkozik. Az élet és a szenvedés értelmének keresését találhatják a tanulók a Parsifal-eposzban és a középkor kultúratörténetében (mely szintén 11. osztályos anyag); olyan kérdéseket, melyek a tanulók lelkének legmélyérıl fakadnak ebben az idıben. Ennek a történelmi kornak a lényeges momentuma a bipolaritás, illetve lényegi a diákok számára a folyamatszerőség felismerése a pólusok között folyó küzdelemben. Ilyen ellentétpárokat figyelhetünk meg a pápa és császár, egyház és állam, kereszténység és iszlám, monarchia és bárói liga, úr és paraszt, falu és város konfliktusában. Az irodalom gyakran oly módon tesz fel az egyénre és a társadalomra vonatkozó kérdéseket, hogy azok megkérdıjelezik a fennálló társadalom szemléletmódját. A jelentıs irodalom arról ismerszik meg, hogy mindig van benne valami prófétikus és eredeti, ugyanakkor csak ritkán szolgál kész válaszokkal. Inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy túllépjen önmagán. Megnyitja a lelket a különleges, nem-hétköznapi tapasztalatok befogadására. A 11. osztályos tanulónak éppen erre van szüksége. Wolfram von Eschenbach késıközépkori Parsifalja - bár csak fordításon keresztül hozzáférhetı -, olyan szöveg, mely olyan utazásra invitálja az olvasót, mely a tévedéstıl, a fájdalmon, súlyos sebeken és elvesztett lehetıségeken, bőnön és kirekesztésen keresztül vezet a vezekléshez és megváltáshoz. Az önazonosság keresésének egy különlegesen szép története, mely nagyon közel áll ahhoz a belsı úthoz, ami a kamaszok elıtt áll ebben az idıszakban. A benne ábrázolt lelki archetípusok csak még jobban kimagaslanak azáltal, hogy a történet egy kulturális ismeretlen közegben játszódik. A Parsifal-mítosz motívumait nyomon követhetjük a századi irodalomban. A romantika irodalma vetette fel azokat a kérdéseket, mint a képzelıerı forrásának keresése, a természet és a nevelés közé szorult ember problémája, a mővészi és a fenséges eredete, vagy a materializmus veszélye. A romantikus mővészet és irodalom megszólítja a 11. osztályos tanulókat. Vörösmarty, Kölcsey, Arany, Petıfi életrajza nagy érdeklıdésre tarthat náluk számot. De ugyanígy a 20. században: feltárulkozó mőveik olvasása által belehatolni Kosztolányi vagy Babits életébe szintén izgalmas feladat. Elıtérbe kerülhetnek a nagy költık és drámaírók az idegennyelv-oktatásban is. Az irodalomórák témáit itt is lehet megfelelı formában folytatni, s talán az osztály el is játszhat egy darabot idegen nyelven. A 11. osztály földrajzepocháját két szempont határozza meg: egyrészt az, hogy a tanulókat most már túlvezethetjük azon a határon, ami még imaginálható. Ezt szolgálhatja régi hagyományt követve a bevezetés a térképészetbe, melynek során a Föld különbözı vetületeit kell kiszámolniuk és ábrázolniuk. (A csillagászatban is ami külön epocha is lehet, átlépheti a képzelet a Föld határait.) Másrészt az, hogy a 11. osztályos fiatal egyre határozottabban kezdi keresni lelki és szociális helyét, belsı otthonát". Ennek felel meg a Föld gazdaságföldrajzi szemlélete, mert itt egy további, az ember által teremtett burkot lehet a tudatukba emelni. Kultúrahordozó és gazdálkodó lényként az ember elfoglalja és átalakítja a teret, ezzel egyre átfogóbb tértudatot fejleszt ki. A globális gazdasági kapcsolatok, s az ezek mögött meghúzódó elvek, csakúgy, mint a kölcsönösség, együttmőködés és ökológiai éberség eszméje legyızhetik a vak, önzı és kizsákmányoló erıket. A technológia epocha témája: energia és anyag". Ennek során az energiatermelés különbözı lehetıségeit (szilárd tüzelı meghajtású erımővek, atom-, vízi és szélerımővek, napenergia-termelés) kell átgondolni egészen a technikai részletekig, úgy, hogy közben tudatosítjuk a meggondolatlan energiamanipulációk következményeit is. Sehol másutt nem mutatkozik meg világosabban a világ folytonosságába vetett elidegeníthetetlen hit, mint az energiafelhasználás kérdéseinek területén. A fizikához, kémiához, és az ökológiához maguktól adódnak kapcsolódási pontok. A technológia anyag"-témakörében olyan témákat érintünk, mint a papír elıállítása, feldolgozása, és mindaz, ami a papíriparral kapcsolatos (egészen a sajtó-médiákig), illetve az újrahasznosítás problémája. Az informatika tanításában abban kell elırelépni a 10. osztályhoz képest, hogy a diákok képesek legyenek megérteni felfoghatatlannak tőnı folyamatokat is. Ok és okozat közötti összefüggések helyett, amit 10. osztályban lépésrıl-lépésre, munkafolyamatok egymásutánjában követtek a tanulók, most olyan feladatokat kapnak, melyeket csak gondolatban lehet megérteni. De például az elektrosztatikai megfigyelések olyan területen zajlanak, melyek érzékszervvel nem észlelhetık, csak elképzelni lehet ıket. Mindehhez a félvezetık és azok feldolgozási technológiái képezik a fizikai-technikai hátteret. A mővészettanításban is az összefüggések keresése kerül elıtérbe. Különbözı mővészeti ágak hasonlóságai és különbségei vezetnek ahhoz, hogy a szobrászatot a festészettel, a zenét pedig a költészettel vessük össze. Olyan szembenálló szemléletek összevetése, mint az apollói és a dionüszoszi, vagy az impresszionista és az expresszionista stílus, alkalmasak arra, hogy bemutassák a mővészetben az emberi tudat és az igazság vívódását. Ezeket a felfedezéseket interdiszciplináris úton is 20