Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb dr. Bogenfürst, Ferenc dr. Horn, Péter dr. Meleg, István dr. Mihók, Sándor dr.

Átírás

1 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb dr. Bogenfürst, Ferenc dr. Horn, Péter dr. Meleg, István dr. Mihók, Sándor dr. Sütő, Zoltán

2 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb dr. Bogenfürst, Ferenc dr. Horn, Péter dr. Meleg, István dr. Mihók, Sándor dr. Sütő, Zoltán Publication date 2000 Szerzői jog 2000 dr. Horn Péter

3 Tartalom Előszó... xvi 1. Tyúktenyésztés Gazdasági jelentősége a világon és hazánkban Az árutojás- és pecsenyecsirke-termelés gyors növekedését előidéző tényezők A tojás- és pecsenyecsirke-előállítás főbb tendenciái a világon A tyúktenyésztés főbb jellemzői hazánkban A tyúk biológiai sajátosságai A tyúk származása és háziasítása Kor és ivar szerinti elnevezések A tyúk külső testalakulása és a küllem elbírálása A baromfi testtájai A bőr és függelékei A baromfi tollazata A testrészek küllemi elbírálása A tyúk nemesítésének biológiai alapjai A külső testalakulás megítélése a tenyésztői munkában A tyúk értékmérő tulajdonságai A tojástermelő képesség A tojás minősége A termékenység A keltethetőség A hústermelő képesség A vágottáru minősége és a húsminőség A takarmányértékesítő képesség A kifejlettkori testnagyság Az ellenálló képesség, életerő A vérmérséklet és a rossz szokások Minőségi tulajdonságok A tyúk viselkedése A tyúkfajra jellemző néhány viselkedési forma A társas viselkedés Szelekciós és szaporítási rendszerek A tömegszelekció A családszelekció Az ivadékvizsgálat Egyirányú és többirányú szelekció Markerek segítségével végzett szelekció (MAS) a tyúktenyésztésben A hibridtenyésztés Tojóhibridek előállítására használt eljárások A hústípusú tyúktenyésztésben alkalmazott keresztezési eljárások A szelekció szüneteltetésének és a hibridek tovább-szaporításának hatása a tyúk értékmérő tulajdonságaira A géntartalékok, illetve őshonos fajták megőrzése Tenyésztés és szaporítás Tenyésztőüzemek Szaporítótelepek A tenyésztő- és a szaporítótevékenység összefüggése Teljesítményvizsgálatok Tyúkfajták és hibridek Az árutermelésben döntő szerepet játszó fajták és hibridek Tojástermelő (tojótípusú) tyúkfajták Vegyes hasznosítású tyúkfajták Hústípusú tyúkfajták Az árutermelésben szerepet játszó hibridek Tojástermelő hibridek A húshibridek iii

4 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb A hústípusú szülőpárok jellemző sajátosságai Széles körben elterjedt, kedvtelésből tartott tyúkfajták Tojótípusú fajták Kettős hasznosítású fajták Hústípusú fajták Viadorok Bantam és törpe fajták A tartástechnológiák alapelvei Tenyészállományok tartása Egy- és többfázisú tartás Napos- és növendék állatok fogadása Hőmérsékletigény Világítási programok A takarmányozás technológiája nevelés alatt Tenyésztojás-termelés A tojóidőszak rotációja és a tojóházak Ivararány a tojóidőszak alatt Állománysűrűség, etető- és itatótér Istállóklíma A tojástermelés és ellenőrzése Pecsenyecsirke-nevelés Hizlalótelep és a hizlalóházak Állományváltás, rotáció Telepítési sűrűség Világítás Itatás, ivóvízellátás A brojleristállók klimatizálása A brojler takarmányozása Az ivar szerint elkülönített nevelés Roasterhizlalás A hizlalás befejezése Az árutojás-termelés Tojóállományok felnevelése Naposcsibék fogadása, istállóklíma Csőrkurtítás, körömvágás, tarajvágás Selejtezés Áttelepítés a tojóházba A tojóházi tartás Padlós tojótyúktartás A tojások gyűjtése Ketreces tojótyúktartás Itatás, ivóvízellátás Istállóklíma Tojásgyűjtés és -tárolás A tojótípusú állományok termelékenységének állományszintű értékelése A hasznos termelési időszak meghosszabbításának lehetőségei a tyúktenyésztésben A tyúkállományok vedletése, többciklusos termelés A mesterséges vedletést követő termelési ciklusok főbb jellemzői A tojótyúktartás alternatív rendszerei és az állatvédelmi kérdések Az egyszintes rendszerek A többszintes rendszerek Az Európai Unió ketreces tojótyúktartást érintő főbb előírásai Welfare (az állatok jólléte) a tojás- és a baromfihús-termelésben Pulykatenyésztés Világ- és nemzetgazdasági jelentőség Pulykahústermelés és -fogyasztás Nemzetközi helyzet A hazai termelés struktúrája és a fogyasztás Biológiai sajátosságok Származás és domesztikáció iv

5 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb A pulyka őshazája A pulyka rendszertana A pulyka háziasítása Kor és ivar szerinti elnevezések Küllemi sajátosságok, ivari jellegzetességek A kotlás A vedlés Naposkori ivarmeghatározás A pulyka értékmérő tulajdonságai A hústermelő képesség és a növekedés sajátosságai Kereskedelmi típusok Növekedési erély Testarányok, húsformák A takarmányértékesítő képesség A tojástermelő képesség A termékenység A keltethetőség Ellenálló képesség, egészségi állapot Vérmérséklet és rossz szokások Pulykafajták és hibridek Hagyományos fajták A bronzpulyka Széles mellű bronzpulyka A fehér pulyka Egyéb színváltozatok Hibridek B.U.T Hybrid Nicholas Egyéb hibridek A pulykatenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek Tartástechnológiai ismeretek Tenyészállományok tartása naposkortól a tojástermelés kezdetéig Nevelési módszerek és a nevelőházak kialakítása Naposállatok fogadása és nevelése Istállóklíma (fűtés, szellőztetés) a nevelés alatt Világítási program Telepítési sűrűség Csőrkurtítás Szülőpárnövendékek takarmányozása A selejtezések ideje és szempontjai Tojástermelési időszak Betelepítés a tojóházba A tojóház Világítási program A tenyésztojások gyűjtése és kezelése A mesterséges termékenyítés gyakorlata A kotlás megelőzése A szülőpárok takarmányozása A pulyka hizlalása A hizlalás módszerei és a nevelőházak Naposállatok fogadása, elő- és utónevelése Istállóklíma (fűtés, szellőztetés) Világítási program Telepítési sűrűség Csőrkurtítás Hízópulykák takarmányozása Gyöngytyúktenyésztés A gyöngytyúktenyésztés gazdasági szerepe A gyöngytyúk biológiai sajátosságai v

6 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 2.1. Eredet és háziasítás Kor és ivar szerinti elnevezések Küllemi sajátosságok, ivarok közötti különbségek Értékmérő tulajdonságok A hústermelő képességgel összefüggő tulajdonságok A szaporasággal összefüggő tulajdonságok A gyöngytyúk fajtái A kékesszürke gyöngytyúk Gyöngytyúkhibridek A gyöngytyúk nemesítése A gyöngytyúktartás technológiai alapelvei Az extenzív nevelés és a törzsállomány tartása A törzsállományok tartási irányelvei Az intenzív, zárttéri gyöngytyúktartás Lúdtenyésztés A lúdtartás és -tenyésztés gazdasági jelentősége A lúdtartás és -tenyésztés jelentősége a világon A lúdtartás és -tenyésztés jelentősége Magyarországon A lúd biológiai sajátosságai A lúd eredete és háziasítása Kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezések a lúdfajban A lúd külső testalakulásának és szervezetének fontosabb jellegzetességei A lúd genetikai sajátosságai A fontosabb kvalitatív tulajdonságok öröklődése A kvantitatív tulajdonságok öröklődése A lúd viselkedési sajátosságai A ludak társas viselkedése Lúdfajták és -hibridek Hústípusú lúdfajták Emdeni lúd Pomerániai lúd Májhasznú fajták Toulouse-i lúd Szürke landeszi lúd Tojótípusú és szaporaságra szelektált fajták Olasz lúd Cseh lúd Rajnamenti lúd Bütykös lúd Egyéb lúdfajták Magyar nemesített lúd Lúdhibridek Babati májhibrid Lippitsch húshibrid Gourmaud SI 14 májhibrid A lúd tenyésztésének módszerei A szelekciós módszerek és azok hatékonysága A tenyésztési eljárások A ludak tartástechnológiáinak alapelvei A tenyészludak fölnevelése és tartása A tenyészludak felnevelésének alapelvei A törzsludak tartása Húsárutermelés Pecsenyeliba-előállítás Húsliba-előállítás Libamájtermelés A májalapanyag fölnevelése A töméses hizlalás Kacsatenyésztés A kacsatartás és -tenyésztés gazdasági jelentősége vi

7 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 1.1. A kacsatartás és -tenyésztés jelentősége és helyzete a világon A kacsatenyésztés hazai jelentősége A kacsa biológiai sajátosságai A kacsa származása és háziasítása A kor, az ivar és a hasznosítás szerinti elnevezések a kacsafajokban A kacsa testalakulásának és szervezetének fontosabb jellegzetességei A kacsa genetikai sajátosságai A fontosabb kvalitatív tulajdonságok öröklődése A kvantitatív tulajdonságok öröklődése A kacsa etológiai sajátosságai Reprodukciós és társas viselkedés Kacsafajták és -hibridek Az árutermelésben szerepet játszó házikacsafajták és -hibridek Tojástermelő (tojótípusú) kacsafajták Húshasznú (hústípusú) kacsafajták Kacsahibridek Egyéb, illetve kedvtelésből tartott kacsafajták Pézsmaréce A kacsa tenyésztésének módszerei A tenyészcél Szelekciós módszerek Tenyésztési eljárások A kacsák tartástechnológiáinak alapelvei A tenyészházikacsák felnevelése A felnevelés alapelvei Takarmányozás a felnevelés folyamán A tenyészpézsmarécék felnevelése A felnevelés alapelvei Takarmányozás a felnevelés alatt Tenyésztojás-termelés Pecsenyekacsa-előállítás Pecsenyekacsa-előállítás félintenzív, kétfázisú rendszerben Pecsenyekacsa-előállítás intenzív, zárt rendszerben A húshasznú pézsmarécék felnevelése A mulardkacsák hústermelésre történő hasznosítása Kacsamájtermelés A májalapanyag felnevelése Töméses hízlalás Haszongalamb-tenyésztés A haszongalamb-tenyésztés jelentősége A galamb biológiai sajátosságai A galamb származása és domesztikációja Kor és ivar szerinti elnevezések A galamb külső testalakulása A galamb testrészei Köztakaró, a toll és függelékei Vedlés Értékmérő tulajdonságok Mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok és öröklődésük Minőségi (kvalitatív) tulajdonságok és öröklődésük Öröklődő rendellenességek A galamb viselkedési sajátosságai Haszongalambfajták és hibridek Speciális haszonfajták Autosex Texán Pannon Texán Carneau Óriásposta Egyéb gazdasági fajták Hibridek vii

8 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb Euro-Pigeon Tenyésztési eljárások A haszongalambtartás technológiája A csoportos tartás módszere Ketreces tartás A vágógalambok és a tenyésznövendékek nevelése A haszongalambok takarmányozása Baromfikeltetés A keltetés biológiai alapjai A tojás alkotórészei és szerkezete A tojás összetételét befolyásoló tényezők A megtermékenyülés A korai embriófejlődés Embriófejlődés a keltetés alatt A tyúkembrió fejlődésének fokozatai Az extraembrionális hártyák Az embrionális anyagcsere-folyamatok A kelés alatt lejátszódó folyamatok Az embriófejlődés kritikus szakaszai A baromfifélék tojásainak keltetés előtti kezelése és keltetése A keltethetőség megóvása a keltetés megkezdése előtt Tojáskezelés a törzsólban A keltetőtojások szállítása A tojásválogatás és a keltethetőség A keltetőtojások tisztítása A tenyésztojások tárolása A tojástömeg hatása, a tojások osztályozása és tálcázása A tenyésztojások keltetés előtti melegítése A tojások bakteriális fertőzésének csökkentése A keltethetőség megóvása a keltetés alatt Hőmérséklet a keltetés alatt Páratartalom a keltetés alatt Légcsere és légmozgás a keltetés alatt A légnyomás és a keltethetőség A tojások helyzete és forgatása a keltetés folyamán A tojások átrakása a bújtatóba Melléklet A rendellenes, keltetésre alkalmatlan tyúktojások gyakori típusai Irodalomjegyzék viii

9 Az ábrák listája 12. A reciprok rekurrens szelekció végrehajtásának módja. A-val és B-vel jelöltük az egymással jól kombinálódó, két vonalat, amelyeket generációról generációra tovább kívánunk javítani. (Horn P. 1976) Különböző hibridtípusok szaporítási folyamata vázlatosan. (A ferdén vonalazott körrel jelölt ivart szexálás után kiirtják) A nevelőtér helyes elkészítése A tojótípusú és hústípusú szülőpárok tojástermelése (%-os termelés napi létszámra) és az összes keltetőtojás mennyisége tojónként (tojótípus: összes keltetőtojás 240 db/tyúk, hústípus: összes keltetőtojás 170 db/tyúk) A tojó- és hústípusú szülőpárok tojásainak keltethetősége és az értékesíthető naposállatok száma tojónként (tojótípus: 100 naposjérce/tyúk, hústípus: 150 naposcsibe/tyúk) A negatív nyomású szellőzőrendszer a ventilátorteljesítmény: légbeejtő felület arányától függően. a) a levegőbeáramlás nagyon lassú, a hideg levegő szinte bezuhan az istállóba; b) a levegőbeáramlás túl gyors, az istálló állandóan huzatos; c) a levegőbeáramlás megfelelő sebességű Keresztszellőzés szívóventilátorokkal A csirkék pára-, illetve vízleadása a légzéssel és a trágyán keresztül, a testtömegtől függően (100 állatra vonatkozóan naponta, 21 C istálló-hőmérsékleten) Egy 1800 g átlagos testtömegű, vegyes ivarú brojlerállomány testtömeg szerinti megoszlása A hímivarú brojlerek testtömeg szerinti megoszlása A nőivarú brojlerek testtömegének hisztogramja A roasterek növekedése és halmozott takarmányértékesítése, az ivartól függően (North, McO. és Bell, D. D adatai alapján) Két azonos tyúkállomány százalékos tojástermelésének alakulása természetes megvilágítás és mesterséges világítási program alkalmazása mellett (Card Nesheim 1972) Tojóhibridek világítási programjai attól függően, hogy az ivarérést siettetni vagy késleltetni kívánják Helyesen végzett csőrkurtítás Rácspadlós tojóistálló Egyszintes ketrecrendszer elvi elrendezése: 1. ketrec, 2. etetővályú takarmánykiosztó lánccal, 3. csepegtető itató, 4. tojásgyűjtő szalag, 5. trágyaszán Kétszintes ketrecrendszer elvi elrendezése: 1. csepegtető itató, 2. etetővályú takarmánykiosztó lánccal, 3. tojásgyűjtő szalag, 4. trágyafelfogó lap, 5. trágyacsatorna Háromszintes ketrecrendszer elvi elrendezése: 1. ketrec, 2. itatóvályú, 3. etetővályú, 4. trágyalap, 5. takarmánykiosztó kocsi, 6. tojásvédő lemez A tojóketrecek elhelyezésének lehetőségei a) függesztett lépcsős, kétszintes battéria; b) függesztett lépcsős, kétszintes, középen zárt battéria; c) egyszintes, külön itatós, etetős battéria; d) egyszintes battéria közös itatóval; e) egyszintes battéria közös etetővel és itatóval; f) kétszintes lépcsős, kétszintes trágyabattéria; g) kétszintes, ék alakba rendezett battéria; h) szalagos battéria; i) kétszintes battéria automata tojáskiadóval, trágyalemezzel; j) lépcsős, háromszintes battéria; k) háromszintes, ék alakba rendezett battéria trágyalemezzel; l) négyszintes, Kalifornia-rendszerű battéria; m) egyszintes battéria automata tojáskiadóval Trágyaszárítós tojóház Az átlagos vízfogyasztás napi változása a tojóházban 14,5 órás megvilágítás mellett (1000 tyúk, 20 C hőmérséklet) Leghorn típusú tojóhibridek tojástermelése az első és a mesterséges vedletést követő második és harmadik ciklusban (North, McO. és Bell, D. D. 1990) Hústípusú tojók (brojler szülő) tojástermelése az első és a vedletést követő második termelési időszakban. North, McO. és Bell, D. D adatai alapján Kétszintes madárháztípus két változatban (Wegner 1990) a) fóliaborítású istállóban b) hagyományos istállóban Svájci tervek alapján készült többszintes madárházrendszer (Wegner 1990) P: ülőrúd; WF: rácspadló; N: szopókás önitató; Dp: trágyalemez; F: etetővályú; L: alom; D: trágyaakna; N: tojófészek A holland voletage tartástechnológiai megoldás (Ehlhardt et al. 1989, Rommers és Blokhuis 1990) 1: tojófészek; 2: ülőrúd; 3: drótrács padló 4: trágyaszalag; 5: alom; 6: köretető; 7: itató Az egy főre jutó pulykahúsfogyasztás alakulása a vezető tíz államban. (USDA, 1997) ix

10 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 2. A hazai vágópulyka-felvásárlás évenkénti mennyisége és aránya az összes baromfin belül (tonna, %) Egy mimbersi edényen talált pulykaábrázolás (i. sz ) (Ceram 1979) Középnagy testű pulyka növekedési szakaszai Kis és nagy testű típusba tartozó pulykahibridek tömeggyarapodásának különbözősége az ivartól függően Nagy testű típusba tartozó hímivarú Nicholas pulykák testarányának változása az élőtömeghez viszonyítva, különböző életkorban Nagy testű típusba tartozó hímivarú pulykák vágási adatai 22 hetes korban Középnagy és nagy testű Hybrid szülőpárok tojástermelési adatai (Hybrid Turkey Inc. 1990) A napospulykák fogadására előkészített csibegyűrű sematikus vázlata felülnézetből (a Hybrid Turkey Inc. nyomán) A pulykapipék elhelyezkedése a csibegyűrűben, különböző környezeti hatásokra Kotlásleszoktató fülkerendszer vázlatos rajza (a Hybrid Turkeys Inc. nyomán) Nagy testű típusú pulykahibridek központi teljesítményvizsgálatának eredményei (OMMI 1998) A hím- és nőivarú gyöngytyúk fejalakulása Különböző típusú pecsenyegyöngyösök testtömegtermelése intenzív tartásban A különböző típusú gyöngytyúkok tojástermelési görbéi A lúd testtájai és tollazata 1. szem; 2. fejtető; 3. fültájék; 4. tarkó; 5. hát; 6. szárny; 7. farok; 8. has; 9. alsó comb; 10. lábszár; 11. láb a lábujjakkal és az úszóhártyával; 12. mell; 13. nyak; 14. torok; 15. alsó csőr; 16. felső csőr; 17. csőrköröm; a) nyaktollak; b) háttollak; c) faroktollak; d) szárny fedőtollak; e) szárny evezőtollak; f) hastollak; g) combtollak; h) szárnytartó tollak; i) melltollak Három baromfifaj fedőtolla és a lúd pehelytolla a) a kacsa fedőtolla kicsi, kecses, a felső vége felé lándzsaszerűen hat; b) a tyúk fedőtollának alul a tollgerincen kis kísérőtolla van; c) a lúd fedőtolla rövid, tömött, erősen ívelt és tetején szinte egyenesen levágottnak tűnik; d) a lúd pehelytolla leheletfinom, a hópehelyhez hasonlítható A kelés időpontjának hatása két eltérő genotípusú lúd ivarérésére (Borisov 1966 nyomán) A ludak tojástermelésének alakulása a fotoperiódus természetes változásával összefüggésben (Sauveur 1982) A termékenység alakulása egészséges és F-2 toxinnal terhelt lúdállományokban (Bogenfürst 1991) Természetes tartású gúnárok vérplazma-tesztoszteron-szintjének és ondótermelésének éves ciklusa (Péczely és mtsai nyomán) Különböző fajtájú és ivarú ludak növekedésének sebessége és szakaszai (Bögre Bogenfürst 1971) A vágási kihozatal alakulása az életkorral összefüggésben a lúdnál, vegyes ivarban (Schneider 1987) A lúd néhány jellegzetes viselkedési megnyilvánulása (Fischer 1965 nyomán Schneider 1988); a) veszélyt jelző testtartás; b) fenyegető testhelyzet a távolságtartásra; c) támadás; d) bizonytalanság a támadás és menekülés között; e) védekezés; f) alázatoskodó mozdulat; g) közeledés a szexuális partnerhez A takarmányfelvétel és a megvilágítás szabályozása a tenyészludak zárt felnevelése folyamán (Bogenfürst 1997) Zárható utónevelői szállás Korszerű törzslúdistálló, rácspadozatú kifutóval Világítási program a ludak hosszú perzisztenciájú tojástermelésének kiváltására Példa a folyamatos tojástermelésre világítási programmal (Rousselot-Pailley 1974) A kacsa testtájai és tollazata A pézsmaréce első és második tojástermelési periódusának alakulása természetes körülmények között (Romboli és Poli 1980 nyomán) A tojástermelő képesség alakulása a pekingi kacsa szelektált és szelektálatlan populációjában (Sauveur 1988 és Thiele 1995 nyomán) A pézsmaréce három egymást követő tojástermelésének alakulása szabályozott viszonyok között (Sauveur és de Carville 1981) A tojásrakási sorozatok megoszlása egy átlagosan 70%-os intenzitással termelő pézsmarécepopulációban (Sauveur 1981) A herék tömegének szezonális változása a pézsmarécénél és a pekingi kacsánál (Marchand és Gomot 1973) A termékenység és a keltethetőség alakulása a pézsmaréce tojástermelése folyamán (Raud 1986) A pézsmaréce napi tömeggyarapodásának alakulása az életkorral (Sauveur és de Carville 1990) 245 x

11 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 9. Az izomrostok keresztmetszetének alakulása a pekingi kacsa és a pézsmaréce különböző életkorában (Swetland 1981 cit. Sauveur és de Carville 1990) Az értékes testrészek arányának alakulása a három kacsatípus hímivarában (Ricard 1986) A zsírszövet arányának alakulása a három kacsatípus hímivarában (Ricard 1986) A pézsmarécék párzási aktivitásának napi ritmusa (Raud 1986 nyomán) A törzskacsák tojástermelés alatti zárt, intenzív elhelyezését biztosító épület vázlata Modern tömőistálló mulardkacsák számára, egyedi ketreces elhelyezéssel; 1. elszívó ventilátorok; 2. belső légkeverés egyik megoldása: szegmensenként ismétlődő keverő ventilátorok; 3. a belső légkeverés másik megoldása: a ventilátorra kapcsolt perforált fólia; 4. evaporatív hűtés 35 cm vastag hütőfallal; 5. friss levegőt bevezető nyílás; 6. fűtőberendezés; 7. evaporatív hűtés ködösítő hűtőberendezéssel A galamb testrészei; 1. felső csőrkáva, 2. alsó csőrkáva, 3. orrnyílás, 4. orrdudor, 5. szájzug, 6. álldudor, 7. pofa, 8. homlok, 9. fejbúb, 10. tarkó, 11. fültájék, 12. szemgyűrű, 13. szivárványhártya, 14. pupilla, 15. nyak eleje, 16. nyak hátulja, 17. nyakoldalak, 18. begy, 19. mell, 20. hát, 21. ágyék, 22. lágyék, 23. kloáka, 24. szárnyél, 25. fiókszárny, 26. kis szárnyfedők, 27. középszárnyfedők, 28. nagy szárnyfedők, 29. másodrendű evezők (szárnyszalag), 30. elsőrendű evezők, 31. farokkormánytollak, 32. felső farokfedők, 33. alsó farokfedők, 34. lábszár, 35. sarok, 36. csüd, 37. lábujjak, 38. talpgumók, 39. karmok Hústípusú galambfiókák (texán) testtömegtermelése az ivartól függően, 30 napos korig (Ballay 1978) A takarmányértékesítés változása a tenyészpáronként nevelt, 28 napos vágógalambok mennyiségétől függően (Ballay 1978) Volieres, csoportos galambház belső elrendezése Tenyészgalambketrec és -ketrecblokk (Ballay 1976) A tojás szerkezeti felépítése hosszmetszetben A tojáshéj keresztmetszetének sematikus ábrázolása (Simkiss 1968 és Gilbert 1979 nyomán) A tyúkembrió a keltetés 48. órájában (Duval nyomán) Az extraembrionális hártyák a tyúktojásban a keltetés 12. (a) és 19. (b) napján (Rahn és mtsai nyomán) Az embrió, a szik és a fehérje szárazanyagának változása a tyúktojásban a keltetés alatt (Romanoff 1967 nyomán) Az embrió, a szik és a fehérje tömegének változása a tyúktojásban a keltetés alatt (Romanoff 1967 nyomán) A 12 napos keltetett tyúktojás extraembrionális üregeinek kapcsolata (Deeming 1986 nyomán) A tüdőlégzés kialakulása a keltetés 19. napjának végén tyúktojásban (Visschedijk nyomán, cit. Sauveur 1988) Egy friss és egy hosszan tárolt tyúktojás képe feltörés után, felül- és oldalnézetben Hét napig keltetett tyúkembriók fejlettségbeli eltérései 3 F-os hőmérséklet-különbség hatására (Mauldin és Buhr 1990) xi

12 A táblázatok listája 1. A takarmány energia- és fehérjetartalmának hasznosulása különböző állattenyésztési ágazatokban (%) (Brandsch és mtsai. 1986) A tyúktojás beltartalma (Scholtyssek, S. nyomán, 1987) A vágott pecsenyecsirke emberi fogyasztásra széles körben felhasznált testrészeinek összetétele (Moran, E. T. nyomán, 1995) A világ tojás- és vágóbaromfi-termelésének, valamint az egy főre eső fogyasztásnak a változásai között (FAOSTAT 1998.) A világ legnagyobb vágottbaromfi-exportőr és -importőr országai (1997) (FAOSTAT 1998.) A baromfi-törzsállomány alakulása között (KSH-adatok) Magyarország baromfihús- és tojástermelése között (KSH-adatok) Az egy főre jutó baromfihús- és tojásfogyasztás (KSH-adatok) A tyúkfaj egyes értékmérő tulajdonságai között fennálló genetikai és fenotípusos korrelációk (Kinney, T. B. összefoglaló tanulmányai alapján) A fajta és típus hatása a húscsirkék legfontosabb vágási tulajdonságaira (Horn P. 1981, nevelési idő 56 nap) A vágott brojler ehető részeinek aránya és a nyers brojlerhús kémiai összetétele (1,5 kg vágott tömeg ehető belsőségekkel) (Scholtyssek 1987 nyomán) A pecsenyecsirke és a kifejlett tyúk táplálóanyag-tartalma 100 g ehető részre vonatkozóan (Scholtyssek, S. 1995) Néhány tyúkfajta tollszínét meghatározó génkombináció A rendellenességeket okozó gének száma hatásuk szerint (Somes, R. G., Crawford, R. D., Somes és mtsai nyomán) Ketrecben tartott tojótyúkok különböző viselkedésformáinak időbeli megoszlása (%) 13 órás megvilágítási idő során (Bessei 1980, cit. Scholtyssek 1987) A tyúkfélék evési sebessége különféle takarmányok adagolásakor (Czakó, J. 1978) A tömegszelekció és a családszelekció közötti különbség Heterózis (%) kétvonalas, három- és négyvonalas leghorn keresztezésekben. Fairfull, R. W. és mtsai. (1987) adatai alapján A reciprok rekurrens szelekcióval nemesített tiszta vonalú és keresztezett állományok teljesítményének változása 1977 és 1997 között (Horn és mtsai. 1998) Az egyes értékmérő tulajdonságok változásának mértéke különböző leghorn tojóhibrid-állományokban (F 1) és azok továbbszaporított utódnemzedékei (F 2) esetén ( 1 Flock, D. K., 2 Horn P. és Bohren, B. B. adatai alapján) Modellkalkuláció 5000 nagyszülő tyúktól származó szülőpár- és brojlervégtermék mennyiségének kiszámításához Az egyetlen beólazott nagyszülői (brojler) apai vonalba tartozó kakas után várható pecsenyecsirkék mennyisége A leghorn típusú (L) és a barna héjú tojást termelő tojóhibridek (B) teljesítményének változása a főbb értékmérő tulajdonságokat tekintve, 1980 és 1996 között, az Európai Teljesítményvizsgálatok átlagában A teszt időtartama: életnap (Shalev és Pasternak adatai alapján) Hústípusú tenyészállományok etető- és itatótérigénye a nevelés alatt Tojótípusú, barna héjú tojást tojó tenyésznövendékek etető- és itatóférőhely-igénye a nevelés alatt Hústípusú tenyészállományok nevelésére ajánlott világítási program Tojótípusú szülőállományok részére ajánlott világítási programok Hústípusú szülőpár-jércék kívánatos testtömege és az etetett napi takarmányadagok, az etetés módjától függően, a nevelés alatt és a tojóházban* Tojóhibrid szülőpár testtömeg-növekedése és takarmányozási programja a nevelés és a tojóházi tartás alatt A tenyészállományok férőhelyigénye a tojástermelés időszakában, a típustól és tartásmódtól függően Különböző típusú tenyészállományok etető- és itatóférőhely-igénye a tojóházi tartás során Az évenkénti rotációk száma a hizlalási időtől és a szervizperiódus időtartamától függően A telepítési sűrűség hatása a brojler értékmérő tulajdonságaira mélyalmos tartásban (North McO. adatai alapján 1981) Megszakításos világítási program xii

13 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 38. A brojlercsirke hőmérsékletigénye A brojlercsirkék légcsereigénye a külső hőmérséklet és a páratartalom függvényében (Budai Z., Szép I. 1997) A brojler hőtermelése a testtömegtől függően Az ivarilag elkülönített hizlaláshoz javasolt táplálóanyag-összetételek Az ajánlott telepítési sűrűség a jércék típusától, korától és a tartási módtól függően A tojóhibridek etető- és itatótér-szükséglete a nevelés alatt A tojóhibrid csibék hőmérsékleti igénye Ketrecben nevelt jércék ajánlott férőhely-, etető- és itatótérigénye, a típustól és a kortól függően A tojóhibrid csibék hőmérsékletigénye A különböző padlós rendszerekben ajánlott telepítési sűrűség A tojótyúk értékmérő tulajdonságainak változása a ketrecenként telepített állatlétszámtól függően ( napos kor között) Horn P. (1981) Könnyű testű tojóhibridek vízfogyasztása optimális (15 18 C) hőmérsékleten, a tojástermelés intenzitásától függően (Scholtyssek 1987) A levegőáramlás sebességtől függő hűtőhatása Egy leghorn típusú fehér tojóhibrid és egy középnehéz, barna héjú tojást termelő hibridállomány tojástermelési intenzitása (%) az életkortól függően 504 napos korig (72 hét) Kalifornia típusú, meleg égövi vedletési program (vízmegvonás nélkül) A tojók vedletéskori életkorának hatása a második tojóciklus tojástermelésére (Univ. California 1988) b. Leghorn típusú tojóhibrid tojásainak tömeg szerinti megoszlása az első és a vedletést követő második tojástermelési ciklusban (North McO. és Bell, D. D nyomán) Néhány európai országban érvényes speciális technológiai előírás a tojótyúktartásban A világ legjelentősebb pulykahústermelő országai (1000 tonna) (USDA, 1997) A felvásárolt vágópulyka évenkénti megoszlása típus szerint (tonna, %) (Baromfitermelők Egyesülése) Különböző típusú pulykahibridek teljesítményvizsgálatokon mért átlagos testtömege ivaronként, az életkortól függően 1974 és 1990 között Nagy testű típusba tartozó pulykák 16 és 20 hetes korban mért testsúlyának változása 1973 és 1993 között Kereskedelmi forgalmazású B.U.T. Big 6-os hibrid standard adatai az életkortól függően (British United Turkeys Ltd. 1999) B.U.T. Big 6 szülőpárok takarmányfogyasztási standardja (a British United Turkeys Ltd. nyomán) B.U.T. Big 6 szülőpárok standard termelési adatai (British United Turkeys Ltd. 1994) A kanadai Hybrid Turkeys Inc. által tenyésztett genotípusok néhány főbb értékmérő tulajdonsága (Hybrid Turkeys Inc. 1990) A típus- és az anyai heterózis együttes hatása a vágópulyka előállításában (Horn nyomán módosítva) Kívánatos hőmérsékleti értékek kombinált fűtésnél A pulyka légcsereigénye zárt, intenzív tartásban, mesterséges szellőztetés esetén Pulykaszülőpárok mesterséges világítási programja (a Hybrid Turkeys Inc. nyomán) Szülőpárok javasolt telepítési sűrűsége az ivartól függően, különböző életkorokban (a Hybrid Turkeys Inc. nyomán) Nagy testű szülőpárok takarmányozási programja (a Hybrid Turkeys Inc. nyomán) Brojlerpulykák világítási programja a nevelés első 10 napján A hizlalás során ajánlott telepítési sűrűség, a típus, az ivar és az életkor függvényében Nagy testű Hybrid Large White állományok ajánlott takarmányozási programja (a Hybrid Turkeys Inc. nyomán) A pecsenyegyöngyös értékes húsrészeinek kémiai összetétele, 12 hetes korban (Horn P. és mtsai ) A gyöngytyúkok takarmányértékesítése intenzív tartásban, optimális viszonyok között (Vogt, H. 1984) A gyöngytyúkok előnevelése során betartandó technológiai ajánlások A gyöngyösök utónevelése során ajánlott tartástechnológiai irányelvek A gyöngytyúk-tenyészállományok számára ajánlott keveréktakarmányok táplálóanyag-tartalma a nevelés alatt és a tojóházban (Sholtyssek S. nyomán 1987.) A pecsenyegyöngyösök intenzív hizlalásában ajánlott takarmányok főbb beltartalmi értékei (ISA Essor 1995) xiii

14 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 1. A hazai lúdárutermelés főbb mutatói (Forrás: Baromfi Termék Tanács) Különböző lúdfajták tojástermelő képessége (Schneider 1988) Néhány hazai lúdfajta kotlási aránya (Bögre 1981) Két lúdfajta tojástermelésének változása az életkortól függően (Sauveur 1982) A tojástermelés alakulása az első éves teljesítmény függvényében (Schneider 1988 nyomán) A szaporasági mutatók és a takarmányértékesítés alakulása zárt, intenzív tartásban az ivarérett lúdtojók élőtömege szerint (Bogenfürst 1996) A megvilágítási tartam hatása a termékenyítőképességre (Bielinski 1979 nyomán) Ötéves szelekció hatása egy lúd apavonal 56 napos élőtömegére és mellhúsvastagságára (Schneider 1989) A tartásforma hatása a lúdhizlalás eredményeire (Torges és Wegner 1988) A lúd előnevelésének hőmérsékletigénye A ludak előnevelésének fontosabb tartástechnológiai paraméterei A törzslúdtartásban betartandó fontosabb technológiai határértékek A pecsenyelúd-utónevelés főbb tartástechnológiai paraméterei A pecsenyelúd-előállítás takarmányozási programja A világ és néhány fontosabb ázsiai ország kacsatermelésének alakulása (Forrás:WATT Statistical Yearbook 1996) A kacsahús termelésének alakulása Európa kiemelt országaiban (Catella 1990, a WATT Statistical Yearbook 1996 és a Baromfi Termék Tanács adatai) A hazai kacsaágazat felvásárlási adatai és főbb mutatói (a Baromfi Termék Tanács adatai) A pekingi és a szelektált pézsmaréce főbb szaporasági mutatói (Sauveur és de Carville 1990 nyomán) A környezeti hőmérséklet hatása a pézsmarécék második tojástermelési periódusában nyújtott teljesítményére (Sauveur és de Carville 1990) A pézsmarécék ondótermelésének alakulása a spermavétel módjától függően (Sauveur és de Carville 1990) A takarmány A-vitamin-tartalmának hatása a házikacsa szaporasági mutatóira (Shen 1986) A különböző életkorokban vágott kacsák testének összetétele (Pingel 1990) Kilenc generáción keresztül, a takarmányértékesítő képesség javítására végzett szelekció eredménye (Powell 1986) A testtömegre és a mellvastagságra végzett szelekció hatása hét generáció után (Pingel és Heimpold 1983) A házikacsák előnevelésének hőmérsékletigénye Ajánlott telepítésisűrűség-értékek a nevelési mód és a padozat típusa szerint a kacsák előnevelése folyamán A kacsák előnevelésének fontosabb tartástechnológiai paraméterei A pézsmarécék felnevelésnek fontosabb technológiai előírásai A tenyészpézsmarécék takarmányozási programja A törzskacsatartás fontosabb paraméterei A tenyészpézsmarécék tartásának fontosabb tartástechnológiai paraméterei (Sauveur és de Carville 1990 nyomán) A pecsenyekacsák utónevelésének főbb tartástechnológiai paraméterei A töméses hizlalásra szánt hímivarú mulardkacsák takarmányozási programja a nevelés tartama szerint (Forrás: Grimaud Fréres 1996) A galamb néhány értékmérő tulajdonságának öröklődhetősége (Meleg I. 1996) Néhány fontosabb értékmérő tulajdonság közötti genetikai és fenotípusos korreláció a galambnál (Meleg I. Horn P. 1998) Az Autosex Texán húsgalambok keltethetőségét befolyásoló paraméterek változása az évszaktól függően (Meleg I. 1996) Pecsenyegalambok vágási paraméterei a kortól és az ivartól függően (Meleg és Horn 1995) A galambfaj autoszómáin lokalizált, tollszínt és szemszínt meghatározó génjei (Horn 1991, cit.: Levi, 1963 és Vogel-Engelmann 1980) A galambfaj ivari kromoszómáiban elhelyezkedő fontosabb gének (Horn 1991, cit.: Levi 1963, Vogel- Engelmann 1980) Öröklődő rendellenességek a galambfajban (Horn 1991, cit.: Levi 1963, Vogel-Engelmann 1980, Hollander-Miller 1978) Egyéb gazdasági galambfajták főbb értékmérő tulajdonságai (Biszkup 1981) Az egyes értékmérő tulajdonságoknál jelentkező rokontenyésztési depresszió mértéke a galamb fajban (Horn, P.-Meleg, I. 1999) xiv

15 Állattenyésztés 2. - Baromfi, haszongalamb 1. A friss tojás alkotórészeinek aránya baromfifajok szerint (Sauveur 1988 nyomán) A tojásfehérjét alkotó proteinek típusa és szerepe (Feeney és Allison 1969 nyomán) A húshibrid szülőpároktól származó rendellenes tojások keltethetősége (Brake 1987) A fontosabb baromfifajok tojásainak optimális tárolási körülményei, a tárolás hosszától függően A normál tárolás hatása a keltethetőségre, a keltetési periódus hosszára és a brojlerek testtömegére (North és Bell 1990 nyomán) A keltetés előtti fölmelegítés hatása a húshibrid szülőpárok tenyésztojásainak keltethetőségére (Bogenfürst 1998) A lúdtojások keltethetőségének alakulása a hosszan tartó tárolás alatt végzett periodikus fölmelegítés hatására (Bogenfürst 1998) A tojás nagyságának hatása a csibe tömegére (8 hónapja termelő tojóállományban)(north és Bell 1990 nyomán) A kelési tömeg aránya a tojástömeghez az egyes baromfifajokban (Shanaway 1987) A keltetésből kiesett tyúktojások baktériumflórája (Bruce és Drysdale 1991) A fontosabb baromfifajok tojásrakásának napi megoszlása* (Sauveur és Reviers 1988 nyomán) A relatív páratartalom, a tojásnagyság és a tojástömeg csökkenésének összefüggése (North és Bell 1990 nyomán) A tojásforgatás szögének és gyakoriságának hatása a tyúktojások keltethetőségére (North 1990 nyomán) xv

16 Előszó A világ népessége elérte a 6 milliárdot, megháromszorozódott a XX. század folyamán. A mezőgazdasági termelés átalakulása, hatékonyságának világméretű növekedése ellenére még ma is majd egymilliárd ember éhezik a fejlődő országokban, az alultápláltság újabb több százmillió embert sújt, sajnos nemcsak a fejlődő, hanem még a legfejlettebbek közé tartozó államokban is. Ez a helyzet nagy kihívás mindazok számára, akik felelősek a világ népességének élelmiszer-ellátásáért. Az ember egészséges táplálkozásában nem nélkülözhetőek az állati eredetű élelmiszerek. A III. évezred küszöbén sajnálattal kell megállapítani, hogy a fejlődő országok nagy részében a lakosság állati eredetű fehérjefogyasztása csupán egynegyede a fejlett országokénak, rontva e régiók népegészségügyi helyzetét, életminőségét. Az állattenyésztés fejlesztése azonban nem csupán az emberiség jobb táplálék-ellátásának kényszere miatt fontos. Az ember szemszögéből nézve az állattenyésztés sokcélú tevékenységgé vált gazdasági, szociális és környezetgazdálkodási szempontból egyaránt. Azon túlmenően, hogy az állati termékek nélkülözhetetlenek a táplálkozásban, az ipar számtalan alapanyagát szolgáltatják, az állattenyésztés munkahelyek százmillióit teremti meg, az állatok tartása és tenyésztése sokak számára az életminőséget javító kedvteléssé is vált (pl. hobbi- és sportcélú állattenyésztés) új virágzó iparágakat is teremtve. Az állattenyésztés több ágazata a kulturált környezet fenntartásának is nélkülözhetetlen eleme (pl. természetvédelmi területek, alpesi, erősen dombos és más vidékek legeltetéssel fenntartható ökológiai egyensúlyának megőrzése stb.). Az állatitermék-előállításnak, az állattenyésztés különböző ágazatainak a gazdaság más ágazataival versenyeznie kell a természeti (föld, víz, energia), a tőke és a humán erőforrásokért. Ez a helyzet rákényszeríti az állattenyésztést arra, hogy olyan termelési rendszereket alkalmazzon, amelyek mind nagyobb hatékonyságúak. A termelés hatékonyságát azonban úgy kell fenntartani, hogy az ne károsítsa a környezetet, etikai és szociális szempontból elfogadható, céljait tekintve összhangban legyen adott ország vagy régió igényeivel és a rendelkezésére álló erőforrásokkal. A XX. század második felében a legfejlettebb agrárgazdasággal jellemezhető európai országokban az állattenyésztés termékei a mezőgazdaság termelési értékének több mint 60%-át képezik. Magyarország történelme során az állattenyésztés mindvégig fontos szerepet töltött be a gazdaságban. Hazánkban az állattenyésztés nemcsak a lakosság ellátását biztosította állati termékekből az adott kor színvonalának megfelelően, hanem évszázadok óta fontos szerepet játszott a külkereskedelemben is. Fejlett állattenyésztés nélkül hazánkban sem képzelhető el a fenntartható magas színvonalú mezőgazdaság, a vidékfejlesztési programok részeként megfelelő foglalkoztatást is garantálva a megtermelt biomassza hatékony és nagy hozzáadott értéket biztosító átalakítása. A sokoldalú magyar állattenyésztés számos ágazatának továbbfejlesztése mennyiségi és minőségi vonatkozásban nemzeti érdek, elengedhetetlen eleme Magyarország gazdasági fejlődésének. Az Állattenyésztés megjelenő három kötetében igyekeztünk eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket az állattenyésztési szakma és az állattenyésztés-tudományok támasztanak. A magyar agrárfelsőoktatás intézményeinek kiváló szakembereit sikerült szerzőként megnyerni az egyes témakörök ismeretanyagának megírására. Munkánk során támaszkodhattunk arra az igen sikeres és szakmailag is magas színvonalú egyetemi tankönyvsorozatra, az Állattenyésztési enciklopédiára, amely az 1960-as évektől kezdve majd három évtizeden át szolgálta az agrár-felsőoktatást és a gyakorlatban dolgozó szakembereket. E könyv három kötete megírásakor figyelembe vettük azokat a korszerű egyetemi-főiskolai tankönyveket a terjedelmi korlátok okán is, amelyek ismeretanyaga alapozza, szervesen kiegészíti és szorosan kapcsolódik az egyes állattenyésztési ágazatok könyvünkben összefoglalt anyagához. Olvasóinknak különös figyelmébe ajánljuk a következő, a Mezőgazda Kiadó gondozásában megjelent szakkönyveket: Husvéth Ferenc (szerk.): A gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival (2000); Schmidt János: Gazdasági állataink takarmányozása (1995); Dohy János: Genetika állattenyésztőknek (2000); Duduk Vendel (szerk.): Állategészségtan (1995). Az előbbieken túlmenően ajánljuk Kovács Ferenc (1990) Állathigiénia c. könyvét, amelyet a Mezőgazdasági Kiadó jelentetett meg. A szerzők mindegyike arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló hatalmas és állandóan növekvő ismeretanyagból a legfontosabbat összegezze. Mindnyájunkat az az elv is vezérelt, hogy írásunk közérthető legyen, mellőzzük ahol csak lehetett az idegen szakkifejezések használatát. A könnyebb olvashatóság xvi

17 Előszó érdekében elkerültük a szövegközi hivatkozásokat. Minden ágazati fejezet végén megadjuk a legfontosabb ajánlott szakirodalmat, valamint a felhasznált forrásmunkák közül a leglényegesebbet, megkönnyítve Olvasóinknak azt, hogy egyes szakkérdésekben részletesebben is elmélyedhessenek. Amikor a háromkötetes Állattenyésztést remélhetőleg sikeres útjára bocsátom, egyúttal kérem az oktatásban résztvevő kollégáimat, a gyakorló szakembereket, a könyvet forgató hallgatókat és minden kedves olvasót is arra, hogy kritikai és egyéb észrevételüket, javaslataikat juttassák el hozzám vagy illetékes szerzőtársaimhoz. A bizonyára hasznos megjegyzések és tanácsok hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a könyvsorozat esetleges későbbi új, átdolgozott kiadásai minél hasznosabbak, tökéletesebbek, a ma fellelhető hibák vagy hiányosságok minél inkább kiküszöbölhetőek legyenek. A szerzők nevében: Horn Péter xvii

18

19 1. fejezet - Tyúktenyésztés 1. Gazdasági jelentősége a világon és hazánkban 1.1. Az árutojás- és pecsenyecsirke-termelés gyors növekedését előidéző tényezők A XX. század második felében világszerte jellemző a baromfitenyésztés, ezen belül döntően a tyúktenyésztés jelentőségének erőteljes növekedése az állati termékek előállításában. E jelenség főbb okai a következők: A biztonságos, folyamatos és hatékony tojás- és pecsenyecsirke-előállítás feltételei legalább közepes vagy magas színvonalon a Föld minden kontinensén megteremtődtek. Vallási megkötések a tojás és csirkehús fogyasztását sehol nem korlátozzák. A tyúkfaj biológiai adottságai, mint pl. a nagy szaporaság, a jó alkalmazkodóképesség a különböző környezeti feltételekhez, a nagy teljesítményű hibridek előállítását lehetővé tevő genetikai adottságok, a keltetőtojások és naposcsibék egyszerű és viszonylag olcsó szállíthatósága, mind olyan tényezők, amelyek a tyúktenyésztés világméretű előretörését nagyban segítették. A tojástermelés, valamint a pecsenyecsirke-előállítás során a megetetett takarmány energia- és fehérjetartalma jól hasznosul (1. táblázat). 1. táblázat - A takarmány energia- és fehérjetartalmának hasznosulása különböző állattenyésztési ágazatokban (%) (Brandsch és mtsai. 1986) Ágazatok Energia hasznosulás (%) Fehérje Tejtermelés (4500 kg/tehén/év) Húsmarha (500 kg) Sertéshizlalás Tojástermelés (250 tojás/év) Pecsenyecsirke hizlalás A tyúk tojása a C-vitamin kivételével tartalmazza mindazokat a létfontosságú táplálóanyagokat és kis mennyiségben szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat, amelyek az emberi szervezet számára szükségesek. Már napi egyetlen tojás elfogyasztása döntően fedezi az ember napi fehérje-, linolsav-, foszfor-, vas-, D 3- és B 12-vitamin-szükségletét (2. táblázat). A tojásfogyasztás jelentős növelése ezért népegészségügyi szempontból is kívánatos lenne. 2. táblázat - A tyúktojás beltartalma (Scholtyssek, S. nyomán, 1987) 100 g anyagban teljes tojás fehérje sárgája Víz (g) 74,57 88,07 48,76 1

20 Tyúktenyésztés Energia (kj) Fehérje (g) 12,14 10,14 16,40 Zsír (g) 11, ,93 Szénhidrát (g) 1,20 1,23 0,21 Nyersrost (g) Hamu (g) 0,94 0,56 1,70 Ásványi anyagok Kalcium (mg) Vas (mg) 2,09 0,03 5,58 Magnézium (mg) Foszfor (mg) Kálium (mg) Nátrium (mg) Cink (mg) 1,44 0,02 3,38 A tojás szinte nélkülözhetetlen alkotóeleme a sütő- és élelmiszeripar számtalan termékének, javítva azok táplálóértékét, gyártástechnológiai és konyhatechnikai tulajdonságait. A tojással és a belőle készült termékekkel szemben korábban hangoztatott egészségügyi aggályok alaptalannak bizonyultak. Számos más iparág sem nélkülözheti a tojást (pl. kozmetikai ipar, bőripar, takarmányipar, gyógyszeripar stb.). A fejlett országokban a pecsenyecsirke húsa az egészséges emberi táplálkozás egyik meghatározó elemévé vált az utóbbi két évtizedben. Emésztés-élettanilag magas biológiai értékű, fehérjében gazdag (20%), könnyen emészthető, zsírban szegény, sokféleképpen elkészíthető, a modern konyhatechnikában jól alkalmazható, ízletes élelmiszer. Az ipari feldolgozás során a pecsenyecsirke különböző testrészeiből készített továbbfeldolgozott termékek széles választékát állítják elő világszerte. A pecsenyecsirke különböző testrészeinek egymástól jelentősen eltérő összetétele, táplálóanyag-tartalma és élvezeti értéke a fogyasztói igények sokféleségét is figyelembe véve nagyon alkalmassá teszik azokat arra, hogy számtalan továbbfeldolgozott termék alapanyagául szolgáljanak (3. táblázat). 3. táblázat - A vágott pecsenyecsirke emberi fogyasztásra széles körben felhasznált testrészeinek összetétele (Moran, E. T. nyomán, 1995) Megnevezés Víz (%) Protein (%) Zsír (%) Hamu (%) Belezett, tisztított teljes test 59,1 17,5 16,0 3,2 Mellhús 73,6 24,0 2,8 1,5 2