Talajművelési ABC (III.)

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Talajművelési ABC (III.)"

Fruzsina Tamásné
4 évvel ezelőtt
Látták:

1 1. oldal (összes: 12)

2 2. oldal (összes: 12)

Talajfelszín A talajszelvény legfelső, a levegővel közvetlenül érintkező része, amely leginkább kitett az időjárási és gazdálkodási tényezőknek. 1.

3 Talajfelszín A talajszelvény legfelső, a levegővel közvetlenül érintkező része, amely leginkább kitett az időjárási és gazdálkodási tényezőknek. 1. fotó: Időjárási elemeknek kitett, takaratlan felszín aratás után A csapadék rombolja a szerkezetet, eliszapolja, a hő szárítja, kérgesíti, a szél szárítja és el is sodorhatja. A taposási kár a felszínen szembetűnő, azonban a mélyebb rétegekre is kiterjed. A feltalaj állapota az alsóbb rétegek kímélése érdekében is figyelmet kíván. Tenyészidőben a védelem a növényállománytól függően jó vagy gyenge; közismerten jobb a védőhatása a sűrű vetésű növényeknek, gyepeknek. A talaj kiemelt védelemre szorul a kritikus időszakokban, különösen aratás után nyáron (1. fotó) és a tavaszi vetést követően. A felszín alakja egyenes, hullámos, bakhátas stb. termesztési célt szolgál, ugyanakkor befolyásolja a felszín alatti rétegek állapotát, nedvességforgalmát, biológiai tevékenységét. A felszín borítottsága élő növényekkel, élettelen növényi maradványokkal, e célra készített anyagokkal a termesztéstechnológia része lehet (pl. kertészeti termelésben), ugyanakkor a talaj védelmére is használ. A talajvédelem rövid és hosszú távú feladatát, a klíma szélsőségei ellenére, a szükségesnél kevesebben értik és teljesítik. A talaj az úgynevezett kritikus időszakokban leginkább kitett az időjárási hatásoknak. Nyáron, aratás után a növények zúzott és szétterített szár- és szalmamaradványa a talaj védelmére használható fel. A tenyészidőn kívüli felszíntakarás előnyei: 3. oldal (összes: 12)

2. fotó: Aratás után 2 nappal lazított talaj felszíne a nedvességveszteség csökkentése, a legfelső talajréteg védelme a klímatényezők ártalmától, a kedvező biológiai tevékenység fenntartása,

4 2. fotó: Aratás után 2 nappal lazított talaj felszíne a nedvességveszteség csökkentése, a legfelső talajréteg védelme a klímatényezők ártalmától, a kedvező biológiai tevékenység fenntartása, előmozdítása, a művelhetőség javulása. Meggondolandó: A napjainkban mind több kritikus időszak a talaj folyamatos védelmére irányítja a figyelmet. A téli elporosodás kárát elfagyó (vagy csak összerogyó), ezáltal a talajra simuló zöldtrágyanövények borítása révén lehet enyhíteni. Ha talajlazításkor elegendő szalma maradt a felszínen, a borítás kellő védelmet adhat az áttelelés időszakára (2. fotó). A felszínvédelem szükségessége a takarási idő kitolására, a korai hőség és a csapadékhiány enyhítésére irányítja a figyelmet. A talaj kritikus időszakai Tanács: A talaj a kritikus időszakok alatt kiemelt védelemre szorul, ezért ilyenkor nem a megszokott, hanem a kímélő művelés eszköztárából kell kármegelőző és kárenyhítő módszereket választani. 4. oldal (összes: 12)

Azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (hőstressz, esőstressz, ezek következményei, a kiszáradás, az

5 Azok a periódusok, amelyek alatt a minőségét és a benne zajló kedvező folyamatokat különösen veszélyeztetik a klimatikus jelenségek (hőstressz, esőstressz, ezek következményei, a kiszáradás, az eliszapolódás, a kérgesedés, a mohosodás). A nehézségek alapján felállított sorrend napjainkban: 1. nyári tarlófázis, 2. nyár végi vetés, 3. tavaszi vetés, 4. őszi művelés és őszi vetés, 5. áttelelés. A talaj nyári aratás után az árnyékolás megszűnése, a tarlómaradványok eltávolítása, az alapvető védőanyag hiánya miatt van kitéve leginkább a károsodásnak. Felszíntakarás Kármegelőző fogás kritikus időszakokban. Takaróanyagnak az aratással egy menetben (adapterrel) szecskázott és terített tarlómaradványok valók. A takarás hatásos arányát adott idényhez célszerű alakítani (táblázat, grafikon). Tanács: A 3 8. fotók segítenek a szecskaméret ellenőrzésében. Minél kedvezőtlenebb az időjárás, a talaj annál inkább védelemre szorul. Száraz idényben százalék takarás esetén nagy biztonsággal előzhető meg a talaj kiszáradása és a hőstressz. Csapadékos idényben százalék takarás szükséges a morzsaszétesés és az eliszapolódás megelőzésére. 5. oldal (összes: 12)

6 A talajtakarás növényvédelmi vonatkozásai: A kedvező talaj-levegő-víz arány jó élőhely, a szalmaanyag az odú béleléséhez, az árvakelés zsenge zöldje jó táplálék. Fel kell készülni a rágcsálók betelepedésére. Legveszélyesebb a mezei pocok (Microtus arvalis). Ötéves vizsgálat alapján megállapítható, hogy számukra a bolygatatlan területek (erdőszél, csatornapart, lucernás, gyep stb.) jó élőhelyek. Aratás után a mélyebben lazult talaj, az elegendő táplálék (elhullott szemek, kalászok) és a friss árvakelés is a szaporodásukat segíti. A tarlóégetés; a mélyszántás gyakran elodázza a problémákat; a kórokozókat a növényen, annak fejlődésekor kell elpusztítani (a tenyészidő végén nem lehet), hogy ne maradjon fertőzési forrás. Egészségesen kell a növényt tartani a vetéstől a betakarításig (akár száraz vagy esős a tenyészidő). Ezen felül be kell tartani az önmaguk után nem termeszthető növények visszatérési idejét (vö. napraforgó visszatérési ideje a Sclerotinia miatt legalább öt év, mivel minden fajta fogékony). A kukorica után vetett búza védelme a felszínen hagyott szármaradványokon áttelelő képletek (peritéciumok) miatt kiemelt figyelmet kíván (9. fotó). A peritécium térfogatváltozása, ebből a fertőző aszkospórák környezetbe levélre, kalászra jutása a tavasszal váltakozóan nedves (párás) és száraz időszakban várható. A tavaszi levél- és a későbbi kalászvédelem költsége közel azonos és nagy (e két kezelés sem általános); enyhe és párás időjárás esetén előfordulhat, hogy 3 4 védekezésre lenne szükség. Amíg kevés a fuzáriumra rezisztens fajta, a legegyszerűbb megoldás a beteg szármaradványok aláforgatása, de legalábbis jó a talajba keverése a feltáródás érdekében. Tanács: A gépválasztékban az egyik legfontosabb a szecskázó adapter. A minél kisebb zúzalék (a szárdarabok is megtörve) elérése a könnyebb feltáródás okán a 6. oldal (összes: 12)

7 kármegelőzés fontos lépése. Nyáron, a mulcs alatt száraz időszakban is nyirkos talajban hamarabb kelnek a gyomok és jelentősen több is kel ki, mint a mélyebben bolygatott, lezáratlanul hagyott (kiszárított) talajban. Így kap jó esélyt a gazdálkodó a gyomok elpusztítására (ápolás művelőgéppel vagy vegyszerrel, ez utóbbi több mulcsot hagy). A nedvesség megkímélése nyáron, sok más előny mellett, a gyomok kelésre késztetését, a talaj gyommag-fertőzöttségének pontosabb ismeretét, az elpusztítás és a gyomkorlátozás lehetőségét kínálja. A kedvező talaj- és nedvességviszonyok révén a mulcshagyó alapozó művelést követően is több gyom kel, nemcsak nyáron, hanem enyhe őszi és tavaszi időszakban is. Ellenük a magágykészítés és a jól időzített posztkezelés vethető be. Segítség a szecskaméret ellenőrzéséhez 7. oldal (összes: 12)

8 7. fotó: Kukoricaszár 8. oldal (összes: 12)

9 9. oldal (összes: 12)

10 8. fotó: Kukoricaszár, tépett 10. oldal (összes: 12)

11 11. oldal (összes: 12)

12 9. fotó: Az ilyen helyzeteket el kell kerülni! [1] Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket! [2] Szerző: Birkás Márta Közzététel ideje: , szerda, 16:45 A forrás webcíme: oldal (összes: 12)

Hasonló dokumentumok

Változó éghajlati kihívásokhoz alkalmazkodó talajművelés

NAIK MGI 2016. 11.09. Éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatok kutatása és alkalmazása Változó éghajlati kihívásokhoz alkalmazkodó talajművelés Dr. Birkás Márta MTA doktora