Elektromos ingerek hatása békaszívre

Átírás

1 A SZÍVMŰKÖDÉS ÉLETTANA A vérkeringés biztosítja a sejtek anyag- és gázcseréjét. A vér áramlását a szív ritmikus, miogén eredetű összehúzódásai tartják fenn, melyek a szív nodális szövetében keletkező akciós potenciálok hatására jönnek létre. A szív ingerképző,- és vezető rendszere autonóm, mindazonáltal folyamatos szimpatikus és paraszimpatikus szabályozás alatt áll. Elektromos ingerek hatása békaszívre Eszközök és anyagok: 1 db nagyolló, 1 db bonctű, 1 db kisolló, 1 db kis, hajlított csipesz, sebészcérna, 1 db szerafincsipesz, béka-ringer oldat (NaCl 0,65 %, CaCl 2 0,02 %, KCl 0,02 %, NaHCO 3 0,01 %, ph 7,2) Preparátum: in situ békaszív. Az altatást kristályos etiluretánnal végezzük, a béka nedves hátbőrére szórva vagy 1-1,5 ml %-os uretán oldatot a háti nyirokzsákjába fecskendezve. Dekapitáláshoz az elbódított békát lemossuk. A száját kinyitva, a csontvágó olló szárait a szemek mögé, illetve a szájpadlás alá vezetve agykoponyát egy vágással eltávolítjuk és a gerincvelőt bonctűvel elroncsoljuk. Az állatot békapadra fektetve rögzítjük. Vágjuk fel a bőrét és a testfalat a szegycsont végétől (processus xyphoideus) a két vállizületig, az ék alakú lebenyt hajtsuk fel, vagy vágjuk le. A claviculákat átvágva, harántmetszéssel távolítsuk el a sternumot. 1. ábra. A békaszív elülső (A) és hátulsó (B) nézete A szívet óvatosan felemeljük, és a kötőszöveti sövényt (frenulumot) átvágjuk. A szívcsúcsot kis csipeszbe (szerafin) fogjuk, abba fonalat fűzünk és azt a regisztráló berendezéshez, a mechanikai változásokat elektromos változásokká átalakító transzducerhez kötjük és a szívműködést számítógépen megjelenítjük. A regisztráló berendezések részletes leírását lásd az online jegyzet II. fejezetében. Ha a kitérések kicsik, az aorták közötti 26

2 kötőszövetet gombostűvel a pad aljához rögzítjük. A szivet béka Ringer oldattal időnként megnedvesítjük. Keressük meg a jobb és bal pitvart, a kamrát, a truncus arteriosust és a belőle kiinduló artériákat (1. ábra)! Figyeljük meg az összehúzódások sorrendjét (sinus venosus, pitvarok, kamra)! Számoljuk meg és jegyezzük fel a szívfrekvenciát! Az elektromos impulzus rövid ideig tartó feszültség-lökés, amely az impulzust adó készülékre kapcsolt ellenálláson (ideg, izom) áramlökést hoz létre. Az ingerlőkkel generált impulzusok paraméterei szabályozhatók. Ezek a periódus idő (frekvencia), az impulzus szélesség (időtartam), az impulzus nagysága (feszültség, amplitúdó). Az elektródokkal ingereljük a kamrát: a. egyes ingerekkel a szisztole alatt b. egyes ingerekkel a diastole alatt c. sorozatos ingerekkel 2. ábra. Extraszisztole és kompenzációs pauza Megfigyelések és magyarázat: a szívizom szisztole alatt nem ingerelhető, mert abszolút refrakter stádiumban van. A diasztoléban ingerelve extraszisztolét kapunk, amelyet kompenzációs pauza követ (2. ábra), mert a következő inger az extraszisztole refrakter periódusában érkezik. A szívműködés ritmusa nem változik, a következő szisztole a szünet miatt normális időben következik be (Engelmann-féle ingerperiódusok állandóságának törvénye). Sorozatos ingerlésnél nem tapasztalunk változást, mert a szív izomzata a hosszú abszolút refrakter stádium miatt nem tetanizálható. Termikus ingerek hatása békaszívre 27

3 Az in situ békaszív sinus venosusára 40 C -ra felmelegített Ringer oldatot csepegtetünk. Figyeljük meg és regisztráljuk a frekvencia változását. Ezt követően 10 C -os Ringer oldattal lehűtjük a sinus venosust. Ismételten állapítsuk meg a szívfrekvenciát és regisztráljuk a csökkenését. A frekvenciaváltozás mellett figyeljük meg az amplitúdó változásait is. Magyarázat: a hőmérséklet az anyagcsere gyorsításával, illetve lassításával befolyásolja az izomsejtekben zajló biokémiai folyamatokat. Ennek megfelelően az ingerület képzésére és vezetésére hat, a kamránál az összehúzódás erejét befolyásolja. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszerének vizsgálata- Stannius ligaturák Az alacsonyabbrendű gerinces állatoknál a sinus venosusban van az elsődleges ingerületképző központ. Békaszív esetében az ingerület terjedését egyszerű mechanikai elkötéssel meggátolhatjuk. Az in situ szívpreparátumot nedvesítsük be Ringer-oldattal! Mérjük meg a szív frekvenciáját! 3. ábra. Stannius elkötések helye (szaggatott vonalak) béka szívben I. Stannius ligatúra: Kössük le a sinus venosus és a pitvar határát (3. ábra)! A sinus venosus tovább pulzál. A kamra és a pitvarok működése kb percre leáll, majd lassabb ütemben megindul. Mérjük meg a kamraműködés frekvenciáját! Megfigyelés és magyarázat: a sinus venosus mellett, a pitvari izomzat is képes akciós potenciál létre hozására, azonban a pitvari ingerületek frekvenciája lényegesen alacsonyabb. II. Stannius ligatúra: A pitvar-kamrai határ alá fonalat vezetünk és lekötjük az atrio-ventrikuláris határt (3. ábra). A kamra hosszabb ideig leáll. Később a kamra beindul, de lassabban, mint a pitvarok. 28

4 Megfigyelés és magyarázat: a kamrai izomzat is képes ingerület generálásra, de ritmusképzés még lassúbb, mint a pitvarok esetében. III. Stannius ligatúra: A szív csúcsát ollóval levágjuk (3. ábra), Ringer-oldatba helyezzük, majd tűszúrásokkal, vagy elektromos ingerekkel ingereljük. Megfigyelés és magyarázat: a kamraizomzatnak saját automáciája nincs, de egyes ingerekre egy-egy összehúzódással válaszol. A szív "minden, vagy semmi"- törvénye A jelenséget a szinusz-pitvari határ lekötése (I. Stannius ligatúra) után megállt szívkamrán vizsgálhatjuk. Meghatározzuk az ingerküszöböt, majd fokozzuk az ingerlés erősségét. Megfigyelés és magyarázat: a szívizom minden küszöbfeletti ingerre maximális összehúzódással válaszol. Az ingerlés fokozására az összehúzódás amplitúdója nem változik, mert az izomsejtek közötti réskapcsolatok (gap junction) biztosítják a szívizomzat szinkronizált kontrakcióját. Ionok és egyéb anyagok hatása a szív működésre Eszközök és anyagok: 1 db nagyolló, 1 db bonctű, 1 db kisolló, 1 db kis, hajlított csipesz, sebészcérna, 1 db szerafincsipesz, fecskendő, injekcióstű, Béka-Ringer oldat (NaCl 0,65 %, CaCl 2 0,02 %, KCl 0,02 %, NaHCO 3 0,01 %, ph 7,2), 2.7 μm adrenalin, 1 μm acetilkolin, 1 μm atropin, 10% KCl oldat, 10% CaCl 2 oldat Preparátum: 1. In situ békaszív. A preparálás leírása megtalálható a Elektromos ingerek hatása békaszívre című gyakorlatnál. 2. Straub-féle in vitro, túlélő békaszív preparátum. A gyakorlat elvégezhető Staub-féle szívpreparátumon is, melynek készítése a következő leírás alapján történik. Az in situ békaszív preparátum elkészítése után, a truncus arteriosus alá két fonalat vezetünk, lazán meghurkoljuk. A vékonyra kihúzott végű Straub kanült Ringer-oldattal töltjük fel. A truncus aorticus bal ágát csipesszel felemeljük és rajta egy kis metszést ejtünk. A kanült a metszésen keresztül, az aorta billentyűkön átvezetve a kamrába juttatjuk. A felső fonallal a kanült kétszer átkötve rögzítjük. A kanüllel együtt a szívet megemeljük, és a sinus venosus alatti nagy vénákat óvatosan lekötjük. A kötés felett vágjuk át az aortákat, a kötés alatt 29

5 a vénákat! A kanült állványra erősítve, a szív csúcsát szerafinba fogva fonállal írókarhoz erősítjük, vagy transzducerhez csatlakoztatjuk. A Ringer-oldatot többször kipipettázva, cseréljük az oldatot. A békaszív mérete néha túl kicsi, ebben az esetben a módosított Straub -módszert alkalmazhatjuk. Az in situ békaszív készítésénél leírtak szerint feltárjuk a békaszívet. A truncus aorticus alatt áthúzunk két fonalat. Az egyiket előre, a másikat hátrafelé meghurkoljuk. A szívkamrát felemeljük, csúcsát a fej irányába hajtjuk. A véna cava inferioron egy 2-5 mm-es hosszanti vágást ejtünk és Ringer-oldattal töltött Straub-kanült vezetünk fel a kamrába. A vénát a kanülre rögzítjük. A másik fonállal a truncust is lekötjük. A kötések alatt és felett az ereket átvágjuk, a szívet kiemelve a kanülnél fogva rögzítjük, a szív csúcsát szerafinba fogva fonállal az írókarhoz, vagy transzducerhez kötjük. 1. Adrenalin és acetilkolin hatása a békaszív működésére A szív preparátumot Ringer-oldattal átmossuk. Az egyenletesen működő szív sinus venosusába óvatosan 2.7 μm adrenalint injektálunk vagy direkten rácsepegtetjük a szívizomra. Mérjük meg a szívműködés frekvenciáját, regisztráljuk a megváltozott kontrakciókat! Újabb Ringer-oldatos mosások után ismételjük meg az injektálást acetilkolin oldattal! Regisztráljuk a hatást és mérjük a frekvenciát! Ismételt mosásokkal állítsuk vissza a nyugalmi szívműködést. Injektáljunk atropin oldatot a sinus venosusba és ismételjük meg az acetilkolin beadását. Magyarázat: az adrenalin β 1 adrenerg receptorokon keresztül gyorsítja az ingerületképző sejtek spontán diasztolés depolarizációját ezáltal fokozza a szív frekvencát (pozitív kronotrop hatás). Ezenkívül növelve az izomrostok Ca 2+ csatornáinak konduktanciáját az adrenalin emeli a szívösszehúzódások erejét (pozitív inotrop hatás) is. Az acetilkolinnal ezzel szemben csökkentjük a szívfrekvenciát (negatív kronotróp hatás) és a kontrakciók erejét (negatív inotróp hatás). Atropin alkalmazásával az acetilkolin hatásai gátolhatók. Az atropin egy erős muszkarinos ACh receptor antagonista, melynek hatására a kontrakciók ereje megnő, és az acetilkolin hatása nem érvényesül. 2. Kálium és kalcium ionok hatása a békaszívre A normál szívműködés regisztrálása és a szívfrekvencia mérése után adjunk néhány csepp 10 %-os CaCl 2 oldatot a szívre. A változást regisztráljuk, a szívfrekvenciát ismét 30

6 megmérjük. Lassuló szívműködés, megnyúlt szisztolék tapasztalhatók, majd a szív szisztoléban megáll. Ezt követően Ringer-oldattal többször mossuk át a szívet. Amikor a szívműködés helyreáll, néhány csepp 10 %-os KCl oldatot cseppentünk a Ringer-oldathoz. Hatására a kontrakciók kisebbednek, majd a szív diasztoléban megáll. Magyarázat: a kalcium ionok magas koncentrációja megakadályozza a szívizom relaxációját. Az extracelluláris K + koncentráció növekedés - lehetetlenné téve a sejtek repolarizációját - az új akciós potenciál generálását függeszti fel. Béka nyirokszív vizsgálata A szövetközti folyadék, a nyirok elvezetése, szállítása és visszajuttatása a vérpályába a nyirokkeringés feladata. Békák esetében speciális nyirokterek, nyirokzsákok alakulnak ki, melyek folyadékraktárként védik a bőrt a kiszáradástól. A nyirok áramlását a bőralatti nyirokzsákokból a vénás rendszerbe, sajátos képződmények úgynevezett nyirokszívek biztosítják. A békáknál két pár pulzáló nyirokszívet találunk. Az egyik pár a gerincoszlop mellett, a harmadik csigolya harántnyúlványai közelében helyezkedik el. A másik pár a farokcsont két oldalán dorsalisan fekszik a cloaca közelében (4. ábra). Az előbbi a vena vertebralisba, az utóbbi a vena iliacaba önti a nyirokzsákok tartalmát. A dekapitált békát a gerincvelő elroncsolása nélkül (!) a hasára fektetjük. A hátulsó pár nyirokszív pulzálása már bőrön keresztül is megfigyelhető. A mellékelt ábrán (5. ábra) látható módon (szaggatott vonal) felvágjuk a bőrt és a bőralatti kötőszöveti rostok óvatos átvágása után a bőrlebenyeket felhajtjuk. Figyeljük meg a két gombostűfej nagyságű nyirokszívet és állapítsuk meg a percenkénti összehúzódások számát. Roncsoljuk el a gerincvelőt és figyeljük meg a nyirokszívek működésében bekövetkezett változást. Magyarázat: a nyirokszívek működése nem autonóm, hanem az összehúzódásukhoz szükséges ingerületet a gerincvelőből kapják. Ennek következtében a gerincvelő elroncsolása után pulzációjuk megszűnik. 31

7 4. ábra. Hátulsó nyirokszívek elhelyezkedése 5. ábra. Hátulsó nyirokszívek feltárása EKG elvezetése emberről Az ingerületben levő sejtfelszín a nyugalomban levőhöz képest elektronegatív. A sejtek és szövetek működése közben a szövet aktív és nyugalomban levő része között elektromos potenciálkülönbség keletkezik, amely a szívről direkt módon elvezethető, felerősíthető és regisztrálható. A szívizom rostjain haladó ingerület pillanatnyi értékének és térbeli helyzetének megfelelő elektromos áramokat hoz létre a test szöveteiben. A testfelületre helyezett elektródákkal az áramerősségtől és a szövetek ellenállásától függő feszültségesést indirekt módon is regisztrálhatjuk, mert a testnedvek elektromos töltésű részecskéi az elektromos térben elmozdulnak, azaz testünk a tér három irányában jól vezeti az elektromos áramot (térfogati vezető). A szív működésekor, az egy szívciklus folyamán fellépő összegzett potenciálingadozások felerősített görbéjét nevezzük elektrokardiogramnak. Az ingerületi folyamat közben a negatív töltések súlypontjából a pozitív töltések súlypontja felé mutató elektromos dipólus vektor alakul ki, melynek nagyságát és irányát, valamint középpontjának helyét az éppen ingerületben, illetve nyugalomban levő szívizomrostok száma, mérete és a lefutási iránya határozza meg. Az erősítést, és a regisztrálást végző készüléket elektrokardiográfnak, az eljárással és értékeléssel foglalkozó tudományterületet elektrokardiográfiának nevezzük. Az indirekt elvezetésnél az elektródákat a szívtől különböző távolságra a bőrre helyezzük. A regisztrálás történhet unipoláris elvezetéssel, amikor egy aktív, vagy differens és egy nulla potenciálú helyen fekvő indifferens elektród között mérünk, vagy bipoláris elvezetéssel, amikor két aktív elektród közötti feszültségkülönbséget mérünk. 32

8 1. Bipoláris elvezetés A legáltalánosabban alkalmazott az Einthoven-féle bipoláris (standard) végtagelvezetési rendszer, amelyben két kiválasztott végtag között regisztráljuk a feszültségváltozásokat. Az I. elvezetésben a jobb kar (piros kábel) és a bal kar (sárga kábel), a II. elvezetésnél a jobb kar és a bal láb (zöld kábel), a III. elvezetésnél a bal kar és a bal láb elektródjai a bipoláris elvezető elektródok. Ha a három standard végtagelvezetést egy közös ponton összekötjük, egy kb. nulla potenciálú indifferens elektródot kapunk. Einthoven-féle elvezetési szabály: I. + II.+ III. = 0, II. = I. + III. (Kirchoff törvény: az áramkörben a feszültségek algebrai összege nulla.)?. Az Einthoven-féle hármas elvezetés A három végtag eredési helye háromszöget alkot (Einthoven-háromszög), amely frontális síkban fekszik, közepén a szív helyezkedik el. Két-két elektród közötti feszültségkülönbség felfogható úgy, mint a szívben keletkező feszültségkülönbségnek az elektródpár által meghatározott irányba eső összetevője (elektromos vektor), azaz mint az ebbe az irányba eső merőleges vetülete. Ha az egyes hullámok nagyságát és irányát a háromszög oldalain, azok középpontjából kiinduló nyíllal ábrázoljuk (a nyíl a negatív elektródtól a pozitív felé mutat), megszerkeszthetjük a szív elektromos tengelyét, vagy összegvektorát. Kiválasztjuk az EKG legnagyobb amplitúdójú hullámát az R hullámot. Az Einthoven háromszög szemlélteti, hogy az egyes elektródpárokon megjelenő feszültség hogyan viszonyul R-hez. Az R 1, R 2, R 3 tulajdonképpen az R-nek a háromszög oldalain levő merőleges vetülete (6. ábra). 33

9 6. ábra. Az Einthoven-féle háromszög szerkesztése 2. Unipoláris elvezetések: Wilson féle elvezetés: A jobb és bal karra, valamint a bal lábra két-két elektródot helyezünk. A három végtag egy-egy elektródáját 5000 Ohmos ellenállásokon keresztül közös pontra csatlakoztatjuk, a differens elektródok (fehér kábel) potenciálját ehhez viszonyítjuk.(vr-jobb kar, VL-bal kar, VF-bal láb elvezetések) Goldberger féle(augmented) elvezetés: A végtagokra csak egy-egy elektródot helyezünk el. Két végtagelektródot 5000 Ohmos ellenállásokon keresztül összekapcsolunk (indifferens elektród). Ehhez viszonyítjuk a harmadik elektród potenciálját (differens elektród:avr, avl, avf). Mellkasi (horizontális) elvezetések : A végtagelvezetéseket 5000 ohmos ellenállásokon keresztül összekötjük (central terminal). A differens elektródokat a mellkas meghatározott kilenc helyére helyezzük (V1-V6). A V1 elektródot a negyedik bordaközben a sternum jobb szélénél, a V2 a bal szélénél, a V4 elektródot az ötödik bordaközben a medioclaviculáris vonalban, a V3-at a V2 és V4 közötti felező vonalhoz, a V5, V6, elektródokat az elülső és középső vonalban rögzítjük (7. ábra). 34

10 7. ábra. Mellkasi unipoláris elvezetés Az Einthoven-féle standard bipoláris végtagelvezetés kivitelezése: A készülék bekapcsolása után végezzük el a kalibrációt úgy, hogy az EKG görbe 1 cm-es kitérése 1 mv feszültségkülönbségnek feleljen meg! Célszerű a regisztrálást 25 mm/s futási sebességgel végezni! A vizsgált személyt lefektetjük, csuklóit és bokáit alkohollal lemossuk. Az elektródokat speciális, ionokban gazdag pasztával bekenve, a jobb (R, piros) és a bal (L, sárga) csuklóra, illetve a bal (F, zöld) és a jobb (N, fehér) bokára erősítjük (ez utóbbi a földelő elektród). Vegyünk fel nyugalmi EKG-t! Az aktív elektród felé haladó depolarizáció pozitív, az ellentétes irányú, negatív kitérést okoz. A regisztrátumon a következő, szívciklusonként ismétlődő hullámokat különböztetünk meg (8. ábra): 35

11 P hullám: felfelé irányuló pozitív hullám (kb. 0,12-0,2 mv). A szinusz-csomóból kiinduló és a pitvar izomzatában szétterjedő ingerületet jelzi. Pitvari depolarizáció, ideje ms. P-Q izoelektromos intervallum: "átvezetési idő" -a pitvar-kamrai átvezetés, ideje 0,7-0,20 másodperc. QRS komplexum: kicsi negatív Q hullám (felfelé, előre irányuló ingerület terjedés), pozitív, 1 mv amplitúdójú R hullám (balra, lefelé, előre terjed), kicsi negatív S hullám (az ingerület a bázis felé tart). A teljes kamraizomzat depolarizációja. Időtartama kb. 8 ms. Az R hullám magas amplitúdója a két kamra nagy részének egyidejű ingerületbe kerülése miatt alakul ki. ST-szakasz: Amikor az egész kamra ingerületbe kerül, (depolarizált, az akciós potenciál plató-fázisa) a görbe visszatér az alapvonalra. A pozitív T hullám magassága kb. 1-6 mm (0,1-0,6 mv). Jelentkezése a kamrai repolarizációt jelzi. Időtartama kb. 0,27 másodperc. 8. ábra. Az Einthoven-féle II. elvezetés normál EKG hullámai A Q kezdetétől-a T hullám végéig tart a kamra elektromos szisztolés szakasza, a T hullám végétől a Q hullám kezdetéig játszódik le a kamra elektromos diastoléja. Mérjük meg a II. elvezetésben az R-R, P-Q, QRS időtartamokat (25 mm/másodperc papírsebességnél a kis négyzet oldala 0.04, huszonöt kis négyzet 1 másodpercnek felel meg). Mérjük meg az egyes hullámok amplitúdóját, s mind a három elvezetésben az R hullámok magasságát! Szerkesszük meg az Einthoven-háromszöget! Számítsuk ki a pulzusszámot! A vizsgált személy végezzen lassú, mély belégzést és kilégzést! A nyugalmi EKG visszatérése után kérjük meg, hogy tartsa vissza a lélegzetét (apnoe) és közben regisztráljuk a változásokat! A mély belégzés alatt a szívműködés frekvenciája gyorsul (inspirációs 36

12 tachycardia). Kilégzés alatt lassul a frekvencia (expirációs bradycardia). A rövid ideig tartó aszfixiás apnoe alatt fellépő bradycardiát, (pl. víz alatti tartózkodás) tachycardia követi. Az EKG hullámainak időtartama, nagysága, alakja utal a szív helyzetére, ingerképzési és vezetési problémáira, ritmuszavaraira és a szívizomrostok elváltozásaira (infarktus). A szívhangok vizsgálata és regisztrálása A szív működése közben rezgések keletkeznek, melyek a mellkasfalhoz vezetődnek. A keletkező rezgések egy részét hanghullámokként is érzékelhetjük. Az első szívhang (S1) hosszabb, tompább ( Hz, ms), a szisztole elejére esik. (bú-szisztolés hang). Az atrio-ventriculáris billentyűk záródása és a kamraizomzat izometriás kontrakciója okozza. A második dobbanásszerű hang (S2) magasabb, élesebb és rövidebb (50-70 Hz, ms) (tup-diasztolés hang). A második szívhang a szisztole végére esik, a szemilunáris billentyűk záródása hozzalétre. A sztetoszkópot enyhén a mellkasfalhoz nyomjuk és megkeressük a szívhangok punctum maximumait (ahol a szívhangok a legjobban hallatszanak) (9. ábra). 9. ábra. A szívhangok punctum maximumai Az aorta billentyűk hangját a sternum jobb oldala (1), a pulmonális billentyűk hangját a bal oldala mellett, a második bordaközben halljuk jobban (2). A tricuspidális billentyűké a sternum jobb oldalán a negyedik bordaközben van (3), a bicuspidális billentyűk hangjának punctum maximuma a szívcsúcson, az ötödik bordaközben (4) található. 37

13 A szívhangok objektív regisztrálása megfelelő berendezéssel, a szív fölé helyezett mikrofonnal történik. A felvett jelet erősítés után oszcilloszkópon lehet megjeleníteni. A regisztrált görbe a fonokardiogramm PKG. Hangszóró segítségével a felvett hangokat hallhatóvá is tehetjük. A PKG egy harmadik hangot (S3) is jelez, amely a hallás küszöbe alatt van. Elsősorban gyermekeknél és sportolóknál kifejezett. Ez a diasztole elején, a kamra gyors telődésekor, a kamrafal feszüléséből ered (10. ábra). A negyedik szívhang (S4) regisztrálható de nem hallható. Kialakulása a pitvari szisztolet követő, megnövekedett kamrai nyomást kísérő örvénylésnek köszönhető. 10. ábra. Fonokardiogram A fiziológiás szívhangok között megjelenő hangokat szívzörejeknek nevezzük. Szívzörejt okozhat: a véráramlás sebességének növekedése, a vér viszkozitásának csökkenése, melyek örvényáramot hoznak létre. Leggyakrabban a billentyűhibák okoznak zörejeket. A szájadékok beszűkülése (stenosis) az aortánál szisztolés, a bicuspidális szájadéknál diasztolés zörejt okoz. Akkor is zörejt hallunk, ha a billentyűk rosszul záródnak (insufficiencia), ezért a vér visszafelé is áramlik. A cuspidális billentyűk elégtelensége szisztolés, az aortáé diasztolés zörejt okoz. Vérnyomásmérés közvetett úton emberen Az erekben uralkodó hidrosztatikai nyomás értéke függ: a szívműködés intenzitásától, a perifériás ellenállástól, az érfalak rugalmasságától, a vér mennyiségétől és viszkozitásától. Befolyásolja az életkor, a nehézségi erő (pl. állás), az alvás, a hőmérséklet, a táplálkozás, a hidráltsági állapot, a stressz, az emóciók, valamint különböző betegségek. A vérnyomást a neuroendokrin rendszer a szív működésének, illetve a perifériás ellenállásnak a változtatásán keresztül szabályozza. 38

14 A vérnyomás nyugalmi értéke diasztole alatt (minimális nyomás) kpa (75-80 Hgmm), szisztole alatt (maximális nyomás) kb kpa ( Hgmm). (1 Hgmm = 0,13 kpa, 1 kpa = 7,5 Hgmm.) A szisztolés és diasztolés nyomás közötti különbség a pulzusnyomás. A vérnyomást mérhetjük közvetlen és közvetett úton. A mérést a Riva-Rocci féle szfigmomanométerekkel végezzük. A szfigmomanométerrel azt a nyomásértéket mérjük, amelyet az arteria brachialisban lévő nyomás legyőzéséhez, a kar lágy részeinek összenyomásával kívülről kell alkalmaznunk. A higanyos manométerhez egy gumiballonnal felfújható mandzsetta csatlakozik. A vizsgálandó személy karját enyhén behajlítjuk, a mandzsettát úgy helyezzük a felkarjára, hogy annak alsó széle két cm-re legyen a könyökhajlattól. Kapcsokkal, vagy tépőzárral úgy rögzítsük a mandzsettát, hogy az ne okozzon fájdalmat, zsibbadást, valamint ügyeljünk arra is, hogy az a szív magasságában legyen (11. ábra). A vérnyomást mérhetjük palpációs és auszkultációs módszerrel. Palpációs módszerrel csak a szisztolés nyomás határozható meg pontosan. A mérést a pulzus tapintása segítségével végezzük. Kitapintjuk az arteria radialison a pulzust. A mandzsettát olyan nyomásértékre fújjuk fel, hogy az Hgmm-el meghaladja a várt szisztolés értéket ( Hgmm) és a pulzus már nem tapintható. A ballon szelepét kinyitva lassan addig csökkentjük a nyomást, amíg a pulzus az artéria radiálison vissza nem tér. Ekkor olvassuk le a mandzsettában lévő nyomást a manométeren. A palpációs módszer az auszkultációs módszernél 2-5 Hgmm-rel alacsonyabb értéket ad. Az auszkultációs módszerhez fonendoszkópot használunk, amelyet a könyökhajlatban futó arteria brachialis feletti bőr felületére helyezünk. A mandzsettát felfújjuk a várt szisztolés érték fölé, a szelepet kinyitva a nyomást lassan csökkentve hallgatózunk. 39

15 11. ábra. Indirekt vérnyomásmérés Riva-Rocci-féle szfigmomanométerrel Amikor a mandzsettában a nyomás éppen a szisztolés vérnyomás alá esik, az ér megnyílik (a belső szisztolés nyomás meghaladja a külső mandzsetta nyomását) és a vér nagy sebességgel áttör, örvénylést, rezgéseket okoz, majd az érfalak összecsapódnak (Korotkov hangok). Minden érverésnek megfelelően koppanó hangot hallunk. Az első hang felel meg a szisztolés nyomásnak. A nyomást tovább csökkentve, ha az a diasztolés nyomás értéke alá kerül, megszűnik a hangjelenség. A hangok eltűnése, azaz a véráramlás folyamatossá válása jelzi a diasztolés vérnyomást (12. ábra). 12. ábra. Auszkultációs vérnyomás mérésnél tapasztalható Korotkov hangok 40

16 Ma már vannak hordozható, elemmel működő, automatizált, digitális kijelzésű, oszcillometriás, mandzsettás vérnyomás monitorok. Az OMRON : HEM 4O5 C kijelzi felváltva a szisztolés és diasztolés nyomást, illetve a pulzusszámot. A vérnyomás monitorok egy elemmel működő, digitális kijelzővel ellátott készülékből (Main Unit), gumimandzsettából és fújtató ballonból állnak. A mandzsettát a készülék bal oldalán, a fújtató ballont a jobb oldalán elhelyezkedő csatlakozóhoz illesztjük. Nyomjuk meg az ON gombot (másodszor benyomva kikapcsol)! Egy másodperc múlva egy szív és hat nyolcas jelenik meg a kijelzőn. Ha egy lefelé mutató nyíl jelenik meg, azt jelzi, hogy meg kell nyomnunk a levegőt kiengedő szelepet addig, amíg a nyíl el nem tűnik és a kijelzőn a szív meg nem jelenik. Ekkor a készülék rövid hangokkal jelzi, hogy kész a mérésre. A mandzsettát úgy kell felhelyezni a bal karra, hogy a zöld csík a kar belső oldalánál, a levegőt bejuttató cső középen, a könyökhajlat felett kb. 2-3 cm-re legyen. A mandzsettát gyorsan felpumpáljuk ( Hgmm/5 másodperc). A készülék automatikusan engedi le a nyomást (lefelé mutató nyíl jelzi) addig, amíg a pulzus vissza nem tér. Ekkor a szív és a jelző hang ismét megjelenik. A készülék ekkor felváltva jelzi ki a pulzus számot (P), valamint a szisztolés (S) és diasztolés (D) nyomás értékeit. A mérés végén engedjük ki a levegőt a rendszerből! Újra megjelenik a szív, valamint a jelző hang, a készülékkel újra mérhetünk. A bekapcsoló gomb másodszori benyomása kapcsolja ki a készüléket. 41