EGY ÚJONNAN KIDOLGOZOTT FLOW ÁLLAPOT KÉRDÕÍV KIMUNKÁLÁSÁNAK ÉS PSZICHOMETRIAI JELLEMZÕINEK BEMUTATÁSA

Átírás

1 Pszichológia (2013) 33, 1, DOI: /Pszicho MAGYARÓDI TÍMEA,* NAGY HENRIETT,** SOLTÉSZ PÉTER,*** MÓZES TAMÁS,*** OLÁH ATTILA**** EGY ÚJONNAN KIDOLGOZOTT FLOW ÁLLAPOT KÉRDÕÍV KIMUNKÁLÁSÁNAK ÉS PSZICHOMETRIAI JELLEMZÕINEK BEMUTATÁSA Beérkezett: március Elfogadva: december Az elmúlt évtizedekben az áramlat élmény (flow) és dimenzióinak mérésére számos vizsgálati módszer született (interjúk, az Élményértékelõ Mintavételi Eljárás különbözõ verziói, kérdõívek). Jelen mérõeszköz, a Állapot Kérdõív (FÁK) kifejlesztéséhez Csíkszentmihályi Mihály (1997) fenomenológiai definíciójából indultunk ki. Célunk a flow alapdimenzióinak megbízható megragadása (mivel egyelõre nincs konszenzus a flow élmény alapvetõ faktoraira vonatkozóan) és egy elméleti alapokon nyugvó, mégis empirikusan kipróbált mérõeszköz kimunkálása volt. A FÁK elsõ verziója egy 40 itemes, ötfokú Likert-skálás mérõeszköz. Ennek tesztelésére több vizsgálatot is folytattunk, melynek során összesen 214 személy töltötte ki a kérdõívet. Az adatokon feltáró post hoc elemzéseket és faktorelemzést végeztünk, és egy 16 itemes, kétfaktoros modellhez jutottunk. A kérdõívet iteminputáció segítségével (+7 item) fejlesztettük tovább, így született meg a kérdõív 23 itemes második verziója. A mérõeszközt ezután több vizsgálat során alkalmaztuk összesen 260 fõ részvételével és megvizsgáltuk a kérdõív látens struktúráját. Az itemek közül lépésenként kizártuk azt a hármat, melyeknek a faktortöltése 0,5-nél kisebb volt, így a feltáró faktoranalízis egy 20 itemes kétfaktoros megoldást eredményezett: (1) a Kihívás-készség egyensúly (11 item), valamint az (2) Egybeolvadás a feladattal (9 item) faktorok. E két faktor azonosítása megerõsíti azt az elméleti feltételezést, mely szerint a flow élmény alapvetõ, meghatározó tényezõi a kihívás-készség egyensúly, valamint a feladattal való egybeolvadás. Kulcsszavak: flow, kérdõív, faktorelemzés, alapdimenzió BEVEZETÕ Az áramlat élmény (flow) kutatása az 1960-as években kezdõdött, és az intrinzik módon motivált tevékenységek jelenségkörének kutatásából nõtte ki magát. A flow-val kapcsolatos nézeteit Csíkszentmihályi több mint két évtizedes kutatómunka alapján alkotta meg (Csíkszentmihályi, 1975/2000). Érdeklõdése arra * Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola. Levelezõszerzõ: magyarodi.timea@ppk.elte.hu ** Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet. nagy.henriett@ppk.elte.hu *** Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola **** Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet /$ Akadémiai Kiadó, Budapest

2 16 Magyaródi Tímea és mtsai irányult, hogy milyen körülmények között éljük át életünk legboldogabb és legörömtelibb pillanatait. Csíkszentmihályi kezdetben olyan sakkozókkal, sziklamászókkal és táncosokkal készített interjúkat, akik az adott tevékenységet pusztán az élvezetért végezték. A szakértõk után hétköznapi életet élõ személyekkel vett fel interjúkat, illetve kidolgozott egy újfajta eljárást, az Élmény Mintavételi Eljárást (ESM) a humán mûködés kutatására. A világ különbözõ részein készített, több mint 8000 interjú és a személynél alkalmazott ESM eredményei alapján fogalmazta meg Csíkszentmihályi az áramlat élmény megélésének alapvetõ feltételeit (Csíkszentmihályi, Abudameh és Nakamura, 2005). Az elsõ feltétel kimondja, hogy az áramlat élményt akkor tudjuk átélni, ha úgy észleljük, hogy az elõttünk álló feladatok még éppen kezelhetõek számunkra. A második feltétel szerint egyértelmû és elérhetõ célok, valamint folyamatos visszajelzés is szükséges az áramlat élmény megszületéséhez. A cél értéke itt abban van, hogy alkalmat ad arra, hogy használjuk és finomítsuk képességeinket. Az egyénnek akkor kell a teljes figyelmét a feladatra fordítania, ha a kihívások és a készségek is viszonylag magas szintûek és megfelelnek egymásnak. Ha a kihívások és képességek egyensúlyban vannak, akkor válik az egyén számára lehetõvé a kontroll érzésének megtapasztalása az éppen végzett tevékenység folyamán. Nem arról van szó, hogy az áramlat állapotában minden teljesen az irányításunk alatt állna (életünk alapvetõ jellemzõje, hogy ilyen állapot gyakorlatilag nem fordulhat elõ), inkább arról az élményrõl, hogy ha mindent megteszünk és koncentrálunk, akkor nagy valószínûséggel célba érünk és teljesíteni tudjuk az elõttünk álló kihívásokat. A mély koncentráció, a teljes figyelmi kapacitás feladatra fordítása azt eredményezi, hogy a cselekvõ és cselekvés megszokott kettõsége eltûnik, és spontán módon, tudatos erõfeszítés nélkül tesszük a dolgunkat. Az áramlat azáltal, hogy létrehoz egy ideiglenes világot amelyben az ember teljes elkötelezõdéssel elmerülhet, egyfajta kiutat kínál a mindennapok zûrzavarából. A teljes figyelmi kapacitás felhasználása azt eredményezi, hogy amíg az élmény áramlik, a problémáinkról és aggodalmainkról elfeledkezünk. Mindez nem jelent menekülést és nem jelenti a problémák szõnyeg alá seprését sem, sõt ez a hozzáállás valójában egy magasabb komplexitás felé vezetõ kiút, ami megerõsíti az egyén képességeit. Az autotelikussá vált tevékenységek végzésének élménye annyira kellemes és jutalmazó lesz, hogy az egyén mihamarább meg akarja ismételni azt. A FLOW MÉRÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI Az elmúlt évtizedekben az áramlat élmény mérésére számos vizsgálati módszer (kvantitatív és kvalitatív mérési eljárások) született. Az alábbiakban az interjút, az Élményértékelõ Mintavételi Eljárást és a kérdõíves technikát mutatjuk be részletesebben.

3 A Állapot Kérdõív kimunkálása 17 Interjú A flow konceptuális alapját, természetét és feltételeit Csíkszentmihályi félig strukturált interjúk segítségével tárta fel: többek között sakkjátékosokat, sziklamászókat, táncosokat, sebészeket kérdezett meg (Nakamura és Csíkszentmihályi, 2005). Az interjúk segítségével meghatározta az áramlat általános jellemzõit (kihívás és készségek egyensúlya, tiszta, közeli célok, azonnali visszacsatolás), továbbá annak proximális feltételeit is. Azóta számos kutatásban alkalmazták az interjú módszerét a flow széles körû megértése céljából (pl. Hefferon és Ollis, 2006; Swann, Keegan és mtsai, 2011). Hefferon és Ollis (2006) profi táncosokat (N = 9) vizsgáltak mélyinterjúval. A flow elmélet megerõsítése mellett azt találták, hogy a tánc rendelkezik néhány sajátos, flow-t facilitáló és gátló tényezõvel (pl. fellépés elõtti rituálé, magabiztosság, színpadi beállítások). Swann, Keegan és munkatársai (2011) 13 profi golfozót vizsgáltak félig strukturált interjú módszerrel. Céljuk a flow elõfordulásának feltárása volt golfozás közben. Az interjú segítségével a flow általános körüljárásán túl néhány golfspecifikus hatást is azonosítottak (pl. a teljesítmény standardja). Inal és Cagiltay (2007) strukturált interjút alkalmaztak vizsgálatukban, ahol gyerekek (7 9 éves) áramlat élményét vizsgálták egy interaktív szociális játék környezetben, az interjú vezérfonalát Kiili (2005) flow skálája szolgáltatta. Figyelemreméltó nemi különbséget tártak fel: különbözõ célok vezérelték a vizsgálatban résztvevõ fiúkat és lányokat a különbözõ játékok esetében. Esetenként az interjú módszert megfigyeléses technikákkal is kombinálták (pl. Seifert és Hedderson, 2010). A megfigyeléses technikákat elsõsorban olyan feltáró kutatásokban alkalmazták, ahol olyan helyzetek, tevékenységek megfigyelése volt a cél, melyeket kevésbé lehet megragadni sztenderd önbevallásos kérdõívekkel (Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011). Megfigyeléses módszert alkalmaztak pl. egy kutatásban, melynek célja a kórházi gyakorlat során tapasztalható flow helyzetek feltárása volt (Bringsén, Ejlertsson és Andersson, 2011). Az interjú módszer jelentõs elõnye, hogy segítségével helyzetspecifikus faktorok tárhatók fel, illetve a kulturális sajátosságok azonosítására is jól alkalmazható ez a módszer (Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011; Swann és mtsai, 2011). Flexibilis és dinamikus vizsgálati eszköz (Pace, 2004), bár nem feltétlen pontos módszer a torzítások miatt, továbbá a bizalom is alapvetõ feltétele az ilyen típusú vizsgálatoknak (Csíkszentmihályi és Robinson, 1990). Bár az interjú alapvetõen kis minták vizsgálatára alkalmas, de teljes körû, szubjektív szempontokra is kiterjedõ vizsgálati módszerként fontos kiindulópontot jelenthet a kvantitatív módszerek és a kérdõívek fejlesztése felé (pl. Jennett, Cox és mtsai, 2008).

4 18 Magyaródi Tímea és mtsai Élményértékelõ Mintavételi Eljárás (Experience Sampling Method, ESM) Novak és Hoffmann (1997) a flow mérésére vonatkozó metaanalízisükkel három fõ megközelítést azonosítottak: (1) a narratív leírás/kérdõív, (2) a tevékenység/kérdõív és (3) az Élményértékelõ Mintavételi Eljárások. Az Élményértékelõ Mintavételi Eljárás (ESM) a mindennapi élet minõségének leírására született, azt vizsgálja, hogy az emberek mit csinálnak és hogyan érzik magukat mindeközben, tehát valós idõben és kontextusban kerül sor a flow vizsgálatára (Csíkszentmihályi, Larson és Prescott, 1977). A módszer elsõ változatában azt kérték a résztvevõktõl, hogy írják le, mit csináltak aznap, és mely pillanatok voltak a leginkább élvezetesek. Ez az eljárás azonban nem volt célravezetõ, mert kevés diszkriminatív választ eredményezett. Elsõként Csíkszentmihályi és tanítványa, Suzanne Prescott próbálták ki a csipogó módszert és a hozzá tartozó kétoldalas válaszlap alkalmazását. Az eljárás során egy elektronikus jelek által aktivált csipogó szólal meg random idõközönként; ekkor a vizsgálati személyek beszámolnak egy Élményértékelõ Ûrlapon arról, hogy éppen mit csinálnak, kivel vannak és hogyan érzik magukat. Az Élményértékelõ Ûrlap lényegében egy önbeszámolós kérdõív, nyílt kérdéseket tartalmaz a helyszínrõl, a szociális kontextusról, az elsõdleges és másodlagos tevékenységekrõl, a gondolattartalmakról, a kitöltés idõtartamáról. Ezen objektív adatokon kívül a résztvevõk számos Likertskálás méréssel is számot adnak az észlelt tapasztalataikról (Csíkszentmihályi és Larson, 2006), attól függõen, hogy a kutatás éppen mire fókuszál. Az ESM lehetõséget ad a kontextusok hatásának vizsgálatára, továbbá tesztelhetõvé teszi a személyes jellemzõket is (pl. a flow, boldogság, pozitív hangulat, figyelemkoncentráció). Fontos különbségek, mintázatok tárhatók fel a segítségével, ezenkívül az érzelmek, szubjektív állapotok dinamikájáról is képet kaphatunk (intenzitás, idõtartam, az állapotok szekvenciái, továbbá a különbözõ állapotok egymással való kapcsolata) (Csíkszentmihályi és Larson, 2006). Rendkívül gazdag adatgyûjtési módszerrõl van szó, melynek segítségével a pillanatnyi hatások elkülöníthetõk a hosszú távú hatásoktól (Csíkszentmihályi és Hunter, 2003). A módszer legfõbb korlátja az önbeszámolótól való függõsége létezhetnek olyan helyzetek, amelyek az önbeszámolás szempontjából kifejezetten problémásak (pl. privát, érzékeny, illegális tevékenységek) (Csíkszentmihályi és Larson, 2006). Elõfordulhat, hogy a vizsgálati személy nem válaszol az Ûrlap kérdéseire vagy szelektív válaszokat ad. További hátrány lehet a magas megvalósítási költség. Az Élményértékelõ Mintavételi Eljárás érvényességét és megbízhatóságát ugyanakkor kutatási eredmények támogatják (pl. Csíkszentmihályi és Larson, 2006). Számos kutatás során alkalmazták az ESM-et adatgyûjtési módszerként (pl. Csíkszentmihályi és Hunter, 2003: a személyes boldogság kutatása amerikai fiatalok körében; vagy Moneta, 2004: a flow kulturális egyetemlegességének vizsgálatai). Az ESM az idõk során számos fejlesztésen esett át. A legújabb módszertani innovációk közé tartoznak a visszajelzés nyújtása a vizsgálati személyeknek (ES+feedback megközelítés, Hsieh, Li és mtsai, 2008) és a mintavételi nap

5 A Állapot Kérdõív kimunkálása 19 rekonstrukciós lehetõségének kidolgozása (Khan, Markopoulos és mtsai, 2008), valamint a különbözõ mobil- és számítógépes alkalmazások bevezetése (Chen, Wigand és Nilan, 1998; Khan és Markopoulos, 2009). Kérdõívek Az interjúval és az Élményértékelõ Mintavételi Eljárással ellentétben a papír-ceruza tesztek akkor használatosak, amikor a cél nem az áramlat élmény dimenzióinak azonosítása, hanem azok mérése, illetve a különbségek feltárása az élmény elõfordulásában, helyzetek vagy személyek között (Nakamura és Csíkszentmihályi, 2005). Novak és Hoffmann (1997) tipológiája szerint a narratív leírás/kérdõív mérési megközelítést alkalmazó vizsgálatokban általános flow leírást nyújtanak a vizsgálati személyeknek, akik ezután rövid, narratív, specifikus leírást készítenek arról, hogy az olvasott élményt milyen helyzetben tapasztalták, ezután pedig értékelik az adott tevékenységet egy skálán. Ez a flow mérésének legáltalánosabb, legkevésbé specifikus szintje. Delle Fave, Massimini és Bassi (2011) megjegyzik, hogy a több itemet tartalmazó kérdõívek pszichometriailag megbízhatóbbak, de a mérõeszköz kiválasztásakor elsõsorban a vizsgálat célját kell szem elõtt tartani. Csíkszentmihályi (1982, lásd Rettie, 2001) Kérdõíve három sztenderd flow-leírást tartalmaz, melyet korábbi kutatásai alapján alkotott meg. A résztvevõk a leírások elolvasása után önbevallásos módon elmondják, hogy éltek-e már át ilyen élményt az életükben, és ha igen, beszámolnak azokról a tevékenységekrõl, szituációkról, amelyekben ezt az élményt megtapasztalták. Ezután arra kérik õket, hogy válasszák ki azt a tevékenységet, melynek során az optimális élményt a legintenzívebb és legáthatóbb módon élték át. Ezenkívül meghatározzák az élmény és a rutinfeladatok átlagminõségét (pl. munka, családi interakciók) azáltal, hogy egy 8-fokú Likert-skálán értékelik a kognitív, emocionális és motivációs változókat (Delle Fave és Massimini, 2003). Mayers (1978, in: Nakamura és Csíkszentmihályi, 2005) doktori kutatásában fejlesztette ki és alkalmazta a Skáláját, mely a flow gyakoriságát méri annak 10 dimenziója szerint. A mérõeszközt egyfajta ismételt méréses eljárásként alkalmazták különbözõ kontextusok között. Jackson és Roberts 1992-ben publikálták Általános Indexüket (General Index), ahol a résztvevõk szintén egy általános flow-leírást olvashatnak, majd nyilatkoznak egy ötfokú Likert-skálán, hogy milyen mértékben ismerõs számukra az élmény, továbbá arról, hogy milyen gyakran van részük ebben az élményben (hatfokú Likert-skálán). A kérdõív lényegében egyfajta diszpozicionális autotelikusságot mér: általában mennyire jellemzõ a személyre a flow ban létrehozták a Diszpozicionális Skálát (Dispositional Scale, Jackson, Kimiecik és mtsai, 1998), amely sportolás közben méri a flow élmény átélésének általános gyakoriságát. Mivel néhány item az eredeti skálákban problémásnak bizonyult konceptuális és statisztikai szempontból is, ezért

6 20 Magyaródi Tímea és mtsai 2002-ben Jackson és Eklund kifejlesztették a Állapot Skála és a Diszpozicionális Skála második verzióit. Általános mérõeszköznek tekinthetõ Rheinberg és munkatársainak Rövid Skálája ( Short Scale, FKS) (in: Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011), melyet leginkább német nyelvû vizsgálatokban alkalmaztak. A kérdõívben a résztvevõ személyek 10, az optimális élménnyel kapcsolatos tételt értékelnek egy hétfokú skálán, valamint egy kilencfokú skálán jelölik a tevékenység észlelt fontosságát, a feladat nehézségét és az észlelt kompetencia mértékét. Az elmúlt évtizedekben az általános, szubjektív meghatározásokon túl számos helyzetspecifikus eljárást is kifejlesztettek a flow mérésére. A tevékenység/kérdõív mérési megközelítés (Novak és Hoffmann, 1997) laboratóriumi körülmények között is alkalmazható, és azon tevékenységek vizsgálatára alkalmas, melyek specifikusak. Fontos kérdés annak eldöntése, hogy a válaszadók a tevékenység közben vagy után értékeljék az áramlat élményük szintjét. Feltételezik, hogy azok a kérdõívek, melyeket azonnal a tevékenység után töltenek ki, magasabb validitással bírnak. Leginkább a munka, a sport, a szabadidõ eltöltése, illetve újabban a humánszámítógép interakció jelentik a legtöbb helyzetspecifikus flow-kérdõív fókuszát. Jackson, Kimiecik és munkatársai (1998) kifejlesztették a 36 itemes (ötfokú Likertskálás válaszok) Állapot Skálát ( State Scale), mely a Diszpozicionális Skálától megkülönböztethetõen már egy specifikus sportszituáció utáni beszámolót mér. A kérdõívet azóta számos kutatásban alkalmazták, és az eredmények támogatták a módszer érvényességét (pl. Tenenbaum, Fogarty és Jackson, 1999; Pates és Palmi, 2002). A munka mint flow-indukciós helyzet is számos alkalommal megjelenik a kutatásokban (pl. Csíkszentmihályi és Robinson, 1990; Nielsen és Cleal, 2010). Bakker (2005, 2008) 13 itemes Munkához kapcsolódó Leltárja (Work-Related Inventory WOLF) a munka során átélt bevonódást, munkaélvezetet és intrinzik munkamotivációt vizsgálja. A válaszadónak a flow elemeinek tapasztalati gyakoriságáról kell nyilatkoznia egy hétfokú Likert-skálán. Kiili (2005) 23 itemes 1. Skálája ( Scale 1 FS1) szintén kilenc dimenziót azonosított (Jackson 9 dimenziójától eltérõen), a módszer specifikusan számítógépes játékszituációra lett kifejlesztve (a résztvevõk japán keresztrejtvény megfejtésén dolgoztak). Choi és Kim (2004) hétfokú Likert-skálával, egy 6 itemes kérdõív segítségével vizsgálták a flow megjelenését az online játékok során (érdekesség-érdeklõdés, élmény, személyes éntudatosság, kontroll és elmerülés fókuszú kérdésekkel). Novak és Hoffman (1997) kidolgoztak egy kétdimenziós flow modellt (készségek és kihívások összege, készségek és kihívások különbsége azaz szorongás és unalom) internethasználókra vonatkozóan, egy 77 itemes kérdõívet alkalmazva. Magyarországon Oláh Attila interakcionista elvû, helyzetspecifikus Kérdõíve (2005) ismert. A 26 tételbõl álló kérdõív szituáció-reakció eljárás, tehát egy adott szituáció (pl. tanóra, munka, szabadidõs élmény) során átélt lehetséges flow és antiflow élményeket (szorongás, unalom, apátia) vizsgál. A tesztkitöltõ-

7 A Állapot Kérdõív kimunkálása 21 nek ötfokú Likert-skálán kell választ adnia az adott szituációra vonatkozó élményeinek értékelésével. A kérdõíves, papír-ceruza eljárások segítségével nagy minták vizsgálhatók meg, ahol specifikusan, adott dimenziók szerint értékelhetõ az élmények és a személyek flow-képessége. A módszer jelentõs hátránya abból fakad, hogy napjainkig nincs egyetértés az áramlat élmény elméleti alapjait illetõen, ezért az egyes mérõeszközök több különbözõ módon értelmezik a Csíkszentmihályi által tárgyalt fenomenológiai jelenséget (Novak, Hoffmann és Yung, 1999), többször egyéb konstruktumokat is bevonva a flow mérésére kialakított mérõeszközbe (pl. Bakker, 2008). A flow elmélet fenomenológiai jellege, valamint a faktorstruktúrák instabilitása (Csíkszentmihályi, Abudameh és Nakamura, 2005) miatt azt gondoljuk, indokolt a flow dimenzióinak további vizsgálata (akár kvalitatív módszerekkel is), illetve szükség esetén az empirikus, statisztikai eredményekbõl kiindulva akár az eredetileg alkalmazott, elméletindukált skálaalkotási módszerek felülbírálata is. E kérdések tesztelése céljából megalkottuk a Állapot Kérdõívet, amely egy megbízható, stabil, empirikus alapokon nyugvó, az áramlat élmény alapdimenzióinak mérésére alkalmas eszköz, és különbözõ vizsgálati helyzetekben alkalmazható az áramlat élmény minél teljesebb megismeréséhez. A FLOW ÁLLAPOT KÉRDÕÍV KIMUNKÁLÁSÁNAK FOLYAMATA A Állapot Kérdõív kifejlesztése során elsõként áttekintettük a flow szakirodalmát, és megkerestük azokat az állításokat, amelyeket a korábbi szerzõk a flow mérésekor alkalmaztak (Jackson és Roberts, 1992; Webster, Trevino és Ryan, 1993; Ghani és Deshpande, 1994; Novak és Hoffmann, 1997; Oláh, 2005; Chen, 2006). Az eredeti itembank az alábbi flow-dimenziókhoz kötõdõen tartalmazott állításokat: (1) egyértelmû, elérhetõ célok és közvetlen visszajelzés a folyamatban tett elõrelépésekrõl (pl. pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, és azt is tettem), (2) intenzív és fókuszált figyelem az adott pillanatban végzett tevékenységre (pl. teljes mértékben lekötötte a figyelmemet), (3) a tevékenység és a tudat összeolvadása (pl. az elmém és a testem tökéletes összhangban mûködött), (4) olyan észlelt kihívások vagy cselekvési lehetõségek, amelyek a meglévõ készségekkel éppen teljesíthetõk (pl. úgy éreztem, meg tudok felelni a helyzet által támasztott követelményeknek), (5) a reflektív éntudatosság elhalványulása (pl. megfeledkeztem a közvetlen környezetemrõl), (6) a tevékenység kontrolljának átélése (pl. éreztem, hogy én kontrollálom a helyzetet), (7) az idõérzékelés módosulása (pl. megfeledkeztem az idõ múlásáról).

8 22 Magyaródi Tímea és mtsai A következõ lépés a duplikációk kiszûrése volt, így készült el a Állapot Kérdõív elsõ verziója, amely egy 40 itemes, ötfokú Likert-skálás mérõeszköz (1: egyáltalán nem illik rám; 2: nem illik rám; 3: semleges; 4: illik rám; 5: nagyon illik rám). Ennek tesztelésére empirikus vizsgálatot végeztünk, melynek során összesen 214 fõ töltötte ki a kérdõívet. A skálaszerkesztés során a célunk az volt, hogy a tételek megfelelõen diszkrimináljanak a flow és antiflow helyzetek között; elsõ lépésként nem törekedtünk a látens, értelmezhetõ struktúra keresésére, feltárására. Az itemszelekció során elsõként post hoc elemzéseket végeztünk. Megvizsgáltuk, hogy melyek azok a tételek, melyek a flow és antiflow helyzeteket megkülönböztetik, így egy 12 itemes verzióhoz jutottunk. A szelektált itembankon feltáró faktorelemzést végeztünk, a skálák elkülönülésének ellenõrzése céljából. A tételek két faktorba rendezõdtek: egy 12 itemes, kétfaktoros modellhez jutottunk. Az itemek helyzet szerinti post hoc vizsgálatakor 4 item szignifikánsan elkülönített minden helyzetet minden helyzettõl, így ezeket elméleti megfontolásból, a jövõbeni tesztelés céljából hozzáadtuk a 12 tételhez. A kérdõívet iteminputáció segítségével (7 hozzáadott item) fejlesztettük tovább, így egy 23 itemes verziót kaptunk. Az iteminputáció során használt tételek kialakítása 1 az elsõ vizsgálatban résztvevõk visszajelzései alapján történt. A kérdõív második verzióját két különbözõ kutatás során alkalmaztuk (2-2 alkalommal 30 és 100 fõ, N = 260), majd ismételten feltáró faktoranalízissel teszteltük a kérdõív struktúráját, és egy 20 itemes, kétfaktoros skálát kaptunk eredményül. MÓDSZER Résztvevõk A Állapot Kérdõív elsõ, 40 itemes verziójának tesztelése céljából 214 egyetemista végezte el a tesztkitöltést (M Kor = 22,29; SD Kor = 3,11; N nõ = 139, N férfi = 75). A Állapot Kérdõív második, 23 itemes verzióját két vizsgálatban alkalmaztuk, melyekben összesen 260 egyetemista vett részt (M Kor = 22,45; SD Kor = 3,80; N nõ = 84, N férfi = hiányzó adat a nemnél). A vizsgálati mintát minden alkalommal egyetemi kurzusokon keresztül toboroztuk, a vizsgálatban való részvétel önkéntes volt Kézben tartottam az eseményeket. 18. Tudtam, hogy képes vagyok a feladat megoldására. 19. Ez a feladat nem volt túlzottan nehéz. 20. Egybeolvadtam a feladattal. 21. Nyomasztott a feladat. 22. A képességeim egyensúlyban voltak a tevékenység nyújtotta kihívásokkal. 23. Lépést tudtam tartani a kihívásokkal.

9 A Állapot Kérdõív kimunkálása 23 ELJÁRÁS A Állapot Kérdõív 40 itemes változatának tesztelésekor a vizsgálati személy online tetris játékot játszott, mely esetenként optimális, máskor túl gyors vagy túl lassú volt a számára (a sebesség beállítása egyénileg történt, a flow és antiflow élmények indukcióját a feladat nehézségi szintjének és az egyén képességeinek illesztésével végeztük el). A résztvevõk a játékszakasz végén online formában töltötték ki a 40 itemes Állapot Kérdõívet. A FÁK második verziójának tesztelését két vizsgálat során végeztük el, melyekben a résztvevõk interaktív számítógépes játékokkal játszottak (Nintendo Wii Snowboard és Tennis). Az elsõ vizsgálatban a flow élmény mozgásos készségek elsajátításában betöltött szerepét vizsgáltuk, az eljárás során a részvevõk snowboardoztak, és a játékhelyzet elsõ, betanulási részében a külsõ és belsõ figyelmi fókuszt (Wulf és Lewthwaite, 2010) manipuláltuk. A játékhelyzet után a résztvevõk kitöltötték a Állapot Kérdõívet (N = 60). A második vizsgálat során a flow egyéni és társas helyzetben történõ differenciálását és vizsgálatát tûztük ki célul. A vizsgálati helyzetekben a résztvevõk teniszeztek, az egyik helyzetben egy gépi partnerrel párban, a másik helyzetben pedig egy valós személlyel párban. A feladat elvégzése után a vizsgálati személyek kitöltötték a 23 itemes Állapot Kérdõívet (N = 200). ESZKÖZÖK 1. Az elsõ vizsgálat során az eredeti, szakirodalmi koncepció alapján szerkesztett 40 itemes Állapot Kérdõívet alkalmaztuk, több egyéb mérõeszköz mellett. 2 A 40 itemes verzió reliabilitása alacsony (Cr a = 0,393) volt, ez is indokolta a kérdõív továbbfejlesztését. 2. A második vizsgálat során az elsõ kérdõívbõl itemszelekció, faktoranalízis és iteminputáció útján megalkotott, 23 itemes, módosított Állapot Kérdõívet használtuk (több kérdõív mellett). 3 A mérõeszköz reliabilitása eleget tett a pszichometriai elvárásoknak (Cr a = 0,841). 2 Pszichológiai Immunrendszer Kérdõív (Oláh, 2005); Temperamentum and Character Inventory (Cloninger és mtsai, 1994); Ekman 60 Arcteszt (Ekman és Friesen, 1976); Cattel IQ (Cattel, 1971); PANAS (Watson, Clark és Tellegen, 1988); Spielberger STPI szorongás skála (Spielberger és mtsai, 1979); Zuckerman szenzoros élménykeresés (Zuckerman, 1996). 3 Általános Index (Jackson & Roberts, 1992); Pszichológiai Immunrendszer Kérdõív (Oláh, 2005); Schutte-féle Önbeszámolós Érzelmi Intelligencia Skála (Schutte és mtsai, 1998); Életszemlélet Teszt (Scheier és Carver, 1985); 10 itemes Személyiségleltár (Gosling és mtsai, 2003); Általános Személyiség-hatékonyság és Vezetõi Erények Kérdõív Teljesítmény függetlenséggel és Dominancia alskálái (Oláh, 2004).

10 24 Magyaródi Tímea és mtsai ADATELEMZÉS A statisztikai adatelemzéshez az SPSS 17.0 verzióját használtuk. A Állapot Kérdõív kétfázisos kialakítása során post hoc elemzések szerinti itemszelekciót, valamint feltáró faktorelemzéseket végeztünk annak érdekében, hogy kialakítsunk egy megbízható mérõeszközt és feltárjuk a flow dimenzionális összetételét. EREDMÉNYEK 1. vizsgálat Az elsõ vizsgálat során a 40 itemes Állapot Kérdõívet alkalmaztuk. Az itemszelekció során post hoc elemzéssel (LSD) megvizsgáltuk, hogy melyek azok a tételek, melyek szignifikánsan elkülönülnek a flow és unalom, illetve a flow és szorongás helyzetekben. Az elemzés során egy 12 tételes megoldáshoz jutottunk: 8 tétel a flow és unalom helyzeteket, 4 tétel pedig a flow és szorongás helyzeteket különítette el statisztikailag megbízható módon egymástól (p < 0,001) (1. táblázat). 1. táblázat. Post hoc elemzés LSD módszerrel a helyzeteket elkülönítõ 8 itemre vonatkozóan (* p < 0,01) Függõ változó (I) helyzet (J) helyzet Átlagok különbsége (I J) 5. Megfeledkeztem az idõ múlásáról. 8. Mindvégig izgalmas kihívást jelentett számomra. 9. Azt éreztem, hogy az, amit csinálni kell, jól illik a készségeimhez. 10. Az elmém és a testem tökéletes összhangban mûködött. 0,657* 0,574* 0,657* 0,083 0,574* 0,083 0,740* 0,693* 0,740* 0,047 0,693* 0,047 0,116 0,311 0,116 0,428* 0,311 0,428* 0,140 0,545* 0,140 0,685* 0,545* 0,685* Sig. 0,006 0,011 0,006 0,686 0,011 0,686 0,001 0,001 0,001 0,812 0,001 0,812 0,611 0,150 0,611 0,033 0,150 0,033 0,544 0,013 0,544 0,001 0,013 0,001

11 A Állapot Kérdõív kimunkálása táblázat (folyt.) Függõ változó (I) helyzet (J) helyzet Átlagok különbsége (I J) 11. Teljes mértékben lekötötte a figyelmemet. 14. Az idõ gyorsabban ment, mint ahogy gondoltam. 16. A figyelmemet egyáltalán nem kötötte le, amit csinálni kellett. 21. Megfeledkeztem a közvetlen környezetemrõl. 23. Számomra unalmas volt. 24. Az önmagamról kialakított elvárásoknak megfelelõen cselekedtem. 30. Tudtam, hogy mit akarok elérni. 38. Érdekesnek találtam. 1,056* 1,118* 1,056* 0,062 1,118* 0,062 0,790* 0,830* 0,790* 0,040 0,830* 0,040 0,622* 0,535* 0,622* 0,087 0,535* 0,087 0,910* 0,968* 0,910* 0,058 0,968* 0,058 0,562* 0,623* 0,562* 0,062 0,623* 0,062 0,209 0,962* 0,209 0,754* 0,962* 0,754* 0,021 0,327* 0,021 0,348* 0,327* 0,348* 0,360* 0,273* 0,360* 0,087 0,273* 0,087 Sig. 0,763 0,763 0,825 0,825 0,011 0,021 0,011 0,682 0,021 0,682 0,771 0,771 0,028 0,010 0,028 0,781 0,010 0,781 0,292 0,292 0,921 0,095 0,921 0,005 0,005 0,055 0,023 0,015 0,023 0,669 0,015 0,669

12 26 Magyaródi Tímea és mtsai A következõ lépésben a struktúra ellenõrzésére faktoranalízist végeztünk, Maximum Likelihood módszerrel, Varimax forgatással célunk az ortogonális forgatással a skálák függetlenségének biztosítása volt, hiszen jelen esetben a flow és antiflow helyzetek elkülönítése volt a célunk. A KMO mutató (0,865) és a szfericifitást mérõ Bartlett teszt szignifikanciaszintje (df = 66, p < ) pszichometriailag megfelelõ volt, vagyis az itemek elégségesen korreláltak egymással, így a 12 itemes változószett alkalmasnak bizonyult a látens struktúra keresésére. A sajátértékek vizsgálata az elõzetes vizsgálatok megerõsítéseképpen kétfaktoros megoldásra utalt, a két faktor a forgatás után az összvariancia 59,23%-át magyarázta. A faktorsúlyok minden item esetében megfelelõek voltak, egy 8 tételes és egy 4 tételes faktorhoz jutottunk az elemzés során ( - és - faktorok, megerõsítve a post hoc elemzések során kapott eredményeket) (2. táblázat). A - faktorban két fordított tétel található (16. A figyelmemet egyáltalán nem kötötte le, amit csinálni kellett.; 23. Számomra unalmas volt.). 2. táblázat. A szelektált, 12 itemes Állapot Kérdõív feltáró faktorelemzése és kommunalitások Itemek Faktor Kommunalitás 1 2 h Teljes mértékben lekötötte a figyelmemet. 0,773 0,085 0, Számomra unalmas volt. 0,772 0,184 0, Mindvégig izgalmas kihívást jelentett számomra. 0,743 0,253 0, A figyelmemet egyáltalán nem kötötte le, amit csinálni kellett. 0,733 0,200 0, Érdekesnek találtam. 0,708 0,308 0, Megfeledkeztem az idõ múlásáról. 0,691 0,033 0, Megfeledkeztem a közvetlen környezetemrõl. 0,669 0,023 0, Az idõ gyorsabban ment, mint ahogy gondoltam. 0,606 0,072 0, Az elmém és a testem tökéletes összhangban mûködött. 0,133 0,762 0, Azt éreztem, hogy az, amit csinálni kell, jól illik a készségeimhez. 0,376 0,650 0, Az önmagamról kialakított elvárásoknak megfelelõen cselekedtem. 0,159 0,543 0, Tudtam, hogy mit akarok elérni. 0,237 0,492 0,298 Megjegyzés: félkövér betûvel az egyes faktorokhoz tartozó faktortöltéseket jelöltük.

13 A Állapot Kérdõív kimunkálása 27 A FAKTOROK LEÍRÓ STATISZTIKÁJA ÉS MEGBÍZHATÓSÁGA A 3. táblázat bemutatja, hogy a 8 tételes - faktor reliabilitása nem volt megfelelõ (Cra F U = 0,307), azonban ezt a faktorszerkezetet nem tekintettük véglegesnek, a feltáró faktoranalízist csupán a skálaszerkesztést támogató módszerként alkalmaztuk. A 4 tételes - skála reliabilitása pszichometriailag elfogadható (Cra F Sz = 0,718) volt. A két faktor együttjárása mérsékelt (r = 0,358, p < 0,01) szintûnek bizonyult. 3. táblázat. A 12 itemes Állapot Kérdõív kétfaktoros modelljének leíró statisztikája és reliabilitása N Átlag Szórás Cra faktor ,51 5,80 0,307 faktor 214 7,64 2,20 0,718 N táblázat. Post hoc elemzés LSD módszerrel a tételsorhoz hozzáadott 4 itemre vonatkozóan (* p < 0,01) Függõ változó (I) helyzet (J) helyzet Átlagok különbsége (I J) 0,839* 1,669* 4. Nem igényelt tõlem erõfeszítést, hogy jól teljesítsek. 0,830* 0,839* 1,669* 0,830* 0,618* 1,324* 19. Úgy éreztem, meg tudok 0,618* felelni a helyzet által támasztott követelményeknek. 0,707* 1,324* 0,707* 0,623* 1,178* 20. Pontosan tudtam, mit kell 0,623* tennem, és azt is tettem. 0,554* 1,178* 0,554* 0,597* 1,325* 26. Éreztem, hogy én kontrollálom a helyzetet. 0,728* 0,597* 1,325* 0,728* Sig. 0,005 0,005 0,003 0,003 0,002 0,002 0,003 0,003

14 28 Magyaródi Tímea és mtsai A post hoc (LSD) összehasonlító elemzések elvégzésekor 4 olyan tétel volt az itembankban (4. Nem igényelt tõlem erõfeszítést, hogy jól teljesítsek, 19. Úgy éreztem, meg tudok felelni a helyzet által támasztott követelményeknek, 20. Pontosan tudtam, mit kell tennem, és azt is tettem, 26. Éreztem, hogy én kontrollálom a helyzetet), mely szignifikánsan elkülönítette egymástól a flow, unalom és szorongás helyzeteket (p < 0,001), ezeket a tételeket hozzáadtuk a kialakítás alatt álló kérdõívünkhöz. Az így kapott 16 itemes kérdõívet 7 további itemmel bõvítettük, ezáltal jutottunk a Állapot Kérdõív 23 tételes verziójához (lásd 4. táblázat). 2. vizsgálat A Állapot Kérdõív második, 23 itemes verzióján feltáró faktoranalízist hajtottunk végre, további vizsgálatokkal kívántuk eldönteni, hogy a tételek megfelelõek-e az alkalmazásra, feltárható-e egy mögöttes struktúra a tételek mögött. Az elemzés során Maximum Likelihood módszert alkalmaztunk, Promax forgatással (K = 4), mivel jelen vizsgálatban a flow dimenzionális struktúráját kívántuk feltárni, és módszertanilag alátámasztható, hogy a faktoroknak nem szükséges ortogonálisnak lenniük (Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011). A 23 itemes verzió tesztelésekor a KMO mutató (0,901) és Bartlett teszt értéke (df = 253; p < ) pszichometriailag megfelelõnek bizonyult, tehát a 23 itemes változószett alkalmas volt a látens struktúra keresésére. A sajátértékek vizsgálata egy háromfaktoros megoldás valószerûségét jelezte, azonban a faktorsúlyok a harmadik faktoron meglehetõsen alacsonyak voltak, így a háromfaktoros megoldást elvetettük és megvizsgáltuk a kétfaktoros megoldás lehetõségét. A két faktor az összvariancia 53,64%-át magyarázta. Az itemek közül lépésenként kizártuk azt a hármat [21. Nyomasztott a feladat. ( 0,360); 15. Tudtam, hogy mit akarok elérni. ( 0,410); 13. Az önmagamról kialakított elvárásoknak megfelelõen cselekedtem. ( 0,452)], melyeknek a faktortöltése 0,5-nél kisebb volt, így egy stabil, jól illeszkedõ, kétfaktoros, 20 itemes megoldáshoz jutottunk. A 20 itemes verzió tesztelésekor a KMO mutató (0,904) és Bartlett teszt értéke (df = 190; p < ) pszichometriailag megfelelõnek bizonyult, tehát a változószett alkalmas volt a látens struktúra keresésére. A 20 itemes, kétfaktoros megoldás az összvariancia 58,47%-át magyarázta. Az összetartozó itemek jól interpretálhatóak voltak, értelmezésük után az elsõ faktor a Kihívás-készség egyensúly (11 item), a másik faktor az Egybeolvadás a feladattal (9 item) címkéket kapta. Az 5. táblázat bemutatja, hogy két tétel kiszelektálódott a szorongás és flow élményt legjobban elkülönítõ tételszettbõl (az elsõ vizsgálatban a két legalacsonyabb faktortöltéssel és kommunalitással rendelkezõ itemek; eredeti sorszám: 24, jelenlegi: 13; eredeti sorszám: 30, jelenlegi: 15), továbbá ezeken kívül egy újonnan beillesztett item (21.) került még törlésre.

15 A Állapot Kérdõív kimunkálása táblázat. A Állapot Kérdõív végleges faktorstruktúrája és kommunalitások Itemek Faktorsúlyok Kommunalitás 1 2 h Lépést tudtam tartani a kihívásokkal. 0,825 0,116 0, Úgy éreztem, meg tudok felelni a helyzet által támasztott követelményeknek. 0,821 0,046 0, Kézben tartottam az eseményeket. 0,796 0,016 0, Éreztem, hogy én kontrollálom a helyzetet. 0,757 0,068 0, Tudtam, hogy képes vagyok a feladat megoldására. 0,739 0,009 0, Pontosan tudtam, mit kell tennem, és azt is tettem. 0,725 0,017 0, Ez a feladat nem volt túlzottan nehéz. 0,692 0,130 0, Azt éreztem, hogy az, amit csinálni kell, jól illik a készségeimhez. 0,658 0,165 0, Nem igényelt tõlem erõfeszítést, hogy jól teljesítsek. 0,645 0,112 0, A képességeim egyensúlyban voltak a tevékenység 0,644 0,082 0,445 nyújtotta kihívásokkal. 5. Az elmém és a testem tökéletes összhangban mûködött. 0,630 0,086 0, A figyelmemet egyáltalán nem kötötte le, amit csinálni 0,112 0,828 0,655 kellett. 12. Számomra unalmas volt. 0,102 0,824 0, Teljes mértékben lekötötte a figyelmemet. 0,023 0,814 0, Mindvégig izgalmas kihívást jelentett számomra. 0,069 0,812 0, Érdekesnek találtam. 0,085 0,773 0, Megfeledkeztem az idõ múlásáról. 0,123 0,681 0, Az idõ gyorsabban ment, mint ahogy gondoltam. 0,035 0,628 0, Egybeolvadtam a feladattal. 0,274 0,607 0, Megfeledkeztem a közvetlen környezetemrõl. 0,101 0,543 0,330 Megjegyzés: félkövér betûvel az egyes faktorokhoz tartozó faktortöltéseket jelöltük. Faktor1: Kihívás készség egyensúly faktor; Faktor2: Egybeolvadás a feladattal faktor A FLOW ÁLLAPOT KÉRDÕÍV SKÁLÁINAK LEÍRÓ STATISZTIKÁJA A 6. táblázat összefoglalja a 20 itemes Állapot Kérdõív leíró statisztikáit és megbízhatósági mutatóit. Az eredmények azt jelzik, hogy a két faktor reliabilitásmutatói pszichometriailag megfelelõek voltak (Kihívás-Készség egyensúly skála: Cra K K = 0,921; Egybeolvadás a feladattal skála: Cra E = 0,907). A Állapot Kérdõív két faktora között gyenge, szignifikáns együttjárás volt megfigyelhetõ (r = 0,221, p < 0,01).

16 30 Magyaródi Tímea és mtsai 6. táblázat. A 20 itemes Állapot Kérdõív leíró statisztikája és reliabilitása N Átlag Szórás Cra Kihívás készég egyensúly faktor ,14 5,52 0,921 Egybeolvadás az élménnyel faktor ,83 4,81 0,907 N 260 Megjegyzés: az Egybeolvadás az élménnyel skálában két fordított tétel található (5. A figyelmemet egyáltalán nem kötötte le, amit csinálni kellett.; 18. Számomra unalmas volt.) A faktorelemzés során kapott két faktor megerõsíti azt az elméleti elképzelést, mely szerint a flow alapvetõ, meghatározó tényezõi a kihívás-készség egyensúly, valamint a feladattal való egybeolvadás, tehát ezek tekinthetõk az áramlat élmény nélkülözhetetlen feltételeinek. DISZKUSSZIÓ A flow mérési lehetõségeire fókuszáló kutatásunk elsõdleges célja az volt, hogy kialakítsunk egy korrekt, empirikus alapokon nyugvó, ám az eredeti elméleti keretben jól interpretálható kérdõívet. Olyan mérõeszközt szerettünk volna kidolgozni, amely több szituációban is alkalmazható ( tevékenység/kérdõív megközelítés Novak és Hoffmann, 1997). Napjainkig kevés olyan feltáró kutatás született, amely túllépve a flow elméleti koncepcióján, önálló struktúra keresését tûzte ki célul (Novak, Hoffmann és Duhachek, 2003; Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011) és megvizsgálta egy, a flow elméleti leírásától esetlegesen eltérõ dimenzionális szerkezet létezésének lehetõségét. A Állapot Kérdõív kialakítása több lépésben történt, végül egy 20 itemes, kétfaktoros, jól interpretálható megoldáshoz jutottunk. Az elméleti alapon létrehozott kérdõív elsõ verziójában minden egyes (Csíkszentmihályi, 1997; Kawabata és Mallett, 2011) eredetileg meghatározott faktorhoz (A Állapot Kérdõív kimunkálásának folyamata c. fejezetben errõl szóltunk) tartoztak tételek, így lehetõség volt arra, hogy a hipotetikus faktorstruktúra teljesüljön. Az elemzések szerint azonban két metadimenzióval ( Kihívás-készség egyensúly, továbbá Egybeolvadás a feladattal ) volt azonosítható az áramlat élmény. Ez a két faktor magában foglalja ugyan az eredeti elképzelés szerinti többi dimenziót is a tiszta célra, kontrollra, koncentrációra, idõérzékelés megváltozására vonatkozó itemek, azonban eredményeink szerint ez a két átfogó fõ faktor az, amely legjobban reprezentálja a flow-t. A Kihívás-Készség egyensúly faktor a feladathelyzetre, tevékenységre vonatkozik tartalmában a kihívás-készség egyensúly, a kontroll és a világos célok területeit fedi le. Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen (2010) a korai ESM vizsgálatokban az észlelt kihívások és képességek optimális arányaként (magas szin-

17 A Állapot Kérdõív kimunkálása 31 tûek és egyensúlyban vannak egymással) definiálták a flow élményt. Kawabata és Mallett (2011) vizsgálatuk eredményeként szintén azt találták, hogy amikor a kihívás-készség egyensúly fennáll, akkor a személy valószínûsíthetõen belép a flow csatornába. Az Egybeolvadás a feladattal faktor az élmény átélésére vonatkozik a bevonódásról, az élmény minõségérõl és az élmény kísérõtényezõirõl (idõérzékelés megváltozása, környezetrõl való megfeledkezés) szól. Csíkszentmihályi (1997) a flow-t egy olyan mély bevonódással járó állapotként definiálta, mely intrinzik módon élvezetes, és amely a feladatra, annak megoldására való maximális fókuszálást jelenti. A feladatba való bevonódás, egybeolvadás függ attól, hogy a személy az adott tevékenységhez hogyan viszonyul (Diaz, 2011), megvan-e benne a szükséges, mozgósítható fejlõdési potenciál. A flow folyamatként való értelmezésének vizsgálatában azt láthatjuk (Kawabata és Mallett, 2011), hogy léteznek bizonyos proximális tényezõk a flow kialakulásában azaz szükséges a kihívás-készségek magas, optimális aránya ahhoz, hogy lehetõség nyíljon arra, hogy a személy belépjen a flow csatornába, valamint, ezen túl magának a szubjektív élménynek, a flow csatornában való mûködésnek is megvannak a maguk jellemzõi, melyeket a feladattal való egybeolvadással azonosíthatunk. Kutatásunk korlátja, hogy specifikus tevékenységek végzése közben történtek a vizsgálatok, esetenként laboratóriumi körülmények között (a második szakaszban ezeket a laboratóriumi mintákat összevontuk), melyek levonhatnak az ökológiai validitás értékébõl, mivel a körülmények hatással lehettek a tesztkitöltésre. A bemutatott vizsgálatokban a Állapot Kérdõív itemeinek post hoc elemzéseivel, a feltáró faktoranalízisekkel a mérõeszköz kidolgozásának elsõ lépését végeztük el. Jövõbeni feladat különbözõ tevékenységek között, különbözõ mintákon [akár nemzetközi vizsgálati keretben is az univerzalitás kérdésének ellenõrzése céljából Csíkszentmihályi és Csíkszentmihályi (1988) szerint a flow kontextusa ugyan variál kultúránként, azonban dinamikája univerzális (Moneta, 2004)] és különbözõ tevékenységek, helyzetek alatt megerõsítõ faktorelemzéseket végezni, így igazolhatóvá válik a tanulmányunkban bemutatott kétfaktoros megoldás helytállósága. Fontos cél továbbá a mérõeszköz tesztelése a helyzetek közötti differenciálás szempontjából is: jelentõs vizsgálati kérdés, hogy a kérdõív és faktorai képesek-e differenciálni a flow, illetve nem flow élmények között különbözõ indukciós körülmények között (Delle Fave, Massimini és Bassi, 2011). A FÁK további statisztikai tesztelése strukturális egyenlõségi modellek számításával is indokolt lehet, ily módon ugyanis a teljes elméleti modell tesztelésére mód nyílik, valamint feltárhatóvá válnak a két metadimenzió alatti esetleges alfaktorok. Jelen kutatás megerõsíti azt az elképzelést, mely szerint az áramlat élmény két alaptényezõje: a személy készségeinek és a helyzet által támasztott kihívásnak az egyensúlya, valamint az élménybe való belemerülés, az azzal való egybeolvadás.

18 32 Magyaródi Tímea és mtsai IRODALOM Bakker, A. B. (2005): among music teachers and their students: The crossover of peak experiences. Journal of Vocational Behavior, 66, Bakker, A. B. (2008): The work-related flow inventory: Construction and initial validation of the WOLF. Journal of Vocational Behavior, 72(3), Bringsén, A., Ejlertsson, G., Andersson, I. H. (2011): situations during everyday practice in a medical hospital ward. Results from a study based on experience sampling method. BMC Nursing, 10(3). Cattel, R. B. (1971): Abilities: Their Structure, Growth, and Measurement. Boston, Houghton Mifflin. Chen, H. (2006): on the net-detecting web users s positive affect and their flow states. Computers in Human Behavior, 22, Chen, H., Wigand, R. T., Nilan, M. (1998): Optimal flow experience in Web navigation. In: Effective Utilization and Management of Emerging Information Technologies. Proceedings of the 9th Information Resources Management Association, Boston, MA, May, Choi, D., Kim, J. (2004): Why people continue to play online games: In search of critical design factors to increase customers loyalty to online contents. Cyberpsychology and Behavior, 7, Cloninger, C. R., Przybeck, T. R., Svrakic, D. M., Wetzel, R. D. (1994): The Temperament and Character Inventory (TCI): A Guide to its Development and Use. St. Louis, Washington University Center for Psychobiology of Personality. Csíkszentmihályi, M. (1975/2000): Beyond Boredom and Anxiety. Experiencing flow in Work and Play. San Francisco, Jossey-Bass Publishers. Csíkszentmihályi, M., Larson, R., Prescott, S. (1977): The ecology of adolescent activity and experience. Journal of Youth and Adolescence, 6(3), Csíkszentmihályi, M., Csíkszentmihályi, I. (1988): Optimal Experience: Psychological Studies of in Consciousness. New York, Cambridge University Press. Csíkszentmihályi, M., Robinson, R. E. (1990): The Art of Seeing: An Interpretation of the Aesthetic Encounter. Los Angeles, J. Paul Getty Museum. Csíkszentmihályi Mihály (1997):. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó. Csíkszentmihályi, M., Hunter, J. (2003): Happiness in Everyday Life: The Uses of Experience Sampling. Journal of Happiness Studies, 4, Csíkszentmihályi, M., Abuhamdeh, S., Nakamura, J. (2005):. In: A. J. Elliot, C. S. Dweck (eds), Handbook of Competence and Motivation. New York, Guilford Publications, Csíkszentmihályi, M., Larson, R. (2006): Validity and reliability of the Experience Sampling Method. In: M. W. de Vries (ed.), The Experience of Psychopatology Investigating Mental Disorders in Their Natural Settings. Cambridge, Cambridge University Press, Csíkszentmihályi Mihály, Rathunde, K., Whalen, S. (2010): Tehetséges gyerekek. Budapest, Nyitott Könyvmûhely. Delle Fave, A., Massimini, F. (2003): Optimal experience in work and leisure among teachers and physicians: Individual and bio-cultural implications. Leisure Studies, 22, Delle Fave, A., Massimini, F., Bassi, M. (2011): Psychological Selection and Optimal Experience Across Cultures: Social Empowerment through Personal Growth. Springer. Diaz, F. M. (2011): Mindfulness, attention, and flow during music listening: An empirical investigation. Psychology of Music, Ekman, P., Friesen, W. (1976): Pictures of Facial Affect. Palo Alto, CA, Consulting Psychologists Press. Ghani, J. A., Deshpande, S. P. (1994): Task characteristics and the experience of optimal flow in human-computer interaction. The Journal of Psychology, 128(4), Gosling, S. D., Rentfrow, P. J., Swann, W. B., Jr. (2003): A Very Brief Measure of the Big Five Personality Domains. Journal of Research in Personality, 37, Hefferon, K. M., Ollis, S. (2006): Just clicks : An interpretive phenomenological analysis of professional dancer s experience of flow. Research in Dance Education, 7(2),

19 A Állapot Kérdõív kimunkálása 33 Hektner, J. M., Schmidt, J. A., Csíkszentmihályi, M. (2007): Experience Sampling Method. Measuring the Quality of Everyday Life. Sage Publications. Hsieh, G., Li, I., Dey, A., Forlizzi, J., Hudson, S. E. (2008): Using Visualizations to Increase Compliance in Experience Sampling. UbiComp 08, September 21 24, 2008, Seoul, Korea. Inal, Y., Cagiltay, K. (2007): experiences of children in an interactive social game environment. British Journal of Educational Technology, 38(3), Jackson, S. A., Eklund, R. C. (2002): Assessing flow in physical activity: The State Scale-2 and Dispositional Scale-2. Journal of Sport & Exercise Psychology, 24, Jackson, S. A., Kimiecik, J. C., Ford, S. K., Marsh, H. W. (1998): Psychological correlates of flow in sport. Journal of Sport & Exercise Psychology, 20, Jackson, S. A., Roberts, G. C. (1992): Positive performance states of athletes: Toward a conceptual understanding of peak performance. The Sport Psychologist, 6, Jennett, C., Cox, A. L., Cairns, P., Dhoparee, S., Epps, A., Tijs, T., Walton, A. (2008): Measuring and defining the experinece of immersion in games. International Journal of Human-Computer Studies, 66, Kawabata, M., Mallett, C. J. (2011): experience in physical activity: Examination of the internal structure of flow from a process-related perspective. Motivation and Emotion, 35, Kawabata, M., Mallett, C. J., Jackson, S. A. (2008): The State Scale-2 and Dispositional Scale-2: Examination of factorial validity and reliability for Japanese adults. Psychology of Sport and Exercise, 9, Khan, V-J., Markopoulos, P. (2009): Experience Sampling: A workbook about the method and tools that support it. method%20and%20the%20tools%20that%20support%20it.pdf Khan, V-J., Markopoulos, P., Eggen, B., IJsselsteijn, W., de Ruyter, B. (2008): Reconexp: A way to reduce the data loss of the Experience Sampling Method. MobileHCI 2008, September 2 5, 2008, Amsterdam, the Netherlands. Kiili, K. (2005): On Educational Game Design: Building Blocks of Experience. Tampere, Finland,Tampere University of Technology. Moneta, G. B. (2004): The flow experience across cultures. Journal of Happiness Studies, 5, Nakamura, J., Csíkszentmihályi, M. (2005): The concept of flow. In: C. R. Snyder, S. Lopez (eds), Handbook of Positive Psychology. Oxford, Oxford University Press, Nielsen, K., Cleal, B. (2010): Predicting flow at work: Investigating the activities and job characteristics that predict flow states at work. Journal of Occupational Health Psychology, 15(2), Novak, T. P., Hoffmann, D. L. (1997): Measuring the Experience Among Web Users. Interval Research Corporation. Novak, T. P., Hoffman, D. L., Young, Y-F. (1998): Measuring the Construct in Online Environments: A Structural Modeling Approach. Vanderbilt University, Owen Graduate School of Management, working paper. Novak, T. P., Hoffman, D. L., Young, Y. (1999): Measuring the Construct in online Environments: A Structural Modeling Approach. Owen Graduate School of Management, Vanderbilt University. Novak, T. P., Hoffman, D. L., Duhachek, A. (2003): The influence of goal-directed and experiential activities on online flow experiences. Journal of Consumer Psychology, 13, Oláh Attila (2004): Tesztbattéria speciális katonai szolgálatra való alkalmasság megítéléséhez. Budapest, Lélekmester Bt. Oláh Attila (2005): Az optimális élmény mérésének lehetõségei: Egy új szituáció-specifikus Kérdõív tesztkönyve. Budapest, HI PRESS. Pace, S. (2004): A grounded theory of the flow experiences of web users. International Journal of Human-computer Studies, 60(3), Pates, J., Palmi, J. (2002): The effects of hypnosis on flow states and performance. Journal of Excellence, 6, Rettie, R. (2001): An exploration of flow during internet use. Internet Research, 11,

20 34 Magyaródi Tímea és mtsai Scheier, M. F., Carver, C. S. (1985): Optimism, coping, and health: Assessment and implications of generalized outcome expectancies. Health Psychology, 4, Schutte, N. S., Malouff, J. M., Hall, L. E., Haggerty, D. J., Cooper, J. T., Golden, C. J., Dornheim, L. (1998): Development and validation of a measure of emotional intelligence. Personality and Individual Differences, 25, Seifert, T., Hedderson, C. (2010): Intrinsic motivation and flow in skateboarding: An ethnographic study. Journal of Happiness Studies, 11, Spielberger, C. D., Barker, L. R., Russell, S. F., Crane, S. R., Westberry, L. G., Knight, J., Marks, E. (1979): The Preliminary Manual for the State-Trait Personality Inventory. Unpublished manual, Tampa, University of South Florida. Swann, C., Keegan, R., Piggott, D., Crust, L., Smith, M. F. (2011): Exploring flow occurance in elite golf. Athletic Insight, 4(2), Tenenbaum, G., Fogarthy, G. J., Jackson, S. A. (1999): The flow experience: A Rasch analysis of Jackson s flow state scale. Journal of Outcome Measurement, 3(3), Watson, D., Clark, L. A., Tellegen, A. (1988): Development and validation of brief measures of positive and negative affect: The PANAS scales. Journal of Psychology, 54(6), Webster, J., Trevino, L. K., Ryan, L. (1993): The dimensionality and correlates of flow in human-computer interactions. Computers in Human Behavior, 9, Wulf, G., Lewthwaite, R. (2010): Effortless motor learning? An external focus of attention enhances movement effectiveness and efficiency. In: B. Bruya (ed.), Effortless Attention. A New Perspective in The Cognitive Science of Attention and Action. London, The MIT Press, Zuckerman, M. (1996): Item revisions in the Sensation Seeking Scale Form V (SSS-V). Personality and Individual Differences, 20, 515.