A hidroterápia mint kiegészítő fizioterápiás kezelés

Átírás

1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás alapszak Gyógytornász szakirány A hidroterápia mint kiegészítő fizioterápiás kezelés A hidroterápia hatása discus hernia esetén Konzulens: Nyerjákné Sári Róza címzetes főiskolai docens Készítette: Tamás Debóra

2 Tartalom 1.Bevezetés Szakirodalmi áttekintés A hidroterápia definíciója A hidroterápia története A hidroterápia általános hatásmechanizmusa A hidrosztatikai nyomás A víz felhajtóereje A víz hőmérséklete Hidroterápiás kezelések bemutatása A discus hernia és hidroterápiás kezelési lehetőségei A súlyfürdő Vízi gyógytorna Hipotézis Kutatásmódszertan Anyag és módszer Minta Vizsgálati eszköz Eredmények Az adatok elemzése Általános adatok a porckorongsérvvel kapcsolatban Általános adatok a kezelésekről A porckorongsérvvel járó fiziológiai, képességbéli és életminőségbeli változások észlelése A fájdalom mértéke Gondoskodás önmagáról Az ülés képessége Az állás képessége Az ágyból felkelés képessége A porckorongsérvvel járó életminőségbéli változások A kezelések jellemzőinek megítélése MEGBESZÉLÉS A szárazföldi gyógytorna hatása Jelen kutatás a korábbi tudományos tapasztalat tükrében Összefoglalás Felhasznált irodalom... 40

3 1.Bevezetés Dolgozatom a hidroterápia, mint kiegészítő fizioterápiás kezelés hatásának, előnyeinek feltárását, és alkalmazásának elméleti, illetve gyakorlati téren történő bemutatását tűzi ki célul. Számomra nagyon érdekesek a vizes kezelések. Szívesen figyeltem meg illetve végeztem a gyakorlatom során, ezért is választottam ezt a témát. Nagyon változatosak, a páciensek számára is különleges vizes kezelések vannak.úgy tapasztaltam,hogy a betegek nagy része örömmel vesz részt ezeken a terápiákon így talán a gyógyulás is könnyebb. Manapság a természetgyógyászat nagyon elterjedt. Egyre több betegség van amely esetén az orvosok is ajánlják a természetes gyógymódot. A természetgyógyászat fontos része a vízzel való kezelés,vízgyógyászat, gyógyfürdők.a konvencionális medicinában rejlő ismereteket kiegészítjük a természetben rejlő lehetőségekkel, így a páciens érdekében hatékonyabb lehet a gyógytornász munkája. Magyarországnak kiemelt természeti adottságai vannak és nagy jelentősége a vízterápiáknak. A természetgyógyászatnak az egyik ága az alternatív fizioterápia mely a természetben előforduló víz és elemterápiákkal foglalkozik. Ez a gyakorlat leginkább az egészségturizmusban,wellnessben honosodott meg. Az egészségügyi ellátásban és terápiában ettől a bizonyítékokon alapulú orvoslás szempontjából sokkal komolyabb és vizsgált, kutatott ismeretekre van szükség. Szakirodalmi áttekintés keretében elsőként a hidroterápia definícióját határozom meg, majd bemutatom a hatásmechanizmusát, legfontosabb kezeléseit. Ma Magyarországon a discus hernia népbetegségnek számít.kutatások szerint kb 20-27% lehet érintett. Vizsgálatommal szerettem volna választ kapni,hogy ha discus hernia megbetegedés esetében, a gyógytorna mellett hidroterápiás kezelést is kap a páciens, akkor állapotában nagyobb mértékű javulás érhető-e el. 2

4 2. Szakirodalmi áttekintés 2.1 A hidroterápia definíciója A hidroterápia, azaz vízkezelés, a fizioterápiának azon módszere, mely a víz fizikai tulajdonságain alapuló, a víz módszeres felhasználásával megvalósuló gyógykezelést foglal magában (Bender, 2014; Csermely, 2009). A hidroterápiás beavatkozások csak a víz fizikai hatásaira támaszkodnak, a balneoterápiától eltérően ebben a kezelési módban nem érvényesül a vízben oldott anyagok kémiai hatása (a hidroterápiánál alkalmazott vezetékes víz ásványi sótartalma nem több, mint 0,3 gr/l) (Bender, 2014; Csermely, 2009). A hidroterápia megnevezés helyett az angolszász országokban jellemzően a spa (= sanus per aquam, azaz víz által történő gyógyítás) kifejezést használják, jóllehet, a kifejezést sokan a belgiumi Spaban található forrás nevéből eredeztetik (Bender, 2005). 2.2 A hidroterápia története A vízzel való gyógyítás, a más elemekkel való gyógyításhoz hasonlóan, az emberiséggel egyidősnek tekinthető. Az ősidőktől fogva alkalmazzák a vizet külsőleges, belsőleges gyógyításra (Bender, 2014). Az első írásos források várható módon Hippokratésztől (Kr. e. 460 körül) származnak, őt tekinthetjük az első és leghíresebb vízgyógyásznak (Kölnei, é.n.). Hippokratésztól származik az, a víz gyógyászati célú felhasználását megalapozó megállapítás, miszerint az élő szervezetre a hideg víz melegítő, a meleg víz hűsítő hatást gyakorol. Rómában a hideg mellett meleg vizes fürdőkultúra is kialakult, ennek megfelelően Galénosz ( ) a különböző gyógyjavaslatoknak a hideg és a meleg vizet egyaránt alkalmazta a korai római gyógyításban (Kölnei, é.n.). A reneszánsz idején egyre inkább előtérbe kerültek a gyógykezelés keretében alkalmazott fürdők, ám a fürdőkultúrán túlmutató vízgyógyászat Nyugat-Európában csak a XVII. századtól kezdett rendszerbe foglalt gyógymódként megjelenni (Bender, 2014). Tudományos igényű munkák közül az első Sir John Floyer ( ) angol orvosé volt, aki betegségekre specializált hőfokú fürdőket javasolt az egyes megbetegedésekben. 3

5 Ebben az időszakban bontakozott ki a mai vízgyógyászat szempontjából is kulcsfontosságú Vinzenz Priessnitz ( ) gräfenbergi földműves munkássága, aki a romantika korának jellegzetes, jelképes figuráját testesítette meg: egyszerű földművesként, a nép fiaként faluja népi gyógyászatából merítve dolgozta ki empirikus alapon kombinált hidroterápiás kezeléseit. Közkedvelt és hatásos kezelései számára Gräfenbergben nagy forgalmú szanatóriumot alapított. A magyarországi vízgyógyászat kultusza is Priessnitznek köszönhetően jött létre az 1830-as, 1840-es években (Kölnei, é.n.). A vízgyógyászat kérdéskörében Priessnitz mellett Sebastian Kneipp ( ) katolikus pap munkássága jelentette az igazi áttörést. Hideg vizes kezelései, melyek keretében borogatásokat, fürdőket, gőzt, öntést, mosást, pólyázást és ivást javasolt, alkalmanként még gyógynövényekkel vagy kémiai szerekkel is kiegészítve, nagy hatást gyakoroltak kora gyógyászatára, s a mai napig találkozhatunk módszereivel nem csak a gyógyászat területén, hanem például wellness szállodákban is (pl. Kneipp-taposó) (Bender, 2014; Kölnei, é.n.). Kneipp tanaira építve alapította meg Wilhelm Winternitz ( ) az első hidroterápiás tanszéket a Bécsi Egyetemen, ahol a hidroterápiára irányuló kutatómunka is zajlott (Bender, 2014). Hazánkban hidroterápiás beavatkozásokról szóló forrásokat már a rómaiak, illetve a török megszállás idejéből származtathatunk.magyarországon a hideg vízre alapozott gyógymód divatját dr. Horváth József 1841-es értekezése bizonyítja, melyet a Tudománytár c. folyóirat közölt ben magyarra fordította John Floyer korszakalkotó vízgyógyászati írását ( A hideg víz derék munkálatjairól az emberi test erősítésére és számos nyavalyák elhárítására ), s A hideg vízgyógyászat története címmel áttekintő tanulmányokat közölt a Tudománytárban a hideg víz alkalmazásának sok évszázados hagyományáról (Kölnei, é.n.). 4

6 A Priessnitz módszerét a helyszínen tanulmányozó Ivanovics András orvos 1840-ben megalapította saját Pesti Vízgyógy és Edző Intézetét a Városligetben (Bender, 2014) ben orvosokból, mérnökökből és hidrogeológusokból megalakult hazánkban a Magyar Balneológiai Egyesület. A XIX.-XX. század fordulóján működő hazai vízgyógyászat alapvetően Kneipp tanaira épített ban magyar Kneipp Egyesület alakult, melynek margitszigeti alakuló ülésén maga Kneipp tartott felolvasást az ünneplő közönség előtt. Balatonalmádiban Kneipp módszereit (diéta, napfényterápia) alkalmazó Kneipp Ház nyílt, Budapesten pedig Pajor Sándor irányítása alatt Pajor Vízgyógyintézet, majd Szanatórium alakult (Kölnei, 2007). Zelenyák János plébánost ( ), a századforduló meghatározó gyógyítóját a magyar Kneippnek nevezték. Dr. Fajth Péter 1890-ben megjelent tankönyve ( A tudományos vízgyógymód elméleti és gyakorlati tankönyve ), később Benczúr Gyula, illetve napjainkban elsősorban Bender Tamás számos műve és kutatása járul hozzá ahhoz, hogy a hidroterápia hazánkban is tudományos rangra emelkedjen (Bender, 2014). 2.3 A hidroterápia általános hatásmechanizmusa A hidroterápia általános hatásmechanizmusa három tényezőn alapul. A víz fizikai tulajdonságai közül a hidrosztatikai nyomás, a felhajtóerő és a hőmérséklet alapozza meg a hidroterápiás kezelést (Bender, 2005) A hidrosztatikai nyomás. A hidrosztatikai nyomás a folyadékok súlyából eredő, a gravitáció hatására kialakuló nyomás. Vízbe merüléskor a hidrosztatikai nyomás olyan módon hat, hogy egyenletes erővel összenyomja a bőrt, a bőr alatti kötőszövetet, az izomzatot, illetve az ereket (Kádas, 2014). A víz hidrosztatikai nyomása jelentős hatást gyakorol a keringő vérvolumenre és egyéb tényezőkre. Mivel a vízben való tartózkodás (immerzió) összenyomja a felületes vénákat, nyirokereket, így ezek visszafolyását lényegesen megkönnyíti (aminek elsősorban csökkent erejű szívműködés esetén van nagy jelentősége). A fokozott centrális vénás visszaáramlás 5

7 és a mérséklődött perifériás ellenállás mellett a különböző ízületi és egyéb testrészeken kialakult folyadékgyülemek felszívódnak, a szív térfogata megnövekszik (Csermely, 2009; Bender, 2005). Nő a stroke-volumen és a cardialis output. Gyakran csökken a szisztolés vérnyomás és a szívfrekvencia, a centrális vérnyomás (3-15 Hgmm) és a pulmonalis vérnyomás pedig emelkedik. A hidrosztatikai nyomás a cardiovascularis hatások mellett a következő élettani hatásokat indukálja. Pulmonalis vonatkozásban, a mellkasra, hasra kifejtett nyomás hatására nehezíti a belégzést, segíti a kilégzést (Kádas, 2014); enyhe mértékben csökkenti a vitálkapacitást és a funkcionális reziduális kapacitást (Bender, 2005). Renalis hatásként fokozódik a diuresis és a kaliuresis, illetve a glomerulusfiltráció. A hormonális hatások között a pitvari natriureticus peptidek fokozott termelődése, az endogén dopamin- és az endogén ópiátszintézis fokozódása, a renin-, és angiotenzin képződésének szupprimálódása, és a prolaktinszintézis csökkenése áll fenn (Bender, 2005). Neuromuscularis vonatkozásban az izomrelaxáció növekedése számottevő: a hátizomzat tartós immerzió során akár 4-6 cm-t is nyúlhat. Hematológiai szinten a hematokritérték változása (előbb csökkenése, majd emelkedése), illetve a plazmaviszkozitás változása említhető. A hidrosztatikai nyomás hatása a vízmélységtől is függ: az immerzió mélységének növekedésével a hidrosztatikai nyomás egyre emeli a keringő vérvolument (Bender, 2005) A víz felhajtóereje A felhajtóerő az a felfelé irányuló erő, mellyel a nyugvó folyadék a benne lévő testre hat. Függ a folyadék sűrűségétől és a test térfogatától (Kádas, 2014). Az archimedesi törvény értelmében minden vízbe merülő test annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya. A test, derékig vízbe merülve, súlya 50%-át elveszti, mellkasig vízbe merülve súlya 75%-át. A VII. nyaki csigolyáig merülve a test súlyának 90%-a veszik el. (Bender, 2005). E súlyveszteségnek köszönhetően a 10%-os testsúlyú beteg olyan esetekben is mozgathatóvá, mobilissá válik, amikor egyéb módon erre nem lenne képes. Ha a beteg csökkent izomerővel rendelkezik (például mozgásszervi megbetegedés, baleseti sérülések, vagy kardiológiai betegség következtében), a csökkent testsúly mellett olyan aktív mozgásra, olyan gyakorlatok 6

8 megvalósítására is lehetőséget kap a vízbe való merüléssel, melyek elvégzésére eredeti testsúlyával képtelen lett volna (Csermely, 2009) A víz hőmérséklete. A hidroterápiában alkalmazott kezelések esetében megkülönböztetünk nagyon hideg (10-14 C-os), hideg (15-22 C-os), hűvös (23-33 C-os), meleg (36-40 C-os) és forró (40 C-os) vizet. A hipotermikus (csökkent hőmérsékletű) víz élettani hatása, hogy fokozza a perifériás ellenállást, emeli a vérnyomást (a szimpatikus hatás miatt), hatására reflektórikus bradycardia alakul ki. Először vasoconstrictio, majd ha a szervezet reakciókészsége megfelelő kompenzációs vasodilatatio alakul ki (Bender, 2005). Ezt, a hidegvíz hatására bekövetkező vasoconstrictiót, majd az ezt követő vasodilatiót érreakciónak nevezzük (Csermely, 2009). A hideghatás ellen, annak kiegyenlítése céljából a szervezet fokozott izomtónussal, izomremegéssel védekezik, ami komprimálólag hat az erekre. Fokozódik a keringés, jelentős igénybevételnek kitéve a jobb szívfélt. Megfelelő érreakció mellett nem jelent kardiális terhelést a kompenzatórikus vasodilatatiós hatás (Csermely, 2009). A hipertermikus (fokozott hőmérsékletű) víz vasodilatatiót vált ki, mely fokozza a szöveti anyagcserét, a szövetek táplálék felvételét segíti, s serkenti a salakanyagok, gyulladásos termékek felszívódását, aminek következménye az antiinflammatorikus és analgetikus hatás. A tartós meleghatás következtében kialakuló vasodilatatio vérnyomás csökkenést, pulzusszám emelkedést, a perifériás ellenállás csökkenését eredményezi. Növeli a kötőszöveti struktúrák nyújthatóságát, izomrelaxáns hatást eredményez. Fokozódik az izom, és a bőr vérellátása. A fokozott folyadék felvételével a bőr nedvességtartalma, rugalmassága fokozódik, a felületi hámréteg leválásával a bőr faggyúmirigyeinek kiürülése könnyebbé válik. A légzés lassúbbá, felületessé válik, a bélmozgás kifejezettebb lesz, a gyomorsavszekréció fokozódik. Egyes laboratóriumi értékek is megváltozhatnak, például a vércukorszint, a vérsüllyedés, vagy a szérum-ion (nátrium, kálium, klór) tartalom (Bender, 2005; Csermely, 2009). A hőmérsékleti hatásra kialakuló biológiai választ a hőinger erőssége, az alkalmazott behatás időtartama, az alkalmazott behatás 7

9 kiterjedése, valamint a behatásnak kitett szervezet biológiai állapota, reakcióképessége határozza meg (Csermely, 2009). 2.4 Hidroterápiás kezelések bemutatása A fürdőkezeléseket kiterjedésük, illetve hőmérsékletük alapján a következő két csoportba oszthatjuk: kiterjedésük szerint megkülönböztetünk egészfürdőket (a teljes test fürdője a fej és a nyak kivételével), félfürdőket (a test köldöktől lefelé tartó része), végtagfürdőket (valamely végtag bizonyos része a víz alatt helyezkedik el), valamint részfürdőket (egy testrész bármely kisebb része van víz alatt). Hőmérséklet szerint hideg (20-26 C-os), meleg (36-38 C-os), forró (40-41 C-os), illetve felmelegedő, és váltott hőfokú fürdőket különböztetünk meg. Alkalmazhatók olyan hidroterápiás kezelések is a fizioterápián belül, melyeket a víz fizikai hatásain túl bizonyos mechanikai energiák is kiegészítenek. Ilyen kezelésnek számít a zuhanykezelés, a víz alatti sugármasszázs, az örvényfürdő, a szénsavas fürdő, a Kneipp-kúra, a leöntések, a borogatások, a párakötés, a dunsztkötés, a pakolások, a lemosások, a súlyfürdő és a víz alatti (subaqualis) torna (Kulisch és Horváth, 2014). Mivel dolgozatom a hidroterápiás kezelésekről azok discus hernia esetében való alkalmazhatósága alapján szeretne elméleti áttekintést nyújtani, a következőkben olyan két eljárást mutatat be részletesebben, melyek cervicalis vagy lumbalis discus hernia esetében igazolt gyógymódként, kiegészítő kezelésként vannak számon tartva. 8

10 3. A discus hernia és hidroterápiás kezelési lehetőségei Discus herniának a nucleus pulposus sérvesedését nevezzük. Ez az állapot a porckorong-degeneráció klinikailag legfontosabb következménye, melynek következtében a nucleus pulposus állománya kilép környezetébe. A folyamat lejátszódhat hirtelen, egy nagy erőbehatás következményeképp, de lassan előrehaladó folyamatként is. Legfontosabb tünetei a lokális és/vagy kisugárzó fájdalom, az érzészavarok, a mozgásterjedelem beszűkülése, az életminőség romlása. Kezelésében és megelőzésében a súlyfürdő mint a legkíméletesebb és leghatásosabb extenziós kezelés kiemelkedő fontosságú (Gömör, 2005). Az Európai Reumaellenes Liga (EULAR) és az Amerikai Reumatológiai Intézet (ACR) kritériumai szerint is a súlyfürdőnek a degeneratív gerincbetegségek nonfarmakológiai kezelésében igen jelentős szerepe lehet ( Philadelphia Panel, 2001). Forrás: I. ábra: porckorongsérv ábrázolása 3.1 A súlyfürdő Egyfajta trakciós, azaz nyújtásos kezelésként víz alatti terápiának felel meg (Bender, 2005). Igazi hungarikumnak számít, hiszen feltalálója egy magyar orvos, 9

11 dr. Moll Károly ( ), aki a Hévízi-tóban kísérletezte ki új módszerét. A nyújtásos módszereket már az ókorban is alkalmazták a különböző gerincdeformitások kezelésére (például hippokratészi létra és felfüggesztés, nyújtópad) ben, Mixter és Barr közleménye kapcsán terjedt el a trakciós kezelések alkalmazása discus hernia esetén, miután a szerzők rámutattak, hogy az ideggyulladás egyik leggyakoribb etiológiai tényezője a discus degeneratív elváltozásaiból adódó idegkompresszió lehet (Bender, 2005). Ezek után a discus hernia kezelésében számos nyújtó készülék és eljárás került alkalmazásra, ám a kezelések során bizonyítást nyert, hogy a száraz nyújtás, ahelyett, hogy tehermentesítené a porckorongot a nyomás alól, az izmok ellenállása miatt csak tovább növeli bennük a feszültséget. Ezzel szemben a langyos vízben zajló súlyfürdő során az izomzat teljesen elernyed, semmilyen izomösszehúzódás nem történik (Kurutzné Kovács és Oroszváry, 2010). Ebből a felfedezésből kiindulva Moll Károly 1953-ban kidolgozta a súlyfürdőkezelést a Hévízi-tóban kísérletezve olyan eszközt hozott létre, melyben a páciens először egy korláton, a karjainál, illetve két hónaljánál fogva lógott a vízben, miközben a doktor egy erős hevederövre súlyokat akasztott a páciens csípőjére. Ezek a súlyok egyenként 5 kg-osak voltak, melyekből a páciens testi kondíciójának megfelelően 2, 3, 4, vagy akár 5 db-ot akasztottak az övre, a gerinc egyenletes húzásának biztosítását figyelembe véve. Egy súlyfürdő percig tartott olyan, huzamos fürdésre alkalmas hőfokú, fiziológiailag indifferens vízben, mely elég mély ahhoz, hogy a beteg lóghasson benne (Moll, 1953). Kísérletezése következő fázisában Moll doktor egy olyan fürdőtutajt szerkesztett, melyen a mankószerű hónaljtámasztékon kívül egy fejtartót is elhelyezett, hogy a páciens, karjainak kímélése céljából 3 ponton (két hónaljánál és a fejénél fogva) legyen felfüggesztve. Ezzel a gerinc magasabb részeinek kihúzására is lehetőség nyílt. A doktor hangsúlyozta betegeinek, hogy folyamatosan ellazított izmokkal lógjanak a tutajban és ne mozogjanak. Ezzel az eljárással a doktor szerint az izmok ellazulnak, a gerinc, illetőleg a porckorongok megnyújtatnak és evvel mód adódik ahhoz, hogy a porcsérv visszahúzódjék, amit a testre nehezedő hydrostaticai nyomás még elő is segít 10

12 (Moll, 1953, 1173.o.). A nevezett tanulmányban Moll Károly 19 eseten keresztül mutatja be találmánya áldásos hatásait. Észrevételei szerint egyfelől a súlyfürdővel kezelt betegek esetében jelentősen lerövidül az ápolási idő ( napról 30 napra), másfelől nincs szükség a súlyfürdőzés után további kezelésekre, a beteg munkaképes állapotban távozhat (Moll, 1953). Az eljárás eredményei úgy foglalhatók össze, hogy a frissebb keletű porcsérvek a súlyfürdőzés hatására csapásszerűen megjavulnak, az esetleges scoliosisuk néhány fürdésre megszűnik, ischialgiájuk hamar enged, sőt, megszűnik és a gerincmozgásuk is felszabadul, sőt az olyan melléktünet is, mint a lábfejzsibbadás, eltűnik. (Moll, 1953, 1174.o.). Ha a súlyokat a bokára akasztották, csípő- és térdkontraktúrás betegeknél is jó eredménnyel volt alkalmazható a súlyfürdő (Moll, 1953). A Moll doktor módszerének megszületését követő 50 évben a súlyfürdő igen nagy népszerűségre tett szert a hazai fizioterápiában (bár külföldön széles körű biomechanikai elemzés híján sokáig nem terjedt el) (Kurutzné Kovács és Oroszváry, 2010), s az idő múlásával megszülettek az első klinikai tanulmányok is, melyek igazolták a súlyfürdő hatásosságát a gerinc degeneratív megbetegedéseiben. Kurutz és Bender 2010-ben megállapította, hogy a súlyfürdőkezelés elsősorban a porckorong-bántalom különböző formáiban alkalmazható. A fürdőkezelés szolgáltatta kompressziós teher miatt a porckorongok összenyomódnak és egy jótékony tehermentesülési folyamaton mennek keresztül (Kurutz és Bender, 2010). A súlyfürdő során a vízben megszűnő testsúly és az elernyedt izomerők összegeként létrejövő dekompressziós erő, a testsúly és felhajtóerő különbségeként létrejövő aktív nyújtóerő, valamint az alkalmazott ólomsúlyokból származó nyújtóerő a szegmentumok flexibilitásának megnövekedésével, a gerincoszlop mentén megnyúlást eredményez (Bene és Kurutz, 1993), s a gerinc megnyúlása, az izmok ellazulása lehetővé teszi, hogy a porckorongsérv visszahúzódjon, a fájdalom enyhüljön vagy megszűnjön, s segítségével akár a műtét is megelőzhető legyen (Kurutzné Kovács és Oroszváry, 2010; Kurutz és Bender, 2010). Oláh és munkatársainak (Oláh, Molnár, Dobai, Oláh, Fehér és Bender, 2010) szintén sikerült klinikai vizsgálatban igazolni, hogy a súlyfürdőkezelés valóban alkalmas a fájdalom csökkentésére, az ízületi mozgástartomány növelésére, következményesen pedig az 11

13 életminőség javítására, mégpedig nyaki és ágyéki discopathia esetében egyaránt. A súlyfürdő fájdalomcsillapító, ízületi mozgástartományt növelő, életminőséget javító hatását Klimónak (Klimó, 2010) is sikerült igazolnia, Szerbiában végzett felmérésén. Napjainkban a súlyfürdőt a következő indikációkkal alkalmazzák: discopathia, spondylosis, spondylarthrosis, szubakut vagy krónikus radiculopathia, spondylitis ankylopoetica korai stádiuma, morbus Sheuermann, alsó végtagi ízületek kontraktúrája. Ellenjavallt a súlyfürdős kezelés minden olyan esetben, amikor a balneológiai eljárások elenjavalltak (visszérgyulladás, előrehaladott érelmeszesedés, pajzsmirigy-túlműködés, epilepszia, sclerosis multiplex, mozgásszervi megbetegedések gyulladással járó fázisa, vizelet-és széklettartási rendellenességek, vérzékenység, daganatos megbetegedés, fertőző betegségek, lázas állapot, terhesség Bender, 2008). Lokális ellenjavallatként az akut radiculitis, a spondylolysis, a spondylolisthesis, a csigolyatestben előforduló tumor, gerincstabilizáló és porckorongsérv műtétet követő fél év, spondylitis van számon tartva (Bender, 2005). A súlyfürdőnek mint víz alatti trakciós terápiának a krónikus nyak-és derékfájás konzervatív kezelésében megmutatkozó hatásosságáról Oláh és munkatársainak (Oláh és mts., 2010) nyomonkövetéses tanulmányáig nem közöltek kontrollált orvosi tanulmányt hazánkban. A szerzők célja az volt, hogy megbízható különbségeket azonosítsanak a súlyfürdővel kezelt és a kontroll csoport között a klinikai paramétereket és az életminőség változását illetően. Hipotézisükben a súlyfürdő feltételezett előnyös hatásait várták a cervicalis és lumbalis discopathiában szenvedő betegek klinikai paramétereire és életminőségére. Kontrollált vizsgálatukban 72 beteg vett részt, akik vagy alsó végtagba sugárzó derékfájdalmat tapasztaltak előzőleg MRI-vel igazolt lumbalis discopathia miatt, vagy felső végtagba sugárzó nyakfájdalmat, előzőleg MRI-vel igazolt cervicalis discpathia miatt. A résztvevőket összesen 4 csoportra osztották. Az alanyok egynegyede (18 fő) alkotta az egyik kísérleti csoportot, akik a gyógytorna (Mc Kenzie, 20 perc) és az elektroterápia (dionin iontophoresis) mellett nyaki súlyfürdő kezelést is kaptak. A másik kísérleti csoportot alkotó 18 beteg a fentiekkel egyező 12

14 feltételekben részesült, csak nyaki súlyfürdő helyett ágyéki súlyfürdő kezelést kapott. A mintában szereplő fennmaradó kétszer 18 beteg kontroll csoportént szolgálva csak gyógytornában és iontophoresisben részesült, súlyfürdő nélkül. forrás: II. ábra: kép a súlyfürdő kezelésről A szerzők a következő paramétereket vizsgálták: a megfelelő csoportban a derék-, illetve a nyakfájdalom mértékét VAS skálán kifejezve, SF36-eredményeket, a lumbalis csoportban föld-ujj távolságot cm-ben, a mozgástartományt (a lumbalis csoportban az oldalhajlásnál a kéz combon való elmozdulását cm-ben; a cervicalis csoportban a nyaki gerinc lateralflexióját és dorsalflexióját fokban, neurológiai állapotot, lumbalis gerinc esetén plusz Oswestry index-eredményeket, a beteg véleményét, az orvos véleményét, valamint a discus protrusiók változására MR diagnosztikát alkalmaztak a kezelés előtt, majd a kezelés után 3 hónappal. 13

15 A vizsgálat eremdénye szignifikáns javulást tárt fel a súlyfürdőben részesült discopathiás betegeknél minden egyes vizsgált paraméter esetében. A javulás tartósan fennmaradt a három hónap múlva végzett utóvizsgálat idején is. A kontrollcsoportban a lumbalis gerinc esetén csak egy paraméterben adódott szignifikáns változás, a cervicalis gerinc esetén pedig két paraméterben. Ezek a változások nem bizonyultak tartósnak a nyomonkövetéses vizsgálatban. Az MR felvételek nem bizonyítottak szignifikáns változást a protrusió vagy a discus esetében egyik csoportnál sem. Mind a betegek, mind az orvosok pozitívnak ítélték meg a súlyfürdőkezelés hatását. Oláh és munkatársainak (Oláh és mts., 2010) sikerült igazolni, hogy a súlyfürdőkezelés akár komplex terápia részeként, akár önmagában mind nyaki, mind ágyéki discopathias betegeknél alkalmas terápia a fájdalom csökkentésére és az ízületi mozgástartomány növelésére, s hosszú távon javíthatja a betegek életminőségét. 3.2 Vízi gyógytorna Discus hernia esetében a súlyfürdőnél kevésbé speciális, ám szintén hatásos fizioterápiás kiegészítő kezelésként tartjuk számon a víz alatti tornát is. A víz alatti (subaqualis) torna a víz felhajtóerejét, közegellenállását, örvénylését, áramlását kihasználva, hőmérsékletét, valamint azt, hogy a vízben a tér bármely irányába szabadon lehet mozogni, olyan fizikai hatások érvényesülésének enged teret, melyek mind az immerzió során, mind pedig a mozgások közben befolyásolják a test működését. A vízben történő mozgásterápia az emberi szervezet mozgásainak komplex fejlesztését eredményezi.a tehermentesítéssel járó lehetőségek a víz alatt végzett mozgásterápia során: járásfejlesztést, járástanítást; az alsó végtagi izomzat erősíté s esetében, s relatív kontraindikációt jelent a széklet-és vizelet inkontinencia.sét; az erő és az állóképesség növelését; a törzskontroll kialakítását; az egyensúly és a stabilitás fejlesztését; koordinációfejlesztést; légzésregulációt; keringésregulációt; valamint a mozgásterjedelem növelését, megtartását. A víz alatt végzett torna indikált az alsó végtagot érintő degeneratív kórképek közül a coxarthrosisos betegeknél, csípőízületi TEP beültetését követően, autoimmun 14

16 betegségekben, töréskezelés korai rehabilitációjában, gerincsérülések konzervatív terápiájában, neurológiai károsodással járó gerincsérülések terápiájában. Kontraindikált a láz, fertőző betegség, seb, bőrfertőzés, dekompenzált szívműködés, nehezített légzés. 3.3Hipotézis Első hipotézis: A közölt szakirodalmi eredményekre alapozva a dolgozatom tárgyát képező kutatásban azt az összefüggést teszem próbára, mely szerint discus hernia mozgásszervi megbetegedés esetében, amennyiben a gyógytorna mellett hidroterápiás kezelést is alkalmazunk, a páciens esetében a gyógyulási folyamatok felgyorsulnak és hatékonyabb így a kezelés. Második hipotézis: A szárazföldi gyógytorna kezelést kiegészítő hidroterápia hatására a páciensek életminősége javul,önellátó képességük nő. 15

17 4. Kutatásmódszertan 4.1 Anyag és módszer Az adatok felvételére kérdőíves eljárással került sor március 14. és április 1. között. A vizsgálat helyszíne egyfelől a gyakorlati helyemként szolgáló kórház volt, ahol személyesen vettem fel a porckorongsérvvel kezelt betegekkel a kérdőívet, másfelől interneten is közzétettem lehetőségeim szerint, ismerősöknek küldött ek formájában, illetve mozgásszervi betegek Facebook-csoportjaiban. A hozzáférés alapú mintavétellel választott populációt tekintve a vizsgálatban való részvétel fő kritériuma az volt, hogy a beteg mozgásszervi megbetegedéseit tekintve kizárólag porckorongsérvvel rendelkezzen. 4.2 Minta A kérdőíveket végül 60 fő töltötte ki. A mintát 43 nő (72%) és 17 férfi (28%) alkotta. Életkori megoszlás tekintetében a vizsgált minta közel egyharmada (30%-a) a 41 és 50 éves kor közötti életkori tartományt képviselte. A évesek, az évesek, és a 60 év fölöttiek egyformán 20-20%-ban képviseltették magukat. A évesek tartományában is akadt 6 vizsgálati személy (10%). 4.3 Vizsgálati eszköz Kérdőíves vizsgálatom során egy egyénileg szerkesztett kérdőívvel vizsgáltam hipotézisemet. A kérdőív a bevezető részben demográfiai adatokra kérdezett rá, úgy, mint a résztvevő neme, életkora. A kérdőív a következő szakaszban általános adatokra kérdezett rá a porckorongsérvvel kapcsolatban. Adatokat gyűjtött arról, hogy a résztvevő mely szakaszo(ko)n rendelkezik/rendelkezett porckorongsérvvel; mikor derült ki a problémája(pl hány éve); társul-e érzészavar a porckorongsérvhez; társul-e végtagba kisugárzó fájdalom a porckorongsérvhez; műtötték-e a porckorongsérve miatt. A kérdőív a kezelésekre vonatkozó általános adatokra is kiterjedt. Ebben a részben a kérdőív felmérte, hogy a résztvevő szárazföldi vagy vízi gyógytornát (vagy mindkettőt, avagy egyiket sem) kapott-e; mikor kapta először a gyógytornát, és 16

18 hány alkalomban részesült eddig; mikor kapta először a hidroterápiás kezelést és hány alkalomban részesült eddig; részesült-e súlyfürdő kezelésben; s milyen egyéb kezelést kapott a problémájára. A porckorongsérvvel járó fiziológiai és életminőségbeli változások észlelésének felmérése képezte a kérdőívem hipotézisének vizsgálatát leginkább megalapozó szekciót a kérdőívben. Vizsgálatom arra irányult, hogy felmérjem, eredményesebb lehet-e a szárazföldi gyógytornára épülő fizioterápiás kezelés, ha hidroterápiás kezeléssel is kiegészül. Ennek érdekében arra kértem a résztvevőket, hogy a következő kérdések esetében nyilatkozzanak arról, hogy mit tapasztaltak a fizioterápiás kezelés előtt és után. A porckorongsérvvel járó fiziológiai változások között az Oswestry Disability Index 2.1. kérdései alapján saját kérdőívem rákérdezett a észlelt erősségére (1. enyhe, 2. kis mértékű, 3. erős, 4. nagyon erős), a beteg önmagáról való gondoskodásának mértékére (1. fájdalom nélkül tud, 2. tud, de ez fájdalommal jár, 3. nem tud a fájdalom miatt), az ülés, az állás képességére (1. bármeddig tud fájdalom nélkül, 2. rövid ideig tud, 3. nem tud a fájdalom miatt), s az utazásban való esetleges nehézségekre a kezelést megelőző, illetve a kezelés utáni állapotra vonatkozóan. Ezen kérdéscsoportot a Quebec Back Pain Disability Scale kérdőív alapján további három kérdés egészítette ki: mennyire találta nehéznek az ágyból való felkelést (1. nem volt vele probléma, 2. nehezen, 3. nem tudtam), zavarta-e az alvásban gerincproblémája, s mennyire volt nehéz megfordulni az ágyban. Ez utóbbi kettő kérdésre előzetesen meghatározott válaszkategóriák helyett kvalitatív, vélemény kifejtésre alkalmas formában vártam választ. Ezen szakaszban kérdőívem a mozgásterjedelem növekedésének önmegítélésére is kiterjedt (1. nem, 2. igen, 3. kis mértékben), illetve rákérdezett arra is, hogy elmúltak-e a beteg fájdalmai, tünetei a kezelések után (1. igen, teljesen, 2. csak részben, 3. nem javult az állapotom). A kezelések jellemzőinek önmegítélésére egy újabb fejezet irányult a kérdőívben: arra fókuszáltak ezek a kérdések, hogy a beteg mennyire érezte motiválónak a csoportban végzett vízi tornát (ha volt); könnyebb volt-e számára a vízben való mozgás, mint a szárazföldi; melyik torna hangulatát kedveli jobban; s 17

19 elegendőnek tartja-e a kapott kezelések számát. A kérdőív végén a személyeknek lehetőségük volt egyéb megjegyzésekkel kiegészíteni válaszaikat. 18

20 5. Eredmények 5.1 Az adatok elemzése A személyesen felvett, illetve online közzététel esetén a online kérdőív-szerkesztő program webes felületére beérkezett adatokat kérdéscsoportonként, százalékos eloszlás alapján elemeztem. A demográfiai és az általános adatokat értelemszerűen megoszlás alapján dolgoztam fel, a hidroterápia hatékonyságára vonatkozó adatokat további elemzésnek vetettem alá. Mivel célom az volt, hogy a szárazföldi gyógytorna önmagában való hatékonyságát összevessem a hidroterápiával kombinált fizioterápiás kezelések hatékonyságával, ezen szekció adatait úgy vizsgáltam, hogy a válaszok közül kizárólag azokat vettem figyelembe, melyek a csak szárazföldi tornában részesülő válaszadóktól, és a mindkettő opciót jelölő válaszadóktól származtak. Mivel csak szárazföldi tornában összesen 23 fő részesült, hidroterápiával kombinált kezelésben pedig összesen 32 fő, az arányos eloszlás érdekében ezen kérdéskörben a kombinált kezelésben részesülők csoportjából random módon kizártam 9 választ, így két egyforma elemszámú csoportot kaptam (n=23 fő). Ezen csoportokon belül elsőként összegeztem az adott opció gyakoriságait, a kezelések előtt és után külön, majd kiszámítottam a kezelések előtti százalékos arányokhoz képest a kezelések hatására történt változások (alcsoportok közötti) különbségeinek százalékos mértékét. Az adatokat tartalomelemzés módszerével összegeztem, és a tendenciákat, illetve az egyes válaszok változatait összefoglaltam. 19

21 5.2 Általános adatok a porckorongsérvvel kapcsolatban A vizsgálatban részt vevő 60 fő között 50 fő (83,3%) rendelkezett ágyéki porckorongsérvvel, s 10 fő (16,7%) nyaki porckorongsérvvel. Az elváltozás ezen két típusának egyenlőtlen eloszlása a mintában nem tette lehetővé a két alcsoport statisztikai összehasonlítását. A legrégebbi kórkép 1972-ben született meg, de a résztvevők túlnyomó többsége esetében a 2000 utáni években történt a diagnózis felállítása. A porckorongsérv kialakulásának körülményeiben nagy változatosságról számoltak be a résztvevők, de alapvetően két típusú (a szakirodalomnak is megfelelő) kezdet figyelhető meg: a résztvevők egyik csoportja számára egy hirtelen mozdulat során alakult ki a porckorongsérv (például hirtelen éles fájdalom nyilallt a derekába, s mozgásképtelenné vált; ökölvívás közben sportbaleset során szerezte; vagy egy térdelő, csavaró mozdulat során kiszakadt, s ekkor tudta meg a személy, hogy régóta gerincsérvvel rendelkezik), a másik csoport számára pedig a régóta tartó fájdalom miatt esedékessé váló vizsgálat és diagnózis formájában (például nyakfájás miatt orvoshoz fordult; felső végtagi zsibbadás, fájdalom miatt ment MRI vizsgálatra, ami nyaki gerinc szakaszon igazolta a porckorongsérvet; vagy éppen több téves diagnózis után, évek óta fennálló, fokozódó gerincfájdalom után). A résztvevők 86,7%-a (52 fő) érzészavart is tapasztalt (pl. zsibbadást) az érintett területen. Mindössze 8 fő (13,3%) volt a kivétel, akik nem tapasztaltak társuló érzészavart. Kisugárzó fájdalmat (pl. alsó végtagba) a résztvevők 85%-a (51 fő) tapasztalt, s csak 9 fő (15%) nyilatkozott nemlegesen a kisugárzó fájdalmat illetően. A vizsgálati minta kisebb része, 40% (24 fő) esett át porckorongsérv miatt műtéten, a résztvevők 60%-át (36 fő) nem műtötték problémája miatt. 20

22 5.3. Általános adatok a kezelésekről A résztvevők körében a legterjedelmesebb csoportot azok alkották, akik mind szárazföldi, mind vízi gyógytornában részesültek (32 fő, a minta 53%-a). 23 személy csak szárazföldi gyógytornát kapott, s 5 fő egyik típusú fizioterápiás kezelésben sem részesült. Nem volt olyan személy a mintában, aki kizárólag hidroterápiás kezelést kapott volna önmagában. A vízi gyógytorna kezelésen belül 13 fő (22%) kapott súlyfürdő kezelést. Egy beteg már 1987-ben megkapta első gyógytorna kezelését, egy másik beteg úgy nyilatkozott, hogy 10 éves korától, azaz nagyjából 55 éve kezelik gyógytornával, de a legtöbben a 2010-es év után kezdték a fizioterápiás kezeléseket. Igen nagy változatosságot mutat a minta abban a tekintetben, hogy hány kezelésben részesültek a személyek a diagnózis felállítása óta. Volt, aki csak pár alkalommal; volt, aki évente egy 3 hetes komplex kezelés formájában; volt, aki csak pár hétig, vagy pár hónapig; s volt, aki magánúton már több száz kezelésen esett át ám javarészt a alkalomból álló fizioterápiás kezelési gyakoriság volt a jellemző a mintában. A szárazföldi gyógytornán (javarészt McKenzie tornán) és a víz alatti gyógytornán túlmenően a résztvevők olyan további, kiegészítő eljárások kezeléseit tapasztalták, mint a Tangentorkezelés, gyógyszeres kezelés, gyógymasszázs, mágnesterápia, elektroterápia, fájdalomcsillapító injekciók, angol Osteopath kezelések, csontkovács kezelés, TENS, ultrahang-kezelés, interferencia-kezelés, mikro-és rövidhullám-kezelés, paraffinpakolás, úszás, iszapkezelés, akupunktúra, Bioptron-lámpa, súlyzós gépekkel végzett edzés, illetve valaki a krémeket (Fastum gél, Apranax dolo) is említette. 21

23 5.4. A porckorongsérvvel járó fiziológiai, képességbéli és életminőségbeli változások észlelése A kezeléseket megelőző állapotokról elsőként a teljes minta vonatkozásában számolok be. A résztvevők jelzései szerint a porckorongsérvhez a bármilyen típusú kezelés megkezdése előtt a minta majdnem egésze, összesen 88,4% esetében erős (46,7%) vagy nagyon erős (41,7%) fájdalmak társultak. Összesen 11,6% nyilatkozott enyhe (1,7%) vagy kis mértékű (9,9%) fájdalomról a kezeléseket megelőzően. Az önmagáról való gondoskodás kérdésében a résztvevők a következőképpen nyilatkoztak a kezelés előtti időszakra vonatkozóan. A kezelések előtt a vizsgálat résztvevőinek legnagyobb része, 80%-a (48 fő), bár képes volt ellátni magát, de fájdalmat okozott az önmagukról való gondoskodás (pl. öltözködés, fésülködés, stb.). További 15% (9 fő) arról számolt be, hogy a fájdalom miatt egyáltalán nem tudott magáról gondoskodni, s mindössze 8,3% (5 fő) jelezte, hogy a kezelések előtt sem okozott számára fájdalmat az önmagáról való gondoskodás. Az ülés képességének kérdése a kezelések előtt a fentiekhez hasonlóan alakult: ismét azok tábora volt a legnépesebb (55%, 33 fő), akik a középső kategóriát jelölték, tehát bár rövid ideig, de képesek voltak ülőhelyzetben maradni. A vizsgált minta több mint egynegyede, 26,7% (16 fő) nyilatkozott úgy, hogy a kezelések előtt nem tudott ülni a fájdalom miatt, s ismét a mintának a kisebb része, mindössze 20%-a (12 fő) volt képes fájdalom nélkül bármeddig ülőhelyzetben maradni. Az állás képessége a kezelések előtt hasonlóképpen alakult a résztvevőknél: a minta több mint fele (53,3%, 32 fő) 1 óránál tovább nem tudott állni a fájdalom miatt. A résztvevők 25%-a (15 fő) úgy nyilatkozott, hogy az állás nem okozott számára nehézséget időtartamtól függetlenül, a fennmaradó 21,7%, tehát 13 fő a fájdalom miatt egyáltalán nem bírt állni a kezelések előtt. Az ágyból való felkelés a kezelések előtt a résztvevők túlnyomó többségének, 76,7%-nak (46 fő) nehezen ment. További 10% (6 fő) egyáltalán nem tudott felkelni az ágyból, s 18,3% (11 fő) volt, akinek nem volt problémája a kezelések előtt sem az ágyból való felkeléssel. 22

24 Az életminőségre vonatkozó további kérdések esetében nem előre meghatározott válaszkategóriák mentén adtak választ a résztvevők, hanem kvalitatív felmérés keretében, saját szavaikkal fogalmazták meg élményeiket, tapasztalataikat. Felmértem, hogy az utazásban mennyire zavarja a betegeket a porckorongsérv jelenléte. Szám szerint 28 fő (46,7%) nyilatkozott egyértelműen úgy, hogy valamilyen mértékben zavarta a probléma az utazásban, s 12 fő (20%) számára egyáltalán nem okozott nehézséget az utazás. Akik számára megerőltető volt a porckorongsérv fennállása mellett utazni, azok javarészt a folyamatos ülést említették legjelentősebb fájdalomforrásként és visszatartó erőként. Több résztvevő is jelezte, hogy az autóvezetés közben érzékelt fájdalom, a kéz vagy a láb zsibbadása, a kéz kormányon tartásának fájdalma, vagy éppen a járműbe való beülés nehézsége miatt okozott problémát az utazás. A válaszadók egy része Lordosis támasztó, derékpárna, fájdalomcsillapító gyógyszer, krém, illetve gerincrögzítő használatával igyekezett enyhíteni az utazás okozta nehézségeket. Felmértem ezen túl, hogy az alvásban zavarta-e a betegeket problémájuk. Összesen 42 fő (70%) nyilatkozott úgy, hogy zavarta a problémája az alvásban, s 14 fő (23,3%) jelezte egyértelműen, hogy nem okozott nehézséget számára az alvás. A legtöbb beteg számára az ágyban való helyezkedésen múlott a fájdalom jelentkezése, mely ellehetetlenítette végül az alvást. Jellemzően azt jelezték a résztvevők, hogy nehéz megtalálni azt a pozíciót, amelyben nem éreznek fájdalmat (például volt, aki csak térden tudott aludni, s volt, aki a földön aludt kemény felületen). Jellemzően rossz mozdulatra, vagy fordulásnál felébrednek a betegek. Volt olyan személy, akinek elalvását az nehezíti meg, hogy lefekvés előtt erős zsibbadó sugárzást érez a derekától a lába végéig. Az ágyban való megfordulás okozta nehézségekre is rákérdeztem a kérdőív kvalitatív kérdéscsoportjában. Összesen 54 fő (90%) nyilatkozott úgy, hogy nehézséget okozott számára az ágyban való megfordulás, ebből 2 személynek (3,3%) nagyon erősen nehézséget okozott. Mindössze 4 fő (6,7%) jelezte, hogy egyáltalán nem okozott nehézséget számára az ágyban való megfordulás. A kezelések előtti állapotokat tekintve tehát elmondható, hogy jellemzően a több szempontból is kedvezőtlen fizikai állapot jellemezte a mintát. 23

25 Dolgozatom középpontjában az a kérdés áll, hogy fokozza-e a fizioterápiás kezelés hatásosságát az, ha a beteg a szárazföldi gyógytorna mellé hidroterápiás kezelést (víz alatti torna, súlyfürdő) is kap. Ennek érdekében a vizsgálatom mintáját képező 60 fő válaszaiban a kezelés hatásosságát, és az ezt alátámasztó paramétereket olyan módon vizsgáltam, hogy a csak szárazföldi gyógytornában részesülő csoport, a továbbiakban szárazföldi csoport kezelés utáni adatait a szárazföldi gyógytornát és hidroterápiás kezelést egyaránt tartalmazó kombinált kezelésben részesülő betegek csoportjának (a továbbiakban hidroterápiás csoport ) kezelés utáni adataival vetettem össze. A kombinált kezelésben részesülő, eredetileg 32 fős alcsoport létszámát az egyenlő eloszlás érdekében random selejtezéssel 23 főre csökkentettem. A két egyforma elemszámú alcsoportban a kezelések előtti és utáni állapotra vonatkozó önjellemzett értékeléseinek százalékos arányait mutatom be a következőkben. 24

26 5.5 A fájdalom mértéke A kezelések előtt, az összesen 23 főből álló szárazföldi csoport összesen 78,2%-a érzett erős (39,1%, 9 fő) vagy nagyon erős (39,1%, 9 fő) fájdalmat, s ezen alcsoport 21,7%-a (5 fő) kismértékűt. Enyhe fájdalomról egyetlen résztvevő sem számolt be ebben az alcsoportban. A szárazföldi gyógytorna hatására, a kezelések után szembetűnő átalakulások történtek a fájdalom mértékének tartományaiban. Az erős fájdalmat tapasztalók alcsoportja már csak összesen 21,7%-ban (17,4%, 4 fő erős; 4,3%, 1 fő nagyon erős) képviseltette magát, s egyaránt 9-9 fő jelölte a kismértékű (39,1%, 9 fő) vagy az enyhe (39,1%, 9 fő) fájdalom kategóriáit. Eredmény: a szárazföldi csoportban a kezeléseket követően 56,5%-kal csökkent az erős, vagy nagyon erős fájdalmat tapasztalók létszáma, s 56,5%-kal többen jelölték az enyhe, vagy kismértékű fájdalom kategóriáit. A fájdalom mértékének megítélése SZÁRAZFÖLDI CSOPORT 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 39,10% 39,10% 17,40% 21,70% 39,10% 39,10% 10,00% 5,00% 0,00% 4,30% Nagyon erős Erős Kismértékű Enyhe 0% Kezelés előtt Kezelés után A kezelések előtt, a 23 fősre redukált létszámú hidroterápiás csoport összesen 100%-a érzett erős (52,2%, 12 fő) vagy nagyon erős (47,8%, 11 fő) fájdalmat a porckorongsérvhez társulóan. A hidroterápiával kombinált szárazföldi gyógytorna hatására a nagyon erős fájdalmat tapasztalók száma 0%-ra csökkent, az erős 25

27 fájdalmat tapasztalók száma 34,8%-ra (8 fő), s megjelent a kismértékű fájdalmat (34,8%, 8 fő), illetve az enyhe fájdalmat (30,4%, 7 fő) tapasztalók alcsoportja. Eredmény: a hidroterápiás csoportban a kezeléseket követően 65,2%-kal csökkent az erős, vagy nagyon erős fájdalmat tapasztalók létszáma, s 65,2%-kal többen jelölték az enyhe, vagy kismértékű kategóriáit. A fájdalom mértékének megítélése HIDROTERÁPIÁS CSOPORT 60,00% 50,00% 47,80% 52,20% 40,00% 30,00% 34,80% 34,80% 30,40% 20,00% 10,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0% Nagyon erős Erős Kismértékű Enyhe Kezelés előtt Kezelés után 5.6. A mozgásterjedelem A résztvevők mozgásterjedelmének változásait az adott körülmények között önjellemzett formában volt lehetőségem felmérni. A szárazföldi csoport 78,3%-a a mozgásterjedelem kérdésében úgy nyilatkozott, hogy a kapott fizioterápiás kezelések hatására valamilyen mértékben nőtt a mozgásterjedelme (jelentősen: 52,2%, 12 fő; kis mértékben: további 26,1%, 6 fő), s 21,7% (5 fő) arról számolt be, hogy nem történt változás a mozgásterjedelmében. Eredmény: a szárazföldi csoport 78,3%-ának valamilyen mértékben nőtt a mozgásterjedelme a kezelések után. A hidroterápiás csoportban összesen 82,6% nyilatkozott a mozgásterjedelem növekedéséről valamilyen mértékben (jelentősen: 47,8%,11 fő; kis mértékben: további 34,8%, 8 fő). Négy fő (17,4%) a kezelések hatására sem tapasztalt növekedést mozgásterjedelmében. 26

28 Eredmény: a hidroterápiás csoport 82,6%-ának valamilyen mértékben nőtt a mozgásterjedelme a kezelések után Gondoskodás önmagáról A szárazföldi csoportban a kezeléseket megelőzően a legtöbben (82,6%, 19 fő) képesek voltak önmagukról gondoskodni (például öltözködés, tisztálkodás, stb.), de ez fájdalommal járt; 17,4% (4 fő) a fájdalom miatt egyáltalán nem tudott gondoskodni magáról, s mindössze 1 fő (4,3%) jelezte, hogy fájdalom nélkül képes ellátni magát. A szárazföldi gyógytorna hatására a csoport több mint fele (56,5%, 13 fő) képes volt már fájdalom nélkül gondoskodni magáról, s 11 főre (47,8%) csökkent azok száma, akik csak fájdalommal tudták ellátni magukat. A kezelések után nem maradt olyan személy, aki egyáltalán ne lett volna képes gondoskodni magáról. Eredmény: a szárazföldi csoportban a kezeléseket követően 52,2%-kal nőtt a fájdalom nélkül önmagukról gondoskodók aránya; 34,8%-kal csökkent az önmagukról fájdalommal gondoskodók aránya; s 17,4%-kal csökkent a fájdalom miatt önmagukról gondoskodni képtelenek aránya. Önmagáról való gondoskodás SZÁRAZFÖLDI CSOPORT 90,00% 80,00% 70,00% 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 82,60% 56,50% 47,80% 17,40% 4,30% 0,00% Fájdalom nélkül Képes, de fájdalommal Egyáltalán nem Kezelés előtt Kezelés után A hidroterápiás csoportban a kezeléseket megelőzően 73,9% (17 fő) számára 27

29 fájdalmat jelentett az önmagáról való gondoskodás, s 17,4% (4 fő) egyáltalán nem tudott gondoskodni önmagáról a fájdalom miatt. Mindössze 2 fő (8,7%) volt képes fájdalom nélkül ellátni magát. A hidroterápiás kezelések következtében már nem volt olyan személy, aki ne tudta volna ellátni magát a porckorongsérvhez társuló fájdalmak miatt, s a fájdalmat érző önmagukat ellátók száma szintén csökkent (65,2%, 15 fő). Jelentősen megnövekedett ugyanakkor azok száma, akik már fájdalom nélkül el tudták látni magukat a mindennapokban (34,8%, 8 fő). Eredmény: a hidroterápiás csoportban a kezeléseket követően 26,1%-kal nőtt a fájdalom nélkül önmagukról gondoskodók aránya; 8,7%-kal csökkent az önmagukról fájdalommal gondoskodók aránya; s 17,4%-kal csökkent a fájdalom miatt önmagukról gondoskodni képtelenek aránya. Önmagáról való gondoskodás HIDROTERÁPIÁS CSOPORT 80,00% 70,00% 73,90% 62,50% 60,00% 50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 34,80% 17,40% 8,70% 0,00% Fájdalom nélkül Képes, de fájdalommal Egyáltalán nem Kezelés előtt Kezelés után 28

30 5.8. Az ülés képessége A szárazföldi csoportban a kezeléseket megelőzően a résztvevők 47,8%-a (11 fő) fájdalmai miatt csak rövid ideig tudott ülni, 30,4%-a (7 fő) egyáltalán nem tudott ülni a fájdalom miatt, s legkevesebben (21,7%, 5 fő) azok voltak, akik bármeddig tudnak ülni fájdalom nélkül. A gyógytorna kezeléseket követően jelentősen megnőtt azok aránya, akik fájdalom nélkül képesek ülni (47,8%, 11 fő). A kis fájdalommal rövid ideig ülni tudók aránya változatlan maradt a kezelések után is (47,8%,11 fő), ám jelentősen csökkent azok aránya (4,3%, 1 fő), akik a kezelések ellenére is képtelenek ülőhelyzetben maradni. Eredmény: a szárazföldi csoportban a kezeléseket követően 26,1%-kal nőtt a fájdalommentesen ülni képesek aránya, 26,1%-kal csökkent a fájdalom miatt ülni egyáltalán nem tudók aránya, a rövid ideig ülni tudók aránya a kezeléseket követően is változatlan maradt. Ülés SZÁRAZFÖLDI CSOPORT 50,00% 45,00% 40,00% 35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% 21,70% Bármeddig fájdalom nélkül 47,80% 47,80% 47,80% Kezelés előtt Rövid ideig Kezelés után 30,40% 4,30% Egyáltalán nem tud 29

31 A hidroterápiás csoportban a kezeléseket megelőzően 65,2% (15 fő) csak rövid ideig tudott ülni, 21,7% (5 fő) egyáltalán nem tudott ülni a fájdalom miatt s 13% (3 fő) idői korlát nélkül tudott fájdalommentesen ülni. A hidroterápiával kombinált kezeléseket követően 34,8%-ra (8 fő) emelkedett azok aránya, akik fájdalom nélkül tudnak ülni, 56,5% (13 fő) volt képes rövid ideig ülőhelyzetben maradni, s 8,7% (2 fő) maradt, aki továbbra sem tudott ülni. Eredmény: a hidroterápiás csoportban a kezeléseket követően 21,8%-kal nőtt a fájdalommentesen ülni tudók aránya, 8,7%-kal csökkent a rövid ideig ülni tudók aránya, s 13%-kal csökkent a fájdalom miatt ülni képtelenek aránya. Ülés HIDROTERÁPIÁS CSOPORT 70,00% 60,00% 65,20% 56,50% 50,00% 40,00% 34,80% 30,00% 21,70% 20,00% 10,00% 13,00% 8,70% 0,00% Bármeddig fájdalom nélkül Kezelés előtt Rövid ideig Kezelés után Egyáltalán nem tud 30

32 5.9 Az állás képessége A szárazföldi csoportban a fizioterápiás kezelések előtt a csoport több, mint fele (52,2%-a, 12 fő) egy óránál tovább nem tudott állni a fájdalom miatt. A csoport 30,5%-a (7 fő) bármeddig tudott fájdalom nélkül állni, s 17,4% (4 fő) egyáltalán nem tudott állni a fájdalom miatt. A kezeléseket követően 60,9%-ra (14 fő) emelkedett azok száma, akik fájdalommentesen bármeddig képesek voltak állni. Csökkent azok száma is, akik csak rövid ideig, fájdalom mellett voltak képesek állni (39,1%, 9 fő), s egyetlen személy sem maradt, aki a kezelés után továbbra sem tudott volna állni a fájdalom miatt. Eredmény: a szárazföldi csoportban a kezeléseket követően 30,4%-kal emelkedett azok aránya, akik fájdalom nélkül bármeddig tudtak állni, 13,1%-kal csökkent azok aránya, akik csak rövid ideig, fájdalom kíséretében tudtak állni, s 17,4%-kal csökkent azok aránya, akik egyáltalán nem tudtak állni a kezeléseket követően. Állás SZÁRAZFÖLDI CSOPORT 70,00% 60,90% 60,00% 52,20% 50,00% 40,00% 30,50% 39,10% 30,00% 20,00% 17,40% 10,00% 0,00% 0,00% Bármeddig fájdalom nélkül Kezelés előtt Rövid ideig Kezelés után Egyáltalán nem tud A hidroterápiás csoportban a kezelések előtt 56,5% (13 fő) csak rövid ideig (maximum 1 óráig) tudott állni, 21,7% (5 fő) a fájdalom miatt egyáltalán nem tudott állni, s 21,7% (5 fő) volt, aki fájdalom nélkül bármeddig tudott állni. A hidroterápiával kombinált kezeléseket követően 52,2%-ra (12 fő) csökkent azok aránya, akik csak rövid ideig, fájdalommal tudtak állni, megduplázódott azok 31

33 száma, akik fájdalommentesen bármeddig tudtak állni (43,5%, 10 fő), s 4,3%-ra (1 fő) csökkent azok száma, akik a fájdalom miatt egyáltalán nem tudnak állni. Eredmény: a hidroterápiás csoportban a kezeléseket követően 21,8%-kal nőtt azok aránya, akik fájdalommentesen tudnak állni, 4,3%-kal csökkent azok aránya, akik fájdalommal rövid ideig tudnak állni, s 17,4%-kal csökkent azok aránya, akik a fájdalom miatt egyáltalán nem tudnak állni. Állás HIDROTERÁPIÁS CSOPORT 60,00% 56,50% 52,20% 50,00% 43,50% 40,00% 30,00% 20,00% 21,70% 21,70% 10,00% 4,30% 0,00% Bármeddig fájdalom nélkül Kezelés előtt Rövid ideig Kezelés után Egyáltalán nem tud 32

34 6. Az ágyból felkelés képessége A szárazföldi csoportban a kezelések előtt a nagy többség (78,3%, 18 fő) nehezen tudott az ágyból felkelni fájdalmai miatt, 17,4%-nak (4 fő) nem volt problémája az ágyból való felkeléssel, s 4,3% (1 fő) egyáltalán nem tudott felkelni az ágyból. A szárazföldi fizioterápiás kezeléseket követően az ágyból könnyedén felkelők alcsoportja lett a legterjedelmesebb (60,9%, 14 fő), a nehezen felkelők aránya 43,5%-ra (10 fő) csökkent, míg az ágyból felkelni egyáltalán nem tudók kategóriája eltűnt (0%). Eredmény: a szárazföldi csoportban a kezeléseket követően 43,5%-kal nőtt azok aránya, akik számára már nem okozott problémát az ágyból való felkelés, 34,8%-kal csökkent az ágyból nehezen felkelők aránya, s 4,3%-kal csökkent az ágyból felkelni képtelenek aránya. Ágyból felkelés SZÁRAZFÖLDI CSOPORT 80,00% 70,00% 60,90% 78,30% 60,00% 50,00% 43,50% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00% 0,00% 17,40% 4,30% 0,00% Nem okoz problémát Nehezen Egyáltalán nem Kezelés előtt Kezelés után A hidroterápiás csoport túlnyomó többsége (78,3%, 18 fő) a kezelések előtt nehezen tudott felkelni az ágyból, 17,4% (4 fő) egyáltalán nem tudott, s 13 %-nak (3 fő) nem volt problémája az ágyból való felkeléssel. A hidroterápiával kombinált kezeléseket követően a csoportban azok kerültek túlsúlyba, akik könnyedén, 33

35 nehézség nélkül fel tudtak kelni az ágyból (56,5%, 13 fő), 43,5%-ra (10 fő) csökkent azok aránya, akik fájdalmuk miatt nehezen tudtak felkelni az ágyból, s nem maradt olyan személy, aki a kezeléseket követően egyáltalán ne tudott volna felkelni az ágyból (0%).Eredmény: a hidroterápiás csoportban a kezeléseket követően 43,5%-kal nőtt azok aránya, akik könnyen fel tudtak kelni az ágyból, 34,8%-kal csökkent azok aránya, akik nehezen tudtak felkelni az ágyból, s 17,4%- kal csökkent azok aránya, akik egyáltalán nem tudtak felkelni az ágyból. 80,00% 60,00% 40,00% 20,00% 0,00% Ágyból felkelés HIDROTERÁPIÁS CSOPORT 78,30% 56,50% 43,50% 13,00% 17,40% 0,00% Nem okoz problémát Kezelés előtt Kezelés után Nehezen Egyáltalán nem 6.1 A porckorongsérvvel járó életminőségbéli változások Ha a tünetek elmúlásának mértéke alapján hasonlítjuk össze a két csoportot, az egyes megítélések a hidroterápiás csoportban mutatnak pozitívabb életminőséget: a tünetek teljesen vagy részben való elmúlását a hidroterápiás csoport összességében 87%-ban érzékelte (teljesen elmúltak: 26,1%; részben elmúltak: 60,9%), a szárazföldi csoport pedig 78,2%-ban (teljesen elmúltak: 30,4%; részben elmúltak: 47,8%). Az állapot javulásának önmegítélése ismét a hidroterápiás csoport irányában mutat pozitívabb észlelt életminőséget: a hidroterápiás csoportnak mindössze 13%-a érzi úgy, hogy nem javult az állapota, míg a szárazföldi csoportban a résztvevők 21,7%-a nyilatkozott az állapotjavulás elmaradásáról. A kezelés hatásosságának önmegítélésében ugyanakkor a szárazföldi csoport nyilatkozott magasabb mértékű hatásfokról: a szárazföldi csoport résztvevőinek 52,2%-a nagyon hatásosnak tartja a kezelést, míg a hidroterápiás csoportnak csak 47,8%-a tartja nagyon hatásosnak. A kezelést valamennyire hatásosnak tartók 34