Ellentmondások a nyelvi üzenet és a képi reprezentáció között két szakkönyv fedlapján, képi aktusok és a kontextus szerepe

Átírás

1 Ellentmondások a nyelvi üzenet és a képi reprezentáció között két szakkönyv fedlapján, képi aktusok és a kontextus szerepe Dolgozatom témájául két, hajózással kapcsolatos szakkönyv fedlapjának elemzését választottam. Mindkét borító esetében találkozhatunk kisebb-nagyobb ellentmondásokkal azok nyelvi üzenetei és képi megvalósításai között. Ezeket az ellentmondásokat kísérlem meg felfedni, valamint ismertetek néhány lehetséges tippet a hibák kiküszöbölésére. Elsőként nézzünk egy 1971-es kiadású kézikönyv borítóján szereplő képet (I. sz. melléklet). Aki elolvassa a könyv címét, s megtekinti a hozzá tartozó illusztrációt, néhány másodperc után maga is akarva-akaratlanul elkezdi keresni rajta a könyv témakörét alapvetően uraló hajókat. Helyettük azonban Budapest látképe tárul elé, amiben persze önmagában nem találunk semmi kivetnivalót. A hetvenes-nyolcvanas évek - főként gazdasági, turisztikai témában íródott - könyvborítóin, mi több, filmes főcímeiben - például A dögkeselyű (1982) - előszeretettel hívták segítségül fővárosunk festői, madártávlati képét, s alkalmazták mára már-már klisévé vált, emblematikus ábrázolásukat. Jelen könyvborító esetében azonban egy hasonló beállításokkal rendelkező kép aligha felel meg a kitűzött követelményeknek. A képpel, önmagában tanulmányozva, gond nélkül végrehajthatunk egy propozicionális aktust: a folyamat során a referencia, vagyis a kép tárgya egyszerűen a budapesti látkép a Dunával. Jobban szemügyre véve besorolhatnánk egyedi referenciaként az Erzsébet-hidat vagy önmagában a Dunát, de a kép egészéhez viszonyítva egyik tárgynak sem jut igazán domináns szerep, sokkal inkább azonosítható a referencia az egységes látképpel. Ha a kép készítőjének ez volt a célja - márpedig nagy valószínűséggel nem a fotó készült a könyvhöz, inkább az utóbbi szerkesztői választottak, vagy kaptak illusztrációt - sikeres mind a referálás mind a predikálás aktusa. A feltételek teljesülnek, az alkotó joggal hiszi, hogy a befogadó felismeri a referenciát, a befogadó pedig képes azonosítani azt, márpedig erre a klasszikus, emblematikus képre tekintve a megfelelő előismerettel minden befogadó sikeresen hajtja végre ezt az aktust. Ebben az esetben a predikálás nem más, mint az "így néz ki madártávlatból a belváros", az illokúciós erő pedig egy szimpla állítás. Igen ám, csakhogy a kontextust nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szöveg ugyanis, jelen esetben a kézikönyv címe és alcíme, egészen mást szeretne beállítani a referálás tárgyaként, amennyiben az illusztrálás illokúciós erejével van dolgunk, márpedig ebben az esetben a kép nem más mint a cím, a nyelvi üzenet illusztrációja. Ennélfogva a referencia a képen alig kivehető teherhajó, néhány horgonyzó személyhajóval a háttérben, a kép pedig azt predikálja, hogy "épp most halad át Budapesten pár kikötött hajó mellett". A címnek megfelelően tehát ezt kéne mondania a képnek, a referenciából lett zavaró vizuális tartalom pedig csupán gátol abban, hogy mindezt felismerjük az adott nyelvi környezetben. Belátható tehát, hogy ebben az esetben a nyelvi üzenet és a képi megvalósítás között ellentmondás uralkodik, mely a nyelvi propozicionális aktus referenciájának képi kihangsúlyozásával oldható fel. Magyarán, előnyösebb lenne egy olyan kép, melyen hangsúlyosabb szerepet kap a dunai hajóforgalom, s nem nyomja el a "háttér" az előtérben szereplő referenciát. Ugyanakkor persze az sem megoldás, ha homogén háttér előtt ábrázolt vízi járművet helyezünk a borítóra, hiszen a nyelvi üzenet alapján nem kimondottan hajózási szakkönyvről beszélünk, hanem statisztikai kézikönyvről. A környezetnek, a háttérnek tehát 1

2 mindenképp fontos szerep jut, továbbá az sem árt, ha több hajó halad a képen, így kiküszöbölhető a befogadó szempontjából hamis propozíció lehetősége, - az egy adott hajó utalhat arra, hogy csak az adott típusról vagy egységről predikálunk dolgokat. Megfelelő képválasztás esetén (II. sz. melléklet) a referencia a Duna hazai szakasza és a rajta áthaladó hajók lesznek, a predikáció pedig nem más, mint "a Duna hazai szakaszán áthaladnak ezek a hajók", az illokúciós erő pedig állítás. A második borító (III. sz. melléklet) már komplikáltabb eset. Ahogy a technikai eszközök fejlődtek és az általuk kiaknázható lehetőségek tárháza növekedett, a borítógrafikák terén is egyre komplexebb, láttatóbb képi tartalmakkal rukkoltak elő a tervezők. Az előzőek után akár jó példának is tekinthetnénk, mely összhangban van a címmel, alaposabban szemügyre véve azonban találhat némi hibát az értelmező. Utóbbi könyv egyébként a hajózással kapcsolatos magyarországi internetes portálokat, honlapokat, információs oldalakat mutatja be részletesen, a borítógrafikát ehhez próbálták igazítani. Első ránézésre a grafika kifejezi a megfelelő propozíciót, a referálás aktusa általánosan a vízi járművek osztálya és egy csobbanó egér, a predikáció: a hajó megy, az egér mellette a vízbe csobban, az illokúciós erő pedig egy egyszerű állítás. Ám itt az elektronikus, virtuális jelenlétet szimbolizáló csobbanó egér kifröccsenő vize kissé visszatetszően hat a nautikai jelenlétet implikáló személygőzösre. Első ránézésre, ha csak a hajót és közvetlen környezetét vizsgáljuk, olybá tűnhet, mintha épp azt predikálnánk róla, hogy viharba került, s hamarosan a Balaton környékén ismert, veszélyes felhőformáció áldozatává válik. Ez esetben, persze áttételesen, akár a viharjelzések jelmagyarázatát és a segélyhívószámokat tartalmazó tájékoztatófüzet fedlapjára is asszociálhatnánk, igen erős figyelmeztető - "figyelmeztetlek, hogy a Balatonon könnyen bajba kerülhetsz, ha nem vagy elég óvatos" - illokúciós erővel. Ráadásképp, a környezetvédelmi visszásságokra is asszociálhat a kép értelmezője, ha tüzelőanyag melléktermékeként azonosítja a kormányállás környékén gomolygó sötét foltokat, holott itt szimplán csak egy rosszul retusált hullámról beszélünk, a hajót tartalmazó képen nyoma sincs füstnek. Az utóbbi reprezentációs lehetőséget pedig mindenképp érdemes lenne kerülni, főként egy ilyen témájú szakkönyvnél. Jelenleg egyébként is kereszttűzben áll a hazai hajózás a Duna-stratégia kapcsán a hidrológiai beavatkozások, hajózhatóság, környezetvédelem, fenntartható fejlődés területeit érintve, s ezt a könyvet nem csak a szakmabeliek, hanem a kapcsolódó témakörök kedvelői is kezükbe vehetik. Így ez a kép számukra adott esetben nem reprezentálna mást, mint referenciaként egy személyhajót, mely intenzíven füstölög, a propozíció pedig azzal az illokúciós erővel van elővezetve - egyszerű állításként -, hogy a rossz műszaki állapotban evickélő régi személyhajó telefüstöli a Balatont. Megoldásként beleférne annyi változtatás, ha mindenképp meg akarjuk hagyni a csobbanó egér motívumának teljes kifutását, hogy a füstként (félre)értelmezhető foltokat elhúzzuk a hajó kéményéig, és egy kicsit világosítunk rajta. A kéményből távozó füst egyrészről szokványosabb látvány, kevésbé okozata egy műszaki rendellenességnek, mintha ugyanez a 2

3 kormányállás, vagy a köztes szellőzők felől érkezne. Másrészről, a szerepeltetett hajó régies, ívelt formája és felépítménye jól mutatja nosztalgiagőzös jellegű aspektusait, így a predikáció könnyedén lehetne egy a tó közepén kedvesen pöfögő gőzhajó. Persze, ha már mikro-szinten orvosoltuk ezt a problémát, valószínűleg akkor is akad még némi kivetni való ezen a kompozíción. Ha megnézzük az egér, és a víz helyzetét, láthatjuk hogy nagyjából a víz szintjével azonos magasságban helyezkedik el a képzeletbeli objektív. Ebből a szögből az egér csobbanása mindenre utalhat a befogadó számára, csak épp arra nem, amit a könyv borítóján nyelvi eszközökkel adnak a tudtára. Lehet a referencia egy egér, amiről azt predikáljuk, hogy úszni, esetleg búvárkodni tanul. Pontosabban, csupán egy eszköz egy képi metaforához, ahol a naphosszat a számítógép előtt görnyedő befogadó (X) számítógéphez való kötődését, ragaszkodását - mint tulajdonságát - reprezentálják (Y)-ként, vagyis egérként. Így tehát a referencia a befogadó, a predikáció pedig: "a vizet keveset látott, számítógépezős múlttal rendelkező magabiztosan csobban egyet a vízbe búvárkodási vagy úszási célzattal", az illokúciós erő pedig akár ígéret is lehet, "ígérem, hogy megtanítunk profi szinten úszni/búvárkodni, ha elolvasod ezt a kézikönyvet". Mindent egybevetve, ha az alkotó nem közli nyelvi úton, hogy ez egy hajózási kézikönyv, nem biztos, hogy a befogadó saját előismeretei, impressziói alapján a megfelelő propozicionális aktus végrehajtására használja fel a képet, még akkor sem, ha egyébként a referálás aktusa sikeres. Ez utóbbira egyébként itt még mindig jóval nagyobb a valószínűség, mint a korábbiakban tárgyalt borítókép esetében, hiszen egy, a grafika középpontjában álló számítógépes perifériát meg egy hajót mindenki felismer - noha azért a füst jellegű hullámok már határesetnek tekinthetők. Hogy a nyelvi üzenettel összhangba kerüljön a képi reprezentáció, itt már nem elég pusztán egy hullámokat szelő hajó szerepeltetése, mivel az a nyelvi üzenet összetételét tekintve annak csupán egyik felére referálna. Ennek ellenére a kevesebb a több elvet megfogadva mégsem érdemes beleesni abba a hibába, hogy a két témát, jelesül a világhálót és a nautikát két különböző motívumként jelenítsük meg. Ha nem elégednénk meg a félreérthető füstszerű hullámok eltávolításával, valamint az egér drabális csobbanásának elcsitításával, szerepeltethetnénk egy könnyen felismerhető egeret egyszerűen hajóként. A víz felszínén úszva akár kedves kis képi metaforaként is megállná a helyét, ahol X jelen esetben az egér, melyet Y vagyis a hajó tulajdonságaival ruházunk fel, jelesül vízen úszik gépmenetben és hullámokat kelt. Itt a referálás aktusa maga a hajóként viselkedő egér, a predikáció pedig: ez az egér hajóként viselkedik (IV. sz. melléklet). Ez az illusztráció, bár önmagában talán egy elvont, abszurd esztétikai alkotásnak tűnhetne, de talán jobban szolgálná a nyelvi üzenet kiteljesedését, és a szűrőként alkalmazott kontextusnak így már jóval kevesebb dolga lenne megtisztítani a referenciát a vizuális megjelenés felesleges aspektusaitól, hisz egy letisztultabb, félreértésre kevesebb indokot adó grafikával lenne dolgunk. Összegzésképp a fentiek alapján a két borító összevetésében konklúzióként megállapíthatjuk, hogy az első illusztráció esetében semmiképp sem beszélhetünk sikeres referálásról, a nyelvi üzenet és a képi megvalósítás között ellentmondás tapasztalható. 3

4 Ugyanakkor a másodikként szerepeltetett grafikán a képi megvalósítás és a nyelvi üzenet, ha nem is a legszerencsésebb konstellációban, de azért összhangban vannak egymással, legalábbis szöges ellentét a kontextus és a józan értelmezés alapján nem olvasható ki a borítóról. Csupán a nyelvi üzenet elhagyása vagy figyelmen kívül hagyása esetén alakulhat ki félreértés a kontextus, jelen esetben a könyv témájának előzetes ismerete nélkül. 4

5 Mellékletek I. sz. melléklet Forrás: Fekete György: Magyar Hajózási Statisztikai Kézikönyv (Budapest, 1971) II. sz. melléklet Felhasznált kép: Kosztolicz Péter (2008) 5

6 III. sz. melléklet Forrás: Dr. Kiszl Péter: Hálózati révkalauz - Magyarországi hajózási információforrások az interneten (Budapest, 2010) IV. sz. melléklet Felhasznált képek: egér: háttér: saját fotó (2006) 6

7 Felhasznált irodalom - Kjørup, S.: Képi beszédaktusok, in.: Horányi, Ö. (szerk.) 2003: A sokarcú kép: válogatott tanulmányok a képek logikájából, fordította Hegyessy Mária, old - Novitz, D.: Képek és kommunikatív használatuk, in.: Horányi, Ö. (szerk.) 2003: A sokarcú kép: válogatott tanulmányok a képek logikájából, fordította Hegyessy Mária, old