Porexpozíció, pneumokoniózis és tüdőrák a Saar-vidéki szénbányászok körében

Átírás

1 MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2 Porexpozíció, pneumokoniózis és tüdőrák a Saar-vidéki szénbányászok körében Tárgyszavak: szénbányapor; kvarcpor; pneumokoniózis; tüdőrák; epidemiológia. Míg a munkahelyi tisztán kvarcporterhelést a tüdő szempontjából rákkeltőnek nyilvánították, a szénbányaport kihagyták ebből a besorolásból, bár az gyakran jelentős mennyiségű kvarcport tartalmaz. A megfelelő foglalkozási betegség tüdőrák szilikózis kialakulása után mind az Egyesült Királyságban, mind Németországban csupán a szénbányászaton kívüli munkahelyi terhelésekre vonatkozik. Epidemiológiai felmérést végeztek a Saar-vidéki bányákban ahol különösen nagy a kőszénpor kvarctartalma dolgozó bányászok mortalitásával kapcsolatban, hogy megállapítsák a porterhelés és a tüdőrák-halandóság közötti összefüggést, és további információkat gyűjtsenek a szénbányászok különleges helyzetére vonatkozólag (2002). Megállapították, hogy több ilyen felmérésnek az a hibája, hogy az expozícióra és a fibrózis kialakulására vonatkozólag csak hiányos adatok állnak rendelkezésre. Ezt a hiányt kívánják pótolni az alábbi vizsgálattal. Demográfiai adatok és vizsgálati csoportok összeállítása A vizsgálati csoportot egy már 1983-ban tanulmányozott 4632 Saarvidéki bányászból állították össze. A csoport két részből állt, A csoport: a Saarbergwerke AG összes (n = 1681) bányásza, akik az évi személyzeti kimutatásban szerepeltek, a föld alatti munkát 1958-tól folytatták és között legalább öt évet töltöttek föld alatt, B csoport: azok a bányászok (n = 2951), akik az ensdorfi és redeni bányák évi kimutatásában szerepeltek, között legalább öt évig dolgoztak föld alatt és nem tartoztak az A csoportba. Ez a vizsgálati csoport a Saar-vidéki bányák föld alatt dolgozó személyzetének kb. 40%-át képezte a 70-es évek végén életben volt a mortalitási követés (follow up) idején (1980).

2 Az 1. táblázat mutatja, hogy a bányászok átlagosan a 30-as évek közepén születtek, és az 50-es évek közepén kezdték meg a föld alatti munkát. A bányászok átlag 44,2 éves korban csatlakoztak a mortalitási követéshez (1980), amelynek végén (1998) (átlag 61,9) évesek voltak. A populáció így viszonylag fiatal a mortalitási felméréshez, de az a jövőben további követést tesz lehetővé. Csupán két személy volt 85 évnél idősebb, amikor általában abból lehet kiindulni, hogy a kimutatásokban szereplő halálok adatai epidemiológiai felmérésekhez már nem használhatók. A vizsgált populáció általában már a követés kezdetén jelentős (23,8 év) expozíciótartammal rendelkezett, ami a követés végén 30,2 évre emelkedett. A föld alatt töltött évek száma 5 43 között volt, így az expozíció válasz összefüggéseket részletesen lehetett vizsgálni. 1. táblázat A vizsgált Saar-vidéki bányászok fő adatai (n = 4581), mortalitási követés (F-up) között (adatok években) Intervallum Középérték s Születési dátum ,9 8,7 Föld alatti munka kezdete ,3 8,6 Életkor a követés kezdetén végén Föld alatt töltött idő a követés kezdetén végén Expozíciós helyzet ,2 61,9 23,8 30,2 A vizsgált populáció expozíciós helyzetének kiderítésére az között végzett gravimetriás pormérésből indultak ki, amelyek közül esetben a kvarctartalmat is meghatározták. A tindallometriásan és más módszerekkel megállapított koncentrációértékeket is figyelembe véve, erre az időszakra vonatkozólag A-porkoncentráció-mérés állt rendelkezésre (2. táblázat). A gravimetriásan mért átlagos porkoncentráció 1,56 mg/m 3 volt, míg a kvarc-a-porkoncentráció átlaga 0,19 mg/m 3 -nek adódott, ami a szénbánya-a-por 10,9% kvarctartalmának felel meg. Ezeknek az adatoknak az alapján a személyzeti és munkavédelmi osztályok kimutatásaival együtt értékelték az egyes bányászokra vonatkozó évi, kumulált szén- és kvarcpor-expozíciókat. Az es időszakra vonatkozólag tindallometriás pormérési eredmények álltak rendelkezésre, amelyeket a c = 0,2 x k egyenlet segítségével gravimetriás értékké alakították. Ebből az időszakból konimetriásan (portartalommérés) meghatározott értékeket is találtak, amelyeket hamuhányaddá számították át (3760 összehasonlító mérés). Ezeknek az adatoknak az alapján meg lehetett állapítani a kumulált szén- és kvarcpor-expozíciót erre az időszakra. 8,7 8,6 8,3 6,8

3 2. táblázat A szénbánya-a-por és kvarc-a-porkoncentrációk mérése a Saar-vidéki bányákban ( ) Stacioner gravimetriás pormérések ( ) n Középérték, s Min 99. percentil, mg/m 3 mg/m 3 mg/m 3 mg/m 3 Szénbánya-A-por ,56 1,48 0,1 6,3 Kvarc-A-por ,19 0,24 0,001 1,04 Kvarctartalom, % 10,9 5,67 0,1 31,1 Stacioner gravimetriás és nem gravimetriás pormérések ( ) Szénbánya-A-por ,37 1,37 0,1 5,9 Az 1964 előtti időszakra vonatkozólag sem a műszakmunkára, sem a koncentrációra vagy intenzitásra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre. A hiány pótlására a szakértői vélemények figyelembevételével két változatot próbáltak ki. Visszamenőleges extrapolációból kiindulva feltételezték, hogy a személyre vonatkozó, évi átlagos szénbánya-a-porkoncentráció visszamenőleg, naptári évenként 1%-kal emelkedett, az első öt, egyénileg dokumentált év átlagából kiindulva. A műszakok számával kapcsolatban évente két műszakkal való növekedést állapítottak meg. Ezenkívül egy másik kiegészítést is kipróbáltak, amely jóval kedvezőtlenebb helyzetet mutat. Ennek során feltételezték, hogy a koncentráció visszamenőleg naptári évenként 7%-kal növekszik, ugyancsak az első öt dokumentált expozíciós év egyéni átlagértékéből kiindulva. Ez az emelkedés megfelel a Ruhr-vidéken végzett szórványos méréseknek (1995) és a szakértők szerint reálisnak tekinthető. Emellett feltételezték, hogy a műszakok száma visszamenőleg évenként hárommal növekedett. A műszakszám növekedését évi 340-re korlátozták és az összes expozíciós adat visszamenőleges emelkedését 1939-ig követték. Az 1964 előtti kvarcpor-expozíció megállapítására feltételezték, hogy a szénbánya-a-por kvarctartalma az első öt év középértékei alapján viszszamenőlegesen évente 0,8%-kal csökkent. Ez a Saar-vidéki bányák fokozódó gépesítését tükrözi, és megfelel a lineáris regresszióanalízis során észlelt trendeknek. Ez a módszer lehetővé teszi a műszakszám, a szén- és kvarcporexpozíció értékelését kumulált alakban, a vizsgált populáció teljes expozíciótartományában. Ezenkívül megállapítható a korábbi porexpozíciós adatokban rejlő bizonytalanságok hatása az expozíció válasz összefüggésre. Az 1. ábrán látható a leírt eljárás alkalmazásának egyik példája porexpozíció meghatározására. A bányász között föld alatt dolgozott, így ezen az időn kívül a szénpor-expozíció nullára csökkent tól a megadott értékek gravimetriás, míg ig tindalloszkópos méréseken alapulnak.

4 1964 előtt felismerhető, hogy kis visszamenőleges extrapoláció esetében a porkoncentráció 2,0 mg/m 3 -ről 2,3 mg/m 3 -re emelkedett. Magas extrapoláció során az egyéni szénpor-koncentráció 1947-ben 7 mg/m 3 -re nőtt. Az expozícióértékeket naptári évekre kumulálva az átlagos expozíció a követés végéig kb mg x műszak/m 3 -re emelkedik magas extrapolációnál, míg mg x műszak/m 3 értékre alacsony extrapolációnál. Összehasonlításképpen: évente 200 föld alatti műszak megfelel 100 porév mg x műszak/m 3 kumulált terhelésnek C/mg/m 3 magas extrapoláció alacsony extrapoláció naptári idő, a 1. ábra Szénbánya-A-porkoncentráció (C) olyan bányász esetében, aki között föld alatt dolgozott (dokumentált porexpozíció 1965-től) A 2. ábra mutatja a szénbánya-a-porexpozíció évi lefolyását 4581 bányász esetében, magas extrapoláció alkalmazásakor. Jól látható az 1940 év körüli kb mg x műszak/m 3 átlagos szénbánya-a-porexpozíció csökkenése 200 mg x műszak/m 3 értékre 1998-ban. Az alacsony extrapolációs séma alkalmazásakor az évi kumulált porexpozíció átlag kb. 800 mg x műszak/m 3 -t ért el 1940 körül. Az átlagos egyéni szénbánya-a-porkoncentráció ± szórás 2,79 mg/m 3 ± 0,72 mg/m 3, ill. 3,75 mg/m 3 ± 1,38 mg/m 3 volt alacsony, ill. magas extrapoláció esetében. A kvarc-a-porexpozíció megfelelő értékei: 0,23 mg/m 3 és 0,29 mg/m 3. Ezeknek az átlagkoncentrációknak az együttes eloszlását egy bányászra vonatkozóan a 3. ábra mutatja.

5 dsc/mg műszak/m középérték 95. percentil átlag 5. percentil naptári idő, a 2. ábra Szénbánya-A-porexpozíció (SC) évente 4581 bányász esetében ( magas extrapoláció) CQ / mg/m 3 0,5 0,4 lineáris regresszió y = b * x + a a = 0,0273 b = 0,07141 r = 0,77 p < 0,0001 n = ,3 MW = 0,23 mg/m 3 0,2 0,1 MW = 2,79 mg/m C / mg/m 3 3. ábra Kvarc-A-porkoncentráció (CQ) a C szénbánya-a-porkoncentráció függvényében (egyéni középérték között végzett föld alatti munkára vonatkozólag; alacsony értékelési módszer)

6 A bányászok pneumokoniózisára vonatkozó adatok Öt tapasztalt orvos felülvizsgálta 3922 bányász röntgenfelvételét az ILO 1980 osztályozás alapján. Ezek közül képet össze tudtak vetni egy korábbi lelettel, amelyeket az 1930-as johannesburgi osztályozás szerint értékeltek. Ez lehetővé tette a kibővített johannesburgi osztályozás lineáris átalakítását az ILO 1980-as csoportosításba (659 bányász 7292 lelete). Ezzel összesen több, mint ILO szerint értékelt röntgenkép állt rendelkezésre a populációban kialakuló pneumokoniózis (a tüdő porbelégzéses betegsége) megállapításához. Az utolsó megfigyelést átlag 10 évvel a mortalitási követés befejezése előtt végezték. A Saar-vidéki bányákban többnyire közepes méretű képeket használtak a pneumokoniózis felismerésének alapjául, amely elmaradt a nagyméretű képekkel végzett értékelés mögött. A jelenlegi vizsgálat során a diagnózisok nagy- és középméretű ernyőfényképen alapultak, és minden elváltozást egészen 1/0 szórási fokig nagyfilmekkel támasztottak alá. A 4. ábra a személyévek módszerrel kapott gyakoriságot mutatja az 1/1 szórási fokú pneumokoniózis fellépésének kockázatbecsléseként. Az átlagos gyakoriság 5,5 esemény 1000 évenként. A kockázat 23,5%-ra emelkedik 40 évi föld alatti munka után, míg a 0,95-ös megbízhatósági intervallum 14,4 37,0% között van. kockázat 0,4 0,3 felső 0,95-ös megbízhatósági határ pontbecslés alsó 0,95-ös megbízhatósági határ átlagos előfordulási sűrűség = 5,5 / 1000 év 0,2 0,1 0, föld alatti munkaidő, év 4. ábra Pneumokoniózis kumulált gyakorisága ig föld alatt töltött idő folyamán (724 eset, 4581 bányász)

7 A 3. táblázat két Cox-modell eredményeit tartalmazza az 1/1 szórási fokú pneumokoniózis felléptével kapcsolatban. Az 1. modell az együttváltozókat (kor, bánya, nemzetiség, naptári idő) és mindkét porvariánst kumulált nemkvarc-a-porexpozíció, SCCQ és kumulált kvarc-a-porexpozíció, SCQ foglalja magában. Ez a modell értékeli az összes (4461) bányász adatait, akik 1965-től kockázatnak voltak kitéve. Fontos összefüggések észlelhetők a porexpozícióval kapcsolatban. A nem kvarc komponens esetében 0,012-es együttható állapítható meg, amely 1,01-es relatív kockázatnak felel meg 1000 mg/m 3 x műszakra vonatkozólag, de ez nem szignifikáns. Ezzel szemben a kvarc-a-porexpozíció tekintetében egy igen szignifikáns (0,124) koefficienst kaptak, amely 1,13-as relatív kockázatnak felel meg. A 2071 német bányász közül 2000 dohányzási szokásokra vonatkozó adatokkal 1965-től kezdve 1/1 szórási fokozatú kockázatnak volt kitéve. A 2. modell erre a részpopulációra vonatkozik (együttváltozók: kor, bánya, naptári idő, két porvariáns, cigarettacsomag-év) a dohányzási szokások figyelembevétele céljából. Ez a modell az 1-hez hasonlóan egyértelmű pozitív összefüggést mutat a szénbánya-apor kvarckomponensei és az 1/1 szórási fokú penumokoniózis között, de a nem kvarc komponensekkel nem észlelhető szignifikáns kapcsolat. Ezenkívül a modell szignifikánsan nagyobb kockázatot mutat a pneumokoniózis kialakulása szempontjából a cigarettacsomag-évektől függően. A kumulált 20 csomagév cigarettafogyasztás (0,014 együttható) a többi változótól független, további relatív 1,32-es kockázatot jelent. Mindkét modellszámítás azt mutatja, hogy egy röntgenológiailag igazolt 1/1 szórási fokú fibrózis (rostos elfajulás) kialakulása a pneumokoniózis követése alatt egyértelműen pozitív összefüggést mutat a kvarc-a-porexpozícióval. Ezzel szemben a nem-kvarctartalom bár nem független csak igen gyengén kapcsolatos a pneumokoniózis fellépésével, pedig mindkét porexpozíció egyértelműen pozitív korrelációban van. Ez arra utal, hogy a kvarckomponenst a vizsgált populációban a röntgenképen észlelt fibrózis kialakulása lényeges okának kell tekinteni. Ennél a pneumokoniózisnál inkább szilikózisról, mint tipikus szénbányász-pneumokoniózisról van szó. Ennek az atípusos pneumokoniózisnak az oka a szénbányapor nagy kvarctartalmában rejlik. 3. táblázat Cox-modell a kőszénbányászok pneumokoniózisának előfordulásához (1/1 szórási fok, ILO 1980) a követés folyamán 1. modell, együttváltozók: életkor, bánya, nemzetiség, naptári idő, SCCQ, SCQ Együttható p-érték SCCQ SCQ 0,012 0,14 0,38 0, modell, együttváltozók: életkor, bánya, naptári idő, cigarettacsomag-év (dohányzás) SCCQ, SCQ Együttható p-érték SCCQ SCQ Cigarettacsomag-év 0,008 0,108 0,014 0,65 0,0009 0,0007

8 Ahhoz, hogy a pneumokoniózis fokát a mortalitás értékelésénél általában időfüggő együttváltozóként alkalmazni lehessen, imputációkat kellett végezni, mivel a pneumokoniózis-megfigyelés átlag 10 évvel a mortalitáskövetés vége előtt abbamarad. Egyrészt egy alacsony imputációt végeztek az utolsó érték átvétele elv alapján, ami azt jelenti, hogy a pneumokoniózis utolsó, dokumentált megfigyelési értékét a mortalitás-követés végéig fenntartották (nem volt progresszió a pneumoconiosisban) (4. ábra). Az 5. és 6. ábra a pneukomoniózis eltérő kifejlődési mértékét mutatja, az imputációs eljárástól függően. szórási kategória 2/2 2/1 1/2 középérték 95. percentil átlag 5. percentil 1/1 1/0 0/1 0/ naptári idő, év 5. ábra A pneumokoniózis foka 4581 szénbányász között az expozíció kezdetétől eltelt naptári évek függvényében, alacsony imputáció: utolsó érték fenntartása A Monte-Carlo-analízis során értékelték a gyakran hiányzó pneumokoniózis-megfigyelés jelentőségét a mortalitáskövetés vége előtt azáltal, hogy a pneumokoniózisfokot ismételten véletlenszerűen, egy megfelelő elosztásból vették, és a kockázatelemzéseket megfelelően többször elvégezték. Ehhez a normáleloszlást definiálták az alacsonyan és magasan imputált pneumokoniózisfokból, valamint a szórásból, ami a pneumokoniózisfok-eltérések egynegyedét tette ki. Ezután az eloszlást alacsony és magas foknál lerövidítették, úgy, hogy egy extrém fok feltételezésének valószínűsége 2,5%-nál volt. Ebből az eloszlásból azután megkapták a randomizált pneumokoniózisfokot az ismételt elemzésekhez.

9 szórási kategória 3/4 3/3 3/2 2/3 2/2 2/1 1/2 1/1 1/0 0/1 0/0 középérték 95. percentil átlag 5. percentil naptári idő, év 6. ábra A pneumokoniózis foka 4581 szénbányásznál, magas imputáció: föld alatti átmeneti ráták alkalmazása az expozíció megszűnése után Tüdőrák-halálozás Összesen 810 bányász halt meg között. A hivatalos Saar-vidéki nyilvántartás alapján ebből 739 esetben lehetett a halál okát megállapítani. További 60 bányásznál a halálokot egyéni követéssel (rokonok, orvosok) határozták meg. Így összesen 799 bányász esetében (98,6%) sikerült megállapítani a halál okát. 4. táblázat Normalizált mortalitási arány (SMR) 0,95 megbízhatósági határokkal és az észlelt halálesetek száma (4581 Saar-vidéki szénbányász követése között). Kontrollcsoport: a Saar-vidék összes férfilakossága Észlelt SMR 0,95-CI Összmortalitás ICD ,80 0,75 0,86 Rákhalálozás ICD ,80 0,71 0,90 Tüdőrák-mortalitás ICD ,64 0,96 A 4. táblázat áttekinti az SMR-t (normalizált mortalitási ráta) az összes mortalitás, rákmortalitás és tüdőrák-mortalitás szempontjából a vizsgált populációban személyév állt rendelkezésre az SMR meghatározásához a Saar-vidék összes férfilakosság halálozásához hasonlítva. Az összehasonlí-

10 tást normalizálták a naptári idő és az életkor függvényében, miközben ezeknek a változóknak a kategorizálását 5 éves csoportokban végezték. A vizsgált végpontok (összes, rák- és tüdőrák-mortalitás) egyikében sem adódott fokozott kockázatra utaló jel, ellenkezőleg mind a három SMR-érték szignifikánsan az 1,0 normálérték alatt volt. A 7. ábra a tüdőrák SMR-statisztikájának időfüggő tagozódását mutatja a szénbányász-pneumokoniózis szórásfoka eltérő szétválási pontjainak megfelelően. Megállapítható, hogy nem észlelhető a pneumokoniózis továbbfejlődése a követési megfigyelés befejeztével. A tagozódás folytán a 0/0 és 0/1 fokozatok esetében észlelhető, hogy 3067 kőszénbányász a mortalitáskövetés folyamán 0/1 fokozatot mutatott és 1937 bányásznál 0/1 pneumokoniózisfokot mutattak ki. Eszerint időtől függően 423 bányász szolgáltatott információkat mindkét vizsgált pneumokoniózis-csoporthoz. 45 tüdőrák-haláleset történt a <0/1 csoport személyéveiben és 53 a kiegészítő csoportban. A megfelelő SMR-értékek 0,73 és 0,86 voltak. Megállapítható, hogy az SMR-értékelések a belső összehasonlítás során szignifikánsan különböznek. A 4. ábrától eltérően itt figyelembe vették a pneumokoniózis továbbfejlődésére vonatkozó vizsgálatokat is, így az ábrán szereplő 724 eset helyett 788 esetet értékeltek. Bár 93 szénbányásznál progresszív masszív fibrózist észleltek (PMF), nem állapítható 3 2,5 2 SMR 1,5 1 0, észlelt -0,5 <0/1 >0/1 <1/0 >1/0 <1/1 >1/1 <A >A bányászok pneumokoniózisa (ILO 1980) SMR = 0,73 0,86 0,6 1,28 0,59 1,57 0,8 0,57 n = ábra SMR-statisztika (0,95 megbízhatósági intervallum) és az észlelt tüdőrák-halálesetek száma a pneumokoniózisfok függvényében (4581 szénbányász)

11 meg pozitív összefüggés a pneumokoniózis előfordulása és a tüdőrákmortalitás között. Azonban ez a negatív összefüggés szükségessé teszi annak fenntartását, hogy a PMF a tüdőrák-halálozás erős, kompetitív végpontját képviseli. A 704 nemdohányzó közül csak egy esetben lépett fel tüdőrák-halálozás, tehát az SMR-analízisek nem oszthatók fel a dohányzási szokások szerint. Az 1960 dohányos vagy volt dohányos között kimutatható az egész populációban észlelt SMR-emelkedés, magasabb pneumokoniózisfok kíséretében. Az 5. táblázat mutatja a porexpozíció és pneumokoniózis előrehaladásának hatását a tüdőrák-mortalitásra a mortalitáskövetés folyamán, a Coxmodellszámítás segítségével. Együttváltozóként a kort, nemzetiséget, bányát és a radonexpozíció durva becslését alkalmazták. Az utóbbi csupán között a Saar-vidéken bányákban kapott mérési értéken alapszik, amellyel megpróbálták durván feltérképezni az expozíció nagyságát a szénbányákban. Az összátlagérték viszonylag alacsony (81 Bq/m 3 ) a szász uránbányák radonkoncentrációjához. Az 5. táblázatban látható Monte Carlo értékelések figyelembe veszik az expozícióbecslések bizonytalanságának hatását az 1964 előtti időkben, amennyiben az expozíciós értékeket ismételten, véletlenszerűen egy megfelelő log-normál elosztásból minden személy esetében állapították meg. Mindkét vizsgált porexpozícióra vonatkozólag mindig az 5%-szinten nem szignifikáns együtthatókat észleltek, míg tendenciózusan pozitív összefüggést találtak a nem-kvarc-a-porexpozícióval és negatív a kvarc-a-porexpozícióval. A szénbányászok pneumokoniózisára nézve (min. 1/1 fokú) átlagosan 5%-os szinten szignifikáns együttható (0,593) állapítható meg, amely 1,8 relatív kockázatnak felel meg. Bár az SMRelemzések megerősítik, hogy összefüggés van az 1/1 fokú pneumokoniózis és a tüdőrák-halálozás között, egyértelmű porhatások nem ismerhetők fel. Ezek az eredmények kvalitative is érvényesek, ha a pneumokoniózist és/vagy a radonexpozícióként a dohányzási szokások is társulnak, akkor ugyancsak nem állapítható meg a porexpozícuó semmiféle hatása. Megjegyzendő, hogy a dohányzók (volt vagy aktív) kb. nyolcszor akkora tüdőrák-kockázatnak vannak kitéve, mint a nemdohányzók. 5. táblázat Monte-Carlo-érzékenységelemzés (150 független ismétlés) a tüdőrák-együtthatókhoz és p-értékekhez a Cox-modellszámításoknál. Együttváltozók: életkor, nemzetiség, bánya, pneumokoniózisfok >1/1, SCCQ, SCQ, radonexpozíció Együttható p-érték MW s Min Max MW s Min Max Nem kvarc-a-porexpozíció (SCCQ) 0,180 0,017 0,14 0,19 0,156 0,04 0,12 0,26 Kvarc-A-porexpozíció (SCQ) 0,183 0,010 0,19 0,16 0,103 0,02 0,02 0,15 CWP 1/1 0,593 0,27 0,32 1,12 0,047 0,049 0,001 0,15

12 Összefoglalás Az elvégzett rendkívül részletes és átfogó vizsgálat rávilágított, hogy a röntgenológiailag leírt pneumokoniózis nem tekinthető tipikus szénbányászpneumokoniózisnak, hanem inkább szilikózisnak, mivel a betegség kialakulását lényegében a szénbánya-a-porban lévő kvarckomponensek befolyásolják pozitív irányban, míg a nem-kvarc-a-porexpozíciónak csak gyenge hatása van. Más bányászközösségekben ezzel szemben megállapították, hogy a kvarc-a-portartalomnak alárendelt szerepe van a betegség kifejeződésében, sőt részben negatív összefüggés is kimutatható. A jelentős kvarcporterhelés, valamit a bányász-pneumokoniózis és tüdőrák-halálozás nyilvánvaló összefüggése ellenére sem mutatható ki egyenes összefüggés a porexpozíció és tüdőrák-halálozás között. A pneumokoniózis és tüdőrák közötti összefüggés nem vezethető vissza kauzálisan a porterhelésre. Ezt alátámasztják a közölt leletek, amelyek egyrészt szoros kapcsolatot mutatnak a pneumokoniózis (szilikózis) és tüdőrák között, másrészt minden igyekezet ellenére nem mutatható ki összefüggés a porexpozíció és tüdőrák között. A kórélettani-mechanisztikus megoldások szerint nem valószínű, hogy szerepet játszik egy hörgőrák kialakulásában a pneumokoniózis fennállása. Ebből egy fontos következtetés adódik: a pneumokoniózis/szilikózis értelmezése csupán egy expozíciós indikátor alakjában egy ilyen forgatókönyvet feltételezve erősen leegyszerűsített, sőt megengedhetetlen lenne. A két érvényes kijelentés: a porexpozíció pneumokoniózissal jár és a pneumokoniózis és tüdőrák összefügg a porexpozícióval nem vezet arra a következtetésre, hogy a porexpozíció tüdőrákhoz vezet. Ez azt is jelenti, hogy a porexpozíció pneumokoniózist okoz és a pneumokoniózis és tüdőrák szorosan összefügg az exponáltak között kijelentésekből sem az, hogy pneumokoniózis tüdőrákot okoz, sem pedig az, hogy a porterhelés tűdőrákot okoz nem következik. A felmérés adatai alkalmazhatók arra, hogy a részletes oki hipotézisek az említett komplexebb analitikai módszer alkalmazásával kialakuljanak. Az eredmények jól egybevágnak egy részletes angol felmérés adataival ( szénbányász 32 évi követése), így további bizonyítékokat szolgáltat kvarcporok rákkeltő képességének változékonyságára vonatkozólag. A tanulmány felveti egyedül a szilikózis alkalmazását expozíciós indikátorként a kvarc-a-porexpozíció és tüdőrák-halálozás összefüggésének leírását. (Dr. Pálfi Ágnes) Morfeld, P.; Lampert, K. stb.: Staubexposition, Pneumokoniose und Lungenkrebs: Eine epidemiologische Studie aus dem Saarländischen Steinkohlenbergbau. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 52. k. 10. sz p Checkoway, H.; Franzblau, A.: Is silicosis required for silica-associated lung cancer? = American Journal of Industrial Medicine, 37. k. 2. sz p