Dohányzás és mortalitás kínai gépjárművezetők körében

Átírás

1 MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2 Dohányzás és mortalitás kínai gépjárművezetők körében Tárgyszavak: gépjárművezető; mortalitás; Kína; kipufogógáz; dohányzás. A gépkocsivezetők egészségével foglalkozó legtöbb vizsgálat arra irányult, hogy összehasonlítsa halálozási mintájukat az általános populációval. Néhány felmérés során különböző, szakképzett és segédmunkásokat vizsgáltak, hogy kimutassák, észlelhető-e a gépkocsivezetőknél túlzott halálozás, ami alátámasztaná a kipufogógáz-expozíció káros hatását. Azonban a gépkocsivezetők nagyobb arányban dohányoznak, mint az átlagos lakosság, és a vizsgálatok zömében végzett kockázatbecslés során nem vették figyelembe az egyes sofőrök dohányzási szokásait. Így eddig kevés bizonyíték áll rendelkezésre a dohányzásnak a sofőrök mortalitására gyakorolt hatására vonatkozólag. Módszerek A vizsgálatokat Guangzhou tartományi székhelyen (Guangdong tartomány) végezték, amely a Kínai Népköztársaság délkeleti részén helyezkedik el. Itt a Foglalkozási Betegségeket Megelőző és Kezelő Központ felelős a munkások foglalkozás-egészségügyi ellenőrzéséért. A sofőröknek évente orvosi vizsgálaton kell részt venni, és a jogosítvány megújításához egészségügyi igazolás szükséges. Egy standardizált nyilvántartási formát terveztek az orvosi jelentések adatainak összesítésére (személyi szám, kor, nem, iskolai végzettség, orvosi leletek). Állandó dohányosnak azt tekintették, aki hat hónapja vagy régebben naponta legalább egy cigarettát elszív. Alkalmi dohányosnak minősültek azok, akik ennél kevesebbet szívtak, az ex-dohányosok pedig hat hónapja vagy régebben abbahagyták a dohányzást ben 13 állomást és 3 alállomást állítottak fel a sofőrök vizsgálatára. Ezek közöl 11 állomást vontak be a felmérésbe, amelyek az összes alkalmas helyi lakos sofőr háromnegyed részét fedték le. Az összes, 1992 folyamán

2 megvizsgált sofőr leleteit egy háromtagú szakértői csoport gyűjtötte össze. Az ellenőrzött adatokat betáplálták a számítógépbe, majd újabb kontroll után a hibákat kijavították és elküldték a helyi népességinformációs központba. Az azonosítási szám alapján megállapították, kik haltak meg 1999-ig, és megállapították a halál okát, amit a nemzetközi betegségosztályozásnak megfelelően kódoltak. Összesen sofőr ( férfi és 5060 nő) adatait gyűjtötték össze. Mivel a nők közül kevés halálozás volt, így a felmérésben csak férfiak vettek részt. A vizsgálat során viszonylag kevés halálozás fordult elő, bár a személyévek száma rendkívül nagy volt. Mivel az utóbbi viszonylag állandó volt az idő folyamán, az arányos kockázati modell általában Poisson-féle regressziós modellnek felel meg. Az adatok elemzésével kiszámították a kockázati arányt, amellyel becsülhető a relatív halálozási kockázat (RR) a dohányzásra vonatkozóan és a sofőrök típusa (hivatásos vagy magán), más tényezőkre (életkor, iskolázottság, alkoholfogyasztás) vonatkozó igazítás után. Eredmények A teljes követés személyév, míg az átlagos időtartam 7,14 év volt szeptemberéig 858 haláleset fordult elő, amelynek oka 807 esetben (94,1%) volt ismeretes. Az átlagéletkor kiinduláskor 40,8 év volt. Az 1. táblázat mutatja, hogy a sofőrök 57%-a éves, míg 35%-a éves volt. Majdnem mindegyiknek középfokú vagy magasabb iskolai végzettsége volt, és kb. egyharmaduk hivatásos jogosítvánnyal rendelkezett. A rendszeres dohányzók aránya 49,0% volt, akik naponta átlag 13,6 cigarettát szívtak el és átlagosan 12,4 éve dohányoztak. Kb. 12% fogyasztott valaha szeszes italt. A hivatásos sofőrök között nagyobb volt a rendszeres dohányzók aránya (51,7%), mint a nem hivatásosok körében (47,5%) és az előbbiek hosszabb ideje dohányoztak. Az egész követési idő folyamán a nyers halálozási arányszám a dohányzóknál 16,7, és a nemdohányzóknál 12,6 volt ( személyévre vonatkozólag), míg a dohányzók nyers RR-értéke 1,32-nek adódott. A 2. táblázatban látható, hogy a hivatásos vezetőknél hasonló halálozási kockázat mutatható ki a legtöbb halálok esetében, mint a nem hivatásos sofőröknél, kivéve olyan halálokokat, amelyekkel kapcsolatban a hivatásos sofőrök RR-értéke 1,43 volt. Ez részben a hivatásos vezetők sérüléseknek tulajdonítható fokozott halálozási kockázatának (RR = 1,49) következménye. Az összes halálokkal vagy általános mortalitással kapcsolatban a dohányzók RR-értéke szignifikánsan emelkedett (1,24) egyéb tényezők (életkor, alkoholfogyasztás, iskolázottság, jogosítvány típusa) figyelembevétele után.

3 Az RR-értékek meghaladták az egységet minden ráktípus, légzőszervi és érrendszeri és egyéb betegségek esetében, de ez nem volt szignifikáns. Legnagyobb a tüdőrák RR-je volt (1,41). 1. táblázat A vizsgált gépkocsivezetők jellemzői (1992) Típus Nem hivatásos (n = ) Hivatásos (n = ) Összes (n = ) n % n % n % Életkor, év: ,2 37,2 7,0 0, ,8 32,1 8,5 0, ,5 35,4 7,6 0,5 Iskolázottság: 4 általános iskola vagy kevesebb középiskola szakiskola vagy magasabb ,3 76,5 19, ,3 89,7 2, ,7 81,1 13,2 Családi állapot: házas , , ,8 Alkoholfogyasztás: előfordult , , ,0 Dohányzási szokások: sosem dohányzott leszokott alkalomszerű rendszeres ,5 0,1 4,9 47, ,1 0,1 7,2 51, ,2 0,1 5,7 49,0 Napi cigaretták száma sosem dohányzott ,3 6,9 28,6 14, ,6 7,1 29,3 18, ,3 7,0 28,8 15,9 Dohányzás időtartama, év: sosem dohányzott < ,9 16,3 24,4 9, ,1 15,2 27,5 13, ,9 15,9 25,5 10,7

4 Szignifikáns lineáris trend észlelhető az RR növekedése és a naponta elszívott cigaretták száma között (rákra, tüdőrákra vonatkozólag) és a dohányzás időtartamával kapcsolatban. 2. táblázat Egyes halálokok a dohányzásra és a gépjárművezető típusára igazított relatív kockázata Halálok Összes ok Összes rák tüdőrák Légzőszervi Érrendszeri Egyéb sérülés Halálozás, n Összes sofőr, dohányzott Hivatásosak a nemhivatásosakkal szemben RR 95% CI RR 95% CI 1,24 1,22 1,41 1,22 1,22 1,26 0,89 1,07 1,44** 0,99 1,50 0,90 2,22 0,60 2,47 0,83 1,79 0,95 1,67 0,49 1,61 1,10 0,96 0,70 0,82 1,07 0,43 0,49 0,95 1,27 0,78 1,18 0,44 1,13 0,40 1,70 0,74 1,55 1,09 1,87* 0,82 2,68 * p < 0,05; ** p < 0,01 Egyéb: a felsoroltaktól eltérő, más halálok Értékelés Valószínűleg ez az egyik legnagyobb, gépkocsivezetőkkel végzett, csoportos felmérés, amikor a résztvevők egyharmada (kb fő) hivatásos sofőr volt. A legfontosabb megfigyelés az volt, hogy a hivatásos gépkocsivezetők mortalitási kockázata nem nagyobb, mint a nem hivatásosaké, a dohányzás figyelembevétele után. Ebben a fiatal csoportban (átlagéletkor 40,8 év) az általános mortalitás 24%-kal nagyobb kockázata összefüggött a dohányzással mindössze hét évi követés után. A hivatásos vezetőkön végzett, korábbi vizsgálatok eredményei ellentmondásosak. A római taxisofőrök fokozott tüdőrák-halálozását figyelték meg a regionális arányokhoz viszonyítva, de az összefüggést nehezen tudták értelmezni. Reykjavíkban azt észlelték, hogy növekedett a teherautó-sofőrök tüdőrákból eredő mortalitási aránya, az izlandi országos arányhoz viszonyítva. A szerzők szerint ennek lehetséges oka a kipufogógáz-expozíció, de a dohányzás szerepe kizárható. Egy 1989-es közleményben összehasonlították a buszvezetőket Montreal férfilakosságával és nem észlelték a tüdőrákos halálozás fokozódását, csupán az isémiás szívbetegség gyakorisága nőtt kismértékben. Más szerzők a férfi buszvezetők mortalitását egy kontrollcsoporthoz egyéb típusú alkalmazottak hasonlították, és nem észlelték a tüdőrák fokozott relatív kockázatát a buszsofőrök között, bár ezeknél gyakoribb volt a szívinfarktus. Teherautó-sofőrök és férfi segédmunkások mortalitását össze

5 hasonlítva megállapították, hogy a sofőröknél fokozódik a tüdőrák SMRértéke, amit a dízelmotor kipufogógázával hoztak összefüggésbe. Hangsúlyozni kell, hogy egyik felsorolt felmérés során sem vették figyelembe az egyéni dohányzási adatokat. A jelenlegi vizsgálat eredményeképpen megállapítható, hogy a hivatásos sofőrökre alacsonyabb fokú iskolázottság és gyakoribb dohányzás jellemző. Ezeknek az eltéréseknek a figyelembevétele után a hivatásos sofőröknél nem észlelhető az általános mortalitás szignifikáns fokozódása (RR = 1,10) a nem hivatásos vezetőkhöz viszonyítva (kivéve az egyéb halálokokat, RR = 1,43). A sérülésekből eredő, fokozott kockázat (RR = 1,49) bár nem szignifikáns a több, vezetésből származó közúti baleset fokozott kockázatával magyarázható. Mivel a hivatásos sofőrök többet és hosszabb ideje dohányoznak, ezért a dohányzással kapcsolatos, relatív kockázat nagyobb (RR = 1,31), mint a nem hivatásos vezetőknél (RR = 1,18). Kínában a gépjárművek száma évente kb. 15%-kal növekszik. Míg a vizsgált régióban 1992-ben minden 15., addig 2000-ben minden 10. lakos rendelkezett jogosítvánnyal. Ugyanebben a tartományban a kipufogógázok koncentrációja riasztó koncentrációt ért el és a légszennyeződések több, mint 40%-át alkotják, tehát meghaladják a CO és a N-oxidok előfordulását. A hivatásos vezetés a kipufogógázokból eredő légszennyezési expozíció indikátorának tekinthető, mivel hosszabb időt töltenek az országúton. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a dohányzás fontosabb egészségi kockázat ebben a csoportban, mint a járművek által okozott légszennyezés. Azonban figyelembe kell venni, hogy a nem hivatásos vezetők többnyire motorkerékpárosok szintén ki vannak téve, bár kisebb mértékben, a kipufogógázoknak, így ezek kontrollként való alkalmazása a hivatásos vezetők kockázatának alábecsléséhez vezethet. Korábbi vizsgálataik szerint a munkások dohányzásának gyakorisága fokozódik a foglalkozási expozícióval, de csökken az iskolai végzettség emelkedésével. Ezenkívül a lakosság körében sok nem gépkocsivezető kerékpárral közlekedik. További vizsgálatok során figyelembe kellene venni a rendszeresen használt jármű típusát, a naponta és évente vezetéssel töltött idő hosszát. A dohányzással kapcsolatos általános mortalitás relatív kockázata kissé nagyobbnak bizonyult, mint egy férfire vonatkozó kínai felmérés során mérték között (RR = 1,19). A követési idő hosszabbodásával a dohányzással kapcsolatban várható a relatív kockázat fokozódása és a halálozások számának növekedése. Ennek a problémának a gyakorisága csupán a Kínában és más, fejlődő országban várható dohányzási járvány terjedésének kezdeti szakaszát tükrözi. Ezért a dohányzás abbahagyásának propagálása fontos része a gépjárművezetők egészségvédelmét célzó stratégiának. (Dr. Pálfi Ágnes)

6 Lam, T. H.; Jiang, C. Q. stb.: Smoking and mortality in drivers in Guangzhou, China. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 2. sz p Fu, L.; Har, J. stb.:assessment of vehicular pollution in China. = Journal of Air and Waste Management Association, 51. k. 8. sz p HÍR Halálos mezőgazdasági balesetek A brit HSC elnöke szerint szégyenteljes dolog, hogy az elmúlt évben 53 ember halt meg mezőgazdasági balesetben és felhívta az ágazat figyelmét, tegyenek meg minden szükséges intézkedést a tragikus balesetek megelőzése érdekében. Az elnök kétnapos tényfeltáró látogatást tett a mezőgazdaságban, amely során farmokat látogatott meg és találkozott a szállítók, a farmerek nemzeti szövetsége, az oktatók és az egészségügyi és biztonsági bizottság képviselőivel a Királyi Mezőgazdasági Társaság központjában, Stoneleigh-ben. A mezőgazdaság sokáig egyike volt a legveszélyesebb ágazatoknak Nagy-Britanniában. Az elmúlt évben a mezőgazdasági balesetek során a halálozások számának 44 főről 53 főre emelkedése arra utal, hogy az ágazat nem tesz meg mindent a tragédiák megelőzésére. A balesetek leggyakoribb okai: a mozgó jármű elüti a munkásokat, vagy a munkások leesnek a magasból, gyakran törékeny tetőkön át. Ezek a balesetek megelőzhetők lennének a munkafeladatok gondosabb megtervezésével, oktatással vagy a munkavégzés során megfelelő felszerelés használatával. Négy gyermek is meghalt az elmúlt évben mezőgazdasági balesetben, akik közül három még nem volt iskolás korú. Az elnök utalt arra is, hogy sok mezőgazdasági dolgozó szenved csontés izomrendszeri megbetegedésekben és asztmában. A bizottság szerint a mezőgazdaságban is mihamarabb be kell vezetni az egészségi és biztonsági irányelvek szerinti megelőző programokat, amelyek célja a felülvizsgálat, új irányelvek kidolgozása és kutatómunka szervezése a legjobb gyakorlati megoldások kidolgozása érdekében. Kísérleti projekteket fejlesztettek ki az ágazatban a balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulásának a csökkentése érdekében. A foglalkozás körében elszenvedett asztmás megbetegedések száma kétszerese az országos átlagértéknek, a csont- és izomrendszeri megbetegedések, különösen a térd, a csípő és a hátpanaszok öt mezőgazdasági munkásból négynél fordulnak elő. Az elnök felhívta az érintettek figyelmét, hogy kezeljék kiemelten a mezőgazdaságban az egészségügyi és a biztonságtechnikai feltételek javítását. A farmereket, a beszállítókat és a munkavállalókat képviselő szervezeteknek ebben vezető szerepet kell vállalniuk. (The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 31. k. 12. sz p. 3.)

7