Az ipari termelés visszaszorulása és a halálos üzem balesetek csökkenése közti kapcsolat az USA-ban

Átírás

1 MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.1 Az ipari termelés visszaszorulása és a halálos üzem balesetek csökkenése közti kapcsolat az USA-ban Tárgyszavak: munkabaleset; statisztika; ipartalanítás. A üzemi balesetek számának csökkenése az USA-ban Az USA-ban a 70-es évek óta folyamatosan csökken az üzemi balesetek száma. Ennek számos ismert és nem ismert oka van, többek között az önkéntes és kötelező intézkedések a munkahelyek biztonságának javítására, a munkakörülmények és technológiák javulása, valamint az a szerteágazó társadalmi folyamat, amit deindusztrializáció vagy ipartalanítás néven ismerünk. Ez a fogalom azt a folyamatot írja le, amelynek során a befektetések a hazai termelésből más vállalkozásokba vándoroltak át, aminek eredményeként a gyártóüzemek mérete csökken, vagy áthelyezték őket pl. más országokba. Ennek következményeként a munkaerőpiac is jelentősen átrendeződött, csökkent az ipari munkásság száma és nőtt a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya ben az USA-ban a foglalkoztatottak 25%-a dolgozott a gyártásban, 2000-ben már csak a 15%-uk, miközben a szolgáltatásban dolgozók aránya 16%-ól 30%-ra nőtt. Az ipartalanítás jelenségével sokan sokféle szempontból foglalkoznak. Egyesek a modern kapitalizmus szükséges (és talán előnyös) velejárójának tartják, mert a gazdasági szektorok közti tőkeátrendeződés elkerülhetetlennek tűnik a növekedés dinamikájának fenntartásához. Az ezzel kapcsolatos munkaerő-átrendeződést hosszú távú következmények nélküli, átmeneti eseményként kezelik. Mások viszont a folyamat negatív hatásait emelik ki a dolgozókra és közösségeikre. A munkahelyek bezárása, a jól fizető állások megszűnése számos szociális és gazdasági problémát eredményez (munkanélküliség, jövedelmi egyenlőtlenségek, a bűnözés növekedése stb.).

2 A munkabiztonsággal kapcsolatban pozitív és negatív hatások is várhatók. A lehetséges pozitív hatás az, hogy a dolgozók az iparból, ahol a balesetek aránya viszonylag magasabb, átkerülnek a kisebb kockázatokkal járó szolgáltatásba. Másrészt viszont a zsugorodó ipar hajlama arra, hogy lemondjon az öregedő berendezések cseréjéről és karbantartásáról, az egészségügyi és biztonsági programok megkurtítása, a túlórázás elterjedése növeli a munkában maradt dolgozók kockázatát. A zsugorodó ipari vidékeken munka nélkül maradt dolgozók egészségét sokan vizsgálták, és negatív fizikai, illetve mentális hatásokról számoltak be, a csökkenő foglalkoztatottság, a leépítések és a kiszervezések negatív hatásai számos területen jelentkeznek. Jóval kevesebb vizsgálatot folytattak azonban a túlélők körében, akik a zsugorodó ipar mellett is állásban maradtak. Szórványos adatok arra utaltak, hogy a balesetek relatív gyakorisága a leépítés folyamán megnőtt. Az alábbi összefoglaló az ipartalanítás esetleges pozitív és negatív hatásainak egy speciális részterületére vonatkozó vizsgálatot tekinti át, amely az 1980 és 1996 közötti halálos munkahelyi balesetek számának statisztikáira támaszkodik. Az adatok és az illesztés alapelvei Az adatok a NIOSH (USA Országos Foglalkozás-egészségügyi és Munkabiztonsági Intézete) egyik adatbázisából származnak, ahol 50 államból, továbbá New York és Washington városokból származó statisztikákat őriznek. Az USA-ban használt halotti anyakönyvi kivonat lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a haláleset kapcsolatban áll-e munkavégzéssel, ezért az adatbázis minden olyan halálesetre vonatkozó adatot tartalmaz, amely 16 év feletti személyek esetében, munkavégzéssel összefüggésbe hozható baleset miatt következett be. A tanulmányból kizártak bizonyos halálozási okokat (pl. gyilkosság, öngyilkosság, nem ismert vagy meg nem állapított szándékosság, orvosi műhiba, nem munkával kapcsolatos fulladás, nem munkával kapcsolatos mérgezés). A többi halálesetet felosztották évek, ágazatok és földrajzi eloszlás szerint. A halálesetekre vonatkozóan 45 kategóriát használtak, a munkaerőt 7 foglalkoztatotti csoportra osztották, a földrajzi eloszlásnál a választásoknál érvényes felosztást alkalmazták. Minden kategóriánál megbecsülték az adott veszélynek kitett populáció nagyságát 1980 és 1990 között a népszámlálási adatok felhasználásával, majd megszerkesztet-

3 ték az adott évekre vonatkozó becsült alkalmazási adatokat évenként, ágazatonként és területenként. A két (1980-as és 1990-es) népszámlálás közti adatpontokat lineáris interpolációval állapították meg, az 1990 utániakat pedig extrapolációval, mert a tanulmány elkészítésekor még nem állt rendelkezésre a 2000-es népszámlálás összesített adatbázisa. Az évekre és az ágazatokra vonatkozó fajlagos halálos ipari balesetek számát a halálesetek és a becsült népességi adatok számából határozták meg. Az 1980-ban és 1996-ban aktuálisan megfigyelt halálozási gyakoriságokból ( O R 96 és O R 80 ) közvetlen hányadosképzéssel kiszámították a változás mértékét (közvetlen gyakorisági hányad): c RR = O R 96 / O R 80. A foglalkoztatottak eloszlásában bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében az 1996-os és 1980-os gyakoriságok hányadosát az 1980-as foglalkoztatottsági eloszlásra standardizálták. Kiszámolták a 1996-os feltételezhető baleseti gyakoriságot ( E R 96 ), ami akkor lett volna várható, ha az ágazatok szerinti foglalkoztatottsági eloszlás ugyanaz lett volna, mint 1980-ban: E R 96 = w iri / w i ahol R i jelenti az adott ágazatra jellemző baleseti gyakoriságokat ban, w i pedig az adott ágazat részesedését az összes foglalkoztatotton belül 1980-ban. Az így helyesbített gyakorisági hányad: a RR = 96 E R 96 O R 80 már figyelembe veszi az foglalkoztatás ágazatok szerinti eloszlásának megváltozását. A többi 15 évre hasonlóan kiszámították a közvetlen gyakorisági hányadosokat és a foglalkoztatottsági arányokkal korrigált adatokat, és lineáris regressziós modellt illesztettek az adatokra. A csökkenő munkaerő esetleges hatását úgy vizsgálták, hogy olyan ágazatokban hasonlították össze a halálos balesetek gyakoriságát, ahol csökkent a létszám olyanokkal, ahol változatlan volt az alkalmazottak aránya. Csökkenő létszámú ágazatnak tekintették az olyanokat, ahol 1980 és 1996 között legalább 10%-kal csökkent az alkalmazotti arány. A fenti, kategóriák szerinti felosztás helyett olyan modellt is vizsgáltak, ahol az ága-

4 zaton belüli foglalkoztatottsági hányadokat folyamatos változónak tekintették, és megpróbálták ábrázolni az ágazatonkénti baleseti gyakoriságokat az ágazatonkénti foglalkoztatottsági hányad függvényében. Eredmények A vizsgálat halálos balesetre terjedt ki ban a nem szándékos balesetekből származó halálesetek gyakorisága 2,99 volt dolgozóévre számítva, ami 55%-a az 1980-as értéknek. A részletesebb adatok az 1. táblázatban láthatók. 1. táblázat A munkaerő-szerkezet hatása a halálos kimenetelű, nem szándékos balesetek gyakoriságára az Egyesült Államokban között. (CI = konfidencia intervallum; az adatok baleset/ dolgozó-év egységben). A rövidítések jelentését ld. a szövegben Terület 1980-as megfigyelt adat ( O R 80 ) 1996-as megfigyelt adat ( O R 96 ) 1996-as standardizált adat Közvetlen gyakorisági hányad Foglalkoztatotti létszám eloszlásának változásával korrigált hányad ( E R 96 ) OR 96 / O R 80 95% CI ER 96 / O R 80 95% CI USA 5,48 2,99 3,41 0,55 0,52 0,57 0,62 0,60 0,65 Északnyugat 2,45 1,73 1,95 0,71 0,62 0,80 0,80 0,69 0,92 Dél 7,42 3,77 4,46 0,51 0,48 0,54 0,60 0,56 0,64 Középnyugat 5,08 2,99 3,39 0,59 0,54 0,64 0,67 0,61 0,73 Nyugat 6,20 3,00 3,36 0,48 0,44 0,53 0,54 0,49 0,60 Az adott években jelentős változások álltak be a foglalkoztatottságban is. Az aktív dolgozói létszám 24%-kal nőtt, a gyártásban, mezőgazdaságban és kitermelő iparban alkalmazott dolgozók hányada az összes foglalkoztatotton belül csökkent, a szolgáltatásban, kiskereskedelemben és építőiparban foglalkoztatottak aránya nőtt (2. táblázat). A munkaerő létszámnövekedésének fő hajtóereje a szolgáltatások terjeszkedése volt, ez tette ki a munkaerő-növekedés 72%-át. A legnagyobb létszámveszteséget a termelés szenvedte el, bár a mezőgazdaság és a kitermelő ipar százalékos részesedésének csökkenése a teljes ipari tevékenységből nagyobb volt.

5 2. táblázat Az egyes ágazatokban foglalkoztatottak száma 1980 és 1996 között Ágazat 1980 létszám (fő) 1996 létszám (fő) Változás (fő) Az összes foglalkoztatotton belüli részarány %-os változása * Mezőgazdaság ,9 Kitermelő ipar ,8 Építőipar ,0 Gyártás ,9 Nagykereskedelem ,2 Kiskereskedelem ,2 Szolgáltatás ,1 Összesen ,0 A legnagyobb veszteségeket a fémgyártás, bányászat, olajbányászat és ruhaipar szenvedte el (a foglalkoztatottak létszámarányát tekintve), míg a legnagyobb növekedés az üzleti és javítási szolgáltatásokban, a logisztikai szolgáltatásokban, személyzeti szolgáltatásokban és a mezőgazdasági szolgáltatásokban mutatkozott. A lényeges változások ellenére az alkalmazási struktúra változása önmagában keveset magyaráz meg a csökkenő baleseti gyakoriságból. Az 1. táblázat alapján a munkaerő-eloszlásra korrigált gyakorisági hányad 0,62 (szemben a korrigálatlan 0,55-ös értékkel). A földrajzi eloszlás mutat ugyan némi heterogenitást, de a korrigált RR értékek hasonló mértékben változnak a korrigálatlanokhoz képest. Az ágazatok szerinti alkalmazási eloszlást folyamatos változóként kezelő regressziós modell nem adott jó illesztést, de azt az eredményt támasztotta alá, hogy a kisebb halálos baleseti gyakoriság összefüggésben van a növekvő mértékű foglalkoztatottsággal. Az eredmények értékelése és a belőlük levonható következtetések Az adatokból annyi szűrhető le, hogy 1980 és 1996 között a nem szándékos, halálos kimenetelű munkahelyi balesetek 45%-kal csökkentek. A korrigált adatokból az is látszik, hogy amennyiben az ágazatonkénti eloszlás nem változott volna, a csökkenés csak mintegy 38% lett volna. Ez a korrekció régiónként 10 15%-os változást jelentett az adatokban.

6 Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a 10 15% javulás írható az ipartalanítás (azaz az ágazatok közti eloszlás változásának) javára. Ez a megfigyelés alátámasztja azt a hipotézist, hogy a termelésből a szolgáltatásba és kiskereskedelembe átáramlás javítja a magánszektorban dolgozók biztonságát. A mennyiségi elemzésből azonban kiderül, hogy ez a hatás viszonylag csekély, és a javulás jó részére akkor is sor került volna, ha nincs átrendeződés az ipari ágazatok között. A változás lehet a tudatos biztonsági intézkedések eredménye vagy más változtatások indirekt következménye is. Pozitív hatással járhat az új technológiák vagy munkamódszerek bevezetése, amelyek eleve biztonságosabbak. Az automatizálás és számítógépes technológiák bevezetése azzal csökkenti a balesetek számát, hogy egyrészt csökkenti a közvetlen termelői műveletekben résztvevők számát, másrészt javítja azok biztonságát, akik még ott dolgoznak. A termelői munka kiszervezése más országokba hasonló eredménnyel járhat. Az itt adott lehetséges magyarázatok nem zárják ki egymást, párhuzamosan is érvényesülhetnek. A csökkenő halálos baleseti gyakoriság elvben torzított adat is lehet, pl. azért, mert kevesebb esetet jelentenek, vagy javul a kórházakban a súlyos sérültek ellátása, tehát nem következik be haláleset. A jelentési fegyelem lazulása azonban rendkívül valószínűtlen, sőt inkább arról lehet beszélni, hogy a vizsgált időszakban egyre jobban tudatosodott a foglalkozás-egészségügy fontossága, és rendkívül precízen definiálták a munkához kapcsolható balesetek kivizsgálásának és jelentésének rendjét. A második tényező azért valószínűtlen, mert a munkahelyi balesetek mintegy kétharmadában a halál vagy a helyszínen, vagy a kórházba szállítás során következik be, tehát a kórházi ápolás színvonalának emelkedése eleve csak az esetek mintegy harmadára lehet hatással. Egy korábbi vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy pl és 1996 között a halálos balesetek gyakoriságának csökkenése nem hozható összefüggésbe a veszélyesebb ágazatok kiürülésével, hiszen az adott időszakban az olyan veszélyesnek tekinthető iparágak, mint az építőipar még nőttek is, és a munkahelyi balesetek és hozzájuk kapcsolódó megbetegedések gyakorisága néhány kevésbé veszélyes ágazatban nagyobb is volt a várhatónál. Az itt ismertetett vizsgálat csak a halálos baleseteket vette figyelembe, de hosszabb időtávra vonatkozott. A következtetés annyiban közös, hogy a munkaerő ágazatok szerinti átrendeződése a bekövetkezett javulásnak csak viszonylag kis részét magyarázza.

7 Az ipartalanítás jelensége világszerte ismert, és pl. Brazíliában is az USA-hoz hasonló tendencia volt megfigyelhető: a foglalkozás-egészségügyi statisztikák azzal párhuzamosan javultak, ahogy a munkaerő egyre nagyobb része áramlott át a termelésből a szolgáltató szektorba. A vizsgált, os időszakban a munkaerő-csökkenés a legveszélyesebbnek tekintett ágazatokban következett be, de országos szinten nem volt mérhető jele annak, hogy a zsugorodó ágazatokban romlott volna a munkabiztonság. Bizonyos lokális vizsgálatokban azt tapasztalták, hogy 1980 és 1990 között az olyan zsugorodó iparágakban, mint a textil- és bútoripar vagy a dohányáruk gyártása, a halálos balesetek száma évente majdnem 10%-kal nőtt, miközben a balesetek gyakorisága folyamatosan csökkent a növekedő ágazatokban. Meg kell jegyezni, hogy jelentős területi eltérések adódtak a csökkenés sebességében. A legkisebb baleseti gyakoriságot és a legkisebb csökkenést a közép- és északkeleti államokban észlelték, ahol az ipartalanítás a legkorábban indult meg (néha rozsdaövezetként is emlegették őket a sok bezárt üzem miatt), ezért lehet, hogy a vizsgált időszakban az ezzel kapcsolatos leglényegesebb folyamatok már lezajlottak. Összességében elmondható, hogy az adatok alapján az USA-ban országos szinten sem túl erős pozitív, sem túl erős negatív hatást nem lehet tulajdonítani az ipartalanításnak a munkabiztonság javulásával kapcsolatban. A jövőben célszerű megvizsgálni a hozott biztonsági intézkedések és a bevezetett technológiák hatását ezekre az adatokra. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Loomis, D.; Richardson, D. B. stb.: Deindustrialisation and the long term decline in fatal occupational injuries. = Occupational and Environmental Medicine, 61. k. 7. sz p Loomis, D.; Bena, J. B.; Bailer, A. J.: Diversity of trends in occupational injury mortality in the United States, = Injury Prevention, 9. k. 1. sz p Bailer, A. J.; Stayner, L. T. stb.: Trends in rates of occupational fatal injuries in the United States ( ). = Occupational and Environmental Medicine, 55. k. 6. sz p