(GYERMEK)SZEGÉNYSÉG VIDÉKEN

Átírás

1 (GYERMEK)SZEGÉNYSÉG VIDÉKEN Magas szegénységi kockázatú települések a magyar településállományban TELEPÜLÉSTIPOLÓGIA ÉS RANGSOR Készítette Bihari Zsuzsanna és Kovács Katalin MTA Regionális Kutatások Központja, Térségfejlesztési Kutatások Osztálya 1067 Budapest, Teréz krt A feladat meghatározása Általában a szegénység, közelebbrıl a gyermekszegénység szempontjából releváns adatbázis elkészítése; a településállomány szegénységi kockázat mértéke szerinti rangsorba állítása. Felhasznált adatbázisok: T-Star adatbázis, évi adatok Népszámlálás, és évi adatok Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai (foglalkoztatási adatok) APEH SZTADI adatok (adózók száma, jövedelme), Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság adatai (nyugdíjasok, nyugdíjak) A Program számára az ICSSZEM által átadott adatok (segélyezettek) Felhasznált alapadatok és képzett változók A felhasznált alapadatok és az ezekbıl képzett mutatók listáját az 1-2. sz. melléklet tartalmazza. Az összeállítás szempontjai, a legfontosabb adatcsoportok a következık voltak: Demográfiai adatok (népesség, korcsoportok) Háztartásszerkezetre mutató adatok

2 Aktivitási adatok (aktivitás, munkanélküliség) Jövedelmi helyzetet mutató adatok (adózók, adózott jövedelmek, nyugdíjak, gépkocsik) Vállalkozássőrőségi adatok A képzettségi szintet a megfelelı korosztály arányában mérı adatok Önkormányzati kiadások szerkezete (segélyezésre kifizetett összegek aránya) Segélyek és segélyezettek (rendszeres szociális segélyezettek és gyermekvédelmi támogatást kapók) Települési komfortfokozat, intézményi ellátottság (egészségügyi, közoktatási, közmővelıdési intézmények, kiskereskedelmi ellátó hálózat, ISDN vonalak) A lakások komfortfokozata Nemzetiségi összetétel (a cigány, romani, beás népesség aránya) 2. A feladat értelmezése, az adatbázis összeállításának szempontjai A Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program megbízásából készült tipológia egyrészrıl a teljes településállományt elhelyezi egy, a szegénységi kockázatok mértéke szerinti hierarchiában, másrésztıl meghatározza azok fı klasztereit egy tízes, és egy csoportösszevonással készült ötcsoportos rendszerben. Ezen túlmenıen, a Program vezetıinek kérésére leválogattuk azokat a településeket, ahol az érintett korosztályokhoz tartozó gyermekek száma magas, ugyanakkor közoktatási intézmény nem mőködik. Hangsúlyoznunk kell, hogy a kapott eredmények csak egy következı munkafázis kiindulópontjának tekinthetık, amelyben egyedi megkeresés alapján kerül feltárásra, hogy melyek a ténylegesen ellátatlan körzetek. Ugyanis a szélsı értékeket mutató települések körében a szuburb települések és az aprófalvak vannak túlsúlyban, ezekre a településekre pedig az jellemzı, hogy a gyermekek a centrumtelepüléseken veszik igénybe a közoktatási szolgáltatásokat, akár szüleik szabad óvoda- és iskolaválasztása jogán, akár az elérhetı intézmények földrajzi köre által meghatározottan. Valamivel több, mint kétszáz olyan település van, ahol felmerül a gyanú, hogy az óvodai ellátottság hiányos, esetleg új intézmény létesítésére van szükségesség. Ezek azok a települések, ahol 10-nél több óvodáskorú él, és nincs óvoda (ezen belül 31 olyan települést találtunk, ahol meghaladja a húszat az óvodáskorúak aránya, és elıfordulhat, hogy az ellátás nem biztosított. Az ellátatlan gyermekek száma nem éri el az ezret). Részletesebben Lásd a 6. sz. mellékletet! Amikor az általános iskolai alsó tagozatos ellátást vettük vizsgálat alá, úgy találtuk, hogy 54 olyan település van, ahol a korosztályhoz tartozó gyermekek becsült száma 40 fınél több, és nincs helyben iskola; az érintett gyermekek száma meghaladja a kétezer fıt. 3. Módszertani útmutató A tipológia alapját képzı, ún. csoportképzı változók összeállítása a korrelációs mátrix elemzésén alapult (Lásd 3. melléklet). Olyan mutatók kiválogatására törekedtünk, amelyek a gyermekszegénység feltárása szempontjából közvetve vagy közvetlenül relevánsak. Azonos jellegő, egymással magas korrelációt mutató (pl. segélyezési vagy a jövedelmi) jelzıszámok közül csak egyet választottunk ki. Majd egy öt körben elvégzett elemzéssorozat alapján a hét csoportképzı változó mellett maradtunk. A csoportképzı változók településsoros adatait a 4., míg a többi vizsgálatba vont mutató településsoros adatait az 5. sz. melléklet tartalmazza.

3 A szegénység jelenlétének mértékét jelzı, típusképzı mutatók: Sorsz. Változó Forrás Év Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60 évnél idısebbek arányában) Középfokú végzettségőek aránya a 18 évesnél idısebb népesség körében A évi lakossági bevételek és a évi nyugdíj egy lakosra jutó havi összege 4. Foglalkoztatott nélküli háztartások aránya KSH T-Star 2004 KSH Népszámlálás APEH SZTADI, ONYFI, KSH KSH Népszámlálás , Munkanélküliek aránya az aktív korúakból ÁFSZ Rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülık aránya a 0-17 évesekbıl önkormányzati normatívák év alattiak aránya a nyugdíjasok között 2005 ONYFI 2005 A csoportképzés módszertana Valamennyi csoportképzı változót kódoltuk, éspedig a Budapest nélküli vidéki átlag -tól való eltérése alapján, az alábbiak szerint: Kód Átlagtól való eltérés mértéke 1 A vidéki 50%-a alatti 2 A vidéki 50-70%-a 3 A vidéki 70-90%-a 4 A vidéki %-a 5 A vidéki %-a 6 A vidéki %-a 7 A vidéki %-a 8 A vidéki 200%-a felett

4 A csoportképzı mutatók kódértékeibıl kapott átlagpontszámot tekintjük a település szegénységi kockázat mutatójának. A különbözı szegénységi kockázatú települések csoportjait az átlagpontszám tízes rendszerbe osztásával hoztuk létre. A szegénységi kockázati csoportok meghatározására szintén az átlagpontok vidéki átlagtól való eltéréseit vettük alapul a következıképpen: Kód A település szegénységi kockázata 1 A vidéki átlag 80%-a alatti 2 A vidéki átlag 80-90%-a 3 A vidéki átlag %-a 4 A vidéki átlag %-a 5 A vidéki átlag %-a 6 A vidéki átlag %-a 7 A vidéki átlag %-a 8 A vidéki átlag %-a 9 A vidéki átlag %-a 10 A vidéki átlag 160%-a felett A magas szegénységi kockázatú csoportok jellemzését szolgálják a és 11. mellékletben közölt táblák, amelyek alapján az alábbi összefüggéseket emeljük ki: 331 település került a legmagasabb szegénységi kockázatú falvak csoportjába, de ezeknél csak kismértékben van jobb helyzetben az a 282 település, amely magas szegénységi kockázatúnak ítélhetı (összesen 613 település). Szabályos és szoros összefüggés mutatkozik a településnagyság és a települési szinten kimutatható szegénységi kockázat mértéke között, amelyet az alábbi grafikon is érzékeltet:

5 A különbözı szegénységi kockázatú települések átlagos lakosságszáma Átlagos lakosságszám, fı A szegénységi kockázat mértéke (1=legkisebb, 10= legnagyobb) A kialakított tízes csoportosítás konzekvensen mutatja a gyermekszegénység kockázatának jelenlétét az adott csoporthoz tartozó települési körben: míg a legnagyobb szegénységi kockázatú 331 településen 20 százalékos a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülı gyermekek állandó népességhez viszonyított aránya, a legkisebb szegénységi kockázatú településeken ez csupán 3%. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülık aránya az állandó népesség százalékában % Szegénységi kockázat (1=legalacsonyabb, 10=legmagasabb) Ugyanilyen következetességgel nı a legjobb helyzetőtıl a legrosszabb helyzető településcsoportok irányába haladva a GYVT-s gyermekek aránya a 18 éven aluliak korosztályához mérten. Amit az elemzés újra megerısített a korábban ismert összefüggések közül, az az, hogy a roma lakosság felülreprezentált, éspedig bı négyszeres mértékben a legnagyobb szegénységi kockázatú településeken. Természetesen ezeken a településeken, az önkormányzati kiadások egészéhez mérten, a legmagasabb a segélyezettek köre és a segélyezésre fordított összegek nagysága is. Amint az várható volt, beigazolódott, hogy mind a lakások, mind az intézmények és kereskedelmi ellátó helyek lévén biztosított települési komfort fokozat itt a legalacsonyabb.

6 Ami talán kevésbé ismert összefüggés, az az, hogy fiatalos korszerkezető településekrıl van szó a legmagasabb szegénységi kockázatú települési körben, ami szoros összefüggést mutat az egyre erıteljesebb lakóhelyi szegregációval. Végül a csoportképzı változók és a magas szegénységi kockázatú települések térbeli elhelyezkedésének illusztrációját szolgálja a 10. sz. térkép-melléklet. A települési szintő, terjedelmes adatfájlokat (4. és 5. sz. melléklet) két példányban, CD-n bocsátottuk a megrendelı rendelkezésére. Budapest, június