Fejl dés: Érés Tanulás Fejl dés elméletek Kritikus és szenzitív periódus Fejl dési-fejlesztési törvények: plaszticitás akitivtás

Átírás

1 Fejlıdés: növekedés, pozitív irányú változás, tökéletesedés, gazdagodás, mennyiségi és minıségi gyarapodás, alacsonyabb szintrıl egy magasabb szintre jutás. Érés: testi növekedés, gyarapodás örökletesen/veleszületetten meghatározott sorrendisége, amely a környezeti hatásoktól viszonylag független. Egy faj minden egyedénél, nagyjából egy idıben, külsı feltételektıl viszonylag függetlenül jön létre (pl.: magzati fejlıdés, járás siettetni csak korlátozott mértékben lehet). Tanulás: valamely tevékenység többszöri ismétlése, gyakorlása tartós változást okoz az idegrendszerben (új szinapszisok keletkeznek vagy a régiek módosulnak). A tanulás legtöbbször viselkedésváltozást eredményez, de nem mindig. Fejlıdés elméletek: a fejlıdés okaira, elıfeltételére vonatkozó hipotézisek. Kritikus és szenzitív periódus: olyan idıpont vagy idıszak, amikor egy adott viselkedés, tevékenység megtanulható. A kritikus periódus olyan sajátos biológiai feltételrendszert jelent, amelynél bizonyos pszichikus funkciók, tevékenységek optimálisan, normálisan fejlıdhetnek, ha ez nem következik be, akkor a fejlıdés károsodik, és nem jut el arra a szintre, ahová eljuthatott volna (pl.: beszédfejlıdés szempontjából az elsı 7 év). A szenzitív (érzékeny) periódusban zajló történések oly módon hatnak a fejlıdésre, hogy késıbb ez már nehezen változtatható meg, vagyis ekkor lehet a legkönnyebben elsajátítani az adott tevékenységet (pl.: szülés-születést követı elsı 24-36óra az anya-gyerek kapcsolat szempontjából). Fejlıdési-fejlesztési törvények: azok a szempontok, amiket ha nem veszünk figyelembe, akkor a fejlıdés nem következik be a elvárt-várható szinten. A fejlıdéssel kapcsolatos szempontok képezik az alapját a fejlesztésnek. A plaszticitás (változékonyság, formálhatóság, alakíthatóság) törvénye szerint minél fiatalabb az élılény, annál könnybben változtatható az idegrendszere és ezzel együtt viselkedése is. Minél fiatalabb korban, minél hosszabb ideig tartott az ingerdeprivációs helyzet, annál kisebb az esélye, hogy a veszteséget pótolni lehet. Az akitivtás törvénye szerint a személyiségnek magának kell kiviteleznie az adott tevékenységet ahhoz, hogy az adottságnak megfelelı képesség kialakulhasson. (Nem elég nézni, ahogyan más dobja a kislabdát, vagy kezeli a számítógépet, összefüggéseket keres, nekünk magunknak kell eldobni a kislabdát, bekapcsolni a számítógépet és kiadni a parancsokat, vagy megkeresni az összefüggéseket. Mit jelent ez? Nem a tanárnak kell megmondani, hogy mi a személyiség, hanem nekünk kell kigondolni egy jól érthetı, értelmezhetı, könnyen tanulható meghatározást!) A tevékenység képessége csak a tevékenység során fejleszthetı /5

2 A szerkezet és funkció egységének törvénye értelmében a test és az idegrendszer érési folyamatához kapcsolódóan, az érettségnek megfelelı tevékenység gyakorlását akkor kell elkezdeni, amikor az ehhez szükséges elıfeltétel már kialakult. Ez az elıfeltétele a további érésnek és fejlıdésnek. A szerkezet meghatározza a funkciót, de a funkció visszahat a szerkezetre, módosítja, fejleszti a szervek szerkezetét, amely egyre magasabb funkció mőködtetését teszi lehetıvé. A funkció elıfeltétele az ép struktúra, a funkcionálás során tökéletesedik a funkciót megalapozó struktúra. A struktúra az idegrendszer, a funkció a lelki jelenségek a pszichikus fejlıdés során. (Két hónapos csecsemıt nem tanítunk járni, vagy 3 éves gyermeket nem tanítunk írni, hisz a csont- és izomrendszer, a második esetben pedig a finommozgások kivitelezéséhez a kézcsontok szerkezete nem alkalmas rá. Amikor viszont alkalmas lesz, akkor lehetıséget adunk a gyakorlásra. Fejlesztés szempontjából meg kell találnunk, hogy mi az optimális funkció, mennyi az optimális járás vagy írás gyakoroltatására szánt idı, erıkifejtés.) A koegzisztencia (együttlétezés) törvénye szerint a személyiség különbözı tevékenységfajtákban ugyanabban az idıben, különbözı szinten fejlett (15éves gyermek érzelmileg elérheti a serdülıkorban elvárható szintet, de a megismerı folyamatok mőködhetnek egy 10 éves szintjén). Ugyanazon tevékenységfajta más-más tantárgyból mőködhet más-más életkori sajátosságnak megfelelı szinten (az összefüggések felismerésének képessége más szinten állhat matematikából és más szinten állhat történelembıl). Ebbıl kitőnik, hogy felesleges erıltetni azt, hogy valaki minden területen, tevékenységfajtában egyformán fejlett legyen. A transzfer törvénye kimondja azt, hogy egy tevékenységfajtában megszerzett gyakorlat egy másik tevékenységfajta megtanulását könnyítheti, illetve nehezítheti gátolhatja spontán módon. Bizonyos képességek, mint pl. az összefüggések felismerésének képessége spontán módon nem könnyíti meg a történelem tananyagban az összefüggések felismerését. Erre külön kell felhívni a diákok figyelmét és gyakorlási lehetıséget kell biztosítani rá. Piaget kognitív fejlıdés elmélete: a fejlıdést a gondolkodás fejlıdéseként, tehát a kognitív folyamatokhoz tartozó képességszintek alapján értelmezi. (A fejlıdési szakaszokat a gondolkodási képesség szintjével azonosítja.) Akkomodáció: az új ingerek új sémákat hoznak létre (régi sémák módosulhatnak, változhatnak), ilyenkor a szervezet alkalmazkodik a környezethez. Asszimiláció: az új ingerek a már meglévı sémákba illeszkednek, ilyenkor a környezetet alakítjuk a szervezethez /5

3 Szenzomotoros fázis: a sémák kialakítása (a személyiség és környezet kapcsolatának, összefüggéseinek feltárása) a saját testük, a mozgás és az érzékelés-észlelés segítségével történik. A korszak a preverbális idıszak 0-1,5/2 éves kor. Mővelet elıtti fázis: a személyiség már képes gondolkodási mőveletek végzésére, de a törvények, szabályok nem egyetemleges jellegőek. Ekkor jellemzıek a gondolkodási sajátosságok: egocentrizmus, animizmus, artificializmus, finalizmus. 2-7/8 éves korig tartó idıszak (a többség számára). Mőveleti fázis: két szint (konkrét és formális mőveletek) jellemzi ezt a fázist, amikor a gondolkodási mőveletek elvégzése sajátosságok nélkül lehetséges. Konkrét mőveleti fázis: ebben az idıszakban csak azokkal a valóságelemekkel kapcsolatban tud a személyiség mőveleteket végezni, amelyekkel kapcsolatban személyes tapasztalata van. Általánosítani indukció segítségével már képes, de a konkretizálás során csak azon valóságelemeket tudja megnevezni általában, melyeket az indukció során felhasznált, illetve azokhoz prototipikusság szempontjából nagyon hasonló dolgokat fog megnevezni. A szabály még itt sem egyetemleges jellegő. 7/8-11/12 éves korig tartó idıszak. Formális mőveleti fázis: a mőveletek fázisának második szakasza. 13/14 éves kortól életünk végéig tart, ennél magasabbra már nem juthatunk. Abban van különbség, hogy ki hány területen, mire vonatkozóan képes konkrét szemlélet és tapasztalat nélkül, reproduktív és produktív képzelet segítségével bármilyen gondolkodási mőveletek elvégzésére. A szabályok ekkorra egyetemes jellegőek egy törvény alapján olyan konkrét dolgokat is be kell tudni sorolni a megfelelı kategóriába, amelyek nem hasonlítanak egymásra, de a differencia specifika (tudományos meghatározás) alapján a kategóriához tartoznak. Játék: minden olyan emberi tevékenység, melynek végrehajtása önkéntes, belsı pszichés jutalmazó értékkel bír, s e tevékenység következmény nélküli. A játék önmagáért való, nincs célja, örömszínezető tevékenység. Játék-elméletek: a játék mint tevékenység lehetséges okaira, szerepére vonatkozó feltevések, magyarázatok. Tárgyállandóság: az a képességünk, hogy a tárgyakat akkor is létezıként értelmezzük, amikor azokat érzékszerveinkkel nem észleljük. (Pl.: ha letakarjuk a játékautót, attól, hogy nem észleljük, még tudjuk, hogy ott van és létezik.) Konzerváció: az a képesség, amelynek alapján megértjük, hogy a valóság egy eleme valamely tulajdonságának megváltoztatása nem jelenti magának a dolognak a megváltozását /5

4 A tárgyak ugyanazok maradnak még akkor is, ha külsı megjelenésük bizonyos szempontból változik (alak, tömeg, kiterjedés). Prekonvencionális erkölcs: Kohlberg erkölcsi fejlıdés elméletének elsı szintje. Ekkor a gyermek nem érti a társadalmi konvenciókat. Ekkor a gyerekek saját és mások cselekedeteit a cselekedet közvetlen fizikai következménye és saját vágyaik alapján ítélik meg. Konvencionális erkölcs: Kohlberg erkölcsi fejlıdés elméletének második szintje, amikor a cselekedetek megítélésében az lesz a szempont, hogy mit gondolnak mások, mit mondanak errıl a társas normák. Azért igazodunk a társadalmi szabályokhoz, mert azok a társadalom szabályai. Posztkonvencionális erkölcs: Kohlberg erkölcsi fejlıdés elméletének harmadik szintje, amikor a személyiség megérti a társadalmi konvenciók alapját képezı szabályokat. Együttlét: a társas szervezıdés, csoportosulás legalacsonyabb szintje, aminek egyetlen meghatározó tényezıje az, hogy egy helyen vannak (pl.: három óvodás ül a szınyegen, az egyik autózik, a másik könyvet nézeget, a harmadik épít). A játék tartalma véletlenszerő, nem keresik egymással a kapcsolatot, elég az, hogy egy helyen vannak. Együttmozgás: a csoportosulás második szintje, ekkor egyforma mozgást végeznek többen és így egy csoportot alkotnak (pl.: az egyik ugrálni kezd másik három gyerek leutánozza). Kölcsönös utánmozgás tartja össze a csoportot. A cselekvés társas jellegő, de nem irányul kapcsolatfelvételre, vagy fenntartásra. Tárgy körüli összeverıdés: a társas szervezıdés harmadik szintje, amikor egy vonzó tárgy köré győlnek többen és azt szemlélik. A csoportosulás során még mindig nincs kapcsolatteremtésre irányuló próbálkozás, a tárgy teremt centrumot a csoportosuláshoz, általában rövid ideig tart, aztán felbomlik a csoport. Összedolgozás: ezen a csoportosulási szinten a kulcs a közös tevékenység. Ezen a szinten aktívan keresik a kapcsolatot egymással (Pl.: közös építés). Tagolódás: ez a legfejlettebb csoportosulási szint az óvodában, amikor a gyerekek szerepek szerint külön csoportokat képeznek, gyakran a munkamegosztás és a különbözı szerepek tagolják a csoportot (Pl.: a közös építés során egyvalaki irányítja a játékot ı lesz a vezetı, a másik a kockákat győjti ı a segítı, a harmadik rakja egymásra ı az építésfelelıs stb). Énkép: olyan önmagunkról kialakított kép, melyet mások véleménye alapján alakítunk ki elsısorban. Ez egy dinamikus, állandóan változó, sok részbıl álló mentális struktúra, mely az önazonosság, folyamatosság érzését adja /5

5 Én-ideál: azon tulajdonságok összessége, melyeket birtokolni szeretnénk, az a személy, aki lenni szeretnék. Cselekvı én (I): Mead által bevezetett fogalom. Mead szerint az én társadalmi termék két összetevıje közül a reaktív én (I) az én azon aspektusa, aki cselekszik, érzékel, vagyis a megismerı én, aki az egyén szükségleteit kreatív módon megjeleníti. Élményileg a felépített én részeként jelenik meg. Felépített én (me): Mead által bevezetett fogalom. Mead szerint az én társadalmi termék két összetevıje közül az egyik a felépített én (me), ami a reaktív énre (I) reagáló személyek visszatükrözéseként alakul ki, vagyis azokból a visszajelzésekbıl építjük fel, amelyeket a környezetünktıl kapunk. A legnagyobb jelentıséggel a szignifikáns mások (szülık, barátok, iskolai kortársak, tanárok) véleménye bír az egyén számára. A felépített én a cselekvések eredményességérıl, hatásairól, a társas környezet visszahatásairól szőr le tapasztalatokat. Az énnek azon aspektusa, amilyennek ismerem, tartom magam ehhez önreflexióra van szükség. Testkép: az énkép, az én alakulásának elsı állomása a testi önmagunk megtapasztalása, melyben a korai motorikus és szenzoros élményeknek van szerepe hónapos korra alakul ki a testvázlat, vagy testséma, amely a saját testünkrıl alkotott belsı vázlat. Tükör-próba: az önfelismerés vizsgálatára használt eljárás, melynek során a gyermek homlokára egy piros foltot festenek, majd a tükörhöz viszik. Akkor mondjuk a kísérlet alapján, hogy a gyermek felismeri önmagát, ha letörli a piros foltot homlokáról. Gügyögés: a beszédfejlıdés elsı szakasza, amikor a gyermek még bármely nyelv hangzóit képes produkálni. Gagyogás: a beszédfejlıdés azon idıszaka, amikor a hangzókészlet leszőkül az anyanyelv hangzóira. Távirati beszéd: 1,5-2 éves korra tehetı idıszak a beszédfejlıdésben, amikor jelentıs szókincsbıvülés kezdıdik, valamint az aktívan használt szavak kombinációját lehet megfigyelni. Sajátos nyelvhasználatról van szó: általában két szó összeillesztése történik, ragok, toldalékok nélkül. (pl.: Apa kalap. Apa hord kalap.) /5