!HU B1! HU B1 SZABADALMI LEÍRÁS (19) HU. (11) Lajstromszám: (13) B1. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

Átírás

1 !HU B1! (19) HU (11) Lajstromszám: (13) B1 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal SZABADALMI LEÍRÁS (21) A bejelentés ügyszáma: P (22) A bejelentés napja: (1) Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 C 02 F /00 (40) A közzététel napja: (4) A megadás meghirdetésének dátuma a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítõben: (72) Feltalálók: dr. Kálmán Erika 18%, Budapest (HU); dr. Telegdi Lászlóné 18%, Budapest (HU); Vékony Ferenc 18%, Tata (HU); Kármánné dr. Herr Franciska 13%, Budapest (HU); Felhõsi Ilona %, Budapest (HU); Horváth Tibor %, Budapest (HU); dr. Lukovits István %, Budapest (HU); dr. Pálinkás Gábor %, Budapest (HU); Kótai László 4%, Érd (HU); Timár Ferencné 4%, Budapest (HU); Nagy András 2%, Szentendre (HU); Újhelyi József 2%, Budapest (HU); Tóthné Csaba Ildikó 1%, Budapest (HU) (73) Jogosult: MTA Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intézet, Budapest (HU) (74) Képviselõ: Dr. Jalsovszky Györgyné, Budapest (4) Optikailag aktív hatóanyagot is tartalmazó vízkezelõ kompozíciók (7) Kivonat A találmány szerinti vízkezelõ kompozíció korróziós és biokorróziós folyamatok ellen egyaránt hatékony kompozíció, amely korróziós inhibitorként egy vagy több komponenst tartalmaz az amino- és/vagy hidroximetilezett mono- vagy polifoszfonsavak, és ezen vegyületek korróziós inhibitor hatására szinergizmust mutató vegyületek közül, amelyek lehetnek a hidroximetilezett aminosavak, purinszármazékok, telítetlen aromás karbonsavak, kondenzált aromás vegyületek (benzo- és tolil-triazol-származékok), vízoldható polimerek, és szervetlen foszfátszármazékok, és biokorróziós inhibitorként optikailag aktív (racém, vagy valamelyik optikailag aktív izomer szempontjából dúsított, vagy optikailag tiszta formában levõ) N-hidroxi-alkilezett aminosavszármazékot vagy ezek keverékeit tartalmazza. HU B1 A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül lap ábra)

2 1 HU B1 2 Jelen találmány tárgya korrózióvédelmi eljárások során használt optikailag aktív hatóanyagokat is tartalmazó vízkezelõszer-kompozíciók elõállítása. A kémiai technológiai eljárások egyik alapvetõ lépése a hûtés, amely során a leggyakrabban alkalmazott hûtõanyag a víz. A hûtõvíz oldott szervetlen sókat, szerves anyagokat és gázokat is tartalmaz, és általában enyhén lúgos kémhatású. A hûtõvizet a korrózió és a vízkõkiválás folyamatának lassítása, valamint a vízben tenyészõ mikroorganizmusok számának csökkentése céljából különbözõ adalék anyagokkal kezelik. A korróziót elsõsorban az oldott oxigén, agresszív anionok és kationok együttes hatása eredményezi, mely folyamatok során a fémbõl oldott fémsók és oldhatatlan fémvegyületek (oxid, hidroxid, oxi-hidroxid) keletkeznek. A rendszerbe kerülõ, illetve a rendszerben keletkezõ lebegõ szennyezõk kirakódásukkal a hûtõvizes recirkulációs kör fizikai paramétereinek megváltozását eredményezik. Ezen korróziós és vízkõlerakódás ellen különbözõ vegyszerek adagolásával védekeznek. Szintén jól ismert, hogy a baktériumok, gombák és algák a szerkezeti anyagokat károsítják. A degradációs folyamatot jelenlétük, a biofilm kialakulását elõsegítõ exopolimer-termelésük s agresszív metabolitjaik kibocsátása eredményezi. A mikrobák elsõsorban biofilmbe ágyazódva fokozzák a kémiai és elektrokémiai korróziót. A mikroorganizmusok számára kedvezõ életfeltételek mellett a mikrobák által termelt biológiai lerakódás oly nagymérvû is lehet, hogy a rendszer szûkebb keresztmetszetû csöveit teljesen elzárja, dugulást elõidézve a rendszerbe. A hûtõvizes rendszerekben a fent említett biológiai korróziós folyamatok miatt a korróziógátló és vízkõgátló anyagok mellett biocidokat is kell alkalmazni. A biocidok alkalmazásánál fontos, hogy széles hatásspektrummal rendelkezzenek, aktívak legyenek az aerob és anaerob kultúrákkal szemben, gátolják a biofilm képzõdését, a biofilmbe ágyazódott mikrobákat is elpusztítsák, valamint környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is kedvezõ tulajdonságokkal rendelkezzenek. A vizes rendszerek szerkezeti anyagainak korrózióvédelmére a 30-as évektõl elsõsorban szervetlen vegyületeket használtak, majd a semleges közegû korróziós inhibitorok területén nagy változás következett be, amikor a nagy hatékonyságú, de toxikus kromátok mellett egyéb szervetlen (nitritek, foszfátok, borátok, cinksók) és szerves anyagokat (hidroxi-/amino-foszfonátokat és polimereket), illetve ezek keverékeit alkalmazták. A foszfátok és cinksók alkalmazásáról számolnak be például az US számú és az US , szilikátok és borátok alkalmazásáról az US , a molibdátok használatáról pedig az US és EP számú szabadalmi leírások tájékoztatnak. A korróziós inhibitorként és lerakódást gátló kompozíciókban használt szerves vegyületek terén kiemelkedõ szerepet játszanak a különbözõ foszfonátszármazékok, például az 1-hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav és a nitrilo-tri(metilén-foszfonsav) (US , US , US,320,779, EP , US 89106). Vízoldható polimerekként elsõsorban akrilsav- és akrilamid-származékokat alkalmaznak az US számú, EP és az US számú szabadalmi leírások; a borostyánkõsav-származékok alkalmazását pedig az EP szabadalmi leírásban mutatják be. A glükonátok és származékainak alkalmazásáról számol be az US számú és az US számú szabadalmi leírás. A felsorolt származékok esetében általános hátrányként jelentkezik, hogy a kompozíciók egyes alkotóelemei nemspecifikusak, így nem valósítható meg szelektív védelem, egyes képviselõik egészségre ártalmasak vagy környezetkárosítóak. Fenti problémák miatt például a kromátok használata egyre inkább visszaszorul, és hasonló jelenség észlelhetõ a nitritek esetében. A nehézfémsók (mint például cinksók) mennyiségét környezetvédelmi elõírások korlátozzák, a megfelelõ hatékonyság eléréséhez a szilikátok, borátok, molibdenátok esetében nagyon nagy koncentrációk alkalmazása szükséges, amely mind környezetterhelési, mind technológiai szempontokból kedvezõtlenek. A foszfátok alganutriensek, folyók eutrofizációját idézhetik elõ. A foszfátok kiváltására használt foszfonátok, például az 1-hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav és nitrilo-tri(metilén-foszfonsav) nem biodegradálható, így mennyiségüket minél inkább csökkenteni kell a kompozíciókban. A fent felsorolt szabadalmi leírásokból idézett foszfonsavalapú készítményeket az jellemzi, hogy nitrilo-tri(metilén-foszfonsav)-at és/vagy 1-hidroxi-etán- 1,1-difoszfonsavat, adott esetben cinksókat vagy vízoldható ortofoszfátokat tartalmaznak, továbbá hatékonyságuk csak az egyik feladat, többnyire a szénacél korróziósebességének csökkentésére korlátozódik vizes közegben. Az összetett feladat (a korróziósebesség, a kõkiválás és a lerakódás mértékének egyidejû csökkentésére, továbbá a mikrobiológiai korrózió csökkentésére) megoldására azonban a fent felsorolt kompozíciók nem alkalmasak. A mikroorganizmusok elpusztítására a korrózió- és lerakódásgátlástól elkülönülõ kezelést igénylõ eljárásokat dolgoztak ki, amely során különbözõ biocidokat alkalmaztak. A legelterjedtebben alkalmazott klóros, nátrium-hipokloritos kezelés (EP , EP 93/30734) nagy dózisú, aspecifikus, szûk ph-tartományban hatásos, csak lökésszerû használatra alkalmas. Ezen túlmenõen a hipoklorit/klorid átalakulás a lyukkorrózió fokozódásához vezet, különösen a hatékonysághoz (HOCl formába hozás) szükséges ph-tartományban. Az EP A , EP szabadalom a klórból bromidaktivált hipoklorit hatóanyagú biocid használatát mutatja be réz szerkezeti anyag esetében, de a fent felsorolt hátrányos tulajdonságok nagyobbrészt itt is megmaradnak. Hasonló oxidatív mechanizmus szerint mûködnek a klórmentes biocidok közül a peroxisavak, amelyek önállóan, szilárd kompozícióban bromidsóval együtt alkalmazva, hipobromit generálásával fejtik ki hatásukat (EP , EP ), illetve oldatban, stabilizálókkal, hidrotróp 2

3 1 HU B1 2 ágensekkel együtt is alkalmazzák õket fõként az élelmiszeriparban (tejüzem, sörgyár; US , WO 94237, EP ). Oxidáló hatásuk miatt részt vehetnek a korróziós jelenségek fokozásában, illetve viszonylag bomlékonyak, nem túl hosszú ideig eltartható hatóanyagúak. A nátrium-peroxid biocid és korróziós inhibíciós tulajdonságait is elõnyösnek találták [J. Mathiyarasu et al.; Bull. Electrochem (7) ], de a nátrium-peroxid erõsen bomlékony. Az utóbbi években az ózon használatát is javasolták, ózont generáló elektródok alkalmazásával (WO A , US ), de az ózon helyszíni termelésének, illetve szállításának problémái és erõsen mérgezõ mivolta miatt ez a módszer sem terjedt el. A mikrobiológiai korrózió ellen az aldehidek közül a formaldehid és a glutáraldehid bizonyult hatékonynak, elsõsorban az anaerob szulfátredukáló baktériumokkal szemben, melyek leginkább felelõsek a mikrobiológiai korrózióért (EP , EP ). Azonban ezek az anyagok erõsen toxikusak. Hûtõrendszerekben ciklikus N-halaminokat használnak, melyekben a hidantoinok, imidazolidionok, triazindionok, piridinonok halogénezett származékai polimer (polisztirol, polietilén, módosított polimetakrilamid) láncba épülve (WO ). A heterociklusos vegyületek közül az izotiazolinon metil- és/vagy klórszármazékai az utóbbi 1 évben a legszélesebb körben alkalmazott biocidok (DE ). A 2,2-dibróm-3-nitro-propionamid alkalmazását mutatja be az US szabadalom. A klór-piridil karbamil-heterociklusos vegyületek jó mikrobicidek (EP 7630). A tiadiazol elsõsorban a mikrobiológiai lerakódást gátolja (EP A , EP ). A kvaterner ammóniumvegyületek elsõsorban a lerakódások kialakulását, a mikrobák adhézióját gátolják (US 6874, US ). A WO szabadalomban kvaterner ammónium-kloridok mellett primer alifás alkoholokat, etoxilált alkil-fenolokat, polipropilénglikolt, alifás étereket, karbamidot, zsírsavakat alkalmaznak biocid keverékalkotókként. A kvaterner ammónium-ditiokarbamátot biocidként s egyben felületaktív anyagként használták az EP , EP szabadalomban leírtak alapján. A fent felsorolt vegyületek hátrányai abban jelentkeznek, hogy egyrészt halogéntartalmuk (lyukkorróziós lehetõség is), másrészt aromás mivoltuk miatt általában biológiailag rosszul lebontható anyagok, amelyek nemspecifikusak és erõsen mérgezõek az egyéb élõ szervezetekre nézve is. Jelen munkánkban olyan hatékony, biokorróziós folyamatok ellen is védõ hatóanyagokat fejlesztettünk ki, amelyeket további vízkezelõ szerekkel kombinálva aktív, többfunkciós vízkezelõ szerek hozhatók létre, amely komplex vízkezelõ szerek alkalmazásával a hûtõvízrendszerek egyensúlyban tarthatók. Az általunk kifejlesztett vízkezelõ kompozíciók a kémiai/elektrokémiai korróziót visszaszorítják, a vízkõképzõdést, illetve a vízkõ kiválását/kiülepedését megakadályozzák, a lebegõ szennyezõket diszpergálják, s az anaerob/aerob baktériumok és algák szaporodását, a biofilmképzõdést nagymértékben elõsegítõ exopolimer termelését gátolják. Jelen találmány alapja az a meglepõ felismerés, hogy az (I) általános képlettel jellemzett aminosavszármazékok jelentõs biocid aktivitásúak, továbbá, hogy a biocid hatékonyság nagymértékben függ az (I) általános képlettel jellemezhetõ vegyületek aszimmetrikus szénatomjainak konfigurációjától. Továbbá, ezen anyagok alkalmazása a felsorolt önmagában már ismert és/vagy további új vízkezelõ adalékkal, amelyek önmagukban is hatékony korróziós inhibitorok, korróziós szempontból szinergikus hatást eredményez, és így lehetõvé válik egy olyan új, hatékony, többfunkciós vízkezelõ kompozíció kifejlesztése, amelyek az alább felsorolt komponensek közül legalább kettõt vagy többet a feltüntetett mennyiségben tartalmaznak: a (II) általános képletû amino- és hidroxi-mono- és polifoszfonsavakat 1 70 ppm mennyiségben, elõnyösen az 1-hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav és az aminoés/vagy hidroxi-mono- vagy polifoszfonsavak, különösen elõnyösen az 1,1-hidroxi-etándifoszfonsav antikorróziós hatására szinergikus hatással bíró szerves vegyületek egyikének vagy tetszõleges arányú keverékeiknek, a foszfonsavszármazékra nézve 1 99 mol%, elõnyösen mol% elegyébõl áll, ahol szinergikus hatású szerves vegyületként, a (III) általános képletû aminosavakat 0 30 ppm mennyiségben alkalmazzuk, amelyek természetes vagy mesterséges aminosavak, vagy keverékeik, elõnyösen lizin, szabad aminosav, illetve kis molekulájú szerves savakkal, illetve szervetlen savakkal alkotott származékaik formájában, heteroatomot tartalmazó gyûrûs vegyületeket 0 30 ppm mennyiségben, elõnyösen a (IV) általános képletû purin- (C H 4 N 4 ) származékok: elõnyösen belsõ laktám szerkezettel rendelkezõ purinszármazékok, mint például a húgysav, vagy annak alkáli- vagy szerves, elõnyösen szubsztituált ammónium-, illetve hidroxi-alkil-szubsztituált ammóniumionokkal alkotott sói; az (V) általános képletû aralkil- és aralkenil-karbonsavakat 0 30 ppm mennyiségben, ahol a telítetlen karbonsavak, elõnyösen aromás gyûrût tartalmazó telítetlen karbonsavak, mint a fahéjsav, illetve ennek alkáli- és ammónium-, elõnyösen szubsztituált ammóniumionokkal alkotott sói; illetve különbözõ fémsókat, elõnyösen cink-, illetve molibdénsókat, 0 30 ppm mennyiségben, továbbá ionos és nemionos homo-, ko- és terpolimereket 1 30 ppm mennyiségben, kondenzált aromás heterociklusos vegyületeket, mint például benzo- vagy tolil-triazol-származékokat 0 30 ppm mennyiségben, illetve polifoszfátokat 0 30 ppm mennyiségben tartalmaznak, és alkalmasak komplex hatású, korrózió- és lerakódásgátló, valamint biocid hatású biokorróziót gátló készítményként hûtõvízkörök kezelésére. Vizsgálataink alapján leginkább hatékonynak azok a tiszta enantiomer formában szereplõ, vagy optikailag dúsított vagy racém izomerelegy N-hidroxi-alkilezett aminosavak bizonyultak, amelyek az (I) általános képlettel jellemezhetõk. 3

4 1 HU B1 2 A jelen találmány szerinti kompozíciók használatánál az eddigi eljárásokkal és kompozíciókkal szemben elõnyös: a korróziógátló, lerakódásgátló és biocid hatás egy kompozícióban érhetõ el, nem szükséges külön kezelés; a biocid anyag önmagában is korróziógátló hatású, illetve a már ismert korróziógátló anyagokkal együtt szinergikus hatás mutatható ki; a természetes eredetû aminosavszármazékok esetén a biológiai lebonthatóság jó, gyors, és így elkerülhetõ a lokális felhalmozódás; kisebb környezetterhelés: ezen vegyületek önálló korróziógátló hatása és szinergizmusa az általunk ajánlott komplex vízkezelõ kompozícióban jelentõsen csökkentett le nem bontható vegyszerfelhasználást jelent, ezzel együtt a természetes vizekbe kerülõ vegyszermennyiség-csökkenés érhetõ el. Jelen vizsgálatnak ugyan nem célja a hatásmechanizmus pontos megállapítása, de vizsgálataink alapján úgy véljük, hogy a találmány szerinti felismerés alapja az, hogy az egyes enantiomerek a biokorróziós folyamatokat kiváltó mikroorganizmusok szaporodását, exopolimer termelését eltérõ hatékonysággal gátolják, s vízkezelõ kompozícióadalékokkal együtt inhibíciós hatásnövekedést idéznek elõ. Megállapítottuk azt is, hogy az aerob vegyes populáció növekedésének gátlásában elsõsorban a D komponensek, az anaerob kultúrák növekedésének gátlásánál bizonyos esetekben az L optikai izomerek hatékonyabbak. Kísérleti rész A biokorrózió megjelenését a biofilm mennyiségébõl, illetve a mikroorganizmusok csíraszáma alapján lehet lekövetni. A szaporodást mikrobiológiai vizsgálatokkal (sejtszámlálás, tesztrendszer), a biofilmképzõdést kvarckristály-mikromérleggel követtük. Az N-hidroxi-alkilezett vegyületeket az alábbi séma szerint állítottuk elõ. Ekvimoláris lúgban (nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, ammónium-hidroxid) oldott aminosavat 1,0 1,4-szeres mólfeleslegû aldehidkomponenssel (elõnyösen formaldehiddel, annak szilárd, illetve vizes, 37%-os oldatával) C-on reagáltatva nyerjük a kívánt terméket, melynek azonosítása a reakcióelegy aliquotjából, rotációs vákuumbepárlón történt bepárlás, többszöri víz, etanol és éter lepárlása útján történik. Az N-hidroxi-alkilezett termékek nagyon higroszkóposak. Tisztaságuk elemanalízis és vékonyréteg-kromatogram alapján 96 99%. Szennyezõik az átalakulatlan aminosav (1-2%) s a diszubsztituált aminosav (1-2%). A reakcióelegyet további tisztítás nélkül használtuk fel a multifunkciós vízkezelõ szerek elõállítására. A szabadalmi igény korlátozása és a teljesség igénye nélkül néhány reprezentáns példát mutatunk be a következõ példákban, néhány, a jelen találmány szerinti kompozícióval. A kísérletek során vagy izolált kultúrával (Desulfovibrio desulfuricans, Desulfovibrio vulgaris, induló csíraszám /cm 3 ) dolgoztunk, vagy igen szennyezett hûtõkörbõl származó vizekkel (anaerob csíraszám /cm 3, aerob csíraszám /cm 3 ) példa Néhány (I) általános képletû aminosav egyes optikai izomerjeinek biocid hatékonysága hûtõvíz vegyes populációjánál; szobahõmérsékleten; 100 ppm biocidkoncentráció esetén RCH(COOH) NH CH 2 OH Sejtszám (cm 3 ) CH 3 (CH 2 ) 2 Hûtõvíz R (CH 3 ) 2 CHCH 2 C 6 H HOCH 2 C 6 H CH példa Néhány (I) általános képletû aminosav egyes optikai izomerjeinek biocid hatékonysága hûtõvíz anaerob kultúrák esetében, szobahõmérsékleten; 100 ppm biocidkoncentráció mellett RCH(COOH) NH CH 2 OH CH 3 C 6 H C 6 H CH 2 R A napok száma, ameddig nem volt sejtszaporodás Desulfovibrio desulfuricans Desulfovibrio vulgaris >12 CH 3 CH 2 9 CH 3 (CH 2 ) 2 6 (CH 3 ) 2 CHCH (CH 3 ) 2 CH 3 4 HOCH 2 3 >1 3 >1 HOOCH 2 HOOC(CH 2 ) > >12 HOC 6 H 4 CH példa Néhány (I) általános képletû biocid hatású aminosav egyes optikai izomerjeinek korróziós inhibitorhatékonysága egyéb adalék nélkül; 100 ppm biocidkoncentráció mellett, szobahõmérsékleten 4

5 1 HU B1 2 RCH(COOH) NH CH 2 OH Hûtõvíz Sejtszám (cm 3 ) Korróziós inhibitorhatékonyság (%) példa A szabadalmi igény korlátozása nélkül, a 4. példában megadott modelloldattal, ph=7 mellett néhány inhibitorkompozíció polarizációs ellenállását hasonlítjuk össze [a komponens betûjele elõtti arab szám a koncentrációra utal (*10 M)]. R CH 3 (CH 2 ) C 6 H C 6 H CH HOCH HOOC(CH 2 ) A fenti eredmények alapján megállapítható, hogy az aerob és anaerob baktériumokkal erõsen szennyezett (összcsíraszám: /cm 3 ) hûtõvizek esetében az (I) általános képletû aminosavszármazékok, különösen elõnyösen az N-hidroxi-metil-D-szerin és az N-hidroxi-metil-D-glutaminsav alkalmazása az 100 ppm, elõnyösen 0 ppm koncentrációban megfelelõ eredménnyel jár. A magas anaerob csíraszámú vizeknél a fenti két biocid mellett az N-hidroxi-metil-L-fenil-alanin és az N-hidroxi-metil-D-fenil-glicin alkalmazása célszerû 100 ppm-ben, elõnyösen 0 ppm koncentrációban. 4. példa A korróziós vizsgálatokhoz használt modelloldat literenként 46, mg/liter MgSO 4.7H 2 O, 22, mg NaHCO 3, 2,26 mg CaCl 2.2H 2 O és 96,78 mg CaSO 4.2H 2 O tartalmú volt. A korróziós vizsgálatot az ASTM G szabvány szerint, polarizációs ellenállás méréssel végeztük. A kompozíciót alkotó komponensek inhibitorhatékonyságának összehasonlítása (4 10 M koncentráció, ph=7 mellett) polarizációs ellenállás méréssel (a polarizációs ellenállás egyenesen arányos a korrózióvédõ hatással). Komponens Jelölés Polarizációs ellenállás 1-Hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav HP 2,99 N,N-bisz-Foszfono-metil-glicin PG 2,46 Lizin L 0,41 D( )-N-hidroxi-metilfenil-alanin B 0,40 Karboxi/szulfonát/nemionos csoporttal rendelkezõ alegységeket tartalmazó terpolimer (M=400) 0,4 ppm koncentrációban P* 0,60 Húgysav Hu 0,40 Fahéjsav Fa 0, No. Inhibitorkompozícióösszetétel Polarizációs ellenállás, ohm 1. 1B+4L+4HP 4,9 2. 1B+4PG+4HP,8 3. 0,1B+1PG+1P*+4HP,1 4. 1B+4L+4Hu+4HP,8. 1B+1P*+PG+4H,1 6. 0,1B+1P*+4L+4HP 6,1 7. 4L+4PG+4HP 4,6 8. 4HP+0,01Zn 4,2 9. 4HP+0,01Zn+1P* 4,8 6. példa A 4. példában megadott modelloldat ph=8 mellett mért polarizációs ellenállás adatainak összehasonlítása néhány inhibitorkompozíció esetén No. Inhibitorkompozícióösszetétel Polarizációs ellenállás, ohm 10. 0,1B+4PG+1P*+4HP 4, B+4L+0,1Hu+4HP 4, B+4L+0,1Fa+4HP 4, HP+0,01Zn 4, HP+0,01Zn+1P* 4,8 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Vízkezelõ kompozíciók, amelyek korróziós és/vagy biokorróziós folyamatok ellen is hatékony hatóanyagokat tartalmaznak, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként az alábbi komponensekbõl, illetve ezek keverékeibõl állnak: racém elegy vagy optikailag dúsított izomerelegy vagy tiszta enantiomer formában szereplõ optikailag aktív N-hidroxi-alkilezett aminosavakból, amelyek az (I) általános képlettel jellemezhetõk, továbbá a fenti általános képlettel jellemzett aminosavszármazékok közül elõnyösen egy vagy több esetben, az aminosavszármazékokban található aszimmetriacentrumok által megkülönböztethetõ optikailag aktív izomerek mennyiségének aránya a racém elegyre jellemzõ 1/1 aránytól eltérõ, elõnyösen optikailag tiszta vagy az egyik optikailag aktív izomer szempontjából dúsított aminosavszármazékok 1 60 mol, elõnyösen 30 mol% arányban szerepelnek, továbbá a (II) általános képletû amino- és/vagy hidroxi-mono- vagy polifoszfonsavakból,

6 1 HU B1 2 különösen elõnyösen az 1,1-hidroxi-etándifoszfonsav antikorróziós hatására szinergikus hatással bíró (III V) képletû szerves vegyületek egyikének vagy tetszõleges arányú keverékeinek, a foszfonsavszármazékra nézve 1 99 mol%, elegyébõl áll, ahol a szinergikus hatású szerves vegyületként természetes vagy mesterséges aminosavak, vagy keverékeik, elõnyösen lizin, szabad aminosav, illetve kis molekulájú szerves savakkal, illetve szervetlen savakkal alkotott származékai formájában szerepelnek, illetve a (IV) általános képletû purinszármazékokból, elõnyösen belsõ laktám szerkezettel rendelkezõ származékokból, mint például húgysav, vagy annak alkáli- vagy szerves, elõnyösen szubsztituált ammónium-, illetve hidroxi-alkil-szubsztituált ammóniumionokkal alkotott sói formájában. 2. Az 1. igénypont alatti kompozíció, azzal jellemezve, hogy adalék anyagként tartalmaz 10 1 cinkiontartalmú vegyületek, elõnyösen szervetlen vagy kis molekulasúlyú szerves savakkal alkotott sók, vagy komplex sók formájában, a cinkiontartalomra nézve ppm, elõnyösen ppm, molibdénvegyületeket, elõnyösen molibdenátszármazékokat, elõnyösen alkáli-molibdenát-sókat, heteroatomot tartalmazó elõnyösen kondenzált gyûrûs származékok, mint például a benztriazol vagy tolil-triazol, vízoldható ionos, nemionos, homo- és kopolimerek, amelyek akrilsav, illetve akrilamid polimeregységeket tartalmaznak, elõnyösen hidroxi- és szulfonsavcsoportokat is tartalmazó akrilátszármazékok, szervetlen foszfátszármazékok, elõnyösen alkálifém-mono-, di-, tri- vagy polifoszfátok. 6

7 HU B1 Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 7

8 HU B1 Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 8

9 HU B1 Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 9

10 HU B1 Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 10

11 HU B1 Int. Cl. 7 : C 02 F 1/00 11

12 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Törõcsik Zsuzsanna fõosztályvezetõ-helyettes Windor Bt., Budapest