SZABADALMI LEÍRÁS. (21) A bejelentés ügyszáma: P (22) A bejelentés napja: (23) Módosítási elsõbbség:

Átírás

1 (19) Országkód: HU SZABADALMI LEÍRÁS!HU B_! (11) Lajstromszám: B (21) A bejelentés ügyszáma: P (22) A bejelentés napja: (23) Módosítási elsõbbség: (1) Int. Cl. $ C 02 F / C 02 F /12 C 07 C 229/02 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MAGYAR SZABADALMI HIVATAL () A közzététel napja: (4) A megadás meghirdetésének a dátuma a Szabadalmi Közlönyben: (72) Feltalálók: Telegdi Lászlóné, 32%, Budapest (HU) Kálmán Erika, 14%, Budapest (HU) Kármánné Herr Franciska, 14%, Budapest (HU) Abdulmuttalib, Shaban, %, Budapest (HU) Királyné Varga Erzsébet, 9%, Budapest (HU) Szabó Erzsébet, 9%, Budapest (HU) Bakó Imre, 4%, Budapest (HU) Eke Anna, 4%, Budapest (HU) Lukovits István, 4%, Budapest (HU) (73) Szabadalmas: MTA Központi Kémiai Kutató Intézete, Budapest (HU) (74) Képviselõ: dr. Jalsovszky Györgyné és dr. Tóth-Urbán László, Budapest (4) Eljárás N-szubsztituált aminosav-származékokat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítására és eljárás víz kezelésére (7) KIVONAT A találmány tárgya eljárás a nitrogénatomon karboxi- -metilezett vagy foszfono-metilezett aminosavakat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítására oly módon, hogy természetes aminosavat vagy ß-alanint a) enyhén lúgos vizes reakcióelegyben 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1,2 mól klór-ecetsavval reagáltatnak, vagy A leírás terjedelme: oldal b) vizes elegyben, sav vagy Lewis sav jelenlétében 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1, mól foszforossavval, majd 1 2, mól formaldehiddel vagy formaldehid- -forrással reagáltatnak, és ha a reakciót sósav jelenlétében végezték, annak fölöslegét eltávolítják a reakcióelegybõl, majd kívánt esetben a fenti a) vagy b) eljárással kapott reakcióelegyet szokásos vízkezelõ adalék- és/vagy segédanyagokkal kiegészítik. A találmány tárgya továbbá eljárás víz kezelésére a fentiek szerint elõállított szerrel. HU B

2 A találmány tárgya eljárás N-szubsztituált aminosavszármazékokat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítására. A találmány tárgya továbbá eljárás víz kezelésére elsõsorban korrózió- és vízkõgátlás céljából. Fejlett ipari országokban a bruttó nemzeti jövedelem több mint 4%-át emészti fel a korrózió okozta közvetlen és közvetett kár. A korrózió okozta közvetlen károk a korrózió sokféle megjelenési formája szerint nagyon különbözõek lehetnek. A közvetett károk, pl. a termeléskiesés, a hatékonyság csökkenése, az ipari berendezések, gépek, jármûvek javítási és karbantartási költségei, a korrózióvédelem költségei, többnyire meghaladják a közvetlen kárt. A korrózióvédelmi rendszerek kialakításakor a korrózióálló szerkezeti anyag kiválasztásától kezdve a nem ellenálló, de rendszeresen felújítható szerkezeteken át lehetõség van a nem ellenálló anyag kiegészítõ védelemmel együtt való tervezésére. Ez utóbbi valósul meg az ipari hûtõvízrendszerek inhibitoros kezelésénél. A hûtõrendszerek és egyéb vízáramoltatásos vagy víztároló ipari berendezések szerkezeti anyagai leggyakrabban alacsonyan ötvözött vagy ötvözetlen acélok, ezenkívül horganyzott acél, alumínium, réz, ötvözött acélok és esetenként ólom. A szerkezeti anyagokon a hûtõvíz okozta elváltozások elsõsorban korrózió, lerakódás, valamint mikrobiológiai szennyezõdés formájában jelennek meg. Ezek a folyamatok csökkentik a hûtés hatásfokát, növelik a fenntartás és a karbantartás költségeit. A felhasznált szerkezeti anyagok meghatározzák azon vegyületek körét, amelyekkel a degradáció visszaszorítható. Lágy- és szénacélok vagy öntöttvas alkatrészek korróziójának visszaszorítására semleges közegben a leggyakrabban alkalmazott vegyszerek korábban a polifoszfátok, tannin és vanadátok voltak; késõbb a foszfonsavak és karboxi-foszfonsavak használata terjedt el. A foszfonsavakat számos iparágban (így az olaj-, papír-, textil- és festékiparban) használják elsõsorban vízkõképzõdés és korrózió megakadályozására, de fémek oldatban tartására és diszpergálószerként is felhasználhatók. Néhány ismert foszfonsavas vízkezelõ szer hatóanyagait az l. táblázatban soroljuk fel. 1. táblázat Szabadalom száma Alkalmazott anyagok US Hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav és metakrilát polimer US 4 87 Foszfonátok foszfátokkal és maleinsavval együtt US Dimetil-amino-metándifoszfonsav polimer karbonsavakkal vagy ezek metil-észtereivel, foszforsavval és cinksókkal együtt US Nitrilo-tri(metilén-foszfonsav) és 1-hidroxi-etán-1,1-difoszfonsav polifoszfátokkal együtt US Foszfonsav foszforsavval, metakrilsav-alapú polimerrel és kétértékû fémek sóival együtt Szabadalom száma Alkalmazott anyagok US Polimer karbonsav vagy polikarbonsav foszfonsavval vagy foszforsavval vagy sóikkal együtt A korróziós inhibitorokként széles körben alkalmazott amino-metilén-foszfonsavak egyes jellemzõ képviselõinek védõhatását a 2. táblázatban foglaljuk össze. 2. táblázat Foszfonsav Védõhatás szénacélon % Nitrilo-tri(metilén-foszfonsav) N(CH -PO! H )! 3,3 Etilén-diamin-tetra(metilén-foszfonsav) (H O! P-CH ) N-(CH ) -N(CH -PO! H ) 63,3 Dietilén-triamin-penta(metilén-foszfonsav) (H O! P-CH ) N-(CH )-N(CH -PO! H)-CH - -N(CH -PO! H) 74,2 Hexametilén-diamin-tetra(metilén-foszfonsav) (H O! P-CH ) N-(CH ) $ -N(CH -PO! H ) 90,0 ` A modern környezetvédelem egyik fontos törekvése, hogy a természetes vizek eutrofizációjának visszaszorítására a lehetõ legalacsonyabb szinten tartsák a természetbe kijuttatott foszfor mennyiségét. Ezért a korábbiakban felsorolt egyébként igen jó hatású foszfonsavas korróziós inhibitorokat olyan anyagokkal törekednek felváltani, amelyek nem, vagy az eddiginél lényegesen kisebb mennyiségben juttatnak foszfort a környezetbe. A fenti szempont figyelembevételével korábbi munkánk során a nitrogénatomon karboxi-metil- vagy foszfono-metil-csoporttal szubsztituált aminosavakat állítottunk elõ, és vizsgáltuk azok korróziógátló hatását [Magyar Kémiai Folyóirat 97, 119 (1991)]. Megállapítottuk, hogy noha a kiindulási aminosavak mérsékelt korróziógátló hatása mind karboxi-metilezéssel, mind pedig foszfono-metilezéssel növelhetõ, az így kapott vegyületek korróziógátló hatása közepes érték marad. Vizsgálatainkat folytatva arra a meglepõ felismerésre jutottunk, hogy az N-(karboxi-metil)- és N- (foszfono- -metil)-aminosavak képzõdési reakcióelegyei lényegesen jobb korróziógátló hatással rendelkeznek, mint az azokból elkülönített, tiszta N-szubsztituált aminosavak. Az N-(karboxi-metil)- és N-(foszfono-metil)-aminosavak képzõdési reakcióelegyeit vékonyrétegkromatografálással elemezve azt találtuk, hogy azokban a (jellemzõen 60 9%-os hozammal képzõdõ) célvegyület mellett mindig képzõdnek diszubsztituált melléktermékek is jellemzõen 2 %-os hozammal, és a kiindulási aminosav mintegy 2 2%-a marad vissza reagálatlan állapotban az elegyben. Figyelembe véve, hogy a kiindulási aminosav korróziógátló hatását mindig kisebbnek találtuk a megfelelõ N-karboxi-metilezett vagy N-foszfono-metilezett származékénál, a képzõdési reak-

3 cióelegy megnövekedett korróziógátló hatására nemhogy nem számíthattunk, hanem éppen a hatás csökkenése lett volna várható. Ez a felismerésünk lehetõséget ad arra, hogy igen egyszerûen, egyedényes eljárással állítsunk elõ jó hatású vízkezelõ szereket, megtakarítva így a hatóanyagok elkülönítésének mûveleteit és költségeit. A találmány tárgya tehát eljárás a nitrogénatomon karboxi-metilezett vagy foszfono-metilezett aminosavakat tartalmazó vízkezelõszerek elõállítására oly módon, hogy természetes aminosavat vagy ß-alanint a) enyhén lúgos vizes reakcióelegyben 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1,2 mól klór-ecetsavval reagáltatunk, vagy b) vizes elegyben, sav vagy Lewis sav jelenlétében 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1, mól foszforossavval, majd 1 2, mól formaldehiddel vagy formaldehid-forrással reagáltatunk, és ha a reakciót sósav jelenlétében végeztük, annak fölöslegét eltávolítjuk a reakcióelegybõl. Az így kapott reakcióelegyet korrózió- és vízkõgátlásra közvetlenül hozzáadhatjuk a védendõ berendezésben lévõ vízhez. A hatás szélesítésére, illetve további kedvezõ hatások (pl. biocid hatás) elérésére azonban kívánt esetben a reakcióelegyhez az adott célra alkalmas, szokásos más vízkezelõ adalékanyagokat is keverhetünk. Ezek az adalékanyagok például különbözõ polimerek és kopolimerek, szervetlen foszfátok, szervetlen polifoszfátok, fémsók, alkanol-aminok és hasonlók lehetnek; az adalékokról és azok felhasználandó mennyiségérõl a szakirodalomban köztük a korábban idézett szabadalmi leírásokban részletes útmutatás található. Az adalékanyagok speciális típusait képezik a korróziógátló és/vagy vízkõgátló hatást szélesítõ, ismert korróziós inhibitorok és vízkõgátló anyagok. A találmány tárgyát képezi tehát az az eljárás is, amikor a fentiek szerint kapott reakcióelegyet egy vagy több ismert más vízkezelõ adalék- és/vagy segédanyaggal egyesítjük. A fenti a) eljárásban (azaz a karboxi-metilezéshez) a reakcióelegy meglúgosítására elõnyösen nátrium-hidroxidot használunk. Elõnyösen úgy járunk el, hogy az aminosav 1 N vizes nátrium-hidroxid oldattal készített oldatát klórecetsav vizes nátrium-hidroxiddal semlegesített oldatával elegyítjük, az elegyet 90 1 C-ra melegítjük, és ezen a hõfokon végrehajtjuk a reakciót, miközben az elegy ph-ját nátrium-hidroxid oldat utánadagolásával és 11 közötti értéken tartjuk. A reakció során felszabaduló sósav közömbösítéséhez szükséges mennyiségû nátrium-hidroxid beadagolása után az elegyet még 0, 2 órán át 90 0 C-on tartjuk. A fenti b) eljárásban tetszõleges savat felhasználhatunk, a Lewis-savakat is beleértve. A Lewis-savak közül példaként az alumínium-, cink-, kobalt- és molibdénsókat és oxidokat, továbbá a vanadátokat említjük meg. Savként például sósavat, maleinsavat vagy hidroxi-etándifoszfonsavat használhatunk. Ezeket az anyagokat legalább a kiindulási aminosav aminocsoportján vagy aminocsoportjain lévõ magányos elektronpár blokkolásához szükséges mennyiségben használjuk. Technológiai szempontból igen alkalmas sav a sósav, ami spontán fejlõdik akkor, ha a foszforossav reagenst foszfor-trikloridból és vízbõl alakítjuk ki. Az így képzõdött, foszforossavat és sósavat tartalmazó reakcióelegyhez közvetlenül hozzáadhatjuk az aminosavat. Ezután a reakcióelegyet felmelegítjük, majd beadagoljuk a formaldehidet vagy a formaldehid- -forrást (célszerûen paraformaldehidet vagy más formaldehid-polimert), és 90 C-on végrehajtjuk a reakciót. Ha a reakciót sósav jelenlétében végeztük, a reakció lezajlása után a reakcióelegybõl el kell távolítanunk a sósav fölöslegét. Ennek legegyszerûbb módja az, hogy a reakcióelegyet vízgõzzel átfúvatjuk. A találmány tárgya továbbá eljárás víz kezelésére elsõsorban korrózió- és vízkõgátlás céljára oly módon, hogy a kezelendõ vízhez a fentiek szerint elõállított vízkezelõszert adunk 0 mg szárazanyag/1 víz mennyiségben. A szárazanyag megjelölésen a vízkezelõszer víztõl eltérõ komponenseit értjük. A találmány további részleteit a példákban ismertetjük 1l. példa N-(Karboxi-metil)-aminosavakat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítása 26, 7 g (0, 3 mól) β-alanint 0 ml 1 N vizes nátriumhidroxid oldatban oldottuk. Az oldathoz 28,4 g (0,3 mól) klórecetsav 0 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid oldattal készített oldatát adtuk, és a kapott elegyet 0 1 C-ra melegítettük. A reakció során fejlõdõ sósavat 1 N vizes nátrium-hidroxid oldat folyamatos beadagolásával semlegesítettük. A számított mennyiségû sósav semlegesítéséhez szükséges 0 ml lúg beadagolása után (6 8 óra elteltével) az elegyet 1 órán át utókevertük. 42, g N-(karboxi-metil)-ß-alanint tartalmazó reakcióelegyet kaptunk, amely vékonyréteg-kromatográfiás elemzés szerint (adszorbens: Kieselgel, futtatószer: : 1 térfogatarányú víz/metanol vagy 4 : 1 : 1 térfogatarányú víz/benzol/metanol elegy) mintegy 6% át nem alakult ß-alanin mellett mellékterméket (nagy valószínûséggel N,N-di(karboxi-metil)-vegyületet) is tartalmazott mintegy 6%-os hozammal. Vizsgálat céljára a reakcióelegy kis mintájából rotációs vákuumbepárlón eltávolítottuk az oldószert, a maradékot kevés vízben oldva kationcserélõ oszlopon bocsátottuk át, majd a vizes oldatot bepároltuk, és a maradékot vízbõl átkristályosítottuk. A kapott tiszta N-(karboxi-metil)-ß-alanin elemzési adatai a következõk (C # H ' NO ", M = 147) : számított: C:,82%, H: 6,12%, N: 9,2%, talált: C:,6%, H: 6,23%, N: 9,32%. A fenti eljárással, 0,3 mól megfelelõ aminosav felhasználásával fõtermékként N-(karboxi-metil)-aszparaginsavat, N-(karboxi-metil)-glicint, N-(karboxi-metil)-glutaminsavat, N-(karboxi-metil)-fenilalanint, N-(karboxi-metil)-valint, és N-(karboxi-etil)-norvalint tartalmazó reakcióelegyeket is elõállítottunk. Ha kiindulási anyagként aszparaginsavat, illetve glutaminsavat (két karboxilcsoportot tartal-

4 mazó aminosavak) használtunk, ezeket 600 ml 1 N vizes nátrium-hidroxid oldatban oldva mértük be. Összehasonlító vizsgálatok céljára mindegyik kapott reakcióelegy kis mintájából elkülönítettük a tiszta fõterméket is. 2. példa N-(Foszfono-metil)-aminosavakat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítása (A) 49, g glutaminsavat 24 ml vízzel, ml tömény sósavoldattal és 33 g foszforossavval összekevertünk, és a keveréket C-ra melegítve 12 g paraformaldehidet adagoltunk be olyan sebességgel, hogy a paraformaldehid depolimerizációja végbemenjen, de a formaldehid ne távozhasson a rendszerbõl. A paraformaldehid beadagolása után az elegyet fokozatosan 0 C-ra melegítettük, és 1 órán át ezen a hõmérsékleten tartottuk. Ezután a sósav fölöslegét vízgõzátfúvatással eltávolítottuk az elegybõl. Amikor a vízgõzpárlat ph-ja 4 és közötti értéket ért el, a vízgõzátfúvatást befejeztük. Az így kapott reakcióelegy kis részletébõl preparatív vékonyréteg-kromatografálással (adszorbens: gipszmentes Kieselgel, futtatószer: 2 : 1 : 1 térfogatarányú víz/benzol/metanol elegy) elkülönítettük a fõtermékként képzõdött N-(foszfono-metil)-glutaminsavat, amit elemanalízis alapján azonosítottunk. A reakcióelegy a fõtermék mellett N,N- -di(foszfono-metil)-glutaminsavat is tartalmazott 4% körüli hozammal; a kiindulási glutaminsav 1%-a reagálatlan maradt. (B) Megismételtük az (A) pontban leírt eljárást azzal a különbséggel, hogy glutaminsav helyett ekvivalens mennyiségû aszparaginsavat használtunk. A kapott reakcióelegybõl vizsgálat céljára elkülönítettük a tiszta N- (foszfono-metil)-aszparaginsav mintáját. (C) Megismételtük az (A) pontban leírt eljárást azzal a különbséggel, hogy tömény sósav helyett 6,0 g ZnO-t adtunk a reakcióelegyhez, és a vízgõz átfúvatását elhagytuk. A reagálatlan glutaminsav mennyisége 22%-ra nõtt, ezzel arányosan csökkent a reakcióelegyben az N- (foszfono-metil)-glutaminsav fõtermék és az N,N-di- (foszfono-metil)-glutaminsav melléktermék mennyisége. (D) 16, g fenil-alanint 70 ml vízzel, 90 ml tömény sósavoldattal és 8,4 g foszforossavval kevertünk össze, és a keveréket C-ra melegítve 4 g paraformaldehidet adagoltunk hozzáolyan sebességgel, hogyaparaformaldehid depolimerizációja végbemenjen, de a formaldehid ne távozhasson a rendszerbõl. A paraformaldehid beadagolása után az elegyet fokozatosan 0 C-ra melegítettük, és 3 órán át ezen a hõmérsékleten tartottuk. Ezután a sósav fölöslegét vízgõzátfúvatással eltávolítottuk az elegybõl. A vízgõzátfúvatást akkor fejeztük be, amikor a vízgõzpárlat ph-ja 4 és közötti értéket ért el. Összehasonlító vizsgálat céljára az így kapott reakcióelegybõl az (A) pontban ismertetett módon elkülönítettük a fõtermékként képzõdött N-(foszfono-metil)- -fenil-alanint, amit elemanalízis alapján azonosítottunk. A reakcióelegy a fõtermék mellett N,N-di(foszfono-metil) fenil-alanint is tartalmazott % körüli hozammal; a kiindulási fenil-alanin %-a reagálatlan maradt. (E) Megismételtük a (D) pontban leírt eljárást azzal a különbséggel, hogy sósavoldat helyett 36,0 g MoO 3 -ot, paraformaldehid helyett pedig ekvivalens mennyiségû 37 tömeg%-os vizes formaldehid oldatot használtunk. A vízgõzátfúvatást elhagytuk. A reagálatlan fenilalanin mennyisége %-ra nõtt, ezzel arányosan csökkent a fõtermék és a melléktermék mennyisége. A korróziógátló hatás vizsgálata A vizsgálatokat A-11 jelû szénacél próbatesteken végeztük. A próbatesteket a korróziós igénybevétel elõtt üvegszemcse-szórásos felülettisztítással oxidmentesítettük, acetonnal zsírtalanítottuk, majd száradás után tömegüket 1 mg pontossággal lemértük. Korróziós közegként literenként 97,68 mg CaSO 4.2H 2 O-t, 2,26 mg CaCl 2.2H 2 O-t, 46,0 mg MgSO 4.2H 2 O-t és 22,0 mg NaHCO 3 -ottartalmazóvizesoldatothasználtunk,aminek 1 literéhez az inhibiciós vizsgálatokban 0 mg vizsgálandó vegyületet, illetve 0 mg szárazanyagnak megfelelõ mennyiségû vizsgálandó reakcióelegyet adtunk. A vizsgálat megkezdése elõtt a korrozív oldatok ph-ját nátriumhidroxiddal 7-re állítottuk. A próbatesteket 72 órán át tartottuk a ±2 C-ra felfûtött korróziós közegben. Ezután a próbatestekrõlinhibitortartalmúsósavaskezeléssel eltávolítottuk a korróziós termékeket. A tiszta fémfelületet vízzel alaposan leöblítettük, acetonba merítés után megszárítottuk, majd 1 mg pontossággal mértük a próbatestek tömegét. A korróziógátlás hatásfokát (η,%) az bmo mig 0 m o képletbõl számítottuk ki, ahol m o az inhibitort nem tartalmazó, mi pedig az inhibitort tartalmazó korróziós közegbe merített próbatest tömegvesztesége. Az eredményeket a 3. táblázatban foglaljuk össze. 3. táblázat A korróziós vizsgálatok eredményei Korróziógátlás hatásfoka,% Vizsgált vegyület Önmagában Képzõdési elegyében N-(karboxi-metil)-glicin 38,6 48,3 N-(karboxi-metil)-ß-alanin 32,0 48,3 N-(karboxi-metil)-fenil-alanin 1,7 37, N-(karboxi-metil)-glutaminsav 46,0 2,1 N-(karboxi-metil)-valin 7,7 63, N-(karboxi-metil)-norvalin 13,6 22,2 N-(foszfono-metil)-fenilalanin 9,1 78,3 N-(foszfono-metil)-glutaminsav 2,0 8,4 N-(foszfono-metil)-aszparaginsav 1,2 62,3 A táblázat adataiból megállapítható, hogy minden vizsgált vegyületnél jelentõsen nõ a korróziógátló hatás, ha azokat képzõdési reakcióelegyeikként használjuk. Különösen szembeszökõ a hatásnövekedés az N-(karboxi- -metil)-fenil-alanint és az N-(karboxi-metil)-norvalint tartalmazó reakcióelegyek esetén, ahol a fõtermék nemhogy korróziógátló, de korrozív hatású, és ez a hatás már csekély mennyiségû melléktermék jelenlétében megfordul.

5 A vízkõgátló hatás vizsgálata: A következõ vízkezelõ szer-minták vízkõgátló hatását vizsgáltuk: A minta: Az 1. példa szerint elõállított, N-(karboxi- -metil)-ß-alanint tartalmazó reakcióelegy, amihez g 0 átlagmóltömegû poliakrilátot, g hexametafoszfátot és g nitrilo-trimetilén-foszfonsavat adtunk. B minta: Az 1. példa szerint elõállított, N-(karboxi- -metil)-aszparaginsavat tartalmazó reakcióelegy. C minta: Az 1. példa szerint elõállított, N-(karboxi- -metil)-aszparaginsavat tartalmazó reakcióelegy, amihez g 0 átlagmóltömegû poliakrilátot, g hexametafoszfátot és g hidroxi-etántdifoszfonsavat adtunk. D minta: Az 1. példa szerint elõállított, N-(karboxi metil)-glutaminsavat tartalmazó reakcióelegy. E minta: Az 1. példa szerint elõállított, N-(karboxi metil)-glutaminsavat tartalmazó reakcióelegy, amihez g 0 átlagmóltömegû poliakrilátot, g hexametafoszfátot és g hidroxi-etándifoszfonsavat adtunk. ml 0,02 mólos vizes kalcium-klorid oldathoz 0, mg szárazanyag-tartalomnak megfelelõ mennyiségû A" E mintát adtunk. A kapott elegyhez ml 0,04 mólos vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldatot adtunk. Az elegyet összekevertük, majd az elegybõl mintát vettünk, és murexid indikátor mellett EDTA oldattal végzett titrálással meghatároztuk a minta Ca 2+ tartalmát a 0. idõpontban. Ezután az elegyet a 4. táblázatban megadott idõtartamig 60 C-on tartottuk, majd az elegybõl kiszûrtük a kivált CaCO 3 -ot, és a fentiek szerinti titrálással meghatároztuk a szûrlet Ca 2+ tartalmát a t idõpontban. Ugyanezeket a méréseket inhibitort nem tartalmazó oldaton (vakpróba) is elvégeztük. A kapott adatokból a következõ képlettel számítottuk ki a %-os hatékonyságot: Fit b, g Fvt b, g 0 Fv, 0 Fvt, b g b g ahol F(i,t) az inhibitort tartalmazó elegy szûrletének Ca 2+ tartalma t idõpontban, F (v,t) a vakpróba szûrletének Ca 2+ tartalma t idõpontban, F(v,0) a kiindulási elegy Ca 2+ tartalma. Az eredményeket a 4. táblázatban közöljük táblázat Vízkõgátló hatás, % A minta jele 2 óra után 4 óra után 24 óra után A 82,1 79,2 70,4 B 67,2 66,2 7, C 8,1 78, 69,3 D 6,,8 44,2 E 91,2 88, 77,7 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás nitrogénatomon karboxi-metilezett vagy foszfono-metilezett aminosavakat tartalmazó vízkezelõ szerek elõállítására, azzal jellemezve, hogy természetes aminosavat vagy ß-alanint a) enyhén lúgos vizes reakcióelegyben 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1,2 mól klór-ecetsavval reagáltatunk, vagy b) vizes elegyben, sav vagy Lewis sav jelenlétében 1 mól aminosavra vonatkoztatva 1 1, mól foszforossavval, majd 1 2, mól formaldehiddel vagy formaldehid-forrással reagáltatunk, és ha a reakciót sósav jelenlétében végeztük, annak fölöslegét eltávolítjuk a reakcióelegybõl, majd kívánt esetben a fenti a) vagy b) eljárással kapott reakcióelegyet szokásos vízkezelõ adalék- és/vagy segédanyagokkal kiegészítjük. (Elsõbbség: ) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ß-alaninból, glicinbõl, aszparaginsavból, glutaminsavból, fenil-alaninból, lizinbõl vagy hisztidinbõl indulunk ki. (Elsõbbség: ) 3. Eljárás víz kezelésére elsõsorban korrózió- és vízkõgátlás céljára, azzal jellemezve, hogy a kezelendõ vízhez az 1. igénypont szerint elõállított vízkezelõ szert adunk 0 mg szárazanyag/1 mennyiségben. (Elsõbbség: ) 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kezelendõ vízhez a 2. igénypont szerint elõállított vízkezelõszert adunk 0 mg szárazanyag/l mennyiségben. (Elsõbbség: )

6 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Gyurcsekné Philipp Clarisse osztályvezetõ Állami Nyomda Rt Fax: Internet: