TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY SZLOVÉNIA. Ljubljána. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet november

Átírás

1 TÁJÉKOZTATÓ ORSZÁGTANULMÁNY SZLOVÉNIA Ljubljána Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet november

2 Tartalomjegyzék Gazdasági-politikai környezet... 2 Demográfia... 2 Egészségügyi rendszer... 3 Finanszírozás... 3 Egészségügyi ellátórendszer... 4 Gyógyszerügy... 6 Reformok... 6 Készitette: ESKI Egészségügyi Rendszertudományi Iroda 1

3 Gazdasági-politikai környezet Szlovénia gazdasága 1992 óta folyamatosan nőtt, támogatva az átfogó konvergencia-folyamatot. Szlovénia január 1-én az új EU-tagok közül elsőként lépett be az eurozónába, teljesítve a Maastrichti Szerződésben előírt követelményeket. Ugyanakkor a gazdasági válság Szlovéniában is lefékezte a gazdasági növekedést: a GDP-növekedés 2007-ben még 6,8%, 2008-ban 3,5% volt (az 1 főre jutó GDP EUR), 2009 első két negyedévében 8-9%-kal csökkent. A munkanélküliségi ráta 2009 augusztusában 9,4%. A válság káros hatásai ellen a szlovén kormány aktív intézkedéseket tesz (pl. hitelintézeteknek és biztosítóknak nyújtott hitelek, befektetési támogatások, a Szlovén Export- és Fejlesztési Bank tőkéjének növelése, technológiai innováció és kutatás-fejlesztés erőteljesebb anyagi támogatása stb.). Szlovénia demokratikus parlamentáris köztársaság, a NATO és az EU tagja, az első új EU tagország, mely betöltötte az Európai Tanács elnökségét, 2008-ban Az (inkább reprezentatív jellegű) államfői tisztséget a független, szociáldemokrata támogatottságú Danilo Türk tölti be 2007 novembere óta. A törvényhozó hatalmat a kétkamarás parlament birtokolja: a 90 tagú Nemzetgyűlés (Drzavni Zbor Állami Gyűlés) és a 40 tagú Nemzeti Tanács (Drzavni Svet). A végrehajtó hatalmat 2008 novembere óta a Szociáldemokrata Pártból (SD), az Új Politika Zares pártból, a Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártjából (DeSUS) és a Szlovén Liberális Demokrata Pártból (LDS) álló kormánykoalíció gyakorolja, a miniszterelnök a szociáldemokrata Borut Pahur. A második politikai tengelyt a 210 helyi önkormányzat képezi elején nincs középszintű adminisztráció regionális szinten, de a helyzet várhatóan változni fog a törvényhozói hatalommal felruházott régiók (12) bevezetésével. A függetlenség 1990-es visszanyerése óta a politikai környezet elég stabil ahhoz, hogy különböző gazdasági és társadalmi reformokat implementáljanak a stabilitás további biztosítása érdekében. Demográfia Szlovénia népességszáma 2008-ban 2,03 millió volt. A lakosság mintegy fele városokban él. Az as évek óta csökkenő születési rátát figyeltek meg, amely kicsivel a halálozási ráta fölött van. Szlovéniában a születéskor várható élettartam 2007-ben 78,5 év volt (nők: 82,1 év, férfiak: 74,8). Ez nagyjából megfelel az EU átlagának (79,02), kicsit alacsonyabb, mint a régi tagországok átlaga (80,27), de lényegesen jobb, mint az EU-12 átlag (74,31). A lakosság elöregedő tendenciát mutat éppúgy, mint a többi európai országban. A morbiditási ás mortalitási adatok alapján Szlovénia hasonló jellegzetességeket mutat, mint más nyugat- és közép-európai országok. A keringési rendszer megbetegedései képezik a leggyakoribb halálokot: 2007-ben az összes halálozás 38,3%-át okozták. A fertőző megbetegedések incidenciája Szlovéniában elég alacsony, amely többek között a hagyományosan jó védőoltás-lefedettségnek köszönhető. Ugyanakkor aggodalomra ad okot az öngyilkosságok magas aránya (2007-ben 100 ezerből 18,4, ami azonban csökkenő tendenciát mutat a 2005-ös szinthez képest:100 ezerből 22), főként a marginalizált társadalmi csoportok körében. 2

4 Egészségügyi rendszer Az egészségügyi rendszert az Egészségügyi Minisztérium irányítja. Az egészségügyi rendszer szervezeti struktúrája fejlett, és számos szereplőt magában foglal, beleértve az Egészségügyi Minisztérium alá tartozó hatóságokat (mint pl. az Egészségügyi Felügyelőség), független állami szervezeteket (mint pl. a Szlovén Egészségbiztosítási Intézet, a Szlovén Köztársaság Népegészségügyi Intézete), (állami tulajdonban lévő) kórházakat és alapellátó központokat, egészségügyi magánszolgáltatókat, különböző NGO-kat és szakmai szervezeteket. Az Egészségügyi Minisztérium szakértői a rendszeren belül felügyeleti és ellenőrző szerepet látnak el, amelyet fokozatosan decentralizálnak a különböző érdekeltekhez. A modern egészségügyi rendszer kiépítését célzó egészségügyi reformokat 1992-ben hajtották végre. Ezek magukban foglalták a kötelező egészségbiztosítás bevezetését, az egészségügyi magánpraxisok jóváhagyását, a co-payment bevezetését, a szakmai szervezetek újbóli bevezetését (pl. Orvosi Kamara és Gyógyszerész Kamara). Ezeket a főbb reformokat az implementációs periódus és az egészségügyi rendszer további kiigazításai követték. A nemrégiben lezajlott reformok magukban foglalták többek között a DRG-bevezetését a fekvőbeteg-ellátásban, a betegutak kidolgozását és implementációját a kezelések minőségének javítására, valamint a kockázatkiegyenlítési rendszer bevezetését a kiegészítő önkéntes egészségbiztosítás ellátói számára. A hosszú várólisták, különösen a fogászati ellátásban, valamint néhány specializált ellátás és sebészeti ellátás esetében továbbra is megoldandó problémát jelentenek. Finanszírozás Az egészségügyi ellátást nagyobbrészt a kötelező egészségbiztosításból finanszírozzák, amely egybiztosítós rendszerben működik. Mellette a magánbiztosítás, az out-of-pocket kifizetések és az adófinanszírozás képezik a fő forrásokat ban az összes egészségügyi kiadás részesedése a GDP-ből 8,3%, az egy főre jutó egészségügyi kiadás 1607 PPS. A kötelező biztosítás az összes egészségügyi kiadás 67,1%-át, az állami kiadások 92,9%-át nyújtotta 2006-ban. Az önkéntes egészségbiztosítás és az out-of-pocket kiadások az egészségügyi kiadások magánforrásaiként (a magánkiadásokon belül az önkéntes egészségbiztosítás 47,1%-ot, az OOP 42,5%-ot tett ki 2006-ban) az összes egészségügyi kiadás 28%-át jelentették. A közfinanszírozás fokozatosan csökkenő arányával párhuzamosan nőtt az önkéntes egészségbiztosítással rendelkezők aránya ben a kötelező egészségbiztosítást fizető lakosok 95-97%-a (a lakosság kb. 85%-a) rendelkezett önkéntes biztosítással. Az önkéntes egészségbiztosítás elsősorban a co-payment fedezetére szolgál (a 18 év alatti gyermekek és a 26 év alatti tanulók nem fizetnek co-payment-et). Az önkéntes egészségbiztosításban a magánbiztosítók között a lefölözés elkerülésére, a különböző kockázati struktúrák kiegyenlítésére 2005-tól kockázatkiegyenlítő rendszert vezettek be. A magánbiztosítás díja nemtől, kortól és egészségi állapottól függetlenül az országban egységes. A kötelező egészségbiztosítás intézménye, a Szlovéniai Egészségbiztosítási Intézet autonóm köztestület, a biztosítottak számára az egészségügyi szolgáltatások vásárlója. Univerzális lefedettséget biztosít (a lakosság 98,5%-át fedi le). A járulék mértéke 2002 óta 13,45% a bruttó bérek után számolva, amely a munkáltatók és a munkavállalók között oszlik meg (6,56%, 6,36%). A munkahelyi balesetek és a foglalkozási ártalmak fedezetére a munkáltató további 0,53%-ot fizet. (A munkanélküliek után a Foglalkoztatási Hivatal fizet járulékot, a nyugdíjasok járuléka a bruttó nyugdíj 5,96%-a.) 3

5 A kötelező biztosítás a szolgáltatások díjának 25-95%-ára nyújt fedezetet. 95% pl. a szervátültetés, sürgősségi sebészet, intenzív terápia, külföldi gyógykezelés, radioterápia, dialízis és az alap szolgáltatáscsomag más sürgősségi beavatkozásainak fedezete. A 25% egyes, a közepes listán (három lista létezik, pozitív, közepes és negatív) szereplő gyógyszerek térítésére vonatkozik. 75% pl. a fedezet mértéke a pozitív listás gyógyszereknek, a szakorvosoknak, a kórházaknak és a gyógyfürdőknek a nem munkahelyi balesetek ellátásánál. Co-payment vonatkozik a háziorvosi, szakorvosi, kórházi ellátásra, laboratóriumi vizsgálatokra, a kötelező biztosítás által fedezett szolgáltatásokra, a co-payment mértéke a szolgáltatás díjának illetve a gyógyszer árának 5-75%-a. Az önkéntes egészségbiztosítást a Vzajemna állami non-profit biztosító és a profitorientált Adriatic- Slovenica, Triglav és Merkur biztosítók nyújtják. Két formája közül a complementary (kiegészítő) biztosítás a co-paymentre nyújt fedezetet, a supplementary (pótló) biztosítás az ellátások szélesebb skálájára, magasabb standardjára kínál lehetőséget. Az előzővel rendelkezik a lakosság nagyobbik része, az utóbbival kisebb hányada. A co-payment fedezetét a biztosító nem a betegnek nyújtja, hanem a szolgáltató közvetlenül az önkéntes biztosítónak számláz. Közvetlen kifizetések OOP fizetések formájában vonatkoznak a biztosítóval szerződéses kapcsolatban nem álló orvosok felkeresésére, a magánorvoshoz fordulásra, a szakorvos háziorvosi beutaló nélküli felkeresésére, magánfogászatra, a kötelező biztosítás körébe nem tartozó szolgáltatásokra, a várólista kikerülésére stb. Az alapellátás finanszírozása a fejkvóta és a szolgáltatás szerinti finanszírozás kombinációján alapul, a járóbeteg szakellátás finanszírozása szolgáltatás szerint történik. Az aktív fekvőbeteg ellátást DRG szerint, a krónikus ellátást ágy-nap szerint finanszírozzák. Egészségügyi ellátórendszer Az alapellátás állami alapellátási központokban és növekvő számban privát háziorvosi praxisokban történik. A járóbeteg szakellátást kórházak és poliklinikák nyújtják, vagy olyan közösségi egészségügyi központok, amelyek szerződéses kapcsolatban állnak a szakorvosokkal. A szakorvosok tevékenykedhetnek magánorvosi rendelőkben is, a biztosítóval szerződve vagy a nélkül. Létezik néhány tisztán magánszolgáltató is a szakellátás és diagnosztika területén, többségük szerződéses kapcsolatban áll a kötelező egészségbiztosítással. A járóbeteg szakellátást igénybevevő betegek itt az idő és a személyzet tekintetében magasabb standardoknak megfelelő ellátásért a minisztérium által szabályozott OOP-t fizetnek. A kórházak többsége állami tulajdonban van. A szakorvosi ellátás (járó-fekvő) 75%-a kórházakban történik, amelyhez a háziorvos beutalója szükséges végén 29 kórház működött Szlovéniában, amelyek majdnem mindegyike köztulajdonban van, és a 70-es évek óta jelentős felújításon mentek keresztül. Az akut betegek és a tervezett ellátásban résztvevő betegek intenzívebb kezelése, valamint a járóbeteg-orientált ellátás felé történő tervezett elmozdulás miatt az összes kórházi ágy számát fokozatosan mintegy 33%-kal csökkentették (1980-ban 100 ezer főre 685 ágy jutott, 2007-ben pedig 466). A DRG-k bevezetése következtében csökkent az átlagos tartózkodási idő (1995-ben 10,4 napról 2007-ben 6,8 napra) növekedett a betegek forgalma. Az akut kórházi ágyak számát lényegesen csökkentették a 90-es évek eleje óta, és 2007-ben elérték a 377 ágyat 100 ezer főre, ami kicsivel az EU-átlag alatt volt ugyanebben az évben (395 ágy 100 ezer főre). 4

6 Az Egészségügyi Minisztérium bizottságai és felügyelőségei felelősek az egészségügyi létesítmények strukturális standardjainak kidolgozásáért, valamint az újonnan létrehozott intézmények felülvizsgálatáért. Mindazonáltal nincs hivatalos rendszer az egészségügyi intézmények monitoringjára. Az egészségügyi humán erőforrás szintje megfelelő az egészségügyi ellátáshoz. Ugyanakkor, azokra a prospektív demográfiai adatokra alapozva, amelyek csak az orvosi szakmára vonatkoznak, a közeljövőben bizonyos régiókban orvoshiány jelezhető előre. A Ljubljana-i Orvosi Egyetemem végzettek számának növekedése, valamint más ex-jugoszláv tagállamokból érkező egészségügyi szakemberek bevándorlása következtében a 100 ezer főre jutó orvosok száma 199-ről 237-re nőtt 1990 és 2006 között. Ugyanakkor Szlovéniában még mindig alacsonyabb az egy főre jutó orvosok száma, mint a legtöbb EU- tagországban, ill. kelet-közép-európai országban. Az egészségügyi szakemberek számának megtervezése az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik (azaz az Egészségügyi Tanács tesz javaslatokat az egészségügyi szakemberek számára vonatkozóan), miközben az orvosképzést a Ljubljanában és Mariborban található orvosi egyetemek biztosítják. Az orvosi alapképzés 6 évig tart, amit kötelező féléves gyakorlat követ. A fő kihívást az képezi, hogy a jól képzett szakemberek számát a jövőben a munkaerőpiaci igényekhez tudják alakítani ben bevezették az egészségbiztosítási kártyát. Abban a rendszerben a biztosítási adatokat fizikailag tárolták a biztosítási kártyán egy távoli szerver helyett. A betegeknek néhány havonta frissíteniük kellett a kártyán levő adataikat önkiszolgáló termináloknál. Ez a rendszer nélkülözte a hatékonyságot, költséges és pontatlan volt a biztosítók számára, a betegek számára pedig kényelmetlen. Emellett kevésbé is volt biztonságos, mivel a bizalmas adatokat a kártyán tárolták. A Szlovén Egészségbiztosítási Intézet 2009 tavaszán jelentette be, hogy új intelligens egészségbiztosítási kártya rendszert vezet be. Az új rendszer lehetővé teszi a betegek egészségbiztosítási státuszának ellenőrzését és az egészségügyi elszámolások online elvégzését. Az új rendszer alapját az IBM integrált IT infrastruktúra megoldása képezi, amely összekapcsolja az egészségügyi ellátókat mind a magán, mind az állami egészségbiztosítási szervezetekkel. Minden szlovén állampolgár elektronikus egészségbiztosítási kártyát kap, és az ellátás helyén mutatja be. Az elektronikus kártya egy digitális tanúsítványt tartalmaz, mely azonosítja a beteget, és lehetővé teszi az ellátó számára a beteg egészségbiztosítási adatainak online elérését. Otthoni vizitek esetén az orvosok távolról is ellenőrizhetik az egészségbiztosítási adatokat egy SMS küldésével. Az új rendszer egy kísérleti program sikeres lezárulása után, 2010 januárjában lép országos szinten működésbe. Az új kártya rendszer és az integrált IT infrastruktúra megnyitja az utat más e- egészségügyi alkalmazások előtt is, mint pl. elektronikus vényfelírás és elektronikus betegnyilvántartás. Az 1990-es évek elején indult reformok bevezették a vásárló-ellátó megosztottság elvét, megerősítve az alapellátást, valamint egy személyes alapellátó orvos választását. Ennek eredményeképpen a szlovén egészségügyi rendszer országszerte családorvos-központú alapellátáson alapul, speciálisan képzett orvosokkal és védőnőkkel júliusában a kormány elfogadta a ra vonatkozó Nemzeti Egészségügyi Tervről szóló Határozatot. A Határozat intézkedéseket foglal magában az egészségügyi ellátók állami hálózatának szabályozására vonatkozóan között. Az egy főre jutó 6,6 járóbeteg-vizittel 2006-ban (az alap- és járóbeteg-ellátásban) Szlovénia kicsivel az EU-átlag alatt maradt (EU-ban 2005-ben 6,8). A különböző szintű szolgáltatók közötti együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után, elsősorban a beutalókra és a vizsgálati eredmények cseréjére korlátozódik. 5

7 Az állami egészségügyi szolgáltatásokat többnyire a Szlovén Köztársaság Népegészségügyi Intézete (IPH-RS) és annak 9 regionális intézménye tervezi, implementálja és monitorozza. Az IPH-RS felelős a nemzeti egészségügyi statisztikák és jelentések készítéséért, a lakosság egészségi állapotára, ill. az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó elemzések készítéséért, az egészségügyi rendszerkutatásért. Az egészségfejlesztést, mint az állami egészségügyi intézmények standard funkcióját fokozatosan vezették be a 90-es években, és csak a 2003-as egészségügyi reform során intézményesítették, amely újradefiniálta és megerősítette a népegészségügy szerepét. Az utóbbi években szűrőprogramokat vezettek be a méhnyakrák korai felismerése céljából (2001), valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések (2002), a mellrák (2008) és a vastagbélrák (2008) kockázati tényezőinek felismerése céljából. Gyógyszerügy 2005-ben 273 gyógyszertár működött Szlovéniában, amelyek közül 84 magántulajdonban volt. Néhány gyógyszert drogériákban is lehet árusítani, megfelelően képzett alkalmazottakkal, habár a patikán kívüli árusítás továbbra is vitatott. A gyógyszerek forgalmazása nagykereskedőkön keresztül történik. A hazai gyógyszergyártás exportorientált. A pozitív listán szereplő gyógyszerek 75%-át téríti meg a kötelező biztosítás, a fennmaradó 25%-ot vagy az önkéntes kiegészítő biztosítás téríti meg, vagy out-of-pocket kiadásokból finanszírozzák. Gyermekek, fiatal korúak és bizonyos betegségekben szenvedők számára a gyógyszerek teljes költségét téríti a kötelező biztosítás. A gyakorlatban a gyógyszerek co-paymentjét lefedi az önkéntes egészségbiztosítás. Szlovénia 2003-ban referencia árrendszert vezetett be, hogy elősegítse a gyógyszerköltségek ellenőrzését, és elkerülje a juttatási katalógus erózióját. Ellenőrzik a felírt gyógyszerek mennyiségét. Minden orvos rendelkezik felíró számmal, és minden szolgáltató esetében követik a felírt gyógyszerek típusát és minőségét. A bevezetett költségcsökkentő intézkedések ellenére, között a gyógyszerfelírások száma, valamint a gyógyszerárak növekedtek. A jövőben várhatóan újabb intézkedésekre kerül sor, amelyek a szigorúbb gyógyszerár-ellenőrzésre, valamint a gyógyszerfelhasználás racionalizálására irányulnak. Reformok Az 1990-es években és azt követően lezajlott reformok sikeresnek értékelhetők abból a szempontból, hogy a régi rendszert modern, kötelező, társadalombiztosítás alapú rendszerré alakították át. Ez többek között magában foglalja a magánpraxisok által biztosított alapellátás bevezetését. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent a hatékonyság megerősítése, a növekvő igényeknek való megfelelés, valamint az (innovatív) kezelések növekvő költségeinek összehangolása a korlátozott erőforrásokkal. Az egészségügyi szakemberhiány, a hosszú várólisták bizonyos szolgáltatások esetében, az otthoni ápolási szolgáltatások bevezetése a krónikus betegek esetében (beleértve a biztosítási rendszer vonatkozó változtatásait), valamint az e-egészségügy stratégia fenntarthatósága további kihívásokat jelentenek a szlovén egészségügyi rendszer számára. 6

8 Főbb egészségügyi törvények és határozatok 2002 óta: Az alkoholfogyasztást korlátozó törvény, Egészségügyi Szolgáltatások Törvény: pontosan meghatározza az ellátók számára a koncessziók folyamatát, a koncessziók korlátozásait és érvényességét, Az egészségügyi és egészségbiztosítási törtvény változtatásairól és módosításairól szóló törvény: véget vetett a magánbiztosításban a lefölözésnek, Dohányzás-megelőzési Törvény: teljes tilalom a közintézményekben, Kiegészítő és Alternatív Medicina Törvény, Betegjogi Törvény: azonosítja a betegjogi kategóriákat és az érvényesítésük eszközeit, Mentális Egészség Törvény: definiálja a Mentális Egészség Nemzeti Program törvényi alapját, a mentális egészségügyi ellátók hálózatának létrehozását, valamint a betegjogokat önkéntelen kezelés esetén, A ra vonatkozó Nemzeti Egészségügyi Tervről szóló Határozat: stratégiai tervezési dokumentum az egészségügyi rendszer közötti fejlesztésére. Többek között meghatározza az egészségügyi kiadásokra, az egészségügyi munkaerő-tervezésre, az egészségügyi szolgáltatások privatizációjára, valamint a demográfiai változásra vonatkozó kérdéseket, Az egészségügyi és egészségbiztosítási törvény módosítása: meghatározza a mentességeket az alacsony jövedelmű csoportok számára, és bevezeti a szerződéses munka különböző formáiból származó jövedelmi felelősséget a kötelező egészségbiztosítási hozzájárulásra. Reformtervek a jövőre Hosszas előkészítést követően, 2008 júliusában fogadták el a ra vonatkozó Nemzeti Egészségügyi Tervet, amely iránymutatásul kíván szolgálni a szlovén egészségügyi rendszer fejlesztéséhez az elkövetkezendő években. A terv a következőket tartalmazza: foglalkozik a pénzügyi keret elemeivel, amelyek között meg fogják határozni az egészségügyi kiadásokat, leírja a fő népegészségügyi problémákat és kihívásokat, amelyeket átfogó, népegészségügyi metodológián alapuló megközelítéssel kell megcélozni, meghatározza az alapellátó-rendszer fejlesztésének ütemét, és megerősíti a szakellátás jelenlegi rendszerét, azonosítja az információs technológia fejlesztésének szükségességét az egészségügyi rendszerben, hogy támogassák az ellátás fejlesztését, valamint elősegítsék a betegellátás folyamatának jobb menedzselését, újra megerősíti az EU stratégiai elveit az egészségügyben, és etikai irányelvek sorát prezentálja, amelyeket nemzeti szinten meg kell őrizni, biztosítja a döntően közfinanszírozású egészségügyi rendszer fenntarthatóságát, rávilágít a betegellátás menedzsmentjének fejlesztésére, 7

9 terveket tartalmaz a létező nemzeti befektetések azonnali befejezésére és a kulcsfontosságú feladatok regionális szintre történő könnyű transzferére. A vélemények és nézőpontok erre a dokumentumra vonatkozóan meglehetősen heterogének. Az egyik aspektus, hogy a terv nem tartalmaz fejlesztési stratégiát, és nem mutatja meg, hogy az állami egészségügyi szolgáltatásokat hogyan kellene fejleszteni. A dokumentumot határozatlansága és az egyes kérdésekre adandó konkrét válaszok hiánya miatt is bírálják, mint pl. jövőbeni fejlesztések az egészségügyi központok és egészségügyi szolgáltatás-hálózatok (privatizációja) vonatkozásában, valamint a lakosság elöregedését illetően. A krónikus ellátásra és az ápolásbiztosításra vonatkozó törvényjavaslat Ez a törvényjavaslat 2005 óta előkészítés alatt áll. Azon az elgondoláson alapul, hogy a szlovén lakosság elöregedő tendenciát mutat, és egyre többen szorulnak rá mások támogatására mindennapi tevékenységeikben. Jelenleg a lakosság ezen csoportja alulellátott. Néhány krónikus igény esetében különösen a legsürgősebb szükségletek esetében az egészségügyi ellátás otthoni ellátást vagy a kórházakban kiterjesztett ellátást biztosít, amely nem minősül hatékonynak. A többi szükségletet ápolási otthonokban kezelik, ez esetben a betegek maguk vagy a rokonaik fizetnek a szolgáltatásért, mivel a kötelező biztosítás csak az egészségügyi szolgáltatások költségeit fedezi. Bármely esetben, a betegek mindennapi tevékenységeik támogatására szánt források szűkösnek bizonyulnak, és a krónikus ellátás megszervezésére és finanszírozására vonatkozó dialógus alulfejlett. Ezért az Egészségügyi Minisztérium törvényjavaslatot dolgoz ki, amelynek célja a krónikus ellátás alapvető elveinek újrarendezése. A javaslat alapján egy speciális kötelező biztosítást vezetnének be a krónikus ellátás esetében, amely lefedné az egész lakosságot. Hasonló lenne más társadalombiztosítási ágazatokhoz, és járulékokból finanszíroznák. Ezzel egyidejűleg egy új adminisztratív állami testületet hoznának létre saját költségvetéssel. A törvényjavaslat szerint a Szlovén Egészségbiztosítási Intézetnek szakmai és adminisztratív feladatokat kellene ellátnia az új jogi testület számára. Az ápolásbiztosítás bevezetése a között hatalmon lévő kormánykoalíció koalíciós szerződésének részét képezte. Ugyanakkor vitatottnak bizonyult az a kérdés, hogy hogyan finanszírozzák az új biztosítás fedezetét. Forrás Health care systems in transition, Slovenia (2009), European Observatory on Health Care Systems, economic_crisis/the_action_of_the_government_of_the_republic_of_slovenia_in_tackling_th e_financial_and_economic_crisis/ 8