Tananyag szerző oktatási témakörben

Átírás

1 KEIRDI Kutatási Szolgáltatás Design: RIQ & Lead modell. Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén TÁMOP D-15/1/KONV Tananyagfejlesztés Tananyag szerző oktatási témakörben

2 TÁMOP D-15/1/KONV Tananyagfejlesztés Tananyag szerző oktatási témakörben Készítette: Humanitas Socialis Kft. Boncsér Zoltán István ügyvezető 2

3 Bevezetés a latin nyelvtanba Bevezetés - Introductio A latin nyelv története A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja, szállásterülete Közép-Európában és a Duna völgyében volt. Itáliába Kr. e. 1. évezredtől kezdve szivárgott át, kezdetben Latium, majd Róma nyelve lett. Kr. e. 6. századból való a legkorábbi nyelvemlék, a praenestei fibula (ruhatűző kapocs fibula praenestina: MANIUS ME FECIT NUMERIO= Manius készített (engem) Numeriusnak ). Kr. e. 5. században Róma városa emelkedett ki és a félsziget jelenetős részére kiterjesztette fennhatóságát, amely Kr. e 146-ban Karthágó és Korinthosz feldúlását követően világhatalom lett. Kr.e. 90-ben Itáliai lakói is polgárjogot nyernek, így a latin a területen lévő egyéb nyelveket (etruszk, oscus, umber, venét) is fokozatosan visszaszorította. A további hódítások révén a provinciákon keresztül megjelent a latin. A Birodalom Nyugati területein és a Duna vidékén hamarosan ez lett az uralkodó nyelv, a keleti területeknek azonban megtartotta elsőbbségét a görög. A latin nyelv önálló formája Kr.e 5-4. századtól datálható. Az irodalomban a kezdőpontot a Kr.e századbeli Plautus és Terentius vígjátékai, illetve Ennius és Cato irodalmi munkássága adták. A klasszikus latin a Kr. e. 2. századtól kezdve alakult ki. Prózában Cicero és Caesar, költészetben Vergilius és Horatius a legjelentősebb képviselői. Míg a klasszikus latin zsinórmértékül szolgált az irodalmi nyelv számára, addig a beszélt nyelv egyre jobban kezdett attól eltávolodni. Ennek kései fejlődési fokából, az un. vulgáris latinból fejlődtek ki, Kr.e századtól a latin leánynyelvei, így pl. az olasz, a francia stb. A középkor közép-latinját a tudományok s művészetek ismételt felfedezésével a reneszánsz és humanizmus klasszikus latin normákhoz való visszatalálása váltotta. Mindkét időszakban a nemzetközi érintkezés, azaz a diplomácia nyelve, illetve a századtól kezdve a nemzeti nyelvek megjelenésével fokozatosan csökkent szerepe. Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. Napjainkban egyes tudományágakban használják és a római katolikus egyház hivatalos nyelve. 3

4 Hangtan A klasszikus latin abc 21 betűt tartalmaz. ABC DEF GHI KLM NOP QRS TVX. A császárkorban ehhez járult még az Y és a Z, valamint az K betűt fokozatosan a C váltotta. (Egyes szavakban megmaradt az eredeti forma: pl. Kalendae) Ma Magyarországon 2 féle kiejtés létezik. erasmusi ún. restituált betű/betűcsop. eramusi kiejtés restituált kiejtés c c/k k ti ci/ti ti ae é ai oe ő oi Magánhangzók: a, e, i, o, u. (Az a betűt rövid vagy hosszú á hangnak, az e betűt, ha rövid hangot jelöl, e-nek, ha hosszút, é-nek ejtjük. Az i hangot i-nek ejtjük, csak a szó elején magánhangzó előtt, és két magánhangzó között hangzott j-nek pl. Ianus, Maius. Az o és u általában megfelel a magyar hangalakoknak. A görög szavakra jellemző y-t i-nek ejtjük. A gu, qu, su hangcsoportokban a tőbeli magánhangzó előtt az u v-ként használatos; pl. qualitas, lingua. A kettős magánhangzók (diftongusok) közül az au, eu, ei a magyar hasonló hangzócsoportokéval megegyező, a latinban ezek azonban mindig hosszúnak számítanak. Mássalhangzók: általában a magyarban is megszokott módon. A görög eredetű mássalhangzócsoportok kiejtése: ch kh; ph f; rh r; th th. Hangsúly: helye a szótagok számától és hosszúságától függ. Az egytagú szavak egyetlen szótagján, a kéttagú szavaknak az első szótagján van a hangsúly. A kettőnél több tagú szavak esetében az utolsó előtti szótagon van, ha ez a szótag hosszú. Amennyiben rövid szótagról van szó, a szóvégtől számított harmadik szótag válik hangsúlyossá, függetlenül annak hosszúságától. Alaktan A latin szavak részben ragozhatóak, részben ragozhatatlanok. A ragozható szavak: névszók (nomina) o főnév (substantīvum) o melléknév (adiectivum) o névmás (prōnōmen) o számnév (numerāle) ige (verbum) Nem ragozható szavak: határozószó (adverbium) 4

5 elöljárószó (praepositiō) kötőszó (coniūnctiō) indulatszó (interiectiō) módosítószó (particula) A latin nyelvben két alapvető ragozási rendszer van: a declinatio és a coniugatio. Dēclinātiō A latin névszóragozási rendszer. Öt dēclinātiō alakult ki a névszói tövek, valamint a ragozási hasonlóságok alapján. Két szám: egyes szám (singularis) (Sing.) többes szám (pluralis) (Pl.) Öt állandó eset: nominativus alanyeset (Nom.) accusativus tárgyeset (Acc.) genitivus birtokos eset (Gen.) dativus részeshatározó eset (Dat.) ablativus egyéb határozókat kifejező eset (Abl.) Két nem állandó eset: vocativus a megszólítás esete (Voc.) locativus a "hol?" kérdésre felelő helyhatározó (Loc.) A főnév szótári alakja: 3 állandó részből áll: pl. 1.: causa, 2.: -ae, 3.: f. 1. singularis nominativus (egyes számú alanyeset) 2. singularis genitivus (egyes számú birtokos eset). 3. a főnév nemét rövidítő betű. m. = masculinum hímnem f. = femininum nőnem n. = neutrum semlegesnem (KIVÉTELEK: főnév, amelynek csak többes számú alakjai vannak (pl. castra, -orum, n. = tábor) = plurale tantum; főnév, amelynek csak egyes számú alakjai vannak (pl. iustitia, ae f. = igazság = singularia tantum)) I. Dēclinātiō (-ā tő) Zömében nőnemű névszók ragozása, de van néhány hímnemű kivétel is: általában férfiak által űzött mesterséget, foglalkozást jelölnek, esetleg népnevek (Celta, -ae, m.; poeta, -ae, m. költő; agricola, -ae, m. földműves; nauta, -ae, m. hajós) 5

6 Singularis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. caus-a caus-am caus-ae caus-ae caus-ā Pluralis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. caus-ae caus-ās caus-ārum caus-īs caus-īs II. Dēclinātiō (-ō tő) A hímnemű szavak singularis nominativusa -us-ra vagy ritkábban -er-re végződik. A semlegesek szinte mindig -um-ra. A hím- és semlegesnemű szavak ragozása alapvetően megegyezik, a semlegesneműek ragozásának azonban létezik egy általános alapszabály: Minden semlegesnemű főnév és melléknév (valamint a legtöbb névmás és számnév) nominativusa és az accusativusa megegyezik egymással, s ezek a pluralisban mindig -a-ra végződnek. Kivétel: néhány -us végű nőnemű főnév, pl. humus, -i, f. föld, talaj. Van továbbá néhány -us végű, de semlegesnemű főnév is populus,-i m nép Singularis Pluralis Nom. popul-us Nom. popul-i Acc. popul-um Acc. popul-ōs Gen. popul-ī Gen. popul-ōrum Dat. popul-ō Dat. popul-īs Abl. popul-ō Abl. popul-īs oppidum,-i m város Singularis Nom. oppid-um Acc. oppid-um Gen. oppid-i Dat. oppid-ō Abl. oppid-ō Pluralis Nom. oppid-a Acc. oppid-a Gen. oppid-ōrum Dat. oppid-īs Abl. oppid-īs III. declinatio Általánosságban megállapítható, hogy a III. declinatiohoz különböző tőtípusú névszók tartoznak, amelyeknek singularis nominativusa egészen eltérő lehet. Hím-, nő- és semlegesneműek tartoznak ide. Különösen fontos megtanulni a teljes szótári alak. (Ha a genitivus -is ragját levágjuk, megkapjuk a ragozandó részt. caput, capit is: capit-; homo, homin is: homin-; uxor, uxor is: uxor- ) 6

7 3 fajta: mássalhangzós tő -i tő o gyenge i -es és -is végű főnevek, amelyeknek a sing. nominativusa és genitivusa ugyanannyi szótagból áll (parisyllaba), pl. avis, avis, f. madár -s és -x végű főnevek, amelyekben a sing. genitivus -is végződése előtt legalább két mássalhangzó található, pl. urbs, urbis, f. város o erős i -e, -al, és -ar végű főnevek (mindegyik semleges), pl. mare, maris, n. tenger, animal, -is, n. állat, calcar, -is, n. sarkantyú Msh-tő dux, ducis, m. Sing. Nom. dux Acc. duc-em Gen. duc-is Dat. duc-ī Abl. duc-e Plur. Nom. duc-ēs Acc. duc-ēs Gen. duc-um Dat. duc-ibus Abl. duc-ibus Gyenge i urbs,-is, f Sing. Nom. urbs Acc. urb-em Gen. urb-is Dat. urb-ī Abl. urb-e Plur. Nom. urb-ēs Acc. urb-ēs Gen. urb-ium Dat. urb-ibus Abl. urb-ibus Erős ī mare,-is n Sing. Nom. mare Acc. mare Gen. mar-is Dat. mar-ī Abl. mar-ī Plur. Nom. mar-ia Acc. mar-ia Gen. mar-ium Dat. mar-ibus Abl. mar-ibus Melléknevek (Adiectivum) A legnagyobb csoport a 3 végződésű: -us, -a, -um, amelynek szótári alakja: pl. magnus 3, bonus 3. Az I. és II. declinatio alapján ragozzuk az ide tartozó mellékneveket. magnus 3 = magnus, magna magnum nagy (bonus 3 = bonus, bona, bonum jó) o magnus nagy (hímnem) II. decl. szerint o magna nagy (nőnem) I. decl. szerint o magnum nagy (semleges) II. decl. szerint A jelző mindig a jelzett szót követi, amellyel egyeztetjük nemben, számban és esetben. o vīta Rōmāna - római élet o puer clārus híres fiú o bellum sacrum szent háború (sacer, -cra,- crum szent) Ritkábban előfordulnak -er, -a, -um végű melléknevek. Ezeknél a ragokat az -r után tesszük pl. a niger, nigra, nigrum (fekete, sötét). 2 eset: -er végződésben lévő e megmarad 7

8 -er végződésben lévő e kiesik = a nőnemű és semlegesnemű alakból fog hiányozni ez a magánhangzó. IV. Dēclinātiō (-u tő) Főként hímnemű szavak tartoznak ide, de van nő- és semlegesnemű kivétel is. Az -us végűek hímneműek (esetleg nőneműek), az -u végűek semlegesneműek. exercitus, -us, m. hadsereg Singularis Nom. exercit-us Acc. exercit-um Gen. exercit-ūs Dat. exercit-uī Abl. exercit-ū Pluralis Nom. exercit-ūs Acc. exercit-ūs Gen. exercit-uum Dat. exercit-ibus Abl. exercit-ibus cornu, -us, n. szarv Singularis Nom. corn-ū Acc. corn-ū Gen. corn-ūs Dat. corn-ū Abl. corn-ū Pluralis Nom. corn-ua Acc. corn-ua Gen. corn-uum Dat. corn-ibus Abl. corn-ibus V. Dēclinātiō (-ē tő) Főképpen nőnemű (kivétel a dies - nap, nappal), -e tövű főnevek tartoznak ide. rēs, rei, f. Singularis Nom. rē-s Acc. re-m Gen. re-ī Dat. re-ī Abl. rē Pluralis Nom. rē-s Acc. rē-s Gen. rē-rum Dat. rē-bus Abl. rē-bus Melléknevek (Adiectivum) folyt. A III. declinatióhoz tartozó melléknevek egy-, kettő-, háromvégűek lehetnek. Az egyvégűeknél mindhárom nem azonos alakkal bír, a kétvégződésűek esetében a hím- és nőnem egyezik meg alakilag, míg a háromvégűeknél mindhárom nemnek külön végződése van. Ragozásukban, azaz declinatiójukban megkülönböztetünk mássalhangzós és i-tövű mellékneveket. Mássalhangzós tövű melléknevek o egyvégű: pl. vetus (veteris). A szótári alak zárójelben hozza a Sing./Gen. formát. 8

9 o középfokú melléknévfokozás pl. fortior, fortius = bátrabb. Az ī-tövű melléknevek o háromvégű pl. ācer, ācris, ācre o kétvégű pl. omnis, omne o egyvégű pl. ātrōx participiumok: a part. imp.-ok is idetartoznak, amennyiben nem ablativus absolutus szerkezetben állnak. pl. nomināns Mellékneveket összefoglaló táblázatok: Casus I-II. III. msh Sing. Nom. magnus magna magnum fortior fortius Acc. magnum magnam magnum fortiōrem fortius Gen. magnī magnae magnī fortiōris Dat. magnō magnae magnō fortiōri Abl. magnō magnā magnō fortiōre Plur. Nom. magnī magnae magna fortiōrēs fortiōra Acc. magnōs magnās magna fortiōrēs fortiōra Gen. magnōrum magnārum magnōrum fortiōrum Dat. magnīs magnīs magnīs fortiōribus Abl. magnīs magnīs magnīs fortiōribus Casus III. i. tő Participium Sing. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. ācer ācrem ācris ācrem ācris ācrī ācrī ācre ācre nomināns nomināns nominantem nomināns nominantis nominantī Plur. Nom. Acc. ācrēs ācrēs Gen. Dat. Abl. ācrēs ācrēs ācrium ācribus ācribus ācria ācria nominante (-ī) nominantēs nominantia nominantēs nominantia nominantium nominantibus nominantibus Melléknevek fokozása (Comparātiō) A magyarhoz hasonlóan három foka van. Képzése: alapfok: - középfok: sing. gen. -ī vagy is végződés helyére: -ior, -ior, -ius képző kerül felsőfok: sing. gen. -ī vagy is végződés helyére: -issimus, -issima, -issimum képző kerül 9

10 Összehasonlító kötőszó: quam pl. Maior quam longior = nagyobb mint széles Középfokot erősítő adverbium: multō és kötőszó: etiam Felsőfokot erősítő adverbiumok: longē, facile és kötőszavak: quam, vel Egyedi képzések I.: rimus és limus végűek -er végződésű melléknevek: -issimus 3 helyett rimus, -a, -um Alapfok asper, -a, -um (érdes) miser, -a, -um (nyomorult) pulcher, -chra, -chrum (szép) ācer, ācris, ācre (éles) Felsőfok asper-rimus, -a, -um miser-rimus,-a, -um pulcher-rimus,-a, -um acer-rimus,-a, -um -ilis végződésű melléknevek: -issimus 3 helyett limus, -a, -um Alapfok Felsőfok facilis, -e facil-limus, -a, -um difficilis, -e difficil-limus, -a, -um similis, -e simil-limus, -a, -um dissimilis, -e dissimil-limus, -a, -um humilis, -e humil-limus, -a, -um gracilis, -e gracil-limus, -a, -um Rendhagyó fokozás: Alapfok Középfok Felsőfok bonus 3 malus 3 magnus 3 parvus 3 multum multī,-ae, -a melior, melius pēior, pēius maior, maius minor, minus plus plures, plura optimus 3 pessimus 3 maximus 3 minimus 3 plurimum plurimī, ae, -a Nem fokozható melléknevek: középfok: magis (inkább), felsőfok: māximē (leginkább) adverbiumokkal képzik pl. necessarius 3, magis necessarius 3, maxime necessarius 3 Határozószó (Adverbium) A határozó valamely körülményt jelöl, általában az igéhez tartozik, de lehetséges, hogy a melléknévvel, participiummal vagy éppen egy másik adverbiummal kapcsolódik össze. Képzése: I.-II. decl.-os melléknevek sin. gen. -ī helyébe ē képzőt teszünk. o pl. magnus > magni >magnē o kivételek: Hangváltozás bonus malus validus bene male valdē 10

11 -ter képző alius aliter III. decl.-os melléknevek sing. gen. is helyett iter képzőt teszünk. o pl. fēlic>fēlicis>fēliciter o kivételek: -ter -ō sing.acc. neutr -ter képzővel és hangváltozással audāx omnis facilis audācis omnis audācter omninō facile difficilis difficilis difficulter Adverbium fokozása A szabályosan képzett adverbium középfoka megegyezik a melléknév középfokú sing. neutrum-ával (-ius). A felsőfokban a melléknév felsőfoka (hasonlóan az I-II. declinatios melléknevekhez ) ē képzőt kap. Alapfok Középfok Felsőfok liberē breviter liberius brevius liberrimē brevissimē Vannak azonban rendhagyó fokozások (a teljesség igénye nélkül): pl.: Alapfok Középfok Felsőfok bene male prope diū saepe multum paulum māgnopere melius pēius propius diūtius saepius plūs minus magis optimē pessimē proximē diūtissimē saepissimē plūrimum minimē māximē 11

12 A névmások (Prōnōmina) A személyes és visszaható névmások casus 1. személy 2. személy 3. személy 3. személy visszaható sing. plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. ego /én mē /engem mei /irántam, rólam mihi / nekem ā mē / tőlem mēcum / velem nōs / mi nōs / minket nostrī / irántunk (gen. obi), rólunk (gen. part.) nostrum / közülünk nōbis / nekünk ā nōbis / tőlünk nōbiscum / velünk tū tē tui tibi ā tē tēcum vōs vōs vestrī vestrum vōbis ā vōbis (is, ea, id) - sē / magát suī / maga iránt sibi / magának ā sē / magától sēcum / magával iī, eae, ea, - sē / magunkat suī / maguk iránt sibi / maguknak ā sē / maguktól sēcum /magukkal A birtokos névmások Személy Sing. Plur meus, mea, meum (enyém) tuus, tua, tuum (tiéd) suus, sua, suum (övé) noster, nostra, nostrum (miénk) vester, vestra, vestrum (tietek) suus, sua, suum (övék) Lehetnek jelzők vagy az összetett állítmány névszói részei A mutató névmások Főnévi névmás Személyhez kötöttek hic, haec, hoc (1. sz.) ez itt nálam, a közelebb lévő iste, ista, istud (2. sz.) az ott nálad ille, illa, illud (3. sz.) az ott nála, a távolban levő Személyhez nem kötöttek is, ea, id az īdem, eadem, idem ugyanaz ipse, ipsa, ipsum ő maga Casus Sing. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. hic, haec, hoc ez itt hic, haec, hoc hunc, hanc, hoc hūius huic hōc, hāc, hōc iste, ista, istud az ott iste, ista, istud istum, istam, istud istīus istī istō, istā, istō ille, illa, illud az ille, illa, illud illum, illam, illud illīus illī illō, illā, illō 12

13 Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. hī, hae, haec hōs, hās, haec hōrum, hārum, hōrum hīs hīs istī, istae, ista istōs, istās, istōs istōrum, istōrum istīs istīs istārum, illī, illae, illa illōs, illās, illa illōrum, illārum, illōrum illīs illīs Casus is, ea, id īdem, eadem, idem ipse, ipsa, ipsum Nom. is, ea, id īdem, eadem, idem ipse, ipsa, ipsum Acc. eum, eam, id eundem, eandem, idem ipsum, ipsam, ipsum Gen. ēius ēiusdem ispīus Dat. eī eīdem ipsī Abl. eō, eā, eō eōndem, eāndem, eōndem ipsō, ipsā, ipsō Sing. Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. iī, eae, ea eōs, eās, eōs eōrum, eārum, eōrum iīs vagy eīs iīs vagy eīs iīdem, eaedem, eadem eōsdem, eāsdem, eōsdem eōrumdem, eārumdem, eōrumdem iīsdem vagy eīsdem iīsdem vagy eīsdem ipsī, ipsae, ipsa ipsōs, ipsās, ipsa ipsōrum, ipsārum, ipsōrum ipsīs ipsīs Többnyire az I.-II. declinatio szerint ragozódnak, kivéve a gen. (-ius) és a dat. (-i) alakokat Melléknévi névmás: tālis, -e ilyen, olyan Számnévi mutató névmások: o tantus, -a,-um ekkora, akkora o tot annyi (ragozhatatlan) o totidem ugyanannyi (ragozhatatlan) Vonatkozó névmások A főmondatban említett személyre, dologra, tulajdonságra, mennyiségre vonatkozik. quī, quae, quod ; aki, ami quālis, -e; amilyen quantus, -a, -um; amekkora quot (ragozhatatlan); ahány Casus Sing. Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. quī, quae, quod quem, quam, quod cūius cui quō, quā, quō quī, quae, quae quōs, quās, quae quōrum, quārum, quōrum quibus quibus Kérdő névmások 13

14 Személyre, dologra, számra, tulajdonságra kérdez rá. Főnév Melléknév Számnév quis? quid?; ki? mi? uter, utra, utrum?; melyik a kettő közül? *Gen: utrīus, dat: utrī qui?quae?quod?; milyen? uter, utra, utrum; melyik a kettő közül?* quālis-e?; milyen? quantus?; mekkora? quot?; hány? quotus?; hányadik? Ragozásuk: Casus Sing Sing Plur Nom. Acc. quis, quid* quem, quid qui, quae, quod quem, quam, quod quī, quae, quae quōs, quās, quae Gen. cūius cūius quōrum, quārum, Dat. Abl. cui (ā) quō cui quō, quā, quō quōrum quibus quibus *A vonatkozói névmás szerint ragozódik, de fem. és plur. alakjai nem használatosak A határozatlan névmások: valaki, valami, valamely főnévi: aliquis, aliquid melléknévi: aliquī, aliqua, aliquod egyvalaki, egyvalami, egy bizonyos: quīdam, quaedam, quiddam Továbbiakban ld. TK

15 Coniugātiō A latin igeragozási rendszer. Négy fajtája alakult ki a tövek, valamint a ragozási hasonlóságok alapján. A verbum finitumot 6 ismertetőjegy határozza meg. Személy PERSONA Szám NUMERUS Állapot ACTIO Idő TEMPUS Mód MODUS Nem GENUS Igeidő (tempus) praesens jelen idő praeteritum múlt idő futurum jövő idő Cselekvés /Actio (A latin a cselekvésnek (vagy a történésnek) a szemléletét is meghatározza. Így különbséget tesz folyamatosság és befejezettség között) perfectum befejezett cselekvés imperfectum folyamatos cselekvés instans beálló cselekvés Nem (genus) Activ cselekvő az állítmány melletti alany végrehajtója a cselekvésnek Passiv szenvedő az állítmány melletti alany elszenvedi a cselekvést Mód (modus) Indicativus kijelentő mód coniunctivus kötőmód; főmondati jelentésben leggyakrabban felszólítást (praesensek), illetve feltételességet (praeteritumok) fejezhet ki. A latin coniunctivus azonban legtöbbször az alárendelő mellékmondatok állítmányaként fordul elő; imperativus parancsoló mód; kizárólag felszólítást fejez ki Actio Tempus Magyar elnevezés imperfecta praesens praeteritum futurum folyamatos jelen folyamatos múlt folyamatos jövő perfecta praesens praeteritum futurum befejezett jelen befejezett múlt befejezett jövő A beálló (instans) actiót összetett igealakokkal képezzük. (Ez az ún. coniugatio prephrastica) Igenevek (verbum infinitum): személyt nem fejez ki és ezért a névszókkal rokon: INFINITIVUS GERUNDIUM SUPINUM PARTICIPIUM GERUNDIVUM Az ige szótári alakja (a verbo) 4 részből áll: 1.: nomino 2.: nominare 3.: nominavi 4.: nominatum (nevezni) 1. az ige praesens imperfectum (folyamatos jelen idő) egyes szám 1. személyű alakja 2. infinitivus (Az egyik főnévi igenév, amely megfelel a magyar -ni képzős főnévi igenévnek.) A második szótári alakot általában számmal jelöljük. Ez alapján tudjuk a négy coniugatio-t megkülönböztetni: 1 = -are (nomino 1 = nomino, nominare...) 2 = -ēre (deleo 2 = deleo, delere...) 15

16 3 = -ere (rego 3 = rego, regere...) (msh, u, i) 4 = -īre (venio 4 = venio, venire... - jönni) 3. praesens perfectum (befejezett jelen) egyes szám 1. személyű alakja 4. a supinum, főnévi igenév, melynek itt szereplő alakját célhatározói értelemmel bír. Végződése -um. (Lehetséges, hogy helyette a tőből képzett egyik melléknévi igenév szerepel, ami -us-ra végződik.) Vannak igék, melyeknek nincs supinumuk. Ebben az esetben vagy csak három alakból áll a szótári alak (sum esse fui) vagy négyből, de a 4. alak -urus végű. Ez nem supinum, hanem az egyik melléknévi igenév pl.: vivo 3 vixi victurus (élni). A ragozási osztályt és azzal együtt az infinitivust az említett számmal rövidíthetjük. Pl. Az I. coniugatióban az igék túlnyomó többsége azonosan viselkedik. o infinitivus: -are végződésű o praesens perfectum: -avi végződésű o supinum: -atum végződésű. Ebből következőleg Ezeknek az igéknek a szótári alakja zömében csak két elemet tartalmaz: praesens imperfectum sing a coniugatiót jelző szám: nomino 1 kiolvasandó: nomino, nominare, nominavi, nominatum. Az eltéréseket mindig jelzi a szótár. pl sto 1 steti staturus. Az igéknek imperfectum-, perfectum- és supinum-töve van. Az első kettő ragozható, míg a supinum tőből csak igeneveket képzünk: gyenge igék: igető és az imperfectum tő egybeesik (1., 2., 4. con) erős igék: igető és az imperfectum tő nem esek egybe. A cselekvő (aktiv) igeragozás fő szabálya: az imperfectum tőből képezzük az imperfectum, és a perfectum tőből a perfectum alakokat. Az igetövek: az imperfectum tövet az 1., 2 és 4. coniugatióban az infinitivusból (2. szótári alak) kaphatjuk meg, ha levágjuk a -re képzőt. Pl.: nominare nomina-; dolere dole-; venire veni- A 3. coniugatióban az 1. szótári alakból az -o személyragot vágjuk le: mitto mitt-; capi o > capi- (inf.: capere - fogni); tribu o > tribu- (inf.: tribuere - osztani) Az I. coniugatioban -ā-, a II.-ban -ē-, a III.-ban mássalhangzó, -u- vagy -ī-, a IV.-ban -ī- tövet kapunk. Az ige személyragjai: Szám Személy Activum Passivum Sing Ind. Coni. Ind. Con. Plur o/-m -s -t -mus -tis -nt -m -s -t -or/-r -ris -tur -mur -mini -ntur -r -ris -tur 16

17 Különleges személyrag: Activ praesens perfectum Személy Sing. Plur ī -istī -it -imus -istis -ērunt v. -ēre Az I. és II. imperativus végződései Szám Személy Activum Deponens I. imper II. imper. I. imper Sing. Plur imperf. tő -te -tō -tō -tōte -ntō -re -mini Az igenevek A, Infinitivus Actio Activum Passivum Imperfecta Imperfectum tő + -(e)re Perfecta Instans Perfectum tő + isse Part. instans +esse B, Többi igenév Imperfectum-tőből képezett Participium imperf. Gerundium Gerundivum (=part. imperf. pass.) Imperfectum tő coni. rī 3. coni. ī Participium perf. +esse Supinum um végű alakja + īrī Igenév 1-2.coni. 3-4.coni. -ns -ē-ns -ndum -e-ndum -ndus -e-ndus A képzők az 1-2.coniugatioban az imperfectum-tőhöz járulnak, a 3-4. coniugatióban az imperfectum-tő és a képző közé egy ē-/-e- kötőhangzó járul. Supinum-tőből képzett Igenév Participium perfectum Participium instans activi Supinum -us, -a, -um -ūrus, -ūra, -ūrum -um, -ū Képző Továbbiakban lásd a mellékelt táblázatot. 17

18 Mondattan Alany (subiectum): Ki? Mi? kérdésre felelő, nominativusban álló főnév vagy esetenként főnévként használt más szófaj (melléknév, melléknévi névmás stb.) Alany nélküli mondtak: személytelen igék, amelyek az alanyra utalnak, így például a természeti jelenségek (pl. ningit havazik ) és a lelki-érzelmi (Pudet mē - szégyellem) állapotok. Határozatlan és általános alany (Sīc ītur ad astra) Állítmány (praedicātum): A latin mondatnak mindig igei állítmánya van. A latin szemben a magyarral nem ismeri a névszói állítmányt, a létigének szerepelnie kell a mondatban. (Előfordul és nem csak a létigével, hanem bizonyos összetett igealakokkal is, hogy látszólag nem szerepel a szövegben ez az ige, de analogikus alapon odaértendő.) igei állítmány o Varietās dēlectat névszói állítmány o Provincia magna est. A provincia nagy. o Pannonia provincia est. Pannonia egy provincia. o Provincia nostra est. A provincia a miénk. Ilyenkor a latinban állítmánykiegészítő névszóról beszélünk, ami lehet melléknév (1. példa), főnév (2. példa), névmás (3. példa: birtokos névmás), sőt bizonyos szerkezetek is. (Ld. később) Az állítmány olykor hiányozhat a mondatból: a, igei állítmány könnyen odaértendő alakjai pl. Cicerō Atticō salūtem (t.i.: dicit); b, a létige est, sunt, esse alakjai. Állítmánynak lehetnek bővítményei, illetve az alanyt és az állítmányt mindig egyeztetni kell. Jelző: A latinban megkülönböztetünk melléknévi és főnévi jelzőt: melléknévi o a jelzett szó mennyiségét vagy minőségét jelzi. Általában a jelzett szót követi és számban, személyben megegyezik vele. (DE! megelőzik a jelzett szót a mutató névmási, a tőszámnévi és egyes minősítő jelző pl. bonus 3; Fordított jelzők szerkezetek > részelő jelentéssel bírnak > a jelzett szó egy részére utalnak pl. mediō diē, délben o határozói értékű is lehet főnévi o magyarázatképpen járul a jelzett szóhoz, azt követi és számban, személyben megegyezik vele. pl. Rōma, urbs aeterna; de elöl áll a cím, földrajzi fogalom: imperator Augustus o határozói értékű is lehet *Az alábbi esetekről bővebben ld. TK genitivus jelzői szerepe o gen. possesivus; gen. proprietatis; gen. subiectivus és obiectivus; gen. explicativus; gen. qualitatis; gen. pretii; gen. partitivus; ablativus jelzői szerepe: o abl. qualitatis; 18

19 Accusativus mint tárgy Accusativus egyéb esete: o acc. exclamationis, acc. praedicativus; o acc. határozóként: acc. loci; mértékhatározó accusativus; acc. Graecus; kettős acc. t vonzó igék Dativus: Dativus mint részeshatározó; vonzatként; dat. commodi és incommodi; dat. auctoris, dat. ethicus; dativus mint célhatározó (dat. finalis) Genitivus: gen. memoriae; gen. causae; gen. criminis; gen. obiectivus melléknevekkel; Ablativus: separativus: o abl. separativus; abl. loci; abl. originis; abl. comparationis; abl. causae; abl. auctoris abl. rei efficientis instrumentalis o abl. instrumenti; abl. pretii; abl. mensurae; abl. limitationis; abl. sociativus, abl. modi; locativus o abl. loci; abl. temporis; Locātīvus: A hol? Kérdésre felelő helyhatározó. Szerepét az ablativus vette át, de néhány helyen megmaradt a használata. I-II. decl. városnevek > Rōmae; Corinthī kisebb szigetek neve > Dēlī; Corinthī néhány állandósult szókapcsolat és köznév > domī bellīque; domī mīlitiaque *Néhány kivételes városnév, amelyek a III. declinatióban tartoznak a hol? kérdésre a loc. ī végződésével felel. Pl.: Carthāgō, -inis f Carthāginī **Néhány kivételes köznév a hol? kérdésre szintén -ī végződésű alakkal felel. Pl.: animus animī (lélekben); domus domī (házban); humus humī (földben, földön); rūs rūrī (vidéken, falun) Elöljárók (Praepositiō) accusativus áll utána: ante, apud, ad, usque ad; adversus; circā; circum, citrā; cis, contrā; ergā; extrā, infrā; īnter; intrā; iuxtā; ob, penes; per; pone; post; praeter; prope; popter; secundum; suprā; versus; ultrā; trāns ablativus áll utána: ā; ab; coram; cum; dē; é, ex; prae; prō; procul; sine; tenus; acc. vagy abl. áll utána: in; sub; super Vocativus: A megszólítás esete. A legtöbb decl.-ban azonos a sing. vagy a plur. nom.-al. Kivétel: o II. decl. -us végűek, egyes számban -ě-t kapnak az -us helyére : dominus domině! o Személynév estén, amennyiben -ius a végződés, -ī-t kap az -ius helyére: Antonius Antonī! Két -ius végű főnév is -ī végződést kap: fīlius fīlī!; genius genī! 19

20 o A meus birtokos névmásnál az -eus végződés helyére kerül -ī: meus mī! Pl.: Et tū, mī fīlī, Brūtĕ?! Fordítása alanyesettel, írása felkiáltó jellel. Nyelvtani szerkezetekről dióhéjban : Accūsativus cum īnfīnītīvō: egy cselekvő vezérige mellett kettős tárgy áll, egy acc. és egy inf. o Pl.: Látom apámat jönni. > Video patrem venire o a szerkezetben a passiv inf. jelenthet: általános alanyt, lehetőséget és műveltetést; kétértelműség elkerülését o deponens igék mellett acc. cum inf. áll. actio inf. perfectus inf. imperfectus inf. instans jelentése előidejűség egyidejűség utóidejúség IMPERFECTUS folyamatos PERFECTUS befejezett INSTANS beálló o Infinitivus instans helyett, ha ai igének hiányzik ez az alakja, körülírással fejezi ki az utóidejűséget: futūrum esse, fore + út coniunctivus praes. imperf. v. praet imp. Activ vidēre látni, hogy látom, látod vidisse hogy láttam, láttál visurum, -am, -um; -os, -as, - a ESSE /nom. cum inf.: visurus 3 hogy látni fogok, fogsz Passiv vidēri látszani, hogy látszom, látszol visum,-am, -um; -os, -as, -a ESSE / nom. cum inf.: visus 3 hogy látszottam, látszottál visum iri (3) hogy látszani fogok, fogsz stb. Nominativus cum īnfīnītīvō: l.d. acc. cum inf. : a passzív vezérige mellett két alany áll, egy nom. és egy inf. Állni látszék az idő vö. a fentebbi táblázat Participium: melléknévi igenév: Activumban part. imperfectumot és instansot, passivumban part. perf. is tudunk képezni. actio part. perf. part. imp. part. ins jelentés előidejűség egyidejűség utóidejűség Előidejűség Egyidejűség Utóidejűség Activum - hortātus 3 laudāns hortāns laudāturus 3 hortātūrus 3 Passivum laudātus

21 Participium coniunctum (Ld. TK ) (A participium praedeicativum szerepben. Bármely esethez kapcsolódhat) Ablātīvus absolūtus: főnévi ablativus és melléknévi ablativus együtt, amely az ablativusoknak megfelelően különböző határozókat fejezhetnek ki. o Imperfectum alakjai egyidejűséget: Miközben : Romulo regnante: Romulus uralkodása alatt o perf. ok előidejűséget fejelnek ki.: Miután : Roma incendio delata: miután Rómát tűz pusztította el. Gerundium: Activ jelentésű, csak singularisban előforduló főnévi igenév, amely az inf. imperfectus hiányzó eseteit pótólja. Magyarra az ás, -és főnévvel fordítjuk. pl. : ars scribendi: az írás művészete Gerundivum: passziv jelentésű melléknévi igenév, amely folyamatban lévő, elvégezendő cselekményt fejez ki vagy éppen azt, amit nem szabad megtenni. Magyarra az ás,-és főnév ra,-re alakjával vagy célhatározói mellékmondattal fejezhető ki. pl: superbiā non toleranda: elviselhetetlen gőg Supinum: o um vég: célhatározó amicum salutatum it: megy, köszöntse a barátját o ū vég: tekintet határozó horribile dictū: kimondani is szörnyű 21

22 Feladatok I. 1. Változtassa meg az alábbi igék számát (tegye egyesből többesbe, vagy fordítva), úgy, hogy a személy közben változatlan marad! volui..., petivisti..., laudavere..., mitto..., venuistis..., venerunt..., misit Ragozza végig a következő jelzős szerkezeteket! a. imperium Romanum, corona vostra, oppidum magnum, causa regia b. agricola Romanus, nauta Graecus (Graecus 3 = görög) 3. Tegye a jelzős kifejezéseket pluralisba! puella parva..., imperium Romanum...,..., dominae laudatae...,... agricolae Romano Tegye a jelzős kifejezéseket singularisba! duces magni..., puellarum regiarum..., dominis bonis...,..., pueros liberos Változtassa meg a következő mondatokat! Az egyes számban állókat tegye többesbe, vagy fordítva! Pl. Virgo epistolam misit. Virgines epistolas miserunt. 1. Dux magnus bellum petivit. 2. Romani in provincias venerunt. 3. Provincia finitima est. 4. Incola oppidum clarum voluerunt. Feladatok II. 1. Ragozza a következő jelzős kifejezéseket! rex Romanus, urbs clara, spectaculum illustre 2. Tegye az egyes számúakat többesbe, a többes számúakat pedig egyesbe az eset megtartásával! patria illustris..., pugnae terribilis..., nomen vostrum...,..., bella impia...,..., nationes pias..., imperiis beatis...,... 22

23 3. Egyeztesse a ragozott névszóval a zárójelben megadott névmást! Ügyeljen a nem, szám és az eset egyezésére. pl. regem eum! bella (is, ea, id)...,..., domino (ipse, ipsa, ipsum)..., uxor (qui, quae, quod)...,..., flammae (idem, eadem, idem)...,...,..., nationis (qui, quae, quod)..., oppidum (is, ea, id)..., Helyezze el a kipontozott helyre a vonatkozó névmás megadott alakjait! cui, quam, qui, quo, quarum 1. urbs,... Romulus constituit 2. populus,... oppida non habuit 3. Romulus, a... imperium Romanum exordium habuit 4. nationes,... virgines Romani rapuerunt 5. urbs Roma,... eae nationes vicinae fuerunt 5. Állapítsa meg a következő III. declinatiós szavakról, hogy melyik tőtípusba tartoznak (msh., gyenge -i, erős -i). ars, artis, f. ; lex, legis, f.; munus, -eris, n.; vacatio, -onis, f.; cupido, -inis, f.; arx, arcis, f.; mos, moris, m. 6. Fordítsa latinra! 1. a rómaiak városai; 2. a szent tűzhöz; 3. az istenek hirnöke; 4. a háborúkban győztes; 5. Cicero felesége Terentia. 6. Róma városa kormányozta a rómaiak birodalmát. 7. Az emberek Rómát az örök városnak nevezik. 23

24 Ajánlott tankönyvek: M. NAGY Ilona TEGYEI Imre: Latin nyelv a középiskolák számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest NAGY Ferenc KOVÁTS Gyula PÉTER Gyula: Latin nyelvtan a középiskolák számára. Tankönyvkiadó, Budapest, FERENCZI Attila MONOSTORI Martina: Latin nyelvtan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest N. HORVÁTH Margit Dr. NAGY Ferenc: Latin nyelvkönyv I-IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Ajánlott irodalom: MAJOROS József: Római élet. Bp., Gemini Budapest Kiadó, Római regék és mondák. Feld.: Boronkay Iván. Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre: Görög regék. Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó,