(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA. (73) Jogosult:

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: F03D 11/04 ( ) F03D 1/02 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 03/ (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltaláló: Wobben, Aloys, Aurich (DE) (73) Jogosult: Wobben, Aloys, Aurich (DE) (74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Szélerõmû HU T2 A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T A találmány szélerõmûre, illetve egy ilyen szélerõmûnek különösen a nyílt tengeren (offshore területen) történõ felállítására vonatkozik. Az eddig ismert, szélerõmûvek felállítására szolgáló megoldások esetén elsõ lépésben a szélerõmû tornyát készítik el, ahol ezt a tornyot acéltorony, betontorony vagy pedig rácsos oszlopos torony képezi. A torony felállítása után a torony csúcsára egy gépházat állítanak fel és ez a gépház ekkor a teljes gondolát, a generátort, rotort és további részeket foglal magában. Egy ilyen gépházat a rárögzített rotorlapátokkal és egy ezzel összekapcsolt generátorral együtt az alábbiakban rotoregységnek nevezünk. Miután a rotoregységet a torony csúcsán rögzítették és az összes, az energiaátvitelhez szükséges kábelt lefektették, alapvetõen a szélerõmû üzemeltetését el lehetne kezdeni, ahol kezdetben még bizonyos beállításokat kell végrehajtani, hogy a szélerõmû optimális üzemelése biztosítva legyen. Olyan javaslat is született már, mint ahogy például a DE számú dokumentumban vagy Erich Hau Windkraftanlagen ( Szélerõmûvek ) címû könyve 2. kiadásában a 30. oldalon lévõ 2.6 ábrán van ismertetve, hogy a szélerõmû tornya nemcsak egy rotoregységet, hanem több rotoregységet tud felvenni. Ennek érdekében a szélerõmû tornya tartószerkezetként van kiképezve, amelyre különbözõ rotoregységeket rögzítenek. A WO 96/10130 olyan szélerõmûvet ismertet, amelynél az egyes rotorlapátokat egy kötél segítségével rotoragyon keresztül húzzák fel. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szélerõmû felállítása a szárazföldön építési daruk alkalmazásával biztonságosan hajtható végre. Az ilyen szélerõmûveknek az offshore területen való felállítása azonban alig lehetséges, mivel a tengerszint fölötti nagy szerkezeti magasságok, amelyek 60 m¹t tehetnek ki, vagy akár afölött is lehetnek, a szinte hullámzásmentes idõjárás a felállítás során alapfeltételt képez. Mivel azonban az ilyen eljárási feltételek éppen az offshore területen és így a nyílt tengeren csak rendkívül ritkán és akkor is nagyon megbízhatatlanul érvényesülnek, a jelen találmány feladata, hogy olyan mûszaki intézkedéseket javasoljon, amelyeknek segítségével az offshore szélerõmûvek felállítása szinte tetszõleges idõjárás esetén is lehetségessé válik, még abban az esetben is, ha kismértékû vagy közepes hullámzás lép fel. A találmány az elõbbiekben megadott feladatot az 1. igénypont szerinti jellemzõkkel rendelkezõ szerkezeti intézkedéssel oldja meg. Elõnyös továbbfejlesztések az aligénypontokban vannak leírva. A találmány szerinti szélerõmû esetén a tornyon, illetve a torony csúcsán egy tartószerkezet van forgathatóan ágyazva elrendezve. Ez a tartószerkezet ekkor lefelé, a víz felé olyan mértékben forgatható el, hogy a tartó csúcsa és a hajó között, amelyen a szélerõmû rotoregysége van elrendezve, lehetõleg kis távolság legyen. Ennek köszönhetõen magasan kinyúló darukra már nincs szükség. Amennyiben maga a szélerõmû a rotoregység számára még emelõeszközzel is rendelkezik, amelynek segítségével a szélerõmûnek a hajón lévõ rotoregysége emelendõ meg, úgy a teljes rotoregység tehát a rotor a rajta lévõ rotorlapátokkal és adott esetben az ezzel összekapcsolt gépházzal együtt a tartó csúcsához vezethetõ és ott rögzíthetõ. Ezután a teljes tartó ismét a kívánt helyzetbe forgatható el. Amennyiben a teljes szélerõmû olyan tartószerkezettel van ellátva, amely több tartókarból áll, úgy a teljes szélerõmû több rotoregységet is felvehet, ami ugyan elvben az elõbbiekben említett technika állásából ismert, azonban azok felállítása a találmány szerinti intézkedések segítségével nagyon elõnyösen válik lehetõvé. Nem szabad elfelejteni, hogy a szélerõmûveknek éppen az offshore területen elõforduló nagyon erõs terhelése miatt idõrõl idõre karbantartást és bizonyos körülmények között a szélerõmû bizonyos elemeinek cseréjét kell végrehajtani. Amennyiben ekkor mindig hajódarukat kellene alkalmazni, úgy adott esetben egy ilyen karbantartás, illetve a szélerõmû részeinek vagy elemeinek cseréje egyáltalán nem lenne lehetséges, mivel hetekre nem áll be a megfelelõ idõjárás, amely az ilyen hajódaruk megbízható alkalmazását lehetõvé tenné. A találmány szerinti szélerõmûvel ezzel szemben zord idõjárás esetén is karbantartás és adott esetben, ha szükséges, a szélerõmû elemeinek vagy teljes rotoregységek cseréje hajtható végre azáltal, hogy ezeket emelõeszköz segítségével, amellyel a szélerõmû rendelkezik, a megfelelõ karbantartási hajóra leengedjük vagy onnan felemeljük. Ennek érdekében elõnyösen a tartókart, amelyen a szerelendõ rotoregységet kell elhelyezni, a hatórás óraállásnak megfelelõ helyzetbe juttatjuk, úgyhogy a hajó (vagy egy megfelelõ megmunkálási felület, ponton stb.) és a tartó csúcsa között lehetõleg kis távolság van. Amennyiben a tartószerkezet háromkarú tartócsillagként van kiképezve, ahol a csillag tartókarjai között azonos távolság (120 ) van, úgy egymást követõen mindegyik tartókart a hatórás óraállásnak megfelelõ helyzetbe juttatjuk, és a megfelelõ rotoregységekkel láthatjuk el. Egy ilyen szélerõmû ekkor, ha mindegyik rotoregység viszonylag nagy teljesítménnyel például rotoregységenként 1,5 MW és 10 MW közötti teljesítménnyel rendelkezik, már egy kisebb vagy közepes erõmûvet képvisel. Emiatt az offshore területen ugyan a torony felállítása érdekében jelentõs intézkedéseket kell foganatosítani, azonban csupán egyetlenegy alkalommal a találmány szerinti szélerõmû számára, még abban az esetben is, ha a teljes szélerõmû két, három vagy több rotoregységet hordoz. Ez így lényegesen költségkímélõbb, mintha rotoregységenként egy-egy tornyot kellene felállítani. Amikor a szélerõmû szerelése során például a tartókarokat a forgócsapágyon rendezzük el, úgy elkerülhetetlenül nagy forgatónyomatékok és ezáltal megfelelõen nagy terhelések lépnek fel. Egy további probléma abból adódik, ha például az elsõ tartókar szerelése után a forgócsapágyat egy további tartókar szerelésé- 2

3 1 HU T hez alkalmas helyzetbe kell forgatni, mivel ekkor a már szerelt tartókar visszaállító erõket fejt ki, amelyeket a szerkezetnek biztonságosan fel kell vennie. Ezen a forgatónyomatékokból adódó terhelések kiküszöbölése érdekében a forgócsapágyon annak szerelése elõtt súlyok rendezhetõk el, amelyek egy olyan forgatónyomatékot hoznak létre, amely egy tartókar forgatónyomatékának felel meg. Három, egymáshoz képest 120 -kal eltoltan elhelyezkedõ tartókarral, illetve súllyal rendelkezõ tartó esetén az eredendõ forgatónyomaték ugyanis mindenkor nullával egyenlõ. A szélerõmû felállítási eljárásától függõen különbözõ súlyok szükségesek. A forgócsapágyon mindenkor olyan súlyokat kell elrendezni, amelyek ugyanazt a forgatónyomatékot állítják elõ, mint a tartókar és a rotoregység együttesen. Amennyiben a tartókart és a rotoregységet a forgócsapágy helyzetének változtatása nélkül egymás után szereljük, úgy ezen súlyok elegendõek a szerelési folyamat számára. Amennyiben azonban elsõ lépésben az összes tartókart egymás után szereljük, például mert ezek már a rotoregységek elõtt rendelkezésre álltak, úgy a továbbiakban súlyokra van szükség. Ezeknek a súlyoknak olyan forgatónyomatékot kell elõállítaniuk, amely a rotoregység forgatónyomatékának felel meg és ezeket a tartókarokon kell elhelyezni. Ily módon a tartókarok szerelése után a rotoregységek szerelhetõk, itt is eredendõ forgatónyomaték elõállítása nélkül. A találmánynak egy elõnyös továbbfejlesztett változata szerint a köteles leeresztõ, illetve emelõszerkezet legalább egy terelõgörgõt vagy pedig egy csigasort foglal magában. Egy ilyen jellegû csigasor és természetesen egy ezen futó kötél révén egy kötelet alkalmazó emelõ¹, illetve leeresztõfolyamat akkor is megvalósítható, ha az ehhez a folyamathoz szükséges erõ, például offshore berendezések esetén, egy hajó fedélzetén lévõ gép által van leadva. Hullámzás kiegyenlítése érdekében ehhez elõnyösen egy Mooring-féle csörlõ alkalmazható. Ily módon legalább egy vészhelyzeti köteles emelõ¹, illetve leeresztõszerkezet hozható létre, amely még abban az esetben is megfelelõ munkálatokat tesz lehetõvé, amikor egy, a szélerõmûben lévõ hajtás kiesett. Annak érdekében, hogy a szélerõmû számára a költségeket csökkentsük, a köteles emelõ¹, illetve leeresztõszerkezethez való hajtás is megtakarítható. Mindenekelõtt azonban a találmány szerinti szerkezet a szélerõmûnek nagyon elõnyös és karbantartásbarát módon történõ felállítását és ápolását és ezáltal egyes részeinek cseréjét is lehetõvé teszi. Amennyiben például egy rotoregység bizonyos részeit kell karbantartani, például ha a rotorlapátokat kell kicserélni vagy felújítani, úgy a vonatkozó rotoregységnek a hatórás órahelyzetnek megfelelõ helyzetbe való elfordítása után a teljes egység a vonatkozó hajóra leereszthetõ és ott vagy a szárazföldön megfelelõen karbantartható, és ezután a karbantartott rotoregység ismét alaphelyzetébe juttatható, ahol egyidejûleg azon rotoregységek, amelyeket a karbantartás nem érint, tovább üzemelnek, éspedig a vízszint fölött nagyon magas szinten, úgyhogy a visszamaradt rotoregységek összességében a szokásosnál erõsebb szélnek vannak kitéve. A teljes tartó elõnyösen egy síkban fekszik, és a toronyhoz képest eltoltan elforgatható, és ezenkívül a torony körül elforgathatóan van ágyazva. Az egyes rotoregységek szintén kívánt azimutszöget (a tartóegység körüli szögek) foglalhatnak el. Ezáltal az összes rotoregység a mindenkori a szélhez képest kívánt helyzetbe juttatható, úgyhogy mindenkor optimális energiahozam érhetõ el. A találmányt az alábbiakban egy, a rajzokon bemutatott kiviteli példa kapcsán részletesebben ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy offshore területen lévõ, találmány szerinti szélerõmû elölnézetét mutatja, a 2. ábra egy találmány szerinti szélerõmû elölnézetét mutatja egy rotoregység szerelési helyzetében, a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott szélerõmûvet oldalnézetben mutatja, és a 4. ábra a 3. ábrán bemutatott szélerõmûvet egy rotoregység szerelése során mutatja. Az 1. ábrán egy offshore szélerõmû elölnézete van bemutatva, amely 2 tornyot és három 3, 4, 5 rotoregységet tartalmaz. Mindegyik rotoregység azonos felépítéssel rendelkezik. A rotoregységeket egy tartó veszi fel, amely a maga részérõl 7 tartócsillagként van kiképezve, és amely a 2 torony csúcsán forgathatóan van ágyazva. A vonatkozó 8 forgócsapágy éppen úgy van jelölve, mint a 9 azimutális ágyazás, amelynek segítségével a teljes tartó a torony körül elbillenthetõ (elforgatható). A tartónak a 10 tartóközéppont körüli forgatásához és a tartónak a toronytengely körüli elforgatásához szükséges megfelelõ hajtások nincsenek ábrázolva. Ezen hajtások számára azonban szokásos motorikus hajtások, például elektromotoros hajtások alkalmazhatók, amelyek megfelelõ motorikus erõkre vannak méretezve. Mindegyik 3, 4 és 5 rotoregység rotorból a rajta elrendezett rotorlapátokkal és egy, mindenkor ezzel összekapcsolt generátorból (nincs ábrázolva) áll. A szerkezet a szokásos szélerõmûvek például az Enercon cég E 40, E 66 típusú szélerõmûvei révén már ismert. Ezenkívül mindegyik rotoregység a szokásos, a teljes rotoregység üzemeltetéséhez szükséges berendezésekbõl áll, és a rotor 11 rotorlapátjai a szélhez való szögbeállítások vonatkozásában változtathatók (Pitch-beállítás), amihez megfelelõ ismert Pitch-beállító berendezéseket (nincsenek ábrázolva) alkalmazunk. Az egyes rotoregységek által elõállított villamos teljesítményt vagy egy átalakító ágon amely mindegyik rotorhoz hozzá van rendelve vagy egy központi átalakító ágon (egy átalakító ág egyenirányítót, egyenfeszültségû közbensõ áramkört és egy utánkapcsolt váltóirányítót foglal magában) továbbfeldolgozzuk, illetve elvezetjük például egy transzformátoregységhez, amelynek segítségével az elõállított villamos energiát a kívánt feszültségszintre emeljük. 3

4 1 HU T2 2 Amennyiben egy, az 1. ábrán bemutatott szélerõmûvet állítunk fel, az eddig ismert eszközök alkalmazásával darus hajók segítségével a rotoregység mindenkori részeit a tartók csúcsaira, illetve az ott elrendezett gépházra kellene helyezni. A találmány szerinti szélerõmû szereléséhez azonban a teljes tartó a 10 tartóközéptengelye körül elforgatható, úgyhogy ahogy a 2. ábrán be van mutatva egy tartókar a hatórás óraállásnak megfelelõ helyzetben (tehát függõlegesen lefelé, a víz felületére irányítva) van irányítva. Ezáltal a 7 tartókar és a szélerõmûre szerelendõ rotoregységet felvevõ hajó között a lehetõ legkisebb távolság adódik. A teljes rotoregység az emelõeszközt képezõ köteles leeresztõszerkezet segítségével történõ emelés során a 12 tartókarcsúcshoz hozzávezethetõ, ahol az emelõeszköz magában a szélerõmûben van kiképezve, és ezért hajódarura nincs feltétlenül szükség. Ez az emelõeszköz egy megfelelõen kialakított kötélvontatásos szerkezetbõl áll, amely egy vagy több kötelet tartalmaz, amelyek a 7 tartókaron át vannak vezetve, amely belül üregesen van kiképezve. A teljes rotoregységet az emelõeszköz segítségével a hajóról leemeljük vagy oda leeresztjük. Amennyiben a rotoregység a 7 tartókarra van szerelve, úgy ezt (az elsõ rotoregység szerelése után) tovább elforgatjuk, amíg a soron következõ 7 tartókar a hatórás óraállásnak megfelelõ helyzetbe kerül stb., tehát addig, amíg az összes rotoregység a tartókarra van szerelve. Ezután a teljes tartószerkezet, ahogy az 1. ábrán látható, elforgatható, úgyhogy az egyes 3, 4, 5 rotoregységek összességében tengerszint fölött maximális magassággal rendelkeznek. A 3. ábra a 2. ábrán bemutatott elrendezést oldalnézetben mutatja, ahol felismerhetõ, hogy a tartó a rajta elrendezett 7 tartókarokkal egy, a 2 toronyhoz képest oldalirányban eltolt síkban fekszik, és így a 9 azimutális ágyazás segítségével a torony körül elforgatható. A 3. ábrán kötélvontatásos szerkezetként kiképzett 13 emelõeszköz is felismerhetõ, ahol egy 14 kötélfelvevõ tekercs a tartón belül van kiképezve, és az általa felvett 13 kötél az üregesen kiképzett 7 tartókarokon van átvezetve, hogy a 3, 4, 5 rotoregységeket vagy azok lényeges részeit hordozza. Magától értetõdõ, hogy alapvetõen mindegyik 7 tartókar saját kötéllel lehet kiképezve, amely a tartókarok helyzetétõl függõen ezekbe leereszthetõ. A bemutatott példa esetén maguk az egyes 3, 4, 5 rotoregységek a 7 tartókarokra vonatkozóan nem rendelkeznek azimutális ágyazással, úgyhogy a 7 tartókaroknak a szélhez képesti teljes beállítása az egyetlenegy 9 azimutális ágyazáson keresztül történik. Szükség esetén azonban egy-egy 3, 4, 5 rotoregység és egy 7 tartókar közötti átmeneten egy saját azimutális ágyazás is ki lehet képezve (ahogy az eddig ismert erõmûveknél alkalmazott azimutális ágyazás a szélerõmû gépháza és tornya között). A 4. ábra egy találmány szerinti szélerõmû szerelése során felvett vázlatot mutat. Ebben az esetben egy 15 hajó 16 segédtartó segítségével 3 rotoregységet vesz fel. Miután az emelõeszközt ezen 3 rotoregységre rögzítettük, a teljes 3 rotoregységet felfelé húzzuk (szükség esetén kívánt szöggel elforgatjuk), majd a 7 tartókarra rögzítjük. Amennyiben karbantartási okokból vagy egyéb okokból egy teljes rotoregységet vagy annak lényeges részeit át kell javítani, az emelõeszközön keresztül ennek megfelelõen a teljes 3 rotoregységet vagy annak lényeges részeit a 15 karbantartási hajóra leereszthetjük, amelyen ezután magát a karbantartást végezzük el, vagy amely a karbantartandó elemet a szárazföldre szállítja. Amennyiben a karbantartás során egy 3 rotoregységet kell levenni, úgy a két további ekkor tízórás és kétórás óraállásnak megfelelõ helyzetben lévõ rotoregység tovább üzemeltethetõ, úgyhogy a maximálisan lehetséges áram- és teljesítményhozam még mindig biztosítva van. A találmány különösen elõnyösen nagy teljesítményû, tehát összességében például 8 MW és 30 MW közötti teljesítménnyel rendelkezõ szélerõmûveknél alkalmazható. Amennyiben minden egyes rotoregység például 4 MW és 5 MW közötti teljesítménnyel rendelkezik, úgy az üzemelés során a találmány szerinti szélerõmûvel összességében 12 MW és 15 MW közötti tartományba esõ teljesítmény szolgáltatható. Egy ilyen szélerõmû üzemelése során ügyelni kell arra, hogy az egyes rotorlapcsúcsok (a vonatkozó rotorlap hatórás óraállásnak megfelelõ helyzetében) és a tengerszint közötti minimális távolság egy bizonyos minimális magasság (például 50 m) alá ne essen. Ezáltal a szokásos hajóforgalommal való ütközések elkerülhetõk. A bemutatott szélerõmû méreténél fogva azzal az elõnnyel is rendelkezik, hogy az eddig szokásos szélerõmûvekkel és azok tornyaival összehasonlítva a karbantartó és szervizszemélyzet számára inkább rendelkezik a szükséges helyiségekkel. Ugyanis könnyen figyelmen kívül hagyjuk, hogy a szélerõmûveket az offshore területen nemcsak üzemeltetni, hanem megfelelõ személyzet által kiszolgálni is kell. Egy ilyen személyzet számára megfelelõ szociális környezetet, mint helyiségeket (közös helyiségeket, konyhákat, hálószobákat, szerelõmûhelyeket stb.), kell rendelkezésre bocsátani. Egy ilyen felszerelés nagyon nagy tornyok esetén egyszerûbben valósítható meg, mint viszonylag kis tornyok esetén, amelyek viszonylag kis átmérõkkel rendelkeznek. Ezenkívül egyetlenegy torony költségei még akkor is, ha ez nagyon nagy méretû lényegesen kisebbek, mint három torony felállításához szükséges költségek, miután minden egyes toronynak saját alapzattal kell rendelkeznie, és az offshore területen egy offshore erõmûpark különbözõ erõmûvei számára csak ritkán lehet minden egyes toronyhoz ugyanazt az alapzatot (azonos mélység stb.) feltételezni. A tartó stabilitásának növelése érdekében célszerû lehet, ha a tartókarok egymással vannak kimerevítve. 4

5 1 HU T2 2 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Szélerõmû, amely egy, egy forgócsapágyon (8) ágyazott tartót (7) felvevõ toronnyal (2) van ellátva, ahol a tartó (7) a maga részérõl legalább egy rotoregységet (3) vesz fel, amely egy síkban a toronyhoz képest eltoltan helyezkedik el, és a tartó (7) oly módon pozicionálandó, hogy a rotoregység (3) a lehetõ legmélyebb ponton legyen pozicionálható, továbbá egy köteles leeresztõszerkezet (13) van elrendezve, amelynek segítségével a rotoregység a tartóról (7) leengedhetõ és hozzá való rögzítés érdekében a tartóhoz (7) hozzávezethetõ, és a köteles leeresztõszerkezet (13) a tartón (7) belül van kiképezve. 2. Az 1. igénypont szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a tartó (7) csillag alakúan van kiképezve és három tartókart foglal magában, amelyek a forgócsapágyon (8) egymástól azonos szögtávolságban (120 ) vannak elrendezve. 3. Az 1. igénypont szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a köteles leeresztõszerkezet (13) legalább egy terelõgörgõt foglal magában. 4. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a köteles leeresztõszerkezet (13) kötélvontatásos szerkezetet foglal magában és mindegyik tartókar belül üregesen van kiképezve, és a kötél a rotoregység leeresztése vagy a rotoregységnek a tartókar felé irányuló hozzávezetés érdekében történõ emelése során a tartókaron belül helyezkedik el. 5. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a tartókarok legalább két szekcióból állnak. 6. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy mindegyik tartókar, illetve mindegyik tartókarszekció a köteles leeresztõszerkezet (13) számára rögzítõeszközökkel van ellátva. 7. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy mindegyik tartókar hossza hozzávetõleg 50 m és 80 m közötti tartományba esik, míg a rotor átmérõje hozzávetõleg 100 m és 140 m közötti tartományban van. 8. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a rotoregység (3) rotorból rajta elrendezett rotorlapátokkal, valamint a rotorral összekapcsolt gépházból áll, amely legalább egy generátort tartalmaz, amely a rotorral össze van kötve, és amely a rotor forgása révén meg van hajtva. 9. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti szélerõmû, azzal jellemezve, hogy a tartó (7) forgatásához hajtás van elrendezve. 10. Eljárás az 1 9. igénypontok egyike szerinti szélerõmû felállítására, azzal jellemezve, hogy a felállítás során egy tartót (7) hozzávetõleg hatórás pozícióba juttatunk, majd a rotoregységet (3) a köteles leeresztõszerkezet (13) segítségével a tartócsúcsra vezetjük és ott rögzítjük, majd ezt követõen a tartót (7) a számára elõirányzott üzemi helyzetbe elforgatjuk. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás szélerõmû felállítására, azzal jellemezve, hogy az alábbi lépéseket hajtjuk végre: a forgócsapágy egy peremére oldhatóan súlyt szerelünk, a forgócsapágyat (8) a torony (2) csúcsán rendezzük el, a forgócsapágyat (8) elõre megadott helyzetben pozicionáljuk, a forgócsapágy (8) peremén elrendezett súlyt a súly leszerelésével és a tartókar ezt követõ szerelésével és ezt követõen a rotoregység (3) szerelésével egy tartókarra és egy rotoregységre (3) cseréljük. 12. A 10. igénypont szerinti eljárás szélerõmû felállítására, azzal jellemezve, hogy az alábbi lépéseket hajtjuk végre: egy elsõ súlyt a forgócsapágy (8) egy peremére oldhatóan szerelünk, egy második súlyt a tartókar egy peremére oldhatóan szerelünk, a forgócsapágyat (8) a torony (2) csúcsán rendezzük el, a forgócsapágyat (8) elõre megadott helyzetben pozicionáljuk, a forgócsapágy (8) peremén elhelyezett elsõ súlyt az elsõ súly leszerelésével és a tartókar ezt követõ szerelésével egy tartókarra cseréljük, a tartókarral ellátott forgócsapágyat (8) elõre megadott helyzetben pozicionáljuk, a tartókar peremén elhelyezett második súlyt a súly leszerelésével és a rotoregység (3) ezt követõ szerelésével egy rotoregységre cseréljük. 5

6 HU T2 Int. Cl.: F03D 11/04 6

7 HU T2 Int. Cl.: F03D 11/04 7

8 HU T2 Int. Cl.: F03D 11/04 8

9 HU T2 Int. Cl.: F03D 11/04 9

10 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest