(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: F03D 1/06 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/EP 07/ (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltaláló: ROHDEN, Rolf, Aurich (DE) (73) Jogosult: Wobben, Aloys, Aurich (DE) (74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Rotorlapát szélerõmû számára HU T2 A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A jelen találmány tárgya rotorlapát szélerõmû számára, ahol a rotorlapát legalább egy elsõ és egy második alkotórészt foglal magában, ahol az elsõ alkotórész a rotorlapátcsúcsot és a második alkotórész a rotorlapáttövet tartalmazza. Osztott rotorlapát például a DE A1 számú iratból ismert. Ezen ismert rotorlapát részeit a jelentõs méretek miatt külön-külön állítják elõ és szállítják, hogy így az infrastruktúrával szemben támasztott követelményeket mind az elõállítás, mind a szállítás során korlátok közé szorítsák. Általános további technika állásaként a DE A1, a DE U1 és a WO 03/ A1 számú dokumentumokra hivatkozunk. A jelen találmány feladata, hogy szélerõmûhöz való rotorlapátot tovább optimalizáljunk. Ezt a feladatot az 1. igénypont szerint olyan rotorlapáttal oldottuk meg, amely az elsõ alkotórész számára egy elsõ anyagot, a második alkotórész számára pedig egy második anyagot alkalmaz. Ily módon szélerõmû számára olyan rotorlapátot hoztunk létre, amely legalább egy elsõ és egy második alkotórészt tartalmaz. Az elsõ alkotórész a rotorlapátcsúcsot, a második alkotórész pedig a rotorlapáttövet foglalja magában. Az elsõ és a második alkotórész különálló alkatrészekként van kiképezve, hogy együtt képezzék a rotorlapátot. Az elsõ alkotórész egy elsõ anyagot, a második alkotórész pedig egy második anyagot tartalmaz. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a rotorlapát felosztása révén ugyan a kezelendõ alkatrészek méreteit csökkentjük, az alkalmas anyagok és az ezzel összefüggõ termelési eljárások kiválasztása azonban a gazdaságosságot szintén elõnyösen befolyásolja és ez több tényezõre vezethetõ vissza. Az egyes alkatrészek méreteinek csökkentése révén az infrastruktúrával és logisztikával szemben támasztott követelmények is csökkennek a rotorlapátok elõállítása, kezelése és szállítása során, egészen a szélerõmû szereléséig terjedõen. Az infrastruktúra azonban a feldolgozandó anyagtól is függ, ugyanis az anyagtól függõen a tisztán alakkiképzés elõtt és után elõ- és utómegmunkálási lépésekre van szükség. Ezek például a fémfeldolgozás esetén a szabást és a sorjátlanítást foglalják magukba. Szálerõsítésû mûanyagok feldolgozása során ehhez tartozik az elõre megadott termikus követelmények betartása például temperáló folyamatok során stb. Míg a technika állása ugyan már ismertet többrészes rotorlapátokat, amelyeknek az alakhatározó részei a rotorlapát teljes hossza mentén mindenkor egy és ugyanazon anyagból készültek, a találmány különbözõ anyagok alkalmazását javasolja, amelyek elõnyösen a vonatkozó alkotórész fõ funkciójához igazíthatók. Ez a célzott anyagkiválasztás ahhoz vezet, hogy például olyan tartomány számára, amely nagy terheléseknek van kitéve, viszonylag nagy rugalmassági modulussal rendelkezõ anyagot alkalmazunk, olyan rotorlapátrészek számára pedig, ahol ilyen terhelések nem lépnek föl, kis önsúllyal rendelkezõ anyagot alkalmazunk. A technika állása szerint egyébként viszonylag kis rugalmassági modulussal rendelkezõ könnyû anyagot például ott is alkalmaznának, ahol nagy terheléselvezetést kell biztosítani. Ott ennek megfelelõen nagy mennyiségû anyagot kell beépíteni, lényegesen több anyagot, mint amennyire önmagában az alakhûség betartásához szükség lenne, hogy biztonságos terheléselvezetést tudjanak biztosítani. Ez a jelentõs anyagmennyiség egy nagyobb rugalmassági modulussal rendelkezõ másik anyag találmány szerinti kiválasztásával takarítható meg. A rotorlapátnak egy elõnyös kiviteli alakja szerint a második alkotórész szintén legalább két részre van felosztva, amelyek együttesen a második alkotórészt képezik. A felosztás elõnyösen egy hordozórésszé és egy lapáthátsószekrénnyé való felosztást jelent. Az ilyen felosztás révén a nagyméretû rotorlapát alkotórészeinek kezelése tovább könnyíthetõ, és különösen a közúton való szállítás ily módon jelentõsen egyszerûbbé válik, ugyanis a rotorlapátok legnagyobb mélységükkel a második alkotórész tartományában rendelkeznek, és ott a 6 métert meghaladó méreteket is könnyen elérhetik. Ebbõl kifolyólag minden egyes szûk útkanyar és mindegyik híd potenciális akadályt képvisel a vonatkozó problémákkal, amelyek ezen alkotórésznek két részre való osztásával csökkenthetõk vagy akár teljes mértékben ki is küszöbölhetõk. Ebben az esetben különösen elõnyös, ha a két rész számára, amelyek együttesen a második alkotórészt képezik, szintén különbözõ anyagokat alkalmazunk. A szállítási feladatoknak a megoldása azáltal még tovább könnyíthetõ, ha a lapáthátsószekrény szükség esetén szintén több részre van felosztva, úgyhogy ily módon tetszõleges méretekkel rendelkezõ rotorlapátok állíthatók elõ és szállíthatók. A rotorlapátnak a két alkotórészre való különösen elõnyös felosztása azzal biztosítható, ha az elsõ alkotórész hossza a teljes rotorlapát hosszának mintegy 5/6¹át 1/2¹ét kitevõ tartományba esik, míg a második alkotórész hossza a teljes rotorlapát 1/6¹át 1/2¹ét kitevõ tartományba esik. A lapáthátsószekrény, illetve annak részei például alumíniumból készíthetõk. Ez az anyag könnyû, jól formázható és olyan hõmérséklet-tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az acél ilyen jellegû tulajdonságait megközelítik. Ezért egy alumíniumból való hátsószekrény és egy acélból készült hordozó rész kombinálása esetén egy árban viszonylag elõnyösen elõállítható, megfelelõ alakhûséggel jellemezhetõ lapát hozható létre. Ezenkívül az alumínium rugalmassági modulusa mintegy ötös szorzóval kisebb, mint az acélé. Ebbõl adódik többek között az is, hogy azokat a terheléseket, amelyeknek a második alkotórész van kitéve, nem a hátsó szekrény lágyabb anyaga veszi fel. Ennek megfelelõen elõnyösebben valósítható meg a hátsószekrény részeinek méretezése. Annak érdekében, hogy a lapnak az egyes részek összeillesztésével történõ összeszerelését és a késõb- 2

3 1 HU T2 2 bi üzemelés során a lapát ellenõrzését, továbbá különösen az elsõ és a második alkotórész közötti átmenet ellenõrzését megkönnyítsük, különösen elõnyös, ha a második alkotórész hordozó része bejárhatóan van kiképezve. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a belsõ tér elegendõ helyet biztosít, másrészt viszont az anyag olyan teherbírással rendelkezik, hogy legalább (tartós) deformációk nem keletkeznek. Különösen elõnyös, ha a rotorlapát elsõ és második alkotórésze tompa illesztéssel van összekötve, ahol az összekötõ elemek az illesztési hézag áthidalására kizárólag a rotorlapáton belül vannak elrendezve. Ennek révén a lapátnak egy aerodinamikailag sima külsõ körvonalát biztosítjuk. Az összeköttetés elõnyösen úgy van kiképezve, hogy az összekötõ elemek keresztcsapokat, húzóelemeket és a második alkotórészen egy, a rotorlapát belseje felé mutató L¹peremet foglalnak magukban, ahol a keresztcsapok az elsõ alkotórészben lévõ fészkekben vannak befogadva. Ezen fészkek egy elõnyös kiviteli alak esetén átmenõlyukakként vannak kiképezve. Annak érdekében, hogy egy aerodinamikailag kifogástalan rotorlapátfelületet nyerjünk, a lyukak alkalmas módon vannak lefedve. Ez elõre gyártott lefedések segítségével valósítható meg, amelyeknek segítségével a lyuk kívülrõl van lefedve. Ezt a feladatot természetesen a lapát felületi megmunkálása során egy töltõanyag felhordásával vagy hasonlóval oldhatjuk meg. A jelen találmánynak egy alternatív kiviteli alakja esetén a fészkek zsáklyukakként vannak kiképezve, amelyek az elsõ alkotórész belsõ oldaláról indulnak ki, ahol a húzóelemek a fészkek kialakításának jellegétõl függetlenül a keresztcsapokkal vannak összekötve, az L¹peremen haladnak keresztül és ott vannak rögzítve. A fészkek kiviteli alakja vonatkozásában döntõ szerepet játszik az elsõ alkotórésznek a fészek tartományában mérhetõ anyagvastagsága. Megbízható terheléselvezetés elérése érdekében a keresztcsapok számára egy elõre meghatározott minimális felfekvési felület szükséges, amelybõl a bemélyedés szükséges mélysége adódik. Amennyiben az anyag nem vastagabb, úgy egy átmenõlyuk adódik, amelyet ekkor a rotorlapát felületén kell lefedni. Amennyiben az anyag vastagabb, úgy egy zsáklyuk is elegendõ, és ebben az esetben a rotorlapát felületének utólagos megmunkálására nincs is szükség. Az ilyen gazdaságilag elõnyös lapát hasznosítása érdekében legalább egy ilyen jellegû rotorlapáttal ellátott szélerõmû van kiképezve. Az alábbiakban a jelen találmánynak egy elõnyös kiviteli példáját a mellékelt ábrák kapcsán részletesebben is ismertetjük. A rajzon az 1. ábrán egy találmány szerinti rotorlapát robbantott képe, a 2. ábrán egy találmány szerinti rotorlapátnak összeillesztett állapotban való ábrázolása, a 3. ábrán az elsõ és a második alkotórész közötti összeköttetés egyszerûsített ábrázolása látható oldalnézetben, a ábrán az elsõ és a második alkotórész közötti összeköttetés felülnézetben, és az 5. ábrán a 3. ábrán bemutatott összeköttetésnek egy alternatív kiviteli alakja látható. Az 1. ábrán látható robbantott ábrázolás az elsõ 10 alkotórészt mutatja, amely a 11 rotorlapátcsúcsot foglalja magában. A második 20 alkotórész két részbõl, éspedig egy hordozó 22 részbõl amely a rotorlapátnak a nem ábrázolt rotoragyon való rögzítésére szolgáló 23 rotorlapáttövet is magában foglalja, valamint egy 24 lapáthátsószekrénybõl van kiképezve. A hordozó 22 rész egy elsõ 22a csatlakozási felületet és egy második 22b csatlakozási felületet tartalmaz. Az elsõ 22a csatlakozási felület arra szolgál, hogy a hordozó 22 részt az elsõ alkotórésszel, illetve az elsõ alkotórész 10a csatlakozási felületével kösse össze. A második 22b csatlakozási, illetve kontakt felület arra szolgál, hogy a hordozó 22 részt a 24 lapáthátsószekrénnyel kösse össze. Ebben az esetben a vonatkozó kontakt felületek azaz egyrészt a 22a kontakt, illetve csatlakozási felület, másrészt pedig a 10a kontakt, illetve csatlakozási felület egymáshoz oly módon vannak igazítva, hogy a hordozó rész és az elsõ alkotórész lényegében varratmentesen rögzíthetõ egymáshoz. Megfelelõek érvényesek a 22b és 24a csatlakozási, illetve kontakt felületekre is. A 2. ábra a találmány szerinti 1 rotorlapátot összeállított állapotban mutatja. Ebben az esetben az elsõ 10 alkotórész, valamint a 22 és 24 részekbõl összeállított második 20 alkotórész képezi a rotorlapátot, amely összességében 1 hivatkozási jellel van jelölve. A különbözõ anyagok kiválasztásával az alkotórészekkel, illetve azok részeivel szemben támasztott különbözõ követelményeknek kívánunk eleget tenni. Így az elsõ alkotórész (lapátcsúcs) számára elõnyösen szálerõsítésû mûgyantát alkalmazunk, míg a második alkotórész (lapáttõ) hordozó része számára acélt alkalmazunk, továbbá a lapáthátsószekrény számára, vagy annak részei számára alumínium kerül alkalmazásra. Így a hordozó rész számára a szükséges szilárdságot tudjuk biztosítani az acél feldolgozása területén régóta ismert és biztonsággal uralt technológiai eljárások révén. Mivel a második alkotórész esetén azon alkotórészrõl van szó, amely a rotorlapáttövet foglalja magában, amely tehát összeillesztett rotorlapát esetén a belsõ agyközeli tartományt képezi, az alakhûség szempontjából nem támasztunk szigorú követelményeket. Az acél viszonylag nagy rugalmassági modulusa miatt nincs is szükség járulékos anyagra, hogy a fellépõ terheléseket a rotorlapátból elvezessük. Másképpen viselkedne a második alkotórészhez való anyagként alkalmazott üvegszál-erõsítésû mûanyag (GFK). Itt több anyagot kellene alkalmazni, mint amennyire az alakstabil kialakításhoz tulajdonképpen szükség lenne, hogy a terheléselvezetéshez szükséges hajlítási merevséget biztosítsuk. Mivel azonban az acél hozzávetõleg ötször nagyobb rugalmassági modulussal rendelkezik, mint a GFK, erre a megerõsítésre és az ezzel elkerülhetetlenül együtt járó ráfordításra nincs szükség. 3

4 1 HU T2 2 Ezzel szemben az elsõ alkotórészt (lapátcsúcs), amely a rotorlapát külsõ részét képezi, nagy alakhûséggel kell elõállítani, mivel ez az alkotórész túlnyomó részben a rotorlapát aerodinamikai tulajdonságait határozza meg. Erre vonatkozóan már sok éve olyan elõállítási eljárások ismertek, amelyek szálerõsítésû mûgyantákat alkalmaznak, úgyhogy szériagyártásban is nagy alakhûséggel és egyben kis súllyal rendelkezõ alkotórészek állíthatók elõ, amelyek azonban nagyobb anyagköltséggel járnak, mint acél esetén. Természetesen más, viszonylag kis súlyú anyag, mint alumínium, is alkalmazható az elsõ alkotórész számára. Az elsõ alkotórész kis súlya megfelelõen kis terhelésekhez vezet, amelyek a második alkotórészre és az egész szélerõmûre hatnak. Példaképpen itt a gravitáció hatása révén fellépõ körbefutási ciklikus terheléseket említenénk. A 3. ábrán felismerhetõ, hogy mi módon valósítható meg az elsõ 10 alkotórész és a második 20 alkotórész közötti, illetve a 10a kontakt felület és a 22b kontakt felület közötti összeköttetés. Az elsõ 10 alkotórészben úgynevezett zsáklyukak vannak kiképezve, tehát olyan fészkek, amelyek az anyagon nem teljes mértékben hatolnak át. Egy ilyen fészekbe egy 12 keresztcsapot helyezünk el. Ezzel a 12 keresztcsappal egy 14 húzóelemet, például egy menetes rudat kötünk össze, amelynek hossza úgy van méretezve, hogy az elsõ 10 alkotórészbõl olyan mértékben nyúljon ki, hogy erre a második 20 alkotórész ráhelyezhetõ legyen és csavarkötés váljon lehetõvé. Mivel a második 20 alkotórész egy 26 L¹peremmel rendelkezik, amely a rotorlapát belseje felé van irányítva, ezen 3. ábrából kivehetõ, hogy a rotorlap belseje felõl a fészekbe a 12 keresztcsap is behelyezhetõ. Ezáltal a rotorlapát külsõ oldala sértetlen és így aerodinamikailag sima marad. Ahogy ezen ábrából továbbá kivehetõ, a rotorlapát két 10, 20 alkotórészét egymással összekötjük, azáltal, hogy egy 16 anyát a 14 húzóelemnek a második 20 alkotórész 26 L¹peremébõl kinyúló menetére helyezünk. Annak érdekében, hogy a 26 L¹perembõl a második 20 alkotórészbe elõnyösebb terheléselvezetést biztosítsunk, elõre meghatározott távolságokban 28 könyöklemezek lehetnek elrendezve. A 4. ábra az elsõ 10 alkotórész és a második 20 alkotórész közötti összeköttetést mutatja felülnézetben. Itt is láthatók a 12 keresztcsapok, amelyekkel a 14 húzóelemek össze vannak kötve, amelyek a második 20 alkotórész 26 L¹peremén keresztülnyúlnak és 26 anya segítségével meg vannak húzva, úgyhogy a két 10, 20 alkotórész között szilárd összeköttetés jön létre. Ezen ábrából továbbá kivehetõ, hogy két szomszédos húzóelem között egy-egy 28 könyöklemez van elrendezve, úgyhogy ezen 28 könyöklemezek a rotorlapát teljes belsõ kerülete mentén el vannak osztva, és ezáltal egyenletes terheléselvezetést segítenek elõ. Az 5. ábra a 3. ábrán bemutatott összeköttetésnek egy alternatív kiviteli alakját mutatja. A két ábra közötti különbség lényegében abban van, hogy az 5. ábrán a ábrán bemutatott zsáklyukak helyett átmenõlyukak vannak ábrázolva. Az egyéb részek azonosak és azonos hivatkozási jelekkel vannak ellátva, mint a 3. ábrán. Ezért az ismertetés megismétlésétõl eltekintünk és ennyiben a 3. ábrához kapcsolódó ismertetésre utalunk. A fentiekben ismertetett rotorlapátok elõnyös módon szélerõmû rotorlapátjaiként kerülnek alkalmazásra, ahol a szélerõmû elõnyösen három ilyen felépítésû rotorlapáttal van ellátva. A találmánynak egy további kiviteli példája szerint a 24 lapáthátsószekrény, valamint a rotorlapátcsúcs különbözõ méretekkel rendelkezhet. Ezzel kapcsolatban azonban ügyelni kell arra, hogy a 24a rotorlapátcsúcs és a 24 lapáthátsószekrény 10a csatlakozási felületei a rotorlapátcsúcs és a hátsó szekrény eltérõ méretei esetén is azonosak maradjanak, hogy a mindenkori, illetve különbözõ rotorlapátcsúcsok és lapáthátsószekrények a 22 hordozó részre rögzíthetõk legyenek. Ily módon biztosítható, hogy a hordozó 22 részen alapulva és különbözõképpen kialakított rotorlapátcsúcsok és 24 rotorlapát-hátsószekrények esetén egy szélerõmûhöz való rotorlapát modulszerûen legyen felépíthetõ. A mindenkori rotorlapát ily módon egyszerûen az elvárt üzemi feltételekhez igazítható. Így különbözõ hosszal, szélességgel és eltérõ geometriai méretekkel rendelkezõ rotorlapátok állíthatók elõ, ahol a hordozó 22 rész változatlan marad, és csupán a rotorlapátcsúcsot és a lapáthátsószekrényt kell megfelelõen hozzáigazítani. Ily módon a hordozó rész költség szempontjából elõnyös elõállítása biztosítható, mivel ez a rész számos eltérõ rotorlapát számára azonosan van kiképezve. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Rotorlapát szélerõmû számára, amely tartalmaz: legalább egy elsõ és egy második alkotórészt, ahol az elsõ alkotórész a rotorlapátcsúcsot és a második alkotórész a rotorlapáttövet tartalmazza, és az elsõ és a második alkotórész különálló alkatrészek, amelyek együttesen a rotorlapátot képezik, ahol az elsõ alkotórész (10) egy elsõ anyagot és a második alkotórész (20) egy második anyagot tartalmaz, ahol a második alkotórész (20) legalább egy elsõ és egy második részt (22, 24) foglal magában, amelyek önálló részekként vannak kiképezve, és együttesen a második alkotórészt (20) képezik, ahol az elsõ rész egy hordozó részt (22), a második rész pedig egy lapáthátsószekrényt (24) képvisel, azzal jellemezve, hogy az elsõ rész (22) egy második anyagot és a második rész egy harmadik anyagot tartalmaz, és a második alkotórész (20) hordozó része számára elsõ anyagként szálerõsítésû mûgyanta, második anyagként acél, és a lapáthátsószekrény (24) számára vagy annak részei számára harmadik anyagként alumínium van alkalmazva. 2. Az 1. igénypont szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy a lapáthátsószekrény (24) több részre van felosztva. 4

5 1 HU T Az 1. és 2. igénypont szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy az elsõ alkotórész (10) hossza a teljes rotorlapát hosszának mintegy 5/6¹át 1/2¹ét kitevõ tartományba esik, míg a második alkotórész (20) hossza a teljes rotorlapát (1) 1/6¹át 1/2¹ét kitevõ tartományba esik. 4. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy a második alkotórésznek (20) legalább a hordozó része (22) bejárhatóan van kiképezve. 5. Az elõzõ igénypontok egyike szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy a rotorlapát (1) elsõ és második alkotórésze (10, 20) tompa illesztéssel van összekötve, ahol az összekötõ elemek az illesztési hézag áthidalására kizárólag a rotorlapáton (1) belül vannak elrendezve. 6. Az 5. igénypont szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy az összekötõ elemek keresztcsapokat (12), húzóelemeket (14) és a második alkotórészen (20) egy, a rotorlapát belseje felé mutató L¹peremet (26) foglalnak magukban, ahol a keresztcsapok (12) az elsõ alkotórészben (10) lévõ fészkekben vannak befogadva, és ahol a húzóelemek (14) a keresztcsapokkal (12) vannak összekötve, az L¹peremen (22) keresztülhaladóan nyúlnak el és ott vannak rögzítve. 7. A 6. igénypont szerinti rotorlapát, azzal jellemezve, hogy az elsõ alkotórészben (10) a keresztcsapok (12) befogadására szolgáló fészkek az elsõ alkotórész (10) belsõ oldala felõli zsáklyukakként vannak kiképezve. 8. Az 1 7. igénypontok egyike szerinti rotorlapát szélerõmû számára, amely tartalmaz továbbá: egy elsõ alkotórészt, amely a rotorlapátcsúcsot tartalmazza, egy második alkotórészt, amely a rotorlapáttövet tartalmazza, ahol az elsõ és a második alkotórész különálló alkatrészekként vannak kiképezve és együttesen a rotorlapátot képezik, ahol a második alkotórész legalább egy elsõ hordozó részt (22) és legalább egy második részt foglal magában, amely a lapáthátsószekrényt képviseli, ahol a rotorlapát modulszerûen van felépítve és ahol különbözõ méretû rotorlapátcsúcsok a hordozó részen (22) és/vagy különbözõ méretû lapáthátsószekrények (24) a hordozó részen (22) rögzíthetõk. 9. A 8. igénypont szerinti rotorlapát, ahol a rotorlapátcsúcsok (10) különbözõ geometriai kialakítások esetén is egy elõre meghatározott kontakt felülettel (10a) vannak ellátva, ahol a rotorlapát-hátsószekrények (24) eltérõ méretek esetén is egy elõre meghatározott kontakt felületet (24a) tartalmaznak. 10. A 7. vagy 8. igénypont szerinti rotorlapát, ahol a rotorlapátcsúcs (10) csatlakozási felülete (10a) a hordozó rész (22) egy elsõ csatlakozási felületéhez (22a) van hozzáigazítva, és ahol a lapáthátsószekrény (24) kontakt felülete (24a) a hordozó résznek (22) egy második csatlakozási felületéhez (22b) van hozzáigazítva. 11. Szélerõmû legalább egy, az elõzõ igénypontok egyike szerinti rotorlapáttal. 5

6 HU T2 Int. Cl.: F03D 1/06 6

7 HU T2 Int. Cl.: F03D 1/06 7

8 HU T2 Int. Cl.: F03D 1/06 8

9 HU T2 Int. Cl.: F03D 1/06 9

10 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest