(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA. (51) Int. Cl.: B61G 11/16 ( )

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: B61G 11/16 ( ) (72) Feltaláló: Lindner, Harald, 38229, Salzgitter (DE) (73) Jogosult: Voith Patent GmbH, 8922 Heidenheim (DE) (4) Energiaelnyelõ szerkezet többtagú jármûvekhez (74) Képviselõ: Sipos József, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest HU T2 A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A találmány tárgya energiaelnyelõ szerkezet egy többtagú jármû kocsikapcsoló-elrendezéséhez, rövid kocsikapcsolójához vagy oldalütközõjéhez egy, a kocsiszekrényre felszerelhetõ ágyazótömbbel, amely egy elõnyösen a kapcsolósík felé irányuló csatlakozási hellyel rendelkezik, amelyen keresztül az egyik szomszédos kocsiszekrényrõl átvitt ütközõerõk az ágyazótömbbe bevezethetõk, valamint egy deformációs csõvel, amely felfekszik az ágyazótömbön, ugyanakkor az ágyazótömb egy, a többtagú jármû kocsiszekrényére mereven felszerelhetõ elsõ ágyazótömbrészbõl és egy, a csatlakozási hely kocsiszekrény felõli végszakaszával összekötött második ágyazótömbrészbõl áll, ahol a deformációs csõ a kapcsolósík felõli végszakaszán egy, az elsõ ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött szakasszal rendelkezik, amelynek a deformációs csõ egy, a kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszához képest feltágított keresztmetszete van, és ahol a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakasza az elsõ ágyazótömbrész és a deformációs csõ kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza közé be van feszítve. Az ilyen energiaelnyelõ szerkezetek az elvüket tekintve ismertek már a technika állásából, és például a sínjármûtechnikában ütközéscsillapítóként kerülnek alkalmazásra egy kocsikapcsoló-elrendezésben. Általában egy ilyen ütközéscsillapító egy vonó- és ütközõkészülék (rugókészülék) és egy deformációs csõként kiképzett energiaelnyelõ szerkezet kombinációjából áll, ahol az ütközéscsillapító energiaelnyelõ szerkezete a jármûvet különösen a nagyobb ráfutási sebességeknél védi. Ennek kapcsán például elõ van irányozva, hogy a vonó- és ütközõkészülék egy meghatározott mértékig felveszi a vonó- és ütközõerõket, az ezt meghaladó erõket pedig továbbvezeti a jármûalvázba. Ezáltal azok a vonó- és ütközõerõk, amelyek a normál haladási üzemben például egy többtagú jármûnél az egyes kocsiszekrények között fellépnek, az ütközéscsillapítónak ebben az általában regeneratív módon kiképzett vonó- és ütközõkészülékében elnyelésre kerülnek. A vonó- és ütközõkészülék üzemi terhelésének túllépésekor azonban, mint például a jármû akadályon való felütközésekor, vagy a jármû hirtelen lefékezésekor, a regeneratív módon kiképzett vonó- és ütközõkészülék és az adott esetben beépített csatoló összeköttetés az egyes kocsiszekrények között nagy valószínûséggel tönkremegy vagy károsodik. Minden esetben tehát az ütközéscsillapító vonó- és ütközõkészüléke nem elégséges az összességében fellépõ energia elnyelésére. Ezáltal ez a vonó- és ütközõkészülék ilyenkor már nem marad belekapcsolva a teljes jármû energiaelnyelési koncepciójába, így a fellépõ ütközési energia közvetlenül a jármûalvázra van átvezetve. Ennek kapcsán azonban az alváz extrém terheléseknek van kitéve, és adott körülmények között megsérülhet vagy akár tönkre is mehet. Sínen közlekedõ jármûveknél ilyenkor fennáll a veszély, hogy a kocsiszekrény kisiklik. Ahhoz, hogy a jármûalvázat megvédjék a károsodás ellen az erõs ráfutási ütközéseknél, az ütközéscsillapító ezért gyakran destruktív vagy regeneratív módon mûködõ energiaelnyelõ szerkezettel van felszerelve, amely például úgy van kialakítva, hogy a vonó- és ütközõkészülék üzemi energiaelnyelõ képességének kimerülése után lép mûködésbe, és az energiaelnyelõ elemen keresztül átmenõ erõfolyam által átvitt energiát legalább részben felemészti, és ezáltal leépíti. Energiaelnyelõ szerkezetként fõként olyanok jöhetnek szóba, amelyek egy deformációs csõvel rendelkeznek. Az ilyen típusú energiaelnyelõ szerkezetnél egy elem (deformációs csõ) meghatározott képlékeny deformációja (alakváltozása) révén az ütközési energia destruktív módon deformációs munkává és hõvé alakul át. Ezzel kapcsolatosan a sínen közlekedõ jármûvek technikájából már ismert, hogy például a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakaszát egy ágyazótömbhöz vízszintes síkban elforgatható módon kapcsolják hozzá, ugyanakkor a szokásosan regeneratív módon kiképzett vonó- és ütközõkészülék, amely a normál haladási és kocsirendezési üzem során fellépõ erõk elnyelésére és ezzel csillapítására szolgál, vagy magában a kapcsolórúdban, vagy a kapcsolórúd ágyazótömbre való csatlakozásában van elrendezve. Energiaelnyelõ szerkezetként például egy, az ágyazótömb után kapcsolt és elõnyösen destruktív módon mûködõ energiaelnyelõ elemet alkalmaznak egy deformációs csõ formájában. Ez a például deformációs elem formájában kiképzett energiaelnyelõ elem arra szolgál, hogy a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor keletkezõ ütközési energiát deformációs munka révén megsemmisítse. Ehhez az energiaelnyelõ szerkezet úgy van kialakítva, hogy egy bizonyos, az erõfolyam által a deformációs csövön keresztül átvitt energiamennyiség túllépése esetén mûködésbe lépjen, és a kapcsolórúd és a kocsikapcsoló-elrendezés által átvitt energiamennyiség legalább egy részét elnyelje. Az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépését követõen a deformációs elemet értelemszerûen ki kell cserélni. Amint azt például a DE A1 számú irat ismerteti, az energiaelnyelõ elemként felhasználásra kerülõ deformációs elem állhat például egy deformációs csõbõl, amelynek a kocsiszekrény felõli végszakasza kúposan van kialakítva, és egy megfelelõ kúpos furatba nyúlik be, amely egy perforált lemezben van kialakítva. Ennél az ismert központi ütközõ- és kapcsolókészüléknél csavarok segítségével a például a kapcsolórúdon keresztül a vonó- és ütközõkészülékkel összekötött ágyazótömb, a deformációs csõ, a perforált lemez és egy, az energiaelnyelõ szerkezet mûködése után, illetve alatt deformálódott deformációs csõ átlépését megengedõ horgonylemez a sínen közeledõ jármû alvázán axiálisan össze van feszítve egymással. A DE A1 számú iratból ismert kocsikapcsoló-elrendezésnél energiaelnyelõ elemként tehát egy deformációs csõ van beépítve, amely a kocsikapcsolóelrendezés ágyazótömbjén fekszik fel, és úgy van kialakítva, hogy a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor keresztmetszet-csökkenés mellett az ágyazótömbnek és a deformációs csõnek a kocsiszekrény alvázához képesti viszonylagos tengelyirányú eltolódásán keresztül átnyomódik a deformációs 2

3 csõ kocsiszekrény felõli végszakaszán felfekvõ fúvókalemezen. Ezen megoldás hátránya egyrészt abban van, hogy az ágyazótömb hátrafelé történõ elmozdulása a deformációs csõvel együtt a kocsiszekrény alvázában egy viszonylag nagy teret igényel, mivel a deformációs csõ alakváltozásánál, vagyis az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a deformációs csõ a perforált lemezen keresztül egy járulékosan rendelkezésre bocsátandó térbe nyomódik a kocsikapcsoló-elrendezés mögött. Az olyan kocsikapcsoló-elrendezéseknél, amelyeknél például egy forgózsámoly közvetlen közelsége miatt ez a járulékos tér nem áll rendelkezésre, ott nem lehetséges az ebbõl a technika állása szerinti megoldásból ismert energiaelnyelõ szerkezetet felhasználni arra, hogy összeütközés esetén védje a kocsikapcsolóelrendezést. Másrészt a DE A1 számú iratból megismerhetõ megoldásnál fennáll a veszély, hogy az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor fõként a deformációs csõ függõleges vagy ferde, tehát nem teljesen axiális terhelése esetén a deformációs csõ például a kúpos furatban, amely a perforált lemezben van kialakítva, berágódásra vagy beékelõdésre hajlamos, így már nincs biztosan garantálva egy destruktív energiaelnyelés funkciója. Egy szintén a tárgyi kör szerinti energiaelnyelõ szerkezet ismeretes a WO 200/07272 számú irat alapján. A sínen közlekedõ jármûvek technikájából ismert már, hogy energiaelnyelõ elemként egy deformációs csövet alkalmaznak, amely az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor nem keresztmetszet-csökkenés, hanem keresztmetszet-feltágulás mellett szenved képlékeny alakváltozást, ami ütközés esetén megakadályozza a deformálódott deformációs csõ kilökõdését az energiaelnyelõ szerkezetbõl. Ennél a megoldásnál ezáltal már egy maximális energiaelnyelésû energiaelnyelõ szerkezet valósítható meg, kis beépítési tér mellett. Egy ilyen jellegû megoldás van példaként vázlatosan szemléltetve az 1. ábrán egy kocsikapcsoló-elrendezésben felhasználásra kerülõ energiaelnyelõ szerkezethez. Részleteit tekintve az 1. ábra részben metszeti ábrázolásban egy elvileg a technika állásából ismert ágyazótömböt szemléltet, amelynek a kocsiszekrény felõli végszakaszán egy deformációs csõ fekszik fel, amely az energiaelnyelõ elemet képezi, és úgy van kialakítva, hogy a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor az ágyazótömbnek a kocsiszekrény irányában történõ axiális elmozdulása révén keresztmetszet-feltágulás mellett képlékenyen deformálódik. Részleteit tekintve az 1. ábrán bemutatott ágyazótömb egy függõlegesen húzódó 400 csuklócsappal rendelkezik, amelyen keresztül egy kapcsolórúdnak az 1. ábrán részletesebben nem ábrázolt kocsiszekrény felõli végszakasza a vízszintes síkban elfordíthatóan van az ágyazótömbhöz csatlakoztatva. Az ágyazótömb egy elsõ, egy (részletesebben nem ábrázolt) kocsiszekrényre mereven felszerelhetõ ágyazótömbrészbõl és egy második, a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakaszával a 400 csuklócsapon keresztül összekötött 300 ágyazótömbrészbõl áll. Részleteit tekintve a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakasza a 400 csuklócsapon keresztül a második 300 ágyazótömbrész kapcsolórúd felõli, illetve kapcsolósík felõli 300b végszakaszával van elforgathatóan összekötve. Az 00 deformációs csõ, amely az 1. ábrán bemutatott és a technika állásából ismert megoldásnál felfekszik az ágyazótömbön, a kapcsolósík felõli 00b végszakaszán egy, az elsõ 200 ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött 00.1 szakasszal rendelkezik. Ez az elsõ 200 ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött 00.1 deformációscsõ-szakasz egy, a kocsiszekrény irányában távolabbi 00.2 deformációscsõ-szakaszhoz képest egy feltágított keresztmetszettel rendelkezik. Az 1. ábrán bemutatott megoldásnál továbbá egy 700 kúpos gyûrû van elrendezve, amely a kapcsolórúd felõli, illetve kapcsolósík felõli végszakaszával a második 300 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 300a végszakaszával van szilárdan összekötve, ugyanakkor a kocsiszekrény felõli végszakasza a feltágított keresztmetszetû 00.1 deformációscsõ-szakasz és a kocsiszekrény irányában távolabbi 00.2 deformációscsõszakasz közötti 00.3 átmeneti szakasz belsõ felületén fekszik fel. Ily módon a második 300 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 300a végszakasza be van feszítve az elsõ 200 ágyazótömbrész és a kocsiszekrény irányában távolabbi 00.2 deformációscsõ-szakasz közé. Ütközés esetén, vagyis ha túl nagy löket kerül átvitelre a kocsikapcsoló-elrendezésen keresztül, és ha ez a túl nagy löket az 00 deformációs csõ alakváltozását eredményezi, akkor a második 300 ágyazótömbrész a 700 kúpos gyûrûvel együtt eltolódik a kocsiszekrényre mereven felszerelt elsõ 200 ágyazótömbrészhez és az 00 deformációs csõhöz képest a kocsiszekrény irányába, miközben a kocsiszekrény irányában távolabbi 00.2 deformációscsõ-szakasz keresztmetszetének képlékeny alakváltozása mellett feltágul. Miként a DE A1 számú irattal összefüggésben már ismertetett megoldásnál, az 1. ábrán bemutatott energiaelnyelõ szerkezet megvalósításánál is fennáll az az alapvetõ veszély, hogy azok az alkatrészek, amelyek ütközés esetén a kocsiszekrényre szilárdan felszerelt elsõ ágyazótömbrészhez képest eltolódnak a kocsiszekrény irányába, ennél az axiális eltolódásnál elfordulva elakadnak, miáltal az elérhetõ energiaelnyelés bizonytalanná válik, és fõként nem biztosított egy elõre rögzíthetõ eseményfolyamat az energiaelnyelésnél. Részleteit tekintve az 1. ábrán bemutatott és a technika állásából általánosan ismert megoldásnál fennáll az az alapvetõ veszély, hogy a kocsiszekrény irányába történõ axiális eltolódás során a második 300 ágyazótömbrész a második 300 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 300a végszakaszán elrendezett 700 kúpos gyûrûvel együtt az 00 deformációs csõ belsejében elfordulva elakad, illetve beékelõdik. A DE A1 számú irattal összefüggésben ismertetett megoldásnál fennáll az a veszély, hogy ütkö- 3

4 zés esetén maga a deformációs csõ, amely ennél a megoldásnál a második ágyazótömbrésszel együtt axiálisan eltolódik a kocsiszekrény irányába, beékelõdik a perforált lemezben kialakított nyílásban, illetve ott berágódik. Ebbõl a problémafelvetésbõl kiindulva a jelen találmány által megoldandó feladat egy, a bevezetõben vázolt jellegû energiaelnyelõ szerkezet, amilyen például az 1. ábrára való hivatkozással ismertetett kocsikapcsoló-elrendezésben ütközéscsillapítóként felhasználásra kerül, oly módon történõ továbbfejlesztése, hogy ütközés esetén maximális energiaelnyelés legyen megvalósítható egy elõre rögzíthetõ eseményfolyamat mellett. Különösképpen egy olyan energiaelnyelõ szerkezetet kell létrehozni, amelynél ütközés esetén, vagyis például a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor egyrészt a fellépõ ütközési energia legalább részben egy meghatározott és elõre rögzíthetõ eredménymenet után megsemmisíthetõ, és amelynél másrészt az ehhez felhasznált energiaelnyelõ elem a lehetõ legkisebb beépítési teret igényli a kocsiszekrény alvázában. Ezt a feladatot egy, a bevezetõben vázolt jellegû energiaelnyelõ szerkezet által úgy oldjuk meg, hogy a találmány értelmében az ágyazótömb egy megvezetõelemet is tartalmaz, amelynek a kapcsolósík felõli végszakasza a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával van összekötve, és amelynek a kocsiszekrény felõli végszakasza legalább részben benyúlik a deformációs csõ kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszába, és felfekszik ezen deformációscsõ-szakasz belsõ felületén. A javasolt megoldással elérhetõ elõnyök kézenfekvõek. Egyrészt egy olyan deformációs csõ beépítésével, amely az ágyazótömb után van kapcsolva, és úgy van kialakítva, hogy például a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor keresztmetszetfeltágulás mellett képlékenyen deformálódjon, egy olyan energiaelnyelõ szerkezet bocsátható rendelkezésre, amely a lehetõ legkisebb beépítési tér mellett maximális energiaelnyelést tesz lehetõvé. Ezt azért tudjuk elérni, mivel az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a deformációs csõ nem lökõdik ki egy, például a kocsiszekrény alvázában járulékosan kialakítandó térbe. Másrészt viszont a javasolt megoldással a megvezetõelem révén egy elõre rögzíthetõ eseményfolyamat is lehetõvé válik az energiaelnyelésnél egy ütközés esetén. Ez a megvezetõelem, amely a kapcsolósík felõli végszakaszán keresztül össze van kötve a második ágyazótömbrésszel, emellett kocsiszekrény felõli végszakaszával legalább részben benyúlik abba a deformációscsõ-szakaszba, amelynek a keresztmetszete az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt a deformációs csõ kapcsolósík felõli végszakaszának feltágított keresztmetszetéhez képest nincs feltágítva. Mivel egyrészt a megvezetõelem felfekszik az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt nem feltágított deformációscsõ-szakasz belsõ felületén, és mivel másrészt a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával van összekötve, az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor, tehát amikor a második ágyazótömbrész a megvezetõelemmel együtt a kocsiszekrényre szilárdan felszerelt elsõ ágyazótömbrészhez és az elsõ ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött deformációs csõhöz képest elmozdul a kocsiszekrény irányába, akkor a megvezetõelem kocsiszekrény felõli végszakasza végigfut a (még) nem feltágított deformációscsõ-szakasz belsõ felületén, és ezzel a második ágyazótömbrész axiális megvezetését biztosítja. A második ágyazótömbrész ezen axiális megvezetése megakadályozza a második ágyazótömbrész elakadását az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a deformációs csõben, így a deformációs csõ képlékeny alakváltozása (vagyis a deformációs csõ képlékeny keresztmetszet-feltágulása) egy elõre belátható módon megy végbe, és az energiaelnyelés eseményfolyamata egy ütközés esetén összességében elõre látható. A találmány szerinti megoldás elõnyös továbbfejlesztései, fõként az energiaelnyelõ szerkezet megvalósítására vonatkozóan, az aligénypontokban szerepelnek. Így a találmány szerinti megoldás egy különösen elõnyös megvalósításánál az van elõirányozva, hogy az ágyazótömb megvezetõeleme egy elõnyösen a megvezetõelemmel egy darabban kialakított kúpos gyûrûvel rendelkezik, amelynek a kapcsolósík felõli végszakasza a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával van összekötve, míg annak kocsiszekrény felõli végszakasza legalább részben benyúlik a deformációs csõ kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszába, és felfekszik ezen deformációscsõ-szakasz belsõ felületén, amelynek a keresztmetszete az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt még nincs feltágítva. Ennél az elõnyös megvalósításnál a megvezetõelem így egyrészt a második ágyazótömbrész axiális megvezetését veszi át az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor, másrészt pedig a kúpos gyûrû funkcióját. A megvezetõelem kapcsolósík felõli szakasza ekkor a feltágított deformációscsõszakasz és azon deformációscsõ-szakasz közötti átmeneti szakaszon fekszik fel, amely deformációscsõszakasz keresztmetszete az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt a deformációs csõ kapcsolósík felõli végszakaszának feltágított keresztmetszetéhez képest még nincs feltágítva, és az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor, amikor a második ágyazótömbrész a megvezetõelemmel együtt eltolódik a deformációs csõhöz képest a kocsiszekrény irányába, az eddig még nem feltágított deformációscsõ-szakasz képlékeny feltágítását váltja ki. Mivel a megvezetõelem kocsiszekrény felõli szakasza alapvetõen azon deformációscsõ-szakasz belsõ felületén fekszik fel, amelynek a keresztmetszete a deformációs csõ feltágított keresztmetszettel rendelkezõ, kapcsolósík felõli végszakaszához képest kisebb, a megvezetõelemnek ezen a szakaszán keresztül történik a második ágyazótömbrész szükséges axiális megvezetése az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor. 4

5 A megvezetõelem legutóbbi említett elõnyös megvalósításánál, amely elõnyösen egy, a megvezetõelemmel egy darabban kialakított kúpos gyûrûvel rendelkezik, az van elõirányozva, hogy a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza (illetve a kúpos gyûrû kapcsolósík felõli végszakasza) a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával alakzáró kapcsolódásban áll. Amennyiben egy alakzáró összeköttetést választunk a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakasza és a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza között, akkor különösen az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor egy biztonságos és jól meghatározott erõátvitel válik lehetõvé a második ágyazótömbrészrõl a megvezetõelemre. Az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor ezt a megvezetõelembe bevezetett erõt a megvezetõelem azon szakaszáról, amely kúpos gyûrûként van kialakítva és a már feltágított deformációscsõ-szakasz és a (még) nem feltágított deformációscsõ-szakasz közötti átmeneti szakaszon fekszik fel, az eredetileg még nem feltágított deformációscsõ-szakasz képlékeny feltágítására használjuk fel. Különösen egy kúpos gyûrûnek, illetve egy kúposgyûrûs szakasznak a már feltágított deformációscsõszakasz és a (még) nem feltágított deformációscsõszakasz közötti átmeneti szakaszban való elrendezésével egy különösen nagy, és ideális esetben teljes erõbevezetés valósítható meg a második ágyazótömbrészbõl a deformációs csõ átmeneti szakaszába, miáltal egyrészt az energiaelnyelõ szerkezet megszólalási ideje és beindulási viselkedése, másrészt pedig az eseményfolyamat az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése után elõre pontosan rögzíthetõ. Járulékosan vagy alternatívaként a legutóbb említett elõnyös kiviteli alakhoz, a megvezetõelem, illetve a kúpos gyûrû kapcsolósík felõli végszakasza és a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakasza közötti összeköttetés egy alakzáró kapcsolódás formájában mindazonáltal úgy is elgondolható, hogy itt például egy csavarkötés segítségével megvalósított alak- vagy erõzáró összeköttetés vagy egy tisztán erõzáró összeköttetés állna fenn. Különösen elõnyös alapvetõen, ha a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával lehetõleg játékmentesen van összekötve, hogy ütközés esetén le lehessen rövidíteni az energiaelnyelõ szerkezet megszólalási idejét, illetve elõre pontosan meg lehessen határozni annak beindulási viselkedését. Azáltal, hogy a megvezetõelem elõzõleg említett elõnyös megvalósításánál, ahol a megvezetõelem elõnyösen egy vele egy darabban kiképzett kúpos gyûrûvel van ellátva, a megvezetõelem azon szakasza, amely egy kúpos gyûrû szerepét átveszi, és a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz és a kocsiszekrény irányában távolabbi azon deformációscsõ-szakasz közötti átmeneti szakasz belsõ felületén fekszik fel, amelynek keresztmetszete (még) nem lett feltágítva egy képlékeny alakváltozás által, azt érjük el, hogy a második ágyazótömbrészrõl a deformációs csövön keresztül az elsõ ágyazótömbrészre átvitt erõ egy, a lehetõ legjobban meghatározott és teljes módon van bevezetve a deformációs csõ feltágított keresztmetszettel rendelkezõ szakasza és a (még) nem feltágított keresztmetszettel rendelkezõ szakasza közötti átmeneti szakaszán a deformációs csõbe, ami egyrészt az energiaelnyelõ szerkezet beindulási viselkedését, másrészt pedig az energiaelnyelésnél jelentkezõ eseményfolyamatot különösen pontosan elõre láthatóvá teszi. A találmány szerinti megoldás egy másik (alternatív) megvalósításánál elõnyös módon az van elõirányozva, hogy az ágyazótömb egy olyan kúpos gyûrûvel rendelkezik, amely a kapcsolósík felõli végszakaszával a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával van összekötve, és amely a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz és a deformációs csõ kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza közötti átmeneti szakasz belsõ felületén fekszik fel, hogy ily módon megvalósítsa az elõbbiekben már említett meghatározott erõbevezetést a második ágyazótömbrészbõl a deformációs csõbe. Ezenkívül itt elõnyös módon a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza a másik ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával van összekötve, és kocsiszekrény felõli végszakaszával legalább részben benyúlik a kocsiszekrény irányában távolabbi deformációscsõ-szakaszba, amely az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt a kapcsolórúd irányában távolabbi deformációscsõ-szakasz (feltágított) keresztmetszetéhez képest egy kisebb belsõ átmérõvel rendelkezik. Ennél a kialakításnál a megvezetõelem ezen kocsiszekrény felõli végszakasza felfekszik a kisebb belsõ átmérõvel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz belsõ felületén. Azok az elõnyök, amelyek egy ilyen, a kúpos gyûrûhöz képest különálló alkatrészként kiképzett megvezetõelem elrendezése révén elérhetõk, lényegében megfelelnek azoknak az elõnyöknek, amelyek korábban azzal a megvezetõelemmel összefüggésben kerültek ismertetésre, amely egy, a megvezetõelemmel egy darabban kiképzett kúpos gyûrûvel rendelkezik. Az ismétlõdések elkerülése végett utalunk itt a korábbi ezzel kapcsolatos ismertetésekre. A megvezetõelem és a kúpos gyûrû két külön darabból álló kiviteli alakjánál mindazonáltal az a járulékos elõny adódik, hogy egy hagyományos energiaelnyelõ szerkezet, mint amilyen például az elõzõekben az 1. ábrával kapcsolatban már ismertetésre került, és amelynél axiális megvezetés nélkül az ágyazótömbhöz egy deformációs csõ utánkapcsolható, utólag felszerelhetõ egy ilyen megvezetõelemmel. Ehhez csupán az szükséges, hogy a megvezetõelemet úgy rendezzük el a második ágyazótömbrész kocsiszekrény oldali végszakaszán, hogy a megvezetõelem kapcsolósík felõli végszakasza a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával legyen összekötve, és hogy a megvezetõelem kocsiszekrény felõli végszakasza legalább részben benyúljon a kocsiszekrény irányában távolabbi deformációscsõ-szakaszba, amelynek belsõ átmérõje az energiael-

6 nyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt még nincs feltágítva. Ennek kapcsán a megvezetõelem kocsiszekrény felõli végszakaszának fel kellene feküdnie ezen kisebb belsõ keresztmetszettel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz belsõ felületén. A találmány szerinti megoldás utoljára említett megvalósításánál, amelynél a kúpos gyûrû és a megvezetõelem külön alkatrészként van kialakítva, elõnyös, ha egyrészt a kúpos gyûrû a kapcsolósík felõli végszakaszával, másrészt a megvezetõelem a kapcsolósík felõli végszakaszával egyaránt alakzáró kapcsolódásban áll a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával. Egy ilyen alakzáró összeköttetésnél egy különösen könnyen megvalósítható, mégis hatékony módról van szó, hogy egy biztonságos és minél teljesebb erõátvitelt valósítsunk meg a második ágyazótömbrész és az energiaelnyelõ szerkezet mindenkori alkatrészei, fõként egyrészt a kúpos gyûrû, másrészt a megvezetõelem között. Magától értetõdõen itt az is elképzelhetõ, hogy a kúpos gyûrû és/vagy a megvezetõelem például egy csavarkötés stb. segítségével van összekötve a második ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli végszakaszával. Alapvetõen elõnyös az, ha egyrészt a megvezetõelem és a második ágyazótömbrész, másrészt pedig a kúpos gyûrû és a második ágyazótömbrész között lehetõleg nincs játék, hogy lerövidítsük és meghatározzuk az energiaelnyelõ szerkezet beindulási viselkedését, és fõként, hogy elõre rögzíthetõvé tegyük az eseményfolyamatot is az energiaelnyelésnél. Az utoljára említett megvalósítás egy különösen elõnyös kiviteli alakjánál, amelynél egyrészt a kúpos gyûrû, másrészt pedig a megvezetõelem külön alkatrészként van kialakítva, elképzelhetõ, hogy a megvezetõelem és a második ágyazótömbrész egy darabban van kialakítva, miáltal a találmány szerinti kocsikapcsoló-elrendezés egyedi alkatrészeinek a száma lecsökkenthetõ, ami különösen elõnyös az energiaelnyelõ szerkezet egyszerûsített szerelése szempontjából. Az elsõ ágyazótömbrész tekintetében elõnyös, ha ez egy csavarkötés segítségével szerelhetõ fel a hozzá tartozó kocsiszekrényre. Járulékosan vagy ennek alternatívájaként az is elképzelhetõ, hogy az elsõ ágyazótömbrész egy alakzáró összeköttetésen keresztül szerelhetõ fel a kocsiszekrényre. Itt olyan megvalósításokról lehet szó, amelyekkel az elsõ ágyazótömbrész szilárdan összeköthetõ például a hozzá tartozó kocsiszekrény alvázával. Természetesen itt is elképzelhetõek másféle kiviteli alakok. Az elsõ ágyazótömbrész egy elõnyös megvalósításánál az van elõirányozva, hogy az elsõ ágyazótömbrész legalább két, egymástól bizonyos távolságra, párhuzamosan elrendezett vezetékkel rendelkezik, amelyek például egy rögzítõkarimával felcsavarozhatók a kocsiszekrény alvázára. Az elsõ ágyazótömbrész ezen legalább két, egymással párhuzamosan húzódó vezetékét oly módon kell kiképezni, hogy ezek egy nyílást hozzanak létre, amely ütközés esetén, tehát amikor az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a második ágyazótömbrész eltolódik az elsõ ágyazótömbrészhez és a deformációs csõhöz képest a megvezetõelemmel együtt a kocsiszekrény irányába, lehetõvé teszi a csatlakozási hely kocsiszekrény felõli végszakaszának átlépését a rajta rögzített második ágyazótömbrésszel együtt. Az itt javasolt megoldásnál az elsõ ágyazótömbrész egy különösen egyszerû módon megvalósítható kiviteli alakjáról van szó, amely párhuzamosan, elõnyösen az alvázzal merõlegesen összecsavarozott vezetékekbõl áll. Természetesen itt másféle kiviteli alakok is elképzelhetõek. Végezetül különösen elõnyös, ha a javasolt találmány szerinti megoldásnál egyrészt a második ágyazótömbrész oly módon van az elsõ ágyazótömbrész és a deformációs csõ közé elõnyösen játékmentesen befeszítve, másrészt a deformációs csõ oly módon van kialakítva, hogy a kocsikapcsoló-elrendezés egy elõre meghatározható üzemi terhelésének túllépésekor a második ágyazótömbrész elmozdul az elsõ ágyazótömbrészhez képest a kocsiszekrény irányába, és ennek során a deformációs csõ kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszát, amely az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt egy nem feltágított keresztmetszettel rendelkezik, keresztmetszet-feltágítás mellett képlékenyen deformálja. Ezáltal lehetséges, hogy az energiaelnyelõ szerkezettel megbízható módon védjük a kocsikapcsoló-elrendezést a túlságosan nagy ütközésektõl stb., mégpedig azáltal, hogy egyrészt az energiaelnyelõ szerkezet beindulási viselkedését, másrészt pedig a maximális energiaelnyelését hozzáigazítjuk a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terheléséhez. Különösen elõnyösen alkalmazható a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet ütközéscsillapítóként egy többtagú jármû kocsikapcsoló-elrendezésében, ahol a kocsikapcsoló-elrendezés egy kapcsolórudat tartalmaz a vonó- és ütközõerõk átvitelére, és ahol az energiaelnyelõ szerkezet elõnyösen a kapcsolási sík felé irányuló csatlakozási helye egy függõlegesen húzódó csuklócsapot tartalmaz, amelyen keresztül a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakasza a második ágyazótömbrészhez vízszintesen síkban elforgathatóan van csatlakoztatva. A találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet ezen alkalmazásával ennek megfelelõen egy olyan energiaelnyelõ szerkezettel felszerelt kocsikapcsoló-elrendezés áll rendelkezésre, amelynél ütközés esetén maximális energiaelnyelés valósítható meg egy elõre rögzíthetõ eseményfolyamattal. Különösen egy olyan kocsikapcsoló-elrendezést hozunk létre, amelynél ütközés esetén, vagyis a kocsikapcsolóelrendezés üzemi terhelésének túllépése esetén egyrészt a fellépõ ütközési energia egy meghatározott, elõre rögzíthetõ eseményfolyamat szerint megsemmisíthetõ, és amelynél másrészt az ehhez felhasznált energiaelnyelõ elem a lehetõ legkisebb beépítési teret igényli a kocsiszekrény alvázában. Másrészt ugyancsak elõnyös, ha a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezetet egy többtagú jármû oldalütközõjében alkalmazzuk, ahol az oldalütközõ egy ütközõfelülettel rendelkezik az ütközõerõknek az energiaelnyelõ szerkezetbe való bevezetésére, és ahol az energiaelnyelõ szerkezetnek elõnyösen a kapcsolósík 6

7 felé irányuló csatlakozási helye az oldalütközõ ütközõfelületével elõnyösen mereven van összekötve. Ennek kapcsán egy olyan, energiaelnyeléssel mûködõ oldalütközõ kerül kialakításra, amelynél ütközés esetén, vagyis például egy kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor, fõként a fellépõ ütközési energia egy meghatározott és elõre rögzíthetõ eseményfolyamat szerint az energiaelnyelõ szerkezetben legalább részben megsemmisíthetõ. Az alábbiakban a találmány szerinti megoldás elõnyös kiviteli alakjait a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy, a technika állásából ismert utánkapcsolt energiaelnyelõ szerkezettel ellátott ágyazótömb oldalnézete, részben metszetben, a 2a. ábra a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet egy elsõ elõnyös kiviteli alakjának oldalnézeti metszete, amely energiaelnyelõ szerkezet egy kocsikapcsoló-elrendezésnél kerül alkalmazásra, a 2b. ábra a 2a. ábra szerinti kiviteli alaknál alkalmazásra kerülõ energiaelnyelõ elem (deformációs csõ) hátulnézete, a 2c. ábra a 2b. ábra B B vonala mentén vett metszet a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet elsõ kiviteli alakjánál alkalmazásra kerülõ, utánkapcsolt energiaelnyelõ elemmel ellátott ágyazótömbön keresztül, a 3. ábra a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet egy második elõnyös kiviteli alakjának oldalnézeti metszete, amely energiaelnyelõ szerkezet egy kocsikapcsolóelrendezésnél kerül alkalmazásra, a 3b. ábra szerinti kiviteli alaknál alkalmazásra kerülõ energiaelnyelõ elem (deformációs csõ) hátulnézete, míg a 3c. ábra a 3b. ábra B B vonala mentén vett metszet a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet második kiviteli alakjánál alkalmazásra kerülõ, utánkapcsolt energiaelnyelõ elemmel ellátott ágyazótömbön keresztül. Az 1. ábra részben metszett oldalnézetben egy ágyazótömböt mutat egy energiaelnyelõ szerkezettel, ahogy az szokásos módon a technika állása szerinti kocsikapcsoló-elrendezéseknél ütközéscsillapítóként felhasználásra kerül. Amint már utaltunk rá, az 1. ábrán bemutatott megoldásra az jellemzõ, hogy az energiaelnyelõ szerkezet egy viszonylag kis beépítési teret igényel, mivel az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése után a deformációs csõ keresztmetszet-tágulás mellett képlékenyen deformálódik, és ezáltal nem lökõdik ki például egy perforált lemezen keresztül az energiaelnyelõ szerkezetbõl. Az ismert megoldásnál, amint az például az 1. ábrán látható, fennáll azonban az a veszély, hogy az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a második 300 ágyazótömbrész a 700 kúpos gyûrûvel együtt elfordulva befeszül az 00 deformációs csõben, így a destruktív energiaelnyelés funkciója egy meghatározott és elõre rögzíthetõ eseményfolyamattal biztonsággal már nem garantálható. A 2a. ábra oldalnézeti metszetben a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet egy elsõ elõnyös kiviteli alakját mutatja, amely egy kocsikapcsoló-elrendezésnél kerül alkalmazásra. A 2a. ábrán látható energiaelnyelõ szerkezet hátulnézete a 2b. ábrán van feltüntetve. A 2c. ábrán egy metszeti nézet van szemléltetve a 2b. ábrán jelzett B B vonal mentén, a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet elsõ kiviteli alakjánál alkalmazásra kerülõ, utánkapcsolt energiaelnyelõ elemmel ellátott, 2a. ábra szerinti ágyazótömbön keresztül. A kocsikapcsoló-elrendezés, amelynél az energiaelnyelõ szerkezet elsõ elõnyös kiviteli alakja alkalmazásra kerül, lényegében egy, az ábrákon részletesebben fel nem tüntetett kapcsolórudat tartalmaz a vonóés ütközõerõk átvitelére, valamint egy ágyazótömböt, amely felszerelhetõ egy többtagú jármû kocsiszekrényére. Részleteit tekintve az ágyazótömb egy elsõ, a többtagú jármû kocsiszekrényére mereven felszerelhetõ 2 ágyazótömbrészbõl és egy második, a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakaszával egy 4 csuklócsapon keresztül összekötött 3 ágyazótömbrészbõl áll. A 4 csuklócsap itt azt a csatlakozási helyet képezi, amelyen keresztül a például egy szomszédos kocsiszekrényrõl átvitt ütközõerõk a kapcsolórúdon keresztül bevezethetõk a második 3 ágyazótömbrészbe. Az elsõ 2 ágyazótömbrész, amely az ábrázoltak szerint két, egymással lényegében párhuzamosan húzódó vezetékbõl állhat, egy 8 csavarkötés segítségével mereven rögzíthetõ a kocsiszekrényen. A második 3 ágyazótömbrész ezzel szemben játékmentesen befeszítésre kerül az elsõ 2 ágyazótömbrész egy kiálló eleme és egy deformációs csõ közé, amely energiaelnyelõként az ágyazótömb után van kapcsolva. Részleteit tekintve ehhez az deformációs csõ a kapcsolórúd felõli, illetve kapcsolósík felõli b végszakaszán egy, az elsõ 2 ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött.1 szakasszal rendelkezik, amelynek az deformációs csõ egy, a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 szakaszához képest egy feltágított keresztmetszettel rendelkezik. A kapcsolórúd felõli, illetve kapcsolósík felõli b deformációscsõ-szakasz, vagyis az deformációs csõ azon szakasza, amely egy feltágított keresztmetszettel rendelkezik, az elsõ 2 ágyazótömbrésszel a már említett 8 csavarkötésen keresztül szilárdan összeköthetõ, amint azt a 2a. ábrán jeleztük. A második 3 ágyazótömbrész kapcsolórúd felõli, illetve kapcsolósík felõli 3b végszakaszán az ütközõerõknek az energiaelnyelõ szerkezetbe való bevezetésére szolgáló csatlakozási helyként a 4 csuklócsap van elõirányozva, amelyhez a (részletesebben fel nem tüntetett) kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakasza az ágyazótömbbel vízszintes síkban elforgathatóan van csatlakoztatva. A második 3 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 3a végszakasza ezzel szemben játékmentesen be van feszítve az elsõ 2 ágyazótömbrész már említett kiálló 7

8 eleme és az deformációs csõnek a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 szakasza, tehát azon deformációscsõ-szakasz közé, amelynek keresztmetszete az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépése elõtt az elsõ 2 ágyazótömbrésszel szilárdan összekötött kapcsolórúd felõli b deformációscsõ-végszakaszhoz képest kisebb. Részleteit tekintve itt a második 3 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 3a végszakaszán egy 6 megvezetõelem van elõirányozva, amely egy, a 6 megvezetõelemmel egy darabban kiképzett 7 kúpos gyûrûvel rendelkezik. A 6 megvezetõelem kapcsolórúd felõli 6b végszakasza egy alakzáró kapcsolódáson keresztül a második 3 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 3a végszakaszával van összekötve, ahol a 6 megvezetõelem kocsiszekrény felõli 6a végszakasza legalább részben benyúlik a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 deformációscsõ-szakaszba, amelynek a keresztmetszete nincs feltágítva, és felfekszik ezen.2 deformációscsõ-szakasz belsõ felületén. A 2a 2c. ábrák szerinti kiviteli alaknál a 6 megvezetõelemmel egy darabban kiképzett 7 kúpos gyûrû ezzel szemben a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ.1 deformációscsõ-szakasz és a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 deformációscsõ-szakasz közötti.3 átmeneti szakasz belsõ felületén fekszik fel. A 6 megvezetõelem kocsiszekrény felõli 6a végszakaszával, amely benyúlik a nem feltágított.2 deformációscsõ-szakaszba és felfekszik ezen.2 deformációscsõ-szakasz belsõ felületén, egy olyan axiális megvezetést hozunk létre, amellyel az energiaelnyelõ szerkezet mûködésbe lépésekor a második 2 ágyazótömbrészt egy megvezetett és meghatározott módon vezetjük meg az elsõ 2 ágyazótömbrészhez és az deformációs csõhöz képest a kocsiszekrény irányában azon.2 deformációscsõ-szakasz egyidejû keresztmetszetfeltágítása mellett, amely a kocsiszekrény irányában távolabbra esik. A 3a 3c. ábrákon az elõzetesen a 2a 2c. ábrák kapcsán ismertetett, energiaelnyelõ szerkezettel ellátott ágyazótömb egy módosított változatát tüntettük fel, ahol ez az elõnyös alternatíva a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet egy második kiviteli alakjánál kerül felhasználásra. Részleteit tekintve a 3a. ábrán a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet egy második elõnyös kiviteli alakjának oldalnézeti metszete látható, amely egy kocsikapcsoló-elrendezésnél kerül alkalmazásra. A 3a. ábra szerinti kiviteli alaknál alkalmazásra kerülõ energiaelnyelõ elem hátulnézetét tünteti fel a 3b. ábra. A 3c. ábrán egy metszeti nézet van szemléltetve a 3b. ábrán jelzett B B vonal mentén, a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet második kiviteli alakjánál alkalmazásra kerülõ utánkapcsolt energiaelnyelõ elemmel ellátott ágyazótömbön keresztül. Amint az fõként a 3a. és 3b. ábrából kivehetõ, a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet második kiviteli alakja az elõzõekben a 2a 2c. ábrákra való hivatkozással ismertetett kiviteli alaktól egyrészt abban különbözik, hogy az deformációs csõ kapcsolórúd felõli b végszakasza nem a 8 csavarkötésen, hanem egy alakzáró összeköttetésen keresztül van szilárdan összekötve az elsõ 2 ágyazótömbrésszel. Ezt az alakzáró összeköttetést egy radiális irányban kiálló 9 rész képezi az deformációs csõ kapcsolórúd felõli b végszakaszán, továbbá az elsõ 2 ágyazótömbrész, valamint egy elem. Ezenfelül a találmány szerinti energiaelnyelõ szerkezet második elõnyös kiviteli alakjánál alkalmazott, utánkapcsolt energiaelnyelõ elemmel ellátott ágyazótömb az elsõ kiviteli alaktól a 6 megvezetõelem megvalósításában különbözik. Amint az különösen a 3a. és 3c. ábrákból jól kivehetõ, a második kiviteli alaknál egy 7 kúpos gyûrû van elõirányozva, amely a kapcsolórúd felõli 7b. végszakaszával a második 3 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 3a végszakaszával egy alakzáró kapcsolódáson keresztül szilárdan össze van kötve, és amely a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ.1 deformációscsõ szakasz és a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 deformációscsõ-szakasz közötti.3 átmeneti szakasz belsõ felületén fekszik fel. A 7 kúpos gyûrû mellett járulékosan a második kiviteli alaknál egy, a 7 kúpos gyûrûtõl különállóan kialakított 6 megvezetõelem van elõirányozva, amely a kapcsolórúd felõli 6 végszakaszával szintén elõnyösen egy alakzáró kapcsolódáson keresztül össze van kötve a második 3 ágyazótömbrész kocsiszekrény felõli 3 végszakaszával, ahol a 6 megvezetõelem kocsiszekrény felõli 6a végszakasza legalább részben benyúlik a kocsiszekrény irányában távolabbi.2 deformációscsõ-szakaszba, és felfekszik ezen.2 deformációscsõ-szakasz belsõ felületén. Mivel a második kiviteli alaknál egyrészt a 7 kúpos gyûrû, másrészt a 6 megvezetõelem különálló alkatrészekként vannak kialakítva, a 3a. és 3b. ábrán bemutatott 6 megvezetõelem különösen alkalmas egy már meglevõ megoldás utólagos kiegészítésére, mint amilyen az 1. ábrán van feltüntetve. Ennek megfelelõen lehetséges, hogy az 1. ábra szerinti megoldásnál csupán a 3a. ábra szerinti megvezetõelemet építsük be, hogy az energiaelnyelõ szerkezet számára egy axiális megvezetés mûködõképességét biztosítsuk a kocsikapcsoló-elrendezés üzemi terhelésének túllépésekor. A találmány kiviteli lehetõségei nem korlátozódnak az ábrák alapján ismertetett kiviteli példákra. Ezzel szemben az itt leírt egyedi jellemzõk egymással tetszõleges kombinációban megvalósíthatók. Különösen elképzelhetõ például az, hogy az energiaelnyelõ szerkezet egy többtagú jármû oldalütközõjében kerül felhasználásra, ahol az oldalütközõ egy ütközõfelülettel rendelkezik az ütközõerõknek az energiaelnyelõ szerkezetbe való bevezetésére, és ahol az energiaelnyelõ szerkezet elõnyösen a kapcsolósík felé irányuló csatlakozási helye az oldalütközõ ütközõfelületével elõnyösen mereven van összekötve. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Energiaelnyelõ szerkezet egy többtagú jármû kocsikapcsoló-elrendezéséhez, rövid kocsikapcsolójához vagy oldalütközõjéhez, egy, a kocsiszekrényre felsze- 8

9 relhetõ ágyazótömbbel (2, 3), amely egy elõnyösen a kapcsolósík felé irányuló csatlakozási hellyel (4) rendelkezik, amelyen keresztül az egyik szomszédos kocsiszekrényrõl átvitt ütközõerõk az ágyazótömbbe (2, 3) bevezethetõk, valamint egy deformációs csõvel (), amely felfekszik az ágyazótömbön (2, 3), ugyanakkor az ágyazótömb (2, 3) egy, a többtagú jármû kocsiszekrényére mereven felszerelhetõ elsõ ágyazótömbrészbõl (2) és egy, a csatlakozási hely (4) kocsiszekrény felõli végszakaszával összekötött második ágyazótömbrészbõl (3) áll, ahol a deformációs csõ () a kapcsolósík felõli végszakaszán (b) egy, az elsõ ágyazótömbrésszel (2) szilárdan összekötött szakasszal (.1) rendelkezik, amelynek a deformációs csõ () egy, a kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszához (.2) képest feltágított keresztmetszete van, és ahol a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakasza (3a) az elsõ ágyazótömbrész (2) és a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza (.2) közé van befeszítve, emellett az ágyazótömb (2, 3) egy megvezetõelemet (6) is tartalmaz, amelynek a kapcsolósík felõli végszakasza (6b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) van összekötve, azzal jellemezve, hogy a megvezetõelem (6) kocsiszekrény felõli végszakasza (6a) legalább részben benyúlik a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszába (.2), és felfekszik ezen deformációscsõ-szakasz (.2) belsõ felületén. 2. Az 1. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol az ágyazótömb (2, 3) megvezetõeleme (6) egy, a megvezetõelemmel (6) egy darabban kialakított kúpos gyûrûvel (7) rendelkezik, amelynek a kapcsolósík felõli végszakasza (7b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) van összekötve, míg annak kocsiszekrény felõli végszakasza (7a) legalább részben benyúlik a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszába (.2), és felfekszik ezen deformációscsõ-szakasz (.2) belsõ felületén. 3. A 2. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol a kúpos gyûrû (7) kapcsolósík felõli végszakasza (7b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) alakzáró kapcsolódásban áll. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol a kúpos gyûrû (7) kapcsolósík felõli végszakasza (7b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) egy erõzáró összeköttetésen keresztül mereven van összekötve.. A 2 4. igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol a kúpos gyûrû (7) a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz (.1) és a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza (.2) közötti átmeneti szakasz (.3) belsõ felületén fekszik fel. 6. Az 1. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol az ágyazótömb (2, 3) egy olyan kúpos gyûrûvel (7) rendelkezik, amely a kapcsolósík felõli végszakaszával (7b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) van összekötve, és amely a feltágított keresztmetszettel rendelkezõ deformációscsõ-szakasz (.1) és a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza (.2) közötti átmeneti szakasz (.3) belsõ felületén fekszik fel, és ahol a megvezetõelem (6) kapcsolósík felõli végszakasza (6b) a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a) van összekötve, és a kocsiszekrény felõli végszakaszával (6a) legalább részben benyúlik a kocsiszekrény irányában távolabbi deformációscsõ-szakaszba (.2), és felfekszik ezen deformációscsõ-szakasz (.2) belsõ felületén. 7. A 6. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol egyrészt a kúpos gyûrû (7) a kapcsolósík felõli végszakaszával (7b), másrészt a megvezetõelem (6) a kapcsolósík felõli végszakaszával (6b) egyaránt alakzáró kapcsolódásban áll a második ágyazótömbrész (3) kocsiszekrény felõli végszakaszával (3a). 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol a megvezetõelem (6) és a második ágyazótömbrész (3) egy darabban van kialakítva. 9. A 2 8. igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol a második ágyazótömbrész (3) az elsõ ágyazótömbrész (2) és a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakasza (.2) közé van a kúpos gyûrûn (7) keresztül játékmentesen befeszítve.. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol az elsõ ágyazótömbrész (2) egy csavarkötés (8) segítségével szerelhetõ fel a kocsiszekrényre. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol az elsõ ágyazótömbrész (2) egy alakzáró összeköttetés segítségével szerelhetõ fel a kocsiszekrényre. 12. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol az elsõ ágyazótömbrész (2) két, egymással lényegében párhuzamosan húzódó vezetékbõl áll, amelyek szilárdan összecsavarozhatók a kocsiszekrénnyel. 13. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet, ahol egyrészt a második ágyazótömbrész (3) oly módon van az elsõ ágyazótömbrész (2) és a deformációs csõ () közé játékmentesen befeszítve, másrészt a deformációs csõ () oly módon van kialakítva, hogy az energiaelnyelõ szerkezet egy elõre rögzíthetõ üzemi terhelésének túllépésekor a második ágyazótömbrész (3) elmozdul az elsõ ágyazótömbrészhez (2) képest a kocsiszekrény irányába, és ennek során a deformációs csõ () kocsiszekrény irányában távolabbi szakaszát (.2) keresztmetszet-feltágítás mellett képlékenyen deformálja. 14. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet alkalmazása egy többtagú jármû kocsikapcsoló-elrendezésében, ahol a kocsikapcsolóelrendezés egy kapcsolórudat tartalmaz a vonó- és ütközõerõk átvitelére, és ahol az energiaelnyelõ szerkezet elõnyösen a kapcsolási sík felé irányuló csatlakozási helye (4) egy függõlegesen húzódó csuklócsapot tartalmaz, amelyen keresztül a kapcsolórúd kocsiszekrény felõli végszakasza a második ágyazótömbrészhez 9

10 (3) vízszintesen síkban elforgathatóan van csatlakoztatva. 1. Az igénypontok bármelyike szerinti energiaelnyelõ szerkezet alkalmazása egy többtagú jármû oldalütközõjében, ahol az oldalütközõ egy ütközõfelülettel rendelkezik az ütközõerõknek az energiaelnyelõ szerkezetbe való bevezetésére, és ahol az energiaelnyelõ szerkezetnek elõnyösen a kapcsolósík felé irányuló csatlakozási helye (4) az oldalütközõ ütközõfelületével elõnyösen mereven van összekötve.

11 HU T2 Int. Cl.: B61G 11/16 11

12 HU T2 Int. Cl.: B61G 11/16 12

13 HU T2 Int. Cl.: B61G 11/16 13

14 HU T2 Int. Cl.: B61G 11/16 14

15 HU T2 Int. Cl.: B61G 11/16 1

16 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest