Konzultáció 10:09-11:05

Átírás

1 Konzultáció 10:09-11:05 Ladvánszky György, levezető elnök: - Jó, hát elkezdjük. Tisztelettel köszöntöm a testületi ülésen megjelenteket! Ez a szabadság utáni első ülés, úgyhogy számos anyag van. Először megállapítom, hogy az ülés határozatképes, mindenki jelen van. Én úgy gondolom, hogy először a napirendet fogadjuk el. Két napirendünk van, egy rendes és egy sürgős. Egyben feltehetem mind a kettőt szavazásra? Aki egyet ért vele, az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni! Megállapítom, hogy a napirendi pontokkal a sürgősre is kiterjedően, egyhangúlag egyetértettünk. Az első feladatunk egy kitűzött konzultáció. Üdvözlöm külön még egyszer a Helyi Rádiók Országos Egyesülete képviselőit és akkor megnyitnám ezt a konzultációt. Valakinek van észrevétele? Ezt a helyi rádiók kezdeményezte tudomásom szerint, úgyhogy Radetzky úr, ha gondolja, akkor megadnám a szót. Radetzky András: - Először is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy eljöhettünk erre, részt vehetünk ezen a konzultáción. Nagy örömmel jöttünk most is, és jöttünk a múltban is, és jövünk a jövőben is, ha erre lehetőséget kapunk. Ugye a mai konzultációt én kezdeményeztem. Elsősorban abból a megfontolásból, hogy ebben az évben ugye kiírásra kerül nagyon sok lejáró helyi rádiós jogosultság, több mint 50 jogosultságról beszélünk és ugye a mai magyar médiarendszerben a helyi rádiók hát a legidősebb jószágok, talán ezt lehet mondani, hiszen itt nem csak a most lejáró öt plusz hét, tehát tizenkét évről van szó, hanem ezeknek a rádióknak a többségében, illetve az ő esetükben ugye plusz még három-négy évről, hiszen ezek a jogosultságok többségében 1994-ben kezdtek sugározni. Ugye formálisan az a műsorszolgáltatási szerződés, ami most lejár ez '98-'99 környékén köttetett, de ezeknek a rádióknak a többsége már azt megelőzően ugye úgynevezett stúdió engedélyesként '94 és '98, '99 között is működött. Tehát mondhatom, hogy tényleg rutinos versenyzőkről van szó, olyanokról, akik 15 éve a piacon vannak és akik azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban egy megszokott minőséget biztosítottak a magyar médiapiacon a helyi rádió hallgatók számára. Szóval első lépésben ezért kezdeményeztem ezt a konzultációt, nem titkoltan azért is, hogy mi is egy picit képbe kerüljünk a tekintetben, hogy a Testületnek mi az álláspontja a lejáró jogosultságok kapcsán kiírandó pályázat tekintetében. Mi végeztünk egy előzetes gyors felmérést és hát nyilván nem lesz meglepő az Önök számára, de azt mondhatom, hogy ezeknek a piaci szereplőknek gyakorlatilag a 100 %-a, tehát mindenki szeretne ezen a pályázaton indulni. Avval mindenki tisztában van és ebben nincsen kétely, hogy újra pályázaton kell részt venni. Tehát nem számolunk olyan lehetőséggel, hogy itt bármilyen pályázaton kívüli meghosszabbításra van lehetőség. Tehát pályázatra készülnek a helyi rádiósok, de nyilvánvalóan avval számolnak, vagy arra számítanak és ebben szeretnék majd a mai alkalommal hát bizonyos információhoz jutni, hogy az a 15 év tapasztalat, amivel ők rendelkeznek, ez jelenthet-e majd valamilyen előnyt az ő számukra a pályázat, vagy a pályáztatás során? Ez tehát az első számú dolog, ami miatt én kértem ezt a konzultációt, hiszen ez nagyon sokunkat érint. A másik pedig ennek kapcsán ugye a legutóbbi konzultáció a díjcsökkentés témájában zajlott és mi készítettünk egy anyagot tavasszal, amit benyújtottunk az Irodának. Ennek kapcsán ugye volt egy konzultáció és mi örömmel konstatáltuk, hogy végül is a Testület egy tényleg jelentős díjcsökkentésre szánta el magát és hát abban bízom, hogy ebben a mi adataink is részben, vagy részben hozzájárultak ehhez az adataink. Na most azt gondoltam, hogy kihasználnám a mai konzultációt és behoznék ide előzetesen, nem feltétlenül összekapcsolva a lejáró jogosultságok meghosszabbításával, de ennek kapcsán készítettünk egy rövid anyagot arról, hogy mi hogyan javasoljuk átalakítani a díjfizetést. Ugye ez tavaly is már téma volt, illetve volt erről szó. Mi most kidolgoztunk előzetesen egy javaslattervezetet, ami hát valóban elismerjük, hogy alapjaiban változtatná meg a 1

2 díjfizetésnek a gyakorlatát, de úgy gondoljuk, hogy miután ez a két dolog most itt metszi egymást lehet, hogy érdemes lenne erről akár ez alkalommal is beszélni. Én röviden előzetesen ennyit szerettem volna bevezetőben elmondani és hát természetesen erről a javaslatról részletesen is, hogy ha ezzel kapcsolatban kérdés van, akkor elmondanám. Talán a leglényegesebb a tegnap eljuttatott javaslatommal kapcsolatban az az, hogy mi az elmúlt 15 év tapasztalata alapján azt látjuk, hogy talán bölcsebb volna a jövőben a díjfizetés rendszerét úgy átalakítani, hogy nem az egyes piacra lépni kívánó műsorszolgáltatók által vállalt vagy vállalni vélt díj alapján indulna ki a Testület, hanem a díjfizetésnek a forrását kellene megnézni. Ez pedig ugye egy-egy régiónak kvázi a gazdasági átalakító képessége és ez alapján két állandó, illetve egy állandó szám és két statisztikai viszonylag objektív mérőszám alapján készítettünk egy képletet, ami azt gondoljuk, hogy jól körülhatárolja azt, hogy egy adott régiónak milyen eltartó képessége lehet, de részletesen elmondom szívesen, hogy ha ez a mai alkalommal szóba kerül. Ladvánszky György, levezető elnök: - Köszönjük szépen. Hát gondolom, még nem vagyunk teljesen képben, mert friss az anyag. Ezt át kell tanulmányozni és úgy kialakítani a véleményt. Én gondolom, hogy nyitottak vagyunk minden törvényes megoldásra. Kérdés, észrevétel ezzel kapcsolatban? Szalai Annamária. Szalai Annamária: - Én kérdezném, hogy itt a levélben az is szerepel, hogy a GDP növekedésével a díj is emelkedne. Tehát, hogy ez egy követő jellegű lenne, és akkor évenként állapítaná meg a Testület, hogy hogyan szerződne? A másik kérdés pedig, hogy ez a rendszer elgondolkodtató, de nagyon sok olyan eset volt, egyet talán említ is a levél, hogy brókerek túllicitáltak és úgy került a kezükbe. Tehát most, hogy ha netán egy olyan szolgáltató esetében módosulna, akkor hát ő egy olyan előnyhöz jutna a jövőben, amit nehéz, nem tolerálná a környezete a többi piaci szereplő, illetve a talált frekvenciák esetében ez hogyan kezelhető? Radetzky András: - Hát ugye ezt most vélelmezni lehet, hogy valamely már most is működő piaci szereplő mondjuk nem feltétlenül tisztességes szándékkal lépett piacra. Az tény, hogy ő most piacon van. Tehát ahogy én a levélben említettem ugye vannak már most is olyan városok, ahol vélelmezhetően sokkal nagyobb díj folyik be, mint amit egyébként az adott terület eltartó képessége indokolna. Ami miatt vagy én ezt most ide hoztam ezt a javaslatot az ugye az és ezt említettem azt hiszem a múltkori konzultáció alkalmával is, hogy a most lejáró jogosultságok kapcsán ugye felvetődik egy nagyon komoly probléma és ez a díjfizetéssel kapcsolatos, hogy hogyan lesznek ezek a jogosultságok beárazva, mert nyilván az nem várható el, hogy a 12 évvel ezelőtti árszinten árazza be a Testület ezeket a jogosultságokat, hiszen az abszolút aránytalan lenne és ugye az elmúlt 12 évben lényegesen megnövekedtek a műsorszolgáltatási díjak. Ugyanakkor azt is látni kell, ha egy 15 éve a piacon működő rádió költségszerkezetében most hirtelen és drasztikusan egy többszörös díj megjelenik, azt ő nem fogja tudni a piacon érvényesíteni. Tehát magyarul ő hiába megy el az ügyfeleihez és mondja azt nekik, hogy ne haragudjatok, de hát az ORTT most hatszorosára vagy ötszörösére emelte fel a díjat, nem fogja tudni ezt a piacon érvényesíteni. Tehát valamilyen módon ezt a dolgot kezelni kell, és mi most úgy látjuk, hogy talán ez egy olyan lehetőség lehet arra, hogy ezt az újfajta vagy valamilyen újfajta, tehát hangsúlyozom mi ezt javaslatnak szántuk, valamilyen újfajta díjfizetési rendszert bevezetni a lejáró jogosultságok kapcsán később akár több lépésben lehet a már piacon lévő szerződéseket ehhez igazítva módosítani. Tehát a mi kiindulópontunk az, hogy egy adott piacnak van egy bizonyos eltartó képessége, amely nem fog nőni attól, hogy a hatodik után egy hetedik 2

3 szereplő is a piacra lép vagy a nyolcadik is. Hiába ajánl ő egészen irreális díjakat, nem fogja tudni a piacon elemelni. Ez azt gondolom, hogy az elmúlt évek bebizonyították. Tehát ha két ilyen objektív mérőszám alapján ki tudjuk számolni, hogy adott régiónak mekkora az eltartó képessége, akkor nemes egyszerűséggel ahány szereplő van a piacon ezt annyi részre osztva tulajdonképpen stabil bevételt tud a Testület is a műsorszolgáltatási díjakból kalkulálni. Visszatérve, hogy a konkrét kérdésre válaszoljak a 102-es, tehát a talált frekvenciák esetében nem tudom, hogy ez jelent-e bármilyen különbséget mondjuk egy 42-es, tehát az ORTT által két jogosultság kapcsán? Azt gondolom, hogy nem, mert a dolog vége mégis csak az, hogy ezek a jogosultságok valamikor piacra fognak lépni. Tehát ha Debrecen vonatkozásában jön egy hatodik vagy hetedik nyereségérdekelt jogosultság, akkor nyilván ezt tudom, hogy bonyolultnak tűnik most, de hosszú távon azt gondolom az lehet a megoldás, hogy a piacon lévőknek arányosan módosítani úgy a díját, hogy ez ne lépje túl az adott régió eltartó képességét és valóban a díj növekszik, hiszen, hogy ha most ugye 2,1 millió forinttal számoltunk mi ebben a képletben, tehát úgy tudom, hogy ez volt a hivatalos GDP, egy főre jutó GDP 2009-ben. Ez adja isten, hogy növekedjen 2010-ben, '11-ben. Értelemszerűen arányosan nőni fognak a díjak. De még egyszer mondom és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy egyszerre hoztam ide a két dolgot, de nem feltétlenül gondolom, hogy ezt most kötelező érvénnyel együtt kéne kezelni. Tehát számunkra most a legfontosabb a működés biztonsága, tehát hogy ezek a rádiók biztonsággal el tudjanak indulni a pályázaton és ha lehet, akkor folytatni tudják a tevékenységüket. Én csak szerettem volna jelezni, hogy a díj, vagy a jogosultság beárazása kapcsán azért komoly dilemma lóg most itt a levegőben. Ladvánszky György, levezető elnök: - További kérdés, észrevétel? Tirts úr? Tirts Tamás: -.. (halk, nem érthető) Radetzky András: - A hányados az változtatható. Tehát perpillanat mi egy olyan hányadossal számoltunk, ami a legkevésbé, azt gondolom, hogy a legkevésbé borítja fel a rendszert, tehát az összes befizetett díjnak az összegét. Írtam a levélben, hogy biztosan lesznek olyan városok, amelyek ez alapján a képlet alapján vagy ahonnan kevesebbet tud behozni és lesz olyan, például ahonnan én is jövök, ott valószínűleg több díjat fog tudni majd beszedni az ORTT, de még egyszer mondom a hányados az ilyen értelemben változtatható. Tehát ha a Testület úgy dönt, hogy ennél több díjat szeretne beszedni a jövőben, akkor nyilvánvalóan ezt a hányadost meg lehet változtatni. A két szám, objektív mérőszámok. Tehát azt gondolom, hogy ez alapján viszonylag jól és egységesen lehet kezelni ezt az ügyet. Bocsánat, még mielőtt a kollegámnak átadnám a szót, egy dolgot azért hadd mondjak és itt a levél utolsó bekezdésében mi ezt a számtant ezzel a képlettel elvégeztük az országos jogosultság kapcsán is. Ezt talán olvasták és hát majdnem pontosan az az összeg jött ki ugye, amivel a Testület az országos jogosultságokat eredendően beárazta, annál magasabb összeg jött egyébként. Tehát 437 millió forintot kapunk, hogy ha a volt Sláger Rádió vagy néhai Sláger Rádió 81 %-os lefedettségével kalkulálunk. Tehát azt gondolom, hogy a képlet vagy ez a logika alapvetően ilyen formán megállja a helyét és, hogy ha szabad, akkor a kollegám is szólna pár szót, dr. Bíró Balázs, de azt gondolom, hogy őt mindenki ismeri. Bíró Balázs: - Köszönöm szépen. Egyetlen egy nagyon rövid mondat csak és akkor talán a konkrét kérdésre ez egy konkrét válasz lesz. Tehát amit én nagyon fontosnak tartanék ebben a javaslatban az az, hogy ez gyakorlatilag maximálja azt a díjat, amit ajánlani lehet egy pályázaton és feltételezve azt, hogy egy komoly versenyben minden pályázó a maximum díjat 3

4 fogja megajánlani, innentől kezdve mindenkinek megmondjuk, hogy mennyi lehet a maximum díj kiindulva a piaci eltartó képességből, akkor talán én abba az irányba mennék tovább, hogy ez a teljes pályázati pontozás rendszerét érinti és ami konkrét kérdés felmerült a talált frekvenciákkal kapcsolatban, akkor például ezt a pontozásnál úgy lehet érvényesíteni, hogy arra adunk jelentősebb pontot. Hiszen, hogy ha abból indulunk ki, hogy egy adott település vagy egy adott vételkörzetnek milyen piaci eltartó képessége van és ez alapján számolunk díjat, akkor ez elég egyértelmű, hogy a mi javaslatunk az azt fogja jelenteni, hogy itt maximalizálni kell majd a pályázati felhívásban. Radetzky András: - Ezért is írtam én azt vagy írtuk mi azt, hogy nem feltétlenül tűnik el a díj kapcsán a verseny, de mindenképpen csökken a jelentősége ilyen értelemben. Tehát egyáltalán nem törvényszerű, valószínűleg meg fogja mindenki a maximális díjat ajánlani, de azt gondolom, hogy mondjuk ezzel elkerülhető az, hogy valaki abszolút irreális díjjal vegyen részt a pályázaton. Ladvánszky György, levezető elnök: - Gyuricza úr, aztán Timár úr. Gyuricza Péter: - Köszönöm szépen. Én az elmúlt év szeptember 1-én már tettem egy javaslatot, hogy kezdjük meg a gondolkodást a helyi rádiókra járó frekvenciájával kapcsolatban, amit aztán Timár úr szintén szeptember NHH-hoz való fordulása segített, és tulajdonképpen az idő igazolt bennünket abban az értelemben, hogy arra valami egészen későn kaptunk az NHH-tól választ, ami viszont ugye azt eredményezte, hogy például az első négy jogosultság tekintetében december 18-a óta a Testület hát permanens törvénysértés állapotában van, hiszen eddig a dátumig ki kellett volna írni a pályázat tervezetét. És hát ugye most is ott tartunk, hogy arról polemizálunk, hogy akkor mi is legyen ebben a pályázatban, vagy hogyan is legyen, miközben ma már hét, de a holnapi dátummal nyolcra fog emelkedni azoknak a műsorszolgáltatóknak a száma, akiknek már tudniuk kellene, hogy velük kapcsolatban vagy az ő frekvenciájukkal kapcsolatban milyen vázlatot szeretne az ORTT képviselni. Tehát én azt érzem, hogy egyre jobban szorít bennünket az idő és el kellene tudnunk dönteni, hogy mit szeretnénk a helyi rádiókkal tenni, vagy csinálni. Én azt hiszem, hogy mást és másféleképpen kell gondolkodnunk is róla, mint az országos kereskedelmi frekvenciákról, hiszen az országos kereskedelmi frekvenciáknál a fő prioritás az ár volt, végül is az árkülönbségek és ajánlatok döntöttek és, hogy ha ma újra lehetne modellezni azokat az elképzeléseket, ami miatt például a pályázat úgy alakult, abban is volt egy nagyon jó szándékú két lépcsős díjfizetési struktúra, amiben azt szerettük volna, hogy igenis a piac változására tudjon reagálni a díjfizetésnél az egyes műsorszolgáltató. Én azt hiszem, hogy a helyi rádióknál fontos a díj. Talán fontosabb az a szempont, amit Szalai Annamária is mondott, hogy ez a bizonyos frekvencia brókerkedés ez már a pályázatból kiolvashatóan ellenérdekelt legyen vagy ellenjavallt legyen, és amit itt néha kimondunk, néha nem mondunk ki, de majd lassan oda kell jutnunk, hogy megfogalmazzuk, hogy a deklaráltan 12, néhol 15 rádiózással és helyi tájékoztatással és szórakoztatással töltött rádiós tevékenységet akkor értéknek tekintjük. Olyan értéknek, ami esetleg valamilyen pozitív diszkriminációt érdemel a műsorszolgáltatóval szemben. Ha igen, melyik kör az, amelyik erre méltó, melyik az, amelyik nem. Egy konzultáción esett már erről szó, hogy mondjuk, aki a díjfizetési kötelezettségének fegyelmezetten eleget tett, a médiatörvényt nem szegte meg, tehát súlyos jogsértésbe nem ütközött az ORTT-vel szemben, például ezek lehetnek olyan objektív mutatók, ami alapján egy műsorszolgáltatóval kapcsolatban tudunk valamit mondani vagy állítani. Én nekem nem mondom, hogy első ránézésre nem tűnik szimpatikusnak ez a számítás, de én már minden 4

5 ilyennel kapcsolatban nem azt mondom, hogy szkeptikus vagyok, hanem óvatosabb vagyok. Tehát én el tudnám képzelni, nyilván majd az Iroda munkatársai is valamiféle számítást fognak végezni, hogy például ez a teljes helyi rádiós médiarendszert hogyan érintené, vagy az ORTT költségvetését hogyan érintené, hiszen ezekből a bevételektől, vagy ezektől a bevételektől is függ az, hogy utána mi mit tudunk majd nyújtani anyagi támogatásként ezeknek a műsorszolgáltatóknak. Tehát én azt pártolnám, hogy akár szekciókban, vagy akár nemcsak hivatalos testületi ülés keretében ezzel a témával az ORTT-nek a következő hetekben intenzíven kellene foglalkozni és nagyon hamar konkrét döntésekig kellene tudni eljutni, hiszen minden nappal nő azon műsorszolgáltatók ára, akikkel szemben törvényt sértünk, ami szintén nem egy egészséges állapot. Ladvánszky György, levezető elnök: - Timár úr, aztán Tirts úr. Timár János: - Én is elolvasva a megközelítést, fontosnak, érdekesnek és nagyon végig gondolandónak ítélem. Erre ebben a formában, hogy ezt mind meg lehessen tenni, hogy az idő erre nem volt alkalmas maga az a felvetés, hogy a díj egészének egy másfajta logikája legyen a meghatározója, és hogy egy olyanfajta stabilitás legyen, ami egészében a díjak egészét jelentően egy stabil, kiszámítható és ez adott régiókban is, tehát az ORTT oldaláról, mondjuk így, hogy az állami bevételek oldaláról egy stabil, kiszámítható. Ez sokak szerint kérdéses, hogy helyes-e? Én azt gondolom, hogy mindenképpen elgondolkodtató és talán, hogy ha az ORTT ez irányú díjszedését nem egy x-ik piaci szereplőként, mint ORTT-ként, hanem mondjuk a piac működtetőjeként kezeljük, akkor egyáltalán nem biztos, hogy elvetendő. Sőt. Ebben a formában tehát az a megközelítés az azt gondolom, hogy nagyon jó lenne. A hatásait tényleg lehetnek, a kivitelezését valószínűleg végig kell játszani, illetve azt gondolom akár helyi rádiók oldaláról is lehet gondolkodni még további olyan típusú modelleken, amelyek kilépnek abból az egyszerű díjversenyes logikából, ami eddig volt. Én azt képzelem, hogy egy másfajta ilyen stabilitás típusú dolog is elképzelhető, de én ezt mindenképpen egy komoly és megfontolandó dolognak tekintem. A pályáztatás egésze szempontjából ez annyiban nem olyan egyszerű, sőt, hogy ugyan vita van, meg az ORTT sem mindig egyértelmű az ügyben, hogy egyáltalán milyen elképzelése van egy leendő pályázat kapcsán a dologról, de mondjuk a rádióknál azért az eddigiekben elég nagy szerepe volt a díjversenynek. Ami sok más elemhez képest egy picit objektívebb, még azt gondolom az a része is, amikor valaki túlígér és utána nem tud fizetni. Azt hogy mondjam az a mi személyes problémánk, hogy ezt nem tudjuk kezelni, ezt a dolgot miközben mindannyian azt mondjuk, hogy természetesen tudjuk kezelni, de praktikusan nem tudjuk kezelni. Ez hogy mondjam, az ORTT egyéni szociális problémája és a piacot is ebben az értelemben persze befolyásolja mindaddig, amíg nem rendeződik, ezt én is így gondolom, de mégis alapvetően tehát azt képzelem, hogy annyiban egy egyszerűbb dolog volt a rádiós világ, hogy a logika alapvetően arról szólt, hogy egy belátható racionalitás mentén a pénz döntsön, és nem szólunk bele másba. Ha verseny van és ha feltéve, de meg nem engedve ebben a pillanatba, hogy az ORTT nem úgy dönt, hogy amúgy, és most nagyon egyszerűen fogok fogalmazni a pontok felét automatikusan felajánlja annak, aki ott volt azon a frekvencián, lehet, hogy így fog dönteni, lehet, hogy nem. Ezt ma én e pillanatban abszolút nem látom innen bentről. Lehet, hogy mások jobban tudják. Akkor viszont fel fog merülni az, hogy mi az, ami mentén versenyezni fognak a szereplők és ebben én legalább annyi kockázatot látok, mint a díjban. Tehát azt, hogy beígérni szépet, hogy 5

6 én baromi szép műsort fogok csinálni és utána azt várni a Budapesten székelő állami szervezettől, hogy ezt a baromi szépet konkrétan Kropacsek Benő hangjába megítélje, hogy az valóban olyan szép volt-e, vagy sem, hát ez nem biztos, hogy ez annyira vonzó a piac egésze működése szempontjából. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon komoly kérdést vet fel, hogy ha az ORTT leszáll, vagy valamelyest jobban leszáll a díjversenyről és átmegy más területekre. Én azt gondolom, hogy legalább annyi története van a helyi rádiósoknak is arról, hogy ott milyen galibákat tud csinálni esetleg az ORTT egy-egy vizsgálata ebben a dologban. Magyarul csak azt szeretném mondani, hogy nem önmagában üdvözítő ez a dolog, hanem más típusú problémákat vethet fel és azt gondolom, hogy érdemes azon is akkor gondolkodni, hogy mik azok a kritériumok, amelyek az ORTT számára is, mint pályáztató számára kezelhető, kontrollálható elemek, de nem jelentik azt, hogy ehhez képest most más területen, tehát nem egyszerűen a díjfizetés területén fog az ORTT belenyúlkálni indokoltan vagy indokolatlanul a helyi szolgálatok működésébe. Erre pedig e pillanatban semmilyen úgy mondjam új ötletet én nem látok. Én ebben a konzultáció keretében is azt gondolom, hogy ez legalább annyira érdekes lehet, tehát hogy ha még egyszer mondom nagyon komolyan véve azt, hogy ne a díj és azt legalább biztosan tudjuk, hogy milyen konfliktusai vannak a díjversenynek és, hogy hol nem tudta eddig a rendszer megoldani. Ha ezt komolyan vesszük, akkor komolyan kellene venni a másik részét is a dolognak. Tehát azt, hogy ami itt vita szokott lenni és úgy tűnik mint, hogy ha nagyon másról vagy nagyon komolyan másról beszélnénk, hogy mondjuk a helyi műsorszámok aránya, én sok szempontból szoktam küzdeni például az új pályázatokban ez ellen, egyszerűen azért, mert azt gondolom, hogy ez tipikusan a beígérés tárgya és teljesen független ettől. Esetleg valaki balszerencsésen belekerül valami mintába és valamiért a mi kollegáink úgy ítélik meg, hogy a balmazújvárosi focihír az nem helyi volt, mert csak a szomszéd város csapata játszott ott, ettől ez nem helyi hír és most konkrét példákat mondok, ez azt gondolom, hogy legalább annyi konfliktussal jár. Tehát, hogy azt, hogy amiben nincs vita valószínűleg a Testület és talán a szolgáltatók között sem, vagy legalábbis a szolgáltatók képviselői között, tehát, hogy a helyi jellegnek és a helyi értéknek van funkció és ez az egész az azért van, mert eltér mástól, eltér attól, amit a nagy kereskedelmi csatornák kínálnak, hogy ezt hogyan lehet kezelni azontúl, hogy mi azt mondjuk, hogy te mondjál sok helyit és te azt mondod, hogy te azt mondod, hogy te fogsz sok helyit adni, ezentúl van-e más módja azt gondolom, hogy ez kulcselem lehet például a díj szempontjából is, mert ha nincs ilyen jó fogódzó, akkor én azt képzelem, hogy mi, én is mondjuk nehezebben engedek a díjból, mert az legalább egy picit egyértelműbb fogódzó. Ladvánszky György, levezető elnök: - Tirts úr. Nem szeretnék senkit se,.. Tirts Tamás: - Röviden, így van. Én egyet kérdeztem, hogy hogy jött ki a hányados, amire az volt a válasz, hogy azt lehet változtatni, akkor már változik a képlet, de a lényeg az, hogy az elhangzottakhoz akkor csak röviden, természetesen az országos és a helyi között nagy különbség van és nyilván próbálunk mintákat is, már megfogalmaztuk akkor is, hogy nem feltétlenül kell, hogy minták jelenjenek itt meg, de alapvetően a Testület, ha jól emlékszem egy nagyon fontos kérdésnek tartotta a díjversenyt és én azt gondolom és most itt az előttem szóló Timár úr is ugyanazokat a kérdőjeleket tette fel, hogy ha nem a díjban versenyezünk, akkor miben történik a verseny? Azt gondolom, hogy persze egy érték a kialakult, ebben is azt hiszem a Testület minden tagjával egyetértek, hogy érték az a világ, ami kialakult, de önmagában ismerve, meg látva, hogy milyen gyorsan változik a mai világ, az, hogy 12 éve működik egy rádiós piac, az egy dolog. Hát az önmagában még nem feltétlenül kell, hogy minden esetben azt mondjuk, hogy 6

7 akkor emiatt az érték miatt, ami most így kialakult, maximáljuk az árakat és a díjversenyt maximáljuk. Sokkal inkább azt gondolom és akkor járunk el helyesen és nyilván ezt a vitát lefolytattuk az országos esetében is és volt, aki csak a díjra helyezte a hangsúlyt, volt, aki a vita közben meggyőződve azt mondta, hogy akkor nyissuk ki és a díj az legyen mindenképpen egy fontos elem és látjuk, hogy azért mégis csak a díj az egyik legfontosabb elem. Tehát mindent lehet hozzá nézni, a helyi értéket, lehet a lakosság számot, lehet azt, hogy mennyi van, de ha most itt ugye ezt a számot itt próbáltam ezt én is most hirtelen a különböző településekkel, ez sem tekinthető éppenséggel igazságosnak, vagy relatíve jónak. Tehát nyilván ezen is lehet vitatkozni, biztos más képletet is ki lehet találni. Itt a levél végén írják, hogy egy biztos, hogy a jelenlegi pályáztatási rendszerben az eddig alkalmazott díjszámítási elv az elavult, tehát ez egy korábbi korszak. 12 évvel ezelőtti, tehát ezt mindenféleképpen nekünk itt valamilyen módon alaposan végig kell vitatni és azt gondolom, hogy ezt a mostani konzultációt is figyelembe véve megpróbáljuk a lehető legjobb egyensúlyt kialakítani, de még egyszer mondom, hogy nem látom annak a komponensnek vagy más komponenseknek akkora jelentőségét, mint például a díjnak és bizony ez korábban is egy fontos elem volt. Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy a verseny normálisan működjön és ugye itt még egy szempont, el szoktam, mindig el szoktam mondani, én igenis híve vagyok annak, hogy újak is jelenjenek meg. Természetesen olyan újak, akik minőségi rádiózásban gondolkodnak, és nem brókerkedés, nem olyan típusú felvásárlásban, ami nem a rádiózásról szól. De miért gondoljuk azt, hogy csak azok tudnak rádiózni, akik éppen 12 évvel ezelőtt vagy 7 évvel ezelőtt egy rádiós lehetőséghez jutottak? Szerintem vannak új tehetségek, vannak új emberek, lehetnek új, hogy így mondjam rádiós fenoménok minden közepes megyeszékhelyen, akik éppenséggel egy jobb dolgot tudnának csinálni. Tehát ezt a legőszintébben mondom, hogy én az országosnál is azt képviseltem, hogy lehetőség szerint a korábban kialakult rendszerhez képest engedjünk be egy kis friss levegőt. Ez önmagában nem lehet baj. Ladvánszky György, levezető elnök: - Köszönöm szépen. Reagálsz rá? Radetzky András: Szeretnék egy pár mondatban, igen. A friss levegőre, ez egy jó kép egyébként az a helyzet, hogy az az ablak, amin bejön a friss levegő, az pontosan 12 éve folyamatosan nyitva van, merthogy folyamatosan jönnek erre a piacra új belépők. Egyébként ezzel egyetértek. Tehát azt kérem, hogy senki ne gondolja rólam, hogy azért jöttem ide, mert én azt gondolom, hogy csak mi tudunk rádiózni és csak nekünk illik és nekünk szabad. Mi biztosan tudunk, de nyilván más is tud. Tehát én ezt nem vonom kétségbe. Elhangzott a minőségi rádiózás. Na most ami miatt ezt a fajta logikát kitaláltuk és hadd fogalmazzak úgy, hogy megfordítottuk a lovast a lovon az pontosan a minőségi rádiózás védelmében van, ugyanis ami pillanatnyilag zajlik az az, hogy folyamatosan jönnek új szereplők, helyes. Folyamatosan ajánlanak ugye minél magasabb díjakat. A piac eltartó képessége azonban konstans, az nem változik. Nem lesz több hirdető, nem fogunk többet termelni. Következésképpen a több piaci szereplő, amelyik egyre több díjat kénytelen fizetni, egyre kisebb költséggel kell, hogy dolgozzon, egyre kevesebb hírszerkesztőt fog tudni alkalmazni, egyre kevesebb sajtótájékoztatóra tud kimenni, egyre kevesebb sporteseményt tud közvetíteni és akkor nem sorolom. Tehát a dolog, ugye ez az, amit a digitális átállás stratégiájába olyan nagyszerűen, piaci szerepnek írt le a KPMG. Tehát, hogy arról fog szólni a történet, hogy wurlitzerré zsugorodnak ezek a rádiók azzal a különbséggel, hogy a száz forintot nem kell bedobni és azt gondolom, hogy ez nem lehet egy jó irány. Tehát tökéletesen egyetértek a minőségi 7

8 rádiózással, de azt gondolom, hogy minőségi rádiózást ez a fajta logika védi, ami a díjfizetést illeti. Mindazonáltal a Jánossal is egyetértek abban és ezzel is tisztában vagyunk, hogy amennyiben a díjfizetés logikája megváltozik és csökken a megajánlott díj versenyszempontja, akkor valami más szempont alapján kell majd a versenyt eldönteni. Hogy ez valami tartalmi kérdés, vagy egyéb evvel mi is tisztában vagyunk. Tehát ezt nehogy azt gondolja a tisztelt Testület, hogy mi ezt nem tudjuk. Tudjuk, de azt gondoljuk, hogy az valamilyen módon megoldható és akkor a Gyuricza úr mondataira szeretnék legutoljára reagálni, mert azt gondolom, hogy ott voltak számukra a legfontosabb megjegyzések. Ugye a helyi rádiós piac lényegesen eltér azért az országosoktól, különösen a tekintetben, hogy a helyi rádiók jelentős része pillanatnyilag is kis és közepes magyar tulajdonú, többségében magyar tulajdonú vállalkozás üzemelteti. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert 12 évvel ezelőtt vagy évvel ezelőtt nem volt olyan multinacionális médiavállalkozás Európában, aki azt a perverz ötletet fontolgatta volna, hogy ő bejön Magyarországra, mert látta, hogy ez a piac ez még teljesen reménytelen. Azóta eltelt 12 év és én azért komoly veszélyét látom annak, tekintettel arra, hogy momentán is több nemzetközi nagyon nagy tőkeerős multinacionális cég médiavállalkozás van jelen Magyarországon, hogy a lejáró jogosultságok kapcsán ezek a vállalkozások ezek megpróbálják ezeket a jogosultságokat megszerezni. Az ő érvrendszerükben azonban egyetlen muníció van, ez pedig a díj, a profit és a megajánlott díj. Tehát egy olyan esetben, amikor egy kis- és közepes vállalkozó helyi rádiónak licitálni kell mondjuk most szándékosan mondom az Emist, mert nyilván még akár ez is benne van a pakliban, egy Emis-sel, akkor azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne valamilyen törvényes és legális, de védelem ezeknek a vállalkozásoknak a számára és azt gondolom, hogy ha a Testületben egyetértés van a tekintetben, hogy az eddig a piacon lévő helyi rádiós vállalkozások zárójel, amelyek természetesen fizették a díjat és nem követtek el visszatérően súlyos jogsértést, ebbe tökéletesen egyetértek, mindig is ez volt az álláspontunk. Zárójel bezárva, akkor ezek a vállalkozások legális és törvényes körülmények között legalább egy ponttal kapjanak több tapasztalatra adható pontot, mint amennyit egyébként egy magasabb díjajánlat jelenthet a piacon. Nem tudom, hogy ez így mennyire volt világos? Tehát, hogy az a fajta tapasztalat és azért azt lássuk be, hogy a helyi rádiós piacon hosszú évek alatt alakult ki egyfajta status quo. Tehát, ha valahol nagyon kemény és nagyon komoly, és működő, azt gondolom, hogy jól működő piac van, akkor az a helyi rádiós piac. Tehát azt gondol, mindenki belátja, hogy Debrecen vonatkozásában az a tíz rádió az becsületes, vagy tízen valahány rádió az becsületes versenyt vív egymással. Tehát azt gondolom, hogy a piac kialakult, az megvan, megvannak a piaci szereplők, tehát létezik egy status quo és én nagyon fontosnak tartanám és azt gondolom, hogy az én székemből ezt elmondhatom, hogy a mi várakozásunk az, hogy a Testület, vagy kérésünk, hogy a Testület, akinek egyébként nem volt visszatérő jogsértése ezt a fajta tapasztalatot, ami nálunk felhalmozódott kis- és közepes vállalkozásoknál legalább egy ponttal többel honorálja, mint amit egy magasabb díjajánlat jelenthet, ha bejön egy, vagy két, vagy több nemzetközi multinacionális cég, akivel szemben nyilván egy magyar kisvállalkozónak nem nagyon van esélye. Tehát ott van egy kialakult gazdálkodás. Mindenki tudja, hogy nagyjából mi fér bele abba a díjajánlatba, amit neki meg kell tenni. Most itt ugye néhány millió forintos tételekről beszélünk, tehát nyilván egy ilyen multinacionális cégnek rádobni egy ötöst, vagy egy tízest ez nem fog egy olyan nagy problémát jelenteni. Ladvánszky György, levezető elnök: - Timár úr? 8

9 Timár János: - Két dolgot mondanék. Az egyik egy rövid reakció, hogy azért a változások figyelembe vételével én azt gondolom, hogy érdemes azon is elgondolkozni, hogy persze az Emis az igazi nagy versenytárs, de most van mondjuk egy Econet nevű vállalkozás, amelyik ebbe e pillanatban ténylegesen utazik, meg egy Advenio nevű vállalkozás, amelyik nem multinacionális vállalkozás abban az értelemben, ahogy ez előjött és ez viszont itt van. Tehát, hogy mondjam ez azért fontos figyelembe veendő szempont, mint tény, tehát nem mint érték, hanem tény. A másik, ami viszont ebből a szempontból engem tényleg foglalkoztatna, hogy van-e a helyi rádióknak valamifajta elképzelése és ez abszolút kapcsolódik ehhez, ami az előbb előjött, tehát sokan, vagy többen többfélét gondolunk róla. Én magam részéről mindig próbáltam segíteni azokat a vállalkozásokat, amelyek ésszerű terjeszkedéssel a szűk vagy szűkebb helyi piacból egy tágabb regionális piac felé mozdulnak el és nem multinacionális vállalatok. Több ilyen van a rádiózásban, ezek egy jó része sikeresen is működik. Ez egy hosszú folyamat volt, amire a médiatörvény lehetőséget biztosított és egy idő után a Testület is úgy látta, hogy nem zárja el ennek a lehetőségét a piaci szereplők elől ezeknél alapvetően, jó. Engem érdekelne az, hogy a helyi rádiósok mit gondolnak erről a típusú dologról, hogy ez megtartható-e, megtartandó-e, és ha igen, akkor milyen eszközökkel és hogyan. Ez ugyanis egy pillanat alatt itt lesz, itt van kérdésként. Azok, akik a szó legszebb értelmében hazai vállalkozásként lassú, de biztos növekedéssel egy létező és magunk számára is biztos piaci környezetet teremtettek, holnaputántól fogalmuk sincs, hogy mi lesz ezzel a dologgal, mert az egész territóriumok öt menetben három év alatt fog eldőlni, hogy egyáltalán tud-e így működni vagy sem. Erre nézve semmi megszólalást, észrevételt eddig nem hallottam. Ezzel mi kínlódunk itt, tehát nagyon kíváncsi lennék, hogy ha van-e a helyi rádiósoknak erre nézve bármilyen elképzelése, ne adj isten javaslata. Radetzky András: - Ugye én egy olyan szervezetet képviselek, ahol önálló rádiók és hálózatos műsorszolgáltatók is vannak. Azt nem tudom, hogy önmagába a hálózatba kapcsolódást a mostani pályáztatási eljárás befolyásolja-e? Tehát amennyiben a hálózatot működtető újraindul ezeken a jogosultságokon és nyer, akkor a továbbiakban is ezt a hálózatot elvileg üzemeltetheti? Timár János: - Ha nem jön. Radetzky András: - Hát ha nem jön, akkor nyilván nem, de akkor mindegy, hogy hálózatban van vagy nem. Timár János: - Hiszen van még másik négy jogosultsága. Radetzky András: - Alapvetően a mi álláspontunk a következő volt és ez már régóta így van egyébként, hogy mi tudomásul vettük, hogy a hálózatosodásnak és ennek az egész folyamatnak, ami az elmúlt pár évben lezajlott, ennek van egyfajta gazdasági racionalitása. Ezt mi tudjuk, ez a világon mindenhol így van és Magyarországon is így van. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a mindenfajta ilyen terjeszkedés és hálózatosodás az a helyi rádiózásnak az eredendően meglévő értékeit csökkenti, hiszen egy hálózatos műsorszolgáltató az erőforrásainak kevesebb részét fogja tudni egy adott régióra fordítani. A műsorideje ugyanúgy 12 óra lesz, csak azt a 12 órát nem egy közösségnek, hanem kettőnek, háromnak, vagy négynek a hírszolgáltatására kell majd fordítani, és a többi, és a többi. Tehát nem véletlen, hogy az első hálózat ez a bizonyos Rádió Jam volt Magyarországon, a néhai Rádió Jam ugye a Mészáros Zolival. Ő is azzal szembesült, hogy miután megnyerte a második, harmadik, negyedik jogosultságát, nem tudta ezt gazdaságilag racionálisan önállóan 9

10 fenntartani, hanem hálózatba kellett neki kapcsolódnia. Ezzel párhuzamosan azonban csökkent az a fajta helyi tartalom, amit az egyes városokra ő elő tudott állítani. Tehát itt azért kétfajta irány van és mindamellett, hogy a hálózatosodást mi nem vonjuk kétségbe, azt gondolom, hogy ennek valamilyen, a távlati jövőben valamilyen, hogy mondjam valahol maximálni kellene azoknak a számát, amely állomásokat, helyi adókról beszélek, hálózatba lehet kapcsolni. Ugye most a törvény azt mondja, hogy 12 jogosultság lehet, ha jól tudom egy tulajdonos kezében, de hát tudunk olyat, ahol több van. Vételkörzet bővítés. Bíró Balázs: - Elnézést csak egy dolgot szeretnék ehhez hozzátenni, ami talán válasz arra, amit Gyuricza úr is felvetett. Tehát pont a normális, kicsi lassú terjeszkedés, nevezzük hálózatba kapcsolódásnak, vételkörzetnek a jelenlegi keretek közt hozta létre pár évvel ezelőtt azt a gondot, amivel valószínűleg a Testület folyamatosan szembesül és üdvözlendő dolog, ha ezt próbálja elkerülni. Tehát hozta létre azt a mellékterméket, ami itt úgy fogalmazódott meg, hogy frekvencia bróker. Tehát a legnagyobb gondunk az egyesületben, ami tényleg a legtöbb panaszt hozza az az, ami létrehozta végül is ezt a matematikát és ezt a számítási módszert, amit ide hoztunk, hogy tényleg nem a friss levegő ellen, ami bejön az ablakon, de az elmúlt három évben az ablakon majdnem mind frekvencia brókerek jöttek be. Megajánlották a magas díjat és utána a jelenlegi jogi keretek közt, mondhatni szinte szabályosan eladták a céget, hálózatba kapcsolódtak vele, stb. Tehát elfogadva és megértve, hogy ezzel mi egy beleturkálunk egy rendszerbe és borítjuk, pont a frekvencia brókerkedés ellen van a díjmaximalizálás és a pontrendszer innen induló átalakítására egy javaslat, ami a tapasztalatot tényleg, engedjék meg egy nagyon extrém javaslat, nem a HEROE javaslata, csak elhangzott a közgyűlésen és ez talán egy válasz Timár úr kérdésére, felállt egy helyi rádiós és felvetette, hogy az ő fia jogosítványt kapott, ami próba jogosítvány és csak két év után lesz végleges jogosítvány. Egyébként az Advertum ügy kapcsán vetettem ezt fel, hogy ha valaki megnyer egy frekvenciát és az első két évben befizette a díjat, nem volt jogsértés, utána válik véglegessé a frekvenciaszerződés. Ezer javaslatot kaptunk mi a HEROE-nél. Mi azért indultunk el onnan, hogy egy számtant hoztunk be, mert a díjfizetés volt eddig az, ami minden mást kiütött és a díjfizetés elvén tényleg brókerek szerezhettek frekvenciákat, mert ahogy az András is mondta, megajánlották a magasabb díjat, aztán lesz, ami lesz, úgy se fognak rádiózni alapon. Ladvánszky György, levezető elnök: - Timár úr, aztán szeretném zárni. Timár János: - Jó. Én tényleg ezért, mert az gondoltam, hogy jó, ha ez legalább a konzultáció szintjén elhangzik. Én két egészen eltérő folyamatot látok a hálózat és vételkörzet bővítésben és nemcsak hálózatról van szó, hanem vételkörzet bővítésről is, szóval ami egy más helyzet, például az erőforrások gazdálkodásával kapcsolatban, mert van egy olyan, mint mondjuk a Rádió1 története, van olyan, mint mondjuk a Gong Rádió, van olyan, mint mondjuk a Palánkiék, amik azt gondolom, hogy más történetek, bár formailag ugyanazok és ebből a szempontból az, hogy az egyesületnek van-e viszonyulása e pillanatban valamit éreztem, ebből nyilván egy nagyon óvatosnak kell lenni ebbe, az azt gondolom, hogy fontos információ. Én számomra ebben a viszonyulásban óriási különbség lenne mondjuk a szereplők között pontosabban a logikában, hogy mi az, amit megcsinál. Tehát mi az, amikor valaki az országossá válás eszközének tekinti a regionális bővülést és mi az, amikor a saját körzetét, régióját szolgálva és piacán működve életképes vállalkozást hoz létre. Tény és való, hogy mindkettő e pillanatban azonos jogi formulával működik. Nekem mondjuk a kérdés az az, hogy lehet-e különbséget tenni az azonos jogi formula mentén, mi az, ami mentén mondjuk én azt képzelem, hogy kedvező, vagy a rádiózás szempontjából helyes, 10

11 most direkt ezt a szót használom, mert ez nagyon szubjektív, és mi az, amivel a kevésbé vonzó dolgokat mondjuk esetleg lehet korlátozni. Én azt gondolom, hogy ezen pályázat kapcsán érdemes gondolkodni, mert e pillanatban a mi mechanizmusunk arról szól, hogy például nem volt szó, tehát nem vitattuk még meg, de hogy mondjuk mindenfajta lehetőséget nyitva hagy-e a pályázati felhívás vagy sem az adott helyen és mondjuk hogyan tudunk különböztetni az ügyben, hogy egy megnyíló kecskeméti frekvenciánál lehessen akár így is pályázni és lehessen akár vagy esetleg ne lehessen, vagy egy másik helyen, mondjuk Nagykőrösön ne lehessen, hogy a Gong Rádió territóriumáról beszéljek. Ez azt gondolom, hogy ezek kőkemény módon tudják befolyásolni, ha erre bármilyen ötlet van és igazából én tényleg azért vetettem fel, mert hogy azt képzelem, hogy a ti oldalatokról ha ezekre is érkezik, hogy mondjam valamifajta markáns vélemény vagy ötlet, mint ahogy ez egy markáns vélemény és ötlet, akkor az azt gondolom, hogy mindannyiunk számára hasznos lehet. Ez irányú biztatást próbáltam. Bíró Balázs: - Jó. Én erre azért nem tértem egyébként külön ki és azért is fogalmaztam óvatosan, ezt te jól érezted, merthogy mi alapvetően ebben a pillanatban a jelenlegi status quonak a megőrzésében vagyunk nyilván érdekeltek és amiről János beszéltél az tulajdonképpen valamilyen szinten megbontja ezt a status quot. Tehát, hogy ha azt mondjuk, hogy azon a területen Kiskőröst úgy pályáztatjuk meg, hogy nem kapcsolódhat hálózatba, ez nyilván megbontaná ezt a fajta status quot. Tehát ilyen értelemben én azt el tudnám képzelni, hogy a távoli jövőben valami olyan kategória kialakuljon, ami ki nem mondva is a regionális hálózatot jelenti, tehát mondjuk nem egy négyórás önálló tartalommal, hanem horribile dictum nyolcórás önálló tartalommal, ami viszont jobban megőrzi a helyi karaktert és jelleget. Ezt abszolút elképzelhetőnek tartom a távoli jövőben, de én most azért nem beszéltem erről szándékosan, merthogy azt gondolom, hogy ez talán azután lesz vagy lenne aktuális, hogy ha ezek a pályázatok lezajlottak, de lehet, hogy én ezt rosszul látom. Bíró Balázs: - Elnézést, csak ha szabad erre azt válaszolni, hogy egy bizonyos megközelítésből a díj erre részben válasz lehet, az piaci oldalról szerintünk azért van, mert azzal nincs gond, hogy főleg, hogy ha valaki végig játssza azt a folyamatot, hogy megkeresi, megtalálja és megpályáztatja, hogy a jelenleg Nagykőrösön, Kecskeméten, akárhol működő kettő, három frekvencia mellé az ORTT megpályáztat még négyet, hiszen abba az irányba nem is próbáltunk elmenni, hogy korlátozva legyen a rádiók száma, díjfizetés oldalról közelítettük meg. Úgyhogy ha nem korlátozzuk a rádiók számát és tényleg akármennyi lehet és dőlhet be a friss levegő, még aki jelenleg rádiózik megnyeri a sajátját, plusz még e mellé jön négy rádió, szabad piac, nem korlátozhatjuk, nem mondhatjuk azt, hogy csak ennyi taxi engedélyt adunk ki, de díjfizetés oldaláról viszont a piac így is, úgy is korlátozni fogja. Szalai Annamária: -.. (halk, nem érthető) Bíró Balázs: - Igen, erre, hogy ha szabadna válaszolni a hálózatos felvetésre. Jelenleg én nem egy olyan frekvencia pályázattal találkoztam, ahol ha valaki elnyeri tilalom van benne, hogy meddig nem kapcsolódhat hálózatba. Ez például egy nagyon jól működő megoldás volt mindeddig, és a frekvencia brókerek, elnézést, hogy erre visszatérek, mint kedvenc témámra, őket ez nagyon komolyan lekorlátozta és nem egy olyan kérelem érkezett ide, amikor felmentést kértek ez alól. Tehát jelen esetben ez egy olyan javasolandó út lehet Kecskeméten, Nagykőrösön, Kiskőrösön, bárhol, ami egy kicsit elveszi a kedvét annak, aki például a saját 11

12 hátán egy Emist hozna ide, vagy bárkit. Egész egyszerűen tilalom van benne a pályázati felhívásban. Timár János: - Kivéve, hogy ha.. Bíró Balázs: - Ha ezt engedi a pályázati felhívás, hogy vételkörzet bővítéssel lehessen pályázni. Tehát ha a helyi védelemről beszélünk, a vásárlásnál, hogy ha a.. Ladvánszky György, levezető elnök: - Ez valódi konzultáció, mert tényleg párbeszéddel és igyekeztem nem megszakítani, mert nagyon fontos kérdésekről beszélünk. Ha nincs egyéb észrevétel, akkor megpróbálom ezt összefoglalni természetesen nem azzal a céllal, hogy bármiben is állást foglaljak. A konzultációból az derül, továbbra is várjuk a markáns véleményeket. Nagyon sok és komoly probléma vetődött fel csak ebben a konzultációban is, amit ugye meg kell vitatnunk. Ezért maradjon meg ez a párbeszéd jelleg, akár külön-külön velük és akár testületi jelleggel, én ezt nagyon igényelném a magam részéről és gondolom a Testület részéről is. Ez a médiarendszer, ami kialakult ez egy saját vélemény. Ez egy nagyon komoly érték és nagyon komoly munka. Most a Testületre vár az a feladat, hogy ezt kiegészítő legyen ez a frissekkel, régiekkel. Én nagyon komoly értéknek tartom ezt a kialakult médiarendszert és ez nem egy év alatt alakult ki. Komoly felelőssége van a Testületnek ebben, hogy hogyan alakítja tovább, mert rendszereket meg lehet bontani, de én a magam részéről a tapasztalatot nagy értéknek tartom, de ez egy saját vélemény. Az Iroda felé pedig úgy foglalnám össze, hogy az elkövetkezendő idők legfontosabb feladata, hogy időben kerüljön ki, itt az időbeliségről is szó van, és ugye a kialakítandó elvekben is, amiben igényeljük a HEROE együttműködését, mert azt hiszem, komoly tapasztalattal rendelkeznek és kiegészítik a mi tudásunkat. Úgyhogy a törvényességre, az időbeliségre, a pályáztatásra nagyon komoly hangsúlyt kell fektetni, hogy ne legyenek időbeli csúszások, mert azok minden vonatkozásában problémát jelentenek és első a törvényesség, és ahogy a médiatörvény szerint megfelelő időben ezek lebonyolódjanak. Számos probléma van még, a talált frekvenciák, az új, millió egy dolog van. Számomra döbbenetes, hogy mennyi talált frekvencia kerül elő. Megpróbálta az Iroda ezt nekem megmagyarázni. Itt van a Magyar Rádiónak a kvázi áttekintése, hogy változtak-e az ellátási viszonyok az elmúlt 12 évben, ha erről beszélünk. Tehát a Testületnek nagyon komoly vitákat kell lefolytatni. Én megköszönném az eddigi segítséget és arra biztatnék, hogy külön kérés nélkül is markáns véleményeket fogalmazzon meg, mert láthatóan számos olyan sarokpont van, akár a hálózat, akár a vételkörzet, és most a díjról, a díj van ebben a levélben erőteljesen, ami nagyon fontos, lényeges eleme az egész médiarendszer működtetésének, tehát várjuk ezeket a véleményeket. Ezt a vitát megköszönve a részvételt lezárnám. Annyi megjegyzés, hogy nyilvános jegyzőkönyv készül, most még lehet tiltakozni ellene, vagy nem. Én azt hiszem, ez segítség mindenkinek. Tehát az elhangzottak olvashatóak lesznek. Köszönöm szépen. Öt perc technikai szünet. Radetzky András: - Én is köszönöm a meghívást és szeretném felajánlani a munkánkat és egyben kérni is, hogy ha lehet, nagyon szívesen részt vennénk, amennyiben ez lehetséges a pályázati felhívások elkészítésében. Tehát közreműködünk, dolgozunk, hogy ha erre fogadókészség van a másik oldalon. Köszönöm. Ladvánszky György, levezető elnök: - Köszönjük. 12

13 :15-12:05 Ladvánszky György, levezető elnök: - Tisztelettel üdvözlöm a megjelent bírálóbizottsági tagokat, Rományi Béla és Vitézy László urakat. Én azt javasolnám, hogy először kezdjük, ha egyetért vele Rományi úr az alaki kérdésekkel, a fikciós műsorszámokkal. Ez érinti a rendes napirendi ponton lévő MA-1/2010. számú ügyiratot és a sürgősek között nálam harmadik sorszám alatti MA-1/I/2010. számú ügyiratot, amely a Café Film befogadására tesz javaslatot. Én átadom a szót, ha kíván szólni Vitézy úr valamit, vagy előbb tegyem fel, hogy van-e kérdésünk? Akkor megadnám a szót. Majd akkor most már utólag, úgyhogy parancsoljon. Vitézy László: - Rendben lezajlott a bontás. Nem tartalmi szempontok voltak nyilvánvalóan. Azt sem tudom, hogy mik ezek, mert a jövő héten lesz a bírálat, viszont néha belátással kellett élni, egész kicsi hibákkal befogadtunk pályázatokat. Ezek a kicsi hibák olyanok, amik természetesen adódnak. Nulla helyett semmit nem ír be, ha nincsen olyan megjegyezni valója. Én úgy gondoltam, hogy kevés pályamű érkezett és a lehető legtöbbet fogadjuk be, különösen azt, ami.. Ami utólag kialakult itt a Café Film körül, azt viszont én úgy gondolom, hogy nem lehet tolerálni, mert abban a pillanatban, ha ezt toleráljuk, hogy dombor pecsét nélkül elfogadunk első példányos vámnyilatkozatokat, illeték nyilatkozatokat, vagy bármit, aminél ez előírt dolog, akkor arra hivatkozik a pályázat benyújtója, hogy tévedett és egy másik pályázatnál már bent volt ez. Na most ebben a pillanatban majdnem, hogy úgy érzem, hogy fölösleges az aprólékos munka, nem kell végig tapogatni az egészet, mert hogy akkor csak ránéz az ember, aztán kész. Az egész, hogy mondjam pályázati rendszer meg tud inogni egy ilyesmitől, hogy valaki arra hivatkozik, hogy már van benn neki egy érvényes, egy másik pályázat. Hát pályáztunk már egy párszor, meg bíráltunk is, ez nem volt tolerálható és én nem is javaslom, ha van nekem szavam, mint elnöknek, hogy ezt tolerálják. Ennek ellenére én elfogadom, amit döntenek, de nem tartom helyesnek és majdnem, hogy arról van szó, hogy attól kezdve ez a bírálati vagy, hogy mondjam a bontási procedúra értelmét veszti. Ladvánszky György, levezető elnök: - Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy a bírálóbizottságtól szigorúságot várunk el, a testület pedig gyakorolhat általában méltányosságot. Úgyhogy, de a szigorúsággal a jövőben is egyetértünk, viszont az a lehetőségünk változatlanul megvan, hogy méltányosságot gyakoroljunk, pláne, hogy ilyen kevés pályázat érkezik be, idézőjelben kevés, mert lényegesen meghaladja a rendelkezésre álló keretet ez is. Kérdés a bírálóbizottság elnökéhez? Szalai Annamária. Szalai Annamária: - Inkább az Alaphoz, akkor jól értem, hogy nem is ebbe a pályázatba nyújtotta be, tehát nemhogy az eredetiben nem volt benn és a többiben bent volt ez a dombor, hanem egy teljesen másiknál volt bent, ugye? Vagy hogy volt ez? Kapocsi Antónia: - Ez úgy volt, hogy a színházas pályázaton indult és abba tette be, csak a méltányossági kérelmébe rosszul nevezte meg. Ő azt mondta, hogy az adaptációba tette, de közben a színházasba tette az eredeti példányt. Nem a fikcióba. A fikcióba másolati példányt, nem az eredetit tette, mert ő a színházba beadta és azt mondta, hogy miután egy hónapon belül adta be a két pályázatot, és hogy hivatkozott, hogy más pályázati szerveknél egy hónapon belül elfogadható a másolati példány, ezért ezt gondolta, hogy nálunk is ez így járható út és hát amikor aztán rájött, hogy nem, akkor most pótlólag beszerezte újból az eredetieket és a méltányossági kérelméhez csatolván ezt beküldte. 13

14 Ladvánszky György, levezető elnök: - További? Akkor gondolom tisztáztuk a tényállást. Hát akkor én még egy gondolat. Én úgy emlékszem, akkor nem voltam levezető elnök és lehet, hogy nem figyeltem annyira, volt egy ilyen, hogy ha egy hónapon belül eredeti, meg másolat azt azért el szoktuk fogadni. Nem volt ilyen döntésünk már? Rezsinél, ennél, annál? Ladvánszky György, levezető elnök: - Jó, bocsánat, hogy megemlítettem, csak az én rémképeimben. Akkor én az Alap, bocsánatot kérek, az Alap MA-1/1/2010-es számú határozatát tenném fel szavazásra, a 4. oldalon van, hogy most szóban is elhangzott méltányossági kérelem alapján elfogadja és a hiányos pályázatot nem zárja ki, de megállapítottuk, hogy hiányos, csak méltányosság gyakorlására kerülne sor. Aki egyetért az Alap méltányossági javaslatával az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Azt mondja, az 8/14 igen. Tartózkodás? Tartózkodik Tirts úr és Szalai Annamária. Bocsánat, csak magamban számolgattam a szavazati arányokat, de gondolom, a jegyzőkönyvvezető ezt jobban tudja. Timár úr kér szót. Timár János: - Szeretném csak röviden indokolni. Tehát az utóbbi időben is, ennyivel tartozunk a bírálóbizottság elnökének is, aki méltányossági kérelmet be szokta adni, az általában a testület szokta méltányolni függetlenül a tárgyától. Én mélyen egyetértek azzal az érveléssel, hogy az ilyen típusú alaki szabályokban való engedés az fellazítja ezt a dolgot. Az elmúlt időszak tevékenysége arról szólt, hogy az ORTT szisztematikusan fellazítja ezt a rendet. Ebből én nem látom ezt az egy darab pályázatot kivételnek. Ezért igennel szavaztam. Ladvánszky György, levezető elnök: - Akkor az Alap határozatnál a II. pontot tenném fel szavazásra, amely nem zárja ki a kisebb hiányosságokkal rendelkező pályázatokat, három darab van. Aki egyetért, hogy nem zárja ki, bocsánat, szavazunk, aki egyetért azzal, hogy nem zárjuk ki az Alap határozatában, az szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. Megállapítom, hogy egyhangúlag nem zártuk ki a II. pontban szereplő pályázókat. Akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk. Vitézy úr, ha kívánja, akkor jelen marad. Ha nem, akkor köszönjük a részvételét és továbbra is szigorúan, de igazságosan, hát én azt mondom, de igazságosan, ha van ilyen. Akkor rátérnénk a színházi pályázatokra. Rományi Béla úr volt a bizottság elnöke. Esetleg valami észrevétel, el kívánsz-e mondani valamit? Rományi Béla: - Köszönöm a szót elnök úr. Egész röviden szeretnék a bizottság munkájáról számot adni. Ugye az előterjesztés itt van, ami egyértelműen mutatja, hogy a munkánk eredménye mi lett. Annyit szeretnék elmondani, hogy a bizottság a munkáját azzal kezdte, mielőtt az egyes pályázatokat értékeltük volna és szavaztunk volna a támogatásáról vagy nem támogatásáról, hogy meghatároztuk közösen azokat az elveket, amelyek vezetik a bizottságot, hogy mely pályaműveket tartja támogatásra érdemesnek. Ezen elvek között az szerepelt elsősorban, hogy illetve nem is elsősorban a különböző elveikben az szerepelt, hogy miután három országos televízió pályázott, ugye a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Hálózatos Televízió, hogy mind a három televíziónak jusson pályamű. Fontosnak tartottuk a pályázatok és közvetítendő vagy adaptációra alkalmas színházi előadások értékét, annak minőségét. Gondot fordítottunk arra, hogy a különböző műfajok, tehát mind a drámai tragikus művek, mind pedig a vidámabb, egészen a bohózatig fellelhető művek sokszínűsége megjelenjen. Ezen belül prózai, zenés darabok, valamint voltak, akik bábműsorokkal pályáztak, tehát azok is kapjanak megfelelő hangsúlyt. Szerettük volna elérni azt, hogy nemcsak a fővárosi színházak, hanem a vidéki színházak is megfelelő súllyal jelenjenek meg az országos televíziók képernyőjén és azt is szerettük volna elérni, hogy minél több határon 14

15 túli színház produkció kerüljön majd a Magyar Televízió képernyőjére. Talán ez az egyetlen egy olyan pont, amit én személy szerint fájlalok, hogy mindösszesen csak egy határon túli színházi műhely produkciója került be abba a 17 műbe, amelyet tulajdonképpen a bírálóbizottság érdemesnek tartott vagy egyhangú, vagy pedig többségi szavazással arra, hogy közvetítésre, illetve adaptációra kerüljön. El kell mondanom azt, hogy a bizottság összetétele rendkívül szerencsésen alakult, mert a bizottság egy része színházi szakemberekből állva a színház felől közelítette meg a pályaműveket. A bizottság másik része pedig inkább a média, a televíziós szempontokat vette figyelembe. Viszont úgy érzem, hogy ezek a megközelítések a bizottságon belül jól kiegészítették egymást és hát én, mint aki valamikor színházi közvetítéseket vezethettem a Magyar Televízióban, nagy örömömre szolgált, hogy tulajdonképpen tényleg olyan művek kerültek ide, amelyek a képernyőn jól érvényesülhetnek, vagy pedig ha kevésbé, akkor megfelelő adaptációval ez színvonalasan közvetítésre kerülhet. Úgyhogy ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani, és várom, ha van kérdés a bizottság munkájával kapcsolatban. Ladvánszky György, levezető elnök: - Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel az anyaghoz? Gyuricza úr. Gyuricza Péter: - Egyrészt azt szeretném mondani, hogy szerintem ez a színházi pályázat jó, hogy ismét megszületett 2007 után, szerintem jó produkciók kerülhetnek képernyőre. Én ezt nem néztem ezt a bontást, hogy a határon túliak közül hány produkció kerülhet bele ebbe. Talán tényleg jó lett volna, szerencsés lett volna, hogy ha ennek esetleg nagyobb a száma, de azt néztem, hogy a befogadó intézmények közül vagy befogadó intézmények között hogyan oszlik meg ez az arány. Azt kell mondjam, hogy egy kicsit zárkózik fel a Magyar Televízió a Duna Tévéhez, tehát ott 9-6 a.. Rományi Béla: Gyuricza Péter: így van, ott esetleg még azért a Magyar Televízió pláne, hogy ha tényleg ilyen anyagi gondokkal küzd, akkor esetleg érdemes lenne jobban odafigyelniük arra, hogy vannak olyan lehetőségek, amikor kész produkciókat kapnak, amit még ugye, tehát legkevésbé műsorkészítésre van most pénz, ahogy hallom. De egy szónak is száz a vége az, hogy ezen a pályázaton megemeltük az elnyerhető összeget, szerintem az is helyes döntés volt és a jelentkezők magas száma is visszaigazolja azt, hogy érdemes volt ezt a pályázatot kiírni. Most már jutnak vissza az emberhez mindenféle hírek, nyilván a nyertesek jobban örülnek, akik forráshiány miatt el lettek utasítva, azok nyilván csalódottak és én ugyan még itt a testület történetében nem bíráltam felül vagy nem tettem arra javaslatot, hogy felülbíráljam a bírálóbizottság döntését, sőt kifejezetten szoktam arra törekedni, hogy a bírálóbizottságba az adott tematikának megfelelő szakembert küldjek. Ezúttal is így történt. Most sem szeretném felülbírálni a bizottság döntését. Amennyiben a testület indokoltnak látja vagy egyet tud érteni azzal a javaslattal, hogy az egri Gárdonyi Géza Színháznak a Csörgess meg! című produkcióját, amelyet forráshiány miatt nem tudott támogatni a testület, befogadjuk, akkor én egy kicsit azzal is indokolnám, hogy személy szerint Csizmadia Tibor ennek a pályázatnak is és az előző pályázatnak a lebonyolításában is közvetlenül nagyon sokat segített. Én egy halvány kezdeményezést tennék arra, hogy amennyiben ez lehetséges, akkor ezt a testület akceptálja és ezt a produkciót még fogadjuk be. Tudom, hogy ilyenkor az a kérdés, hogy honnan és miből ugye, mert egy kicsit már így is túllépték a keretet. Én nem nagyon szeretnék nagy rohamot indítani ebben az ügyben, de talán amit ilyen kicsit bizonytalanul fogalmaztunk meg erre az évre, az ünnepekkel kapcsolatos, évfordulókkal kapcsolatos keret esetleg nyújthat erre fedezetet, ha és amennyiben. Ha igen, akkor azt előre is köszönöm. 15

16 Ladvánszky György, levezető elnök: - Ha nincs egyéb kérdés, észrevétel, azt megkérdezném, nem, nem, jobban járunk. Anyagi fedezet, a bizottság azt túllépte forinttal. Erre gondolom azért fedezet nyílik. Most a szavazásra tesszük fel ha sürgősség alapján ezt felvesszük, vagy sürgősen van az anyag, tehát nem kell, akkor mindenképp szavazásra kell feltenni. Mi lesz az anyagi fedezete? Ez plusz 6 millió forint. Akkor ez megfelelő lehet az Alapnak az évfordulós pályázat terhére? Gyuricza úr ilyen jellegű javaslatot mondott. Dömény Péter: - Az még nem egy kiírt pályázat, ugye avval még adósok is vagyunk, hogy a tematikában döntsön. Tehát tulajdonképpen az pillanatnyilag a támogatási tervben szerepel. Később lehet azt kipótolni, hogy ha lesznek, ebben a pillanatban nincs más lehetőség, csak ez, illetve arra még hadd reagáljak a bírálóbizottságnak erre a bizonyos forint emelési javaslatára. Itt van bent egy előterjesztés, ami pályázati lezárás, tehát ezt vélelmezzük, hogy abban meglesz a pozitív szavazat a testület részéről a következő napirendi pontnál, hogy annak is megteremtődjön, de pillanatnyilag csak úgy lehet erre forrást keríteni, hogy ha egy még ki nem írt pályázatból lecsippent a testület. Ladvánszky György, levezető elnök: - Igen. Most ugye jól vettem ki, hogy az biztos, hogy forráshiány miatt nem volt támogatott az Unió Film? Akkor felteszem az Alap határozatból a bizottság által befogadásra ajánlottakat. Aki egyetért vele, az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Azt mondja, 10/14 igen. Tartózkodás? 2/14, Timár úr tartózkodott. A következő a forráshiány miatt nem részesíti támogatásból kiemelném az Unió Film Kft.-t a Csörgess meg! című műsorszámot a kért összegben támogatja. Aki ezt beemeli a támogatandónk közé, az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Ez is 10/14 igen. Tartózkodás? 2/14, Timár úr tartózkodott. Akkor kiegészül a támogatottak köre az említett kvázi keret terhére. Most a forráshiány miatt nem részesíti támogatásba a II., III., IV. ponttal együtt. Szavazásra tenném fel, remélem, követhető, amit mondok. Aki ezzel egyetért, az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. 10/14 igen. Tartózkodás? 2/14, Timár úr. Most az V. pontot tenném fel. Itt egy méltányosságból való visszautalás. Ezt nem tudom pontosan miért, de itt van. Igen, méltányossági kérelem. Akkor az V. ponttal, aki egyetért, az kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Egyhangúlag helyt adtunk a méltányossági kérelemnek. Akkor a színházi előterjesztést lezárhatjuk. Megköszönjük Rományi úrnak, tényleg komoly munka volt. Ennél már csak a rezsi bonyolultabb. Jó munkát. Kicsit kapcsolódóan a sürgősek közül már csak egy van, az első napirendi pont szerinti MA-15/2010-es. Ez az NPMUSZ2009 pályázat lezárása. Kérdés, észrevétel hiányában szavazásra teszem fel. Igen, ez a fedezete, előbbre is lehetett volna venni, de az elnökök miatt így gondoltam. Aki egyetért vele, hogy azt lezárjuk, az kézfelemeléssel jelezze, megállapítom, hogy egyhangúlag megszavaztuk. Most az Alap meghívóban szereplő anyagokra, 2. sorszám alatt az ismeretterjesztőben tagjelölésről lenne szó. Akinek van jelöltje, aki nem jelölt még. Meddig lehet? Ladvánszky György, levezető elnök: - Van valakinek javaslata? Dömény Péter: - Február 15-től szól a tagok megbízatása. Ladvánszky György, levezető elnök: - Jó, akkor jövő héten is várjuk ezt az anyagot. A 3. sorszám alatt a TVFILM2010 bírálóbizottsági tagjelölés. Van valakinek javaslata? Dömény Péter: - Igen, a tagok megbízatása az március 1. 16

17 Ladvánszky György, levezető elnök: - Gyuricza úr. Gyuricza Péter: - Én ezzel kapcsolatban gondolkodtam és konzultáltam is Nagy Ildikóval, aki ismert és nem akarom, na jó, egyelőre álljunk meg itt. Én csak el tudom képzelni esetleg, hogy Ildikó elnöke legyen ennek a bizottságnak, ha és amennyiben a testület ezzel egyetért. Ladvánszky György, levezető elnök: - Akkor Nagy Ildikó, aki már javaslat, aki már szerepelt bírálóbizottsági tagként és elnökként jelölte meg Gyuricza úr. Aki ezzel egyetért, az szíveskedjen kézfelemeléssel szavazni. Várjunk? Jó, akkor tagként teszem fel. Egyhangúlag. És akkor meddig kell a.. Dömény Péter: - Február közepéig. Ladvánszky György, levezető elnök: - Február közepéig. Akkor ezt az anyagot is várjuk tagjelölésre. Van még az Alapnak? Jönnek a szerződések, 4. számmal MA-274/2009. Hegyalja Kft., Médiahíd Kft., Abaúj Kft. szerződésszegések. Timár úrnak van egy módosítója, hogy amennyiben megszavazzuk, most előbb tegyük fel az Alap határozati javaslatát szavazásra, aztán a tied, mert előbb kizárjuk, aztán logikailag, mert előbb a Hegyalja és Abaújról van szó. Az Alapnak két javaslata van. Az egyik, hogy a további finanszírozást tagadja meg mind a kettőnél, a másiknál pedig az Abaúj Kft.-nél a támogatást visszaköveteli, a Média Híd Kft.-nél pedig a további finanszírozás folyósítását tagadná meg. Én ez a I., ha jól emlékszem a további finanszírozás a méltányosabb. Ezt tenném fel először szavazásra. Timár János: - Akkor az MA-274/2009. előterjesztés tízen valahányadik oldalán szereplő.. Ladvánszky György, levezető elnök: - Igen, mondom. Hegyalja és Abaúj, de mindjárt mondom. Jó, akkor hát jó lett volna beszámozni, de így is tudunk haladni, számomra is gondot okoz így, de 12. oldalon van a Hegyalja Média és fölsorolt műsorszámok vonatkozásában tagadja meg a további finanszírozást. Ladvánszky György, levezető elnök: - Nekem a december 4-i előterjesztés van meg, úgyhogy egy kis segítséget kérnénk. Szabó Róbert: - A 13. oldalon a Hegyalja Kft. és a Médiahíd két kiírt műsorát érinti. Itt a szóban forgó negyedik negyedév utófinanszírozásának a megtagadását javasolja az Alap. A másodiknál ugyancsak a Hegyalja Kft. és a Médiahíd sportműsora. Itt szigorú elállást javaslunk. Ennek az oka az, hogy bár a tartalmilag ugyanolyan problémák voltak vele, itt azonban a monitoring igazolta azt, hogy nem került műsorba, amire ő azt állította, hogy műsorba került és ez olyan bizonyítható elem, ami miatt az.. Ugyanez a játék a III. és IV. határozati javaslatnál az Abaúj Rádió Kft. esetében Ott három pályázat esetében utófinanszírozás megtagadás, egy pályázat.. és végül az V. határozati javaslat, a Médiahíd. Ott a harmadik negyedik.. És ha megengednek egy kiegészítést esetleg a Timár úr módosítójához. Annyiban javasoljuk megfontolásra a differenciálást, hogy azóta, amióta ezek a beszámolók beérkeztek, az Abaúj Rádió, illetve a Médiahíd Kft. új tulajdonos kezébe került és az azóta beküldött beszámolóknál, bár az Abaújnál megint fordultak elő ismétlések és tartalmi problémák, a Médiahídnál viszont már nem, ugyanakkor a Hegyalja Kft.-nél továbbra 17

18 is megvannak ugyanezek a problémák. Tehát, hogy ha ezt komolyan megfontolja a testület, a pályázatokból való kizárást, ezt javaslom figyelembe venni, mert valóban már úgy néz ki, hogy az új menedzsment a két cégnél másképp viszonyul ehhez a pályázathoz. Ladvánszky György, levezető elnök: - Jó, akkor komoly segítséget kérnék a szavazások előtt, hogy melyiknél van valami. Akkor végeredményben egyben lehet szavazni, akkor a december 18-i anyag határozatait egyben tenném fel szavazásra, azután a Timár úr javaslatát. Aki egyetért az Alap javaslatával kézfelemeléssel szíveskedjen jelezni. Megállapítom, hogy egyhangúlag. Most egy pillanatnyi figyelem kiesés volt, melyik tanúsít megbánást? Szabó Róbert: - A Hegyalja Média Kft. esetében semmi nem változott, az azóta beküldött pályázatokban továbbra is ismétlések vannak, nagyon komoly szerkesztési hibák. Az Abaúj Rádióban van valamennyi ismétlés továbbra is, tehát akár.., a Média Hídnál viszont úgy tűnik, hogy valamennyire észbe kaptak az új tulajdonosok és a legújabb beszámolókban már nem fordulnak elő ilyen hibák. Ladvánszky György, levezető elnök: - Timár urat kérdezném, hogy a javaslatát mindegyik vonatkozásában fenntartja? Jó, akkor a Timár úr javaslatát tenném fel. Igen, Tirts úr. Tirts Tamás: - Igen, csak ha elnök úr úgy érzi, hogy külön tud szavazni, akkor lehet külön, hogy ha úgy van esélye, hogy valami legalább átmenjen, akkor érdemes külön. Én azt javaslom, hogy akkor külön szavazzunk. Ladvánszky György, levezető elnök: - Jó, akkor szavazzunk külön. Itt a három év, Gyuricza úr. Gyuricza Péter: - Csak ilyen lelkiismeret nyugtatás. Tehát nem túl sok a három év, kérdezem? Mert most három évre kizárjuk, akkor ez azt jelenti, hogy 2013-ban jelentkezhet legközelebb. Lehet, hogy baromira megérdemli, belőlem csak a humánum szólalt meg. Tehát mondjuk az egy év nem elegendő? Ladvánszky György, levezető elnök: - Lehet egy új javaslat, bocsánat. Timár úr. Timár János: - Egy mondat. Tehát én azt gondolom, hogy e mögött az is van, hogy a támogatás az nem alanyi jogosultság, azt ki kell érdemelni. Hol így, hol úgy, de ha valaki nem érdemli ki, akkor én azt gondolom, hogy ebben az értelemben ezt én nem kezelem. A jellege a szerződésszegésnek szisztematikusan az egész katyvasz bocsánat, ami ott volt, az nekem azt indokolta, hogy érdemes és helyes. Ezért tartottam így fönn egybe. Ladvánszky György, levezető elnök: - Bocsánat, szolgáltatóként fogunk. Szabó úr hangosabban. Ladvánszky György, levezető elnök: - Na most akkor az Alap számára is világos, hogy miből zárjuk ki? Mert most meghoztuk ezt a határozatot, ami az Alap előterjesztésében volt, ezzel összhangban van-e a Timár úr javaslata? Szabó Róbert: - Ha elfogadják Timár úr javaslatát, akkor azt ki kell egészíteni azzal, hogy nem érinti ezeket a folyó pályázatokat, hanem csak a jövőre nézve. 18

19 Ladvánszky György, levezető elnök: - Igen, hát ki kell. Akkor ezt sürgősséggel kellene fölvennünk. Először talán erről kellene szavazni. Nem, nem jó, először kell szavazni az alaphelyzetről és utána arról, hogy nem érinti, a testület sürgősséggel felveszi. Én szolgáltatónként mennék végig. Hegyalja Média Kft. vonatkozásában kizárjuk a pályázatból három évre vagy nem? Aki egyetért vele, az kézfelemeléssel szíveskedjen jelezni. Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadtuk. Abaúj Kft. vonatkozásában, aki egyetért a három évvel kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Egyhangúlag. Médiahíd Kft., aki egyetért a három évre való kizárással kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Egyhangúlag. Úgyhogy akkor sürgősséggel a testületnek javasolom felvenni, hogy az Alap határozati javaslatának vonatkozásában nem érinti a három évre való kizárás, jól mondom Szabó úr? Ladvánszky György, levezető elnök: - Akkor nem kell szavaznunk ugye, vagy ebben az Alap határozat vonatkozásában kell? Szalai Annamária: - Ezt technikai módosítónak tekintjük. Ladvánszky György, levezető elnök: - Szalai Annamária megoldotta a helyzetet, technikai módosítónak tekintjük, az ezután kiírandó pályázatokban nem vehetnek részt három évig. Köszönöm szépen, akkor ezt a napirendet is lezárjuk. Az MA-283/2009. előterjesztés Göőz József Általános Iskola. Itt több javaslat van. Elfogadjuk, de az utófinanszírozást megtagadjuk, elutasítjuk, és a támogatást visszaköveteljük. Észrevétel? A legenyhébb, bocsánat, Gyuricza úr, aztán ha gondolja Tirts úr. Gyuricza Péter: - Egy kis segítséget szeretnék ehhez kérni. Tehát a javasolt büntetések olyan széles skálát ölelnek fel, hogy én szeretnék tisztábban látni, hogy akkor ők mit is követtek el és kíváncsi lennék, hogy igazából az Alap a saját maga által ilyen szélesen felvázolt szankciók közül melyiket preferálná, vagy melyiket tartaná adekvátnak vagy legadekvátabbnak? Szabó Róbert: - Igen, ez az első eset, hogy a évi nonprofit műszaki pályázatba bekerült pontot, amely ugyan a nem nyereségérdekeltség feltételeinek való megfelelésről szóló feltételek megsértése esetén összeköti az irodai megállapításokat az Alap támogatásaival. Először történik, hogy egy folyósítást emiatt kellett megállítani, mert egyébként maga a.. elfogadható ennek a kedvezményezettnek. Az Iroda azt igazolta nekünk, hogy július közötti időszakban a médiatörvény 89. (2) bekezdése, július közötti időszakban a 90. (2) bekezdés megsértése miatt hozott a testület a kedvezményezett ellen egy közigazgatási határozatot hozott. Mi azért tettük fel így három verzióban ezt a határozati javaslatot, mert a szerződés megfogalmazásából ez a három verzió lehetséges és mi nem is nagyon szeretnénk éppen emiatt, mivel ez egy irodai megállapítás, tehát nem tudjuk megítélni azt, hogy annak idején miért született ez a testületi határozat, ennek a súlyát, ezért vázoltuk ilyen nagyra ezt a lehetőséget. Ladvánszky György, levezető elnök: - Timár úr. Timár János: - És én is afelé mozdultam volna, mint Gyuricza úr. Tehát ha az előterjesztő nem mérlegeli, akkor ki az, aki, és milyen módon? Én azt gondolom, hogy az előterjesztés ebben az értelemben szól arról, hogy az előterjesztő mérlegeli a helyzetet. Ez valóban irodai kompetencia, de a törvénysértés súlya, a támogatás szempontjából mérlegelhető szerintem. Én 19

20 magam az A) verzió mellett vagyok, tehát nem sújtanám ez ügyben szankcióval. Az előterjesztésből kiderül, hogy bizony adásszünetek voltak és az adásszünetről nem szólt előre a műsorszolgáltató, csak amikor bekérték, akkor derült ki. Nincs megkérdőjelezve az, hogy az adásszünet az objektív ok miatt, áramkimaradás miatt történt. Emiatt a vizsgált időszakban a nem teljesítés mennyisége az valóban a vállalt alatt van, de többek között azért, mert van olyan időszak az egy hét alatt, amikor nem volt adás. Így hát a vállalt dolgot sem tudta teljesíteni. Az irodai határozat az teljesen jogos volt és az is, hogy ezt szankcionáljuk az ORTT logikája szerint, de hogy ennek alapján a támogatás egészét visszaköveteljük, azt teljesen megalapozatlannak gondolom. Azt is, e pillanatban a feltárt tények alapján, hogy a maradék folyósítás tipikusan az, ami azt gondolom, hogy önmagában nincs olyan elem, ami a támogatást tovább vagy támogatás rendben való történtét megkérdőjelezné. Ezért én magamra vállalva ezt, csak a saját nevemben az A) verziót javaslom, de azért, mert mérlegeltem a törvénysértés súlyát. Gyuricza Péter: - Melyikkel szankcionáljuk? Timár János: - A)-val. Gyuricza Péter: - A)-val? Köszönöm. Ladvánszky György, levezető elnök: - Ha nincs további kérdés, észrevétel, akkor az A)-t tenném fel először szavazásra. Aki egyetért vele, Tirts úr közben eltávozott. Aki egyetért vele, akkor egyhangúlag, 10/14 igennel elfogadtuk az A) verziót. A 6. sorszám alatt az MA-285/2009. előterjesztés, a Medwe Média Kft., egyváltozós javaslat. Előfinanszírozást visszakérte és az utófinanszírozást megtagadjuk. Kérdés, észrevétel? Aki egyetért vele, kézfelemeléssel szíveskedjen szavazni. Én megállapítom tíz tizennegyed, a jelenlévők egyhangúlag, Tirts úr távol van. Az MA-287/2009. előterjesztés, behajthatatlan követelések. Nagyon siettem, igen, ugrott a szemem, 7. sorszám alatt az MA-286/2009. előterjesztés, Civil Rádiózásért Alapítvány. Egy változós, 0,5% kötbér, hatalmas 3012 forint összeg. Ki az, aki egyetért vele? 10/14 igen. Most már tényleg a 8. sorszám alatt az MA-287/2009. előterjesztés jön, behajthatatlan követelés. Ne indítsunk felszámolási eljárást, csak plusz költség. Szalai Annamária. Szalai Annamária: - Csak egy mondat, mert elfogadom a javaslatot, nyilván minden utat végig jártak, de az első vállalkozásnak az alanya az máig él, egzisztál, és működik, és producerként dolgozik. Tehát nyilván nem lehet behajtani, mert úgy rendezte a tulajdoni viszonyait, de ma is létező producer, aki alkotásokat hoz létre és igen, nem folytatom. Ladvánszky György, levezető elnök: - Melyikre gondol? Mythberg. Timár úr. Timár János: - Én is ehhez kapcsolódva, elfogadom én is a határozati javaslatot, de nem volt elég energiám, hogy a történelmi és az általános tanulság miatt, tehát, hogy ha véletlenül sikerül kapásból válaszolni, hogy ezek kik voltak és milyen pályázaton nyertek, milyen alkotással, amit utána nem tettek meg, azért az tartalmilag jó lenne. Ettől függetlenül én is elfogadom, mert a behajthatatlanság ügyében nincs. Mondom, nem befolyásolja az elfogadást, de azért tényleg jó lenne, ha pont azért, amit az Annamária is megemlít, ő ugyanis valamiről valamit tud, aminek lehet, hogy van következménye, ha nem is abban a formában, hogy lemondunk, de az adminisztráción túl is van. 20