nyelvi korpusz alapján

Átírás

1 EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Vonatkozó névmások használata beszélt nyelvi korpusz alapján SZAKDOLGOZAT Témavezető: Dr. Bartha Csilla doc. Készítette: Szeredi Dániel Magyar nyelv és irodalom szak Budapest, 2008.

2 NYILATKOZAT Alulírott kijelentem, hogy a jelen dolgozat saját, önálló munkám eredménye. Nem használtam fel elkészítéséhez semmiféle olyan forrást, beleértve az internetet is, amelyet nem tüntettem fel a megadott bibliográfiában. Az esetleges forrásmegjelölés nélkül való átvételekkel kapcsolatban tudomásul veszem, hogy azok a szerzői jog megsértését jelentik. Budapest, március 28.

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 1 2. Eddigi kutatások Leíró elemzések Hagyományos nyelvtan Nyelvművelés Nyelvtörténet, dialektológia Pszicholingvisztika Szociolingvisztika Elvárások Módszertan A korpusz Modulok Az adatbázis felépítése Az eredmények változói Eredmények A specifikus ami amely kérdése A hiperkorrekt amely A nem kijelölő amelyik Az összes nem kijelölő, de korlátozó névmás arányában

4 Az összes amelyik arányában Többes számú vonatkozó névmások Számbeli egyeztetés A (pp-x) változók Az (sp-x) változók Az (ss-x) változók Személyeket jelölő csoportokra vonatkozó névmások Mellérendelő jellegű szerkesztésmód Az ige ragozása a tárgyesetű vonatkozó névmás mellett Vonatkozó névmások gyakorisága Összefoglalás További kutatás Hivatkozások 55

5 1. Bevezetés A magyar nyelv vonatkozói névmási rendszere igen összetett, sokféle alak létezik főnévi, melléknévi, határozószói értékben (Kugler Laczkó 2000:169). Ez a dolgozat a főnévi értékű vonatkozó névmások használatát elemzi a BUSZI-2 beszélt nyelvi korpusz segítségével 1. Ebbe a csoportba négy alak tartozik: az ami, az amely, az amelyik és az aki. Noha vannak világos szabályok az egyes alakok használatára vonatkozóan, a leíró elemzések igen bizonytalanul ragadják meg azt, hogy a beszélők milyen részletes szabályok alapján választanak e négy névmás közül. Ennek oka az is lehet, hogy a nyelvhasználat sem egységes a választás körül. A nyelvtörténeti adatokból is látható, hogy a vonatkozó névmási rendszer aránylag gyors változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, s nem tűnik úgy, hogy e változás sebessége lassulna. A nyelvművelő irodalom is sokat elemzi a vonatkozó névmások használatát, mivel a nyelvhasználati bizonytalanság arra sarkallja az ezt a paradigmát követő kutatókat, hogy valamiféle iránymutatással éljenek. A dolgozat célja az, hogy objektív eszközökkel, egy beszélt nyelvi korpusz számszerű vizsgálatával feltérképezze azt, hogy a spontán beszédben hogyan használják ezeket a vonatkozó névmásokat az eddigi kutatások által bizonytalannak vagy kérdésesnek tűnő kontextusokban. Először bemutatja a különböző nyelvészeti területek, paradigmák eddigi kutatásait, kérdéseit a magyar vonatkozó névmási rendszerrel kapcsolatban. Ezután rendszerezi ezeket a kérdéseket, és hipotéziseket állít fel a válaszokra, majd bemutatja a korpusz feldolgozásának módszertanát. Végül pedig felsorolja az eredményeket, a korpuszban vizsgált egyes változók viselkedését, és megpróbál tendenciákat, összefüggéseket, részletesebb szabályokat feltárni a magyar vonatkozó névmási rendszer beszélt nyelvi használatáról. 2 1 Ez a szakdolgozat a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú BUSZI-2 adatbázisának felhasználásával készült. Az adatbázist az MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi osztályának nyelvészei hozták létre 1987 és 2007 között, OTKA és AKP támogatással, a kutatásvezető Kontra Miklós volt. 2 Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Bartha Csillának a sok bátorításért, tanácsért és türelemért; a MINK-nek, Kiss Zoltánnak és Rebrus Péternek azért, hogy segítettek rájönni, mégis érdemes számolni; Anettnak, Apunak és Anyunak és minden barátomnak a sok türelemért és mosolyért, ami (specami, sps!) nélkül nem jöhetett volna létre ez a szakdolgozat. 1

6 2. Eddigi kutatások 2.1. Leíró elemzések A szakirodalom megkülönbözteti a korlátozó, illetve nem korlátozó módosító kifejezéseket, így tehát a vonatkozó mellékmondatokat is (Kenesei 1992:681, Kálmán 2001:143, stb.). A korlátozó módosítás esetében a meghatározott denotátumhalmazt a módosítóban jelölt tulajdonságok korlátozzák, míg a nem korlátozó módosítás mellékes információt ad át: típus példa interpretáció (1) korlátozó Azok a belgák, akik becsületesek, sokat keresnek (2) nem korlátozó A belgák, akik becsületesek, sokat keresnek a belgák közül azok, akik becsületesek a belgák, akik egyébként becsületesek 1. táblázat: Korlátozó és nem korlátozó vonatkozói mellékmondatok Bizonyos esetekben kétértelmű lehet a mondat (pl. a fenti (2) mondat lehet korlátozó is), ugyanakkor, mint látható, a mutató névmási utalószó jelenléte a korlátozó típusra jellemző; a pontosan megnevezett individuumra referáló fej pedig nem lehet korlátozó (pl. Banglades, amely...), ahogy a birtokos szerkezetet tartalmazó fej sem, amennyiben nem datívuszragos a birtokos (Péter könyve, amely nem korlátozó, Péternek a(z a) könyve, amely lehet korlátozó). A számnevet tartalmazó lexikai fej esetében a vonatkozó névmás alakja dönthet: a nem korlátozó mellékmondat esetében ez többes számú, korlátozó esetében egyes számú: A nyolc budapesti Duna-hidat, amelyek..., illetve Az a nyolc híd, amely Budapestnél íveli át a Dunát,... Nem tartalmazhat névmást, vagy névmási elemet sem a nem korlátozó vonatkozó mellékmondat lexikai feje (Kálmán 2001:147), sőt, ha a fej fókuszpozícióban van, egyértelműen elkülöníthető a két változat, mivel ekkor kötelező a korlátozó esetben a névmási utalószó használata (Kálmán 2001:153). A főnévi vonatkozó névmás kiválasztásánál szempont még, hogy emberre vonatkozik-e a mellékmondat (aki), illetve, hogy több példány közül jelöl-e ki (amelyik). Ez utóbbi kijelölés 2

7 és a fent taglalt korlátozás közel álló fogalmak, ezért terjed Kenesei (1992:685) szerint az amelyik, elsősorban korlátozó értelemben, de nem korlátozó mellékmondatban is megjelenik a beszélt nyelvben: %Ez a tanár, amelyik..., %Várady könyve, amelyik, noha tulajdonnév mellett nem található meg (*Géza, amelyik új barátom...). Az ami amely kontrasztról a következő (nyilvánvalóan nem teljes leíró értékű) megfigyeléseket teszi: az amely hagyományosan a kizárólag lexikális fejet tartalmazó DP-n belüli vonatkozásban (vagyis konkrét főnevre vonatkozóan) szerepel az ami és aki lehet szabad és utalószós utalás is az amely az amelyik rovására terjedhet a többes számban, mivel az utóbbinak nincsen többes száma az ami vonatkozik elsősorban nem megszámlálható főnevekre, anyagnevekre, stb.: *a vér, amely egyedített, specifikus főnévre az amely a legjobb a norma szerint, ám fesztelen beszédben használatos az ami is, ha tárgyra vonatkozik viszont állatra vonatkozóan csak az amely jó Kenesei (1992:686) szerint: *az oroszlán, ami megevett nem-élő, specifikus főnév esetében az ami jó korlátozó mellérendelésben, nem korlátozóban csak az amely Kenesei (1992) összefoglaló táblázata (I - irodalmi norma, F - fesztelen beszéd): 3

8 korlátozó aki amely ami amelyik személy specifikus anyagnév nem korlátozó aki amely ami amelyik személy specifikus anyagnév táblázat: A vonatkozó névmások használata Kenesei (1992) szerint Mondatra utalás esetében nem DP alá, hanem az S csomópont alá van rendelve a mellékmondat, ezért csak az ami használatos. Ez a mondattípus egyrészt a kapcsolatos mellérendeléshez hasonlít: (3) János meggyógyult, ami még az orvosát is meglepte. (4) János meggyógyult, és ez még az orvosát is meglepte. Ugyanakkor Kenesei (1992:687) rámutat arra, hogy ezeknek a mondatoknak a viselkedése arra utal, hogy nem vonatkozó névmási alárendelésről van szó, hanem független alárendelésről (amelyet a mondat S csomópontja dominál, vö. É. Kiss 1998:128), ugyanis egy nem korlátozó vonatkozói mellékmondat nem lehet az antecedense előtt, márpedig ez az ami 2 képes előreutalni: (5) Ami még az orvosát is meglepte, János meggyógyult. (6) *És ez még az orvosát is meglepte, János meggyógyult. É. Kiss (1998) és Kálmán (2001) jóval kevesebbet foglalkoznak a vonatkozó névmás kiválasztásának problémájával, már történeti problémának fogják föl a bonyolult szabályrendszer nagy részét. A választás alapjául az [±élő] jegy szolgál, amely az aki és az ami között tesz különbséget, valamint az amelyik determinánsi szerepben fordul elő (É. Kiss 4

9 1998:147).,,Úgy tűnik, hogy ha volt is történetileg valamiféle megszorítás a vonatkozó névmásos kifejezés NP-típusára vonatkozóan, mára a nyelvérzék teljesen elbizonytalanodott e téren (É. Kiss 1998:147). Kálmán (2001) még határozottabb:,,az írott nyelvben az alábbi mondatok mindegyikében amely állna az ami helyett, amely (sic!) azonban a beszélt nyelvben lényegében egyáltalán nem fordul elő. (Kálmán 2001:144). Kálmán (2001) foglalkozik viszont egy másik változóval: a tárgyesetű vonatkozó névmások mellett álló ige ragozásával. Mindegyik mellett alanyi ragozás áll, az amelyik kivételével, amely mellett viszont bizonytalan a használat 3 : (7)? Abba a táborba megyek el, amelyiket ismerem. (8)?? Abba a táborba megyek el, amelyiket ismerek. (9) Abba a táborba megyek, amelyiket ismerem. (10)?? Abba a táborba megyek, amelyiket ismerek Hagyományos nyelvtan A jelenleg érvényeg hagyományos magyar leíró nyelvtan nem elemzi a vonatkozó névmások közüli választást. A névmások felosztásának szempontja egyrészt az általuk helyettesített szófaj, illetve a referencia fajtája (Kugler-Laczkó 2000:157). A vonatkozó névmások bármilyen szófajt helyettesíthetnek, valamint mondaton belüli referenciával rendelkeznek. Szintén részben elemzi csak a tárgyesetű vonatkozó névmás mellett álló ige konjugációjának problémáját: azt állítja, hogy az mindig határozatlan ragozású (Balogh 2000a:417), az amelyik körüli bizonytalanságot nem említi. Megállapítja ugyanakkor az aki és az ami esetében, hogy mellérendelésben is szerepelhetnek (Láttam őt, ami nagyon megrázott típus), ekkor időbeli összefüggést, egyidejűséget vagy egymásutániságot fejeznek ki (Balogh 2000b:534). 3 a példák a Nyelvész nevű vitafórumról származnak: A grammatikalitási ítéletekről vita folyt. 5

10 2.2. Nyelvművelés A preskriptív hagyományt alkalmazók leggyakrabban visszatérő problémája a vonatkozó névmások használata körül az ami használata főnévi vonatkozás esetében a hagyomány által (már Geleji Katona István grammatikájában is, vö. Kálmán 1958) preferált amely alak helyett. Ezt többnyire,,elfogadottnak veszik, a Nyelvművelő kézikönyv egyrészt megállapítja gyakoriságát (Grétsy Kovalovszky 1980:204), másrészt népnyelvinek, köznyelvinek, népirodalminak, sőt, Jókaira, Kosztolányira hivatkozva irodalminak nevezi (Grétsy Kovalovszky 1980:206, Petőfire, Aranyra hivatkozva Felde 1992b:299). Ezt a jelenséget egy sorban említi az aki nem személyre vonatkozó archaikus használatával, illetve az amelyik nem kijelölő funkcióban való terjedésével. Ez utóbbi, ha nem több közül való kiemelést jelöl, a kézikönyv ítélete szerint,,pongyolaság, illetve,,népiesség. Az ami helyetti amely használatát ugyanakkor,,ma már kár volna üldözni, sőt,,,természetesebben hangzik a beszélt nyelvben a könyv, amit keresel. Van olyan nyelvművelő, aki szomorúan kesereg az amely vesztén, de tudomásul veszi:,,valóban búcsút kell-e vennünk tőle? A nyelvtörténetben vannak föltámadások is (Fogarasi 1993:113). Vannak ugyanakkor olyanok, akik jobban megróják az ami ilyen használatát, de a beszélt nyelvben még,,megbocsátható hanyagságnak nevezik azt (pl. Tótfalusi:155). Mások szerint pedig nem lehet számonkérni a hagyományos alak használatát, mivel a nyelvváltozás során a köznyelvből már gyakorlatilag kivezett az amely, s beszélt nyelvben modorosságnak tűnhet használata (Nagy J. 1953). Nagy hibának tartják viszont az amely hiperkorrekt használatát (pl. ez az, amelyet kerestem, Grétsy Kovalovszky 1980:204). Szintén sokat vitáznak a személyek csoportját jelölő főnevek melletti vonatkozó névmás kiválasztásáról (pl. alig akad olyan család, aki/amely háromnál több gyermeket nevel fel), ezt általában elítélik (Grétsy Kovalovszky 1980:133, Tótfalusi:157, Felde 1992b:299). Ezt a jelenséget Fogarasi (1993:114) értelmiségi modorosságnak tartja. Ezt a problémát Pethő (2000) megpróbálta némileg alaposabban szemügyre venni: 79 ember részvételével (13-23 év között) kísérletet is végzett. A kísérlet tanulsága szerint a fiatalok többsége elfogadhatónak tartja az aki és az akik használatát ebben a kontextusban, noha az amely-t az írásban végzett kísérlet alapján némileg jobbnak tartják. Koltói 6

11 (1992) megkísérel okokat felsorolni az aki e pozícióban való terjedéséhez. Ezek az okok a nyelvtannak a jelentéstannal szemben való háttérbe szorulásának a következményei (,,A kommunikációs váltó után nem a grammatikai sínen gördül tovább a szókerék, hanem a jelentéspályán (Koltói 1992:301)): (1) részek hangsúlyozása (2) antropomorfizálás (3) tömörítés: csoport, amelynek tagjait > csoport, akiket E jelenség esetében Nádasdy (2003) megjegyzi, hogy az aki csupán akkor szerepel ilyen kontextusban, amikor valóban az intézetre, az őt jelölő személyekre, s nem pedig más jelentésére vonatkozik a névmás, így a szubsztenderd használatban sincsen például épületre vonatkozó aki: *a bank, aki előtt a baleset történt. Nyelvművelők is felfigyeltek arra, hogy az amely névmás rovására nemcsak az ami, hanem a (nem kijelölő) amelyik névmás is terjed. Kálmán (1958) szerint ez a nyelvhasználat gyakori egyetemet végzett embereknél is, és nyelvjárásokban is sűrűn előfordul. Akiknek a nyelvhasználatában ez a jelenség megjelenik, többes számú alakként az amelyek alak használatos Kálmán (1958:26) szerint. A független alárendelésben megjelenő, tehát az és ez kifejezéssel szinonim ami használatát a preskriptív tanítók,,idegenszerűnek tartják valamilyen okból: nem tiltják, de bátorítják a mellérendeléssel való helyettesítését (Grétsy Kovalovszky 1980:207, Grétsy Kovalovszky 1985:1250, Tótfalusi:156). Ugyanakkor Nagy J. (1953) megemlíti, hogy (noha szerinte is idegenszerű ez a nyelvhasználat) Arany János is használta ilyen kontextusban az ami névmást. Amennyiben a vonatkozó mellékmondat nem a fej mellett jelenik meg, a nyelvművelés logikusnyelv-mítosza alapján félreérthetőséget okoz (pl. a dal címe, amit hallani fogunk), ezért elítélendő (Felde 1992a:296). A nyelvművelők felfigyeltek arra, hogy a vonatkozó névmás melletti ige nem mindig a hagyományos (a kérdő névmási eredetből származó) általános ragozásban szerepel, ugyanakkor 7

12 nem csak az amelyik, hanem a többi névmás mellett is előfordul határozott ragozású igealak, bár ezek a példák inkább nyelvbotlásnak tűnnek, pl. (Horváth 2003:30): (11) A Sell bárban olyan hölgyet találtak, akit elmondása szerint valaki eladta a szórakozóhelyre. Ezt hibának tartják, noha Horváth (2003) szerint vizsgálni kellene a regionális köznyelvekben ezt a jelenséget. Nádasdy (2001) elutasítja a nyelvművelés preskriptív hozzáállását, és saját megítélése alapján a következő leíró jellegű megállapításokat teszi: nem személyt jelentő főnévre való vonatkozásban hármas választás: irodalmi amely, semleges ami, fesztelen amelyik személyt jelentő főnévre való vonatkozásban nincsen az amely-nek megfelelő névmás, így csak az aki áll szemben az amelyik-kel elképzelhető, hogy az amely sohasem volt a hagyományos szerepében egyeduralkodó, az amely lehet, hogy csak,,újkeletű pedantéria az amely kiszorulásával összefügghet a mely kérdő névmás elavultsága két változás fut tehát egyszerre (különböző nyelvváltozatokban, stílusrétegekben): az amely-t kiszorítja az ami; illetve az amelyik terjedése az összes vonatkozó névmás helyén (vö. Kenesei 1992) Nyelvtörténet, dialektológia A magyar nyelvtörténet és a dialektológia, mivel a hagyományos nyelvtant veszik nyelvmodelljük alapjául, szintén keveset foglalkoznak szintaktikai kérdésekkel. Mint az alakjukból is látható, a vonatkozó névmások a kérdő névmásokból alakultak ki. Az ősmagyar korban még csak a kérdő névmások szerepeltek ebben a szerepben (ki, mi, D. Mátai 2003:218), valamint disztribúciójuk is eltérő volt: nem létezett még a mely, 8

13 viszont a ki szerepelhetett nem személyi fej mellett is (D. Mátai 2003:219), vö. Halotti Beszéd isa, ki nopun emdül... A mai vonatkozó névmások az utalószónak (tipikusan az) a kérdő névmáshoz való hozzátapadásával keletkeztek (az + ki > akki > aki, stb., D. Mátai 2003: ), ám az ilyen alakok használata csak a középmagyar korban lett gyakoribb, viszont az egyes vonatkozó névmások,,hasznnálati szabálya csak lassan formálódott (D. Mátai 2003:638). Így az aki például állatra, vagy egész mondatra is vonatkozhatott a középmagyar korban (D. Mátai 2003:639). Az aki névmás ilyen használata a XIX. században már archaizmusnak számított, de Geleji Katona István is már helytelennek ítélte ezt (Kálmán 1958). Laczkó (2000:433) az újmagyar korra, a 19. századra teszi az amely helyén használt ami terjedésének kezdetét az írott nyelvben ám nem tárgyalja, hogy ez a használat beszélt nyelvben mikor alakult ki, vagy hogy egyáltalán létezett-e az amely ilyen használatban a beszélt nyelvben. A dialektológia gyakorlatilag nem foglalkozik szintaktikai kérdésekkel. Kiss (2001) például sem az egyes nyelvjáráscsoportok tárgyalásánál, sem az egyes nyelvi szinteket áttekintő fejezetekben nem említi a vonatkozó névmások használatának kérdését, noha elismeri, hogy a,,nyelvjárási mondattan és szövegtan a nemzetközi és a magyar dialektológiának legkevésbé művelt és ezért legkevésbé kidolgozott területe (Kiss 2001:362). Egyes nyelvjárásokról szóló (olykor igen laikus jellegű) leírásokban azonban szerepelhet a kérdéskör, pl. Kovács (2005) a hétfalusi nyelvjárás esetében (Brassó megye, Erdély) jegyzi meg, hogy az aki használata gyakoribb, mint a köznyelvben, mivel tárgyakra is vonatkozhat. Ez a nyelvhasználat használata Kálmán (1958) szerint például a felsőőri, konyári és berettyószentmártoni nyelvjárásokban is előfordul Pszicholingvisztika Vonatkozó mellékmondatokat már 3 éves korban produkálnak a gyermekek, viszont ezeknek a nagy része még nem produktív szabályok alapján keletkezik (Corrêa 1995:225). Ezek a legkorábbi vonatkozó mellékmondatok formula-szerűek, rögzített, idiomatikus, rövid főmondat vezeti be a mellékmondatot (Tomasello 2003:255): 9

14 (12) Here s the toy that spins around. (13) That s the sugar that goes in there. Ez a típusú,,bemutató vonatkozó mellékmondat Tomasello (2003) szerint a felnőtt beszédben is gyakori. A kisebb gyermekek még jobban lerövidíthetik a szerkezetet (,,presentational amalgam constructions, Tomasello 2003:256), így látszik, hogy ezek a korai vonatkozó mellékmondatok valójában nem is vonatkozó mellékmondatok: (14) That s doggy turn around. (15) That s a turtle swim. (16) This is my doggy cries. Ezeknek a típusú sűrített vonatkozó mellékmondatoknak a gyakorisága nyelvfüggő: angolban, spanyolban és héberben például sűrűek; a németben és a törökben viszont kevésbé talán ezeknek diskurzuskonfiguráción alapuló szórendje miatt (Tomasello 2003:257), de ez még további kutatást igénylő probléma. Tager-Flusberg (1985:163) összefoglalása szerint egészen iskolás korig tart a vonatkozó mellékmondatok produktív használatának elsajátítása. Először a tárgyi mellékmondatokat képesek produkálni, a vonatkozó kötőszót gyakran kihagyják, illetve sokszor nem a megfelelő alakot használják. Ugyanakkor Hamburger and Crain (1982) kísérletében 5 éves korban már 95%-ban helyesen értelmezik a vonatkozó mellékmondatokat, 4 éves korban pedig már képesek arra, hogy a tagmondatban szereplő történéseket ne a tagmondatok sorrendje szerint, hanem azok helyes konceptuális sorrendjében reprodukálják (Hamburger and Crain 1982:268). Összességében viszont igen ritka a vonatkozó mellékmondatok előfordulásának gyakorisága. A tanulás időszakában a megértés valószínűsége függ attól is, hogy milyen szintaktikai szerepben van a lexikális fej, illetve a vonatkozó névmás. A legnehezebben az alany-tárgy típusú mondatokat értik meg (pl. The horse i [that the cow pushed e i ] kicked the sheep.); a tárgy-alany típusúaknak (The horse kicked the sheep i [that the cow pushed e i ].) 10

15 megértésében pedig különböznek a gyerekek, többször alany-alany típusúnak értelmezve (Corrêa 1995:227). Az alany-tárgy típusú vonatkozó mellékmondatok megértésének problémáira többféle feltételezés hozható Tomasello (2003:254) szerint: mert zavaró, hogy (az angol szórendben) megtöri a mondat egységét mert mellérendelő tagmondatokként érthetőek félre mert egy főnévi csoporthoz általában egy szintaktikai szerep kötődik, ám itt kétféle szerepben van a két tagmondatban (párhuzamos funkció hipotézis) mert ritka az ilyen fajta vonatkozó mellékmondat A magyarban azonban, ahol nem a szintaktikai, hanem a diskurzusbeli szerep határozza meg a szórendet, ezek a faktorok máshogy hatnak; a,,szabad szórend, a szintaktikai szerepek morfológiai jelölése és az utalószó segítsége miatt könnyebben vizsgálhatóak (MacWhinney Pléh 1988:100, 103). Az is kérdéses, hogy az a tényező, amely megnehezíti az egy főnévi csoporthoz a két tagmondatban különböző szerepet kötő mondatok értelmezését, a magyarban is az alany-tárgy dimenzión működik-e, vagy a szórendhez hasonlóan a diskurzusbeli szerepeken (topik, fókusz). MacWhinney Pléh (1988:125) kísérlete szerint a magyarban is igazolható a párhuzamos funkció hipotézis, ám a szintaktikai szerep szerint (az angollal ellentétben) azokat a mondatokat értik meg könnyebben a beszélők, amelyek a főmondat tárgyát módosítják, tehát a magyar sorrend: tárgy-tárgy > tárgy-alany > alany-alany > alany-tárgy. A vonatkozó névmás extrapozíciója is nagyban gyengíti a megértést (Az a macska látja az egeret, amelyet tegnap vettünk., MacWhinney Pléh 1988:132) Szociolingvisztika A vonatkozó névmások használatának gyakoriságáról Pap Pléh (1972) kutatásában esik szó. Ez a kutatás Bernstein (1975) elméletére épít, amely különválasztja a nyelvi elemkészletből szűken válogató korlátozott kódot a több alternatívával élni képes kidolgozott kódtól. Úgy 11

16 gondolja, hogy ahhoz, hogy a gyermek a nyelvelsajátítás során képes legyen a kidolgozott kódot használni, egyénként kell kezelni őt, és motivációt kell neki nyújtani, hogy kutasson új fogalmak, jelentések után (Bernstein 1975:403). A neveltetés kérdése szerinte összefügg a szociális helyzettel: az alsóbb osztályokba tartozó családok kevésbé tudják így a kidolgozott kódot elsajátítani, mint a középosztálybeliek. Ennek nyelvi következménye az, hogy Bernstein kutatásai szerint a jobb szociális helyzetű egyének gyakrabban használnak bizonyos összetett nyelvi fogalmazásmódokat. Így például a kidolgozott kódban,,a logikai módosításokat és hangsúlyokat grammatikailag bonyolult mondatszerkezetek közvetítik, különösen a kötőszavak és a vonatkozó névmási mellékmondatok változatos használata (Lawton 1975:445, Bernstein 1959-es kutatását elemezve). Bernstein és munkatársai kísérleti módszerekkel is kimutatták, hogy középosztálybeli családok nagyobb arányban használnak alárendelő mellékmondatokat, így valószínűleg gyakrabban használnak vonatkozó névmásokat is (Lawton 1975: , Bernstein 1962-es kutatását bemutatva). A fenti feltevéseket vizsgálta Pap Pléh (1972) magyar gyermekek beszédét elemezve. Eredményeik szerint a szociális helyzet összefügg azzal, hogy milyen bonyolult szerkezeteket használnak a budapesti iskoláskor kezdetén lévő gyermekek, valamint a szociális helyzettel és a lakóhely környezeti hatásával is összefügg az, hogy mennyire szituációhoz kötöttek az utalásaik, névmásaik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a korlátozottabb kódban több a rámutatás, a mutató névmás és hasonló szituációhoz kötött elemek használata, a kidolgozottabb kódban pedig több az anafora, a szövegen belüli utalás így a vonatkozó névmás is. Egy másik vizsgálat Kontra (2003) felmérése, amely egy olyan feladattal vizsgálta a hiperkorrekt amely forma elfogadottságát, amelyben az adatközlőknek alternatívák közül kellett választani: (17) Ez az, amit/amelyet régóta vágyom/vágyok enni. Az eredmények szerint a hiperkorrekt amely formát 24,4%-ban választották, s a hiperkorrekt alakot gyakrabban választották a kevésbé iskolázottak és a roma származásúak. Kis falvakban életkor szerint nő a sztenderd alak frekvenciája: míg az idősebbek 41%-ban, a 12

17 fiatalok csak 16%-ban választották a hiperkorrekt alakot. 3. Elvárások A szakirodalom alapján tehát felállítható egy kérdésekből és az arra adott válaszra vonatkozó hipotézisekből összeállított lista: (1) Specifikus főnévi fej mellett mekkora lehet az amely-ami aránya? Hipotézis: szinte kizárólagos az ami használata. A nyelvtörténeti állítás, miszerint az amely a legújabb a három vonatkozó névmás közül, akár azt is sugallhatja, hogy a beszéd nyelvben lényegében soha nem volt meg az amely. (2) előfordul-e a hiperkorrekt amely? Hipotézis: előfordulhat, nem túl gyakori, Kontra (2003) ellenére, mivel a korpusz nem írott nyelvi szöveget, hanem spontán beszédet tartalmaz. (3) Vonatkozhat-e állatra az ami névmás? A hipotézis az lenne, hogy előfordulhat Kenesei (1992:686) ellenére is, de sajnos a vizsgált korpuszban egyetlen állatra vonatkozó névmás sem szerepelt, így ezt a kérdést nem lehetett vizsgálni. (4) Valóban előfordul-e az amelyik olyan kontextusban, ahol hagyományosan az ami (amely) áll (tehát nem-kijelölő korlátozó vonatkozó mondatokban)? Hipotézis: előfordulhat. (5) Vajon milyen mértékben különböznek az egyes vonatkozó névmások abban, hogy mennyire használatos a többes számuk? Hipotézis: az amelyik névmásnak nem fordul elő többes száma; e mellett az amely névmásnak nagyobb arányban, mint az ami-nek, az aki többesszámaránya pedig összehasonlítási alapként szolgálhat. (6) Előfordul-e az aki személyek csoportját jelentő főnevekre való vonatkozásban? Hipotézis: előfordul; elképzelhető, hogy finomabb szabályok irányítják az aki és ami (amely) közti választást. 13

18 (7) Milyen arányban fordul elő mellérendelő jellegű szerkezetben, tehát az,,és az/ez kötőszóval és mutatónévmással helyettesíthető független alárendelésben az ami névmás? Hipotézis: gyakoriak az ilyen előfordulások. (8) Milyen arányban van határozott ragozás a tárgyesetű vonatkozó névmások mellett? Hipotézis: az amelyik mellett bizonytalan a nyelvhasználat, míg az ami és az aki mellett igen ritkán fordul elő határozott ragozás. (9) Van-e összefüggés a vonatkozó névmások használatának sűrűsége és az iskolázottság között? Hipotézis: van, az iskolázottabb rétegek sűrűbben használnak vonatkozó névmásokat, mint az alacsonyabb rétegbe tartozók. A fenti kérdéssor volt az, amelyet a korpusz feldolgozása előtt figyelembe vettem, s a feldolgozás mikéntjét a fenti kérdések megválaszolásának célja irányította. Ugyanakkor a korpusz adatainak gyűjtése közben feltűnt, hogy milyen gyakori a szövegben a vonatkozó névmásoknak az antecedensükkel való számbeli egyeztetésének elmaradása, vagy más anomáliája. Ezért egy új kérdés is felmerült: milyen gyakoriak az egyes egyeztetési hibák, és vajon összefüggenek-e ezek az adott vonatkozó névmás többesszámarányának kérdésével. A hipotézis pedig az (bár a feldolgozás alatt született, így már lehetett az addigi tapasztalatokra támaszkodni), hogy gyakori a többes számú antecedens utáni egyes számú vonatkozó névmás használata azoknak a névmásoknak (az ami-nek és az amelyik-nek) az esetében, amelyek többesszámaránya kicsi, azaz amelyek többes számát a beszélők lehetőleg kerülik valamilyen módon. 4. Módszertan 4.1. A korpusz A BUSZI-2 korpusz 50 interjút foglal magában, amelyek összesen körülbelül szót tartalmaznak. Az interjúk 1987-ben és 1988-ban készültek, a dolgozat a terepmunkás és az adatközlő között lezajlott beszélgetések átirata alapján készült. Az interjúkban esetleg 14

19 előforduló tulajdonnevek, vagy bármi, amely alapján az adatközlő azonosítható lehetne, az alábbiakban,,xy alakban lesz idézve az anonimitás érdekében Modulok A feldolgozott spontán beszélgetés témáit a terepmunkás előre meghatározott módon irányította úgy, hogy előre meg volt határozva az, hogy milyen konverzációs modulokat kötelező használni, és melyek azok a témák, amelyekre a terepmunkás irányíthatta még a beszélgetést, de akár ki is lehetett hagyni egy interjúból (Váradi 1998b:93). Bizonyos modulok bevezetésénél előre meghatározott szöveget kellett a témavezetőnek elmondani, vagy kérdezni, máshol pedig spontán válthatott egy adott témára, ha úgy gondolta, hogy ez az adott kontextusban természetes lesz. A Váradi (1998b:93-99) által felsorolt konverzációs modulok a következők: BIO személyes háttérinformációk JÁT játékok GYE gyermekkor VER verekedés SZE szerelem, udvarlás HÁZ házasság HAL halál közeli élmények, életveszély FÉL félelem ÁLM álmok CSA család VAL vallás BAR barátság BŰN utcai bűnözés ISK iskolai élmények 15

20 MUN munka ABO abortusz ATO atomenergia SZI szabadidő eltöltése HUM humor, viccek ETN etnikai kisebbségek, megitélésük NYE nyelv A fenti felsorolás és az interjúkban szereplő kódok között számos kisebb különbség található. Így például amennyiben egy témakör többször került szóba az interjú során, de közben több más modul is előfordult, a második előfordulásnál már egy számjelzéses, ám szintén három karaktert tartalmazó kódot alkalmazott az átíró: így pl. gyakori a MUN modul MU2, MU3, stb. jelzésű kódolásai. A fentieken kívül több olyan kód is megjelent az interjúk átírásaiban, amelyek nem sorolhatóak be egyik fenti konverzációs modulba sem. A MOZ kód a mozgalmi életről, KISZ-, vagy párttagságról vagy politikai aktivitásról való beszélgetést tartalmazó modult jelölt, s ez a modul az interjúknak körülbelül a felében megjelent. Több kód is jelölt olyan részeket az interjúkban, amelyek nem tartoznak nagyobb konverzációs modulhoz, hanem az adatközlő és az interjút készítő terepmunkás közötti egyéb spontán beszélgetést, kérdezősködést vagy egyéb interakciót jelölnek. Ezek többnyire Q01, Q02, stb. számozott kódot kaptak, s a továbbiakban Q modulként lesznek összesítve a dolgozatban. Voltak továbbá olyan feladatok, amelyek megoldása során szintén interakció zajlott le az adatközlő és a terepmunkás között, s ezeket az átírók NFK (NF2, NF3, stb.) kóddal jelölték. A riporteri teszt nevű feladat (Váradi 1998b:86), amely alapvetően hosszabb kommunikációt igényel az interjú két szereplője között, néhány interjú során RIP kóddal szerepel az átírásban. A kapocskiszedős feladat (Váradi 1998b:89) során lezajlott beszélgetés viszont KIS kóddal minden interjúban szerepel az átírásban, s az interakció jellege miatt sok vonatkozó névmási előfordulást lehetett e modulban találni. 16

21 Az átírás során előfordult, hogy bizonyos konverzációs modulokat olyan kód is jelölt, amely a fenti felsorolásban nem szerepel. Így az UDV kóddal volt egyes esetekben az udvarlásról szóló modul jelölve, a szabadidő moduljának kódja pedig többször SZA volt. Ezen kívül az ETN modulban kötelezően felteendő kérdés (,,Tudja-e, hogy mit jelent a CMÖ rövidítés? ) utáni rész CMÖ kóddal volt jelölve a legtöbb interjúban, de volt olyan átírás is, ahol az egész ETN modult CMÖ jelölte. Ugyanakkor az interjúkban a fenti felsorolásból néhány modul viszont alig fordult elő, így pl. az ATO modulban egyetlen vonatkozó névmási előfordulás volt található. Szintén kevés interjúban került elő az ABO és a HUM modul. Ezek miatt az anomáliák miatt is ahhoz, hogy az egyes változókat modulok szerinti bontásban lehessen vizsgálni, nem lehet a fenti felsorolásban szereplő modulkódokat használni, hanem a fentiek alapján némileg átdolgozott kódrendszert kellett alkalmazni. Az első használt modulháló tehát a Váradi (1998b) által felsorolt modulokat tartalmazza a fenti konverzációs egységekkel (Q, NFK) kiegészítve, illetve a több kóddal hivatkozott modulok (SZI, SZE, ETN) egységesítésével. Ezeket a modulokat azonban érdemes továbbcsoportosítani annak érdekében, hogy bizonyos jelenségek és a beszéd témájának összefüggését lehessen vizsgálni. A felállított modulcsoportok a következők: Interakciós modulok (Q, NFK, KIS, RIP): ezekben a modulokban a terepmunkás beszélget az adatközlővel, ezért általában közvetlenebb, oldottabb a hangulat, azonban a terepmunkás megszólalásainak sűrűsége miatt az adatközlő formálisabb regisztert használhat. Nyelvi modulok (NYE, TEM): az adatközlő a nyelvvel kapcsolatos kérdésekkel szembesül (pl. tegeződés-magázódás), így az e modulokba tartozó előfordulások formálisabbak lehetnek. Biográfiai modulok (BIO, CSA, GYE, HÁZ, ISK, MUN): ezekben a modulokban már gyakran folyamatosabban beszél az adatközlő, ám formálisabb nyelvhasználat várható ebben a tematikai csoportban, mivel sok kérdés formálisabb jellegű, valamint ezek a modulok általában az interjúk elején találhatóak. 17

22 Politikai/közéleti modulok (ABO, ATO, BŰN, MOZ, VAL, ETN): ezekben a modulokban, mivel gyakran kényes kérdésekről van szó, előfordulhat, hogy az adatközlő kevésbé figyel oda a formális fogalmazásmódra. Minden interjúban megtalálható a VAL és az ETN modul, és ezek a modulok a beszélgetéseknek általában nagy részét ölelik föl, valamint általában az interjú végén találhatóak, így várható, hogy e modulokban kevesebb lesz a formális alakok használata. Személyes modulok (ÁLM, BAR, FÉL, HAL, HUM, JÁT, SZE, SZI, VER): ezek a modulok mélyebb, az adatközlő személyes élményeit firtató kérdéseket tartalmaznak, így például a megfigyelőnek a nyelv formalitására való hatását csökkentő klasszikus halálfélelemre vonatkozó kérdést is (vö. Wardhaugh 2000:18). Ezért elvileg ennek a modulnak kellene a legkevésbé formális adatokat tartalmaznia. Az elemzés során ezekre a modulcsoportokra a nevük első három betűjével fogok utalni, és annak érdekében, hogy az eredeti moduloktól megkülönböztethetőek legyenek, kisbetűvel és kurzív formában lesznek írva: int, nye, bio, pol, sze Az adatbázis felépítése Az 50 interjút végigelemezve kigyűjtöttem az összes bennük előforduló ami, amely, amelyik, illetve aki vonatkozó névmást. Az előfordulásokból összeállítottam egy adatbázist, amely tartalmazta a névmás értelmezéséhez szükséges pár szavas, vagy esetenként akár több mondatos környezetet, és amelyben minden adatot a következő jegyekkel jellemeztem: A szöveg elhangzásának módját leíró jegyek: interjú melyik interjúban hangzott el az idézett szöveg modul melyik társalgási modulban (vö. Váradi 1998b) hangzott el az idézett szöveg beszélő a terepmunkás, az adatközlő, vagy (esetenként) egy harmadik személy beszédében hangzott-e el a vonatkozó névmás 18

23 környezet maga a vonatkozó névmás, illetve környezete Szemantikai jegyek: spec* specifikus-e a vonatkozó névmás antecedense nomact* az antecedens -ás/-és képzős nomen actionis-e allat az antecedens állatra vonatkozik-e csop intézményre, vagy más, személyeket tömörítő csoportra vonatkozik-e a névmás Morfológiai jegyek: acc tárgyesetben áll-e a névmás Vt amennyiben acc=1, akkor tárgyas ragozásban áll-e az ige, melynek tárgya a vonatkozó névmás plur többes számban áll-e a névmás agr egyeztetési változó: leírja, hogy van-e egyeztetési probléma a vonatkozó névmás használatában (ld. lejjebb) Szintaktikai jegyek: korl* korlátozó-e a vonatkozói mellékmondat kij* kijelölő-e a vonatkozói mellékmondat mr* mellérendelő jellegű-e a vonatkozói mellékmondat mino a változó értéke 1, ha a főmondatbeli utalószó formája olyan, egyébként pedig 0 4 A *-gal jelölt jegyeket az aki névmásnál nem vettem fel az adatbázisba, mivel az eredeti hipotézisek alapján ezekre nem volt szükség. Az egyeztetési agr és a plur jegy segítségével minden egyeztetési mintát le lehet írni. A korpuszban nem fordult elő olyan vonatkozói mellékmondat, melynek antecedense formailag többes számú, viszont egyes számú a fogalom, amelyet jelöl, ezért az agr jegy e két értéke (psp, pss) nem található az adatbázisban, azonban az összes többi variációra volt példa. Az egyes jegyértékek jelentését az alábbi táblázat mutatja: 4 Ennek a jegynek az elemzésére végül nem volt szükség, ám későbbi kutatásra még hasznos lehet. 19

24 antecedens formailag antecedens értelmileg vonatkozó névmás alakja plur agr egyes számú egyes számú egyes számú 0 sss egyes számú egyes számú többes számú 0 ssp egyes számú többes számú egyes számú 0 sps egyes számú többes számú többes számú 0 spp többes számú egyes számú egyes számú 1 (pss) többes számú egyes számú többes számú 1 (psp) többes számú többes számú egyes számú 1 pps többes számú többes számú többes számú 1 ppp 3. táblázat: Az egyeztetést leíró jegyek. A szemantikai jegyek értékelését döntően a 2.1 pontban idézett szakirodalom alapján végeztem. Ugyanakkor több esetben nem lehetett pontosan eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik egy-egy előfordulás. Különösen problematikusnak bizonyult ez a kij jegy értékelésekor, mely esetben azt kell eldönteni, hogy a vonatkozó mellékmondatban leírt predikátum hangsúlyozzae a több individuum közül való választást. Ez fontos kérdés, mivel a nem kijelölő, de korlátozó amelyik előfordulása gyakoriságának méréséhez tudni kell a korlátozó és a korlátozókijelölő előfordulások arányát. Az mr jegy a független alárendelés gyakoriságának mérésére szolgál, azonban azon nyelvművelői megérzések ellenőrzésére, hogy sokszor teljesen mellérendelő jellegű összetételben szerepel vonatkozói névmás, ezzel a jeggyel azokat a környezeteket jelöltem csak meg, amelyekben a vonatkozó névmás tökéletesen felcserélhető volt az és kötőszóval, illetve egy mutató névmással. Látható például, hogy a korpuszban előforduló (18), illetve a helyette alkalmazható (19) mondatok azonos értelműek: (18)... ha igazságtalan volna, amiről meg vagyok győződve, hogy nem az... (19)... ha igazságtalan volna, és arról meg vagyok győződve, hogy nem az... A fenti típusú szerkezetekre ezért innentől a mellérendelő jellegű szerkesztésmód fogalmat (és az mr jegyet) használom, hogy ne keveredjen össze a független alárendelés leíró 20

25 fogalmával, mivel a két fogalom között nagy az átfedés, ám az mr jegy megállapításához a fenti, pontosan mérhető teszt használható Az eredmények változói Az adatbázis elkészülte után több változót teszteltem az összes előfordulásra vonatkozóan, csak a terepmunkásokra vonatkozóan, csak az adatközlőkre vonatkozóan; illetve az adatközlők foglalkozására és életkorára lebontva is elemeztem az eredményeket. Végül pedig modulokra, illetve modulcsoportokra (ld. 4.2.) lebontva is elvégeztem bizonyos változók elemzését. A (specami) változó a specifikus antecedensre vonatkozó ami, illetve amely névmások közül az ami aránya. Sem az amelyik, sem az aki vonatkozó névmást nem veszi figyelembe ez a változó, mivel ezek egyéb jelentésmozzanatok hatása miatt más kontextusokban szerepelnek. Számítása: (20) (specami)= ami spec=1 ami spec=1 +amely spec=1 Az (nkkamelyik) a nem kijelölő, de korlátozó funkciójú vonatkozó névmások közül az amelyik arányát jelöli. Az ilyen funkcióban használt aki névmást itt sem vettem figyelembe. Számítása: (21) (nkkamelyik)= amelyik nkk amelyik nkk +amely nkk +ami nkk, ahol x nkk x korl=1,ki j=0 Máshogy is érdemes az ilyen funkcióban előforduló amelyik névmások arányát vizsgálni: a (kisnkk) a nem kijelölő funkcióban használt előfordulások aránya az amelyik névmás haszná lata során. Számítása: (22) (kisnkk)= amelyik nkk amelyik A személyeket tartalmazó csoportokra vonatkozó névmások között az aki arányát vizsgálja majd a (csopaki) változó: (23) (csopaki)= aki csop ami csop +amely csop +amelyik csop +aki csop 21

26 Nagyobb problémát okoz az a kérdés, hogy hogyan érdemes vizsgálni a mellérendelő jellegű szerkesztésmód előfordulásának sűrűségét. A mellérendelő jellegű, azaz az,,és ez/az kötőszóval helyettesíthető vonatkozó mellékmondatok aránya vizsgálható névmásonként az összes névmás arányában, a nem korlátozó jellegű mellérendelések közti arányában, illetve a nem specifikus antecedensű névmások arányában. A három változó tehát így számítható ki egy adott x névmásra: (24) (mrtot-x)= x mr x (25) (mrnk-x)= x mr x korl=0 (26) (mrns-x)= x mr x spec=0 Sajnos az aki névmásnál az mr jegyet nem tartalmazza az adatbázis, ezért valószínűleg csak az ami névmásra lehet ezeket a változókat kiszámolni, mivel az amely és az amelyik vonatkozó névmások az irodalom szerint nem használatosak ilyen szerepben. Ezeken kívül további változókat kell bevezetni annak érdekében, hogy fény derülhessen az egyes vonatkozó névmások eltérő viselkedésére abban a tekintetben, hogy milyen mértékben használatosak többes számban. Ezt a viselkedést legkönnyebben úgy lehet vizsgálni, hogy egyrészt a többes számú névmások arányát tekintjük egy adott vonatkozó névmás előfordulásai között, pl. (27) (plurami)= ami plur=1 ami Ezeken kívül érdekes lehet még az, hogy hasonló funkciójú vonatkozó névmások (tehát főleg az ami és az amely) esetében mekkora az egyes névmások használaának aránya egyes számban, és mekkora többes számban. Tehát ez a két arány: (28) (amising)= (29) (amiplur)= ami sing ami sing +amely sing ami plur ami plur +amely plur 22

27 Az egyeztetés vizsgálata többféle változót igényel: egyrészt a formailag és funkcionálisan is többes számú antecedensek után megjelenő vonatkozó névmás alakját (pp), másrészt a formailag és funkcionálisan is egyes számú antecedensek utáni névmás alakját (ss), harmadrészt pedig a formailag egyes számú, értelmileg többes számúak utáni alakot (sp). A negyedik variáció (ps), mint azt fentebb már említettük, nem fordult elő a korpuszban. A változók mindig a többes számú alak arányát mutatják, definíciójuk: (30) (pp-x)= (31) (sp-x)= (32) (ss-x)= x agr=ppp x agr=pps +x agr=ppp x agr=spp x agr=sps +x agr=spp x agr=ssp x agr=sss +x agr=ssp 5. Eredmények 5.1. A specifikus ami amely kérdése A várakozásoknak megfelelően kevés amely előfordulás volt az interjúkban, azonban ennek a vonatkozó névmásnak a ritkasága meglepő lehet. Összesen 49-szer fordul elő a korpuszban, s ezek közül az adatközlők szövegében pedig csupán 12 amely található, tehát 37- szer terepmunkás használta ezt a névmást. Ezzel szembenáll a 843 ami előfordulás, amelyek közül 422 specifikus antecedens után hangzik el, tehát olyan helyen, ahol a hagyományos preskriptív nyelvtan alapján amely használata a sztenderd. Ez összesítve azt jelenti, hogy specifikus fej után összesítve 89.6%-ban az ami névmást használják a beszélők, a terepmunkásoknál ez az arány 80.3%, az adatközlőknél pedig 95.8%. A terepmunkások által használt 37 amely előfordulásból azonban jópár valószínűleg felolvasott szöveg alapján hangozhatott el az interjúkban, így például az,,azokat a részeket, amelyek alapján önt azonosítani lehetne mondat kilenc különböző interjúban gyakorlatilag ugyanolyan formában hangzott el. Ezért érdemes úgy számolni a terepmunkások adatait, hogy legalábbis ezt a 9 előfordulást nem vesszük figyelembe. Ekkor a terepmunkások (specami) változója 84.4%-ra, az összesített pedig 91.3%-ra szökik fel. 23

28 A foglalkozások szerinti bontás alátámasztani látszik azt a feltételezést, hogy az iskolázottság összefügg az amely vonatkozó névmás használatával, mivel kizárólag (általában végzős) egyetemisták, illetve a jellemzően idősebb tanárok használták ezt a formát. Az alábbi táblázat jól mutatja ezt: foglalkozás ami spec amely spec (specami) szakmunkástanuló % gyári munkás % eladó % egyetemista % tanár % Összesen % 4. táblázat: A (specami) változó foglalkozás szerinti bontásban Az életkor szerinti bontás sajnos nem használható releváns információ kinyerésére az 50 BUSZI-interjú alapján, mivel az életkor jellemzően összefügg a végzettséggel: a tizenévesek nagyrésze szakmunkástanuló, az egyetemisták huszonévesek, az eladók életkora jobban eloszlik, a gyári munkások kora év között mozog, de döntően közötti életkoruk van, a tanárok pedig a legidősebbek: életkor szakmunkástanuló gyári munkás eladó egyetemista tanár összesen táblázat: Az életkor és foglalkozás összefüggése a BUSZI 50 interjúja alapján A (specami) változó tehát nem meglepő módon a huszonévesek, illetve a legidősebbek kategóriájában fog 100% alá menni: 24

29 életkor ami spec amely spec (specami) % % % % Összesen % 6. táblázat: A (specami) változó életkor szerinti bontásban A konverzációs modulok szerinti bontás még egy ilyen összességében nagyszámú előfordulásokkal operáló változónál is a legtöbb modul esetében nehezen kiértékelhető eredményt hoz, mivel sok modul esetében a leggyakoribb ami spec változónak is csupán 2-5 előfordulása van. A BŰN modulban például egyetlen specifikus ami, vagy amely névmás sem szerepel. A legalább 10 specifikus névmási előfordulással rendelkező modulok a következők: modul ami spec amely spec (specami) BIO % CSA % ETN % HAL % ISK % KIS % MUN % NFK % NYE % Q % SZI % TEM % VAL % 7. táblázat: A (specami) változó modul szerinti bontásban (minimálisan 10 specifikus vonatkozó névmási előfordulás) A fenti táblázat az adatközlők és a terepmunkások összesített adatait mutatja, s mivel a terepmunkások jóval több specifikus amely névmást használtak (28) mint az adatközlők (12) 25

30 az ő adataik jelentősen befolyásolják a fenti eredményeket. Feltűnő a TEM modul 54.6%-os (specami) változója, itt mind az 5 amely előfordulás a terepmunkások mondataiban található. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a terepmunkások különösen odafigyeltek a lehető leggondozottabb nyelvhasználatra a nyelvi formalitást feszegető kérdéseknél, de az is közrejátszhat, hogy a legtöbb amely-t használó terepmunkás az interjúkat általában ezzel a modullal kezdte, így a beszélgetés legformálisabb fázisa az általa készített interjúkban ez a modul volt. A következő feltűnő arány a MUN modul 83.7% (specami) mértéke. Különösen figyelemre méltó ez az adat, ha tekintetbe vesszük, hogy az adatközlők 12 specifikus amely előfordulása közül 7 ebben a modulban található, míg a többi 5 előfordulás egyenként másmás modulokban van (BIO, HAL, ISK, KIS, MOZ). Ez arra utal, hogy a munkáról, a munkahelyi eseményekről való beszélgetés során a beszélők a legformálisabb regiszterüket használták, az adatközlők (specami) változója ebben a modulban 84.1%-ra süllyed, ami jelentősen kisebb arány, mint az adatközlőkre összesített 95.8%. Szintén megemlítendő, hogy a legtöbb interjúban a MUN modul a BIO (és az iskolás korúaknál és egyetemistáknál általában az ISK) után a beszélgetés elején szerepelt, tehát formálisabb lehetett még a légkör az interjúknak ebben a részében. A modulcsoportokra való összesítés a következő képet mutatja az adatközlőknél; látható, hogy a MUN modul hatása miatt is a bio modulcsoportban a legtöbb az amely előfordulása, úgy tűnik, hogy a (specami) változónál a biográfiai témák során a legsztenderdebb a nyelvhasználat: modulcsoport ami spec amely spec (specami) int % nye % bio % pol % sze % 8. táblázat: A (specami) változó modulcsoportok szerinti bontásban az adatközlőknél A terepmunkások viselkedése is megerősíti azt, hogy a bio modulcsoportban sztenderdebb a nyelvhasználat, ám a terepmunkások a nyelvi témákkal foglalkozó modulokban voltak a 26

31 legsztenderdebbek: modulcsoport ami spec amely spec (specami) int % nye % bio % pol % sze % 9. táblázat: A (specami) változó modulcsoportok szerinti bontásban a terepmunkásoknál Az is látható ebből a táblázatból, hogy a terepmunkások a legkevésbé az interakciók során használták a sztenderd alakot, tehát az adatközlőkkel való beszélgetés inkább lazította, mint erősítette a gondozott nyelvi normákhoz való alkalmazkodást. Megemlítendő még az a kérdés, hogy az ami/amely vagy az aki vonatkozó névmás használata az általánosabb az állatokra vonatkozó antecedensek esetében. Mivel az 50 interjúban egyetlen példában sem volt vonatkozói mellékmondat fejének állatra vonatkozó referenciája, ezért ezt a kérdést ebben a kutatásban nem lehet eldönteni A hiperkorrekt amely Mint láttuk, több megfigyelő vélte felfedezni az amely hiperkorrekt, azaz nem specifikus antecedensre vonatkozó használatát (pl. Grétsy-Kovalovszky 1980), és valóban várható a hiperkorrekció megjelenése olyan szituációkban, ahol létezik jelölt szubsztenderd és sztenderd megvalósulása egy nyelvi változónak. A spontán beszédben azonban a hiperkorrekció jóval kevésbé fordul elő (Wardhaugh 1998:163), mint a Kontra (2003) kísérletéhez hasonlókontrollált szituációkban. A valóság a BUSZI-2 korpuszban az, hogy egyszer sem fordul elő hiperkorrekt amely, csupán egy nehezen értelmezhető mondatban merülhet fel lehetőségként ez az elemzés. E mondat egy huszonéves egyetemistával készült interjúban hangzott el a terepmunkástól 5 : 5 A ki nem ejtett hangokat, szünetjeleket, illetve a szöveget feldolgozó kutató megjegyzéseit kihagyom az idézett mondatokból. 27

32 (33) Egyátalán olyan a pedagógusok és a diákok közötti viszony általában, amelyen viszont maga helyesnek tart, és amely viszonyba a maga részéről szívesen beilleszkedik. Ez a mondat első vonatkozó névmása leginkább az amilyen névmás helyetti nyelvbotlásként értelmezhető, a második viszont már az átértelmezett referenciára utal (az a viszony, amelyet ön helyesnek tart), így specifikus antecedensűnek is tekinthető A nem kijelölő amelyik Kétféle módon is érdemes vizsgálni azt a feltételezést, hogy terjedőben van az amelyik forma a korlátozó, ám nem kijelölő funkcióban, amelyet hagyományosan az amely, illetve az ami vonatkozó névmások töltenek be. Egyrészt meg lehet nézni a korlátozó, de nem kijelölő funkcióban szereplő amelyik forma arányát az összes ilyen funkcióban szereplő (és nem személyre vonatkozó aki) vonatkozó névmáshoz képest, másrészt viszont érdemes lehet megvizsgálni a nem kijelölő funkciójú amelyik alakok arányát az összes amelyik előforduláshoz képest Az összes nem kijelölő, de korlátozó névmás arányában Az első elemzés szerint noha előfordul amelyik korlátozó, de nem kijelölő funkcióban, az aránya csekély, az összes beszélőre nézve 3.6%, a terepmunkások e funkcióra 2.6%-ban, az adatközlők 4.1%-ban használják az amelyik névmást. A foglalkozás szerinti bontás alapján a szakmunkástanulók használják legtöbbet ezt a formát, őket követik a gyári munkások, majd az egyetemisták és az eladók következnek, s a tanárok használják legkevésbé a szubsztenderdnek tartott alakot: 28