Az alkalmazott tudomány a hétköznapok szolgálatában

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Az alkalmazott tudomány a hétköznapok szolgálatában"

Átírás

1 GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK A Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kara, a Kultúrdiplomáciai és Civilizációs Kutatások Kutatócsoportjának, az Integrált Kommunikáció és Médiatudományi Kutatócsoportjának, valamint a Logisztikai, Üzleti és Gazdaságmódszertani Kutatócsoportjának kiadványa Az alkalmazott tudomány a hétköznapok szolgálatában Bessenyei Könyvkiadó Nyíregyháza, 2012

2 GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK A Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kara, a Kultúrdiplomáciai és Civilizációs Kutatások Kutatócsoportjának, Integrált Kommunikáció és Médiatudományi Kutatócsoportjának, Logisztikai, Üzleti és Gazdaságmódszertani Kutatócsoportjának kiadványa A szerkesztőbizottság tagjai: N. Szabó József (a szerkesztőbizottság elnöke) Galó Miklós Kerülő Judit Nádasdi József Vargáné Bosnyák Ildikó Béresné Mártha Bernadett Szakál Zoltán Tanácsadó testület: Prof. Jerzy Malec Prof. Czövek István Csekéné prof. dr. habil. Jónás Erzsébet Prof. Gazdag Ferenc Prof. Körösényi András Prof. Nábrádi András Prof. Rostoványi Zsolt Habil. Sári Mihály Prof. Szűcs István Prof. Tonk Márton A kiadásért felelős: Kvancz József A Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának Dékánja A kéziratokat a címre várjuk. ISSN: ISBN: Szerkesztőség: Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b. Tel.: 42/ HUISS5N

3 TARTALOMJEGYZÉK Bevezető gondolatok... 5 GAZDASÁGTUDOMÁNYI SZEKCIÓ... 7 Csíkné Mácsai Éva Lehota József Fogyasztói szokások vizsgálata a közvetlen értkesítés területén... 9 Fejér Gábor Románia kikötőinek szerepe az európai rövid távú tengeri áruszállításban Gelencsér Péter Bokorné Kitanics Tünde Nyáriné Budvig Anita Adófizetési hajlandóság és adózással kapcsolatos attitűdök Kollár Katalin A térszerkezet alakulása, alakítása A policentrizmus, a versenyképesség és a helyi gazdaságfejlesztés összefüggései Komáromi-Gergely Anikó Területi identitás, mint marketing cél vizsgálata a településmarketing tükrében Lukovics Miklós Savanya Péter A Visegrádi Országok megyéinek versenyképessége az európai autóipar makrorégiójában Galó Miklós Makszim Györgyné Szabolcs-Szatmár-Bereg megye üzleti vállalkozásainak tipizálása klaszteranalízis segítségével Mészáros Kornélia Béres Dániel A V4-es országok marhahús külkereskedelmének vizsgálata az EU27-ben Nagy Zsuzsanna Béresné Mártha Bernadett A hazai környezeti indikátorok alakulása a nemzetközi célkitűzések fényében Reisinger Adrienn A járműipari beszállítók kapcsolati hálója országos és regionális jellemzők Vásáry Miklós Kránitz Lívia Baranyai Zsolt A gazdasági válság hatása a magyar-eu agárkülkereskedelemre Volodimir Hoblik A külgazdasági kapcsolatok élénkülése Ukrajna nyugati határmenti régiójában TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZEKCIÓ Bács Zoltán Nábrádi András Diploma állami támogatás nélkül? Bácsné Bába Éva A vezetők személyes hatékonysága és az időtényező közötti összefüggések Barabásné Kárpáti Dóra A szabadidő-eltöltési formák hatása a fiatalok kábítószer-fogyasztására Baranyai Zsolt Kránitz Lívia Vásáry Miklós Takács István A bizalom szerepe a gazdálkodói együttműködésekben Elmélet és gyakorlat a magyar mezőgazdaságban Berényi László Szervezeti és egyéni kompetenciák meghatározásának megalapozása Berényi László Szintay István Az irodai környezettudatosság fejlesztése önértékelésen alapuló programmal Dajnoki Krisztina A Toborzás, kiválasztás gyakorlata az EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsmentben

4 Drabancz M. Róbert Hatalom és társadalom. Vélemények a domináns pártmodellről a húszas évek magyar politikai gondolkodásában Juhász Tímea A nők visszatérési esélyei a munkaerőpiacra a gyermekgondozási szabadság után a közép-magyarországi régióban empirikus vizsgálat alapján Kozák Attila Tűzoltóságok irányítása és felügyelete Körei László A közvélemény fogalma és szerepe a társadalom kommunikációs rendszerében, a közéletben Kránitz Lívia Vásáry Miklós Baranyai Zsolt Az agrártámogatások hatása az egyes hazai üzemtípusok jövedelemtermelő képességére 2010-ben Nagy Edit A kiégés jelenségének bemutatása, a segítői hivatásban Oláh Judit Bácsné Bába Éva A munkaerő-kölcsönzés elméleti megalapozása Retkes Attila Hogyan adjunk közpénzt színházra és zenére?

5 BEVEZETŐ GONDOLATOK Hitel, hitelesség, emberfők november 19-én Széchenyi István gróf levelet kap bécsi bankárától, amelyből elhűlve tudja meg, hogy pénzszűke miatt kölcsönkérelmét a bank visszautasította. Mérvadó történészek szerint Széchenyinek voltak anyagi-konszolidációs gondjai, meglehetősen el volt adósodva, de ésszerűen gazdálkodott és takarékosan élt alapvetően tehát hitelképesnek számított. Gergely András szerint a grófot villámcsapásként érte a felismerés, és sértődöttség helyett inkább megírta Hitel című művét, amely aztán korának legzajosabb könyvsikere lett. Nincs új a nap alatt: a pénz feltalálása, a hitelezés és a bankrendszer kezdete óta létezik mindezek inverze a pénzhiány, a bankcsőd és a hitelválság is, rendszerint egymással szoros és szükségszerű összefüggésben. És létezik a klasszikus kérdés is: hogyan legyünk hitelesek, hogy pénzhez jussunk? Munkájában Széchenyi a hitel szót a creditum értelemben használva arra mutat rá, hogy az ország számára a pénzügyi aspektusok mellett a jogi (törvények, alkotmány) és az emberibizalmi hitelesség megteremtése is elengedhetetlenül fontos. És persze a kiművelt emberfők sokasága, a személyes, cselekvő példamutatás is. Széchenyi végül megkapta a kért banki hitelt, Magyarország pedig liberális reformok sokaságával képes volt kimozdulni abból, ami volt (egy régi középkori nagyhatalom illúziója), hogy modernizált (európai) ország legyen. Nincs új a nap alatt: a gazdasági-fiskális szempontok alapján mozgatott magyar oktatáspolitika a Magyarországot is sújtó hitelválság, tehát a pénzhiány apropóján jelenleg nem tartja prioritásnak sem a gazdaságtudományi, sem a társadalomtudományi képzést, miközben szinte minden statisztikai mutató szerint ezek a diszciplínák a társadalom számára igen is hitelesek. Ha ez így van, akkor elég haszonnal kecsegtetnek ahhoz, hogy az emberek ide befektetve nyerjenek kiművelt emberfőket. Hogy lesz-e ehhez pénzük, értelmes hitelük még nem tudni. A Gazdasági és Társadalomtudományi Közlemények immáron hetedik magyar nyelvű kötete a szakmai hitelességhez, szellemi jószágaink gyarapításához kíván hozzájárulni. Nyíregyháza, április hava Onder Csaba * * Nyíregyházi Főiskola, GTK, Alkalmazott Kommunikáció Intézet, főiskolai tanár, 5

6

7 GAZDASÁGTUDOMÁNYI SZEKCIÓ

8

9 CSÍKNÉ MÁCSAI ÉVA * LEHOTA JÓZSEF ** FOGYASZTÓI SZOKÁSOK VIZSGÁLATA A KÖZVETLEN ÉRTÉKESÍTÉS TERÜLETÉN Kulcsszavak: közvetlen értékesítés, fogyasztói magatartás, vevőelégedettség, preferenciavizsgálat Bevezetés A közvetlen értékesítés fogyasztói oldalról történő megközelítése számos hazai és nemzetközi kutatás tárgyát képzi. Ezen kutatások elsősorban az általános fogyasztási preferenciákat, motivációkat és a vevői elégedettséget befolyásoló tényezők feltárására térnek ki. Jelen tanulmányban a közvetlen értékesítést fogyasztói oldalról megközelítő kutatások szintetizáló bemutatására vállalkozunk, emellett bemutatásra kerül egy primer kutatás is, melynek keretében feltárásra kerülnek a hazai fogyasztók élelmiszervásárlási döntéseit meghatározó tényezőcsoportok a közvetlen értékesítés tükrében. Szakirodalmi áttekintés A közvetlen értékesítés fogalmi meghatározása A közvetlen értékesítés fogalmi meghatározása a szakirodalomban nem egységes. Wirthgen és Maurer (2000:13-14.) megfogalmazása szerint a közvetlen értékesítés közvetlenül a gazdálkodóktól a végső fogyasztók számára történik és magába foglalja a mezőgazdasági üzemből történő értékesítést (a gazdaságtól való közvetlen értékesítés, közvetlenül a mezőgazdasági területről történő értékesítés/szedd magad! akció, termelői bolt, a gazdasággal közvetlen kapcsolatban álló vendéglátóhelyen történő vendéglátás) és az olyan eladást, amely intézményes keretek között a fogyasztók közelében zajlik, mint például a piac, a vásárcsarnok, a házhozszállítás és az út menti értékesítés. Kuhnert (1998) szerint közvetlen értékesítés körébe tartozik a fogyasztásra kész élelmiszerek kiskereskedelmi egységeknek történő értékesítése is. A közvetlen értékesítés a termelők számára lehetőséget nyújt arra, hogy termékeiket folyamatosan és jó áron értékesíthessék, valamint kiegészítő jövedelemhez jussanak. Emellett a termelők számára fontos, hogy javítsák a fogyasztók véleményét melyet az élelmiszertermelő gazdákról alkotnak azáltal, hogy minőségi terméket kínálnak eladásra (Fehér, 2007). Annak érdekében, hogy a termelők ezen tevékenységüket minél magasabb szinten tudják folytatni, elengedhetetlenül fontos a fogyasztói szokások ismerete. A közvetlen értékesítést fogyasztói szempontból vizsgáló kutatások többségének középpontjában a vevői elégedettség és a vásárlói preferenciák vizsgálata áll. Vevői elégedettség vizsgálatok a közvetlen értékesítés területén Reichardt (2004, In.: Hasan, 2006:20-23) szerint a vevői elégedettség a vállalat vevőkkel kapcsolatos viszonyának minőségét és a vállalat teljesítményének megítélését mutatja. A vevői elégedettség hozzájárul a vállalkozás sikeréhez és az egyik legjelentősebb vállalati célként kell arra tekinteni ahhoz, hogy a vállalat a versenyben fenn tudjon maradni. A közvetlen értékesítés területén kiemelt fontossággal bír a vevői elégedettség vizsgálat, ugyanis a termelők * Szent István Egyetem, Marketing Intézet, tanársegéd, ** Szent István Egyetem, Marketing Intézet, egyetemi tanár, 9

10 közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztókkal. Ennek a közeli, személyes kapcsolatnak köszönhetően a fogyasztók lojálisak a termelőkhöz (Spiller et al, 2007). A vevői elégedettség mérése során választ kaphatunk arra, hogy: - a fogyasztók összességében mennyire elégedettek, és mennyire elégedettek az egyes teljesítmény összetevőkkel, - mitől függ a vevők elégedettsége és miből kell kiindulni, ha növelni szeretnénk a vevők elégedettségét. Spiller és munkatársai (2007: ) 33 gazdaság által működtetett üzletben végzett kutatás alapján megállapították, hogy a fogyasztók elégedettségét az alábbi tényezők befolyásolják: - termékminőség (a termékek minősége, frissessége, íze, bolt tisztasága, szakértő tanácsadás), - eladószemélyzet jellemzői (a személyzet kompetenciája, barátságossága, tisztasága, segítőkészsége, nyújtott szolgáltatások), - bolt atmoszférája (belső dekorációk, termékkihelyezés, atmoszféra), - választék (termékinformációk, promóciós tevékenység, árak, termékválaszték), - elhelyezkedés (parkolási lehetőség, megközelíthetőség, külső dekoráció, cégtábla elhelyezése). A vásárlók a gazda által nyújtott termékválasztékot 4 fő kritérium a promóciós tevékenység, az ár, az információk és a termékkínálat alapján ítélik meg. Összességében megállapítható, hogy a közvetlen értékesítés során az árak kevésbé fontosak, mint egy szupermarketben. Azok a fogyasztók, akik kedvelik a termelői boltokat, tudják, hogy itt valamivel magasabb áron juthatnak hozzá a termékekhez, mint például a szupermarketekben. Más országokban végzett kutatások során is bizonyították, hogy közvetlenül a termelőtől történő vásárlás esetében az árak nem játszanak fontos szerepet (Kezis et al., 1998:95). Spillerék kutatásához hasonlóan Hasan (2010: ) németországi ún. Hofladen -ekben, azaz termelői boltokban végzett vevői elégedettség felmérést. A megkérdezett fogyasztók elégedettségét befolyásoló tényezők 5 csoportba sorolhatók: - nyújtott szolgáltatások (tanácsadás és kiszolgálás, barátságosság, kompetenciák, a személyzet tisztasága, segítőkészség), - termékminőség (az áruk minősége, frissessége, íze), - bolt megjelenése (a gazdaság külső megjelenése, a bolt belsejének berendezése, tisztaság és higiénia, nyitva tartás), - gazdaság megkülönböztető adottságai (a gazdaság vonzereje, atmoszféra, bizalom a gazdaság és annak termékei iránt, környezettudatosság), - termékválaszték (árak, akciók, választék, árukihelyezés, termékinformációk). A tanulmányban ismertetett kutatási eredmények a ma Magyarországon a németországi helyzethez képest kevésbé elterjedt termelői boltok vevői elégedettséget meghatározó tényezőit vizsgálták, az eredmények azonban a termelői boltok mellett a közvetlen értékesítés egyéb csatornái esetében is eredményesen hasznosíthatók. Preferenciavizsgálatok a közvetlen értékesítés területén A vevőelégedettség vizsgálatok mellett a közvetlen értékesítéssel kapcsolatos preferenciavizsgálatok állnak a fogyasztói kutatások középpontjában. 10

11 Keeling Bond et al. (2006: ) a vásárlási motivációkat vizsgálták a friss termékek piacán. A vizsgálat során a közvetlen értékesítéshez való viszony alapján 3 csoportot különítettek el: a rendszeresen termelőktől vásárlók, az alkalmanként termelőktől vásárlók és a termelőktől soha nem vásárlók csoportját. A vásárlási motivációk tekintetében a fő motiváló tényezők a jó minőségű termékek, az élelmiszerbiztonság és az árak voltak mindhárom fogyasztói csoport esetében. A barátok és a család ajánlása, valamint a társadalmi kapcsolatok játszották a legkevésbé fontos szerepet mindhárom fogyasztói csoport esetében. A rendszeresen termelőktől vásárlók a többi csoporthoz képest nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a termékválasztéknak és a helyi termelők támogatásának. A termelőktől soha nem vásárlók a kedvezményeket és a kényelmet tartották legfontosabbnak. Szakály és Szabó G ben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a közvetlen értékesítés különböző formái milyen szerepet játszanak a lakosság mindennapi bevásárlásaiban. Megállapították, hogy a vásárlók a kisebb élelmiszerboltokat részesítik előnyben vásárlásaik során, utánuk következnek a szuper- és hipermarketek. A közvetlen értékesítés formái közül jó pozícióban vannak a termelői piacok, itt vásárol a fogyasztók több mint egyharmada. A lista második felében találhatók a diszkontok valamint a termelőtől történő közvetlenül beszerzés. Az általános beszerzési szokások elemzésén túl azt is vizsgálták, hogy változik-e a helyzet akkor, ha a fogyasztó garantáltan magyar élelmiszert akar vásárolni. Ha a fogyasztók garantáltan magyar élelmiszert szeretnének vásárolni, akkor jelentősen csökken a hiper - és szupermarketek látogatottsága, de a kisebb bolthálózatok és a diszkontok szerepe is visszaesik. A termelőktől való beszerzés aránya ugyanakkor majdnem megháromszorozódik, a piacok jelentősége pedig több mint 60%-kal növekszik, és ezzel ez a csatorna az első helyre kerül, megelőzve a szervezett kereskedelmi formákat. A magyar fogyasztók tehát a hazai élelmiszerek vásárlásakor előnyben részesítik a közvetlen értékesítés különböző formáit. A termelői piacok, valamint a gazdáktól történő közvetlen beszerzés személyes légköre bizalmat kelt a fogyasztókban, ezért a direkt marketing módszerek fejlesztése kulcsfontosságú a magyar élelmiszerek termelése, értékesítése és fogyasztása szempontjából (Szakály Szabó, 2009: ). Anyag és módszer Az egyes közvetlen értékesítési formák szerepének és az élelmiszervásárlást döntően befolyásoló tényezők feltárása érdekében országos reprezentatív mintán végeztünk felmérést. Az adatfelvétel 2011 szeptemberében a Cognative Piackutató Kft. Omnibus 2011 kutatásának keretében zajlott, 1015 fő megkérdezésével. A mintavétel a szigorított véletlen séta módszerével történt, a település és régiótípus alapján kialakított, rétegzett mintavétel segítségével. A tényleges válaszadók kiválasztására a születésnapi kulcs módszerének használatával került sor. Az adatok többkomponenses súlyozása a KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján történt az életkor, a nem, az iskolai végzettség, a régió és településtípusok szerint, melyet követően a minta reprezentatívnak tekinthető az előbbi változókra nézve. Az adatfelvétel után bevitt és megtisztított adatokat az SPSS 16.0 statisztikai szoftver segítségével dolgoztuk fel. A feldolgozás során a faktorelemzés módszerét alkalmaztuk. 11

12 A kutatás során az alábbi célkitűzéseket fogalmaztuk meg: C1: Az egyes élelmiszervásárlást meghatározó tényezők lakossági fogyasztási döntésekben betöltött szerepének meghatározása. H1: Az egyes élelmiszervásárlást meghatározó tényezők tényezőcsoportokba sorolhatók. C2: Az egyes tényezőcsoportok jellemzőinek feltárása. H2: Az egyes tényezőcsoportok fogyasztói megítélése szociodemográfiai ismérvek mentén körülírható. H3: Az egyes tényezőcsoportok fogyasztói megítélése a különböző élelmiszerek termelőtől történő beszerzési gyakorisága mentén körülírható. H4: Az egyes tényezőcsoportok fogyasztói megítélése a különböző közvetlen értékesítési formákon keresztül történő vásárlás gyakorisága mentén körülírható. Eredmények Élelmiszervásárlást befolyásoló tényezők fontosságának megítélése A kutatás során a közvetlen értékesítéssel kapcsolatos fogyasztói magatartás szakirodalmi áttekintését követően egy 14 ismérvből álló tényezőlistát állítottunk össze abból a célból, hogy megvizsgáljuk az egyes tényezők fogyasztói döntésekre gyakorolt hatását. Az ismérvek között szerepeltek egyaránt racionális (pl. ár, minőség, termékválaszték) és emocionális szempontok (pl. magyar gazdák támogatása, környezetterhelés csökkentése) is (C1). Első lépésként az egyes tényezők átlagait, szórását és relatív szórását vizsgáltuk (1. táblázat). Ez alapján megállapítható, hogy a magyar lakosság számára élelmiszervásárlás során legfontosabb tényezők az ár, a minőség, a termék frissesség, élelmiszerbiztonság és termékválaszték. Ezen tényezőkkel szemben a fogyasztók legkevésbé tartják fontosnak a termelővel kialakuló személyes kapcsolatot, az élelmiszer előállítás módját, valamint a környezetterhelés csökkentését. Fontos kiemelni, hogy a legkisebb szórás a fogyasztók által legfontosabbnak ítélt élelmiszervásárlást befolyásoló tényezők esetén figyelhető meg: ár, minőség frissesség megítélése szempontjából a fogyasztók közel azonos véleményen vannak, és nagy jelentőséget tulajdonítanak ezen tényezőknek. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a legnagyobb szórás éppen azoknál a tényezőknél figyelhető meg, amelyeket legkevésbé tartottak fontosnak a fogyasztók. 12

13 Élelmiszerfogyasztást befolyásoló tényezők fontosságának megítélése (mérési szint=intervallum attribútumok: 1-egyálatán nem fontos 5-nagyon fontos; N=1015) 1. táblázat Átlag Szórás Relatív szórás A vásárlás helyszínének hangulata 3, , ,79% Személyes kapcsolat a termelővel 3, , ,01% A magyar gazdák támogatása a termékek megvásárlásával 4, , ,20% A termék frissessége 4, , ,20% A termék származási helyének ismerete/nyomonkövethetőség 4, , ,64% Garantáltan magyar termék vásárlása 4, , ,66% Termékválaszték 4, , ,66% Akciók 4, , ,95% Kedvező ár 4, , ,22% Kiváló minőség 4, , ,37% Személyes meggyőződés a termék minőségéről 4, , ,01% Környezetterhelés csökkentése a szállítási távolságok csökkentésével 3, , ,98% Élelmiszerbiztonság 4, , ,59% Az élelmiszer előállítási módja (bio, 3, , ,01% intenzív termelés stb.) Forrás: saját kutatás, Annak érdekében, hogy a kutatás során felsorolt változók közötti struktúrát feltárjuk, faktorelemzést végeztük. A faktorelemzés során a Vásárlás helyszínének hangulata változót kihagytuk a végleges faktorelemzés során, mivel az ehhez a változóhoz tartozó faktorszkórok mindkét faktoron rajta ültek, ezért célszerűnek tartottuk annak kizárását a későbbi elemzésből. A változó kizárását követően két tényezőcsoportot sikerült elkülönítenünk (2. táblázat). 1. faktor: Absztrakt és konkrét terméktulajdonságok (magyarázott variancia: 28,09%): ezen faktorba azon tényezők kerültek, amelyek objektív módon határozzák meg a fogyasztói döntéseket. Mivel a tényezőcsoportba tartozó tényezők faktorsúlya a másik faktoron kis súllyal szerepel, ezért kijelenthetjük, hogy az egyes tényezők tényezőcsoportokba sorolhatósága egyértelmű. A faktor ferdeségét vizsgálva elmondható, hogy az eloszlás nagyon erősen jobbra ferde, azaz a magyar fogyasztók élelmiszervásárlás során kiemelkedően fontosnak tartják ezen tényezőket. 2. faktor: Társadalmi értékek (magyarázott variancia: 23,31%): ezen faktorba azon tényezők kerültek, melyek szubjektív módon befolyásolják a fogyasztói döntéseket. Ez anynyit jelent, hogy míg az első faktorba tartozó tényezők terméktulajdonságok által meghatározhatók, addig a második faktorba tartozó tényezők a fogyasztók érték- 13

14 ítéletétől függnek. A faktorsúlyokat vizsgálva megállapítható, hogy az egyes tényezők faktorsúlya a másik faktoron kis súllyal szerepel, így azok egyértelműen meghatározottan a második faktorhoz tartoznak. A faktor ferdeségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy jelentősen jobbra ferde, azaz a magyar fogyasztók élelmiszervásárlás során fontosnak tartják ezen tényezőket, bár az első faktorba tartozó tényezőknél sokkal kisebb mértékben. Rotált faktormátrix 2. táblázat Faktor Absztrakt és konkrét terméktulajdonságok Társadalmi értékek Kiváló minőség 0, , A termék frissessége 0, , Kedvező ár 0, , Termékválaszték 0, , Élelmiszerbiztonság 0, , Személyes meggyőződés a termék minőségéről 0, , Akciók 0, , Környezetterhelés csökkentése a szállítási távolságok csökkentésével 0, , A magyar gazdák támogatása a termékek megvásárlásával 0, , Személyes kapcsolat a termelővel 0, , Az élelmiszer előállítási módja (bio, intenzív termelés stb.) 0, , Garantáltan magyar termék vásárlása 0, , A termék származási helyének ismerte/nyomonkövethetőség Forrás: saját kutatás, , , Összegezve megállapítható tehát, hogy az élelmiszervásárlást meghatározó tényezőkön belül jól elkülöníthetőek egymástól az egyes terméktulajdonságokhoz és a társadalmi értékekhez kapcsolódó tényezők (H1 hipotézis elfogadva). Emellett azonban fontos hangsúlyozni, hogy a terméktulajdonságokhoz kapcsolódó tényezők befolyásoló hatása jóval karakteresebb módon látszik kirajzolódni, mint a társadalmi értékekhez kapcsolódóké. Szociodemográfiai ismérvek és faktorok kapcsolata Annak érdekében, hogy megtudjuk, hogy az élelmiszervásárlást befolyásoló tényezők megítélésében tapasztalhatók-e eltérések szociodemográfiai ismérvek mentén, megvizsgáltuk az eloszlások ferdeségét szociodemográfiai ismérvek alapján. Első lépésként 2 mintás T-próbát, illetve varianciaanalízist végeztünk, hogy megállapítsuk, mely faktorok átlageltérései között mutatható ki statisztikailag jelentős különbség az adott szociodemográfiai ismérv tekintetében, majd összehasonlítottuk az alapváltozók szerint megosztott alapsokaság ferdeségét a teljes minta ferdeségével. 14

15 A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a társadalmi értékek faktor az alábbi szociodemográfiai ismérvek mentén mutat szignifikáns eltérést (F-próba sig.<0,05): - Életkor tekintetében elsősorban a és év közötti korosztály tartja kiemelten fontosnak a társadalmi értékeket élelmiszervásárlás során. - Lakóhely tekintetében a társadalmi értékeket jellemzően a falusiak és a fővárosiak tartják fontos befolyásoló tényezőnek élelmiszervásárlás során. - Az iskolai végzettséget vizsgálva megállapítható, hogy míg az alacsony és a magas iskolai végzettségűek számára kevésbé fontosak, addig a közepes iskolai végzettségűek számára fontosak a társadalmi értékek. - Foglalkozás tekintetében a társadalmi értékeknek kiemelt jelentőséget a szabadfoglalkozásúk/egyéni vállalkozók, a szellemi foglalkozásúak és a háztartásbeliek tulajdonítanak. - Az egyes tényezők fontosságát társadalmi osztályok szerint vizsgálva megállapítható, hogy az alacsony társadalmi státuszú fogyasztók számára legkevésbé fontosak a társadalmi értékek élelmiszervásárlás során, míg legfontosabb a magas társadalmi osztályba tartozó fogyasztók számára. - A fenntarthatóság iránti elkötelezettséget vizsgálva megállapítható, hogy a fenntarthatóság iránt erősen és közepesen erősen elkötelezett fogyasztók számára fontosak leginkább a társadalmi értékek. A fenntarthatóság iránti legkevésbé elkötelezettek számára legkevésbé fontosak a társadalmi értékek élelmiszervásárlás során. Emellett a terméktulajdonságok faktor és az egyes szociodemográfiai ismérvek közötti összefüggést is vizsgáltuk, mely alapján az alábbi tényezők mentén találtunk szignifikáns eltérést (F-próba sig.<0,05): - A dolgozói státusz tekintetében legerőteljesebben a nem dolgozók számára fontosak élelmiszervásárlás során a terméktulajdonságok. - Foglalkozás tekintetében a terméktulajdonságok jellemzően a nyugdíjasok, és a tanuló számára fontosak, ami összecseng a dolgozói státusz esetében mutatott eredménnyel, miszerint a nem dolgozók számára fontosak a terméktulajdonságok. A gyermek jelenléte a családban, a háztartás mérete nem mutat szignifikáns eltérést egyik faktor esetében sem (H2 hipotézis elfogadva). Élelmiszercsoportok vásárlási gyakorisága és a faktorok közötti kapcsolat A szociodemográfiai ismérvek élelmiszervásárlásra való hatása mellett azt is vizsgáltuk, hogy az egyes élelmiszercsoportok közvetlenül a termelőtől történő vásárlási gyakorisága milyen hatással van az egyes tényezőcsoportok megítélésére. A vizsgált termékcsoportokon belül a zöldség-; gyümölcs-, vágott baromfi-, húskészítmény-, tej-, tojás- és mézvásárlás esetében a a vásárlási gyakoriság és a társadalmi értékek megítélése között mutatható ki szignifikáns eltérés (F-próba sig.<0,05), és azok jellemzően a rendszeresen termelőtől vásárló fogyasztók számára fontosak. Egyedül a tejtermék- és borvásárlás esetén mutatkoznak más eredmények. Tejtermékek esetén mind a terméktulajdonságok, mind pedig a társadalmi értékek esetén szignifikáns eltérés mutatható ki (F-próba sig.<0,05). Míg a tejtermékeket rendszeresen termelőtől vásárló fogyasztók mind a terméktulajdonságoknak, mind a társadalmi értékeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak, addig a közvetlenül a termelőtől tejterméket soha nem vásárolók a terméktulajdonságoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget, a társadalmi értékeknek azonban nem. 15

16 Borvásárlás esetén a fogyasztók a terméktulajdonságoknak vásárlási gyakoriságra való tekintet nélkül nagy jelentőséget tulajdonítanak (H3 hipotézis elfogadva). Vásárlási helyszíneken történő vásárlási gyakoriság és a faktorok közötti kapcsolat Vizsgálatunk arra is kiterjedt, hogy az egyes közvetlen értékesítési formákon keresztül történő vásárlás gyakorisága milyen hatással van az egyes tényezőcsoportok megítélésére. Megállapítottuk, hogy az alábbi esetekben mutatható ki szignifikáns eltérés az egyes értékesítési formákon keresztül történő vásárlás gyakorisága és a társadalmi értékek (F-próba sig.<0,05). - A piacon történő vásárlás tekintetében a rendszeresen piacon vásárló fogyasztók azok, akik inkább fontosnak tartják a társadalmi értékeket élelmiszervásárlás során. - Az út menti vásárlás esetében ezek szintén a rendszeresen és alkalmanként út mentén vásárló fogyasztók számára fontosak. - A gazdaudvarról történő vásárlás esetében elmondható, hogy az alkalmanként gazdaudvarról vásárló fogyasztók számára inkább fontosak a társadalmi értékek. - A közösségi kezdeményezés útján történő vásárlás esetében szintén a rendszeresen és az alkalmanként közösségi kezdeményezés útján vásárló fogyasztók számára fontosak a társadalmi értékek. A terméktulajdonságok megítélését illetően megállapítottuk, hogy a házhozszállítás útján és az automatán keresztül történő vásárlás esetén mutatható ki szignifikáns eltérés a terméktulajdonságok megítélését illetően (F-próba sig.<0,005): A terméktulajdonságokat a házhozszállítás útján alkalmanként illetve soha nem vásárló fogyasztók tartják fontosnak, míg automatán keresztül történő vásárlás esetén az azon keresztül soha nem vásárlók. A termelői boltban és webshopon keresztül történő vásárlás gyakorisága és az egyes tényezőcsoportok között nem mutatható ki szignifikáns eltérés (H4 hipotézis elfogadva). Konklúzió Összességében megállapítható, hogy a magyar fogyasztók élelmiszervásárlási döntései során kiemelt szerepet játszanak az absztrakt és konkrét terméktulajdonságok, mint például az ár, minőség, frissesség, élelmiszerbiztonság és termékválaszték. A társadalmi értékek közé sorolható tényezők, mint például a termelővel kialakuló személyes kapcsolat, az élelmiszer előállítás módja, valamint a környezetterhelés csökkentése a legkevésbé fontos tényezők a fogyasztók számára. Emellett azonban fontos megemlíteni, hogy az egyes termékcsoportok közvetlenül termelőtől történő beszerzésének gyakoriságát, és az egyes közvetlen értékesítési formákon keresztül történő vásárlás gyakoriságát vizsgálva kiderült, hogy a közvetlen értékesítési formákat előnyben részesítő fogyasztók számára a társadalmi értékek is előtérbe kerülnek élelmiszervásárlás során. Ebből következően megállapíthatjuk, hogy kutatásunk eredményeként sikerült felvázolnunk a közvetlen értékesítés útján értékesítő termelők által megcélozható célcsoport fő jellemzőit, amit figyelembe véve lehetségük nyílik hatékonyságuk növelésére. 16

17 Summary To be succesfull in field of direct food sales, producers have to know, what consumers want and why they buy producst directly form them. This study focuses on consumer habits connected with direct food sales and factors affecting consumer judgement of food shopping. It can be established, that food shopping is defined by two main factors: abstract product parameters and social values. In food shopping usually play abstract product parameters very important role, but for customers, who prefer buying food directly from producers, social values are important, too. Felhasznált irodalom 1. Fehér I. (2007): Marketing possibilities of direct food sale and its relation to rural developement, RENE Congree and Direct Marketing Forum, Mosonmagyaróvár, February Hasan, Y. (2006): Einkaufsverhalten und Kundengruppen bei Direktvermarktern in Deutschland, Diskussionsbeitrag, Oktober 2006, o. 3. Hasan, Y. (2010): Kundenzufriedenheit bei der Direktvermarktung landwirtschaftlicher Produkte in Deutschland, Doktori értekezés, Georg-August-Universität Göttingen, 2010., o. 4. Keeling, Bond J., Thilmany, D., and Bond, C. A. (2006): Direct Marketing of Fresh Produce: Understanding Consumer Purchasin Decisions, Choice, 4th Quarter 2006., 21. szám. Letöltés ideje: február 2., o. 5. Kezis, A., Gwebu, T., Peavey, S., Cheng, H. (1998): A Study Of Consumers At A Small Farmers' Market In Maine: Results From A 1995 Survey, Journal of Food Distribution Research, 29. Vol., 1998/1 (February); o. 6. Kuhnert, H. (1998): Direktvermarktung in konventionell und ökologisch wirtschaftenden Betrieben: Eine Untersuchung zur Direktvermarktung als eine Form der einzelbetrieblichen Diversifikation in der Landwirtschaft. Wissenschaftsverlag Vauk Kiel KG, Kiel 7. Reichardt, I. (2004): Was bedeutet Kundenzufriedenheit? URL: Letöltés ideje: (In.: Hasan, 2006) 8. Spiller, A., Zühlsdorf, A., Mellin, M.: Farmer-to Consumer Direct Marketing: The Role of Consumer Satisfaction Measurement for Service Innovations, 1st International European Forum on Innovation and System Dynamics in Food Networks, Innsbruck-Igls, AUstria February 15-17, o. 9. Szakály Z. Szabó G. G. (2009): Az élelmiszer-önrendelkezés aspektusainak elemzése termelői és fogyasztó szemszögből, LI. Georgikon Napok, október 1-2., o. 10. Wirthgen, B., Maurer, O. (2000): Direktvermarktung Verarbeitung, Absatz, Rentabilität, Recht, Verlag Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart 17

18

19 FEJÉR GÁBOR * ROMÁNIA KIKÖTŐINEK SZEREPE AZ EURÓPAI RÖVID TÁVÚ TENGERI ÁRUSZÁLLÍTÁSBAN Kulcsszavak: Európai Unió, Románia, Konstanca, kikötő, rövid távú tengeri áruszállítás Bevezetés Az Európai Unió számára meghatározó fontosságú a tengeri áruszállítás, amelynek jelentősége egyre inkább növekszik a gazdasági térségen belül. Ennek egyik oka, hogy Európa határainak mintegy kétharmada (kb km) tengerpart, amiért egyértelműen tengeri gazdaságnak is tekinthető. A másik lényegesebb ok, hogy ez a szállítási mód a több mint 1200 tengerparti és a több száz folyami kikötőnek köszönhetően versenyképes alternatívája a közúti infrastruktúra túlterheltségének, és a vasúti hálózatok hiányának. Ez az írás arra keresi a választ, hogy Románia sokáig hányattatott sorsú kikötői, különös tekintettel Konstanca (Constanţa) szerepére, hogyan alkalmazkodnak ezekhez az uniós kihívásokhoz a Fekete-tenger térségében. Módszertan Azért, hogy a bevezetésben megfogalmazott felvetést minél pontosabban meg lehessen válaszolni, vizsgálni kellett az Európai Unió kereskedelmét és közlekedéspolitikájának tengerszállításra vonatkozó részleteit. A statisztikai adatok értékelését az ezredfordulót követő időszakra végeztem el. A forgalom és az áruszerkezet összetételét tartottam fontos elemzési szempontnak. Legfontosabb kiindulási pontnak az Európai Unió belső áruszállítását jelöltem meg. Elsősorban az ebből következtethető konténerforgalom növekedése érinti az európai kikötők forgalomnövekedését is. A kikötők ezredforduló utáni forgalmának növekedése felveti annak kérdését, hogy a rövid távú tengeri áruszállítás milyen mértékben lehet alternatívája a szárazföldi és belvízi áruforgalomnak. Illetve ennek mekkora részben lehet szereplője Konstanca kikötője. A rövid távú tengeri áruszállítás szemszögéből több tényezőt is célszerű volt összevetni. Elsősorban a szállítási idő/távolság a meghatározó, ezért elemezni kell az Európai Unió tengeri régiói közötti forgalmat a régiók legnagyobb forgalmú kikötőinek összehasonlításával. Vizsgálatomban a fontosabb kikötőket vetettem össze. Számításba vettem azokat a közlekedésföldrajzi, közlekedéspolitikai tényezőket, amelyek befolyásolják a szállítási rendszer működését. A kikötők logisztikai fejlettségének (amely nagyban meghatározza a kikötőválasztást) összevetése is nagymértékben eldöntheti az ideális kikötő kiválasztását. Ez fontos szempont különösen azoknak az országoknak (például Magyarország), amelyek egyébként nem rendelkeznek tengerparttal. * Debreceni Egyetem, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, PhD-hallgató, 19

20 Az Európai Unió gazdasági növekedése és hatása az áruszállításra A rövidtávú tengeri áruszállítás vizsgálata során is érdemes nagy figyelmet fordítani az Európai Unió gazdaságának alakulására különös tekintettel a gazdasági világválság utáni időszakra. A világ egyik vezető gazdaságaként az Unió állítja elő ugyanis a világ GDP-jének jelentős hányadát. Bár az EU-27 GDP-je folyamatosan növek-szik, aránya a bruttó világtermék esetében csökken, aminek oka az új gazdasági hatalmak mint Kína, India kialakulásában keresendő. A válság utáni gazdasági növekedés első jelei 2010-ben jelentkeztek, de az Euróövezet (mint sereghajtó) esetében ez mindösszesen 1,8 százalékos növekedést jelentett (1. táblázat). A világ gazdasági növekedése között (%-ban) 1. táblázat Világ 5,1 5,2 3,0-0,5 5,1 Fejlett országok 3,0 2,7 0,6-3,4 3,0 Euró-övezet 2,9 2,7 0,7-4,1 1,8 USA 2,7 2,1 0,4-2,6 2,9 Fejlődő országok 7,9 8,3 6,0 2,8 7,4 Forrás: WTO adatai alapján a szerző. A válság ellenére az Európai Unió teljes kereskedelme 2005 és 2010 között 19,1%-kal nőtt. Miközben az EU-27 exportja 18,9%-kal, az import pedig 19,3%-kal növekedett, addig a kereskedelmi mérleg negatív elemeit főként az importált ásványi tüzelőanyagok (beleértve a petróleumot is) jelentette ben az EU árukereskedelme összesen 7850 milliárd euró értéket képviselt, amiből az export 3887 milliárd eurót tett ki, míg az import 3963 milliárd euróra rúgott. Eközben az EU-27 belső árukereskedelme a kivitel esetében 2,5 százalékkal esett viszsza, míg az import 2,4 százalékkal csökkent. Ezek a gazdasági folyamatok nagymértékben befolyásolják az Európai Unió áruszállítását is. Hiszen a GDP-hez viszonyított arányok is azt mutatják, hogy a gazdasági válság előtti növekedéshez képest a 2007-es évtől kezdődően markáns visszaesés következett be (2. táblázat). Az Európai Unió áruszállítási volumene a GDP-hez viszonyítva 2. táblázat Európai Unió 105,2 105,1 105,7 106,4 103,8 96,4 Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. Azonban ezen belül is megfigyelhető egy kettősség, mivel a nyugat-európai országok közül például Németország és Olaszország áruszállításának volumene közel azonos az ország GDPjével, addig Szlovénia és különösen Románia, mint új tag esetében jóval meghaladja azt. 20

21 3. táblázat Az Európai Unió és egyes tagországainak áruszállítási volumene a GDP-hez viszonyítva Európai Unió (EU-27) 105,2 105,1 105,7 106,4 103,8 96,4 Németország 104,5 106,1 109,7 111, ,9 Olaszország 101,7 108,2 95,5 91,2 92,2 94,0 Románia 145,1 174,2 171,4 165,6 148,5 113,7 Szlovénia 114,5 128, ,4 152,5 147,0 Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. Ha az áruszállítást tovább vizsgáljuk, akkor egyrészt megállapíthatjuk, hogy a 2007-ig megfigyelhető növekedést az azt követő évben már visszaesés jellemezte a gazdasági válság hatásának következményeként. Szembetűnő továbbá az is, hogy a szállítási módok közül a közúti és a tengeri áruszállítás dominált az elmúlt egy évtizedben is (1. ábra). 1. ábra Az Európai Unió áruszállítása szállítási módok szerint között (tkm-ben) Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. A kettő forgalma összesen meghaladta a többi szállítási mód együttes teljesítményét. A tengeri áruszállítást figyelembe véve különösen jellemzőek ezek az folyamatok, hiszen az Unió áruforgalmának nagy része a kikötőkön keresztül halad át. Ez számokban azt jelenti, hogy évente átlagosan mintegy 3500 millió tonnányi áru kerül exportálásra és importálásra az EU több mint 1200 tengeri kikötőjén keresztül. Csak a tengeri áruszállítás éves átlagos növekedése tkm-ben kifejezve 1,6%-os volt 2000 és 2008 között. Ennek a fejlődésnek egyre inkább részese Konstanca, amely szintén olyan logisztikai szolgáltató központtá igyekszik válni, ahol mód van a beérkező anyagok és áruk teljes körű kezelésére és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások nyújtására. 21

22 A Marco Polo program, mint a tengeri áruszállítás indikátora A vízi közlekedés, ezen belül a rövid távú tengeri szállítás az évek során ugyanolyan erőteljesen növekedett, mint a közúti szállítás. Ennek egyik legfőbb előmozdítója az Európai Unió által életre hívott Marco Polo program, amelynek célja, hogy a túlterhelt szárazföldi szállítási útvonalakról átirányítsa az áruforgalmat a tengeri autópályákra. A közlekedés ilyen fokú intermodalitása lehetővé teszi az egyes országok közlekedési hálózatainak integrációját, elletve az Unió egész területét lefedő és az összes különféle közlekedési módot felölelő integrált közlekedési hálózat kialakítását. Ebben a rendszerben igen fontos szerep hárul a kikötőkre, mint a kikötők és a hátország közötti csatlakozási pontokra. Ugyanis a hajókon érkező konténerek nagy részét az európai kikötőkből tovább kell szállítani. Egy részüket kisebb hajókon viszik tovább más kikötőkbe. A nagy részük közúton, a belvizeken vagy vasúton jut el az európai hátországba. A programnak köszönhetően egy nagyfokú átrendeződés figyelhető meg, amelynek egyik nyertese a (rövid távú) tengeri áruszállítás. Tengerszállítás az Európai Unióban Európa kikötőin keresztül zajlik a világ többi részével folytatott kereskedelmének több, mint 90%-a. Továbbá az Európán belül szállított áruk 40%-át ugyancsak tengeren szállítják. Az uniós kikötőkben fordul meg a világ tengeri árukereskedelmének 25%-a, illetve a világ rövid távú tengeri szállításának 50%-át ugyancsak ezek a kikötők végzik. Ezekben a kikötőkben kezelt áruk eloszlása viszont nagy eltéréseket mutat, ami annak köszönhető, hogy az európai kikötő-rendszer nem tekinthető homogén szerkezetűnek. Ez elsősorban a hátországok gazdasági sajátosságaival, piaci igényeivel magyarázható, amelynek köszönhetően a nagy nyugat-európai mega kikötők mellett számos közepes- és kisméretű, speciális feladatokat ellátó kikötő alakult ki ben és 2008-ban, a globális válság éveiben az uniós kikötők közel 4000 millió tonna árut kezeltek. Az ezredfordulót követően a szektor átlagosan évi 2,7%-kal növekedett. 2. ábra Az EU-27 kikötőiben kezelt áruk mennyisége 2003 és 2009 között (millió t-ban) Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. 22

23 Azonban a közel egy évtizedes folyamatos növekedés után az EU kikötőiben átrakott áruk mennyisége 2009-ben több mint 12%-al esett vissza, köszönhetően a globális pénzügyi válságnak. Az adott évben a kezelt áruk összmennyisége a becslések szerint 3,4 milliárd tonna volt, amely megfelel a 2003-as év forgalmi adatainak (2. ábra). A legnagyobb csökkenést a tagországok közül Romániában (-28,5%), Szlovéniában és Finnországban regisztrálták, amelynek hátterében a hátországokban lejátszódó gazdasági folyamatok állnak. 4. táblázat Az európai kikötők forgalma tengeri régiók és árufajták szerint (millió t-ban) Száraz ömlesztett Folyékony ömlesztett Konténer Egyéb / Nem ömlesztett Összes Északnyugat-Európa ,346 Fekete-tenger; Kelet-Mediterráneum Nyugat-Mediterráneum (+Olaszo.) ,084 Kelet-Baltikum Nagy-Britannia/Írország Észak-Baltikum EU27 összes (+Horváto.; Norvégia) 1,015 1, ,999 EU27 összes 946 1, ,804 Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. Ha a tengerszállítás alakulását tengeri régiók szerint vizsgáljuk, akkor lényeges különbségek figyelhetők meg. Nyugat-Európa vezető szerepe az összes forgalom mellett a száraz ömlesztett áruk és a konténerforgalom tekintetében számottevő. A nyugat-európai kikötők forgalmának mintegy hatodát bonyolítják a fekete-tengeri és a kelet-mediterrán kikötők (4. táblázat). Hasonló folyamatok figyelhetőek meg, ha az Unió rövidtávú tengeri áruszállítását vizsgáljuk ban ez a típusú áruszállítás képviselte az EU-27 tengeri áruszállításának 60%-át. Azonban ennek aránya országonként és régiónként is eltérő. Az rövid távú tengeri áruszállítás túlsúlya különösen jelentős (több mint 90%-os), Finnország, Málta és Svédország esetében, ami elsősorban földrajzi szempontokkal magyarázható. Ezzel szemben a viszonylag kis országokban mint például Hollandiában és Belgiumban, amelyek jelentős kontinensek közötti kereskedelmet folytató ún. megakikötőket koncentrálnak aránya körülbelül 50% ban az Európai Unió rövid távú tengeri áruszállítása összesen mintegy 1,9 milliárd tonna árut mozgatott meg. A régiók közül a Földközi-tenger volt a legaktívabb, 592 millió tonna áruval. Ez az összes forgalom mintegy 28%-át jelentette. Ezt követi az északi-tengeri forgalom 566 millió tonnával (3. ábra). 23

24 3. ábra Az EU-27 rövidtávú tengeri áruszállítása a tengeri régiók között 2008-ban Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. Jelentős a lemaradása a 6%-os részesedést reprezentáló fekete-tengeri térségnek, amely így eleve befolyásolja Konstanca szerepét az európai rövid távú tengeri áruszállításban. A csekély részesedés a fekete-tengeri térség abszolút és ennek köszönhetően a kikötő relatív zártságának tudható be. A kikötő földrajzi helyzete és kapcsolatrendszere A kikötő európai kapcsolatrendszerét nagymértékben befolyásolja a Fekete-tenger térségében betöltött hub -szerepe. A Fekete-tenger térségével együtt olyan kereskedelmi útvonalaknak a találkozásánál található, amelyek összekapcsolják Közép- és Kelet-Európa tengerparttal nem rendelkező országait nemcsak Közép-Ázsiával és a Távol-Kelettel, hanem Nyugat-Európa piacaival is. Azonban problémát jelent a kikötő végpont jellege, amelyet tovább súlyosbít a tengerszorosok Törökország által befolyásolt geopolitikai megítélése. Kelet-Európa Rotterdamja azonban szembe kell, hogy nézzen az Adriai-térség hasonló méretű és forgalmú kikötőinek versenyével is. Konstanca fontos szerepet játszik azoknak a kelet- és közép-európai országoknak a kereskedelmi-gazdasági életében is, amelyek tengerparttal nem rendelkeznek, de intenzív áruforgalmat bonyolítanak Európa számos országával. Ebben fontos szerepet játszanak a kikötőhöz közvetlen módon csatlakozó közlekedési/szállítási folyosók. Így csatlakozik a VII. páneurópai közlekedési folyosóhoz, a Duna-Fekete-tenger csatornán keresztül, amely a közúti szállításnál rövidebb és olcsóbb vízi szállítást tesz lehetővé a középeurópai országok és az észak-európai kikötők irányából. 24

25 A Duna-Majna-Rajna csatornával való kapcsolata révén összekapcsolódik Európa kereskedelmének nyugati pólusával, Rotterdammal. Az így meglévő hajózható belvízi út a román végállomástól, a németországi Kelheimig mindegy 2050 km hosszúságú, ahol csatlakozik a már említett Majna-Rajna csatornához. A nemzeti és európai vasúti hálózati rendszerrel megfelelő összeköttetései vannak, hiszen a keleti kezdő- és végállomását jelenti a IV./b helsinki folyosónak. A vasút jelentőségét bizonyítja, hogy a kikötőbe szárazföldön érkező áruk 80 százaléka vasúton jut el. A közúti közlekedés tekintetében a gyorsforgalmi utak (autópályák) hiánya jelenti a legnagyobb gondot. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének javítására különös figyelmet fordít a romániai kormányzat. A legsürgetőbb feladat elsősorban az európai közlekedési hálózat gerincét képező, az országon áthaladó páneurópai közlekedési főfolyosók (IV. V. VII. VIII. X.) fejlesztése. A kikötő áruforgalma az európai rövid távú tengeri áruforgalom tekintetében Ahogy az már a rövid távú tengeri áruszállítás régiók szerinti bemutatásából is kiderült, a fekete-tengeri régió 6%-os aránya sereghajtónak számít a forgalmasabb mediterrán és nyugateurópai régiókhoz képest. 4. ábra A tagállamok részesedése az EU-27 rövid távú tengeri áruszállításából a közötti adatok összesítéséből (1000 tonna) Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. 25

26 Az EU-27 tagállamainak sorrendjében Románia 1,1%-os arányával megelőzi ugyan Szlovéniát, de hasonló a részesedése Bulgária és Litvánia forgalmával. A nyugat-európai országokhoz képest viszont nagy a lemaradás. Nagy-Britannia esetében ez 20-szoros, Németország és Franciaországhoz képest 10-szeres lemaradást jelent ban Románia 22,8 millió tonna áruforgalmat bonyolított más régióbeli partnerkikötőkkel. A régiók szerinti megoszlás tekintetében hasonló a forgalom nagysága a fekete-tengeri (9,7 millió tonna) és a mediterrán régióval (10,9 millió tonna). Szintén közel azonos, de jóval kisebb volumenű (0,5 millió tonna) forgalmat bonyolított az Északi-tenger és az Atlanti-óceán régiójában található kikötőkkel. A rövidtávú tengeri áruszállítás során a romániai kikötőkben megfordult áruk összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a tengerparttal nem rendelkező országokkal folytatott kereskedelem sajátosságainak köszönhetően elsősorban a folyékony és az ömlesztett áruk jelentették az forgalom jelenős részét. Ez elsősorban mezőgazdasági termékeket és a rövid életciklusú áruk előállításához szükséges alapanyagokat jelentette. 5. táblázat Románia aránya az EU rövidtávú tengeri áruforgalmában árufajták szerint (1000 t-ban) Folyékony ömlesztett áru Száraz ömlesztett áru Konténer Ro-Ro Egyéb áru Románia összesen EU Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. Konstanca esetében viszont már sokkal árnyaltabb képet mutatnak a forgalmi adatok. Ha az Európai Unió 20 legforgalmasabb kikötőjét vizsgáljuk, akkor a kikötő már sokkal előkelőbb helyet foglal el. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy a közötti összesített forgalmi adatok tekintetében az EU-17. legforgalmasabb kikötője. Az adott időszakban összesen közel 210 millió tonna áru fordult meg a kikötőben, amely közel azonos a nyugat-európai közepes méretű (másodrendű) versenytársai forgalmával (5. táblázat). 26

27 5. ábra Az EU 20 legforgalmasabb kikötője a közötti összesített adatok tükrében (1000 tonna) Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. A 2004 és 2009 közötti időszakban a kikötőben megfordult áruk tekintetében jelentős volt a száraz és a folyékony ömlesztett áruk aránya, ami elsősorban mezőgazdasági termékeket és olajat, valamint olajszármazékokat jelent. A gazdasági válság azonban Konstancát sem kímélte. A 2008-ig tartó növekedést egy drasztikus visszaesés jellemezte 2009-ben, ami az ömlesztett árukat érintette a legérzékenyebben. A konstancai kikötő forgalma árufajták szerint (ezer t-ban) 6. táblázat Folyékony ömlesztett áru 10,633 12,349 11,902 11,796 11,915 7,236 Száraz ömlesztett áru 16,632 17,52 16,178 15,075 18,656 13,681 Ro-Ro Egyéb / Nem ömlesztett 4,68 4,772 3,818 4,825 3,955 2,92 Konténer 1,857 2,439 1, ,898 2,736 Összes 33,829 37,271 33,121 32,146 39,522 26,647 Forrás: Eurostat adatai alapján a szerző. A részletesebben bemutatott árucsoportokat tekintve hasonló eredményeket kapunk. A forgalom nagy részét a tömegáruk jelentik (6. táblázat). Ezen belül elsősorban a gabona, majd az ércek és a fémhulladékok képviselik a legnagyobb arányt, amelyet követnek a szénhidrogének. 27

28 7. táblázat A kikötő áruforgalmának árucsoportok szerinti összetétele között (ezer t-ban) Gabona 6, , , , ,062 Zöldség/Gyümölcs Élőállat Élelmiszer, Ital, Dohány, Takarmány Vetőmag, Növényi olaj, Zsírok , , ,759.9 Fa, Parafa 1, Természetes és Műtrágya 2, , , , , ,765.9 Feldolgozatlan ásványi termékek Vasérc, Fémhulladék 12, ,670 10,794 11, , ,354.1 Nem vastartalmú ércek 3, , ,560.7 Textil, Textilrostok, Bőr, Szőrme Papírmassza, Papírhulladék Szén, Koksz 3, , , , , ,988.6 Nyersolaj 8, , , , , ,501.1 Olajtermékek, Földgáz 5, , , , , ,107.7 Szén, Kátrány vegyianyagok Vegyi termékek 1, , , , Cement, Építőanyagok 2, , , Üveg, Kerámia Acél, Acéltermékek 3, , , ,580.8 Szerszámgépek, Szállítóeszközök Egyéb 7, ,979 12, , , ,884.9 Összesen 60, , , , , ,563.9 Forrás: A Konstanca-i kikötő statisztikai évkönyve (2010) alapján a szerző. Különösen jelentős a nyersolaj mennyisége, amely a romániai kőolaj-finomító és feldolgozó kapacitásokat látja el. Ezeket korábban hazai forrásból látták el, azonban a készletek megcsappanása miatt napjainkban csak importból képesek fedezni. Mindezeket figyelembe véve jól látható a nyersanyagok jelentékeny túlsúlya. Konklúzió Az Európai Unió közlekedéspolitikájának meghatározó eleme a rövid távú tengeri szállítás. Vezető szerepe vitathatatlan mind Európa, mind a Világ tengeri áruszállításában. Fejlesztésének köszönhetően egyre inkább alternatívájává válik a szárazföldi áruszállításnak az egész közösség területén. Azonban a különböző európai régiók tekintetében már jelentős eltérést mutat a forgalma. A Fekete-tenger térsége sajnos sereghajtó ebben a tekintetben. Románia uniós tagságának és Konstanca Fekete-tenger térségbeli szerepének köszönhetően azonban 28

29 egyre fontosabb szereplője lesz az áruszállítás ezen módjának. Ezt a szerepét erősíthetik azok a közép- és kelet-európai országok, amelyek tengerparttal nem rendelkeznek, ezért erős gazdasági/kereskedelmi ráutaltságot mutatnak Konstancával szemben. Summary The short sea shipping of goods parallel with Constanta's competitiveness can be an option of road and rail transport if supposing that the European Union's transport policy (e.g. Marco Polo program) is able to coordinate especially the short sea shipping with the inland waterway and overland transport. It is necessary that the short sea shipping of goods should be integrated into the TEN-network more effectively, or the "hub" role of major ports should become more powerful. The development of the following decades in relation to Constanta should focus on this purpose so that the port can be an optional target for the Western European and Mediterranean ports. Felhasznált irodalom 1. Amerini, G. (2009): Maritime transport of goods Data in Focus, 22/ Amerini, G. (2010): Short Sea Shipping of Goods Data in Focus, 26/ Amerini, G. (2010): European port activity in 2009 hit by the general economic crisis Data in Focus, 65/ Balogh T. (2005): A Fiume (Rijeka) Constanta vasúti kapcsolat fejlesztése, transzbalkáni vasútvonal kialakítása. Budapest 5. Beddow, M. (2010): Schedule reliability worse in Q4 09. Containerization International. 16 March. 6. Brønmo, G., Christiansen, M., Nygreen, B. (2006): Ship routing and scheduling with flexible cargo sizes. Journal of the Operation Research Society, doi: /palgrave.jors Advance online publication, 16 August Capatu, A. (2010): Why Constanta EU strategy for the Danube region. Előadás, Bécs-Pozsony 8. Christiansen, M., Fagerholt, K., Ronen, D. (2004): Ship routing and scheduling: Status and perspectives. Transportation Science 38 (1), Cho, S.-C., Perakis, A. N. (1996): Optimal liner fleet routing strategies. Maritime Policy & Management 23 (3), Egyed G. (2007): SmartPort Hungary Miért éppen Magyarország? Előadás, GKM, Budapest 11. Erdősi F. (2008): Kelet-Európa országainak vízi közlekedése. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp Fleischer T. (2008): A Távol-keleti kapcsolatok logisztikája és a Duna lehetséges szerepe. MTA, Műhelytanulmányok, 78. szám, 4. p. 13. International Monetary Fund (2010): World Economic Outlook: Rebalancing Growth. April. 14. Mathews, S. (2009): Single hulls hold the key. Lloyds Shipping Economist. Volume 31. May. 15. Perakis, A. N., Papadakis, N. A. (1989): Minimal time vessel routing in a time-dependent environment. Transportation Science 23, United Nations Department of Economic and Social Affairs (2010): World Economic Situation and Prospects 2010: Update as of mid United Nations publication, New York 17. UNCTAD (2004): Review of Maritime Transport, United Nations, New York and Geneva 18. UNCTAD (2005): Review of Maritime Transport, United Nations, New York and Geneva 19. UNCTAD (2007): Review of Maritime Transport, United Nations, New York and Geneva 20. UNCTAD (2010): Review of Maritime Transport, United Nations, New York and Geneva 21. Zoellick, R. (2010): The end of the Third World? Modernizing multilateralism for a multipolar world. 15 April

30

31 GELENCSÉR PÉTER * BOKORNÉ KITANICS TÜNDE ** NYÁRINÉ BUDVIG ANITA *** ADÓFIZETÉSI HAJLANDÓSÁG ÉS ADÓZÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK Kulcsszavak: adómorál, adócsalás, adófizetési hajlandóság, szankciók, morális tényezők Bevezetés Kutatásunkban megvizsgáltuk, milyen a lakosság adómorálja, megfelelők-e az emberek adózással kapcsolatos ismeretei, vagy csak egyszerű anyagi okok miatt kerülnek hátralékba? Nem reprezentatív, 223 mintaelemű kérdőíves kutatásunk eredményeként megállapítottuk, hogy a lakosság adóelkerülési hajlandósága magas, az adóelkerülés módjaival kapcsolatban a többség elfogadó, az adómorál gyenge. Adózással kapcsolatos mulasztásaikat az anyagi helyzeten túl az adózási kötelezettségek ismeretének hiánya, és morális tényezők befolyásolják. Adózáshoz való viszonyuk kialakításában jelentős szerepet játszik az őket körülvevő környezet, a család, iskola. A kutatás alapinformációi Jean-Baptiste Colbert szerint adót szedni annyi, mint a lehető legkevesebb gágogás árán minél jobban megkopasztani egy libát. A francia gazdaságpolitikus a XVII. században megreformálta az adórendszert, kiterjesztve az adózók körét, egyben csökkentve a közvetlen adókat és növelve a közvetettek mértékét, de szigorítva az adóbeszedést, mivel a királyság pénzügyeinek megszilárdítását tekintette céljának (hu.wikipedia.org). A probléma tehát nem új keletű és napjainkban is aktuális. Adózni senki sem szeret, hiszen a fizetéssel szemben nem várhat kézzel fogható, közvetlen ellenszolgáltatást az államtól. Az adófizetőnek látszólag nem fűződik érdeke a teljesítéshez. Jobb esetben morális alapú társadalmi felelősségérzet, rosszabb esetben a kényszerintézkedésektől, szankcióktól való félelem a befizetést ösztönző erő. A 2007-ben Medgyesi Márton és Tóth István György által vezetett TÁRKI-nak végzett kutatása szerint semmi rendkívüli nincs abban, hogy az emberek kevesebb adót szeretnének fizetni. Ha racionális cselekvőknek gondoljuk az embereket, akkor az a természetes, hogy minél kevesebb költségért, minél nagyobb hasznot várnak el (Gábos Keller Medgyesi Tóth, 2007:58). Az emberek lehetőségeikhez mérten csökkenteni próbálják adókiadásaikat, optimalizálják adójukat. A törvényes eszközökkel adót csökkentők csupán kihasználják az adórendszer adta lehetőségeket. A legális és illegális módszerek közt viszont a legtöbben nem tudnak különbséget tenni, így a kiskapukat kihasználók is belecsúszhatnak az adócsalásnak minősülő esetekbe, nem csak a szándékos adóelkerülők. Az adófizetők egy része képes jövedelmét elrejteni, így helyettük is az adózók másik része fizet. A vállalkozók nagyobb mértékben képesek jövedelmük részbeni vagy teljes eltitkolására, mint a velük azonos jövedelmet elérő alkalmazottak. Ez nemcsak a közteherviselés torzulását okozza, de az egyenlőtlenség tovább rontja az adózási morált (Krekó Kiss, MNB-Szemle, április, p. 24.). * KMJV Polgármesteri Hivatal Kaposvár és Környéke Pénzügyi Végrehajtási Társulás, adóügyi végrehajtó; PhD-hallgató, ** Dunaújvárosi Főiskola, Gazdálkodástudományi Intézet, intézetigazgató, főiskolai docens, *** Dunaújvárosi Főiskola, Gazdálkodástudományi Intézet, tanszékvezető, főiskolai docens, 31

32 A NAV évi negyedik negyedéves jelentése alapján tovább emelkedett az adóhatóságnak tartósan tartozó magánszemélyek és egyéni vállalkozók száma december végén folyamatosan, 180 napon túl vállalkozás tartozott egyenként több mint 100 millió forinttal az adóhatóságnak (a szeptemberi adat 2023 db), valamint magánszemély és egyéni vállalkozó egyenként több mint 10 millió forinttal. A magánszemélyek és egyéni vállalkozók a 10 milliós küszöbértékkel számolva legalább 35,8 milliárd forinttal, a cégek a 100 milliós küszöbbel 177,1 milliárd forinttal tartoztak, ez együttes értéken minimum 212,9 milliárd forint. A valóságos hátralékok azonban ennél jóval nagyobbak lehetnek, melyek nagy részének megtérülése szinte esélytelen (www.mti.hu). Definíció szerint adócsalás az a törekvés, melynek eredményeképp illegális eszközöket felhasználva nem fizet valaki adót, miközben az adóelkerülés, az adórendszeren belüli legális eszközök alkalmazása saját előnyünkre. Az adóoptimalizálást olyan cselekménynek tartják, mely a rendszerbe véletlenül bekerült kiskaput használja ki (www.imap.hu). A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (Btk.) 310. (1) bekezdése szerint Aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényt (adatot) a hatóság előtt valótlanul ad elő vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (www.1000ev.hu). A 2012 januártól hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel öszszefüggő módosításáról szóló évi LXIII. törvény 2. szerint az adócsalás fogalma költségvetési csalásra módosult, büntetni ítéli a kedvezmények jogosulatlan igénybevételét, és a büntetési tételt kizárólag szabadságvesztésben szabja meg, melynek tartama minimum két évre nőtt (www.kozlonyok.hu). A feldolgozott szakirodalom alapján megállapítottuk, hogy az adóeltitkolás, adóelkerülés jelentős mértékű a vállalkozások és a lakosság tekintetében is, mely jelentős bevételhiányt okoz a költségvetésnek. Az államhatalom az adómorál javítására a törvény szigorának növelését tekinti megoldásnak. Anyag és módszer Kutatásunk alaphipotézise, hogy az adófizetési hajlandóságot az aktuális anyagi helyzet mellett jelentősen befolyásolja az adózási ismeretek hiányossága és a morális tényezők is. A szankciók hatásfoka viszont gyenge, önmagában a szigor növelése nem elegendő az adófizetési morál javítására. Kutatásunk célkitűzése, hogy megismerve az adózási és adóeltitkolási szokásokat alternatív megoldásokat találjunk az adófizetési hajlandóság növelésére. A kutatás eszközéül készített kérdőívet közösségi oldalakon és személyes levelezőlistánkon keresztül ismerőseink és azok ismerősei körében online terjesztettük, így az nem reprezentatív a teljes lakosságra vonatkozóan. A kutatás során 223 darabos mintával dolgoztunk. A kérdőív kitöltése online felületen történt, teljes anonimitást biztosítva. A kitöltők 20 és 67 év közöttiek, 57%-ban nők, 51,6%-ban diplomával rendelkezők. 47%-uk megyeszékhelyen, 10%-uk Budapesten, 18%-uk egyéb városban, 25%-uk községben lakik. A magánszemélyként válaszadók 11%-a alkalmazásban álló vezető, 30%-uk alkalmazásban lévő diplomás. 9% a fizikai dolgozók aránya, 4% a nyugdíjasoké. A jövedelmi helyzetet tekintve 17,5% a minimálbéresek aránya, a minimálbér felett, de 130eFt alatt keresők aránya 28,3%. A magánszemélyként vizsgált csoport 26,9%-a havi jövedelme eFt közé esik. A vállalkozások a méretüket tekintve 48%-ban kizárólag önfoglalkoztatók, 42%-uk legfeljebb 32

33 5 főt foglalkoztat. 50 főnél többet foglalkoztató vállalat nem volt a kitöltők közt. A vállalkozások közel felének éves árbevétele legfeljebb 5mFt, 13,3%-uk árbevétele 5-10mFt, mFt árbevétellel a kitöltő vállalkozások 20%-a rendelkezik. Csupán 5,3%-uk 100mFt feletti, de egy sem haladta meg az 1mrdFt éves árbevételt. Kutatási eredményeink A lakossági adminisztratív mulasztások fő okainak megoszlása A lakossági fizetési mulasztások fő okainak megoszlása 4,3% 10,0% 40,0% 34,3% 11,4% feledékenység (40%) más közreműködő hibája kötelezettség ismeretének hiánya szándékosan mulasztott egyéb 3,9% 2,6% 31,2% 35,1% 15,6% 11,7% feledékenység más közreműködő hibája kötelezettség ismeretének hiánya likviditási gondok (35,1%) szándékosság nem tudja/nem válaszol 1. ábra A lakosság adófizetéssel kapcsolatos adminisztratív és fizetési mulasztásai a kiváltó okok szerinti megoszlásban Forrás: saját kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés. A magánszemélyként válaszadók több mint 28%-a legalább egyszer mulasztotta el adózással kapcsolatos adminisztratív kötelezettségét. A mulasztás fő okaként a feledékenységet 40%- ban, a kötelezettség ismeretének hiányát 34,3%-ban határozták meg (1. ábra). A válaszadók 61,9%-a csupán egyetlen alkalommal mulasztott, 31,7%-uk több alkalommal, és 6,4%-uk rendszeresen. Az egy alkalommal mulasztók között négyszer annyian voltak a feledékenységre hivatkozók, mint a többször mulasztók között. A rendszeresen mulasztók fele a kötelezettség ismeretének hiányára hivatkozott. Az adófizetést elmulasztók aránya 32%, ahol az okok között első helyen szerepel a rossz anyagi helyzet vagy átmeneti pénzzavar (1. ábra). A feledékenység 31,2%-os arányban a második fő oka a fizetés elmulasztásának. A kötelezettségek ismeretének hiánya a harmadik helyre szorult, aminek az lehet az oka, hogy a fizetési kötelezettségről az adóhatóság fizetési felhívást küld általában. A szándékosság az adminisztratív és a fizetési mulasztások esetén is 4% körüli. A hátralékok 80,6%-a helyi adókból és gépjárműadóból áll. A hátralék időtartama vizsgálati csoportunk közel kétharmada esetében három hónapnál rövidebb, míg a mértékét tekintve hasonló arányban jellemző az 50eFt alatti hátralék (2. ábra). 33

34 A lakossági adóhátralékok időtartam szerinti eloszlása A lakossági adóhátralékok összegszerű megoszlása 1,3% 6,5% 7,8% 3,9% 11,7% 14,3% 20,8% 2,6% 5,2% 6,5% 9,1% 32,5% 28,6% 6,5% 9,1% 33,8% kevesebb, mint két hét két hét egy hónap 1 3 hónap 3 6 hónap 6 hónap 1 év 1 3 év 3 éven túl nem tudja / nem válaszol Ft Ft Ft Ft Ft millió Ft több, mint 1 millió Ft nem tudja / nem válaszol 2. ábra A lakosság adófizetési mulasztásai időtartam szerinti és összeg szerinti megoszlása Forrás: saját kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés. Az 50eFt alatti hátralékok 26,9 %-át, az 50eFt feletti hátralékok 68,4%-át okozta a likviditási probléma, pénzhiány. Az 50eFt alatti hátralékok esetében az elsődleges ok a feledékenység (44,6%). Feledékenységből be nem fizetett 50eFt feletti hátralék a vizsgált mintában nem fordult elő. Kereszttáblás elemzésünk megmutatta, hogy jellemzően a kisebb hátralékok állnak fenn rövidebb ideig, és az alacsonyabb hátralékok esetén jellemzőbb a feledékenységből történő mulasztás, míg a magasabb hátralékoknál ez inkább anyagi okokra vezethető vissza. Az elemzés során kiderült, hogy vizsgálati csoportunk esetében a feledékenységből be nem fizetett 50eFt alatti és csak rövid ideig fennálló egyszeri alkalommal előforduló helyi adó tartozások a legjellemzőbbek. A vizsgált vállalkozások közel fele legalább egyszer nem tett eleget az elmúlt öt évben adminisztratív (bevallási, bejelentési) kötelezettségének (4. ábra). Az adminisztratív mulasztás okai közt a legelső helyen a tájékozatlanság, kötelezettség ismeretének hiánya szerepel (32,4%), másodikként a feledékenység (29,7%). Az egyéb közreműködő hibája a harmadik fő ok (18,9%) ami rendszerint a könyvelésért, bevallásért felelős személy mulasztását jelenti (3. ábra). 34

35 16,2% Vállalkozások adminisztratív mulasztásának okai 2,7% Vállalkozások adófizetési mulasztásainak okai 2,0% 2,0% 0,0% 29,7% 32,4% 18,9% 1.feledékenység 2.más közreműködő hibája 3.kötelezettség ismeretének hiánya 4.nem érdekelnek a határidők 5.szándékosan mulasztottam 6.egyéb 30,0% 50,0% 10,0% 6,0% 1. feledékenység 2. más közreműködő hibája 3. kötelezettség ismeretének hiánya 4. likviditási gondok 5. nem érdekelnek a határidők 6. szándékosan mulasztottam 3. ábra A vállalkozások adózással kapcsolatos adminisztratív és fizetési mulasztásai a kiváltó okok szerinti megoszlásban Forrás: saját kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés. MULASZTÁSOK GYAKORISÁGA (%) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 4 4 rendszeres 24 21,4 48 több alkalom 1 alkalom 14,7 50,6 33,3 soha Adminisztratív Fizetési 4. ábra A vállalkozások adózással kapcsolatos adminisztratív és fizetési mulasztásainak előfordulási gyakoriság szerinti megoszlása Forrás: saját kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés. 35

36 A fizetési kötelezettséget a válaszadók kétharmada mulasztotta el legalább egyszer (4. ábra). A mulasztók 78%-a több alkalommal késett adója befizetésével. (ez az összes válaszadó 52%-a). A fizetési mulasztás fő okaként legtöbben likviditási gondokra hivatkoztak, arányuk 50%. A feledékenység 30%-kal a második helyre került (3. ábra). Válaszadóink hátraléka 74%-ban három hónapnál rövidebb ideig állt fenn, és 66%-ban 200eFt alatti volt. Az 50eFt alatti hátralékok háromnegyede legfeljebb 1 hónapig állt fenn. Megállapítottuk, hogy a kisebb hátralékok jellemzően rövid ideig állnak fenn, míg a magasabb hátralékkal rendelkezők tovább maradnak az adóslistán. A kisebb hátralékok kialakulásának második fő oka a feledékenység (5. ábra). A 200eFt feletti 3 hónapnál tovább fennálló hátralékokat inkább okozza likviditási probléma, mint a feledékenység és ezen hátralékosok mindegyike több alkalommal mulasztja el adófizetési kötelezettségét. Kereszttábla elemzés során az is bizonyítást nyert, hogy a kis hátralékosok ritkábban mulasztanak, mint a 200eFt felettiek. 5. ábra A vállalkozói adófizetési mulasztások fő okainak összehasonlítása a 200eFt alatti 3 hónapnál rövidebb és a 200eFt feletti 3 hónapnál hosszabb hátralékok esetén Forrás: saját kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés. A vállalkozók morális attitűdjeinek vizsgálata A vállalkozóknak az adómorál kapcsán feltett kérdéseinkre a kitöltők 24%-a válaszolta, hogy nem ismer adócsökkentési lehetőségeket a vállalkozásával kapcsolatban. Ez azért érdekes eredmény, mert a kérdőívben felsorolt válaszlehetőségek közt volt legális módszer is, így ezt a 24%-ot az ismeretek hiányának tulajdonítottuk. Azok a vállalkozók, akik ismernek legalább egy adócsökkentő módszert, mindössze 26,3%-ban vallották, hogy nem vesznek igénybe ilyen eszközöket, tehát közel háromnegyedük él a legális és illegális adócsökkentő módszerek közül legalább eggyel, ez a teljes mintaelem 56%-a. Akik az egyetlen legális lehetőséget is választották (összes válaszadó 43,1%-a), azok 60%-ban vettek már igénybe törvénytelen adócsökkentő módszert is. Az illegális módszerek közül legalább egyet a teljes mintaelem 37,3%- 36

37 a használ. A legnépszerűbb adóelkerülési módszer a számla nyugta nélküli értékesítés és árubeszerzés (adócsökkentési módszert igénybevevők 29,3%-a, a teljes mintaelem 16,4%-a), ezeket követi a személyes fogyasztás költségként történő elszámolása, ezt a lehetőséget 24,1%-uk vette már igénybe. A kérdésre válaszadók 13,7%-a alkalmazott már feketén munkaerőt, és ugyanilyen arányban titkolta már el jövedelmét. 12%-uk használt már tudatosan fiktív számlát. Vállalkozóink a törvényesnél kevesebb adó megfizetését 11%-ban normális, megszokott gazdasági tevékenységnek ítélték, 19% jogos ügyeskedésnek tartotta. Így az adóelkerülést elfogadók aránya összesen 30%. A kereszttábla elemzés során megállapítottuk, hogy a törvénytelen adóelkerülési módszerekkel élők 50%-ban elfogadhatónak tartják a törvényesnél kevesebb adó megfizetését, és csak 7%-ban tartják adócsalásnak. Akik alkalmaztak már feketemunkást, azok háromnegyede ezt jogos ügyeskedésnek véli, alig több mint tíz százalékuk ismerte csak el, hogy ez bizony adócsalás. A számla nélküli kereskedéssel adót csökkentők 11,7%-a normális gazdasági tevékenységnek tartja módszerét, és 41%-uk jogos ügyeskedésnek. Azt, hogy tettük adócsalás, csupán a csoport alig 6%-a ismerte el. A fiktív számla felhasználással élő vállalkozóink 43%-a tartja tettét jogos ügyeskedésnek, közöttük közelítőleg kétharmad a diplomások aránya. Ezek az eredmények viszont a morális színvonal rendkívül alacsony szintjére utalnak. A lakosság morális attitűdjeinek vizsgálata A megkérdezett magánszemélyek 65,5%-a ismer valamilyen illegális adócsökkentő módszert. Azok közül, akik legalább egy törvénytelen adócsökkentési módot ismernek, 69,1% vett már igénybe ilyen eszközt, ez a teljes mintaelemre vonatkozóan 45,3%. A vállalkozások esetén ez az arány csak 37,3% volt. Ezek az adatok azt feltételezik, hogy a magánszemélyek nagyobb arányban használnak illegális módszereket adójuk csökkentésére, mint a vállalkozások, legalább is mintacsoportunk vonatkozásában. Valójában viszont a válaszadók ismereteinek hiányával magyarázható az eredményünk, azaz a lakosság többnyire nem tudja, hogy törvénytelenül cselekszik. Az adózással kapcsolatos ismereteket a lakosság körében felmérő kérdéscsoportunk eredményeiből kiderült, hogy a szuperbruttó mértékével csupán a válaszadók 20,3%-a tudott pontosan válaszolni. Arra a kérdésre, hogy a szuperbruttósított bérük hány százaléka kerül az állami költségvetésbe, a válaszadóink 16,8%-a adott a reálishoz közelítő értéket. Ez is alátámasztja, hogy a lakosság adózással kapcsolatos ismeretei rendkívül hiányosak. Az ÁFA, mint fő adóbevétel meghatározó tételt képvisel az állami költségvetésben. Bár beszedői és befizetői a vállalkozások, maga az adóteher a végfelhasználót terheli. A mintacsoportunk 35,8%-a vásárolt már számla nélkül azért, hogy a kereskedő elengedje az ÁFA egy részét, vagy egészét. A számla nélküli szolgáltatások igénybevételét és az ezzel járó árkedvezményt csupán 25,2% tartja elfogadhatatlannak, míg 30%-uk részben, 20%-uk teljes mértékben elfogadhatónak gondolja. Kitöltőink mindössze 22,4%-a tartja elfogadhatatlannak, ha valaki saját magának vásárol, de rokona, barátja vállalkozására kér áfás számlát, míg részben elfogadhatónak a kitöltőink közel 30%-a, teljes mértékben elfogadhatónak 25%-a tartja! A kitöltők 17,9%-a kapcsolatba került már a feketemunkával, a megkérdezettek 14,3%-ban titkolták már el jövedelmük egy részét, hogy adójukat csökkentsék, vagy teljes egészében elkerüljék. 41,2%-ban elfogadhatónak tartják, ha a fizetés egy részét zsebbe kapják. A harmadik legnagyobb adóbevételt produkáló jövedéki adóval kapcsolatban válaszadóink valamivel szigorúbbak, a zárjegy nélküli cigaretta és alkohol kereskedelmét 45,3%-ban tarják elfogadhatónak. Válaszadóink 22%-a normálisnak, jogos ügyeskedésnek tartja a törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetését és mindössze 33,6% tartja adócsalásnak (6. ábra). 37

38 6. ábra A törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetésének megítélése Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját szerkesztés. Az egyéb válaszok többsége az illegális adócsökkentést elfogadó kitöltőt takar. A morálra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a lakosság többségében elfogadja az adócsökkentésre vonatkozó törvénytelenségeket, és azok alkalmazásától sem riad vissza, hogy anyagi előnyhöz jusson. A kevesebb adó megfizetése, vagy a késedelmes fizetés a válaszadók 34,5%-ának okozna lelkiismereti problémát. Rájuk viszont 79,2%-ban jellemző, hogy nem vettek igénybe törvénytelen módszereket adójuk csökkentéséhez, és 77%-uk még soha nem került hátralékba. Mindössze 1,3% azok aránya a csoporton belül, akik többször kerültek már hátralékba és illegális adócsökkentési lehetőséggel is éltek. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a teljes mintaszámra vonatkozóan 27,3% azoknak az aránya, akik adómorálja példaértékű. A vállalkozások szankciókkal kapcsolatos vizsgálata Vállalkozó válaszadóink 99,1%-a ismeri a szankciók többségét, közel kétharmadukat sújtották már a retorziók valamelyikével. A leggyakoribb a késedelmi pótlék, ezt követi a mulasztási bírság. Összegét tekintve 48%-ban 50eFt alatti volt a szankció mértéke, 14,6% a 100eFt., és 12,5% a 200eFt. A kérdőívet kitöltő vállalkozók 6,2%-a ellen volt már ingóvégrehajtás, banki inkasszót viszont a válaszadók közel fele ellen alkalmaztak a hátralékuk behajtása érdekében. Annak ellenére, hogy magas a bírsággal, pótlékkal már legalább egyszer sújtottak aránya, a konkrét esetekben kiszabható bírság mértékére vonatkozó kérdésekre a helyesen válaszolók aránya nagyon alacsony. A jogkövetkezmények, szankciók hatásának vizsgálata bizonyította a feltevésünket, hogy a büntetés nem feltétlenül hatékony az adózási rend javítására. A vállalkozók javarészt nem ismerik a kiszabható bírságok felső határait, de így is érzik azok súlyát a bőrükön. Ha összevetjük azt, hogy a eFt közötti hátralékok 78%-ában a pénzhiány a fő ok, és 27,1% azok aránya, akiket 200eFt mértékű bírsággal sújtottak, akkor kijelenthető, hogy ha ezen vállalkozásokat olyan mértékű bírsággal sújtják, amely összeg általában likviditási gondot okoz, az már érzékenyen érinti őket. Az ilyen mértékű büntetésnek már visszatartó erejűnek kell, hogy legyen, pedig nem az. Bár többségében félnek a szankcióktól, a félelem ellenére nem nő az adózási fegyelem. 38

39 Megvizsgálva a bírságok hatásait megállapítottuk, hogy az összes bírságolt válaszadónk 45,9%-a állítja, hogy a bírság hatására változtat adózási szokásain, és jobban odafigyel a szabályokra. 10,5%-uk viszont a kiskapukra figyel jobban oda, és 43,8%-uk nem változtat adófizetési szokásain. A lakosság szankciókkal kapcsolatos vizsgálata Megvizsgáltuk a lakosság adófizetési mulasztásainak gyakoriságát és ezek fő okait. A válaszadók 17%-a legalább egyszer, 13,5%-a több alkalommal, és 1,4%-uk rendszeresen elmulasztja teljesíteni adófizetési kötelezettségét. A mulasztók arányában vizsgálva az előfordulás gyakoriságát 49% az egyszeri mulasztó. A legalább egyszer mulasztók pontatlan fizetésük fő okaként 35%-ban a likviditási problémát, pénzhiányt jelölték, 31%-ban a feledékenységet. A tájékozatlanságra 15,6%-ban hivatkoztak. A csak egyszer mulasztóknál viszont az elsődleges ok a feledékenység. A többször mulasztók közel kétharmada likviditási problémákra hivatkozott. A hátralékok 48,1%-át önként befizették, 31,2%-át viszont csak felszólításra. Pótlékkal a magánszemélyként kitöltők 38,6%-át sújtották, bírsággal a 13,5%-át. A szankcionáltak közül 52,9%-ban nyilatkozták, hogy a pótlék, bírság hatására változtatnak adófizetési szokásaikon, ám 6,9%-uk inkább a kiskapukra figyelne jobban, 39,1%-uk nem hajlandó változtatni adózási szokásain. 1,1%-ban nyilatkozták azt, hogy nem érdeklik a bírságok, úgysem fizetik be. A megkérdezettek 60%-a tart a szankcióktól. Mindezekből együttesen megállapítottuk, hogy a bírságok, pótlékok önmagukban nem elegendők az adófizetési hajlandóság javítására. Konklúzió Összefoglalva eredményeinket megállapítjuk, hogy mind a magánszemélyek mind a vállalkozók adófizetési hajlandóságát főleg a likviditási helyzetük befolyásolja és annál inkább pénzügyi gond a hátralékuk oka, minél magasabb a hátralékösszeg. A hátralékok kialakulásában viszont jelentős a morális tényezők hatása is. Kutatási eredményeink alapján megállapítottuk, hogy az adózással kapcsolatos adminisztratív mulasztások egyik fő okozója a kötelezettség ismeretének hiánya, de meghatározó tényező a feledékenység és a más közreműködő hibája is. A néha még év közben is változó adószabályok nyomon követése nehézkes. A kötelezettség ismeretének hiányából kialakult hátralékok csökkentése érdekében a szabályok egyszerűsítését, azok állandóságát valamint a tájékoztatás javítását tartjuk fontosnak. A morális tényezők kiküszöbölésére mint például a feledékenység nem feltétlenül a bírságösszegek növelése a megfelelő megoldás, mivel a pontos adófizetés elmulasztásának egyik fő oka a megromlott anyagi helyzet. Ahol nincs elegendő pénz az adó megfizetésére, ott a bírság befizetésére sem jut. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a NAV évi adatai alapján a hátralékok 74%-a beszedhetetlen (www.kalkulator.hu), akkor belátható, hogy a bírság összegének növelése legfeljebb tovább növeli a vállalkozást sújtó anyagi terhet illetve a vállalkozás hátralékának összegét, de állami bevétel növekedés nem biztos, hogy keletkezik belőle. A morális tényezők kiküszöbölésére jobb megoldás lehet a megfelelő kommunikáció. Az adóforintok korrekt felhasználásáról való részletes tájékoztatással, az adófizetés fontosságának lényegi megismertetésével, a megfelelő iskolai és családi neveléssel javítható az adófizetési fegyelem, ami csökkentheti a morális okokból kialakult mulasztásokat. Az adóterhek enyhítésével együttesen bevezethető ellenőrzési szigorítások csökkenthetik a csalás kockázati prémiumát, és ezzel javítható a fizetési hajlandóság. Megállapítottuk, hogy csak az alacsony adófizetési hajlandóságot okozó tényezők hatásainak együttes csökkentésével, s ezzel egyidejűleg az adózási morál javításával érhető el javulás. Ha az adózók megértik, hogy minden meg nem fizetett adófo- 39

40 rintot a becsületes adózónak kell a mulasztók és csalók helyett megfizetni, akkor javulhat az adófegyelem és egyben a költségvetés bevétele is nőhet. A kommunikációra, tájékoztatásra, nevelésre nagyobb hangsúlyt fektetve elérhető, hogy a fiatalok öntudatos és tudatos adófizetőkké váljanak. Summary As the result of our non-representative, 223 samples questionnaire based research we concluded that the tax-avoiding propensity of the population is high, in connection with the modes of tax avoidance the majority is an acceptor, the tax morale is weak. Their tax related defaults are influenced not only by their financial situation but by the lack of knowledge on fiscal obligations and by moral factors alike. In the development of their relation to taxation, the surrounding factors like environment, family or school play an important role. During our more detailed, cross tabulated analysis we could observe the role of education in the development of the taxation habits and the relations between taxpaying moral and paying moral. Felhasznált irodalom 1. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény ( ) 2. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bűncselekményekkel összefüggő módosításáról szóló évi LXIII. törvény ( ) 3. Gábos A. Keller T. Medgyesi M. Tóth I. Gy. (2007): Adótudatosság, fiskális illúziók és az állami újraelosztással kapcsolatos preferenciák 2007-ben Magyarországon; TÁRKI, Budapest, p Krekó J. P. Kiss G. (2008): Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon, Magyar Nemzeti Bank MNB-Szemle április, p MTI Budapest, január 28. ( ) 6. ( ) 7. ( ) 8. (http://www.kalkulator.hu/?fejezet=5&cid=83432&from =1) ( ) 40

41 KOLLÁR KATALIN * A TÉRSZERKEZET ALAKULÁSA, ALAKÍTÁSA A POLICENTRIZMUS, A VERSENY- KÉPESSÉG ÉS A HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI Kulcsszavak: policentrizmus, önkormányzat, versenyképesség, helyi gazdaságfejlesztés Bevezetés A jelenkorra jellemző egyre élesedő versenyhelyzetben a folyamatos modernizációs kihívások megkövetelik a vállalatoktól a folyamatos változásmenedzselést, hiszen ha egy vállalat meg akarja állni helyét hosszú távon, előfordul, hogy nem marad más lehetősége, mint a más vállalatokkal való együttműködés, melynek egyik formája a hálózatok, klaszterek létrehozása. Ha ezt a jelenséget a városi térségek szemszögéből nézzük, egyértelmű párhuzam rajzolódik ki, hiszen a városokat tekintve a kis- és középvárosok a globalizáció adta kihívásoknak akkor tudnak megfelelni, akkor tudják felvenni a versenyt a nagyvárosokkal, ha hálózatokba szerveződnek és együttműködnek. Ezen együttműködésekben jelentős szerep jut az önkormányzatoknak, melyek a helyi gazdaságfejlesztés kiemelkedő szereplőiként jelennek meg. A globalizáció, az együttműködések, a gazdaságfejlesztési folyamatok pedig mind-mind hatással vannak a térszerkezetre, térstruktúrára. A térszerkezet fogalma Mielőtt áttekintenénk a térstruktúra Európára vonatkozó modelljeit, illetve rátérnénk a dolgozat fő mondanivalójára, nézzük meg, mit is értünk térstruktúra alatt. A szakirodalomban a fogalom számos megközelítésben olvasható, sőt ezen meghatározások regionális tudományi megközelítésben szerkezet-felfogás alapján három csoportra bonthatók: 1. Megközelítések, melyek a tér elemeire és azok térbeli elrendeződésére fókuszálnak. 2. A térszerkezet alkotóelemeit hangsúlyozó megközelítések. 3. Megközelítések, melyek a térszerkezet viszonyítási részére koncentrálnak (Szabó, 2008). Az első megközelítés képviseli például Zoltán: Az erővonalak, erősávok, tengelyek és erőközpontok együttesen alkotják a gazdasági élet makrostruktúráját, térszerkezetét. Ez a makrostruktúra az egyes országokra nagyon jellemző térbeli konfigurációkat (alakzatokat) alkothat. A legtöbb ország gazdaságának térszerkezete néhány ilyen tengelyből, ipari sávból és erővonalból felrajzolható (Zoltán, 1984:148). Egy másik megközelítés jeles képviselője, Faragó szerint: A térstruktúra a társadalmigazdasági jelenségek térbeli megjelenési formáját, elrendeződését (szerkezetét, felépítését, architektúráját) jelenti, a lokalizációk és azok egymáshoz fűződő viszonyainak bonyolult együttese, amelyben az emberek léteznek (Faragó, 2007:21). A továbbiakban ezt a fogalmat tekintem vizsgálódásom alapjaként. A térszerkezet ábrázolására a különféle szerzők különböző elképzelésekkel szolgálnak. Idővel az ábrák, modellek változnak, sőt újak keletkezése is megfigyelhető. Szabó Pál szerint azon térszerkezeti ábrák kaotikus áradatával (Szabó, 2009:121) találkozhatunk, melyek többnyire a társadalmi-gazdasági centrumtérségeket, fejlődési tengelyeket ábrázolják. A legismertebb * Széchenyi István Egyetem, Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszék, PhD hallgató, 41

42 ezek közül talán Brunet által Kék Banánnak 1 keresztelt alakzat, mely elhelyezkedését tekintve a Londontól Milánóig húzódó centrumtérség határait adta meg. Központja azonban az évtizedek múlásával eltolódott a Ruhr-vidékről Dél-Németországba, sőt területe is növekedett a mediterrán Európai Napfény övezettel. Az ezredforduló környékén keletkezett modellek összetettebb térszerkezetet feltételeznek. S. Conti nézete szerint Európa térszerkezete már nem jellemezhető egy egyszerű modellel, egyetlen ábra nem alkalmas például a globalizáció-lokalizáció, a policentrikusság-hierarchia viszonyainak leképezésére (Próbáld Szabó, 2005; Szabó, 2009). A policentrikus térstruktúra, bár Faragó véleménye szerint teljes egészében nem bizonyított, hatékonyabb és fenntarthatóbb, mint a monocentrikus. A policentrizmus célja, hogy dinamikus központok húzóerejét kihasználva a perifériákat is bevonják a fejlődésbe, megvalósuljon egy kiegyenlítettebb térstruktúra, csökkenjenek a regionális egyenlőtlenségek, kiegyenlítettebbé váljon a regionális fejlődés. A policentrikus fejlesztés véleménye szerint két pilléren nyugszik: egyrészt azon települések, centrumok fejlesztésén, melyek rendelkeznek a megfelelő adottságokkal; másrészt az általuk nyújtott funkciókhoz való hozzáférés, az elérhetőség biztosításán (Faragó, 2008). Policentrizmus és versenyképesség Az Európai Unió dokumentumaiban is már korán megjelent a policentrikusság gondolata. Érdemes megemlíteni például az Európai Közösség 1999-ben készült ESDP (Európai Területfejlesztési Perspektíva) dokumentumát, melynek egyik kulcsfogalma a policentrikusság. A dokumentumban a policentrikus fejlődésre úgy tekint, mint a centrum-periféria probléma megoldásának eszközére. Kutatások eredményei alapján bár az elmúlt években európai viszonylatban gyengült a centrum-periféria ellentét, azonban nagyváros-vidék közötti szakadék mélyült (Szabó, 2009). Ezen egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unió és az egyes országok regionális politikájának egyaránt fő célkitűzéseinek egyike. Mint már említésre került, az országok, sőt regionális és lokális térségek versenyképessége, gazdasági teljesítménye, vagy éppen jóléte között rendkívül nagy eltérések tapasztalhatók. A centrum-periféria, fejlett-fejletlen térségek nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásának esélye, lehetősége differenciált. Nem véletlen tehát, hogy a lakosság a kedvezőbb lehetőségekkel, széleskörű szolgáltatások kínálatát nyújtó nagyvárosokat, metropoliszokat helyezi előtérbe a vidékkel szemben. A kisebb városok ezen nagyvárosokkal szemben a versenyt csak együttműködéssel, kooperációval tudják felvenni. Regionális, lokális szinten meghatározó szerepet töltenek be az önkormányzatok a térség versenyképességének javításában. Hasonlóan a vállalatok együttműködéseihez, az önkormányzatok közötti együttműködések tehát a térségek versenyképessége javításának hatékony módozatai. Számos kutatás eredménye alapján kimutatható, hogy a közigazgatás, a kormányzás sikere nagy szerepet játszik a térség versenyképességének alakulásában. Mit is jelent a verseny? A piaci verseny Chickán szerint a különféle szereplők azon tevékenysége, melyek adott szabályok között zajlanak, és céljuk az egymással szembeni előnyszerzés (Chickán, 1998). Ezzel szemben a területi egységek közötti verseny Enyedi szerint eltér mind a munkaerő-piaci, mind a vállalati versenytől egyaránt, célja a térségben a jövedelem növelése hosszú távon (Enyedi, 1996). A versenyben a városok, régiók tehát nem egységes egészként vesznek részt, hanem különböző csoportokra bomlanak, melyek érdekei gyakran ellentétesek is lehetnek. Összefoglalóan elmondható, hogy a területi egységek közötti verseny célja a 1 Az egyes ábrák elnevezése kétféleképpen írható. Ha konkrét földrajzi helyet értünk alatta, ez esetben nagybetűvel írandó (Kék Banán), azonban ha általános modellként használjuk, akkor kisbetűvel (kék banán) írjuk. 42

43 jólét növelése, tehát gazdasági cél; eszköze helyi, regionális gazdaságfejlesztési stratégiák kidolgozása, az eredmények pedig a vállalatok közötti versennyel szemben csak hosszú évek, évtizedek során jelentkeznek. Mindenképpen meg kell azonban említeni azt is, hogy területi értelemben versenyről csak azon régiók esetében beszélhetünk, amelyek rendelkeznek decentralizált intézményrendszerrel, azaz bizonyos fokú döntési önállósággal bíró intézményekkel. Míg a vállalatok versenyképessége a piaci versenyben való helytállás képességétől függ, addig a térségek, országok versenyképességét azok más térségekkel szembeni sikeressége mutatja meg a verseny során (Lengyel, 2010). A versenyképesség fogalmának számos megközelítése olvasható a szakirodalomban, azonban az OECD munkabizottságának megfogalmazását tekintik széles körben a versenyképesség egységes meghatározásaként. Eszerint a versenyképesség a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek vagy nemzetek feletti régiók képessége létrehozni relatíve magas tényezőjövedelmet és relatíve magas foglalkoztatottsági szintet egy fenntartható bázison, miközben a nemzetközi versenynek ki vannak téve (OECD, 1997:13). A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal szerint megkülönböztethető gazdasági és területi versenyképesség, amelyek azonban nem mérhetők egyetlen mutatóval, csak összetett mutatórendszerrel. Ilyen, a régiók versenyképességének mérésére alkalmas piramis-modellt dolgozott ki Lengyel. 1. ábra Régiók versenyképességi piramisa Forrás: Farkas Lengyel, A modell négy szintből épül fel. Fentről-lefelé haladva látható, hogy a piramis csúcsán a végső célnak tekintett életminőség és életszínvonal javítása található, melyhez az út három szinten keresztül vezet. Az első szinten a jövedelem, a foglalkoztatottság és a munkatermelékeny- 43

44 ség mutatója áll, azaz az alapkategóriák, melyek lehetővé teszik a versenyképesség mérését. A modell középső részén találhatók az alaptényezők, melyek a helyi és regionális gazdaságfejlesztés során tudatosan fejlesztendők, a fejlesztés eredményeképpen pedig gyorsulhat a gazdasági fejlődés és javulhat a régió versenyképessége. A piramis alsó szintjét pedig a sikerességi faktorok alkotják, melyek a régió hosszú távú fejlődéséhez nélkülözhetetlenek és csak hosszú idő múltán módosulnak. Ez a nyolc faktor hasonlóságot mutat az Enyedi által megfogalmazott tíz faktorhoz, melyekkel a sikeres városok sikerességének okait vizsgálta. Az alaptényezők és a sikerességi faktorok együttesét Lengyel a versenyképesség forrásának tekinti (Farkas Lengyel, 2000). Mezei véleménye szerint, ha települések versenyképességét szeretnénk vizsgálni, a tényezők és faktorok további lebontására van szükség, illetve ezen piramis esetében túlsúlyossá válnak azok az elemek, melyek nem mérhetőek, ilyen elem lehet például a helyi önkormányzatok működésének hatékonysága. Helyi szinten, éppúgy, mint regionális szinten a cél a település sikerességének elősegítése, melynek bázisa a helyi önkormányzat és a helyi lakosság jövedelmének gyarapodása. Meg kell azonban említeni, hogy a helyi önkormányzat milyensége, hatékonysága nem az egyetlen tényező, mely befolyásolja egy város, település sikerességét. A végső siker Mezei véleménye szerint nem feltétlen a települések gazdasági bázisán érhető el, előfordulhat, hogy elegendő ehhez, ha a településen megfelelő a lakókörnyezet, a lakosság jövedelmi hátterét pedig a környéken található másik település, város biztosítja. Nem elegendő tehát, ha a településhierarchia azonos szintjével versenyeznek, a településeket funkció szerint is csoportosítani szükséges. A módosított modell, mely a települések körében is használható lenne, rendkívül hasonló az eredeti modellhez. Csúcsán szintén az életminőség állna. A jövedelem központi szerepét nem vitatja, azonban véleménye szerint a város, település lakossága életminőségének alakulására nem ad kizárólagos magyarázatot. Az alapkategóriák között egyéb puha kategóriákkal is operál, mint például az elégedettséggel. Az alsó szinten található nyolc sikerességi faktor közül azonban az innovációs kultúra és a döntési központok jelenléte Mezei feltételezése szerint beolvasztható a gazdasági környezet és az intézményi tőke kategóriájába. Az intézmények közül kiemelkedő szereppel bírnak az önkormányzatok, főként helyi gazdaságfejlesztési tevékenységükkel kapcsolatosan (Mezei, 2002). A helyi gazdaságfejlesztés és az önkormányzatok Bár a helyi gazdaságfejlesztést többnyire a központi kormányzat feladatának tekintjük, mégis a település fejlődési irányainak kijelöléséhez a helyi önkormányzatok rendelkeznek több információval. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a helyi gazdaság fejlesztésében részt vevő egyéb szereplők, azaz a fejlesztési ügynökségek, a magánszféra, a tudástranszfer intézmények, illetve egyre nagyobb szerephez jutnak a civil szervezetek is. A helyi kormányzat szerepe alapvető, sőt néhány ország esetében kizárólagosnak mondható a helyi gazdaságfejlesztés folyamatában. Ezt többnyire három tényező befolyásolja: elsőként az uralkodó politikai irányvonal, a jogszabályi környezet és végül az önkormányzati szervezet. A politika irányvonala a célokra, illetve azok megvalósításának módszereire gyakorol jelentős hatást. Bár az önkormányzatoknak közvetlenül nincsenek kötelezően teljesítendő gazdaságfejlesztési feladatai, a jogszabályi környezet mindenképp meghatározó szerepet játszik az önkormányzatok kötelezettségei és cselekvési mozgásterének milyenségében. Az önkormányzat szervezete pedig szintén befolyásolja a fejlesztés során végrehajtandó feladatok sikerét, hiszen azok megvalósításának módszere illeszkedni fog a meglévő struktúra adottságaihoz. Azonban ez utóbbi egyre nehézkesebb, mert a globalizálódó világ új típusú problémákkal állítja szembe az önkormányzatokat. Ugyanis azok kialakult szervezeti keretei között ezek a problémák sok esetben nem kezelhetők. E jelenség hatására jelent meg egy új megközelítés, mely a problémák kezelésére a megoldást a hálózatokban látja. Az új szemlélet jellemzője, 44

45 hogy csökkenő szerepet szán az államnak, ehelyett lépnének be a problémák specifikumaitól függően igény szerint módosítható hálózatok; tehát növelné a gazdaságfejlesztésben résztvevők körét. Megjelenik a városok és vonzáskörzetük egységes egészként való kezelése is (Bajmócy, 2011). Nem egyszerű feladat a helyi gazdaságfejlesztés fogalmának meghatározása. A nehézséget az okozza, hogy egyes jellemzőit tekintve átfedések tapasztalhatók más fejlesztési fogalmakkal, így például a településfejlesztéssel, a területfejlesztéssel, a vidékfejlesztéssel vagy a regionális gazdaságfejlesztéssel. Tanulmányomban a helyi gazdaságfejlesztés következő definícióját tartom mérvadónak: A helyi gazdaságfejlesztés olyan tudatos beavatkozás a helyi gazdaság életébe, folyamataiba, mely egyaránt hasznosíthat külső és belső erőforrásokat, kezdeményezője lehet külső szereplő, mint például a központi kormányzat vagy külföldi tőke, mégis a legfontosabb a helyi szereplők közreműködése, akik felléphetnek a fejlesztés elképzelésének kezdeményezőjeként, támogatójaként, alakítójaként vagy annak elfogadójaként (Mezei, 2006). Úgy gondolom, hogy a helyi gazdaság fejlődésére irányuló kezdeményezések, beavatkozások, érkezzenek bármely említett szereplőtől, mindenképp pozitív hatást gyakorolnak a lakosság életminőségére, a település sikerességére. A szakirodalmak többsége a helyi gazdaság fejlesztését egyfajta, a gazdaság működésébe történő tudatos beavatkozásként értelmezi, melynek céljaként említik egyfelől a fenntartható helyi fejlődés biztosítását, másrészt a lakosság életszínvonalának növelését. Faragó azonban elsődleges célként a munkahelyteremtést azonosítja, általánosságban véve pedig véleménye szerint a helyi gazdaságfejlesztés feladata elhárítani az akadályokat a gazdaság fejlődésének útjából, illetve kezelni azokat a problématerületeket, melyeket a piac tökéletlen működése váltott ki (Faragó, 1990). A szakirodalmakat vizsgálva látható, hogy bár az egyes országok szabályozása, szervezeti rendszere meglehetősen differenciált, szerteágazó, a helyi gazdaságfejlesztési szereplők által alkalmazott eszközökre ez nem jellemző, sőt azok rendkívül hasonlóak. Elterjedt gazdaságfejlesztési eszközként funkcionál például az adómentesség vagy az adókedvezmény nyújtása, a telephely biztosítása, az infrastruktúrafejlesztés, a kis- és középvállalkozások vagy a képzés támogatása. Széles körben létesítenek ipari parkot, ipari körzeteket, inkubátorházakat is. Önkormányzatok közötti együttműködések A közigazgatás, a kormányzás sikere véleményem szerint jelentős szerepet játszik a települések, a térség versenyképességének alakulásában. Napjainkban egyre ismertebbé válik az önigazgató kormányzás, azaz a governance fogalma, mely egy másik megközelítés szerint azonosítható a new public management, azaz az új közmenedzsment, a regionális együttműködés elnevezésével. Ezen együttműködések horizontálisak. A globalizálódó világ új típusú problémáira, az egyre erősödő verseny kihívásaira ezek a horizontális együttműködések adhatnak egyfajta megoldást, választ. Az állam hierarchikus irányítási instrumentumait, a közvetlen ellenőrzést felváltják a piaci kormányzási módszerek. A governance lényegében rendkívül összetett kormányzási és koordinációs struktúra, mely állami és nem állami szereplőket is érint; piaci, hierarchikus vagy éppen kooperatív viszonyoknak egyaránt keretet ad. Az együttműködésben a felek azáltal, hogy egyben versenytársai is egymásnak, mindenképpen az úgynevezett win-win megoldásokra törekszenek, tehát arra, hogy a szereplők kölcsönösen előnyökre tegyenek szert. A városhálózati együttműködések során a szereplők, a pontszerűen elhelyezkedő városok közötti kapcsolatok a hangsúlyosak. Ezek a városok több- 45

46 nyire nagyvárosok agglomerációján kívüli kis- és középvárosok, melyek strukturális problémákkal küzdenek, egyedül nem képesek megállni a helyüket a versenyben a nagyvárosokkal, metropoliszokkal szemben, nem tudnak lépést tartani a kutatás-fejlesztés, a gazdaság támasztotta telephelyi feltételekkel. A városok hálózatosodásuk, kooperációjuk révén komparatív előnyökre tehetnek szert. Ha az együttműködésben szereplők körét tekintjük, akkor mindenképp meg kell említeni, hogy nem csupán a helyi önkormányzatokról van szó csupán, ez a kooperáció egyfajta governance-típusú együttműködés, melyben gazdasági szereplők és a civil szektor is részt vesz (Somlyódyné Pfeil, 2008). Ha a városkörnyékek viszonylatában vizsgáljuk az önkormányzatok közötti horizontális együttműködés jelenségét, gyakorlati tapasztalatok alapján kimutatható, hogy az ilyen jellegű kooperációk ebben az esetben rendkívül nehezen jönnek létre. Ennek oka a szereplők közötti bizalmatlanság fennállásában, a másik fél túlzott előnyszerzésétől való félelemben keresendő, lelhető fel. Igaz ugyan, hogy az együttműködésre pontosan a városkörnyékek esetében lenne leginkább szükség. Hazánkban a kooperáció megvalósulását a szereplők közötti bizalmatlanságon kívül akadályozza még például: - tisztázatlan az önkormányzatok hatáskörébe tartozó településrendezés és a városkörnyékek fejlesztési tervezésének viszonya, - az együttműködésekhez szükséges intézmények hiányoznak, - a helyi adóbevételek egyes önkormányzatok közötti elosztására van lehetőség, de gyakorlati megvalósítása szabályozatlan, - nem támogatja semmilyen szubvenció a városi térségek közös problémáinak kezelését, sőt magának az állami felelősségvállalásnak a szándéka sem érzékelhető. Az Országos Területfejlesztési Koncepció és az Új Magyarország Fejlesztési Terv bár említést tesz a városhálózatokról a területfejlesztés és állami tervezés kapcsán, azonban a policentrikus együttműködések ösztönzése a közigazgatás oldaláról elmaradt (Somlyódyné Pfeil, 2008). Rechnitzer véleménye szerint hazánkban a policentrikus modell megvalósításának módszere egy központhálózat létrehozása lenne, melynek célja az ország nagyközpontjainak, azaz a nemzeti jellegű nagyvárosoknak és közvetlen térségüknek a megerősítése. Értjük ez alatt főként a funkciók minőségi és mennyiségi fejlesztését, mely elősegíti például az intézményhálózat teljesebb kiépülését, a térségi kapcsolatok hálózatos szerveződését. Ez a modell azonban mindenképpen határozottabb decentralizációt igényelne, melynek lényeges eleme a közszolgáltatások, a központi szerepek újragondolása (Rechnitzer, 2008). A települési önkormányzatok számára a társulás lehetőségét hazánkban a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény és az évi társulási törvény teremtette meg. Az Önkormányzati Törvény három társulási formát nevez meg: az intézményirányító-, a hatósági igazgatási társulást és a társult képviselő-testületet. A szakirodalmak alapján megállapítható, hogy az 1990-es évek közepéig többnyire önkormányzati társulások és érdekvédelmi szervezetek, illetve a lakosság által kezdeményezett civil szervezetek formáját öltötték a kistérségi jellegű szerveződések (Buskó, 2011). A társulások egyik formája, a többcélú kistérségi társulás, melynek célja az alapfokú közszolgáltatások kiegyenlített hálójának létrehozása, a helyi közigazgatás működési hatékonyságának fokozása, végső soron a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés állampolgári esélyegyenlőségének megteremtése (Kovács Somlyódyné Pfeil, 2008:40). A cél nemes, azonban 46

47 a valóságban ezek a társulások a Központi Statisztikai Hivatal által lehatárolt kistérségi beosztáson alapulnak, ezen statisztikai kistérségek területe azonban nagyobb annál, mint ami az optimális feladatszervezéshez megfelelő lenne (Buskó, 2011). Összegzés Tanulmányomban a szakirodalom segítségével az olvasó megismerhette röviden a térszerkezet fogalmát, modelljeit, majd felvázolásra került a policentrizmus, versenyképesség és gazdaságfejlesztés összefüggésében számos olyan probléma, mely sürgősen megoldásra vár. A városok a köztudatban, mint a gazdasági növekedés, a tudás, az innováció központjai jelennek meg. Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül azok a problémák, melyekkel ezen településeknek is szembe kell nézniük, például társadalmi egyenlőtlenségekkel, szegregációval, demográfiai és környezeti problémákkal. Véleményem szerint sikerességük alapja egyrészt a gazdasági környezet minőségében rejlik, mely meghatározó szerepet játszik a lakosság életminőségének alakulásában; másrészt a fejlődés és növekedés alapja a színvonalas, sikeres tervezés, az átfogó fejlesztési stratégia, a fejlesztésben résztvevők tudatos, összehangolt fellépése. Véleményem szerint a központi és helyi kormányzatnak jelentős szerepe van a városok, települések sikerességének, társadalmi fejlődésének, gazdasági növekedésének alakulásában egyaránt, függetlenül attól, hogy helyi, regionális, nemzeti vagy akár nemzetek feletti szintről legyen is szó. A többszintű kormányzás és együttműködés sikerességéhez pedig elengedhetetlen az integrált városfejlesztési politika kidolgozása, követése. Summary In this paper I acquainted first the concept and models of space structure, than I featured some problems in context of polycentrism, competitiveness and economic development, which should be resolved. The small and medium-sized cities can suit for challenges and are up to big cities, if they establish network and cooperate. In this cooperation play significant role local governments. They appear as prominant actors of local economic development. The central and local governments has important significance in conformation of success, social evaluation and economic growth of cities and settlements. The elaboration and following of integrated city development policy is in turn essential for success of multilevel governance and cooperation. Felhasznált irodalom 1. Bajmócy Z. (2011): Bevezetés a helyi gazdaságfejlesztésbe. JATEPress, Szeged 2. Buskó T. L. (2011): Településüzemeltetés. Aula, Budapest 3. Chikán A. (1998): Vállalatgazdaságtan. Aula, Budapest 4. Enyedi Gy. (1996): Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet folyamatában. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Ember-település-régió sorozat, Budapest 5. Faragó L. (1990): A helyi gazdaságfejlesztés elmélete. Gazdasági Fórum, o. 6. Faragó L. (2007): Térstruktúra: térideák és megvalósításuk a településhálózat-fejlesztésben. Tér és Társadalom, o. 7. Faragó L. (2008): A funkcionális városi térségekre alapozott településhálózat-fejlesztés normatív koncepciója. Falu Város Régió, o. 8. Farkas B. Lengyel I. (szerk.) (2000): Versenyképesség regionális versenyképesség. SZTE GTK Közleményei, JATEPress, Szeged 9. Kovács K. Somlyódyné Pfeil E. (szerk.) (2008): Függőben Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP Programigazgatóság, Budapest 10. Lengyel I. (2010): Regionális gazdaságfejlesztés. Versenyképesség, klaszterek és alulról szerveződő stratégiák. Akadémiai Kiadó, Budapest 47

48 11. Mezei C. (2002): A helyi gazdaságfejlesztés szerepe a települések versenyképességének alakulásában. Fiatal Regionalisták III. Országos Konferenciája elektronikus kiadványa, Győr 12. Mezei C. (2006): A helyi gazdaságfejlesztés fogalmi meghatározása. Tér és Társadalom, o. 13. Norton, A. (1994): International Handbook of Local and Regional Government. A Comparative Analysis of Advanced Democracies. Edward Elgar, Aldershot 14. OECD (1997): Regional Competitiveness and Skills. OECD, Paris 15. Próbáld F. Szabó P. (2005): Európa térszerkezetének modelljei. Dövényi Z. Schweitzer F. (szerk.): A földrajz dimenziói. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest o. 16. Rechnitzer J. (2008): Modellek a településhálózat lehetséges fejlesztési irányaira. Falu Város Régió, o. 17. Somlyódyné Pfeil E. (2008): A városi térségek a közigazgatási struktúra és a governance keresztmetszetében. Tér és Társadalom, o. 18. Szabó P. (2008): A térszerkezet fogalma, értelmezése, Tér és Társadalom, o. 19. Szabó P. (2009): Európa térszerkezete különböző szemléletek tükrében. Földrajzi Közlemények, o. 20. Zoltán Z. (1984): A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest 48

49 KOMÁROMI-GERGELY ANIKÓ* TERÜLETI IDENTITÁS, MINT MARKETING CÉL VIZSGÁLATA A TELEPÜLÉSMARKETING TÜKRÉBEN Kulcsszavak: településmarketing, célcsoportok, célok, területi identitás Bevezetés A régiók és városok marketingtevékenysége mind a szakirodalomban, mind pedig a gyakorlatban egyre jelentősebbé vált. A település, mint termék alapvetően más tulajdonságokkal rendelkezik, mint azon árucikkek és szolgáltatások, amelyek eladásával a marketingtudomány kezdettől fogva foglalkozik. Egy város vezetésének számos célcsoporttal kell foglalkoznia és különböző igényeknek kell megfelelnie. Jelen tanulmányban a településmarketing céljainak és célcsoportjainak meghatározásával foglalkozom a hazai és nemzetközi szakirodalom tükrében, illetve külön hangsúlyt fektetek a helyi lakosságra, illetve a területi identitás kérdéskörére. A településmarketing célrendszere A régió- és településmarketing összetett célrendszerrel dolgozik. A német szakirodalom (Meffert, 1989:227; Schückhaus, 1993:14; Töpfer, 1993:35; Grabow Hollbach-Grömig, 1998:43) alapján a település marketing legfontosabb céljai az alábbiak szerint foglalhatóak össze: - A város vonzerejének erősítése, mint gazdasági telephely, lakóhely, bevásárló központ, turisztikai központ. - A város imázsának kialakítása és ápolása. - A város versenyképességének javítása. - A város szolgáltatásainak fejlesztése a lakossági igények szerint. - Ismertségi szint növelése a régióban és azon kívül. - A lakosok várossal kapcsolatos identifikációjának javítása. - A különböző célcsoportok várossal való elégedettségének növelése. - Lakosok számának fenntartása/növelése stb. A magyar szakirodalomban a jólét, avagy életminőség határozható meg domináns célként, mely négy területen, úgymint - gazdasági (hatékony cégek, alacsony munkanélküliség, nagy jövedelmek, fogyasztó, stb.) - politikai, (demokratikus közélet, jó légkörű városirányítás, közvetlen érdekérvényesítés stb.) - kulturális, (gazdag kulturális élet, színvonalas oktatás, változatos rendezvények, sportés tudományos élet, stb.) - környezeti, ökológiai (természeti értékek állapota, védelme, ökológiai fejlesztések stb.) megfogalmazandó konkrét célokban bontható ki (Piskóti Dankó Schupler, 2002:139). * Szent István Egyetem, egyetemi tanársegéd, 49

50 A négy terület egysége, összhangja biztosítja, hogy a megfelelő gazdasági színvonalon, sikeres üzleti működés mellett, jó közéleti, demokratikus, polgárbarát városműködés stb. valósuljon meg (Piskóti Dankó Schupler, 2002:139). Ahogyan az a kiemelt szakirodalmi részekből látható, a városoknak be kellett látniuk, hogy marketing tevékenységük nem korlátozódhat csupán a kommunikációra, vagy egy designos honlapra, egy régió és település marketing modellt széles bázisra kell alapozni ahhoz, hogy sikeres legyen. A településmarketing célcsoportjai A városi tevékenységek, jellemzők és más tényezők, valamint a megcélzott fogyasztók igényei között a lehető legszorosabb összhangot kell megteremteni. A célokhoz hasonlóan a célcsoportok is igen szerteágazóak lehetnek. A problémát az okozza, hogy az egyes csoportok eltérő igénnyel rendelkeznek a város különböző szolgáltatásai iránt. Meg kell találni tehát az igények kielégítésének azt a mértékét, amelyet a közösség leginkább igazságosnak tart. Ilyen szempontból tehát a településmarketing egy konszenzusos tevékenység, amely az egyes célcsoportok akaratát érvényesíti és koordinálja (Rechnitzer, 2000:132). A piac szegmentáció során a városmarketing a következő célcsoportokat különíti el: - azok a személyek, akik lakóhelyül választják, illetve választhatják az adott területetazaz mind a jelenlegi lakosok, mind pedig a potenciális betelepülők. - a területet ideiglenesen használók csoportja gondolván itt az üdülési, kikapcsolódási, munkavégzési, tanulási stb. célból érkezőkre. - az adott térséget telep-, illetve működési helyül választó szervezeteket (gazdasági és nem gazdasági szervezetek) - azon személyeket és szervezeteket, akik tevékenységükkel, döntéseikkel befolyásolják a város sikermegvalósító képességét, pl. a kormány, amelynek hatása egyértelműen megnyilvánul többek között a térség támogatásában, infrastruktúrájának fejlesztésében stb. (Piskóti Dankó Schupler, 2002:109). Az 1. táblázat a három legfontosabb célcsoportot és annak különböző szempontból értelmezett elvárásait mutatja be. Az egyes előnyök megkülönböztetése célcsoportonként 1. táblázat Megnevezés Lakosság Turisták Gazdasági élet szereplői Pénzügyi előnyök Időbeli előnyök A hellyel kapcsolatos előnyök Jól fizető munkahely, olcsó bevásárlási lehetőségek. Jó tömegközlekedés, gyors ügyintézés a hivatalokban. Megfelelő infrastruktúra. Elfogadható áru vendéglátás és szállás, különböző fizetési módok megléte. A látványosságok gyors elérhetősége. Szép, épített környezet. Az érzékszervekkel kapcsolatos előnyök Nyugalom, szép táj, csend, tiszta levegő. Nyugalom, szép táj, csend, tiszta levegő. Pszichikai előnyök Jó közbiztonság, segítőkész emberek. kiszolgálás. Biztonságérzet, udvarias Forrás: Kozma Gábor: Terület és településmarketing, 74. o. Olcsó munkaerő, központi vagy helyi támogatás, megfelelő felvevőpiac. Az adott terület jó megközelíthetősége, kevés és gyors adminisztráció. Kiépített infrastruktúra, megfelelő képzett munkaerő. Nyugalom, szép táj, csend, tiszta levegő. Jó közbiztonság, segítőkész hivatalnokok. 50

51 A területi identitás jelentősége a városmarketingben Az előző két fejezetben világosan látható, hogy mind a célok, mind a célcsoportok területén kiemelt helyet foglalnak el a térség lakosai. Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban a célkitűzések között szerepel a helyi lakosok területi identitásának erősítése, elégedettségének növelése, illetve a mi tudat kialakításának szükségessége. Lindstaedt (2006) szerint a területi identitás és a településmarketing egymással szoros összefüggésben állnak. Mégpedig a területi identitás lehet a településmarketing folyamat - feltétele (összetéveszthetetlenné teszi, település specifikus imázs megléte), - célja (a területi identitás a településmarketing munka eredménye is lehet, csaknem minden területi fejlesztési koncepció tartalmazza ezen identitás fejlesztési szándékát, az összetartozás érzése egy településen, de akár egy régióban is nagyon fontos faktor, segít a népesség helyben tartásában), - alkotóeleme (Corporate Identity). A téma fontosságát nemcsak a szakirodalom igazolja, a gyakorlatban is megmutatkozik jelentősége. Az 1 ábrán a német Kienbaum tanácsadó cég által végzett 1993-as kutatás egyik eredménye látható (N=77). A városok marketing tevékenységét kutatva kíváncsiak voltak arra, hogy a különböző városok vezetői milyen elvárásokat fogalmaztak meg a témával kapcsolatosan. 1. ábra A településmarketinggel szembeni elvárások Forrás: Schückhaus Graf Dormeier, Az ábra adatai jól szemléltetik, hogy a válaszadók legfontosabbnak a települések versenyképességnek javítását tartják, elsősorban szolgáltató- és ipari vállalkozások letelepítésén keresztül (83%). Ugyanakkor már a 90-es évek elején is fontosnak tartották, illetve a településmarketinggel kapcsolatos elvárásként fogalmazták meg a területi identitás erősítését, melynek legfontosabb momentuma a lakosok várossal való azonosulásának elősegítése (79%). 51

52 Az identitásfaktorok Az identitás fogalmával számos tudományterület foglalkozik, különböző definíciókat alkotva. Meghatározása sokrétű szempontrendszert igényel, azonban alapjaiban problémás. A nehézség nem annyira a tudományos megközelítésben, mint inkább a felmérésben rejtőzik, hiszen az identitás lefordítása köznapi nyelvre már viták tárgyát képezheti, vajon az otthonosság érzése, a kötődés, a szeretet kifejezi-e az eredeti azonosság értelmét vagy sem (Bugovits, 2007:212). Bugovics szerint a területi identitást befolyásoló tényezők az alábbiak lehetnek: - lakóterület szeretete, - táj vonzása, - gazdaság állapota, - infrastruktúra fejlettsége, - kulturális viszonyok, - művészeti-szellemi környezet, - emberi tényezők, - munkalehetőség, - erkölcs-értékrend helyi jellege, - etnikai-területi specifikum, - földrajzi identitás, fogyasztási környezet (Bugovics, 2007:226). Anyag és módszer Az elméleti áttekintés után 2009 szeptemberében végrehajtott kutatásom eredményeit mutatom be. Munkám során sztenderdizált kérdőívet alkalmaztam a területhez kötődő identitás intenzitásának megismeréséhez. Kutatásom céljai az alábbiak voltak: - a Lalli-féle urba identity scale magyar lakosok körében történő tesztelése, - az identitásfaktorok, - illetve az identitást befolyásoló tényezők meghatározása. A vizsgálat befejeztével 719 értékelhető kérdőívet kaptam vissza. A válaszadók budapestiek, illetve Pest megyeiek voltak. A minta összetételét a 2. táblázat mutatja. A minta összetétele 2. táblázat fő % nem férfi ,28 nő ,72 kor 18 év alatt 9 1, év , év , év ,20 60 év felett 51 7,13 NV 8 1,12 52

53 fő % családi állapot egyedülálló ,69 családos ,24 nős/férjezett ,62 özvegy 21 2,94 NV 17 2,38 iskolai végzettség általános iskola 21 2,94 középiskola ,29 főiskola/egyetem ,81 még tanul ,42 NV 11 1,54 lakhely Budapest ,03 egyéb város ,10 község 44 6,15 falu 40 5,59 NV 8 1,12 Forrás: saját kutatás, 2009 (N=715). A legnagyobb problémát a területi identitás mérése okozza. Kutatásom során a Lalli-féle Urban Identity Scale -t használtam kiinduló pontként, mely különböző állításokat tartalmaz a városhoz kapcsolódó emocionális kötődés erősségének mérésének érdekében, a különböző nézőpontok különböző intenzitási szinteket ragadnak meg. Lalli ezen skála segítségével elsőként tette mérhetővé a területi identitás fogalmát. Az állításokat ötfokú skálán értékelhették a válaszadók, attól függően, hogy adott állítás milyen mértékben jellemző rájuk (1=egyáltalán nem, 5= teljes mértékben). Annak érdekében, hogy megtudjam mely állítások között van leginkább kapcsolat, a városhoz való kötődésnek milyen motivációi lehetnek, faktoranalízist készítettem. Az elemzéshez Maximum-likelihood módszert használtam, az adatok a Kaiser-Meyer-Olkin kritérium, valamint a Bartlett teszt eredményei alapján elemzésre alkalmasak. A rendelkezésemre álló adatokból indexeket számoltam, illetve lineáris regresszió segítségével (Enter módszer, Durbin-Wattson residuals) megvizsgáltam, hogy milyen tényezők hatnak a helyhez kötődés kialakulására. Eredmények Lalli-féle skála tesztelése A végső faktorstruktúra megállapítása érdekében több próbát végeztem, melyeket statisztikai mutatók, értelmezhetőség, gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából értékeltem. Végső megoldásként négy faktor különült el a vizsgált állítások mentén: 1. Faktor: jövőorientáció (magyarázott variancia: 17,756%) 2. Faktor: általános identifikáció (magyarázott variancia: 17,193%) 3. Faktor: külső megítélés (magyarázott variancia: 13,514%) 4. Faktor: múltbeli kötődés (magyarázott variancia: 10,811%) A faktorstruktúrát a 3. táblázat mutatja. 53

54 Az állítások faktorstruktúrája 3. táblázat Faktorok Állítások 1. F 2. F 3. F 4. F 1. Faktor A személyes jövőm szorosan kötődik XY városhoz.,800,185,179,101 jövőorientáció Jövőbeli terveimben XY város nagy szerepet,798,177,203,152 játszik. Szeretnék örökre XY városban maradni.,660,310,164,256 Izgatottan várom, hogy részese legyek XY város jövőbeli fejlődésének.,649,302,134,181 Nem tudom elképzelni, hogy másik városban éljek, sok mindent kellene feladnom magamból.,562,276,158, Faktor Valóban otthon érzem magam ebben a városban.,269,750,144,240 általános identifikáció Otthonomnak érzem a várost.,246,748,136,257 A település lakosának érzem magam.,260,715,148,143 Amikor XY városban sétálok, erős bennem az érzés, hogy ide tartozom.,287,595,264,346 Ez a város olyan, mintha a részem lenne.,327,567,153, faktor A turisták XY települést csak ajánlani tudják.,094,128,761,101 külső megítélés Itt sok minden található, amit más települések irigyelhetnek.,197,079,755,000 Külső szemmel XY város nagy elismerésnek örvend.,128,190,664,076 Más városokkal összehasonlítva XY város sok szempontból jobb.,129,085,646, Faktor Olyan sok mindent éltem meg itt, nagyon szorosan összenőttem a várossal.,362,312,141,724 múltbeli kötődés A városban sok minden a saját múltamra emlékeztet.,068,372,091,624 Olyan jól ismerem XY várost, hogy régi fotókról is azonnal felismerném.,200,147 -,025,594 Forrás: saját kutatás (2009); N=719; Extraction módszer: Maximum Likelihood. Rotáció Módszer: Varimax Kaiser Normalizációval. KMO= 0, 922; Bartlett s Teszt Sig=0,00; összes magyarázott variancia=(59,74%). A területi identitás mértékét befolyásoló tényezők A továbbiakban azt vizsgáltam, hogy a területi kötődést milyen tényezők befolyásolják. A faktoranalízis során kapott eredmények közül az általános identifikációt meghatározó állításokat vontam be az elemzésbe, melyekből általános identifikáció indexet szerkesztettem. Kérdőívemben a válaszadók lakóhelyükkel kapcsolatos elégedettségét több szempont alapján, 5 fokú Likert skála segítségével mértem fel, a további elemzésekbe a változókat az alábbi indexek létrehozásával vontam be: - gazdasági helyzetet jellemző ismérvek (gazdasági helyzet, bérek, munkalehetőségek), - szociális helyzetet jellemző ismérvek (oktatás, szociális ellátás), - terület speciális jellemzői (kultúra, tájnyelv, táj), - kapcsolatok (baráti, rokoni kapcsolatok, emberek mentalitása). 54

55 Szintén külön indexbe tömörítettem a település életében történő részvételt felmérő kérdések eredményét, mely változó az aktivitási index nevet kapta. A kérdés vizsgálatához regresszió analízist végeztem. A modellben függő változóként szerepelt az általános identifikáció indexe, független változóként pedig az előzőekben említett lakóhellyel történő elégedettség mérésére kialakított indexek, illetve a településen eltöltött évek száma. Az alábbi ábrából leolvasható, hogy a területi kötődés szóródásából 24,3 százalékot tudnak magyarázni a bevont független változók (4. táblázat). A modell fő paraméterei 4. táblázat Modell R R Square Korrigált R 2 Becslés standard hibája 1,498a,248,243 21,99142 Forrás: saját kutatás. A regressziós együgyhatók becslése 5. táblázat Modell Standardizálatlan együtthatók Standardizált együtthatók t A t-próba empirikus szignifikancia szintje B Std. hiba Béta 1 (Constant) 20,477 3,500 5,850,000 kapcsolatok,261,040,240 6,446,000 gazdasági helyzet,071,042,068 1,692,051 terület spec. jellemzői,298,045,244 6,655,000 szociális helyzet,067,030,090 2,235,026 Mennyi ideje él a településen?,303,053,198 5,714,000 Forrás: saját kutatás. Az 5. táblázatból leolvasható, hogy az általános identifikációt szignifikánsan befolyásolj valamennyi változó. Legerősebb hatása az emberi kapcsolatoknak (,24), illetve a terület speciális jellemzőinek (,244) van, erőteljes hatást fejt ki a településen eltöltött évek száma (,198). A gazdasági (,068) és szociális jellemzők (0,09) hatása jóval kisebb. A település életében való részvétel vizsgálata A továbbiakban szintén regresszió analízis segítségével megvizsgáltam, hogy a település életében történő részvétel mértékét befolyásolja-e a területi identitás, illetve a településen eltöltött évek száma. A független változók (területi identitás, településen eltöltött évek száma) 19,3 százalékot magyaráznak a függő változó (település életében történő részvétel mértéke) szóródásából (6. táblázat). 55

56 A modell fő paraméterei 6. táblázat Modell R R 2 Korrigált R 2 Becslés standard hibája 1,442a,195,193 20,45216 Forrás: saját kutatás. A 7. táblázat eredményeiből leolvasható, hogy mindkét változó (általános identifikáció index, településen eltöltött évek száma) szignifikánsan és erőteljesen befolyásolja az aktivitási index alakulását. A regressziós együtthatók becslése 7. táblázat Modell Standardizálatlan együtthatók Standardizált együtthatók B Std. hiba Beta t A t-próba empirikus szignifikancia szintje 1 (Constant) 12,756 2,296 5,557,000 Mennyi ideje él a településen?,309,049,225 6,303,000 általános identifikáció index,292,032,325 9,111,000 Forrás: saját kutatás. Konklúzió A hazai és nemzetközi szakirodalomból egyaránt kiderült, hogy a helyi lakosok kiemelt célcsoportot jelentenek a településmarketing számára. Fontos a mi tudat kialakítása, hiszen az összetartozás érzése egy fontos faktor, amely abban segít, hogy a népesség a településen gyökeret verjen és helyben maradjon. Különösen fontos ez napjainkban, amikor egyre inkább a vidék elnéptelenedése jellemző. Ezért nagyon fontosnak tartom a marketing program kidolgozásának kiindulópontjaként, a helyzetelemzési fázisban a területi identitás felmérését. Így megvizsgálhatóak, melyek azok a területek, amelyre nagyobb gondot kell fordítani ahhoz, hogy a lakosok minél inkább otthonuknak érezzék a települést. 715 fős mintán végzett kvantitatív kutatás bebizonyította, hogy a Lalli- féle állításlista alkalmazható a magyar lakosság esetében is. A létrejött faktoranalízis alapján a következő faktorok különíthetők el a vizsgált állítások mentén: 1. Faktor: jövőorientáció (magyarázott variancia: 17,756%) a személyes jövőm szorosan kötődik XY városhoz (0,800), jövőbeli terveimben XY város nagy szerepet játszik (0,798), szeretnék örökre XY városban maradni (0,660), izgatottan várom, hogy részese legyek XY város jövőbeli fejlődésének (0,649), nem tudom elképzelni, hogy másik városban éljek, sok mindent kellene feladnom magamból (0,562) 2. Faktor: általános identifikáció (magyarázott variancia: 17,193%) valóban otthon érzem magam ebben a városban(0,750), otthonomnak érzem a várost (0,748), a település lakosának érzem magam(0,715), amikor XY városban sétálok, erős bennem az érzés, hogy ide tartozom (0,595), ez a város olyan, mintha a részem lenne (0,567) 56

57 3. Faktor: külső megítélés (magyarázott variancia: 13,514%) a turisták XY települést csak ajánlani tudják (0,761), itt sok minden található, amit más települések irigyelhetnek(0,755), külső szemmel XY város nagy elismerésnek örvend (0,664), más városokkal összehasonlítva XY város sok szempontból jobb (0,646) 4. Faktor: múltbeli kötődés (magyarázott variancia: 10,811%) olyan sok mindent éltem meg itt, nagyon szorosan összenőttem a várossal(0,724), a városban sok minden a saját múltamra emlékeztet(0,624), olyan jól ismerem XY várost, hogy régi fotókról is azonnal felismerném(0,594) Faktoranalízis segítségével sikerült az identitást meghatározó tényezők számát szűkíteni. A városi vezetésnek érdemes ezekre a változókra koncentrálnia a marketing stratégia kialakítása során. A regresszió analízis eredménye megerősítette, hogy az identitás erősségét elsősorban az emberi kapcsolatok, a terület speciális jellemzői, illetve a településen eltöltött évek száma befolyásolják, de a település gazdasági helyzete, illetve a szociális ellátás szintje is hatással van rá. Arra világít rá ez a tény, hogy a területi kötődés esetében bár fontos szerepet játszik a település gazdasági, infrastrukturális állapota, nem elsődlegesen meghatározó elem, az egyediség is fontos szerepet játszhat, ez az önkormányzatokat a település márka megalkotására kell, hogy sarkallja. Szintén regresszió analízis segítségével alátámasztottam, hogy a területi identitás mértéke, illetve a településen eltöltött évek száma befolyásolja a válaszadók település ügyei iránti érdeklődését. Az önkormányzat érdekében áll ezen lakossági rétegek felkutatása, hiszen nem csak önkéntes munkaerőt jelentenek, hanem általuk az egyes projektek elfogadtatása is sikeresebb lehet. A területi kötődés kialakulását célzó programok keretében érdemes a lakosságot korosztályonként külön választani, igényeiket felmérni, illetve eszközöket a célcsoport specifikusan meghatározni. Summary A town marketing model has to be based on wide basis to be successful. This basis has to represent from the population. One of the most important long terms aims of the marketing activity the promotion of local identity and the we mind. In a region/town the impression of inherence is an important factor that helps the population in taking a root in the region/town and keeping them at their place. Hereby a positive atmosphere can be encouraged that can motivate further development in the region/town. In my study I turn the attention to the marketing activity of local governments that target the local inhabitants. Felhasznált irodalom 1. Bugovics Z. (2007): Társadalom, identitás és területfejlesztés, L Harmattan Kiadó, Budapest, 226. p. 2. Grabow, B. Hollbach-Grömig, B. (1998): Stadtmarketing Eine kritische Zwischenbilanz, Deutsche Institut für Urbanistik, Berlin 43. p. 3. Kozma G. (2002): Terület és településmarketing, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, p. 4. Lindstaedt, T. (2006): Regionsmarketing und die Bedeutung regionsbezogener Identität, Technischer Universität, Darmstadt 5. Meffert, H. (1989): Städtemarketing, Pflicht oder Kür? in Planung und Analyse, 13. Jg. Nr p. 6. Piskóti I. Danló L. Schupler H. (2003): Régió- és településmarketing, Budapest, Kjk-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft p. 7. Rechnitzer J. Lengyel I. (2000): A városok versenyképességéről, In: Horváth Gy, Rechnitzer J (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, Budapest: MTA Regionális Kutatások Központja, p. 57

58 8. Schückhaus, U. Graf, H.-A Dormeier, C. (1993): Stadt-und Regionenmarketing. Einsatzmöglichkeiten und nutzen, Kienbaum Unternehmensberatung GmbH, Düsseldorf 14. p. 9. Töpfer, A. (1993): Erfolgsfaktoren des Stadtmarketing, Fachferlag der Büro- und Organisationstechnik, Baden-Baden p. 58

59 LUKOVICS MIKLÓS * SAVANYA PÉTER ** A VISEGRÁDI ORSZÁGOK MEGYÉINEK VERSENYKÉPESSÉGE AZ EURÓPAI AUTÓIPAR MAKRORÉGIÓJÁBAN Kulcsszavak: autóipar, gazdasági tér, Visegrádi Országok megyéi, versenyképesség Bevezetés Az iparág lokalizációját a kitáguló gazdasági térben számtalan globális, és az iparágra egyedileg jellemző tény alakítja: globálissá váló beszállítói hálózatok, regionálisan szerveződő gyártási struktúrák, és makro-regionálisan integrált piacok. Mindezek eredményeként a fejlett országok autóipari beszállító vállalatai növelték aktivitásukat a kereskedelemben és tőkekihelyezésben egyaránt, míg a másik oldalon a fejlődő országokban óriási (főként mennyiségi) fejlődésen ment keresztül a beszállítói tevékenységeket végző iparágak (Humphrey Memedovic, 2003; USITC, 2010). Európa autóiparát, így Kelet- és Közép Európa, a Visegrádi Országok autóiparát is ezen gazdasági és iparági erővonalak (makro-regionális gazdasági integráció, outsourcing és tevékenység-lokalizáció) határozzák meg. Az EFTA (European Free Trade Association) intézményrendszerének kiépülése, a Közép-Európa 90-es években elkezdődő, és fokozatosan Kelet felé bővülő európai gazdasági integrációja relevánsan elérhetővé tette ezen országok gazdasági erőforrásait az autógyártók számára. Az autógyártók ezt felismerve és az egyes lokális térségek adottságaira alapozva, beruházásokat hajtottak végre, gyártó-összeszerelő egységeket telepítettek a térségbe, becsatornázva azokat az európai autóipar termelési és piaci struktúrájába, valamint a globális erőforrásokra támaszkodó, makroregionális beszállítói rendszerekbe. Európa keleti felének gazdasági integrációjában az autóipar az egyik zászlóshajót jelentette a működő-tőkeberuházások és a volt szocialista országok lemaradt gyáriparának reorganizálása terén (Heribert, 2007; Radosevic Rozeik 2005). Hazánkban körültekintve, a Győrben megtelepedő Audi és a hozzá kapcsolódó, dinamikusan fejlődő iparági hálózat (beszállítói hálózat, együttműködési kapcsolatok a győri Széchenyi István Egyetemmel) mára a térség gazdaságának maghatározó entitása. De magyar példánál maradva, a Pannon Auto Cluster (PANAC) hazánk legnagyobb klaszter-szervezetének számít. Több, az autóiparban érintett térség gazdaságában, a jelenre vetített és mért általános térségi versenyképességben fontos szerepet tölt be a nagy multinacionális autógyártók, valamint a hozzájuk kapcsolódó hálózatok jelenléte, melyek beruházásokat és munkahelyeket hoznak létre, valamint hozzájárulhatnak a térségi gazdaság minőségi fejlődéséhez (pl. technológia transzfer, best practice iparági gyakorlatok adaptálása a KKV-k számára). A Közép-Európát felölelő Visegrádi Országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) autóipari körzetei mára a gazdasági integráció következtében kitáguló európai autógyártás új struktúráinak integráns részét képezik. Az egyes térségek versenyképessége, az elérhető erőforrások, illetve a Porter által értelmezett, a régióban fellelhető vállalati versenyelőnyök sajátosságai alapvetően határozhatják meg az autóipari térségek ágazati struktúrában betöltött szerepét (Porter, 1990). A versenyképességet célzó vizsgálatban az autóipar az egyes * Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet, docens, ** Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézet, PhDhallgató, 59

60 térségek gazdaságában endogén módon jelenik meg, mivel a célzottan az autóiparra fókuszáló versenyképességi elemzés az iparági és NUTS3 szintű indikátorok elérhetősége és a módszertani kérdések miatt további kutatásokat kíván. A Visegrádi Országok NUTS3 régióiban a versenyképesség mérése és összevetése mindazonáltal fontos kérdéseket vethet fel az autóipar szempontjából is, akár az egyes régiók autóipari körzeteinek pozícióit értékeljük a regionális versenyképességhez való hozzájárulásban, akár az ebben az irányban haladó gazdaságfejlesztési elképzelések megítéléséről legyen szó. A visegrádi országok pozíciója Európa autóiparában Európa mint gazdasági makrorégió autóiparának legnagyobb változását a közép- és keleteurópai gazdasági integrációja jelentette, mely egyidejűleg hozott globális eredetű változásokat az iparágba és eltolódást Európa autóiparának lokalizációjában, melyet az ágazati elemzések és a szakirodalom számos helyen kiemel (Freyssenet Lung, 2004; Haiss Mahlberg Molling, 2009; Heribert, 2007; Radosevic Rozeik, 2005). Az európai autóipar gyártási és beszállítói hálózatait az elmúlt 20 évben a kelet és középeurópai országok gazdasági integrációja lényegesen átstruktúrálta, mely folyamat napjainkban is zajlik (Haiss Mahlberg Molling, 2009). Az európai autógyártók új alkatrészgyártó és összeszerelő kapacitásokat építettek ki a régióban elérhető versenyelőnyök kiaknázására: mindenekelőtt alacsonyabb jövedelmű, de megfelelően kvalifikált munkaerőre alapozva, valamint a gyártási technológiákat adaptálni képes korábbi ipari struktúrákat felhasználva. (Kezdetben Lengyelországban és Csehországban, valamint Magyarországon, majd később Romániában illetve meg kell említenünk Törökországot, mely a világ egyik legnagyobb autógyártójává vált.) Ezekben a gazdaságokban a kormányok és gazdaságpolitikáik a gazdasági felzárkózás előremozdítása érdekében jelentős közvetlen és közvetett támogatással igyekeztek fogadni és bevonzani ezeket az iparágakat és termelő beruházásaikat (Haiss Mahlberg Molling, 2009; Radosevic Rozeik, 2005). Az európai (makro)regionális autóipari struktúra integrációját katalizálta a nemzetközi és intraregionális kereskedelem Európán belüli bővülése. Az egyes gyártóhelyek és ipari körzetek, a Kelet- és Közép-Európában kiépülő iparági potenciálok már egy újfajta iparági paradigma mentén szerveződnek. Az iparági termelés térbeli differenciálódásának folyamatait különösen jól tükrözi az autógyártók összeszerelő üzemeinek lokalizációja, melyet a platform alapú modellgyártási és piaci stratégiák, és az adott régió adottságaira építő telepítési döntések motiválnak (1. ábra). 60

61 1. ábra Az autóipar lokalizációja Európában Forrás: _sites.pdf az ACEA 2010-es adatai alapján (letöltve: ) Az ágazat gazdasági struktúrája átrendeződést mutat a kelet-európai alkatrész és moduláris részegység gyártás robbanásszerű fejlődésével, ám a centrum periféria viszonyok továbbra is tartósak, a különbségek jelentősek. Az európai, fejlett versenyelőnyök kiépítésével és kiaknázásával klaszteresedett, vezető nyugati autóipari régiók megőrizték az ágazatban betöltött pozíciókat, fenntartva technológiai és piaci előnyeiket a kialakult és működő gyártó-beszállítói kapcsolatok és hatékony innovációs hálózatok révén (EC, 2002). A bázispiacok és az autógyártó nemzetisége szerinti bázis-ország szerepe meghatározó az egyes autógyártók kapacitásaiban, akár a legyártott autók számát, akár foglalkoztatottak számát tekintjük (Dicken, 2007; EC, 2002). A 80-as években vállalati kiszervezési stratégiák révén Dél-Európában, azon belül is kiemelten Spanyolországban létrejött autóipari gyártóegységek és autóipari régiók ágazati szerepét továbbra is jelentősnek értékeli az európai autógyártásban az EC 2002-es elemzése. Az itt létrejött összeszerelő és gyártó hálózatok az európai integrációhoz újonnan csatlakozó térségek autóipari proliferációja mellett előnyben vannak a régebb óta működő, már kiépült regionális autógyártó és beszállító hálózatoknak köszönhetően. A kohéziós források és a klaszteresedést ösztönző közösségi gazdaságpolitikák is segítették ezt a folyamatot, mely eszközökkel a Kelet- és Közép-Európa országai kevesebb, mint tíz éve rendelkeznek. Közép- és Kelet-Európa autóipara folyamatos fejlődést mutat, mely a válság utáni időszakban tovább folytatódik (Haiss Mahlberg Molling, 2009). A klaszteresedés intézményesülése már tetten érhető, ám funkcionális működése csak egy-két térségben (főleg Csehországban) közelíti meg a nyugaton működő autóipari régiók fejlettségét. 61

62 A Visegrádi Országok és főként Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország régió szempontjából kulcskérdés az autógyártók lokális beágyazottságában megteremtése a térség autóipara és a regionális gazdaság fejlődése szempontjából. Fontos megtenni a lépéseket ebben az irányban. A térség korábbi vonzereje, az autógyártók számára versenyelőnyt jelentő alacsony bérű, de megfelelően képzett munkaerő, illetve Nyugat-Európa közelsége és jó megközelíthetősége ma már egyre kisebb mértékben jelent versenyelőnyt. A helyi beszállítói bázis kiépültségének hiányában, az import beszállítói láncokra támaszkodó összeszerelő autógyártás hozzáadott értékének jó része a régión kívülről származik. Gazdasági hatása, az export makrogazdasági GDP számait leszámítva nem sokkal terjed túl a gyárkapukon. A térségi kis és középvállalkozások beszállítóként beépülve az autógyártás értékláncába szó szerint a régióhoz kapcsolhatják az autógyártó tevékenységét. A térség gazdaságához kötődő hozzáadott érték, a munkahelyteremtés és a jövedelmek megteremtik a multiplikátor hatások érvényesülését. A magas hozzáadott értékű autóipari tevékenységek térségbe vonzásában fontos szerepe van a térség tudás és innovációs potenciáljának, illetve meghatározó az iparági kapcsolatok tudatos kiépítése, és hálózatok létrehozása, a regionális innovációs rendszer dinamizálása (Blöcker Jürgens Heinz, 2009; Dimitrova Stratmann, 2008). Elhelyezve a Visegrádi Országokat az európai autógyártás rendszerében és gazdasági terében ki kell tágítanunk az autóipar makro-régiójának fogalmát kibővült Európai Unió határain is túl. A gazdasági integráció folyamata, az üzleti kapcsolatok és termelési láncok az EFTA rendszerében jóval nagyobb területet fednek le, mint az Unió intézményi határai. Az autóipar szempontjából a Visegrádi Négyek megyéinek versenyképességi mutatóit egy jóval nagyobb kontextusban kell elhelyeznünk és értékelnünk. A versenyképesség piramis modellen alapuló elemzése egy relatív képet ad az országok megyéiről. A Közép-Európát jelentő makrorégió területi egységeinek versenyképességét értelmezve fontos következtetések vonhatók le az autóipar tekintetében is. Az összehasonlító elemzés megvilágítja hazánk megyéinek helyzetét, és pozícióit a középeurópai régiók versenyében, milyen szintű vállalati versenyelőnyök létrehozására képesek az egyes területi egységek gazdaságai (Porter, 1990). A Visegrádi Országok megyéire kiterjedő elemzés egy összehasonlító képet Közép-Európa térségeinek relatív versenyképességéről. Elméleti-logikai keretként használva a korábban leírt ágazati stratégiákat és struktúrákat a régió versenyképességi elemzése fontos tanulságokkal szolgálhat az egyes lokális térségek, és az azokban lokalizálódó autóipari körzetek pozícióiról és a fejlesztési pályák irányairól. A versenyképességi elemzés és eredményei Vizsgálati Keretek Az általunk elvégzett versenyképességi elemzés célja inkább áttekintő jellegű, mintsem az autóipar tekintetében specifikus összehasonlítást céloz meg. Szemléletében az általános versenyképesség relatív viszonyait igyekszik megvilágítani a NUTS3 régiókra vetített indikátorokon keresztül a versenyképességre képzett rangsorok formájában. Az autógyártás iparágát célzó NUTS3 szintű versenyképesség vizsgálatát két tényező is korlátozta: (1) az iparági adatok forrásai és (2) a vizsgált országokban a NUTS3 területi egységek szintjén az adatok elérhetősége. Mindemellett az általunk alkalmazott általános versenyképességi elemzés elméleti és módszertani átalakítása szükséges ahhoz, hogy a versenyképességi elemzés keretrendszere befogadja a speciálisan az autóipart, a térség iparági versenyképességét, és az azok kapcsolatát tükröző indikátorokat. 62

63 A fentieket mérlegelve a versenyképesség összehasonlításában az általános indikátorokon alapuló összehasonlítást és elemzést céloztunk meg. Az autóiparban érdekelt régiók versenyképességének vizsgálatában az autóipar jelenléte tehát endogén módon jelenik meg, nem elkülönítve. A további kutatások fő irányát így megvilágítandó az autóipar szerepét egy adott régió versenyképességi potenciáljában a specifikus indikátorokkal feltöltött, a régiók autóiparra fókuszáló versenyképességi modelljének kialakítása jelenti. Mindemellett a mostani eredmények referencia pontot jelenthetnek a későbbi autóipari versenyképességi elemzés eredményeinek értelmezésében. Vizsgálatunk alapját az egységes versenyképességi definíció és azt kibontó piramis modell képzi. Ahhoz, hogy a modell alkalmazható legyen, szükséges, hogy megfelelő indikátorok álljanak rendelkezésre. A relevánsan felhasználható indikátorok köre elég szűk, így a piramis modell egyes kategóriáihoz 4-10, míg más kategóriákhoz egyáltalán nem érhető el adat NUTS3 (megyei) szinten. Ebből következően az elemzéshez a piramis modellnek csak egy részét tudjuk alkalmazni, mindezt úgy, hogy a piramis ne billenjen meg. Első közelítésben az elemzéshez a piramis modellnek csak a legfelső szintjét, azaz alapkategóriákat (jövedelmek, munkatermelékenység, foglalkoztatottság) használjuk úgy, hogy mindegyik kategóriát maximum 2 indikátorral írunk le, majd a kapott eredményeket összevetjük a piramis modell, más nem alkalmazott kategóriáját leíró mérőszámokkal (1. táblázat). Az elemzéshez használt indikátorok 1. táblázat Egy főre jutó GDP piaci áron az EU átlag százalékában, 2008 Alapkategóriákat leíró indikátorok Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték, millió euró/fő, 2008 Munkanélküliségi ráta, %, 2008 Foglalkoztatási ráta, %, 2008 Népesség növekedés az előző évhez képest, %, 2008 Migráció változása az előző évhez képest, %, 2008 További jellemzéshez, tipizáláshoz használt indikátorok Születéskor várható élettartam, év, 2008 Mezőgazdaság, halászat részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Ipar, építő ipar nélkül részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Építőipar részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Szolgáltatások részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Nagy- és kiskereskedelem, szállodák és éttermek, közlekedés részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Pénzügyi közvetítés, ingatlan szolgáltatások részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, 2008 Közigazgatás, közösségi szolgáltatás részesedése a terület bruttó hozzáadott értékéből, %, lakosra jutó vállalkozások száma Aktivitási ráta, %, 2008 Forrás: saját szerkesztés. 1 főre jutó bruttó hozzáadott érték, millió euró/fő, 2008 Mivel párhuzamos több indikátort alkalmazunk, így alap módszernek a többváltozós statisztikai eljárások jöhetnek szóba. Először egy versenyképességi rangsort állítottunk fel a vizsgált 63

64 területekre az alapkategóriákat leíró indikátorok alapján. Ehhez a többdimenziós skálázás (MDS) egy speciális esetét az egydimenziós skálázást fogjuk használni. Másodszor a vizsgált NUTS3 egységeket csoportosítjuk klaszteranalízis segítségével. Majd a kialakult klasztereket tipizáljuk, jellemezzük. A rendelkezésre álló keretek nem teszik lehetővé a statisztikai eljárások leírását így csak az eredményeket közöljük. A többdimenziós skálázás (MDS) eredményei Az MDS eljárás eredményeként a visegrádi országok NUTS3 egységeinek egy, a évi adatok alapján létrejövő komplex versenyképességi rangsorát kapjuk (2. táblázat). NUTS3 egységek versenyképességi rangsora 2. táblázat Terület Terület Rangszám Rangszám Rangszám Terület 1 Hlavní mesto Praha 37 Zilinský kraj 73 Gdanski 2 Miasto Warszawa 38 Opolski 74 Suwalski 3 Bratislavský kraj 39 Rybnicki 75 Hajdú-Bihar 4 Budapest 40 Vas 76 Bács-Kiskun 5 Miasto Poznan 41 Karlovarský kraj 77 Jász-Nagykun-Szolnok 6 Legnicko-Glogowski 42 Nitriansky kraj 78 Koninski 7 Miasto Kraków 43 Sosnowiecki 79 Slupski 8 Trnavský kraj 44 Ciechanowsko-plocki 80 Bytomski 9 Stredoceský kraj 45 Skierniewicki 81 Lomzynski 10 Jihomoravský kraj 46 Warszawski-wschodni 82 Nowosadecki 11 Miasto Wroclaw 47 Leszczynski 83 Tolna 12 Tyski 48 Zala 84 Tarnobrzeski 13 Trojmiejski 49 Piotrkowski 85 Krosnienski 14 Jihocecký kraj 50 Bialostocki 86 Elcki 15 Plzenský kraj 51 Sieradzki 87 Baranya 16 Miasto Lódz 52 Gorzowski 88 Radomski 17 Katowicki 53 Rzeszowski 89 Chelmsko-zamojski 18 Pardubický kraj 54 Czestochowski 90 Bialski 19 Zlínský kraj 55 Zielonogórski 91 Przemyski 20 Královéhradecký kraj 56 Lódzki 92 Somogy 22 Komárom-Esztergom 57 Wroclawski 93 Nyski 22 Gyor-Moson-Sopron 58 Veszprém 94 Békés 23 Vysocina 59 Olsztynski 95 Heves 24 Miasto Szczecin 60 Csongrád 96 Grudziadzki 25 Warszawski-zachodni 61 Ostrolecko-siedlecki 97 Jeleniogórski 26 Moravskoslezský kraj 62 Oswiecimski 98 Wloclawski 27 Poznanski 63 Lubelski 99 Pulawski 28 Trenciansky kraj 64 Szczecinski 100 Walbrzyski 29 Liberecký kraj 65 Sandomiersko-jedrzejowski 101 Koszalinski 30 Olomoucký kraj 66 Kaliski 102 Presovský kraj 31 Ústecký kraj 67 Pilski 103 Stargardzki 32 Bydgosko-Torunski 68 Starogardzki 104 Kosický kraj 33 Bielski 69 Kielecki 105 Nógrád 34 Pest 70 Elblaski 106 Borsod-Abaúj-Zemplén 35 Gliwicki 71 Krakowski 107 Szabolcs-Szatmár-Bereg 36 Fejér 72 Tarnowski 108 Banskobystrický kraj Forrás: saját szerkesztés. 64

65 2. ábra Az egyes országok és megyéik a versenyképességi rangsorban Forrás: saját szerkesztés. A rangsort várakozásainknak megfelelően a négy főváros vezeti: Prága, Varsó, Pozsony, Budapest. Ha egy pontdiagramon ábrázoljuk a vizsgált területek MDS koordinátáit a rangszám függvényében az ország jelölésével együtt (2. ábra), akkor egyrészt látható, hogy a négy főváros és Poznan kiugrik a lista élén, másrészt a cseh területek inkább a rangsor első felében, míg a magyar területek inkább a rangsor második felében helyezkednek el. Lengyel területek végigvonulnak az egész rangsoron, a szlovák területek is inkább a rangsor első felében vannak, de itt a rangsor két végéhez közel is találunk elemeket. Ha a magyar megyék elhelyezkedését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy Budapest a rangsor élmezőnyéhez tartozik. A lista első harmadához tartozik azonos helyezéssel még Komárom- Esztergom és Győr-Sopron megye (21,5.) A lista első feléhez tartozik még (34-48 közötti helyezéssel) Pest, Fejér, Vas Zala. Ezek a területek maximum egy paraméter mentén teljesítenek gyengén. A lista végén található Nógrád, Borsod és Szabolcs. Ezek a területek mindegyik dimenziómentén gyengén teljesítenek (3. táblázat). 65

66 Magyar megyék az egyes dimenziók mentén 3. táblázat Terület Együttesen Munkanélküliségi ráta alapján Helyezés az egyes dimenziókban Egy főre jutó GDP alapján Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték alapján Foglalkoztatási ráta alapján Fejér 36 31,5 38, Vas 40 31, Zala 48 48,5 47, Veszprém 58 53, Csongrád Hajdu-Bihar 75 83, Baranya Somogy , Bekes 94 93,5 94, Heves , Budapest 4 15, Komárom- Esztergom 21, , Győr-Moson- Sopron 21,5 8 18, Pest Bács-Kiskun Jász-Nagykun- Szolnok 77 76,5 86, Tolna Nograd Borsod-Abaúj- Zemplén , Szabolcs- Szatmár-Bereg Forrás: saját szerkesztés. A klaszterezés eredményei A klaszterezés keretében az MDS dimenziók figyelembevételével 5 klaszter alakult ki az MDS-ben megjelenő versenyképességi értékelés alapján. A versenyképességi rangsor és a további indikátorok kapcsolata 4. táblázat Klaszter Gyakoriság Megoszlás,% Átlagos MDSérték Relatíve erős versenyképességű terület 18 17,8 0,67 Átlagosnál erősebb versenyképességű terület 24 23,8 0,22 Átlagosnál gyengébb versenyképességű terület 32 31,7-0,21 Gyengébb versenyképességű terület 21 20,8-0,57 Relatíve gyenge versenyképességű terület 6 5,9-0,95 Összesen ,0 - Forrás: saját szerkesztés. 66

67 A relatíve erős klaszterben 8 cseh és 7 lengyel NUTS3 terület található, mindösszesen 1 szlovák és két magyar, mely az autógyárral is rendelkező Komárom-Esztergom és Győr-Sopron megye (4. táblázat). A közepesnél erősebb klaszter 54,2 százaléka lengyel. A magyar, cseh és szlovák területek aránya kiegyensúlyozottnak tekinthető e klaszter esetében. Az átlagosnál gyengébb klaszter 81,3 százalékát lengyel, míg 18,8 százalékát magyar területek adják. Itt abszolút nem találunk cseh és szlovák területeket. A gyengébb versenyképességű klaszter az előzőhöz hasonlóan csak lengyel (76,2%) és magyar (23,8%) területekből áll. A relatíve gyenge versenyképességű klaszterbe pedig szlovák, lengyel és magyar NUTS3 egység tartozik. Országok szempontjából közelítve azt mondhatjuk, hogy a cseh területek csak relatíve erős (61,5%) és átlagosnál erősebb versenyképességű (38,5%) csoportba tartoznak. A lengyel NUTS3 területek leggyakrabban (40,6%) átlagosnál gyengébb versenyképességű területek közé tartoznak (5. táblázat). NUTS3 területek klaszterek és országok szerint 5. táblázat Klaszter ORSZÁG CZ HU PL SK Összesen Relatíve erős versenyképességű terület Átlagosnál erősebb versenyképességű terület Átlagosnál gyengébb versenyképességű terület Gyengébb versenyképességű terület Relatíve gyenge versenyképességű terület Összesen Forrás: saját szerkesztés. A magyar megyék az alábbi klaszterekbe kerültek (6. táblázat): Magyar megyék és klaszterek 6. táblázat Klaszter Kiugróan jó Relative erős versenyképességű Átlagosnál erősebb versenyképességű terület Átlagosnál gyengébb versenyképességű terület Gyengébb versenyképességű terület Relatíve gyenge versenyképességű terület Leszakadók Forrás: saját szerkesztés. Terület Budapest Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron Pest, Fejér, Vas Zala, Veszprém, Csongrád, Hajdú-Bihar, Bács- Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok Tolna, Baranya, Somogy, Békés, Heves Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén Szabolcs-Szatmár-Bereg A piramis modell alapkategóriát leíró indikátorok átlagos értékét meghatározva az egyes klaszterekben (3. ábra) azt mondhatjuk, hogy minél rosszabb versenyképességi klaszterbe tartozik valaki a foglalkoztatottsági és a munkanélküliségi ráta egyre rosszabb lesz. Az egy főre jutó GDP és az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték tekintetében hasonló képet látunk, kivéve, hogy a két leggyengébb klaszter paraméterei fordított sorrendet mutatnak. 67

68 3. ábra Alapkategóriák indikátorainak átlagos értéke a klaszterekben Forrás: saját szerkesztés. A relatíve erős versenyképességi klaszterbe tartozók mindegyik, a versenyképességi rangsort alakító indikátor mentén előkelőhelyezést ért el. A relatíve gyenge versenyképességű klaszterbe tartozók főleg a foglalkoztatási és a munkanélküliségi adataikban nagyon gyengék, míg a másik két dimenzió mentén inkább gyengék. Minél gyengébb klaszterben vagyunk, az egyes dimenziók rangsorainak átlagos rangszáma annál rosszabb képet mutat (7. táblázat). Magyar területek és klaszterek 7. táblázat Klaszter Relatíve erős versenyképességű terület Átlagosnál erősebb versenyképességű terület Átlagosnál gyengébb versenyképességű terület Gyengébb versenyképességű terület Relatíve gyenge versenyképességű terület Forrás: saját szerkesztés. Munkanélküliségi ráta alapján Egy főre jutó gdp alapján Egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték alapján Foglalkoztatási ráta alapján 22,8 15,7 27,7 22,2 40,7 37,3 36,0 54,2 57,6 69,0 74,4 59,5 84,3 88,7 80,8 70,8 103,2 78,6 52,2 97,8 68

69 Összegzés A Visegrádi Országok, köztük Magyarország autóipara mára kétség kívül az európai autóipar részét jelenti. Elhelyezve a Visegrádi Országokat az európai autógyártás rendszerében és gazdasági terében ki kell tágítanunk az autóipar makro-régiójának fogalmát, az üzleti kapcsolatok és termelési láncok az EFTA rendszerében jóval nagyobb területet fednek le, mint az Unió intézményi határai. A Közép-Európát jelentő makrorégió területi egységeinek versenyképességét értelmezve fontos következtetések vonhatók le az autóipar tekintetében is. Az összehasonlító, relatív pozíciókat mutató elemzés megvilágítja hazánk megyéinek helyzetét, és pozícióit a közép-európai régiók versenyében, milyen szintű vállalati versenyelőnyök létrehozására képesek az egyes területi egységek gazdaságai. Tanulmányunkban a visegrádi országokat vizsgáltuk az egy főre jutó GDP, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték, a munkanélküliségi ráta és a foglalkoztatási ráta alapján NUTS3 szinten. Többdimenziós skálázás segítségével felállítottuk a NUTS3 egységek egy komplex rangsorát. A rangsort a négy főváros vezeti: Prága, Varsó, Pozsony, Budapest Kimutattuk, a cseh NUTS3 területek szignifikánsan jobb helyet foglalnak el a rangsorban, mint a magyar és a lengyel NUTS3 területek. Kimutattuk, hogy ha egy területen a bruttó hozzáadott értékben jobban dominál a mezőgazdaság, illetve a közösségi szolgáltatás, akkor rosszabb helyet foglal el a terület a rangsorban. Klaszteranalízis segítségével tipizáltuk a területi egységeket. Egy kiugróan jó (fővárosok és Poznan) egy kiugróan gyenge képességű klaszter mellett 5 klasztert sikerült azonosítani. A relatíve erős klaszterben 8 cseh és 7 lengyel NUTS3 terület található, mindösszesen 1 szlovák és két magyar, mely az autógyárral is rendelkező Komárom-Esztergom és Győr-Sopron megye. Megállapítottuk, minél inkább gyengébb képességi klaszterbe tartozik valaki, annál kisebb lesz az ipar(építőipar) részesedése a bruttó hozzáadott értékből. Summary The Visegrád Countries (Czech Republic, Poland, Hungary and Slovakia) cover up the most of Central Europe. The territories of these countries car industries make up an integral part of the new and widening structure of the european automobile manufacturing. The competitiveness of each activity, the available resources and the corporate competitive edge (defined by Porter) can essentially determine the role of car manufacturing territories in the sectoral structure. The measuring and comparison of competitiveness can bring on important questions from the viewpoint of the car industry either if we want to value the the position of automobile manufacturing districts or we want to judge development concepts in connection with the economy. The main purpose of the essay s section which deals with the automobile industry is to give a theoretical frame to consider the results of the competitiveness analysis (which was done in counties) and furthermore to consider, how can these results be interpreted in connection with the relative competitiveness of car manufacturing territories of Central Europe. Felhasznált irodalom 1. Blöcker, A. Jürgens, U. Heinz, R. M. Paris, J. J. (2009) Anticipation of Change in the Automotive Industry. Study 3. Analysis of Automotive Regions. (letöltve: ) 2. Dicken, P. (2007): Global shift. Mapping the changing contours of the world economy. 5th edition. SAGE Publications, London. 69

70 3. Dimitrova, G. Stratmann, G. (eds.) (2008) Automitve clustering in Europe. Case studies on cluster management. Europäischer Wirtschafts Verlag, Darmstadt. 4. European Comission (2002) EU research on social sciences and humantites. Coordinating Competencies and Knowledge in the European Automobile System. Eurpean Comission, Brussels. 5. Freyssenet, M. Lung, Y. (2004) Multinational Carmakers Regional Strategies. in Carrillo, J. Lung, Y. Tulder, R. van (eds.) Cars, carriers of regionalism?. Palgrave Macmillan, Basingstoke, Haiss, P. Mahlberg, B. Molling, M. (2009) The Automotive Industry in Central and Eastern Europe. Engine of Grow or Free Rider?. Oxford Business and Economics Conference (OBEC), Oxford University, U.K June 7. Heribert, D. (2007): Transnational Production Networks in the Automobile Industry. Notre Europe. 8. Humphrey, J. Memedovic, O. (2003) The Global Automotive Industry Value Chain: What pospect for upgrading by developing countries. UNIDO, Vienna. 9. Porter, M. E. (1990) The competitve advantage of nations. The Free Press, New York. 10. Radosevic, S. Rozeik, A. (2005) Foreign dierct ivestment and restructuring int he automotive industry in Central and East Europe. University College London, Centre for the Study of Economic and Social Change in Europe School of Slavonic and East European Studies, London. 11. U.S. International Trade Commission (2010) ASEAN: Regional Trends in Economic Integration, Export Competitiveness, and Inbound Investment for Selected Industries. U.S. International Trade Commission, Washinton DC. 70

71 GALÓ MIKLÓS * MAKSZIM GYÖRGYNÉ ** SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÜZLETI VÁLLALKOZÁSAINAK TIPIZÁLÁSA KLASZTERANALÍZIS SEGÍTSÉGÉVEL Bevezetés Kulcsszavak: kérdőíves felmérés, minta, klaszteranalízis, összefüggés-vizsgálat Jelen tanulmány egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye üzleti vállalkozásai körében végzett empirikus kutatás eredményeit és következtetéseit foglalja össze. A vizsgálatot kérdőíves megkérdezés formájában hajtottuk végre. A kérdőíves felmérés során elsősorban arra kerestünk választ, hogy hogyan alakulnak a vállalkozások szerkezeti jellemzői (tevékenységi kör, tulajdonosi szerkezet, exporttevékenység, kutatás-fejlesztés stb.), és milyen vállalkozási klaszterek alakíthatók ki a megyében. Továbbá vizsgáltuk, hogy van-e kimutatható összefüggés a vállalkozások szerkezeti jellemzői között, illetve az összefüggések milyen hatással lehetnek az adott térség gazdasági helyzetére, fejlettségére. A vállalati megkérdezés céljai A vállalati megkérdezés céljai felderíteni azokat a befolyásoló tényezőket (kvantitatív és kvalitatív vállalati jellemzők), amelyek meghatározzák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásainak teljesítményét és szerepét a megye gazdasági életében, továbbá lehetővé teszik a klaszter-alkotást a térség vállalkozásai vonatkozásában. A klaszter elnevezés tanulmányunkban a csoportképzésre vonatkozik. Kutatásunk során az alábbi kérdésekre kíséreltünk meg megbízható választ adni: - Milyen vállalati jellemzők játszanak döntő szerepet a vállalati klaszterek létrejöttében? - Van-e összefüggés a klaszterképződésben szerepet játszó egyes vállalati jellemzők között? - Végül megpróbálunk választ adni arra a kérdésre is, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásai milyen típusba sorolhatók. A vállalkozások csoportosítását klaszteranalízis segítségével alapoztuk meg. A felvetett kérdések megválaszolása érdekében információkra volt szükségünk. Ennek érdekében Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásainak kérdőíves felméréssel való megismerése mellett döntöttünk (Bercziné, 1996; Falus Ollé, 2008; Scipione, 1994). A kérdőív felépítése A kérdőíves felmérés 12 kérdést foglal magában, amelyek a vállalkozások működését, tevékenységét, fejlettségét, gazdasági szerepvállalási képességét meghatározó mennyiségi adatok mellett minőségi jellemezőkre is kitérnek. A változók tehát két csoportba sorolhatók: kvantitatív és kvalitatív. Az adatok azonban mindkét esetben kizárólag vállalati megkérdezésből származnak, melyek forrása a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalati körre kiterjesztett 250 elemű kérdőíves megkérdezés. A kvantitatív befolyásoló tényezőket az alapítás éve, az éves nettó árbevétel, a foglalkoztatottak száma és a mérlegfőösszeg jelenti. * Nyíregyházi Főiskola, GTK, Gazdálkodástudományi Intézet, intézetigazgató, főiskolai tanár, a közgazdaságtudományok kandidátusa, ** Nyíregyházi Főiskola, GTK, Gazdálkodástudományi Intézet, főiskolai tanársegéd, 71

72 A kvalitatív tényezők pedig a következők: tevékenységi kör, gazdálkodási forma, tulajdoni viszony, exporttevékenység, kutatás-fejlesztési tevékenység, dolgozói kompetenciák, a vállalkozás jövőre vonatkozó tervei, szakmai gyakorlat biztosítása. Empirikus kutatásunk alapsokaságát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében regisztrált üzleti vállalkozások képezték. A kutatás elemzési egysége a vállalati-szerkezeti jellemzők kapcsolatai, a megfigyelés alapegységei pedig maguk a vállalkozások. A minta és a mintavétel technikája A mintavétel alapsokaságát képező vállalkozásokat a Központi Statisztikai Hivatal (ABC sorrendben rögzített) céginformációs adattárából szűrtük le és hoztuk létre a kutatás alapsokaságához hozzárendelhető mintavételi keretet. Az alapsokaság elemeit a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő üzleti vállalkozások képezték. A kutatás mintavételi módjának megválasztásakor reprezentatív (azon belül véletlen) mintavételi eljárásra törekedtünk. A felmérés során 250 vállalkozást kérdeztünk meg személyesen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről, szisztematikus (mechanikus) kiválasztást alkalmazva, azaz az egyenlő távolságban álló egyedeket véletlenszerűen választottuk ki. A felmérés kapcsán a Központi Statisztikai Hivatal céginformációs adattárából minden 50. vállalkozását kérdeztük meg. Az információgyűjtés kérdőívvel támogatott, telefonos megkérdezés formájában történt, amelyet gyakorlott és erre a célra külön felkészített kérdezőbiztosok végeztek. Az információgyűjtés ideje (2010 június-július) két hónapot vett igénybe négy kérdezőbiztos közreműködésével. Mivel a kérdőíves felmérés lebonyolítására 2010 nyarán került sor, így a vállalkozások méretjellemzői (árbevétel, foglalkoztatottak, mérlegfőösszeg) alatt a üzleti év adatai értendők. A teljes minta megbízhatósági szintje: 95%, pontossági szintje pedig ±6,2 százalékpont. (A kérdőíves felmérést szakértői mélyinterjúk alapozták meg.) A teljes sokaság elemszáma: vállalkozás. A reprezentativitás foka: 0,9%. A sokasági elrendeződés nincs összefüggésben a vizsgált ismérvekkel, tehát reprezentativitási feltételt teljesít, amit a minta tesztelése alátámasztott. Az elemzés módszerei Az elemzés fókuszába Szabolcs-Szatmár-Bereg megye üzleti vállalkozásainak szerkezeti jellemzőit és azok kapcsolatait helyeztük. Az elemzés részben leíró statisztikákon alapszik, de nagy hangsúlyt fektet a változók közötti összefüggések mérésére. Annak eldöntésére, hogy két változó függetlennek tekinthető-e vagy sem, számos statisztikai próba alkalmazható, így Pearson-féle Chí-négyzet statisztika, Phí-koefficiens, Pearson-féle kontingencia együttható, vagy Cramer-féle asszociációs együttható, Pearson-féle korrelációs együttható, kovariancia stb. A dolgozatban lehetőség nyílt klaszterelemzés alkalmazására is. A klaszterelemzés a faktorelemzéshez hasonlóan adatredukciós módszer, itt viszont nem a változók, hanem a megfigyelési egységek számának csökkentése a cél. Az eljárás a megfigyelési egységeket homogén csoportokba rendezi az elemzésbe bevont változók alapján. Akkor sikeres, ha az egységek hasonlítanak a csoporttársaikhoz, de eltérnek a más csoportba tartozó elemektől. Algoritmusának megválasztásakor technikai és szakmai szempontok figyelembe vétele szükséges. A kutató feladata annak eldöntése, hogy az elemek összevonása milyen módszerrel történjen, illetve hogy hány klasztert szerencsés kialakítani. A számításokat Excel és SPSS szoftverek segítségével hajtottuk végre (Jánosa, 2006; Ketskeméty Izsó, 2005; Falus Ollé, 2008). A programok a kapott adatok változatos ábrázolására is lehetőséget adtak, mely grafikus lehetőségekkel a dolgozatban is igyekeztünk élni. 72

73 Hipotézisek A következő részben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozások szerkezeti jellemzőivel kapcsolatban állítottunk fel hipotéziseket, melyek mindegyike megfelelő statisztikai módszer segítségével ellenőrizhető feltételezéseket fogalmaz meg (Babbie, 1998): H1: A vállalkozások között jól elkülönülnek a tőkeszegény, fejletlen mezőgazdasági vállalkozások, az átlagos potenciállal jellemezhető kereskedelmi és egyéb szolgáltatók, és a tőkeerős ipari és pénzügyi vállalkozások. H2: Statisztikailag kimutatható összefüggés van az ágazat és a tulajdonosi szerkezet között, a mezőgazdaságban a magyarok, pénzügyi területen pedig a külföldiek dominanciája jellemző. H3: Szignifikáns kapcsolat van a tulajdonosi szerkezet és az exporttevékenység között, a külföldi tulajdonú vállalkozások esetén intenzív exporttevékenység jellemző, míg a hazai vállalkozások körében az export alacsony szintje nyilvánul meg. Kutatásunk során a kérdőíves felmérés eredményeit felhasználva statisztikailag elemeztük a térség vállalkozásainak legfontosabb szerkezeti jellemzőit, azok egymáshoz való viszonyát és gazdaságban betöltött szerepét. A mintából történő következtetés konfirmatív formáját 1, vagyis a hipotézisek tesztelését alkalmaztuk (Hajdu, 2003). Vállalati típusalkotás klaszteranalízissel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásait klaszteranalízis segítségével sikerült négy jól elkülöníthető csoportba rendezni. A vizsgálat során TwoStep Claster elemzést folytattunk kilenc változó bevonásával, melyből hat kategorikus, három pedig folytonos változó volt a következők szerint: Kategorikus változók: - tevékenységi kör, - gazdálkodási forma, - tulajdoni viszony, - exporttevékenység, - K+F tevékenység, - a vállalkozás jövőre vonatkozó foglalkoztatási tervei. Folytonos változók: - éves nettó árbevétel, - foglalkoztatottak száma, - mérlegfőösszeg. 1 A statisztikai következtetések konfirmatív jellegű alkalmazása hipotézisek vizsgálatán alapul. Hipotéziseket fogalmazunk meg, mikor a sokaság jellemzői ismeretlenek, további döntéseink viszont vélt ismeretünkön alapulnak. A hipotézis szubjektív képünket vetíti a sokaságra, ezt a képet átmenetileg érvényesnek fogadjuk el, majd mintára támaszkodva döntésünk eredménye az állítás fönntartása, vagy elvetése. (Hajdu, 2003:44) 73

74 A kilenc változó segítségével a következő négy klasztert különítettük el: 1. Perifériára szorulók : Az első klaszter vállalkozásai a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a szállításban tevékenykednek. Arányuk (58%) meghatározó a mintán belül. E klaszterbe sorolható vállalkozások kizárólag egyéni vállalkozások, melyek kivétel nélkül magyar tulajdonban vannak, és nem végeznek sem export-, sem K+F tevékenységet. Alacsony átlagos árbevétel, foglalkoztatotti létszám és mérlegfőösszeg jellemző rájuk, tehát döntően mikrovállalkozások. Jövőbeli terveik között a foglalkoztatás bővítése nem szerepel, ugyanakkor szinten kívánják tartani a foglalkoztatottak számát. 2. Közösségi igényeket kiszolgálók : A második klaszter vállalkozásai elsősorban közösségi szolgáltatóknak tekinthetők, ennek megfelelően a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy és az ingatlanügyletek területét fedik le. Közkereseti társaság, betéti társaság és egyéb gazdálkodási formában működnek, döntően magyar tulajdonosi háttérrel. Az első klaszter vállalkozásaihoz hasonlóan ezek körében sem jellemző az export és a kutatás-fejlesztés. Méretkategóriáik is az első klaszter vállalkozásaihoz hasonlóan alacsonyak, tehát jellemzően mikro- és kisvállalkozások. 3. Gazdaságot dinamizálók : A harmadik klaszterbe jellemzően az ipar és az építőipar vállalkozásai tartoznak. Gazdálkodási forma szempontjából korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok és szövetkezetek, továbbá külföldi tulajdonlás jellemző rájuk. Exportorientáltak, aktívak a kutatás-fejlesztésben, és jóval magasabb árbevétellel, foglalkoztatotti létszámmal és mérlegfőösszeggel rendelkeznek, mint a másik három klaszter vállalkozásai. Ebben a klaszterben nagyobb arányban vannak jelen a középés nagyvállalatok. Foglalkoztatás szempontjából döntő többségük a szinten tartásban érdekelt, míg kisebb arányuknál szóba jöhet az elbocsátás, de a foglalkoztatás bővítése is. 4. Pénzügyi szolgáltatók : A negyedik klasztert egyértelműen a pénzügyi vállalkozások alkotják, és a harmadik klaszterhez hasonlóan itt is külföld jelenléte domináns a tulajdonosi szerkezetben. Míg az exportban jeleskednek, addig K+F területen jelentős a lemaradásuk. Árbevételük, foglalkoztatotti létszámuk és mérlegfőösszegük az első két klaszter vállalkozásaiét ugyan meghaladja, de átlagosan még mindig alacsonynak tekinthető. A következőkben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozási kategóriáinak jellemzőit foglaljuk össze. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásainak csoportjait leginkább a tevékenységi kör, a tulajdonosi szerkezet az export- és a K+F tevékenység különbözteti meg egymástól. Ezek alapján négy klasztert alakítottunk ki: perifériára szorulók, közösségi igényeket kiszolgálók, gazdaságot dinamizálók és pénzügyi szolgáltatók. A négy klaszter között további szignifikáns különbség mutatható ki gazdálkodási forma, árbevétel, létszám, mérlegfőösszeg és jövőbeni foglalkoztatás alapján. Ezek azok a tényezők, amelyek alapvetően meghatározzák, hogy a megye vállalkozásai periférián helyezkednek el, vagy a gazdaság dinamizálásában vesznek részt. A megye fejlődéséhez egyértelműen a harmadik klaszter vállalkozásai, azaz a gazdaságot dinamizálók járulnak hozzá, melyek iparban tevékenykedő, jellemzően külföldi tulajdonban lévő, aktív export- és K+F tevékenységet folytató, átlagot meghaladó méret jellemzőkkel bíró korlátolt felelősségű társaságok, valamint részvénytársaságok. A legnagyobb lemaradással az első klaszter vállalkozásai küzdenek. Ezek a perifériára szorulók, melyek döntően a mezőgazdaság és a kereskedelem ágazatába tartoznak, kizárólag magyar tulajdonban lévő, tőkeszegény egyéni vállalkozások, ráadásul nem aktivizálják magukat sem az exportban, sem pedig a kutatás-fejlesztésben. Valamivel jobb helyzetben vannak a második ( közösségi igényeket kiszolgálók ) és a negyedik klaszter ( pénzügyi szolgáltatók ) vállalkozásai, de árbevételük, 74

75 létszámuk és mérlegfőösszegük még mindig átlagon aluli, így összességében rendkívül tőkeszegények. Míg a második klaszter vállalkozásai jellemzően magyar tulajdonban lévő, közszolgáltatásokat nyújtó betéti társaságok és egyéb szervezetek, melyek körében nem jellemző sem az export-, sem a K+F tevékenység, addig a negyedik klaszterbe egyértelműen azok a pénzügyi vállalkozások tartoznak, amelyek döntően külföldi tulajdonban vannak és aktív exporttevékenységgel jellemezhetők. A vállalatcsoportok kialakításával kapcsolatos elképzelésünket (1. hipotézis) a klaszteranalízis eredményei alapján el kell vetni. Klasztereket befolyásoló vállalati jellemzők A következő részben a klaszter-képződésben leginkább szerepet játszó vállalati jellemzők (tevékenységi kör, a tulajdonosi szerkezet az export- és a K+F tevékenység) részletes vizsgálatára térünk ki. A klaszterképzés szempontjait előzetes kutatások és statisztikai számítások (elsősorban összefüggés-vizsgálat) alapozták meg. Az összefüggés-vizsgálatok során az SPSS program által létrehozott klaszterváltozót minőségi változóként kezelve kapcsolat-szorosságot kerestünk a vizsgálatba bevont többi változóval. Az elemzések és a gazdasági kutatások alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a négy klaszter vállalkozásai leginkább tevékenységi kör, tulajdonosi struktúra, valamint export- és K+F tevékenység szerint különülnek el, és képeznek homogén csoportokat. A vállalkozások ágazati szektor szerinti megoszlása A mintát alkotó vállalkozások között meghatározó a kereskedelemben és a pénzügyi szolgáltatások területén tevékenykedők aránya, ezt követi 11%-kal az ipar szektora. A többi ágazat aránya ugyan nem éri el a 10%-ot, de közülük még mindig meghatározó a szállításban, a hírközlésben és a mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozások súlya (1. ábra). egyéb 8% mezőgazdaság 9% egyéb szolgáltatás 8% egészségügy 1% oktatás 3% közigazgatás 3% ipar 11% építőipar 3% ingatlan ügyletek 1% pénzügyi szolgáltatás 21% kereskedelem 21% szállítás 9% szálláshely szolgáltatás 2% 1. ábra A vállalkozások gazdasági ág szerinti megoszlása Forrás: saját szerkesztés. 75

76 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében alapvetően a hagyományosabb (tényleges, anyagi átalakító tevékenységet folytató) szektorok töltenek be domináns szerepet, és a megye nehezen tud elszakadni alapvetően agrár jellegétől. Ez azonban nem feltétlenül probléma, hiszen a jövőben éppen a meglévő tradicionális iparágak minőségi kiszolgálására lehetne építeni. Megállapítható az is, hogy a mezőgazdaságban felülreprezentáltak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozások a teljes sokasághoz képest. Az ágazat és a gazdálkodási forma között szignifikáns, gyenge kapcsolat mutatható ki (Cramer s V 2 =0,33), mely alapján arra következtethetünk, hogy a mezőgazdaságban felülreprezentáltak a szövetkezetek, ugyanakkor alulreprezentáltak a közkereseti társaságok és betéti társaságok a teljes sokasághoz képest. Az iparban a korlátolt felelősségű társaságok, a pénzügyi szolgáltatások területén pedig a részvénytársaságok felülreprezentáltsága jellemző. Öszszességében megállapítható, hogy a jogi személyiség nélküli gazdálkodási formák dominánsak a megyében, arányuk meghaladja a 80%-ot, és lényegesen kisebb a jogi személyiséggel rendelkezők aránya. Az ágazat és alapítás éve, valamint az ágazat és az éves nettó árbevétel között nincs statisztikailag kimutatható kapcsolat, ugyanakkor az építőiparban és a pénzügyi szolgáltatások területén a minta átlagát meghaladó az árbevétel nagysága. Szignifikáns, gyenge azonban az ágazat és a foglalkoztatottak száma közötti kapcsolat (H 3 =0,38), mely alapján kiemelkedő az építőipar, a mezőgazdaság és az ipar foglalkoztatásban betöltött szerepe. Nincs szignifikáns kapcsolat az ágazat és a mérlegfőösszeg között, azt azonban itt is érdemes megjegyezni, hogy átlagon felüli mérlegfőösszeg jellemzi az építőipar, az ipar és a pénzügyi szolgáltatások szektorát, míg a többi szektorban az eszközök és források értéke jóval átlag alatti. Ugyanakkor statisztikailag kimutatható kapcsolat áll fenn az ágazat és a tulajdoni viszonyok között. A tulajdoni struktúrát illetően a mezőgazdaságban a magyarok, míg a pénzügyi szolgáltatások területén a külföldiek túlsúlya jellemző. Érdemes még megemlíteni, hogy a kereskedelemben a többségi magyar tulajdonlás a meghatározó. Statisztikailag kimutatható, közepesen erős kapcsolat van az ágazat és az exporttevékenység között (Cramer s V=0,45). Míg pénzügyi területen erős az exportorientáltság, addig a mezőgazdaságban szinte egyáltalán nem jellemző. Nincs kapcsolat azonban az ágazat és a K+F tevékenység között, ugyanakkor K+F aktivitás leginkább a pénzügyi szolgáltatások területén jellemző, míg a kutatás és fejlesztésnek még csak jelei sem mutatkoznak a mezőgazdaság, a vendéglátás, az ingatlanügyletek, a közigazgatás és az oktatás területén. Ami az alkalmazotti kompetenciákat illeti, nincs szignifikáns kapcsolat az ágazat és a problémamegoldó készség, valamint az ágazat és az informatikai ismeretek között. Az összes többi vizsgált kompetencia esetén szignifikáns kapcsolat mutatható ki. Ennek megfelelően szignifikáns a kapcsolat az ágazat valamint a nyelvtudás (H=0,42), a személyes kapcsolatrendszer (H=0,47), a kommunikációs készség (H=0,40), a szakmai gyakorlat (H=0,38), a külső megjelenés (H=0,52) és a szakmai képzés során szerzett 2 C r c * f ij f 2 ij, ahol, f ij : tényleges gyakoriság, 2 2, illetve C * N min r 1 c 1 i 1 j 1 f ij f : feltételezett gyakoriság, N: sokaság/minta elemszáma, min r 1 c 1 * ij 2 C 2 : az r 1 és c 1 számok kisebbikét jelöli. A C mutatószám 0 és 1 határok között mozog. A 0 értéket akkor veszi fel, ha a két ismérv független egymástól, az 1 értéket pedig akkor, ha az egyik ismérv szerinti hovatartozásból egyértelműen következtetni lehet a másik ismérv szerinti hovatartozásra (Hunyadi Mundruczó Vita, 2001). 3 A vegyes kapcsolat szorosságának PRE-mutatója, amit H-val jelölünk: a variancia-hányados, ami a külső szórásnégyzet és a teljes szórásnégyzet hányadosából vont négyzetgyök érték. H= SSK SST 2 K 2. 76

77 tudás között (H=0,55). A nyelvtudás fontossága nem kérdőjelezhető meg a pénzügyi szolgáltatások esetén, míg a személyes kapcsolatrendszer az ingatlan ügyletek területén bizonyult a legfontosabbnak. A kommunikációs készség módusza a teljes minta esetén a jó minősítés lett. A problémamegoldó készség szinte valamennyi ágazatban a legnagyobb fontosságú ötös értéket kapta, a szakmai gyakorlat a szállításban, az építőiparban, az ingatlanügyletek területén és az egészségügyben bizonyult a legjelentősebb kompetenciának. Az informatikai ismeretek jelentősége valamennyi ágazatban hasonlóan alakult, az ötfokozatú skálán négyes minősítéssel. Kevésbé meghatározó a külső megjelenés, míg annál fontosabb a szakmai képzés során szerzett tudás, melyet egyértelműen a mezőgazdaság értékelt a legmagasabbra. Nincs szignifikáns kapcsolat az ágazat és a vállalkozás jövőre vonatkozó tervei kapcsolatában, azt azonban meg kell említeni, hogy a foglalkoztatotti létszám bővítésével csupán az ipar kecsegtet, az elbocsátás terve pedig a mezőgazdaságban a legfenyegetőbb. A többi ágazat jellemzően szinten kívánja tartani a foglalkoztatottak létszámát. Szintén nincs statisztikailag kimutatható kapcsolat az ágazat és a szakmai gyakorlóhely biztosításának lehetősége között, viszont az oktatással (különösen a felsőoktatással) való kapcsolat a pénzügyi szolgáltatások terén a legintenzívebb. A vállalkozások szektorális megoszlására vonatkozó hipotézis tesztelésének eredményeit a következőkben fogalmazzuk meg. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozások körében végzett reprezentatív felmérés alapján szignifikáns kapcsolatot mutattunk ki az ágazat, valamint a gazdálkodási forma, a foglalkoztatottak száma, a tulajdoni viszony és az exporttevékenység között. A megye gazdaságának dinamizálásában kulcsszerepet a pénzügyi vállalkozások töltenek be, melyek egyértelműen tőkeerős, exportorientált és aktív K+F tevékenységet folytató, külföldi tulajdonban lévő részvénytársaságok, jelentős foglalkoztatásban betöltött szerepvállalással. Összességében tehát az ágazat és a tulajdonosi szerkezet (2. hipotézis) befolyásoló erejéről alkotott elképzelésünket, a megfelelő statisztikai próba segítségével, kétséget kizáróan alá tudtuk támasztani. A vállalkozások tulajdonosi szerkezet alapján történő megoszlása A minta vállalkozásainak többsége, mintegy 75%-a 100%-ban magyar tulajdonban van, kisebb arányt (12%-ot) képviselnek a 100%-ban külföldi tulajdonban lévők, továbbá 7%-ot az 50% feletti magyar és 6%-ot az 50% feletti külföldi tulajdonú vállalkozások (2. ábra). 77

78 50% feletti magyar 7% 50% feletti külföldi 6% 100%-ban külföldi 12% 100%-ban magyar 75% 2. ábra A vállalkozások tulajdonosi szerkezet alapján történő megoszlása Forrás: saját szerkesztés. A tulajdonosi szerkezet és az exporttevékenység szignifikáns, szoros kapcsolatban van (Cramer s V=0,87). A külföldi tulajdonossal rendelkező cégek esetén egyértelmű az exporttevékenység végzése, míg a kizárólag magyar tulajdonban lévők körében egyáltalán nem jellemző. Hasonló a helyzet a tulajdonosi struktúra és a K+F tevékenység kapcsolatában is, ahol a külföldi vállalkozások dominanciája jellemző a K+F tevékenység végzésében, míg a magyarok esetén nem jellemző a kutatás-fejlesztés. Mindezt a Cramer-féle asszociációs együttható 0,5 értékkel jelzi, mely alapján szignifikáns, közepesen erős kapcsolat jellemző. Az alkalmazotti kompetenciák közül a nyelvtudás és a külső megjelenés szignifikáns, gyenge kapcsolatban van a tulajdonosi szerkezettel, mindkét esetben a külföldi vállalkozások felülreprezentáltsága jellemző az idegen nyelv fontosságát illetően. A személyes kapcsolatrendszer, a kommunikációs készség, a problémamegoldó készség, a szakmai gyakorlat, az informatikai ismeretek és a szakmai képzés során megszerzett tudás nincs szignifikáns kapcsolatban a tulajdonossal. A tulajdonosi szerkezet és a jövőbeni foglalkoztatás között szignifikáns, gyenge kapcsolat mutatható ki (Cramer s V=0,23): a kizárólag magyar tulajdonú vállalkozások felülreprezentáltak a foglalkoztatás szinten tartásában és alulreprezentáltak a foglalkoztatás bővítésében, míg a külföldi vállalkozásokról ennek épp az ellenkezője mondható el. A tulajdonosi szerkezet nincs kapcsolatban a szakmai gyakorlat biztosításának lehetőségével. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásainak tulajdonosi szerkezetére vonatkozó hipotézisünk tesztelése alapján a következő megállapítást tesszük: A reprezentatív felmérés alapján kimutattuk, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozások vonatkozásában szignifikáns kapcsolat van a tulajdonosi szerkezet, valamint az exporttevékenység, a K+F tevékenység és a jövőbeli foglalkoztatás között. Külföldi tulajdonlás esetén meghatározó szerepet tölt be mind az export-, mind a K+F tevékenység, míg a magyar tulajdonban lévő vállalkozásoknál jelentőségük csekély. A külföldi tulajdonú vállalkozások részéről várható a foglalkoztatás bővítése (bár valószínűsége csekély), míg a magyar vállalkozások szinten próbálják tartani a foglalkoztatást. 78

79 Mindezek alapján a 3. hipotézis a megfelelő statisztikai próba szignifikanciája alapján megerősítést nyert. A vállalkozások megoszlása exporttevékenység alapján A mintában szereplő vállalkozások 24%-a (60 fő) folytat exporttevékenységet, elsősorban európai uniós országokba. A megkérdezett vállalkozások 76%-a (190 fő) azonban egyáltalán nem folytat ilyen jellegű tevékenységet. Szignifikáns, közepesen erős kapcsolat mutatható ki az exporttevékenység és a K+F tevékenység között (Cramer s V=0,53), mely esetben az intenzív exporttevékenység magas K+F aktivitást feltételez, míg az export hiánya esetén nem jellemző a kutatás-fejlesztés sem. Az alkalmazotti kompetenciák közül a nyelvtudás, a személyes kapcsolatrendszer és a külső megjelenés hozható szignifikáns összefüggésbe az exporttevékenységgel. Mindhárom kompetencia nagyobb súlya az exporttevékenységet folytató vállalkozások esetén jellemző, míg az exportot nem végzők körében jelentőségük lényegesen kisebb. A kommunikációs készség, a problémamegoldó készség, a szakmai gyakorlat, az informatikai ismeretek és a szakmai képzés során megszerzett tudás nincs kapcsolatban az exporttevékenységgel. Szignifikáns, gyenge kapcsolat mutatható ki az exporttevékenység és a jövőre vonatkozó foglalkoztatás között (Cramer s V=0,31), mely vonatkozásában az exportáló vállalkozások a foglalkoztatás bővítését tervezik, míg az exporttevékenységet nem végzők jellemzően szinten kívánják tartani a foglalkoztatást. Az exporttevékenység és a szakmai gyakorlóhely biztosítása között nincs statisztikailag kimutatható kapcsolat. A vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységének megoszlása A minta vállalkozásainak mindössze 17%-a végez kutató-fejlesztő tevékenységet, ezen belül is a termékfejlesztés meghatározó. A vállalkozások 83%-a egyáltalán nem végez K+F tevékenységet. Ez is azt az országos statisztikát támasztja alá, hogy K+F területen még mindig igen elmaradott az ország, de különösen ezen észak-keleti térsége (azaz Szabolcs-Szatmár- Bereg megye). Magyarországon jelenleg a kutatás-fejlesztésre fordított GDP hányad 1,15% körül van, ami messze elmarad az Európai Unió átlagától. Az összefüggések tekintetében az alkalmazotti kompetenciák közül kizárólag a nyelvtudás áll szignifikáns kapcsolatban a kutatás-fejlesztéssel (Cramer s V=0,33). Szignifikáns, gyenge kapcsolat mutatható ki a kutatás-fejlesztés és a jövőre vonatkozó foglalkoztatási terv között (Cramer s V=0,28). Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy a K+F tevékenységet folytatók között egyaránt jellemző az elbocsátás terve, de a foglalkoztatás bővítése is, míg a K+F tevékenységet nem végzők a foglalkoztatás szinten tartásában érdekeltek. A kutatás-fejlesztési tevékenység és a szakmai gyakorlóhely biztosítása között nincs statisztikailag kimutatható kapcsolat. Összefoglalás, konklúzió A kérdőíves felmérés azt bizonyítja, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlettségi szintje messze elmarad az átlagostól. A fejlődésbeli lemaradás csökkentésében óriási szerepet játszana a vállalkozói szféra új munkahelyek létrehozásával, innovációval, a piaci verseny élénkítésével, illetve a gazdasághoz való rugalmasabb alkalmazkodással. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásainak alapvető szerkezeti jellemzői alig változtak az ezredforduló óta: a működő vállalkozások tekintélyes hányada 50 főnél kevesebb foglalkoztatottal rendelkező kisvállalkozás, 1% alatti az fős középvállalkozás és a 250 főnél nagyobb nagyvállalatok aránya. A kis- és középvállalkozások gazdálkodását magas munkaerő- és alacsony tőkeintenzitás jellemzi. A megye vállalkozásainak döntő része 100%-ban 79

80 magyar tulajdonban van, és export tevékenységet csak kisebb arányban folytatnak. A térség alacsony innovációs potenciálját támasztja alá empirikus kutatásunk is, hiszen alacsonynak mondható a kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató vállalkozások száma. Ami viszont pozitívum, hogy elbocsátást csak kevés vállalkozás tervez, viszont egyetlen vállalkozás sem kívánja bővíteni a létszámot. A vállalkozások össztőkéjéből a nagyvállalatok részesedése igen magas és enyhén növekvő, míg a kis- és középvállalkozások részesedése csökkenő tendenciájú, vagyis a tőkekoncentráció fokozódik. A megyében még nem ment végbe maradéktalanul a gazdasági szerkezetváltás, nem alakult ki versenyképes, rugalmas gazdasági szerkezet. A térségbe nem érkezett a gazdaság modernizálásához elegendő külső tőke, hiányzik az innováció, a valójában működő vállalkozások száma alacsony, s ezek közül soknak a versenyképessége országos viszonylatban is korlátozott. A megye számára kitörési pontot, egyik kiemelkedő adottsága, a stratégiai elhelyezkedése jelenthet. A jövőben nagy jelentősége lehet a határátkeléshez, árutovábbításhoz, raktározáshoz kapcsolódó logisztikai tevékenységek összekapcsolódásának. A gazdasági potenciál fejlesztésének alapját a kis- és középvállalkozások közötti együttműködési lehetőségek, valamint technológiai színvonaluk fejlesztése jelentheti. A kis- és középvállalkozási szektor megerősítését egyrészt a megyébe/régióba érkező külföldi tőkebefektetésekre, másrészt a meglévő tradicionális iparágak minőségi kiszolgálására lehet építeni. Elengedhetetlen a vállalkozások, a felsőoktatási intézmények, tudáscentrumok, valamint kutatóintézetek kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének támogatása, elsősorban a regionális fejlesztési pólusokban és azok alközpontjaiban. A jövő nagy kérdése nem az, hogy kell-e, szabad-e vállalkozást létrehozni, sokkal inkább az, hogy a mára már telitetté vált és óriási verseny keretei között létező piacon hol találják meg a vállalkozók azokat a piaci réseket, ahol vállalkozást indíthatnak, bővíthetnek. Summary Results of empirical researches shows, that the structural features of firms and businesses in most cases are in a significant relationship with each other, the direction and extent of effects are determinable and measurable by appropriate statistical test and analysis method. By the help of cluster-analysis the businesses of Szabolcs-Szatmár-Bereg county were classified into four groups. At the group-distribution principally the business area, the ownership structure, the export and the research and development played a decisive role. Based on these we have developed the following business-groups: marginalized, serving of community needs, dynamize of the economy and financial services. To the development of the county, squarely assist the businesses of the third cluster, the dynamize of the economy, which are typically foreign-owned, active in the industry, export and research and development; limited liability companies, which have above-average size, as well as corporations. The businesses of the first cluster struggling with the top fallback. These are the marginalized, which decisively belong to the sector of agriculture and trade, only Hungarian-owned, capital-poor private enterprises, and top it all, they do not even activate themselves neither in exports nor in research and development. Felhasznált irodalom 1. Bercziné Juhos J. (1996): Piackutatás a gyakorlatban. Co-nex Kiadó, Budapest 2. Bolla M. Krámli A. (2005): Statisztikai következtetések elmélete. Typotex Kiadó, Budapest 3. Earl B. (1998): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest 4. Falus I. Ollé J. (2008): Az empirikus kutatások gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 5. Hajdu O. (2003): Többváltozós statisztikai számítások. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, Hunyadi L. Mundruczó Gy. Vita L. (2001): Statisztika. Aula Kiadó, Budapest 80

81 7. Jánosa A. (2006): Adatelemzés számítógéppel, Perfekt Kiadó, Budapest 8. Ketskeméty L. Izsó L. (2005): Bevezetés az SPSS programrendszerbe. Módszertani útmutató és feladatgyűjtemény statisztikai elemzésekhez. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 9. Obádovics J. Gy. (2009): Valószínűségszámítás és matematikai statisztika. Scolar Kiadó, Budapest 10. Scipione Paul A. (1994): Piackutatás, Springer Verlag, Berlin 11. Török Á. (2006): A Lisszaboni Stratégia értelméről és tanulságairól 2006 tavaszán, Magyar Tudomány, 167. évf. 9. sz. 81

82

83 Bevezetés MÉSZÁROS KORNÉLIA * BÉRES DÁNIEL ** A V4-ES ORSZÁGOK MARHAHÚS KÜLKERESKEDELMÉNEK VIZSGÁLATA AZ EU27-BEN Kulcsszavak: komparatív előny és hátrány, export, import A tanulmány a V4-es országokban a vágásra szánt, élő szarvasmarha külkereskedelem versenyképességét, komparatív előnyeit és hátrányait vizsgálja az közötti időszakban az EU27 keretein belül. A kiszámított mutatók alapján Lengyelországnak minden vizsgált évben, Csehországnak pedig 2005 után volt komparatív előnye a piacon. Magyarországnak két év kivételével 2001 és 2008, Szlovákiának pedig minden vizsgált évben komparatív hátránya volt a marhahús külkereskedelmét tekintve. A mutatók tendenciáját vizsgálva Lengyelország kivételével, jelentős javulást az EU csatlakozás hozott. A 2008-ban kibontakozott pénzügyi válság hatása érződött az általunk vizsgált piacokon, ahol jelentős visszaesést okozott. A magyar, lengyel és cseh piacokon megállapítható, hogy a minőségi verseny átváltozott árversennyé a vizsgált időszak alatt. Szlovákiában a folyamatnak épp az ellenkezője ment végbe az árverseny minőségi versennyé alakult. Irodalmi áttekintés A komparatív előnyök elméletét David Ricardo alkotta meg, melyben kifejti, hogyan tud hozzájárulni a jobb életminőséghez a belföldi és a nemzetközi kereskedelem (Ricardo, 1821). Fertő (2003) megfogalmazásában a hagyományos kereskedelem elmélet szerint a szabadkereskedelem feltételei mellett, az egyes országok olyan jószágok termelésére specializálódnak, illetve olyanokból lesznek nettó exportőrök, amelyekből komparatív előnyeik vannak. A kereskedelmi korlátok fokozatos megszűnésével, különösen a nemzetközi integrációkban mint például az Európai Unióban egyre nagyobb a hangsúly az adekvát termelési tényezők elosztásán, a versenyképes és fenntartható jövőbeli gazdaság kialakításán. Az Unióban a régiók versenyképességének javítását tekintik a regionális politika legfontosabb céljának, amelynek a fejlődés és a kohézió a legfőbb eszközei (Lengyel, 2000). Az élelmiszeripart tekintve a versenyképesség Weindelmaier (1999) megfogalmazásában a tartós és sikeres bel- és külpiaci részesedés megszerzését és megtartását jelentik. A komparatív előny mérése a gyakorlatban igen nehézkes. Számos kutató igyekezett az idők folyamán a komparatív előny fogalmát megalkotni. Az RCA-indexet elsőként Balassa publikálta 1965-ben, majd többen is felhasználták tanulmányok készítésére (Vollrath, 1991; Laursen, 1998; Fertő Hubbard, 2001; Jámbor, 2009). Deardorf (1980) szerint egy ország komparatív előnyének megállapításához elegendő megfigyelni az autark- és a szabadkereskedelmi árak közötti különbséget. Amennyiben ez a különbség pozitív az adott országnak az adott jószág esetében komparatív előnye van mind a termelésben, mind az exportban. Negatív előjelű különbség esetében pedig komparatív hátrányban van. Ugyanakkor nehéz a számszerűsítés, mert a relatív árak nem mindig jelzik a komparatív előnyöket, valamint a komparatív előnyök nem tételeznek fel determinisztikus kapcsolatot közte és a kereskedelem volumene között. Az általános megközelítés szerint a nemzeti ágazati * Szent István Egyetem, tanszéki mérnök, ** Állami Számvevőszék, számvevő gyakornok, 83

84 árarányokat összehasonlítják a nemzetközikkel, majd az így kapott eredményből következtetnek a komparatív előny meglétére. A vizsgálatnak számos alternatívája van, lehetséges csak az exportot, illetve csak az importot vizsgálni, csak a termelési adatokat figyelembe venni, valamint ennek bármilyen kombinációjából következetéseket levonni (Fertő, 2003). Anyag és módszer Vizsgálatunkhoz az Eurostat adatbázisát használtuk, a vizsgálati időszak Jelen tanulmány az ENSZ által használt SITC (5 számjegyű) kategóriákat veszi alapul a külkereskedelem vizsgálatára. A fő hangsúly az élő állat kereskedelmen belül a szarvasmarha kereskedelemre került, a vizsgálatok a keresztezett és a fajtatiszta állományok export és import adatait is tartalmazzák, amelyek az országhatárt átlépve vágási céllal eladásra kerültek, függetlenül attól, hogy húsmarha vagy tejiparból származó melléktermék. Az adatbázisban az import cif, az export fob paritáson szerepel. 1 A vizsgálatokat a V4-es országokban készítettük el. A választásunk azért erre az ország csoportra esett, mert Magyarország mellett így vizsgálhattunk hasonló gazdasági lehetőségekkel, hasonló éghajlatú és gazdasági szerepű országokat. Így a nemzetközi kitekintéssel remélünk választ kapni a vizsgált kérdéscsoportra. A vizsgálat során három módszer kerül alkalmazásra. Az első a Megnyilvánuló komparatív előnyök módszere (Reveal Comparative Advantage RCA). RCA ij EX EX EX EX ij nj it nt (Fertő, 2002) (1) ahol: EX export i i ország j i árucikk n EU27 országai t összes árucikk Amennyiben az RCA 1-nél nagyobb értéket vesz fel, a vizsgált országnak komparatív előnye van a vizsgált árucikk esetében. Amennyiben az érték nem éri el az 1-et, akkor pedig komparatív hátrányról beszélhetünk. Az indexet aszimmetrikus értékei miatt sok kritika érte (Fertő, 2003), ezért a Larsen (1998) által elvégzett korrekció szimmetrikus mutatóját: RSCA, azaz Komparatív előnyök szimmetrikus módszerét (Revealed Symmetric Comparative Advantage). RCA 1 RSCA RCA 1 (Larsen, 1998) (2) 1 Cif: a behozott áru piaci értéke az importáló ország vámhatárán, beleértve a szállítással kapcsolatos összes a vámhatárig felmerülő költséget és a szállítás alatti biztosítást. Fob: a kivitt áru piaci értéke az exportáló ország vámhatárán, beleértve az árunak a vámhatárig történő szállításával kapcsolatban felmerülő szállítási és biztosítási költségeket. 84

85 Az RSCA -1-től 1-ig vesz fel értéket. A mutató jelentése a következő: ha az RSCA mutató pozitív, akkor a vizsgált országnak komparatív előnye van, ha az érték negatív, akkor pedig komparatív hátránya van az adott termékcsoportnál. A harmadik általunk alkalmazott képletet Gehlhar és Pick (2002) mutatta be, amelyet Egységnyi érték különbségnek definiáltak (Unit Value Difference UVD, mértékegysége EUR/kg). UV UV EX ij IM ij EX Q Q ij EX ij IM ij IM ij (3) UVD ij UV EX ij UV IM ij (Gehlhar Pick, 2002) ahol: UV Ár IM Import Q Mennyiség naturális mértékegységben A többi jelölés megegyezik az 1. képletnél használtakkal. A pozitív UVD érték azt jelenti, hogy az export egységnyi értéke meghaladja-e az import egységnyi értékét. Az UVD és a kereskedelmi mérleg (TB) alapján az alábbi kategóriákat lehet képezni: 1. csoport: UVD < 0 és TB > 0 eredményes az árversenyben 2. csoport: UVD > 0 és TB < 0 gyenge az árversenyben 3. csoport: UVD > 0 és TB > 0 eredményes a minőség versenyben 4. csoport: UVD < 0 and TB < 0 gyenge a minőség versenyben Az UVD mutató hátránya, hogy csak két ország között képes összehasonlítani a kétirányú kereskedelmet. Hogy feloldjuk ezt a kitételt, az eredeti UVD mutatót a következő képen változtattuk meg: MUVD ( UV * Q EX ij EX Qnj EX ij ) ( UV * Q IM ij IM Qnj IM ij ) (Gehlhar Pick alapján saját fejlesztés.) (4) Az MUVD mutató az ország csoporton belüli kereskedelmet vizsgálja, azaz, hogy adott ország (Magyarország) átlagosan mennyiért exportál és átlagosan milyen értékben importál a vizsgált csoport felé. Az árakat pedig súlyoztuk az export/import mennyiségével, hogy valós képet kapjunk. Meg kell jegyezni azonban, hogy az értelmezése kissé eltér az UVD mutatóétól, a több kereskedelmi résztvevő miatt. A módosított egységnyi érték mutató (Modified Unit Value Difference MUVD) az export és import közötti különbséget fejezi ki egy választott árucikk esetében több ország között (EU-27 tagállamban került vizsgálatra jelen esetben, a mértékegység az EUR jelen tanulmányban). 85

86 Eredmények és értékelésük Az RSCA mutató alapján (1. ábra) jelenleg Lengyelországnak és Csehországnak van komparatív előnye, Magyarországnak és Szlovákiának komparatív hátránya a van az EU27 élő szarvasmarha piacait vizsgálva. A vizsgált időszakban egyetlen ország volt, ahol végig komparatív előnyt mutatott az index: Lengyelország, habár ez a komparatív előny az utóbbi időben csökkent. Csehország az egyetlen, aki a komparatív hátrányát meg tudta fordítani és 2005 óra komparatív előnye van. Ezt az előnyt a válság sem tudta elvenni tőlük. Az Európai uniós csatlakozás Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában pozitív változásokat hozott. Az RSCA mutató mindhárom ország esetében már 2004-től javulást mutat. Magyarországon ugyanakkor a válság nyomott hagyott: 2008-ban újra pozitív lett ugyan az RSCA mutató, de az ezt követő években újra negatív számot mutat. Szlovákia a komparatív hátrányát évről évre fokozatosan próbálja leküzdeni, 2010-re a 0 értéket jelentős mértékben megközelítette. Az RSCA mutató értékének növekedése egy ország tekintetében azt jelzi, hogy a vizsgált termék(ek) esetében az export mennyiség növekedett az összes exportált termék között, tehát az élő szarvasmarha kereskedelem egyre nagyobb jelentőséggel bír a vizsgált ország agrárkereskedelmében. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy az ország termelése az önellátás és a többlettermelés felé mozdult el, vagy a nemzetközi piacon felélénkült a kereslet a vizsgált termékcsoport iránt. Hatást gyakorolhat a komparatív előnyre egy ország esetében az igényelhető támogatások mértéke a 2004-es csatlakozás utáni emelkedés ezt tükrözi a vizsgált országokban. Az Unió, jelentős mértékben támogatja a húshasznú szarvasmarhatartást, amely a költségek megtérülésében nagy szerepet tölt be. 0,6 0,4 0,2 0,0-0, ,4-0,6-0,8 Magyarország Lengyelország Csehország Szlovákia 1. ábra A V4-es országokban az RSCA mutató 1999 és 2010 között Forrás: Eurostat (2012) adatai alapján saját számítás. Magyarország külkereskedelmi mérlegét megvizsgálva (2. ábra), itt is látszik, hogy az EU-s csatlakozás pozitív változást hozott, azonban a 2008-ban kibontakozó válság negatívan befolyásolta a külkereskedelmet az élő szarvasmarha piacon. Az MUVD mutató 2004 után, at kivéve negatív, ami azt jelenti, hogy ez export értéke az importéhoz képest jelentősen lecsökkent. 86

87 A Gehlhar és Pick besorolás szerint 2004-ig és 2008-ban eredményes volt hazánk az minőségversenyben, míg 2005 és 2007 között, valamint napjainkban eredményes az árversenyben. Az eredményes árverseny és az MUVD mutató értékeinek romlása arra világít rá, hogy Magyarországon az olcsóbb élő állat exportja és a drágább szarvasmarha hús importja a jelentős, mellyel jelentős anyagi veszteség éri országunkat. A magyarországi szarvasmarhahús-piac külpozíciója összességében a vizsgált időszak alatt romlott. MUVD Külkereskedelmi mérleg HU MUVD Külkereskedelmi mérleg (millió EUR) 2. ábra MUVD mutató és a külkereskedelmi mérleg Magyarországon 1999 és 2010 között Forrás: Eurostat (2012) adatai alapján saját számítás. Csehország külkereskedelmi mérlegét tekintve (3. ábra), folyamatos emelkedés jellemzi. Ezt a növekedési tendenciát az EU csatlakozás gyorsította, a 2008-ban kibontakozó válság pedig lassította. Az MUVD mutató 2008-as mélyzuhanását egy nagy értékű szlovák import okozza, amely után a következő évben már megközelítette 2010-re a 0 értéket az MUVD mutató. Tendenciáját tekintve 2008-ig romlik a mutató értéke, 2010 azonban javulást hozott. Gehlhar és Pick besorolása szerint Csehország és 2002-ben eredményes volt a minőségversenyben, majd 2002-ben s 2004 után ez átalakult eredményes árversennyé. 87

88 MUVD Külkereskedelmi mérleg CZ MUVD Külkereskedelmi márleg (millió EUR) 3. ábra MUVD mutató és a külkereskedelmi mérleg Csehországban 1999 és 2010 között Forrás: Eurostat (2012) adatai alapján saját számítás. Szlovákia külkereskedelmi mérlege (4. ábra) Csehországéhoz hasonlóan egyre növekvő tendenciát mutat, igaz a cseheknél lassabb mértékben. Az MUVD mutató 1999 és 2002 között igen hektikus értékeket vesz fel és 2005 között növekszik, majd egy 2006-os visszaesés után ig újbóli növekedés látható, oly anynyira, hogy 2009-ben és 2010-ben pozitív a mutató értéke, amely azt mutatja, hogy az export értéke jelentősen megnőtt az importéhoz képest. A külkereskedelmi mérlegen az a változás nem figyelhető meg, tehát az MUVD mutató javulása a kedvezőbb export áraknak köszönhető. A Gehlhar és Pick besorolás alapján az élő szarvasmarha külkereskedelme az utóbbi 2 évben Szlovákiában árversenyből minőségi versennyé alakult. MUVD Külkereskedelmi mérleg SK* MUVD Külkereskedelmi mérleg (millió EUR) 4. ábra MUVD mutató és a külkereskedelmi mérleg Szlovákiában 1999 és 2010 között Forrás: Eurostat (2012) adatai alapján saját számítás. (*: 2003-ban Szlovákia a fajtatiszta élő szarvasmarha külkereskedelemről nem szolgáltatott adatot.) 88

89 Lengyelországban (5. ábra) a külkereskedelmi mutató 2006 után csökkenő tendenciát vesz fel, amely az exportlehetőségek beszűkülésére vezethető vissza. Ez megjelenik az MUVD mutató értékeiben, ahol szintén csökkenek az értékek, amely az import értékének, valamint mennyiségének növekedésére utal az exporttal szemben. A Gehlhar és Pick besorolás szerint Lengyelországban az élő szarvasmarhák külkereskedelme 2002 után minőségi versenyből árversennyé alakult MUVD Konklúzió Külkereskedelmi mérleg PL MUVD 5. ábra MUVD mutató és a külkereskedelmi mérleg Lengyelország 1999 és 2010 között Forrás: Eurostat (2012) adatai alapján saját számítás. A vizsgált országok közül az es periódusban Lengyelországnak volt mindvégig komparatív előnye az élő szarvasmarha külkereskedelmet vizsgálva. Magyarország és Szlovákia néhány évtől eltekintve, végig komparatív hátránnyal küzdött, míg Csehország a komparatív hátrányát le tudta küzdeni és a 2005-ös évtől kezdve komparatív előnnyel rendelkezik a vizsgált piacon. A KAP bevezetése Lengyelországot kivéve javított az szarvasmarhát tartó üzemek nemzetközi versenyképességén, de a 2008-ban kezdődő válságot nem tudta minden országban így Magyarországon és Lengyelországban ellensúlyozni. A támogatások hatása, ha megnézzük az RSCA átlag- és a külkereskedelmi mérleg grafikonját, egyértelműen látszik a 2004 és 2008 közötti időszak javuló tendenciájában Szlovákia, Csehország és Magyarország esetében. A támogatások bevezetése, annak folyamatos emelkedése, valamint a piacok megnyílása ez EU felé torzító tényezőként hathat a vizsgálatra ezért a kapott eredmények fenntartással kezelendők. Az eltérések az egyes uniós tagállamok között jelenleg az eltérő támogatáspolitikában keresendők, amelyek idővel kiegyenlítődhetnek és csak a termelési különbségek adhatják majd az eltéréseket. A támogatások pozitív hatása ellenére, azonban az MUVD mutató rávilágít arra, hogy az évek alatt az export egyre nagyobb mértékben csökkent szinte minden vizsgált országban az importhoz viszonyítva. Az (M)UVD mutató eredménye szerint, a vizsgált periódusban, a legtöbb esetben, az exportban az átlagár alacsonyabb, mint az import átlagára. Ez az oka annak, hogy a minőségverseny a vizsgált országokban átcsapott árversennyé Lengyelország, Csehország Külkereskedelmi mérleg (millió EUR) 89

90 és Magyarország esetében. Szlovákiában azonban a es években ez a tendencia megfordult, sikeres az élő szarvasmarha kereskedelem a minőségversenyben. Summary The main aim of this paper is to examine the competitiveness and comparative advantages of the foreign trade in live cattle regarding slaughter in V4 countries (Hungary, Poland, Slovakia and Czech Republic). The introduction of CAP has improved the international competitiveness of beef cattle farms in Hungary, Slovakia and Czech Republic CAP subsidies are clearly reflected in improving RSCA-index between 2004 and 2008 as it can be seen on Figure 1. However, this improvement has not compensated the negative effects of the financial crisis started in The result of the analysis shows that Poland possesses comparative advantage during the examined period (from 1999 to 2010) while in Czech Republic the comparative advantage has appeared only from Contrary, Slovakia and Hungary had mostly comparative disadvantage of live beef trade during the examined period. Furthermore, the analysis based on modified unit value difference (MUVD) pointed out that the export has declined relative to import in all V4 countries. Although the trade balances of V4 countries were active before 2004 as for live beef, an easily observable positive trade balance improvement has been occurred due to EU accession. Unfortunately, the negative effect of financial crisis has manifested in the applied indexes (RSCA, TB, (M)UVD) after Regarding the categorization of Gehlhar and Pick (2002) it can be said that the formerly quality-based competition is gradually substituted by price-based competition during the examined period as for Hungary, Poland and Czech Republic while in Slovakia this tendency is reversed. Felhasznált irodalom 1. Deardorff, A. (1980): The general validity of the law of comparative advantage. Journal of political Economy. 88. évfolyam, 5. sz old. In: Fertő I. (2003): A komparatív előnyök mérése. Statisztikai szemle, 81. évfolyam, 4. sz p. 2. Fertő I. (2003): A komparatív előnyök mérése. Statisztikai szemle, 81. évfolyam, 4. sz p. 3. Lengyel I. (2000): A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle, WLVII. évf December, p. 4. Fertő I. Hubbard L. J. (2001): Versenyképesség és komparatív előnyök a Magyar mezőgazdaságban, Közgazdasági Szemle, vol. 48, pp Fertő I. (2002): A komparatív előnyök mérése. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Műhelytanulmányok 5. p. 6. Gehlhar, M. J. Pick, D. H. (2002): Food trade balances and unit values: What can they reveal about price competition? Agribusiness, vol. 18, p. 7. Jámbor A. (2009): A Magyar gabonafélék és feldolgozott termékeinek komparatív előnyei és versenyképessége az EU-15 országok piacain, Közgazdasági Szemle, vol. 56, pp Laursen, K. (1998): Revealed comparative advantage and the alternatives as measures of international specialization, DRUID working paper, no Ricardo, D. (1821): On the Principles of Political Economy and Taxation, Murray, London, p. 10. Vollrath, T. L. (1991): A theoretical evaluation of alternative trade intensity measures of revealed comparative advantage, Review of World Economics, vol. 127 no. 2, pp Weindelmaier, H. (1999): Die Wettbewerdsfahigkeit der deutschen Ernahrungindustrie: Methodische Ansatzpunkte zur Messung und empirische Ergebnisse, 40. Jahrestagung der Gesellschafts- und Socialwissenschaften e. V. Kiel., In: Csillag P. (2005): A magyar cukorágazat helyzete és versenyképessége a szabályozáspolitikai változások tükrében. PhD értekezés, Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem. 90

91 Bevezetés NAGY ZSUZSANNA * BÉRESNÉ MÁRTHA BERNADETT ** A HAZAI KÖRNYEZETI INDIKÁTOROK ALAKULÁSA A NEMZETKÖZI CÉLKITŰZÉSEK FÉNYÉBEN Kulcsszavak: környezeti indikátorok, megújuló energia, klímaváltozás Az éghajlatváltozás már zajlik, és egyben az egyik legnagyobb környezeti, társadalmi és gazdasági fenyegetést jelenti a Föld számára. Az éghajlatváltozáshoz olyan emberi tevékenységek járulnak hozzá, mint a fosszilis tüzelőanyagok égetése, a mezőgazdaság és földhasználat változásai. Ezek a tevékenységek szén-dioxid kibocsátást okoznak, mely gáz a legnagyobb mértékben felelős az éghajlatváltozásért. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás hatásait és következményeit csillapítsák/megállítsák, az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátását jelentős mértékben kell csökkenteni, melyeket különböző nemzetközi szerződésekkel igyekeznek megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. Az Európai Unió ebből a feladatból igen nagymértékben kiveszi a részét. Magyarország számára fontos kihívás volt, hogy milyen mértékben tud megfelelni az uniós előírásoknak a csatlakozást követően, a különböző stratégiákban rögzített környezeti indikátoroknak. A cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ. Előzmények Röviden áttekintésre kerülnek azok a legfontosabb stratégiák, programok, illetve szakpolitikák, melyek az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentés eszközrendszeréül szolgálnak az Európai Unióban. Stratégiák és Programok Az Európai Unió már hosszú ideje élen jár az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelemben, és kulcsszerepet játszott két szerződés az 1992-es ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC) és az 1997-es Kyoto-i Jegyzőkönyv problémájának megoldásában. Azonban Kiotó csak az első lépés, és a célok 2012-ben lejárnak. Nemzetközi tárgyalások folynak (klímacsúcsok az elmúlt három évben), hogy globális megállapodást érjenek el az éghajlatváltozás kezelésére 2012 után. Az Európai Unió a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kibocsátás-csökkentési erőfeszítések megvalósításához nyújtott segítséget a 2000-ben indított Európai Éghajlat-változási Program (EPCC), a 2005-ben bevezetett Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer, valamit a 2006-ban megújított Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégia létrehozásával. Az EU vezetői 2007 első félévében ilyen megközelítés továbbfolyatatásáról állapodtak meg, melynek során december 17-én fogadták el az Integrált Energia és Éghajlatváltozási Stratégiát (NFFS, 2007). Továbbá, 2007-ben az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy 2009 júniusáig nyújtsa be az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájáról szóló felülvizsgálatát (EB, 2009). * Nyíregyházi Főiskola, GTK, Közgazdasági és Logisztikai Tanszék, főiskolai adjunktus, ** Nyíregyházi Főiskola, GTK, Gazdálkodástudományi Intézet, főiskolai adjunktus, 91

92 A 2010-ben elfogadott Európa 2020 stratégia három prioritást (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés), új elemként pedig öt célkitűzést határozott meg, melyet nyolc kulcsmutató segítségével mérnek (Európai Bizottság, 2010). Az Integrált Energia- és Éghajlatváltozási Stratégia éghajlatváltozás/energia kérdésekkel kapcsolatos célkitűzései megegyeznek az Európa 2020 célkitűzéseivel. Ezen, és az Európa 2020 Stratégia további célkitűzéseinek összefoglalását tartalmazza az 1. táblázat. Az Európa 2020 stratégia célkitűzései és kulcsmutatói 1. táblázat Célkitűzések Foglalkoztatás K+F/innováció Éghajlatváltozás/energia Oktatás Szegénység/társadalmi kirekesztés Forrás: Internet 1. Kulcsmutatók évesek körében a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%-ot Az EU (köz- és magánforrásból származó) GDP-jének 3%-át érje el a K+F Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest A megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni 2020-ig Az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani 2020-ra A lemorzsolódási arányt 10% alá kell csökkenteni a 30 és 34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen Legalább 20 millióval csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek Uniós szakpolitikák és a környezetvédelem Az európai integrációt létrehozó Római Szerződésben még nem szerepeltek környezetvédelmi célkitűzések, azonban az igen intenzív gazdasági fejlődés a hetvenes években már olyan környezeti szennyezést okozott, hogy az 1972-es Párizsi Csúcson stratégiai kérdésnek minősítették a környezetvédelmet. Az első környezetvédelmi akcióprogram 1973-ban indult. A 2002-ben elfogadott VI. Környezetvédelmi Akcióprogram a közötti időszakra fogalmazta meg a legfontosabb környezetvédelmi prioritásokat: az éghajlatváltozás megfékezése, a természet és biodiverzitás megőrzése, a környezet- és humánegészség-védelem, a fenntartható természeti erőforrások és a hulladékkezelés javításának elősegítése (Internet 2). A fenntartható fejlődés fogalma az Európai Unió jogi szabályozásában a Maastrichti Szerződésben jelent meg először, ahol a környezetpolitika alapelveit is megfogalmazták. Az 1992-es KAP-reform során létrehozták az agrár-környezetvédelmi programot. A program két célt szolgált: az első, hogy extenzívebb termelési eljárások révén a termeléskorlátozást elősegítse, másrészt a táj- és természeti erőforrások védelmének képviseletét érvényre juttassa (Szabó, 2001). A 2003-as KAP-reform során bevezetett kölcsönös megfeleltetés kritériumai (cross compliance) pedig segítették a gazdálkodókat, hogy továbbra is pozitív szerepet játszanak a környezet- és természetvédelem terén, és biztosítsák az ökoszisztémák kialakítását, megtartását (Jávorszkyné Nagy, 2007). 92

93 Az Európai Bizottság A KAP jövője 2020-ig címmel október 12-én terjesztette elő a Közös Agrárpolitika reformtervezetét a 2013 utáni időszakra vonatkozóan (Európai Bizottság, 2011). A közlemény átfogó szakpolitikai alternatívákat vázolt fel a mezőgazdaságot és a vidéki térségeket érintő jövőbeli kihívások megválaszolására, valamint a KAP célkitűzéseire, azaz: 1. a fenntartható élelmiszer-termelésnek, 2. a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásnak és az éghajlatváltozás elleni fellépésnek, 3. a kiegyensúlyozott területi fejlődésnek az elérése érdekében. A magyar soros elnökség alatt került először sor egy ágazati politika megvitatására 2011 februárjában. Az elfogadott következtetések határozott politikai iránymutatást adtak az európai energiapolitika továbbfejlesztésére: (1) 2014-ig létre kell jönnie az EU integrált energiapiacának, (2) 2015-ig fel kell számolni az Unióban az ún. energiaszigeteket (az EU egyetlen területe sem maradhat összeköttetés nélkül), (3) az Energia Tanács részletes következtetéseket fogadott el a 2020-ig követendő energiastratégiáról és az infrastrukturális prioritásokról (Internet 3). Anyag és módszer A gazdasági fejlődés hagyományos mérőszámai nem voltak képesek kifejezni a természeti erőforrások és a környezet minőségében bekövetkező változásokat, így olyan alternatív mérőszámok kialakítására volt szükség, melyek megfeleltek a fenntartható fejlődés követelményének (Kerekes Kindler, 1992). Az 1998-as Cardiffi Csúcstalálkozón merült fel először az a gondolat, hogy a Közösség valamennyi politikájába be kell építeni a környezetvédelmi célkitűzéseket. Hangsúlyozták továbbá, hogy az egyes gazdasági ágazatok például a mezőgazdaság környezeti hatásának mérésére alkalmas mutatórendszert kell kidolgozni ben a Mezőgazdasági Tanács felkérte a Bizottságot az agrár-környezetvédelmi mutatók pontosítására, valamint a mutatók iránti statisztikai igény meghatározására szeptemberében az IRENA (Indicator Reporting on the Integration of Environmental Concerns into Agricultural Policy) nevű program elméleti megalapozását indította el a Bizottság. A projekt célja az volt, hogy megpróbálja összegyűjteni azokat a környezeti mutatókat (indikátorokat), amelyek leginkább bemutatják a környezeti törekvések agrárpolitikába történő integrálásának megvalósulását. (Katonáné Kovács, 2004). Az 1990-as évek végétől Magyarországon is egyre nagyobb igény jelentkezett a környezet állapotát, illetve annak változását bemutató elemzések iránt, ennek egyik mérföldköve az évi LIII. törvény, mely a környezetvédelem általános szabályait tartalmazza. Hazánkról először az OECD környezetállapot-értékelési modellje alapján 2000-ben jelent meg egy átfogó környezeti jelentés Magyarország környezeti mutatói 2000 címmel (Szabó Pomázi, 2003). Az uniós csatlakozást megelőzően voltak olyanok, akik attól tartottak, hogy a megnövekedő mezőgazdasági támogatások kedvezőtlenül fogják majd befolyásolni a mezőgazdaság környezeti teljesítményét. Ezzel szemben a következőket olvashattuk: Általánosságban a magyar mezőgazdaság környezeti teljesítménye jelentősen javult a piacgazdaságba történő átmenet, 93

94 valamint a mezőgazdasági ráfordítások alkalmazásának csökkentését követően. (OECD, 2008:162) Szabó G. (2001:51) szerint is Magyarország környezetvédelmi problémai nem olyan súlyosak, mint a régióban lévő többi országé, és az országon belüli különbségek kevésbé hangsúlyozottak. Buday-Sántha (2002) a következőképpen látta Magyarország környezeti állapotát a csatlakozás előtt: hazánk környezeti állapota a nyugat-európai országokhoz képest nem tekinthető jónak, viszont a vele azonos gazdasági fejlettségű országokéhoz viszonyítva sokkal jobb. Az Európai Unió megújított Fenntartható Fejlődési Stratégia környezeti indikátorai széles csoportjából a mezőgazdasági eredetű tevékenységekhez kapcsolódó indikátorokat vettem alapul, melyeket a következőképpen csoportosítottam (NFFS, 2007): - természeti erőforrások, - válaszlépések, - mezőgazdasági környezetterhelés (levegőszennyezés, klímaváltozás, üvegházhatású gázok és savasodást okozó anyagok kibocsátása), - megújuló energia (bioüzemanyag-bekeverési arány, megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből). A fent említett környezeti indikátorok közül azok részletes elemzésére került sor, melyek szorosan kapcsolódnak az előzményekben bemutatott stratégiák, programok által megfogalmazott célkitűzésekhez. Ezek alapján a mezőgazdasági környezetterhelés és a megújuló energia környezeti indikátorainak Magyarországra vonatkozó adatai kerültek elemzésre. Az adatok a KSH stadat 1 és A Társadalmi Haladás Mutatószámrendszere (THM) 2 online adatbázisából, valamint az Eurostat on-line adatbázisából 3 (EAA) származtak. Az időtávot tekintve az es időszakokat elemeztem. Ha az előzőekben említett évekre vonatkozó adatbázis nem állt rendelkezésemre, akkor a vizsgált időszakot külön jelzem. Ezek alapján a kutatási kérdések: 1. Hogyan alakult a mezőgazdaság környezetterhelése? 2. Megvalósult-e a megújuló energia-felhasználás növekedése? 3. A közlekedési benzin- és dízelolaj-felhasználás energiatartalomra vetített minimális bioüzemanyag hányadára vonatkozó előírást teljesítette-e hazánk? 4. A megújuló energia szerepének a villamosenergia-termelésben játszott részesedése megvalósult-e? A kutatási eredmények Mezőgazdaság környezetterhelése Magyarország a Kiotói Jegyzőkönyv keretében vállalta, hogy az es bázis időszakhoz képest az üvegházhatású gázok kibocsátását re 6%-kal csökkenti (Láng et al., 2007). A jelentős csökkenés elsősorban a rendszerváltozás következménye ( környezetvé- 1 stadat adatbázis: 2 KSH THM adatbázis: 3 Eurostat adatbázis: 94

95 delmi ajándékhatásként említi Szabó Zoltán, 2008), ami az energetikai, ipari és mezőgazdasági termelés visszaesésével volt magyarázható. Hazánkban az üvegházhatású gázok kibocsátása 2009-ben 22%-kal alacsonyabb volt a ra vállalt célkitűzésnél és 2009 között a hazai ÜHG-kibocsátás 96 millió tonna CO 2 - ekvivalensről 75,6 millió tonnára csökkent, így teljesítette a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettséget (KSH, 2012). A mezőgazdasági termelés nemcsak inputként használja a természeti erőforrásokat, hanem az általuk kibocsátott szennyező anyagok révén hatást gyakorol a környezetre, és így hozzájárul a klímaváltozáshoz ben az EU-27-et tekintve, a mezőgazdasági szektor kismértékben (10%) járult hozzá a teljes üvegházhatású gázok kibocsátásához. A legnagyobb kibocsátó szektorok az energia (40%) és a közlekedés (24%) voltak (EC, 2009). Magyarországon a legjelentősebb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid, alig keletkezik mezőgazdasági tevékenység miatt, az összes kibocsátás mintegy 10-12%-a, ezzel szemben a legnagyobb és legtöbb problémát az ammónia (98%), a metán (50%) és a dinitrogén-oxid (74%) okozzák. A mezőgazdasági metánkibocsátásért legnagyobb mértékben (3/4 rész) az emésztőrendszeri fermentáció okolható, míg kisebb részben a szervestrágya-kezelés. A mezőgazdasági dinitrogén-oxid kibocsátásáért pedig a mezőgazdasági talajok (80%) és szintén a szervestrágya-kezelés okolható (KSH, 2005; 2006). A savasodást okozó anyagok közé sorolják a nitrogén-oxidot, a kén-dioxidot, valamint az ammóniát. A légtérbe került nitrogén-oxidok a savasodásban és az algásodásban, valamint megnövekedett koncentrációjuk révén a szmog kialakulásában játszanak markáns szerepet. A kibocsátott kén-dioxid a téli szmog kialakulásáért felelős, az ammónia kibocsátás során bemosódó nitrát és foszfát szintén az algásodásért felelős. Valamennyi savasodást okozó anyag károsítja az ökoszisztémát, főleg a talajban, az erdőkben és a vízkészletben okoz jelentősebb károsodást. A kibocsátás szabályozása érdekében több nemzetközi egyezmény is született, mint például a Göteborgi, a Genfi, a Helsinki Egyezmény, a Szófiai Jegyzőkönyv, a levegőminőséghez kapcsolódó tematikus stratégia, a CLARTP, továbbá az EU Megújított Fenntartható Stratégia célkitűzésében is szerepet kap ez a terület (KSH, 2008). Magyarországon a nitrogén-oxidok (fő forrás a közlekedési ágazat) és az ammónia (fő szenynyező a mezőgazdaság: trágyázás, műtrágyázás, állattartó telepek) kibocsátási szintje 2000 és 2009 között kismértékben csökkent, míg a kén-dioxid kibocsátási szintje a vizsgált évek alatt nagymértékben visszaesett; míg 2000-ben a kibocsátás még 506,1 ezer tonna volt, addig 2009-re lecsökkent 83,0 ezer tonnára. A nagymértékű visszaesés a széntüzelés visszaszorítása, a tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése és a földgáz-felhasználás előtérbe kerülésével magyarázható. Azonban a pénzügyi válság óta ismét előtérbe került a széntüzelés; az erről szóló statisztikákat érdemes lesz majd a későbbiekben elemezni (KSH, 2008; 2012). Megújuló energia Egy versenyképes, megbízható és fenntartható energia szektor megléte elengedhetetlen egy nemzetgazdaság számára. Az elmúlt években számos kérdésben reflektorfénybe került ez a terület az ingadozó olajárak, az esetenként akadozó energiaellátás és az áramszünetek miatt, melyek súlyosbították a hatékony összeköttetést a nemzeti villamosenergia-hálózatokban, további nehézséget jelentett még a gáz- és villamosenergia-piacokra való belépés (liberalizá- 95

96 ció) és egyre inkább fokozott figyelmet szenteltek az éghajlatváltozásnak is. Ezek a kérdések mind nemzeti, mind európai uniós szinten napirendre kerültek. A megújuló energiaforrások használata az energiapolitika egyik legfőbb kulcskérdése, amivel csökkenthetik az üzemanyag-függőséget, illetve, mellyel ösztönöznék az energia-hatékonyság javulását mind az energia szektorban, mind a végső felhasználásban. A hazai energiaigény elsősorban a korlátozottan rendelkezésre álló (primer) fosszilis energiaforrásokra (szén, olaj, földgáz), míg kis mértékben a megújuló energiaforrásokra támaszkodik. A Visegrádi Országok energiafüggősége, % 2. táblázat Megnevezés Csehország 23,4 25,6 28,4 27,9 25,1 27,6 26,9 Magyarország 56,1 60,6 62,5 62,4 61,4 63,4 58,8 Lengyelország 11,2 14,4 17,7 19,8 25,5 30,6 31,7 Szlovákia 66,0 69,0 65,5 64,0 69,0 64,6 66,4 Forrás: Eurostat adatbázis. Magyarország energiafüggősége az uniós átlagot (EU-27 53,9% 2009-ben) kismértékben haladta meg (2. táblázat). Ha az egyes energiaforrások függőségét külön-külön vizsgáljuk, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy mind az olaj, mind a földgáz függőségünk ennél jóval magasabb, mintegy 80%. Érdekes megemlíteni, hogy a Visegrádi Országok közül egyedül csak Szlovákiának magasabb a függősége, míg Csehország és Lengyelország igen kedvező pozícióban vannak (szénbányák), hiszen az uniós átlag felét (26,9% és 31,7%) sem éri el ez az érték. A villamosenergia-termelés komoly környezetterhelést jelent, az előrejelzések a fosszilis energiaforrások kimerülését jelzik, így környezetünk és a természeti erőforrásaink védelmének egyik fő záloga a megújuló energiaforrások részarányának növelése. A megújuló energiaforrások és a bioüzemanyagok iránti keresletet várhatóan növelni fogja a fosszilis energiahordozók magas üzemanyagárai. Ez egy jó lehetőség a megújuló energiaipar számára az elkövetkező évtizedben, hogy bebizonyítsa, versenyképes ágazattá válhat. Annak ellenére, hogy látványos fejlődés ment végbe a megújuló energiaforrások felhasználásában és termelési technológiájában, számos akadály áll fenn, melyek visszatarthatják az ágazat hosszú távú növekedését. Ezek a következők: az egyes technológiák viszonylag magas beruházási költségei, korlátozott kutatások és fejlesztések, növekvő aggodalom az élelmiszerek és az energianövények közötti területi versengésben, hiányzik a szakképzett munkaerő és a politikai döntéshozatali kapacitás (IEA/OECD, 2010). Az Európai Bizottság 2007-ben mutatta be az egységes európai energiapolitika megalapozására irányuló energiacsomagot. Kötelező célkitűzésként határozta meg, hogy (1) a közlekedési benzin- és dízelolaj-felhasználás energiatartalomra vetített minimális bioüzemanyag hányada 2020-ig minimum 10%-os legyen (2) a megújuló energiaforrások részaránya az EU teljes energiafogyasztásában 2020-ig 20%-ra emelkedjen. A továbbiakban e két célkitűzésre vonatkozó magyar kötelezettségvállalással és azok teljesítésének lehetőségeivel foglalkozom. 96

97 Bioüzemanyagok felhasználása A megújuló energiaforrások közül a bioüzemanyagok felhasználásának lehetősége nem új keletű dolog, kezdetekben csak akkor használták, amikor (kőolaj)nyersanyag hiány lépett fel. Hegedűs és társai (2008) az olajválságokkal, a feltörekvő országok fokozódó igényeivel és a kőolajkészletek kimerülésének reális veszélyével magyarázták azt, hogy az utóbbi időben miért fordult a figyelem egyre nagyobb mértékben a bioüzemanyagok felé. Az Európai Unió 2003-ban A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló energiaforrások használatának előmozdításáról című irányelv lépett életbe, mely szerint 2010-re el kell érni az 5,75%-os bekeverési arányt (2008-ban lecsökkentették 4,2%-ra), ra pedig a 10%-os részesedést. A bioüzemanyagok előállítása ma elsősorban élelmezési célra is hasznosítható alapanyagokból történik (első generációs bioüzemanyagok). Az ún. második generációs bioüzemanyagok a mezőgazdasági, erdészeti és más melléktermékek cellulóztartalmának lebontásából származnak, melyek már sokkal nagyobb perspektívát jelenthetnek a jövőre nézve, összehasonlítva az első generációsokkal, hiszen azok mennyiségileg behatároltak. Az első generációs bioüzemanyagok további hátrányaként lehet megemlíteni, hogy forgalmazásához külön elosztó-szállító kapacitás kiépítése szükséges, a hagyományos motorral felszerelt gépjárművekben csak kis arányban használhatók, mert károsíthatják azokat, energiatartalmuk a benzinéhez képest alacsonyabb (kb. kétharmada), így többet kellene tankolni, viszont az első generációs anyagokból nemcsak bioetanolt lehet előállítani, hanem biobutanolt is, melynek tulajdonságai megegyeznek a benzinével (Hegedűs et al., 2008). Magyarország kötelezettségvállalása a 2003/30/EK irányelv szerint a bioeredetű üzemanyagok aránya 2010-re az 5,75%-ot kellett, hogy elérje energiatartalom alapján számítva (Farkas Csamangó, 2010). Hazánk az Európai Unióban a gabonára alapozott bioüzemanyag előállítójává válhat, melyhez átlagos évben mintegy 4-5 M tonna kukorica és 1-2 M tonna búza többlettermelési igény jelentkezett bioetanol előállításra. A gabona alapú bioüzemanyag előállítás mellett másik lehetőséget (biodiesel) biztosítottak az olajos növények, ahol viszont nem kellett szembenézni értékesítési gondokkal és évente közel ezer tonna került kivitelre. Ahhoz, hogy Magyarország teljesíteni tudja a bekeverési célkitűzést, mindenféleképpen komoly fejlesztésekre volt szükség, melynek biztosítása az ÚMFT Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) feladata volt (Hegedűs et al., 2008). Kérdés, hogy milyen megoldást biztosíthat a bioüzemanyag előállítás a magyar mezőgazdaság számára. Egyrészt lehetőséget biztosíthat a mezőgazdasági tevékenység diverzifikálására, ennek sikeressége hazánkban azonban nagymértékben függ a kőolaj világpiaci árától és a gabona hazai árától, illetve a vidéki foglalkoztatottság növeléséhez is hozzájárulhat. Másrészt környezeti és társadalmi kérdéseket is felvet egyben. Környezeti aggályként említhetik a talajok termőképességének romlását, a vízkészletek elérhetőségére és minőségére gyakorolt hatását; míg társadalmi aggályként a bioüzemanyag- és élelmiszertermelés (food or fuel) közötti területi versengést. A bioüzemanyag-felhasználás melletti másik jelentős érv, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását nem növelik, hanem egyes elemzések szerint akár 15-70%-kal csökkentheti. A problémát az okozza, hogy a bioüzemanyagok előállításhoz szükséges gabona alapot döntő 97

98 többségében a nagyüzemek tudják előállítani, de ezen üzemek jelentős része nem foglalkozik állattartással, így a keletkező mellékterméket nem tudják feletetni az állatokkal, melyek így környezetszennyező anyagként jelenhetnek meg (Hegedűs et al., 2008; Gergely, 2010). Megújuló energiaforrások Az Európai Unió 2008-ban fogadta el a klíma-és energiacsomagot, mely keretén belül megszületett a Megújuló Energia direktíva is. Ennek eredményeként valamennyi tagállamnak Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Tervet kellett elkészíteni. Magyarország a csatlakozáskor vállalta, hogy 2010-re a 2001/77/EK irányelv alapján a megújuló energiaforrásból származó villamos energia részaránya eléri a 3,6%-ot (KSH, 2012). A csomagban vállalt célkitűzéseket Magyarország úgy tudta teljesíteni, ha az energiafelhasználásban a megújuló energiaforrások közül a biomassza felhasználás arányát jelentősen növelte, mivel az egyik legnagyobb előnye ennek az energiaforrásnak, hogy használata során nem termelődik több CO ábra A megújuló energiaforrásból nyert villamos energia aránya energiaforrások szerint Magyarországon Forrás: saját ábrázolás KSH 2012 alapján. (belső kör: 2000, középső kör: 2003, külső kör: 2010) A megújuló energiaforrások felhasználásában kedvező folyamat figyelhető meg az elmúlt évtizedben (1. ábra) ben hazánk villamos energia-előállításában a vízerőművi energia volt a meghatározó a megújuló energiaforrások közül. A megújuló energiaforráson alapú villamosenergia-termelés felfutása a kedvező támogatási rendszer hatására 2003-tól indult meg, majd 2010-ben már a biomassza felhasználási aránya volt döntő jelentőségű, 73,3%-os részesedéssel. A megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből ben meghaladta a 8%-ot, így az EU által előírt bioüzemanyag bekeverési aránynak hazánk eleget tett (Wullt Roubanis, 2010) és 2013 között az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program I. tengelye nyújt segítséget abban, hogy a mezőgazdasági szektor és a vidéki területek környezetbarát energetikai fejlesz- 98

99 téseket valósítsanak meg, mint például biomassza kazánok, pelletálók, brikettálók, állattartó telepeken képződő trágya biogáz fermentációval való kezelése, energiaültetvények telepítése, geotermikus energiaellátási rendszerek kiépítése, kiskapacitású nyersszesz, nyersolaj üzemek létesítése (FVM, 2010). A megújuló energiaellátásban Magyarország a vállalt célkitűzéseket teljesíteni tudta, mellyel hozzájárult a hazai energiamix bővítéséhez és a környezetminőség javulásához. Konklúzió Az éghajlatváltozás az egyik legnagyobb környezeti, társadalmi és gazdasági fenyegetést jelenti a Föld számára. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás hatásait és következményeit csillapítsák/megállítsák, az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátását jelentős mértékben kell csökkenteni, ebből a feladatból az Európai Unió igen nagymértékben próbálja meg kivenni a részét. Magyarország számára fontos kihívás volt, hogy milyen mértékben tud megfelelni az uniós és nemzetközi előírásoknak a csatlakozást követően, valamint a különböző stratégiákban rögzített környezeti indikátoroknak. A cikk ezen indikátorok teljesítésével foglalkozik. A bioüzemanyag előállítás a magyar mezőgazdaság számára: egyrészt lehetőséget biztosíthat a mezőgazdasági tevékenység diverzifikálására, másrészt környezeti és társadalmi kérdéseket is felvet. Környezeti aggályként említik a talajok termőképességének romlását, a vízkészletek elérhetőségére és minőségére gyakorolt hatását; míg társadalmi aggályként a bioüzemanyagés élelmiszertermelés közötti területi versengést. Az EU által előírt (2010-re 5,75%-os arány) bioüzemanyag bekeverési aránynak eleget tett hazánk. Magyarország a csatlakozáskor vállalta, hogy 2010-re a megújuló energiaforrásból származó villamos energia-termelés részaránya eléri a 3,6%-ot, mely vállalásunkat túlteljesítettük, hiszen a megújuló energiaforrások részesedése a villamosenergia-termelésből 2010-ben meghaladta a 8%-ot. Ahhoz, hogy hazánk teljesíteni tudja e célkitűzést, jelentősen meg kellett növelnie a megújuló energiaforrások felhasználását, melyben kedvező folyamat figyelhető meg: 2010-re a biomassza felhasználási aránya volt a meghatározó (74%). Összességében megállapítható, hogy a két vizsgált területen Magyarország a vállalt célkitűzéseket teljesíteni tudta, mellyel hozzájárult a hazai energiamix bővítéséhez és a környezetminőség javulásához. Summary Climate change represents one of the greatest environmental, social and economic threats facing the planet. In order to mitigate/stop the effects and consequences of climate change, greenhouse gases global emission must be significantly reduced, of which the European Union tries to take part considerably. Hungary had a significant challenge how to comply with the EU and international standards after the accession regarding the environmental indicators set in various strategies. The article deals with the performance of these indicators. The biofuels production in Hungarian agriculture: one hand is an opportunity to provide diversification in agricultural activities, on the other hand, it arises environmental and social issues. Environmental concern is mentioned in the deterioration of soil fertility, impact of water availability and quality, while the social concern of the biofuel and food production in the territorial competition. Hungary fulfilled the EU regulation (5.75% by 2010) regarding biofuels share in fuel consumption of transport. At the time of the accession, Hungary undertook to increase the share of renewable energy sources in the production of electricity to 3.6% by 2010; this rate was exceeded as the share of renewable energy in electricity production in 2010 exceeded 8%. 99

100 To meet this objective Hungary had to make a significant increase in renewable energy sources, in which a favorable trend can be seen: the share of biomass utilisation was predominant (74%) by To sum up, Hungary was able to take steps which contributed to the expansion of the domestic energy mix and the improvement of the quality of the environment. Felhasznált irodalom 1. Buday-Sántha A. (2002): Környezetgazdálkodás. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs 2. EC (2009): Sustainable development in the European Union Monitoring Report of the EU Sustainable Development Strategy. European Communities. Luxembourg 3. Európai Bizottság (2009): Bizottság közleménye: Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságnak A fenntartható fejlődés elvének általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban: Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának évi felülvizsgálata. Brüsszel, COM (2009) 400 végleges 4. Európai Bizottság (2010): Európa Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Brüsszel (COM (2010) 2020 végleges 5. Európai Bizottság (2011): A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése. COM (2010) 672 végleges, Farkas Csamangó E. (2006): Biomassza, mint energiaforrás. 7. FVM (2010): Jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről. I. és II. kötet. Budapest, Gergely S. (2010): Hungarian renewable energy strategy and the uprise of the countryside. Gazdálkodás. 54. évf. Special Edition No Hegedűs M. Laczkó F. Kádár Á. (2008): Bioüzemanyag: megváltás vagy hiú ábránd? Energiapolitikai Füzetek május GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. 10. IEA/OECD (2010): Summary of Country Reports Submitted to Energy Efficiency Working Party (2010 January) 11. Internet 1: Europe 2020indicators 12. Internet 2: The Sixth Environment Action Programme of the European Community Internet 3: A magyar EU-elnökség főbb eredményei. 1EBB-4A0F-B9A7-F942B6C1C88B/0/eredmenyek_HU_web.pdf 14. Jávorszkyné Nagy E. (2007): A fenntartható fejlődés és a környezetvédelem. Európai Tükör sz Katonáné Kovács J. (2004): Környezeti mutató agrár-környezeti mutatók. Acta Agraria sz Kerekes S. Kindler J. (1992): Környezet és fejlődés Magyarországon. Az átmenet vezérfonala. BKE Környezetgazdasági és Technológiai Tanszék. Budapest-Minneapolis. 17. KSH (2005): Szektorális környezeti indikátorok KSH. Budapest, KSH (2006): A nemzetgazdasági ágak környezetszennyezése légszennyezés Budapest 19. KSH (2008): A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon. Budapest KSH (2010): Környezeti helyzetkép KSH. Budapest 21. KSH (2012): Környezeti helyzetkép, KSH, Budapest, Láng I. Csete L. Jolánkai M. (2007): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok (A VAHAVA jelentés). Szaktudás Kiadóház. Budapest 23. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (NFFS) Budapest 24. OECD (2008): OECD környezetpolitikai teljesítményértékelése Magyarország KvVM 25. Szabó E. Pomázi I. (2003): Magyarország környezeti mutatói Környezeti információs tanulmányok 5. KvVM. Budapest 26. Szabó G. (2001): Környezetgazdálkodás (Környezetpolitika). (Egyetemi jegyzet). DE ATC MTK. Debrecen 27. Szabó Z. (2008): Az energiaigény és szerkezet hosszú távú előrejelzésének klímapolitikai vonatkozásai. Energiapolitikai Füzetek. XVIII. sz. GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. 28. Wullt, J. Roubanis, N. (2010): Renewable energy contributed 10.3% of energy consumption in the EU27 in Eurostat Newsrelease. 103/ July

101 REISINGER ADRIENN * A JÁRMŰIPARI BESZÁLLÍTÓK KAPCSOLATI HÁLÓJA ORSZÁGOS ÉS REGIONÁLIS JELLEMZŐK Bevezetés Kulcsszavak: kapcsolati háló, kapcsolatok intenzitása, kapcsolatok sokszínűsége A tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson a járműipari beszállító vállalatok kapcsolati hálójára vonatkozóan a vállalati szférán kívüli szereplőkre vonatkozóan. Az elemzés egyrészt fókuszál az országos jellemzőkre, másrészt regionális összehasonlítást is ad a kapcsolatok irányára, sokszínűségére, intenzitására és céljaira vonatkozóan. A kapcsolati háló bemutatása mellett a tanulmányban megfogalmazásra kerülnek a kapcsolatokra ható főbb tényezők is. A kutatást támogatta az alábbi Európai Uniós projekt: TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV : Mobilitás és környezet: Járműipari, energetikai és környezeti kutatások a Közép- és Nyugat-Dunántúli Régióban. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Témafelvetés A 21. század gazdasági folyamatai egyértelműen megkívánják, hogy a vállalatok ne különkülön szereplőként jelenjenek meg a piacokon, hanem egymással és más egyéb szervezetekkel együttműködve végezzék tevékenységüket. Ennek előnyei ma már vitathatatlanok, a kérdés csak az, hogy egy-egy vállalat milyen mértékben használja ki és építi be mindennapi tevékenységébe az együttműködés különböző formáit. A vállalati kapcsolatok iránya alapvetően négyféle lehet, ezek a következők: - akinek beszállít/elad a vállalat (vevők), - akitől vesz a vállalat (szállítók), - más azonos vagy különböző tevékenységet folytató vállalatok, - vállalati szférán kívüli szereplők: Kereskedelmi- és Iparkamarák, Önkormányzatok, Kormányzati szervek, Kutatóintézetek, Iskolák, Egyetemek, Ipari Parkok, Inkubátorházak, Bankok, Egyéb pénzintézetek, Civil szervezetek, Egyéb társadalmi szervezetek, Stb. A potenciális kapcsolatok közül jelen tanulmány a negyedik pontban felsorolt kapcsolatok vizsgálatára fókuszál. Tanulmányom célja, hogy részletesen feltárjam a járműipari beszállító vállalatok kapcsolatrendszerét a vállalati szférán kívüli szereplőkre irányulóan. Fontos, hogy * Széchenyi István Egyetem, Gazdasági Elemzések Tanszék, egyetemi adjunktus, 101

102 egy vállalat ne csak a tevékenységéhez (vétel, eladás) közvetlenül kötődő szereplőkkel legyen kapcsolatban, hanem egyéb társadalmi és gazdasági szervezetek, intézmények is segítsék a működését. A vállalatok kapcsolatrendszerére, azok hálózatosodására vonatkozóan eddig számos kutatás zajlott már Magyarországon, ezen belül a vállalati szférán kívüli kapcsolatrendszert már kevesebben érintették, a járműipar területén pedig még nem volt erre vonatkozó kutatás (arra viszont már többi is, hogy a járműipari beszállítók egymással és egyéb cégekkel milyen kapcsolatban állnak [pl. Gelei Nagy, 2004]). A tanulmány célja, hogy bemutassa a magyarországi járműipari beszállító vállalatok kapcsolatrendszerét egy 2011-ben folytatott kutatás alapján, a vállalati szférán kívüli szerepelőkre vonatkozóan országos és regionális viszonylatban az alábbi kutatási kérdések mentén: - Milyen szervezetekkel vannak kapcsolatban a vállalatok? - Milyen intenzívek ezek a kapcsolatok? - Milyen széles a vállalatok kapcsolati hálója? - Milyen tényezőktől függ a kapcsolatok megléte? - Milyen célból használják a vállalatok az intenzív kapcsolatokat? A kutatás során megfogalmazott hipotézisek a következők: A vállalatok tevékenységük jellege miatt nagy arányban tartanak fenn kapcsolatot egyetemekkel, kutatóintézetekkel. - Minél nagyobb egy vállalat annál széleskörűbb és annál intenzívebb kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Ez a hipotézis több korábbi kutatás eredményein alapul (pl. Csizmadia Grosz, 2011; Kecskés Kolos, 2006). - A városokban működő szervezetek szélesebb és intenzívebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. - Egy vállalat annál versenyképesebb minél többféle kapcsolattal rendelkezik. Tanulmányomban először vállalati szférán kívüli kapcsolatrendszerre vonatkozó eddigi kutatások főbb eredményeit ismertetem, majd a módszertani ismertető után a járműipari beszállítókra vonatkozó kutatási eredményeimet fogalmazom meg. A témában folytatott eddigi kutatások A vállalatok kapcsolatrendszerére vonatkozó kutatások zömének középpontjában a hálózatok, stratégiai szövetségek, klaszterek állnak/álltak, kevés kutatás az, amely az egyéb, vállalati szférán kívül eső szereplőkkel való kapcsolatot vizsgálta közvetlenül. A lefolytatott kutatások fókuszában az önkormányzatokkal, bankokkal és szakmai szervezetekkel fennálló kapcsolatok vizsgálata áll. A fejezet célja, hogy rövid áttekintést nyújtson az eddigi kutatásokról és főbb eredményeiről. Az egyik legnagyobb, vállalati együttműködésekre vonatkozó kutatás a Versenyben a világgal című volt, melynek keretében 1996-ban, 1999-ben és 2004-ben is folytak felmérések (Chikán, 1997; Chikán Czakó Kazainé, 2006). A kutatás vállalati együttműködésekre vonatkozóan több tématerületet is megvizsgált, melyek a következők: - stratégiai szövetségek jellemzői (Szanyi, 1997; Buzády Tari, 2001; Buzády Tari, 2005), - vállalatok banki, közszolgálati kapcsolatai, kiemelten az önkormányzatokkal való kapcsolat, - üzleti kapcsolatok, - a kapcsolatok jelentősége és a versenyképességre, teljesítményre gyakorolt hatásai. 102

103 A fenti projekt keretében az önkormányzatok vállalati versenyképességére vonatkozóan elemezték a vállalatok és az önkormányzatok kapcsolatát (Hermann Szepesi Tarcali Ungvári, 1997). A felmérések 15 városban készített interjúkon és dokumentumelemzéseken alapultak, az eredmények a következők voltak: - a helyi vezetés birtokában van azoknak az eszközöknek, amelyekkel a vállalatokkal való kapcsolatukat befolyásolni tudnák, - az önkormányzatok részéről a legfontosabb eszköz a helyi adók rendszere, - a vállalatok és helyi önkormányzatok között inkább protokoll jellegű kapcsolatok vannak, a formalizált együttműködések nem jellemzőek, - a vállalatok az önkormányzatban inkább szolgáltatót, mint partnet látnak, - szorosabb kapcsolatok jelenhetnek meg olyan esetekben, amikor az önkormányzati területben vállalkozók is vannak, ők adott vállalati csoportokkal szorosabb kapcsolatot, intenzívebb kommunikáció folytatnak, de ez nem elterjedt gyakorlat. Agárdi Irma és Kolos Krisztina (2005) szerkesztésében megjelent tanulmány a vállalatok kapcsolatrendszerének széles körét mutatták be a 2004-es felmérés alapján. A 301 vállalatot elemző minta alapján a bankokkal való együttműködést a következő jellemezte: - a kapcsolatok nagyrészt tagsági viszonyokon alapulnak, - egy vállalat átlagosan 3,2 bankkal tart fenn kapcsolatot, melyből átlagosan 2,2 számlavezető, - a vállalatvezetők szerint inkább kényszerítő jellegű információcsere jellemző a bankokkal, mintsem önkéntes, ebből következően a kapcsolatok sem túl szorosak, - a bankok jellemzően az alábbi információkat osztják meg a vállalatokkal: számlaegyenleg, hírlevelek, egyéb tájékoztatók, - a vállalatok gyakran sérelmezik, hogy a szolgáltatások díjainak változásairól nem kapnak információt, - a vállalatok elsősorban piaci eredményüket, pénzügyi helyzetüket közlik a bankokkal, - a meglévő kapcsolatok nagyrészt formális jellegűek, az informális együttműködés kevésbé jellemző, - a vállalatok a bankok segítőkészségét közepesnek minősítették. A szerzőpáros vizsgálta az önkormányzatokkal való kapcsolattartást is. A megkérdezett vállalatok úgy érzik, hogy a helyi gazdaságirányítás sem adókedvezményekkel, sem a technikai infrastruktúra fejlesztésével, sem munkaerő-piaci képzések támogatásával nem támogatja számottevően őket. Ugyanígy nem jellemző a szakmai szervezetekkel, kamarákkal történő együttműködés sem. A kamarák szerepét a vállalatok a következő területeken tartották fontosnak: információáramlás, érdekképviselet, lobbytevékenység, oktatás. Kecskés Zsuzsanna és Kolos Krisztina (2006) szintén a 2004-es kutatások alapján megállapította, hogy a kiterjedt kapcsolatrendszer általában a nagyobb vállalatokra jellemző, ezen belül is az élelmiszeripar, gépipar, feldolgozóipar és vegyipar területén tevékenykedőkre. A fenti nagy kutatástól függetlenül Csizmadia Zoltán és Grosz András (2011) 2010-es kutatásában arra vállalkozott, hogy országos kutatás keretében feltárják a vállalatok kapcsolatrendszerét (köztük a vállalati szférán kívülieket is) és ennek összefüggéseit az innovációra gyakorolt hatásaira. 103

104 A járműipari beszállítók kapcsolati hálója Kutatásmódszertan Az országos kutatás során összesen 118 olyan vállalat került megkérdezésre kérdőív segítségével, melyek a járműipar valamely szintű beszállítójának számítanak. Az kutatás célja az volt, hogy a járműipari beszállító vállalatok működésének minél szélesebb körűbb jellemzői feltárásra kerüljenek, melyek a következők: a termelés jellemzői, versenyképesség, K+F tevékenység, beszállítói tevékenység, kapcsolati háló, piaci pozíció, célok, marketing tevékenység. A megkérdezett vállalatok regionális megoszlását az 1. ábra mutatja. Látható, hogy az összes megkérdezett vállalat több mint negyede a Közép-magyarországi régióban működik (12 Budapesten), két régióban (Észak-alföldi és Dél-dunántúli régiók) 10% alatti a vállalatok aránya. 1. ábra A vállalati minta regionális megoszlása Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. A vállalatok legnagyobb részét (60,2%) 1990 és 2000 között alapították és jellemzően egy telephellyel (80,5%) rendelkeznek. A vállalatok nagy részét (88%) teljes egészében egyfajta szereplő alapította, 53 vállalat esetében hazai magánszemélyek, míg 32 esetben külföldi vállalkozás. A vállalkozások méret szerinti megoszlását (foglalkoztatottak száma szerint) a 2. ábra mutatja be, mely alapján megállapítható, hogy a járműipari beszállítók 3,4%-a mikrovállalkozás, 70,1%-uk kis- és közepes vállalkozás formájában működik, a nagyvállalatok aránya közel egynegyed, mely jelentős mértékben meghaladja a magyarországi nagyvállalatok arányát. Az éves árbevétel (2010) alapján a mikro vállalkozások aránya több mint 1/3. A megkérdezett vállalatok legnagyobb része (89%) Kft. formában működik. 104

105 2. ábra A vállalati minta megoszlása a foglalkoztatottak száma szerint Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. A vállalatok település jellege szerinti megoszlására az alábbiak jellemzőek: 12 vállalat Budapesten működik, 42 megyei jogú városban, 46 egyéb városban, míg 18 községben. Ezt azt jelenti, hogy a megkérdezett beszállítók 87,7%-a városban tevékenykedik. A kapcsolatok iránya A kutatás során megkérdezésre került, hogy a vállalatok milyen szereplőkkel tartanak fenn kapcsolatokat, az alfejezet célja ennek részletes bemutatása. A 118 megkérdezett vállalat közül mindössze 7 mondta azt, hogy semmilyen szervezettel nincs kapcsolatuk. A kérdőívben összesen nyolc szervezetből választhattak a vállalatok, illetve volt egy egyéb kategória is, de ezt mindössze hárman jelölték meg. A vizsgált kapcsolatok a következők voltak: - Kereskedelmi- és Iparkamarák (továbbiakban kamarák), - Önkormányzatok, - Kormányzati szervek, - Kutatóintézetek, - Iskolák, - Egyetemek, - Ipari Parkok, - Inkubátorházak. Az 1. táblázat azt mutatja be, hogy az egyes szervezeti formák közül melyek voltak a legnépszerűbbek a vállalatok körében. Országosan az önkormányzat tekinthető a legnépszerűbb partnernek, őket a megkérdezett vállalatok72,03%-a jelölte meg. Ezenkívül a kereskedelmi és iparkamarákat és az egyetemeket említették még a vállalatok több mint 50%-os arányban. Az inkubátorházakat és az ipari parkokat jelölte meg a legkevesebb vállalkozás, ennek oka lehet az is, hogy az adott térségben, ahol a vállalat működik nincs ipari park, vagy inkubátorház, így mint potenciális partner fel sem merül a velük való együttműködés lehetősége. Az inkubátorházakkal kapcsolatban kiemelendő, hogy a velük kapcsolatot tartó vállalkozások közel fele (45,5%) a Nyugat-dunántúli régióban található. 105

106 1. táblázat A járműipari beszállító vállalatok kapcsolati irányainak megoszlása országosan és régiók szerint, N=118, % Kereskedelmi- és Iparkamarák Országos NYD KD DD KM ÉM ÉA DA 64,41 75,00 72,22 28,57 48,48 68,75 62,50 85,00 Önkormányzatok 72,03 81,25 77,78 71,43 66,67 43,75 75,00 90,00 Kormányzati Szervek 27,97 31,25 38,89 14,29 27,27 25,00 25,00 25,00 Kutatóintézetek 31,36 25,00 33,33 14,29 30,30 37,50 37,50 35,00 Iskolák 40,68 37,50 55,56 28,57 39,39 25,00 50,00 45,00 Egyetemek 55,08 50,00 77,78 42,86 60,61 50,00 25,00 50,00 Ipari Parkok 20,34 25,00 11,11 14,29 21,21 12,50 25,00 30,00 Inkubátorházak 9,32 31,25 11,11 14,29 0,00 0,00 12,50 10,00 Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. Megjegyzés: félkövérrel a legnépszerűbb kapcsolat, aláhúzással az országostól jelentősen eltérő arányok kerültek megjelölésre. Magyarázat: NYD: Nyugat-dunántúli régió, KD: Közép-dunántúli régió, DD: Dél-dunántúli régió, KM: Középmagyarországi régió, ÉM: Észak-magyarországi régió, ÉA: Észak-alföldi régió, DA: Dél-alföldi régió. A kapcsolati háló regionális viszonylatban némileg eltérő képet ad az országoshoz képest. Egy régió kivételével (Észak-magyarországi régió) mindenhol az önkormányzatokkal tartja a legtöbb vállalat a kapcsolatot közel az országoshoz hasonló mértékben, bár a dél-alföldi beszállítók 90%-a megjelölte az önkormányzatokat. Ezenkívül a Közép-dunántúli régióban az önkormányzatokkal azonos arányban tartják a kapcsolatot a vállalatok egyetemekkel. További regionális jellemző, hogy a dél-dunántúli vállalatok az országos arányokhoz képest kisebb arányban tartják a kapcsolatot a kamarákkal, kormányzati szervekkel, kutatóintézetekkel és iskolákkal. A kapcsolatok irányát meghatározó tényezők A vizsgált vállalatok minden településformán megtalálhatók, az előfordulási arányokhoz képest a kapcsolati irányok településtípusra vonatkozó megoszlása néhány kisebb eltéréstől eltekintve azonosnak mondható. Országos szinten kimutatható, hogy a kamarákkal, a kutatóintézetekkel és az ipari parkokkal való kapcsolattartás inkább a fővárosban és a megyei jogú városokban működő vállalatokra, míg az önkormányzatokkal való kapcsolattartás az egyéb városokban tevékenykedőkre jellemző. Ezek alapján kijelenthető, hogy a település mérete a kamarák, az önkormányzatok és az ipari parkok esetében kis mértékben meghatározó, a többi kapcsolati irány esetében nem. További jellemző, hogy a Dél-dunántúli régióban működő beszállítók közül a megyei jogú városokban működők közül egyik sem tartja a kapcsolatot kormányzati szervekkel, illetve az ipari parkokkal éppen csak az ezeken a településeken működők ápolnak kapcsolatot. A közép-dunántúli beszállítók esetében kijelenthető, hogy az iskolákkal az egyéb városokban működők esetében jellemzőbbek a kapcsolatok, mint a megyei jogú városok esetében. A közép-magyarországi vállalatok esetében megállapítható, hogy a kisebb városokban inkább tartják a kapcsolatot az önkormányzatokkal, mint a fővárosban. Az alapítás éve sem befolyásolja jelentős mértékben a kapcsolatok irányát, kivételt képeznek ez alól azok a nyugat-dunántúli és közép-dunántúli vállalatok, amelyek kapcsolatot tartanak fenn kutatóintézetekkel, ipari parkokkal és inkubátorházakkal, esetükben kis mértékben, de kapcsolat mutatható ki az alapítás és a kapcsolat iránya között az alábbiak szerint: nagyobb 106

107 valószínűséggel tartanak fenn kapcsolatot a fenti szervezetekkel az 1990 előtt alapított vállalatok, az ipari parkok esetében a kapcsolat már közepesnek mondható. Továbbá a dél-alföldi szervezetek esetében jellemző, hogy a kamarákkal inkább az 1990 előtt alapított beszállítók tartják a kapcsolatot, ezenkívül az észak-magyarországi 1990 és 2000 között alapított vállalatok egyáltalán nem tartanak fenn kapcsolatot az önkormányzatokkal. A kapcsolatok irányát tekintve meghatározó lehet a vállalati méret, erre vonatkozóan az árbevétel és a foglalkoztatottsági adatok alapján végeztem vizsgálatokat. A 118 vállalat vizsgálata során arra jutottam, hogy gyakorlatilag nem meghatározó a vállalati méret a kapcsolatok irányát tekintve, csak egy esetben fedeztem fel közepes mértékű összefüggést: az 500 millió forintnál nagyobb árbevétellel rendelkező vállalatok nagyobb valószínűséggel tartanak fenn kapcsolatot az önkormányzatokkal, mint az ennél kisebb árbevétellel rendelkezők. Ezek alapján megállapítható, hogy a vállalatti méret nem meghatározó, továbbá ehhez kapcsolódóan a vállalati forma sem a kapcsolatok irányultságát tekintve. A vállalatok létrejöttének módja (zöldmezős beruházás vagy sem) gyakorlatilag nem befolyásolta a kapcsolatok irányultságát. A vállalatokat létrehozók személyétől vagy szervezetétől csak nagyon kis mértékben függ a kapcsolatok iránya. Annyi kimutatható, hogy a kormányzati szervekkel nagyobb valószínűséggel ápolnak kapcsolatokat azok a vállalatok, amelyeket külföldi vállalatok hoztak létre részben vagy egészben, hasonló figyelhető meg a Nyugatdunántúli és Közép-dunántúli régiókban még a kutatóintézetek, az iskolák és az egyetemek esetében. Országos viszonylatban az összes megkérdezett vállalatok közül azok ítélték jobbnak a versenyképességüket (a szorossági mutató 0,21), amelyek kormányzati szervekkel és iskolákkal tartottak fenn kapcsolatot. Nemzetközi viszonylatban az ipari parkokkal kapcsolatot tartók voltak versenyképesebbek. Összességében elmondható, hogy közepes mértékben az önkormányzatokkal és a kormányzati szervekkel való kapcsolattartás meghatározó lehet a versenyképesség tekintetében, a többi kapcsolati irány nem meghatározó ebből a szempontból. A kapcsolatok sokszínűsége A kapcsolatok irányultsága mellett az is fontos szempont, hogy egy-egy vállalat hányféle szervezettel tart fenn kapcsolatot. Összességében megállapítható, hogy 7 olyan vállalat van, amelynek semmilyen kapcsolata nincs, továbbá 2 vállalat, amely mind a nyolc megjelölt szervezettel tart fenn kapcsolatot. A 3. ábra a kapcsolatok sokszínűségét mutatja be regionálisan (arról nincs információnk, hogy az egyes vállalatok konkrétan hány szervezettel állnak kapcsolatban). Látható, hogy a vállalatok többségének (52,54%) 1, 2 vagy 3 szervezetfajtával kapcsolata, a 6 vagy annál több féle kapcsolat csak a beszállítók tizedére jellemző. Ez alapján megállapítható, hogy a vállalatok többségére nem jellemző a kapcsolatok sokszínűsége. Ezt mutatja a 2. táblázat is, mely a kapcsolatok fajtájára vonatkozó statisztikai értékeket szemlélteti. Jól látható, hogy a 118 szervezet átlagosan 3,23 szervezetfajtával tart fenn kapcsolatot, az országos átlagnál sokszínűbb a kapcsolat a Nyugat-dunántúli, a Közép-dunántúli és Délalföldi régiókban. A Dél-dunántúli szervezetek viszont az átlagoshoz képest jelentősen kevesebb fajtájú szervezettel tartják fenn a kapcsolatot. 107

108 3. ábra A vállalatok megoszlása a kapcsolatok sokszínűsége alapján régiónként, N=118 Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. Magyarázat: NYD: Nyugat-dunántúli régió, KD: Közép-dunántúli régió, DD: Dél-dunántúli régió, KM: Középmagyarországi régió, ÉM: Észak-magyarországi régió, ÉA: Észak-alföldi régió, DA: Dél-alföldi régió. 2. táblázat A kapcsolatok fajtáinak főbb mutatói országosan és regionális viszonylatban, N=118 Országosan NYD KD DD KM ÉM ÉA DA Átlagos kapcsolatszám 3,23 3,63 3,78 2,28 2,97 2,63 3,13 3,75 Módusz Medián Szórás 1,84 2,22 1,59 1,6 1,72 1,63 1,89 2,02 Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. A kapcsolatok sokszínűségét meghatározó tényezőket vizsgálva megállapítható, hogy a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli régiókban a vállalatok mérete közepes mértékben befolyásolja a kapcsolatok számát, tehát megállapítható, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb valószínűséggel lesz többféle szervezettel kapcsolata. A kapcsolatok intenzitása A kapcsolatok iránya és sokszínűsége után azok intenzitásának elemzésére térek rá. Nem mindegy, hogy a meglévő kapcsolatok milyen mélyek, illetve, hogy milyen mértékben hatnak a vállalat működésére. Az ideális az lenne, ha a kialakult kapcsolatok valóban a mindennapi élet részét képeznék, rendszeres szakmai és egyéb együttműködés formájában. A cél az, hogy feltárjam, hogy a járműipari beszállítók esetében milyen mélyek ezek a fennálló kapcsolatok. A 3. táblázat összefoglaló képet ad arról, hogy egy ötös skálán (1-es gyenge, esetleges kapcsolatok, 5-ös intenzív gyakori kapcsolatok) milyen intenzitásúak az egyes kapcsolati formák országosan és az egyes régiókban. Látható, hogy a kapcsolatok intenzitása a közepes érték körül mozog, a legintenzívebb, 3,25-ös értékkel az egyetemekkel való kapcsolat. Az egyes 108

109 régiókat vizsgálva azonban már árnyaltabb a kép. A Nyugat-dunántúli régióban például kiemelendő az önkormányzatokkal és az ipari parkokkal fenntartott intenzívebb kapcsolat, vagy az észak-alföldi térség esetében a nagyon intenzív kapcsolatok az oktatási intézményekkel, bár itt hozzáteszem, hogy nagyon alacsony elemszámról van szó. Érdekes viszont, hogy a Közép-magyarországi régióban szinte minden szervezeti formával gyengébb intenzitású a kapcsolat az országos átlagnál. A kapcsolati formák intenzitása országosan és régiók szerint, N= táblázat Országosan NYD KD DD KM ÉM ÉA DA Kereskedelmi- és Iparkamarák 3,09 3 3,23 2 2,67 3,36 3,6 2,88 Önkormányzatok 2,95 3,85 2,71 3,2 2,77 2,43 3,33 2,72 Kormányzati Szervek 2,76 2,2 2,57 2 2,78 2,75 4,5 3 Kutatóintézetek 3,19 3 3,33 2 2,8 4 4,33 2,86 Iskolák 3,21 3,33 3,5 3,5 2,77 2,5 5 3,11 Egyetemek 3,25 3,63 3,21 2,67 3,2 3,43 5 2,8 Ipari Parkok Inkubátorházak 2,64 3,2 2, ,5 Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. Megjegyzés: Intenzitás 1-től 5-ig terjedő skála. A kapcsolatok intenzitását a Nyugat-dunántúli és Közép-dunántúli régiókban közepes mértékben befolyásolja a vállalatok mérete (árbevétel és foglalkoztatottak száma alapján), viszont érdekes jelenség, hogy inkább a kis árbevételű cégek esetében jellemző az intenzívebb kapcsolattartás, ez a többi régióban egyáltalán nem meghatározó. Viszont kijelenthető, hogy kis mértékben ezekben a régiókban a községben működő vállalatokra jellemző a gyengébb intenzitású kapcsolatok fenntartása. A fentieken kívül más tényezők egyáltalán nem vagy elhanyagolható mértékben hatottak a vizsgált vállalatoknál a kapcsolatok intenzitására. A kapcsolatok célja Fontos kérdés a vállalatoknál, hogy a kapcsolataikat mire használják, élnek-e az együttműködések adta előnyökkel, lehetőségekkel? A kérdőívben (a kérdés az elsősorban nagyobb intenzitású kapcsolatok céljaira vonatkozik) az alábbi 5+1 (egyéb) kategória került meghatározásra: - a vállalat fejlesztése, - a munkaerő-állomány bővítése, - a termék- és tevékenységfejlesztés, - a piaci kapcsolatok bővítése, - a vállalat ismertségének növelése, - egyéb. A 4. táblázat a fenti célok megoszlását tartalmazza országos és regionális viszonylatban. Ezek alapján megállapítható, hogy a vállalatok 1/3-a a termék- és tevékenységfejlesztésre használja a kapcsolatait, ettől csak kis mértében tér el a munkaerő-állomány bővítése. Régiók szintjén már részben más képet kapunk. A Nyugat-dunántúli régióban a vállalat fejlesztése áll az első helyen, míg a dél-dunántúli és az észak-magyarországi beszállítók esetében a piaci kapcsolatok bővítése. Továbbá kiemelhető, hogy a közép-magyarországi vállalatok az átlagnál na- 109

110 gyobb mértékben használják kapcsolataikat termékfejlesztésre. A fentieken kívül egyéb tényezőként 7 vállalat megjelölte meg az alábbiak egyikét: oktatás, szaktanácsadás, illetve egy vállalat a kapcsolatépítést, mint kötelező rosszat említette. A kapcsolatok céljai országosan és regionális viszonylatban, N= táblázat Országosan NYD KD DD KM ÉM ÉA DA Vállalat fejlesztése 25,42% 33,33% 20,00% 6,67% 16,67% 3,33% 6,67% 13,33% Munkaerő-állomány bővítése 31,36% 20,00% 16,67% 6,67% 20,00% 26,67% 10,00% 23,33% Termék- és tevékenységfejlesztés 33,05% 10,00% 30,00% 6,67% 43,33% 20,00% 6,67% 13,33% Piaci kapcsolatok bővítése 27,12% 23,33% 16,67% 20,00% 20,00% 16,67% 16,67% 10,00% Vállalat ismertségének növelése 26,27% 13,33% 13,33% 0,00% 20,00% 16,67% 13,33% 26,67% Egyéb 5,93% 0,00% 0,00% 0,00% 16,67% 6,67% 0,00% 0,00% Forrás: kérdőíves kutatás alapján saját szerkesztés. Összegzés Tanulmányomban arra kerestem a választ, hogy a járműipari beszállító vállalatok milyen vállalati szférán kívüli társadalmi, gazdasági szereplőkkel tartják a kapcsolatot, továbbá, hogy ezek a kapcsolatok mennyire intenzívek, mitől függnek, és mire irányulnak. Kutatási eredményeimet a beszállító vállalatokat vizsgáló országos kérdőíves kutatás alapján fogalmaztam meg egyrészt az ország egészére, másrészt a régiókra vonatkozóan. Megállapítottam, hogy vizsgált vállalatok körében a kamarák és az önkormányzatok a leggyakrabban előforduló partnerek. Viszont sem ezek, sem a többi kapcsolati irány esetében nem mutatható ki szignifikáns (néhány kivételtől eltekintve) kapcsolat a vállalati mérettel, alapítással, tulajdonosi szerkezettel összefüggésben. Ugyanez igaz a kapcsolatok intenzitására és sokszínűségére is. Ennek oka lehet többek között az, hogy ezen vállalatok tevékenysége nagyrészt azoktól a vállalatoktól függ, akiknek beszállítanak, így a kapcsolatokat erre irányítják és talán nem is elvárás velük szemben, hogy széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezzenek. Az is megállapításra került, hogy a meglévő kapcsolati irányokat sem jellemzi magas intenzitás, ráadásul ebben a viszonylatban már jelentősebb regionális különbségek is megjelennek, ahogy a kapcsolatok felhasználási területén is, hiszen míg 4 régióban a termék- és tevékenységfejlesztésre használják a beszállítók zömében a kapcsolataikat, addig két régióban a piaci kapcsolatok bővítésére, míg egyben a vállalat ismertségének növelésére. A kutatás során megfogalmazott hipotéziseimet a következők szerint értékeltem. Az első hipotézisem, mely szerint a járműipari beszállítók tevékenységük miatt jellemzően egyetemekkel és kutatóintézettel tartanak fenn kapcsolatot nem bizonyult igaznak, a leggyakoribb kapcsolati irány az önkormányzatok és a kamarák. Ez egyrészt érthető, hiszen az adófizetés és egyéb kötelezettségek miatt szinte muszáj kapcsolatban lenni velük, másrészt viszont, ahogy a kérdőívből kiderült, ennél mélyebb tartalom csak közepes intenzitással jelenik meg. A kutatóintézetek és egyetemek szakmai és humántőke-utánpótlás szempontjából lehetnének fontos kapcsolatok. A második hipotézisem sem igazolódott be, hiszen csak nagyon kis mértékben befolyásolja a vállalati méret a kapcsolatok irányát és intenzitását. Ez ellentmond korábbi kutatási eredményekkel. Ehhez kötődően a harmadik hipotézisem sem igazolódott, hiszen a település jellege 110

111 sem befolyásolta a kapcsolatokat. Ezek alapján azt állítom, hogy a járműipari beszállítók esetében a kapcsolatok irányát és annak intenzitását egyéb, véletlenszerű tényezők befolyásolják. Ennek ismeretében viszont nem lehet a külső kapcsolatokra vonatkozóan egyértelmű javaslatokat, ajánlásokat megfogalmazni, mert olyan tényezők befolyásolják a kapcsolatok meglétét, mely ezen kutatás során nem kerülhetett feltárásra. A negyedik hipotézisem részben igaznak bizonyult, ugyanis a szélesebb kapcsolati hálóval rendelkező vállalatok nemzetközi viszonylatban kis mértékben, de versenyképesebbnek bizonyultak, legalábbis a vállalatok saját véleménye alapján. Összességében megállapítható, hogy a járműipari beszállító vállalatok külső kapcsolatait csak igen kis mértékben befolyásolja a település jellege, a vállalati méret, a tulajdonosi szerkezet, így kijelenthető, hogy a kialakult kapcsolatok nagy része véletlenszerűen formálódik, ráadásul intenzitásuk is inkább közepes mértékű, csak kevés szervezet ápol szoros kapcsolatot partnereivel. Summary The aim of my study is to give a review about the relationship network of the suppliers of the automotive companies in cases of social and economic actors. The focus is on the national and regional characteristics of network in the following fields: relationship direction, the intensity and the goals of the relations. In the study also the main factors which affect the relation network are determined. This study is supported by the European Union: TAMOP /B-09/1/KONV : Mobility and Environment: Research in the fields of motor vehicle industry, energetics and environment in the Central- and Western-Transdanubian Regions of Hungary The Project is supported by the European Union and co-financed by the European Social Fund. Felhasznált irodalom 1. Agárdi I. Kolos K. (2005): (szerk.) A vállalatközi kapcsolatok elemzése, a vállalatközi kapcsolatok egyes területein. 20. sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, Budapest 2. Ágoston L. (szerk.) (1996): Több mint üzlet: vállalati társadalmi felelősségvállalás. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest 3. Angyal Á. (2009): Vállalatok társadalmi felelőssége, felelős társaságirányítás. Kossuth Kiadó, Budapest 4. Buzády Z. Tari E. (2001): Stratégiai szövetségek a hazánkban működő nagy- és középvállatok körében. Vezetéstudomány. No Buzády Z. Tari E. (2005): Stratégiai szövetségek a hazai tulajdonú középvállalatok körében. 6. sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, Budapest 6. Chikán A. (1997): Versenyképesség és a gazdasági szereplők közötti interakciók. Versenyképesség és a gazdasági szereplők közötti interakciók projekt zárótanulmánya. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest 7. Chikán A. Czakó E- Kazainé Ónodi A. (2006): Gazdasági versenyképességünk vállalati nézőpontból Versenyben a világgal kutatási program. Zárótanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, Budapest 8. Csizmadia Z. Grosz A. (2011): Innováció és együttműködés. A kapcsolathálózatok innovációra gyakorolt hatása. MTA RKK, Pécs-Győr 9. Hermann Z. Szepesi B. Tarcali G. Ungvári G. (1997): A települési önkormányzatok hatása a helyi gazdaság versenyképességére. A vállalatok és a helyi önkormányzatok kapcsolata című alprojekt zárótanulmánya. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest 10. Gelei A. Nagy J. (2004): Partnerkapcsolatok értéke a hazai autóipari ellátási láncokban fókuszban a beszállító vállalatok. 51. sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, Budapest 111

112 11. Kecskés Zs. Kolos K. (2006): A vállalati hálózatok hatása a versenyképességre. 24. sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalatgazdaságtan Intézet, Versenyképesség Kutató Központ, Budapest 12. Moon, J. (2002): The Social Responsibility of Business and New Governance. Government and Opposition. No Szanyi M. (1997): Stratégiai szövetségek, a vállalati kapcsolati hálók átalakulása és a versenyképesség. Stratégiai szövetségek a magyar gazdaságban alprojekt zárótanulmánya. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest 14. Török M. (2005): Vállalati adományozás a hazai gyakorlatban. Kuti É. (szerk.): A jótékonyság vállalati stratégiája. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest,

113 VÁSÁRY MIKLÓS * KRÁNITZ LÍVIA ** BARANYAI ZSOLT *** A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A MAGYAR-EU AGÁRKÜLKERESKEDELEMRE 1 Bevezetés Kulcsszavak: gazdasági válság, külkereskedelem, exportspecifikáció, termékszerkezeti koncentráció Noha a évi gazdasági válság kiinduló okai távol állnak az agráriumtól, annak tovagyűrűző hatása következtében mégis jelentős befolyással bírtak a mezőgazdaság több szegmensére. Ennek keretében plasztikus hatások figyelhetők meg az agrártermékek külkereskedelemét illetően is. A mezőgazdasági termékek külkereskedelmi értékének és mennyiségének csökkenése eltérő módon alakult az EU27, az EU15 és az EU12 országaiban. Mivel a régi tagállamok kereskedelemi dominanciája jelentős, annak hatása erősen érezhető a teljes EU vonatkozásában. Az exportspecifikáció arányának, a termékszerkezeti koncentráció, a feldolgozottság alapján csoportosítható egyes termékkategóriák valamint az egyes relációkban megjelenő nyertes és vesztes termékek értékeinek vizsgálata révén rendszerezhető és feltárható az egyes országcsoportok vonatkozásában megjelenő adottságok. A magyar agrár külkereskedelem alakulása Kimutatható, hogy az elmúlt évtized során jelentős bővülésen esett át a magyar agrárkülkereskedelem. A 2000-es év 2,4 milliárd eurónyi összegéhez képest 2005-re közel 50%- os emelkedés révén 3,3 milliárd euróra növekedett a kivitel értéke, majd ezt követően további növekedés eredményeként 2010-ben elérte az 5,8 milliárd eurót. A behozatal vonatkozásában szembetűnőbben jelenik meg a folyamat. A évi 1,1 milliárdos értékéről öt év alatt 2,4 milliárdra emelkedett, mely kimagasló, mintegy 218%-os növekedést jelent. A rákövetkező öt év alatt a behozatal értéke, további 154%-os növekedés után, elérte a 3,7 milliárd eurót (1. ábra). A dinamikaváltozás eredményeként ugyanakkor egyértelmű a mezőgazdasági külkereskedelem pozitív egyenlegének mérséklődése. Ez különösen közvetlenül a csatlakozás utáni időszakban figyelhető meg. Hiszen az egységes belső piacon történő megjelenés után erősen csökkent az egyenleg mértéke, és csak a szerény ütemű változást lehetett kimutatni. Mindez azért következett be, mert a kiviteli érték alig csak csekély mértékben emelkedett, viszont az importkorlátozásoktól mentes egységes piacon az import már szabadon áramolhatott a hazai piacokra 2. A gazdasági válság kiviteli tekintetben csupán 11%-os csökkenést hozott, bár ez is 206 millió eurós visszaesést eredményezett (Baksa, 2011:62). * Szent István Egyetem, GTK, KMI; adjunktus, ** Vidékfejlesztési Minisztérium, gazdasági elemző, *** Szent István Egyetem, GTK, KMI; adjunktus, 1 A tanulmány a szerzők magánvéleményét tükrözi, nem tekinthető a munkahelyük hivatalos álláspontjának. 2 Az EU jelentős agrárkereskedelmi preferenciákat nyújtott az Általános Preferenciarendszer (GSP) kiterjesztése révén, majd az 1991-ben kötött Társulási Megállapodás keretében az agrárkereskedelem számára is új feltételrendszert teremtett. Ennek második módosítása eredményezte a csatlakozás előtti, a liberalizációs folyamatot felgyorsító, konstrukciót. Annak keretében teljesedett ki a kedvezmények mechanizmusa: (a) vámmentes kvóták rendszere négynullás megoldás, (b) vámmentesség, mennyiségi korlátozás nélküli opciója kétnullás megoldás és a (c) hagyományos vámkvóták eszköze. Az intézkedések révén a preferenciák mértéke jelentősen emelkedett és a mennyiségi korlátok mérséklődtek így a preferenciális kereskedelem ezt követően már lényegében a mezőgazdaság egyenrangú része volt a belső piacnak, a piaci versenynek. Ezzel párhuzamosan alapvetően az új tagállamok (EU9 a Magyarországgal együtt 2004-ben csatlakozott közép és kelet európai országok) vonatkozásában jelentett jelentős a korábban irányukban meglévő kereskedelmi korlátozás megszüntetését eredményező változást a május 1. utáni, az EU-s tagság előnyeiből fakadó, kereskedelemi tekintetben teljesen liberalizált, belső piaci szabályozás és korlátozás mentesség. 113

114 1. ábra Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teljes forgalma (millió euró, ) Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Az árumozgás mögöttes tendenciáit szemléletesen ábrázolja a fajlagos kereskedelmi mennyiség változása. Az ábrán szemléletesen jelenik meg, hogy az 1 tonnára jutó kiviteli érték csökken illetve, stagnál. Ezzel együtt az import esetében a csatlakozást követően drasztikus értéknövekedés figyelhető meg (2. ábra). 2. ábra A külkereskedelmi árumozgás fajlagos értékei (%, ) Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Mindkét ábra esetében markánsan jelenik meg, hogy a 2000 utáni időszakban expanzív módon alakult a külkereskedelmi áruforgalom. A jelentős mértékű export piaci bővülést valamint a pozitív kereskedelmi egyenleg alakulását a 2008-ban bekövetkezett világgazdasági hatások befolyásolták negatív irányba. 114

115 Anyag és módszer A folyamatok elemzése során eltekintünk attól, hogy a kiválasztott ország csoportok a teljes Európai Unió (EU27), a régi tagállamok (EU15) 3 és a 2004 után csatlakozott, új tagállamok (EU12) esetén az általános kereskedelmi folyamatokat részletekbe menően elemezzük. 4 Alapvető célként az jelenik meg, hogy a hosszabb időtávon lezajló események vizsgálata alapján is az országcsoportok esetében megfigyelhető, a válság hatására kimutatható konkrét következményeket mutassuk be a rendelkezésünkre álló ig tartó külkereskedelmi adatbázis alapján. Egyes országcsoportok sajátosságai Az EU27 esetében egyértelmű, hogy jelentős mértékben a csatlakozás hatására lendült fel az import. A 1. táblázat esetében látható láncviszonyszámok egyértelműen mutatják, hogy a csatlakozáshoz közeledve Magyarország hasonlóan a többi közép és kelet európai ország piacához jelentős mértékben bővült az uniós piaci terjeszkedés, és nagymértékben nőtt az import értékben és volumenben egyaránt. A növekedés az export esetében már jóval kisebb értékeket mutatott, hiszen míg 2003 évről 2004-re az import értéke 35%-al nőtt addig az export esetében csak 13%-os növekedés mutatható ki. Mindez annak ellenére, hogy igen jelentős a kiszállított termékek mennyisége (1. táblázat). Ez egyúttal utal arra is a bővítés során általánosságban elmondható, hogy csak részlegesen volt képes a hazai exportpotenciálokat a piac realizálni. Ezzel együtt az évente változó mértékű növekedés után először a évi forgalom hozott mindkét relációban negatív eredményt. A válság tehát csak egy évvel később, 2009-ben éreztette hatását melynek következtében 5%-os csökkenés volt megfigyelhető az import volumenében és 11%-os mérséklődés az import értékében. Ezzel együtt az export értéke 9%-al mérséklődött egyúttal a kivitel mennyisége az előző évihez képest 12%-al nőtt. 1. táblázat Az agrárkereskedelmi forgalom évenkénti változása az EU27 vonatkozásában 2001/ / / / / / / / / / 2009 ezer euró import tonna változás ezer 119% 115% 135% 141% 126% 112% 118% 121% 89% 110% változás tonna 112% 103% 166% 116% 118% 105% 110% 115% 95% 111% ezer euró export tonna változás ezer 117% 98% 105% 113% 106% 111% 146% 118% 91% 111% változás tonna 133% 105% 97% 108% 143% 106% 146% 99% 112% 102% Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. 3 A évi bővítés előtt az Európai Unióhoz csatlakozott országok csoportja. 4 Erre javasoljuk többek között Baksa, 2011; Kapronczai, 2010; Kürti, 2007; Popp, et al Wagner et al. 2009, valamint az Agrárgazdasági Kutató Intézet egyes tanulmányait. 115

116 Az EU27 piaci folyamataihoz hasonló tendencia figyelhető meg az unión belüli kereskedelmi arányok miatt az EU15 vonatkozásában. A évi 760 ezer tonnás import 2004-re megduplázódott és a 2008-ra elérte a 2,4 millió tonnát. Mindez jelentős mértékű évenkénti növekedés eredménye, mely a legnagyobb értékét fordulóján érte el. Ebben az időszakban nőtt legnagyobb mértéken a mennyiség vonatkozásában az import értéke (54%) (2. táblázat). Az ezt követően megvalósuló fokozatosan csökkenő ütemű importbővülés a válság hatására érte el a mélypontját, ahol 13%-os érték és 17%-os volumencsökkentést lehetett kimutatni. Az export esetében az időszak első éve jelentett jelentős forgalombővülést, alapvetően az életbe lépő kereskedelmi egyezményeknek köszönhetően. Utána a szerényebb ütemű növekedés következett, ami csak fordulóján élénkül fel. (A kiszállított termékek értéke 34%-al, mennyisége 30%-al növekedett.) 2009-re azonban a már 5%-al csökkent az export értéke, ugyanakkor 31%-al nőtt a kivitt termékek mennyisége. Az arányok szemléletesen az alacsony értékű tömegtermékek jelentőségére utalnak. import ezer euró 2. táblázat Az agrárkereskedelmi forgalom évenkénti változása az EU15 vonatkozásában 2001/ / / / / / / / / / tonna változás ezer 118% 115% 134% 137% 125% 108% 115% 125% 87% 103% változás tonna 112% 97% 154% 120% 124% 97% 106% 127% 83% 106% ezer euró tonna változás ezer 119% 103% 104% 115% 104% 107% 134% 110% 95% 103% változás tonna 154% 119% 81% 136% 158% 105% 130% 83% 131% 95% Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. export Az EU12 esetében a változás hasonló volt az EU15-ben tapasztalt értékekhez, noha mind értékben, mind mennyiségben elmarad attól. Mindkét relációban megfigyelhető, hogy igen jelentős a növekedés üteme. A csatlakozás hatása határozottan növelte az új piacok szerzésének lehetőségét mindkét fél részéről és ez igen jelentős expanziót eredményezett. Az import vonatkozásában ez jobban érvényesült: a tagságot megelőző évihez képest közel 50%-os növekedés mutatható ki. Összességében a válság hatása a negatív értékek ellenére sem olyan erőteljes, mint az EU15 esetében. Megfigyelhető, hogy míg a régi tagállamoknál a csökkent a mennyiség, úgy e tagállamoknál 20%-al nőtt annak érétke, miközben csupán 7%-os csökkentést jelentkezett az EU12 import értékénél (3. táblázat). 116

117 import ezer euró 3. táblázat Az agrárkereskedelmi forgalom évenkénti változása az EU12 vonatkozásában 2001/ / / / / / / / / / tonna változás ezer 122% 115% 139% 149% 128% 121% 125% 113% 93% 123% változás tonna 112% 117% 194% 109% 107% 123% 117% 95% 120% 118% ezer euró tonna változás ezer 112% 88% 108% 108% 112% 121% 171% 133% 85% 124% változás tonna 113% 88% 125% 76% 112% 111% 189% 127% 90% 114% Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. export Az export esetében, alapvetően a termékszerkezet, ennek következtében a fajlagos export értékek miatt, jelentősebb volt az értékvesztés az EU12 relációjában (15%) és a kivitt mennyiség is csökkent 10%-al. A kereskedelmi folyamatok alakulása terén figyelemre méltó eredményt mutat az export import arány 5 alakulása (4. ábra). A legegyszerűbb exportspecifikációs mutató, az ország csoportok exportját az importjához viszonyító mutató az export-import arány. xij RE / I m (1) Ahol az R E/I az index értékét, a x ij, az export tételek, jelen esetben az egyes ország export értékének összegét, az m ij pedig az import hasonló értékének összegét adja meg. ij 4. ábra Az export import arány alakulása a vizsgált ország csoportokban ( ) Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. 5 Az arány használata során szükséges megemlíteni, hogy a belföldi kereslet és az import visszaesése is torzíthatja a mutató. 117

118 A teljes időtáv vizsgálatában megjelenik, hogy az arány értéke fokozatosan csökken, azaz a hazai exportelőny évről-évre mérséklődött. Legnagyobb mértékben az EU12 esetében, de számottevő módon mindhárom csoportnál. A kereskedelmi megállapodások, valamint az EU tagság hatására az egységes belső piac jelentette intézkedések markánsan csökkentették a hazai előnyöket után némi szóródás figyelhető meg. Annak ellenére, hogy az EU27 átlagában érdemi változás nem volt, az EU12 esetében a hazai piaci folyamatok kedvezően alakultak, növelve az arány értékét. Eközben az EU15 vonatkozásában számunkra alakultak kedvezőtlenebbül a folyamatok, az arányszám éréke csökkenést mutat. Az egyes országcsoportok viszonylatában a termékszerkezeti koncentráció utalhat arra, hogy általánosságban a termékek esetében azonos hatással járt-e a válság vagy sem. Ehhez a termékek külkereskedelmi áruforgalomban betöltött arányát érdemes megvizsgálni. A gazdaságtani elemzések során a piacok koncentráltságának a megállapítására alkalmazható a Herfindahl- Hirschman-index. A Herfindahl-Hirschman-indexet (HHI) számítási módja, hogy az egyes termékcsoportok részesedését négyzetre emeljük, és az így kapott értékeket összegezzük. Formálisan: N 2 S i i 1 HHI (2) ahol az S i az i adott termékcsoport piaci részesedése. A mutató értéke ennek megfelelően 0-1 között mozog. A nagyobb értékek magasabb fokú koncentráltságot jeleznek. 6 Az 2000 és 2010 közötti időszak adatainak az elemzése során megállapítható, hogy az EU27 esetében az import esetében változatlan marat a termékek koncentráltsága, az export esetében pedig szinten maradt. Az egyes országcsoportokkal folytatott magyar agrárkereskedelem Herfindahl-Hirschman indexei ( ) 4. táblázat EU27 EU export 0,094 0,102 0,095 0,089 0,087 0,088 0,086 0,112 0,098 0,088 0,089 import 0,083 0,087 0,083 0,074 0,065 0,062 0,060 0,062 0,061 0,061 0,061 export 0,134 0,131 0,114 0,107 0,101 0,105 0,098 0,136 0,109 0,112 0,111 import 0,066 0,073 0,071 0,069 0,071 0,070 0,066 0,068 0,068 0,066 0,066 export 0,074 0,084 0,079 0,099 0,077 0,082 0,075 0,105 0,100 0,079 0,079 EU12 import 0,081 0,083 0,090 0,099 0,079 0,073 0,074 0,069 0,069 0,073 0,068 Forrás: AKI; KSH, 2011 alapján saját számítás. 6 A teljes periódus vizsgálata során a legjelentősebb piaci koncentráltság az EU15 viszonylatában (kisebb mértékben a teljes export esetében is) megfigyelhető, annak ellenére, hogy 2000-től hat éven át csökkentek az értékek. Ez arra utal, hogy egyre több termék került értékesítésre, mely magyarázható a szakaszos agrárkülkereskedelmi liberalizáció és az egységes belső piac kedvező hatásaival is. Megfigyelhető, hogy az EU15 import számai stabil helyzetet és viszonylag alacsony koncentráltságot mutatnak. Az EU27, az EU15 és az EU12 viszonylatában zajló exportforgalom esetében a év értékei ugrottak meg. Ez az intervenciós készletek értékesítésének az eredménye. A hazai adottságok és piacfeltétele okán is valamennyi exportpiac esetében erős változékonyság figyelhető meg, míg az import oldalán csökkenő, stagnáló folyamatok zajlottak le, így az import szerkezete viszonylag egységessé és kiegyenlítetté vált. 118

119 Az EU15-nél az export esetében már növekvő értéket találunk, a 2008 és 2009 között minimális (0,003) koncentrációerősödés mutatható ki. Ezen országcsoportból érkező termékek esetében a válság hatására nem mutatható ki változás. Az EU15-ben lezajlottakkal éppen ellentétes folyamat figyelhető meg az EU12 országaiban, ahol az export esetében csökkenő trend (-0,021), az import esetében pedig némi emelkedés (0,004) jellemzi ez periódus értékeit. A koncentráltságon túlmenően a kereskedelmi forgalom alakulását illetően informatív a feldolgozott és nyerstermékek terén bekövetkező változás. Ennek érdekében a vizsgált 3 országcsoport adatinak a rendszerezése található meg az 5. és 6. táblázatban. A számítások során a rendelkezésre álló 199 db termékkategória adatainak csoportosítása után az alábbi megállapítások tehetőek. Az EU27 esetében az import csökkenése során értékben a teljes eurónyi csökkenés során a kész (39%) és félkész termékek (37%) aránya volt a legjelentősebb (5-6. táblázat) Mennyiségben a közel 835 ezer tonnányi csökkenés a félkész termékek (59%-al) domináltak a leginkább. Az import során a teljes többlet hozzáadott értékkel rendelkező termékkört érintette a változás a leginkább: ennek aránya értéken 76%, mennyiségben 80% volt. Az export esetében annak ellenére, hogy értékben valamennyi termék kategória csökkent, a mennyiséget illetően mindhárom területen növekedés mutatható ki. A teljes növekedés 94%-a mennyiségben 3,1 millió tonna ugyanakkor az alacsony hozzáadott értékű nyerstermékek körébe tartozott, melynek kiviteli értéke 58 millió euróval csökkent. 5. táblázat Az egyes országcsoportok vonatkozásában megjelenő termékkategóriák változása (euró, ) nyers termék félkésztermék késztermék összesen EU27 import változás ezer változás tonna export változás ezer változás tonna EU15 import változás ezer változás tonna export változás ezer változás tonna EU12 import változás ezer változás tonna export változás ezer változás tonna Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Az EU15 vonatkozásában az import esetében tapasztalható csökkentés, mely közel 119 millió eurót tett ki 76%-ban a félkész és kész termékeket érintette. Mennyiségileg a változás a félkésztermékek esetében volt domináns, e termék kategóriában 246 ezer tonnával csökkent az import volumene. Értékben export változása szintén e kategóriában jelentős, mennyiségileg azonban már a teljes változás növekedés 94%-át a nyers termékek teszik ki. Az EU12 vonatkozásában egyedül az import mennyisége emelkedett. Egyes kategóriákban, pl. import félkész termékek esetében némi pozitív hatás kimutatható, de alapvetően az érték vonatkozásában negatív a tendencia. Az export esetében az importot meghaladó csökkenés figyelhető meg: a félkész termékek értékbeli és mennyiségi fogalma növekedett, míg a nyers és a késztermékek aránya mérséklődött. A kivitel értékének csökkenése közel azonos volt az 119

120 EU15 és az EU12 vonatkozásában, mennyiségileg az új tagállamok piacain azonban jelentősebb csökkenést szenvedtünk el. 6. táblázat Az egyes országcsoportok vonatkozásában megjelenő termékkategóriák változása (a változás %-a, ) nyers termék félkésztermék késztermék félkész + késztermék Összesen EU27 import változás ezer 30% 22% 48% 70% 100% változás tonna 45% -11% 65% 55% 100% export változás ezer 53% 17% 30% 47% 100% változás tonna 83% 21% -4% 17% 100% EU15 import változás ezer 24% 37% 39% 76% 100% változás tonna 20% 59% 21% 80% 100% export változás ezer 23% 62% 14% 77% 100% változás tonna 94% 5% 1% 6% 100% EU12 import változás ezer 54% -41% 86% 46% 100% változás tonna 1% 112% -14% 99% 100% export változás ezer 65% -1% 36% 35% 100% változás tonna 122% -38% 15% -22% 100% Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. A termékkategóriák vizsgálata során általánosságban megállapítható, hogy több termék kiviteli értéke vagy mennyisége csökkent illetve nőtt a válság hatására, így ebben az évben nyertes és vesztes kategóriákat lehet létrehozni. Az import esetében a válság hatása a takarmányozási célra szánt termékekre hatott, miközben az import során az élősertés és a sertéshús növelni tudta szerepét (7. táblázat). Az export esetében a búza és az árpa a legnagyobb vesztesek, míg a kukorica jelentős mennyiségű növekedés eredményeként növelni tudta szerepét. Figyelemre méltó az értékben első helyezett kávé szerepe, mindez kevéssé a hazai adottságoknak, mint a nemzetközi vállalatok hazai feldolgozási tevékenységének és közvetítő szerepüknek köszönhető. Az EU15 piacain hasonló tendenciák figyelhetőek meg (8. táblázat). Ezzel szemben az EU15 piacán, a teljes EU piacán a vesztes import termékek kategóriája mellett a baromfi és a növényi olajok jelentek meg. A nyertes körbe a szójabab pogácsa, egyes tejtermékek és édesipari termékek kerültek. Az EU12 export esetében is a hagyományos exporttermékeink jelennek meg: kukorica, búza, árpa. A kiviteli nyertes oldalon a cukorkák, baromfi és sertés hús, alkoholok és olajok találhatóak. Ezen az oldalon ismételten megjelenik a kávé. Általánosságban a válság által negatívan leginkább érintett termék körök esetében elmondható, hogy ezek alapvetőn nyers termékék, melyek versenyképessége és hozzáadott értéke viszonylag alacsony és egyes relációkban könnyen helyettesíthető termékek. Ugyanakkor a leginkább nyertes termékek körében arra lehet következetni, hogy már alapvetően hozzáadott értékkel bíró feldolgozott termékek képezik ezek körét, ugyanakkor vélelmezhető, hogy az inkább élelmiszeripari termékek alapvetően a multinacionális vállalatok nemzetközi kereskedelmi ügyeletei révén voltak képesek pozitív eredményeket elérni. 120

121 Az EU27 vonatkozásában megjelenő legfontosabb vesztes és nyertes termékkategóriák 7. táblázat vesztes termékek nyertes termékek értékben - ezer euró mennyiségben - tonna értékben - ezer euró mennyiségben - tonna 2304 Szójabab olajpogácsa 0406 Sajt és túró Etilalkohol és más szesz* 1514 Repce- és mustárolaj, finomítva is Szójabab olajpogácsa Állatok etetésére szolgáló készítmény Szivar, szivarka, cigaretta 1701 Nád- vagy répacukor és vegytiszta szacharóz Árpa Élő sertés Nád- vagy répacukor és vegytiszta szacharóz 0401 Tej és tejszín nem sűrítve, édesítő hozzáadása nélkül 2207 Etilalkohol és más szesz EU27 import 1905 Kenyér cukrászsütemény, kalács és más pékáru Víz, ásványvíz és szénsavas víz ** 2308 Állatok etetésére szolgáló másutt nem említett növényi anyag Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva 2106 Másutt nem említett élelmiszerkészítmény Búza és kétszeres Keményítő, sör, szesz gyártásánál keletkező maradék, kilúgozott répaszelet 1001 Búza és kétszeres Árpa Kávé *** Kukorica Árpa Búza és kétszeres Kukorica Víz, ásványvíz és szénsavas víz 0207 Baromfi húsa, vágási 2202 Víz, ásványvíz és szénsavas víz Malátából készült sör Cukorkaáru kakaótartalom nélkül 0803 Banán frissen vagy szárítva 0203 Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva Napraforgómag Repce, vagy olajrepcemag 2207 Etilalkohol és más szesz export mellékterméke és belsősége frissen hűtve, fagyasztva Zöldség fagyasztva Leves **** Napraforgómag-, pórsáfrány-, és gyapotmagolaj, finomítva is Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Megjegyzés: * denaturálva és etilalkohol nem denaturálva 80 százalék feletti alkoholtartalommal, ** édesítőszer hozzáadásával, vagy ízesítve, egyéb alkoholmentes ital, *** nyersen, pörkölve, koffeinmentesen, valódi kávét is tart. Pótkávé, **** és előállítására szolgáló készítmény, homogenizált élelmiszerkészítmény

122 Az EU15 vonatkozásában megjelenő legfontosabb vesztes és nyertes termékkategóriák 8. táblázat vesztes termékek nyertes termékek értékben - ezer euró mennyiségben - tonna értékben - ezer euró mennyiségben - tonna 2304 Szójabab olajpogácsa Szójabab olajpogácsa Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva 0406 Sajt és túró Árpa Élő sertés Repce- és mustárolaj, finomítva is Víz, ásványvíz és szénsavas víz** 1514 Repce- és mustárolaj, finomítva Másutt nem említett élelmiszerkészítmény Élő sertés Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva Nád- vagy répacukor* EU15 import 2101 Kávé- teakivonat*** Víz, ásványvíz és szénsavas víz ** 0207 Baromfi húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen hűtve, fagyasztva Búza és kétszeres Állatok etetésére szolgáló készítmény Nád- vagy répacukor * Keményítő ***** Élő szarvasmarhafélék Nem étkezési ál-lati vagy növényi zsír és olaj vegyileg átalakítva Árpa Kukorica Kukorica Állatok etetésé-re szolgáló készítmény 1003 Árpa Zöldség fagyasztva Kávé*** Búza és kétszeres export 0409 Méz Tej és tejszín nem sűrítve, édesítő hozzáadása nélkül Nyers glicerin, glicerinvíz és glicerinlúg 0404 Tejsavó sűrítve és édesítőszer hozzáadásával is 1704 Cukorkaáru kakaótartalom nélkül Élő szarvasmarhafélék Leves **** Napraforgómag Repce, vagy olajrepcemag 2207 Etilalkohol és más szesz ****** Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Megjegyezés: * és vegytiszta szacharóz szilárd állapotban, ** édesítőszer hozzáadásával, vagy ízesítve, egyéb alkoholmentes ital, *** nyersen, pörkölve, koffeinmentesen, valódi kávét is tart. Pótkávé,**** és előállítására szolgáló készítmény, homogenizált élelmiszerkészítmény, ***** sör, szesz gyártásánál keletkező maradék, kilúgozott répaszelet, és más szesz denaturálva és etilalkohol nem denaturálva 80 százalék feletti alkoholtartalom

123 Az EU12 vonatkozásában megjelenő legfontosabb vesztes és nyertes termékkategóriák 9. táblázat Vesztes termékek Nyertes termékek értékben - ezer euró mennyiségben - tonna értékben mennyiségben 2207 Etilalkohol és más szesz denaturálva* 2309 Állatok etetésére szolgáló készítmény 0203 Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva Állatok etetésére szolgáló készítmény 2308 Állatok etetésére szolgáló másutt nem említett növényi anyag Szójababolaj pogácsa Szójababolaj pogácsa Árpa Szivar, szivarka, cigaretta dohányból és dohánypótlóból 0401 Tej és tejszín nem sűrítve, édesítő hozzáadása nélkül Tej és tejszín nem sűrítve, édesítő hozzáadása nélkül 2207 Etilalkohol és más szesz denaturálva* EU12 import 0103 Élő sertés Margarin, étkezési növényi olaj Banán frissen vagy szárítva 0207 Baromfi húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen hűtve, fagyasztva Nád- vagy répacukor*** Kukorica Búza és kétszeres Búza és kétszeres Kukorica Víz, ásványvíz és szénsavas víz** 2101 Kávé- teakivonat, ezeken alapuló készítmények, pótkávé és kivonata Árpa Kávé nyersen, pörkölve, koffeinmentesen, valódi kávét is tart. pótkávé 1704 Cukorkaáru kakaótartalom nélkül 0901 Kávé nyersen, pörkölve, koffein-mentesen, valódi kávét is tart. pótkávé 0203 Sertéshús frissen, hűtve vagy fagyasztva 1701 Nád- vagy répacukor *** Búza és kétszeres Egyéb növényi zsírok és olajok kivoná-sakor keletkező olajpogácsa és más maradék 2207 Etilalkohol és más szesz denaturálva* 1205 Repce, vagy olajrepcemag export Víz, ásványvíz és szénsavas víz ** Árpa Malátából készült sör Baromfi húsa, vágási mellékterméke és belsősége frissen hűtve, fagyasztva 1205 Repce, vagy olajrepcemag Napraforgó-mag-, pórsáfrány-, és gyapotmagolaj, finomítva is 2304 Szójababolaj pogácsa Forrás: FVM, 2003, 2007; VM, 2010 alapján saját szerkesztés. Megjegyzés* és más szesz denaturálva és etilalkohol nem denaturálva 80 százalék feletti alkoholtartalom, ** édesítőszer hozzáadásával, vagy ízesítve, egyéb alkoholmentes ital, *** és vegytiszta szacharóz szilárd állapotban

124 Konklúzió A 2008 évi gazdasági válság a magyar agrárgazdasági külkereskedelemre kifejtett hatása arra enged következtetni, hogy leginkább a hazai tömegtermények, a nyersanyagok vesztettek szerepükből, annak ellenére, hogy jelentősen mértékben sem a termék koncentráció, sem az EUtagságunkat követő kialakult az export import arány nem változott. Az import változás során nagy arányban jelentek meg a kereskedelmi forgalomban résztvevő feldolgozott termékek. Jelentős az a régi és az új országok között megfigyelhető különbség. A hazai adottságok és a termelési, feldolgozási és értékesítési sajátosságok mellett az egységes piac hatására, mind export, mind import oldalon markánsan befolyásolta az eredményeket a multinacionális vállalatok termelési és kereskedelmi gyakorlata is. Summary The financial crisis in 2008 caused several consequences on the Hungarian agricultural external trade. After the analysis of these can be draw the conclusion, that manly the row materials loss their importance by external trade, although the product concentration and the level of the export import ratio of the EU member Hungary didn t changed significantly. The single market s achievements and the multinational companies could influence in spite of the crisis influence the trade, so it could happened, that some of the winner products have minimal native connections. Felhasznált irodalom 1. Agrárgazdasági Kutatóintézet (2010): Agrárgazdasági Statisztikai Zsebkönyv, Agrárgazdasági Kutatóintézet (2011): Agrárgazdasági adatbázis, AKI Baksa A. (2011): A változó Közös Agrárpolitika átvétele Magyarországon, PhD értekezés, Gödöllő 4. Fertő I. (2000): A magyar agrárkereskedelem az Európai Unióval a társulási szerződés után. Közgazdasági Szemle, XLVII. évf július-augusztus o. 5. Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (2004): Jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről 6. Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (2007): Jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről 7. Kapronczai I. (2010): A magyar agrárgazdaság az adatok tükrében az EU csatlakozás után, AKI 2010/ KSH (2011): Mezőgazdaság, 2010, április 9. Kürti A. Stauder M. Wagner H. Kürthy Gy. (2007): A magyar élelmiszergazdasági import dinamikus növekedésének okai (2007) AKI Tanulmányok 10. Poór J. (2010): Érték- és áralapú módszerek a külkereskedelmi versenyképesség mérésében a magyar hústermékek külkereskedelmének példáján PhD értekezés, Keszthely 11. Popp J. Potori N. Udovecz G. (szerk.) (2007): Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezőgazdaság, AKI sz. 12. Vidékfejlesztési Minisztérium (2010): Jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről, letöltés dátuma november Wagner H. (szerk.) (2009): A válság hatása a magyar élelmiszergazdasági külkereskedelemre nemzetközi összehasonlításban, Agrárgazdasági tanulmányok, Agrárgazdasági Kutató Intézet,

125 VOLODIMIR HOBLIK * A KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK ÉLÉNKÜLÉSE UKRAJNA NYUGATI HATÁRMENTI RÉGIÓJÁBAN Kulcsszavak: EU Integráció, határmenti térségi kapcsolatok, együttműködési megállapodások, külgazdasági együttműködési eredmények Bevezetés Az EU, elmúlt évtizedben tapasztalt területi kiterjedésével, Kárpátalján belül elérte Ukrajna határait. Kárpátalja négy EU-s országgal Lengyelország, Románia, Szlovákia és Magyarország lett határos, amely átmeneti visszaesést követően új utakat nyitott a külgazdasági kapcsolatok élénkülésének. Ehhez hatékonyan járult hozzá az ötoldalú kapcsolatok fejlesztésének stratégiai elveit rögzítő Kárpátok dokumentum, amelyben foglaltak realizálása nyomon követhető a gazdasági szféra mellett a társadalom különböző területein is. Az eredmények volumenét és sokszínűségét tekintve Magyarország viszonylatában dokumentálhatók leginkább, ami bíztató a jövő alakulása szempontjából is, amelyre vonatkozóan 2015-ig kidolgozott a stratégia. A vizsgálat célja és módszere 2011-ben zárolt az Ukrajnai és a szomszédos EU tagállamok határmenti területeinek fejlesztési stratégiája, így a tanulmány alapvető célja a kárpátaljai külgazdasági kapcsolatok eredményeinek számbavétele és értékelése. Mivel a mérhető eredmények legnagyobb hányada Magyarország viszonylatában érhető tetten, ezért különös figyelmet kívánunk szentelni a kárpátaljai magyar értelmiség képzési humán erőforrás feltételeinek bemutatására és a magyarukrán külgazdasági kapcsolatok részletesebb feltérképezésére, természetesen mindezt a négy EU-s tagállammal folytatott kapcsolatrendszerbe beágyazottan tesszük meg. Mivel írásunk egy nagyobb kutatómunka részeredménye (Hoblik, 2012), így módunkban áll a Kárpátaljára kihelyezett tíz legnagyobb befektető jelenlétéről is számot adni, illetve felsorakoztatni mindazon két vagy többoldalú megállapodásokat, amelyeket kormányzati illetve regionális szinten kötöttek egymással az érintettek. A vizsgálati anyagot a munkaköri feladatokba ágyazott Kárpátalja Megye Állami Adminisztrációja kutatómunka szolgáltatta, amely kiegészült a Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal adatszolgáltatásaival. Az adatfeldolgozáshoz a leíró statisztika viszonyszámokra vonatkozó módszerei szolgáltak, amelyek jól alkalmazhatók a struktúra bemutatásán túl a fejlődés érzékeltetéséhez is. A tanulmány konkrét vizsgálatai évek tényadataira illetve saját számításokra alapozottak. A vizsgálati háttér bemutatása Az EU külső határai az elmúlt évtizedben jelentős változáson mentek keresztül, annak nagymértékű kiszélesedését követően hatásköre első alkalommal közelítette meg Ukrajna nyugati határait. Az EU kiterjedése és egy közös ukrán-európai uniós határ létrejötte Kárpátalja számára kedvező feltételeket teremtett a határokon átnyúló együttműködés elmélyítéséhez. (ТКС határokon átnyúló együttműködés). Kárpátaljánál az államhatár teljes kiterjedtsége 467,2 kilométert tesz ki, amelyből az ukránlengyel államhatári részre 32,6 kilométer esik, az ukrán-szlovákra 97,6 kilométer, az ukrán- * Kárpátalja megye állami adminisztrációja elnökének helyettese, a filozófiai tudományok kandidátusa 125

126 magyarra 133,1 kilométer, és az ukrán-románra pedig 203,9 kilométer. Mára lényegében 17 működő határátkelő pontot tartanak számon, a határszakaszokon. A megyei vezetőség által 2015-ig kidolgozott Kárpátalja stratégiai fejlesztésének programjában elengedhetetlen elem a határokon átnyúló együttműködés, mint Ukrajna lokális jellegű integrációs formája az Európai Unióhoz. A megye egyedülálló jelentőséggel bír az EU külső határainál, s emiatt kiindulóponttá, sajátos laboratóriummá kell, váljon a határokon átnyúló együttműködés új formáinak felhasználásában, a közös vállalkozásokban, kulturális és tudományos együttműködésben, az ifjúsági kapcsolatok kiépítésében és azok megvalósításában, ami a gyakorlatban a gazdaság fejlődését segíti elő, továbbá a szociális szabványok kiegyenlítődését, a határ mindkét oldalán. A határmenti megye státusza Kárpátalja számára egy lehetőség, a regionális és helyi vezetés, továbbá a civil társadalom megszervezése és felépítése terén felgyülemlett európai tapasztalatok tanulmányozására. A határmenti együttműködés fejlesztésének elvi kérdéseit Az Ukrajnai, Magyarországi, Lengyelországi, Szlovákiai és Romániai határmenti területek fejlesztési stratégiája, a Kárpátok dokumentum rögzíti, ami a térség öt határmenti országának az EU tagjainak és Ukrajnának erőfeszítéseit egyesítette a határmenti problémák közös megoldásának céljával (1). A vizsgálatok konkrét megállapításai A kárpátaljai és magyarországi együttműködések céljai, társadalmi háttereik A stratégiai együttműködési program keretein belül Kárpátalja és a magyarországi határmenti régiók között az együttműködés az alábbi célkitűzések alapján valósul meg: - az emberi erőforrások fejlesztése; - gazdasági együttműködés; - a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztése; - a környezetvédelmi ágazatban való együttműködés. A legutóbbi népszámlálás alapján Ukrajnában 163,1 ezer magyar él, vagy másképpen az ország összlakosságának 0,3%-a, ebből 151,5 ezer fő (92,9%) a Kárpátaljai megyében. Kárpátalján 97 általános iskolai intézmény működik magyar nyelvű oktatással, beleértve 66 magyar nyelvvel és 31 ukrán és magyarral együtt oktató intézményeket. Ezen kívül 5 magán jellegű magyar nyelvű líceum is működik. További 70 óvodában folyik nevelés magyar nyelven ben az Ungvári Nemzeti Egyetem történelmi karán Magyarország történetének és az európai integrációnak nyitottak tanszéket, 2008 szeptemberétől pedig az Ungvári Nemzeti Egyetem bázisán humán- és természettudományi kar nyílt a szakma tantárgyainak magyar nyelvű oktatásával. Szervezetében az alábbi tanszékek működnek: Fizika-matematika, Magyarország története és az Európai integráció, Magyar filológia. Az Ungvári Nemzeti Egyetemnél egy Hungarológiai Központ is működik. Az UNE 4 karán, többek között a filológián ( ukrán nyelv és irodalom ), matematikán, fizikán és orvoskarán ( fizikai rehabilitáció ), a magyar iskolák végzős diákjai tanulhatnak a szakirányoknak megfelelően. A megye 4 másik felsőoktatási intézményében csoportok indultak magyar nyelvű oktatással (a Munkácsi Humanitárius és Pedagógiai Főiskolán, az Ungvári Kulturális Szakiskolán, a Beregszászi Orvosi Szakiskolán, a Nemzeti Agráregyetem elkülönült strukturális alegységén Munkácsi Agrárfőiskola ). Beregszász városában 1996-tól működik a II. Rákóczi Ferenc 126

127 Kárpátaljai Magyar Főiskola, ahol a társadalmi szféra mellett a gazdaság számára is képeznek szakembereket (2). A közötti külgazdasági kapcsolatok jellemzői Kárpátaljának az EU-s szomszédállamokkal való együttműködési mértékét a külkereskedelmi forgalmon keresztül értékelhetjük, azaz valamennyi EU-s szomszédos állammal lebonyolított export-import műveletből és azok intenzivitásából, egy adott időszakon belül. Ennek tényszerű adatait mutatja be az első táblázat. 1. táblázat Kárpátalja, határmenti szomszédállamokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmának alakulása ( ) Ország Külkereskedelmi forgalom, ezer USA dollárban Lengyelország Románia Szlovákia Magyarország Összesen megoszlás % Lengyelország 7,6 8,8 6,7 7,5 Románia 2,1 3,7 4,3 4,4 Szlovákia 15,2 13,1 10,8 13,4 Magyarország 75,1 74,4 78,2 74,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: saját számítás. Magyarország kiemelkedő szerepet játszik Kárpátalja külgazdasági kapcsolatainak fejlődésében, amiről tanúskodnak a külkereskedelmi forgalom legmagasabb értékmutatói mind azon országokkal, melyek Kárpátaljával szomszédosak, mind a világ más országaival is. Termékekkel való külkereskedelmi műveleteket Kárpátalja gazdasági szereplői a világ 100 országának partnereivel bonyolították le. Magyarország részesedése a megye termékekkel való külkereskedelmében a 2011-es év összesítései alapján csökkent 5,1%-al, összehasonlítva a év azonos periódusával, s így 23,7%-ot tesz ki. Ezzel együtt, a Magyarországgal való külkereskedelmi forgalom értéke a nőtt a 2010-es évhez hasonlítván 11,6%-al, ami 803,1 millió USA dollárt tesz ki. A megye külkereskedelmi mérlegének forgalma Magyarországgal a 2011-es év értékélései alapján pozitív értéket mutat, és összegében 488,2 millió USA dollárt jelent. A termelés legnagyobb hányada, amely exportra kerül a megyén kívülre, pont Magyarországra érkezik be. Többek között, Magyarország részesedése a megye termékeinek összexportjából 46,2%-ot tesz ki. Az export Magyarországra a 2010-es évhez viszonyítva 20,0%-al nőtt, amelynek értéke 645,7 millió USA dollár. Kárpátaljáról Magyarországra exportált termékekből a legnagyobb hányadot az elektromechanikus felszerelések adják (87,5% a teljes exportmennyiségből). A megyébe irányuló magyar import nagysága a termékek összimportján belül 7,9%-ot jelent. A Magyarországról érkező import mennyisége a jegyzett időszakra arányaiban csökkent a 2010-es évvel összehasonlítva 13,2%-kal és 157,7 millió USA dollárra tehető. A Magyarországról Kárpátaljára érkező import legmagasabb hányadát a mechanikus és elektronikus berendezések, felszerelések adják (68,6% a teljes importmennyiségből). Emellett le kell szögez- 127

128 nünk, hogy a Magyarországból érkező autópályai nyersanyagimport 16,7%-át jelenti a megyébe érkező teljes nyersanyagimportnak. Azon termékek exportálása Magyarországra, amelyek ezekből a nyersanyagból készülnek el Kárpátalján, 52,3%-ot tesz ki, az adott ágazat összexportjából (3). Külgazdasági kapcsolatok a globalizáció összefüggésében A központi statisztikai hivatal adatainak megfelelően között a Kárpátaljára irányuló külföldi befektetések útján 349,2 millió USA dollárt vontak be (14-ik helyezés Ukrajna megyéi között), ami ennek megfelelően 280,2 USA dollárt jelent egy személyre számítva (15-ik helyezés Ukrajna megyéi között) folyamán a megye gazdaságába 30,4 millió USA dollár értékű külföldi tőkét fektettek be, ami 13,0 millió USA dollárral, arányait tekintve 1,7-szer volt nagyobb a 2010-es év azonos időszakának befektetéseitől. Az egyenes külföldi befektetések szerkezetében közel 15,1%-ot tesznek ki járulékok, ingó és ingatlan vagyon formájában, továbbá 84,9%-ot a pénzügyi eszközök. Mára 924 vállalat működik külföldi befektetésekkel (48 vállalattal több, mint 2010-ben). A megyében 53 ország befektetői dolgoznak, közülük 10-re esik a külföldi befektetések teljes mennyiségének több, mint 83,0%-a, majd 65,0%-a az EU országok befektetéseinek. Az egyenes külföldi befektetések legnagyobb mennyiségei a következő országokból érkeztek: 1. Amerikai Egyesül Államok 44,8 millió USA dollár (12,8%) 2. Japán 44,8 millió USA dollár (12,8%) 3. Ausztria 38,6 millió USA dollár (11,1%) 4. Németország 36,2 millió USA dollár (10,4%) 5. Lengyelország 32,2 millió USA dollár (9,2%) 6. Magyarország 28,9 millió USA dollár (8,3%) 7. Málta 17,8 millió USA dollár (5,1%) 8. Olaszország 17,4 millió USA dollár (5,0%) 9. Ciprus 16,7 millió USA dollár (4,8%) 10. Svájc 10,4 millió USA dollár (3,0%) Az közvetlen külföldi befektetések mennyiségében, amelyek Kárpátalja gazdaságába érkeztek be, Magyarország a hatodik helyet foglalja el, az USA-t, Japánt, Ausztriát, Németországot és Lengyelországot követően (2010-ben pedig szintén hatodik volt) (4). Mára a megyében 321 olyan vállalatot számlálhatunk, amely magyar eredetű befektetésből született. Azon befektetések teljes összege, melyek Magyarországról érkeztek be, a befektetési tevékenység teljes időszaka alatt 28,9 millió USA dollárt tesznek ki (az egyenes külföldi befektetések teljes összegének 8,3%-a, a tevékenység teljes időszaka alatt). A gazdasági tevékenység formáit illetően a magyar befektetések az alábbiak szerint irányozódnak: ipar 75,0% a teljes mennyiségből, mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás 3,0%, kereskedelem 8,2%, a szállítás és összeköttetés tevékenysége 1,4%, éttermek és hotelek tevékenysége 2,5%, építőipar 2,5%, kommunális és individuális szolgáltatások nyújtása; a kultúra és sport területén való tevékenység 3,8%, ingatlanokkal való műveletek, bérlés, karbantartás és szolgáltatások nyújtása a vállalatok számára 3,3%. A legnagyobb sikeres ukrán-magyar vállalatok között ki kell emelnünk az alábbiakat: Holland Plant Ukrajna Kft (zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, ültetvényezés), Mikaland vegyesvállalat (gyümölcsfélék és zöldségek feldolgozása), Univer Kft (gyümölcsfélék és zöldségek feldolgozása), Nagyszőlősi Agrárszerviz Rt, Darlisz Ratovci közös vállalat, Centurion-Ukraina állami vállalat, Huszttranzit (közúti fuvar, csomagszállítás), Szimo és Ganz Kft, Delta Ltd. Kft ( fuvarozás és csomagszállítás), Munkácsi Műszergyár (rádió- 128

129 mérő eszközök gyártása), Beregszászi Rádiógyár Zrt (rádiómérő eszközök gyártása), Inter Indusztrija Kft (fűrésztelep), AVE Vinogradovo Kft (kemény hulladékok feldolgozása), Videoton Ukraina Kft (rádiómérő eszközök gyártása), Masterplast Ukraina Kft (építészet), Kárpátvíz vízcsatorna Kft, AVE Mukachevo Kft (kemény hulladékok feldolgozása). Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közti együttműködés a július 24-én aláírt együttműködési egyezmény alapján történik. Az egyességnek megfelelően évente konkrét lépések terveit dolgozzák ki és fogadják el. Azon kívül, mára Kárpátalja és a magyar régiók között aláírásra kerültek az alábbi dokumentumok is: - Ukrajna és Magyarország határmenti régióinak közös fejlesztési koncepciója; - Ukrajna, Magyarország és Románia INTERREGIO határmenti térségeinek közös fejlesztési koncepciója; - Kárpátok határokon átnyúló együttműködésnek a stratégiája; február 8-án az Ukrajnai Kárpátalja és Magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék aláírták a határokon átnyúló fejlesztésnek, a jószomszédi viszonyok elmélyítésének és a közös gazdasági, illetve kulturális együttműködésnek a programját es évekre; szeptember folyamán az ukrán-magyar kormányközi vegyes tanácsok ülésének keretein belül együttműködési megállapodást írtak alá Kárpátalja és Borsod- Abaúj-Zemplén megye között a határmenti és határokon átnyúló kérdést illetően (5). Konklúzió A legnyugatibb határmenti ukrán régió Kárpátalja kiemelkedik más határmenti régiók közül sajátosságaival, ugyanis az EU 4 országával határos, szokatlanul aktívan vesz részt a határon átnyúló kereskedelemben, ezáltal ellátja a belső piacot minden olyan szükséges termékkel, amely a helyi ellátás választékbővítését, a lakosság életszínvonalának emelését segíti elő. A helyi közösségek kétoldalú gazdasági, kulturális, oktatási, tudományos és humanitárius együttműködésének a terén ez a határrégió fontos kapcsolati integrációs tényezőként szerepel, lehetőséget kínál arra, hogy a regionális és helyi vezetés, továbbá a civil társadalom megszervezése és felépítése terén felgyülemlett európai tapasztalatokat tanulmányozzuk, illetve adaptáljuk Ukrajnában. Summary In the recent days therefore extension of EU, western part (region is called Carpathian) of Ukraine got a chance to increase foreign connection with overseas. The region of Carpathians seize the favourable occasion, moreover special position in Ukraine has established, thus results of its integration purposes can be seen in the Country and could be usable for anyone. Felhasznált irodalom 1. A határokon átnyúló kapcsolatok stratégiai fejlesztése a Kárpátok régiójában Kárpátok / elektronikus forrás: 2. Határokon átívelő együttműködés az Európai Unió új keleti szomszédaival. Ungvár, Líra Kiadó, p. 3. A Megyei Állami Közigazgatási Hivatal külgazdasági és turisztikai kapcsolatainak, az európai integrációs kérdések főosztályának honlapja: 4. Kárpátalja Megyei Statisztikai Hivatal honlapja: 5. V. Hoblik (2012): A nemzetközi gazdasági együttműködések tapasztalata a határmenti régiókban. Moszkva, 30. p. 129

130

131 TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZEKCIÓ

132

133 BÁCS ZOLTÁN * NÁBRÁDI ANDRÁS ** DIPLOMA ÁLLAMI TÁMOGATÁS NÉLKÜL? Kulcsszavak: képzési költség, állami támogatott és önköltséges képzés, megélhetési költségek a felsőoktatásban Bevezetés A magyar állam 2012 januárjában meghatározta azokat a képzéseket, amelyekben az állami vélemény szerint a végzettséggel és megfelelő tudással rendelkező szakemberek kisebb állami gondoskodás mellett is képesek megállni helyüket a munkaerőpiacon és a magánéletben. Ennek kapcsán 4900 helyről 250-re csökkentette a felvételi keretszámot a gazdaságtudományi területen és 800-ról 100 férőhelyre a jogászképzésben. Jelentős csökkenést szenved el a bölcsészképzés is. Feltehetjük a kérést, hogy mennyibe kerül a diploma megszerzése? A képzési költségek mellett természetesen a megélhetés költségei is felmerülnek, de ezek nagy része a tanulmányok nélkül is velejárói az életnek. A lakhatás helyben tanulóknak nem jelent többletköltséget, a családtól elválva viszont ez is újabb kiadásként jelentkezik. Vizsgálat tárgyát képezheti, hogy az egyetemi-főiskolai életmód megélhetési költségei nagyobbak, vagy kisebbek, mint egyéb életvitel esetén és ezzel is kell számolni, vagy csak a képzéssel kapcsolatban közvetlenül felmerülő tételeket szükséges számításba venni. Módszertan E tanulmányban a felsőoktatási képzésben már részt vevő hallgatók kérdőíves felmérése alapján szándékozunk következtetéséket levonni a képzéssel kapcsolatban felmerülő költségekről. Az intézmények által meghirdetett képzési önköltségek mindenki számára megismerhetők a felvételi tájékoztatóból, így annak elemzése, havi költségszintre való lebontása nem nehéz feladat. Az egyéb költségek megállapítását a Debreceni Egyetem Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Karának hallgatói között végzett felmérésre alapozzuk. Adatokkal, a finanszírozási lehetőségek feltárásával szeretnénk bemutatni a jelenlegi tényeket, valamint statisztikai adatokkal alátámasztva megvilágítani az élethozadék várható tendenciáit. A tanulmányi költség két alapvető részből tevődik össze. Egyrészt az intézménynek fizetendő képzési önköltség, másrész a hallgatói életmóddal összefüggő, más életvitelhez képest felmerülő életviteli önköltség többlete merül fel. Egyes számítások szerint a féléves intézményi képzési önköltségen felül (üzleti képzésekben eft/félév) az életvitel színvonalától függően vidéki intézményben havonta ezer forint költség adódik, amely helyben lakó család esetén jóval kisebb lehet, míg a Budapesti, képzőhelyen a lakhatással együtt 30-50%- kal, külföldön pedig %-kal magasabb költséggel lehet kalkulálni. Az alapképzés szintjén általános 7 féléves képzési időt figyelembe véve jelenleg kb eft teljes képzési költséget feltételez januárjában kérdeztük meg jelenlegi hallgatóinkat arról, hogy mire mennyit költenek havonta, és azt miből fedezik. A felmérésben a GVK hallgatói közül 190 fő adott választ az egyes kérdéscsoportokra. Az eredmények tájékoztató jellegűek, mivel a kari létszám 7%-át képviseli a 190 fő, ugyanakkor a pénzértékek aktualitása szerint a legfrissebb es állapotot tükrözi. * Debreceni Egyetem, AGC, GVK, Gazdálkodástudományi Intézet, egyetemi docens, ** Debreceni Egyetem, AGC, GVK, Gazdálkodástudományi Intézet, egyetemi tanár, 133

134 A köztudat és a debreceni tények A lakhatás költségei A megkérdezettek 37%-a kollégiumban, 30%-a albérletben és közel hasonló arányban 28% a szülőknél lakik. Csupán 5% rendelkezik saját lakással. 1. ábra Hol laksz? kérdésre adott válaszok megoszlása Forrás: saját szerkesztés. A lakhatásra átlagban kifizetett havi összeg Ft, amely nagymértékben eltér attól függően, hogy a diákok hol laknak. A legkisebb összeg a szülőknél lakók esetében mutatkozott (5.900 Ft.), kollégiumra átlagosan 14 ezret, albérletre ennek dupláját kénytelenek költeni hallgatóink. A legnagyobb lakhatási kiadás a saját lakásban élőknél merült fel, több mint 40 ezer forint havonta. 2. ábra Mennyivel járulsz hozzá, mennyit fizetsz a lakhatásért? kérdésre adott válaszok átlagértéke (Ft) Forrás: saját szerkesztés. 134

135 Étkezésre, utazásra, szórakozásra és kultúrára fordított kiadások A lakhatási költségeken túl jelentkeznek azok a kiadások, amelyek a mindennapokhoz szükségesek. A teljesség igénye nélkül kérdeztünk rá a diákélet fontosabb kiadási szegmenseire. 3. ábra Lakhatáson felüli egyéb havi költségek megjelölése során kapott átlagértékek Forrás: saját szerkesztés. Ha összeadjuk az eddigi kiadásokat látható, hogy egy átlagos hallgató lakhatási és megélhetési költsége = Ft. A korábbiakban leírtak miatt ez lehet jóval több, de kevesebb is. Nem meglepő viszont az a tény, hogy valamennyi költség-kategóriában a saját lakásban élők költik a legtöbbet, kivéve az utazásra, közlekedésre fordított kiadásokat. Miből fizetik a hallgatók a lakhatási és megélhetési kiadásaikat? A kiadások döntő hányadát a szülők fizetik meg, átlagosan több mint 30 ezer forintot havonta, az összes kiadás 57%-át. A fennmaradó 43%-ot a hallgatók tanulmányi ösztöndíjból, saját munkavégzéssel és egyéb (hitel) forrásból fedezik. A megkérdezettek 64%-a, 121 fő nyilatkozott úgy, hogy valamilyen munkajövedelmet ér el a tanulás éveiben. Közülük 57% szellemi, irodai munkában vesz részt 43% fizikai munkát végezve jut kiegészítő forráshoz, igaz ez a forrás mindössze 14%-ban finanszírozza a kiadásokat. A megélhetési költségekben a legnagyobb arányt a szülői támogatás képviseli, de érdekes vizsgálat lehetne a későbbiekben ezen adatoknak a képzésenkénti, évek közötti alakulásának nyomon követése. 135

136 4. ábra Milyen forrásból fedezed kiadásaidat? kérdésre adott válaszok megoszlása Forrás: saját szerkesztés. A kérdőívek kiértékelése során talán kicsit meglepő adatként merült fel az, hogy a hallgatók 47%-a nyilatkozott úgy, hogy kisebb-nagyobb megtakarítással rendelkezik. A kérdőív 7. kérdésének válaszait kiértékelve megállapítottuk, hogy a hallgatók 55%-a véli úgy, hogy kevesebből tudna megélni, ha nem járna egyetemre, míg 45% nem költene kevesebbet más életkörülmények között, más életcélok mellett sem. Mennyibe kerül végül a felsőoktatási képzésben részt venni? Az eddigieket egybevetve egy átlagos debreceni GVK-s egyetemi hallgatónak a lakhatás, a megélhetés és a képzési önköltség havonta Ft. Az összegből forintot eddig is, az ún. állami támogatott hallgatónak is meg kellett fizetni, azt lakhatásra és megélhetésre fordította a hallgató, igaz ennek egy részét a jó tanulók tanulmányi ösztöndíjból tehették meg. Az üzleti képzépzések esetében körülbelül ezer forint havonta az a képzési önköltség, amelyet az állam nem támogat. Erre (is) kell tehát gondolni akkor, amikor leendő felvételizőink azt hallják, hogy az üzleti oktatás önköltséges lesz 2012 szeptemberétől. 1. táblázat Üzleti képzésben résztvevő hallgató várható havi költségei a Debreceni Egyetemen (Ft) Lakhatás Megélhetés Képzési önköltség Összesen Forrás: saját szerkesztés a kérdőív kiértékelése alapján. A következő táblázatban sorra vettük a finanszírozási lehetőségeket. Finanszírozási lehetőségek 2. táblázat Finanszírozási forma Lakhatás Megélhetés Képzési önköltség Családi (szülői) Diákhitel I. 8 % kamattal + + Diákhitel II. 2 % kamattal + Vállalati ösztöndíj + Diákmunka iskolaszövetkezetben Ft óradíjjal + + Saját vállalkozás Team Akadémia rendszerben Forrás: saját szerkesztés. 136

137 Lakhatásra, megélhetésre és a képzési önköltség kifizetésére mint ahogy eddig is volt, és van ilyen a családi (szülői) finanszírozás a legnyilvánvalóbb. A diákhitelek jelenlegi két csoportja különbséget tesz megélhetésre, illetve képzésre fordítható hitelről. A megélhetésre 8% kamattal, míg a képzési önköltségre használható új, kamattámogatott hitelforma, 2%-os kamattal vehető igénybe. Lehetségesnek tartjuk vállalati ösztöndíjak bevonását is. A vállalati ösztöndíj az új felsőoktatási rendszerben megjelenő, szerződésen alapuló vállalati támogatásokat foglalja magában. A Debreceni Egyetemen, így karunkon is népszerű a diákmunka, ahol iskolaszövetkezetekben való hallgatói munkavégzés kb Ft-os óradíjat lehet elérni átlagosan. A vállalti ösztöndíjak rendezetlen kérdése az adó és járulékvonzatok megállapítása, amely a jelen szabályok mellett nem ad kedvező lehetőséget a megoldásra. A GVK sajátossága a 2010-ben, finnországi mintára és licenc alapján bevezetett vállalkozói képzés az ún. Team Academy. A programban résztvevő hallgatók saját vállalkozást alapítanak, kihasználhatják a Team Academy nemzetközi hálózatát, kapcsolatait, élhetnek a vállalkozva tanulás lehetőségével. Az első vállalkozó csoportok máris több millió forintos, jelentős részben nemzetközi piacról származó bevétellel rendelkeznek. A hallgatók ebben a képzésben a vállalkozva tanulás elve alapján sajátítják el a szükséges elméleti ismereteket, melyeket rögtön a gyakorlatba ültetve kipróbálnak éles, felelősséggel és kockázattal járó körülmények között. Munkájukat folyamatosan coach-ok segítik és monitorozzák. Modellszámítás a Diákhitel I konstrukcióra 3. táblázat tanulmányi időszak félév összes felvett hitel havi diákhitel visszafizetendő prognosztizált kezdő fizetés havi törlesztő törlesztési hónapok Forrás: hitelkalkulátora alapján. A modellszámítás a megélhetési költségekre fordítható, jelenleg 8% kamattal kalkulál. Látható, hogy a havonta felvett diákhiteltől függően (21-40 ezer Ft) a visszafizetés havi törlesztő összege ezer Ft között változhat. Az összes felvett hitel és a visszafizetendő oszlopok különbsége mutatja meg a kamat teljes összegét, melynek éréke 320 ezer és egymillió Ft között alakul. A prognosztizált kezdő fizetés megközelítőleg 7%-át kell tehát havonta visszafizetni 7-15 éven át. A Diákhitel II program eddig meghirdetett feltételei alapján jóval kedvezőbb konstrukció érhető el, hiszen a kamattámogatás a jelentős segítséget prognosztizál, a hitelfelvevőt csak 2% kamat fogja terhelni, és a visszafizetés időszaka is elég rugalmasnak tűnik. Állami támogatással tanulni persze még olcsóbb, hiszen a tőkét és a mégoly alacsony kamatot sem kell visszafizetni, kivéve, ha a munkavállaló a képzési idejét kétszeresen meghaladó időn belül külföldön kíván dolgozni. A tanulásba való anyagi befektetés mérlegelése során érdemes megvizsgálni, hogy a képzés során felmerülő költségek elemzése mellett, milyen egyéb tényezőkkel kell számolni, miért érdemes a felsőoktatásban ismereteket és készségeket szerezni, elsajátítani. 137

138 - Nagyobb tudással a munkaerőpiacon eredményesebben lehet érvényesülni. A KSH többéves kimutatása szerint a munkanélküliek aránya a végzettség növekedésével párhuzamosan csökken. Az egyetemet végzett munkanélküliek száma 2011-ben 15 ezer volt, a munkanélkülieknek mindössze 3%-a (Nagy, 2011). - A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat munkaügyi adattára szerint 2011-ben a főiskolai végzettségűek keresete az átlagkereset másfélszerese, egyetemi végzettség esetén több mint kétszerese volt. - A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tanulmánya szerint a végzettség növekedésével javulnak az életkilátások, egy felsőfokú végzettségű ember élete várhatóan 5-7 évvel hosszabb, mint egy középfokú végzettségű emberé (Hablicsek Kovács, 2005:30). Van-e előnye, illetve a diákhitel visszafizetés során lehetősége az önköltséges képzésben részt vevőknek? - Az önköltséges képzés esetében nincs hűségszerződés, ami kötné a végzett hallgatót leendő munkahelye megválasztásában, - Amennyiben Magyarországon államigazgatásban helyezkedik el a diplomás állampolgár, az állam átvállalhatja a diákhitel törlesztését. Feltehető a kérdés: érdemes-e állami támogatás nélkül felsőoktatási képzésben részt venni? A válasz akkor egyértelmű, ha a képző intézet garanciákat képes felmutatni a piacképes tudás átadásában, a motivált hallgatóink konvertálható ismereteinek szélesítésében, a sikeres életpálya reményének megalapozásában. Az üzleti és jogász képzésekben tanuló hallgatóknak (pénzügy-számvitel, kereskedelemmarketing, turizmus-vendéglátás) valószínűleg közvetlen állami támogatás nélkül is megéri ezeket a szakmákat választani, hiszen a képzés a többi területhez képest viszonylag olcsó, a piacon jól hasznosítható és az életpálya során előrelépésre adhat lehetőséget. Végzettség hiányában a mégoly jól dolgozó munkavállaló sem tölthet be meghatározott posztokat. E területeken az öngondoskodás, a személyiség és a tudás felépítése, a jövőbeli életbe való, megtérülést feltételező befektetés teljesen természetes, az üzleti világhoz szorosan kötődő filozófia. Konklúzió Magyarországon 2012-ben jelentős változások kezdődtek el a felsőoktatásban. A Kormány által meghatározott felvételi keretszámok, az önköltséges képzés fogalmának bevezetése olyan új helyzetet teremtenek a felsőoktatásban, különösen néhány képzési területen, amely külön figyelmet érdemel. A 2012 évi felvételi jelentkezéseket megelőzően, a jelenleg már felsőoktatási képzésbe járó hallgatók között a Debreceni Egyetem Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Karán kérdőíves felméréssel megvizsgáltuk a képzési és megélhetési költségekre fordított havi kiadásokat, a finanszírozás lehetőségeit mind a leendő képzési önköltség mind a megélhetés vonatkozásában. Az eredmények alapján elmondható, hogy lesznek, akik ezekből a képzési formákból kiszorulnak, anyagi lehetőségeik és befektetési, hitelfelvételi hajlandóságuk alapján nem lesznek képesek a finanszírozásra, ugyanakkor várhatóan az e területekre jelentkezni kívánó hallgatók nagyobbik része meg fog jelenni a képzési területeken és saját finanszírozásban is képes lesz tanulmányait folytatni. Summary The Hungarian Government almost pulled out from the financing of business studies in higher education in Hungary, from the academic year of From this year on, the tuition fee has 138

139 to be paid by the students themselves without any governmental subsidy. In order to become familiar with the overall financial situation of an average undergraduate, we have conducted a survey among the students of Debrecen University in January Almost 200 forms were processed. The main results of the survey are as follows: An average student has to pay approx HUF for accommodation and for other purposes like meals, transportation, sports, textbooks, parties, etc. In addition to that, in the future the tuition fee will be an extra HUF/month among the total cost elements. The total spending adds up to approx HUF (which is equal to 300 EUR) monthly. This amount is covered by the parents (57%) and the rest is paid by the students themselves. Among other possibilities, students can receive special Student bank loans. Using this opportunity they can manage their monthly living costs as well as their tuition fee. The payback period of these loans is months and the sum of interest is approx. 7% of their starting wages or salary. It seems that students can manage their higher educational costs in the field of business education without governmental subsidy. Felhasznált irodalom 1. Hablicsek L Kovács K: Az életkilátások differenciálódása iskolázottság szerint KSH Népességtudományi Kutatóintézet. ISBN Nagy Á. (2011): Munkaerő-piaci helyzetkép a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján. Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal Kutatási és Elemzési Főosztálya. Kézirat. Budapest 3. Sági M. (2003): Az iskolaválasztás oksági modellje a racionális cselekvéselmélet alapján. In: Lannert, J. szerk.: Hogyan tovább? Pályaválasztási elképzelések Magyarországon. OKI, Budapest 4. Tóth R. (2011): Hatékonysági vizsgálatok a felsőoktatásban, különös tekintettel a magyar felsőoktatásra és a Debreceni Egyetemre. Debreceni Egyetem, PhD értekezés, kézirat, 144. p. 5. NEFMI (2011): Felsőoktatási stisztikai adatok Nemzeti Erőforrás Minisztérium 6. Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. Munkaügyi adattár. 139

140

141 BÁCSNÉ BÁBA ÉVA * A VEZETŐK SZEMÉLYES HATÉKONYSÁGA ÉS AZ IDŐTÉNYEZŐ KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK Kulcsszavak: idővizsgálatok, személyes hatékonyság, humán tényező, információs technika, kommunikáció Bevezetés Kutatásomban a hagyományos time management vizsgálatoktól némileg elmozdulva arra vállalkoztam, hogy a vezetői munkát feltérképezve feltárjam, az időtényező vezetésben betöltött szerepét, bebizonyítsam, hogy az idő, mint erőforrás a menedzseri- és a vállalati eredményesség, hatékonyság fokozásának szolgálatába állítható. Arra törekedtem, hogy konkrét kutatások alapján olyan megállapításokat, következtetéseket vonjak le, amelyek segítik a szervezetek vezetőit abban, hogy mind személyes, mind vállalatuk időfelhasználását hatékonyabbá tegyék. Vizsgálataimban abból indultam ki, hogy az időnek az erőforrások közt van a helye, megfelelő időgazdálkodással pótlólagos forráshoz juthat a vezető, illetve a szervezet. Szerettem volna feltárni a különböző szervezeti méretű (mikro-, kis-, közép-, nagy-), különböző működési formájú (Rt, Kft, Bt, Szövetkezet, Egyéb), átalakulást átélt, és még át nem élt szervezetek különböző korú, nemű, végzettségű, beosztású, munkaidejű vezetőinek véleményét az időtényezőről és az időhatékonyság javíthatóságáról. Be akartam mutatni a vezetők vezetési tevékenységének időgazdálkodási gyakorlatát, értékelésük alapján feltárni, mely vezetési feladatok kerülnek előtérbe, melyek szorulnak háttérbe, azaz milyen átrendeződések vannak a vezetői tevékenységben, napjainkban. Céljaim megvalósítása érdekében külön-külön elemeztem az időtényező megítélését erőforrás, vezetési feladat, változás és reakció idő vizsgálatokban. Mivel a vizsgálatok során azonos elemzési struktúrát követtem, kíváncsi voltam rá, hogy találok-e összefüggést az egymástól elkülönülő elemzések között. Ha találok kapcsolatot a különálló vizsgálatok közt, akkor az egyrészt visszaigazolást adhat a vizsgálatok tartalmi helyességéről, másrészt az egyes vizsgálatokon túlmutató, összefoglaló jellegű következtetésék levonására is alkalmat adhat. Kutatásaimban a vezetők személyes hatékonyságának növelési lehetőségeit vizsgálva a kérdést nem a hagyományos time management felől közelítettem meg, hanem arra szerettem volna rávilágítani, hogy a vezetői tevékenységen belül melyek azok a területek, funkciók, amelyek a vezető (szó szerint vett) személyes vezetését igénylik, illetve melyek azok, amelyeket háttérbe lehet szorítani, esetleg delegálni lehet. Vizsgálataimban kerestem azokat a tényezőket is, amelyek segíthetik a menedzseri munka ilyen irányú átrendeződését. Szakirodalmi áttekintés A vezetéstudomány területén időről-időre előtérbe kerülnek az időgazdálkodással foglalkozó kutatások. Ezek tanúsítják, hogy 10 vezetőből kilenc küszködik időhiánnyal, amit az is bizonyít, hogy a menedzserek tényleges munkaideje az egész világon hosszabb, mint a törvényes munkaidő. Egy amerikai felmérés szerint egy ipari felsővezető napi munkaideje 12 óra, egy középvezetőé 10 óra. Egy német felmérés szerint a vezetők napi 10 órát dolgoznak. A hazai helyzet is hasonló. Dajnoki (2007:46) hat első számú és hat beosztott vezetőt figyelt meg 5-5 napon keresztül. Az első számú vezetőket, tulajdonosi érdekeltségüknek köszönhetően * Debreceni Egyetem, GVK, Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet, egyetemi adjunktus, 141

142 feszített munkatempó jellemezte, átlagosan 10 óra 43 perc volt munkaidejük. A beosztott vezetők napi egy órával kevesebbet, 9 óra 29 percet töltöttek munkával. A megfigyelt vezetők közül több gyakran vitte haza és fejezte be otthon az irodában elkezdett munkát. Ha a vezető meg akar szabadulni az időhiány okozta szorongásaitól, az erőn felüli munka fáradtságától, családi és egészségi problémáitól, hatékonyan kell gazdálkodnia saját és a vállalat vezetésére szánt, vagy ahhoz szükséges idejével. A legfelső vezetőnek, illetve vezetésnek a gazdasági lehetőségek figyelembe vétele mellett úgy kell megszervezni a vállalatvezetői munkát, hogy összhangot tudjon teremteni feladata, ideje, képességei és magánélete között. Az időgazdálkodás korábbi kutatói az idő hatékony felhasználását állították a középpontba, vagyis abban akartak a vezetők segítségére lenni, hogy mindent a lehető legrövidebb idő alatt, a legkisebb energia befektetéssel tudjanak elvégezni. Ennek szellemében időgazdálkodást racionalizáló eljárásokat, technikákat és eszközöket fejlesztettek ki. Mára az időgazdálkodási rendszerek, modellek négy generációja segíti a menedzsereket az önszervezés high-tech - jének elsajátításában. Ezen technikákból felállítható egy egymásra épülő, általánosan alkalmazható időgazdálkodási módszer. 1. Az eredményes időgazdálkodáshoz vezető út első lépése a listakészítés. Az összes napi vagy akár heti, havi feladatot fel kell jegyezni. 2. Ezt követi a feladatok rangsorolása. 3. A rangsorolást logikusan követő lépés az időrabló tevékenységek kiszűrése. 4. Az időgazdálkodás négy-negyedes módszere, amely a leghatékonyabban hangsúlyozza fontos feladatainkat. (A fontos és sürgős, B fontos, C sürgős, D egyéb, rutin feladatok.) A szerzők közül Josephs, Lakin, Smith és Covey egyaránt javasolja a listázást és a rangsorkészítést. Leboeuf, Rue Byars az időrablók leleplezésében és az ellenük való védekezésben mutatnak utat. Ezen technikák akár önállóan, akár egymásra épült egészként alkalmazhatóak, és hozzájárulnak, hogy a vezetők a legmagasabb színtű személyes termelékenységet érhessenek el. A kutatás előzményei A kutatás szervesen illeszkedik a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, Vezetés- és Szervezéstudományi Intézete által indított kutatási programhoz, A menedzsment funkcionális vizsgálatához. A program struktúráját moduláris felépítés jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a kutatás három fő, egymással összefüggő területet ölel fel, melyek mindegyike résztémakörökből épül fel. A vizsgálati módszer azért minősíthető funkcionális jellegűnek, mert elsősorban a vezető feladatainak meghatározása és a feladatokat befolyásoló tényezők elemzése a kutatás fő célja. Az adatgyűjtés során alkalmazott kérdőíves interjúk révén a megkérdezett vezetők véleménye és tapasztalata, értékítélete és preferenciái képezik a minősítések alapját. Ennek köszönhetően a kutatási módszer a funkcionalitás mellett empirikusnak nevezhető (Berde, 2009:33). A kutatási téma a folyamat menedzsment fő területhez, azon belül az időgazdálkodás résztémakörhöz illeszkedik. A vizsgálatok rendszere is igazodik az intézet által alkalmazott módszerhez, ami kérdőíves interjút, vállalati adatgyűjtést jelent. A begyűjtött adatok jellegének figyelembe vételével, a vizsgálati célnak megfelelő feldolgozás érdekében többféle alkalmazott statisztikai elemző 142

143 eljárást alkalmaztam. A kérdőívek értékelését leíró statisztikai elemzéssel kezdtem, majd hipotézisvizsgálatot, főkomponens elemzést, varianciaanalízist végeztem. A vizsgálatokban 625 vezetői interjút dolgoztam fel. A vizsgálati mintát döntően közepes üzemméretű, korlátolt felelősségű társasági formában működő szervezetek alkotják. E szervezetek több, mint 40%-a élt át jelentős átalakulást az elmúlt időszakban. A válaszadók jelentős része felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi, aki főként közép- és alsóvezetői beosztásban dolgozik. A megkérdezettek közt szinte azonos arányban vannak a 30-as, a 40-es, és az 50-es korosztályhoz tartozók, de nem elhanyagolható a huszonévesek aránya sem. A válaszolók 60%-a betartja a törvényesen előírt 8 órás munkaidőt, de 40%-uk ettől több időt tölt munkával. Eredmények Az erőforrás, a vezetési feladat, a változás és a reakció idő vizsgálatokat azonos elemzési struktúrát követve végeztem el. Valamennyi esetben a vizsgálatok egyszerűsítésére alkalmaztam főkomponens elemzést is. Az elemzés során kérdéscsoportonként 6-6, összesen 36 főkomponens adódott. A korrelációelemzés lehetőséget ad arra, hogy a kialakult főkomponensek közötti összefüggéseket feltárjuk. Célom az volt, hogy megállapítsam van-e kapcsolat a faktorok között. A kialakult faktorok azért vizsgálhatóak korrelációelemzéssel, mert a főkomponensek kérdéscsoportonként lettek képezve, így az egyik vizsgálatban képzett főkomponensek összefügghettek más vizsgálatokban képzett komponensekkel. A kérdéscsoporton belül kialakított komponensek természetesen függetlenek, ez a módszertanból adódik. A korreláció elemzés eredményét az 1. táblázat tartalmazza. Korrelációk a főkomponensek között 1. táblázat 1. tényező Korreláció 2. tényező F2.1a: Kommunikáció Külső-, Belső információ szerzés 0,318 Tervezés F2.1a: Kommunikáció Külső-, Belső információ szerzés 0,315 Tervezés F2.2b: Belső-, Külső információ szerzés 0,395 Kommunikáció F2.3a: Szervezeti kultúra formálás Motivációmenedzsment 0,367 Szervezeti magatartás befolyásolás F1.1c: Emberi erőforrás Információs erőforrás 0,365 F4.1c: Kapcsolat rendszer Kommunikációs rendszer 0,335 Forrás: saját vizsgálatok. F1.1c: Emberi erőforrás Információs erőforrás F2.3b: Humán erőforrás gazdálkodás Szervezet fejlesztés F2.4a: Motiváció Szervezeti kultúra formálás Szervezeti magatartás befolyásolás F3.1b: Kultúra változás Szervezeti változás F4.3a: Kommunikáció, Információ Humán tényezők Motiváció F4.3a: Kommunikáció, Információ Humán tényezők Motiváció - Bár a korrelációs együtthatók értéke nem magas, az megállapítható, hogy van összefüggés a négy különálló vizsgálat tényezői között. Ahol az emberi és az információs erőforrás szerepét (F1.1c) értékelték fontosnak a hatékonyság növelésében a megkér- 143

144 dezett vezetők, ott a belső-, külső információszerzés, valamint a tervezés (F2.1a) azaz a probléma feltáró vezetési feladatok esetében tartották szintén fontosnak az időtényező szerepét. - Ahol a válaszadók az időtényezőnek jelentős hatást tulajdonítottak a humán erőforrás gazdálkodás, és a szervezetfejlesztés (F2.3b) tartalmi vezetési feladatoknál, ott ugyanúgy vélekedtek az időről a kommunikáció, a külső-, belső információszerzés, és a tervezés (F2.1a) szervezeti folyamatokkal kapcsolatos vezetési feladatoknál is. - Összefüggést tártam fel még az időhatékonyság vezetési eszközökkel történő fokozásában a belső-, külső információszerzés és a kommunikáció (F2.2b), valamint a motiváció, a szervezeti kultúra- és a szervezeti magatartásformálás (F2.4a) vezetési feladatok között. - Az időtényező szerepében kapcsolat fedezhető fel a motivációmenedzsment, a szervezeti kultúra formálás és a szervezeti magatartás befolyásolás (F2.3a) vezetési feladatok és a kultúraváltozás, szervezeti változás (F3.1b) változási folyamatok között is. - A válaszoló vezetők szerint, ahol az emberi erőforrás és az információ (F1.1c) szerepe fontos a hatékonyság növelésében, ott a kommunikáció, az információ, a humán tényezők (F4.3a) támogatják leginkább a gyors reagálást. - Ahol a vizsgálatban részt vevő vezetők a kapcsolat-, és a kommunikációs rendszert (F4.1c) tartották fontosnak a reakció idő befolyásolásában, ott a kommunikáció, az információ, a humán tényezők, és a motiváció (F4.3a) gyors reagálást segítő hatását vélték érvényesülni. A főkomponensek közti korrelációk azt mutatják, hogy vizsgálataink tartalmilag összefüggnek, a válaszadó vezetők konzekvensen ítélték meg a kutatott tényezőket. A motivációmenedzsment, a szervezeti kultúra formálás, és a szervezeti magatartás valamint a kultúraváltozás, szervezeti változás közti összetartozás egyértelmű, nem igényel külön magyarázatot. Tartalmilag értelmezhető a kommunikációhoz, információhoz kapcsolódó tevékenység és az információs, valamint emberi erőforrás közötti kapcsolat, akárcsak a kommunikáció, információ és az emberi erőforrás gazdálkodás, szervezetfejlesztés vezetési feladatok közötti összefüggés. Az információszerzés és a kommunikáció szorosan összetartozó folyamatok, hiszen az információszerzés megvalósulásának alapvető feltétele, eszköze a kommunikáció. A kommunikáció nem más, mint személyek közti, kommunikációs eszközök közvetítésével lezajló információcsere. Azaz az információcsere, a kommunikáció emberi tevékenységek. Ezek alapján magyarázható a fenti tényezők információ, kommunikáció, emberi erőforrás, és ezzel való gazdálkodás közti korreláció úgy az időtényezőnél, mint az időhatékonyságnál, vagy a változási folyamatokhoz kapcsolódó gyors reagálást befolyásoló hatásnál. A főkomponensek elemzése során az egymással korrelációt mutató faktorok közt legtöbbször az információ, a kommunikáció és az humán tényezők fordultak elő. Ez azt mutatja, hogy az idő szempontjából is ezek a legjelentősebbek, ezek függnek össze leginkább az időtényezővel. A korrelációanalízis mellett a másik, az egyes vizsgálatokon túlmutató, összegző eredményeket biztosító eljárás, amit alkalmaztam a klaszterelemzés volt. Ezzel a módszerrel azt vizsgáltam meg, hogy a megkérdezett vezetők válaszaik alapján milyen csoportokba sorolhatóak be. Az elemzést a kialakított főkomponensek értékeinek segítségével végeztük, így a csoportképzés alapja az időtényező vizsgálatának elemei voltak. 144

145 4 csoport volt elkülöníthető a megkérdezett vezetők véleménye alapján. Voltak olyanok, akik mindennek nagy jelentősséget tulajdonítottak, voltak, akik mindenre negatív választ adtak, és két vegyes csoport is kialakult. A válaszadók megoszlása a klaszterekben: - negatív vegyes csoport: 52,15% - negatív csoport: 18,22% - pozitív vegyes csoport: 11,90% - pozitív csoport: 17,73% Az első klaszter a negatív vegyes csoport, ahová a válaszadók 52,15%-a tartozik. A megkérdezett vezetők e csoportja többségében kevésbé jelentősnek minősítette a vizsgált tényezőket. Ez kiemeli azon tényezők fontosságát, amelyek viszonylag magas minősítést kaptak tőlük. Itt a legmagasabb értéket az F2.3b komponens kapta, amely a humánerőforrás gazdálkodás és a szervezet fejlesztés esetében jellemzi az időtényező szerepét. Magasabb értékű még a szervezeti kultúrát, a motiváció menedzsmentet, a szervezeti magatartás befolyásolást magába foglaló F2.3a főkomponens, a kapcsolat-, a piac-, és az idő erőforrásokat tartalmazó F1.1b főkomponens és a piaci-, technológiai változásokból álló F3.1c főkomponens. Ezek a vezetők a legkevésbé jelentősnek a változás- és minőségmenedzsment időhatékonyság javító hatását tartották (F2.4). A második klasztert a negatív csoport képezi. A vezetők 18,22%-a szinte valamennyi vizsgált tényezőt alacsony pontszámmal értékelt. Legalacsonyabb minősítést az F2.1a faktor kapta, amely a kommunikációhoz, a külső-, a belső információszerzéshez, és a tervezéshez tartozó időtényezőt jellemzi, valamint az F4.1a főkomponens, amely az információ aktualitása, pontossága, megbízhatósága reakció időt befolyásoló szerepét mutatja. Három komponens azonban kiemelkedik értékével. Pozitív pontszámot kaptak az F2.1c, az F2.2a, és az F4.4c komponensek. Ezek a döntést, a rendelkezést jellemző időtényező fontosságát (F2.1c); a döntés, a tervezés, a rendelkezés időhatékonyság javító hatását (F2.2a); és a szervezeti struktúra, a szervezeti kultúra gyors reagálást gátló szerepét (F4.4c) tartalmazzák. Úgy tűnik, ez a vezetői csoport szembe megy az idők szavával, tagadja az információ fontosságát, a vezetői munka és a kommunikáció szoros kapcsolatát, és úgy tartja, hogy a döntés és a rendelkezés a legfontosabb vezetői feladat és a gyors reagálást csak a szervezeti struktúra és -kultúra gátolja. A pozitív vegyes csoport alkotja a harmadik klasztert. Ide a válaszoló vezetők 11,9%-a tartozik. Ők többségében pozitívan minősítették a vizsgált tényezőket. Legjelentősebbnek az emberi és az információs erőforrást tartották (F1.1c). Viszonylag magas értéken minősítették még a kultúra és a szervezeti változások (F3.1b) esetében az időtényezőt, a motiváció menedzsment, a szervezeti kultúra formálás, a szervezeti magatartás befolyásolás (F2.4a), és a belső- külső információszerzés, a kommunikáció (F2.2b) időhatékonyság fokozó szerepét. A legkisebb jelentőségűnek a humán erőforrás gazdálkodás és a szervezet fejlesztés időhatékonyság javító hatását tartották (F2.4b). A pozitív csoport alkotja a negyedik klasztert. A vezetők 17,73%-a valamennyi vizsgált tényezőt fontosnak minősítette. A leginkább a kommunikáció, az információ, a humán tényezők, a motiváció gyors reagálást elősegítő hatását (F4.3a), és a szabályozási, a vezetési, a tevékenység változások időhatékonyság javító szerepét (F3.2a) értékelték jelentősnek. Majdnem ilyen fontosnak tartották a belső-, a külső információszerzés, a kommunikáció (F2.2b) a döntés, a tervezés és a rendelkezés (F2.2a) időhatékonyság fokozó hatását is. A legkisebb 145

146 pontszámot a személyi-, a szervezeti önállóság és a motiváció gyors reagálást gátló szerepe (F4.4b) kapta. A négy csoport közül háromnál figyelhető meg, hogy a vezetők nagyra értékelik az emberi erőforrást, illetve a humán tényezőkkel és a motivációval kapcsolatos időráfordításokat. A pozitív és a pozitív vegyes csoport esetében tapasztalható, hogy igen fontosnak tartják a belső-külső információszerzés, és a kommunikáció időhatékonyság fokozó szerepét. Abban, hogy melyik vizsgált tényezőnek van a legkisebb jelentősége erősen eltértek a vélemények. Konklúzió Az időtényezőt elemző különálló erőforrás, a vezetési feladat, a változás és a reakció idő vizsgálatok során kérdéscsoportonként 6-6, összesen 36 főkomponens adódott. A kialakult főkomponensek közötti összefüggéseket korreláció- és klaszterelemzéssel tártam fel. Célom az volt, hogy megállapítsam van-e kapcsolat a faktorok között. Egyrészt a főkomponensek között kimutatható kapcsolatok visszaigazolást adhatnak a vizsgálatok tartalmi helyességéről, másrészt az egyes vizsgálatokon túlmutató, összefoglaló jellegű következtetésék levonására is alkalmat adhatnak. A főkomponensek közti korrelációk azt mutatják, hogy vizsgálataink tartalmilag összefüggnek, a válaszadó vezetők konzekvensen ítélték meg a kutatott tényezőket. A főkomponensek elemzése során az egymással korrelációt mutató faktorok közt legtöbbször az információ, a kommunikáció és a humán tényezők fordultak elő. Mivel a kommunikáció nem más, mint személyek közti, kommunikációs eszközök közvetítésével lezajló információcsere, ezen elemek összetartozása jól magyarázható. Megállapítható, hogy az idő szempontjából is az információ, a kommunikáció, az emberi erőforrás, és az ezzel való gazdálkodás a legjelentősebbek, azaz ezek függnek össze leginkább az időtényezővel. Klaszterelemzéssel azt vizsgáltam, hogy a megkérdezett vezetők válaszaik alapján milyen csoportokba sorolhatóak be. Négy csoport volt elkülöníthető, melyek közül háromnál figyelhető meg, hogy a vezetők nagyra értékelik az emberi erőforrást, illetve a humán tényezőket, az információt és a kommunikációt. A korreláció- és a klaszterelemzéssel kapott eredményeim alátámasztják, hogy az időtényezőben az információs technikák fejlődése együttes hatásként van jelen, és ez megnyilvánul a kommunikációban is. Valamint kutatásaim megerősíthetik, hogy a tudástőke és az idő korrelációja létezik. Az információs és kommunikációs technikák révén a folyamat feladatokban jelentősen csökkenthető a vezető személyes időráfordítása, így ezekben a feladatokban nagymértékben javítható a vezetői időhatékonyság, ami a szervezeti folyamatokra is pozitívan hat. Summary My research area was identifying the role of the time factor in management work, and exploring how time as a resource can serve to improve the effectiveness of the management and the company. I made the resource, managing tasks, change and reaction time separate analyses. My objective was to establish whether there is a relation between the separate analyses. The relations between the main components of analyses may provide feedback on the content rightness of the analyses, and they might help to make conclusions of a summarising kind, going beyond the given analyses. The correlations between the main components of separate analyses indicate that my analyses relate to each other from the viewpoint of content, and the interviewed managers judged the examined factors consistently. Among the factors having correlation with each other, information, communication and human factors were the most frequent ones. 146

147 I performed the claster analysis too. It became clear from the analysis that the managers find human resource, and time expenditure connected with human factors and motivation the most determining among the examined factors. They also qualified as important the role of obtaining inner and outer information and communication in increasing time efficiency. So, I can prove that the correlation of time and the capital of knowledge exist, and in the time factor the improvement of information technologies is present as a joint effect, and this manifests itself in communication, as well. Felhasznált irodalom 1. Berde Cs. (2009): A vezetés funkcionális vizsgálatának módszertani kérdései. Jubileumi kiadvány a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Vezetéstudományi Intézet alapításának 50. évfordulójára. Miskolci Egyetem, Miskolc-Lillafüred, p. 2. Dajnoki, K. (2007): Examination of leader communication in agriculture. APSTRACT Applied Studies in Agribusiness and Commerce Vol. 1. Number 1., Argoinform Publishing House, p. 3. Covey, S. R. (2004): The Seven Habits of Highly Effective People. Free Press 4. Josephs R. (1996): Időgazdálkodás vezetőknek. Park Kiadó, Budapest 5. Karácsony Z. Mehlhoffer T. (2004): Legyen ön is időmilliomos! Haszon 2004/ Kovács S. Balogh P. (2007): Klaszteranalízis, mint sertéstelepeket minősítő eljárás, Agrártudományi Közlemények 27., Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Debrecen, p Lakein A. (1995): Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel. Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest 8. Leboeuf M. (1999): Az önszervezés iskolája. Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest 9. Smith, H. (1994): The 10 Natural Laws of Successful Time and life Management, Warner Books 10. Rue, L. W. Byars, L. L. (1990): Supervision. Irwin Homewood, Boston 11. Updegraff, R. R. (2004): Obvious Adams: The Story of a Successful Businessman. Kessinger Publishing, LLC 147

148

149 Bevezetés BARABÁSNÉ KÁRPÁTI DÓRA * A SZABADIDŐ-ELTÖLTÉSI FORMÁK HATÁSA A FIATALOK KÁBÍTÓSZER- FOGYASZTÁSÁRA Kulcsszavak: szabadidő, fiatalok, drogfogyasztás A fiatalok életében a szabadidős tevékenységek életmódjuk központi elemét alkotják. A modernizáció egyik legjelentősebb hatása az volt, hogy a munkaidő és a szabadidő aránya eltolódott az utóbbi javára. A fiatalok tanulmányi ideje jelentősen megnőtt, és kitolódott az önálló életkezdés (Furlong Cartmel, 1997). Larson és Verma (1999) az időnek fontos társadalmi jelentést tulajdonít, ami egyfajta szimbolikus tőke is egyúttal, hiszen nem mindegy, mire használjuk fel. A szabadidőnek is megvan a maga szocializációs szerepe. A szabadidős tevékenységek változatossága pedig alapvetően hozzájárul a fiatalok identitásának a fejlődéséhez. Elméleti háttér Az elmúlt évtizedekben új típusú szabadidő eltöltési módok jelentek meg. Vannak olyan szabadidős tevékenységek, amelyek kockázatnövelő hatásúak (kortársakkal eltöltött fogyasztásorientált típusok), illetve olyanok, amelyek védőhatást fejtenek ki (kreatív tevékenységek, vallás, intellektuális érdeklődés) (Pikó Vazsonyi, 2004). Demetrovics Zsolt kutatásai (2001) szerint a diszkóba járó fiatalok között magasabb a drogfogyasztók száma. A drogfogyasztás ugyanis rekreációs célzatú, a társas szórakozáshoz kötődik. A táncos szórakozóhelyekre járó fiatalok az ifjúság legaktívabb részét képezik, akik a többiek számára mintaadók, különösen az életstílus, és a szabadidőtöltés terén. Rámutat arra, hogy az amfetamin, LSD, és ecstasy használat elsősorban a táncos helyekhez kötődik. A KSH 2000-es időmérleg kutatása szerint 1986 és 1999 között nőtt a fiatalok körében a sportolással eltöltött órák száma. Az eddigi kutatások szerint a sport protektív, védő tényezőnek számít a szerkipróbálásban (Pluhár Pikó, 2003, Pikó, 2007). A fiatalok szabadidő eltöltésének módjai alapján 4 szabadidős faktort különítettek el (Pikó, 2007). Ezek a faktorok alapjaiban nem különböznek a korábbi, nyugat-európai vizsgálatok eredményeitől (Hendry és mtsai, 1993; Roberts és Parsell, 1994; Young és mtsai, 2001; Witt, 1971). 1. Kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus: bulizás, csavargás, pláza vagy egyéb bevásárlóközpontok látogatása, beszélgetés, TV- és videó-nézés. 2. Intellektuális és művészeti stílus: mozi, színház és koncertek látogatása, olvasás, beszélgetés. 3. Élménykereső, technicizált szabadidőstílus: számítógép, internet használat, sportolás, hobbi, zenehallgatás. 4. Konzervatív-hagyományos: házimunka, vallásos rendezvényeken való részvétel, olvasás. * Nyíregyházi Főiskola, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, Alkalmazott Kommunikáció Intézet, főiskolai adjunktus, 149

150 A kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus a káros szenvedélyek mindegykével erősen korrelál, míg a többi 3 szabadidős stílus inkább negatív összefüggéseket mutat a szerfogyasztási formákkal (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás). A fiatalok szabadidő-struktúráját befolyásolják a társadalmihelyzet-mutatók is. Az intellektuális és az élménykereső stílus a magasabb iskolázottságú és jobb körülmények között élő fiatalokra jellemző. A kortársorientált és a hagyományos-konzervatív stílus az alacsony iskolázottságú szülők gyerekei körében fordul elő inkább. Továbbá a kortársorientált stílus az iskolai teljesítménnyel negatívan korrelál. Az Espad kutatás 3 szabadidős faktort különböztetett meg: aktív, elmenő (bulizás, diszkózás, mászkálás), aktív, individuális (olvasás, sportolás, hobby tevékenység), passzívak (nem olvasnak, nincsenek hobbijaik, nem mennek el szórakozni, viszont átlag feletti körükben a számítógépes játékok játszása) (Elekes, 2009). Minden kutatásban közös, hogy azok a szabadidős tevékenységek, melyek főként a kortárs csoportokhoz kötődnek, gyakrabban járnak a legális vagy a tiltott szerek kipróbálásával. A kreativitást igénylő tevékenységek csökkentik ugyan a drogfogyasztásra való hajlamot, de a szenzációkeresés meg is növelheti a kábítószer kipróbálásának a valószínűségét (Pikó, 2005). A szakirodalmi adatok szerint a drogos fiatalok nem vesznek részt értékes művelődési formákban (pl. közösségi művelődés, hasznos hobbytevékenység) (Pikó, 2005). A drogokat fogyasztó fiatalok gyengébb családi kötődésekről tanúskodnak, a deviáns kortársakkal jobban azonosítják magukat, és gyakran vesznek részt nem konvencionális cselekvési formákban (Lopez, 1989). Hipotézis, módszerek Kutatásom azt a hipotézist vizsgálja, hogy az egyes szabadidő-eltöltési formák hogyan hatnak a fiatalok szerfogyasztására. A korábbi kutatásokhoz hasonlóan a szabadidő eltöltési formákat is először főkomponensanalízis segítségével vizsgáltam, majd az így megállapított főkomponenseket használtam fel a regresszió-elemzéshez. Lineáris regresszió-analízissel végeztem el a vizsgált elemek közötti lehetséges összefüggéseket. A különböző kábítószerek fogyasztását tekintettem függő változónak. Függetlennek pedig az egyes szabadidő-eltöltési formákat. Vizsgálati eredmények A minta általános jellemzése Vizsgálatom alapját a Nyíregyházi Drogambulancián ben felvett Euroadad interjúk képezik. A minta nagysága 144 fő. A mintában 15 nő és 129 férfi szerepelt, melynek 73,6%-a 18 év feletti, 26,4%-a a év közötti. Mintavételi eljárás: egy adott időszakra nézve teljes körű minta, azaz 2006 és 2007 során a Nyíregyházi Drogambulancián megjelent év közötti fiatalok. 150

151 Foglalkozási adatok: a megkérdezettek 42,4%-a iskolába jár, 24,3%-a dolgozik. Sem tanulói, sem munkaviszonnyal nem rendelkezik 27,1%. Az iskolázottság jellemzői: 8 általánost végzett 18,8%, érettségizett, illetve szakmunkás 29,2%. Jelenleg középiskolás 24,9%, érettségi után továbbtanul 7,6%. A szerfogyasztás jellemzői I. (%) 1. táblázat Fogyasztás életében Max. fogyasztás egy hónapban Szerek soha max. 3 alkalom több mint 3 alkalom soha Alkohol - 4,2 95,8 2,1 55,6 20,8 11,1 3,5 6,9 Marihuana 13,9 19,4 66,7 14,6 41,7 10,4 11,1 2,8 19,4 Amfetamin 65,3 13,2 21,5 66,7 20,1 9,7 0,7 1,4 1,4 Nyugtató 86,1 3,5 10,4 86,1 5,6 0,7 4,2 0,7 2,8 Party drog 53,5 19,4 27,1 54,9 29,9 6,3 4,9 2,1 2,1 Forrás: saját vizsgálatok. A tiltott szerek közül első helyen áll a marihuána. A marihuána után az ecstasy, majd az amfetaminok következnek a sorrendben. Az összes többi tiltott szer (pl. heroin, doppingszerek, inhalánsok) fogyasztási előfordulása elenyésző. Legális szerek közül első helyen az alkohol szerepel, majd ezt követik a nyugtató típusú (barbiturátok és egyéb nyugtatók) kábítószerfajták. A 144 fő közül 113 dohányzik. Vizsgálatom adatai többé-kevésbé megfelelnek az európai és a hazai tendenciáknak. Európában is az ecstasy a marihuana után a második leggyakrabban használt illegális pszichoaktív szer. Szabadidő eltöltési formák a kezeltek körében A szabadidő eltöltési formákat a kérdőív 7 állítása vizsgálja. Az állítások az elmúlt 30 nap szabadidős tevékenységeit mérik fel. A kérdések kódolásához a következő kategóriákat állapítottam meg: 0=egyszer sem, 1=1-4 nap, 2=5-8 nap, 3=9-15 nap, 4=15-nél több nap, 5=naponta nél több naponta Szórakozóhelyek, klubok és bárok látogatása Bulizás otthon vagy máshol Sportolásban való részvétel Csavargás /utcán, nagyáruházakban, az iskola környékén/ Mások tulajdonának szándékos rongálása Mások bántalmazása, vagy zaklatása Verekedés SZORAK30 BULI30 SPORT30 CSAVAR30 MASTUL30 MASBANT3 VEREK30 Az eredményeket a 2. táblázatban foglaltam össze. Legalább egyszer, de harminc alkalommal is előfordult az interjú alanyainál a szórakozóhelyek látogatása. A kérdezettek csupán 1/3-a nyilatkozott úgy, hogy estéit otthon tölti. 47,2%-uk 151

152 1-4 alkalommal volt táncos szórakozóhelyen a kérdezést megelőző 4 hétben. A hetente legalább kétszer-háromszor szórakozóhelyekre járók aránya a fiatalok közel 17,4%-ra jellemző. Mindössze 6 fő nyilatkozott úgy, hogy mindennap eljár otthonról. A házibuliba járók aránya az előzőnél jóval kisebb arányt képvisel. A fiatalok közel 60%-a az elmúlt 30 napban egyszer sem volt házibuliba. A kezelt fiatalok szabadidő eltöltési formái az elmúlt 30 napban, n= táblázat Szabadidős tevékenységek Alkalom SZORAK30 BULI30 SPORT30 CSAVAR30 MASTUL30 MASBAN30 VEREK30 0 % 35,4 56,9 65,3 85,4 97,9 97,9 94,4 fő % 47, ,8 4,9 1,4 1,4 4,2 fő % 8,3 5,6 3,5 4,2 0,7 0,7 0,7 fő % 5,6 2,1 2,8 1, ,7 fő >15 % 3,5 1,4 0,7 4, fő naponta % fő Össz. % fő Forrás: saját vizsgálatok. (Szórakozóhelyek, klubok és bárok látogatása SZORAK30, Bulizás otthon vagy máshol BULI30, Sportolásban való részvétel SPORT30, Csavargás /utcán, nagyáruházakban, az iskola környékén/ CSAVAR30, Mások tulajdonának szándékos rongálása MASTUL30, Mások bántalmazása, vagy zaklatása MASBANT30, Verekedés VEREK30) A kezelésben részesült fiatalok 34,7%-a végez valamilyen rendszerességgel mozgást szabadidejében. Ugyanakkor legalább minden második fiatalról elmondható, hogy az elmúlt 30 napban egyáltalán nem végzett sporttevékenységet. Ez ellentmond a korábbi kutatások eredményének. Az Ifjúság kutatás szerint a vizsált éves korosztály körében a leggyakoribb a heti kétszeri mozgás, sőt a fiatalok 1/5-e heti három alkalommal sportol percet (Ifjúság, 2008). Ez két dologgal magyarázható: 1. egyrészt, hogy a mintában kifejezetten drogfogyasztó fiatalok szerepelnek. 2. másrészt pedig, hogy a sportolásban való részvétel védő tényezőnek számít a szerkipróbálásban a korábbi kutatások szerint (Pikó, 2007; Pluhár Pikó, 2003). Előfordulását tekintve a gyakorinak mondható a csavargás (utcán, aluljárókban, nagyáruházakban, az iskola környékén). Az elmúlt hónapban maximum 4 alkalommal történő csavargásról számolt be a fiatalok 4,9%-a. Míg az ennél többszöri alkalom említése a kérdezettek 152

153 9,8%-ra jellemző. Ez azzal is magyarázható, hogy ezen fiatalok jelentős részének nincs rendszeres napi elfoglaltsága. A kérdőív a család témakörénél rákérdez arra is, hogy a fiatalok milyen mértékben vesznek részt a házimunkában. Véleményem szerint a házimunka a sporthoz hasonlóan védő tényezőnek számít a szerkipróbálásban. Az adatok alapján a nevelési stílust inkább elengedőnek mondhatjuk a házimunkában való részvételt tekintve: a kábítószert fogyasztók mintegy 30%- nak semmilyen rendszeres elfoglaltsága (iskola, munka) nincs, mégse aktív a közös feladatvállalásban a minta kb. 21,4%-a. A kérdéscsoport utolsó három állítását deviáns szabadidő eltöltési formáknak is nevezhetjük. Ezek a következők: mások tulajdonának szándékos rongálása, mások bántalmazása, vagy zaklatása, valamint a verekedés. Ezen szabadidős tevékenységek előfordulása 3-6% között mozog (2. táblázat). Szabadidő és droghasználat A szabadidő eltöltési formákat a kérdőív 8 állítása vizsgálta. Először főkomponens-analízis segítségével vizsgáltam a különböző tevékenységeket. Ezáltal mind a három csoportban 3 jól elkülöníthető szabadidős tevékenységet kaptam. A három főkomponens információtartalma 65%. A 3. táblázat a fiatalok szabadidős tevékenységeinek végső faktorstruktúráját szemlélteti. A faktoranalízist varimax rotációval végeztem, és csak az 1-nél nagyobb sajátértékkel rendelkező faktorváltozókat vontam be az értelmezésbe. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. Az első faktor a deviáns szabadidő eltöltési formák nevet kapta, amelyre jellemző, hogy a fiatalok verekedéssel, mások bántalmazásával, zaklatásával, illetve mások tulajdonának szándékos rongálásával töltik szabadidejüket. A második faktor az aktív szabadidő eltöltési formák nevet kapta, mivel a legerősebb korrelációt a főkomponenssel a szórakozóhelyek, klubok, bárok látogatása, a bulizás otthon, illetve a csavargás utcán, iskola környékén változók képviselték. Végül a 3. faktor erős korrelációt mutatott azon változókkal, amelyek védő tényezőnek számítanak a szerkipróbálásban. Ezért ezt a szabadidő stílust hasznos szabadidő eltöltési formák címkével láttam el (3. táblázat). 153

154 A szabadidős tevékenységek főkomponens-elemzése a teljes mintában 3. táblázat Szabadidős tevékenységek Forrás: saját vizsgálatok Sajátértékek 2,548 1,521 1,128 SZORAK30 (1) 0,0255 0,8216 0,1659 BULI30 (2) -0,0774 0,4560 0,3501 SPORT30 (3) 0,3155-0,2426 0,5299 CSAVAR30 (4) 0,1851 0,6148 0,0802 MASTUL30 (5) 0,8792 0,0769-0,0654 MASBANT3 (6) 0,9504-0,0298-0,0362 VEREK30 (7) 0,8534-0,0450-0,1050 HAZMUN30 (8) 0,0539-0,4392 0,7028 (Szórakozóhelyek, klubok és bárok látogatása (1), Bulizás otthon vagy máshol (2), Sportolásban való részvétel (3), Csavargás /utcán, nagyáruházakban, az iskola környékén/ (4), Mások tulajdonának szándékos rongálása (5), Mások bántalmazása, vagy zaklatása (6), Verekedés (7), Házimunkában való részvétel (8) *A főkomponensek értelmezése a vastagon szedett faktorsúlyokon alapul). Ezt követően regresszióelemzés segítségével vizsgáltam a főkomponens-elemzés eredményeképpen kapott 3 szabadidő stílus és a szerfogyasztás közötti kapcsolatot. Az eredményeket a 4. táblázat tartalmazza. Szabadidő eltöltési formák és a szerhasználat közötti összefüggések 4. táblázat Szabadidős faktorok marihuána party drog amfetamin kokain alkohol nyugtató Deviáns szabadidő eltöltési formák Aktív társas szabadidős tervek 0,148 0,000 0,005 0,043 0,101 0,755 0,000 0,000 0,000 0,003 0,000 0,830 Hasznos szabadidő eltöltési formák 0,323 0,743 0,295 0,618 0,031 0,057 Forrás: saját vizsgálatok. Szignifikáns *p<0,05 **p<0,01 A regressziós modellbe bevont változók közül az aktív társas szabadidős tevékenységek befolyásolják a fiatalok szerfogyasztását. Tehát azok a fiatalok, akik bulizással, szórakozással, plaza, vagy bevásárlóközpontok látogatásával töltik szabadidejüket, nagyobb valószínűséggel próbálnak ki, vagy használnak rendszeresen valamilyen tiltott szert. Ez egybecseng a korábbi kutatási eredményekkel (Elekes, 2009; Pikó, 2007; Demetrovics, 2001) (4. táblázat). Az aktív társas szabadidős tevékenységek esetében a legerősebb szignifikanciát tapasztaltam valamennyi említett szer esetében. 154

155 A szabadidőben végzett sportolás, és a házimunkában való részvétel szignifikáns összefüggést mutatott a legális szerek fogyasztásával. Alkohol, illetve nyugtató fogyasztása tehát azon fiatalok körében is előfordulhat, akik hasznosan töltik szabadidejüket. A tiltott szerek használatában viszont védő tényezőnek számítanak a hasznos szabadidős tevékenységek. A deviáns szabadidő eltöltési formák is befolyásolják az egyes szerek használatát, közülük is kiemelkedik a party drog (p=0,000) és az amfetamin szerepe (p=,0005). Tehát azok körében, akik szabadidejüket verekedéssel, mások bántalmazásával, zaklatásával töltik magasabb a tiltott szerfogyasztók száma. Összességében azt lehet mondani, hogy a szabadidős tevékenységek összefüggenek a legálisés tiltott szerfogyasztással, azonban ez az összefüggés egyes esetekben erősebb, más esetekben gyengébb. Konklúzió Tanulmányomban a legális- és tiltott szerfogyasztás kockázati tényezői közül a szabadidős tevékenységekre koncentráltam. A kutatásomban a Nyíregyházi Drogambulancián felvett Euroadad kérdőívet használtam. A mintában 144 interjúalany szerepelt. A korábbi kutatásokhoz hasonlóan a szabadidő eltöltési formákat először főkomponens-analízis segítségével vizsgáltam, majd az így megállapított főkomponenseket használtam fel a regresszió-elemzéshez. A szabadidő eltöltési formák közül az aktív társas szabadidős tevékenységek (bulizás, szórakozás, csavargás) növelik mind a legális mind a tiltott szerhasználat valószínűségét, addig a deviáns szabadidő tevékenységek csak a tiltott szerek, a hasznos szabadidős tevékenységek pedig a legális szerek használatában játszhatnak szerepet. Summary Considering the risk factors of legal and prohibited drug consumption, my essay concentrates on the leisure time activities. In my research, I used the Euroadad questionnaire taken at the Drug Ambulance of Nyíregyháza. The sample covered 144 interviewees. Similarly to earlier researches, I have first studied the leisure time activities with the principal component analysis, and then I have used the principal components determined in this manner for the regression analysis. Leisure time activities could be analysed with 3 principal components in all three groups. As for leisure time activities, active social leisure time activities have increased the chance of both legal and illegal drug consumption. Deviant leisure time activities have only increased the illegal drug consumption, and the useful leisure time activities (sports, housework) have seemed to be a protective factor the illegal drug consumption. Felhasznált irodalom 1. Demetrovics Zs. (2001): Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet L. Harmattan, Budapest 2. Elekes Zs. (2009): Egy változó kor változó ifjúsága. Fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztása Magyarországon. ESPAD Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. Szakmai Forrás Sorozat. L Harmattan 3. Furlong, A., Cartmel, F. (1997): Young People and Social Change. Individualization and Risk in Late Modernity. Buckingham: Open University Press 4. Hendry, L., Shucksmith, J., Love, J. G., Glendinning, A. (1993): Young people s leisure and lifestyles. Routledge, London 155

156 5. Lopez, Jose Manuel Otero, Lourdes Miron Redondo, and Angeles Luengo Martin: (1989): Influence of family and peer group on the use of drugs by adolescents. The International Journal of the Addiction. 24: Pikó, B., Vazsonyi, A. T. (2004): Leisure activities and problem behaviors among Hungarian youth. Journal of Adolescence Pikó B. (2005): Középiskolás fiatalok szabadidő-struktúrája, értékattitűdjei és egészségmagatartása. Szociológiai Szemle, 2005/ o. 8. Pikó B. (2007): Ifjúkori problémaviselkedés. In: Pikó Bettina: Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. Szakmai Forrás Sorozat. Elméletek-Modellek 3. L Harmattan Budapest 9. Pluhár Zs. Pikó B. (2003): A sport előfordulása és esetleges protektív hatása fiatalok körében. Magyar Sporttudományi Szemle, 1: Roberts, K., Parsell, G. (1994): Youth culture in Britain. The middle class take over. Leisure Studies Witt, P. A. (1971): Factor stability of leisure behavior for high school age youth in three communities. Journal of Leisure Research Young, R., West, P., Sweeting, H., Karvonen, S., Rahkonen, O. (2001): Temporal and cross-cultural stability of adolescent leisure. Working paper No. 6, MRC Social and Public Health Sciences Unit, Glasgow. 156

157 BARANYAI ZSOLT * KRÁNITZ LÍVIA ** VÁSÁRY MIKLÓS *** TAKÁCS ISTVÁN **** A BIZALOM SZEREPE A GAZDÁLKODÓI EGYÜTTMŰKÖDÉSEKBEN ELMÉLET ÉS GYAKORLAT A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGBAN Bevezetés Kulcsszavak: géphasználati együttműködés, Sholtes-féle bizalommodell, szántóföldi növénytermesztés A tanulmány a bizalomra ható tényezőket, illetve azok szerepét vizsgálja a magyar szántóföldi növénytermelő gazdaságok közös géphasználatra vonatkozó együttműködési megállapodásaiban. Kutatásunkban egy, a szakirodalomban jól ismert bizalom-modell alapján két tényező szerepére fókuszáltunk: lojalitásba és képességbe vetett hit. Empirikus eredményeink egyértelműen igazolják az elméleti modell azon tételét, mely szerint a partnerek között akkor alakul ki magas szintű bizalom, amennyiben mind a lojalitásba, mind pedig a képességbe vetett hit magas értékeket vesz fel. Kutatásunk rámutatott ugyanakkor, hogy a partnerek közötti bizalom szintjét a vizsgált két tényező eltérő mértékben determinálja: a lojalitásba vetett hit hatása statisztikailag igazolhatóan nagyobb. További fontos eredmény, hogy pozitív összefüggést mutattunk ki a bizalom szintje és az együttműködési megállapodásokban kifejtett gazdálkodói aktivitás között. Eredményeink egyúttal rámutattak, hogy a különböző együttműködési területek bizalomigénye differenciált. Tendenciájában megjelenő tapasztalat, hogy az intenzívebb, magasabb függőséget eredményező kooperációkban a lojalitásba, míg az extenzívebb megoldásokban inkább a képességekbe vetett hit megléte a fontosabb. Problémafelvetés és célkitűzés A mezőgazdasági termelés számos területén különös tekintettel a gépesítésre megjelenő gazdálkodói együttműködések pozitív ökonómiai hatásaival mind Európában (lásd például Larsen, 2008), mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban (lásd például Long Kenkel, 2007) a kutatók sokat foglalkoztak. A kutatási eredmények döntően átfedést mutatnak abban, hogy a gazdálkodók közötti együttműködéseknek nagyon fontos szerepe lehet a gazdaságok jövedelmezőségének javításában, a termelési és tranzakciós költségek csökkentésében. Az 1990-es években Magyarországon (is) történtek kísérletek a tőkehatékony gépüzemeltetési együttműködések bevezetésére (például a gépköri mozgalom), de ezek nem jártak olyan sikerrel, mint azt az érintett szakmai kör akkoriban remélte. A témában végzett kutatások a sikertelenség legfőbb okát a gazdálkodók alacsony együttműködési hajlandóságában jelölték meg (Takács et al., 2006). A feltárt negatív tapasztalatok motiválták jelen kutatást is. A gazdálkodói bizalom, illetve az együttműködési hajlandóság és eredményesség összefüggéseinek vizsgálatával már számos hazai és nemzetközi kutatás foglalkozott (pl. Szabó, 2010; Hansen et al., 2002; Fukuyama, 1997). E problémakörhöz kapcsolódóan jelen tanulmány kettős célt fogalmaz meg: egyrészt egy elméleti modell felhasználásával empirikus tapasztalatok bázisán feltárja azokat a tényezőket, amelyek a bizalom kialakulásában meghatározó szerepet játszanak, továbbá vizsgálja a bizalom és determinánsai szerepét az együttműködésekben. A vizsgálatok célterületét a magyar szántóföldi növénytermesztő gazdaságok közös géphasználati megállapodásaiban megjelenő bizalom jelenti. * Szent István Egyetem, GTK, KMI, adjunktus, ** Vidékfejlesztési Minisztérium, elemző, *** Szent István Egyetem, GTK, KMI, adjunktus, **** Károly Róbert Főiskola, GTK,; egyetemi docens, 157

158 Elméleti alapvetés A bizalom, mint kutatások tárgya, a közgazdaságtudományok területén relatíve új jelenség, ugyanakkor az elmúlt 25 évben nagyszámú publikáció jelent meg a témában (pl. McAllister, 1995; Tömpe, 2008; Borgen, 2001; Sholtes, stb.). Kutatómunkák során a Sholtes-féle bizalommodellt vettük alapul korábbi kutatások tapasztalatait felhasználva (Takács et al. 2006). Sholtes (1998) a bizalmat a lojalitás és a képességek mátrixában helyezte el. Amennyiben mind a lojalitásba, mind pedig a képességekbe vetett hit magas értéket vesz fel a partnerek között, abban az esetben alakulhat ki bizalom (1. ábra). Jelen tanulmányunkban ennek az elméleti modellnek az empirikus tesztelésére vállalkozunk. Lojalitás mértéke Hiszek abban, hog a partnerem kedvel engem és segíteni fog a jövőben Képesség mértéke Hiszek abban, hogy a partnerem jól képzett és tehetséges alacsony magas magas ROKONSZENV BIZALOM alacsony BIZALMATLANSÁG TISZTELET 1. ábra A bizalom kialakulása az üzleti partnerek között az egymás iránt érzett lojalitás és vélelmezett képességek szintje alapján Anyag és módszer Forrás: Sholtes (1998) alapján saját szerkesztés. Vizsgálataink primer adatbázison alapszanak. A bizalom és a kooperációs hajlandóság kérdéseinek vizsgálatára mélyinterjúval kiegészített kérdőíves felmérést végeztünk Magyarország dél-keleti részén, a dél-alföldi régióban, Békés megyében. A kutatás három statisztikai kistérség nevezetesen az Orosházai, Békéscsabai és a Mezőkovácsházai kistérségek egyéni gazdálkodói körét érintette. A felmérés a as gazdasági évre vonatkozóan 2008 novembere és 2009 októbere között zajlott. A kérdőíves felmérés során összesen 132 egyéni gazdaságról gyűjtöttünk információkat 1. A bizalom kérdéskörének adatgyűjtési és módszertani vonatkozásai A kutatási kérdőív összeállításában a Sholtes-féle bizalom-modellre támaszkodtunk, melynek megfelelően a gazdatársakkal szembeni bizalom általános szintjének mérésére egy kérdés (Q1) szolgált. A válaszadók gazdatársaik lojalitásba vetett hitét kettő (Q3 and Q4), míg azok képességeiről alkotott véleményét három item (Q4, Q5 és Q6) mérte. Az egyes kérdésekre a válaszadók 1-7 skálán válaszolhattak (1. táblázat). 1 Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a mintát nem tekintjük statisztikai értelemben sem országos sem megyei szinten reprezentatívnak, ugyanakkor a minta lokális szintű reprezentativitása alapján azt vélelmezzük, hogy a vizsgált térségben kapott eredmények általánosíthatóak, mivel a terület nem mutat lényeges gazdasági-társadalmi eltéréseket az ország meghatározó mezőgazdasági területeitől. 158

159 A gazdatársak lojalitásába és képességébe vetett hitet mérő kérdések alapján egy-egy aggregált skálát (LOY és CAP) képeztünk a következő összefüggések alapján: LOY loy _1 A A loy _ 1 _ 2 loy _1 loy A loy _ 2 A loy _ 2 (1) cap _1 A CAP cap _ 1 cap _ 2 Acap _ 2 cap _ 3 A cap _1 A cap _ 2 A cap _ 3 A cap _ 3 (2) ahol: LOY és CAP: az aggregált skála értékei adott megfigyelési egységek esetén; loy_x és cap_x: a kérdésekre adott válaszok értékei; A loy_x és A cap_x : az itemek lineáris korrelációs együtthatója a főkomponensekkel (PC) 2. A felmérésben használt, bizalommal összefüggő kérdések 1. táblázat Bizalom Q1. Ön általában mennyire bízik meg gazdatársaiban? (TR) Lojalitásba vetett hit (LOY) Q2. Úgy érzem, hogy gazdatársaim feltétlen betartják az adott szavukat (loy_1) Q3. Úgy érzem, hogy a gazdálkodás körülményeinek bármilyen változása esetén a gazdatársaim soha nem cselekednének a káromra (loy_2) Képességekbe vetett hit (CAP) Q4. Bízom abban, hogy ha valamelyik gazdatársam végez nekem valamilyen gépi munkát, akkor annak minősége az adott körülmények között a lehető legjobb lesz (cap_1) Q5. Bízom abban, hogy ha valamelyik gazdatársam végez nekem valamilyen gépi munkát, akkor az, az adott körülmények között a legmegfelelőbb időben kerül elvégzésre (cap_2) Q6. Bízom abban, hogy ha valamelyik gazdatársamnak kölcsönadok egy gépet, eszközt, akkor a gazdatárs azt a lehető legnagyobb körültekintéssel fogja használni (cap_3) Forrás: saját összeállítás. A közös géphasználat területeinek definiálása, mérési modellek Az együttműködés, mint kifejezés egy tág fogalomnak tekinthető még a géphasználat területére szorítkozva is annak számos megnyilvánulási formája lehetséges. Munkánk során korábbi kutatási tapasztalatok alapján (Takács et al., 2006) a közös géphasználat három lehetséges területét vizsgáltuk: (1) Kölcsönösségen alakuló gépi munkavégzés (COOP_1): Megközelítésünkben ez a megoldás jelenti a kooperációk legextenzívebb formáját. Ebben az esetben jellemzően olyan megállapodásokról van szó, melyben a gazdálkodó saját tulajdonú eszközével végez munkát gazdatársának viszonossági alapon. A kifejtett aktivitás számszerűsítése a kérdőívben a válaszadók az egyes gépi munkaműveleteket egy négyfokozatú skálán értékelték, amely információkat felhasználva az alábbi összefüggéssel fejeztük ki az aktivitási ráta értékét: 2 Az aggregált skálák kialakításakor az itemeket eltérő súllyal vettük figyelembe. A súlyok kialakítása főkomponens analízis (PCA) eljárással történt, az úgynevezett A mátrix értékeinek felhasználásával. 159

160 n v i i 1 COOP _ 1 i= 1, 2, 3 n (3) ahol: v i = az i-edik munkaművelethez kapcsolódóan az együttműködés gyakorisága [0-3 intervallum: 0 soha; 1 ritka: 1-2 alkalom/év; 2 közepes: 3-4 alkalom/év; 3 gyakori: 5-nél több alkalom/év]; n = a munkaműveletek száma [db]. (2) Gépek egymásnak történő kölcsönadása (COOP_2): ez a megoldás olyan géphasználati együttműködést takar, ahol a gazdálkodó saját tulajdonú eszközét adja át gazdatársának használatra. Az előzőhöz hasonló elgondolás mentén a kifejtett aktivitás összefüggésszerűen: n z i i 1 COOP _ 2 i= 1, 2, 3 n (4) ahol: z i = a gazdaság i-edik mezőgazdasági gépének részvételi aktivitása az együttműködésben [0-3 intervallum: 0 soha; 1 ritka: 1-2 alkalom/év; 2 közepes: 3-4 alkalom/év; 3 gyakori: 5-nél több alkalom/év]; n = a gépek száma [db]. (3) Gépek közös tulajdonlása és használata (COOP_3): a közös géphasználat legintenzívebb formáját jelentő együttműködésben a gazdálkodók közös beruházást valósítanak meg és közösen használják a megszerzett technikai erőforrást. Ebben az esetben az aktivitási rátát az alábbiak szerint határoztuk meg: n r i i 1 COOP _ 3 i= 1, 2, 3 n (5) ahol: r i = a gazdaság i-edik mezőgazdasági gépének közös tulajdonlása [0, 1 dichotóm változók: 0 nem, 1 igen]; n = a gépek száma [db]. A szűken értelmezett együttműködési aktivitás három típusának figyelembevételével egy aggregált együttműködési hajlandóság rátát (EH-ráta) is képeztünk, amely a megfigyelési egységek teljes, totális kooperációs aktivitását írja le, az alábbiak szerint: EH ráta COOP _1 A COOP _ 1 COOP _ 2 ACOOP _ 2 COOP _ 3 A COOP _1 A COOP _ 2 A COOP _3 A COOP _3 (6) ahol: COOP_x = az adott megfigyelési egység géphasználati együttműködések egyes területein jellemző aktivitási ráták értéke [-]; A COOP_x = az együttműködési típusok lineáris korrelációs együtthatója a főkomponenssel (PC-1 A mátrixa) [-]. Munkánk során a következő statisztikai módszereket használtuk: leíró statisztikák, t-tesztek, egyutas ANOVA modellek Post Hoc tesztekkel, hierarchikus ANOVA, valamint lineáris és binomiális logisztikus 3 regresszió. A kutatás logikai felépítése A megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően, a kutatómunka két nagyobb logikai egységre osztható: első körben a Sholtes-féle bizalommodell alapján a bizalom és determinánsai össze- 3 Módszertani megfontolások miatt a COOP_3 együttműködési forma aktivitási rátáit dichotóm változókká transzformáltuk: 1 kooperál; 0 nem kooperál. Ebben az esetben a binominális logisztikus regresszió modellje volt az adekvát eszköz az összefüggések feltárására. 160

161 függéseit elemezzük, egybekötve az elméleti modell tesztelésével, majd a következő egység tér ki a bizalom és együttműködési aktivitás kapcsolatának taglalására (2. ábra). BIZALOM EGYÜTTMŰKÖDÉS LOY CAP TR COOP_1 COOP_2 COOP_3 EH-ráta 2. ábra A kutatás logikai modellje Forrás: saját szerkesztés. Empirikus eredmények A vizsgált minta rövid bemutatása A bizalom és együttműködési aktivitás összefüggéseinek feltárása előtt fontosnak ítéljük a vizsgálat tárgyát képező minta téma szempontjából relevanciával bíró jellemzőinek rövid bemutatását. A kutatás során összesen 132 egyéni gazdaságról gyűjtöttünk információkat, melyek termelési irány szerint döntően specializált szántóföldi növénytermesztő gazdaságok voltak az uniós tipológia alapján (üzemi szinten a szántóföldi növénytermesztésből származó SFH az összes üzemi SFH 93%-át adta, min: 57,3, max: 100%.). A besorolás szempontjából kritikus értéknek tekintett 2/3-os arányt a teljes mintában mindössze 7 gazdaság nem teljesítette, ezek vegyes gazdaságnak minősülnek a tipológia szerint. Összességében értékelve a mintát a termelési irány szerint, úgy gondoljuk, hogy az abban meghatározó üzemtípus vélelmezhető jellemzői, sajátosságai alkalmassá teszik azt a kutatás célkitűzéseinek megvalósítására, reális kutatási eredmények abszolválásra a bizalom és a géphasználati együttműködések összefüggésének feltárása során. A felmért szántóföldi növénytermesztő üzemek naturálisan, hektárban kifejezett mérete széles határok között mozgott: a legkisebb gazdaság 1,8, a legnagyobb 405 hektár szántóterülettel rendelkezett (s= 75,2 ha). Az adatok azt mutatják, hogy a gazdaságokban a földbérletnek nagy szerepe van, átlagosan az összes területük mintegy negyed részének használati joga származik ilyen forrásból. Szélsőségek természetesen itt is megjelennek üzemi szinten, a bérlet hiányától a közel teljes mértékben bérelt területre alapozódó gazdálkodásig. Feltárt tendencia, hogy az üzemméret növekedésével a földbérlet (abszolút és relatív) jelentősége is növekszik. A szántóföldön folyó mezőgazdasági tevékenység egyik legfontosabb erőforrását a technikai eszközök jelentik, ezért kutatásunkat ebbe az irányba is kiterjesztettük. Ugyanakkor terjedelmi korlátok miatt ezen vizsgálatok eredményeiről nem szólunk (lásd a téma részletes kifejtését Baranyai (2010) munkájában), csupán annyit jegyzünk meg, hogy a felmérés tapasztalatai megerősítették, a magyar mezőgazdaság jelentős eszközellátottság-problémákkal küzd, és az üzemi szinten kimutatható eszközellátottság-anomáliák kezelésében a gazdálkodói együttműködések adekvát megoldások lehetnek. 161

162 A bizalom-kutatás tapasztalatai a Sholtes-féle elméleti modell tesztelése Az empirikus kutatás tapasztalatai szerint a felmért gazdálkodói körben az általános bizalom szintje (TR) közepesnél valamelyest magasabb, átlag 3,77 (2. táblázat). Mint azt említettük, a válaszadók 1-7 skálán értékelték a gazdatársaikkal szembeni bizalmi szintjüket. A válaszok megoszlása a következőképp alakult: a mintában 21% kategorikusan kijelentette, hogy: a mai világban már egyáltalán nem lehet senkiben sem megbízni!, ők válaszukban az 1-es bizalmi szintet jelölték meg. További 19% választotta a 2-es fokozatot, így jelezve, hogy nem igazán bíznak társaikban. Az közepes bizalmi szinttel rendelkezők (3-5 skála) súlya 30%, míg a bizalom-skála felső végleltét (6 és 7 skála) 17, illetve 13% jelölte meg. A változószett leíró statisztikái 2. táblázat Megnevezés TR loy_1 loy_2 LOY cap_1 cap_2 cap_3 CAP Átlag CI (95%) Alsó Felső Szórás Forrás: saját számítás. A korábban taglalt elméleti modell fundamentumait felhasználva, a partnerek közötti bizalom kérdéseit a lojalitásba és a képességbe vetett hit függvényében vizsgáltuk. Az eredmények szerint a gazdatársak kvalitásába vetett hitet mérő válaszlehetőségek mindegyike magasabb átlagos pontszámot kapott, mint a lojalitás mérésére használt itemek. Az aggregált skálák értékeit összevetve (LOY and CAP) statisztikailag is igazolható a képességekbe vetett hit magasabb szintje 4. Érdekes további tapasztalat, hogy a két változó között mindössze közepes erősségű összefüggés 5 mutatható ki, amely jelzi, hogy a gazdálkodók megítélésében is a tárgyalt két megközelítés eltérő dimenziót képvisel. A kutatás következő szakaszában a Sholtes-féle bizalom-modell tesztelését végeztük el. A teszteléshez a LOY and CAP skálákat két részre osztottuk (alacsony és magas) a hozzájuk tartozó átlagok felhasználásával, amely alapján 4 csoportot alakítottunk ki. Ezekben a csoportokban vizsgáltuk a továbbiakban az általános bizalom (TR) szintjét (3. táblázat). A bizalom (TR) szintjének alakulása az egyes csoportokban 3. táblázat A lojalitásba vetett hit mértéke (LOY) Forrás: saját összeállítás. magas alacsony A képességekbe vetett hit mértéke (CAP) alacsony magas Group 1 TR-átlag: 3.85 CI (95%): [ ] n = 13 (ROKONSZENV) Group 3 TR-átlag: 1.77 CI (95%): [ ] n = 47 (BIZALMATLANSÁG) Group 2 TR-átlag: 5.69 CI (95%): [ ] n = 52 (BIZALOM) Group 4 TR-átlag: 3.45 CI (95%): [ ] n = 20 (TISZTELET) 4 Paired-Samples T-Test alapján (Szig.: 0.009). 5 Pearson-féle szorzatmomentumos korreláció: 0.61 (Szig.: 0.000). 162

163 A leíró statisztikával végzett vizsgálatok eredményeit egyutas ANOVA statisztikai modellel és Post Hoc tesztekkel is ellenőriztük. Eredményeink egyértelműen azt mutatják, hogy a Sholtes-féle bizalom-modellre alapozott feltevés helyes, az egyes csoportokban a bizalom átlagos szintje jelentős, statisztikailag igazolható differenciákat mutat: többek között kimutatható, hogy a 2. csoportban a bizalom átlagos szintje szignifikánsan magasabb a többi csoporténál, míg a harmadik csoport esetében alacsonyabb azokénál. Érdekes eredmény, hogy az első és negyedik csoport várható értékei érdemben nem különböznek egymástól (4. táblázat). A Post Hoc tesztek eredményeinek összefoglaló táblázata 4. táblázat Csoportok Group 2 (bizalom) Group 1 (rokonszenv) Group 4 (tisztelet) Group 3 (bizalmatlanság) dtr= 3.92* CI (95%)= [ ] dtr = 2.08* CI (95%)= [ ] dtr = 1.68* CI (95%)= [ ] Group 4 (tisztelet) dtr = 2.24* CI (95%)= [ ] dtr = 0.40 CI (95%)= [ ] Forrás: saját számítás. 1. megjegyzés: dtr= a várható értékek különbsége az egyes csoportok között; 2. megjegyzés: * Az átlagok különbsége szignifikáns 0.05 szinten; 3. megjegyzés: Games-Howell Post Hoc Test. Group 1 (rokonszenv) dtr = 1.85* CI (95%)= [ ] A munka folytatásaként a lojalitásba és képességekbe vetett hit hatását vizsgáltuk az általános bizalom szintjére (5. táblázat). A magyarázó modellekkel (ANOVA és lineáris regresszió) végzett elemzések azt mutatják, hogy a bizalom szintjét a lojalitásba vetett hit determinálja jelentősebben, bár a képességekbe vetett hit hatása is igazolt és jelentős. Mindez ellentétes tapasztalat az előzetes várakozásokkal, hiszen az elméleti modellben explicit az jelenik meg, hogy a bizalom kialakulásában minkét determináns azonos súlyt képvisel. 5. táblázat A lojalitásba (LOY) és képességekbe (CAP) vetett hit hatása a bizalom szintjére (TR) Tényezők Hierarchikus ANOVA modell Lineáris regressziós modell Eta Beta Sig. R 2 B Beta Sig. R 2 LOY CAP Forrás: saját számítás. A bizalom és az együttműködési aktivitás összefüggései A felmért gazdálkodói körben, együttműködési területenként megjelenő kooperációs aktivitás jelentős differenciákat mutat: A kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzésben (COOP_1) a kérdőívek tanulságai alapján a gazdaságok közel 50%-a vett részt. Szám szerint 65 gazdálkodó nyilatkozott úgy, hogy egy vagy több gazdálkodó társával végeznek egymásnak kölcsönösségi alapon gépi munkákat. A teljes mintában az átlagos aktivitás értéke 1,47, amely alacsony kooperációs teljesítményt takar. Az együttműködés jellemzően kisszámú gazdálkodói körre terjed ki, a leggyakoribbak az 2-3 főt magába foglaló csoportok, nyomokban előfordul 4-5 fős csoport is. Ennél nagyobb gazdálkodói csoportok nem voltak jellemzőek a vizsgált mintában. Üzemméret szerint vizs

164 gálva az aktivitás értékeit megállapítható, hogy ez a kooperációs forma a közepes méretű gazdaságokban jellemző. A tapasztalataink szerint a gazdaságok több mint egy harmada vesz részt a gépek kölcsönadásán alapuló együttműködésekben (COOP_2). A mintában 49 gazdálkodó válaszolta azt, hogy gazdaságában évente legalább egyszer egy eszközt kölcsönad valamelyik gazdatársának. Az átlagos aktivitás 2,25-ös értéket mutat, amely szintén szerényebb kooperációs tevékenységet prezentál. Hasonlóan az előző kooperációs megoldáshoz, a gazdálkodói kör ebben az esetben csupán néhány, jellemzően 2-3 gazdálkodót foglal magában, a legritkább esetben figyelhető meg ennél nagyobb kooperáló csoport. A tárgyalt kooperációs mechanizmus jellemzően a kisebb üzemméretű gazdaságokra jellemző. A technikai erőforrások használatában az együttműködés csúcsát a gépek, eszközök közös tulajdonlása jelenti (COOP_3). Ezt a kooperációs formát a gazdaságok csak egy csekély hányada gyakorolja, mindösszesen 12 gazdálkodó válaszolta azt, hogy rendelkezik olyan eszközzel a gazdaságában, amelyet legalább egy gazdatársával közösen tulajdonol, illetve használ. A 12 esetből csupán kettő gazdaságban volt egynél több gép közös tulajdonban. Ennek megfelelően a mintát jellemző átlagos aktivitási érték 0,11. Ökonómiai üzemméret alapján vizsgálva az együttműködési formában kifejtett aktivitásokat, azt a következtetést tudtuk levonni, hogy ez a megoldás inkább a kisebb üzemre jellemző. A kooperációs partnerek köre a különböző együttműködési formáknál differenciált. A kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés esetében gyakran elegendő a gazdálkodók közötti puszta ismeretség, bár a leggyakrabban rokoni és baráti kapcsolatok megléte mellett bonyolódik le a kooperációnak ez a formája is. A magasabb fokozatot jelentő gépkölcsönzés ugyanakkor már egyértelműen szorosabb gazdálkodói kötelékeket igényel, néhány kivételtől eltekintve, már csak rokoni és baráti körben megjelenő kooperációs mechanizmus, hasonlóan a közös tulajdonláshoz. A kutatás második logikai egységében összefüggéseket igyekeztünk feltárni az általános bizalom szintje (TR), valamint a bizalom determinánsai (LOY és CAP) és a géphasználati együttműködések aktivitási értékei között, igazolandó a bizalom szerepét a kooperációban (6. táblázat). A statisztikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy igazolható a kapcsolat a bizalom általános szintje (TR), valamint az aggregált szövetkezési készség (EH-ráta), a gépkölcsönzési tevékenység (COOP_2) és a gépek közös tulajdonlása (COOP_3), mint együttműködési megoldás között. Sikertelen volt a modellépítés a kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés (COOP_1) vonatkozásában, vagyis statisztikailag ez a megoldás független az általános értelemben definiált gazdálkodói bizalom szintjétől. Ez a megállapítás megerősíti azt a feltevést, mely szerint ennek a kooperációs formának a műveléséhez a bizalom egy alacsonyabb foka is elégséges. A bizalom és determinánsainak hatása az együttműködési hajlandóságra (regresszióelemzés eredményeinek összefoglaló táblázata) 6. táblázat Magyarázó változók Magyarázott változó EH-ráta COOP_1 COOP_2 COOP_3 Beta R 2 Beta R 2 Beta R 2 B R 2 TR 0,149** 0, ,00 0,381** 0,13 0,536** 0,16+ LOY 0,170* 0,000 0,241* 0,168 0,14 0,09 0,10 0,11+ CAP 0,304** 0,327** 0,181** 0,456* Forrás: saját összeállítás. 1. megjegyzés: ** szignifikáns 0.01 szinten; * szignifikáns 0.05 szinten; 2. megjegyzés: + Nagelkerke R

165 Vizsgálataink kitértek a Sholtes-féle modellben definiált bizalom-determinánsok és az együttműködési aktivitás kapcsolatára. Az eredmények az alábbiak szerint foglalhatók össze: Az aggregált együttműködési aktivitás értékét (EH-ráta) mind a szerződéses, mind pedig a hozzáértésbe vetett hit szintje szignifikánsan determinálta a többváltozós lineáris regressziós modellben. A magyarázó változók erejét tekintve, a képességekbe vetett bizalom sokkal erősebb hatással bír, mint a lojalitásba vetett bizalom szintje. A kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzésben (COOP_1) kifejtett aktivitás értékét egyedül a gazdatárs képességébe vetett hite determinálja a statisztikák szerint. A lojalitásba vetett hit ettől nagyfokú függetlenséget mutat. Mindez igazolja, hogy ez a megoldás a géphasználati együttműködések legextenzívebb formája, melyben az a hit tekinthető a legfontosabbnak, hogy a partner tudja teljesíteni vállalásait. A gépkölcsönzésen alapuló kooperáció (COOP_2) kérdéseit vizsgáló többváltozós modell érdekes eredményeket mutat. Mindkét magyarázó változó szignifikáns modellalkotó lett, ugyanakkor a regressziós statisztikák arról árulkodnak, hogy a lojalitási hit szintje nagyobb hatással bír, jobban képes magyarázni a gépkölcsönzési aktivitás alakulását, mint a hozzáértésbe vetett bizalomé. Bár a magyarázóerőben az eltérés alacsony mértékű, de igazolt. A közös géptulajdonlás (COOP_3) és a tárgyalt bizalomdimenziók összefüggéseit binominális logisztikus regresszió keretében vizsgáltuk. A változók egyedi hatását elemezve az tapasztalható, hogy a modellbe kerülés előtt a képességekbe vetett hit hatása tekinthető csak szignifikánsnak, a lojalitásba vetett hité nem. Mindez az előzetes várakozásokkal részben ellentétes eredmény, hiszen az lett volna valószínűbb, hogy az együttműködés legmagasabb szintjén a szerződéses bizalom szerepe válik inkább meghatározóvá. A bizalomváltozók modellbe kerülése után a hozzáértésbe vetett bizalom továbbra is megőrizte szignifikáns voltát, tehát az adott változó érdemben hozzájárul a modellhez. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a közös géptulajdonlás, mint együttműködési forma leginkább a képességekbe vetett bizalmon nyuszik, bár nem elhanyagolható statisztikailag mégis csak részben igazolható szerepe van a lojalitásba vetett hitnek. Következtetések A tanulmány a bizalom és az együttműködési aktivitás összefüggéseit vizsgája a magyar szántóföldi növénytermesztő gazdaságok géphasználati együttműködéseiben. A bizalmat két tényező, a lojalitásba és a képességekbe vetett hit terében vizsgáltuk. Eredményeink egyértelműen igazolták azt a tézist, mely szerint a bizalom akkor alakul ki, amennyiben mind a lojalitásba, mind a képességekbe vetett hit magas értéket vesz fel a partnerek között. Ugyanakkor az elméleti modell azon feltételezése nem tűnik általánosan érvényesnek, mely szerint az egyes tényezők bizalomra gyakorolt hatását azonos mértékűnek tekinti. Statisztikai vizsgálatokkal igazoltuk ugyanis, hogy a lojalitási dimenzió fontosabb szerepet tölt be a bizalom kialakulásában, mint a szakmai kompetenciába vetett hit. Mindez azért is sajnálatos megállapítás, mert a felmérés szerint a magyar mezőgazdaságban épp a kompetenciába vetett hit a magasabb, szemben a lojalitással, amely jelenség véleményünk szerint a történelmi háttérre vezethető vissza. További problémaként jelentkezik, hogy a jelenlegi politikai gyakorlatban alkalmazott eszközök is inkább a kompetencia dimenzió erősítésére alkalmasak. A lojalitási dimenzió építéséhez, mint a gazdasági fejlődés mozgatórugójához, politikai felelősségre és az eszközrendszerek vonatkozásában további társadalomtudományi kutatásokra van szükség. A gazdálkodók között végzett felmérés eredményei alapján pozitív összefüggést mutattunk ki a bizalom szintje és az együttműködési megállapodásokban kifejtett gazdálkodói aktivitás között. Eredményeink továbbá rámutattak, hogy a különböző együttműködési területek biza- 165

166 lomigénye differenciált. Tendenciájában megjelenő tapasztalat, hogy az intenzívebb, magasabb függőséget eredményező kooperációkban a szerződéses bizalom, míg az extenzívebb megoldásokban inkább a kompetencia bizalom megléte a fontosabb. Felhasznált irodalom 1. Baranyai Zs. (2010): Az együttműködés elméleti és gyakorlati kérdései a magyar mezőgazdasági géphasználatba. Doktori (PhD) értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllő. 233 p. 2. Borgen, S. O. (2001): Identification as a trust-generating mechanism in cooperatives. Annals of Public and Cooperative Economics 72 (2). pp Fukuyama, F. (1997): Bizalom. Budapest: Európa 4. Hansen, M.H., Morrow JR. J. L, P., Batista, J.C. (2002): The impact of trust on cooperative member retention, performance and satisfaction: an exploratory study, International Food and Agribusiness Management Review, Vol. 5, pp Larsen, K. (2008): Economic consequences of collaborative arrangements in the agricultural firm. Doctoral thesis. No. 2008:28. Swedish University of Agricultural Sciences. Uppsala 6. Long, G., Kenkel, P. (2007): Feasibility of machinery cooperatives in the Southern Plaint Region. Selected Paper, Annual Meeting, Southern Agricultural Economics Association. Mobile Alabama. February, Mcallister, D. J. (1995): Affect- and cognitive-based trust as foundations for interpersonal cooperation in organizations. Academy of Management Journal 38. pp. 8. Sholtes, P. R. (1998): The Leader's handbook: making things happen Getting things done. New York: McGraw-Hill 9. Szabó, G. G. (2010): The importance and role of trust in agricultural marketing co-operatives. MTA AKI: Studies in Agricultural Economics, No. 112, pp Takács I. Baranyai Zs. Nagy I. (2006): A gépköri mozgalom helyzete, fejlődésének jellemzői Magyarországon 2005-ben. MTA-AMB Kutatási és fejlesztési tanácskozás. Nr. 30. Gödöllő Konferencia kiadványai I. kötet. pp Tömpe, F. (2008): Assessing the magnitude of social capital in Hungarian farming enterprises and its relation to some of their features. pp In: Efficiency in Agriculture. Theory and practice. Edited by: Szűcs I. Fekete Farkas, M. Budapest: Agroinform Publisher, 355 p. ISBN

167 Bevezetés BERÉNYI LÁSZLÓ * SZERVEZETI ÉS EGYÉNI KOMPETENCIÁK MEGHATÁROZÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA 1 Kulcsszavak: kompetencia, folyamat, kiválóság, stratégia A kompetencia-menedzsment, legalábbis tartalmát és célját tekintve több évtizedes múltra tekint vissza. A mögöttes eszközrendszer azonban folyamatosan fejlődik, ami a módszertani lehetőségek bővülésének, az informatika fejlődésének és a környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodásnak egyaránt köszönhető. A folyamatmenedzsmentről hasonló megállapításokat tehetünk. Ebben a tanulmányban nem az egyes kompetenciák tartalmát kívánom bemutatni, hanem arra a kérdésre keresek választ, hogy miként lehetne a kompetenciákat hatékonyan meghatározni a folyamatmenedzsment segítségével. Olyan koncepciót vázolok fel, ami rendszerbe foglalja a szervezeti és egyéni kompetenciák körét is. Kutatási háttér A felsőoktatás minőségének javítása kiválósági központok fejlesztésére alapozva a Miskolci Egyetem stratégiai kutatási területein című, TÁMOP B-10/2/KONV azonosító számú (szakmai vezető: Dr. Gácsi Zoltán) pályázat között valósul meg a Miskolci Egyetemen. A projekt célja, hogy hozzájáruljon a Miskolci Egyetem vonzerejének növeléséhez a minőség javításán keresztül, amivel elősegíti a régió gazdasági és társadalmi modernizálását. A projekt célja négy stratégiai célkitűzés köré csoportosítható: - a szellemi potenciál fejlesztése, - a kutatási infrastruktúra fejlesztése, - a stratégiai kutatási területek minőségi fejlesztése, - az intézmény kapcsolatrendszerének fejlesztése. A kutató- és fejlesztő munka hatékony megszervezése érdekében a projektmenedzsment négy Kiválósági Központot hozott létre, amelyek a Karok közötti szinergikus hatások kihasználásával, a párhuzamosságok elkerülése mellett fejlesztenek a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat. A Központokon belül ún. kutatói műhelyek végzik a szakmai munkát egy-egy kulcskérdésre fókuszálva. Kutatómunkámat Veresné dr. Somosi Mariann irányítása alatt, a Mechatronikai és Logisztikai Kiválósági Központ (vezetője: Dr. Illés Béla) keretein belül alapított Innovatív megoldások a szervezetek irányításában a versenyképesség fokozására (vezetője: Dr. Szakály Dezső) kutatói műhelyben végzem. E műhely létének kiemelt fontosságát az a tény adja, hogy a projektben kidolgozott műszaki megoldások fogadására fel kell készíteni az alkalmazókat, sokszor szervezeti változásokon és szervezeti tanuláson keresztül. A kompetencia-alapú szervezetiszervezési megoldásokat a siker kulcstényezőjének tartjuk. A bemutatott kutató munka a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. * Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Vezetéstudományi Intézet, adjunktus, 1 A bemutatott kutató munka a TÁMOP B-10/2/KONV jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 167

168 Egyéni és szervezeti kompetencia Kompetencia fogalma A kompetencia illetékességet, alkalmasságot, szakmai hozzáértés jelent a szótárak meghatározásaiban. Egy ember kompetenciája lényegében képességei és készségei összességét jelenti, amelyek révén meg tud felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A téma kutatási kiterjedtsége miatt számos definíció született a kompetenciára, amelyekről jó áttekintést ad Szelestey tanulmányában. Néhány meghatározást foglal össze az 1. táblázat. A kompetencia fogalmának népszerű meghatározásai 1. táblázat Forrás Amerikai Menedzsment Szövetség Woodruffe Klemp és McClelland Quinn Forrás: Szelestey (5. p.). Meghatározás Az egyén általánosítható tudása, motivációi, legbensőbb személyiségjegyei, társasági szerepei vagy képességei, készségei, amelyek egy munkakörben nyújtott kiemelkedő teljesítményhez köthetők. Viselkedésminták egy készlete, melyet a munkakör betöltőjének be kell vetnie ahhoz, hogy a munkaköri feladatokat és funkciókat kompetensen lássa el. A kiválóan teljesítők személyiségjellemzője, pontosabban az egyén olyan tulajdonsága, amely nélkülözhetetlen egy munkakörben vagy szerepben nyújtott hatékony teljesítményhez. Egy bizonyos feladat vagy szerep teljesítéséhez szükséges tudás és képesség. A kompetencia a meghatározásokból is láthatóan személyorientált kifejezés, sajátos jegyekkel és azok viselkedési manifesztációjával. Woodruffe (idézi Szelestey) kiemeli, hogy ezt el kell különíteni a kompetenciaterülettől (kompetencia-követelménytől), ami a munkaköri feladatok elemzésével vezethető le, lényegében az elvárásokat fogalmazza meg. Ezzel megadta a kompetencia-menedzsment lényegét és feladatait is: meghatározni a követelményeket, megtalálni a személyeket rá és a hatékony állapotot fenntartani. A kompetencia menedzsment elterjedt definíciója szerint (Henczi Zöllei, 2007:48) az a szervezeti célkitűzések realizálását szolgáló tevékenységek sorozata, mely lehetővé teszi a szükséges kompetencia-erőforráskészlet tervezését és biztosítását, a rendelkezésre álló kompetencia potenciál racionális felhasználását, fejlesztését, s ezáltal a munkavállalók teljesítményének folyamatos növelését. A kompetenciával sajátos szemléletben foglalkozik Laáb (2010), akinek munkájából két szervezeti aspektusra szeretnék kitérni: - Az egyéni és szervezeti kompetenciák egyaránt köthetők a szervezethez. A szervezeti kompetencia építkezik az egyéniekből (természetesen több azok egyszerű összegénél). Az egyénnek mindig saját kompetenciáit kell előtérbe helyezni, ami akár ütközhet a szervezeti érdekekkel! Ez a megállapítás rámutat, hogy a kompetenciák menedzselése legfeljebb ránézésre lehet egyszerű feladat. - A kompetenciából összeálló tőke különlegességének tekinti a szerző, hogy az egyéb vagyonelemekkel szemben nem veszít értékéből, hanem folyamatosan bővül(het), a fizikai mutatók változatlansága mellett. Felveti, hogy mindezek alapján a kimutatásokban, akár a vagyonmérlegben is szerepeltetni érdemes. A számviteli kérdések és problémák túlmutatnak jelen tanulmány keretein, azonban látszólagos ellentmondást vélek felfedezni a gazdálkodás (mint szűkösen rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása) és a folyamatos bővülés jellegzetessége között. Az ellentmondás csak azért látszólagos, 168

169 mivel a kompetenciák bővülése ráfordításokkal érhető el, amelyek egy része szintén nehezen kezelhető számvitelileg (időráfordítás, kreativitás stb.). Kompetenciák összetevői és típusai A kompetenciák és kompetencia-követelmények típusaira, különösen pedig tartalmuk tételes meghatározására számos elmélet és tanulmány érhető el, amelyek a felhasználásuk célja alapján dolgoznak ki új elemeket. Somosi és szerzőtársai (2011) például a felsőoktatás példáján keresztül vezetik le a kompetenciák tartalmát, Henzi és Zöllei (2007) a szakképzés rendszerében vizsgálódik. A szakirodalmak alapján a kompetenciának öt összetevője és három fő típusa van. A kompetencia összetevői: - ismeretek, - képességek, jártasságok, - értékek, - személyiségvonások, - motivációk. A kompetencia három típusa: - általános kompetenciák, amelyek gyakoriak, alapozó jellegűek, - funkcionális kompetenciák, amelyek a kimagasló teljesítményhez vezetnek, - kulcskompetenciák, amelyek a szervezeti működés támogatása szempontjából fontosak. A kompetenciák további csoportosításait, jellemzőit részletesen bemutatják az idézett források. Szervezeti kompetencia A kompetencia fogalma kiterjeszthető a szervezetekre, sőt láthattuk, hogy ilyen aspektusok nélkül nem is értelmezhetők. Awuah (2001) alapján a szervezeti kompetencia egyén és kollektív képességek, szaktudás és kapacitások összessége. A téma vizsgálatának kezdete azonban még korábbra tehető. Az 1970-es évek szervezetfejlesztési és racionalizálási kihívásai (Susánszky, 1984) részben hasonló problémákkal foglakoztak. A McKinsey cég kiválóság nyomában (Peters Waterman, 1986) folytatott kutatásai nyomán megszületett 7S modell (Heidrich, 2000) lágy tényezőivel pedig lényegében átfogó megközelítést adott a szervezeti kompetenciákhoz. A szervezeti kompetenciák a szervezet-környezet alkalmazkodás kérdéséhez kapcsolódnak, tehát stratégiai kérdésről van szó. Ha alapot keresünk a kompetencia-fejlesztéshez, célszerű ebből a megközelítésből kiindulni. Az átalakító vezetés környezetét leíró modell (1. ábra) elemei egyébként felfedezhetők a kompetencia modellekben és tipológiákban. 169

170 TÁRSADALMI, KULTURÁLIS, SZOCIÁLIS KÖRNYEZET JOGI, POLITIKAI KÖRNYEZET MEGÚJULÁS HAGYOMÁNY TISZTELET SZAKMAI ÖNMEGVALÓSÍTÁS, RÉSZVÉTEL FEJLŐDÉS ÁTALAKÍTÓ Működtető VEZETÉS HUMANI- RENDSZERBE ZÁLÁS FOGLALÁS DECENTRALIZÁLÁS, INTEGRÁLÁS TERMÉSZETI KÖRNYEZET BEL-, KÜLGAZDASÁGI KÖRNYEZET MŰSZAKI KÖRNYEZET STRATÉGIAI VEZETÉS KÜLDETÉSI VEZETÉS 1. ábra Az átalakító vezetés környezete Forrás: Szintay, 2001:79. A környezeti modell lehetőség ad a belső csoport szintű és egyéni kompetenciák kidolgozásának lehetőségeire is. Ha ehhez a modellhez párosítjuk a szervezeti hatékonyság négyféle mércéjét (2. ábra), már van egy keretünk a szervezeti kompetenciák meghatározásához, amiből levezethetők az egyéni kompetenciák is. Előbbi modell a tématerületeket, utóbbi pedig a horizontális szempontokat adja a munkához. 170

171 2. ábra A szervezeti hatékonyság négyféle mércéje Forrás: Klein Klein, 2008:53. Muzik és Roman (2010) a cseh gazdaságban vizsgálták a szervezeti kompetencia kérdését (3. ábra), a gyakorlatban is jól hasznosítható modellel a folyamatképességet helyezik középpontba. A kis- és közepes méretű vállalatok számára fejlesztett modellt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a nagyvállalatokhoz képest egyszerűbb működésük modellezése általánosan segítheti az összefüggések jobb megértését. 3. ábra A kis- és középvállalkozások kompetenciája Forrás: Muzik Roman, 2010:2. Az alapvető kompetenciák között a technológiai (műszaki háttér), technikai (felkészültség perspektivikus technológiák bevezetésére), pénzügyi és szociális kompetenciákat említenek. 171

172 Marketing kompetenciaként piaci- és ügyfélismereteket emelnek ki, kulcselem pedig a processzuális kompetenciák köre. Ide tartoznak a folyamatok kialakításához szükséges tudás, képesség és szakértelem. Somosi (2011) modelljében (4. ábra) a szervezeti kompetenciaként az egyéni és kollektív képességek, szaktudás és kapacitások összességét érti összetetten és rendszerszerűen. 4. ábra Képességstruktúra Forrás: Somosi, 2011:12. A fenti ábrán bemutatott modell fogja össze a TÁMOP projektben végzett munkánkat. A kompetenciák tartalmának meghatározása előtt, annak támogatása érdekében véleményem szerint releváns kérdés, hogy mi alapján határozzuk meg azokat. A moduláris rendszerű felsőfokú szakképzés rendszerében például találunk kompetencia-leírásokat (a téma hátterével foglalkozik Henczi Zöllei, 2007). Ezeket azonban közvetlenül alkalmazni a szervezetnél nem feltétlenül lehet. Egy-egy szakma kapcsán leírják a kívánalmakat, a képesítés megszerzésekor pedig ezeket (elvileg) vizsgálják a bizottság tagjai. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden szervezet más, így előfordulhat, hogy néhány kompetencia nem releváns, míg mások fontosak lennének. Ráadásul sokszor csak egyéni kompetenciákról szólnak, szervezetiről nem. Bármelyik átfogó leírást vesszük alapul, az adaptáció igénye felmerül, aminek teljesítése nem könnyű feladat. 172

173 Kompetenciák meghatározásának lehetősége folyamat-alapon Kritikus kérdések A kompetencia-menedzsment széles körű lehetőségeket nyújt az egyénnek és a szervezeteknek egyaránt. Vannak azonban olyan tényezők és körülmények, amit mindenképpen figyelembe kell venni a fejlesztés során. Legfontosabb tapasztalataimat öt tényező köré tudom rendezni: 1. Egyéni vagy szervezeti kompetenciák elsődlegessége: véleményem szerint a kompetencia-menedzsmentnek szervezeti kompetenciákból kell kiindulni, ezzel pozícionálva a szervezetet. Az egyéni kompetencia-elvárásokkal akkor lehet hatékonyan foglalkozni, ha a szervezetieket már ismerjük (és nem csak a célrendszert!). Laáb (2010:26) a Sony miniatürizálási kompetenciáját említi, amiből levezethető, hogy milyen munkatársakat várnak: akik képesek és hajlandóak azonosulni a miniatürizálással, továbbá az ehhez szükséges feladatokban részt vállalni. 2. Időhiány: a kompetencia-menedzsmenttől azonnali eredményeket nem szabad várni. Viszonylag hosszú folyamatról van szó, ráadásul a változó környezet miatt nem is lehet befejezettnek tekinteni. Számolni kell tehát a kapcsolódó projekteknél azzal a kockázattal, hogy a megrendelő elveszíti érdekeltségét a megvalósításában (azaz fel kell készülni és készíteni őt erre). 3. Túl sok információ: a témában született alapkutatások és megközelítések száma miatt a kompetencia szótárakkal és leírásokkal együtt szinte kezelhetetlen információmenynyiséggel kell dolgozni. A probléma paradox: a szervezet egyedisége miatt kicsi az esélye, hogy kész megoldást találunk, az egyedi kifejlesztése pedig tovább növeli az irodalmak sorát. 4. IT támogatás: Számos szoftverfejlesztő kínál megoldást a kompetenciával kapcsolatos tudásanyag szisztematikus kezeléséhez, továbbá a definíciós és visszamérési feladatokhoz egyaránt. Az ilyen szoftverek azonban viszonylag drágák, használatuk többkevesebb erőforrást igényel, ezért nem érhető el széles körben. A szervezetek jelentős körénél meg sem fogalmazódik ilyen megoldás bevezetése. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy ne foglalkoznának a képességekkel, készségekkel és jártassággal (az mindenütt működik, legalább a vezető értékítélete alapján), csak azt nem a témában elfogadott szisztematikus módon teszik. 5. KKV szektor: a sokszínűsége és makro-szintű rugalmassága miatt a gazdaság motorjának tekinthető kis- és középvállalkozási réteg manapság a gazdasági helyzet és a gazdaságpolitikai szabályozás hatására leépítésekkel, megszorításokkal küzd. Szervezeti és egyéni szinten a kompetenciákkal való foglalkozás kiemelten fontos lenne, a tűzoltási feladatok mellett azonban legtöbbször háttérbe szorul. A kritikus problémák által felvázolt kép alapján egyszerű, de hatékony megoldásra van szükség. Egyrészt meg kell értetni a szervezetekkel a kompetencia-menedzsment fontosságát és lehetőségeit, másrészt meg kell találni az egyértelmű és gyakorlatban hasznosítható kapcsolatot a fizikai valósággal. Számos formai, tartalmi és módszertani kérdésről kell dönteni a megvalósítás során, ez azonban nem lehetséges alapkoncepció nélkül. 173

174 Folyamatok lényege A folyamatokkal való foglalkozás sem a XXI. század originális újítása. A rendszerelmélet fogalomrendszerének leírásakor Bertalanffy a rendszerben végbemenő változássorozatként definiálta a folyamatot (Paál, 2000). Az 1970-es évek említett racionalizálási feladatai a munkahelyi folyamatokkal foglalkoztak. Az 1990-es években az üzleti folyamatok szintjén jelent meg a téma kutatása és a gyakorlati alkalmazások is. Deák (2007) a szervezeti innovativitás megoldása mentén rendszerezi a téma releváns tudnivalóit. Hammer és Champy (1996) elterjedt megfogalmazása alapján a folyamat a tevékenységek olyan gyűjteménye, melyekhez egy vagy több input szükséges, s amelyek a fogyasztó számára értékes outputot állítanak elő. Tenner és detoro (1998) szintén az értékteremtésre helyezi a hangsúlyt. A folyamat egy, vagy több tevékenység, amely értéket növel úgy, hogy egy bemenetkészletet átalakít a kimenetekké mások (vevők, felhasználók) számára, emberek, módszerek és eszközök kombinációjával. A folyamatok lényegi vonásai jelen tanulmány szempontjából, hogy: - többletet, értéket hoznak létre, miközben erőforrásokat használnak fel (gazdálkodás és hatékonyság értelmezhető rájuk), - felhasználói (külső vagy belső vevők) igényeket elégít ki végtermékük, megalapozva elégedettségüket, - az üzleti, adminisztratív és fizikai működést egyaránt átfogják. Deák (2007) Hammer és Champy eredményei alapján vezeti végig a gazdasági folyamatok meghatározó tényezőit (5. ábra). Reálfolyamatoknál a gépekkel, eszközökkel egészíthető ki a modell, részletesebb vizsgálatokhoz pedig például a helyszínek is bekapcsolhatók a vizsgálatba. 5. ábra A folyamat keresztje Forrás: Deák, 2007:

175 Tulajdonképpen, ha tudjuk, hogy mit, kinek, milyen előírások alapján kell tenni, illetve milyen információk áramolnak közben, ismerjük a folyamatot. Kompetenciák meghatározása a folyamatok alapján A kompetenciák és folyamatok kapcsolatát a 6. ábra segítségével tudom szemléltetni. 6. ábra Szervezeti és egyéni kompetenciák kapcsolata Forrás: saját szerkesztés. A környezetből érkező elvárásokból vezethetők le a szükséges szervezeti kompetenciák. A szervezetnek olyan terméket, szolgáltatást (outputot) kell előállítani, amivel elégedettséget érnek el, és versenypozíciójukat megtartják vagy fejlesztik. A belső működés folyamatait az elvárt outputnak előállíthatóságához igazodóan kell megszervezni, ide értve a megfelelő erőforrások biztosítását is. A tevékenységekhez (5. ábra) az eljárások, információk és végrehajtók alapján határozhatók meg a kompetencia-követelmények. Az anyagi erőforrások esetén a probléma minőségügyi eszközökkel jól kezelt (bejövő anyagok minőségellenőrzése, beszállítók értékelése és kiválasztása stb.), humán erőforrások tekintetében pedig a kompetencia nyújt segítséget. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, a valóban szükséges és hatékony kompetencia-követelményeket tudjuk meghatározni, majd a szükséges fejlesztéseket végrehajtani. Meg szeretném jegyezni, hogy a szervezetfejlesztés szempontjából szervezeti kompetencia alulról felfelé történő, azaz egyéni kompetenciákból építkező kezelése nem kevésbé fontos feladat, a kritikus kérdések között tárgyalt tényezők alapján azonban úgy látom, elsődleges kutatói feladatom nem ennek a problémának a megoldása. 175

176 Eszköz a kutatásokhoz A kompetencia-követelmények megismeréséhez az egyszerűség követelményének megtartása mellett kerestem megfelelő támogatást. A kutatás jelen fázisában már kézenfekvőnek tartjuk, hogy a folyamatmodellezés lehet segítségünkre. A Vezetéstudományi Intézetnél több projektben sikerrel alkalmaztuk a Scheer által kidolgozott ARIS módszertant és a kapcsolódó szoftvereket. 7. ábra ARIS-ház Forrás: saját szerkesztés ARIS Express segítségével. A módszertan legnagyobb újítása az ún. ARIS ház (7. ábra), ami az 5. ábrán bemutatott folyamat-kereszttel összhangban, több szempont szerint teszi lehetővé a működés vizsgálatát (termék, szervezet, adat, funkció vagy tevékenység), továbbá azokból építi fel a folyamatokat. Az ARIS-t üzleti folyamatok modellezéséhez és menedzseléséhez fejlesztették ki, a kompetencia-menedzsmenthez ipari, termelési és szolgáltatási folyamatok is kielégítően kezelhetők vele. Az ARIS Toolset és a rá épülő elemzési eszközök adatbázis alapon működnek, ami az ismétlődő elemek szisztematikus kezelésén túl a változások kezelésében is rugalmas. Az ARIS használatának másik előnye, hogy grafikus megjelenítése egyszerűen áttekinthetővé teszi a folyamatokat. Van olyan szoftverük, ami ingyenes elérhető (bár nem adatbázis alapú), sőt a módszertan annyira népszerűvé vált, hogy más szoftverekben is hozzáférhetők rajzobjektumai, így széles körben használható. A módszertan vizuális elemei arra használhatók, hogy különböző részletezettséggel elkészítve a szervezet folyamattérképét kialakítsunk egy koncepciót a szükséges kompetenciák körére és csoportosítására. Nagy vonalakban definiálhatók a kulcs- és alapkompetenciák (igény szerint más területek is). A részletes vizsgálatokhoz az adatbázis használható. Az ARIS Toolset számos, szabadon definiált adat rögzítését teszi lehetővé, illetve ha a szoftver nem áll rendelke- 176

177 zésre, az más adatbázissal (akár Excel-táblával) helyettesíthető. Hasonló funkcionalitás mellett egy ilyen adatbázis kezelhetősége nehézkesebb lehet, ám mindenképpen olcsóbb. Az ARIS nem oldja meg a kompetencia-menedzsment tartalmi problémáit, azonban a stratégiai környezeti tényezőkből levezetett szervezeti és egyéni kompetenciák meghatározásában hasznos eszköz. Segítségével áttekinthetővé válik, sőt jelentősen csökken a feladathoz felhasznált adatmennyiség, ami hozzájárul a hatékonyság növeléséhez. Ráadásul a rendelkezésre álló kompetenciák követelményekkel való összevetéséhez is biztosítja a hátteret. Konklúzió A kompetenciákkal való foglalkozás fontosságát elfogadva a hatékony és gyakorlati alkalmazók számára elfogadható megoldások kidolgozásával kell foglalkozni. Az egyéni kompetenciák csoportosítása, továbbá a szervezet számára hasznos kompetenciák felismerése és fejlesztése csak egy része a feladatoknak. A szervezeti és egyéni kompetenciák kapcsolatában előbbi meghatározó. Egy szervezet számára azok az emberek lesznek vonzóak, akik kompetenciái támogatják, vagy legalábbis öszszeegyezethetők a szervezeti kompetenciákkal. A szervezeti kompetencia-követelmények a környezeti elvárásokból adódnak, azaz a vevők igényeiből és a versenyhelyzetből. A szervezeti kompetenciák azokat a képességeket, tudást fogják össze, amelyekkel a vevők elégedettsége és a szervezet fennmaradása elérhető. A tanulmányban arra a problémára fókuszálva mutatom be kutatási eredményeimet, hogy mi alapján lehet a kompetenciákat meghatározni. A végrehajtandó folyamatok írják le a szervezet működését, így a kompetenciákat is ezeken keresztül célszerű definiálni és mérni. A folyamatok segítségével árnyaltan meghatározhatók a csoportszintű és egyéni kompetenciák is. Az AIRS módszertan vizuális eszközeivel és adatbázisának felépítésével egyaránt segít a gyors áttekintésben és az alapos elemzésekben. Úgy vélem, hogy e koncepció informatikai támogatásának kidolgozásával és a kompetencia-szótár fejezetcímeinek rögzítésével, másképpen fogalmazva a tipológiai kérdésekben való döntések meghozatalával a szervezetek széles köre számára teremthetünk keretrendszert a kompetencia-menedzsmenthez. Summary Competence-based management is a rediscovered approach to competitiveness and organizational development. A key-area of the TÁMOP B-10/2/KONV project is establishing new and useful management tools. This paper summarizes how to build up the ground of competence-based management. In my opinion the solution shall use the process management. It is possible to define competencerequirements for both the organization and the members based in the activities of the processes. ARIS methodology and software offer easy and visual tool with the support of databases. My objective is to develop a framework for a wide range of organizations. Felhasznált irodalom 1. Awuah, G. B. (1993): A firm s competence development through its network of exchange relationship, Journal of Business and Industrial Marketing, Vol. 16. No. 7., Deák Cs. (2007): Innovációmenedzsment kutatás és gyakorlat: Folyamatmenedzsment, folyamatinnováció kötete, Miskolci Egyetem ImKKK, Miskolc 3. Hammer M. Champy J. (1996): A vállalati folyamatok újraszervezése, Panem-McGraw-Hill, Budapest 4. Heidrich B. (2000): Szervezeti kultúra és interkulturális menedzsment, Bíbor Kiadó, Miskolc 5. Henzi L. Zöllei K. (2007): Kompetenciamenedzsment, Perfekt Zrt, Budapest 6. Klein B. Klein S. (2008): A szervezet lelke, EDGE 2000 Kiadó, Budapest 177

178 7. Laáb Á. (2010): Kompetenciagarázdálkodás I. Mennyi élet van éveidben?, Typotex Elektronius Kiadó Kft, Budapest 8. Muzik J. Roman S. (2010): Humán erőforrások fejlesztésének támogatása kis- és középvállalkozásoknál Csehországban, CEO, Vol. 11. No. 4. M2-M4. 9. Paál É. (2000): Számvitelszervezés és vezetés I., Perfekt Zrt., Budapest 10. Peters T. J. Waterman R. H. (1986): A siker nyomában, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 11. Somosi Veres M. Kiss Tóth A. Leskó A. K. Ráczkövy Á. (2010): Kompetenciamenedzsment a felsőoktatás szolgálatában, Magyar Minőség, 2011/5, Somosi Veres M. (2010): Alapvető képesség: a szervezeti és egyéni képesség fejlesztése Magyar Minőség, 2011/5, Susánszky J. (1984): A racionalizálás módszertana, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 14. Szelestey J.: Kompetencia modell kidolgozásának elméleti háttere (kézirat), forrás: 15. Szintay I. (2001): Stratégiai menedzsment, Bíbor Kiadó, Miskolc 16. Tenner A. R. DeToro I. J. (1998): BPR vállalati folyamatok újraformálása, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 178

179 BERÉNYI LÁSZLÓ * SZINTAY ISTVÁN ** AZ IRODAI KÖRNYEZETTUDATOSSÁG FEJLESZTÉSE ÖNÉRTÉKELÉSEN ALAPULÓ PROGRAMMAL Bevezetés Kulcsszavak: környezeti teljesítményértékelés, környezetbarát iroda, önértékelés A Környezetbarát Iroda Program a Miskolci Egyetemen kifejlesztett környezeti teljesítményértékelő eljárás, ami az irodai működés humán és környezeti tényezőit helyezi középpontba. Úgy véljük, hogy a témával mindenképpen foglalkozni kell egy olyan intézményben, ahol több száz irodában dolgoznak egyszerre. A tanulmányban a Program alapfeltevéseit, felépítését, továbbá az egyik intézetnél lefolytatott PILOT felmérések tapasztalatait összefoglalva kívánjuk bemutatni a lehetőségeket. A Program legfontosabb sajátossága, hogy alulról építkezve támogatja az intézményi szintű környezetmenedzsment kiteljesedését. Kutatási háttér A Környezetbarát Iroda Program kidolgozására a között támogatott TÁMOP /A-10/1/KONV számú, KULCS A Miskolci Egyetem Hallgatói és Intézményi Szolgáltatásfejlesztéséhez című projekt (projektvezető: Dr. Szintay István) keretében került sor. A projekt globális célja a Miskolci Egyetem működési folyamatainak komplex megújítása, hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztésekre alapozva, a minőségelemek maximális alkalmazásának segítségével. A projekt négy alprojektre bontva valósít meg szakmai fejlesztéseket: 1. Munkaerő-piaci kapcsolatok minőségi megújítása (kompetencia-alapú oktatásfejlesztés, képzési klaszter megalapítása), 2. Intézményirányítás fejlesztése (minőségirányítás, környezetirányítás fejlesztése, DPR, jó gyakorlati adatbázis fejlesztése stb.), 3. Hallgatói- és oktatói szolgáltatások fejlesztése (ügyfélszolgálati központ kialakítása, diákiroda fejlesztése, elektronikus szolgáltatások bővítése), 4. Nemzetközi versenyképességet elősegítő szolgáltatásfejlesztés (honlapok, adatbázisok). Az intézményirányítás fejlesztése alprogramban (alprogramvezető: Dr. Berényi László) fontosnak tartottuk, hogy ne csak a szűkebb értelemben vett minőségirányítási, és az országosan kiemelt diplomás pályakövetési rendszer (DPR) területén lépjünk előre, hanem környezetvédelmi és környezettudatossági kérdésekben is. Áttekintettük a szakmai és módszertani lehetőségeket, és egyszerű, de az irodai működés környezeti teljesítményének értékelésére célirányos megoldás kidolgozása mellett döntöttünk. A Környezetbarát Iroda Program egy hosszabb folyamat első lépése. Egyelőre nem terjed ki hatálya a laboratóriumokra, műhelyekre, előadókra, tantermekre és egyéb működési helyekre. * Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Vezetéstudományi Intézet, adjunktus, ** Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Vezetéstudományi Intézet, egyetemi tanár, 179

180 A Környezetbarát Iroda Program felépítése Környezetbarát Iroda A környezetbarát irodát olyan irodai munkahelyként határozhatjuk meg, ami a deklarált feladatok ellátását úgy oldja meg, hogy közben nem érinti hátrányosan az ott dolgozók testi-lelki egészségét, továbbá takarékosan bánik a környezeti erőforrásokkal. A környezetbarát iroda értékelés során figyelembe kell venni az irodai működés környezetre és dolgozókra kifejtett hatásait, illetve a problémák megelőzésére és megoldására tett erőfeszítések összességét is, hiszen lényegében környezeti teljesítményértékelést kell végezni, ami e két tényezőcsoportot együttesen vizsgálja (Tóth, 2001:5). A környezetbarát iroda jellemzői a fenntartható fejlődés három általánosan elfogadott pillére (Láng, 2003) mentén: - a természeti környezet megóvása, azaz az irodában környezetet kevésbé terhelő anyagok, eszközök és munkafolyamatok alkalmazása, - társadalmi környezet fejlesztése, azaz az irodai munka csoportmunkává fejlesztése, továbbá az irodai munkával járó stressz mérséklése, - gazdasági megvalósíthatóság, azaz az iroda és a szervezet lehetőségei alapján ésszerű változások bevezetése. A környezetbarát iroda értékelés és fejlesztés célja, hogy megismerjük a Miskolci Egyetem irodai működésének környezeti teljesítményét és intézkedéseket dolgozzunk ki, amelyekkel: - fokozhatjuk a pozitív környezeti teljesítményt kibocsátási megtakarítások és racionalizálás segítségével, - növelhetjük a dolgozók és ügyfelek komfortérzetét, csökkenthetjük a sérülések, betegségek kialakulásának esélyét, - anyagi megtakarításokat érhetünk el. Meffert és Kirchgeorg fogyasztói magatartás tipologizálására dolgozott ki modellt, ami a fogyasztó által megkötendő kompromisszum és a termék környezettudatosságába fektetett bizalom mértéke alapján különít el kategóriákat (Kerekes Kindler, 1997:192). A mi munkánk jelenleg Miért ne vásárlások kategóriával prezentálható, ami alacsony bizalom és alacsony kompromisszum értékeivel jellemezhető. Másképpen fogalmazva akkor vagyunk hajlandóak a környezetileg kedvezőbb megoldásokat választani az irodai működés tekintetében, ha a környezeti érdekek érdektelensége mellett a megoldás kevés kompromisszumot igényel (anyagi áldozat, kényelem feladása). El kell tehát fogadnunk, hogy pillanatnyilag a gazdaságilag is kedvezőbb alternatívák segítségével lehet a környezeti teljesítmény javítása irányába elmozdítani az irodai működést. A környezetbarát irodai szakmai és módszertani fejlesztések fontos távlati feladata azonban az, hogy nyer-nyer vásárlás szituációkat teremtsünk. Ehhez meg kell teremteni a felhasználók érdekeltségét, ami időben hosszú folyamat. A pozitív példák, a jó gyakorlatok bemutatása ebben sokkal hatékonyabb segítőtárs lehet, mint a direkt utasítás és ellenőrzés. Általában nem lehet egyik napról a másikra láttatni az eredményeket, a bizalmat fel kell építeni. A KÖVET-Inem Hungária Egyesület Zöld Iroda programja (Antal Vadovics, 2005) a legfontosabb szakmai alap volt a Program kidolgozása során, azonban úgy döntöttünk, olyan egyéni megoldással állunk elő, ami az egyetemi irodai működéshez, és az egyetemi szabályozáshoz jobban alkalmazkodik. Lényegében számos pontot nem, vagy csak nehezen tudtunk 180

181 volna értelmezni az eredeti módszertanban. Hosszú távon azonban célunk, hogy felkészítsük az intézményt a nemzeti szintű összehasonlításra és versenyeken való részvételre. Az irodai környezettudatosság értékelési lehetősége az EFQM mintáján alapuló modellel Az irodák környezetbarát jellegének értékelésére készítettünk egy koncepció-modellt, ami az EFQM szerkezetét és értékelési sajátosságait felhasználva vizsgálja a témát. Részletes kidolgozására és alkalmazására a TÁMOP projektben nem került sor, mivel jelenleg nem áll rendelkezésünkre a szükséges információbázis az értékelés pontosításához, és a projekt megvalósítási ideje alatt azt nem is tudtuk volna összeállítani. Az alábbiakban leírt koncepciót leegyszerűsítve érvényesítettük a kidolgozott megoldásban. Az EFQM modell logikáján alapulva az adottságok és eredmények csoportját megtartva a környezetbarát iroda értékelési koncepció modelljét a 1. ábra foglalja össze: Adottságok Eredmények Vezetés elkötelezettsége Funkcióelemzés Megvalósítás Energiafelhasználás Papírfelhasználás Irodakialakítás Infrastruktúra és eszközpark Nyomtatás és másolás Irodaszerek felhasználása Munkakörülmények Finanszírozás Értékelés és fejlesztés Funkcióteljesítés Érintettek elégedettsége 1. ábra A környezetbarát iroda értékelési modellje Forrás: saját szerkesztés. Adottságok tartalma: Az iroda környezetbarát fejlesztései erőforrásokat (időt, pénzt, munkaerőt) igényelnek, ráadásul a megszokott rend, a kialakult szervezeti kultúra (részletesen foglalkozik a kérdéssel Heidrich (2000)) felborításával járnak. Mindez a felső vezetés támogatása és aktív részvétele nélkül nem valósulhat meg. A funkcióelemzés során fel kell tárni az irodához kötődő feladatokat mennyiségben, minőségben és időbeli eloszlásban. Bár nem közvetlenül környezetbarát értékelési szempontot jelent, más irodákkal, más gyakorlattal összehasonlítva azonban kritikus problémákra mutathat rá. Fő szerepe a modellben az, hogy kiindulópontként szolgáljon a többi pont értékeléséhez, így reális képet kapjon az értékelt iroda a működésről. Több iroda vagy szervezet összehasonlítása során a funkcióelemzés teremti meg az objektív összemérés lehetőségét. Az irodakialakítás kapcsán a jogszabályi követelményekből célszerű kiindulni, megvizsgálva, hogy kellő számú, alapterületű, légtérfogatú és jellegű iroda áll-e rendelkezésre. Az infrastruktúra és eszközpark a rendelkezésre álló irodai gépeket és eszközöket tekinti át. Ide értendők a számítógép-konfigurációk, másolók és nyomtatók, telefonok, irodai kisgépek és irodaszerek, továbbá a bútorok is. A megfelelőséget vagy pazarlást a funkcióelemzésből lehet levezetni. A munkakörülményekhez a munkavégzés minőségét befolyásoló fizikai körülmények tartoznak, így a klíma, a megvilágítás és a zajosság, továbbá a berendezések ergonómiája. 181

182 A finanszírozás az irodára fordítható pénzügyi forrásokat vizsgálja, szintén a funkcióelemzés tükrében. Ki kell térni a közvetlen kiadásokon túl a munkaráfordítás és a rezsitényezők vizsgálatára is. Eredmények tartalma: Az energiafelhasználás kapcsán az elektromos áram, a hőenergia, a víz felhasznált mennyiségét és a felhasználás hatékonyságát kell megvizsgálni. A jobb összehasonlíthatóság érdekében a természetes mértékegységek mellett célszerű forintosítani és fajlagosítani az eredményeket. A papírfelhasználás az irodai működés kritikus pontja. Jogszabályi és belső előírások gyakran kötelezővé teszik a papír-alapú működést, de a gyakorlatban a minőség- és környezetirányítási rendszerek is jelentős felhasználók. Fontos, hogy a funkciókhoz igazodóan értékeljük a felhasználást, így alapot adva a csökkentési lehetőségek feltárásához. A nyomtatás és másolás bár kötődik a papírfelhasználáshoz, a festékek, energiafelhasználás és egyéb tényezők (például az ózonkibocsátás) miatt külön kezelendők. Az irodaszerek általában olyan tételek, amire gyakran nem is figyelünk oda. Egyenként kis értékűek, nyilvántartási kötelezettségük sem erős. Éppen ezért könnyű túlköltekezni ezen a téren. A funkcióteljesítés és az érintettek elégedettsége kilóg az eredmények eddigi sorából. Az előbbi négy tényező összhangban van a KÖVET értékelésével (Antal Vadovics, 2005), sőt egyszerűen visszavezethetők a fenntarthatóság környezeti tényezőire. A funkcióteljesítés és az érintettek elégedettsége éppen a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság felé terjeszti ki az értékelést. A funkcióteljesítés a szervezet által kijelölt feladatok teljesítésének színvonalát méri, az érintettek elégedettsége pedig az iroda környezetbarát jellegével kapcsolatos szubjektív véleményeket. A Környezetbarát Iroda Program elemei A TÁMOP projekt keretében kidolgozott Környezetbarát Iroda Program négy fő elemből épül fel: 1. Önértékelés tesztek segítségével, 2. Belső auditok, 3. Elektronikus segédanyagok és jó gyakorlatok megosztása, 4. Belső képzések és tájékoztatók. Az önértékelések tesztjeit Evasys rendszerben dolgoztuk ki, továbbá a segédanyagok elektronikusan állnak rendelkezésre (a Program holnapja a címen érhető el), ezzel is csökkentve a papírfelhasználást. Az értékelés egységei az intézetek (központi igazgatásban osztályok, hivatalok), mivel viszonylag nagy önállósággal rendelkeznek a környezeti teljesítmény befolyásolására. Önmagában irodai szintű vizsgálatokat nem célszerű végezni, mivel az nem ad teljes körű képet. Az értékelés 3 szinten zajlik (2. ábra) a tesztek segítségével: 1. Egység szintű vizsgálatok, elsősorban a menedzsment elkötelezettségére és az általános jellegzetességeire fókuszálva, 2. Irodai szintű vizsgálatok, ami az irodák környezeti teljesítményét méri, 3. Személyes véleményalkotás vizsgálata, ami a kiválósági értékelések (Szintay, 2005) dolgozói elégedettségmérésének adaptációja. A személyes véleményalkotás azért képez külön szintet, mert csak így biztosítható az általunk elvárásként megfogalmazott anonim kitöltés lehetősége. 182

183 2. ábra Környezetbarát Iroda Program értékelés szintjei A Környezetbarát Iroda Program sajátosságai Forrás: saját szerkesztés. A projektben használt módszertan kidolgozását több tényező indokolta: - Az intézmény működését számos külső és belső szabály határozza meg (akkreditáció, kapacitás-számítások stb.), illetve jelenleg vezetünk be új informatikai megoldásokat (kérvénykezelés, iktatás, hallgatói ügyintézés stb.), amelyek komoly adminisztratív terhet rónak a szervezeti egységekre. A minőségirányítási rendszer mentén bevezetett önértékelések már ismertek az intézményben, azonban ezzel párhuzamosan bevezetni a környezetbarát iroda értékeléseket adminisztratív és személyi konfliktusokhoz is vezetne. - Az intézmény számára kötelező környezetvédelmi (elsősorban hulladékkezelésre vonatkozó) adatgyűjtést és jelentéskészítést központilag kezelik, a tapasztalatok szerint az itt rendelkezésre álló kapacitások éppen elégségesek a jelenlegi feladatok ellátásához. - A szervezeti egységek érdeklődése és aktivitása változó a környezetvédelem iránt, továbbá eltérnek a személyi lehetőségek is. - Az egyetemi szervezeti felépítésből adódóan a felelősségek és hatáskörök megosztása sajátos képet mutat. Az intézetek számára a világítás típusa, a fűtési rendszer adottság, nem határozhatják meg minőségüket, legfeljebb használatuk mértékét. Számos tényezővel ugyanakkor nem gazdálkodnak az irodák, pontosabban nincsenek rákényszerítve a velük való gazdálkodásra. Az energiafelhasználás költségvonzatai például nem az irodáknál, de nem is a szervezeti egységeknél jelennek meg. A villanyszámla egyetemi szinten jelenik meg, amire csak részben a felhasználással arányosan a költségvetés tervezésénél biztosítják a fedezetet a karokra és központi igazgatási osztályok hozzájárulás formájában. 183

184 - A közbeszerzés és az intézmény központosított beszerzési rendszere az előzőhöz hasonló anomáliát okoz (nem csak a Miskolci Egyetemnél, hanem mindenütt). Előfordulhat, hogy azért nem tudunk hozzájutni a kedvezőbb környezeti teljesítményű eszközökhöz, mert a szállítótól nem lehetett vásárolni az adott időszakban, vagy egyéb szempontok alapján alulmarad a közbeszerzési ajánlatok között. Az irodai működésre fókuszálni egy felsőoktatási intézménynél mindenképpen fontos, ha a környezeti teljesítményt kívánjuk javítani. A Miskolci Egyetemen normális működése mellett több mint 900 irodahelyiség működött. Jelenleg az épületek átfogó rekonstrukciója zajlik, így az irodák nagy része nem elérhető vagy nem rendeltetésszerűen működik. A Környezetbarát Iroda Program olyan önértékelésre épülő teljesítményértékelő megoldás, ami alulról építkezik. A széles körű szakmai és módszertani támogatás mellett a részvétel és alkalmazás nem kötelező, hanem lehetőség. Fontosabbnak tartjuk, hogy a jó gyakorlatok bemutatásával fokozatosan nyerjük meg a szervezeti egységeket, mint egy elhibázott felső utasítással kényszerítsük őket a részvételre, és ezzel kudarcra ítéljük a kezdeményezést. PILOT vizsgálat eredményei Vizsgálatok keretei A kidolgozott értékelési módszertant több intézetben teszteltük. Jelen tanulmányhoz egy intézet eredményeit választottunk ki. A felmérés idején az intézet 8 nyugati és 1 keleti fekvésű irodával működött. A 15 aktív munkatárs mindegyike részt vett a felmérésben. Az intézet irodái a felújításokkal átrendeződtek, részben már átadott irodákban tudnak dolgozni, viszont kevesebb iroda áll rendelkezésre. A visszaköltözés után meg kívánjuk ismételni a vizsgálatokat, így nem csak frissebb információhoz jutunk, de a fejlődés is mérhető lesz. A teljes módszertan mellett rendelkezésre áll egy rövidített, egyetlen kérdőívből álló teszt is, hogy átfogóan és gyorsan tudjunk helyzetképet alkotni. E teszt kidolgozását azért tartottuk fontosnak, hogy egyetemi szinten tudjunk informálódni anélkül, hogy a munkatársakat aránytalanul terhelné a kitöltés többletfeladata, és áthidaljuk a felújításból eredő értelmezési problémákat is. Személyes véleményalkotás vizsgálatának eredményei A személyes véleményalkotás során a munkatársaknak 1..5 skálán, nagyon rossz és nagyon jó végletek között kellett megjelölni, miként vélekednek az iroda felszereltségéről, ergonómiájáról és takarékosságáról. Az eredményeket a 3. ábra foglalja össze. 184

185 3. ábra Személyes véleményalkotás eredményei Forrás: saját szerkesztés. Az általában közepes eredmények közül néhány érdekest szeretnénk kiemelni: - Az eszközökkel, különösen a számítógépekkel való ellátottsággal elégedettek az intézet munkatársai, azonban saját meglátásuk szerint sem tudnak takarékosan bánni az energiával. Az iroda gépesítésével párhuzamosan fontos feladat a takarékosságra is megtanítani az érintetteket. Az eredmények belső bemutatása után már javulást sikerült elérni: többen ekkor döbbentek rá, hogy csupán a nyomtatók éjszakai és hétvégi áramtalanításával havonta több ezer forint spórolható meg (még ha ezt közvetlenül nem is tapasztalják meg az egyetemi kalkulációs eljárások miatt). - Az iroda klímájával és megvilágításával voltak leginkább elégedetlenek a válaszadók. A 4. ábra egy korábbi mérést mutat be, nyári időszakban. Az irodák nyugati fekvése miatt a délutáni órákban a hőség többször elviselhetetlen volt. A felújítások befejezése után egyedileg szabályozható, klimatizált irodákban folyhat majd a munka. 185

186 4. ábra Egy iroda klímaviszonyainak alakulása Forrás: saját szerkesztés. - A környezettudatosság relatív szintjét magasra értékelik a válaszadók, ami nem meglepő eredmény. A Program előrehaladásával ezen értékek csökkenését várjuk. Hozzátéve, hogy saját és vezetőik környezettudatosságát alacsony szintűre értékelik, van létjogosultsága a fejlesztéseknek. Hasonló eredményt láthatunk, ha megvizsgáljuk, hányan jelöltek 4-es és 5-ös (jó és nagyon jó) választ a kérdésekre (5. ábra). A munkatársak döntő többsége szerint az energiatakarékosság fejlesztendő, a klímával kapcsolatban azonban az alacsony átlagos érték (2,8) mellett a válaszadók 40%-a elégedett vele. A kérdésben tehát szélsőségesen megoszlanak a vélemények. A környezettudatosság relatív szintje pedig kétharmaduk szerint jobb, mint az Egyetemen általában. 186

187 5. ábra Jó és nagyon jó értéket megjelelő válaszadók aránya személyes véleményalkotás során (%) Forrás: saját szerkesztés. Irodai szintű felmérés eredményei Az irodai szintű felmérés eredményeiből olyan részleteket ragadunk ki a tanulmányban, amelyek megfontolásra érdemesek más szervezeti egységek számára is. Kitérünk a fényviszonyokra (mivel ez a személyes véleményalkotás során alacsony értéket mutatott), az újra használat és hasznosítás problémájára, továbbá az irodai extra felszerelések létére. Az irodába jutó természetes fény mennyiségével 15-ből 13 válaszadó elégedett, ugyanakkor kétharmaduk gyakran használja a mennyezeti világítást is. A jelenséget megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy általában valóban elegendő a bejutó természetes fény a komfortérzet biztosításához, azonban az irodák berendezése (sötét bútorok, rossz elhelyezés) miatt a munkavégzéshez már kevés. Nyári időszakban pedig sajátos helyzet áll elő: 14 óra után betűz a nap, ami miatt a szalagfüggönyöket elhúzzák a munkatársak, a munkavégzéshez azonban lámpát kell kapcsolniuk. Asztali lámpák az irodák felében vannak, ezeket azonban kevesen és esetlegesen használják. A nyomtatás mennyiségét a munkatársak kétharmada átlagosra, a többiek takarékosra értékelték. Pazarló választ senki sem adott. Arra kérdésre, hogy a vezetőségi ösztönzés megvan-e a takarékosságra, a munkatársak fele adott kedvező választ. 187

188 Újra használat és szelektív gyűjtés helyzete 1. táblázat Igen (fő) Nem (fő) Újrahasználják-e a papírokat (pl. kétoldalas nyomtatás, jegyzetelés)? 13 2 Külön gyűjtik-e a papírhulladékot? 10 5 Külön gyűjtik-e az elhasznált festékanyagokat? 14 1 Forrás: saját szerkesztés. Az papírok újra használata ( B lapok ) jellemző az intézetre, azonban ezt nem tehetik meg mindig. Külső kommunikációban ilyen lapok nem használatosak, a bizalmas adatokat tartalmazó papírokat pedig megsemmisítik. A papírhulladékot és az elhasznált festékanyagokat külön gyűjtik, amiben fontos szerepe van az egyetemi központi gyűjtésnek és elszállításnak. Környezetbarát papírt jellemezően nem, vagy csak néha használtak a felmérés idején. Bizonyos munkákhoz kötelezően használják az újrahasznosított papírokat, műszaki szempontból azonban komoly aggályaik vannak. A nyomtatók és a fénymásoló berendezés még nincs felkészítve e papírok fogadására, a laptovábbító görgők cseréje heti karbantartási feladat az intézetnél. Vizsgáltuk továbbá, hogy milyen (sokszor oda nem illő) eszközöket használnak az irodákban (6. ábra). Az intézet irodáiban ezek nem jellemzők, azonban nem ez volt az általános tapasztalat a PILOT vizsgálatok során. Az intézetnél rendelkezésre áll egy helyiség, amit a munkatársak étkezőként használnak. Ahol nincs erre külön helyiség, ott magasabb arányban jelennek meg a vizsgált eszközök. A rádiók és egyéb lejátszók alacsony jelenléte mellett fontos megjegyezni, hogy az interneten keresztül többen használnak ilyen szolgáltatásokat. 6. ábra A többlet felszerelést tartalmazó irodák száma Forrás: saját szerkesztés. 188

189 Konklúzió A környezetvédelem irányába tett lépések támogatásához az uniformizált megoldások nem mindig alkalmazhatók hatékonyan. Az irodai működésre kell hangsúlyt fektetni egy olyan szervezetnél, amelynél az irodai-adminisztratív tevékenységek dominánsak. A Miskolci Egyetem irodai működésének környezeti teljesítményfejlesztésével kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy különböző tartalmú feladatok ellátása párosul az intézményi-szervezeti és emberi sokszínűséggel, ami egyedi módszertani megoldást kíván. A Környezetbarát Iroda Program alulról építkező megoldás, ami az intézmény szervezeti egységeinek önkéntes részvételével tárja fel a működés környezeti aspektusainak jellegzetességeit. A tanulmányban egy intézet PILOT felmérési anyagainak tapasztalatai alapján mutattuk be, milyen eredményeket értünk el és milyen kihívások előtt állunk. Véleményünk szerint a Program segítségével meg tudtuk tenni az első lépéseket, azonban ez még csak a kezdet. A jó gyakorlatok feltárásával és közzétételével megindulhat a széles körű tudatformálás. A tapasztalatok alapján a résztvevők számának folyamatos emelkedését várjuk. Néhány év távlatában akár a kiválósági értékelési rendszer felé elmozdulva továbbfejleszthetjük a rendszert. Környezetbarát iroda versenyeken való részvétellel jó gyakorlatainkat országos szinten is megjeleníthetjük, az elért megtakarítások pedig segíthetik az intézmény hatékonyabb működését. Summary The Green Office Program of the University of Miskolc is a special solution in order to evaluate the environmental performance of the offices. The program covers the analysis of environmental, human and ergonomic aspects of the daily work. We believe that such an initiative is important for an organization with hundreds of offices. The main characteristic of the Program is the bottom-up approach to development and the voluntary participation of the units (institutes, departments etc.). This paper summarizes the concept of the Program and some results of the PILOT analysis. A key factor of success is the continuous dissemination of the good practices that can generate increase in number of participants. Felhasznált irodalom 1. Antal O. Vadovics E. (2005): Zöld Iroda Kézikönyv. Követ-Inem Hungária. Budapest 2. Heidrich B. (2000): Szervezeti kultúra és interkulturális menedzsment. Bíbor Kiadó. Miskolc 3. Kerekes S. Kindler J. (1997): Vállalati környezetmenedzsment. Aula Kiadó. Budapest 4. Láng I. (2003): A fenntartható fejlődés Johannesburg után. Agroinform Kft. Budapest 5. Szintay I. (2005): Minőségmenedzsment I. Bíbor Kiadó. Miskolc 6. Tóth G. (2002): Vállalatok környezeti teljesítményének értékelése. PhD értekezés. BKÁE. Budapest 189

190

191 DAJNOKI KRISZTINA * A TOBORZÁS, KIVÁLASZTÁS GYAKORLATA AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGI EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENTBEN Kulcsszavak: esélyegyenlőség, fogyatékos személyek, megváltozott munkaképesség, toborzás, kiválasztás Bevezetés A humán erőforrás gazdálkodás esetében az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy minden munkaképes állampolgár képességeinek és egészségi állapotának megfelelő lehetőséget kapjon a munkavállalásra és teljesítményeit, eredményeit azonos módon ítéljék meg. Az EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsment kutatási program célja, hogy feltárja a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának és menedzselésének feladatait, sajátosságait, eljárásait, módszereit. Annak érdekében, hogy a munkaerőpiacra történő (re)integráció sikeres legyen, figyelembe kell vennünk, meg kell ismernünk az érintett személyek lehetőségeit, sajátosságait, valamint a munkáltatók igényeit is, hogy a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek valóban egyenlő esélyekkel rendelkezzenek a munkahelyen. A cikk célja, hogy primer kutatási eredmények alapján ismertesse a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek toborzásban leghatékonyabbnak tartott forrásokat, valamint konkrét esetleírásokkal hívja fel a figyelmet az adott munkavállalói csoport foglakoztatási lehetőségeire, illetve jelentőségére. Az EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsment jelentősége Az elmúlt néhány évtizedben a megváltozott munkaképesség, a fogyatékosság fölzárkózott az emberiség globális problémái közé. Életünkben természetes módon sok nehézséggel kell megküzdenünk és sokszor alulmaradunk. Gyakorlatilag bárkit bármikor érhet baleset, bármelyikünknek hirtelen megromolhat az egészségi állapota, folyamatosan romolhat a látásunk, és még sok váratlan esemény következhet be, melyek lényegesen megváltoztathatják életvitelünket, munkavégzésünket. Ez a megváltozott élethelyzet számos esetben a munkahely elvesztésével jár, azonban, miután a betegség vagy sérülés miatti állapot már lehetővé tenné az újbóli munkába állást, a munkakeresés komoly nehézségekbe ütközik. Az EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsment 4EM kutatást egyrészt az indokolja, hogy Magyarországon közel egymillió megváltozott munkaképességű és fogyatékos ember él, akiknek az aktív foglalkoztatása elenyésző. Ennek a munkaerő-forrásnak az aktivizálása az elkövetkező években, évtizedekben nagyon fontos gazdásági kérdéssé válik. Másrészt a január 1-től megemelt rehabilitációs hozzájárulás összeg következtében egyre több szervezet kíván megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos munkavállalót alkalmazni, ugyanakkor a szervezetbe való beillesztésük több esetben nehézségekbe ütközik a nem megfelelő információellátás következtében. A köztudatban a fogyatékosság, mint egészségügyi probléma van jelen, azonban a fogyatékosságot nem lehet elvonatkoztatni a társadalomtól. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a fogyatékos emberek munkavégzési lehetőségei funkcionális korlátokba ütközik. Az a kér- * Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet, Emberi Erőforrás Menedzsment Tanszék, adjunktus, 191

192 dés, mit tesz a társadalom azért, hogy valaki a fogyatékossága miatt ne szoruljon ki a munkaerőpiacról (Bánfalvy, 1997:98). A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvény rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó szabályait módosította a január 1-jétől hatályos évi CXXXIV. törvény. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke Ft-ról 2010-ben Ft/fő/év-re emelkedett. A rehabilitációs hozzájárulás mértékét január 1-től az adott naptári évre vonatkozó költségvetési törvény határozza meg. A rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett a munkaadó, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5%-át (Internet1). A fogyatékos személyek foglalkoztatása Magyarországon alacsony, annak ellenére, hogy alkalmasságuk, rátermettségük és képzettségük a jelenleginél lényegesen nagyobb munkaerőpiaci jelenlétet indokolna. A munkaadó az esetek többségében abból indul ki, hogy mindenre alkalmatlanok, nem járulnak hozzá a szervezet eredményességéhez, holott az eredményesség emberi oldalról is megközelíthető (Bácsné, 2010:101). A közvélekedés még a XXI. században sem állt a pártjukra: a legtöbben abban látják a megoldást, hogy megfelelő támogatás mellett maradjanak otthon. Számukra az jelentené az emberhez méltó életet, ha befogadná őket a munkaerőpiac. Gazdasági szempontból pedig nem a szociális segélyben részesítettek táborát gyarapítanák, hanem munkájukkal értéket teremtenének (Internet2). Dömötör (2007:385) szerint a fogyatékos személyek iránti alacsony munkaerőpiaci kereslet többféle okra vezethető vissza. Egyfelől abból adódhat, hogy a munkaadók nem eléggé informáltak a fogyatékos személyekkel kapcsolatban és ennek okán félelmeik vannak az általuk végzett munkát illetően; vagy meg vannak arról győződve, hogy a fogyatékos munkavállalók feltétlenül alacsonyabb teljesítménnyel végzik a munkát, mint az épek, vagy azt hiszik, hogy csak nagy és speciális beruházások révén hozhatóak létre a hatékony alkalmazásához szükséges munkakörülmények. Közismert a fogyatékos dolgozók hozzájuk méltó foglalkoztatását gátló hiedelmek jelenléte és működése, holott az már régen bizonyított tény, hogy ha elfogadják, megbecsülik őket, mint bármely más embert, ez nemcsak személyiségük fejlődésére, hanem egész életükre pozitív, meghatározó és teljesítménynövelő hatást gyakorol (Lasden, 1982; Juhász Vántus, 2007:1068). Bár a közgondolkodás általában problémásnak tartja eleve már a beillesztés folyamatát is, ennek ellenére gyakorlati példák igazolják, hogy viszonylag könnyen beilleszthetők egy munkahelyi közösségbe, termelési folyamatba. A megfelelő beillesztési folyamat szervezeti jelentőségét Móré (2011) is hangsúlyozza. Tanulmányok igazolják, hogy a jelenlegi helyzetben a gazdasági vezetők a felvételkor igen gyakran háttérbe szorítják a megváltozott munkaképességű dolgozókat: két, a munkafeladat szempontjából egyenlő értékű jelentkező közül, a nem fogyatékos személyt veszik föl (Berde Dajnoki, 2007:190). A felvételi eljárás során tiszteletben kell tartani a diszkriminációmentesség elvét, a munkaadó legnagyobb hasznára és a fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő jelöltek esélyegyenlőségének biztosítására. A munkaadók például esélyegyenlőségi nyilatkozatot mellékelhetnek a felvételi tájékoztatóhoz és az álláshirdetéshez, használhatnak olyan logót, amely jelzi, hogy a vállalatnál ilyen szakmapolitika érvényesül, külön kérhetik megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő személyek jelentkezését és kijelenthetik, hogy a jelölteket csak az alkalmasság szempontjából vizsgálják (Dienesné, 2007:62). A munkaadóknak biztosítaniuk kell, hogy a felvételi eljárásban a lehető legtöbb képzett megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő ember vegyen részt. Ezt elérhetik például úgy, hogy konzultálnak ilyen személyekkel foglalkozó munkaközvetítőkkel vagy más szakosodott szervezetekkel, hogy a betöltetlen állások meghirdetése a különféle fogyatékosságú emberek számára hozzáférhető legyen nyomtatásban, rádión, interneten és ellássák őket a felvételi kérelemhez szükséges legkülönbözőbb formátumú anyagokkal. Ha a 192

193 munkaadók a felvételi eljárás lebonyolításában ügynökségekre támaszkodnak, az illetékes hatóságok együttműködhetnek a munkaadói szervezetekkel, a fogyatékos emberek szervezeteivel és a hirdető társaságokkal olyan hirdetési gyakorlat kidolgozásában, amely vonzza a fogyatékos munkakeresők jelentkezését. Anyag és módszer Az EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsment (4EM) kutatást 2006-ban a Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kara ezen belül az akkori néven Vezetési és Munkatudományi Tanszék indította el a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány (jelenleg Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány - FSZK) támogatásával elnyert pályázat kapcsán, melynek projekt koordinátora voltam. A 4EM vizsgálatok keretében elméleti és irodalmi feldolgozás révén a fogyatékosok menedzselésében használható ismereteket adaptáltuk, majd egy pilot oktatási program keretében teszteltük, és korrigáltuk az általunk elképzelt irányvonalakat, szemléletmódokat a képzésen résztvevők tapasztalatai, véleményei és elvárásai alapján. Ezután önálló kutatási program keretében kérdőíves vizsgálatokat végeztünk. A vizsgálatokba olyan vezetőket és humánpolitikai szakembereket vontunk be, akik ezen a területen már rendelkeznek tapasztalatokkal, azaz az általuk képviselt szervezetek foglalkoztatnak fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű alkalmazottakat. Az esélyegyenlőségi emberi erőforrás menedzsment gyakorlatának részletes vizsgálatához a kérdőív mellett a mélyinterjú és az esettanulmány módszerét alkalmaztam. A 4EM felmérőlap első változata tizenkét, az esélyegyenlőségi emberi erőforrás menedzsmentben általunk fontosnak tartott kérdés tartalmazott. A kérdőívet 2007-ben további négy kérdéssel bővítettük, lefedve így a humán erőforrás menedzsment valamennyi tevékenységterületét. Kérdésenként maximum 8-10 tényező került felsorolásra, amelyeket fontosságuk, hatásuk, befolyásuk alapján a válaszadónak 1-5-ig terjedő skálán minősíteni kellett. A megfelelő szűrés, szelektálás után a cikkben szereplő eredmények miután a kérdőíves vizsgálatok a program befejezése után jelenleg is folytatódnak az eddig feldolgozásra került 458 kérdőív adatait mutatják, ami 117 szervezet különböző szintű vezetőinek, humánpolitikai, illetve rehabilitációs szakembereinek értékelése. A kérdőívet 48 különböző településen működő szervezet szakemberei töltötték ki. A válaszadó szervezetek telephelyeinek megyénkénti megoszlását az 1. ábra mutatja. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a mintában szereplő legtöbb, azaz 218 db kérdőívet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetek vezetői, alkalmazottai töltöttek ki. A válaszadók közel egyharmada (170 fő) Hajdú-Bihar megyében dolgozik, míg a harmadik legtöbb adatot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő szervezetek vezetői adták. Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád, Heves, Nógrád, illetve Veszprém megyei szervezetektől, mindössze 1-3 db kérdőív érkezett vissza. 193

194 48% 3% 7% 37% Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád, Heves, Nógrád és Veszprém megye együtt Borsod-Abaúj-Zemplén megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Pest megye 3% 1% Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1. ábra A válaszadó szervezetek megyénkénti megoszlása Forrás: saját adatgyűjtés, n =458. A válaszadók beosztás szerinti megoszlását a 2. ábra mutatja. A mintában a legnagyobb arányban beosztott vezetők szerepelnek (153 fő), függetlenül attól, hogy milyen szinten dolgozik az adott válaszadó. Ide sorolhatóak a műszakvezetők, osztályvezetők, valamint a csoportvezetők, projektvezetők, stb. 4% 21% első számú vezető beosztott vezető 32% rehabilitációs szakértő/munkatárs, mentor egyéb 10% 33% nem válaszolt 2. ábra A válaszadók beosztás szerinti megoszlása Forrás: saját adatgyűjtés, n =458. A második legnagyobb arányt az egyéb kategória képviseli. Ide az a 145 válaszadó sorolható, akik kapcsolatban vannak megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos munkavállalókkal, de nem konkrét vezetői beosztásban dolgoznak (pl. asszisztensek, ügyintézők, közvetlen munkatársak). 194

195 A vizsgált minta 21%-át első számú vezetők alkotják (ügyvezető, telephelyvezető, elnök), majd ezt követi 46 fővel a rehabilitációs szakértők, mentorok, személyi, illetve szociális segítők csoportja. Az azonosító adatok mellett rákérdeztem a válaszadó fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű munkavállalókkal kapcsolatos tapasztalatára is. A válaszadók több mint egyharmada, azaz 157 fő 1-5 éves, 28%-a 6-10 év közötti tapasztalattal rendelkezik és mindössze 41 fő jelölte meg, hogy kevesebb, mint 1 éve van kapcsolata megváltozott munkaképességű személlyel. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy nemrég került a válaszadó a szervezethez, a másik, hogy csak a rehabilitációs hozzájárulás összegének változása miatt kezdett el a szervezet megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazni, így még csak néhány hónapos tapasztalattal rendelkeznek a foglalkoztatás terén. Ugyanakkor az eredmények alapján a válaszadók egyötöde már több mint 10 éve kapcsolatban van fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű munkavállalóval. Eredmények és azok értékelése A munkaerő toborzás forrásainak összesítő értékelését a 3. ábra szemlélteti. A kérdőíves vizsgálatok eredménye alapján megállapítható, hogy a vizsgált szervezetek esetében a toborzásnál a személyes ismertségnek van a legnagyobb szerepe. A személyes ismertség és a személyes ajánlások már a munkára jelentkezéskor meghatározó fontosságúk lehetnek a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára. Ajánlás, külső segítség nélkül gyakran a személyes kapcsolat-felvételig sem jutnak el a munkaadóknál. A kérdőíven felsorolt tényezők közül a személyes kapcsolat mellett a megkérdezettek a fogyatékosok szervezeteinek ajánlásait, valamint a munkaügyi szervezetek közvetítéseit veszik leginkább figyelembe a munkaerő kiválasztása során. A fogyatékosok szervezetei, mivel specializált területtel foglalkoznak, valóban kiemelkedő szerepet játszanak a fogyatékos munkavállalók elhelyezkedésének elősegítésében. A munkaügyi szervezetek nem csupán munkaközvetítéssel foglalkoznak, hanem különféle tanácsadásokkal segítik az álláskeresők helyzetét. A további három tényező igen alacsony értékelést kapott. A hirdetésre jelentkezés, önhirdetés, valamint a magánmunkaerő közvetítők ajánlásai alig játszanak szerepet a munkaerő kiválasztásában. Ez utóbbi szervezetek elsősorban adminisztratív és fizikai munkaerő kiközvetítésére specializálódott cégek, így a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítésében csekély szerepet töltenek be. 195

196 Hirdetésre (újság, TV, rádió, Internet) jelentkezés Önhirdetés Magán munkaerő közvetítők ajánlása Fogyatékosok szervezeteinek ajánlása Munkaügyi szervezetek közvetítése Személyes ismeretség 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 3. ábra A fogyatékos munkaerő toborzása során alkalmazott források minősítése Forrás: saját vizsgálatok, n=458. A vizsgált szervezetek közül az egyik kft. vezetője évvel ezelőtt került kapcsolata rehabilitált munkaerővel. Jelenleg a megváltozott munkaképességű személyek mellett, siket, illetve siketnéma alkalmazottja is van. Sok éves tapasztalata alapján elmondta, hogy szerinte a fent említett módszerek közül a gyakorlatban a fogyatékos munkavállalók esetében az ismerősökön keresztüli ajánlás a legelterjedtebb, és a leginkább bevált módszer. Nem szükséges minden esetben meghirdetni az állást, ők az új munkaerő felvételt házon belül oldják meg. Gyakran elég szólni a fogyatékos munkavállalónak, aki beszervezi az ismerőst, vagy rokont. Ezáltal a toborzás olcsóbb, kevesebb időt vesz igénybe, valamint az ajánló személy egyfajta garanciát is jelenthet a megfelelő munkavégzésre. Ez utóbbit igazolja az is, hogy volt olyan időszak, amikor egy egész családot is foglalkoztatott. Egy kommunikációs cégcsoport kialakításakor mozgásukban korlátozott kollégákat kerestek és a szolgáltatást óta ebben a csoportban megváltozott munkaképességű munkavállalók látják el részmunkaidőben. A vezetők elmondása szerint a megváltozott munkaképességű munkatársak kiválasztásában és foglalkoztatásában szerzett több éves gyakorlatuk alapján a munkakörök sajátosságait figyelembe véve célszerű a jelentkezőknek munkát biztosítani, vagyis az operátori munka specifikumaiból adódóan például szükségszerű a számítógép- és ügyfélkezelés (üzleti kommunikáció) szabályainak elsajátítására való képesség. A korábbi tapasztalataik azt mutatják, hogy érdemes a felvételük előtt próbafoglalkoztatást tartani (pl. számítógép használat, kommunikációs gyakorlatok), mivel sokan közülük évek óta nem dolgoznak, nem tanulnak. Másrészt bizonyos egészségügyi problémák kizáró okot jelentenek (pl. hallásukban, beszédükben, látásukban sérültek, illetve a fentieket mozgásszervi okokból nem teljesítők, vagy a pszichikai okokból leszázalékoltak stressz helyzetek). A hozzájuk jelentkező megváltozott munkaképességű személyeknek ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint a nem fogyatékossággal élő operátoroknak, így a kiválasztásuk is az operátori munkakörhöz elengedhetetlen készségek, képességek figyelembe 196

197 vétele alapján történik. A vezetők tapasztalata szerint a fizikai munkavégző képességükben korlátozott munkavállalók 100%-osan meg tudnak felelni a szakmai követelményeknek és tapasztalatuk szerint elkötelezettségük magasabb az átlag munkavállalóénál. A felvételi eljárás, kiválasztás során a fogyatékos személyek esetében gyakran más körülményekre is figyelni kell, mint például a család hozzáállása a munka világába való bekerüléshez. Erre példa egy észak-magyarországi kft. esete, akik óta foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket. Az a szándék vezérelte őket, hogy szeretnének valakin segíteni és felkarolni, így jó volna, ha érkezne egy lány vagy fiú és valamilyen takarítói vagy irodai kisegítő munkát végezne. Így kerületek kapcsolatba középsúlyos fogyatékossággal élő fiatallal. Egy idő után a munkavállaló megélte, hogy ő már komoly és önálló ember, aki munkát vállal, ő ugyan olyan ember, mint a többi. Az édesanyjának ez a folyamat már annyira nem tetszett, mivel a fia túl önálló lett és rájött, hogy milyen jogai vannak. Az édesanya úgy gondolta, hogy megszünteti a fiatal munkaviszonyát, nem volt képes feldolgozni, hogy felnőtt a gyereke és fogyatékosan is képes munkavégzésre. A fentiek miatt, most már kifejezetten figyelnek arra, hogy ha megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmaznak, akkor a gondnokkal vagy a szülővel együtt jöjjön el az elbeszélgetésre. Megbeszélik, hogy milyen változásokat fog hozni a munkába állás. A tulajdonos szerint együtt kell haladni ezen az úton, mert ha nem egy irályba megyünk az nem jó. Együtt kell nézni a problémát és a szülőt ugyanúgy képezni kell. Szerinte másképpen nem lehet megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazni, mert valahol probléma és konfliktus lesz előbb vagy utóbb. Ebből kifolyólag most már kérik, hogy legyen ott a meghallgatáson a szülő is, mert ha nincs ott félni fog, hogy mi fog történni a gyerekével a munkahelyen. Elmondják neki, hogy jöjjön be beszélgetni, megnyugtatják, hogy jó kezekben van a gyerek, nem maffiózó céghez került, aki rabszolgamunkát fog elvégeztetni a gyerekével. A vezető szerint természetes a szülők félelme, hiszen honnan tudja a szülő, hogy ki a vezető, ha el sem jön bemutatkozni. A tulajdonos szerint a kiválasztás esetében hiteles alapítvánnyal kell együtt dolgozni. A Szimbiózis Alapítványt nekik komoly emberek ajánlották, akik szerint, amit az alapítvány mond, hogy hogyan csinálják, az a gyakorlatban úgy is van. A vezetőnek fontos volt, hogy mihez adja a nevét, és hogy az a program meg is valósuljon. Pénzt kidobni az ablakon nem szeretnének, ez az egyik sarokpont. A másik szempont, hogy a jó alapítványnak jól kell kiválasztani a munkavállalókat, akiket ki akar közvetíteni. Egyik esetben közel 40 főből választották ki a munkatársat az alapítvány segítségével. Az interjú tapasztalata alapján a vezető elmondta, hogy volt olyan fogyatékos jelentkező, (ez is magyar realitás) akinek, amikor azt mondták, hogy 7,5 órát kell dolgozni, a jelentkező azt válaszolta, hogy akkor elmegy az egész napja a munkával. Itt is vannak és kellenek is elvárások legyenek a munkavállalóval szemben. Azért a nyílt piacon másabb a munkavállalás, mint a védett foglalkoztatási intézményekben. A vezető elmondása alapján a kiválasztás gyakorlata az ő esetükben az, hogy szűrni kell, hogy 20 emberből mégis ki lesz az, aki képes lesz elvégezni a munkát. Van, amikor a szülő is eljön. Ekkor meg szokta kérni a szülőt, hogy ne szóljon bele a folyamatba. Volt olyan eset, amikor megkérte rá a szülőt, ennek ellenére mégis ő beszélt, mivel (szerinte) az ő fia nem beszél, és ezt értsék meg. A vezető szerint így nem tud munkát vállalni fogyatékos személy. Amikor később visszamentek ugyanabba az intézménybe, odament hozzájuk a fiatalember és azt mondta, hogy nagyon szeretné a munkát elvállalni, mert higgyék el, hogy meg tudja csinálni. (És a fiúnak akkor volt szája, nyelve és mindent el tudott mondani). 197

198 Egy nyírségi nonprofit kft. a toborzás, kiválasztás segítése érdekében saját adatbázis üzemeltet, ami segíti a vezetést a felvételi lebonyolításában. A kiválasztás könnyű fizikai munkaköröknél az üzemorvosi alkalmassági vizsgálat alapján dől el. Szellemi munkaköröknél újsághirdetés, esetleg a Munkaügyi Központ ajánlása alapján próbálják megkeresni a megfelelő munkavállalót. Az állásinterjúk több fordulósak, amelyek során vezetői tesztek (Belbin teszt, Myers-Briggs féle MBTI teszt) segítenek a vezetői minősítésben. Konklúzió A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a fogyatékos munkaerő kiválasztásában a személyes ismeretség dominál, ugyanakkor érdemes a fogyatékos személyek szervezeteinek ajánlásaira is hagyatkozni, melyek kiszűrik az illető fogyatékosságának leginkább megfelelő munkaköröket. Az eredmények a civil szervezetek szerepének fontosságát erősítik meg, nemcsak az ajánlásban játszott szerepük miatt, hanem a fogyatékos emberek elsősorban ezen szervezetek révén tehetnek szert személyes szakmai kapcsolatokra. A mélyinterjú eredményei megerősítik, hogy a munkavállalás szempontjából nem az a fontos, hogy fogyatékos-e a munkaerő, vagy sem, hanem az, hogy illeszkedjen a munkavállaló a betöltendő munkakör elvárt követelményeihez. Amennyiben ez így van, úgy a fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű munkavállaló is el tudja látni a munkaköri feladatait, illetve tudja hozni a szervezet által elvár teljesítményt. Summary A change in life in several cases results in the loss of job, but when working again is possible finding a job is usually met with serious obstacles. There are one million changed capacity and handicapped people in Hungary, their active employment is really low. The mobilization of this labour source will be of great importance in the following years, decades. The raised rehabilitation funding from the 1st January, 2010 means a growing number of organisations want to employ disabled people, but in the meantime the employment of these people faces several challenges because of the insufficient information. Considering human resource management, equality in my opinion means that all employees should have the same job possibilities, and their performance and results be judged in the same way in the aspect of their capabilities. The research so called Equality Human Research Management aims to reveal the tasks, nature, processes and methods of employing and managing handicapped and changed capability employees. To successfully (re)integrate the disabled and handicapped people, we must be aware of and must consider the chances, the nature of the affected and also the expectations of the employer so that the disabled get really equal opportunities in the workplace. Felhasznált irodalom 1. Bácsné Bába É. (2009): The role of the time factor in the manager functions. In: Applied Studies in Agribusiness and Commerce, Vol. 3. Numbers pp Bánfalvy Cs. (1997): Gyors jelentés a fogyatékos emberek helyzetéről. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 98. p. 3. Berde Cs. Dajnoki K. (2007): Esélyegyenlőség a humán erőforrás gazdálkodásban In: Humán erőforrás gazdálkodás és vezetés (Szerk.: Dajnoki K. Berde Cs.), Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p. 4. Dienesné Kovács E. Bodó E. (2007): A munkaerő ellátás In: EsélyEgyenlőségi Emberi Erőforrás menedzsment (Szerk.: Berde Cs. Dajnoki K.) Campus Kiadó, Debrecen, p. 5. Dömötör S. (2007): A fogyatékosok integrációja a szakképzésen keresztül In: A szegénység, az egészség és a társadalmi kirekesztettség. A roncstársadalom szociológiai és társadalomgazdaságtani dimenziói (Szerk.: Szretykó Gy.), Comenius Kft. Kiadó, Pécs, p. 198

199 6. Internet1: 7. Internet2: - integracioja-a-legfontosabb 8. Juhász Cs. Vántus A. (2007): Fogyatékos munkaerő teljesítményértékelési vizsgálatok vezetők szintje és gyakorlata alapján. Erdei Ferenc IV. Tudományos Konferencia kiadvány II. kötet, Kecskemét, p. 9. Lasden, M. (1982): In: Kálmán Zs. Könczei Gy.: A Taigetosztol az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, Móré M. (2011): Te csak beszélj, én könnyen beilleszkedem. A beillesztés kommunikációs összefüggései. V. Régiók a Kárpát-medencén innen és túl, Közép-Európai Közlemények (KEK) 2011/4. szám (IV. évfolyam 4. szám. No15, Kaposvár (megjelenés alatt) 199

200

201 DRABANCZ M. RÓBERT * HATALOM ÉS TÁRSADALOM. VÉLEMÉNYEK A DOMINÁNS PÁRTMODELLRŐL A HÚSZAS ÉVEK MAGYAR POLITIKAI GONDOLKODÁSÁBAN Bevezetés Kulcsszavak: hatalom, társadalom, domináns pártmodell A két világháború közötti politika időszakával foglalkozó politológusok és történészek jelentős eredményeket értek el a pártpolitika világának leírásával és elemzésével. A megszületett feldolgozások főként az egyes pártok történetét, szerkezetét és ideológiai irányultságát állította előtérbe, ám a pártszerkezetben történt változásokat nem értelmezte. A szemléleti keret a retrográd hatalom progresszív ellenzék kettősség vagy még inkább a retrográd politikai elit progresszív parlamenten kívüli társadalom szembeállítás lett (Boross Szabó, 1999). A téma kezelésének módja egyértelműen a hazai tradíciókkal függ össze, mivel Magyarországon 1867-től kezdődően a pártok egymás mellett élése csak látszólag volt békés. A békétlenkedés elsődleges oka az alkotmányjogi konstrukció volt, amely nem tette lehetővé a parlamentáris váltógazdálkodást. A politikatudomány ismeri a váltógazdálkodás nélküli domináns pártrendszert, ám ez a konstrukció erősen megterheli egy adott ország politikai rendszerét. Tanulmányomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az 1920-as évek politikai elitje hogyan vélekedik a hatalom, az állam és a társadalom szerepéről abban a történeti szituációban, amikor egy új nemzetpolitikát kellett kidolgozni. Bethlen és köre A 19. században a pártszerkezet alapját az un. elitpártok adták. Politikai céljaikat az előjogok elosztásának rendjére fogalmazták meg és a pártok követői egy viszonylag szűk közeget jelenítettek meg. A pártok a születési és vagyoni cenzus segítségével a társadalom jól behatárolható státuszcsoportjait képviselték és a konfliktusaikat is ebből eredeztették. A 20. század elejére azonban a kapitalista társadalomszervezési modell jelentős változáson ment keresztül. A tömegmozgalmak megjelenése átalakította a politika világának minden elemét és megteremtette a tömegpártok típusát, melyek az eredeti pártszerkezet összetevőit is megváltoztatta. A tömegpárt kifejlődésével a politikai szembenállás lényege a társadalmi reformok véghezvitelének illetve ellenzésének lehetőségei lettek. A versengő típusú politikai rendszerek fő terepévé a képviseleti rendszerek váltak, melyekben az egyes pártok bizonyíthatták politikai képességeiket. A demokratikus politikai célok elérésével, társadalmi tudatosulásával, a konfliktusok jellege megváltozott. Az egyes politikai erők már nem az átfogó reformokra törekedtek, hanem a rendszer tökéletesítése lett a karizmatikus cél. Az így kiépülő pártok hatékonyan tudták formálni a társadalmi nyilvánosság erőit és új dimenziót adtak ezzel az európai politikai rendszereknek. 1 Ez a folyamat a két világháború közötti Magyarország politikai konfliktusainak megértéséhez is kulcsot adhat. A modern magyar politikai rendszerek modelljei természetesen nem követték tisztán a nyugat-európai tendenciákat, de viszonyítási pontként már a húszas években elfogad- * Nyíregyházi Főiskola, GTK, Alkalmazott Kommunikáció Intézet, főiskolai docens, 1 A vetélkedő politikai rendszerek kiépülésével alakultak ki a tömegpártok. Maurice Duverger meghatározása szerint a tömegpártok jól tagolt és centralizált szervezeti formát hoztak létre, melyek egymással összekapcsolt szervezetek széles hálózatává szervezik tagjaikat és követőiket. 201

202 ták azt. A korszakban jelentek meg azok a magyar értelmiségiek, akik a politikaelmélettel már hivatásszerűen foglalkoztak, megközelítéseik már eltértek a hagyományos hazai értelmezésektől. 2 Összességében azért megállapítható, hogy a magyar politikai elit és a politikaelmélettel foglalkozó szakértők főleg az állam természetrajzát és működésének jellegzetességeit tanulmányozták. 3 A húszas évek magyar politikai pártjait a hatalomhoz való viszonyaiban lehet a legjobban elemezni, vagyis kormánypártok és ellenzéki pártok alapján. A versengő pártrendszer hiánya miatt a pozíciók megrögzültek Horthy-korban, és ezért nem volt reális esélye az ellenzéki pártoknak kormányzati helyzetbe kerülni. Az 1920-as évek választásait kezdetben a 2200/1922. számú kormányrendelet szabályozta. A rendelet szerint választójogosult volt az a férfi, aki a 24. életévét betöltötte, 10 éve magyar állampolgárként élt, két éve egy helyben lakott, legalább négy elemit végzett. A nők közül azok szavazhattak, akik a 30. évét betöltötték, 10 éve magyar állampolgárok voltak, két éve egy helyben laktak, legalább négy elemi végzettséggel rendelkeztek, feleségként éltek és három gyermeket neveltek vagy saját keresettel rendelkeztek. A 30 éves korhatár nem vonatkozott azokra, akik főiskolát, egyetemet végeztek. A rendelet a továbbiakban Budapest és a törvényhatósági jogú városok kivételével viszszaállította a nyílt szavazást. A szabályzás megjelenése után Magyarországon a 24 éven felüli lakosság 58,4%-ának volt választójoga. Az július 7-én elfogadott választási törvény (1925:XXVI. tc.) a választói jogosultságot lényegében az 1922-es rendelet alapján határozta meg. A választók szűk köre és a nyílt szavazás megléte természetesen a kormányzó politikai erőknek kedvezett, így az ellenzéki pártok a vizsgált időszakban nem kerültek hatalomra Magyarországon. Az így kialakított szilárd szerkezet az egész korszakban megmaradt, csak a szereplők jellege és ideológiai hátterük változott meg az időszak második felére. A domináns magyarországi pártmodell legmarkánsabb eleme természetesen a Bethlen István vezette Egységes Párt volt a húszas években. Ez a párt minden társadalmi beágyazottsággal rendelkezett, ugyanakkor mégis képes volt arra, hogy uralmi pozícióját fenntartsa. 4 Többek között azzal, hogy a tömegmozgásokat a minimálisra korlátozta, s mereven megkülönböztette egymástól az elit és a tömeg világát. Ennek hátterében az állt, hogy az Egységes Párton belül működött egy erősebb társadalmi bázisra épülő kisgazda irányzat is, amelyet Bethlennek uralma fenntartása érdekében korlátoznia kellett. A konfliktusok súlypontja az elitpárt dominanciája esetén így az előjogok elosztására esett. Egyértelműen érezhető a kor megnyilvánulásaiban a csalódottság, hiszen Magyarországon széles társadalmi rétegek értelmezték úgy, hogy kimaradtak a Bethlen pártja és kormánya idején végbement konszolidációból. 2 Dékány András (1923): Bevezetés a társadalom lélektanába. Pécs-Budapest, Danubia Kiadás; Dékány András (1932): Politikai lélektan. A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Társadalomtudományi Füzetek 13. Budapest, Magyar Társadalomtudományi Társaság; Ottlik László (1929): Diktatúra és demokrácia. Társadalomtudomány 1-2.szám, old. 3 Concha Győző (2005): A konzervatív és a liberális elv: válogatott tanulmányok, Sajtó alá rendezte: Szegő Yvette. Máriabesenyő-Gödöllő, Attraktor és Réz Mihály (1909): A magyarság uralma és a kor szelleme: publicisztikai dolgozatok. Budapest, Pallasz; Kornis Gyula: Kultúra és politika. Budapest, Franklin Társulat, A pártok világát a két világháború közötti időszakban igazán csak Rudai Rezső: A politikai ideológia, pártszervezet, hivatás és életkor szerepe a magyar képviselőház és a pártok életében (Budapest, Magyar Társadalomtudományi Társulat Kiadása, 1936) című könyve elemezte. 4 Az 1922-es és az 1931-es választások között 263 egységes párti képviselő fordult meg a parlamentben. A gyűjtőpárti jellegnek megfelelően a parlamenti frakció származási, iskolázottsági és felekezeti megosztottsága igen erős volt. 202

203 Bethlen politikai filozófiájában félreérthetetlenül megfogalmazta az általa képviselt hatalmi csoportok nézeteit az ideálisnak tartott parlamentarizmus kereteiről, azaz a népképviselet korlátozott érvényesülését és a történelmi vezető rétegek irányító szerepének szükségességét: egy nemzetnek szüksége van azokra az intelligens vezető osztályokra, amely vezető osztályok nemzeti érzésük, tradíciójuk, tudásuk, tapasztalatuk, hazafiasságuk folytán predesztinált vezetői a nemzetnek. Egy nemzet életében a független vagyoni léttel bíró intelligens osztályok nem nélkülözhetők (Bethlen, 1933). Bethlen István ragaszkodott ahhoz, hogy a döntéshozó politikai elit meghatározó elemeként a történelmi, az arisztokrata és a földbirtokos rétegeket említse meg. Felfogása szerint a magyar arisztokrácia és a birtokos nemesség a legnagyobb erővel rendelkező csoport, ennél fogva minden nyomással és felforgatással szemben meg tudja állni a helyét a változó világban. Az első világháborút követő forradalmi hullámok után a miniszterelnök az ország politikai stabilitásának és fejlődésének központi szereplőjeként számított a tradicionális hatalmi elitcsoportokra, hiszen a közügyek intézésében a nemzet jövője és egészséges fejlődése, a közélet stabilitása szempontjából erős garancia és mindenképpen óhajtandó, mert szerepét mások betölteni nem tudnák. (Bethlen, 1933). A parlamentarizmushoz és az alkotmányossághoz való ragaszkodás, valamint a történelmi elitizmus hangoztatása sajátos helyzetbe sodorta a kor döntéshozóit. Egyrészt szembe kellett fordulniuk azokkal a radikális jobboldali törekvésekkel, amelyek a korlátozott, de a politikai pluralizmus és a nyilvánosság alapján szerveződő magyar parlamenti rendszert fel akarták számolni. Az olasz mintára szerveződő korporatív államrend ellen Bethlen folyamatosan védte az alkotmányosság intézményeit és az Olaszországtól kapott támogatás ellenére is kijelentette, hogy az országnak nincs szüksége az olasz modellre. Másrészt Bethlen és köre folyamatosan visszautasította azokat a kezdeményezéseket, melyek a korlátozott parlamentarizmus kiszélesítésére, a demokratizálásra törekedtek. Értelmezésükben a mechanikus többségi elv, azaz az alsóbb társadalmi csoportok egyenlő politikai jogokkal való felruházása helytelen. A szilárd társadalmi rend nélküli többségi elvet a kor miniszterelnöke elvetette. Harmadrészt jól látható, hogy a radikalizmus veszélye az egész korszakban egy táborba tömörítette a politikai elit meghatározó csoportjait. Meglátása szerint a radikális gondolatkör forradalmasítja a polgári társadalom kisebb egzisztenciáit azáltal, hogy szociáldemokrata ideológiát hirdet polgári környezetben. A nemzetietlen, radikális politikát le is választotta Bethlen a szabadelvűség gondolatköréről, mert nehezen lett volna értelmezhető a húszas évek konszolidációja a gazdaság liberalizmusa nélkül. Megítélésében a társadalomszervezés liberális modellje, bár követett is el súlyos hibákat a nemzettel szemben, mégis jelentős és alkotó tényező volt ebben az országban ötven éven keresztül. A liberalizmust, valamint a radikalizmust világnézeti mozgalomként definiálta, míg ezzel szemben a konzervatív politikát nem programként, hanem módszerként határozta meg. A liberális programok értelmezése szerint arra törekedtek, hogy valóra váltsák az alkotmányos parlamenti kormányformát, megteremtsék a közszabadságokat. Céljuk az volt, hogy mindenkinek egyforma szabadsága legyen, de azért tehetségének megfelelően tudjon boldogulni. Ennek ellenére a radikalizmus Magyarországon közszabadságok halálát jelentette, mert csak így tudták a saját szabadságukat biztosítani. Amikor radikális politikusok kerültek a magyar kormány élére, a felsőbb osztályok szabadsága megszűnt. Bethlen István többször is rámutatott, hogy a világnézeti pártok programjaiban a tömegek túlsúlya jutott érvényre a kvalitások felett. Szerinte a radikalizmusnak és az általános, egyenlő, titkos választójogoknak ez a politikai jelentősége, hiszen a képzettebb, az előrehaladottabb, társadalmi csoportok sohasem fognak odaállni a tömegek elé azért, hogy demagógiát hangoztatva egyéni előnyöket igyekezzenek a maguk számára szerezni. 203

204 Ezzel állította szembe Bethlen a józan konzervatív politikát, amely a maga részéről a haladást tartja a legfontosabb társadalmi mozgatóerőnek, és fokról-fokra igyekszik megvalósítani programpontjait. Nézeteiben érezhető, hogy a legboldogabb az olyan ország, amely a liberális programokat józan és becsületes konzervatív pártok útján valósítja meg. Gondolatainak központi eleme az a tétele, mely a haladás (modernizáció) levezénylését tartja a legfontosabb feladatnak, de más oldalról ezt össze kell egyezteti a nemzet valódi érdekeivel. Ebben a felfogásban a politikai élet demokratizálása vészes helyzetbe hozná ezt az országot, mert a tömegek igényét helyezné a nemzeti célok elé. A konszolidációt levezénylő hatalmi struktúra politikaelméleti alapjait tisztázta Ottlik László 5 a Diktatúra és demokrácia című tanulmányában (Ottlik, 1929). A szerző a napi politikai vitákban állandón szereplő fogalompár értelmezését kívánta megadni munkájában. Fontos előfeltételnek tartotta, hogy a politikai vitákban ugyanazokat a kategóriákat használja mindenki, különben a vita értelmetlenné válik. Tanulmányában Ottlik előzetes hipotézisként az autokrata hatalomgyakorlást nevezte meg ideálisnak: Az a tény, hogy feltétlenül rendelkezik az állami főhatalommal, és hogy a kormányzás vitelében a döntő akarat az övé. Azonban mennél szilárdabban ül a nyergében az autokrata, annál kevésbé van rászorulva arra, hogy elnyomjon minden ellenvéleményt. Az eszményként leírt hatalomgyakorlás ideális esetben eljuthat egészen addig a pontig, mikor a társadalmi szereplők is véleményt nyilváníthatnak politikai kérdésekben. A konszolidáció évei alatt Bethlen és politikai környezete szerette hangsúlyozni a pártszerveződés pragmatikus jellegét, mint az ország előtt álló feladatok megoldásának egyetlen lehetséges verzióját. Maga a miniszterelnök hirdette meg a forradalmak korának végét, és az építő, teremtő időszak kezdetét, amikor a világnézeti harcok helyett a cselekvő munkára hívta fel a figyelmet (Bethlen, 1933:26). Ottlik értelmezésében is hangsúlyosan jelentek meg a világnézeti pártok, amelyek sajátos tömegpárti feladatokat vettek fel magukra és jól meghatározható társadalmi osztályokat képviseltek. Ezek a szerveződések azonban hajlamosak arra, meglátása szerint, hogy diktatórikusan rendezkedjenek be. A fasiszta és bolsevik modellek mellett Ottlik a szociáldemokrata irányultságot is veszélyesnek tartja, úgy gondolja, hogy a párt a diktatúrát elhalasztja arra az időre, amikor föltétlen parlamenti többséggel fog rendelkezni. A Bethlen István közvetlen környezetéhez tartozó szerző nem véletlenül elemzi a radikális jobboldali és baloldali társadalomszervezési rendszereket, hiszen a húszas évek konszolidációja ezeknek a pártoknak a hatékonyságát szűkítette az évtized második felében. Az 1926-os választások az ország konszolidációját levezénylő Egységes Párt elsöprő sikerét hozta. Talán a napi politikai híreket olvasva meglepőnek tűnhet ez a nagyarányú győzelem, ugyanis a közvéleményt erősen foglalkoztatta a frankhamisítás, az Eskütt-ügy és a Beniczky-ügy is. Azonban Bethlen jó alkalmat talált az új választások kiírására, melynek elsősorban, alkotmányos és taktikai jellegű okai is voltak. 6 Az eredmények a miniszterelnököt igazolták, hiszen példátlan többséget adott az ország ennek a pártnak. A mandátumok nyolcvan százalékát szerezte meg az Egységes Párt, amely Bethlen megfogalmazása szerint a megfontolt nemzeti haladás alapján állt. Az első világháborút követő politikai összeomlás, a területi és népességvesztéssel járó országvesztés a magyar nemzet korábbi konstrukcióját törte össze. A háború elvesztése, az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság eseményei és a trianoni békeszerződés sokkja kiélezte 5 Ottlik László ( ) a két világháború közötti konzervatív akadémiai filozófus nemzedék egyik legismertebb és legtermékenyebb képviselője volt. 6 A felsőházi törvény (1926. XII. tc) november 11-ei megszavazása a legitimista ellenzéki csoportokat elégítette ki. A gazdasági-pénzügyi stabilizáció, az aktív külpolitika sikerei miatt a miniszterelnök nem tartott a megmérettetéstől. Bethlen István kérésére Horthy Miklós november 16-án oszlatta fel a nemzetgyűlést. 204

205 a nemzeti problémákat. A magyar nemzet politikai koncepcióját a veszteségek és a fenyegetettség érzése motiválta. A politikai élet középpontjába a nemzeti sérelmek kerültek, így a revízió megítélésében a politikai elit számottevő társadalmi támogatottságra lelt. Az össznemzeti célként megfogalmazott revízió segítségével Bethlen megfogalmazhatta, hogy a nemzetnek erős vezetésre van szüksége. Hiszen a nemzet nagyot tudott mutatni a múltakban, de mindig csak akkor, ha erős vezetés alatt állott (Bethlen, 1934). A nemzeti tematika új konstrukciója a tekintélyelvű politizálás legitimációját szolgáltatta. A vizsgált korszakunk végére kialakult gazdasági világválság, és az állami beavatkozás ezzel kapcsolatos világméretű térnyerése a hazai hatalmi elitet is megerősítette abbéli hitében, hogy a 19. századi laissez faire -típusú modellhez többé nem lehet visszatérni. A magyar vezetők közül ez a koncepció jellemezte Gömbös Gyula, Imrédy Béla és Teleki Pál törekvéseit is, de Bethlen határozottan szembefordult a parlament érdekképviseleti jellegű átszervezésével, és a társadalom baloldali erőinek likvidálásával. Én tehát jelentette ki az ezeréves magyar tradíció alapján állok, és nem kérek sem a nyaklónélküli nyugati demokratikus fejlődésből, de nem kérek a diktatúrából sem. Az ellenzéki pártok Az Egységes Párttal szemben felálló ellenzék csoportosulások közül hatásában és szervezettségében a liberális pártok emelkedtek ki. A változó politikai konstrukciók között működő csoportosulások közös jellemzője, hogy értékként fogadták el a szabadság, a tulajdon és a jogegyenlőség eszméit, emellett feltételezték, hogy az ember és társadalma korlátlanul tökéletesíthető. Magyarországon a liberális pártok parlamenti fellépése a század elejétől indult meg, mikor a Vázsonyi Vilmos vezette Országos Demokrata Párt megkezdte működését. A két világháború közötti időszakban Nemzeti Demokrata Párt néven meghatározó szereplőjévé vált az ellenzéki politikai közéletnek és a parlamentnek. Elsősorban fővárosi párt volt és az asszimilált zsidó polgárságot képviselte. A Rassay Károly vezette másik liberális párt 1921-ben alakult, szélesebb bázison és nagyobb támogatottsággal. A támogatóik a magas rangú közalkalmazottak, az állami tisztviselők, valamint a szabadfoglakozású értelmiségiek: ügyvédek, újságírók, orvosok, kiskereskedők, kisgazdálkodók, protestáns papok és tanítók közül kerültek ki. Az 1924-től Országos Kossuth Párt nevet viselő politikai csoportosulás a dualista hagyományokra épült, és a felbomlott Károlyi Párt, valamint a Radikális Párt maradványaiból alakult. Erős vidéki bázissal rendelkezett, így nem véletlen, hogy a másik két liberális pártnál nagyobb figyelmet szentelt a szociális kérdéseknek. A húszas évek sajtóját olvasva és a választási adatokat böngészve azonnal érzékelhetjük a liberális társadalomszervezési modell és politikai gondolkodás válságát. 7 Jól jellemezte az általánosan meglévő tendenciákat Gratz Gusztáv az 1922-ben tartott előadásában, vitázva a szocializmussal és a konzervativizmussal. 8 Kénytelen volt megjegyezni, hogy a századforduló óta, akkori várakozásaival ellentétben, a liberalizmus helyzete nem hogy javult volna, de jelentősen romlott. Különösen a háború és az azt követő békeszerződések szelleme és gyakorlata még fokozták a liberális törekvéseknek háttérbe szorulását (Gratz, 1993). A válság okaként határozta meg, hogy a háborúk és forradalmak megváltoztatták a jogegyenlőségbe, a szabadságba és a jogbiztonságba vetett hitet. Az aluról építkező liberális társadalomszervezési 7 A liberális pártok az 1922-es választásokon érték el a legjobb eredmény, mikor a támogatottságuk 10% felett volt. Az 1926-os választáson már csak a szavazatok 9%-át kapták, majd az 1931-es voksoláson a szavazók 7%-a szavazott valamelyik liberális pártra. A harmincas években tovább csökkent a támogatottságuk, az 1939-es választásokon már az 5%-ot sem érte el országos szinten. 8 Gratz Gusztáv ( ) politikus, újságíró, történész. 205

206 modell nem tudta felvenni a versenyt a konzervatív gondolatkörrel. A kor mentalitásában a felülről szervezett, erős államban jelentek meg a nemzeti célok. A szabadelvű gondolatkör képviselői a legfontosabb kérdésben nem tudták megszólítani a társadalmat, nem volt markáns válaszuk a történelmi Magyarország felbomlására. A liberális politika az egyes országok társadalmán belül létező feszültségeket próbálta orvosolni, ezt nevezte meg nagy nemzeti célnak. Képtelen volt megfogalmazni a követendő utat úgy, hogy a társadalom számára is elfogatható megoldásokat adjon. A liberálisok mellett a Horthy-korban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendelkezett a legszervezettebb, és legjelentősebb támogatottsággal. Ebben az időben a szociáldemokrácia a munkásosztályhoz kötődő, marxista megalapozású ideológiai és politikai irányzat volt. A változásokat társadalmi reformok révén, nem forradalmi úton, a politikai demokrácia eszközével akarta elérni. A magyar politikai életben ez a párt az első tömegpárt, nagyszámú tagsággal, rendszeres szervezeti élettel, tagdíjfizetéssel, és belső szabályozottsággal. A párt 1922-ben indulhatott először a parlamenti választásokon, és a képviselői helyek 10%-át szerezték meg. Ettől kezdve egészen 1944-ig legális ellenzéki pártként működhettek. 9 A párt 1922-től a parlamenti képviselet révén országosan elismert szervezet lett, és kibővült a lehetősége a nyilvánosságban is. A politikai sajtó közölte a szociáldemokrata képviselők sokszor éles hangú felszólalásait. A megnyilatkozások igen sok esetben hangot adtak a munkásság tényleges gazdasági, politikai, szociális érdekeinek. Kritikájuk azon nézet köré szerveződött, mely szerint a konszolidálódó Magyarország nem nyújtott elég teret az alsóbb társadalmi csoportoknak, hogy a nemzetbe integrálódjanak: az iskola Magyarországon osztályuralmi szerv és nem népművelő eszköz. Éppen azért a magyarországi munkás sem az iskolában, hanem az iskola ellenére szerezheti csak meg a tudás alapelemeit. 10 A végig ellenzékben politizáló MSZDP már a korszakunk elején a politikai világ perifériájára került, amiben nagyszerepe volt a Tanácsköztársaságnak és a nemzeti kérdésekben képviselt politikának is. A szociáldemokrata párt a demokratizálódás folyamatának felgyorsítását tartotta a legfontosabb feladatának, egy olyan történelmi helyzetben, mikor a nemzeti identitás új tereinek kialakítása lett a politikai legfontosabb tennivalója. Vallották, hogy amíg Magyarországon nincs demokrácia, amíg a gazdasági, politikai és kulturális téren szabadon nem nyilváníthatja mindenki a véleményét,addig minden politikai erőfeszítés hiábavaló. A párt politikáját Zentai (Zuschlag) Vilmos több cikkében is részletesen kifejtette, és a rendszer lényeges összetevőit is értelmezte. Rendszerében az egységes emberi jogokra helyezte a hangsúlyt és azt sugallta az olvasó számára, hogy a demokratikus politikai berendezkedés megoldja az ország problémáit. A konzervatív-liberális nemzetiségi politika szemére vetette, hogy csak a formális összetartozás jegyeit tartotta fontosnak, a társadalmi kérdésekre nem figyelt fel. Állította, hogy ennnek a politkának egészen biztosan nagy jelentősége volt Magyarország szétdarabolásában (Zuschlag, 1928). 9 Nagy szerepe volt ebben az december 21-én megkötött Bethlen Peyer paktumnak, melyben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elfogadta a fennálló rendet. A politikai alkuban megszületett paktum eredményeként az egész korszakban legálisan működhettek. A párt az 1922-es választásokon szavazatot kapott, a kormánypárt után a második legnagyobb mennyiséget. Az összes szavazok 19,91%-a foglalt állást az MSZDP mellett, és az új nemzetgyűlésben 25 mandátumot kaptak. A választási adatok azt mutatták, hogy a párt jobbára az ipari munkások és a bányászok között ért el sikereket, sőt Budapesten a munkásnegyedekben a szociáldemokraták abszolút többséget kaptak. Az 1926-os választásokon a pártra szavazók száma radikálisan csökkent, melyben a legnagyobb szerepet a politikai viszonyok konszolidációja játszotta. ( szavazat, a szavazók 11,09 %-a és 14 megszerzett mandátum) Vö.: Hubai László (1997): A szociáldemokrata párt részvétele a választásokon. Múltunk, 2. szám, old. 10 Zuschlag Vilmos (1930): A Bethlen-kormány tízéves kultúrpolitikája nemzetiségi szempontból. Szocializmus, 8. szám, 246. old. 206

207 A Bethlen köré szerveződött hatalmi elit megítélése szerint folytatta az első világháború előtti elhibázott, formális politikai gyakorlatot, és a valós eredmények helyett ábrándokba kergette az országot (Zuschlag, 1929). A szerző hangsúlyozta, hogy a magyar politikai rendszer asszimilációra rendezkedett be, és amíg nem teremtődnek meg a garanciái a változásnak, addig fölösleges a revízió kérdését napirenden tartani. Példaként hozta fel Németországot, ahol a népi gondolat áthatja az egész társadalmat, és minden kormány az össznémetségért érez felelősséget. Gondolatmenetének fontos eleme, hogy a weimari köztársaságot modern demokratikus államként írta le, amelyik egy feudális-reakciós Magyarországgal nem vállalhat sorsközösséget. A politikai szélsőjobb áramlatai közül a fajvédők jelentek meg a parlamentben a húszas években. A szélsőséges irányzat legfőbb jellegzetessége a nemzeti gondolat abszolutizálása volt, a magyar faj különleges történelmi hivatásába vetett hit, az ebből következő célok érdekében a magyarság egységesítése, valamint a célok megvalósításának radikális módszere. Az ebből építkező eklektikus ideológia szemben állt a demokratikus alapértékekkel, a parlamentarizmust csak kényszerből fogadta el. Az összeférhetetlen részekből építkező szempontrendszerére jellemző volt, hogy szembe állt a korszak szinte minden irányzatával: antiliberális, antiszociális, tőkeellenes és antiszemita. A fajvédő irányzat az első világháborús vereség után keletkezett, és társadalmi bázisát a vesztes középosztály, a kispolgárság és a trianoni határon túlról érkezettek adták. A különböző titkos társaságokba és frontharcos szövetségekbe tömörülő szimpatizánsok a korszakunkban Gömbös Gyulát tartották vezérüknek. Gömbös és elvbarátai már 1922-ben is karakteres csoportot alkottak az Egységes Párton belül. A bethleni konszolidáció ugyan felmorzsolta a fajvédők pártjait, de a nyilvánosság csatornáin keresztül megjelenhettek a magyar politikai közéletben. Az új renddel elégedetlen idősebb korosztályok és az évtized végére súlyos elhelyezkedési és szerepproblémákkal küzdő fiatalok egyre erősödő bázisát adták az irányzatnak. A generációs problémák, a nemzeti önismeret kérdései és az ország szociális rekonstrukciójának nehézségei voltak a központi tematikái a radikális gondolatoknak. A fiatal generációk érzéseit fogalmazta meg Makkai János a Magyarság című lapban. 11 A megosztott Magyarország víziója teremtette meg a rendszerrel szembeni kritika alapját: egyetlen szellemi front a társadalomtudományoktól és a politikai agitációtól egyetlen világszemléletet hirdet, az előretörő, mindent elsöpréssel fenyegető külváros ideológiáját! (Makkai, 1928/b). A szerző a világot harctérként írta le, melybe a gyenge, a megosztott elbukik. Következtetése világos és egyértelmű volt, egységes és erős hatalom kiépítése szükséges. A cikkből kitűnik, hogy a faji alapon megszületendő nemzeti egység adhatja csak a zálogát a majdani sikereknek. A cikk írója kiemelte, hogy a politikai konszolidációt akkor tekinthetjük sikeresnek, ha ennek az összefogásnak megteremtődtek a társadalmi feltételei. A fajvédők gondolkodásában a változás nem egyszerűen az ország, a nemzet vagy a társadalom, hanem a mindenekelőtt a magyarság modernizációja. Magyarország sikerekre csak akkor számíthatott, ha faji erőkben, gazdasági életben, népművelésben és egyéb vitális megnyilatkozásaiban új erőket tud adni (Makkai, 1928/b). Makkai szerint, az egységes célok mentén felálló közösségnek bele kell kényszerítenie a gazdasági elitet a változások finanszírozásába, és a magyar célok tiszteletben tartására kell őket késztetni. A magyarságot tulajdonságaiban, jellemvonásaiban a többi etnikumtól megkülönböztető gondolkodás, a parasztságban jelölte meg a pozitív jövőkép alapját. Érthető ez, hiszen a korabeli viszonyok közepette a parasztság az a réteg, amelyet a polgárosodással együtt járó asszimiláció és etnikai keveredés a 11 Makkai János ( ) radikális fajvédő újságíró és politikus. 207

208 legkevésbé érintette. A cikk írója is kitüntetetté tette a parasztság szerepét, új alapépület, új tanya, új falu kell, hogy évről-évre szaporodó intelligencia fölöslegünknek kenyeret és munkát tudjon adni (Makkai, 1928/b). Makkai nem titkolta, hogy a magyar társadalom elit csoportjainak szociális érzéketlensége és hivatástudatának eltűnése is szerepet játszott az ország romlásában. Mégis az arisztokrácia soraiból származó, szinte mitikus képességekkel rendelkező reformerek adták meg a kulcsot a helyzet megoldására. Az arisztokrácia és a középosztály lehetséges vezető szerepét a modernizációs folyamatban a tulajdoni és vagyoni helyzete miatt sorsdöntőnek tartotta. A magyar arisztokrácia világlátottságával, magasabb életigényével és a szépségek iránti vonzalmával, jó példával szolgálhatott volna a társadalom többi tagja számára. A húszas évek második felének fiatal generációjának képviselője reményét fejezte ki, hogy Magyarországnak pedig lesz új Széchenyije, aki merészen fogja követelni Magyarország szociális megoldását. Az új világba új Széchenyieket álmodó nemzedék, a szerző szerint, nagy generációként fogja majd egységbe szervezni a nemzeti erőket. Összegzés A magyar politikai elit az 1920-as években a dualizmustól öröklött domináns pártrendszerben gondolkodott. A hatalmat szinte az egész évtizedben uraló Egységes Párt felfogásában a modernizáció konzervatív modellje vált uralkodóvá, melyben a hatalomnak széles jogokat biztosított a társadalommal szemben. A nemzeti célként megfogalmazott revízió elérésének sikerét a közösség politikai jogainak korlátozásában látta biztosítottnak a korszak politikai elitje. Ezzel a véleménnyel szálltak szembe a húszas évek ellenzéki politikusai. A liberális és a szociáldemokrata pártok az ország problémáinak megoldásában a politikai rendszer demokratizálását tartották a legfontosabbnak. A radikális jobboldali pártok gondolkodásában nem a társadalom és nem az ország került centrumba, hanem a magyarság. Ebben az értelmezésben a politikának a szociális feszültségeket kellett volna feloldania és nem a politikai rendszer zavarait. Summary The Hungarian political elite was applying the dominant party system, inherited from the dualism, in the 1920 s. The power was held by the modernizing conservative model in the approach of the Uniform Party during almost the whole decade which gave the government great power versus the society. The political elite of the era thought that the best way to achieve the territorial revision the national objective is to limit the political rights of the society. The opposition in the 1920 s stood up against this opinion. The liberal and socialdemocratic parties deemed that the democratization of the political system is the best way to solve the country s problems. The radial right-wing parties focussed neither on the society nor on the country, but on the Hungarians. According to their interpretation, the politics should have relieved the social stresses, instead of clearing up the confusions of the political system. Felhasznált irodalom 1. Bethlen István gróf beszédei és írásai. Budapest, Genius Könyvkiadó, 1933, 2. kötet 2. Bethlen I. (1934): Hagyomány és forradalom a politikában. Magyar Szemle, február 3. Boros Zs. Szabó D. (1999): Parlamentalizmus Magyarországon ( ). Budapest, Korona Kiadó 4. Gratz G. (1993): Politikai és gazdasági liberalizmus. Közli: Magyar liberalizmus. Válogatta: Tőkéczki László. Budapest, Századvég Kiadó 208

209 5. Makkai J. (1928/a): A mi nacionalizmusunk. Magyarság, február Makkai J. (1928/b): Harc a külváros ellen. Magyarság, április Ottlik L. (1929): Diktatúra és demokrácia. Társadalomtudományi Szemle, 1-2. szám 8. Zuschlag V. (1930): A Bethlen-kormány tízéves kultúrpolitikája nemzetiségi szempontból. Szocializmus, 8. szám 9. Zuschlag V. (1929): A kisebbségi kérdés Németországban és Magyarországon. Szocializmus, 6. szám 10. Zuschlag V. (1928): Új Magyarország felé. Szocializmus, 12. szám 209

210

211 JUHÁSZ TÍMEA * A NŐK VISSZATÉRÉSI ESÉLYEI A MUNKAERŐPIACRA A GYERMEKGONDOZÁSI SZABADSÁG UTÁN A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓBAN EMPIRIKUS VIZSGÁLAT ALAPJÁN Kulcsszavak: gyermekgondozási szabadság, visszatérés a munkaerőpiacra, munka és magánélet összeegyeztetése Bevezetés Napjainkban az életminőség kérdésének egyik aspektusa, a munka és magánélet összehangolása, egyre inkább fokozott figyelmet kap mind mikro-, mind makrogazdasági szinten. A kérdés különösen abban az élethelyzetben válik hangsúlyossá, amikor a kisgyermekes nők a hosszabb vagy rövidebb gyermekgondozási szabadság után vissza szeretnének térni a munkaerőpiacra, és újra aktív munkavállalók szeretnének lenni. Jelen tanulmányunkban a Tudatos Élettér Egyesület 2011 őszén végzett kutatásának néhány részeredményét mutatjuk be, amely vizsgálatot alapvetően a közép-magyarországi, gyesen tartózkodó kismamák körében végeztünk a tekintetben, hogy hogyan értékelik az édesanyák a visszatérési esélyeiket a munka világába. Szakirodalmi áttekintés Mielőtt részletesen bemutatnánk kutatásunkat és vizsgálati eredményeinket röviden, a teljesség igénye nélkül, tekintsük át a témához kapcsolódó néhány hazai, illetve külföldi szakirodalmat és statisztikát. A munka és magánélet összehangolásának kérdése az 1970-es évektől kezdett a figyelem középpontjába kerülni. A nők tömeges munkaerő-piaci megjelenésével, a családi és munkahelyi kötelezettségek egyensúlyának megteremtése egyre több női, családos munkavállaló életében okozott konfliktust és problémákat. A témában végzett akkori vizsgálatok kezdetben a kisgyermekes nőkre fókuszáltak, miután a kutatók úgy vélték, hogy a probléma alapvetően őket érinti. A 80-as évek végén, a kilencvenes évek elején azonban a menedzsment kutatások már a férfiak szemszögéből is vizsgálták a kérdést miután kiderült, hogy az összehangolás sikertelenségével ők is naponta megküzdenek. Ám, mint ahogy Levin 1997-ben megjelenő egyik könyvében megfogalmazza, a férfiak esetében a probléma gyakran látens marad, miután nem beszélnek róla nyilvánosan, így a munkáltatók alapvetően továbbra is női kérdésként kezelik a munka és magánélet egyensúlyának megteremtéséből adódó konfliktusokat. Hazánkban alapvetően a kérdéssel a rendszerváltását követően kezdett foglalkozni a közvélemény, ám a hazai kutatók (elsősorban szociológusok, közgazdászok) már jóval korábban is vizsgálták a témát számos megközelítésben. Tény, hogy a nők erőteljes munkaerő-piaci megjelenésükkel kettős terhet vállaltak, és napjainkban is folyamatosan vállalnak magukra: egyrészt családanyaként is teljesíteni akarnak, másrészt viszont a munkahelyi feladataiknak is meg akarnak felelni, így nem kerülhető el, hogy idővel a hagyományos családi szerepmegosztások is lassan formálódnak és átalakulnak. * Lohmann Animal Health Hungária Kereskedelmi Kft., irodavezető, A szerző ezúton szeretné megköszönni a Tudatos Élettér Egyesület hozzájárulását és közreműködését a tanulmány és az elemzés elkészítéséhez. 211

212 Hazánkban, míg a 60-as és 70-es években végzett vizsgálatok a nők és a férfiak tradicionális szerepfelfogását igazolták, addigra a 80-as évekre már megnőtt az anyagi kényszer nélkül is dolgozni vágyó nők aránya (Pongrácz, 2001). Blaskó Zsuzsanna (2005) kutatásai továbbá kimutatták, hogy 2002-re mind a két nem esetében valamelyest erősödött az a nézet, hogy a nők természetes igénye lehet a munkavállalás, amely nem feltétlenül van negatív hatással a családra ben pedig már a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) által végzett felméréséből kiderül, hogy a közvélemény két elvárás rendszert tekint például a férfiakkal szemben. Egyrészt még mindig tartósan és erősen él a köztudatban a hagyományos családfenntartó szerep, miközben egyre inkább megjelenik az a nézet is, amely részt vár a férfiaktól a gyermeknevelésben is. Ez azt is jelenti, hogy a modern és a hagyományos szerepek egyre inkább együttes jelenléte lenne a kívánatos. Spéder Zsolt a kutatás vezetője így értékeli a kutatás eredményét (224. oldal): A megkérdezettek fele ötvözné a hagyományos és modern férfiszerepet. Bár kisebb arányban, de megjelenik a homogén elvárás-struktúra is, azaz a csak modern, illetve a csak hagyományos igények képviselete. 1 Bár az elvárás már megfogalmazódik a köztudatban, ám ma még nem beszélhetünk arról, hogy a hagyományos családfenntartó szerepen túl, az apák jellemzően aktívan is részt vállaljanak, vagy tudnak vállalni a gyermeknevelésben. Ezt igazolják többek között azok a statisztikák is, miszerint az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénzár) 2011-es adatai szerint a gyermekeket nevelő családok közül midösszesen 5-6 százalék választotta azt a lehetőséget, hogy az édesapa vállalja fel a gyermek körüli teendőket, ami azt jelenti, hogy a gyedet (gyermekgondozási díj) igénybevők mindöszszesen 1%-a volt férfi. Ugyanakkor kutatások igazolták (Faga és Press, 2008 hivatkozik rá Ruppener), hogy a munka-magánélet egyensúlyát növelheti, ha férfiak minél inkább részt vesznek a gyermeknevelésben, amelyet többek között a gyermekgondozásra kiadható szabadságok erősíthetnek. Napjainkban e szabadsági típusnak 3 formáját különböztejük meg: az anyasági, az apasági, illetve a szülői gyermekgondozási szabadságot (Korintus, 2008). Tény, hogy Magyarországon az egyik leghosszabb a gyermekek születése után a gondozására kivehető szabadság hossza Európában, amely az esetek nagy részében a gyermek harmadik életévének betöltéséig jár. Erre az időszakra a pénzben folyósítható ellátások (például tgyás, gyed, gyes) a gyermekükkel otthon lévő nők számára az átmeneti jövedelemforrást jelenti. Ugyanakkor Bálint Köllő 2 kutatásaiból (2007:5) jól kitűnik, hogy azok a támogatások, amelyeket a nők függetlenül attól, hogy otthon vannak, vagy dolgoznak igénybe vehetnek (így például a gyes, a gyed) megnövelik az otthonlét értékét, és elősegítik, hogy az anyák hosszabb időre váljanak ki és maradjanak távol a munkától. A munkaerőpiacon sokáig inaktív nők később a visszailleszkedésnél gyakran azzal találják szemben magukat, hogy a tudásuk már nem naprakész, munkahelyük, munkakörük megszűnt, vagy teljesen átalakult (Bencsik Juhász, 2008). A munkaerőpiacról történő tartós távolmaradás a foglalkoztatási statisztikákban jól realizálható. Magyarországon például 2010-ben a 15 és 61 év közötti inaktív népesség mintegy 11,9%-a volt gyermekgondozási ellátásában részesülő (KSH), ám a statisztikák azt is mutatják, hogy a munkakeresést nagyban befolyásolják például a családi kötöttségek, a gyermek felügyeletének megoldatlansága, illetve az atipikus foglalkoztatási formák szűk megléte. Így többek között a bölcsődei férőhelyek száma, amely bár az utóbbi időszakban folyamatosan emelkedett (2008-ban például 11,5%), ám még így is szinte 130%-os kihasználtsággal működnek az intézmények (2011 vége, Pénzcentrum), és az alternatív megoldások, mint a családi napközik, a növekvő keresletet csupán enyhíteni tudják, de teljesen kielégíteni nem. Habár az óvodai ellátás szélesebb körű és jobban megoldott, de az új köznevelési törvény 1 Spéder Zsolt (2011): Ellentmondó elvárások között..., in Nagy-Pongrácz szerk. Szerepváltozások, 2011: Bálint Köllő (2007): A gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásai, Esély 2008:

213 2014-es életbe lépésével, amely már 3 éves kortól kötelezővé teszi majd a gyermekek óvodába járását, várhatóan mintegy ezer új férőhelyre lenne szükség a következő 2 évben. A gyermekek napközbeni intézményi elhelyezése területi szempontból sem egységes, miután alapvetően a fővárosban, a nagyobb városokban, a megyeszékhelyeken megoldottabb például a bölcsődei férőhely biztosítása, szemben a főnél kisebb településekkel, ahol a jogszabály nem ír elő kötelező fenntartást (KSH, 2010). Végezetül a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők munkaerő-piaci visszailleszkedését nagyban támogathatják a rugalmas és az atipikus foglalkoztatási formák. A rugalmas munkaidő tekintetében az Európai Munkaegészségügyi és Biztonsági Ügynökség (2009) vizsgálatai alapján, hazánkban a nemek szerint léteznek különbségek, így a női dolgozók könnyebben tudnak rugalmas munkaidőben dolgozni, mint a férfi munkavállalók. A részmunkaidős foglalkoztatás aránya az utóbbi időkben valamelyest emelkedett. Az Eurostat adatai alapján hazánkban 2010-ban 5,8% volt a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya (2000-ben 3,5%), szemben a 19,2%-os uniós átlaggal. A nők 8%-a dolgozott ilyen formában, miközben az unós átlag mintegy 31,9% volt. A távmunkások foglalkoztatása még alacsonyabb volt, és habár 2002 óta létezik az Európai szintű Keret-megállapodás a Távmunkáról, Magyarországon 2010-ben mindösszesen a foglalkoztatottak 1%-a dolgozott távmunkásként. Az atipikus foglalkoztatás alacsony arányán és a gyesről visszatérők helyzetén próbáltak a jogalkotók segíteni néhány, a munkáltató számára biztosított járulék kedvezményi megoldással (2011), így is megkönnyítve a részmunkaidőben visszatérni szándékozó kismamák helyzetét (de ennek még nincs mérhető adata). Kutatásunk menete, módszerei Mint látható volt a gyermekgondozási szabadságról visszatérni szándékozó nők helyzete nem könnyű, és problémájuk nemcsak egyéni, de szervezeti, sőt nemzetgazdasági szinten is hatással bír. Nem véletlen tehát, hogy 2011 őszén a Tudatos Élettér Egyesület egy olyan kutatást kezdeményezett, amelynek alapvető célja volt, hogy felmérje milyen kilátásokkal, célokkal, elképzelésekkel szándékoznak újra dolgozni azok a nők, akik hosszabb vagy rövidebb ideje már kiestek a munka világából és otthon voltak gyermekükkel. Mint korábban említettük a munkaerőpiacról történő tartós távolmaradás számos okból nem jelent előnyt az újbóli munkába állás során. Ezért is különösen foglalkoztatott minket, hogy a válság idején, amikor amúgy is nehezebb elhelyezkedni, a munkavállalók ezen csoportja miképpen látja helyzetét a munka világában. Kutatásunkat kvantitatív vizsgálattal végeztük, így egy 24 kérdésből álló rövid kérdőívet állítottunk össze annak érdekében, hogy először mintegy megismerjük a jelenlegi helyzetet. Nem titkolt célunk, hogy ezen vizsgálataink csak az első, kezdeti lépései kutatásunknak, amely folytatását márciusra tervezzük. A kérdőívünk alapvetően zárt kérdésekből állt, mindösszesen két nyitott kérdést fogalmaztunk meg a válaszadók felé. A zárt kérdések kimondottan nominális és ordinális skálákra épültek, és a kielemzés során alapvetően az egyváltozós vizsgálatokat, illetve a többváltozós vizsgálatok közül kereszttábla elemzést, valamint kétváltozós logisztikus regressziót alkalmaztuk. A mintavételezés során a nem véletlen mintavételezési technikát használtuk: a kérdőívet interneten keresztül kellett a válaszadóknak kitölteni. A kérdőívre válaszolók az Egyesület hosszú ideje összegyűjtött adatbázisából kerültek ki, illetve az évek óta tartó jó munkakapcsolatuk alapján egy hazai vezető baba-mama portált kértek meg a kérdőív népszerűsítésére, amelynek célja az volt, hogy minél több kisgyermekes nőhöz jusson el a kérdőív, amely által 213

214 sok kisgyermekes nő véleményét tudtuk összegyűjteni. A válaszolok interneten küldték vissza részünkre a kitöltött kérdőíveket. Ez alapján vizsgálatunk bár nem tekinthetőek reprezentatívnak, mégis úgy véljük, hogy egyfajta képet ad a gyesről, gyedről a munkába visszatérni szándékozó nők helyzetéről a közép-magyarországi régióban. Összesen 195 db minta érkezett be, ebből 176 a közép-magyarországi régióból. Ebben a régióban a KSH adatai alapján negyedévében a év közötti korosztály foglalkoztatási rátája a legmagasabb 54,2%, míg ugyanebben az időszakban a éves korosztály (60,3%) foglalkoztatási rátája harmadik a régiók sorában. Jelen tanulmányunkban az eredmények bemutatásánál most kimondottan erre a régióra vonatkozó adatokra fókuszálunk. A minta specifikálását a minta lakóhelyi megoszlásával kezdjük. Ez alapján a válaszadók 47,2%-a Budapesten, 35,2%-a közép-magyarországi városban, 17,0%-uk közép-magyarországi faluban, míg kevesebb, mint 1%-uk (0,6%) középmagyarországi községben él. A kérdőívre válaszolók életkorát tekintve mintegy 19,9%-uk a éves korosztályból került ki, 68,2%-uk 31 és 40 év közötti, míg 11,9%-uk 41 évesnél idősebb, de ötven évesnél fiatalabb volt. A legmagasabb iskolai végzettséget vizsgálva a mintában a felsőfokú iskolai végzettségűek magas aránya volt tapasztalható, azaz mintegy 33%-uk főiskolát, 32,4%-uk egyetemet végzett, középfokú tanulmányokat folytatott mintegy 29%-uk (23,3%-uknak volt érettségije, 5,7%-uk technikumban is tanult), míg 5,7%-uk nem rendelkezett érettségivel. A gyermekek száma alapján a válaszadók 8%-a az első gyermekét várta, 39,8%-uknak már a második gyermekével volt terhes, 36,4%-a a megkérdezetteknek 2 gyermek édesanyja volt, míg 15,9%-uknak 3 gyermeket nevelt a vizsgálat idején. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az iskolai végzettség és a családban született gyermekek száma között találunk-e valamilyen összefüggést. Ennek érdekében a végzettség változónkat redukáltuk, átkódoltuk, így az érettségivel nem rendelkezőket az alapfokú, a csak érettségivel és technikumi bizonyítvány birtokosait a középfokú, míg a diplomásokat a felsőfokú végzettségű kategóriákba soroltuk. Ez alapján a kereszttábla elemzés azt mutatta, hogy az alapfokú tanulmányokkal rendelkezőket vizsgálva a 2, illetve 3 gyermek a leggyakoribb, a középfokú végzettségűek jellemzően 2 gyermeket vállalnak, és ugyanígy a diplomások is. A Pearson-féle Khi-négyzet teszt alapján a két változó között ugyanakkor nem találtunk szignifikáns összefüggést (Pearson-féle Khi-négyzet: 4,927 df: 6 szign.: 0,553 p>0,05). Kutatásunkból kiderült, hogy a vizsgálat idején a válaszadó édesanyák közül mintegy 51,7%- uknak nincs tapasztalata az újbóli munkába állással kapcsolatban, illetve mintegy 61,9%- uknak a szülés utáni álláskeresésben, azaz többen még vagy nem kezdtek el állást keresni, vagy még nem is tervezik az álláskeresését. A kereszttábla vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyermekszám, illetve az álláskeresési tapasztalat között szignifikáns összefüggés van (Pearson-féle Khi-négyzet: 8,601 df:3 szign.: 0,035 p<0,05), igaz a kapcsolat nem túl erős (Cramer s V: 0,221 szign.: 0,035 p<0,05). Így a vizsgálati adataink alapján, míg például a háromgyerekes anyukák 53,6%-ának már volt ilyen tapasztalata, addig a 2 gyermekes anyukák esetében ez az arány 45,3% volt, míg a második gyermeküket várók tekintetében már csak 28,6%. A binomiális logisztikus regresszióval végzett vizsgálat során az igen egyszerű modellünk szignifikáns volt (Wald-statisztika: Wald: 8,341 df:3 szign: 0,039 p<0,05) az alapján, hogy van e az édesanyáknak ilyen tapasztalata, és hogy mennyi gyermeke van. Ha a 3 gyermekes anyukákat tekintettük viszonyítási pontnak, akkor például a második gyermeküket várók esetében 2,88-szoros volt annak az esélye, hogy 214

215 nincs visszatérési tapasztalatuk. Ez azzal is magyarázható, hogy sok nő még abban az időszakban vállalja a második gyermekét, amikor még az elsővel is otthon van. A gyes utáni újbóli munkába állással kapcsolatos tapasztalat és a gyermekek száma közötti kapcsolatot vizsgálva szintén szignifikáns összefüggést kaptunk ((Pearson-féle Khi-négyzet: 22,822 df: 3 szign.: 0,000 p<0,05) igaz a kapcsolat most sem volt nem túl erős (Cramer s V: 0,360 szign.: 0,000 p<0,05). A binomiális logisztikus regresszió ebben az esetben szintén szignifikáns modellt eredményezett (Wald-statisztika: Wald: 19,854 df: 3 szign: 0,000 p<0,05). Ugyanakkor az láthattuk, hogy újból, ha a három gyerekes anyukák a viszonyítási pontok, akkor a 2 gyermekes anyukák esetében 2,8-szoros, míg a második gyermeket váró mamákat tekintve már 6,6-szor annak az esélye, hogy nincs tapasztalatuk az újból munkába állással kapcsolatban, amely arra ad következtetni, hogy sok nő úgy vállalja a következő gyermekét, hogy a gyermekvállalást nem szakítja meg egy újbóli munkába állási időszak. A kérdőívünk kitért az édesanyák gyermekvállalás előtti életére, itt alapvetően azt kutattuk, hogy ki milyen formában dolgozott a szülés előtt. A válaszadóink mintegy 75%-a beosztott volt, 18,8%-uk vezetőként dolgozott, 2,3%-uk saját vállalkozását vezette, 1,1%-uk tanult mielőtt gyesre, vagy gyedre ment, 2,3%-uk munkanélküli volt, míg kevesebb, mint 1%-uk egyéb alkalmazásban állt. Az anyukák mintegy 96,6%-a mindenképpen vissza akart térni a munka világába, és ebből mintegy 14,7% vállalkozóként szeretne dolgozni, míg 85,3%-uk alkalmazottként. Azok a kismamák, akik korábban is vállalkozóként dolgoztak, a felmérésünk alapján, valamennyien folytatni akarták a vállalkozásukat, miközben a korábbi beosztott pozícióban dolgozó nők, mintegy 12,1%-a szeretne vállalkozást indítani. Ezen nők 76%-a diplomás, míg 24%-uk középfokú végzettségű volt, és mintegy 44%-uk 2 gyermekes anyuka. Megkérdezésünkre a vállalkozóként dolgozó hölgyek 48%-a igényelne valamilyen képzést a vállalkozása beindításhoz. Érdekes volt látni, hogy azok, akik szeretnének ilyen oktatásban részt venni mintegy 83,3%-uk középfokú végzettségűek, azaz a diplomások kevésbé vennék ezt a lehetőséget igénybe. A vállalkozások beindításhoz mintegy 52%-uk kérné mentor segítségét is, ha tehetné. A mentortól alapvetően gazdasági, jog, pályázati tanácsokat várnának az anyukák, de volt olyan édesanya, aki alapvetően a munka világába történő visszarázódásban, mintegy segítő partnert értékelte a mentor személyét. Azok az anyukák, akik alkalmazottként térnének vissza, mintegy 53,5%-uk a korábbi munkahelyére tudna visszamenni. Megvizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a tekintetben, hogy ezek a nők visszatérhessenek az egykori munkahelyükre, és a gyermekük száma között, de nem találtunk szignifikáns összefüggést (Pearson-féle Khi-négyzet: 1,418 df: 3 szign.: 0,701 p>0,05). Ugyanígy nem volt kimutatható az alkalmazottként munkát vállaló anyukák esetében a visszatérés a valamikori munkahely és aközött, hogy hol lakott a válaszadónk (Pearson-féle Khinégyzet: 1,568, df: 2 szign.: 0,457 p>0,05), illetve hogy milyen végzettsége volt (Pearson-féle Khi-négyzet: 3,162, df: 2 szign.: 0,206 p>0,05). Tény azonban, hogy ahhoz, hogy ezek az anyukák megtarthassák az egykori állásukat 32,4%- uknak valamilyen továbbképzésen kellene részt vennie, és ha a képzettséget tekintjük, akkor az alkalmazottként visszatérni szándékozó diplomások 31,2%-a, míg a középfokú végzettségűek 35,7%-a gondolja ezt így. Továbbá azoknak az édesanyáknak, akik alkalmazottként mennének vissza dolgozni, 53,8%-uknak új állást kell keresnie és ezeknek a nőknek mintegy 61,5%-a diplomás. Végezetül függetlenül attól, hogy alkalmazottként vagy vállalkozóként szeretne valaki újra aktív lenni a munkaerőpiacon, a nők 43,8%-a szerint szüksége lesz álláskeresési tanácsadásra, illetve mintegy 68,8%-uk részt is venne a visszailleszkedést segítő térítésmentes képzésen. Ugyanakkor elvárásként az édesanyák megfogalmazták a jelenlegi, illetve a leendő munkáltatójukkal szemben, hogy fontos lenne többek között a rugalmas munkaszervezés, az atipikus 215

216 foglalkoztatás, a családbarát munkahelyi eszközök, és az édesanyákkal szembeni megértés és tolerancia minél szélesebb körű megléte a munkahelyeken. Konklúzió Jelen tanulmányunk első lépései annak a kutatásunknak, amely alapvetően a munkába visszatérni szándékozó nők munkaerő-piaci helyzetét és racionális kilátásait szándékozik megismerni és elemezni. Első vizsgálatinkból kitűnik, hogy az édesanyák az újbóli munkába állásukhoz gyakran igényelnének segítséget, amely mind oktatásban, mind álláskeresési tanácsadásban, mind pedig egy mentor támogató személyében képzelhető el a számukra. Tény azonban, hogy a nők emellett a sikeres visszailleszkedéshez mindenképpen elvárnák a meglévő, illetve a jövőbeli munkáltatójuk kooperatív magatartását is, amely alapvetően hozzájárulhatna a sikeres boldogulásukhoz a munka világában. Summary The paper presented here is the first step in the research aimed basically at the labour-market expectations and rational stance of those women who wish to return to the world of work. Our first observations point out that these women often require help to re-enter the labour market; this help may be educational, job-seeking advice or the support of a mentor. However, it is also a fact that women expect their re-entry through the appropriate attitude of their present, or even future, employers. Their correct attitude would contribute greatly to women s success in the world of work. Felhasznált irodalom 1. Bálint M. Köllő J. (2007): A gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásai, Esély, p. 2. Bencsik A. Juhász T. (2008): Nők visszailleszkedése a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után, III. Kheops Tudományos Konferencia CD p. 3. Blaskó Zs. (2005): Dolgozzanak-e nők? Demográfia 2005/2-3, p. 4. European Foundation for the Improvement of Living and Working Condtions (2005): Reconciliation of Work and Private and Family Life in the European Union, p. 5. KSH (2011): A munkaerőpiactól távol maradó éves népesség jellemzői, 1-5. p., 6. KSH (2011): Gyermekvállalás és gyermeknevelés, p., 7. KSH (2011): Munkavégzés és családi kötöttségek, p., 8. KSH (2010): Gyermekvállalás után a munkaerőpiacra való visszatérést segítő tényezők, 1-4. p., 9. Korintus M.-né (2008): A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések Magyarországon és az Európai Unió néhány államában, in Nagy-Pongrácz szerk. Szerepváltozások, 2009, p. 10. Geurts, S. Beckers, D. Taris, T Kompier, M. Smulders, P. (2009): Worktime Demands and Work-Family Interference: Does Worktime Control Buffer the Advers Effects of High Demands?, Journal of Business Ethics, p. 11. J. Levin (1997): Working Fathers: New Strategies for Balancing Work and Family. Longmann, p. 12. Pénzcentrum (2011): Vége lehet az ingyenes bölcsődéknek 13. Pongrácz T.-né (2001): A család és munka szerepe a nők életében, in: Nagy-Pongrácz szerk. Szerepváltozások 2001 Jelentés a nők és férfiak helyzetéről p. 14. Ruppaner, L. (2011): Conflict Between Work and Family: Investigation of Four Policy Measures, Social Indicators Research p. 15. Spéder Zs. (2009): Ellentmondó elvárások között.. in Nagy-Pongrácz szerk. Szerepváltozások 2011, p

217 KOZÁK ATTILA * TŰZOLTÓSÁGOK IRÁNYÍTÁSA ÉS FELÜGYELETE Kulcsszavak: tűzoltóság, törvény, államosítás, önkormányzatiság, irányítás, felügyelet Absztrakt Magyarországon a rendszerváltás óta készülnek foglalkozási presztízsvizsgálatok, továbbá azt is felmérik, hogy a rendvédelem, az államigazgatás, politika és a közfeladatok ellátása területein, kikben bízik legjobban a lakosság. A sorrend évről-évre változik, de egy valami változatlan, ez pedig az, hogy a tűzoltók rendre az első helyen végeznek. Ennek okait érdemes elemezni. A pozitív társadalmi megítélés mögött valószínűsíthető, hogy a tűzoltók szakmai felkészültsége mellett a jól szervezettség és az elhivatottság is fontos szerepet játszik. Az emberi teljesítményt hogyan lehet optimalizálni, a leghatékonyabbon felhasználni? Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez át kell tekinteni a tűzoltóságok működési rendjét. Bevezetés Vasárnap mindenki köteles templomba menni, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik Szent István rendelkezése óta jelentősen átalakult életünk, de a tűz, mint veszélyforrás továbbra is az elsők között szerepel. Mit tehet a postás, amikor két levelet is a Kossuth utca 10-be kell vinnie? Elviszi, de lehet, hogy rossz a címzés, mert az utcanév és a házszám egyezik, de a település nem. Ebben teremt rendet az irányítószám, illetve a címzésben minden adat, köztük a település nevének feltüntetése is. Ezzel a példával azt szeretném illusztrálni, hogy ha más szervezet végzi az irányítást és más a szakmai felügyeletet, az gyakran anomáliákhoz vezet. Lehetnek olyan kettősségek, illetve kiadások, amelyek megszüntetése a hatékonyságot jelentősen javítani képesek. Amíg a szakmai protokoll a műszaki mentés és tűzmentés során kötelezően követendő irány, addig az irányítás és a felügyelet kettőssége a hatékonyságot egyes területeken akadályozhatja. Hangsúlyozom, a rendszer így is működik, ám a technikai fejlődés az egyik, az átalakuló gazdasági és politikai környezet a másik oldalról is felveti a változások lehetőségét és szükségét. Keressük tehát azokat az irányítás és a felügyelet vonatkozásában meglévő problémákat, amelyek megoldásával, átszervezésével a tűzoltóságok hatékonyabban végezhetik munkájukat. Magyarországon január 1-től az új Katasztrófavédelmi törvény hatályba lépésével párhuzamosan megváltozik a tűzoltóságok irányítási rendje. Korábban önkormányzati irányítás és önkormányzati forrás biztosította a működtetést. Az ehhez szükséges forrásokat az állam utalta az önkormányzatoknak a feladatokhoz szabva. Ezzel közvetetten tulajdonképpen eddig is állami forrásból működtek az önkormányzati tűzoltóságok, de mint önálló költségvetési szerv, célorientált támogatás, keretében felülről nyitott volt, azaz az önkormányzat ehhez adhatott további összeget. Az önkéntes köztestületi tűzoltóságok a településektől kaptak forrást a működéshez, ezt egészítette ki a központi költségvetés pályázatok útján, és a megyei önkormányzat. A létesítményi tűzoltóságokat a veszélyes üzemek által biztosított forrásokból működtették, a szolgáló állományt is kiképzett alkalmazottak adták. Struktúrájában, feladatában és működésében is nagyon eltérő volt e három feladatkör. * Nyíregyháza Hivatásos Tűzoltóság Városi Parancsnokság, tűzoltó őrnagy; Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Katonai Műszaki Doktori Iskola, Ph.D-hallgató, 217

218 Az irányítás és felügyelet törvényi háttere Az irányítás és a felügyelet kérdéséről az alábbi jogszabályok rendelkeznek: évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és tűzoltóságról évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről valamint a jelenlegi törvény változásainak figyelembevétele. I/2003-as BM rendelet az önkormányzati tűzoltóság legkisebb létszámáról, létesítményei és felszerelései minimális mennyiségéről, minőségéről és a szolgálat ellátásáról. 32/2009. (XI. 30.) ÖM rendelet a tűzoltóságok legkisebb erő- és eszközállományáról, a Riasztási és Segítségnyújtási Tervről, a működési területről, valamint a tűzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítéséről. 239/2011. (XI. 18. ) Korm. rendelet az önkormányzati és létesítményi tűzoltóságokra, valamint a hivatásos tűzoltóság, önkormányzati tűzoltóság és önkéntes tűzoltó egyesület fenntartásához való hozzájárulásra vonatkozó részletes szabályokról ös évtől megkezdődik az állami tűzoltóságok önkormányzattá válása. Az 1999-es év jelentős dátum a tűzoltóság életében, ez év végén megszűnik a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a megyei tűzoltó parancsnokságok. A következő évben, január elsejétől újra összevonják a tűzoltóságot és a polgári védelmet az évi LXXIV törvény alapján. A jogutódként létrehozott új szervezet neve: Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF). A tűzoltóiskola is új nevet kap: BP-KOK, Budapest Katasztrófavédelmi Oktatási Központ lesz. A változásokat a tűzvédelmi törvény indította el 1996-ban. Olyan szervezeti és tartalmi változások történtek, amelyek alapvetően befolyásolták a tűzoltóság szervezetét és működését. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok döntő többsége állandó készenléti szolgálatot lát el. A tűzoltóságok általános irányítása az önkormányzatok hatáskörébe kerül, de szakmai irányítását a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokon és a főigazgatóságon keresztül a belügyminiszter gyakorolja. A tűzvédelmi törvény új alapokra helyezte az önkéntes és létesítményi tűzoltóságok megalakítását, működési rendjét. Alapvető különbség a kettő között, hogy míg az önkéntes tűzoltóság meghatározott feltételek teljesítése, megléte esetén, a belügyminiszter által jóváhagyott működési területen látja el feladatát, addig a létesítményi tűzoltóság csak az adott létesítmény területén végez feladatokat. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tűzoltási feladataikon túl jelentős esetszámban végeznek közúti, vasúti balesetek alkalmával életmentést, műszaki mentést. Hazánkban a tűzoltóság az egyedüli olyan szervezet, amelyik ügyeleti, személyi, technikai rendszere alapján bármikor képes a jelzéstől számított kettő percen belül elindulni az esemény helyszínére, legyen szó tűzoltásról, karelhárításról, műszaki mentésről (Internet1). A problémák az irányításban Ma a tűzoltási és műszaki mentési tevékenységet a hivatásos önkormányzati, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóságok, valamint a tűzoltó egyesületek végzik. A tűzoltóságok 95 százalékára jellemző az önkormányzatiság. 218

219 A katasztrófavédelmi szerv a tűzoltóságok vonatkozásában - szakmai felügyeleti feladatokat lát el, - munkavédelmi hatósági jogkörében munkavédelmi felügyeletet végez, - irányítási jogköre van katasztrófahelyzetre, - koordinációs tevékenységet folytat től a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok jogállásának változatlanul hagyása mellett jött létre az új rendvédelmi szerv, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Az integrálódás országos és megyei szinten történt meg, a fővárosban és helyi szinten a hivatásos önkormányzati tűzoltóság és a polgári védelem továbbra is egymástól elkülönülten tevékenykedik. A tűzoltóság Központi irányítását az önkormányzati miniszter látja el, általános irányítását az önkormányzat képviselő testülete, szakmai irányítását a tűzoltóparancsnok végzi. A katasztrófavédelmi szerv a tűzoltóságok vonatkozásában szakmai felügyeleti feladatokat lát el, munkavédelmi hatósági jogkörében munkavédelmi felügyeletet végez, irányítási jogköre van, katasztrófahelyzetre koordinációs tevékenységet folytat. Ma a tűzoltást kötelező közszolgáltatási feladatként a készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltósággal rendelkező önkormányzatok biztosítják. A tűzoltás, műszaki mentés és annak szakmai irányítása kizárólagosan az önkormányzati intézményként működő hivatásos önkormányzati tűzoltóság feladata és hatásköre. A katasztrófavédelmi szerv egészen a helyi szintig közvetlenül irányítja az alárendelt polgári védelmi szakterületet. A tűzoltóságok felett ezzel szemben csak szakmai felügyeletet gyakorol. Irányítási jogköre homályosan definiált. Korábban az irányításon belül megvalósuló felügyeletet belső intézkedések szabályozhatták, ma ez nem lehetséges. A tűzoltóságokra a katasztrófavédelem belső intézkedései nem hatályosak, nem alkalmazhatók. A Hivatásos Szolgálait törvény jogtechnikai okokból az országos parancsnok fogalma alá vonta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatóját is, azonban a többi rendvédelmi szerv országos parancsnokához viszonyítva az főigazgató jogkörét a törvény több tárgykörben olyan mértékben korlátozza, amely indokolttá tette a szerv és vezetőjének a parancsnokság és parancsnok kifejezésektől eltérő elnevezéseit. Így lett az összevont szervezet neve Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság, vezetője a Főigazgató. A katasztrófavédelmi szerv nem fogadta-fogadja el ezt a helyzetet, ami hibás működést, diszfunkciót eredményezetteredményez! Szerepét akkor tölti be helyesen az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, ha a szakmai jogszabályoknak való megfelelést szabályozott eljárásrend szerint vizsgálja, biztosítva a szakmai szempontú visszacsatolást az állományilletékes tűzoltóparancsnok számára. Az önkormányzati és az állami szerv viszonya akkor rendezett, ha az irányítás, a felügyelet és az ehhez tartozó ellenőrzés tartalma és terjedelme a jogszabályokban pontosan definiált. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok állami felügyeletére és irányítására vonatkozó hatályos jogi szabályozás több hiányosságot és ellentmondást foglal magában. Nem állapítható meg belőle a szakmai felügyelet és az ehhez tartozó ellenőrzési jog terjedelme az ellenőrzés tárgyi köre, az ellenőrzők és az ellenőrzöttek kötelezettségei és jogai, a jogorvoslati eljárás szabályai stb. A jogalkotási folyamat során az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium többször felhívta a figyelmet arra az alkotmányossági problémát jelentő helyzetre, miszerint a fel- 219

220 hatalmazó rendelkezések jelentős része nem pontos, tartalmuk (a felhatalmazás határai) nem állapíthatók meg egyértelműen (Internet2). Hiányosságok Nem biztosított sem a civil lakosság, a tanulók, a pedagógusok, sem a közigazgatási vezetők felkészülésének folyamatossága, továbbá a kötelezőség az ismeretek elsajátítására, átadására. A felkészítés csak alkalomszerű. Gyakran valamely eseményhez, rendezvényhez kapcsolódva tartanak bemutatókat, foglalkozásokat a szakemberek, ami igen hasznos és népszerű, de nem adja meg a biztos begyakorlott, alkalmazható tudást. A lakosság védelme szempontjából nem biztosított egy modern XXI. századi riasztási rendszer kialakítására és működtetésére vonatkozó szabályozás, amelyben előtérbe kell helyezni a nemzetközi viszonylatokban már több helyen alkalmazott mobiltelefon hálózatra épülő riasztási rendszer alkalmazását. A veszélyeztetett terület elhagyásának, valamint az oda történő belépés korlátozásának szabályozása is hiányzik. Az elmúlt évtized árvizei során gyakran előfordult, hogy a lakosság a hatósági figyelmeztetés és felszólítás ellenére is életveszélyessé vált lakóépületekben maradt, aminek következményeként a folyamatos ellátás és a későbbi kimenekítés jelentős terhet rótt a védekezésben résztvevőkre. Megoldás: a katasztrófavédelmi hatóságnak jogosultságot kell adni, hogy határozattal kötelezhesse a lakosságot lakóhelyének elhagyására, illetve hogy az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv érvényt szerezhessen a határozatának (Internet3). A korábbi rendszerben nem volt törvényi kötelezettség az új Katasztrófavédelmi törvényben meghatározott köteles szolgálatra. Előfordult, hogy a civil lakosság irányítás és kötelezettség nélkül, mintegy tétlen szemlélője volt a beavatkozó egységek erőfeszítéseinek, például árvízi védekezésnél. A törvény ugyan korábban is előírta a segítségnyújtási kötelezettséget, ám ennek értelmezése leszűkült a közúti balesetek sérültjeinek ellátására. Más törvényi hely rendelkezett például arról, hogy baleset, bűncselekmény helyszínén felszólításra a rendőrség bevonhatott civil személyeket segítőként. Erre azonban nem volt törvényi előírás a tűzoltók esetén. Új irányítási rendszer a Katasztrófavédelemben január 1-től a jelenlegi hivatásos önkormányzati tűzoltóságok állami irányítás alá kerülnek, állami tűzoltóságokká alakulnak az eddigi hivatásos önkormányzati tűzoltóságok. Az eddigi köztestületek megszűnnek, helyettük kijelölt működési területtel nem rendelkező önkormányzati tűzoltóságok lesznek. Az önkéntes tűzoltó egyesületek megmaradnak. Az önkormányzati tűzoltóság vonulási területe Az önkormányzati tűzoltóság vonulási területe úgy kerül meghatározásra, hogy a vonulási területhez tartozó település közigazgatási határának legtávolabbi pontjára a riasztott tűzoltóság előírt erői és eszközei, (legfeljebb 60 km/h átlagsebességgel számolva) a jelzés vételétől számítva legfeljebb 25 percen belül elsőnek érkezzenek ki. Abban az esetben, ha a település közigazgatási határának legtávolabbi pontját az önkormányzati tűzoltóság 25 percen túl éri el, de a kiérkezési ideje rövidebb, mint a hivatásos tűzoltóságé, akkor az adott település a hamarabb érkező önkormányzati tűzoltóság vonulási területéhez csatolható. 220

221 Az önkormányzati tűzoltóság működése és működési feltételei Az önkormányzati tűzoltóság folyamatos ügyeleti szolgálatot tart fenn, amely során akkora létszámú önkormányzati tűzoltó folyamatos riaszthatóságáról gondoskodik, hogy az, a számára előírt tűzoltó eszközöket és szakfelszereléseket működtetni tudja. Az önkormányzati tűzoltóság napi vonultatható létszáma legalább négy fő. Az önkormányzati tűzoltóságnak a tűzesethez, műszaki mentéshez a készenlétben tartott gépjárműivel és az arra beosztott legalább 4 fős létszámmal, valamint tűzoltás vezetésére jogosult személlyel, a riasztástól számított 8 percen belül (normaidő) meg kell kezdenie a kivonulást. Magyarországon a tűzesetekhez átlagosan 25 perc vonulási idő alatt érnek ki az egységek, ez idő alatt kilométert tesznek meg a vonuló tűzoltó gépjárművek. Az Unión belül perc az átlagvonulási idő, ezt kell elérnie a magyar tűzoltóságoknak is. A szembetűnő különbség okai között szerepel az is, hogy az utóbbi 50 évben a tűzoltásra képes tűzoltóságok száma 1/5-re csökkent: jelenleg összesen 142 tűzoltóság védi Magyarország 3090 települését. A rendszerváltás óta sem az állam, sem az önkormányzatok nem tudtak e téren pozitív irányú változást elérni. Ma a tűz elleni védekezést csak a hivatásos tűzoltóságokkal rendelkező önkormányzatoknak tenné a törvény kötelezővé. A tűzesetek döntő többsége a tűz keletkezésének első 15 percében jó eséllyel és kevés kárral felszámolható, ezért is szükséges a tűzoltóságok bővítése, fejlesztése. Ezért első lépesként a 15 perces kiérkezési időt fontos megvalósítandó célként kitűzni. Ezt a jelenlegi területvédelemről a településvédelemre való áttéréssel lehet elérni. A 15 perces kiérkezést időn kívül rekedt települések védelmét kihelyezett őrsök létesítésével működtetésével, köztestületi önkéntes tűzoltóságok felállításával, önkéntes tűzoltó egyesületek megerősítésével lehet megoldani (Internet1). Lehetséges előnyök Önkéntes és köteles szolgálat A katasztrófavédelem nemzeti ügy, amelyben a társadalom legszélesebb köre vesz részt. A katasztrófavédelemben jelentős szerep hárul az önkéntes és civil szervezetekre is. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységére a katasztrófák elleni védekezésben speciális szakismeretük, felkészültségük alapján rendkívül nagy szükség van. E speciális felkészültségű készenléti egységek, különböző szervezeti formában többségük karitatív, társadalmi szervezetként működnek. Az önkéntes mentőszervezetek tevékenységének nagy hazai és nemzetközi hagyománya van, de az ország társadalmi, gazdasági fejlődésével számuk és szakosodásuk nagymértékben megszaporodott. Feladataikat alapszabályukban meghatározottak szerint látják el. Speciális felkészültségük és felszereltségük alapján tevékenységi körük sokrétű, a mentés és katasztrófa-elhárítás minden területére kiterjed. Ilyen nemzetközi elvárás ma a földrengés sújtott területen bevethető (komplex mentésre alkalmas) városi kutató-mentő-, vagy árvíz esetén az árvízi mentőcsapatok létrehozása és alkalmazása. Ezek a civil szervezeteknek több alkalommal hazai, és nemzetközi terepen is bekapcsolódtak a mentési munkálatokba, így például 2004/2005-ben a szökőár sújtott Sri Lankán, 2006-ban az árvízzel elöntött Romániában, Szerbiában és hazai árvízi védekezés ( ) során, valamint 2009-ben a földrengés következtében segítséget kérő Indonézia, Nyugat-Szumátra, majd 2010-ben Haiti térségében. Az önkéntes mentőszervezet különleges kiképzésű, speciális technikai eszközökkel felszerelt, katasztrófák és veszélyhelyzetek hatásainak kivédésére, felszámolására, valamint emberi élet 221

222 mentésére önkéntesen létrehozott civil szerveződés, olyan képességekkel, amelyek sem az állami, sem az önkormányzati tűzoltóságoknál nem állnak rendelkezésre. A speciális eszközökkel felszerelt, komplex alakulatot, katasztrófa-elhárítási feladat végrehajtására állították össze vagy alakították meg, legtöbbször közhasznú szervezetként. Európa számos országához hasonlóan hazánkban is meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a speciális eszközökkel és képzettséggel rendelkező szervezetek jogszerűen, megfelelő szakmai irányítással és nem utolsósorban a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokkal részt vehessenek a hazai védekezési tevékenységben, valamint az elmúlt 10 évben egyre gyakoribbá váló nemzetközi segítségnyújtásokban. A mentőszervezetek a fenntartásuk pénzügyi feltételeit főszabályként önerőből, saját forrásból biztosítanák, amelyet pályázati támogatások egészíthetnek ki. Mindez a költségvetésnek évente megközelítőleg millió forint többletköltséget jelentene. Igénybevétel esetén ez, az állam részéről a költségtérítés törvény által előírt kötelezettség lenne (Internet3). A speciális szaktudással rendelkezőket, valamint a fizikai állapotuk és életkoruk alapján egy adatbázisban összesített embereket, akik összesen akár több tízezren is lehetnek, mozgósítási határozattal bevonnák a védekezési munkálatokba, költségeiket pedig az állam, illetőleg az erre a célra létrehozandó katasztrófavédelmi célelőirányzat fedezné. Konkrét veszélyhelyzetekben a szakmai feladatok hatékonyabb koordinálása érdekében kialakítanák a helyszíni operatív csoportok rendszerét, melyek több települést fognának össze, és kapcsolatot tartanának a települési vezetők mellé rendelt katasztrófavédelmi összekötőkkel, de felülvizsgáltatnák az önkormányzati vezetők veszélyhelyzeti képzésének rendszerét is. Köteles szolgálat Az új Katasztrófavédelmi törvény rendelkezik a köteles szolgálatról, mely szerint katasztrófahelyzetben minden 18-dik életévét betöltött, de az öregségi nyugdíjkort el nem ért, törvényben meghatározott mentességet nem élvező civil személy azon a településen, ahol éppen tartózkodik a védekezési munkákhoz, mozgósítható. Ennek az a célja, hogy ahol azonnal, nagy mennyiségű, de szakképzettséget nem igénylő feladat elvégzésére van szükség, ott ne a szakképzett állományra támaszkodjunk, hanem azokat vonjuk be a védekezésbe, akik eddig bámészkodásukkal sokkal inkább hátráltatták, mint segítették a mentési munkát. Ennek azon túl, hogy jelentős kiadást takaríthatunk meg vele, további előnye, hogy a hivatásos állomány erejét kímélhetjük és valóban a felkészültségének megfelelő feladat elvégzésébe vonhatjuk be őket (Internet4). Beszerzések Az önkormányzati tűzoltóság működésének számos technikai feltétele van. A tűzoltóságnak legalább egy 2000 liter oltóvíz szállítására alkalmas gépjárműfecskendőt és egy 2000 liter oltóvíz szállítására alkalmas tartalék gépjárműfecskendőt kell készenlétben tartani, fűthető szertárban. A készenlétben tartott gépjárműfecskendőkön minimálisan elhelyezendő anyagok, felszerelések és egyéni védőeszközök (a továbbiakban: eszközök) jegyzékét a Belügyminisztériumi rendelt melléklete tartalmazza. Amennyiben az önkormányzati tűzoltóság rendelkezik különleges szerrel, azt a gyártó által kiadott kezelői utasításban rögzített létszámmal kell üzemeltetni. Az önkormányzati tűzoltóság a gépjárművén csak az önkormányzati tűzoltóság feliratot helyezheti el, a tűzoltóság bejegyzett elnevezésével. A készenlétben tartott tűzoltó gép- 222

223 járműveket és eszközöket csak akkor lehet kapacitás kihasználását célzó nem tűzoltó célú hasznosításra igénybe venni, ha azok folyamatosan riaszthatók maradnak, valamint az önkormányzati tűzoltóság vonulási területét nem hagyják el. A hasznosításhoz szükséges az illetékes hivatásos tűzoltó parancsnok engedélyét kell kérni. A korábbi rendszerben pályázati úton lehetett felszereléshez, gépjárműhöz jutni. Ebben sajnos kódolva voltak azok a hiányosságok, amelyek később a működés zavarához, vagy újabb, előre nem tervezhető fölösleges kiadásokhoz vezettek. Előfordult, hogy egy tűzoltóságon három - négy különböző gépjármű típus futott ugyanolyan feladatkörrel. Meghibásodás, karambol, rongálódás esetén a felszerelések átszerelése, a sofőrök rutinjának frissítése a feladat ellátást nem kizáró, ám azt zavaró körülményt jelentettek. A beszerzések központi szervezése vélhetően olyan előnyökkel jár, hogy egységes gépjárműpark beszerzése árengedményt eredményezhet. Átvezénylés esetén pedig a sofőrök vezetési rutinja a gépjármű ismeret kapcsán hiánytalan marad. Átszerelések esetén a teljesen szabványos felszerelés az egyik járműről átalakítás, kiegészítés nélkül rögzíthető a másik járműre. Összegzés A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok állami felügyeletére és irányítására vonatkozó hatályos jogi szabályozás több hiányosságot és ellentmondást foglal magában. A jelenleg hatályos törvények, rendeletek hierarchiájában nem egyértelmű a szakmai felügyelet és az ehhez tartozó ellenőrzési jog terjedelme, az ellenőrzés tárgyi köre, az ellenőrzők és az ellenőrzöttek kötelezettségei és jogai, a jogorvoslati eljárás szabályai stb. A jogalkotási folyamat során az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium többször felhívta a figyelmet arra az alkotmányossági problémát jelentő helyzetre, miszerint a felhatalmazó rendelkezések jelentős része nem pontos, tartalmuk a felhatalmazás határai nem definiálhatóak egyértelműen. A rendeletekben a törvény által nem biztosított jogkörök nem mindenesetben jelennek meg. Szükséges a tűzvédelmet érintő teljes hatályos joganyag alkotmányossági szempontú felülvizsgálata, valamint a szerepét megfelelően betöltő szakmai felügyeleti rendszer kialakítása. Elengedhetetlenül fontos a 15 év önkormányzatisággal elért pozitív eredmények megtartása, továbbvitele és a központi irányítási rendszerbe való integrálása. Summary The effective legislation concerning the state supervision and management of official municipal fire brigades has several deficiencies and contradictions. The hierarchy of the effective acts and orders does not clearly specify the scope of the professional supervision and the relevant inspection act, the subject of the control, the liabilities and rights of the controllers and controlees, the rules of the legal remedial procedure, etc. During the legislative process, the Ministry for Justice and Law Enforcement has highlighted the constitutionally problematic situation according to which a considerable part of the authorising orders are not accurate and their content may not be defined clearly according to the limits of the authorising provisions. The orders do not always express the powers not granted by the law. It is necessary that the entire legislative material related to fire protection is supervised in constitutional terms and a professional supervision system fulfilling its role appropriately is established. 223

224 It is essential that the positive results having achieved in the municipality for the past 15 years are maintained, continued and integrated into the central management system. Felhasznált irodalom 1. Internet 1: 2. Internet 2: 3. Internet 3: 4. Internet 4: 224

225 KÖREI LÁSZLÓ * A KÖZVÉLEMÉNY FOGALMA ÉS SZEREPE A TÁRSADALOM KOMMUNIKÁCIÓS RENDSZERÉBEN, A KÖZÉLETBEN Bevezetés Kulcsszavak: közvélemény, kommunikációs kódváltás, társadalmi nyilvánosság Alábbi tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy a közvélemény fogalmát, kialakulásának és fejlődésének folyamatát, elméleti alapösszefüggéseit, fogalmi rendszerének sokoldalúságát, valamint a társadalmi kommunikációs struktúrában történő realizálódását elemezzem. Munkám során leíró és történeti szempontú kitekintést is alkalmazok. Írásom terjedelmi és tartalmi keretei, határai miatt arra azonban nincs lehetőségem, hogy a tárgykör valamennyi részletét végigvezessem. Ebből következően a hangsúlyt a fajsúlyos, lényegi kérdésekre helyezem, s az elméleti alapfogalmak, korrelációk tisztázása után a közvélemény vertikumán keresztül szemléltetem azt a nagymértékű változást, fejlődést és átalakulást, amely a társadalmi változások hatására a pluralizáció, a verseny és a nyitott társadalom paradigmája nyomán a közvélemény és a nyilvánosság alakulásában a politika és a média rendszerében is végbement, megvalósult. Külön kitérek a közvélemény létrejöttének körülményeire is, s mindezt nemzetközi kitekintések sorába, történelmi előzmények vonatkozási rendszerébe helyezem. A közvélemény meghatározása, a nyilvánosság színterei A közvélemény (public opinion) tulajdonképpen egy gyakran használt, de jelentésében nem pontos és világos kifejezés. Ha a szót összetételeire/elemeire bontjuk, akkor azt kell látnunk, hogy a köz előtagot nem lehet csupán szűkítetten értelmezni. Köz -ön ugyanis az adott társadalom/lakosság egészét kell érteni, mert számos kérdés iránt a lakosság nagy része nem mutat különösebb érdeklődést. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy köz mindig van, de a köz nem mindig vagy nem mindenről alkot véleményt. A véleménynek, azok különbözőségének ott van szerepük, ahol kialakul valamilyen vitás kérdés, bizonyítható vagy bizonyítandó igazság. Fontos megjegyezni, hogy minden véleménynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy lehessen védeni érvek mentén. Nem elvárás azonban, hogy minden szituációban racionális módon fejezzék ki az emberek a véleményüket. A közvélemény a választók összességének átmeneti, tökéletlen formája (Wolton, 1989:27). Angelusz Róbert megfogalmazásában a közvélemény nem más, mint olyan véleményáramlatok összessége, amelyek közvetlenül vagy közvetve kormányzati döntésekre irányulnak, s hatnak vagy visszahatnak a kormányzati tevékenységre. Fontos, hogy a különböző kommunikációs formákban jelenik meg, eltérő állásfoglalásokat tartalmaz. A közvélemény tehát viszonyrendszeren alapuló fogalom, melynek meglétéről csak tömegméretű véleményformálódás vagy megnyilatkozás esetén beszélhetünk. Közvélemény-nagyságrendű megnyilatkozásokat elsősorban olyan események váltanak ki, amelyek az emberek nagy csoportjainak érdekeit érintik; amelyeket közérdeklődés vagy általános izgalom kísér; s tömeges mértékben indukálnak szükségletet az információszervezés és a véleménynyilvánítás iránt (Angelusz, 1995:66). Habermas szerint polgári nyilvánosság funkciójának öntudata a közvélemény, amely elsősorban a társadalomtudományokban kezd kibontakozni a 18. században. Németországban Georg Forster honosította meg az 1700-as évek végén a közvéleményt. A politikai értelemben is működő nyilvánosság irodalmi előalakja a 18. századi Németországban jön létre. Ez egy sajátos mikromilliő, amely városi polgárokból és más polgári elemekből tevődik össze. A kicsiny, de kritikusan vitatkozó nyil- * Nyíregyházi Főiskola, tanári mesterszakos hallgató, 225

226 vánosság színterei voltak azon szalonok, kávéházak és asztaltársaságok, amelyekben egy idő után olvasóközösségek kezdtek el működni. Ezek már nemcsak a magánszféra részét képezik, hanem nyilvános kommunikációt is alkotnak. A politikai nyilvánosság az irodalmiból lép elő: az államot a közvéleményen keresztül közvetíti a társadalom szükségleteivel. A közvélemény létrejötte feltételezi az állampolgári viszonyulás kialakulását, a polgári társadalom és a politikai állam szétválását. A közvélemény tehát a demokrácia lényegképző és operatív alapja, amely nem születik az emberrel, hanem olyan elterjedt mentális minták halmaza, amelyek kölcsönhatásban vannak a társadalmi informáltsággal (Sartori, 1990:136). Mindezekből tehát világosan az következik, hogy a közvélemény teljes értelemben vett megjelenésének feltétele a politikai demokrácia, valamint a tömegmédia megléte. A tömegkommunikáció jelentése és jelentősége A következő néhány gondolatban a tömegkommunikáció fogalmát, létrejöttének okait és közvéleményre kifejtett hatásait kívánom tárgyalni. Amióta az emberiség fogalmi szinten is birtokba vette a világot, a kommunikáció ezzel párhuzamosan permanens fejlődésen ment keresztül. Az eddig eltelt évszázadok-évezredek alatt egyre fokozódott az igény a tömegek megszólítására, s jelentős részben ez a valós társadalmi igény hívta életre a tömegkommunikációt. A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak ezen belül is a köznapi kommunikációnak egyik sajátos formája, amely mind a személyes, mind a csoportközi kommunikációtól viszonylag tisztán megkülönböztethető. Legfontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetítettség. A tömegkommunikáció mind tartalma, mind közönsége vonatkozásában heterogén: minőségükben, formájukban, műfajukban, jelrendszerükben, funkciójukban különböző objektivációkat közvetít egy időben a társadalom osztály-, réteg-, csoport-hovatartozását illetően, műveltségi szintjét, érdeklődési körét, életmódját tekintve legkülönbözőbb tagjainak. A kommunikáció sajátosságait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le, dinamizmusa van, folytonos, körkörös, megismételhetetlen, irreverzibilis és összetett. Kommunikálhatunk önmagunkkal, a fizikai környezettel, kommunikálhatunk másokkal, kommunikálhatunk a szervezetben és össztársadalmi kontextusban is (Mohácsi, 2010:498). A folyamatban a közvélemény kibocsátója, a kommunikátor nem áll közvetlen kapcsolatban a befogadóval, hanem egy technikai eszköz, illetve technológiai lánc iktatódik kettőjük közé (Szecskő, 2009:12). Következésképpen megállapítható, hogy a tömegkommunikációban, mint társadalmi intézményben a kommunikáció válik intézményessé, s így a tömegkommunikáció önmaga lesz azonos a kommunikációval. A kommunikáció vertikuma így egyértelműen hatással van a közvéleményre. Rendszerváltás paradigmaváltás kommunikációs kódváltás Az elmúlt évtizedek változásainak hatására új feltételrendszerek alakultak ki a politikai és társadalmi diskurzus számára: teljesen átértékelődött, új alapokra helyeződött a nyilvánosság, új üzenetek és kontextusok teremtődtek meg. Hazánkban alakult ki a térség egyik legtágabb szabad kommunikációs tere (open communication space). Ebben a dimenzióban érvényesülnek mindazon feltételek, amelyek biztosítják Magyarországon a társadalmi politikai közélet kiteljesedését. Ebben a kontextusban merül fel tulajdonképpen a zárt társadalom és a nyitott társadalom paradigmája. Úgy vélem, fontos összevetni mindazon meghatározó tulajdonságokat, ismérveket, amelyek (1) a rendszerváltás előtti, totalitárius kommunista politikai berendezkedés és a tervutasításos gazdaság társadalmának kommunikációját jellemezte; illetve az ezt felváltó, vele szembenálló (2) plurális parlamenti demokrácia és a piacgazdaság társadalmának kommunikációját meghatározza (1. táblázat). 226

227 A nyitott és zárt társadalmi kommunikációs rendszer 1. táblázat totalitárius kommunista politikai (1) plurális parlamenti demokrácia (2) a kommunikáció eszközeinek és hálózatainak korlátozottsága, privilegizáltsága a sajtó és a média közvetlen alárendelése a hatalomnak a nyilvánosság hiány (vagy legalábbis korlátozott nyilvánosság) az ellentétes nézetek elfojtása az állampolgárok információval kapcsolatos jogainak semmibevétele a törvények helyett egyedi, eseti beavatkozások a közkommunikációk területén viták, érvelések helyett kinyilatkoztatások Forrás: Buda Sárközy, 2001:28, 74. a kommunikáció eszközeinek gazdagsága, a hálózatok kiépülése, privilégiumok megszűnése a sajtó és a média szabadsága, függetlensége a hatalomtól a nyilvánosság megléte szólás-és véleményszabadság az állampolgárok információs jogainak törvényes garantálása törvényi szabályozások a közkommunikációk területén az érvelő, vitázó, vélemény-ütköztető kommunikációk térnyerése Személyes tapasztalatokon nyugvó véleményem alapján azt állítom, hogy a közvélemény egy jelentékeny részének érzületében, saját mikrovilágában nem feltétlenül érzékelhetőek maradéktalanul és sértetlenül azon tág és szabad kommunikációs terek, melyek a nyitott, plurális kommunikációs paradigmában megfogalmazódnak. Számos objektív körülmény alakíthatja a közvéleményt s mindez eltérő módon, horizontális és vertikális szegmensek mentén is szerveződhet. Nagyban könnyíti az információhoz való hozzájutást a globális kommunikáció, az internet felülete is. A közügyekről alkotott vélemény formálódása (empirikus tények) A demokráciákban (is) a közönség bár véleményt alkot a közügyekről, ezt legtöbbször nem magától és nem egyedül teszi. Karl Deutsch vízesésmodellje szerint mindig vannak befolyásolók és befolyásoltak : a véleményáramlat az előbbiektől az utóbbiak felé tart, az elterjedt vélemények eredeténél mindig ott van a terjesztők csoportja (Deutsch, 1968). A legfelsőbb szinten a gazdasági és társadalmi elitek véleménye cirkulál. Az értelmiség szerepe különösen fontos az úgynevezett véleménydagály menedzselésében, amikor is a közönség váratlan, nem tervezett és nem kívánt módon reagál bizonyos esetekben. Erre illusztris példaként említeném meg azt az esetet, amikor 2006 szeptemberében az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után utcai zavargások, tüntetések kezdődtek. Az események csillapítása érdekében a médiában híres művészek, tudósok fogtak össze az események normalizálása érdekében, politikai orientációtól függetlenül. Nyilvánosan véleményt formáltak, s még a Magyarország című dalt is elénekelték újabb feldolgozásban neves művészeink, társadalmi elitünk prominens képviselői. A modell második szintjén a politikai és kormányzó elitek véleménye találkozik és ütközik. Ezt a tömegkommunikációs színtér követi, amely kvázi áthatja valamennyi csoportját ennek a cirkulációs folyamatnak. A negyedik szintet a helyi véleményformálók alkotják. Ők kb. a lakosság azon 5-10 százaléka, akik valóban érdeklődnek a politika és a közügy történései iránt, s tudatosan figyelik a médiumok üzeneteit. Kampányok szervezésének és lebonyolításának tanulmányozása során jómagam is megtapasztaltam, hogy a helyi véleményformálók szerepe főleg kisebb közösségek esetén jelentős mértékben felértékelődik. Megfigyelhető, hogy a kisebb települések önkormányzataiban szinte mindig 227

228 találnak olyan pedagógust, orvost, helyi vállalkozót, akiket véleményformáló tevékenységüknél fogva a helyi közösség alkalmasnak tart a település ügyeinek képviseletére. Az ötödik, legnagyobb szegmenst kitevő szintbe maga a nagyközönség, a démosz tartozik. Fontos tendencia általában, hogy a véleményformálás nem lineáris. Minden szinten ciklussá szerveződik, s egyes szinteken belül is interakciók figyelhetők meg. A közügyekről alkotott vélemény áramolhat az elitektől lefelé; történhet a társadalomtól (lentről) felfelé; illetve a referenciacsoportokkal való azonosulás útján. Közvélemény és mediatizáció A közélet és a politikum mediatizálódása a nemzetközi trendek után némi késéssel ugyan, de hazánkban is megvalósult. A tömegkommunikációs eszközök jelentős befolyásra tettek szert mind a politika szereplői, mind a közvélemény kapcsán. A tömegkommunikációs eszközöknek, illetve magának a médiának a nyilvánosságra gyakorolt hatása óriási jelentőséggel bír. Ezt érzékelteti a politikai kommunikáció Gianpietro Mazzoleni által kidolgozott ún. mediatikus modellje. A modell a média halmazán belül helyezi el a politikai kommunikáció további két eleme, a politikai rendszer és az állampolgárok közötti interakciót; így a politikum és a nyilvánosság minden diskurzusát a média színpadára redukálja. A politikai üzenetek közvetítésének fontos színtere a média rendszere, így a közvélemény (választópolgárok) eredményes megszólításának érdekében a politika szereplői kénytelenek megtanulni a médiaszereplés szabályait (Mazzoleni, 2002:23). Bajomi-Lázár Péter így foglalja össze a jelenséget: A modern politikus médiatudatos. Mondanivalóját karakteres szófordulatokkal, meglepő gondolatokkal színezi. Céljai nemcsak a nyilvánosság előtti megjelenés, nemcsak minél több választó minél meggyőzőbb megszólítása, hanem a politika közbeszéd sikeres tematizálása is. A politika mediatizálódott: a politikus kommunikációját a modern tömegmédia sajátosságaihoz igazítja (Bajomi-Lázár, 2005:49). A tudatos, racionális közvélemény feladata tehát nem kisebb, mint szelektálni és szintetizálni ebben a mediatizált kánonban. Napjaink felgyorsult információs világában a mindenkori közvéleménynek igen jelentős szerepe van ennek a folyamatnak a megvalósításában. Azt állítom, hogy a közvélemény óriási erővel bír, s kellő tájékozottsággal, kompetenciával és racionalitással képes hatni mind a politika, mind pedig a média rendszerére egyaránt. Ehhez persze demokratikus elkötelezettség, tudatos állampolgárok kellenek. Nem lehet ugyanis mindig mindent azzal megmagyarázni, hogy a média úgyis eltorzítja a valóságot. Egy tudatos és önérzetes társadalom közvéleményének óriási a felelőssége ebben a kérdésben. Összegzés Úgy érzem, hogy tanulmányom végére elértem azt a célt, amelyet a téma kifejtése előtt tűztem ki magam elé: látni és láttatni a közvélemény és a társadalmi nyilvánosság aspektusait. Mindezen aspektusok eltérő szinteken és különböző hangsúllyal jelentkeznek. Igazolva látom, hogy a teljes értelemben vett közvélemény kizárólagos demokratikus körülmények között, plurális társadalmi-gazdasági berendezkedés mellett tud valójában létezni. A közügyekről alkotott vélemények formálódásában számos tényező játszik szerepet. A tömegkommunikáció kiteljesedése, valamint a mediatizált társadalmi-politikai kommunikáció egyfajta kommunikációs kódváltást eredményezett, amely a mindenkori közvélemény közügyek iránti viszonyulási rendszerét alapjaiban változtatta meg. Azt állítom, hogy az országos, makroszintű befolyásolás, véleményformálás mellett óriási szerepe van a helyi közvéleményt formáló tényezőknek, személyeknek és eszközöknek egyaránt. A legkorszerűbb eszközök közül álláspontom szerint az okostelefon-applikációk rendelkeznek még óriási erővel, a közvéleményre való hatás tekintetében, ugyanis ezen eszközök progresszivitása, gyorsasága, audiovizualitása ré- 228

229 vén szinte azonnali válaszreakció kiváltására is lehetőség van. Az USA-ban igen magas hatásfokkal alkalmazzák ezen eszközöket, s a fiatal korosztály esetében a penetráció közel 70%-os, amely várhatóan erősödni fog. A technológiai és infokommunikációs fejlődés folyamatos előrelépései nyomán biztos vagyok benne, hogy a jövőben is számos olyan új momentum jelentkezik majd, amely hatással lesz a közvélemény alakulására, fenntartva így annak állandó vizsgálatát, megfigyelésének és tanulmányozásának legújabb szempontjait. Summary I argue that the notion of public opinion can be exactly defined according to considerably complex ways. A large number of studies point to the fact that the political pubilcity comes from literaly: the state is conveyed via the public opinion with the needs of the society. The formation conditions of the public opinion are the following: having citizenship relation, divergence of civil society and political state. Different levels of social publicity can be seen, in which the opinion on public affairs shows a nice evolution process. The technological and infocommunical innovations set new challenges to the public opinion which serves as an operative foundation of democracy. Felhasznált irodalom 1. Angelusz R. (2000): A láthatóság görbe tükrei. Társadalompolitikai tanulmányok. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 64. p. 2. Angelusz R. (1995): Kommunikáló társadalom. Ferenczy Kiadó, Budapest, 66. p. 3. Bajomi-Lázár Péter (2005): A politika mediatizálódása és a média politizálódása. In: Bayer Bajomi (szerk.): Globalizáció, média, politika. Budapest, MTA-PTI. 49. p. 4. Buda B. Sárközy E. (szerk.) (2001): Közéleti kommunikáció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 28., 74. p. 5. D. Wolton (1989): La communication politique. Hermes, 27. p. 6. K. Deutsch (1968): The Analysis of International Relations Englewood Cliffs, Prentice-Hall 7. Mazzoleni (2002): Politikai kommunikáció. Osiris Kiadó, Budapest, 23. p. 8. Mohácsi M. (2010): A kommunikáció szerepe az életen át tartó tanulásban. In: Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferencia. Debrecen, p. 9. Szecskő T. (2009): Tömegkommunikáció és társadalom. Századvég Kiadó, Budapest, 12. p. 229

230

231 KRÁNITZ LÍVIA * VÁSÁRY MIKLÓS ** BARANYAI ZSOLT *** AZ AGRÁRTÁMOGATÁSOK HATÁSA AZ EGYES HAZAI ÜZEMTÍPUSOK JÖVEDE- LEMTERMELŐ KÉPESSÉGÉRE 2010-BEN 1 Kulcsszavak: tesztüzemi rendszer, standard termelési érték, jövedelem- és költségelemzés, közvetlen támogatások Bevezetés Az európai gazdák jövedelmének becslésére 1967-ben létrehozott üzemgazdasági információs rendszer, FADN 2, mintegy kb. 2%-os reprezentatív minta adataival becsüli meg az alapsokaság jövedelmi és pénzügyi mutatóit. Mivel az Európai Unió Statisztikai Hivatala (EUROSTAT) 2010-től a korábbi standard fedezeti hozzájárulás (SFH) alapú üzemtipológia helyett az új, standard termelési érték (STÉ) alapú üzemtipológiát használja, a 2010-es évtől Magyarországon az alsó megfigyelési küszöb a korábbi 2 európai méretegységről (EUME) 4000 euró standard termelési értékre változott. A változás annak köszönhető, hogy az új küszöbértékkel a megfigyelt alapsokság 2010-től mintegy 8 ezer gazdasággal bővült, azaz a 2 EUME-nél kisebb gazdaságok egy részét is ma már figyelembe veszi a rendszer. A változások fényében felmerül a kérdés, hogy milyen jövedelem- és költségelemzést lehet elvégezni az adatok ismeretében. Vizsgálataink során ezzel együtt arra is keressük a választ, hogy milyen tendencia figyelhető meg a hazai termelők jövedelmezőségi helyzetében. Vizsgálatainkat követően felállítottunk egy értékrendszert, melyben az üzemtípusokat életképesség szempontjából tipologizáltuk. Az átalakuló megfigyelési küszöb A magyar tesztüzemi rendszer eredményszemléletű, az egyéni gazdaságok adatait is kettős könyvvitel szerint rögzíti, tehát a tesztüzemi adatgyűjtés során ezekre az üzemekre is előállítja az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) a mérleg- és eredménykimutatást. Az alapsokaság a mintában szereplő gazdaságok bizonyos százalékát jelenti, mely azonban egyik európai országban sem egyezik meg a mezőgazdasági összeírásban szereplő összes gazdasággal. A tesztüzemi rendszer az egy adott mérethatárt elérő gazdaságok sokaságát jelenti. Ezt a mérethatárt nevezzük alsó megfigyelési küszöbnek, melynek értéke országonként változik (VM, 2010). Az EU-ban a 86/377/ECC döntés hozta létre az üzemtipológiát, mely az egész EU területén megteremtette a mezőgazdasági üzemek méretének egységes meghatározását és az üzemek azonos tevékenységi irányokba történő besorolását (Keszthelyi, 2009). A tipológia keretében az üzemszerkezeti és üzemgazdasági elemzések során külön-külön lehet vizsgálni az egyes üzemkategóriákat, és össze lehet hasonlítani az azonos kategóriába tartozó üzemeket valamely más kategóriába tartozó gazdaságokkal. * Vidékfejlesztési Minisztérium, gazdasági elemző, ** Szent István Egyetem, GTK, KMI, adjunktus, *** Szent István Egyetem, GTK, KMI, adjunktus, 1 A tanulmány a szerzők magánvéleményét tükrözi, nem tekinthető a munkahelyük hivatalos álláspontjának. 2 Farm Accountancy Data Network magyarul Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat 231

232 E rendszer keretében a 2010-es évtől Magyarországon az alsó megfigyelési küszöb a korábbi 2 európai méretegységről (EUME 3 ) 4000 euró standard termelési értékre (STÉ) változott. A változás annak köszönhető, hogy az EUROSTAT 2010-től a korábbi standard fedezeti hozzájárulás (SFH) alapú üzemtipológia helyett az új, STÉ alapú üzemtipológiát használja. Az alsó mérethatár 2 EUME-ről a 4000 euró STÉ értékre történő változtatása nem jelentett nagyobb változást a tesztüzemi rendszer által képviselt gazdaságok és foglalkoztatottaik számában, földterületében és állatlétszámában. Az SFH és STÉ közötti markáns különbség, hogy az SFH az ágazatok jövedelemtermelő képességét, míg az STÉ a kibocsátását fejezi ki. Az áttérést követően az egyértelmű mértékegységeknek (1000Ft/ha, 1000Ft/számosállat) köszönhetően könnyebben értelmezhetővé vált a tipológiai rendszer (AKI, 2011a) es év eredményei A mezőgazdaság jövedelmezősége a 2009-es visszaesés után 2010-ben újra növekedett, reálértéken elérte a évi rekordszintet. Az egy hektárra jutó árbevételek 8%-kal, míg a költségek 1%-kal nőttek. A támogatások is nagymértékben hozzájárultak a jövedelem növekedéséhez annak ellenére, hogy azok mértéke csökkent 2009-hez képest. A nettó hozzáadott érték 31%-kal lett magasabb az előző évinél. Míg az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 74%-kal nőtt, addig a társas gazdaságoké 71%-kal múlta felül az egy évvel korábbi értéket (AKI, 2011b). Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból, a központi költségvetésből rendelkezésre álló évi előirányzatok terhére, valamint az EU által közvetlenül térített támogatások keretösszegének felhasználásával az év végéig összesen 533,5 milliárd forint támogatás kifizetésére került sor, melyből az EU alapjaiból lehívott összeg 425,8 milliárd forint, a nemzeti költségvetésből fedezett rész 107,7 milliárd forint. A évi kifizetések jelentősen elmaradtak a évi teljesítéstől, a nemzeti támogatások 51%-kal, a társfinanszírozott kifizetések 8%-kal, a közvetlen EU-s (uniós) támogatások mértéke pedig 7%-kal csökkentek (VM, 2011, 2012). Anyag és módszer Az Agrárgazdasági Kutató Intézet Tesztüzemi adatbázisa az új tipológiai rendszer keretében lehetőséget biztosított számunkra, hogy az egyes üzemtípusok (alapvetően az üzemmérettől függetlenül) mérleg és eredmény adatait értékeljük. Elemzésünk során az egy hektárra, valamint számosállatra vetített árbevétel, az agrártámogatás, valamint bruttó termelési értékeit állítottuk szembe az üzemi költségekkel. Ez alapján az elsődleges eredményt az üzemi tevékenység eredményét vizsgáltuk, illetve az agrártámogatások hasznosulása miatt a termelésiérték arányos jövedelmezőségét. 3 Európai méretegység (EUME): a gazdaság összes SFH értékéhez (lásd standard fedezeti hozzájárulás) hasonlóan, az ökonómiai üzemméret kifejezésére használatos jellemző az Európai Unióban. Kiszámítása úgy történik, hogy az euróban kifejezett SFH-értéket 1200-zal elosztják. (Az osztószámot központilag határozzák meg; értéke az infláció hatására hosszabb időszak alatt változhat.) 1 EUME tehát egyenlő az üzem összes SFHjának 1200 eurójával. 232

233 Növénytermesztési és állattenyésztési üzemtípusok jövedelmezőségének vizsgálata A Tesztüzemi rendszer 2010-es adatait vizsgálva üzemtípus alapján megállapítható, hogy miként alakult az egy hektárra vetítetett árbevételt nagysága. A növénytermesztés és kertészet adja a magyar mezőgazdaság kibocsátásának meghatározó részét, mely évről-évre növekszik, és amelynek a hatására a növénytermesztés és állattenyésztés termelési szerkezete 2010-re 70-30%-os arányra zsugorodott 4 (KSH, 2012). Az egyes üzemtípusok értékesítési nettó árbevétele jól tükrözi az egy hektáron előállított termények felvásárlási árral növelt értékét. Az árbevétel 2009-ről 2010-re átlagosan 16%-kal javult. Különösen nagy árbevétel növekedés volt megfigyelhető a szőlőtermesztő illetve szabadföldi zöldségtermesztő gazdaságoknál. Az előbbinél 66 az utóbbinál 40%-kal volt nagyobb az árbevétel nagysága. Visszaesést egyedül a zöldséghajtató gazdaságok szenvedtek el. Ennek ellenére az egy hektárra jutó árbevétel tekintetében első helyen a zöldséghajtató, a szabadföldi zöldségtermesztő, illetve a szőlőtermesztő gazdaságok álltak 2010-ben. Az egyes üzemtípusok üzemméreteit vizsgálva megállapítható (üzemméretre vonatkozóan háttérszámítások alapján), hogy az említett gazdaságok esetében nagy szórás mutatkozik az árbevétel nagyságában. Minden esetben a legkisebb üzemméret érte el a legmagasabb árbevételt, ez feltételezhetően az intenzív termesztésnek köszönhető. A szántóföldi növénytermesztés átlagosan 2010-ben 204 ezer Ft-ot realizált egy hektáron 2010-ben (1. táblázat). Az üzemméret szerinti bontás alapján ez a kategória produkálta a legnagyobb stabilitást az árbevétel tekintetében. Az értékesítés nettó árbevétele mellett érdemes megvizsgálni az agrártámogatások alakulását is. A támogatáspolitika nem igazodik az egyes ágazatok árbevételéhez vagy költségvonzatához, így nehéz mérni az agrártámogatások jövedelembe történő beépülését. Üzemtípusoknál kifizetett agrártámogatások egymáshoz történő viszonyítása alapján fajlagosan a zöldséghajtató gazdaságok és a szőlőtermesztők kapnak 2010-ben a legtöbbet, előbbi 1 hektárra vetítve 135 ezer Ft-ot, utóbbi 130 ezer Ft (1. táblázat). Mindkét üzemtípus esetében jelentős támogatásnövekedés volt meg figyelhető. A szántóföldi növénytermesztők csupán 62 ezer Ft/ha-os összegben részesültek 2009-ben és 2010-ben, nem érzékelhető a területalapú támogatások 5%-os emelkedése a fajlagos kifizetésekben. Üzemméret szerinti bontás alapján a hektárra vetített támogatás mértéke a kertészeti ágazatoknál mutatott a legnagyobb differenciát. 4 Ezzel együtt az EU agrárpolitikája is nagyobb hangsúlyt fektet napjainkban a növénytermesztés jövedelemtermelésére. 233

234 Jövedelemtermelő-képesség növénytermesztés és kertészet, (terület szerint, ha, 2010) 1. táblázat Megnevezés 1000Ft/ha Értékesítés nettó árbevétele a mg.-ban Szántóföldi növénytermesztők (terület szerint, ha) Szőlőtermesztő (terület szerint, ha) Gyümölcstermesztők (terület szerint, ha) Szabadföldi zöldségtermesztők (terület szerint, ha) Zöldséghajtató gazdaságok (terület szerint, ha) Vegyes gazdaságok (terület szerint, ha) ,8 204,2 756,3 1256,7 509,7 561,0 877,0 1224, ,2 8741,7 ebből: agrártámogatások 62,9 62,4 96,3 130,2 84,0 106,8 70,0 63,6 65,5 135,8 Bruttó termelési érték a mg.-ban Támogatás aránya bruttó termelési értékből (%) Üzemi költségek a mg.- ban összesen 264,3 277,8 961,9 1485,9 648,7 709,2 985,8 1382, ,7 9273,6 24% 22% 10% 9% 13% 15% 7% 5% 0% 1% 230,9 221,7 902,3 1388,3 596,1 620,1 795,0 1022, ,3 5834,6 Bruttó hozzáadott érték 98,1 123,9 486,0 647,4 298,6 357,2 478,3 747,7 5685,7 5229,0 Üzemi tevékenység eredménye a mg.-ban Üzemi tevékenység eredménye agrártámogatással csökkentett érték 33,4 56,2 59,6 97,7 52,5 89,1 190,8 359,4 1368,4 3439,1-29,6-6,3-36,7-32,5-31,4-17,7 120,8 295,8 1302,9 3303,3 324,5 330,9 70,2 86,0 411,2 441,8 17% 19% 375,2 394,3 148,3 167,8 36,0 47,5-34,2-38,5 Adózás előtti eredmény 28,3 50,9 49,9 85,1 43,6 80,6 184,9 345,6 3296,7 3296,7 37,5 37,5 Termelésiérték-arányos jövedelmezőség (%) Forrás: AKI tesztüzemi adatbázis, saját szerkesztés. 10,7 18,3 5,2 5,7 6,7 11,4 18,8 25,0 7,8 35,6 6,5 8,5 234

235 A fajlagos támogatási mérték helyett, szükséges megvizsgálni a támogatások arányát a bruttó termelési értékből: mindkét évben 1-24% között alakult a növénytermesztő és kertészeti ágazatoknál. A két év között jelentős változás egyik üzemtípus esetében sem volt tapasztalható. 2% pontos emelkedést értünk el a gyümölcstermesztésnél, míg 2% pontos csökkenést könyvelhettünk el a szántóföldi növénytermesztő, szabadföldi zöldségtermesztő gazdaságok esetében. A csökkenés mindkét gazdaságnál fajlagos árbevétel növekedéssel magyarázható. A legnagyobb részesedést a szántóföldi növénytermesztők érték el %-kal, majd ezt követte a gyümölcstermesztő gazdaságok részesedése 13-15%-kal. A támogatás termelési érték aránya nagyban függ az egy hektárra vetített árbevétel nagyságától. A kertészeti gazdaságok esetében a fajlagos árbevétel magasan alakult, így a támogatás kevéssé befolyásolta az elért eredményt. A szántóföldi növénytermesztés esetében az agrártámogatások nagy súllyal jelennek meg a termelési értékben 2. táblázat Üzemi költségek százalékos arányainak bemutatása növénytermesztési és kertészeti ágazatokban (1000 Ft/ha) Szántóföldi növénytermesztők Szőlőtermesztők Gyümölcstermesztők Szabadföldi zöldségtermesztők Zöldséghajtató gazdaságok Vegyes gazdaságok Anyagköltség (vásárolt anyagok) 43% 36% 33% 37% 53% 47% Személyi jellegű ráfordítások 12% 20% 21% 24% 22% 15% Értékcsökkenési leírás 11% 19% 21% 12% 10% 9% Egyéb költségek 19% 11% 14% 18% 8% 14% Forrás: AKI tesztüzemi adatbázis, saját szerkesztés. Az üzemi tevékenység költsége a munkaigényesebb üzemtípusoknál volt a legmagasabb, így a zöldséghajtató gazdaságok, szőlőtermesztők, illetve szabadföldi zöldségtermesztő gazdaságok esetében. A szántóföldi növénytermesztésnél az anyagköltség dominanciája figyelhető meg, mely nagy részben a hajtó-, üzemanyag ráfordítás miatt jelentkezik (2. táblázat). A legmagasabb egyéb költségek a szántóföldi növénytermesztő, illetve a szabadföldi zöldségtermesztő gazdaságoknál figyelhetők meg. Mind két esetben a földbérleti díjak, valamint bérvállalkozók költsége emeli ráfordítások mértékét. A vizsgált két év távlatában jelentősebb változás nem figyelhető meg az üzemtípusok költségszerkezetét illetően. Az üzemi tevékenység eredményét illetően valamennyi üzemtípus pozitív eredményt ért el, mely jól tükrözi az agrártámogatások hatékonyságra gyakorolt hatását. Valamennyi üzemtípus növelni tudta az üzemi tevékenység eredményét 2009-ről 2010-re. Az üzemi tevékenység agrártámogatásokkal csökkentett eredménye alapján hat üzemtípusból négy veszteséget realizált volna (1. táblázat) ben támogatás hiányában különösen nagy veszteséget értek volna el a szőlőtermesztők: hektáronként 32 ezer Ft-ot. Jelentősen befolyásolta az üzemi tevékenység eredményét az agrártámogatások mértéke a gyümölcstermesztők esetében is, ahol hektárra vetítve 17 ezer Ft deficitet realizáltak volna annak hiányában (1. táblázat). 5 Ezt nagymértékben befolyásolja az EU támogatási rendszer sajátossága, mely alapvetően a termeléstől elválasztott, de területlapú szemléletű, ennek eredményeként az arányaiban nagyobb területen gazdálkodó a szántóföldi növénytermesztők részesednek belőle nagyobb mértékben. Ami torzítja az ágazatok közötti értékeket. 235

236 Az üzemek méret szerinti bontása jelentős szórást mutat. A szántóföldi növénytermesztés valamennyi üzemmérete veszteséges üzemi tevékenység eredményt érne el agrártámogatások nélkül, ez a helyzet a szőlőtermesztőkkel is. A gyümölcstermesztő gazdaságok esetében csak a legkisebb, 10 ha alatti üzemméret tudott volna 2010-ben üzemi eredményt realizálni. A szabadföldi zöldségtermesztő és a zöldséghajtató gazdaságokra pozitív üzemi tevékenység eredmény jellemző, ezekben a gazdaságtípusokban az agrártámogatások hiánya alapvetően nem okozna likviditási, pénzügyi nehézséget. Ezzel az agrártámogatások szükségessége és fajlagos mértéke alapjaiban kérdőjeleződhet meg. A jövedelmezőségi mutatók közül a termelésiérték-arányos jövedelmezőséget emeljük ki: AEE TEAJ (%) *100 (AKI, 2011b) (1) TE ahol a TEAJ: termelésiérték-arányos jövedelmezőség, az AEE az adózás előtti eredmény, a TE a termelési érték összegeit jelenti. A mutató azt mutatja meg, hogy összes termelési értékre vetítve mekkora az adózás előtti eredmény nagysága. Minél magasabb a mutató százalékos értéke, annál stabilabb a termelési érték jövedelmezősége. A mutató eredményei alapján legnagyobb értéket 2010-ben a zöldséghajtató gazdaságok érték el 35%-kal, mely az előző évhez képest közel négyszeres javulás. A szabadföldi zöldségtermesztők termelési érték arányos jövedelmezőségi mutatója 25% volt, mely szintén kiugró növekedés az előző évhez képest. Magas, 18,3%-os értéket realizáltak a szántóföldi növénytermesztők is 2010-ben (1. táblázat). A gyümölcs és szőlőtermesztő gazdaságok termelési értékre jutó jövedelme lett a legalacsonyabb, az előbbinél 11,3%, az utóbbinál 5,7%. A szőlőtermesztők az előző évhez képest csupán 10%-kal tudták javítani az amúgy is alacsony mutató értéket (1. ábra). Ezek a számok jól tükrözik a két üzemtípus instabil piaci helyzetét. Relatív magas támogatottsági aránnyal rendelkeznek, azonban ezt mégsem tudják érvényesíteni. Ennél a két üzemtípusnál a legalacsonyabb a támogatásokkal csökkentett üzemi tevékenység értéke is. Egyértelműen megállapítható, hogy a két üzemtípus agrártámogatások nélkül nem tudna jövedelmet termelni. 1. ábra Termelésiérték-arányos jövedelmezőség (%) Forrás: AKI tesztüzemi adatbázis, saját szerkesztés. 236

237 Állattenyésztési ágazatok jövedelmezősége Az állattenyésztés esetében külön kell választani a tömegtakarmányt, az abrakot fogyasztó ágazatoktól. Támogatási rendszert tekintve is külön kezelendő a két csoport. Ettől függetlenül a számosállatra vetített egységes mértékegység lehetővé teszi, hogy jövedelmezőség szempontjából vizsgálhassuk az említett üzemtípusokat. Az állattenyésztés esetében a fajlagos árbevétel nem emelkedett olyan markánsan, mint a növénytermesztésnél. A húsmarha- és juhtartó, valamint baromfitartó gazdaságok esetében csökkenés figyelhető meg az árbevétel alakulásában ben egyedül a sertéstartók tudtak javítani a számosállatra vetítve árbevétel nagyságán (3. táblázat). Az agrártámogatások a már említett bontásban jól elkülöníthetően jelennek meg a tesztüzemi adatokban. A tejtermelő gazdaságok átlagosan 171 ezer Ft, a húsmarha-tartók 155 ezer Ft részesültek számosállatra vetítve, míg a sertés és a baromfitartók esetében ez az érték 50,5 ezer Ft, illetve 756 ezer Ft volt. A fajlagos értékek mellett az állattenyésztési ágazatoknál kevésbé van jelentősége az agrártámogatások termelési érték arányának, hiszen a fajlagos érték tendenciái az arányokban is megjelennek. Az agrártámogatások a húsmarha-tartók termelési értékének a 40%-át adták 2010-ben 37%-át pedig 2009-ben. 3. táblázat Jövedelemtermelő-képesség állattenyésztési ágazatokban (számosállat szerint, 2010) Megnevezés 1000 Ft/szá. Tejtermelő tehenészetek (számosállat szerint) Húsmarhaés juhtartók (számosállat szerint) Sertéstartók (számosállat szerint) Baromfitartók (számosállat szerint) Értékesítés nettó árbevétele a mg.- 505,55 505,95 199,03 179,02 521,71 590, , ,89 ban ebből: agrártámogatások 144,35 171,49 149,63 155,57 40,49 50,46 56,01 76,99 Bruttó termelési érték a mg-ban 717,22 749,43 405,20 384,15 607,66 666, , ,88 Támogatás aránya bruttó termelési értékből 20% 23% 37% 40% 7% 8% 3% 5% (%) Üzemi költségek a mg.-ban összesen 645,28 638,29 344,22 281,03 585,86 641, , ,75 Bruttó hozzáadott érték 251,56 318,64 161,38 200,77 112,19 109,36 243,49 251,52 Üzemi tevékenység eredménye a 71,94 111,15 60,98 103,12 21,80 25,16 61,29 51,14 mg.-ban Üzemi tevékenység eredménye agrártámogatással -72,41-60,34-88,65-52,45-18,69-25,30 5,28-25,85 csökkentett érték Termelésiértékarányos jövedelmezőség 7,77 12,47 13,37 24,87 2,76 2,59 1,95 2,08 (%) Forrás: AKI tesztüzemi adatbázis, saját szerkesztés. 237

238 Az állattartó gazdaságok üzemi költségeinek jelentős részét a takarmányköltségek teszik ki. Az AKI tesztüzemi adatai alapján, az állattartó gazdaságoknál 2009-ről, 2010-re a költségszerkezet jelentősen nem változott. A tejtermelő gazdaságok esetében 46%-ot, a húsmarhatartó gazdaságoknál 43%-ot, sertéstartóknál 66%-ot, a baromfitartóknál pedig 74%-ot tett ki 2010-ben az összes üzemi költségekből a takarmányra fordított összeg. Ezek alapján is érzékelhető az állattartók világpiaci áraknak való kitettsége is (AKI, 2011b). 4. táblázat Üzemi költségek százalékos arányainak bemutatása állattenyésztési ágazatokban (1000Ft/számosállat) Tejtermelő Húsmarhatehenészetek és juhtartók Sertéstartók Baromfitartók Anyagköltség (vásárolt anyagok) 46% 43% 66% 74% Személyi jellegű ráfordítások 17% 11% 9% 7% Értékcsökkenési leírás 10% 15% 5% 5% Egyéb költségek 15% 16% 10% 10% Forrás: AKI, Tesztüzemi adatok. Az üzemi tevékenység eredménye számosállatra vetítve valamennyi állattartó esetében csekélyen alakult, 2009-ről 2010-re azonban javulás figyelhető meg a húsmarha, valamint a tejtermelő tehenészeteknél (3. táblázat). Támogatással csökkentett üzemi tevékenység eredménye szerint egyik üzemtípus sem tudta volna kitermelni saját költségeit, azonban 2010-re mégis javulás figyelhető meg. A 2010-es évben a legnagyobb csökkenést a baromfitartó gazdaságok érték el. Az üzemméret szerinti bontás is hasonló tendenciát mutat, mint az átlagos üzemtípusra jellemző adatok. A baromfitartók azok, akik 2009-ben egyértelműen jövedelmet tudtak termelni függetlenül az agrártámogatások mértékétől. Az állattartó gazdaságok termelési-érték arányos jövedelmezősége különösen az abrakfogyasztó gazdaságok esetében alacsony, köszönhetően a csekély adózás előtti eredménynek. A húsmarha-tartó gazdaságok voltak képesek 10%-os érték fölé emelkedni. Alacsony fajlagos árbevétel ellenére, magas jövedelmezőséget értek el, döntően a relatív magas támogatottságnak köszönhetően. Konklúzió Megállapításunk szerint életképes üzemtípus kategóriába sorolhatóak a relatíve magas agrártámogatásban részesülő, pozitív üzemi tevékenység eredményt elérő gazdaságok melyek termelési érték arányos jövedelme 10% feletti értéket mutat, illetve a különböző üzemméret eredményei nem mutatnak nagy szórást. Ilyen üzemtípusok 2009-ben a baromfitartó gazdaságok, a szabadföldi zöldségség termesztők, illetve a zöldséghajtatók köréből kerültek ki, re a szerkezet változott és harmadik helyen a szántóföldi növénytermesztő gazdaságok jelentek meg. Szemléletesen jelenik meg hogy a közvetlen támogatásokban kevésbé részesülő üzemtípusok életképessége igazoltan nagyobb, ami felvetheti a támogatási rendszer felülvizsgálatának kérdését. 238

239 5. táblázat Gazdaságok tipizálás az agrártámogatással csökkentett üzemi tevékenység eredménye alapján Húsmarhaés juhtartók Gyümölcs term. Szántóföldi term. Szabadf. Zöldségterm. Tejtermelő Szőlőtermesztő Vegyes g. tehenészet Sertéstartók Baromfitartók Zöldséghajtatók ,65-72,41-34,16-36,72-18,69-31,43-29,55 5,28 120, , ,45-60,34-38,49-32,52-25,3-17,74-6,26-25,85 295, ,29 komoly működési kihívásokkal kevéssé életképes üzemtípus küszködő üzemtípus Forrás: AKI tesztüzemi adatbázis, saját szerkesztés. életképes üzemtípus A vizsgálatok eredményeként egyértelműen jelenik, meg, hogy az eredményesség során a támogatások jelentősége meghatározó. A fenti megállapítások ismeretében megállapítható, hogy fajlagos adatok alapján azok az üzemtípusok részesülnek nagyobb agrártámogatásból, amelyeknek az üzemi tevékenység eredménye agrártámogatás nélkül negatív, így az agrárpolitikai irányelvek követése keretében a támogatáspolitika döntően a versenyhátrányban lévő üzemtípusokat preferálja, az amúgy is életképes gazdaságokkal szemben. Ezzel együtt megjegyzést igényel, hogy a magas támogatási szintet elérő zöldséghajtató gazdaságok képesek a magas hozzáadott értéket előállító és a szezonális piaci sajátosságokat kihasználva kiugróan magas bruttó termelési értéket, üzemi eredményt és jövedelmezőséget elérni. Summary In 1967, the FADN Information System has launched, which is able to estimate the European farmer income. In Hungary this System uses the representative 2 percent data to estimate the incomes and financial indicators of the base population. The Hungarian FADN is accrualbased, the data of private farms is collected in double-entry bookkeeping also. Since 2010, EUROSTAT uses a new typological system, which is based on the Standard Growing Value, instead of Standard Gross Margin. Since 2010, the lowest monitoring threshold is 4000 euros, instead of the previous 2 EUME. Because of the lower threshold, fortunately 8 thousand farms have been added to the pattern. In the light of changes, the question is raised: what kind of income and cost assay could be done with the new data? Could we get more accurate results by using the new method compared to the previous estimates? During the course of our assays, we are looking for the answers about the trend can be observed in the domestic farmer income situation, and about the impact had on the farmer activity caused by the previous period. Felhasznált irodalom 1. Agrárgazdasági Kutató Intézet AKI (2011a): SFH-STÉ átállás módszertana 2. https://www.aki.gov.hu/publikaciok/dokumentum/f:11020/sfh-sté+átállás+módszer tana állapot alapján 3. Agrárgazdasági Kutató Intézet AKI (2011b): Tesztüzemi eredmények, https://www.aki.gov.hu/publikaciok/dokumentum/f:11185/2010.+evi+eredmenyek állapot alapján 5. Európai Bizottság (2012): The Farm Accountancy Data Network (FADN) 6. Keszthelyi Sz. (2009): A tesztüzemi rendszer bemutatása, https://www.aki.gov.hu/publikaciok/nyomtatas/a:1/a+teszt%c3%bczemi+rendszer+bemutat%c3%a1 sa i állapot alapján 239

240 7. Központi Statisztikai Hivatal (2012): Mezőgazdasági számlák rendszere, első és második előzetes, 2011, eves/i_omr001.html, i állapot alapján 8. Vidékfejlesztési Minisztérium (2010): Tájékoztató a évi tesztüzemi adatok alapján, belső munkadokumentum 9. Vidékfejlesztési Minisztérium (2011): Jelentés az Agrárgazdaság évi helyzetéről, J/4455. számú jelentés J4455_I_kotet.pdf i állapot alapján 10. Vidékfejlesztési Minisztérium (2012): OECD Monitoring and Evaluation 2011 Agrárpolitikai jelentés, kézirat 240

241 Bevezetés NAGY EDIT * A KIÉGÉS JELENSÉGÉNEK BEMUTATÁSA, A SEGÍTŐI HIVATÁSBAN Kulcsszavak: kiégés, krónikus munkahelyi stressz, segítő identitás, humán pályák Közismert, hogy az emberekkel foglalkozó szakmák magukban hordozzák a kiégési tünetegyüttes veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelem-gazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyekkel naponta találkozik. A kimerülés jelentkezhet testi, szellemi és érzelmi területen, megnyilvánulhat szomatikus, magatartási, érzelmi és mentális tünetekben. A lelki-fizikai megterhelések, s a velük való megküzdés hiánya vezethet a pszichoszomatikus tünetek megjelenéséhez, alvászavarokhoz, krónikus fáradtságérzéshez, kóros mértékű koffein-, nikotin-, alkohol- és gyógyszerfüggőséghez, szorongáshoz, depresszióhoz, teljesítmény-csökkenéshez, valamint szakmai és önértékelési problémákhoz. A kiégés szindróma elméleti bemutatása A kiégettség olyan képi kifejezés, melyet a közgondolkodás rövid idő alatt elfogadott, mert szemléletesen kifejezi egy sokak által ismert és megélt lelki állapotot. Gondot okoz azonban egyes szakembereknek, akik úgy gondolják túlságosan átfogó ahhoz, hogy egy nagyon összetett lelki folyamatot jellemezni és leírni lehessen általa. Kevésbé tartják specifikus és pontos fogalomnak a tudományos munka és kutatás számára (Hézser, 1996a:81). Másoknak, akik a fogyasztói és jóléti társadalom létformájának és továbbfejlesztésének élharcosai, azért okoz gondot a fogalom, mert elképzelhetetlennek tartják, s nem akarják tudomásul venni, hogy az életmód, melyre törekszenek, melyet minden probléma megoldójának és eltüntetőjének vélnek, éppen lelki kiégett és megfáradt, megüresedett embertömeget teremt. A jólét, a gazdasági növekedés ellenére sokan éppen a legfejlettebb országokban kedvvesztetten, elfásulva, kiégetten végzik munkájukat. Problémás továbbá a fogalom használata olyan foglalkozási ágakban, ahol magas az erkölcsi igény, s szinte megengedhetetlen, hogy az itt dolgozók belefáradjanak munkájukba, hiszen amit tesznek, hivatásszerűen végzik. Érdekes tapasztalat, hogy az érintettek is ellenségesek a fogalommal kapcsolatosan, elutasítják azt, mert éppen gyengeségükre hívja fel a figyelmet. A tagadás paradox módon már éppen egy tünete a kiégettségnek. A közgondolkodás szerint a fontos és felelős emberek életének szükségszerű velejárója a fáradtság, ami nem csökkenti, sokkal inkább növeli a munka értékét. A kiégettség azonban olyan tünetekről tanúskodik, mely éppen a pontos és felelősségteljes munka végzését teszi lehetetlenné. Ezért elutasítják a fogalom, a szindróma létezését. Egy ilyen csődöt mondást nehéz bevallani egy olyan társadalomban, vagy foglalkozási ágban, melynek legfőbb normái a teljesítmény vagy az önzetlen önfeláldozás. Az ezredforduló világának életmottójával is összeütközésben áll ez a fogalom, hiszen ez a mottó így hangzik: gyorsabban, messzebbre és magasabbra. Itt pedig nincs, nem lehet megfáradás, lankadás, kiégés. Ez a gondolkodás legfeljebb nemet mond a fogalomra, de az attól még létezik, nagyon sokan szenvednek tőle, keresik a kiutat, vagy pedig végérvényesen kisiklik az életük és a test, illetve a lélek betegségének esetleg mindkettő súlyos állapotába kerülnek. * Nyíregyházi Főiskola, GTK, Alkalmazott Kommunikáció Intézet, főiskolai docens, 241

242 Az újabb szakirodalom tekintetbe veszi a fogalom elleni tiltakozást és helyette a foglalkozási deformáció kifejezést használja. Ez csökkenti az ellenállást és megkönnyíti a segítségnyújtást, kevésbé irritálja a közvéleményt (Hézser, 1995d). A kiégési ciklus kialakulási folyamata A kiégés tünetegyüttesének kialakulása 12 lépcsős folyamatként képzelhető el. Az egyes szakaszokat nem éles határok választják el, azok olykor összemosódnak. Az egyes szakaszok az élethelyzettől és a személyiségtől függően különböző intenzitásúak lehetnek (Hézser, 1996a:85). Minél korábban ismeri fel valaki a veszélyt, annál hatékonyabban tud segíteni önmagán, illetve annál hathatósabb a külső segítség, vagy annak elfogadási hajlandósága is. A legutolsó szakasz a teljes kiégettség, de kevesen jutnak el ebbe a stádiumba, mert a korábbi szakaszokban megfelelő segítséggel meg lehet előzni ezt az állapotot. Intervenció nélkül a teljes testi és lelki megbetegedés jellemzőivel találkozunk, sőt életveszélyes helyzet is előfordulhat. A pszichoszomatikus betegségek és a kizárólag lelki tünetek is olyan intenzitással jelentkeznek, hogy valóban az élet kerül veszélybe. Mi segíthet ebben a szakaszban? Kórházi kezelésre és hosszas utógondozásra van szükség. A 12 szakasz tüneteit mindenki tapasztalatból ismeri, hiszen felgyorsult, feszültségekkel, fárasztó rivalizációkkal teli életünk gyakran sodor bennünket a megfáradás állapotába. Ha ezek a tünetek csak rövid ideig tartanak, akkor önmagunkban is meg tudunk birkózni a jelenséggel, s megóvhatjuk magunkat attól, hogy egyre mélyebb szakaszokba kerüljünk, s az egész egy folyamattá legyen az életünkben. Váratlan események, halál, munkahelyi kudarc, csalódás ( ) fokozhatják a szindróma kialakulását vagy felgyorsulását. Hasznos éppen ezért, időnként számot vetni önmagunkkal, ismerve a jellemző stádiumokat, hogy kideríthessük a ránk leselkedő veszélyt, s időben útját állhassuk a folyamat beindulásának, vagy éppen fokozódásának. Erre az őszinte önvizsgálatra azért is szükség van, mert hajlamos az ember elhárítani lelki életének gondjait, feszültségeit, úgy tenni, mintha nem lenne semmi probléma, s nem is tudja, hogy az elhárítással tulajdonképpen gerjesztőjévé vált saját megfáradásának, kiégésének. Az alábbiakban a ciklikus kialakulási folyamat szakaszai láthatóak: 1. szakasz bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig; 2. szakasz fokozott erőfeszítés; 3. szakasz a személyes igények elhanyagolása; 4. szakasz a konfliktusok elhanyagolása; 5. szakasz az értékrend megváltozása; 6. szakasz a fellépő problémák tagadása; 7. szakasz a visszahúzódás; 8. szakasz magatartás- és viselkedésváltozás; 9. szakasz deperszonalizáció; 10. szakasz belső üresség; szakasz depresszió és ezt követheti a teljes kiégés; (Hézser, 1995c; Fekete, 1991) 242

243 A Burnout folyamat lefolyása A személyes prevenció szempontjából érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen, a hivatás végzésén belül érzékelhető jelzések utalnak a folyamat megindulására és előrehaladottságára. A lefolyás sematikusan a következőképpen foglalható össze: - Előjelek: az elkötelezettség idealizálása és a kimerültség előjelei; - Az elhivatottság érzésének csökkenése: ami megnyilvánulhat a kliensekkel, másokkal és a munkával szemben; - Érzelmi reakciók: ez lehet az agresszió, a bűnbakkeresés, de a depresszió is; - Leépülés: megnyilvánulhat kognitív szinten, munkavégzés iránti motiváció csökkenésében, a kreativitás leépülésében, vagy a differenciáló képesség folyamatos romlásában; - Felszínessé válás: érzelmi téren, a szociális kapcsolatban, a szakmai szellemi igényeket illetően; - Pszichoszomatikus megbetegedések; - A kétségek és a kétségbeesés állandósulása: a munka és az élet értelmének elvesztése, belső felmondás, a lelki összeomlás (Hézser, 1996a: 90). Természetesen ennek a folyamatnak nem kell, s nem lenne szabad végig megtörténnie, ha a segítő személy környezetében élő kollégák, családtagok jeleznék a segítő foglalkozást végző kollégának azt, hogy veszélyben van, s fontos a munkából történő átmeneti kivonulása. Nyugat-Európában, az USA-ban, e célból hozták létre a burnout-prevenciós szabadságra való, átmeneti visszavonulás lehetőségét. Esetismertetés Egy onkológiai, s egy intenzív osztályon dolgozó ápoló esete: Teréz nővér esete Hézser Gábor szerint Teréz nővér kiváló eredménnyel végezte a nővérképzőt, néhány éve volt munkában. Rátermettségét, képességeit mindenki elismerte, energikus, megfontolt fiatal nő volt. Idealizmusa, hite példamutató (Hézser, 1996a:82). A sebészeten a páciensei és a hozzátartozók szerették, mint mondták: nincs még egy ilyen együtt érző teremtés ebben a kórházban. Életvidámsága néha többet jelentett betegeinek, mint a fájdalomcsillapítók. Ha belépett egy kórterembe, áradt belőle az együttérzés, a biztató reménység. Elbocsátásakor sok beteg búcsúzott így: maga nélkül soha nem gyógyultam volna meg! Minden elismerést megérdemlő erkölcsi motiváció késztette az ápolónőt arra, hogy áthelyeztesse magát az onkológiai osztályra. Felettesei és a személyzeti osztály örült, hogy kapnak valakit ebbe a munkakörbe. Nem tartotta senki szükségesnek, hogy éppen vele részletesebben is megbeszélje elhatározását. Mint eddigi munkája során is, életcélja a másokon való segítés volt. Úgy érezte, az onkológián van igazán szükség rá. A halálozási arányszám igen magas volt. A betegeket a testi szenvedés mellett a lelki állapotuk is gyötörte. Nem csoda, hogy a nővérek csak néha-néha kaptak tőlük egy jó szót. Nyomasztó hangulat uralkodott az osztályon. Teréz nővér nagyon együtt érzett a pácienseivel, velük együtt szenvedett. Minden halálesetnél úgy érezte kudarcot vallott, s bűntudata volt. Halálosan fáradtan ment esténként haza. Fáradtságát a nővérhiányból adódó többletmunkának tulajdonította. 243

244 Kollégái is mások voltak, mint ő. Úgy tapasztalta, mintha őket nem terhelné annyira ez a sok szenvedés. Lassan elveszítette humorát, ami megriasztotta. Egyre jobban örült a szabadnapoknak, amikor nem kellett találkoznia a betegeivel. Később, amikor szolgálatban volt, lehetőleg keveset időzött egy-egy ágynál. Eleinte még nem tűnt fel neki, hogy ő is használja az osztályra jellemző gunyoros kifejezéseket, ha a páciensekről beszél. Eleinte még érezte, hogy egyre inkább eltávolodik a betegektől. Ha nem vigyáz magára mondta neki az egyik orvos hamarosan maga is a betegünk lesz. Ő ekkor már arra gondolt, hogy az utóbbi időben esténként nem csak egy pohár bort iszik, s emiatt kerülne más osztályra Ingerülten felelt az orvosnak: jobb, ha a betegeivel törődik. Gyakran volt náthás, sokszor fájt a feje, gyógyszer nélkül nem is tudott volna dolgozni. A házassága megromlott, a férjét alig tudta elviselni maga mellett. Kétségbeesetten kérdezte önmagát, miért is lett nővér. (Hézser, 1996a:82). Feleletet már saját maga sem talált rá. Ez az eset, esettípus, azt igazolja, hogy a foglalkoztatási deformáció mennyire meghatározza az egyén és a munkakörnyezet kapcsolatának alakulását. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ki vagy mi az ok. Ebből az esetből is látható, hogy a kiégés egy folyamat eredménye. Az egyénen kívüli és benső pszichikai tényezők együtthatása által alakul ki. Az intenzív osztályon dolgozó ápoló esete saját individuálpszichológiai-pszichoterápiás gyakorlat alapján A nővér, nevezzük Beának, két éves ápolóképzőbe járt, amelyet az egyik megyei kórházban szerveztek, munka melletti, levelező formában, 17. évüket betöltő leányok számára, az as évek végén. Bea édesanyja háztartásbeliként otthon nevelte három gyermekét, Bea nővérét, Beát, és öcscsüket. Két év korkülönbséggel születtek a gyerekek. Édesapjuk vasutas volt, aki ritkán volt együtt velük, de ezt nem bánta a család, mert az apa erősen alkoholizált, s agresszív módon viseltetett ilyenkor családjával. Bea már az általános iskola elvégzése után az egészségügyi szakközépiskolába szeretett volna jelentkezni, jó tanulmányi eredménye az elhatározását meg is erősítette volna, de ezt apja nem engedte, mondván, nincs szükség az érettségire, s minél hamarabb álljon munkába a lány, váljék keresővé. Emiatt aztán kereskedelmi szakmunkásképzőben szerzett bizonyítványt, s a végzés után a megyei kórházban helyezkedett el, segédápolóként, s munka mellett vállalta a kétéves nővérképzőt. Biztos volt benne, hogy ez a pálya a neki való hivatás, s ebbe már apja sem szólhatott bele, hiszen a kórházban közalkalmazotti munkaviszonnyal, s ami ennél is lényegesebb volt, saját keresettel rendelkezett. Önálló élete nagyrészt a kórházban zajlott, 12 órás beosztásban dolgozott, kezdetben mindig azon az osztályon, ahova iskolai gyakorlatra osztották be őket. Ekkor azt gondolta, ha végez, a gyermekosztályt választja munkahelyéül. A megyei kórházban építkezések folytak, akkor épült a hatemeletes sebészeti tömb, megszokott látvány volt, a munkások, a beszállítók és a fiatal nővértanulók évődése az udvaron. Beának megtetszett egy fuvaros, gépkocsivezető férfi, aki 9 évvel volt tőle idősebb. A férfinek, nevezzük, Pálnak is feltűnt a naiv, melegszívű Bea, kedves arcával, mosolyával, az életre rácsodálkozó barna szemeivel, vállig érő, hullámos hajfürtjeivel. Két évig udvarolt Pál Beának, s amikor Bea megszerezte oklevelét, eljegyezte a lányt. Az esküvő szervezése, a közös élet kialakítása nagy lelkesedéssel töltötte el az ifjú menyasszonyt, örült annak, hogy sikerül neki is révbe érnie, ő is megszabadul a származási családjától, csakúgy, mint a nővére. Külön öröm volt számára, hogy férje egy tapasztalt férfi lesz, akitől végre biztonságot kap, s aki társa lehet, ahogy ő mondta: Asztalnál, ágynál többé nem leszek magányos. Házasságkötésük után férje nem vitte el őt nászútra, mondván fölösleges pénzkidobás lenne, de kárpótolja Beát a tudat, hogy építkezésbe kezdenek. Pál arra kérte nejét, hogy olyan osz- 244

245 tályra menjen dolgozni, ahol magasabb lesz a fizetése, hiszen minden fillérre szükségük lesz. Bea áthelyeztette magát a gyermekosztályról, az intenzív terápiás osztályra; amikor elbúcsúzott kolléganőitől érezte, hogy nem lesz boldog új munkahelyén. A gyermekosztály világa, a kis betegekkel való kapcsolata örömöt, élményt jelentett számára, közvetlensége, kedvessége feledtette a gyerekekkel azt, hogy ők valójában kórházban vannak. Főnöke, a főnővér kérte, hogy maradjon ott, s figyelmeztette, hogy az intenzív osztály jellegében egészen más, mint a kisded részleg, ahol addig dolgozott. Bea Pálnak akart megfelelni, s azt gondolta, később még dolgozhat gyerekekkel. Az intenzív osztályon ő volt a legfiatalabb nővér, kolléganői így fogadták: Ezen az osztályon, vagy megszoksz, vagy megszöksz, itt nincs más alternatíva! Új főnöke kapitány - típusú nővér volt, akit így jellemzett Bea: A főnővér ránézésre is asszonyember volt, elvált nő, aki katonás fegyelmet tartott az osztályon, s akitől féltem. Azt éreztem, hogy igyekeznem kell megfelelni elvárásainak, mert tőle függök teljesen. Az a légkör, ami az intenzív osztályt jellemezte, szorongással töltötte el Beát, a gépek, monitorok, vezetékek sokasága kiismerhetetlen kuszaságot jelentettek számára, s teljes igyekezetével azon volt, hogy minél hamarabb elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek nélkül az ápolási technikai beavatkozásokat nem tudta egyedül elvégezni. Másik fő problémát a betegek jelentették számára, magas volt az osztályon a halálozási arány, állandó feszültséget jelentett, hogy bármelyik pillanatban, újraélesztésben kellett helytállnia, s csak minimális lehetősége volt a betegekkel való kommunikációra, hiszen a betegek eszméletlen állapotban voltak, s többnyire gépi lélegeztetés által mutattak csak életjeleket. Mentora, nevezzük Juli nővérnek, már 8 éve dolgozott az osztályon, mindenben Bea ellentéte volt; hiszen Bea anyatípusú -nővér volt, Juli pedig specialista -típusú, szabad szájú, s manuálisan ügyes, gyors, s rendkívül magabiztos dolgozó. Bea úgy érezte, hogy esélye sincs arra, hogy valamikor is olyan otthonosan mozogjon az intenzív osztályon, s olyan legyen, mint mentora. Türelmetlen volt magához, s helyzetét tovább nehezítette, hogy az éjszakai műszak végén, amikor hajnalban mosdatták a betegeket, meg kellett küzdenie az erős hányinger érzésével. Erről nem beszélt senkinek sem, s arról sem, hogy alvó napján nem tud elaludni, ha pedig sikerül is nagy nehezen elaludnia, rémálmok gyötrik, a sikertelen reanimációk (újraélesztések) képeit látja maga előtt. Hét hónapot dolgozott az osztályon, igyekezete, megfelelni akarása mindenkinek feltűnt, s miután állandó nővérhiány volt az intenzíven, határozatlan idejű szerződést kötöttek vele. A főnővér tudta, hogy Bea görcsös igyekezetét az határozza meg, hogy szüksége van a magasabb munkahelyi pótlékra, s nem érzi biztonságban magát, szakmailag. Éppen ezért nem terhelte őt azzal, hogy műszakvezetést bízzon reá, igyekezett az idősebb kolléganők mellé beosztani, s azt gondolta, ha leérettségizik, majd az intenzív terápiás szakosító elvégzése után, oldódik Bea szorongása, szakmailag sokkal magabiztosabb lesz. Mindez azonban nem valósulhatott meg, mert Bea állapotos lett, s koraterhesen, azonnal betegállományba íratta magát. Megmenekült a rémálmoktól, a hajnali hányingerektől, a munkahelyen átélt károsító stressztől, s azt gondolta, hogy a várandósság boldog napjai várnak reá. Tévedett. Férje nem vette jó néven azt, hogy Bea táppénzen van, s magára hagyta őt, az építkezés befejezésének gondjai a terhes asszony mindennapjainak problémáivá lettek. Most döbbent rá, hogy egyedül van, férje többnyire későn ér haza, reggel korán útnak indul, építőanyagot fuvaroz, s távolságtartóvá lett a vele való intim és érzelmi kapcsolatában, már nem beszélgetnek, nem terveznek együtt, s mintha a születendő gyermek sem jelentene számára örömöt. Ez az érzése akkor oldódott, amikor anyává lett, s kisfia mosolya, kettejük áldott szimbiózisa újra értelmet és örömöt szerzett neki. Pállal való kapcsolatán szeretett volna javítani azzal, hogy elsőszülött gyermekének ugyanazt a keresztnevet adta, mint, amit a férje viselt. 245

246 Nincs új a Nap alatt! mondogatta Bea, hiszen felismerte, hogy Pállal való házassága hasonlatos ahhoz, amit már gyermekkorában megismert, valójában anyja éppen úgy érezhette magát, mint ő. Hiába, neki is sikerült olyan férfiba szeretnie, amilyen apja volt, s egyre világosabban látta, hogy Pál kihasználja őt. Nehéz lett volna ezzel az érzéssel együtt élnie, változtatások nélkül, ezért elnyomta, tagadta, hárította felismerését, s erőn felül tett azért, hogy boldog ember benyomását keltse, környezetében. Felépült a kertes házuk, még két gyermeknek adott életet, de a harmadik gyerek megszületése után kiderült, hogy Pálnak szerelmi kapcsolata van egy fiatal lánnyal, aki gyermeket vár tőle. Bea nem akart tudomást venni a történtekről, azt gondolta, hogy minden áron fenn kell tartania a házasságuk látszatát, s hallani sem akart a válásról. A legkisebb gyerekével, a kis Böbével, annak 10 éves koráig maradt otthon GYESen. A kicsi lány hörgi asztmában betegedett meg, nyilvánvaló volt a pszichoszomatikus a gyerek tünetképzése Bea számára, hiszen a nővérképzőben megtanulta tünetképzés mibenlétét, s emlékezett még a gyerekosztályos múltjából e betegségnek a családi kommunikációs zavarra is visszavezethető hátterére. Mindezekről azonban nem akart tudomást venni, azt gondolta, Pállal való kapcsolatában még megélheti a tiszteletet, a bizalmat és a szerelmi szenvedélyt. Böbe is elmúlt tíz éves, s Beának vissza kellett mennie dolgozni, az intenzív osztályra. Azt a túlélési technikát választotta, hogy saját életéről senkinek sem beszél az osztályon, feladataira koncentrál, s, ha szüksége lesz rá, nyugtatókkal segít saját magán. Régi problémái felerősödtek, különösen a hétfői nappalos, s az éjszakai műszak volt számára megterhelő, gyermekeitől kapta a legtöbb támogatást, érzelmileg. De ennek ellenére nem tudott úrrá lenni nehézségein, s Seduxen függővé lett, s az is előfordult, hogy a betegeinek kiírt, kábító fájdalomcsillapítót magának adta be. Természetesen ez nem maradhatott sokáig titokban egy olyan zárt rendszerű struktúrá