Azt, hogy mennyire vizuális lények vagyunk, mi sem bizonyítja jobban,

Átírás

1 ClayShirky I. rész 2003/1/2 15:32 Page 2 Az információ ábrázolása Grafikus eszközök a gondolkodáshoz (I. rész) Azt, hogy mennyire vizuális lények vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy gondolatainkat számtalanszor képekben fejezzük ki, szempontjaink vannak, különbözô látószögbôl tekintünk dolgokra, vagy azt mondjuk: látod a különbséget?. Ezt a képességünket arra használjuk, hogy megtámogassuk gondolkodásunkat, és segítségével struktúrákat alkossunk. Ehhez a papirusztól az iskolatábláig mindig is használtunk vizuális segédeszközöket. módon történô lehetôségével; így a felhasználó menet közben megváltoztathatja az adat modelljét, vagy az elôfeltevéseit folyamatosan újragondolva ellenôrizheti a végeredményként létrejövô ábrát. Ez a visszacsatolás része a feltárásnak; az eszközök pedig sokkal inkább magát a folyamatot támogatják, mint az eredmény puszta kifejezését. Az információ ábrázolása vs. grafikus ábrázolás A számítógépek már az elsô ASCII mûvészettôl kezdve képesek voltak grafikus ábrák elôállítására, de a legtöbb kompjúteren látható kép még ma is szövegközpontú; olyan korlátozott képi információkkal mint az ikonok, a betû típusa vagy mérete. Életünk tele van a képi megjelenítés mindennapi problémáival, az alkalmazói programok tervezôi pedig végtelenül sok idôt töltenek a grafikus felhasználói felületek megtervezésével. Ezek a vizuális segédeszközök minden, a számítógép asztalon található ikonoktól kezdve az oszlop- és kördiagramokig viszonylag egyszerûek és mindennapjaink részévé váltak. Az információ ábrázolása (vagy másképpen információ-vizualizáció) több fontos ponton különbözik a grafikus kommunikáció ezen formáitól. Míg az általunk használt vizuális eszközök többségét ismert tárgyak és mennyiségek ábrázolására konstruálták egy fájl ikonját vagy egy eladási mutatókat ábrázoló diagramot, addig az információ ábrázolása sokkal nyitottabb. Ez tulajdonképpen egy módszer arra, hogy grafikus eszközök segítségével olyan dolgokat jelenítsünk meg, melyek azelôtt nem voltak láthatóak: struktúrákat, kapcsolatokat vagy adatok által elfedett más adatokat. Amikor elhatározzuk, hogy rajzolunk egy diagramot, elôre ismerjük az adatok természetét, amit meg akarunk jeleníteni: a diagram így a létezô számok grafikus újraalkotása. Amikor azonban egy papírkötegre bámulunk vagy egy tábla elôtt állunk, a képalkotás a folyamat részét képezi. Az információ megjelenítéséhez használt eszközök definíció szerint vizuálisak, alkalmazásuk során pedig interaktívvá válnak; sokkal inkább úgy mûködnek, mint a tábla, semmint az oszlopdiagram. Egy képi megjelenítéshez használt eszköz felhasználóját nem egyszerûen csak statikus adatokkal látják el, hanem egy adathalmaz feltárásának interaktív Míg a leggrafikusabb webes felület alapvetôen egy díszített szöveg, addig az információ-vizualizációs technikák az adatok grafikus megjelenítését a legfontosabb elemként kezelik. Annak érdekében, hogy a felhasználó párbeszédet tudjon folytatni az adatokkal, az információ-vizualizációs eszközök olyan dolgokat tesznek, amikre a legkifinomultabb grafikonkészítô programok sem képesek. Az elsô dolog, hogy az alkalmazott technikák megkönnyítik a többváltozós és sokelemû halmazok használatát; érthetôvé teszik ôket, azáltal, hogy olyan összefüggéseket láttatnak meg, melyek addig nem voltak azok. A szokványos oszlop-, kördiagramok és függvények helyett ezek az eszközök olyan ábrázolási módszereket nyújtanak, melyeket meghatározott információ sûrûségre és szellemi területre optimalizáltak. Az eszköz személyre szabottsága nagyobb szabadságot biztosít a felhasználónak a megbúvó kapcsolatok feltárásánál: adatokat elrendezô tengelyeket változtathat meg, vagy kiemelhet, illetve háttérbe tolhat bizonyos típusú adatokat. Számos adatösszevetés természetesen elvégezhetô lenne egy többoszlopos táblázatban, de belehelyezve ezt a megszámlálhatatlanul sok összehasonlítást egyetlen vizuális kommunikációs felületbe, valami olyasmi hozható létre, amire egyetlen táblázat sem képes: az adat alakja. Ezeket az adatokból következô, átfogó mintázatokat nem lehetne észrevenni az egyedi adatok pusztán újabb táblázatokba történô átrendezésével. A második dolog, hogy az információábrázoló eszközök a megjelenítés grafikai oldalát az interfész kritikus elemeként kezelik. Míg a leggrafikusabb webes felület vagy grafikus operációs rendszer alapvetôen egy díszített szöveg, ahol a grafikus elemek általában nem sokkal többek, mint ikonok szöveges címkékkel ellátva ( kezdôlap, termékek, kapcsolatok, bemutató.ppt és az elvégzendô.doc ), addig az információ-vizualizációs technikák az adatok grafikus megjelenítését a legfontosabb elemként kezelik, takarékosan bánva a szöveggel mint címkével a vizuálisan fontos területeken december

2 ClayShirky I. rész 2003/1/2 15:32 Page 3 Az információt láthatóvá tévô technikák a vizuális jellemzôk sokkal színesebb palettáját kínálják, mint a tipikus felhasználói felületek: olyan jellemzôket, mint a szín, a világosság, a kontraszt, a felület, a körvonalak hangsúlyossága vagy a képi mintázatok, arra használhatjuk, hogy adatdarabkákat különböztessünk meg egymástól. Az információ-vizualizáció egyik nagy kihívása valójában az, hogy mikor mondjunk nemet erre a zavarba ejtôen gazdag választékra. A harmadik és legfontosabb, hogy az információ ábrázolása egy felhasználói felületet hoz létre, amivel további információkhoz juthatunk az adatok tulajdonságairól. Az interaktivitás az a kulcsmozzanat, ami elhatárolja az információvizualizációt a grafikus megjelenítéstôl. Ben Schnerderman és Stuart Card definíciója szerint az interaktív vizuális megjelenítések használata maga az információ-vizualizáció, amit elvont, nem fizikai tulajdonságokon alapuló adatok ábrázolására használnak a gondolkodás megsegítésére ( /books/readings-info-vis.shtml). Míg a diagramok és függvények ismert adatokat mutatnak be egy mozdulatlan közegben, az információvizualizáció egy módja annak, hogy a felhasználó valós idôben tegyen fel kérdéseket az adatról; nem úgy, hogy megváltoztatja ôket, hanem, hogy a mélyükre ás és csak a megjelenítésükön módosít. A jó információs interfész lehetôséget ad a felhasználónak, hogy manipulálhassa azt, amit lát, és ezáltal jobb kérdéseket tehessen fel a mutatott adatokról; majd az új válaszok tükrében még újabb kérdések születhessenek meg. Vizuális forradalmak Az információvizualizációban megvan az a potenciál, hogy egy új képi nyelvként segítse az átlagfelhasználó munkáját. Az interaktivitás az a kulcsmozzanat, ami elhatárolja az információ-vizualizációt a grafikus megjelenítéstôl. Az elôttünk álló lehetôségek óriásiak. Már két korábbi forradalom is a vizuális megjelenítésre támaszkodott: a PC elterjedése, ami a grafikus felhasználói felületnek köszönhetôen ért el széles rétegekhez, illetve a Web elterjedése, amit a Mosaic [az elsô böngészô a ford.] tett a laikusok számára is használható eszközzé. Mindemellett az igény is óriási. Amikor számítógépünk kontrollált környezetébôl kilépünk a Web kaotikus világába, sokkal kevésbé fejlett vizuális eszközeink vannak komplexitásának kifejezésére, mint a viszonylag egyszerû számítógépére. Még akkor is, ha az asztali PC egy egekig magasztalt fájlkezelô rendszer, majdhogynem használhatatlan arra, hogy nagy mennyiségû adat mintázatait nyerjük ki vele. Hasonlóképpen, lehetôségeink az adatbázisokban tárolt egyre nagyobb adatmennyiség kezelésére nagyban korlátozottak, mivel az információk kikereséséhez, illetve adatkinyeréshez rendelkezésre álló eszközök többsége vizuálisan nem adekvát. Az információ-vizualizációban megvan az a potenciál, hogy egy új képi nyelvként segítse az átlagfelhasználó munkáját, növelve az elvégezhetô munka mennyiségét. A múltban az információ-vizualizáció terjedését gátolta, hogy a begyûjtött adatokat nem strukturálták; abban a formában pedig nem lehetett képekké alakítani ôket. A probléma azonban már közel sem olyan komoly, köszönhetôen az adatbázisok szabvány tárolóeszközökként való elterjedésének. Még azoknál a cégeknél is, ahol sohasem gondoltak információ-vizualizáló eszközök használatára, több adatukat tárolják némi strukturált formában. Továbbá a felhasználók postaládáit és véletlenszerûen elnevezett fájlait indexelô megoldások piacra kerülése is egyre strukturáltabb adathalmazokat hoz létre az egyedi PC-k szintjén. Végül, az XML terjedése is hozzájárul a probléma mérséklôdéséhez, egy sor eszköz interoperabilitását lehetôvé téve. Most már csak arra van szükség, hogy valaki kitalálja, hogyan kell összerakni a meglévô darabkákat. Nem létezik varázsszer Az információt ábrázoló eszközök azonban olyan problémákat hordoznak magukban, melyek eddig meggátolták széles körû elterjedésüket. Ezek közül a legkézenfekvôbb a képernyô. A legnagyobb kereskedelmi forgalomban lévô PC-képernyô felszíne töredéke mind méretében, mind képi sûrûségében például egy újság borítójának; a képernyôméret és felbontás fejlôdésének üteme pedig viszonylag lassú. Az IDC becslése szerint 2003 végére az üzemben lévô monitorok 75%-a még mindig 17 colos vagy annál kisebb lesz. A második probléma az emberi munkavégzés által mutatott mintázatok. Az információ ábrázoló eszközök által létrehozott felhasználói felülettel való ismerkedés gyakran több idôt vesz el a felhasználótól, mint magának az adatnak a megértése. Ahogy maga Esther Dyson is rámutatott, amikor azt mondjuk, intuitív, gyakran úgy értjük, hogy ismerôs. Az információ-vizualizációs eszközök gyakran szimbolikus rezsit teremtenek: a felhasználónak új interfészekkel, szoftveres viselkedéssel vagy képi szimbólumokkal kell megbarátkoznia; és ezeket olyan mértékben érzi nem intuitívnek, ami december 21

3 ClayShirky I. rész 2003/1/2 15:32 Page 4 lyen mértékben ismeretlenek számára. (Az olyan cégek, melyek információ-vizualizáló eszközöket kínálnak, jellemzôen azon fáradoznak, hogy a K+F környezetben kifejlesztett, ezoterikus interfészeket a felhasználó által könnyedén használhatóvá alakítsák át.) Ugyanakkor számolnunk kell a végfelhasználó által birtokolt, vizuális ábrázoláshoz szükséges képességekkel. A számítógépek sokkal inkább támogatják, hogy rossz képi ábrázolást hozzunk létre, mint jót. A grafikus eszközök (pl.: Photoshop) vagy az ábrázoló eszközök (pl.: PowerPoint) is ilyen hatást értek el: nagy mértékben megnövelték azoknak az embereknek a számát, akik grafikát készíthetnek úgy, hogy közben más emberek számára nem hoznak létre hasznos képeket. Adottnak véve ezeket a megszorításokat, az információ-vizualizációt általában termékként és szolgáltatásként együtt árulják, vevôre szabva és felhasználói képzéssel egybekötve. A grafikonszemét digitálissá válik Ennek eredménye a kompjúterizált megfelelôje annak, amit Edward Tufte az információk ábrázolásának gyenge stílusára utalva grafikonszemétnek nevez, vagyis olyan képi megjelenítések, melyek nem hordoznak semmilyen új információt. Ezek felesleges szimbólumok vagy díszek, melyek valamilyen effektként funkcionálnak, és nem segítik a felhasználót a háttérben meghúzódó információk megértésében (jó példa erre az USA Today bármelyik száma). Tufte könyveiben amellett érvel, hogy a jó képi ábrázolás lényege a többváltozós információ kódolása egy különálló képbe, amit megtekintve a felhasználó plusz információkhoz jut, nem pedig összezavarodik vagy elterelôdik a figyelme. Tufte egy csomó példát idéz, ami a sûrû információ erejét mutatja. A leghíresebb ezek közül Napóleon 1812-es, Oroszországba történô benyomulásának, majd az azt követô visszavonulásának térképe. A térkép egy egyszerû vonalat használ Napóleon útjának követésére, ahol a vonal vastagsága az adott idôben rendelkezésre álló katonák számát jelenti. A térkép alján a hômérséklet dátum szerint van megjelenítve. A vonal vastagon kezdôdik (ez közel félmillió katonát jelentett az út elején), ami folyamatosan vékonyodik az elôrenyomulás, majd a visszavonulás során. A vonal a Berezina folyónál hirtelen elvékonyodik, ami több ezer ember halálát mutatta egy nap leforgása alatt. A visszavonulás végén Napóleonnak 10 ezer A jó képi ábrázolás lényege a többváltozós információ kódolása egy különálló képbe, amit megtekintve a felhasználó plusz információkhoz jut. Az információvizualizációt olyan egyszerû eszközökkel próbálják megoldani, ami nem teszi szükségessé a felhasználók képzését. katonája maradt, amit a kiinduló vonalvastagság töredéke jelez. Az adatoknak hat dimenziója van ábrázolva ezen a kétdimenziós térképen a hadsereg nagysága, szélességi és hosszúsági fokok a térképen, az útvonal iránya és a hômérséklet. Ennek ellentéte egy olyan ábra, ami a gyémánt árának meredek emelkedését és zuhanását követi egy Marilyn-szerû táncoslány rajzolt, netz-harisnyás lábának társaságában. Szükségtelen mondanunk, hogy a gyémántok árára vonatkozó számszerû adatok, azaz ábra állítólagos célja el van homályosítva. Tufte legismertebb mûve a nyomtatott anyagokra koncentrál, de megállapításai kivételesen érvényesek az információ digitális megjelenítésére. Ebben a környezetben az irrelevancia nélküli információ-sûrûség és világosság alapvetô szükséglet. Ahogy ô mondja, a jó tervezés nem más, mint a láthatóvá tett világos gondolkodás. Információ-vizualizáció a való világban Az információ ábrázolása, mint különálló érdeklôdési terület a National Science Foundation 1987-es, Vizualizáció a tudományos számítástechnikában címû beszámolója óta létezik. Az azóta eltelt 15 évben különbözô új technikákat találtak fel több kutatólaboratóriumban is, ennek ellenére, az információ-vizualizáció üzleti sikere elenyészô. Ez talán megváltozik a közeljövôben, mivel manapság több cég is árusít praktikus szoftvereket a szkeptikusabb vállalatok számára. A pénzügyi szolgáltatásokat és az élettudomány cégeket érdemes megcélozniuk, mert ezek a leginkább adatintenzívek. Bár az információ ábrázolásának továbbiakban tárgyalt megközelítései jelentékeny mértékben különböznek, közös bennük, hogy az információ-vizualizációt olyan egyszerû eszközökkel próbálják megoldani, ami nem teszi szükségessé a felhasználók képzését. Egy információ-ábrázoló eszköz anatómiája: Smart Money Market Map Frank Zappa egyszer azt mondta, hogy a zenérôl írni olyan, mint az építészetet eltáncolni. Ezt mondhatta volna akár a vizualizációs eszközökrôl való írásra is. Ezért sokat segít, ha ol december

4 ClayShirky I. rész 2003/1/2 15:32 Page 5 Az információvizualizáció elterjedése egyik gazdasági szektorból a másikba sok-sok személyre szabással és felhasználói képzéssel mehet majd csak végbe. vasás közben ellátogatunk a felsorolt URL-ekre. A Market Map-et (Piaci Térkép) ( amit Martin Wattenberg fejlesztett ki a Smart Money Website-jának, megtévesztôen egyszerû. 600 darab, a tôzsdén bejegyzett vállalatot mutat, amit a Smart Money szerkesztôi válogattak ki fontosságuk miatt; szektorok szerint vannak csoportosítva egy úgynevezett hôtérkép formátumban. Ezzel a megjelenítéssel gyors összevetéseket végezhetünk el több adatpont között, melyek közti különbség a méreten és hômérsékleten alapul; ez utóbbit a tôzsdei árak emelkedéseként, illetve csökkenéseként definiálhatunk. A Market Map-en minden vállalatot egy színes téglalap jelöl. A téglalap mérete úgy aránylik a szektort jelentô nagy téglalap méretéhez, mint a vállalat tôkéje a szektor piacon lévô össztôkéjéhez. A szín pedig, ami a vöröstôl a barnán keresztül a zöldig terjed, a részvények százalékos árváltozását jelenti. A kurzort a kiválasztott téglalapra irányítva, további adatokat hívhatunk elô. Mindössze két vizuális változó segítségével (terület és szín) egy interfészben láthatunk rengeteg összehasonlítást. Az olyan eszközök, mint a Market Map nemcsak mindkét mintázatot engedi láttatni, hanem lehetôvé teszi az odavissza váltást a mikro- és makroszint között, ugyanazon a felhasználói felületen. Viszont ha a Market Map olyan jó eszköz, mint amilyennek látszik, és olyan könnyû terjeszteni a weben keresztül, akkor miért nincs mindenhol információ-vizualizáció? Ugyanezt az eszközt be lehetne vetni kiskereskedelmi eladásoknál üzletekre vagy régiókra vetítve, iskolákban a teszteken elért hallgatói teljesítményeknél, vagy az alkalmazottak teljesítményének mérésénél. A válasz, hogy a Market Map nem egy univerzálisan kiterjeszthetô megoldás. Az adatokra egy meghatározott formátumban van szüksége (számszerû összehasonlításokra ugyanolyan változók között); a változók és a képi megjelenítés gondos összekapcsolását igényli. A legfontosabb azonban az, hogy a felhasználó tudja értelmezni. Így az információ-vizualizáció elterjedése egyik gazdasági szektorból a másikba sok-sok személyre szabással és felhasználói képzéssel mehet majd csak végbe. Panopticon: a pénzügyi vizualizáció kiterjesztése Az információ-vizualizáló eszközök sikerének egyik kulcsa az a szándék, hogy specializáltakká váljanak. A Panopticon ( egy stockholmi székhelyû cég, ezt a megközelítést választotta, amikor kiterjesztette a hôtérképet egy csomó új piacra és más típusú adatokra. A vállalatot Jeremy Bentham hipotetikus börtönérôl nevezték el, ahol egy ôr olyan pozíciót foglal el, ahonnan megfigyelés alatt tudja tartani az összes rabot. Eredetileg ez egy olyan eszköz volt, amit a felemelkedôben lévô piacokkal foglalkozó Brunswick Direct brókerirodának fejlesztettek ki. A Panopticon 2001-ben kezdett el önálló üzletként mûködni azzal a céllal, hogy a hôtérkép elvén alapuló eszközöket állítson elô külsô ügyfeleknek. A Panopticon felhasználói felületét olyan adatokra optimalizálták, melyeket közvetlenül össze lehet hasonlítani számszerû idôszakokkal, és amiben ismerni lehet az individuális elemek és összesített adatok mintázatait. A piaci adatok kiválóan illeszkednek ebbe a profilba, mert az ármozgások és a mennyiségek összehasonlítása kifejezhetô számokban, és mindig ugyanazt a dolgot jelentik, beszéljünk akár különálló vállalatokról, ágazatokról vagy teljes piacokról. A piaci adatelemzô termékeken túl, a Panopticon megalkotta Manager Center-t, ami lehetôvé teszi a menedzserek számára, hogy hôtérképes vizualizációkat használjanak belsô cégadatokhoz úgy, mint az egy alkalmazottra, osztályra vagy üzletrészre jutó bevétel. A Management Center mögött meghúzódó szándék egyszerû: a legtöbb menedzser eltérô teljesítményû dolgok portfóliójával foglalkozik, december 23

5 ClayShirky I. rész 2003/1/2 15:32 Page 6 ezért egy olyan interfészt biztosítanak, amivel a menedzserek gyorsan, nagyszámú inputot futhatnak át általános trendeket származtatva, valamint sorozatosan gyenge, illetve erôs teljesítményeket beazonosítva. Hálók pókok nélkül: a Plumb Thinkmap-et tervez Információábrázoló eszközök és demók: Antarctica - Inxight - Kartoo Lumeta Panopticon Plumb Design Semio Smart Money Spotfire Ahogy feljebb vázoltuk, az információ-vizualizáció kulcsfeladata, hogy rejtett kapcsolatokat tárjon fel. Ezt viszonylag könnyû elvégezni strukturált adatokon, melyek úgy vannak válogatva, hogy beilleszthetôk legyenek egy kapcsolatokat tartalmazó adatbázis jól definiált mezôibe, amit majd az elemzô-eszközök tovább tudnak strukturálni. De mi történik akkor, ha a feltárásra váró adatokat nem lehet számszerûen összehasonlítani? Mi történik, ha a vizsgált adatok úgy vannak szorosan összekapcsolódva, hogy ellenállnak a számszerû leírásnak? Ezt a kérdést teszi fel a New York központú Plumb Design Thinkmap-je ( ami az önszervezôdés elve köré épített interfész. Azon a feltevésen alapul, hogy az adatbázisban található adatok közti kapcsolat az, amit meg kell jeleníteni. A Thinkmap eredeti nyilvános verziója egy tezaurusz volt, ami 1997-ben került a piacra és még ma is elérhetô a Plumbdesign.com oldalán. A tezaurusz a kiegyensúlyozott rugók modelljét használja az adatok összekapcsolására, ami a kapcsolatokat úgy jeleníti meg, mint rugókat, amiknek az egymásba kapcsolódó végei hozzák egyensúlyba a csomópontokban található adatokat, csoportokba rendezve ôket. A tezaurusz a szavakat, mint adott pontokat mutatja, és a szavak közti kapcsolatokat vonalakként jeleníti meg. Egy adott szóra kattintva, az az interfész középpontjába ugrik, és az összes elsôdleges kapcsolat dinamikusan a középpontban elhelyezkedô szó köré rendezôdik. Így a felhasználó bármelyik szónak meg tudja jeleníteni a többi szóval meglévô kapcsolatát azáltal, hogy a középpontba állítja. Ez úgy van megtervezve, hogy megmutassa az egymással sokféleképpen összefüggô fogalmak teljes terének interaktív képét, és az egyes csoportokat az egészen belül elfoglalt helyük szerint mutassa meg. A Thinkmap mögött meghúzódó ötlet azonban sokkal általánosabb, mint egy egyszerû tezaurusz. Marc Tinkler, a Thinkmap megalkotója a szervezetek fentrôl lefelé, illetve lentrôl felfelé irányuló döntéshozatali rendszerei közti feszültségeket vizsgálta, mikor eszébe jutott a Thinkmap alapjául szolgáló ötlet. Elsô erôfeszítései a felhasználói viselkedések mintázatainak különbözô website-okon megfigyelhetô feltárására irányult, amihez szervereken található adatokat használt fel. Észrevette, hogy a felhasználók eltérô viselkedési mintázatot követtek ahhoz képest, mint amit a site megalkotói vártak. Sôt a felhasználók olyan mintázatokat találtak a site-okon, aminek nem is voltak tudatában az alkotók. Megfordítva ezt az eljárást, olyan site-okat kezdett el tervezni, melyek a felhasználó viselkedéséhez idomulva változtak. A Thinkmap lényege két mozzanatban ragadható meg. Az elsô az igények párbeszéddé alakítása úgy, hogy az interfész statikusan és dinamikusan is használható legyen. Az interfésznek bármely ponton képesnek kell valami hasznosat mutatnia a kiválasztott elemek kapcsolatáról, miközben biztosítania kell a felhasználónak, hogy a képernyôn látható információt gyorsan módosítva egy új, megváltozott kapcsolathalmazt jeleníthessen meg. A második mozzanat, hogy csökkenti a büntetést több egymást követô lekérdezésnél. Ugyanis a statikus adatbázisoknál, ha a lekérdezés eredményeképpen túl sok, túl kevés vagy túl érdektelen eredményt kapunk, akkor az egész folyamatot szinte a semmibôl kell újra kezdeni. A Thinkmap ezzel ellentétben lehetôvé teszi a felhasználónak, hogy háromszögeléssel lassan megközelítse az értékes adatokat; és mintegy körbelôve a keresett információt, érkezzen el az ôt valóban érdeklô adathalmazhoz. Clay Shirky Webkapocs További olvasásra: University of Maryland Human Computer Interface Lab Stuart K. Card, Jock D. Mackinlay és Ben Schneiderman: Readings in Information Visualization; Edward Tufte: Visual Explanations, Envisioning Information, and The visual Display of Quantitative Information; Microsoft Polyarchy Visualization research december