VALÓSÁG ÉS IDEOLÓGIA EGY ÚJ MÉRŐESZKÖZ KIOLGOZÁSA A POLITIKAI IDEOLÓGIÁK MÉRÉSÉRE

Átírás

1 VALÓSÁG ÉS IDEOLÓGIA EGY ÚJ MÉRŐESZKÖZ KIOLGOZÁSA A POLITIKAI IDEOLÓGIÁK MÉRÉSÉRE 1

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. Elméleti háttér áttekintése... 4.o Mi az ideológia?... 4.o Az ideológiák: korábbi eredmények... 6.o Az ideológiák Magyarországon... 8.o. 2. A bal-jobb dimenzió operacionalizálásának módszerei o A bal-jobb dimenzió vizsgálatára eddig létező mérőeszközök o A bal-jobb mérésére használt eszközök és kritikájuk o. 3. A kutatás fókusza és vizsgálati kérdései o. 4. Skálaszerkesztés o Kezdet: deduktív logika o Első elővizsgálat o Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete o Vizsgálati személyek o Eredmények o Eloszlásvizsgálat o Kritériumok a tételek szűkítéséhez o Itemanalízis/reliabilitásvizsgálat o Főkomponens- és faktorelemzés o Eredmények értelmezése o Induktív logikai úton - Tartalomelemzés o Asszociációk tartalomelemzése o Minta és adatok o Minta o Adatfeldolgozás o Eredmények és felhasználásuk o A skálánk szempontjából releváns eredmények o Összefoglalás és kitekintés o Második elővizsgálat o Vizsgálati eszközök/vizsgálat menete o Minta demográfiai jellemzői o A minta jellemzése a politikai-pszichológiai változók tekintetében o. 2

3 Életkor kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal o A nem kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal o Végzettség kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal o Lakóhely kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal o A politikai-pszichológiai változók általános jellemzése o Eredmények o Reliabilitásvizsgálat/Itemanalízis o Faktorelemzés o Kétfaktoros struktúra o Háromfaktoros struktúra o Faktorelemzés összegzése o A skálák kapcsolata a politikai-pszichológiai változókkal o Ideológiai önbesorolás o Pártidentifikáció o Klaszterelemzés o Klaszterek demográfiai jellemzői és kapcsolatai politikai-pszichológiai változókkal o Demográfiai jellemzők o Politikai-pszichológiai jellemzők o. 5. Eredmények értelmezése o A tételszelekció és a faktorelemzés értékelése o Főbb eredmények a politikai-pszichológiai változók és a faktorok tekintetében.. 46.o. 6. Korlátok o. 7. Diszkusszió és kitekintés o. 8. Irodalomjegyzék o. 9. Tábla- és ábrajegyzék o. 10. Mellékletek o. 3

4 1. ELMÉLETI HÁTTÉR ÁTTEKINTÉSE A politikai pszichológia talán leggyakrabban használt szava az ideológia. E fogalom képezi az alapját a legtöbb kutatásnak, kiindulópontja a két tudományt politológiát és pszichológiát összekötő vizsgálódásoknak. Régóta gyűlnek az eredmények, melyek egyik vagy másik ideológia pszichológiai mozgatórugóit, korrelátumait tárják fel számunkra, mégis számos kérdés vár még megválaszolásra. Ahogy változik a történelem, ahogy a tudományok fejlődnek, úgy kerülnek más megvilágításba az ideológiák. Jelen kutatás egy olyan eszközt kíván létrehozni, mellyel a mai politikai pszichológiai vizsgálódásokat folytatni lehet, mely alkalmas arra, hogy a XXI. század eleji Magyarország politikai gondolkodását megmutassa, és azt további kutatás tárgyává tegye. Ennek érdekében röviden áttekintjük a legfontosabb pontokat, melyek kutatásunk során iránymutatást adtak számunkra. 1.1 MI AZ IDEOLÓGIA? Az első kérdés, mely évtizedek óta elgondolkodtatja és ma is megosztja a politikai pszichológia művelőit, hogy beszélhetünk-e egyáltalán ideológiáról mint létező konstruktumról, vagy ez a fogalom már a múlté, a II. világháború után elvesztette a jelentőségét (Freeden, 2006). E kérdésben az ideológiát mint társadalmi-politikai-erkölcsi nézetek affektív-kognitív-motivációs szerveződését definiáljuk, amelyek a politikai magatartás mozgatórugóját adják (Tedin, 1987). Az egyik alapvető kritika az ideológiák létezésével kapcsolatban az, hogy az emberek nem rendezik konzisztens rendszerbe a nézeteiket és nem képesek azokat ellentmondásmentesen megfogalmazni (Converse, 1964; Freeden, 2006). Ennek ellentmondanak azok az eredmények, melyek szerint az emberek többsége el tudja helyezni magát a konzervatív-liberális vagy más, ideológiai jellegű dimenzión akkor is, ha lehetőségük van kikerülni a válasz (Jost, 2006). Ha el is ismerjük, hogy az ideológiai nézetek nem mindenki esetében konzisztensek, az látható, hogy a legtöbben képesek absztrakt fogalmakban gondolkodni és állást foglalni politikai kérdésekben. Az ideológiákra tekinthetünk úgy is mint reprezentációs fogalmakra. Ezzel elfogadjuk, hogy az emberek alapvetően nem absztrakt fogalmakban gondolkodnak és talán viselkedésüket sem elvont nézetek irányítják, ugyanakkor az ideológiák segíthetnek explicitté tenni a bennünk lévő implicit vélekedéseket, egyfajta szervezőelvet adhatnak saját és mások attitűdjeinek megértéséhez. Ily módon az ideológia funkcionálhat szociális reprezentációként 4

5 (Corbetta, Cavazza és Roccato, 2009), és lehetőséget nyújthat arra, hogy a politikatudomány és a pszichológia közötti kapcsolatot biztosítsa, alkalmas tudományos vizsgálódásra, az egyéni különbségek és a viselkedés befolyásolóinak mérésre, összehasonlítására. A következő állítás, mely megkérdőjelezi az ideológia fogalmának létjogosultságát, arra hivatkozik, hogy nincs motivációs bázisa és valódi hatása az emberi viselkedésre, vagyis tudományos értelemben nem termékeny fogalom (Bell, 1960). Ez a gondolat abból fakadhat, hogy a II. világháború után az akkori ideológiák, mint a marxizmus vagy a fasizmus egyre inkább elvesztették társadalmi mobilizáló funkciójukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek egyéni vagy akár tömeges viselkedése mögött ne fedezhetnénk fel a nézetek ideológiai szerveződését mint mozgatórugót. Számtalan ellentmondó példára találhatunk az utóbbi évtizedekből vagy akár napjainkból is, gondoljunk akár az 1990 körüli közép- és keleteurópai változásokra, vagy akár a jelenleg Nyugat-Európában gyakori bevándorlás-ellenes megmozdulásokra. Az ideológia választási viselkedésre gyakorolt hatását pedig olyan eredmények is alátámasztják, mint az USA polgárainak ideológiai hovatartozása és választási döntése közötti 0,90-es korreláció (Jost, 2006). A kételkedők szerint az ideológiák azért sem tekinthetők értelmes, létező konstruktumoknak, mert valójában nincs jelentős különbség a tartalmukban egyik és másik között, vagy ha régen volt is, ezek már nem formálnak értelmezhető megkülönböztetéseket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban, hogy a történelem előre haladtával együtt változnak azok a körülmények, amelyekben egy adott korszak ideológiái állást foglalnak. Természetes tehát, hogy a valaha fontos választóvonalat jelképező kérdések egyszerre elvesztik értelmüket. Elhamarkodott lenne azonban mindebből azt a következtetést levonni, hogy az ideológia mint konstruktum nem létezik többé, elvesztette a jelentését. Csupán a konkrét megjelenési formái változnak meg térben és időben (Hellwig, 2008). Müller (2009) szerint az ideológiák a történelem során mindig egy adott probléma megoldására jöttek létre, arra kínáltak különböző megoldási javaslatokat. Könnyen megérthetjük ezen állítás relevanciáját, ha az I. világháború utáni két nagy nézetrendszerre, a kommunizmusra és a fasizmusra gondolunk. Az ideológiakutatás egyik fontos aspektusa tehát a történetitársadalmi-idői-kontextus. További kritika az ideológiákkal szemben, hogy nem különböznek jelentősen egymástól pszichológiai háttértényezőikben sem (Shils, 1954), vagyis nem azonosítható olyan személyiségvonás, képesség, egyéb pszichológiai konstruktum, amely csak az egyik vagy a másik ideológia követésére hajlamosít. Ennek ellenére számos eredmény és metaanalízis 5

6 támasztja alá, hogy nagy eltérés van a liberálisok és a konzervatívok között (Jost, Glaser, Kruglanski és Sulloway, 2003). Mindezek alapján azt az álláspontot képviseljük, hogy hiba lenne az ideológiák létezését kétségbe vonni, elismerjük azonban, hogy más megközelítésből érdemes vizsgálni a jelentésüket és funkciójukat. Az ideológiák legújabb megközelítése alkalmas lehet arra, hogy túllépjen a fogalommal szembeni kritikákon. A társadalmi-politikai nézetek motivációs keretbe helyezése az ember mélyen rejlő belső motivációiból indul ki (Jost, Nosek és Gosling, 2008). Az emberek közötti egyéni motivációs különbségek adják alapját az ideológiák melletti elköteleződésnek, tehát az ideológiák közötti különbségek az eltérő motivációk megjelenítői. Így alkalmasak arra is, hogy konkrét társadalmi problémákra reagáljanak és egyszerre tartós személyiségbeli különbségeket tükrözzenek. Amikor tehát politikai ideológiákat vizsgálunk, egyszerre kell figyelnünk a pszichológiai-motivációs és a történeti-társadalmi tényezőkre is. Feladatunk tulajdonképpen a kettő összehangolása: az aktuális kontextusban megkeresni az ideológiai tartalmakat, hogy azután ezek alkalmasak legyenek a pszichológiai különbségek kimutatására AZ IDEOLÓGIÁK: KORÁBBI EREDMÉNYEK A politikai ideológiák kutatásának fókuszában legtöbbször a konzervativizmus állt. Vele szemben jelenik meg a liberalizmus, mint ugyanazon dimenzió másik végpontja. Ezen korai elméleteken azonban már túllépnek azok a kutatók, akik a konzervativizmusról és a liberalizmusról mint két külön dimenzióról beszélnek (Kerlinger, 1998). A következőkben röviden áttekintjük a két ideológiával kapcsoltba hozott pszichológiai tényezőket. Jost és mtsai (2003) metaanalízise alapján a konzervativizmus két fő eleme a változásokkal szembeni ellenállás és az egyenlőtlenség elfogadása. Emellett a konzervatívokra jellemző a dogmatizmus, a kétértelműséggel szembeni intolerancia, a rend és a struktúra iránti igény, ugyanakkor kevésbé nyitottak az újdonságokra, és az integratív komplexitásuk is alacsonyabb (Jost, 2006; Amass, 2004; Hirsch, DeYoung, Xu és Peterson, 2010). A konzervatívok jellemzőbben tartják a világot veszélyes helynek, és jobban félnek a bűnözéstől a haláltól és a terrorizmustól, hajlamosabbak a belső attribúcióra a körülmények figyelmen kívül hagyása mellett (Skitka, Mullen, Griffin, Hutchinson és Chamberlin, 2002), és az előítéletességre (Altemeyer, 1988). Kemmelmeier (2008) eredményei alapján a kognitív 6

7 képességek negatívan korrelálnak a konzervativizmussal, míg Rock és Janoff-Bulman (2010) az elkerülő, gátló-jellegű motivációt és a kognitív merevséget kapcsolta a konzervatívakhoz. A liberalizmus pszichológiai szempontból általában a konzervativizmussal szemben határozódik meg. Ez abból a ma már kevésbé elfogadott nézetből fakad (ld. fent), mely a liberalizmust és a konzervativizmust egy dimenzió két végpontjának tekintette. Eszerint a liberálisok a fenti jellemzők tekintetében a konzervatívok ellentettjei. Néhány vizsgálat emellett kitér kifejezetten a liberalizmus pszichológiai korrelátumaira, ezek között említhetjük Carney, Jost, Gosling és Potter (2008) vizsgálatát, mely a liberalizmusra jellemzőnek találta az új tapasztalatok iránti nyitottságot (úgy is mint Big Five személyiségvonást). A változások iránti nyitottság tűnik szerintük a legjobb bejósoló tényezőnek a liberálisok és a konzervatívok megkülönböztetésében. A liberalizmus az ő kutatásuk alapján jellemzően együtt jár a toleranciával, kreativitással, kíváncsisággal, expresszivitással és lelkesedéssel. Kanazawa (2010) szerint a magasabb intelligenciával rendelkezők jellemzőbben tesznek magukévá liberális nézeteket. A konzervativizmus és a liberalizmus közötti különbségek hátterében a korai kötődési mintázatok eltéréseit is felfedezte Koleva és Rip (2009): a biztonságos kötődés a liberalizmussal jár együtt, a bizonytalan kötődés pedig jellemzően a konzervatív ideológiákra hajlamosít, míg az elkerülő kötődési stílus liberális és konzervatív ideológiai elköteleződést is előrevetíthet. A konzervativizmus és a liberalizmus korrelátumainak rövid áttekintése mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a két fogalom strukturális elkülönítése még nem valósult meg teljesen. Továbbra sem tisztázott, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, két dimenziót alkotnak-e, és ha igen, milyen viszonyban vannak egymással. Nem világos az sem, hogy e két ideológia hogyan kapcsolódik a politikai jobb- és baloldal megkülönböztetéshez. A legtöbb itt felsorolt vizsgálat egyszerűen azonosítja a jobboldalt a konzervativizmussal, a baloldalt pedig némileg a liberalizmussal, bár a kettő közötti azonosság kevésbé artikulált. A korábbi eredmények éppen ezért korlátozottan általánosíthatóak, ennek ellenére hasznos kiindulási alapot jelentenek, amikor az ideológiák és azok elkötelezettjei között háttérváltozókat szeretnénk feltárni. Jost (2009) már nem a konzervativizmus és a liberalizmus, hanem a politikai jobb- és baloldal pszichológiai jellemzőit vizsgálta, bár a jobboldal és a konzervativizmus közötti átfedés még itt is megfigyelhető, a jobboldal két fő jellemzője (a változásokkal szembeni ellenállás és az egyenlőtlenség elfogadása) megegyezik a konzervativizmus fő jellemzőivel. 7

8 Fontos megállapítása azonban, hogy a konzervatív-jobb és liberális-bal párosítás a történelmi gyökereknek köszönhető, és így tulajdonképpen helyzeti tényezőből fakadó együttjárás. Corbetta és mtsai (2009) a baloldal jobboldal mint politikai ideológiai dimenzió hasznossága mellett érvelnek. Az egyik elmélet a bal-jobb dimenziónak egy stabil és intrinzik jelentést tulajdonít, mely szerint a legfőbb különbség az emberek egyenlőségének vagy egyenlőtlenségének kérdésében áll (Bobbio, 1996). Más elméletek bár elismerik a baloldal és jobboldal stabilitását és egyetértenek a dimenzió alapvető létezésében, nem vetik el a lassú változás lehetőségét az egyes tartalmakban (Fuchs és Klingemann, 1990). Egy következő nézőpont szerint a baloldal és a jobboldal csak címkék, nem alulról szerveződő konstruktumokról beszélhetünk, hanem a létező, intrinzik nézetrendszerek elnevezéséről, felcímkézéséről (Butler és Stokes, 1969). Inglehart és Klingemann (1976) szerint az emberek ezen címkék alapján sorolják be magukat a bal-jobb skálán, figyelembe véve, hogy az általuk preferált párt melyik oldalhoz tartozónak tekinthető. Egy szélsőséges negyedik elképzelés szerint a baloldal és jobboldal önmagukért létező kategóriát jelentenek, melyek azonban tetszőleges tartalommal töltődhetnek fel az adott társadalmi kontextusnak megfelelően (Sani, 1974). Corbetta és mtsai (2009) eredményei alapján a politikai baloldalnak és jobboldalnak vannak konkrét, stabil elemei, az ún. mag; emellett periférikus elemek is kapcsolódhatnak hozzá, melyek alkalmazkodni képesek a társadalmi változásokhoz AZ IDEOLÓGIÁK MAGYARORSZÁGON Kutatásunk célja annak feltárása, hogy a politikai gondolkodás milyen ideológiai tartalmak mentén alakul, a politikai baloldal és jobboldal mely társadalmi kérdésekben, attitűdökben ragadható meg. Vizsgálatuknak alapját képezik a hagyományos ideológiai tartalmak, azonban egyetértünk az ideológiák kontextuális beágyazottságával, mely szerint nem hagyható figyelmen kívül a történeti idő és helyszín sem. A baloldal és a jobboldal közötti különbség két alapjának (részben a konzervatívliberális dimenzióval való azonosítás miatt) a legtöbb kutatás a változásokkal szembeni ellenállást és az egyenlőtlenség elfogadását tekinti. Greenberg és Jonas (2003) azonban kritikájában felhívja a figyelmet arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a jobboldali politikusok sokszor éppen a változást támogatják. Kruglanski (2005) ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezek a változások gyakran a status quo fenntartására vagy valamilyen korábbi idealizált állapot helyreállítására irányulnak (227. old). További kritikaként Greenberg és Jonas (2003) azt állítja, hogy a lezárás iránti igény, a bizonytalanság csökkentése nem csak a jobboldali elköteleződést támogatja, hanem bármely, aktuálisan 8

9 jelenlévő társadalmi-politikai rendszerhez való ragaszkodást. Ezt az elképzelést támogatja Kruglanski elmélete a nemspecifikus lezárás iránti igény és a megragadás és befagyasztás mechanizmusainak leírásában (Kruglanski, 2005). Ez a gondolat azonban megjelenik Jost és mtsai (2003) munkájában is: elismerik, hogy a liberálisok is lehetnek a status quo védelmezői, valamint a konzervatívok is lehetnek a változás hívei, továbbá hogy politikai rendszerek különböző korokban és kultúrákban feltűnő változatainak megfelelően a konzervativizmus jelentése és az általunk vizsgált pszichológiai és ideológiai változók összefüggésének erőssége is eltérő lehet (537. old). Ők is arra hívják fel a figyelmet, hogy a politikai konzervativizmus kutatásában végre meg kellene jelennie az eddig elhanyagolt kontextuális tényezők vizsgálatának is. Ez az elképzelés tehát összecseng azzal a javaslattal, mely szerint külön érdemes kezelnünk a bal-jobb dimenziót a liberalizmustól és a konzervativizmustól, valamint hogy a szituációs jellemzők hatásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A korábbi kutatásokat az USA-ban vagy Nyugat-Európában, demokratikus hagyományú országokban végezték, ennek alapján nem meglepő, hogy a kutatások későn figyeltek fel az ideológiák rugalmasságára, alkalmazkodóképességére. Hasonló társadalmi berendezkedésben konzisztens eredményeket találtak, amelyek az ideológiák változatlanságát mutatták. Nem fordítottak azonban kellő figyelmet a kelet-európai posztkommunista országokra, pl. Lengyelországra vagy Magyarországra, ahol a status quo az egyenlőség-elvű kommunizmus vagy szocializmus volt, s így az ehhez való ragaszkodás (a változással szembeni ellenállás) és ugyanakkor az egyenlőtlenség elfogadása kevésbé egyeztethető össze ugyanazon ideológiában. Néhány vizsgálat alátámasztja e felvetés jogosságát. Golec (2001) kutatása szerint Lengyelországban a gazdasági konzervativizmust nem a jobb-, hanem a baloldal támogatja (Golec, 2001, idézi Jost és mtsai, 2003). Lengyelországban, akárcsak a többi volt kommunista országban, a kommunista időszakban nagyrészt hiányzott a politikai palettáról a jobboldal, így a változással szembeni ellenállás itt csak a baloldali eszmékhez való ragaszkodást jelentheti (Duriez, Van Hiel és Kossowska, 2005). A konzervativizmus politikai kifejeződési formáinak Enyedi és Todosijeviċ (2002) szerint is változniuk kell az adott kontextus függvényében. Magyarországi vizsgálatukban kimutatták, hogy hazánkban a szocializmus és a konzervativizmus együtt jelenik meg. Érdekes eredmény a hazai kutatások közül az is, melyben a megkérdezettek véleménye szerint a konzervativizmus szempontjából kritikus értéknek, a szociális biztonságnak és az egyenlőségnek Magyarországon sem a kormánypárti, sem az ellenzéki politikusok értékhierarchiájában nincs jelentős szerepe (Hunyady, 2008). Továbbá a korábbi ideológiához 9

10 való visszatérés mint radikális, változás iránti igényt tükröző, de ugyanakkor konzervatív gondolat paradoxona Kruglanskihoz hasonló érveléssel a magyar politikai pszichológiában is megjelenik (Kiss, 1999). Úgy tűnik, Magyarország is ideális terep a posztszocialista konzervativizmus vizsgálatára: feltételezhető, hogy Lengyelországhoz hasonlóan a konzervatív ideológia bizonyos összetevői nem a politikai jobboldalhoz kapcsolódnak, megjelenik az ideológiák kontextusfüggősége. Ehhez kapcsolódó további bizonyítékokkal szolgál Thorisdottir, Jost, Liviatan és Shrout (2007) tanulmánya, melyben a jobboldal-baloldal dimenzió mögött megbúvó értékeket nyugat-európai és kelet-európai mintán is vizsgálták. Az összefüggések feltárásához a European Social Survey 2002-es, 19 országra kiterjedő adatait használták fel, köztük a magyarországi mintáét is, másik 3 posztkommunista ország mellett (Cseh Köztársaság, Lengyelország és Szlovénia). Feltételezték, hogy kelet-európai kontextusban a hagyománytisztelet, a szabálykövetés és a biztonságszükséglet nem egyértelműen a jobboldallal van pozitív kapcsolatban szemben a nyugat-európai összefüggésekkel. Hipotéziseik szerint Nyugat-Európában szorosabb együttjárást vártak a jobboldal és olyan tényezők között, mint a hagyomány, egyenlőtlenség, konformitás, biztonság, és negatívabb korrelációt a jobboldal és a nyitottság között, mint Kelet-Európában. Eredményeik pontosan igazolták hipotéziseiket: sikerült kimutatniuk a fenti tényezők főhatását a politikai jobboldal iránti elköteleződésben, ugyanakkor szignifikáns interakciót is találtak a nyugat-kelet megkülönböztetéssel. Eredményeik tehát alátámasztják, hogy a posztkommunista keleteurópai országokban gyengébb, ha egyáltalán létezik, a kapcsolat a politikai jobboldal és az egyenlőtlenség elfogadása, a szabálykövetés között, valamint a nyitottság Kelet-Európában a jobboldalhoz kötődik erősebben. Úgy tűnik tehát, hogy a politikai rendszer, a környezet jelentősen befolyásolja, hogy milyen a kapcsolat az ideológiai tartalmak és a politikai jobboldal között. A fent összefoglalt eredmények új képet festenek a korábban egyetemesnek tekintett jobboldali konzervativizmusról és alátámasztják az ideológiák természetére vonatkozó azon elméleteket, melyek szerint azok csupán a kontextus ismeretében értelmezhetően, annak alapján variábilisak. Az eredmények magyarázata valószínűleg a különböző országokban élő emberek eltérő politikai szocializációja: míg a jelenlegi nyugat-európai társadalmak a többpártrendszerben alakultak ki, ismerik a jobb-bal dimenzió mindkét oldalát, a demokráciát, a kapitalizmust, addig Kelet-Európában két évtizeddel ezelőttig csak kommunizmus vagy szocializmus volt. Míg Nyugaton ismerték a meritokrácia fogalmát és a szabad választást, sokan hittek is bennük, Keleten ez kevésbé lehetett a mindennapi gondolkodás része (Kiss, 10

11 1999). Az eltérő politikai rendszerben való szocializáció tehát könnyen felelőssé tehető a két régió közötti eltérésekért, különösen, mivel konzisztensnek tűnik a politikai rendszerek és ideológiák közötti eltérésekkel. Jelen kutatásunkban arra vállalkoztunk tehát, hogy a mai Magyarország politikai balés jobboldalának tartalmát tárjuk fel, egy olyan mérőeszközt szerkesszünk, amely alkalmas arra, hogy a hazai viszonyok között megragadja a baloldali és a jobboldali gondolkodást. Az ideológiák pszichológiai korrelátumainak vizsgálatához is első lépésként azt kell megtudnunk, mi alapján tekinthetőek az emberek baloldalinak vagy jobboldalinak. A történelmi háttér miatt homályos fogalmak csak korlátozott megállapításokat engednek meg a politikai pszichológia számára. Célunk az, hogy amikor a jobboldali és a baloldali ideológiai elköteleződés motivációs-kognitív-diszpozicionális meghatározóit vizsgáljuk, mindehhez jól definiált és megfelelően operacionalizált konstruktumokat tudjunk használni. Ennek érdekében olyan feltáró kutatásra van szükség, amely nem csak a korábbi hagyományokra épít. Amikor a magyar bal- és jobboldalt vizsgáljuk, akkor nem a konzervativizmusból és a liberalizmusból indulunk ki, ahogyan számos korábbi kutatás (Mannetti, Pierro, Kruglanski, Taris és Bezinovic, 2002; Van Hiel és Kossowska 2007; Müller 2006; Cornelis, Van Hiel, Roets és Kossowska, 2009), hanem a mai társadalmi valóságban, az emberek gondolkodásában jelenlévő, választásaikban releváns szempontokat vesszük figyelembe, és ezek alapján teszünk kísérletet a baloldal és a jobboldal megkülönböztetésére. Néhány kiindulópontot a magyar bal-jobb dimenzió illetve konzervativizmus vizsgálatát célzó kutatás is nyújt számunkra. Enyedi és Todosijevic (2002) a konzervativizmus fontos aspektusait és speciális, magyarországi formáját vizsgálva állapította meg, hogy a liberális és szocialista értékek és attitűdök elutasítása, a gyarló ember képe, a lustaság elitélése, a kockázathoz való viszony, a szabad verseny pozitív értékelése és a változás elutasítása tehát nem része a magyar konzervativizmusnak (13. old). Faktorelemzéssel pedig a következő négy faktort azonosítottak a konzervativizmus mögött: keresztény-nemzeti, tekintélyelvű-szocialista, régimódi konzervatív és szociáldemokrata. Kutatásunk szempontjából jelentős és elméleti kiindulásunkkal konzisztens eredményük, hogy az állami gondoskodás és az egyenlőség a konzervativizmushoz kapcsolódik, a tekintélyelvűség és a tradicionalizmus pedig a szocializmushoz. Számunkra továbbra is az a kérdés, hogy ez a különös, hagyományos ideológiákkal nem egyező jelenség hogyan mutatkozik meg a baloldal-jobboldal vizsgálatában, segíti-e a megértést, ha a vizsgálatot függetlenítjük a konzervatív-liberális konnotációtól. Egy későbbi tanulmányukban Todosijevic és Enyedi (2008) a tekintélyelvűség összefüggéseit vizsgálták Magyarországon. 11

12 Eredményeik alapján a tekintélyelvűség mindkét oldalra jellemző: a jobboldalon a mérsékeltekre, míg a baloldalon a szélsőségesekre, ellenpólusán pedig a balközép áll. Ezek az eredmények tovább árnyalják a magyar bal- és jobboldalt, amely szintén további feltáró jellegű vizsgálatokat tesz indokolttá. Egedy (2009) szerint a poszt-szocialista országok, köztük Magyarország konzervativizmusát jelentősen meghatározza a szocialista rendszerhez való viszony, legnagyobb harcuk a megmaradt baloldallal való küzdelem, az attól való elhatárolódás, a szocialista maradványokon való felülkerekedés. Nem meglepő, hogy egy olyan országban, ahol az emberek megszokták, hogy az állam gondoskodik róluk, nehéz ettől eltérő ideológiával győzelmet aratni. Emellett kiemeli, hogy a magyar jobboldal mobilizálókarizmatikus szerepe hasonló a többi poszt-szocialista ország jobboldali politikai erőihez. Enyedi (2004) felhívja a figyelmünket a pártok szerepére is, mint a társadalmon belüli politikai törésvonalak meghatározóira. A magyarországi baloldal és jobboldal jelentésének és tartalmának alakulását nagyban befolyásolja az elmúlt két évtized meghatározó pártjainak (elsősorban a Fidesznek és az MSZP-nek) a helyzete, a társadalmi problémák megoldására adott (vagy nem adott) válaszaik változása, az értékek és ideológiai tartalmak mentén való elmozdulása. Érdemes kiemelni a Fidesz politikájának változásait, ahogyan az aktuális kérdéseket megragadva próbált utat törni magának a politikai erőtérben: a kezdetben liberálisnak induló párt az utóbbi évek ellenzékiségében folyamatosan elköteleződött a hagyományos konzervatív értékek mellett. Ezek a változások valószínűleg szintén meghatározóak az átlagemberek politikai önbesorolásában, s így abban, is, hogy mi és ki tekinthető baloldalinak vagy jobboldalinak a jelenlegi Magyarországon. Angelusz és Tardos (2001b) a rendszerváltás utáni magyar politikai viszonyok vizsgálatakor két meghatározó törésvonalat azonosított: a volt MSZMP-tagságot és a vallásosságot. A leginkább megosztó dimenzióként a rendszer (volt szocialista rendszerhez való viszony) azonosítható, a történeti előzménynek és az ahhoz való viszonynak van tehát kiemelkedő szerepe a politikai tömbök kialakulásában. Emellett a bal-jobb tengely fokozatos megerősödését állapították meg; úgyis, mint amelynek határozottabb hatása van a választásokra, ami ismét e dimenzió hasznosságát támasztja alá. Megjegyzik azonban, hogy a baloldal és a jobboldal kapcsán tapasztalható konfúzió is jelen van, amely köszönhető a rendszerváltást követő ciklikus kormányváltásoknak is. Mégis, a liberális-konzervatív dimenzió, annak gyengébb történeti beágyazottsága és nem 180 fokos ellentétessége miatt kevésbé alkalmas a politikai viszonyok, a gondolkodás megragadására, mint a bal-jobb, bár 12

13 természetesen hatása nem hagyható figyelmen kívül. A bal-jobb dimenzió kidolgozottabb, és a szocializáció révén jobban rögzült (Angelusz és Tardos, 2001b). Angelusz és Tardos kapcsolódó tanulmányában (2001a) szintén e dimenzió létjogosultsága mellett érvel. A baloldalhoz olyan értékek kapcsolódását tárta fel, mint az EUintegráció támogatása, a társadalmi igazságosság, a hagyománytisztelet, valamint a jobboldaliak szerint a baloldaliakra jellemző még többek között az államosítás, az autoritarianizmus és a kozmopolitizmus. A jobboldalra önmaga szerint jellemző a tekintélytisztelet, a határon túli magyarok védelme, az egyenlőség, az autoritarianizmus és a vallás, a baloldaliak a jobboldalhoz a nemzeti érdekek védelmét, a hazaszeretetet és Magyarország EU-integrációját is kapcsolták. Érdekes, hogy néhány saját érték tükröződve megjelenik a másik oldal percepciójában is. Angelusz és Tardos (2001) a magyarországi bal-jobb önbesorolás eredményeit összegezte, melyek segítségével megállapítható, hogy az összefügg az életkorral, a foglalkozással; ugyanakkor az iskolázottsággal és a lakóhellyel nem. A bal-jobb önbesorolás alkalmas a pártpreferenciák bejóslására, és az emberek nem csak saját magukat, hanem a pártokat is képesek elhelyezni a bal-jobb dimenzión. A magyar eredmények alapján tehát tovább erősödik az a feltevésünk, hogy a politikai ideológiák vizsgálatában a bal-jobb dimenziót érdemes kiindulási alapnak tekinteni. Keveset tudunk ugyanakkor a dimenzió tartalmáról, az oldalak, illetve a közép értékeiről, esetleg definitív elemeiről, ezért tarjuk mindenképpen indokoltnak mélyebben feltárni a politikai gondolkodás ezen dimenzió mentén való elhelyezését, a tartalmak feltárását. Bár így is sokat tudunk arról, hogy mire alkalmas a bal-jobb önbesorolás, nélkülözhetetlennek tartjuk ugyanakkor egy mélyebb és differenciáltabb kép megalkotását. 13

14 2. A BAL-JOBB DIMENZIÓ OPERACIONALIZÁLÁSÁNAK EDDIGI MÓDSZEREI 2.1. A BAL-JOBB DIMENZIÓ VIZSGÁLATÁRA EDDIG LÉTEZŐ MÉRŐESZKÖZÖK A politikai ideológiák mérésére számos mérőeszköz alakult ki az ilyen irányú kutatások hosszú évtizedei során. A következőkben dolgozatunk fókuszát továbbra is fenntartva, illetve a fentiekhez kapcsolódóan ezek közül mutatunk be néhányat a szakirodalomban jelen levő hiány illusztrálásaképpen, ezt követően pedig rátérünk a bal-jobb dimenzió mérésében mutatkozó egyoldalúság tárgyalására. A szakirodalomban számos példát találhatunk a politikai ideológiák legnépszerűbb mérőeszközeinek használatára és azok kritikájára. Ezek közül a mindenképp ki kell emelnünk az Adorno által bevezetett F-skálát (Samelson és Yates, 1967), valamint a Wilson-Patterson féle konzervativizmus skálát (Wilson és Patterson, 1968), amely igen széles körben elterjedt és valóságos kritikai hullámot indított el (lásd. pl.: Ray, 1972, 1974, 1980). A leggyakrabban használt és legnépszerűbb eszközök közé tartozik a Robert (Bob) Altemeyer által kifejlesztett Right-Wing Authoritarianism Scale, azaz Jobboldali autoritarianizmus skála, ismert rövidítésével RWA skála (Altemeyer, 1981). A skála az ilyen irányú kutatások fontos sarokkövévé, így számos későbbi kutatás magjává is vált (pl. Zakrisson, 2005; Dunbar és Simonova, 2003; Mavor, Louis és Sibley, 2010; Rattazzi, Bobbio és Canova, 2007). Továbblépések számos irányba történtek, ami a mérőeszközök továbbfejlesztését, újak alkotását is jelentette, mint például a szociális konzervativizmus-skála (Henningham, 1996), vagy a Left-wing Authoritarianism Scale (LWA), azaz Baloldali autoritarianizmus skála (Altemeyer, 1996; Van Hiel, Duriez és Kossowska, 2006). A politikai ideológiák kutatása Magyarországon is kiforrott hagyománnyal rendelkezik. Enyedi és Todosijevic (2002) a konzervativizmus és a szocializmus összefüggését vizsgálták, míg Hunyady (2008) a szociális biztonság és a bal- illetve jobboldal kapcsolatát. A téma kiemelkedően fontos hazai kutatói Angelusz Róbert és Tardos Róbert, akik számos tanulmányt szenteltek a politikai ideológiáknak (pl.: Angelusz és Tardos, 2001a, 2001b, 2005). Elemzésükbe a bal-és jobboldal dimenziója mellett bevonták a konzervatív-liberális, majd a mérsékelt-radikális különbségtételt is; ezen túlmenően igyekeztek értékeket kapcsolni a még mindig csak egyetlen tétellel mért - bal-jobb dimenzióhoz. Több kutatóhoz hasonlóan (Körösényi, 1989) szakdolgozatában Krekó Péter (2005) is alkalmazta az ideológiai háromszöget, mely a konzervatív-liberális dimenziót egészíti ki a szociáldemokráciával. 14

15 Az áttekintett irodalmakat a vizsgált dimenziók választásának, illetve azok mérésének szemszögéből összegezve az alábbi következésekre jutottunk: ahogyan a politikatudomány és a politikai szociológia és pszichológia tekintetében általában is; az ideológiák kutatásában is megfigyelhető a súlyponteltolódás az Amerikai Egyesült Államok javára: a kutatások zöme onnan származik. Minden bizonnyal ez az egyik fő oka másik észrevételünknek, mely szerint: a kutatások túlnyomó többségében a konzervatív-liberális dimenzió túlsúlya figyelhető meg a bal-jobb javára. Ezen belül is kiemelkedik a konzervativizmus kutatása, mely önmagában is jelentős irodalmat mondhat magáénak (lásd fent). A liberalizmus szinte kivétel nélkül csak a konzervativizmussal együtt, azzal kapcsolatban lesz kutatás tárgya. A bal-jobb dimenzió vizsgálatának is mély hagyományai vannak, sőt a legtöbb Közép-Kelet Európában végzett kutatás (lásd. pl.: Angelusz és Tardos, 2001a, 2001b; Markowski, 1997) kiemeli, hogy a térségben nagyobb relevanciával bír, mint az említett konzervativizmus-liberalizmus megkülönböztetés A BAL-JOBB MÉRÉSÉRE HASZNÁLT ESZKÖZÖK ÉS KRITIKÁJUK A kutatásunk legfontosabb alapját képező, a fentiekből következő felismerés a következőképpen foglalható össze: az eddigi kutatások oroszlánrésze a bal-jobb dimenzió fontosságának hangsúlyozása mellett annak mérésére egyetlen tételt, a bal-jobb önbesorolást használta fel! A továbbiakban ennek megfelelően áttekintjük a bal-jobb dimenzió mérésének eddigi gyakorlatát. A dimenzió mérésére nem az említett önbesorolást használó kutatások szinte kizárólag a politikatudomány területéről származnak és a pártokkal, pátrendszerrel való összefüggések feltárására vállalkoznak (pl. Neumayer, 2004; Hellwig, 2008). Ezekkel rokoníthatók a szakértői ítéletekre alapozó kutatások (Castles és Mair, 1984; Bakker, 2009), amelyek szintén a pártokat és politikai szereplőket, valamint azok bal-jobb pozícióját helyezték a fókuszba. Jelen munka szerzőinek álláspontjához hasonlóan, a fentiekkel ellentétben az ideológia vizsgálatának pszichológiai szellemű folytatása mellett érvelt cikkében Jost (2009). Zechmeister (2006) pedig a témában egyedülállóan a dimenzió tartalmának mérésére egy új módszert, a Q-szortírozást használt. Ezzel azonban elsősorban nem a dimenzió mögött rejlő értéktartalmak általános feltárása volt a célja, hanem egy Argentína és Mexikó közötti 15

16 összehasonlítás, kiegészítve a kommunikáció és a közvélemény kapcsolatára vonatkozó hipotézisek tesztelésével. A fentiekkel összhangban tehát kijelenthető, hogy a bal-jobb önbesorolás a dimenzió mérésének máig messze a leggyakrabban használt, legelterjedtebb eszköze. Felmérések százai alkalmazzák (pl. Eurobarometer Survey, European Social Survey). Használata és különböző dimenziókkal való összevetése (Middendorp, 1992; Markowski, 1997; Langford, 1991; Freire, 2006; Freire, Lobo és Magalhaes, 2009; Jou, 2010a, 2010b; Todosijevic, 2004; Angelusz és Tardos, 2001b) a témán belül meghatározó jelentőségű. A vonatkozó, láthatóan igen terjedelmes szakirodalom feldolgozása során kutatócsoportunk azonban felfigyelt arra a jelenségre, hogy a bal-jobb dimenzió a legtöbb esetben független változóként szerepel az elemzésekben. Bár számos esetben van kísérlet a különböző törésvonalakkal, értékekkel, illetve pártokkal való kapcsolat keresésére, mégis közös bennük, hogy legnagyobb részük egyetlen tétellel, az önbesorolással méri a bal-jobb skálán való elhelyezkedést. Egy tipikus kérdés konkrét megfogalmazása (ESS, 2008): 2.1. ábra: A bal-jobb önelhelyezésre használatos kérdés A politikában az emberek gyakran beszélnek bal- és jobboldalról. Hol helyezné el önmagát ezen a skálán, ahol a 0 a baloldalt, a 10 a jobboldalt jelenti? baloldali jobboldali A következőkben be fogjuk mutatni, hogy ez a gyakorlat több módszertani és elméleti szempontból is megkérdőjelezhető. Martin Kroh 2007-ben megjelent tanulmányában a bal-jobb önbevallás különböző, a szakirodalomban létező formáit veszi szemügyre, német reprezentatív mintás felmérések segítségével. Két kiemelkedően fontos pontot különböztet meg velük kapcsolatban: a válaszlehetőségek számának megválasztását (ez 3-tól egészen 101-ig terjedhet); valamint a skála középpontjának meglétét illetve hiányát. Részletes összehasonlító elemzésének mely dolgozatunk kiemelten fontos forrását szolgáltatta konklúziójaként leszűri, hogy a válaszformátum vezethet ugyan eltérésekhez, de ezek legtöbbször nem markánsak. A további elemzésekhez az általa legjobbnak talált 11-tételes, azaz középponttal rendelkező önbesorolást ajánlja. Kroh (2007) tehát kutatótársaihoz hasonlóan és igen figyelemreméltó módon a skála védelmében lép fel. Ez így nem is pontos kifejezés, hiszen azt eddig valójában nem érte megalapozott kritika. Ennek oka, hogy első látásra úgy tűnik, az eddigi elemzések tanulsága alapján, hogy megfelelő formájának kiválasztása értékes, és a mi még fontosabb, valid eredményeket szolgáltat. 16

17 Ha azonban mélyebben a kérdés mögé nézünk, láthatjuk, hogy ez korántsem ilyen egyértelmű! A legfontosabb kérdés, amelyet itt fel kell tennünk, az, hogy valójában mit is mérünk? Converse logikáját (1964) követve Sánchez-Cuenca (2000) felhívja a figyelmet az ideológia nélküli szavazók fontosságára. Szempontunkból ez különösen a nem válaszolók miatt lényeges, mivel ezek alkotják a skála egyik legfőbb hiányosságát. Az European Social Survey 2008-as felvételében például ezek aránya 14,6%-ot tett ki, ami igen jelentős számot jelent. A legfontosabb, az eddigi vizsgálatokban jórészt figyelmen kívül hagyott probléma ezzel kapcsolatban az, hogy a nem tudom válaszokról a kutatóknak semmilyen információ nem áll rendelkezésükre. Azok oka a kedvetlenségtől az apolitikusságon át a figyelmetlenségig terjedhet. Ezen kívül további torzító tényezők is lehetségesek, például az addigi kérdések, vagy a kérdezőbiztos agilis volta, illetve annak hiánya. Szintén igen fontos, már Kroh (2007) által is érintett kérdés a középpont kezelése. A fent említett ESS 2008-as adatfelvételében 26,7% volt azon válaszadók aránya akik ide helyezték el magukat; amely kiemelkedően a legmagasabb az összes kategóriát tekintve. Ezen válaszok értelmezése egyáltalán nem egyértelmű és igen sok problémát vet fel. Mi lehet az oka a középre helyezkedésnek? Nem tudom -al egyenértékű válaszok-e ezek? Azt jelentik, hogy a válaszadó nem tartja relevánsnak a skálát? Vagy annak tartja, csak nem tudja elhelyezni magát rajta? Esetleg úgy gondolja, hogy ő a két oldal között helyezkedik el? Ehhez kapcsolódó kérdés a többi válasz értelmezése is. Hogyan teszünk különbséget például a 2-es és 3-as értékek között egy a fent bemutatotthoz hasonló 11-es skálán? Újabb problémát vet fel a szélsőséges értékek értelmezése. Mit jelent például az, ha valaki a jobb végpontra helyezi el magát? Azt, hogy ő a legteljesebb mértékben a jobboldali értékek mellett áll; vagy azt, hogy a szélsőjobb álláspontját fogadja el? Ezekkel kapcsolatban valószínűsíthető a régió- vagy országspecifikus tényezők hatása. Enyedi 2004-ben írott tanulmányában kiterjedt elemzést végez a pártok politikai ideológiára és közvéleményre gyakorolt hatásáról. Logikáját követve valószínűsíthető, hogy az adott válaszadó politikai terében jelen levő politikai erők aktuális, illetve ideológiai kérdésekkel kapcsolatos álláspontja erőteljesen befolyásolja a skálán való önelhelyezést. Ez szempontunkból azért lényeges, mert egyfelől a jellemzés viszonylagos változékonyságára utal, másfelől viszont olyan újabb háttértényezőket hoz be az elemzésbe, melyek nem tisztázható módon torzíthatják az önelhelyezéssel kapott eredményeket és azok értelmezését. Ezen következtetés egyfajta továbbvitele a gyakran elhangzó kritika, amely szerint Magyarországon a bal-jobb önbesorolás egyszerűen a pártpreferenciát méri. Enyedi (2004) 17

18 tanulmánya alapján nyilvánvaló az erős összefüggés; hozzá kell tennünk azonban, hogy ez a fentiek értelmében korántsem biztos, hogy ilyen markánsan létezik! Még ha létét elfogadjuk is azonban, tekintettel kell lennünk arra, hogy a kapcsolat iránya egyáltalán nem egyértelmű. Ennek eldöntésére (azaz hogy a pártpreferencia határozza meg a bal-jobb skálán való önelhelyezést, vagy fordítva) nincs megnyugtató módszer. Yuce (2004) tanulmányában számos egyéb kritikát is említ az önelhelyezéssel kapcsolatban. Konklúzióként mégis a korábbi szerzőkhöz hasonlóan - azt szögezi le, hogy az önelhelyezés robosztus és nemzetközi összehasonlításokra is alkalmas! Ennek némiképp ellentmondóan azt is kimutatta azonban, hogy az eloszlásokban nagy különbség van a fejlődő és a fejlett országok lakói között: a fejlődő országok lakói jóval hajlamosabbak darabokra bontani a skálát, míg a fejlettebb országok lakói azt képesek egy folytonos kontinuumként kezelni. Az ő gondolatait továbbfejlesztve adódik a kérdés: vajon mi jár egy közép-kelet európai válaszadó fejében, amikor a skálával találkozik? Egy folytonos 10/11-es vonalat lát-e, vagy esetleg néhány darabból választ (egy lehetséges felosztás: szélsőbal, balközép, jobbközép, szélsőjobb)? A kérdés magában hordozza az általunk proponált kritika lényegét, mivel semmilyen segédlettel nem adható rá megnyugtató válasz. Ide kapcsolódik kritikánk utolsó kulcseleme, amely a dimenzió végletes voltával kapcsolatos. Vajon biztos-e, hogy a bal és a jobb egy kétpólusú skálán helyezkednek el? Nem lehet-e ferde, vagy más jellegű kapcsolat a kettő között? Összefoglalva kijelenthető tehát, hogy a szakirodalmat tanulmányozva számos érdekes és furcsa jelenség ötlik az érdeklődő kutató szemébe. A felmerülő nagy számú kritika úgy tűnik, mintha pusztába kiáltott szó -ként semmilyen hatást sem gyakorolna a bal-jobb önbesorolás használatára. Pedig láthattuk, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mi fut át az emberek agyán, amikor elhelyezik magukat a skálán. A válaszformátumok, valamint a háttértényezők ismeretlen volta igen nehézzé teszi a kapott adatok értelmezését. Végezetül felmerül egy lényegbe vágó, mégis mellőzött kérdés: miért vennénk egyértelműnek azt, hogy egy összetett és a politikai, társadalmi környezettel kölcsönhatásban állandóan változó, de magjában mégis feltehetően állandó konstruktumot lehetséges egyetlen tétellel kielégítően mérni? Ezek alapján azt állítjuk tehát, hogy az eddigi kutatások elsöprő hányadában alkalmazott bal-jobb önbesorolás nem alkalmas mérőeszköz a bal-jobb dimenzió spektrumának megragadására. Ez természetesen nem jelenti az önbesorolás használatának teljes felfüggesztésének javaslatát. Amint a későbbiekben látni fogjuk azonban, ez a dimenzió jóval 18

19 cizelláltabb ennél, társadalmi reprezentációja pedig igen érdekes vonásokat mutat. Így jelen munkában az alkalmasabb mérőeszköz kidolgozására tett lépéseinket fogjuk tárgyalni, melyek a továbblépés irányába vezethetnek. 3. A KUTATÁS FÓKUSZA ÉS VIZSGÁLATI KÉRDÉSEI A Politikai Ideológia Kutatócsoport 2010 februárjában jött létre, alulról jövő kezdeményezésként, hosszú távú célok elérésére. Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, így a jövőre vonatkozó részükről a dolgozat végén ejtünk majd néhány szót. Jelen munka a Kutatócsoport eddigi tevékenységének nagy részét összefoglalja. Középtávon legfontosabb célunk egy jól működő, reprezentatív mintán is használható, megbízható és érvényes, a baljobb dimenzió lehető legteljesebb lefedésére alkalmas mérőeszköz kidolgozása. A fentiekből látható, hogy a szakirodalomban komoly hiány mutatkozik ezen a téren. Az e hiány pótlására tett kísérletünket kezdtük meg akkor, amikor saját mérőeszközünk fejlesztéséhez hozzáláttunk. Célunk tehát az, hogy a későbbiekben a tudományos közösség, de a kutatócsoport maga is felhasználhassa a kialakult mérőeszközt, a Bal-Jobb Skálát az eredmények további finomítása, illetve pszichológiai háttérváltozókkal való kapcsolatok vizsgálata céljára. A kutatás legfőbb kérdései és fókuszpontjai: Mi a mai magyar társadalom szociális reprezentációja a bal- és jobboldali ideológiáról? Hogyan és milyen főbb dimenziók mentén képeződik le? Operacionalizálható-e és ha igen, hogyan a politikai bal- és jobboldal ideológiai tartalma? Milyen konstruktumot mér a bal-jobb szemantikus differencálon való önbesorolás? Mit takarnak valójában a középponti és a nem tudom válaszok? 19

20 4. SKÁLASZERKESZTÉS 4.1. KEZDET: DEDUKTÍV LOGIKA: A bal- és jobboldali ideológiai tartalom felmérésére szolgáló mérőeszközünk kidolgozását a deduktív logika alapjaira fektettük le. Három fő forrásból indítottuk a kutatásunkat; (1) a politikatudomány, (2) a politikai pszichológia, valamint (3) az ideológiák mérésére alkalmazott eddigi mérőeszközök. Majd ezeket kiegészítettük további két dimenzióval; (4) aktuálpolitikai tartalmakkal, valamint (5) a Züll, Scholz és Schmitt (2010) által készített, induktív kutatáson alapuló tanulmány eredményeivel, amely asszociációs módszerrel tárta fel a német társadalom bal- és jobboldalról kialakított szociális reprezentációját. A három forráscsoport szakirodalmát átolvasva feltérképeztük és kigyűjtöttük, hogy az adott tudományág és a terület képviselői mit mondanak a bal- és jobboldal ideológiai tartalmáról, miként ragadják meg azt, mely más konstruktumokkal, ideológiákkal találtak empirikus kutatásokban kapcsolatokat, és ami talán a legfontosabb, hogyan próbálják mérni azt. Ezt követően tételekké fogalmaztuk az általunk kiszűrt, az ideológia szempontjából központinak és jellegzetesnek tartott attribútumokat és értékeket. Mindezeket kiegészítettük aktuálpolitikai elemekkel, ugyanis álláspontunk szerint a baljobb ideológiai tartalom egy része, amelyet nevezhetünk akár a perifériás gyűrűjének is, mindig csak az adott térben és időben értelmezhető, amely a politikai, gazdasági és társadalmi változások következtében átalakulhat. Végezetül pedig Züll és mtsai (2010) eredményei alapján balanszíroztuk a tételsorunkat. Megnéztük, hogy a német társadalom reprezentatív mintáján felvett asszociációk mely főbb kategóriákba sorolódtak, milyen nagyobb dimenziók mentén képeződtek le. Ezen klaszterek egy része nem átfordítható attribútummá vagy értékké, mint például a politikai aktorok, amelyek azonban az asszociációk magas arányát tették ki. Ezeket nem tudtuk beleépíteni a kérdőívünkbe, ám azon elemek alapján amelyek az asszociációk ugyancsak jelentős hányadát (több mint 1%) alkották, és attribútummá, értékkifejező állításokká alakíthatóak revízionáltuk a tételeinket. Az alulreprezentált témaköröket felduzzasztottuk, míg a felülreprezentáltakat csökkentettük, illetve az előzetesen a mi kérdéssorunkban nem megjelenő, ám a német asszociációk alapján hangsúlyosnak ítélt konstruktumokkal kiegészítettük a mérőeszközt. Ezt követően pedig kiegyenlítettük a bal- és jobboldalhoz 20