Aspektus változat A könyv még nem befejezett, várható átszerkesztés 2010 március Élet és valóság A különbségből fakadó változás.

Átírás

1 A Valóság Bibliája természetismereti információs anyagok Aspektus 11. könyv Aspektus változat A könyv még nem befejezett, várható átszerkesztés 2010 március A különbségből fakadó változás. Aspektus élet és természetismereti könyvsorozat 11. könyv A könyv a kezdet lehetőségeiről, az eddig elégtelen felbontással szemlélt életfolyó korai elágazásairól, az evolúció fejlődési útjairól szól. A történet eltérő aspektusból szemlélt valóságalapú részletekkel kiegészíti a hivatalosan elismert tudás által kellően fel nem tárt életváltozást, amelynek a teljes története nem sűríthető egy könyvbe. Az Aspektus sorozat könyvei egymásra épülő, egymással összefüggő természetismeretet adnak, amelyek együtt tartalmazzák a sokunk által keresett szemlélettől függő sokoldalú és relatív igazságot. ISBN: Kiadja: Globusbau Kft. Pécs 7630 Zsolnay u aspektus@moetrius.hu

2 2 Aspektus könyvsorozat 11. könyv Előszó A különbségből fakadó változás. A könyv az ASPEKTUS könyvsorozatban feltárt univerzális természetismereti életszemlélet, életfilozófia folytatása, amely a létről, az evolúció kialakulásáról szól. A létezés azonban végtelen történet, amelyet részben félreismertünk, amely nem köthető megismerhető kezdethez, és nem ismerhetjük meg a folyamat végét. Az anyag és az élet egymásra utalt felépülését, fejlődését és időnkénti visszabomlását az egyoldalú materiális életszemlélet miatt nem értettük meg. Az író a megszokottól eltérő, más aspektusból mutatja be azt a több életsíkon párhuzamosan változó valóságot, amelyet az üzenet küldője a tudomására hozott, és kísérletet tesz a kapott információ hagyományos logikai rendszerbe szerkesztésére. A könyv csak provizórikus leírat, amely a komplett, egymással összefüggő természetismereti anyagnak csak töredék része, de a rendelkezésre álló idő hiánya miatt a kézirat stilisztikai, logikai rendszerezését, a minőségi javítást a szerző az olvasókra és az utókorra bízza. Az anyag és az élet hagyományos logikai megközelítésétől lényegesen eltérő anyagot, - egyéb alapok hiánya esetén - csak az fogja teljes egészében megérteni, aki elolvassa az egész sorozatot, aki felépíti magában az élet és a környezet Moetrius által bemutatott vetületeit. A könyv anyag alapja, az Aspektus könyvsorozatban is feltárt, bemutatott természetismereti összefüggésrendszer, amely nem az általunk megszokott hagyományos ismerethalmozás szerint épül fel, hanem az élőrendszer, analóg, de egyidejűleg több szálon fejlődő-bomló szerkezete szerint. Az élőrendszer nem csak a tudat által eddig megismert, egymásra halmozott, irány és cél felé haladó információ következetes rendjében épül, hanem az élet valós eseményrendje szerint, az azonos időben de eltérő és ellenkező fejlődési irányba is épülő bomló, egymást rotációsan inverzben kiegészítő, periodikus váltódominancia szerint. A könyv nemcsak a nyelvezetében a stílusában és irodalmilag szokatlan, hanem a tematikájában is más, amely a tudományos kutatás által feltárt ismereteken kívül a logika által diktált, felismert, az élet működésével igazolt összefüggésekre, és az érzésvilág által átadott térismereti információkra is épül. A tér természetét és az életszerveződés rendjét bemutató anyag azonban olyan hatalmas, hogy az Aspektus eddig elkészült tíz könyve (primer szerkesztésű kézirata) is csak vázlatosan képes bemutatni a valós életfejlődés menetét, amelyet nem lehet egy könyvbe besűríteni. Mózes könyvei, az Ó és az újszövetségre alapuló szentírások, az egyiptomi piramisokba vésett ismeretanyag, és a Védikus irodalom is sok kötetben próbálja bemutatni a tér és az időháló életszerveződési szabályoknak megfelelően változó, létrehozó szerkezetét, amelyben az időben változó anyag általunk is megfigyelhetően változó életbe fonódott. A könyv nemcsak egy életszféra már részben általunk is ismert eseményeit, a tér és az idő egy kis szeletét tárja fel, hanem az élőrendszer eddig nem értett, vagy nem publikált, de életet segítő összefüggését, az élet időben változó hálóját, és a természet azon bölcs megoldásait is bemutatja, amelyeket - az együtt élni és egyenrangúként, együttfejlődni természeti szabályt megsértő, - a túlzott differenciálódás felé fejlődő élőrendszer a tudati és a törzsfejlődésében, az evolúcióban követni kényszerül. Az az élet kialakulását és a TUDAT és a LÉLEK egymáshoz képest az energiaszintjében és a ritmusában eltolt inverz fejlődését, és a szükségszerű együttműködését mutatja be, amely elvezetett a változó VILÁG irányítójának, az életet szervező, irányító legnagyobb energiaszintű KOZMIKUS tudat létezésének és működésének a megértéséhez, amelyet MINDENHATÓ ISTENKÉNT ismerünk. A könyvet ajánlom a gondolkodóknak, az elmélkedőknek, a változási információt kapott elbizonytalanodóknak, és ajánlom a lila aurával (magas egyensúllyal) vagy szuper aktivitással született új generációs nemzedéknek, akik az Istentől kapott eredendő tudás miatt hamarosan megértik a leírtakat. A könyv, mint az Aspektus könyvek, sok a megszokottól eltérően rendezett, a jövőből származó információt tartalmaz, amelyet egyesek csak a tudatfejlődésük későbbi állapotában értenek majd meg, de a jövő érik és az általános tudatfejlődést kiváltó esemény, az idő és a trend változása elkezdődött. Moetrius

3 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 3 Szokatlanul nehéz bevezető: Aspektus 11 Tény, hogy, a kezdeti különbségből, - amelyet a differencia első kialakulásaként ismerünk, - valamikor, meghatározhatatlan idővel ezelőtt változás fakadt, amely egyszerre kétfelé fejlődő, de egymással inverz szimmetriában, fordítva változó kezdeti folyamatot indított el. A különbségből változás fakadt, és a kialakult változás létrehozta a saját ELLENHATÁSÁT, a változás érzése létrehozta a változás a bizonyosságát, az érzésnél nagyobb energiaszintű tudást és ezzel a változás a szimmetriához kötődött. A természet rendszere a környezetbe, a térbe és az időbe zárt rendszer, amelynek az eredő értéke, a pillanatnyi állapota valamikor, a kezdet pillanatában rögzítésre került, és ehhez az értékhez, állapothoz viszonyítva e térben keletkező bármely állapot változás, más, ellenkező értékek hatáseredőjének a kialakulását eredményezi. A természet erői, csak szimmetriában változhatnak, a jó irányú változást, azonos mennyiségű rossz irányú változás egyenlíti ki, és a rossz irányú változást, azonos mennyiségű jó hatású következmény ellensúlyozza. A természetben az ősidőkben elkezdődött változás kezdeti időpontja nem határozható meg, mivel a változás kezdetekor még nem volt idő, nem volt folyamat, és ismeret hiányában nem volt mihez viszonyítani a kialakult állapotot, az eltérést és a ritmust. Helyesen állapítjuk meg a változás és az élet eredetét, ha a kezdetét az Örökké valóság kezdeteként, időben meghatározhatatlan eredettől származtatjuk. Két lehetőség van az egymáshoz kötött jó és a rossz, a fiatal és az öreg, az erős és a gyenge stb. együttváltozó, egymást kiegészítő dimenzió-párok viszonyára. Vagy keveredve egymással kölcsönösen kompenzálva kiegyenlíthetik egymást, a jó és a rossz ez esetben nem jut el nagy eredő értékig, és átlagos eredőbe épül, vagy elkülönülve egymástól lineáris hosszú jobb életet élve, nemlineárisan változó rövid, de nagyon rossz véggel kiegyenlíteni a szimmetriahiány miatt utólag mindig kifizetendő számlát. Az időtlen időktől folyó élet már valamennyi változási lehetőséget sokszor kipróbálta, megismerte a rosszat, az átlagost és a jót is. Az élet az evolúció egy kezdeti részében megkísérelte hidegfúzióban összekeverni, egymással vegyíteni a rosszat és a jót, megkísérelt tartós, de kiegyenlített szeretetben fejlődni, de nem sikerült e fejlődési irányt az elvárásokkal teljesen összhangba hozni, valami hiba került a megoldásba. Más evolúciós fejlődéseket is kipróbált az élet, amelyben megkísérelte a jót lineáris életfolyamatra hozva elválasztani a rossztól, de e megoldás sem tetszik az élőknek, mert a jótól elkülönített rosszt utólag nem szereti felvállalni a jót már megélt, megszeretett és másoknak a rossz átélésével még tartozó élet. Az élet rendszeresen megsérti a Mindenség, a természet, az életet fejlesztő Isten törvényeit, azt a szerződés, amelyben vállalta, hogy az életre kapott energia kölcsönt az utódainak idejében és pontosan visszafizeti. Csak a pontos fizetés teszi lehetővé az élet viszonylag lineáris körforgását, a mindenkinek lehető legjobb rotációt, amelyre alapul az élőrendszer. Ha e szerződés sérül, a lineáris élet lehetősége sérül, és a szelíd idő elfajulva vad nemlineáris vágtába kezd. Az időnk rohan és nemlineáris események fejlődnek a környezetünkben. A kezdeti egyenlőségben valamikor csekély különbség keletkezett az addig homogén tér kitöltésében, és a természet szabályai a kezdeti különbség változásának a tapasztalataiból fejlődtek ki. A kezdeti tér valamikor nagyon homogén állapotban lehetett, amelyben az idő és a változás csak nagyon kicsi eltérésben lehetett jelen, de e kicsiny kezdeti eltérés növekedése nélkül a mai valóság sem fejlődhetett volna ki.

4 4 Aspektus könyvsorozat 11. könyv A tudatnak nehéz megérteni, hogy a nullának tekintett átlagos értékből hogy alakulhat ki olyan különbség, amely a nullánál is kevesebb része mellett létre hozhatja a sokkal több anyagot. Erről az alapállásról megközelítve a tér és a negatív tömegérték nehezen érthető meg. Ha azonban változtatunk a tér alapállapotának a nullának elképzelt értékén, és azt mondjuk, hogy ez az átlagos érték nem nulláról, hanem 1-ről indult, és a változás valós közös de egy térben kezdődött, akkor ebből a valós értékből elkülönülhetett az egynél kisebb, de még pozitív értékek halmaza, az egynél nagyobb értékek halmazától. Ez esetben az egy értéke is lehet tetszőleges, ha az akár a mínusz 50. hatványára is bontható, de ez esetben, ha az egy valós érték, akkor a mínusz 50. hatványa is valós de kicsi értékkel és pozitív tömeggel rendelkezik. Fordítsunk egyet a valóság értékrendjén, és a legkisebb számnak vegyük az egyet, az Isten és a tér egy olyan alapállapotát, amikor minden egyben volt, minden létező egy közös rendszer része volt, azaz elvileg egy olyan végtelen nagyságú, és végtelen tömegszámú egység létezett, amely valamikor megosztódott, megváltozott. Ettől kezdve a tér kisebb egységeit, a valamikori egész részének kell tekinteni, és ha az egész pozitív érték, akkor ennek bármilyen kicsi töredéke is pozitív értékkel bír. Ha ez az egy létező, minden létezőnek az eredete valamely ősrobbanásszerű, vagy élet-halálváltás szerű átalakulásban, nagyon sok egymástól különböző kicsi tömegértékű, de még mindig valós tömegű részre megosztódott, az addig egységes tér nagyon sokféle, de egymástól különbözőre fejlődő kicsi egységre tagozódhatott. Ha megváltozott az egész, és akár 1-nek a mínusz 100. hatványnál is kisebb részekre osztódott, bomlott, akkor e kisebb egységek legkisebb részét tekintve a továbbiaknak egynek, ebből a kicsi egységből is nagyon sokféle még kisebb tömegméretű, nagyon nagy tömegszámú egyedi részekből később ismét egybeépülő összetettebb rész (részek) is kialakulhattak. Az evolúcióban azonban nem lehet a legkisebb és a legnagyobb egység értékét sem örök értékként, axiómaként meghatározni akkor, ha az egy átlagos értékről kétfelé fejlődő, differenciálódó élettér működését megértjük. Ha minden valaha kisebb egységre bomlott részecske ismét összesülne egy egészben, akkor az eredeti állapot kialakulhatna, a jövő felé fejlődő jelen visszajutna a múlt állapotába. A differenciálódás lényege, hogy nemcsak a már meglévő kicsi, vagy már nagyobb részek adódhatnak össze egy még nagyobb közös egységgé, hanem a már meglévő kisebb- nagyobb részek is tovább osztódhatnak, egyre kisebb, de még mindig valós tömeggé. A nullánál nagyobb tömegrészt bármennyire felezzük, osztjuk, nem kapunk nullát, csak nagyon kicsi értékkel rendelkező pozitív tömeget. Az egy értéke tehát relatív is lehet változó, de egy alapszabályt követnie kell, hogy nem lehet az értéke nullánál kisebb, nem lehet negatív érték. Bármilyen kicsi, de valós tömegű egység, ha egy hasonló, analóg, vele szemben haladó egységgel nagyon nagy sebességgel, rideg állapotban ütközik, akkor a kicsi egységek, sokkal kisebb, de még mindig valós pozitív értékű egységekre bomolhatnak. Rossz az az alapállás, anyagi megközelítés, amely az élet kicsi hatásegységeit negatív értékű princípiumnak tekinti. Ez csak akkor lehet, ha az egymástól eltérően inverzben változó értékpárok átlagát nullának tekinti. Az értékpárok legkisebb egységei is pozitív értékkel kell, hogy rendelkezzenek, de ez a pozitív érték lehet nagyon kicsi egy hozzá képest igen nagyszámú részértékű inverz társhoz, szimmetriapárhoz képest. Ahhoz, hogy megértsük az egymáshoz képest inverzben változó tér szimmetria körüli változását, nem a legkisebb, és nem a legnagyobb egység értékét kell meghatározni, hanem annak az átlagnak értékét, eredőjét, amely valamikor egymáshoz képest kisebb és nagyobb értékekre elkülönült. Helyesebb, ha átlag értékét nem nullának, hanem egynek tekintjük, amelyet azután bárhány részre osztunk, vagy sokszorozhatunk, még mindig valós számot kapunk, de akár milliárd, vagy trillió részből álló egységet is kinevezhetjük egynek, amelynek egyaránt lehetnek kisebb vagy nagyobb részei. Ha egy összetett életrendszert többszintesre tervezünk, akkor akár olyan analóg, egymással párhuzamos valóságokat, kicsi egységekből álló halmazokat is létrehozhatunk, amelyeknél az átlag értékét úgy határozzuk meg, hogy annak a megismerhető legkisebb és legnagyobb értékeit egy másik kisebb és nagyobb rendszer átlagának tekintjük. Amikor egy nagyon kicsi

5 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 5 egységek összes halmaza együtt van, akkor ezt az egyet egésznek és egy másik nagyobb energiaszintű rendszer legkisebb kisebb részének is tekinthetjük. Ha a legkisebb energiaszintű, térfogatú, tömegű szintet 1-10-ig lévő értéknek tekintjük, akkor a következő szintet akár a (kicsi egységeket tartalmazó) 10-es alapegységekből 10-től 100-ig is felépíthetjük. Egy harmadik energiaszintet ez esetben a százasok, egy negyedik szintet az ezresek, egy ötödik szintet a tízezresek stb. szintjének tekinthetünk. Tíznek a hatványaiként kifejezett prefixumok éppen ezeket a nagyságrendeket, energiaszinteket határozzák meg. Bármekkora pozitív, vagy negatív érték a hatványkitevő, a valós érték mindig nagyobb, mint nulla. Ezzel az erővel azonban a prefixum alap lehet 100, vagy ezer, azaz bármilyen valós szám, vagy bármely valós szám pozitív töredékének a hatványa. Ha a 10-et választjuk alapnak, átlagnak, akkor ennek a kisebb és nagyobb hatványai egy tömegszint, energiaszint pontosan meghatározott, beazonosítható jellemző értékei lehetnek, de ha a kezelhetősége miatt végesnek, fix értéknek állapítunk meg egy átlagosnak tekintett szintet, akkor megtehetjük azt is, hogy ebből az átlagból sok, egymást kiegészítő, egyre nagyobb, vagy egyre kisebb analóg egységet hozunk létre. Ha például a véges értékhez kötés praktikussága miatt meghatározunk egy átlagértéket, azt a végtelenségig kisebb részekre bonthatjuk, vagy nagyobb egységekbe összegezhetjük. Ha elfogadunk egy pozitív értéket átlagnak, akkor ehhez a kezdeti értékhez képest a túl kicsi vagy a túl nagy értékekről csak annyi ismerettel bírunk, hogy az a kiinduló átlaghoz képest annál több, vagy kevesebb. Egy túl szélesre választott, túl nagy tartomány azonban nehezen kezelhető, célszerűbb a teret és a kezdeti állapotot (vagy a kiinduló tömegsűrűséget) olyan egymást kiegészítő analóg rendszerbe osztani, amelyről tudjuk, hogy a kezelhető tartomány legnagyobb értéke, egy másik, következő szint legkisebb értékével azonos. Ez könnyebben kezelhető, áttekinthetőbb analóg nyilvántartási rendszert hoz létre, sőt ha többféle jelzőt, egyéni megkülönböztetést, egy újabb dimenziós szintet adunk az analóg szinteknek, egy sokkal színesebb, többszintű életrendszer teljesen áttekinthető lehetőségét kapjuk. Lehet ez az egységnyi különbség a lendületben, a színében, a valamihez képest történő ismétlődési számában, a szagérzékében, a hangkeltésében, hőmérsékletében stb. Ha létre kell hoznunk egy életrendszert, amelyben követni és kezelni kell a sokszintű rendszer minden szereplőjének az állapotát, először beazonosítjuk a szereplőket, olyan egyéni jellemzőket, dimenziós eredőket, tulajdonságokat adunk, amelynek a megváltozása esetén visszacsatolt jelezést kapunk, hogy a változás végbement, ezért mindig tudjuk, hogy a rendszerünk tagjai milyen energiaszinten, milyen jellemzőkkel és sajátos állapottal rendelkeznek. Az eltérő energiaszinteket, az eltérő térállapotokat, tulajdonságokat sokféle dimenziós jelzővel, kitevővel megkülönböztethetjük, és ha az egyéni változásokat is megfelelően követő, az eseményeket regisztráló nyilvántartási rendszerünk információt tárolni képes kapacitásunk is van, az élőrendszerünk kezelhető, befolyásolható, a változása megérthető folyamatban követhető, és ha elromlik valamely egysége az karban tartható, javítható, fejleszthető, vagy lecserélhető. A kezdetben egységes, de később sok kicsi részre megosztódott közös térben fel kell tételeznünk egy olyan fejlett közös tudatot, az életszervezésért felelős megbízottak csoportját, szervezetét, azaz vezetőséget, az adott tér egészére egy Isteni irányítót, amely a tér egészének a képviselője. E szervezet, nagyon magas szinten jól megszervezett életpiramison át képes figyelni, statisztikai szinten figyelemmel követni, megérteni és befolyásolni a részeinek az állapot változását, és a gondolattal is befolyásolható kis energiaszintű részecskékkel a felépült fraktálrendszeren keresztül módosítani tudja a változások eredőit. Ha ezt sikeresen megvalósítjuk, a hozzánk képest kevésbé fejlett, tehát általunk befolyásolható, irányítható szerveződésekhez viszonyítva mindenhatóvá válunk. Ha nem létező személyt, hanem a tér alapállapotát tekintjük egynek, azaz egy közös, de sok kicsi részre osztható, de egymással mindig összefüggő tér az alap, az átlag, amely azután sok

6 6 Aspektus könyvsorozat 11. könyv kicsi részre bontódott, és ezen kicsi részek egymásba halmozódásával sokféle nagyobb egységekbe is épülhet, akkor eljutunk végre annak a megértéséig, hogy a közös tér egésze és ennek a közös tudata a Mindenható, amely azonban valamikor végtelen sok kicsi részre, az egynek a töredékeire osztódott. Csak így válik megérthetővé, hogy Egy az Isten, és mindenható, ha minden, ami van az ő része, minden benne történik, minden kisebb egység változása e nagyobb egység, az eredeti princípium, az isteni tér változásban tartását szolgálja. Minden kisebb egység, amely benne van, csak ennek az eredeti egységnek a része, vagy a sokkal kisebbre bomlott részeknek az összege a legnagyobb egység, az Egyisten része lehet. Ez közös nevezőre hozhatja a materialista ősrobbanás elméletet az egyistenhit elmélettel, a tudattalan, következményi evolúciót a tudatos gondviselés kialakulásával, a kreáltan, tudatosan is befolyásolt, ma már irányított valósággal. Mindannyian ebben a közös térben fejlődünk, amely nem bontható anyagra és életre, csak lassabban vagy gyorsabban változó, kisebb vagy nagyobb részecskeszámú, eltérő tömegszámú időben változó princípium, az isteni tér valamilyen kisebb, vagy nagyobb egységeiből szerveződő, egymástól részben eltérően, de analóg módon változó egységére. Ezen egységek nyilvántartása azonban már digitális. Az élet a megmaradás és a közelvárás, az igazság, a szimmetria érdekében befolyásolt. A kisebb részek változása a nagyobb részek változásának alárendelt, és minden változás a nagyobb egész, a mindenség életben maradását szolgálja. Ha a majdnem homogén térben kialakult gyenge változás felerősödött, és a tér egy része a kezdeti átlagos sűrűségnél (amely sohasem lehetett nulla), helyenként nagyobb sűrűségbe épült, akkor a zártnak, vagy részben zártnak tekinthető tér más részében szükségszerűen csökkent a térkitöltés sűrűsége. Ha a kezdeti tér végtelenül sok részecskékre, életbuborékra bomlott, akkor e kis részek lokális összesűrűsödései, egybeépülése nemcsak nagyobb buborékokat hozott létre, hanem akármennyi kicsi részre bontódott a kezdeti tér, abból máshol kevesebb maradt, ezért a tér más része kisebb sűrűségűvé vált. Az élettel teljesen kitöltött, és az idő buborékával lezárt térben mindenkor állandó a térsűrűség, a méret és a térállapot, a változás időben fordított inverz szimmetriája. A környezettől gátakkal, határfelületekkel, tudati hiánnyal részekbe elkülönülő élet csak időkéséssel tudja a környezeti tendenciát követni, amelyben a késést meghatározza a közös élőrendszerbe épült tömeg arányos, a változás kiterjedését fékező tehetetlensége. Az az élőrendszer, amely a tömeghez vagy a tudati állapot hiányához tartozó tehetetlensége miatt az egy időre elzáródik a környezeti változás tendenciájától, a tehetetlenség időbeli késése miatt egy ideig még az ellenkező irány felé fejlődik, a környezet változásra csak arányosan késve reagál. Ha a környezet, mint élettér kitágul, a benne fejlődő, de egymástól elszakadt, elszigetelődött, térbuborékokba záródott élet az első reakcióként rendszerint védekezik, összehúzódik, és mire a tömeghez kapcsolódó tudati tehetetlenség legyőzhető, és ki mer tágulni a tágasabbá, szabadabbá váló térben, addigra a külső vagy a belső környezet sokszor már inverzben fordítva (az összehúzódás felé) fejlődik. A tömegre és a tudatra, a folytonosság és a teljesség hiányára jellemző információ hiány időbeli eltolódást, energiahullámzást és életbolyongást eredményez az időben változó élet által is állandóan átalakított, folyton változó, környezetben. A valamikori szétáramlás idején az élet folytonossága, tér egyenletes kitöltése és ezzel az információs energia egyenletes halló-távolban terjedése megszakadt, a jelen idejű változási események híre ez után már nem jutott el mindenkihez azonnal az esemény hírláncában, csak késve érkezett meg amikor már a hír nem volt aktuális, korszerű az időben. Míg az egyenletesen kitöltött térben a hír jelen-idejű terjedése biztosítva volt, a hírlánc jól működött, a nagy változás, az első ősrobbanás után ez is differenciálódni kezdett. A tér egyes kellően lakott részei azonnal értesültek a környezetükben bekövetkezett változásokról, ezért jelen

7 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 7 időben a helyzet változásához tudták módosítani az életüket, addig mások csak késve jutottak az információ birtokába, csak akkor, amikor annak a szele már megváltoztatta a környezetüket. Talán ez a kezdeti különbség növekedése okozta az élettenger, a tér egyre nagyobb háborgását, ez indította el az élet azon viharát, amelyben az örök de átlagos életet adó aranykor, jó és rossz életre elkülönülve differenciálódni kezdett. Bár a mindenségben kialakult változásban az egyediség végtelen lehetősége adott, azonban mégsem a végtelen számú egyedi variáció terjedt el, hanem a változási szimmetriába került véges számú azonosság is hasonlóan meghatározóvá vált. A kezdeti időponthoz és megismerhető időmennyiséghez nem köthető ősrobbanás, a térben és időben szétterjedő változás azonban nem egy pillanat alatt lejátszódó pontszerű eseménynek, hanem lokális térrészekben egyidejűleg és a folyamatában is sok helyszínen sokfelé kiterjedő, hosszú idő és sok í sok eseményben fejlődő, evolúcióként csak részben ismert fejlődési folyamatnak tekinthető. Ez a folyamat az örökké valóságtól zajlik, amely egy térben, de eltérő helyeken és összetételben, analóg életrendszerként, a belsejében rendszeresen megújul, és az elöregedett élő-rendszerek megfiatalodásával átalakul, folyamatosan változik. A kezdeti változás életfolyamattá fejlődése az egyediség és az azonosság egymással reciprok szimmetriában álló inverz fejlődését eredményezte. Ha a kezdeti állapotként a térben előzményként kialakult magas fokú átlagos azonosságot képzeljük el, akkor az azonosság változása csak a különbség növekedése felé fejlődhetett. A pozitív különbség egyik ágából kifejlődött a részekkel jobban kitöltött tér időben gyorsabban változó, gyorsabban reagáló, az átlagnál jobban értesültek sűrűsödése, a tudattal, több információval rendelkező, az egyediség felé fejlődő, időhöz kötött élet, az időben változó anyag. Az időhiánnyal rendelkező, a változási híreket csak később megismerő, és csak késve megértő negatív különbségből, a részecskékkel ritkábban kitöltött, egymástól elszakadtabb, elszigeteltebb, térkitöltésben ritkábbá vált, még nagyobb azonosságú, lassabban változó térben, a gyorsabban változó térrésztől és ennek az eseményeitől elszigetelődő, időben kevésbé változó érzésvilág, fejlődési hátrányba került élőrendszer fejlődött ki. Ha a materialista tudattal felépülő életet, az időben változó tér részekkel jobban kitöltött állapota miatt esemény sűrűsödésének, vagy ezen események hírével jobban ellátott térrészének tekintjük, amely az egyediség, a különlegesség, a nagy energiaszint és a jobban értesülés, a gyorsabb információ átadás, az időben nagyobb részecskecsere felé is képes fejlődni, akkor a részecskékben és a változásban ritkábbá váló térrészekben, a nagyobb rendezettség felé fejlődő információs energiát, a kezdeti átlagos térsűrűség azonosság felé fejlődő változásritkulásának tekinthetjük. Ez a térkitöltésben, a sűrűségben és az eseménysűrűségben, valamint a változásokról eltérő értesülés lehetőségei kétfelé fejlődő eltérő tudati állapotot hozott létre az egyisten tér belsejében. Az egymás felé áramló részecskékkel rendelkező, információs energiában sűrűsödő, gazdagodó térrészek jobban értesült nagyobb tömegszámú anyagba épült egységeinek a korszerűbb, realistább tudati állapotát, és az egymástól eltávolodó részecskékkel rendelkező, egymással egyre nehezebben kapcsolatot tartó, a valós változás információitól egyre jobban lemaradó, elszigetelődő, egyre kevesebb impulzussal rendelkező elöregedő, elszegényedő, depressziós térrészeknek az információt megőrző, de a változás elmúlása felé fejlődő érzésvilágát. Az egész térben lévő anyag és élet azonban nem tud úgy változni, hogy közben reciprok változás, az ellenhatás ne alakulhassék ki. Ha az élet, a tér egy részében a részek sűrűsödése miatt a változás és esemény sűrűsödése is az egyediség felé fejlődik, a közös tér másik részében a változás csökkenése szükségszerűen az azonosság (a változatlanság, a múlt) felé fejlődés irányába halad. A változás dimenzió-párokhoz, inverz együttváltozókhoz kötött, amelyek csak együtt, de egymástól ellentétes irányba képesek változni. Ilyen dimenzió-párok a meleg és a hideg, a sok és a kevés, az igazság és a hazugság, a szegény és a gazdag, a kicsi és a nagy, a kompresszió

8 8 Aspektus könyvsorozat 11. könyv és a depresszió, a térritkulás és a sűrűség és sok más olyan dimenziós együttváltozó, amelyben egy érték növekedése a dimenzió párjának a csökkenését eredményezi. A jelen állapota elvileg bármilyen érték, dimenziós együttható lehet, az inverz szimmetria párok arányváltozása a hatásában egymáshoz kötött, egymástól a környezetétől részben elszigetelt térben el nem választható. Ha valahol növekszik a gazdagság, ez csak azon az áron történhet, ha máshol szegényedés alakul ki, ha növekszik egyesek jól értesültsége, együttműködése, ez csak azon az áron történhet, hogy másoké csökken. Ha egyesek az átlagnál jobban jóllaknak másokból, akkor ez amennyi fogyasztónak jó, ugyanannyi elfogyasztottnak rossz. Az átlag e szimmetriában lévő értékek kiegyenlítődése, amikor mindkét érték, az együttváltozó pár, a lehető legkevésbé rossz, és a legkevésbé jó, az átlagos állapot közelében megfelelően keveredik, kiegyenlítődik egymással és a legmagasabb szimmetria körül változik. Ez a nem nagyon jó, se nem rossz állapot, nem azonos a semmi állapotával. A változatosságra törekvő, Szinbád igényével bolyongó élet nem tudta elfogadni a tér lehetséges legnagyobb egyensúlyú, de csak átlagosan jó állapotát. A tudat kétkedő, és mert korlátolt a részek egészhez viszonyított képessége nem hiszi az Istent, nem ismeri a lokális szimmetria, a neutralitás, az egészre ható semleges állapot fontosságát. A lokálisan és nekem, nekünk lehetne jobb, gondolat, nem ismeri, nem látja át az egészet, nem észleli, hogy ami neki jobb, az máshol másoknak rosszabb. Ha az elvileg ideális állapot az egyre kisebb különbség felé fejlődne, egy idő után a változatlanságra állna be. Ezt az élet megszűnésének tekinthetnénk, a valamikori kezdeti állapotnak, amikor nem volt különbség, és gyakorlatilag ekkor nem volt semmi. Az élet, amit a dinamika jellemez kétségtelenül változáshoz és a különbség kialakulásához kötött, de ha nagy a különbség, akkor csak kicsi minőségi és nagy mennyiségi élet fejlődhet ki, viszont ha csökken a különbség, akkor többeknek lehetővé válik a minőségi életbe épülés. Az értelemmel bíró tudat nem tudja elfogadni kezdetnek a semmit. Az azonosság követelményének csak akkor felel meg a tér kezdetleges állapota, ha erőben, különbségben, lendületben, és helykoordinátákban is teljesen azonos, azaz idő és térbeli kiterjedés nélküli. Ez két lehetőséget ad az élet és az anyag keletkezésére: A változás csak a meglévő különbség hatására, megerősödésére fejlődhet, azaz a szinte semmiből nem fakadhatott a kezdeti másság, a különbség valamilyen fokon mindig létezett, legfeljebb kevésbé tért el az átlagtól. Ha majdnem teljes volt a valamikori kezdeti anyag azonossága, az csak abban az esetben lehetett, ha az Ősrobbanás teóriája szerint, a változás valóban a nulla kiterjedésű pontból indult el, ha előtte nem volt tér, vagy nem volt tudat, amely érzékelte, megkülönböztethette volna a már kialakult kezdeti eltéréseket. Ha azonban egy ilyen változás elkezdődött, a környezet változása csak a lokálisan kialakult átlagos állapotának az ellenkező iránya felé fejlődhetett. Hibás az a gondolat, amely szimmetria nélküli változást tételez fel. A szimmetria nélküli változás csak látszólagos, mert a változás és az információ, a hatások kiterjedése valós térben időhöz és hírvivő közeghez is kötött. A hatás következményének a megértése és a reakció, az alkalmazkodó-válaszoló reagálás, az ellenhatás, más frekvencián, időben késve, de az adott térrészek egymástól is eltérő tömegsűrűsége által is meghatározott lendülettel, más minőségben de ellenkező előjellel végigsöpör az élőrendszeren. Egyszerűbben a múltban elkövetett hibák, rossz megoldások, életgyarlóságok nem távoznak el nyom nélkül a környezetbe, azok visszaküldődnek és a legváratlanabb pillanatokban visszaköszönnek, visszahatnak a jelenre. A sokmilliárd év alatt kialakult tudat azt súgja bennünk, hogy a semmiből nem fakadhat semmi, amely egyúttal azt jelenti, hogy a különbség, amelyből a differenciált élet fakadt, mindig-is létezett, azaz az örökkévalóságtól létezik. Ha a túl nagy különbség, a jelentősen differenciált élet, a kis különbség rovására szétterjed, kitágul, felhígul a térben, egy idő után megszűnik nagy különbségként létezni. A kis különbség, a nagy azonosság azonban nagy különbségbe összegződhet, szétterjedhet, de a túl nagy különbséggel annak az inverz változása miatt sem tud véglegesen összekeveredni, nem tud megnyugvó átlagos, feszültséghiányos egyenlő állapotba keveredni. Ha a térben és az

9 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 9 időben kezdődő energiahullámzás, az élet hullámzása, a változás hullámzása megkezdődik, az a folyamatosan újratermelődő különbség miatt nem tud többé megnyugodni. Ez a nyugtalanság készteti bolyongásra a bolygó Hollandit, Színbádot a tengerészt és az életet. A már kialakult legkisebb különbség is képes analóg különbséggel dinamikusan szembe találkozva tovább differenciálódni, a még nagyobb vagy még kisebb különbség felé fejlődni. Ha az élet megnyugvását, a különbség egyensúlyba kerülését rendszeresen megakadályozza valami, akkor az állandó változás folyamatosan fennmaradhat, az időben változó élő anyag kétirányú fejlődése lokális viharok kialakulása mellett - mindörökké folyhat. Az életet gerjesztő valami a különbség, amely az eltérés kialakulásának köszönheti a létét, amely sohasem képes tartós egyensúlyba kerülni. Az eltérésre irányuló vágy miatt nem képes az élet megnyugodni, amely a változástól űzve hajtja Szinbád hajóját az élet tengerén. A változás és a kíváncsiság igénye hajtja Ádám utódait a megismerés és a tapasztalásszerzés, a fennmaradás és az állandó információ éhség jelen időben kielégíthetetlen vágya felé. Ha az időben változó különbség mindig létezett, e változás egymással összegződő, interferrálódó hullámai időnként nagyobb térsűrűségű, időben gyorsabban változó anyagú térrészekbe, és egyre nagyobb egységekbe szerveződhetnek. Ugyanez idő alatt a tér és idő más részein az információs energiának a változása és a tér sűrűsége lecsökkenhet, pontosabban a természet törvényei szerint le kell, hogy csökkenjen az időre jutó változás sűrűség, hogy a tér egészének a változási eredője egyensúlyban maradhasson. Ez legalább részben, vagy egészében zárt rendszert tételez fel, azaz az élet kiterjedése vagy kitölti a rendelkezésre álló egész teret és időt, vagy (és) olyan részben zárt idő buborékokba kényszerült, amelyek egymással kölcsönhatásképes rendszerbe illeszkedve kellően elszigetelődve fejlődnek egymástól, de a köztük lévő térrésszel inverzben változó közös élőrendszerbe, egy isteni időbuborékba záródtak. A félig zárt rendszer olyan azonosságra, egybeesésre záródik, amelynek a térben és időben kialakuló téridős finomszerkezete egy rövid időre kellő pontossággal inverz irányban azonossá válik. Ilyenkor kölcsönhatásként ismert hatás ellenhatás sorozat, rezonancia következik be! Az egymással időben és térben nem kellően azonos finomszerkezetű rendszerek, csak az azonosság mértékén belül kerülnek egymással kölcsönhatásba. Kis azonosság esetén, a kölcsönhatás gyakorlatilag nem érvényesül, nagy azonosság esetén azonban összegződhet. Ez az összegződés azonban egy irányként vagy célként, a dinamikai lendület irányával is meghatározható viszonytól is függ, amelyet az áramlási irány azonossága esetén összegződő hatásként és együttműködési lehetőségként ismerünk. Ha nem túl nagy az összegződés a környezet analóg változása kiegyenlített, de ha felerősödik, életáradásba torkolhat. A részecskékből szövődő finomszerkezeti életháló ellentétes irányból azonos cél felé fejlődése ellentétet, konkurencia harcot és impulzushoz vezető összeütközést, gyors differenciálódást eredményez. Az anyagként ismert élet reakcióra és öngyulladásra képes, ha a hatásában ellentétes anyaggal, konkurens élettel ellenérdekeltségű kölcsönhatásba, konkurens tűz tűz viszonyba kerül, és az időben növekvő feszültséget nem vezeti el a változás szele. De a tűz képessé válik a vízzel megfelelően keveredve gőz állapotú sikeres együttműködésre is, ha az irányában és a céljában azonos rendezettségre jut. A változás tehát olyan, általunk kevésbé mérhető tömegű és hatástartalmú, információs energiaszintű részecskékre, csillagporra, és ennek a finomporából, gázából keletkező folyékony, de néha robbanásra képes magas energiatartalmú kondenzátumokra bontotta a korábbi nagy azonosságú teret és időt, amely ettől differenciálódott és egyenlőtlen elosztásúvá vált. Ez a változó sűrűségű tér, a rendezetten és azonos irányba áramló részecskeszerveződések esetén impulzusban ritkává, lehűlővé, egymás felé haladóvá és összeépülővé válik, de rendezetlenül keresztül-kasul, kaotikusan, szervezetlenül áramló

10 10 Aspektus könyvsorozat 11. könyv részecskék esetén sok impulzust eredményezve az időre jutóan nagyobb változásűrűvé, felmelegedővé és széttágulóvá, mindent felbontóvá válhat. A tér egy része tehát megtelt a korábbi átlagos állapotnál időre jutóan nagyobb energia átalakulású, nagyobb változássűrűségű, életszerű folyamatban változó, de a tudásban is szimmetriahiányos dinamikus élettel, energia koncentrátumként is meghatározható, a kis részecskék, életbuborékok halmozódásával nagyobb energiaszintű, nagyobb tömegbe szerveződő, kényszerülő élő anyaggal, a térben és időben áramló hatásmodullal. A tér más része viszont ilyen információs anyagot, életet az átlagos térrésznél ritkábban, vagy csak rendezettebb áramlásban tartalmaz, ezért időben kevésbé változó, kisebb különbségű és kisebb energiasűrűségű, ez miatt hidegebb élettért eredményez. A változás hullámaiból kifejlődött változtató-képes információt tartalmazó tér és az idő, a változási ritmus lokálisan eltérő differenciáltsága, a terünkben és az időnkben is megismerhető, időben változó életfolyamattá fejlődött. A természet rendjét és szabályait elfogadó szerveződések a közös rendszernek megfelelően rendezettek, azoknak az egészre ható eredője neutrális. A rend nem változtatja meg a környezetet, csak rendben tartja, de ha rendetlenséget észlel dinamikát kap és aktívabbá válik, a környezetbe toloncolt szemét, hiba rendezetlenség visszatükrözésével, visszaküldésével helyre állítja a mindenség szimmetriáját. Bár Moetrius igyekszik az általa megértett, és közvetített információs anyagot az általunk megszokott, hagyományos rendezettségbe építeni, amely valahonnan, egy kezdőpontról elindulva, valami végkifejlet felé halad, de az élet története nem mindig lineáris és nem következetesen így fejlődik. Az embernek ismeretlen, a tudatunk által időgáttal takart valóság, miként e könyvbe rendezett információ is MÁS, mint amit megszoktunk, mint amiképpen az élet történetét megismertük, megtanultuk. Csak azok olvassák el a változásnak és az életnek az összefüggés aspektusából megközelített szokatlan leírását, akik a másságra kellően nyitottak és az eltérő rendezettségű szokatlan információs anyagra is befogadó képesek. A nehéz és szokatlan bevezető ezzel véget ért, a könyv további része remélhetően élvezetesebb, könnyebben követhető információkat tartalmaz, amelyhez jó olvasást, elgondolkodást kíván a szerző. A szokatlanul, a történet közepével megkezdett logikai rendszer a témára és a szerkezetre utaló tartalomjegyzék után a hagyományos logikai rendben folytatódik, amelyet Moetrius ellentétben az Aspektus könyvek információérkezési rendjével megkísérel az általunk megszokott logikai rendezettség szerint, az anyagi evolúció felé fejlődő életágnak a megismert rendjével megegyező lineáris rend szerint felépíteni. A szokatlan logikai rendszer az élet differenciálódása és ezzel a kaotizmus felé is haladó ágának a fejlődését mutatja be, amikor a tömeghez tartozó tudati tehetetlenség a túlfejlődés rendszeresen megzavarja és szétzilálja a hagyományosan megszokott, kialakult rendezettséget. Mint Georswin városi zajt bemutató zenéje, a fals világunk disszonanciája az irodalomba is rányomja a bélyegét, azonban a mennyiségi információ az élet lineárisra csendesedése után minőségi tartalommá szerkeszthető. A káosz rendezetlenné váló fergetege elsöpri a rossz rendet, és a fájdalmat mulasztó idő gyógyszerével jó rendet és nyugalmat hoz utódainknak. Moetrius

11 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 11 Tervezett szerkezet és tartalom Az életről kialakult elsődleges tudati képünk, az érzésekre alapuló hitvilág kialakulása. A bálványokon és az isteneken át az egy Isten hit felé. Az egyistenhit kialakulása, az érzésvilág megerősödése. A teremtett világról kialakult tudati képünk, a Kreacionizmus. Az evolúciós élőrendszerünk kialakulása Darwin aspektusából. A földre betelepülő fejlett életek környezetváltozást kiváltó eseményei: A Materialista tudat térnyerése és az együttműködés visszaszorulása: Zavarok a tudati képben, hibák, hiányok és ellentmondások. A materialista tudomány nem tud kerek, egész történetté formálódni. Megmagyarázatlan hatások események, az ezotéria és az Ufók kérdései Gondolatolvasó hollók, kutyák, robotkatonák. Állati és gépi értelem Kétségek a tudat által felépített életképben, magyarázat és más út keresés. A logikai rendszer hibái, az érzésvilág nem értése, elvetése. Az élet kialakulása, az újjászülető főnixmadár, az ősrobbanás forgatókönyve: Miből származik a hit, és milyen információkból kapjuk a szeretet igényt. Az együttműködés igénye eredendő, amely mindannyinkban benne van. Az organikus tömeg kialakulása: Az idő és az életfejlődés két vetülete. A Contínium, az anyag és az élet különbsége, az idő kialakulása: Mi vezényli a szelekciót? A véletlenszerű események életfolyamattá fejlődése: A túl nagy különbség periodikus kialakulása, a feszültség növekedése élet rendszeres megújulása: Az első ősrobbanás kialakulása és a tanulóképes viszonyító tudat kialakulása. Az időtlen és pulzáló világ kudarca, az ősrobbanás időfolyamattá fejlődése A rotációs élet és az élet váltógazdálkodása, az élet időben és térben megosztása A periodikusan felcserélődő élethelyzetek kialakulása, az élet életidőre osztása Mi hozza létre az érzést, és mi a gondolatatot: A két ellentétes tapasztalás, ellentétes tudat, és az ellentétes életszemlélet korai kialakulása, Az élő energia elbizonytalanodása, ingadozása és útkeresése, az energia térbeli hullámzása Az egyediség felé fejlődő tudatba épülő anyag, és az Univerzitás felé fejlődő együttműködő lélek harca és életbe szerveződő kompromisszuma. A kezdeti differenciálódás első problémája, a túlszaporodás és a túlzott centralizáció: Az élet időben történő megosztása és a rotációs élet kialakulása. A túltelítés ellenszere a programozott sejthalál, és az időben változó szimmetria, a rendezettség megtartási lehetősége. Az életidő összeépült holt tömegre, passzív életet segítő és aktív élőtömegre bontása A mindenséget átható rendező elv, a hatás és ellenhatás szimmetriája: Az ősrobbanás folyamattá alakulása, a múlt és a jövő keveredése, párba építése Mi termeli ma az életenergiát és ez miből és miképpen jön létre? Az azonosság túlkeveredésének a hátrányai: Az eltérő rendezettségű élet keveredésének, vegyülésének az előnyei: A jelen a múlt és a jövő megfelelő keveredéséből fejlődik. A bonyolultság felé fejlődő tömeg és a tudat periodikus megerősödése. Hogyan alakul ki a meggyőződés és a tudatosság:??? Ha a tudat elromlik, a lélek és az együttműködés megerősödik. Az együttműködés felé fejlődő lélek periodikus megerősödése. Az életlánc együttműködő életpiramisba épülése: A sokszintű élet és a differenciálódás túlfejlődése.

12 12 Aspektus könyvsorozat 11. könyv A periodikus élet a keveredési arányok rendszeresen kedvezőtlenre romlása: Az életre szóló együttműködés hatékonyságának a romlása: Az ideális keveredés, a magas biodiverzitás, a sokszintűség jelentősége A bolygónyi életterek, szerveződések szaporodása: Az élet nyomása: A Föld várható szaporodása: A külső felmenői keringési rendszernek, a nagyobb környezetváltozást, makroevolúciót kiváltó lehetősége: Vírusok és fekete lyukak A fekete lyuk, a lét és a nemlét sorsfordítója! Az élet színe és fonákja: lejebb Gondoljuk át az élet lehetőségeit a szerveződésben résztvevő másik fél aspektusából: Az angyalbirodalom, a mennyei szerveződés kifejlődése: A mennyország, a rend és az együttműködés rózsaszín állapotú kellemes birodalma: Univerzitás, vagy egyediség? A lélekvándorlás mechanizmusa: A karma, a léleksors és a lélek életciklusokon át növekvő fejlődése: Az élet célja az együttműködés megtanulása, a Tao tudatfejlődés útjának a végigjárása Az élettudat hullámzása a materialista és az idealista teremtett világkép között. Mi az angyalok és az ördögök létének a forrása, mi a különbség e két természeti erő között? Az életszerveződés és a bioszféra fejlettségi állapota, az evolúciónk időállapota: A bioszférán élő emberi közösség és a társadalom szerveződésének az állapota: A hiábavalóság félelme és kiút a reménytelenségből A periodikus élet törvényei, a szimmetria törvényei: Az élet törvénye: Az életbe épülés törvényei, az élet megmaradásának a törvényei Az egészség és a teljesség, a magas biodiverzitás, a külső belső egyensúly törvényei: A keveredés törvényei, az együttműködés és a szeretet törvényei Konzekvencia: Synapsis?

13 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 13 Az életről kialakult elsődleges tudati képünk, és az érzésekre alapuló hitvilág kialakulása. Az életről alkotott kezdeti képünkön sokat formált az elődeinktől kapott információ, amely korábban a szájhagyomány, a rege, az elbeszélés, majd az írás útján terjedt. A szájról szájra járó információ nagyon sokat változhat a magában is szubjektív, a dolgokat máshogy értő, másképpen elbeszélő információt közvetítő láncon, de a továbbadott információ tartalmi eredője, a lényeg, sok generáción át meglehetősen pontosan továbbadódott. A hangsúly sokszor eltolódott a lényegről, de a gyakrabban hallott, továbbadott azonosságok, mint a visszhang felerősödtek, és a kiejtett hangok szókká, azok pedig mondákká, történetekké szövődtek. Az információ terjedése azonban a történéseket észlelő megfigyelőkhöz, és a megértett események továbbadásához, közvetítéséhez kötött. A hírnek terjednie kell, ehhez azonban hírvivő és hírlánc szükséges, amely halló-távolban, látás-távolban, jelzés-távolban képes továbbítani a folytonosság hiány miatt feltöredeződő, elakadó információ terjedését. Az őstörténet megismerésével kialakult a tudatvilágunk, amely a mondavilág gyökereitől, az ősember megjelenésétől a hordákba gyülekezés és a közösségbe szerveződés felé haladt. Bár sokszor nem tudtuk az információk eredeti forrását beazonosítani, a lényeg az eredetről áttevődött a folyamat jelenére, a regéről a jelenben megérthető, értékelhető tartalomra, és a megismerésben a múlt felől a jelen felé, a jelentől a visszatekintett múlt megértése felé haladtunk. Megismertük, és megértettük, hogy az ember, és az emberbe is szerveződő kicsi részecskék egy közös térben élnek, az őseik valahogy idekerültek, és elterjedtek a Földön is. A változás által bejárható, hajózható bioszférán szétrajzott az élet. Az ismeretvilágunk szerint, a Föld bioszféráját benépesítő, élőrétegi konkurens lény nélkül maradó, a környezethez képest sikeres, korszerű és felszaporodó ember néhány ezer éve egyre nagyobb közösségekbe kezdett szerveződni, és Kínában, Mezopotámiában, Afrikában, Egyiptomban és a Föld más részein is korai együttműködések szabályozásával egyre nagyobb Társadalmakba szerveződött. A ezer évvel ezelőtti eseményekben jelentős fehér foltok maradtak ismeretlenül, amelyről nincs közelérhető nyilvános információ. Az általunk elsőnek megismert társadalmakba szerveződéskor a korábbi hitvilágok gyökereiből kinőtt történetek mélyen áthozták a korábban kialakult hiedelmeket. A sámánok történetei és a Mitológiából ismert Ősistenek cselekedetei az érzésekre és a tapasztalásokra épülve átformálódtak, továbbadódtak, de az azonosságok ismétlődéseikor a lényegükben megerősödtek. Az emberek megtanulták, hogy körülöttük kisebb és nagyobb erők is működnek, amelyek időnként megváltoztatják, és eltérővé teszik a környezetet. A jó és a rosszabb életciklusok periodikus váltását hamar megismertük, de igazán sohasem értettük meg. A világunk és az élőrétegünk jó és rossz eseményekkel tarkítva változott, és a csüggedő időszakokban igény és szükség volt a megnyugtatásra. Ha az élet végképp rosszra fordult, a részletek kellő ismerete hiányában az könnyen magyarázhatóvá vált az Istenek haragjával. A kezdetben még az érzéseikre alapuló és sok Istent imádó korai emberi társadalmak váltakozva az egyetértés és néha az ellentét felé fejlődtek, amelyekből néhány helyen sikeresebb emberi együttműködések és virágzó társadalmak alakultak ki. Az információ, a szó és a tett társadalmi centralizációja, a hatalom és az Istenhit centralizációja felé, a központosítás felé fejlődött. Kialakultak a nagyobb emberi közösségek, és az együtt élő, együtt fejlődő települések sikeresebb szaporodásokból dinasztiák, ezek szerveződéseiből városok, azonos nyelvet értő, beszélő, hasonlóan gondolkodó embercsoportok, és a közös életterületet egyformán védő, azonos érdekeltségű nemzetek fejlődtek ki. A szervezettség és az organizáció tovább fejlődött, kialakultak a kezdeti szerveződések vezetői, a centralizáltabb városállamok és az életterületet

14 14 Aspektus könyvsorozat 11. könyv uraló sikeres egyedekből a közösségek irányítói is kiválasztódtak. Az emberi sors, hol kedvezővé vált és néhány helyen felvirágzott, sikeressé vált a kezdeti társadalom, máshol azonban lehanyatlott, és ha a rendezettsége csökkent, a káosz és az önkény könnyen utat talált a korai társadalmak romló szervezetlenségén. A jelen civilizáció kezdetét az Indiai, a Mezopotámiai és a Kínai, és az időben még korábbi Afrikai civilizációktól származtatjuk, azonban egyre több részlet, ismeret kerül elő, ezt megelőzően sok-ezer évvel korábban létezett korszerű szerkezetű társadalmakról. Kiderült, hogy a mondavilág alapja valós, amely a szájhagyomány alapján statisztikailag nagy pontossággal továbbadódó eredendő információkra, ténylegesen megtörtént eseményekre alapul. A vízözön, és a fejlettebb korábbi társadalmak, előző civilizációk léte ma már nemcsak hit kérdése, hanem a hitre alapuló dolgokat megcáfolni igyekvő tudományos kutatás által is kényszeredetten bizonyított tény. A tudományra épülő tudatvilág és az érzésvilág történeti eredője azonban nemsokára ismét keresztezi egymást, az emberiség és az élet ismét válaszút elé, történelmi útkereszteződéshez érkezik. Az élettel tapasztalatszerzés jár, amelyben az azonosság érez, a tudat fejlődik, de a közös tudat fejlődése az embercsoportok által létrehozott nagyobb szerveződéseknél is megfigyelhető. A tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az érzéseink sok esetben helyes megérzéseket, jó információkat adnak, és életvédő, segítő cselekvésre indítanak el, más esetekben a leggondosabban előkészített tudás elvárt eredménye is kétségessé válik. Bár a részletek felé kifinomult tudásunk az egyediség felé vezető evolúcióban némely élfrontjában nagyon kiteljesedett, de a bennünk élő érzésvilág univerzitása csak átmenetileg került hátrányba. Az eddig túl domináns tudat most ismét visszaszorulóban, és az érzésvilág, a szeretet világa ismét erősödni kezdett. A Földünk történelmi fejlődése és a Nappal együttvándorlása során egy nagyobb azonosságú részecskékből közös tudatba szerveződőket tartalmazó, kisebb különbséggel rendelkező élőrétegbe és a sorsfordulóhoz érkezett. Valószínűsíthető, hogy egy idős csillagfelmenőnk, vagy a galaxisunk ekliptikájának a tömegfelezőjén áthaladva annak a másik felére kerültünk. Nagy valószínűséggel egykori mai is létező elődünk, egy néhai őstől távolabbi, kisebb (vagy éppen sokkal nagyobb) változássűrűségű határrétegbe, élőrétegbe került a bolygónk. Az élőrétegek közötti váltás azonban szükségszerű az élettereket egymástól elválasztó határfelületek, egyensúlyfelületek, szimmetriafelületek átjárását igényli, amelyen már nagyobb a változás sűrűség, és a határfelületeken már nagy tömegű, közös egységbe szerveződött neutronok és üstökösök keringenek. Elhagytunk egy nagy azonosságú (vagy éppen egy erősen centralizáló) életteret amelyben alkalmazkodtunk a térrész szabályaihoz, de az új élettérben, a Galaxis déli féltekéjében eltérő szabályok szerint fejlődik az élet. A történelem nemcsak a múltban változott, hanem jelenleg is forog a Föld, és velünk együtt halad a múlt és a jövő állapota és a csillagfejlődés felé, amelyben most új korszak kialakulása, gyorsított fejlődés, tudati felzárkózás és makroevolúció várható. A történészek ásatásai egyre több olyan bizonyítékkal szolgálnak, amely egymást követő, már letűnt nemzedékek, előző civilizációk nyomaival a periodikus evolúció valóságát erősítik. A nagy felbontóképességű eszközeivel és fejlett módszereivel a múlt és a jövő felé is kutakodó tudomány, a múltat fürkésző csillagvizsgálóival már olyan mélyen képes behatolni az élővilág eddig nem ismert rejtelmeibe, hogy a történelmi múlt mellett a jövőnk lehetőségei is feltárulnak. A tudományos kutatás megtalálta a nagy azonosságú Isten részecskéket, amelyeket arany ionokként ismerünk, de nem tud velük mit kezdeni, és megtalálta azokat a Gluonként, az élet ragasztójaként ismert kis energiaszintű gyermeki életprogramokat, amelyek összekötik a mindenségben már megismert és megélt múltat a fejlődés felé vágtató jövővel.

15 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 15 Az alábbi idézet az Internetről és Gazdag László átküldéséből származik: Brookhavenben arany atommagokat gyorsítanak fel igen nagy energiákra. Az arany-arany ütközésekben nagyon rövid időre olyan állapotok jönnek létre, mint amilyenek a Világegyetem történetének nagyon korai pillanataiban, az Ősrobbanás után mindössze néhány milliomod másodperccel létezhettek. Ekkor még nem alakultak ki az atommagok stabil összetevői, a protonok és a neutronok, viszont léteztek a protonok és a neutronok alkotóelemei, a Kvarkok és a kvarkok közti kölcsönhatást közvetítő gluonok. Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy az erős kölcsönhatásban részt vevő részecskék nagy családjának valamennyi tagja kvarkokból áll. A fizika ma hatféle kvarkot ismer, és nem számítunk újabbak felfedezésére. Ezek az Isten legnagyobb azonosságú angyalai, utódai A kísérleti fizikusok természetesen a kettő vagy három kvarkból felépült részecskéket megpróbálták összetevőikre szétszedni. Korábban az atomot atommagra és elektronhéjra, később az atommagot protonokra és neutronokra bontották. Szabad kvarkot azonban minden erőfeszítés ellenére sem sikerült megfigyelni. Úgy tűnt, hogy a kvarkok be vannak börtönözve a protonokban és a többi részecskében. A kvarkok közti erőhatás, az anyaszeretet tulajdonságainak feltárásáért ítélték oda tavaly három kutatónak a fizikai Nobel-díjat Ha a tudomány túlságosan is széttagozódott ágainak az eredményét közös információs rendbe szervezzük, meg kell hajolnunk a tudás részleteiben nagyon pontos eredménye előtt, amely a matéria kutatása közben a nagy azonosságú Istenrészecskékből szerveződő ionos élet, a minden anyagban és minden életben létező fejlett lélek bizonyításához vezetett. A tudományos kutatás azonban nem meri összevonni, nem tudja összegezni az ágai által feltárt de a végtelen felé vezető, szerteágazó eredményeket, nem meri közös organizált rendszerbe szervezni, mert ez az eredmény megkérdőjelezi, módosítja a civilizációnk fejlődéséről felállított eddigi ismeretek helyességét, és felveti az egyediség felé haladó túlfejlődés, az emberi hegemónia minden hibáját. Miként az egyediség felé fejlődés, a túlzott differenciálódás sem folyhat a végtelenségig, a racionalitás, az érzésvilág megerősödése időben megálljt parancsol, az emberben is jelen lévő isteni lélek a tudatba épülő tömeg cselekvési tehetetlenségét kihasználva kikényszeríti a változást. A bálványokon és az Isteneken át az egy Isten hit felé. Ha az örökké valóságtól származtatjuk az életet eredményező különbségből fakadt változást, akkor el kell fogadnunk a keleti és Védikus vallások azon életfilozófiáját, hogy a különböző változássűrűségű térrészek, a csillagok és a közöttük időben kevésbé változó tér mindig is léteztek, az azonosság és másság különböző differenciáltsága periodikusan pulzál a térben és az időben. Ez azt jelenti, hogy az élet örök, a kezdet és a vég teljes bizonyossággal és elégséges részletességgel sohasem lesz megállapítható. A keleti vallások és az ezek nyomán kifejlődő későbbi társadalmak a jelen megélésére, ennek az egyensúlyban tartására koncentráltak, amely sokáig sikeres együttfejlődést eredményezett. Az érzésvilágra és a mondákra alapuló hitek mindaddig erősödtek, amíg az együtt élők kezdeti szabályozásban a társadalomszabályzási szerepüket sikerrel betöltötték. Az egymás ellen is hadakozó Istenek világa azonban a Görög és a római társadalmi felvirágzás kiteljesedése után Európában és az újvilágban is lehanyatlott, pedig az érzésekre alapuló hitvilág valószínűen nagyon is reális alapra épült. Ha az életet segítő - gátló Isteneket a környező bolygókkal, csillagokkal és a holdjaikkal azonosítjuk, e lények valóban keményen befolyásolják az evolúciónkat, nemcsak a hitvilágunkat, hanem a bennünket, mint mikrokozmoszt létrehozó kisebb energiaszintű élő részecskék közösségi sorsának alakulását, és ezzel a mi sorsunk alakulását is.

16 16 Aspektus könyvsorozat 11. könyv A bioszféránkon megerősödő, korlátlan hegemóniába kerülő ember hitvilága, a racionalitás felé fejlődő tudomány és társadalomszerveződés szimmetriapárjaként végigkísérte a történelmi fejlődésünket, és a bálványos sokistenhit letűnő korszaka után öt nagyobb világvallásba fejlődött. Az átmeneti korban még igen erősen domináltak a korábbi alistenek és bálványok, azonban az angliai kereszténységet megelőző korai Druida hitvilág, és a keleti fejlett tudatú, Védikus, Brahma, Buddha hitvilág a civilizációnkban is elterjedt. Az egyének tudatában és társadalmilag is könnyebben kezelhető egyistenhit a térben tartósan megerősödött. A bálványvilág letűnése, az egyistenhit kialakulása a centralizáció felé fejlődés folyománya, amely a kezdeti kicsi különbségtől és sokaságból a hegemónia felé haladó törzsfejlődés természetes következménye. A sok Istent felváltotta a dolgokat könnyebben irányító, a mindig jó Egyisten, de a szimmetria miatt megmaradt a társa, akit a rontóként, Luciferként, a rossz képviselőjeként ismerünk. Ha jóra fordult a történelmi sorsunk, az Egyistent, a természet szebbik felét könnyebb volt dicsőíteni, ha rossz fordult a sorsunk, könnyebb volt Lucifert, a rosszat hibáztatni, kiengesztelni, a bocsánatát kérni. A Földi bioszféra fejlődését azonban nemcsak a rétegcivilizáció fejlődése határozza meg, hanem a Föld körül lévő környezetben, a külső keringési rendszerben, a térben és időben változó helye is befolyásolta, amely az emberi környezetet és a gondolkodást is alaposan és rendszeresen megváltoztatja. A társadalmi és a tudatfejlődés centralizációjával a lélekfejlődés és a hitvilág centralizációja is végbement, és hol az egyik, hol a másik erősödött meg. Ha a társadalmi élet szervezetlenné, és kaotikussá vált, a romló életminőség megteremtette a környezetet a vágyak és a hitek megerősödésének, a messiásvárásnak, az Istenbe és a szimmetriába, a nagyobb egyenlőségbe vetett hit megerősödésének. A különböző nagy világvallásoknak a materialista centralizációt ellensúlyozó, társadalom és életvédő, építő szerepét nem tagadhatjuk meg. Ez azonban csak addig működött megfelelően, amíg a vallás és az egyház, az anyagi előny és a szellemi előny túlzott differenciálódását a Hitet erősítő vallások periodikus megerősödése kellő szimmetriát teremtve megfelelően kiegyensúlyozta. A hitvilág rossz csatlósainak a pálfordulásával azonban az állam néha összefonódott az egyházakkal, és ettől kezdve a lélek valódi védelme csökkent, a bioszféra emberi lényeinek a rétegszimmetriája súlyosan károsodott. Az élet azonban, a kis energiaszintű, de együttműködő-képesebb, információs energiaszintű részecskelények és a centrálisabb határrétegekben élő, náluk nagyobb energiaszintű, a tudatban fejlettebb részecskelények sikeres, egymást kellően kiegészítő, rendszerint kiegyensúlyozó keveredése, amelyben a nagyobb energiaszintű tudat és a kisebb energiaszintű, de szimmetriát állító érzés egymást kiegészítve megfelelő együttműködésbe szerveződik. Az egyistenhit kialakulása, az érzésvilág megerősödése. A tapasztalat szerint az éves periódusokon kívül sokféle más, nagyobb energiaszintű ritmusváltozás is befolyásolja az időnket, a ritmikus fejlődésünket. A társadalmak fejlődését periodikusan meghatározó keringési ciklus kétszer ötven éves hatásegyenlőségi ciklusokban, 100 éves periódusokban befolyásolja a jelenünk fejlődését. Kb. százévenként elromlik az élet, nagy válságok alakulnak ki, és amikor összeérnek a nagyok, az addig nagyobb azonosságú amorf élet ki kristályozódik. A válságok után negyed évszázaddal rendszerint konszolidáció alakul ki, és Ötven évvel később jobbá válik az élet, nagyobb egyenlőség, sikeresebb együttműködés alakul ki az emberek és a környezet között, hogy újabb negyed évszázad múlva ismét romlás kezdődjön. Ennél azonban sokkal nagyobb ciklusokban nemcsak a társadalmak fejlődnek, hanem az élőrétegekben alakul ki jelentős környezetváltozás. Kétségtelen, hogy az emberek gondolkodásában kb évente, (ami egy nagyévi hónapnak felel meg) amikor a Nap új zodiákus jegybe (másik élőrendszer befolyási övezetébe) kerül,

17 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 17 alapvető gondolkodási fordulat, életszemlélet váltás áll be. A tudatosság és az egyediség, az anyagiasság felé hajtó gondolat, vágy ilyenkor csökken, az érzésvilág és az együttműködés vágya, az együttfejlődés vágya felerősödik. Az élőrétegünkben, a társadalmi rétegeződésünkben és a individuál szerveződések belsejében élő mikrolények társadalmában, a szervezetünk mikrokozmoszában ilyenkor dominanciaváltás következik be. A változás oka, hogy ha a külső és belső szerveződési egyensúly megváltozik, és a külső környezetünkben kialakuló káosz miatt a külső elnyomás növekszik, ettől a mikrokozmoszt képező belső világunk kihasználtsága is felerősödik. A külső környezet szervezetlensége miatt a folyamatosan növekvő időzavar fokozza a belső szervezetlenséget, a belső káoszt, és a túlságosan is kizsákmányolt életekben nagyobb a belső porlódás, gyorsabban ég a gyertya. Az élet egészsége, a mikrolények belső szervezettsége, elosztása ilyenkor romlik, egyenlőtlenné válik, és az élet minősége a szervezeten belül is romlik. Az élet alaptermészete, hogy mindenkor az egyensúlyra törekszik, és a környezeti hatásváltozás tendenciájával reciprokban változik, igyekszik kiegyensúlyozni, fékezni a változást. Ha a külső környezetben nő a káosz, a belső változás ezt ellensúlyozni igyekszik, de ha már nem tudja ellensúlyozni, időkésedelemmel a belső elosztási rend is romlik, és a belső káosz is felerősödik. A szervezett társadalmakban, az élő organizációkban a környezeti kihasználás, a kizsákmányolás növekedése, a rend növekedését igénylő vágyat is felerősítik. Ha romlik a morál és a szervezettség, ennek a helyreállítását, javítását igénylő ellenhatás is felerősödik. A túlszervezett diktatúrák és az anarchikus szervezetlen időszakok, a társadalmi szintű szerveződések nyarának és telének a kialakulása, a társadalmi lélekben, az irányításban kialakuló hasonló dominanciaváltás következménye. Ha túl erőssé válik az elnyomás, és az elosztás egyenletessége romlik, az élet a változásért kiált, és ha a jóba vetett Hit, és az Isten nem segít, kezébe veszi a sorsát és saját maga vezényli le a változást. Ilyenkor a világunkban és a külső környezetben mindig nagy a válság, a káosz, nagyon nagy a szervezetlenség, és az egymás ellen dolgozó, túlszaporodó, szervezetlenné váló emberek messiás és UFO várása is felerősödik. Jézust megelőző időszakban, kb évvel (egy nagyévi hónappal) ezelőtt hasonlóan nehéz volt az emberi sors, a káosz és a halál aratott, a rend és a szervezettség a Föld nagy részén sérült, a Messiásvárás általános Megváltót váró igénnyé fejlődött. A Halak jegyébe kerülő Nap éppen áthaladt egy olyan felmenői határfelületen, amely a szokásosnál sokkal nagyobb változássűrűségre késztette a terünkben és az időnkben bennünk is szervezettségben élő ionos és lélek részecskéket. Az élet együttfejlődési rendje megsérült, az életenergia elosztási aránya romlott. Amikor a környezeti rendszer valamely nagy energiaszintű szereplőjének, a felmenői határfelületét, szimmetria felületét, időzóna felületét metsszük, a felületen folyó magasabb változás sűrűség, és az élet porlódása miatt az élőzónánk ritmusa is gyorsul. Ilyenkor nő a szervezetlenség, túltermelési és elosztási válság, életzavar alakul ki. Az éves periódusú környezetváltozást, a tél és a nyár tavaszi és őszi átmenettel rendelkező változását már régóta ismertjük, de a nagyobb környezetváltozást okozó nagyobb ciklusok periodikusságát, csak az elődeik ismereteit megszerző fejlett kultúrák tudományt ismerő papjai, és az általuk beavatottak ismerték. A történelmi múltban a társadalom fejlődés ellenőrzése, irányítása a hegemóniába került uralkodó rétegek és a papság kezébe került, akik a mindenható földi helytartójaként most-már egyistenhit mögé bújva irányították a már kellő különbséggel rendelkező, egymástól is eltérő fejlettségű korai társadalmakat. A mondavilágból kreált és magukat a hit letéteményeseiként feltüntető társadalmi és egyházi vezetők a békés együttfejlődés érdekében valóban hasznos társadalomszervező, organizációt védő munkát hoztak létre, de a védendő cél érdekében sokszor elhallgatták, eltorzították az igazságot, és a tényleges, bár sokféle valóság sokszor elferdítve és pontatlanul épült a köztudatba. Az eredeti tanítók, és a mindenséget szervező Isten céljától eltérő tanítások, sokszor sikeresen oldottak meg helyi konfliktusokat, azonban a gondviselő hatáskörébe

18 18 Aspektus könyvsorozat 11. könyv történő emberi beavatkozás rendszerint hosszabb távon felerősödő szimmetriahiányhoz, életminőség romláshoz, az élet torzulásához vezetett. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, - mondás sejteti, hogy az emberek között meglévő eredendő, de mérsékelt különbség, egyre jobban növekedett, a társadalmat védők az élet egésze szempontjából rossz felé fejlődtek, a civilizációnk fejlődési egyensúlya sokszor és súlyosan sérült. Az élet egészsége, a változás minősége hullámzani kezdett, és az időzóna határfelületek metszéseikor, a lélekérzés felerősödéseikor az elnyomást és az egyenlőtlenséget nehezebben tűrővé vált. A túltermelő, szervezetlen feszült időkben az élet megnehezedett, és az uralkodói hegemóniák elnyomásába került szerveződésekben az egyenlő elbánás és az egyenlő jogok vágya nagyon felerősödött. Ma ismét hasonló időszakot élőnk, és a Nappal együtt haladó Föld átkerült a Vízöntő jegyébe. Ismét egy külső keringési rendszer, idős felmenői határfelületét, egy időzónát kereszteztünk. Az időben változó, a jelenünkben földi évet kitevő nagyévi ciklusban, a 12 nagyévi hónapként ismert alritmus periodikájának megfelelően, a földi időszámítás szerint 2160 évente új nagyévi hónapváltás következik be. Az ismert külső keringési rendszert képező határfelületek téridőbeli kereszteződése mellet, számos kisebb, 1080 és 540 évenként bekövetkező alritmus is jelentősen befolyásolja az érzéseink és a tudatunk dominanciaváltását. Átlag 108 évente áthaladunk egy kisebb energiaszintű felmenői határfelületen is, amely kb. 54 éves történelmi periódusokban váltakozva, a bioszféránk valamely időben gyorsabban, vagy lassabban változó területén társadalmi feszültségnövekedést, vagy konszolidációt hoz. A történelmi eseményekben jól végigkövethető e ritmusok periodikussága, amely hol túlszaporodást, feszültséget és háborúkat, hol kiegyezéseket és békekötéseket, sikeresebb együttfejlődést eredményezett. A kisebb éves ciklusokra e nagyobb ritmusok rárakódnak, amelyekre a nagyévi ciklusok is halmozódnak, és ezek felett még nagyobb, még idősebb felmenői keringési rendszerek határfelületeit metszésekor sokkal nagyobb környezetváltozás, a fejlődési környezetet adó bioszféra átalakulása is kialakulhat. Ha a környezet eltartó képessége, életet támogató képessége csökken, az ember változását, életét lehetővé tevő élőréteg, a bioszféra életminőséget és az életegészséget megtartó hatásfoka romlik. Ilyenkor a tápláléklánc ionos, információs energiaszintjén a környezeti kis energiaszintű ionos szerveződések csökkenő száma, arányváltozása miatt nemcsak általános energiahiány alakul ki, hanem a fokozódó energiahajsza miatt a változás sűrűség is nő, amely tovább gerjeszti a káoszt. Ilyenkor a bioszférán minden életváltozás felerősödik, de a lecsökkent biodiverzitású táplálékon élőket, a biológiai táplálék láncszemek kiesése sokkal súlyosabban érinti. A szerveződéseket a táplálékláncokon végigfutó hiány, mint negatív energiahullám, a különbség megerősödéseként érinti, amely időben növekvő tevékenységre sarkalja őket. Az adott frekvencián változó, (szaporodó), változtatóképes lények számának az életterületen (szférikus) aránytalansága, a kölcsönhatás időbeli növekedésével az energia és ezzel az elosztási anomáliát, az időt növelő folyamatot erősíti. Ez rendszerint súlyos gazdasági válsághoz vezet. Mivel az élet a hiánykor helytelenül reagál, nem oszt, hanem begyűjt, a hiányt a túl nagy tartalékot begyűjtők addig fokozzák, míg általános elégedetlenség, és az öntörvényűvé váló lázadó nazarobin állapot ki nem alakul. Ilyenkor az addig mérsékelt differenciálódás polarizációvá, elkülönüléssé és szembenállássá fejlődik, a gazdag és a szegény kapcsolata a kölcsönös együttműködés helyett a szembenállás, ellenszegülés felé fejlődik. Az ilyen időszak rendszerint jelentős környezetváltozáshoz vezet, és csak akkor ér véget, ha a szerveződésekben, a közösségekben, a társadalomban felhalmozott feszültség kisült. Az élet csak akkor fejlődhet tovább, ha a szerveződés túljutott a saját életének a fejlődését addig gátló határfelületen, a potenciál gáton, az időfelületen és az elosztási rend, az élet egészsége ismét helyreállt. Ilyenkor a környezet átmenetileg nem épül, hanem romlik, a szerveződések állapota szétzilálódik. A túl nagy környezetváltozást, a külső és belső egyenlőtlenséget a kevésbé rugalmas, fejlődni már nem képes szerveződések nem bírják ki, amely az addig organikusan is szervezetten együttműködő közösségek, szervezett rendszerek

19 Aspektus könyvsorozat 11. könyv 19 felbomlásához, a nagyobb energiaszintű, de már fejlődni nem képes organizációk halálához, és a szervezetet létrehozó részecskéinek a differenciálódással kiváltott átszerveződéséhez vezet. Miközben az élőrétegünk a tudati, a fizikai bomlás, az egyediség felé fejlődés aspektusából a leépülés felé halad, a rétegben élő szerveződések hite és együttérzése felerősödik, a lélek átalakulásával az érzésvilág és a hitvilág is megerősödik. Az azonosság és a komplexitás, a mindenség megértése felé haladó fejlődésünk felerősödött, az Istenbe vetett Hit és a Hitvilág megerősödése várható. Az időfelületek átlépésekor az érzéseinkben erősödő Messiásvárás rendszerint beteljesül, és sokszor valóban megérkezik egy megváltó, amely kellő tudattal megmutatja a kiutat az élet kaotikus válságából. A teremtett világról kialakult tudati képünk, a Kreacionizmus. Az Író materialista táplálékon fejlődő nemzedéke, még tanult valamit a Hitről és az Istenről, de ez a tanítás, a materialista tudomány tudatos bombáitól már sokunkban hatástalanodott. Az emberek és a lények gyermekei még eredendő hittel indulnak az életnek, mint olyan ártatlan angyalok, akik még nem fertőződtek még a tudati gát és az életszimmetria hiányával. A környezet és a szülők kitartó munkája azonban rendszerint meghozza negatív gyümölcseit, és a hittel és lelkesedéssel emberekbe is szerveződő angyalból hamar a saját javát és előnyt kereső tudatos ördögfióka nevelődik. A differenciálódás felé fejlődő életágon az együttműködésre késztető érzésvilág elnyomódik, és míg a belsőnkben még kellően együttműködő szerveződésbe, testbe épül, a külső együttműködésében meggyengül. A tudományos befolyásoltságunk, az 1950-es évek előtt született, azóta már felnőtt nemzedékek még több hittel és nagyobb belső külső szimmetriában nőttek fel, amely miatt a világukban lassabban ketyegett az idő, volt elég az életet jobb minőségűvé fejleszteni, annak a szépségeit kiélvezni. Az idő és a fejlődés azonban könyörtelen, nem állhat meg, és ha közeledünk egy nagyobb változássűrűségű felmenői határfelülethez, ismét felgyorsul a változás, majd kaotikus vágtába kezd. A hívő generáció lassan elhal, eltávozik közülünk, és a hit, változást mérséklő eredőjének a csökkenése a felgyorsuló idő vágtáját eredményezi. A hitvilág, az alkonyába érő, elöregedő Európai területen és a még gyorsabban fejlődő amerikai területen csökkent, a lélek visszaszorult, az emberi együttműködő képesség az elidegenedés zsákutcájába kényszerült. A jelen nemzedékei már nem nagyon ismerik, hogy az Isten és a Hit fogalma mit jelent, hogy az embertársi szeretet, a környezet és a hazaszeretet az együttműködésről, az életben elérhető legjobb együttműködési minőségéről szól. Az előző nemzedékek idején még egyensúlyban szerveződő életünk eltorzult, az élet egészsége, az élet minősége, folyamatosan romlik, az emberiség polarizálódni kezdett. A világunk azonban sokfelé fejlődik, és miközben Európa és Amerika vészesen öregszik, egyes területeken már fiatalodik, az együttműködés erősödik, az életminőség hamarosan sokfelé javul. Miközben a tudat a matéria az anyag, és a pénz bálványa felé fejlődött, az élőrétegünk sok felületén erősödik az azonosság, a vágy a jobb elosztásra, a nagyobb egyenlőségre, a sikeresebb együttfejlődésre. A volt szocialista országokban még lélekkel felnövő nemzedékek már elfelejtették, az utódaik már nem tudják, hogy a hit és a lélek hangja miről szól. Más világvallások Egyistent, közös életteret elismerő hívői azonban megerősödtek a hitükben, és ebben nem számít, hogy az Istenüket, éppen Allahnak, Buddhának, Sívának, Krisnának vagy Univerzumbeli Atyának hívják. A hívők olyan nagyobb külső-belső szimmetriában fejlődő emberek, akikben a test és a lélek fejlődése harmonikus egyensúlyt teremtett, a bennük zajló mikrokozmoszi élet és a kültérben

20 20 Aspektus könyvsorozat 11. könyv zajló vadabb világ között. A kreacionizmus, az Istenben való Hit lényege, a vallásonként részben eltérő tanítások ellenére a nagyobb belső béke, és az ebből kifejlődő nagyobb egyensúly, a kompromisszum képesség, a nagyobb együttműködő képesség felé fejlődött. A hívő embereket az elidegenedés kevésbé érintette, a közösségeik jobban megőrizték a hagyományokat, az együttműködés képességét, a szeretet és a megnyugvás képességeit. Az Európában és Amerikában élő mai nemzedékek nagy része már nem tudja hogy mi a Hit és a szeretet összefüggése, hogy a belső béke és a vele kapott nyugalom lassítja az idő rohanását, amely elviselhetővé teszi az elkerülhetetlen ritmusgyorsulás felé fejlődést. Már sokan nem tudják, hogy a kreacionzmus olyan teremtett világképre alapozza az ember és az élővilág származását, amely nemcsak a Darwin által mutatott lineáris véletlenszerű törzsfejlődéssel, a differenciálódásra alapuló melegfúziós szelekcióval tud kifejlődni, hanem a szelekció másik, a múlt felé eltávozó, bomló hidegfúziós ága által is befolyásolva relatív egyensúlyban fejlődik. Míg a lineáris evolúció, a nagyritmusok közötti békésebb időszakokban periodikusan és lágyan váltakozva fejlődik, addig a természet nagyobb ritmusait meghatározó, felmenői (külső) keringési rendszerek kereszteződéseinek az eléréseikor nem lineárisan, hanem ugrásszerűen makroevolúcióban is fejlődik. A 2160 éves ciklus feletti felmenői ritmusok, és ezek ismétlődéseikor, a nagyobb halmozódások is befolyásolják az evolúciót, amelykor a nagyobb energiaszintű környezetváltozásban a sokkal nagyobb energiaszintű rendszerek, a nemzetek, a társadalmak, vagy és az egymás mellett lévő életszférák, a bolygók, vagy a csillagok szaporodnak, fejlődnek. Ilyen felmenői (nagyévi) hónapokból halmozódó ciklus átlagosan kb. 4300, 6500, és évente ismétlődik, amelyre még sokkal nagyobb felmenői rendszerek perioditása rakódik. Ezek a periodikusan ismétlődő ciklusok, szimmetriamódosulások jelentősen megváltoztatják a Bioszférát, a környezetünket, amely változást sok esetben a Nap más leányainak, a környezetünkben fejlődő bolygók szaporodását okozzák. Természetesen a még nagyobb felmenők körüli keringések, és az ő testvéreik határfelületeinek a metszései még nagyobb káoszt és súlyosabb környezetváltozást okozhatnak, amikor a kovalens keveredés felé differenciálódott, életbe vegyült hatás tudatának a befolyásoltsága sokkal radikálisabban visszaszorul. Ilyenkor a kovalens keverékszerveződések nagy része kihal, mint szerveződés felbomlik, és csak a magasabb biodiverzitású,sokkal kisebb tömegű, az elromlott környezetet elhagyni képes szerveződéseknek van esélyük, az alszerveződéseknek kozmikus katasztrófát okozó felmenői differenciálódás és szaporodási esemény túlélésére. Az ionos élet, amelyből az általunk ismert kovalens alapú élet kifejlődött, képes túlélni a legnagyobb katasztrófákat. A ciklus nagyévi telének az elmúlása után, az életre újra alkalmas feltételek között az isteni és a nagyobb energiaszintű, az egyediségben fejlettebb részecskék ismét együttműködő életbe, új evolúciós ciklust képező organizációba szerveződnek. Bár az új szerveződések ilyenkor nem lesznek a régiekkel teljesen azonosak, sok olyan részecskegeneráció kihalhat, amely sajátos alakot, természetet, képességet ad a természet teremtményeinek. A keveredés eltérő összetételű, más, megváltozó genetikájú, mutálódott egyedeket is eredményez, de ezek rendszerint csak akkor maradnak meg, ha a régieknél együttműködő képesebbek. A ciklusváltások után kiegyenlített energiaelosztású, nyugodtabb és lassúbb új evolúció kezdődik. Az Isten által az együttérzésben és az együttműködésben irányított angyali részecskék ilyenkor újra elindítják és felépítik az evolúciós fejlődést. Az élővilág az esemény után megújuló, megjavuló együttműködésben újratermelődik, és az együttműködés sikeres életpiramisba, szervezettségbe halmozódása esetén, a már az együttműködésre alkalmasabb, - a természet szabályait megérteni és elfogadni képes - emberi mikrokozmosz, a fejlődőképes már kozmikus lény, mint élettermék újra kitermelődhet. A teremtés ma is működik, de nem csak felülről és nem csak a múltból, hanem közvetve a jövőnket építő kis energiaszintű részecskéktől is irányított. A csillagtéri nagyobb azonosságú quintesszenciát tartalmazó külső határrétegekben, és a Föld időben gyorsabban fejlődő