NAGY IVÁN HONISMERETI PÁLYÁZAT Kovács Krisztián. Adalékok Ludány-Halászi XVIII-XIX. századi társadalomtörténetéhez

Átírás

1 NAGY IVÁN HONISMERETI PÁLYÁZAT 2011 Kovács Krisztián A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Adalékok Ludány-Halászi XVIII-XIX. századi társadalomtörténetéhez

2 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Tartalomjegyzék A felső-ludányi plébánia anyakönyvei 2. Ludány-Halászi lakosságszámának alakulása az egyházi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a korabeli statisztikák tükrében 5. Házasodási szokások 12. Járványok Ludány-Halásziban 20. Érdekességek az anyakönyvekből 25. Összegzés 30. Összegző táblázatok 31. Felhasznált levéltári források 39. Felhasznált irodalom 40.

3 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei A felső-ludányi plébánia anyakönyvei folyamán készült el a felső-ludányi plébánia római katolikus anyakönyveinek digitális változata. 1 Az adatbázis elkészítésével kettős célom volt. Egyrészt nagymértékben megkönnyíteni az őseik iránt érdeklődők családtörténeti kutatásait, másrészt, a helytörténeti kutatásokhoz kapcsolódva, a népesedéstörténeti, történeti demográfiai tendenciák vizsgálata. Jelen tanulmányomban is ezen területeknek vizsgálatát tűztem ki célul, az anyakönyvekben fellelhető egyéb érdekességek bemutatásával egyetemben. A felső-ludányi plébánia legkorábbi megmaradt anyakönyve, az 1741-es évtől kezdődik; a XVIII. század első felében viszont még korábbi anyakövek is megtalálhatóak voltak a parókián. Az 1731-es Canonica Visitatio bejegyzése szerint: Habetur Matricula ab Anno 1696 in qua Baptisator[um] nomina descripta sunt, et ab Anno 1725 copulator[um], mortuor[um] deniq[ue] ab Anno 1723 con[n]otata habentur. 2 Vagyis e szerint a kereszteltek tól, a házasultak től, míg a halottak anyakönyve 1723-tól 3 volt vezetve. Az ös vizitációban már ezt találjuk: Librum ab Anno In quo Baptisatorum, Copulatorum, Defunctorum et Conversorum nomina ac[c]urate Con[n]otata habentur. 4 a bejegyzés szerint tehát 1725-től írják az anyakönyveket ban már csak röviden ennyit jegyeznek meg az anyakönyvekről: van Szent Bibliája, breviáriuma, rituáléja, a kereszteltek, házasulandók, és halottak anyakönyve. 5 Viszont az 1731-ben említett korábbi anyakönyvek még a XVIII. század végén is megvoltak, ezt bizonyítja az 1789-es jegyzőkönyv írása: Habet Matriculas Baptisator[um] ab A[nn]o Defunctorum ab Anno 1723, Copulatoru[m] ab A[nn]o A dolgot tovább bonyolítja az, hogy az 1818-as látogatás alkalmával től írják az anyakönyvek meglétét. Elképzelhető, hogy ez, az 1741 elírása, hiszen a bejegyzés szerint az anyakönyvek 1721-től egészen a jelen időig tartanak (1789) (ab anno 1721o usque praesens), korábbi könyvekről viszont nem tesz említést. Ráadásul mindhárom anyakönyvet úgy jelzi, hogy 1721-től íródik, ami nem lehetséges az 1731-es és 1789-es vizitációs 1 Az adatbázis letölthető a Nógrád Megyei Levéltár honlapjáról: 2 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1731-es Canonica Visitatio; fordításban megjelent: Galcsik Zsolt Tóth Krisztina: Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei ( ). Szécsény (A továbbiakban Galcsik-Tóth, 2004) 3 A Galcsik-Tóth, ben tévesen 1703-nak írva; uo Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1755-ös Canonica Visitatio; fordításban megjelent: Galcsik-Tóth, Galcsik-Tóth, , a jegyzőkönyv eredetije nincs meg a plébánián 6 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1789-es Canonica Visitatio

4 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei bejegyzés fényében. Viszont igaz ez 1741-re, hiszen a legkorábbi megmaradt kötetben ettől az évtől kezdték írni a keresztelési, házassági és halotti adatokat és 1818 között tehát történt egy olyan esemény, melynek következtében megsemmisült, vagy eltűnt az 1696-tól vezetett anyakönyv ben plébános váltásra került sor, Urbánszky Ferenc helyét, Róder Alajos vette át. Az ekkor készült leltár a plébánia Historia Domusában maradt fenn. Ebben a következő olvasható az egyházi anyakövekről: Libru duo; I liber in se continet Baptisatos, Copulatos ab a[nn]o ; defunctos a[nn]o ab II. Liber in se complectitur Baptisatos, copulatos ab a[nn]o 1795, defunctos vero ab a[nn]i 1789 mensi Junio usq[ue] 1841 inclusive. 7 Vagyis ekkor rögzítik azt az állapotot, ami a mai napig fennáll az anyakönyvek kapcsán: az első kötetben 1741-től 1794-ig írták a keresztelési és házassági adatokat, míg 1741-től 1789-ig a halottikat. A második kötetben ig a keresztelést és házasságot, míg júniusától 1841-ig a halotti adatokat től Róder Alajos plébánosságától kezdődően külön kötetekbe kezdték írni a keresztelteket, házasultakat és halottakat. Ennek következtében 1741 és 1897 között összesen 8 kötet íródott a felső-ludányi plébániához tartozó községek Alsó-, Felső-Ludány, Pöstény, Szécsényhalászi adatairól. Itt szükséges megjegyezni azt a tényt, hogy egy ideig a ludányi anyakönyvek adtak helyett a szécsényi bejegyzéseknek is ban a szécsényi ferencesek lemondtak a Szentlélek plébániatemplom vezetéséről, így Szécsény, mint filia Felső-Ludányhoz lett csatolva, és egészen 1785-ig Ludány leányegyháza maradt. 8 Ennek következtében nagy számú szécsényi illetőségű bejegyzés is található ebben az időszakban az anyakönyvekben. Ráadásul az közti szécsényi keresztelési adatok kizárólag a felső-ludányi anyakönyvben találhatóak meg, a szécsényiben nem. Az anyakönyvi adatok új könyvbe való írása olykor kapcsolódott az új plébános megjelenéséhez. Így 1741-ben, amikor Szentillonay Józsefet ( ) Madarász József ( ) követte. Az április 1-től itt szolgáló Urbanszky Ferenc ( ) 1795-től kezdett új könyvet, melyet egészen haláláig, október 15-ig vezetett; utóda, Róder Alajos ( ) pedig 1842-től ismételten új könyvet nyitott. 9 De ide sorolhatjuk még Radnai Viktort ( ), aki 1897-től látta el a felső-ludányi plébánia szolgálatát Protocollum Parochiae Fölsö Ludányensis ab anno oldal Ludányhalászi Plébánia Levéltára (a továbbiakban Historia Domus) 8 Galcsik-Tóth, Ludovicus Némethy Series Parochiarum et Parochorum Archi-Dioecesis Strigoniensis ab antiquissimis temporibus usque annum MDCCCXCIV. Strigonii. Typis Gustavi Buzárovits (a továbbiakban: Némethy, Series) 10 Felső-Ludányban szolgáló plébánosok: Protocollum Parochiae Fölsö Ludányensis ab anno 1842, betétlap Ludányhalászi plébánia levéltára

5 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Az anyakönyvi bejegyzések igen változatosak; plébánostól függött az, ki mennyi adatot is jegyzett be. A legrégebbi keresztelési könyvben még elsősorban csak a nevekre szorítkoztak, olykor beírták a szülő vallását, ha az nem római katolikus volt. Szintén jelezték azt, ha a gyermek az atyja halála után született (posthumus), valamint ha szükségkeresztségre került sor (in necessitate). A plébános bejegyezte azt is, ha a gyermek cigány származású volt (zingarus). Ritkán a szülő ragadványnevét is beírta, sőt egy-két esetben a családnevet elhagyva, csak ragadványnéven említi. 11 Az 1780-as évektől jelezték, ha a gyermek törvénytelen volt (spurius, spuria) től kezdődően jegyezte a plébános, hogy a születendő gyermek Alsó-, vagy Felső Ludányból származik, addig viszont egységesen Ludánynak írt be minden itt születettet tól kezdődően jelzik az apa foglalkozását/jogállását január 1-től júliusáig magyar nyelven vezették be az adatokat től új információként jelenik meg a házszám, amely lehetővé teszi a családfakutatók számára, hogy pontosan beazonosítsák őseik lakhelyét ugyanakkor ezt az információt sok esetben csak erős fenntartással lehet kezelni, hiszen van, hogy ugyanannál a személynél más-más házszámot írtak be az egyes bejegyzések során. A 1860-as évek utáni időszakban tehát a következő adatok találhatóak meg az egyes bejegyzéseknél: gyermek-, apa-, anya-, keresztszülők nevei, lakhely, házszám, apa foglalkozása, az 1860-as évektől kezdődően pedig beírták a gyermek halálozási dátumát is főként akkor, ha fiatalon hunyt el. A halotti anyakönyvek korai bejegyzései igen hézagosak ig nagyon sok esetben a nevet elhagyva, csak életkori (infans, adolescens, senex) és nembeli (foemina, vir) utalások vannak től (1758-as év hiányzik) kezdődően gyermek halála esetén jelzik a szülőt (apát) is (pl. Pauli Kocsis filius Joannes), feleség halála esetén a férjet (pl: Stephani Smolyar uxor Helena), viszont férj halála esetén csak igen ritkán jelzik a feleséget, elsősorban annyit jegyeztek meg, hogy nős volt (uxoratus) vagy özvegy (viduus) től jegyezték az elhunytak életkorát, melyeket szintén fenntartásokkal lehet csak kezelni. A halotti adatok esetében 1816/17-től írták, hogy az elhunyt Alsó-, vagy felső-ludányi volt-e tól kezdik el írni az elhalálozás okait (betegségek, balesetek). Az 1840-es évekre állandósul az, hogy az elhunythoz beírják az életkorát, lakhelyét, gyermekek esetén a szülőt, férj/feleség esetén a házastársat, az elhalálozás okát, foglalkozást/jogállást, majd 1853-től a házszámot. Nagy változatosságot mutatnak a házassági bejegyzések is és 1784 ( közötti adatok hiányoznak) vagy az egyik, vagy a másik vagy mindkettő házasulandó származási helyét rögzítették és 1789-között a plébános a menyasszony és vőlegény életkorát is 11 Többek között a Véghek esetében találni ilyen bejegyzést: pl: augusztus 3-án Végh Farkas József, október 14-én Végyor Adalbert elhagyva a Végh családnevet

6 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei beírta, 1790 után viszont ez már elmarad. Kezdetben elszórtan, később már módszeresen jelezték a házasságot kötők családi jogállását (juvenis, virgo, vidua/uus) től a házasulandók életkorát, 1857-től pedig már a szüleiket is lejegyezték. Ludány-Halászi lakosságszámának alakulása az egyházi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek és a korabeli statisztikák tükrében Tanulmányom jelen fejezetében a Pálmány Béla szerkesztésében napvilágot látott: Varsány Egy palóc falu évezrede című munkában használt módszertan szerint igyekszem feltárni Ludány-Halászi népességszámának alakulását. 12 A XVIII. század első feléről mivel egyházi anyakönyv nem maradt fenn csak az 1731-es Canonica visitatióból tudunk következtetni a községek lakosságszámára. Bár az 1694-től vezetett szécsényi keresztelési anyakönyvben találhatóak 1694 és 1741 között Ludányra és Halászira vonatkozó bejegyzések (Ludányra vonatkozóan 10, Halászira 4 13 ), ugyanakkor, ezen információk minimális száma semmilyen következtetés levonására nem ad lehetőséget. 14 Az 1731-es vizitáció bejegyzése alapján ugyanakkor megközelítőleg képet kaphatunk a községek nagyságáról. Ekkor Ludányban 249 római katolikus és 4 ágostai (evangélikus) hitvallású lakost (összesen 253 fő) számláltak össze. Halásziban 115 római katolikust és 4 nem katolikust (accatholici) (119 fő) jegyeztek le. 15 Hogy ezek a számok mennyire lehetnek pontosak, azt adatok híján sem Ludány, sem Halászi kapcsán nem lehet ellenőrizni, ugyanakkor Pálmány Béla Varsányra vonatkozóan kimutatta, hogy a korra jellemző magas ezrelékes születési arányszámmal számolva szinte pontosan a plébános által meghatározott szám jött ki. Így élhetünk azzal a feltevéssel, hogy Ludány és Halászi vonatkozásában is a megadott számok, közel állhatnak a valósághoz. 16 Ezek az adatok, egyébként hellyel-közzel megegyeznek a két község török előtti lakosságszámaival is, hiszen 1674-ben Ludányban 250-, míg Halásziban 180 főt írtak össze. 17 Az 1755-ös látogatásban jelzett adatok próbáját már a két falu esetében is megejthetjük a vezetett adatoknak köszönhetően. Amennyiben hihetünk az adatoknak, úgy 24 év alatt nagyarányú népességszám növekedés ment végbe a két községben. Ugyanis a 12 Varsány Egy palóc falu évezrede. Szerk.: Pálmány Béla Varsány (a továbbiakban: Varsány) 13 Ludány 1734 (2), 1737 (2), 1738 (1), 1739 (3), 1740 (2); Halászi 1694 (1), 1695 (1), 1696 (1), 1735 (1) 14 Szécsényi Ferences Kolostor Levéltára, Matricula Baptizatorum In Conventu Szecseniensi Ordinis Minor[um] Sancti P[atris] Francisci Reformatorum Ab Anno Domini Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1731-es Canonica Visitatio, Galcsik-Tóth, Varsány Tóth Krisztina A Nagy-Nógrádi Főesperesség 17. századi katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvei. Szécsény

7 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei jegyzőkönyv szerint Ludányban és Halásziban összesen 1301 római katolikus lakott, amiből hitvallásra (gyónásra) képes (capaces confessionis) 508 fő, míg képtelen (incapaces) 793 fő. Rajtuk kívül még élt 5 helvét- (református) és 3 ágostai hitvallású. Vagyis összességében 1309 főt számláltak össze a XVIII. század közepén. Ez 1731-hez képest 71,6%-os népességnövekedést jelent, ami túlságosan magas szám ahhoz, hogy fenntartások nélkül elhihetnénk racionalitását. Annak fényében is, hogy Szécsényben ekkor összességében 1410 főt jegyeztek le, így ha elfogadnánk az adatok helyességét Ludány és Halászi együttvéve Szécsénnyel vetekedett lakosságszám tekintetében. Mielőtt azonban kimondanánk a végső ítéletet az adat helyességére/helytelenségére vonatkozóan, előtte mindenképpen meg kell nézni az anyakönyvből leszűrhető adatokat is és 1756 között a két faluban együttvéve átlagosan évente 43,6 születés volt (ebben benne van az a 33 keresztelés is, ami csak a szécsényi anyakönyvben található meg). Ha hiszünk az 1755-ös adatnak, akkor az 1000 lakosra eső születések arányszáma 33,3 ezrelék. Reálisabb számot kapunk akkor, ha 50 ezrelékes arányszámmal számolunk, hiszen akkor a XVIII. század közepére 872 fős népességet kapunk. A halálozási arányszámot tekintve a két községben együtt átlag 19,2 halálozás volt évente között, ami mindössze 14,66 ezrelékes értéket mutat. A 1755-ös magas lakosságszámot cáfolja meg, az 1761-es vizitációban rögzített adat. Ebben az évben Ludányban 345 gyónó képes és 165 gyónni nem képes volt, összesen tehát 510 fő. 18 Ha az 1731-es adat arányaiból következtetünk az 1755-ös ludányi és halászi lakosságszámra, akkor 1755-ben Ludánynak 904 fős lakosság számmal kellett volna rendelkeznie. Ez majdnem duplája az 1761-es adatnak. Ebből következően a hat év alatt olyan eseménynek kellett volna történnie, ami majd felére apasztotta a lakosság számát. Viszont ezt az anyakönyvek nem támasztják alá. Mivel a halotti adatoknál az évből csak a januári bejegyzések találhatóak meg, míg 1758 teljesen hiányzik így teljes képet nem kaphatunk az 1755 és 1761 között eltelt időszakról. Viszont, ha a fennmaradó négy teljes évet (1755, 1757, 1759, 1760) vizsgáljuk, akkor is szembetűnő a nagyarányú eltolódás a születések felé. A négy év alatt ugyanis 118 születést, vele szembe mindössze 68 halálesetet regisztráltak. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy 1756-ban, vagy a teljesen hiányzó 1758-ban olyan nagyarányú járvány tört volna ki, mely 400 fővel apasztotta volna a lakosságot (már csak abból is kiindulva, hogy az igen súlyos 1831-es kolerajárványban is amint azt majd látni fogjuk csak 165 fő pusztult el összesen a három faluban.) Az között Ludányban évente átlagosan 26,4 gyermek született, így az 1000 főre jutó születések száma 51,76. Az öt évben 18 Mivel az 1761-es vizitáció nincs meg a ludányhalászi plébánián, más forrásból pedig eddig még nem jutottam hozzá, így a Halászi adat itt hiányzik. Galcsik-Tóth,

8 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei évente átlag 18,2 haláleset történt, ami 35,68 ezrelékes arányszámot jelent és 1763 között nemhogy csökkent, de nőtt a lakosság száma, méghozzá 41 fővel. Ez a reális növekedés mutatható ki az 1789-es adatokból is. Ekkor a ludányi anyaegyházban összességében 694 katolikust és 11 helvét hitvallásút (705 fő), Halásziban összesen 436 katolikust jegyeztek fel. 19 Ludányban tehát 1761-hez képest 195 fővel (38,23 % - évi 1,37%-os növekedés) többet regisztráltak. Vagyis a két időpont közt eltelt 28 évben a vizitáció adatai alapján, átlagosan évente 7 fővel nőtt a lakosság. Az anyakönyvi adatokat tekintve; Ludányban 1761 és 1788 között 760 keresztelés és 544 halotti bejegyzés található, ami 216 fős népességnövekedést (7,7 fő/év) mutat, vagyis megközelítőleg pontos a vizitációs bejegyzés. Halásziban ugyanezen intervallumban 577 keresztelést és 405 halálozást jegyeztek be, ami 172 fős népességnövekedést jelez. A halálozás-születési arányt tekintve kiugró évek voltak (amikor a halálozás megegyezett a születéssekkel, vagy felülmúlta azokat): Ludányban: 1773 (halálozás: 25- keresztelés: 25), 1777 (30-20), 1778 (39-39), 1782 (27-27), 1784 (25-19); Halásziban: 1771 (28-18), 1774 (16-15), 1777 (46-17), 1782 (22-20), 1786 (29-27) ben és 1778-ban a magas halálozási számok (főleg Halászi esetében 1777) járványra utalnak. Szükséges még megemlíteni a két évvel korábban készült II. József-féle népszámlálást is, mely alátámaszthatja a fenti adatok helyességét. Ezenkívül a lakosságszámon túl, egyéb fontos információt is rögzít. A népszámlálás Ludányban 648 fősre teszi a népességet, amiből 290 fő (44,75 %) volt nő. Halásziban az összlakosság 401 fő, amiből 290 volt a nő (72,32%), vagyis itt jelentős számbeli eltolódás figyelhető meg a férfiak és nők tekintetében, a férfiak rovására. Ludányban összesen 97 család élt (átlag 6,7 fő/család) 79 házban (átlag 1,2 család/ház és 8,2 fő/ház). Halásziban ezen adatokat tekintve: a 63 községbeli család (átlag 6,36 fő/család) 59 házban lakott (átlag 1 család/ház, 6,8 fő/ház). 20 A vizitáció és népszámlálás adatai között Ludányban 57 fő, Halásziban 35 fő az eltérés, vagyis a három év alatt ennyi fővel nőtt a népesség a két forrás függvényében. Viszont Ludányban 1787 és 1789 augusztusa között (amikor a vizitáció készült) összesen 105 keresztelést és 70 halálozást regisztráltak, ami csak 35 fős növekedést jelent. Halásziban ugyanezen idő között 71 keresztelés és 46 halálozás történt, ami 25 fős növekedés. Ezek a számok azonban még tovább is csökkenthetők, hiszen a népszámlálás sem pontosan 1787 január 1-én kezdődött. 19 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1789-es Canonica Visitatio 20 Schneider Miklós Eperjessy Kálmán: A II. József-féle országleírás és népszámlálás főbb adatai. Salgótarján,

9 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Ha pontos számadatokat nem is határozhatunk meg a lakossággal kapcsolatban, ugyanakkor azt kijelenthetjük, hogy a XVIII. század végére Ludány lakossága 700 fő, míg Halászié 440 körül mozogott, vagyis összességében körülbelül 1140 fős népességgel bírt a két község. A ludányhalászi plébánián, az 1789-es után az 1818-as vizitációs jegyzőkönyv található meg májusában látogatta meg a felső-ludányi egyházat Ürményi Péter nógrádi főesperes. Ebben az évben a plébánián és a hozzá tartozó falvakban (Alsó Ludány, Halászi, Pöstény) összességében 1617 római katolikus (ebből 1300 gyónó képes, 317 gyermek), 44 evangélikus, 1 református és 31 izraelita élt (összesen 1693 fő). 21 Mivel a vizitáció nem tünteti fel külön-külön a községi adatokat, így csak következtetni lehet az egyes falvak lakosságszámára szeptember és 1818 április között Ludányban (Alsó- és Felső együttvéve) 1018 keresztelést és 835 halálozást, Halásziban 646 keresztelést és 535 temetést regisztráltak. A 28 és fél év alatt ez Ludányban 183-, Halásziban 111 fős népességnövekedést jelent. Ha ezeket a számokat hozzáadjuk az 1789-es vizitációban rögzített adatokhoz, akkor 1818-ban Ludányban 888, míg Halásziban 547 fős népesség lehetett, ami összességében 1435 fő. Ebben az esetben Pösténynek marad 258 fős lakosság. Pöstényben viszont ennél több embernek kellett élni, hiszen már 1789-ben is 289 fős népességgel rendelkezett. Ha az es arányokat vesszük alapul, akkor az összeshez képest Ludánynak körülbelül 50%, Halászinak 30%, míg Pösténynek 20% a részesedése. Ezekkel számolva 1818-ban Ludányban 847, Halásziban 508, Pöstényben 338 fős lakosság figyelhető meg. Még közelebb kerülünk a valósághoz, ha a három évvel korábbi sematizmust vesszük szemügyre ben Felső-Ludányban összesen 674-, Alsó-Ludányban 232- (együttvéve 906 fő), Halásziban 503-, míg Pöstényben 329 főt regisztráltak, ami összességében 1738 fő. 22 Az arányok itt %. Viszont az évi 1738 fős lakosságnak 1818-ra 1693 főre esését semmilyen adat nem igazolja. Ha csak a két Ludány és Halászi esetét tekintjük, akkor Ludányban 1815 és 1818 áprilisa között 108 keresztelés és 91 temetés volt, ez az arány Halásziban Vagyis mindkét faluban nőtt a lakosságszám (Alsó-, Felső-Ludányban 17 fővel, Halásziban 9 fővel) a három év alatt. Ha a vallások megoszlását vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy nagy valószínűség szerint Halászi továbbra is színkatolikus lehetett (ahogy 1815-ben is), bár nem kizárható, hogy evangélikusok és izraeliták is voltak már itt ekkor. A kis-zellői (igen hiányos) evangélikus anyakönyv bejegyzései alapján az 1830-as évektől kezdődően számolhatunk 21 Ludányhalászi Plébánia Levéltára 1818-as Canonica Visitatio 22 Chematismus Venerabilis Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1815

10 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Halásziban evangélikusokkal. 23 Izraeliták pedig az 1830-as évek végétől, 1840-es évek elejétől mutathatók ki ugyanitt. 24 Ludányban szintén az 1830-as évek közepétől találni evangélikusokat 25, míg izraelitákkal kezdetben az 1840-es évek közepén csak Alsó Ludányban találkozni, ekkor három zsidó családfőt írtak itt össze (mint alább látni fogjuk Fényes Elek már 1837-es művében mind Alsó Ludányban, mind Halásziban jelez izraelitákat) ben Alsó Ludányban figyelhető meg vallási sokszínűség; a 221 római katolikus mellett 8 evangélikust 1 reformátust és 2 görög katolikust is találtak, míg Felső Ludányban a 672 római katolikus mellett, mindössze 2 evangélikus volt. Pöstényben viszont már az 1789-es vizitáció idején 5 evangélikust és ugyanennyi izraelitát jegyeztek fel, így az 1818-as látogatás idején is itt lehetett a legtöbb nem katolikus vallású személy, amit szintén az 1815-ös sematizmus támaszt alá, mely szerint a faluban a 254 római katolikus mellett 48 evangélikus és 27 izraelita élt. Lakosságszámra vonatkozó adatokat találunk a megyei leírásokban is. Mocsáry Antal 1826-os Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című művében a következő adatokat jegyezte fel a községekről: Alsó Ludányban 250 fő katolikus, Felső Ludányban 589 fő (valószínűleg katolikus), míg Halásziban 491 fő katolikus és 6 evangélikus lakik. Ez utóbbi adat erősítheti azt, hogy Halászi mégsem volt 1818-ban színkatolikus, hanem már akkor is lakhatták evangélikusok. Mocsáry művében van egy hiba is, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül; a szerző a következőt írja Alsó Ludánynál: Anya-templomjok van itt Ezen anya-templomhoz vannak affiliálva: Felső-Ludány, Halászi és Pöstény. A Szent András plébániatemplom Felső Ludányban volt és így Alsó Ludány volt Felső filiája és nem fordítva! 27 A számadatokat tekintve, Mocsáry szerint Ludányban összesen 839, míg Halásziban 497 fő élt az 1820-as évek közepén. Ez hellyelközzel az 1818-as adatokkal egyezik meg, viszont hiányzik a természetes szaporulat adta többlet. Ludovicus Nagy 1828-as Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae című művében Alsó Ludányban 31 házról, 258 római katolikusról, 16 protestánsról, 7 izraelitáról (összesen: 281 fő); Felső Ludányban 66 házról, 587 katolikusról, 7 protestánsról (összesen: 594 fő); míg Halásziban 61 házról, 587 katolikusról és Nógrád Megyei Levéltár (a továbbiakban NML) IV. 535 B/22 Kis zellői ág. ev. esperesi kerület anyakönyvei 24 NML IV.7 b NML IV.535 B/22 26 NML IV.7 b Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Reprint kiadás. Kecskemét I. köt , 231., 233.

11 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei protestánsról tesz említést. 28 Ha ezeket a számokat a Mocsáry féle két évvel korábbi adatokhoz tesszük, akkor szembetűnőek a változások. Főként az, hogy nagymértékben megugrott az evangélikus vallásúak száma; míg Mocsárynál csak Halásziban található evangélikus, ott is mindössze 6, 1828-ban a három faluban összesen 46 protestánst (akik nagy valószínűség szerint lutheránusok voltak) talált Ludovicus Nagy. De az összlakosság számát vizsgálva is érdekességekre bukkanhatunk, elsősorban Halásziban. Míg Mocsáry 497 fős összlakosságot, addig Nagy már 609 fős lélekszámot ad meg, ami rövid idő alatt 112 fős növekedést mutat, ezért ezeket az adatokat más számadatokkal összefüggésben és erős fenntartásokkal lehet csak kezelni. Fényes Elek 1837-es művében szintén érdekes adatokat jegyzett le a három faluval kapcsolatban. Fényes szerint Alsó Ludányban: 261 katolikus, 10 evangélikus, 6 református és 6 izraelita (összesen: 283 fő); Felső Ludányban 608 katolikus és 5 evangélikus (613 fő); míg Halásziban 569 katolikus, 14 evangélikus és 6 zsidó (589 fő) élt. 29 Ez, a 10 évvel korábbi adatokhoz képest Alsó Ludányban 2 fős-, Felső Ludányban 19 fős növekedést, míg Halásziban 20 fős csökkenést jelentene, ha elfogadnánk mind Nagy, mind Fényes adatait. Ha az 1829 és 1836 közötti anyakönyvi adatokat tekintjük, akkor viszont egészen más számadatokra bukkanhatunk, főként az 1831-es kolerajárványnak köszönhetően. Ugyanis a 8 év alatt csak Alsó Ludányban figyelhető meg kismértékű (7 fős) népességnövekedés, Felső Ludányban és Halásziban azonban nagyarányú csökkenés tapasztalható; előbbi községben 64-, míg utóbbiban 72 fővel csökkent a lakosság. Fényes másik, 1851-es művében közzétett adatok teljességgel használhatatlanok, hiszen ekkor ugyanazokat a számokat teszi közzé, mint 1837-ben. Ráadásul Alsó- és Felső- Ludányt egyben tárgyalja, de a lakosságra vonatkozóan csak az alsó-ludányi adatokat közli, úgy, mintha a két faluban lenne összesen 283 fő. 30 Az évi népszámlálás adatait őrizte meg Shvoy Miklós műve. Ekkor Alsó- Ludányban 330 fő római katolikust, 2 fő evangélikus, 1 reformátust és 15 izraelitát regisztráltak (összesen 348 fő). Felső-Ludányban 627 római katolikus, 15 evangélikus és 10 izraelita (652 fő), míg Halásziban 555 római katolikus 3 evangélikus és 22 izraelita (580 fő) 28 Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae. 1. kötet. Buda megtalálható: 29 Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. I VI. Pest, II. (1837.) 230., 232., 30 Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pest 1851.

12 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei volt. 31 Vagyis a XIX. század második felére megugrott a három községben az izraeliták száma (összesen 47 fő), míg ha Fényes 1837-es adatait vesszük alapul az evangélikusok száma csökkent. A fejezet zárásaként mindenképpen érdemes az anyakönyvek alapján is megvizsgálni az 1789-es vizitáció számadatait alapul véve hogy mennyi is lehetett a XIX. század végére a három község lakossága. Mindenképpen meg kell azonban jegyezni, hogy ez a számadat, csak a római katolikus vallásúakra vonatkozik, a más vallásúak anyakönyveinek hiányai miatt és 1897 közti 108 év alatt Ludányban összességében 3830 keresztelést és 3282 temetést, míg Halásziban 2615 születést és 2357 halálozást regisztráltak a plébánosok. Ez Ludányban 548-, Halásziban 258 fős népességnövekedést jelent 1789-hez képest. Ha az es számokhoz hozzáadjuk ezeket az adatokat, akkor a XIX. század végére (Alsó- és Felső-) Ludányban 1253, Halásziban 694 fős római katolikus vallású népességnek kellett volna lenni a falvakban. Viszont az 1911-ben Borovszky Sámuel szerkesztésében készült mű Ludányban csak 1013 római katolikust, Halásziban viszont 1069 főt ad meg, viszont utóbbiba Pöstény-, valamint a XIX. század 60-as, 70-as éveiben lakosságilag megugró Mocsár-puszta népességét is beleszámolja. 32 Az 1914-es sematizmusban a következő adatok találhatók: Ludányban 1057 római katolikus, 14 evangélikus, 2 református, 8 izraelita (1081 fő), (Szécsény)Halásziban 593 katolikus 14 evangélikus és 7 izraelita (614 fő). 33 Látható tehát, hogy az anyakönyvből kiolvasható adatok még 1914-hez képest is túl nagy számot mutatnak. A különbség okai lehetnek a más községekbe házasodások, elköltözések, valamint az, hogy ha máshol halt meg egy falubeli, amit helyben nem jegyeztek be. Nagy valószínűség szerint Borovszky számadatai állnak legközelebb a valósághoz, és a XIX. század végére, XX. század elejére (az ekkorra már egyesített) Ludányban 1000-, míg Halásziban 600 fő körül mozgott a lakosságszám Shvoy Miklós Nógrád megye leírása ( ). összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Judik Dorottya. NML. Salgótarján Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. szerk. Borovszky Sámuel. Budapest , Chematismus Venerabilis Cleri Archidioecesis Strigoniensis A monográfiai adatokról készült táblázat a tanulmány összegző táblázatai között található

13 A felső-ludányi római katolikus plébánia anyakönyvei Házasodási szokások A következőkben azt vizsgáljuk meg, milyen tendenciák érvényesültek a három község házassági szokásaiban; az endogámia, vagy exogámia volt-e inkább rájuk jellemző, és elsősorban mely településekről származóval házasodtak a községbeli fiatalok. Mindenekelőtt meg kell jegyezni azt, hogy a felső-ludányi házassági anyakönyveken túl, jó néhány házassági bejegyzés maradt fenn a környező plébániák hasonló könyveiben is; így a szécsényi, szakali, endrefalvi, valamint minden bizonnyal 35 a többi szomszédos település esetében is. Eleddig a szécsényi- valamint szakali anyakönyvek adatai kerültek feldolgozásra; Szécsényben 1821 és 1893 között 28, Szakalban 1784 és 1895 között 72 olyan a három községre vonatkozó házassági bejegyzés található, mely a felső-ludányi könyvekből hiányzik. Szécsényben a bejegyzett 28 házasságból 23 (82%) esetében a vőlegény volt ludányi, vagy halászi lakos, míg Szakalban a 72 menyegzőből 66-ban (91,66%) volt ludányi vagy halászi származású a házasuló legény. Mindkét helyen főként az adott plébániához tartozó községekből származtak a menyasszonyok/vőlegények így Szakalban az egyházközség területéről, valamint a filia Mulyadról, míg Szécsényben főleg a város területéről. Szécsényi anyakönyv - Ludányra és Halászira vonatkozó házassági adatok Ludány - Szécsény 9 Ludány - Árva megyei 1 Halászi - Almás puszta 1 Halászi - Szécsény 9 Halászi - Hugyag 2 Halászi -? 1 Piliny - Ludány 1 Szécsény - Ludány 2 Söj puszta (Marcal) - Halászi 1? - Halászi 1 összesen 28 Szakali anyakönyv - Ludányra és Halászira vonatkozó házassági adatok Ludány - Bussa 2 Ludány - Halászi 1 Ludány - Mulyad 11 Ludány - Szakal 27 F.Ludány - A.Ludány 2 Ludány -? 1 Halászi - Mulyad 4 Halászi - Litke 1 Halászi - Szakal 16 Halászi - Vámosfalva 1 Mulyad - Ludány 4 Szakal - F.Ludány 1 Szakal - Halászi 1 összesen A határon túlra került szomszédos települések adatainak feldolgozását nehezítik, hogy az anyakönyvek nincsenek helyben. 36 Mivel a plébánosok az esetek túlnyomó többségében Alsó- és Felső-Ludányt nem különböztették meg, hanem csak Ludánynak írták, így a táblázatban azokat a (Alsó-, Felső-) ludányi adatokat is Ludány név alatt jeleztem, melyek mellé odaírták az alsó- vagy felső jelzőt. A táblázatban az első helyen a vőlegény származási helye található utána a menyasszonyé (pl. Ludány (vőlegény) Szécsény (menyasszony))